Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)

1869-01-04 / 5518. szám

9i a í‘ olc lb v< 1 1 en CZ1 P \ Előfizetési felhívás vonuljanak, a nagy érdemű hazafit Pest-belvárosi kerület országgyűlési képviselőjéül felkérendők. Pest, jan. 4-én, 1869. Több belvárosi választó,a PESTI NAPLÓ 1869-dik­éri folgalmára. löfizetési jesz Egész évre..............................................................................24 forint. Fél évre.....................................................................................12 „ Negyed évre......................................................................... 6 » Egy hóra......................................................................... 2 „ A „Pesti Napló“ k i a d ó - hi va tala. Pest jan. 4. 1860 Szelíd polémiák.. II. Ha nem csalódom, a szélsőbal köze­lebbi országgyűlésünk alatt jutott leg­előbb azon felfedezéshez, hogy Deák 65-ben mást akart, mint a­mit pártjának közre­működésével 68-ban keresztül vitt. Az intelligentia a választók, a nép, a köz­vélemény nem volt felvilágosítva, na a sejté az átalakítást, hitt és csatlakozott, mint szokott többnyire a nép, midőn ve­zéreiben vakon hisz. Ezen ráfogat oly sporadicus volt, any­­nyira nem tekintetett komolynak, hogy még kortesetlenek sem járta meg rop­pant együgyüsége miatt. Nem is hozák volna fel, ha hasonfaj­­táju érintéseket nem találtunk volna a „Hazánkéban, azon tekintélyes és ko­moly irányú lóban, mely az ellenzék egyik tisztelt tündékének közsege. A „Hazánk“ deczember 25-ki számá­ban Tisza Kábán a többek közt igy szól­­ lal: „Midőn 1865-be a most feloszlatott képvise­­lőház megválasztott, két, de összhangzó irány­ban nyilatkozott a nemzet kívánsága. Akarta a kibékülést, de akrta jogainak az 1848. évi törvények szellemien csonkitatlan visszaállítá­sát is egyszersmin. Hogy ez volt a általános kívánság, mutatja az, hogy a jelölte és választók majd­nem mindenütt az 186 les feliratokat hangoztatták, melyek a kétizám, de együttes kívánatnak adtak hit kifejezés *­t Delegatioról, kos minisztériumról, magyar , hadseregről, mely az osztrák hadsereg kiegé­­noSs^*zite része, akkor á sem volt.... Alig néhány hozó­­mber lehetett —­­ volt is egynéhány a hazá­­t, nap kan — ki csak sejtette, hogy azon férfiú, kire a kiegyenlítés jogmegóvás végett a több­ség szemét vetettéiben bizodalmát helyezte, azok által hiszi a­zélt elérhetőnek. Mindezek felett tehát, melyek­edig közjogi helyzetünket nerében megváltozik, melyek uj formá­kat, — hogy ne mórjam bilincseket — tereg­ettek, mai napig nyitkoznia nem lehetett. És épen ez azon körülmű, mely a jelen pereznek oly végtelen fontossát ad, hogy e nyilatkozás most a v­á­l­a­s­zá­s­o­k alkalmával lesz először lesz­séges.“ A tények érdéiben kötelességem fi­gyelmeztetni Tisza Kálmánt arra, miként történt ugyan­­agy ér Ephesusban, hogy néhány­­ember eg barlangban éveket aludt át, s midőn febredett, más viszo­nyokat, más kövezeteket, s más törek­véseket talált, mint minek azok voltak, melyek közt elszentült vala. De a magyar Fizet — mint tud­juk, — kivált ott fogva, már egész szenvedélylyel enged magát át a politi­kai behatásoknak, ésrrón érdekeltetvén hazája sorsa iránt, viálta az egyéneket, kiknek jelleme és pessége kezességet nyújtott arra, hogy mennyire emberi bölcseség által leheti a mennyire jel­lemtisztaság eszközöit a haza veszélyes helyzetéből kiemelteb­ik s egy boldo­gabb jövendő kezesseit megszerezheti. Ezen hangulatban­­ gondolhatott vol­na inkább mint Deáki— azon férfiúra, ki a pozsonyi országglogen a szabad­elvű pártot vezérelte, nek jellemtiszta­­ssága versenyzett elméjük világosságával és politikai meggyőzésének erejével. 