Pesti Napló, 1868. december (19. évfolyam, 5491–5515. szám)
1868-12-01 / 5491. szám
I IMHIWBWi ai Pest, nov. 30.1808. A fiumei kérdés utolsó stádiumában Mily üdvös volt a király intő és békéltető szava, melyet nov. 7-ki leiratában a két testvérnemzethez intézett, bizonyítja annak jó eredménye, a két ország és Fiume megnyugvása. A kiküldött egyeztető bizottságokra nagy feladás vár, a végleges kiegyezés betetőzése. A kiindulópont és irány ki vannak már közegyetértéssel tűzve: Fiuménak a magyar szent korona alatti különállása és autonómiájának megállapítása. De ez még csak elv, melynek helyes alkalmazásától várható a czél biztos elérése. Az odavezető biztos út megválasztásában tájékozásul szolgálhatnak szerintem következő tekintetek: A fiumei kérdés csomója, mint jogi és területi controversiáé, nem létez már , többé, ketté van a király szavával metszve. ■ Ezentúl az exigentták kérdése lett. Ebben központosul jelenleg a magyar korona országai tengerészetének e ten ,geri külkereskedésének jövője. Nagy fontosságú feladás, nem locális természetű , nem szabad elhamarkodni. " A fiumeiek gondolkodókká lettek. Nem elég, hogy róluk nélkülök mi se történjék, hanem kiváló figyelemre kell hogy méltattassanak jogos kivánataik. " Távol van tőlem mesterségesen iiscenirozott tüntetéseknek annyi erőt tulajdonítani, hogy bontsanak megállapodott jogviszonyokat az érdekeltek mellőzésével, hanem midőn egy különálló autonóm terület népe 1779-től, tehát kilencven év óta, minden alkalommal kitartóan ragaszkodik bizonyos kapcsolathoz , és más részről minden alkalommal a máshova való tartozást perkorrestálja, ekkor már a népakaratot ignorálni nem lehet. Nem messze kell visszamennünk az európai újabb események során, hogy kimondhassuk : miképen szinte már európai nemzetközi joggá áll a nép akaratára bízni az annexiók elhatározását és feltételeit, ha ezzel harmadiknak jogai nem sértetnek. Annál fontosabb Fiume autonómiájának újabb szervezése, mennél bizonyosabb, hogy ezen példa által túl e szűk tengerparton terjedő nagy következéseknek is alapja vettetik meg. Dalmátiának visszakapcsolása nemcsak Horvátországnak, hanem Magyarországnak is közös nagy érdekében fekszik, márpedig nézetem szerint e visszakapcsolás sikere a fiumei autonómia szerencsés és kedvező megoldásától nagy részben tételeztetik fel. Tudva van a renitentia, melyet Dalmatia újabb időben a királyi felhívás után is a Horvátországgali összekapcsolás irányányában tanúsított. Csak teljes elismeréssel idézhetjük ő Felségének a horvát országgyűléshez 1861-ki nov. 8-án kelt válasziratában arra vonatkozólag hangsúlyozott következő szavait: „hogy e részben akaratától minden kényszerités gyakorlata távol van,“ tovább pedig: »hogy az uniót nem annyira tőle kérjék a horvátok, mint inkább saját bölcs eljárásuk és a dalmát lakosok sajátságos érdekeik és kivánalmaik tekintetbe vétele által készítsék elő.“ Ezen jóakaratu intésekre hivatva érezte magát a horvát országgyűlés 1866. febr. 10-ki feliratában kinyilatkoztatni : „hogy készek a horvátok a Velebitentuli (dalmát) testvérekre bízni, ezen kötelék és a nemzeti egyesülés módozatainak önmaguk általi meghatározását.