Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)
1869-01-04 / 5518. szám
9i a í‘ olc lb v< 1 1 en CZ1 P \ Előfizetési felhívás vonuljanak, a nagy érdemű hazafit Pest-belvárosi kerület országgyűlési képviselőjéül felkérendők. Pest, jan. 4-én, 1869. Több belvárosi választó,a PESTI NAPLÓ 1869-dikéri folgalmára. löfizetési jesz Egész évre..............................................................................24 forint. Fél évre.....................................................................................12 „ Negyed évre......................................................................... 6 » Egy hóra......................................................................... 2 „ A „Pesti Napló“ k i a d ó - hi va tala. Pest jan. 4. 1860 Szelíd polémiák.. II. Ha nem csalódom, a szélsőbal közelebbi országgyűlésünk alatt jutott legelőbb azon felfedezéshez, hogy Deák 65-ben mást akart, mint amit pártjának közreműködésével 68-ban keresztül vitt. Az intelligentia a választók, a nép, a közvélemény nem volt felvilágosítva, na a sejté az átalakítást, hitt és csatlakozott, mint szokott többnyire a nép, midőn vezéreiben vakon hisz. Ezen ráfogat oly sporadicus volt, anynyira nem tekintetett komolynak, hogy még kortesetlenek sem járta meg roppant együgyüsége miatt. Nem is hozák volna fel, ha hasonfajtáju érintéseket nem találtunk volna a „Hazánkéban, azon tekintélyes és komoly irányú lóban, mely az ellenzék egyik tisztelt tündékének közsege. A „Hazánk“ deczember 25-ki számában Tisza Kábán a többek közt igy szól lal: „Midőn 1865-be a most feloszlatott képviselőház megválasztott, két, de összhangzó irányban nyilatkozott a nemzet kívánsága. Akarta a kibékülést, de akrta jogainak az 1848. évi törvények szellemien csonkitatlan visszaállítását is egyszersmin. Hogy ez volt a általános kívánság, mutatja az, hogy a jelölte és választók majdnem mindenütt az 186 les feliratokat hangoztatták, melyek a kétizám, de együttes kívánatnak adtak hit kifejezés *t Delegatioról, kos minisztériumról, magyar , hadseregről, mely az osztrák hadsereg kiegénoSs^*zite része, akkor á sem volt.... Alig néhány hozómber lehetett — volt is egynéhány a hazát, nap kan — ki csak sejtette, hogy azon férfiú, kire a kiegyenlítés jogmegóvás végett a többség szemét vetettéiben bizodalmát helyezte, azok által hiszi azélt elérhetőnek. Mindezek felett tehát, melyekedig közjogi helyzetünket nerében megváltozik, melyek uj formákat, — hogy ne mórjam bilincseket — teregettek, mai napig nyitkoznia nem lehetett. És épen ez azon körülmű, mely a jelen pereznek oly végtelen fontossát ad, hogy e nyilatkozás most a válaszások alkalmával lesz először leszséges.“ A tények érdéiben kötelességem figyelmeztetni Tisza Kálmánt arra, miként történt ugyanagy ér Ephesusban, hogy néhányember eg barlangban éveket aludt át, s midőn febredett, más viszonyokat, más kövezeteket, s más törekvéseket talált, mint minek azok voltak, melyek közt elszentült vala. De a magyar Fizet — mint tudjuk, — kivált ott fogva, már egész szenvedélylyel enged magát át a politikai behatásoknak, ésrrón érdekeltetvén hazája sorsa iránt, viálta az egyéneket, kiknek jelleme és pessége kezességet nyújtott arra, hogy mennyire emberi bölcseség által leheti a mennyire jellemtisztaság eszközöit a haza veszélyes helyzetéből kiemeltebik s egy boldogabb jövendő kezesseit megszerezheti. Ezen hangulatban gondolhatott volna inkább mint Deáki— azon férfiúra, ki a pozsonyi országglogen a szabadelvű pártot vezérelte, nek jellemtisztassága versenyzett elméjük világosságával és politikai meggyőzésének erejével. 