Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)
1869-01-29 / 5538. szám
létre. — Tán nem lesz érdektelen, néhány sorral megemlékezni a minden tekintetben kielégítő értekezlet folyamáról. Miután az értekezlet elnökéül közfelkiáltással megyénk szeretett első alispánja, Kubinyi Mihály, jegyzőül pedig Panczák Máté megyei főjegyző megválasztattak volna, elnök az ülést egy rövid, de talpra esett, s a helyzetnek megfelelő ünnepélyességgel előadott beszéddel megnyitónak nyilvánította, felszólítván az értekezlet tagjait, miszerint nyilatkozzanak az iránt, mily állást kíván e megye értelmisége a jövő országgyűlési választásokkal szemben elfoglalni , s kit óhajt képviselőjelöltül felállítani. A számos szónokok közül, kik ez után a tárgyhoz szólottak, legyen szabad egyedül Bulla György szolgabirót, Novák Sámuel a.-kubini ev. lelkészt és Kohút József r. kath. lelkészt megemlítenem, kik hazánk mostani helyzetét s annak legközelebbi múltját szép ékesszólással ecsetelvén, kimutatták, hogy az utolsó országgyűlés többsége által — hazánk bölcse Deák Ferencz vezérlite alatt - - kivívott alapot, minden áron föntartani, kötelességünk, s hogy e megye értelmisége, mely mostanig is folytonosan feltétlenül osztotta a volt országgyűlési többség elveit, — ez után is csak azon zászlót lobogtathatja, melyre Deák Ferencz neve van írva. — Felesleges említenem, hogy hazánk nagy fia nevük említésekor, lelkes éljenek hangzottak minden felől. Nem volt hang mely ellenkező nézetnek adott volna kifejezést. Z m e s k a t Elek szava, ki — ha jól értettük — azt akarta bebizonyítani, hogy Deák Ferencz sem messiás, sem próféta, sem szent, elhangzott a pusztában; de annál lelkesebben fogadtatott Kohut J. plébános szava, midőn azt mondá, hogy igen is, úgy mint egykor, most is az emberek soraiból kerülnek a megváltók és próféták. — Egyhangúlag határozatba ment ez után, hogy az értekezlet Deák Ferencz és a volt országgyűlési többség elveit vallja. Alig hogy az értekezlet második tárgya szőnyegre hozatott, t. i. kit akar az értelmű ég követjelöltül felállítani, és pedig először is az alsókubini választó kerületben, Novák S. ev. lelkész ajánlatára, általános nagy többséggel Kubinyi Árpád tiszteletbeli főjegyző lett az alsókubini választó kerület követjeül kijelölve. Eddig a legnagyobb rendben folyt a tanácskozás, csak midőn K. A. úgyszólván egyhangúlag jelöltül már is kikiáltatott volna, tódult a terembe egy csoport fehér szűrös atyafi, kik jól begyakorlott hangon Z . é s k á 1 Zoltánt éltették. — Z. Z. — bár programmját nem olvastuk, nyilatkozatai után ítélve, szélsőbalpárti. Az értelmiség közül eddig úgyszólván senki sem osztja elveit, ha nála erről egyátalán szó lehet. Pártja kizárólag a nyers tömeg soraiból került, melyet ígéretekkel igyekszik pártjára hódítani. Ennyit tájékozásul. A tárgyalás ezen rövid intermezzo után ismét rendes kerékvágásába jutott, s most a felsővagy is bobzói kerület számára kellett volna az egybegyűlt értelmiségnek jelöltet felállítani. Ez azonban, tekintve, hogy a felső választókerület csekélyebb számmal volt az értekezleten képviselve, elmaradt, felkéretvén Vártdy János főszolgabíró, hogy a maihoz hasonló értekezletet hívjon össze járása székhelyén. Miután még egy, a választási mozgalmakat vezénylő, mintegy 20 tagból álló központi bizottmány megválasztatott volna, az értekezlet feloszlott. —is. Pápán, jan. 25. Pápa városa Deák-párti választói mindez ideig higgadtan gondolkozva várunk, noha a központi választmány már egy héttel ezelőtt mondhatni talán egy vagy kettő kivételével Deák-párti férfiakból megalakult. E párt emberei, noha a „Hon“ minduntalan tud egy-egy baloldali képviselőt feltolni, hideg mosolylyal olvassák az ily közleményt, tudva azt,hogy ez egyes