“ Valóban helyesen. És miután Fiume autonómiájának szervezése előtérbe lépett, bizonyos, hogy ennek sikerülése a dalmatákra is hatni fog. A fiumei autonómia kérdésének kellő tényleges megoldására, három teendőnek szükségesnek tartom előrebocsátását,. Először, Fiume különállására vonatkozó eddigi adatok összehordását, másodszor, azon érintkezések tanulmányozását, melyek Fiuménak Horvátországak közvetlen szomszédsága és a horvát tengerparttal viszonyai által nem mellőzhetők; harmadszor a tengerészet és tengeri külkeres- kedés kellő rendezése tekintetéből az érdeklődek és a szakemberek meghallgatását. Csak ezen nyomon menve, lehet kilátásunk, hogy a fiumei autonómia szervezete rendszeres egészben fog elkészülhetni. Országgyűlési tudósítások. A képviselőkép nov. 30-án tartott ülése. Elnök : Szentiványi Károly, később Gajzágó Salamon; jegyző: Mihályi Péter. A hitelesítés, s a vasúti törvényjavaslatok iránti vita és megállapodás után, miről „Estilap“unk szólott, felvétetett a napirendre tűzött vallásügyi két törvényjavaslat. Először is a vegyes házasságokról szóló törvényjavaslat olvastatott, s kezdetett meg felette az általános vita. Nyári Pál, T. ház! E fontos tárgyalás kezdeténél bátor vagyok a t. ház figyelmét néhány per ezre kikérni. A tárgy nézetem szerint igen fontos, fontos átalában a nemzet képviselői, fontos különösen a protestáns vallást követők szeme előtt. Ha valaki azon ismeretes, ez időben már csaknem mindennapivá vált mondatot „szabad egyház szabad államban“ üres fogalomnak tartaná, vagy ellenben azt hinné, hogy ezen szavakban egy már teljesen és mindenütt bevégzett tény van kifejezve, az nézetem szerint mindkét esetben tévedne. Általában az emberiség sorsa az, hogy ne csak kenyerét s ne csak az igaz és való fogalmait szerezze arczának verejtékével, és nagy fáradalommal, hanem még az is, hogy ha az ily nehezen szerzett fogalmakat tisztázni, annál inkább ha azokat megtestesíteni akarja, még egyszer új és néha igen hosszasan tartó küzdelemre is kell elszánnia magát. Ha az emberiség lassú, de azért folytonos fejlődésének évkönyvébe tekintünk, a keresztyén világot kezdettől fogva a 16-ik századik két külön táborra látjuk oszolva, a világi és egyházi hatalom vezérlete alatt, s fegyvert ragadva egymás ellen a hűbéri téves fogalmak folytán kitűzött czélokért. Küzdve szenvedélyesen nem az emberiség érdekében, nem annak jogaiért, hanem küzdve azért, hogyha a két tábor egymáson győzedelmeskedik, a győztes hatalomnak szolgájává legyen az emberiség egészen. Az emberek irányában kegyesebb volt a gondviselés, mint önmaguk, a gondviselés küldöttének tekintem a reformatiót. A reformatió felszabadította az emberi szellemet, meggyújtotta az emberi ész fáklyáját, s e két tényező vezérlete alatt a szabadság azóta folytonosan küzd az emberiség érdekében, de ha valaki azt hinné, hogy már győzedelmeskedett, az véglegesen csalatkoznék. Vívott különböző szerencsével, sok helyt kivívta a diadalt egészen, de a legnagyobb részben alig mondhatunk egyebet, minthogy egyedüli vívmánya az, hogy formulázta azt, mi módon kelljen a társadalmat jövőben átalakítani, formulázta ez által, szabad egyház szabad államban. Te hát ! Mi sem tartozunk azon szerencsések közé, akiknél ezen fogalom már testté vált. A hűbéri fogalmak még egy részben rólunk is érvényben vannak, érvényben az ezen fogalmak szerint alakított intézetek. Ezek közé tartozik kétségtelenül minden oly jognak gyakorlata, amely az államot illeti, egy más illetéktelen testület által. Ilyen a még most is fenn levő sz.széki bíróság. Óvakodnunk kell, nehogy visszaessünk, de épen úgy törekszünk is, hogy a hűbéri viszonyoknak ezen maradványa is megszüntessék nálunk is. A múlt alkalommal már e tárgy a t. ház előtt vitattatott, de döntő határozat nem hozatott. Uraim, nem említem most fel, mely okok vezették a t. házat, hogy akkor e tárgyban nem határozott, most egy törvényjavaslat fekszik előttünk, mely a