Pesti Napló, esti kiadás, 1868. november (19. évfolyam, 28-52. szám)
1868-11-25 / 48. szám
48 szám. Szerda, november 25. 1SGS. 19. évi tolyam. Xladé-Mvatat: Fweocziek-twe 7. *z. fSzdasínt. Előfizettel díj: «'••tán koldva, vagy Budapesten házból hordva reggeli az esti kiadás együtt': 1 hónapra . . . . . 1 frt 85 kf. 3 hónapra..................5 „ 50 „ 0 hónapra...................11 „ — „ te asti kúttá WiOnkfudéseért Ishifiaetaa narunhiut.............................30 kr. ESTI KIADÁS. Szerkesztési iroda: Drioteza 8. r. H. nate eUteesési- és hirdetmény-*«* a ka? kiadó hivatalába küMendS. E lap szellemi részét illető anate kashanény a naerkesszöséghez tittenne. Bennentetlen levelek terektől fogadtatnak el Pest, november 25.1868. A közös ügyek tárgyalására kiküldött orsz. magyar bizottság holnap d. u. 2 órakor a múzeum dísztermében ülést tart. Napirendre a külügyi és a tengerészeti bizottságok jelentései tűzték ki. Az országgyűlés központi osztálya folytatta tegnap esti ülésében a budapesti kisajátítási törvényjavaslat tárgyalását, s át is ment a javaslatnak mintegy felén. Lényeges módosítást nem tett rajta mást, minthogy a kisajátítási esküdtbíróságok helyett elfogadta a kártalanítási eljárást, mely már az általános kisajátítási törvényjavaslatban foglaltatik. Az „Independ. Belge“-nek írják Belgrádból: „A kormányzóság egy kiáltványt tett közzé, melyben constatálja, hogy az iszonyatos merénylet szerzői ellen, milynek Mihály fejedelem áldozatul esett, az eljárás véglegesen befejeztetett. Szerbiában — így folytatja a kiáltvány — a bűnösök megbünhődtek s Magyarország királyának és kormányának barátsága kezességül szolgál, hogy a külföldön élő czinkosok sem fogják büntetésüket elkerülni. Bízva a magyar igazságszolgáltatás pártatlanságában és szomszédaink nemes hajlandóságában, kik a bűnt megvetették, remélhetjük, hogy a merénylet szerzője, Sándor, valamint cinkosai nem fogják magukat a megérdemlett büntetéstől elvonni. A nemzet mélyen fájlalta a csapást, mely őt érte, és e fájdalom kétségtelenül az Obrenovich-ok trónjának szilárdsága mellett tanúskodik.“ — A kiáltvány megszünteti az ostromállapotot, és nevezetes reformokat helyez kilátásba. Végre egyetértésre int, mely mindeddig nem háborittatott meg. Op. 11. A delegáció pénzügyi bizottságának tegnap este tartott ülésében mind Hock báró a legfelsőbb számadó osztályt, mind Orczy báró a külügyminiszter részéről a nyugdíjazott hivatalnokokat illetőleg, kellő felvilágosításokat adtak. Hock b. különösen három pontot emelt ki: a számadó osztály viszonyát a minisztériumhoz, azon határidő megállapítását, ameddig a múlt évben engedélyezett hitelek használhatók, s egy véleményt a pénz- vagyis a számadásügy kezelésének végleges szabályozását illetőleg, a közös ügyekkel szemben. Zsedényi azon véleményben van, hogy a számadó osztálynak a minisztérium mellé és nem alárendelt hivatalnak kell lenni, mely a delegációval közvetlen érintkezésben álljon, s hogy az engedélyezett hitelek használási ideje az utalványozás és kifizetés tekintetbevétele mellett határozandó meg, a az adott véleményezés fölött a delegátió szabályozó határozatokat hozhasson. Szapáry Gyula gr. e véleményt a két parlament elé véli terjesztendőnek, minthogy a számadási ügy törvény nélkül alig lenne szabályozható. Horváth Lajos Zsedényi nézetét pártolja, mivel az 1867-ki 12-ik.