1861-ben volt tulajckép a legterhesebb helyzete oly korok, mint Deák, ki a forradalmat spekus helyzetünk miatt is a mentő eszköz közé lelkiismeretességgel nem sorolta , azonban érezte, hogy a hatalm elfogultsága, a külviszonyok csábjai, és mély elkeseredés nagy foka miatt, minem ledönthetlen akadályok gátolják sikert. Azonban ő mégis bízott a nemzettanságában, s a nemzet bizott vezérének geniusában. Ezért történt, hogy az erélyes ellenzék is kénytelen volt közelíteni hozzá, ahelyett, hogy ostromolná őt, s azért történt hogy az úgynevezett „határozati nyilatkozata megbukott s Deák két felirata a kibékülés lehetségére és alapfeltételére rámutatott. Népünk érezte, hogy ámbár a bécsi kormány makacs ellenszegülése még tartani fog, de nagy megnyugtatására szolgált, hogy a Deák-párt együtt van nem foly el kétes árnyalatokban, nem emészti erejét belviszályok által, s helyzeténél fogva döntenie kell, uralkodnia a bekövetkezhető alakulások felett. Egy pár rövid év elég volt a jogvesztés hirdetőinek forgalomból kiszorítására, s elég azon hitnek is meggyökereztetésére hogy a teljes alkotmányosság helyreállításával lehet egyedül biztosítva a kibékülés, melynek csiráit Deák már a 61-ki feliratokban, s különösen a második bán elhintette. S állíthatja-e Tisza Kálmán, hogy a 65-ki országgyűlés kihirdetése előtt jól őrzött kulcs és pecsét alatt hevertek a kiegyezkedés eszméi, vagy oly forma s titkos jelek, felavatások és hallgatási eskük mellett terjesztettek-e a hívek közt, mint a szabadkőműveseknél szokás ? Nem, ő ezt nem hiheti. Ő tudja, hogy Deák a sajtó által közlé nézeteit, s minden czikke akkor hazánkban esemény volt, s a külföld figyelmét is hatalmasan megragadta. Tisza tudja, hogy a húsvéti czikk egyfelől különös súlylyal hangoztatta azon tényt, hogy valahányszor hazánk alkotmánya visszahelyeztetett, az mindig az uralkodó, s nem német miniszterei akaratából történt. Tisza tudja, hogy a húsvéti czikk ugyanakkor ezt is mondá: arra kell törekedni, hogy mind a birodalom biztossága teljesen eléressék, mind a magyar alkotmány alaptörvényei a lehetőségig fenntartassanak, mind a Lajthán túli országok alkotmányos szabadsága kifejtessék és teljesen biztosíhassék. Tisza tudja, hogy a húsvéti czikk főokozója volt az a nagy változásnak, mely a Schmerling fajtájú bécsi minisztereket, rendre tárczájuktól megfosztá, hazánkat oly remények teljesülése zálogaival látta el, melleknek nálunk az alkotmány visszahelyezésére , a koronázásra, az osztrák tartományokban pedig a valódibb és tartalmasabb alkotmányosságra kellett vezetni. Tiszának arról is kétségtelenül értesülnie kellett, hgy a húsvéti czikk írója Deák Ferencz volt, s hogy Magyarországnak politikával falalkozó közönsége szintén értesült arról, hogy kinek köszönje azon rövid művet, mely az eredmények hosszú sorát indítá meg. Tisza Kálmán úgy hiszszük, hamar visszaidézetti emlékezetébe, hogy Deák 1865-ben a közös ügyek létezését elismerte, és kiterjedését pontosan kijelölte. Nem