szentszékeket meghagyja ugyan; de hogy ezek megmaradjanak, már csak idő kérdése ; mert ha én jól értem a központi bizottságnak a vallásfelekezetek iránt hozott törvényjavaslatra vonatkozó jelentését, s annak azon részét, melyben utasíttatni kívánja a minisztériumot, hogy a jövő törvényhozás elébe, minden különbségeket a vallásfelekezetek közt megszüntető s eltörlő törvényjavaslatot terjeszszen elő, azt hiszem t. hát, hogy ennek a kérdésnek eldöntése nálunk csak idő kérdése. Ennélfogva én, miután a t. ház egy előbbi kérdésnél a §§-okat meghagyta, nem azt indítványozom, hogy azok most törültessenek el, hanem indítványozom azt, hogy ami az állam joga, s amit az államnak elidegeníteni nem szabad, azt még csak permissive ruházza oly testületekre át, melyek azt élvezni nem jogosítják. Indítványozom tehát a tisztelt ház előtt azt, hogy ezen törvényjavaslat második §-nak utolsó sora e szavakon kezdve „joga van. (Felkiáltások : Maradjon! Helyeslés a baloldalon.) töröltessék ki. Nagyon röviden fogom indokolni módosítványomat. (Haljuk!) Két ellenvetést ismerek, mely ellenem e tárgyra nézve tehető. Az első az, hogy hiszen a protestánsok 1791-ben maguk kívánták , hogy saját consistoriumok mint bíróság által ítélhessenek a váltóperekben; erre igen könnyű a felelet. Ki állította azt, hogy a protestánsok épen csak annyit tudnak, annyit érnek ma is, mint értek a protestanismus kezdetével? Ki ne tudná, hogy 1791 óta az emberek nézetei és így a protestánsokéi is nagyon sok dologban tisztultak. Amit akkor jogegyenlőségnek tartottak és megnyugodtak volna abban, hogy ha ők is részesítetnek ugyanazon jogokban, melyekkel élt és él még most is a katholika egyház, azt hitték, hogy ők a reform eszméjével és a reform igényeivel megegyezőleg cselekesznek. Most azt hiszem, alig van protestáns, ki be ne látná az ellenkezőt és kívánna oly joggal élni, melyet mint állampolgár még azoktól is el akar törvény által vétetni, kikazt jelenleg bírják. A második ellenvetés az lehetne tán, hogy hiszen azzal a protestánsok nem kénytelenek élni, ez csak permissive van adva, ezzel, ha akarnak, élhetnek, ha pedig nem, továbbá is a világi törvényszékek előtt indítják és indíthatják válópereiket. Tehát viszonyosság, az én fogalmam szerint, a protestánsok részéről nem kívánható, csak oly tárgyakban , amelyek egyszersmind törvényesek is. Ha valaki ellenben megadja a jogot a katholikus egyháznak , hogy az bíró lehessen, de egyúttal azt is állítja, hogy az állam egyik főhatalma, a bíráskodás csak magát az államot illeti, alig képzelhető, hogy ellenmondás nélkül merje tagadni azt, hogy ha az ily jog gyakorlata másoknak is megengedtetik, viszonyosság lesz akkor, miben ? a jogban ? Nem, hanem viszonyosság lesz az igazságtalanságban, az elvtelenségben: képzelhető-e, hogy ily helytelenségben egy protestáns is akarjon osztozó fél lenni? Én ezeknél fogva ajánlom a t. háznak módosítványomat. (Helyeslés a balon.) Eötvös József báró: Csak néhány szóra kívánom igénybe venni a t. ház figyelmét azon álláspontra nézve, melyet e t javaslatnál elfoglalok. (Halljuk!) Az 1848. törvény a vallások között az egyenlőség és viszonyosság elvét állította föl, és ezzel teljes meggyőződésem szerint megállapította e hazában a különböző felekezetek közti békét és egyetértést, melynek más alapja, mint a legtökéletesebb egyenlőség és viszonyosság nem lehet. (Igaz!) Az 1848 törvények kimondván az egyenlőséget és viszonyosságot, ránk nézve azon kötelesség támadt, hogy ezen elvet a lehető legkövetkezetesebben életbe léptessük, életbe léptessük