-czikk világosan a delegátióra ruházza az eldöntési jogot, a közös költséget és annak felszámítását illetőleg. Hosszas vita után elhatározzák, hogy a megszavazott hitel használása jövő évi junius végéig terjedjen s a közös minisztérium oda utasittassék, miszerint a legfelsőbb számadó osztály állásáról s a számadási ügyek szabályozásáról a jövő budgettel, a legfelső számadási osztály elnökének meghallgatása mellett, javaslatot terjeszszen elő. Magában az előirányzatban csak a 11. tétel segélypénzek és jualmazásokra szánt 2700 frtnyi összege szállíttatott le 2000 ftra. A külügyminiszter kerébe vágó nyugdíjazásokat illetőleg általános szabályal fogadták el, hogy az illető összegek a 8400 frtot meg nem haladhatják. Az 1868-ai különféle nyugdíjazásokra szánt 70 ezer forintot azzal indokolta Orczy báró, hogy ha a miniszternek e tekintetben valamivel szabadabb rendelkezés nem engedtetik, az elaggott hivatalnokokat, kiknek több, mint egyharmada már 40—50 év óta consuli hivatalokat visel, a közigazgatás hátrányára kénytelen lesz megtartani, szüntelen azon kívánattal találkozunk, hogy a birodalom diplomatáját új szellem lengje át, s megtagadják az erre szükséges eszközöket. Wodianer báró azon véleményben van, hogy a kormány nem köteles mindig a negyven éves hivatalnokok nyugdíjaztatási kérvényét sem tekintetbe venni; a jelen deficittel szemben gazdálkodni kell, azért ő az egész tételt kiterültetni kívánja. Weninger, osztálytanácsos szintén e véleményt támogatta; rövid vita után a bizottság az előirányzott öszszeg felét 35.000 fttal szavazta meg. Végül a 7.927.000 frtnyi vámjövedelemnek, amely összeget a közös pénzügyminiszter a közös költségek födezésére fordítani indítványozott, eltörlése határoztatok el, s az elnökség Horváth tollvivő által felkéretett, hogy a jelentést ma (25-én) hitelesíttesse, s a közelebbi nyilvános ülés alkalmával benyújtassa. (H a z a i lapok.) A pesti lapok mind megünneplik a tegnapi napot, mely egyhangú ítéletükhöz képest történelmi fontossággal bír. Jókai a tegnapi ülés gazdagságáról ír rövid czikket. Mennyi nem történt a tegnapi napon! S ezek között ott áll az is, hogy a baloldal is szavazott a horvát delegátusok — választására, miután, — mondja Jókai in parenthesi, — a czimkérdés elintéztetett. Nem recriminálunk ezúttal. Ám tessék a baloldalnak oly helyzeteket keresni, melyekben hirlapilag kell indokolnia, hogy ekkor meg ekkor ezért szavazott vagy ezért tartózkodott a törvényszabta szavazástól. Kétségtelen, hogy ez abnormis helyzet, s hogy aligha érzi magát egy országos párt benne kényelmesen. Sok inconsequentia árán vásárolta a baloldal is ezt a helyzetet, nem csoda, ha nem tud belőle kivergődni. De mondjuk, nem akarunk recriminálni, hanem nem tehetjük, hogy még egy pár adattal ne szolgáljunk Jókainak a tegnapi eseménydús naphoz. A történésznek, mely e történelmi nevezetességű napra fordítania figyelmét, föl kellene jegyeznie azt, hogy az oly lelkesedéssel üdvözölt magyar-horvát kiegyezésnek az 1867-ki magyarosztrák kiegyezés keretében vált lehetségessé; nem sabad felejtenie, hogy két évtized óta Zágráb fölőkapuja Bécs volt, s hogy csak Bécsen át lehetett oda jutni. Az, hogy ez nem volt rendén, a tényt meg nem változtatja, sem az eredmény érdeméből le nem von semmit, sőt talán épen fokozza ez utóbbit. Föl kell jegyeznie, hogy a kiegyezés ellenségei a 67-ki kiegyezést ünnepelték legszebb eredményeinek egyikében akkor, mikor a testvérnép követeit „éljen“ riadással üdvözölték. Föl kell jegyeznie, hogy a testvérnép követei mind magukkal hozták e tények rendithetlen tudalmát, azért is az első horvát szónok, a ki magyar nyelven tegnap először szóllalt fel a közös höngyülésen, szavaiban azt ünneplé, ki a kikiegyezés fonalát