azért, mintha Tisza Kálmánt szándékos feledékenységgel vádolnak, hanem a vita tisztázásáért reproducáljuk fővonalakban Deáknak 1865-ben május hó első napjaiban írt nézeteit, melyek nemcsak lényegileg, de többnyire a részletekben is összhangzanak azon szempontokkal, melyek szerint törvényhozásunk a közelebb lefolyt országgyűlésen megszabta a közös ügyek terét és kezelését. KEMÉNY ZSIGMOND: Pest-belváros 1. választói felkéretnek, szíveskedjenek holnap (jan. 5-én) délelőtti 111/2 órakor a városház tanácstermében összegyülekezni, hogy onnét a választók DEÁK FERENCZ szállására Felkérettünk a következő nyilatkozatok közlésére: Tsztelt szerkesztőség! Legyen szives e következő nyilatkozatokat nagybecsű lapjának legközelebbi számában kiadni. Pesten jan. 4-dikén 1869. Pulszky Ferencz. I. Pulszky Ferencz ur, azon két sértő czikkre nézve, melyek a „Hon“ múlt évi deczemb. 29 és 30-diki esti lapjaiban, „Csernátony“ aláírással megjelentek, alálírott megbízottai által Jókai Mór úrtól, mint az említett lap felelős szerkesztőjétől elégtételt kérvén, Jókai Mór úr megbizottaitól az alább következő írásbeli nyilatkozatot vettük, s midőn utóbb Jókai Mór úr általunk a kért elégtételre nézve határozott igenlő vagy megtagadó válaszadásra azon kijelentéssel szóltatott föl, hogy az igenlő válasz is, ha bármily föltételhez köttetik, tagadónak fogna vétetni, azt nyilvánította, hogy a megbízottai által adott írásbeli nyilatkozatban foglalt föltételhez ragaszkodik. Pest, 1869. jan. 4-dikén. Gr. Bethlen Farkas. B. Majthényi László. II. Alálirottak, mint Jókai Mór ur megbízottai, ifj báró Majthényi László és Gróf Bethlen Farkas uraknak, mint Pulszky Ferencz ur megbízottjainak ezennel írásban is kinyilatkoztatjuk. Miszerint Jókai Mór ur kész Pulszky Ferencz urnak a Csernátony Lajos ur által, személye ellen irt, és a „Hon“ esti lapjában megjelent czikkekre ellennyilatkozatait lapjában felvenni, — valamint kész arra is, hogy Pulszky Ferencz urnak bármily másoknál fogva lovagias elégtételt adjon, sőt a Csernátony Lajos ur által irt kérdéses czikkekért is, de ezt csak azon esetben, ha Pulszky Ferencz ur előbb Csernátony Lajos úrral hasonló módon végzett. Kelt Pesten 1869. január hó 2-kán. K.-vásárhelyi Pap Lajos, Kende Kanut. III. Miután azon becsületbirósági határozat ellenében, mely egy köztiszteletben álló férfit feljogosított, hogy Csernátony Lajos ur kihívását visszautasíthassa, magamra nem vállalhatom a felelősséget, hogy őt lovagi elégtétel követelése által rehabilitáljam; miután továbbá Jókai Mór úr, ki engem máskép meg nem sértett, mint az által, hogy a felelőssége alatt megjelenő hírlapban ismételve személyem ellen intézett rágalmak kinyomatását megengedte, ezekre nézve csak másodvonalban akarja elvállalni a felelősséget, azon kényszerűségben találom magamat, hogy mind a kettőt ugyanazon kategóriába helyezvén, a közönségre bízzam az ítéletet ezen ügyben, kinyilatkoztatván, hogy bármi további piszkolódásra hírlapokban nem felelek. Pesten, január 4-én 1869. Pulszky Ferencz. Szerkesztő úr! A „Pesti Napló“ esti lapja egy levelet hoz Szigethvárról, melyben az foglaltatik, mintha ott mulatásom alatt a tánczvigalomra felfogadott zenészeket magam számára lefoglaltam, s ami több, a rendező főszolgabíró üzenetére, miszerint ha hallgatni