minél előbb. Mihelyt tehát az egyházi székek a kath. egyház ügyeire meghagyattak, addig míg ezen székek a kath. nézve létezni fognak, a nem katolikusokra nézve is legalább a törvényben ki kell mondani azon szabadságot, hogy ők szintén ha akarnak, hasonló törvényszékeket állíthassanak a maguk házassági ügyeiknek elítélésére. Ha a törvhozás ebben imperatíve akarna fellépni, oly valamit tenne, mi az én felfogásom szerint nem csak czélszerűtlen, de a m. jogkörén is kívül fekszik. A törvhozásnak nem tartozik jogköréhez meghatározni, a protestánsok mily módon akarnak eljárni a maguk házassági ügyeiben ; de bizonyos az, hogy azon perekben, amelyben a haza polgárainak egy része házasságiügyeikre nézve külön törvényszékkel bír törvény szerint, a protestánsoknak tökéletesen egyenlő jogot ki kell mondani a törvény által. Élnek-e ezen joggal vagy nem élnek, az a dolog természeténél fogva egyedül a protestánsoktól függ.És azért én a törvény ezen rendeletének megtartását szükségesnek tartom, mert azt csak az 1848. kimondott egyenlőség és viszonyosság elvei szükséges következésének tekintem. (Helyeslés.) Bobory Károly: nincs egyébb szándéka, midőn ezenjavaslat ellen felszólal, mint kimutatni azon inconvenientiákat, melyeket ezenjavaslat magában foglal. Ezen törvény azt kívánja, hogy a válóper az alperes illetékes bíróság előtt indítassék, és azután tétessék át a per hivatalból a felperes illetékes bíróságához, mely viszont ítél és az illető félre nézve csupán az illetékes bíróságnak ítélete kötelező. Ennek következése az lesz, hogy ítélni fog pl. a kath. félnek bírósága és el nem választja a házasságot, ítélni fog a másik, és elválasztja a házasságot. Ezt a legnagyobb inconvenientiának tartja. És azért sem tekinti a vallásfelekezetek visszonyairól szóló törvénynyel öszhangzanak, mert ez csakis keresztény felekezetek közti válóperekről szólt. Nem tartja helyesnek, hogy az izraelitáknak keresztényekkel való házassága, törvényes összeköttetése továbbra is akadályoztassék. Csanády Sándor azt mondja, hogy sok reményt kötött, hogy a jelenlegi vallás és közoktatási miniszter úr, kinek az 1848. 20. t. ez. alkotásában nagy befolyása volt, az előhaladó kor igényeinek megfelelő, az 1848. nagyfontosságú 20. t. ez. életet adójavaslatot fog a jelen ülésszak alatt előterjeszteni. Azonban a jelenleg tárgyalás alatt levő vegyes házassági válóperekről szólójavaslat tökéletesen kiábrándított mindenkit e reményből. Szász Károly : Miután a szentszékek legközelebbről is fentartottak, addig is, míg ez rövid időn megszűnik, a törvényhozás nem lehetett egyébre hivatva, sőt joga sincs a másik felekezettől, ha jogával élni akar, hasonló szabadságot egyenesen megtagadni. A helyzet az, hogy a törvényhozás törvény által ismerje el a sz.székek jelenlegi fenállását és jogosultságát, és e ténynyel szemben a többi hitfelekezetektől ugyanezen jogot, ha azzal élni akarnak, megtagadni annál kevésbé lehet, mert ezt az 1790—91-ik XXVI-ik t.-cz. a mindkét hitfelekezetű protestánsoknál a válóperekre nézve sz.-székeket, consistoriumokat felállítani nyilván elismerte. Bónis Sámuel nem oszthatja azon vádat, melyet Csanády Sándor a cultus miniszter úr ellen emelt, ötöt okozva a szt. székeknek meghagyásáért a t. cikkben, mert úgymond, ha képv. ur visszaemlékeznék a nem régen történtekre, tudni fogja ezt, hogy a szt. székeket nem ezen t.