levelező agyszüleménye, és hogy a képviselőjelöltül általa feltolt, különben igen tisztelt úr maga is boszankodik közre tolakodásáért. A Deák-párti választók tegnap izraelita polgártársaink haladó pártjának úgynevezett Eötvös egyleti helyiségében értekezletre egybegyülvén, izraelita testvéreink velünk együtt szép számmal jelentek meg, — értekezletünket gróf Eszterházy Pál ur is személyes megjelenésével megtisztelni szíveskedett. Az értekezlet megnyittatván, rövid eszmecsere után Szabó Imre párti értekezletté alakult át, s pártszinezeti hitvallását határozottan kimondá. E párt további fejlesztésére , gyűlések tartására s a párt érdekében szükséges teendők teljesítésére elnök, alelnök, jegyző, és 25 tagból álló választmány választatott, mely a képviselő választás napjáig működik. A leendő képviselő kijelölésére kerülvén a sor, egyhangúlag kimondatott, hogy Szabó Imre miniszteri osztálytanácsos úr, ki 1861 ben 1865 ben és miniszteri osztálytanácsossá lett kineveztetése folytán a képviselőségről történt lemondása után 1867-ben történt képviselőválasztáskor városunk képviselőjévé megválasztatott, — az 1869-ben összehívandó országgyűlésre városunk képviselőjelöltjéül felkéretik. A benne újabban is helyezett bizalom tolmácsolására egy hat tagból álló bizottmány kiküldetett. Mely küldöttség felkérendő egyúttal arra, hogy a jelöltséget elvállalni, és politikai hitvallását mielőbb pártja előtt nyilváni szíveskedjék. Ezen küldöttséghez az izraelita congressuson a pápai izraelita polgártársaink által megbízott és működő Fischer János és Neumann Bernát urak mint köztiszteletben álló férfiak csatlakozni külön felkérettek. Az értekezletet bevégeztetvén, Szabó Imre képviselőjelöltünk lelkes éltetésével távoztunk az értekezleti teremből, melynek e czéljai szives átengedéséért az Eötvös egyleti izraelita polgártársaink fogadják meleg köszönetünket. Szabó Imre választói. Kolozsvár, 25. decz. Rövid lesz tudósításom de talán nem érdektelen. Fogaras vidékének a választási előmunkálatokat tárgyaló vidéki bizottmányi gyűlésében Antonelli vicarius azt indítványozta, hogy a választásokban Fogaras vidéke részt ne vegyen. Ezen indítványt azon módosítással fogadta el a bizottmány, hogy a vidék választói csak kényszerűségből vesznek részt a választásokban. Továbbá kárhoztatta a bizottmány a megerősítést nyert s az Erdély részletes szervezéséről szóló törvényeket. Ezek állnak a „M. Polgár“ távsürgönyében. Nézetem szerint ehez nem kell semmi commentár, mert Fogaras Pest megye és Antonelli Nyári Pál példáján okulva, úgy hitték, hogy néktek is mindaz szabad, a mi másnak s ők is ép oly coordináltak. Tegnap a városi polgárság egy része tömegesen tisztelgett gr Mikó Imre közlekedési miniszter ő nagy méltóságánál, megköszönte eddigi működését s jövőre is felkérte képviselőül. Ugyanez alkalommal a tisztelgők között lévén Szabó orvos tudor ur is, őt is éltették, mint a másik képviselőjelöltet. — A tisztelt tudor ur szabadkozott ugyan, de a város és haza érdekében nem fog vonakodni a maga idejében meghozni az áldozatot. N.Sz . 11 és (Ugocsam.) jan. 24. E hó 18-án a középponti választmány gyűlést tartott. — Gyűlés után P. B. bárónál P. A. balpárti követjelölt részéről nagy ebéd rendeztetek, melyen a központi választmány balpárti tagjain kívül ugyancsak e párt értelmisége mind jelen volt. Megjegyzendő azonban, hogy városunk jegyzője, kinek lakása a város tanácstermével egy födél alá esik — mint a Deákpárt józanabb elveit követő polgár P. Zs. báró lobogóját fajtumszerüleg már ekkor lakására kitűzte. Tudomásul esvén e körülmény a balpárt fáknak, elhatározták, hogy ők is követelni fogják a város birájától, miszerint a városházára — mint középületre — a P. Zs. báró lobogója mellé egyszersmind