1861-ben volt tulajckép a legterhe­­sebb helyzete oly korok, mint Deák, ki a forradalmat spekus helyzetünk miatt is a mentő eszköz közé lelkiisme­retességgel nem sorolta , azonban érezte, hogy a hatalm elfogultsága, a külviszonyok csábjai, és mély elkesere­dés nagy foka miatt, minem ledönthet­­len akadályok gátolják sikert. Azonban ő mégis bízott a nemzettanságában, s a nemzet bizott vezérének geniusában. Ezért történt, hogy az erélyes ellenzék is kény­telen volt közelíteni hozzá, ahelyett, hogy ostromolná őt, s azért történt hogy az úgy­nevezett „határozati nyilatkozata megbu­kott s Deák két felirata a kibékülés lehet­­ségére és alap­feltételére rámutatott. Népünk érezte, hogy ámbár a bécsi kormány makacs ellenszegülése még tartani fog, de nagy megnyugtatására szolgált, hogy a Deák-párt együtt van nem foly el kétes árnyalatokban, nem emészti erejét belviszályok által, s hely­zeténél fogva döntenie kell, uralkodnia a bekövetkezhető alakulások felett. Egy pár rövid év elég volt a jogvesztés hirdetőinek forgalomból kiszorítására, s elég azon hitnek is meggyökereztetésére hogy a teljes alkotmányosság helyreállí­tásával lehet egyedül biztosítva a kibé­külés, melynek csiráit Deák már a 61-ki feliratokban, s különösen a második bán elhintette. S állíthatja-e Tisza Kálmán, hogy a 65-ki országgyűlés kihirdetése előtt jól őrzött kulcs és pecsét alatt hevertek a ki­egyezkedés eszméi, vagy oly forma s tit­kos jelek, felavatások és hallgatási eskük mellett terjesztettek-e a hívek közt, mint a szabadkőműveseknél szokás ? Nem, ő ez­t nem hiheti. Ő tudja, hogy Deák a sajtó által közlé nézeteit, s minden czikke akkor hazánk­ban esemény volt, s a külföld figyelmét is hatalmasan megragadta. Tisza tudja, hogy a húsvéti czikk egy­felől különös súlylyal hangoztatta azon tényt, hogy valahányszor hazánk alkot­mánya visszahelyeztetett, az mindig az uralkodó, s nem német miniszterei akara­tából történt. Tisza tudja, hogy a húsvéti czikk ugyanakkor ezt i­s mondá: arra kell töre­kedni, hogy mind a birodalom biztossága teljesen eléressék, mind a magyar alkot­mány alaptörvényei a lehetőségig fenn­tartassanak, mind a Lajthán túli országok alkotmányos szabadsága kifejtessék és teljesen bizto­síh­assék. Tisza tudja, hogy a húsvéti czikk fő­okozója volt az a nagy változásnak, mely a Schmerling fajtájú bécsi minisztereket, rendre tárczájuktól megfosztá, hazánkat oly remények teljesülése zálogaival látta el, melleknek nálunk az alkotmány vissza­helyezésére , a koronázásra, az osztrák tartományokban pedig a valódibb és tar­talmasabb alkotmányosságra kellett ve­zetni. Tiszának arról is kétségtelenül értesül­nie kellett, h­gy a húsvéti czikk írója Deák Ferencz volt, s hogy Magyarországnak politikával f­alalkozó közönsége szintén értesült arról, hogy kinek köszönje azon rövid művet, mely az eredmények hosszú sorát indítá meg. Tisza Kálmán úgy hiszszük, hamar visszaidézet­ti emlékezetébe, hogy Deák 1865-ben a közös ügyek létezését elis­merte, és kiterjedését pontosan kijelölte. Nem azért, mintha