akarom a zenét, a táncterembe menjek, azt feleltem volna, hogy én zsidókkal nem szoktam egy társaságban mulatni. Ezen tudósítás elejétől végig tévedésen alapul. Én nemcsak hogy a zenészeket vissza nem tartóztattam, de velük egy árva szót sem váltottam, hanem az értem Pestre felfáradott két úr társaságában vacsorálván, az ebédlőben levő többi vendégekkel együtt a zenét egyszerűen hallgattam. Ami pedig az idézett feleletet illeti, engedje szerkesztő úr, hogy csodálkozásomat fejezzem ki azon, hogy azt Ön, ki nemcsak elveimről, de személyesen is ismer, minden tétova nélkül lehetetlennek nem tartotta s mint ilyent vissza nem utasította. Nekem senki semmit sem üzent, s én senkinek olyanféle feleletet nem adtam, de nem is adhattam. Én izraelita honfitársaim nemcsak polgári, de társadalmi egyenjogúsításának is már 48 előtt szószólója voltam s amit szóval hirdetek, azt a gyakorlatban is követtem. Nekem az izraeliták között az előtt, azóta is voltak és vannak barátaim, a kikkel mulatni szerencsémnek tartom. Sőt épen azon este is, nem kapván a vendéglőben szobát, egy izraelita orvosnál kerestünk és találtunk volt szállást és barátságos fogadtatást, s házától jövet mentünk volt vissza a vendéglőbe vacsorálni. Mióta tollat forgatok kezemben, mióta a közügyekkel foglalkozom, mindig pártolólag nyilatkoztam az izraeliták egyenjogúsága mellett. 1848-ban, mikor a nyárspolgárok a zsidóknak a nemzetőrök közé felvételét ellenezték, azoknak az ellenzéki körben alakított csapatba sorozását melegen támogattam, s tapasztalván, hogy az ijúság is hódol a tömeg előítéletének. Petőfivel együtt az ifjúsági kávéházban iparkodtam az igazságos ügynek érvényt szervezni. Szükségtelen hozzáadnom, hogy a későbbi zsidóüldözés alkalmával a felbőszült keresztyének lecsillapítására fordítottam igyekezetemet. Ezen bőszültség tekintetéből a júliusban öszszejött országgyűlésen, mely eredetileg csupán a pénz és haderő megszavazása végett hivatott volt össze, az emancipatio elhalasztása mellett nyilatkoztam ugyan, de már a következő évben az első alkalmat megragadtam, hogy a százados igazságtalanság jóvátételét előmozdítsam. Ugyanis azon zárt ülésben, mely a júl. 2-ára Pestre összehívott országgyűlést megelőzte, mint egyik legsürgetősebb teendőt az izraeliták egyenjogúsítását ajánlottam, s midőn azt Szegeden Szemere inditványozni akarta s tőlem tudakolta, ha várjon barátaim és én pártolni fogjuk-e! a leghatározottabban igennel feleltem, sőt a törvényjavaslat előterjesztésére felbátorítottam. Sőt már előbb és be nem várva az emancipációt, mint budapesti t. h. kormánybiztos az általam alakított vésztörvényszékhez is az izraeliták közül neveztem volt ki tagokat. Mit azóta s különösen a két utolsó esztendőben a lapokban írtam, az szerkesztő úr előtt taán nem ismeretlen. Míg mások, közte szabadelvű írók, az emancipátió kérdésének elhalasztását állítgaták szükségesnek, én folyvást az ellenkezőt vitattam, s amikor végre igazságot szolgáltatott elnyomott honfitársainknak az országgyűés, örömömben többi között azt mondottam a „M. Újságban“, hogy ha az napon Pesten vagyok ablakaimat kivilágítottam volna. Ezek igy lévén, meg fog engedni a szerkesztő úr, ha a fent érintett közleménynek becses lapjában megjelenése csodálkozásomat keltötte fel s egy pillanatig