-javaslat tartotta meg, hanem midőn a jogügyi bizottság a törvénykezési rendszer iránti véleményét a ház elé terjesztette és a szt. székek eltörlését sürgette, a többség megtartani kívánta. A vád tehát, ha ilyet emelni lehet, a törvényhozást illetné, ez azonban felette áll egyesek vádjainak. A tárgyat illetőleg Nyáry Pál indítványát pártolja. Tisza Kálmán azon meggyőződésben van, hogy a miniszter úr nem tehetett egyebet, mint azt indítványozni, mit a t.-javaslatban indítványozott. Ami az általános vitát illeti, arra nézve azt jegyzi meg, hogy ő is óhajtotta volna, hogy egészen máskép oldassák meg a válóperek kérdése. Csiky Sándor kijelenti, mikép ajavaslatot sem a törvénykezési bírósági rendszerrel, annak helyes fogalmával, sem a jogegyenlőség magasztos elvével öszhangzónak nem találja. A vita kimentve lévén, a ház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadta. A részletes tárgyalás legott megkezdetvén, az 1-ső §. elfogadtatott. A 2-ik §. második pontját, mely a protestáns egyházi székekről szól, Nyáry Pál kihagyatni indítványozá. E tárgy iránt az indítványozó, valamint Halász B., Székács J., Tisza L, Szilády Áron, Szontagh P. és Vadnay L. kimerítően nyilatkoztak. Édes Albert e szakaszban az izraeliták megemlítését is szükségesnek tartotta. A ház szavazás útján megtartotta a szerkezet első pontját, a második pontot azonban Nyáry P. módosítása értelmében kitörle. A harmadik szakasz szintén elfogadtatott. Befejeztetvén a részletes tárgyalás is, a törvényjavaslat harmadszori felolvasása a holnaputáni ülésre halasztatott. Szentiványi Károly és több képviselő írásban interpellálják a közlekedési minisztert, van-e szándéka a hatvan- miskolczi vonalat az éjszaki pályával kapcsolatba hozni. Az interpelláló válaszolgatás végett kiadatik az illi miniszternek. Békássy L. Thalabér L. és Cseh L. képviselők egy határozati javaslatot nyújtanak b a Székesfehérvárról Czellen, Sz. Gothárdon át Grátzig építendő vasút tárgyalása iránt. Ki fog nyomatni. Felvétetett a keresztény vallásfelekezetek egymáshozi viszonosságáról szóló törvényjavaslat, mely általánosságban vita nélkül elfogadtatott. Megkezdetvén a részletes tárgyalás, a czím, úgy az 1 és 2 szakaszok rövid észrevételek után elfogadtattak. Olvastatott a 3-ik §., mely rendeli, hogy az áttérni kívánó két tanú jelenlétében tartozik magát saját egyházközsége lelkészénél ez iránt jelenteni. Tisza Kálmán a következő módosítványt nyújtja be : „Az áttérni kívánó, bármely egyház tagja legyen, ebbeli szándékát önmaga által választott 2 tanú jelenlétében azon egyházközség lelkésze előtt, melybe áttérni akar, nyilatkoztassa ki.“ Horváth Döme: a 3—áig levő §§-okat, elkülönítve egymástól tárgyalni, vélemény szerint nem tartja helyesnek, mert ezek logikailag egymásból szükségkép folynak. Mindenek előtt ezek felolvasását kéri. Ha Já sz B. a szerkezetet kielégítőnek nem találván, a módosítvány mellett szavaz. Horváth Döme: a törvényhozásnak nem lehet feladata, hogy a vallást bárki előtt is piaczi áruvá aljasítsa, azért egyéni meggyőződése az, hogy a következő §-okban foglaltak hagyassanak el. Nagy Péter attól fél, hogy ha a módosítvány a ház által felfogadtatik, az ország népe legnagyobb részénél a vallási tisztelet tetemesen meggyengül. Mert mindennapi tapasztalás, hogy a miveletlen ember minden meggyőződés nélkül, csupán pillanatnyi felhevülés vagy haszonkereséstől ösztönöztetve dobja oda vallását. Azért a módosítványt nem pártolja. Szóltak még a kérdéshez Bobery K., Besze J., Szilády A., Ivánka Imre, Sipos F., Lónyay G., Tisza K., Bónis Samu. B. Eötvös József kultusminiszter azt hiszi, hogy e §. tárgyalása közepette kissé túlment a háza szükségesen. A vallások tekintetében a törvényhozás két alapelvből