Tisza Kálmánt szán­dékos feledékenységgel vádolnak, hanem a vita tisztázásáért reproducáljuk fővona­lakban Deáknak 1865-ben május hó első napjaiban írt nézeteit, melyek nemcsak lényegileg, de többnyire a részletekben is összhangzanak azon szempontokkal, me­lyek szerint törvényhozásunk a közelebb lefolyt országgyűlésen megszabta a közös ügyek terét és kezelését. KEMÉNY ZSIGMOND: Pest-belváros 1. választói felkéretnek, szívesked­jenek holnap (jan. 5-én) délelőtti 111/2 órakor a városház tanácstermében összegyülekezni, hogy onnét a választók DEÁK FERENCZ szállására Felkérettünk a következő nyilatkozatok közl­ésére: T­sztelt szerkesztőség! Legyen szives e következő nyilatkozatokat nagybecsű lapjának legközelebbi számában ki­adni. Pesten jan. 4-dikén 1869. Pulszky Ferencz. I. Pulszky Ferencz ur, azon két sértő czikkre nézve, melyek a „Hon“ múlt évi deczemb. 29 és 30-diki esti lapjaiban, „Csernátony“ aláírással megjelentek, alálírott megbízottai által Jókai Mór úrtól, mint az említett lap felelős szer­kesztőjétől elégtételt kérvén, Jókai Mór úr megbizottaitól az alább következő írásbeli nyi­latkozatot vettük, s midőn utóbb Jókai Mór úr általunk a kért elégtételre nézve határozott igenlő vagy megtagadó válaszadásra azon kije­lentéssel szó­l­tatott föl, hogy az igenlő válasz is, ha bármily föltételhez köttetik, tagadónak fogna vétetni, azt nyilvánította, hogy a megbízottai által adott írásbeli nyilatkozatban foglalt fölté­telhez ragaszkodik. Pest, 1869. jan. 4-dikén. Gr. Bethlen Farkas. B. M­a­j­t­h­é­n­y­i László. II. Alálirottak, mint Jókai Mór ur megbízot­tai, ifj báró Majthényi László és Gróf Bethlen Farkas uraknak, mint Pulszky Ferencz ur meg­bízottjainak ezennel írásban is kinyilatkoz­tatjuk. Miszerint Jókai Mór ur kész Pulszky Ferencz urnak a Csernátony Lajos ur által, személye ellen irt, és a „Hon“ esti lapjában megjelent czikkekre ellennyilatkozatait lapjában felvenni, — valamint kész arra is, hogy Pulszky Ferencz urnak bármily másoknál fogva lovagias elégtételt adjon, sőt a Csernátony Lajos ur által irt kérdéses czikkekért is, de ezt csak azon esetben, ha Pulszky Ferencz ur előbb Cser­nátony Lajos úrral hasonló módon végzett. Kelt Pesten 1869. január hó 2-kán. K.-vásárhelyi Pap Lajos, Kende Kanut. III. Miután azon becsületbirósági határozat ellenében, mely egy köztiszteletben álló férfit feljogosított, hogy Csernátony Lajos ur kihívá­sát visszautasíthassa, magamra nem vállalhatom a felelősséget, hogy őt lovagi elégtétel követe­lése által rehabilitáljam; miután továbbá Jókai Mór úr, ki engem máskép meg nem sértett, mint az által, hogy a felelőssége alatt megjelenő hírlapban ismételve személyem ellen intézett rágalmak kinyomatását megengedte, ezekre nézve csak másod­vonalban akarja el­vállalni a felelős­séget, azon kényszerűségben találom magamat, hogy mind a kettőt ugyan­azon kategóriába helyezvén, a közönségre bíz­zam az ítéletet ezen ügyben, kinyilatkoztatván, hogy bármi további piszkolódásra hírlapokban nem felelek. Pesten, január 4-én 1869. Pulszky Ferencz. Szerkesztő úr! A „Pesti Napló“ esti lapja egy levelet hoz Szigethvárról, melyben az foglaltatik, mintha ott mulatásom alatt a tánczvigalomra felfogadott zenészeket magam számára lefoglaltam, s a­mi több, a rendező főszolgabíró üzenetére, miszerint ha hallgatni akarom a zenét, a tánc­terembe menjek, azt