sem kételkedem, hogy annak igen helyreigazitásom fölvétele általi megczáfolására alkalmat fog szolgáltatni. Fogadja szerkesztő ur különös tiszteletem kifejezését, melylyel maradok Önnek alázatos szolgája Irányi Dániel. Pest, decz. 30-án 1868. Azon lapokat, melyek a kérdéses tudósítást átvették, jelen czáfolatomnak is közlésére ezennel megkérem, előre ellátta hivatalokkal, mert gr. Bethlen Gábort kinevezte hétszemélynöknek, b. Bornemisza Jánost a telekkönyvezés élére állitatta sd. Kemény Domonkost az Erdélyben fentartandó építészeti hivatal élére fogja állítani. Ez, képviselő-választási kortesfogásnak megjárja, amennyiben a többségből alakult kormány népszerűségét aláásni segíti, de amennyibenhála az égnek,hamvadósfélben lévő castok közti gyűlölség újbóli lángra élesztését eszközölheti, nem helyeselhető, sőt magának a „Magyar Polgárinak ugyan csak 152. számában megjelent programmjával sem megegyeztethető, mert az hangsúlyozza, miszerint olcsó népszerűséget nem hajhász s könnyen fellobbanható gyuanyagokat nem éleszt. Azonban a programm ellenére is az egyes rovatírók korteskedhetnek bármi eszközökkel a „Magyar Polgár“ hite szerint; ha mindjárt a tényállás nem is híven van előadva, amint ez alkalommal is történt; mert gr. Bethlen Gábor már a legfelsőbb Bécsben székelő törvényszéknél volt alkalmazva a porosz háború alkalmával — Bornemisza János, sem uj hivatalt, sem fizetést nem nyert, s csak mint kormányzási tanácsos állíttatott élére a telekkönyvezésnek, mi hogy ideiglenes állomás maga a „M. Polgár“ is jól tudja — l. Kemény Domonkosnak pedig egy, még meg nem lévő hivatalt teremtett és szánt. Végre csodálatos, hogy a balközép nyilván bevallott orgánuma láncsát tör a Schmerling féle hivatalnokok mellett. .73-5518 Kedd, január 4. 1869 20. évi folyam. Szerkesztési iroda : Úri utcza 6. szám. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben) házhoz hordva. Félévre ..... 12 frt. Évnegyedre.... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint . . 80 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Nyílt-tér : 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Ferencziek tere 7. szám földszint. Választási mozgalmak: Pest, jan. 4. Pest-Józsefvárosi kerület választói közül többen megjelentek Szentkirályi Mórnál, s őt a kerület országgyűlési képviselőjéül felkérték. Szentkirályi Mór a felhívásnak engedett, s e naptól fogva a Józsefvárosi választó kerület Deák-párti választóinak ő a képviselőjelöltje, kit e minőségében mi is szives örömmel üdvözlünk, mit sem kétkedve, hogy a kerület derék választói a kezdeményt óhajtott sikerű befejezéshez vezetendik. Szentkirályi Mórnak ezen vállalkozásáról értesülvén Gyulay Pál jeles munkatársunk, minthogy ama fellépésben saját hő óhajtását látja teljesülve, elvtársai előtt kijelenté, hogy szívesen lép vissza a jelöltségtől, s mint a kerület egyik választója, sorakozik azon zászló alá,melyre a választók Szentkirályi Mór nevét írták. Pest-Ferenczvárosi kerület Deák-párti választói tegnap megtarták alakulási összejövetelüket, ezzel elvitathatlan adatot szolgáltattak arra, hogy pártunk szavazata e kerületre nézve nem forog veszélyben. A jelölt neve e napokban fog kitüzetni. Pest Lipótváros választókerületéből négyen mint küldöttek jelentek meg ma Deák Ferencz nagy