elejétől végig intéző kezében tartotta, a kire az ügy végső eredményeiből viszszavihető: Deák Ferenczet! Azért is továbbá a horvát követek, mintegy manifestálandók, hogy a jogi alapot, melyen állanak, a Deák-párt teremté, egy szálig mind a jobb oldalon foglaltak helyet. A heves pártharcz s a százfelé ágazó érdek elmérgesitheti a kedélyeket s hályogot vonhat a jelen nemzedék szemére. De a történész jönni fog , megmondja e napok viselt dolgait s ki fogja osztani mindenkinek, a mit megérdemelt, s a tegnapi nap hathatós bizonyítékul fog szolgálni a jutalom napján unokáink előtt. — A lapok egyhangúlag registrálják, hogy a horvát követek üdvözlésére az egész ház fölállt, csak a román nemzetiségű képviselők nem, kik a szélsőbaloldal egyik phalanxát képezik. Ezeknek már zsebében volt az erdélyi unió elleni halva született attentátum, de nem kedvezett nekik az alkalom. Megjegyezhetjük, hogy Macellariu Illés, ki a megérdemelt halált szenvedt szélsőjobboldal utolsó híve volt, szintén a szélsőbalra desertált: Les extrémes se touchent! Bécs, nov. 24. Azért-e, mert a politikai élet ez idő szerint mindenestől Pesten táboroz a Bécs évek óta, vagy ha tetszik, századok óta nem tapasztalt pangásnak örvend, vagy tán van ennél komolyabb alapja is; de mindenesetre tény, hogy néhány nap óta politikánk csöndes vizének színén úszik a cseh kiegyezés tengeri kígyója. A kérdést—hir szerint — tárcza-és bokros foglalkozás nélküli miniszterünk, dr. Berger indította meg — hir szerint, mert hiszen az egész dolog csak „hir szerint“ járja. A kormány (hir szerint) most, miután a tények s a becsület által követelt szigornak eleget tett, hajlandó szelidebb fordulatot adni az ügynek s a cseheket még egyszer azon helyzetbe juttatni, hogy ellökjék a kinyújtott jobbot. Egy politikai enquéte-ről beszél a hír, melyre azonban a reichsrathon kívül álló, azaz a dolgok rendébe nem egészen engageírozott kapacitások hivatnának meg. A fáma, mely ezúttal nem épen fecsegő, a meghívandók közül csak azt nevezi meg, akiről egyszersmind azt is elmondhatja, hogy a meghívást nem fogadja el. Ez dr. Fischhof, ki ez idő szerint egy politikai, foederalistikus szó röpiraton dolgozik, ő (hír szerint) azért nem akar részt venni az elöljáró tanácskozásokban, mert azt hiszi, hogy a németeknek zokon esnék a programmja, melyet azonban — szükség esetén — mint közvetítő szívesen fog az enquéte elé terjeszteni. A felsőház védrendszeri bizottsága elkészítette jelentését, s a pénteki ülésben elő is terjeszti. A bizottmány hazafias kötelességének tartotta, tekintettel az idő rövidségére, semmi módosítást nem ajánlani, „de — így szól jelentése — nem tehette, hogy legalább meg ne jelölje azon pontokat, melyeket módosítani szeretne.“ No, hiszen ez nem kerül időbe, s a mellett mutatja azt is, hogy a főurak bizottsága lelkiismeretesen áttanulmányozta a javaslatot, s ez elég.Újabb hírek szerint bécsi kormánykörök nem igen emlegetik ez ügyet, de ellent sem mondanak határozottan. A mai reggeli posta szerint — a fenti tudósítás már tegnap este érkezett kezeinkhez — a csehek első föltétele egy cseh canczellárság volna, élén cseh canczellárral. Magától értődő, hogy mindez csak alkotmányos utón lenne létesíthető, s minden kétséget kizár, hogy a netáni bizalmi férfiak (enquête) véleménye is először a kormány elé kerül, s csak ha ez vállalkozik reá, fog szintén alkotmányos utón a feldarabban tárgyaltathatni. [Külföld.] Angliában 500 parlamenti tag megválasztásáról van tudomásunk ; a két párt számaránya az eddig közlött eredménynek megfelelő.