indul ki. Az első a vallási szabadság, a második a vallások egyenlősége. E két elvnek szükséges következése, először az , hogy az áttérés mindenkinek lehetővé legyen téve. Másodszor, melyek alatt az áttérés törvényesen megtörténhetik minden vallásfelekezetre nézve, és ne legyen olyan különbség az áttérésre nézve, mint előbb létezett. Ami pedig a második elvet illeti, úgy hiszi, nincs senki e házban, ki ne ismerné el azt, hogy mind a két elv e t.javaslat által követve van, hogy itt sem az áttérés lehetetlenné téve nincs, sem az áttérők között különbség nem létezik. A kérdés szerinte csak az, vájjon czélszerű-e ezen dispositio, melyet e törvény magában foglal, hogy váljon saját egyháza lelkészének jelentse be szándékát, vagy kizárólag annak, kihez áttér, ez tisztán practicus kérdés. A különbség tehát a két indítvány között csak az, hogy a t.-javaslat szerint az illető maga két tanú jelenlétében tartozik bejelenteni szándékát, és indítványozó Tisza K. indítványa szerint ezen bejelentés csak azon lelkész útján történik, kihez áttér az illető. Azon módot, melyet a t.-javaslat ajánl, czélszerűbbnek tartja, mert természetesebbnek tűnik fel előtte. És részéről, ha ami dispositióban, melyet a t.-javaslat magában foglal, a lelkiismereti szabadság legkisebb akadályát látná, szívesen elfogadná Tisza K. indítványát, de miután ezt nem látja, a t.-javaslatot pártolja. A vita berekesztetvén a többség elfogadta a közp. bizottmány által javasolt szerkezetet. A 4 szakasztól egész bezárólag a I1 ik §-ig, rövid közbeszólásokkal és megjegyzésekkel elfogadtatott. Olvastatott a 12-ik §., mely rendeli, hogy vegyes házasságokból születendő gyermekek közt a figyermekek atyjok, a leányok anyjuk vallását követik. Gr. Károlyi Ede a következő módosítványt teszi a 12. §. előforduló ezen szók után : „a a lányok anyjuknak vallásit követik,* jön folytatólag : „Az e törvény végrehajtását kérő fél csak az illető házasfél valamelyike, vagy az il■ lető törvényes gyám lehet és csak 8 éves koráig* alkalmazható e törvényből következtethető valás változás a gyermekekre.“ Az ezutáni szerkezet marad. Szász Károly egyszerűen ajavaslat szövege mellett kiván szavazni. Mert azon módosítványnak, melyet gr. Károlyi Ede adott be, semmi horderőt nem tulajdonít. Eötvös József báró kultuszminiszter kinyilatkoztatja, hogy amennyiben a törvénynek azon rendelete, mely a közbizottság által indítványoztatik, az egyenlőség elvének tökéletesen megfelel, semmi kifogása ellene nincsen. Kénytelennek érzi mindazáltal nézetét, és azért, mert nézete a ház többsége nézetétől eltér, röviden előadni. Felfogása szerint minden törvény rendelkezésének olyannak kell lenni, mely eredményekre vezet, és melyről előre bizonyosan mondhatja akárki, hogy a törvény eredménye nem fog meghiúsíttatni. Még Simonyi Ernő és Vád Alajos küzdöttek a zugó türelmetlenség ellen, végre is a többség megtartotta a szerkezetet. A 13. §-tól bezárólag a 16-ig elfogadtattak. A 17-ik §-nál Tisza K. a következő módosítványt nyújtá be : „Jelen törvény életbe lépte előtt kötött vegyes házasságból született vagy születendő gyermek ... A ház megtarta a szerkezet első pontjait, a második, mint felesleges, elhagyatott. A következő szakaszok 18-tól 24-ig változtatás nélkül meghagyattak. A részletes tárgyalás befejeztetvén, a végleges megszavazás a holnaputáni ülésre halasztatott. Fölvétetett a fogarasi püspöknek gyulafejérvári metropolita czímen való beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat, de Simonyi Ernő figyelmeztetésére, hogy a tagok száma