hazánkfiának véleményét kérve a közelgő választásnál követendő magatartásuk iránt. Tájékozás végett megjegyezzük, miszerint a kerület választóinak egyik része a képviselőségre oly egyént óhajtana kijelölni, ki a kereskedelmi s financziális szakképzettség kellős magaslatán állva, a képviselőházban ezen kerület szavazatát kiválólag e tekintetben tenné gyümölcsözővé. Deák Ferencz szokott szívességével fogadá aküldötteket; óhajtható szerinte is, hogy a Lipótvárosi kerület készült kereskedelmi erőt küldjön a képviselő testületbe, s azt természetesnek találja mindenki, hogy izraelita polgártársaink ebbeli hivatásukat e téren is érvényesíteni akarják, a küldöttek által képviselői jelöltként megnevezett Wahrmann Mórról elismerőleg nyilatkozott, mint kinek képessége és tehetségeiről csak dicséretest hallott ; egyébként legkevésbé sincs szándékában a választásokra csak tanácsadólag is befolyni. A küldöttek nagy hazánkfia válaszával kielégítetten távoztak, s így következtetjük, hogy a kerületben Wahrmann Mór neve mint képviselőjelölté ki fog tűzetni. Minthogy pedig a választók másik fele Vecsei Sándort a jelöltség elvállalására már szintén felkérte, ez által a kerületben pártunknak, két jelöltje lesz, hiszszük azonban, hogy Lipótváros értelmes választói az ebből következhető bajt képesek lesznek a maga idejében elhárítani. Kolozsvár, decz. 30. Itt a királyhágón innen még a mai nap meglehetősen sötétben tapogatódtunk a képviselő választásokra nézve, mert a pártok eddigelé inkább csak farkas szemet néznek egymással; néhol alakultak, néhol pedig jobbnak látták nyilvánosan nem alakulni; de azért mindkét párt tehetsége szerint kifejti erejét. A korteskedés aljasabb nemét az itatás és lélek vásárlás után nem fognak alkalmaztatni, meglehet azért is, mert nincs pénzünk, s ígyreremélhetőleg még most, a józan capacitationak marad helye. Nem lehet tehát tiszta következtetést vonni a a képviselő választásokra nézve. A vármegyéken,vidékeken, székely székekben királyi s más képviselő választással felruházott városokban a hangulat pártunkra nézve kedvező. A románok és szászok magatartására nézve különbözők a nézetek — némelyek azt hiszik, hogy a románok közt nőttön nő a daco-román párt hatalma s a szász bureaucratia ma is titkos összeköttetésben áll a reactio embereivel. Sőt beszélik, miszerint a daco-román párt és a reactio ma is egy kézre dolgoznak. Ez jelenleg helyzetünk itt a Királyhágón innen s mégis a „Magyar Polgár“ a balközép nyilván bevallott kolozsvári orgánuma, jónak látta 152. számában a „Furcsaságok“ rovatában azzal vádolni a minisztériumot, miszerint az a királyi kormányszék mágnás tagjait, a nem aágnás tagok helyett kegyelni akarván,bár a többi tagok képesebbek, közeledvén a királyi kormányszék feloszlatása ideje, Rimaszombat, deczember 28-án. A harmad napos ünnepet, egy negyedik nappal is megtoldta Gömör megye értelmisége és polgárságának legnagyobb része. Valódi ünnep napja volt a mai nap, hazánk bölcse által fölállított, és a közelebb berekesztett országgyűlés által elfogadott politikai elveknek. Az e hó 14-ki napján Pelsőczön egy szűkebb körben megalakult megyei „Deákkör“ ma egész kiterjedésében megalakította magát, helyesléssel fogadván, a 600-at haladó jelen voltak a szűkebb kör minden határozatait. — Lélekemelő