a P. A. báróé is kitüzettessék. Miért is egy csoport körökben lobogóval azonnal a városháza felé indult, és megrohanván az évi számadás elkészítésén dolgozó városi bírót, hangos kiáltások közt követelték lobogójuk kitüzettetését. A város birája ily komoly és feszült figyelmet igénylő munkával lévén elfoglalva, kijelenté az illetőknek, hogy legyenek pár perczig türelemmel, és ő azonnal intézkedend. De mind hasztalan. Folytonosan hol egy, hol más illustrált egyéniség lépett be, a leggorombább kitételekben újítván meg a párt kívánságát. Mit végtére is megsokallott a biró, és egy csákányost ily utasítással — miszerint ily garázda embereket be ne bocsásson — külde ki és a tanácsház ajtaját bezárta. De rövid idő múlva a balosok P. L. báró vezetése alatt berontottak, s a most nevezett, revolverrel fegyverkezve, követelte a már közlött kívánat teljesítését. Városunk egyszerű származású derék birája nem rettenve meg a fenyegető szavaktól, sem pedig a hatcsövű revolvertől, következőleg válaszolt a bárónak: „ A méltóságos báró és teli. szolgabiró úr viselete és ezen eljárása nem felel meg a korszellemnek ; most már oda ért a magyar, hogy többet visz ki észszel, többet pennával, sem mint ilyen eszközök alkalmazásával. Engem meglehet, és én a báró elitéltetését a közvéleményre bízom, mely nem csal.“ Míg a báró és bíró közti párbeszéd történt, ezalatt a rendelkezése alatt álló, s a bárónak szolgailag engedelmeskedő urfiak serege mindent össze-vissza tört és rongált, nem kimélve meg a város hivatalos jegyzőkönyveit sem. Azután még a jegyzői lakba is betörtek, és anynyira megrémiték a jegyzőt revolver és buzogányokkal, hogy az ártatlan ember ez idő óta fekvő beteg. Ezalatt értesülvén a nép a városházánál történtekről, lassan-lassan oda gyülekezett, mit észrevévén a városi elöljáróság nemes viselete által már ekkor megszégyenített vad csoport tanácsosabbnak látta visszavonulni és a rájuk nézve már ekkor veszélyessé vált helyről távozni. Estve aztán folytatólag a jelenet méltó befejezéséül megindult Sz. J. postamester vezérlete alatt a proletár népből összeszedett karaván P. B. báró udvaráról, és emberi hanghoz alig hasonlítható kiabálás közt jártak föl és alá városunkban a nélkül azonban, hogy a dolgokat a maguk rendes folyamában haladni engedő Deákpártiak részéről csak meg is szólítattak volna. Hanem ez még mind csak csigavér, most következik a java. Hogy a balpárt néhány kortese nem úgy jár el, mint pártemberekhez illő, és még azt sem veszik figyelembe az ellenpártiaknál, miszerint ők is emberek, tanúsítja a 20-án estve szintén városunkban történt szomorú eset. E napon estve 9 óra tájban összegyűlt a város felső részén néhány P. Zs. báró pártjabeli tisztes és becsületes városi polgár és földmivelő, kik is a legpéldásabb rend és csendben vonultak végig a városon, az 1865-ki kortes dalokat halogatván és P. Zs. bárót éltetvén, azon tervszerű elhatározással, hogy majd a város alsó részén lévő vendéglőben egy pár órát vígan tölthetnek el egymás közt. Azonban alig jöttek be a vendéglő udvarára, midőn egyszerre kirohannak az egész nap a tiszaujlaki vásáron erőszakoskodó, átfázott s már akkor itt meglehetősen illuminált állapotban lévő balpárti dühös kortesek, és minden ok nélkül csak azért, mert a bejövők P. Zs. bárót merészelték éltetni, a védtelen népre lövöldöznek. Három bizonyos, de némelyek szerint öt lövés történt volna, és a legszerencsétlenebbül. Két sebesült van. Egy Sz. Gy. nevű 63 éves tisztes és józan életű földmivelő, nyolcz gyermek atyja. A térden alul van találva, s a revolver golyó benn maradt a csontban. Kevés remény van életéhez. A másik egy fiatal legény, könnyen sebesült. De mindez nem volt elég. Hanem vad dühöket nem tudván mérsékelni, a már megfutamlott