nem határozatképes, annak tárgyalása holnapra halasztatott. Gorove István kereskedelmi miniszter benyújtja a dalmát vámtarifta szabályozásáról szóló, s kb. szentesítéssel ellátott törvényjavaslatot , mely felolvastatván, kihirdettetett, s hasonló eljárás végett át fog vitetni a főrendi házhoz. Megállapittatván a holnapi ülés napirendje, melynek egyik fő pontja az erdélyi viszonyok szabályzásáról szóló törvényjavaslat, az elnök, a ház beleegyezésével kimondá, hogy a korábbi határozat értelmében a képviselőház ülései holnaptól kezdve permanensek, akként, hogy az ülés megkezdetik reggeli 9 órakor, s tart délutáni 1 vagy 2 óráig; ekkor az ülés egy vagy két órára fölfüggesztetik, s azután folytatólag megnyittatván, tart esti 9 óráig. Az ülés 3 és fél órakor eloszlott. A főrendiház ülése nov. 30. d.e. 11. o. Elnök: Majláth György országbíró. Jegyzők: Majthényi László honti főispán és b. Nyáry Gyula. Napirenden: a hármas bizottság jelentése a népiskolaijavaslat tárgyában. A kormány részéről jelen vannak: gr. Festetics György és dr. Wenckheim B. miniszter urak. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik azon észrevételekkel, melyeket gr. Károlyi Gy. és gr. Cziráky J. exdiáik tesznek, hogy a horvát felsőházi tagok részéről a jegyzőkönyben Inkey neve is felemlítessék, kinek megbízó levele felolvastatott. Paizs Andor, a képviselőház jegyzője áthozza kihirdetés végett a bor- és húsfogyasztási és személyes keresetadó t.-javaslat iránti, valamint az úrbéri örökváltságról szóló szentesített törvényeket, melyek a szokott módon kihirdettetnek. Gr. Cziráky J. beadja a főrendiház állandó hármas bizottságának jelentését a népiskolai közoktatás tárgyában keletkezettjavaslat iránt. Ezután felolvastatik : A főrendiház állandó bizottságának a népiskolai közoktatás tárgyában keletkezett tjavaslat iránti jelentése. A bizottmány ezen nagy horderejű tjavaslatban több módosítványt tett, melyeket azonbanhelyszűke miatt nem közölhetünk. Elnök tárgyalási határnapul a holnapi napot tűzi ki, d. e. 10 órakor. Jegyző olvassa a négyes bizottságnak a gyorsiroda szervezésére vonatkozó határozatát. Gr. Vay Alajos azon nézetben van, hogy a gyorsirodai erőket szaporítani kell. Gr. Károlyi György annak szükségességét fejtegeti, hogy a főrendiház külön gyorsirodával bírjon. Elnök a kérdést szavazásra tűzvén ki, a képviselőház azon határozata, hogy a gyorsiroda állandósíttassék, elfogadtatik, azon hozzátétellel, miszerint a főrendiház külön gyorsirodával bírjon. Ülés vége *1 4 12 órakor. Holnap ülés d. e. 10 órakor. De miután mindezekről sem az irodalom terén, sem a közvélemény fóruma előtt eszmecsere nem változott eddig, szükséges erre időt és alkalmat engedni; az iménti előmunkálatok eredményeinek pedig , mielőtt az egyeztető bizottságok véglegesen működnének, az asztalon készen kell feküdniük. B. T. A képviselőház nov. 29-ei üléséből. Tisza Kálmán beszédének folytatása és vége. Én meg vagyok arról győződve, hogy amely nemzetiségre nézve ily intézkedések daczára is az elhalás veszélye fönforog, az el fog halni nem azért, mert a törvények ezt okozzák, de el fog halni mindezen törvények mellett is, mert nincs benne meg a szükséges életerő.Tökéletesen különben legnagyobb súlyt fektetek arra, hogy ezen szó nemzet, a nemzetiségeket illetőleg törvénybe iktattassék. Dobrzánszky képvény hosszasan mutogatta is, hogy ezzel ő nem valami újat kíván, hanem csak olyat, a mi törvénykönyvünkben eddig is benne tert. Én megvallom, az okoskodás egy igen könnyű nemének tartom egy századokkal ezelőtt egészen