feleltem volna, hogy én zsidókkal nem szoktam egy társaságban mulatni. Ezen tudósítás elejétől végig tévedésen alapul. Én nemcsak hogy a zenészeket vissza nem tartóztattam, de velük egy árva szót sem vál­tottam, hanem az értem Pestre felfáradott két úr társaságában vacsorálván, az ebédlőben levő többi vendégekkel együtt a zenét egyszerűen hallgattam. A­mi pedig az idézett feleletet illeti, engedje s­zerkesztő úr, hogy­ csodálkozásomat fejezzem ki azon, hogy azt Ön, ki nemcsak elveimről, de személyesen is ismer, minden tétova nélkül le­hetetlennek nem tartotta s mint ilyent vissza nem utasította. Nekem senki semmit sem üzent, s én senki­nek olyanféle feleletet nem a­dtam, de nem is adhattam. Én izraelita honfitársaim nemcsak polgári, de társadalmi egyenjogúsításának is már 48 előtt szószólója voltam s a­mit szóval hirdetek, azt a gyakorlatban is követtem. Nekem az izraeliták között az előtt, azóta is voltak és vannak bará­taim, a kikkel mulatni szerencsémnek tartom. Sőt épen azon este is, nem kapván a vendéglő­ben szobát, egy izraelita orvosnál kerestünk és találtunk volt szállást és barátságos fogadtatást, s házától jövet mentünk volt vissza a vendéglő­be vacsorálni. Mióta tollat forgatok kezemben, mióta a köz­ügyekkel foglalkozom, mindig pártolólag nyi­­latkoztam az izraeliták egyenjogúsága mellett. 1848-ban, mikor a nyárspolgárok a zsidóknak a nemzetőrök közé felvételét ellenezték, azok­nak az ellenzéki körben alakított csapatba so­rozását melegen támogattam, s tapasztalván, hogy az ijúság is hódol a tömeg előítéletének. Petőfivel együtt az ifjúsági kávéházban ipar­kodtam az igazságos ügynek érvényt szervezni. Szükségtelen hozzáadnom, hogy a későbbi zsi­dóüldözés alkalmával a felbőszült keresztyének lecsillapítására fordítottam igyekezetemet. Ezen bőszültség tekintetéből a júliusban ösz­­szejött országgyűlésen, mely eredetileg csupán a pénz és haderő megszavazása végett hivatott volt össze, az emancipatio elhalasztása mellett nyilatkoztam ugyan, de már a következő évben az első alkalmat megragadtam, hogy a százados igazságtalanság jóvátételét előmozdítsam. Ugyanis azon zárt ülésben, mely a júl. 2-ára Pestre összehívott országgyűlést megelőzte, mint egyik legsürgetősebb teendőt az izraeliták egyen­jogúsítását ajánlottam, s midőn azt Szegeden Szemere inditványozni akarta s tőlem tudakolta, ha várjon barátaim és én pártolni fogjuk-e! a leghatározottabban igennel feleltem, s­őt a törvényjavaslat előterjesztésére felbátorítottam. Sőt már előbb és be nem várva­ az emancipációt, mint buda­pesti t. h. kormánybiztos az általam alakított vésztörvényszékhez is az izraeliták kö­zül neveztem volt ki tagokat. Mit azóta s különösen a két utolsó esztendő­ben a lapokban írtam, az szerkesztő úr előtt ta­­án nem ismeretlen. Míg mások, közte szabadel­vű írók, az emancipátió kérdésének elhalasztását állítgaták szükségesnek, én folyvást az ellenke­zőt vitattam, s a­mikor végre igazságot szolgál­tatott elnyomott honfitársainknak az országgyű­­és, örömömben többi között azt mondottam a „M. Újságban“, hogy ha az napon Pesten vagyok ablakaimat kivilágítottam volna. Ezek igy lévén, meg fog engedni a szerkesztő úr, ha a fent érintett közleménynek becses lap­jában megjelenése csodálkozásomat­ keltötte fel s egy pillanatig sem kételkedem, hogy annak ig­­en helyreigazitásom fölvétele általi