tömeget botok és fadarabokkal vették üldözőbe, minek következtében szintén többen megsérültek. — Egy különösen fején és homlokán veszélyes sebet kapott. — Ezek tények — és a legigazságosabban előadott tények. — Csak az sajnos, hogy mindezt egy, magát művelt, intelligens, és felhirdetett demokratikusnak tartó tisztán uri-osztályból álló kortes-csoport tette. A vizsgálat a történtek fölött megkezdetett. A megyei kormány egész erélylyel odaműködik, hogy a tettesek méltó jutalmukat elvegyék. Ezen események által a már meglehetősen erős balpárt sokat veszített népszerűségéből, mert minden jó érzésű és komoly gondolkodású egyén megvetéssel vesz búcsút az erőszakoskodóktól. A Deák párt P. Zs. báró pártja — daczára hogy mindez ideig egy lépést sem tettek (de már mozognak) párthívei kedvelt jelöltjük érdekében igen jelentékeny és tekintélyes. Egy igaz democrata. Hatósági élet. Sopron, jan. 15. Miként szerteszét a hazában, megélénkült nálunk is, Sopron megyében, a politikai pezsgő mozgalom. Az erők tömörültek, s a közügyek iránt való szívós érdekeltség, s az az élénk zsibongás a kedélyekben, már előre jelenték, hogy erős tusának néz eléje a megye mindkét pártja. Azonban sietünk jelezni a tényt, hogy a hatalmas sorakozás által nagygyá gyarapult Deákpárt máris teljes túlsúlyra jutott, s biztos a kilátás, miszerint hasonló csattanós siker koronázandja végiglen az elvet. A megyei bizottmányi gyűlés f. hó 11-dikére lévén kitűzve, már előtte való napokban sűrűn folytak a központi bizottsági tagok közt az értekezletek, a közvetlen megelőző napon pedig mindkét párt összes tagjai különleges párt tanácskozmányt tartottak, hogy kitűzve az álláspontokat együttes erővel működhessenek közre elveiknek diadalra juttatására. A Deák-párt gyűlése esti öt órakor lévén megtartandó, már előbb, a casinó épület előtt, mint találkozási ponton, nagyszámú néptömeg gyűlt egybe, honnan megindulván, szép renddel, lobogó zászló alatt, melyre „Éljen Deák Ferencz“ volt jelszó gyanánt írva, harsány éljenzések közt vonult a tömeg a város utczáin végig a gymnasiumi épület felé, mint ahol tartandó volt a tanácskozmány. A nagy terem csakhamar megtelt egész a zsúfolásig s tömve lett néppel még a tág udvar is. A gyűlést Szilvásy Márton helyettes elnök megnyitván, nyomban egy meghívó küldöttség menesztetett Eszterházy Pál herczeghez, mint a párt elnökéhez, ki előtte való este, fényes fogadtatás közt, szintén megérkezett a fővárosba. A belépő elnököt hatalmas éljenek üdvözölték, ki rövid, de fontos értelmű beszéddel elfoglalván elnöki székét, élénken hangsúlyozta, miszerint „a haza, hogy eddigi vívmányaink biztosíttassanak, s gát vettetvén a száguldozó ábrándoknak , kiterjesztethessenek egész a lehetőség határáig, számot tart minden a jó ügy iránt hevülő szívre“ s kijelenté, hogy erre nézve hazafiasan összetartó elvtársaiba veti teljes bizalmát. És ezek után megnyílt a tanácskozmány, Szilvásy Márton helyettes elnök mindenek előtt jelentést tett a Deákpárt központi bizottságának működési eredményéről, mely érett megfontolás után mind az országos képviselői állomásokra, mind pedig a betöltendő megyei tiszti hivatalokra kijelölte már előlegesen az egyéneket, kikről meg volt győződve, hogy a közvélemény előtt is meg fogják állani emberül a sarat, s méltók lesznek, hogy a párt, tekintélyének teljes súlyát vesse mellettük a mérlegbe. A képviselői állomásokra nézve, mint már ezt táviratilag is jeleztük, az egyes kerületekre a következők jelöltettek ki, nevezetesen : a kapuvári kerületben Eszterházy Pál hg ;a csornaiban, Hőgyészi Gyula; a nagy mártoniban Hoffmann Pál; a nagy-baromiban Halmosy Endre; a jövőiben Ürményi Miksa, végül a kismartoni kerületben Beöthy Ákos. Mindegyik név említésénél helyeslő