jelenet az, hogy a csaknem járhatatlan utak akadályaival daczolt a tiszta hazafiság s a megye minden részéről eljöttek a hazafiak, hogy Deák Ferencz elveinek, és az országgyűlési többség bölcseségének elégtételt adjanak. Kitörő lelkesedéssel fogadták a jelen voltak a befejezett országgyűlés vívmányait felsoroló, és az ellenzék törekvését híven visszatükröző, annak újabb programmját bonczoló beszédeket melyek sorozatát Dapsy Vilmos kezdette meg, majd Hofmann Vendel, Sziklay Ede, Szontag Bertalan folytattak, végül pedig gr. Andrássy Manó befejezte. Alig 10 napi működés eredményéül az jelentetett a kerületi bizottságok részéről, hogy a magokat eddig aláírtak s aláírásra jelentkezettek száma mindenfelé, ezerekre megy. — így fog elégtételt adni a békés és józan nép a törvényhozásnak, mely annak boldogságáért 3 éven át küzdött. Az egybegyült elvtársak kiterjeszkedtek a közelgő választásokra is, s mindenik választókerületben állítottak fel követjelöltet azon kikötéssel mindazáltal, hogy a nézetek ilyen nyilvánulása a választókerület szabad elhatározási jogát sérteni nem akarja. A jólsvai választókerületben Szentiványi Károly, a rozsnyai kerületben Szontagh Pál, a putnoki kerületben Szontagh Bertalan, a rimaszécsi kerületben Török Sándor, a rimaszombati kerületben Dapsy Vilmos, végre a kövi kerületben — miután Drasskóczi Gyulát annyi szíves és megújított kérés után sem lehetett családi viszonyainál fogva továbbra is megnyerni — Latinák Rudolf lettek követjelöltekül ajánlva és kikiáltva. Örvendetes jelenség, hogy a jelöltek ellenében más név még felhozva sem volt; azonban fájdalom töltötte a jelen voltak keblét, hogy Draskóczy Gyulát, a Gömör megye szellemét átváltoztatott, még ma is tiszteletben álló Draskóczy Sámuel fiát, aki pályáját oly szépen futotta meg, ki annyi elvhűséget és kitartást tanúsított, kiben annyi a hazaszeretet, tovább megtartanunk nem lehetett; mint mondá, őt családja szólítja vissza a közügyektől, de tenni mindent kíván jövőben is a közügy érdekében. Ugyan e napon tartá nagygyűlését a baloldal is Rimaszécsben, melyen a megjelent 90 tag Putnokon Hevessy Bertalant, Köviben Ragályi Ferdinándot, Rimaszécsben, id. Szentmiklóssy Antalt, kiáltották ki követjelöltekül; a többi három kerületet vigasztalás nélkül hagyták , nem tudjuk azért, mert e kerületekben nem bíznak ? vagy azért talán, mert nincs még emberük, kit felléptethetnének. — Küzdjünk urak ! Isten a jó ügyet segiti meg; — működésüket figyelemmel kisérendjük és közlendjük. _____ 1. 1. Szabolcsmegye, dec. 29-én. Pesten létem alatt, — még kormánykörökben is — egész bizonyossággal hallottam emlegetni, hogy Szabolcs megye egyike azoknak, mely tiszta baloldali képviselőkkel fogja gazdagítani leendő hongyűlésünket! Annyiszor és oly illetékes helyekről hallom ezt bizonyítgatni, hogy most, — legközelebb midőn családi ügyekben kénytelen voltam Szabolcsba lerándulni, — azon föltett szándékkal léptem át ezen állítólagos ellenzéki megye határát, hogy deákpárti politikai véleményemet magamba zárom! A sors azonban barátja a meglepetéseknek ! Oly időben jöttem Szabolcsba, midőn a politikai élet legjavában hullámzani kezdett! Vasárnap a Deákpárt értekezletet tartott Nyíregyházán ; hétfőn, kedden bizottmányi ülés volt Nagy-Kállóban, a megye székhelyén!