megczáfolá­­sára alkalmat fog szolgáltatni. Fogadja szerkesztő ur különös tiszteletem kifejezését, melylyel maradok Önnek alázatos szolgája Irányi Dániel. Pest, decz. 30-án 1868. Azon lapokat, melyek a kérdéses tudósítást átvették, jelen czáfolatomnak is közlésére ezennel megkérem, előre ellátta hivatalokkal, mert gr. B­ethlen Gábort kinevezte hétszemélynöknek, b. Bor­nemisza Jánost a telekkönyvezés élére állitatta sd. Kemény Domonkost az Er­délyben fentartandó építészeti hivatal élére fog­ja állítani. Ez, képviselő-választási kortes­fogásnak meg­­járja, a­mennyiben a többségből alakult kormány népszerűségét aláásni segíti, de a­mennyiben­­hála az égnek,hamvadósfélben lévő castok közti gyűlölség újbóli lángra élesztését eszközölheti, nem helyeselhető, sőt magának a „Magyar Pol­gárinak ugyan csak 152. számában megjelent programmjával sem megegyeztethető, mert az hangsúlyozza, miszerint olcsó népszerűsé­get nem hajhász s könnyen fellobbanható gyuanyagokat nem éleszt. Azonban a programm ellenére is az egyes ro­­vatírók korteskedhetnek bár­mi eszközökkel a „Magyar Polgár“ hite szerint; ha mindjárt a tényállás nem is híven van előadva, a­mint ez alkalommal is történt; mert gr. Bethlen Gábor már a legfelsőbb­ Bécsben székelő tör­vényszéknél volt alkalmazva a porosz háború alkalmával — Bornemisza János, sem uj hivatalt, sem fizetést nem nyert, s csak mint kormányzási tanácsos állíttatott élére a te­­lekkönyvezésnek, mi hogy ideiglenes állomás maga a „M. Polgár“ is jól tudja — l. Kemény Domonkos­nak pedig egy, még meg nem lévő hivatalt teremtett és szánt. Végre csodálatos, hogy a balközép­ nyilván bevallott orgánuma láncsát tör a Schmerling féle hivatalnokok mellett. .73-5518 Kedd, január 4. 1869 20. évi folyam. Szerkesztési iroda : Úri utcza 6. szám. II. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérm­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben) házhoz hordva. Félévre ..... 12 frt. Évnegyedre.... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás különküldéséért felü­lfizetés havonkint . . 80 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 ujkr. Nyílt-tér : 5 hasábos petit-sor 25 uj kr. Ferencziek tere 7. szám földszint. Választási mozgalmak: Pest, jan. 4. Pest-József­városi kerület választói közül töb­ben megjelentek Szentkirályi Mórnál, s őt a kerület országgyűlési képviselőjéül fel­kérték. Szentkirályi Mór a felhívásnak enge­dett, s e naptól fogva a József­városi választó kerület Deák-párti választóinak ő a képviselő­­jelöltje, kit e minőségében mi is szives örömmel üdvözlünk, mit sem kétkedve, hogy a kerület derék választói a kezdeményt óhajtott sikerű befejezéshez vezetendik. Szentkirályi Mór­nak ezen vállalkozásáról értesülvén G­y­u­l­a­y Pál jeles munkatársunk, minthogy ama fellépés­ben saját hő óhajtását látja teljesülve, elvtársai előtt kijelenté, hogy szívesen lép vissza a jelölt­ségtől, s mint a kerület egyik választója, sora­kozik azon zászló alá,melyre a választók Szent­­királyi Mór nevét írták. Pest-Ferencz­városi kerület Deák-párti válasz­tói tegnap megtarták alakulási összejövetelüket, ezzel elvitathatlan adatot szolgáltattak arra, hogy pártunk szavazata e kerületre nézve nem forog veszélyben. A jelölt neve e napokban fog kitüzetni. Pest Lipót­város választókerületéből négyen mint küldöttek jelentek meg ma Deák Fe­rencz