éljenekben tört ki a gyűlés; csak az utolsó ellen szólalt fel egy fiatal pap, meg vagy két egyén, Török Sándor nevét hangoztatván, de a tanácskozmány megmaradt kijelöltje mellett. Erre a helyettes elnök felszólíta a tanácskozmány tagjait, hogy amit most közösen elhatároztak , iparkodjanak is sorakozott erővel érvényre emelni, mert csak egyesült erőben nyílik a biztos diadal. Ezek után a tanácskozmány áttért a központi bizottság által már előlegesen kiszemelt tisztviselői jelöltek megállapítására. Az illetők nevei, kivétel nélkül, itt is élénk helyesléssel találkoztak. Erre nézve a választások a következő napra lévén kitűzve, feszült érdekeltséggé nézett mindenki az eredmény elé, mert akkor mérkőzvén először a két párt, ettől függött ugyszólva a pártok hamleti kérdése. E nap azonban érdekes volt egy más szempontból is. Ekkor foglalta el ugyanis székét az újonnan kinevezett főispáni helytartó, szentgyörgyi Horváth Antal, mint utódja Széchenyi Gyula, grófnak, ki, mint tudjuk, József főherczeg mellé főudvarmesterré lön kinevezve. A volt főispán velős, szivekig ható, ékes szavakkal vett fájó búcsút a megyétől,mely osztatlan szeretettel s őszinte ragaszkodással csüngött rajta mindvégig; s ha valakiről, róla bizonyára elmondható azon költői mottó : „távozásodkor ha fájlalnak, nem csuda, mert hasznosan éltél “ Az új főispáni helytartót a megye nevében Füzy Sándor főjegyző üdvözölte, mire méltósága kerekded erőteljes beszéddel válaszolván, kijelenté, hogy életének egyik legszebb feladatául tekinti teljesen kiérdemelni azt a bizalmat, és szeretetet, mely elődjének személyéhez fűződött. Lelkes beszédjét hosszan tartó zajos éljenzés követé. Elvégeztetvén ezután a szólásos esküforma, a főispán elfoglalta elnöki székét, azonban előre is kijelenté, hogy mint egyén, valamint eddig, úgy ezután is a Deákpárt zászlaja alatt áll ugyan, de mint elnök párton kívül áll s részrehajlatlan fog lenni mindenkor. Ezek után megkezdődött a megyei tisztválasztás. Minthogy azonban a megyeházi nagy terem teljesen tömve volt néptömeggel s köztük temérdek volt a nem választóképes is, — az öszszes megyei bizottmányi tagok levonultak a megyeház udvarára, Isten szabad ege alatt, szabad választásra. Itt a két párt emberei csakhamar sorakozni kezdtek. Az elemek különváltak, miből tétova nélkül azonnal kitűnt a balpárt szemmel látható s kézzel fogható roppant kisebbsége, ami egyszersmind biztos kritériuma volt a Deákpárt fényes győzelmének. És csakugyan a megyei tiszti állomások egy szálig mind a Deákpárt jelöltjei által lettek betöltve, annál is inkább, minthogy a balpártiak látván kisebbségben való mivoltjukat, a választások közepe táján már oszladozni kezdettek, s végül alig maradt belőlük itt ott egynéhány irmagul. Ugyanezen nap mutatta be Oslffi Pál első alispán a megye összes tisztviselői személyzetét egyenként az uj főispánnak kinek mindegyik számára volt szívélyes szava s ajánlotta magát erélyes szavakkal a tisztikar hatályos támogatásába működéseiben és szeretetébe. Másnap a közgyűlésen a képviselő választási mozgalmak vezérletére szükséglendő középponti választmány megállapítandó névsora került szőnyegre. Hanem itt heves harcz fejlődött ki a fölolvasott választmányi névsor ellen. Thalabér Lajos, a balpárt részéről mindenek előtt éles támadást tett ellene, szerinte törvényellenes lévén, hogy a középponti választmányba a Soprony városi polgárok is beválasztottak , holott egy egyén két helyen választó nem lehet, azután meg lándzsát tört a falusi bírók mellett, zokot- vevén, hogy szerinte csak hat bíró jön megválasztva, pedig dehogy hat, hanem 14. Mindegyik fél legjobb erőit bocsátván csatárlánczba, sokáig folyt a szóharcz. A balpárt részéről Thalabér Lajos, Baranyai László, Fodor