nagy hazánkfiának véleményét kérve a közelgő választásnál követendő magatartásuk iránt. Tájékozás végett megjegyezzük, miszerint a kerület választóinak egyik része a képvise­lőségre oly egyént óhajtana kijelölni, ki a ke­­reskedelmi s financziális szakképzettség kellő­s ma­gaslatán állva, a képviselőházban ezen kerület szavazatát kiválólag e tekintetben tenné gyü­mölcsözővé. Deák Ferencz szokott szívessé­gével fogadá a­­küldötteket; óhajtható szerinte is, hogy a Lipótvárosi kerület készült kereske­delmi erőt küldjön a képviselő testületbe, s azt természetesnek találja mindenki, hogy izraelita polgártársaink ebbeli hivatásukat e téren is ér­vényesíteni akarják, a küldöttek által képvise­lői jelöltként megnevezett Wahrmann Mórról elismerőleg nyilatkozott, mint kinek képessége és tehetségeiről csak dicséretest hal­lott ; egyébként legkevésbé sincs szándékában a választásokra csak tanácsadólag is befolyni. A küldöttek nagy hazánkfia válaszával kielégí­­tetten távoztak, s így következtetjük, hogy a kerületben Wahrmann Mór neve mint kép­viselőjelölté ki fog tűzetni. Minthogy pedig a vá­lasztók másik fele V­e­c­s­e­i Sándort a jelöltség elvállalására már szintén felkérte, ez által a ke­rületben pártunknak, két jelöltje lesz, hiszszük azonban, hogy Lipót­város értelmes választói az ebből következhető bajt képesek lesznek a maga idejében elhárítani. Kolozsvár, decz. 30. Itt a királyhágón innen még a mai nap meg­lehetősen sötétben tapogatódtunk a képviselő választásokra nézve, mert a pártok eddigelé in­kább csak farkas szemet néznek egymással; né­hol alakultak, néhol pedig jobbnak látták nyilvánosan nem alakulni; de azért mindkét párt tehetsége szerint kifejt­i erejét. A korteskedés aljasabb nemét az itatás és lélek vásárlás u­tán nem fognak alkalmaztatni, meglehet azért is, mert nincs pénzünk, s így­re­­remélhetőleg még most, a józan capacitatio­­nak marad helye. Nem lehet tehát tiszta következtetést vonni a a képviselő választásokra nézve. A vármegy­éken,vidékeken, székely székekben királyi s más képviselő választással felruházott városokban a hangulat pártunkra nézve kedvező. A románok és szászok magatartására nézve különbözők a nézetek — némelyek azt hiszik, hogy a románok közt nőttön nő a daco-román párt hatalma s a szász bureaucratia ma is titkos összeköttetésben áll a reactio embereivel. Sőt beszélik, miszerint a daco-román párt és a reactio ma is egy kézre dolgoznak. Ez jelenleg helyzetünk itt a Királyhágón in­nen s még­is a „Magyar Polgár“ a balközép nyilván bevallott kolozsvári orgánuma, jónak látta 152. számában a „Furcsaságok“ rovatában azzal vádolni a minisztériumot, miszerint az a királyi kormányszék mágnás tag­jait, a nem a­ágnás tagok helyett kegyelni akarván,bár a többi tagok képesebbek, közeled­vén a királyi kormányszék feloszlatása ideje, Rimaszombat, deczember 28-án. A har­mad napos ünnepet, egy negyedik nappal is megtoldta Gömör megye értelmisége és polgár­ságának legnagyobb része. Valódi ünnep napja volt a mai nap, hazánk bölcse által fölállított, és a közelebb berekesztett országgyűlés által elfogadott politikai elveknek. Az e hó 14-ki napján Pelsőczön egy szűkebb körben megalakult megyei „Deákkör“ ma egész kiterjedésében megalakította magát, helyes­léssel fogadván, a 600-at haladó jelen voltak a szűkebb kör minden határozatait. — Lélekeme­lő jelenet