Pál, a Deák-párt részéről gr. Zichy György, Ürményi Miksa, Szilvási Márton, Simon Vincze, Tóth Bálint, Hannibál József s Szilágyi Gáspár léptek ki a sorompókba, s végre is az átalános nagy többség a névsor változatlan megmaradása mellett nyilatkozott. Ugyanekkor hozatott indítványba, hogy a követválasztási hely Kapuvárról — ahol a múlt választáskor az a híres nevezetességű csúfondáros katastrófa adta elő magát, s mely amúgy sem kerületi központ — tétessék át más biztosabb és alkalmas helyiségre, indítvány szerint Eszterházára. A balpárti erők, melyek szintén erősen voltak e téren szervezve, itt is erélyesen küzdöttek Kapuvár mellett, de a többség mégis csak a mellett maradt, hogy tétessék át Eszterházára, mi határozatul ki is mondatott, így mentek végbe a pártmozgalmi események. Mindkét nap estéjén a Deák-párt nagyszerű banketteket adott a kaszinó nagy termében, hol természetes egymást érték a lelkes felköszöntések különösen Deák Ferenczre, a haza atyjára, kit a párt távsürgöny utján is üdvözölt, továbbá a minisztériumra, gr. Széchenyi Gyulára, az uj főispánra, herczeg Eszterházy Pálra, mint a Deákpárt kerületi elnökére, Ürményi Miksára, meg Szilvási Mártonra, ki mint helyettes elnök, ernyedetlen buzgalma által valóban óriási erőt fejtett ki a párt érdekében s a győzelemből az oroszlánrész mindenesetre őt illeti. Másnap este ugyancsak a casino épület nagy termében ment végbe az a régi jó hírben álló patvarista bál is, melyen együtt volt látható a környékbeli fiatalság és szépnem szive java virága, s folyt kivilágos kiviradtig a vigalom. Ezt csak azért említjük fel itt, hogy értsen belőle — Kakas Márton is, — és mint egykor az „Üstökösében, énekelje meg ismét az országnak, hogy „Sopron tánczol,“ mert hát most jobb ügyünk jutván diadalra, van okunk a vigalomra. N a g y-E n y e d, jan. 20. Egyik közelebbi levelemben bátor voltam azon nézetemet kifejezni, hogy Alsó-Fehér megyében nem elég súlyúak a netaláni létező baloldali elemek arra, hogy párttá tudjanak tömörülni. Ezt igazolja a megye bizottságának ma tartott gyűlése is. Egyetlen baloldali hang sem volt azon hallható. Közmegegyezéssel határoztatok el, az erdélyi választási törvény világos szabályai szerint, hogy e megye két választókerületre osztassék az illető képviselők megválasztása végett, és közmegegyezéssel állapíttatott meg a központi választmány mintegy 80 tagból álló névsora. Végül elfogadtatott: erélyes felterjesztést küldeni a gazda-, ipar-és kereskedelmi minisztériumhoz, melyben a megye bizottsága is kéri, valamint maga Enyed városa, hogy az Erdélyben alapítandó országos gazdasági tanintézet Enyeden állíttassák fel. És ez csakugyan indokolt is lenne közgazdasági, valamint politikai és nevelési szempontból is. Gyűlés után szívélyes ebéd volt a főispánnál, sok pohárköszöntéssel, élénk jó kedvvel. Vidéki tudósítás: Szathmár megyéből, jan. 19. Nagy hatást tett megyénkben a volt főispánnak váratlan lemondása és Ujfalussy Miklós Kővár vidéke főkapitányának a főispáni székbe áttétele. A beigtatásra és egy alkalommal a központi választmány megalakítására a mai nap lévén kitűzve, e hó 17-én a székvárosba elindult főispán tiszteleti kísérete már Szathmár város határától fogva mind többre és többre növekedve, útközben meg-megállott az újabban csatlakozók csoportja előtt, mint megannyi lelkes üdvözlések váró helyein, s az ekként sokszorozott kocsi vonal szakadatlan tisztelgések sorát képezte. Nagyszerű diadalútja volt ez a bevonuló főispánnak és azon pártnak, melynek kebeléből a főispáni méltóságra emelkedvén, most felvillanyozott elvtársai és barátai kisérletében érkezett Nagy Károly székvárosba, melynek határán a város banderialis küldöttsége fogadta. A kétszázra felgyűlt díszes fogatok hosszú sora