az, hogy a csaknem járhatatlan utak akadályaival daczolt a tiszta hazafiság s a me­gye minden részéről eljöttek a hazafiak, hogy Deák Ferencz elveinek, és az országgyűlési többség bölcseségének elégtételt adjanak. Kitörő lelkesedéssel fogadták a jelen voltak a befejezett országgyűlés vívmányait felsoroló, és az ellenzék törekvését híven visszatükröző, annak újabb programmját bonczoló beszédeket melyek sorozatát D­a­p­s­y Vilmos kezdette meg, majd Hofmann Vendel, Sziklay Ede, S­z­o­n­t­a­g Bertalan folytattak, végül pedig gr. Andrássy Manó befejezte. Alig 10 napi működés eredményéül az jelen­­tetett a kerületi bizottságok részéről, hogy a magokat eddig aláírtak s aláírásra jelentkezet­tek száma mindenfelé, ezerekre megy. — így fog elégtételt adni a békés és józan nép a tör­vényhozásnak, mely annak boldogságáért 3 éven át küzdött. Az egybegyült elvtársak kiterjeszkedtek a közelgő választásokra is, s mindenik választó­­kerületben állítottak fel követjelöltet azon ki­kötéssel mindazáltal, hogy a nézetek ilyen nyil­­vánulása a választókerület szabad elhatározá­si jogát sérteni nem akarja. A jólsvai választókerületben Szentiványi Károly, a rozsnyai kerületben Szontagh Pál, a putnoki kerületben Szontagh Bertalan, a rimaszécsi kerületben Török Sándor, a rima­­szombati kerületben Dapsy Vilmos, végre a kövi kerületben — miután D­r­ass­k­ó­c­z­i Gyulát annyi szíves és megújított kérés után sem lehe­tett családi viszonyainál fogva továbbra is meg­nyerni — Latinák Rudolf lettek követjelöl­­tekül ajánlva és kikiáltva. Örvendetes jelenség, hogy a jelöltek ellenében más név még felhoz­va sem volt; azonban fájdalom töltötte a jelen­­ voltak keblét, hogy Draskóczy Gyulát, a Gö­­mör megye szellemét átváltoztatott, még ma is tiszteletben álló Draskóczy Sámuel fiát, a­ki pályáját oly szépen futotta meg, ki annyi elvhű­­séget és kitartást tanúsított, kiben annyi a haza­szeretet, tovább megtartanunk nem lehetett; mint mondá, őt családja szólítja vissza a köz­ügyektől, de tenni mindent kíván jövőben is a közügy érdekében. Ugyan e napon tartá nagygyűlését a baloldal is Rimaszécsben, melyen a megjelent 90 tag Putnokon H­e­v­e­s­s­y Bertalant, Köviben Ragá­lyi Ferdinándot, Rimaszécsben, id. Szentmiklós­­sy Antalt, kiáltották ki követjelöltekül; a többi három kerületet vigasztalás nélkül hagyták , nem tudjuk azért­­, mert e kerületekben nem bíznak ? vagy azért talán, mert nincs még em­berük, kit felléptethetnének. — Küzdj­ünk urak ! Isten a jó ügyet segiti meg; — működésüket figyelemmel kisérendjük és közlendjük. _____ 1. 1. Szabolcsmegye, dec. 29-én. Pesten lé­tem alatt, — még kormánykörökben is — egész bizonyossággal hallottam emlegetni, hogy Sza­­bolcs megye egyike azoknak, mely tiszta balol­dali képviselőkkel fogja gazdagítani leendő hongyűlésünket! Annyiszor és oly illetékes helyekről hallom ezt bizonyítgatni, hogy most, — legközelebb midőn családi ügyekben kénytelen voltam Szabolcsba lerándulni, — azon föltett szándék­kal léptem át ezen állítólagos ellenzéki megye határát, hogy deákpárti politikai véleményemet magamba zárom! A sors azonban barátja a meglepetéseknek ! Oly időben jöttem Szabolcsba, midőn a poli­tikai élet legjavában hullámzani kezdett! Va­sárnap a Deákpárt értekezletet tartott Nyíregy­házán ; hétfőn, kedden bizottmányi ülés volt Nagy-Kállóban, a megye székhelyén!

Next