a lobogókkal ékesített utczákon végigvonulván, a megye háza előtt a tömérdek váró nép harsogó éljenzése közt a megyei tisztikar élén az első alispán fogadta a megyének főispánját, régi fiát. Mindenki érezni látszott annak politikai jelentőségét, miszerint a kormány a polgári érdemek súlyát vette számba Ujfalussy kinevezésénél, és a tiszti méltóság lépcsőit helyezi közelebb a néphez, hogy a közhajtásnak megfeleljen. Este fáklyásmenet és felköszöntés. Másnap valamennyi testületek, czéhek, egyletek tisztelgő küldöttségeit és a helybeli katonai tisztikart fogadta a főispán. Kiemeljük a deákpártiak tömeges bemutatását, kiknek rokonszenves érzelmeit Luby Zsigmond alelnök biztos hangon teljes nyomatékkal tolmácsolta, és a pártnak határozott támogatását ígérte. Főispán úr, mint elvtársaihoz intézett feleletében rendületlen elvhűséget hangsúlyozván, gyújtó hatással szólt a hazafias örömtől lelkesült nagy csoporthoz. Ma a korán begyűlt rendkívül népes bizottság előtt a régi főispáni törvényes esküformát ünnepélyesen letette, és miután a szüntelen rezgve hangzó éljenzések csillapultával a gyűlést megnyitotta , ékes szabatos beszédében, tiszta tagozatos hangon kijelenté, miszerint Ő Felsége egyenes akaratából tétetett át Kővárvidékéből e megyébe, és nem titkolta, hogy sok aggodalma volt, melyeket részint legyőzve, részint háttérbe szorítva foglalá el főispáni székét. Egy fényes múlttal tündöklő magas állású férfiúnak lett utóda, kinek négy évtizeden át e megyében, a fővárosban, és országgyűléseken szerzett érdemeit mindig az első sorban látjuk, és akinek egykoron tanítványa volt, most helyébe üljön, pedig nyomdokába sem léphet. Elfoglalni székét és magas tisztét betölteni csak úgy véli lehetségesnek, ha a bizottság és tisztviselők támogatásukat tőle meg nem vonják. Azután áttérve a megyék népképviseleti rendszerré változott helyzetére, minthogy követi jelentések nincsenek, neki jutott, úgymond, elősorolni az országgyűlés eredményét, és attól az 1865-ben híressé vált húsvéti czikktől fogva nagyon érthető rövid vázlatban fejtegette az országgyűlés munkásságának minden ágazata művét, melyek fontosságát megértvén a jobbpárti közönség, hangos éljenzéssel fejezte ki méltánylását, különösen midőn a védrendszer megalkotása mint az alkotmány tovább fejlendő biztosítéka jött szóba. Ezután népies egyszerűséggel mondá, hogy sokra mentünk, de mindent el nem értünk, hanem a hazafias egyetértés oda fog működni, hogy kipótolja a hiányokat. Sok áldozat, sok tetterő kívántatik még, hogy a tökély útján előbbre haladhassunk, de a magyarban soha sem hiányzott az áldozatkészség. Egyetértő nemzet csodás haladásokat tehet, és ezen tételt Belgium velős rövidséggel, de nagyon élénk ismertetéssel vázolt példás és szép történetének tükrében világította meg. És midőn végül kifejté, hogy e kis ország egyike az aránylag leggazdagabb államoknak, mely boldog és virágzó, a magasztalt hangulatból látni lehetett, minő kedvező benyomást ten a hallgatókra e tárgyilagos hit jellemzése a történeti valóságnak, és minő más hatás az ama puffasztó szóáradatéhoz képest, melynek kénégényes gőzölgése a kedélyek utólagos lankadtságát inkább tunyaságra, mint tevékenységre változtatja. Nyomban e kedvező benyomás hatása alatt a megyéhez intézett hazafias óhajtását a fejedelem és királyasszonyunk éltetésével fejezé be — viharos tetszés és éljenzések közt. Erre a főjegyző a volt főispán érdemei kiemelésével emlékezett vissza ő kegyelmessége pályájára, és fájlalva üdvözlé fényét, és a mélyen érzett veszteségre balzsamul veszi —úgymond — ő méltósága kineveztetését, aki köztünk növekedett és Kölcsey mellett tanult... és miután ő maga érdemteljes pályáját rajzolná, e kinevezést vívmánynak tekinté, melyet az érdem, az ész, a származék veleszüleményei nélkül az állhatatos jellem erélyével pályabérül magának kiküzdött. (Jobbról hosszan tartó éljenzés !) Ezután felolvastatott a volt főispán búcsúlevele, melynek tartalma méltó kifejezését adja ő nuga érzelmeinek és azon részrehajatlanságról tesz tanúságot, mely megyei kormányzósága alatt elnöki eljárását igazolja. A megyei bizottság hálairatot küld és érdemeit jegyzőkönyvében örökíti meg. Felolvastatott a belügyminiszter intézménye a közelebbi országgyűlés bezárása folytán a jövőre elrendelt választásokat vezető központi választmány megalakítása tárgyába. Egyelőre írhatom, hogy a választás pártunkra nézve kedvezőleg ütött ki. r. Hivatalos. — O cs. és apost. kír. Felsége f. hó 6-tól kelt legfelsőbb elhatározásával, a közös külügyminister által tett legalázatosabb előterjesztés alapján, gr. Revertera Theofil udvari s miniszteri titkárnak a közös külügyministeriumnál, osztálytanácsosi czimet és rangot, és Candido Calvi udvari és miniszteri fogalmazónak ugyanazon minisztériumnál, miniszteri titkári czimet és rangot díjmentesen legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Ő cs. és Apostoli király Felsége 1869. jan. 13-tól kelt legfelsőbb elhatározásával méltóztatott az arciére-testőrség első őrmesterét b. Babarczy Imre ezredest, vezérőrnagygyá és testi őrségi alalhadnagygyá, meghagyatván eddigi alkalmaztatásában mint házparancsnok; a magyar kir. testőrség testőralhadnagyát, aggteleki Bujanovics Ágoston vezérőrnagyot, ezen testőrség házparancsnokává; az arciére testőrség testőr al másod-őrmesterét, szilvási Szilva Ferencz századost, őrnagygyá és a magyar kir. testőrség testőr-őrmesterévé legkegyelmesebben kinevezni; továbbá: herczeg Odescalchi Victor czimzetes őrnagynak a hadseregi létszámban, mint testőr al másod-őrmesternek a magyar kir. testőrséghez beosztását, és az arciere testőrség testőr alhadnagya b. Suini Pál vezérőrnagynak és a magyar kir. testőrség testőr őrmestere Tóth Sándor ezredesnek a végleges nyugalmi létszámba fölvételét elrendelni s e mellett az előbbinek az altábornagyi, s az utóbbinak a vezérőrnagyi rangot ad honores legkegyelmesebben adományozni; valamint gr. Sormann Jeromos nyugalmazott czimzetes őrnagynak a kért engedélyt a tiszti rangjáról való lemondásra a kaonai rang megtartása nélkül legkegyelmesebben megadni. Ö cs. és Apostoli k. Felsége 1869. jan. 14-től kelt legfelsőbb elhatározásával keretei Márton Lázár és List Liberius első osztályú századosoknak a nyugalmi létszámban, az őrnagyi rangot ad honores legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. O cs. és Apostoli kir. Felsége 1869. január 16-tól kelt legfelsőbb elhatározásával méltóztatott standhalti Derschatta Vilmos őrnagyot a ruházati osztálynál s a közös hadügyministerium 13. osztályának főnökét, kivételesen a törvényes előléptetési határidő előtt alezredessé a hadseregi létszámban jelen szolgálati állomásán meghagyása mellett legkegyelmesebben kinevezni, és Stuart d’Albani Károly őrnagynak a 7. számú Vilmos braunschweigi herczeg dra gonyos-ezrednél, a felülvizsgálat eredménye szerint mint ideiglenes rokkantnak az ideiglenes nyugalmi létszámba fölvételét legkegyelmesebben elrendelni. Ő császári és Apostoli királyi Felsége 1869. jan. 18-tól kelt legfelsőbb elhatározásával méltóztatott b. Mertens Károly táborszernagyot a 9. számú gyalogezred tulajdonosává; b. Handel Henrik táborszernagyot a 10. számú gyalogezred tulajdonosává; b. Jablonsky Del Monte Berico József altábornagyot a 30-dik számú gyalogezred tulajdonosává; és szamobori b. Kussevich Emil táborszernagyot a 33. számú gyalogezred tulajdonosává legkegyelmesebben kinevezni. G cs. és Apostoli k. Felsége 1869. jan 20- keli legfelsőbb elhatározásával méltóztatott