Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)

1869-01-29 / 5538. szám

létre. — Tán nem lesz érdektelen, néhány sor­ral megemlékezni a minden tekintetben kielé­gítő értekezlet folyamáról. Miután az értekezlet elnökéül közfelkiáltással megyénk szeretett első­ alispánja, Kubinyi Mihály, jegyzőül pedig Panczák Máté me­gyei főjegyző megválasztattak volna, elnök az ülést egy rövid, de talpra esett, s a helyzetnek megfelelő ünnepélyességgel előadott beszéddel megnyitó­nak nyilvánította, felszólítván az ér­tekezlet tagjait, miszerint nyilatkozzanak az iránt, mily állást kíván e megye értelmisége a jövő országgyűlési választásokkal szemben el­foglalni , s kit óhajt képviselőjelöltül felállí­tani. A számos szónokok közül, kik ez után a tárgyhoz szólottak, legyen szabad egyedül Bulla György szolgabirót, Novák Sámuel a.-kubini ev. lelkészt és K­o­h­ú­t József r. kath. lelkészt megemlítenem, kik hazánk mostani helyzetét s annak legközelebbi múltját szép ékesszólással ecsetelvén, kimutatták, hogy az utolsó országgyűlés többsége által — hazánk bölcse Deák Ferencz vezérli­te alatt - - ki­vívott alapot, minden áron föntartani, köteles­ségünk, s hogy e megye értelmisége, mely mos­­tanig is folytonosan feltétlenül osztotta a volt országgyűlési többség elveit, — ez után is csak azon zászlót lobogtathatja, melyre Deák Fe­rencz neve van írva. — Felesleges említe­nem, hogy hazánk nagy fia nevü­k említése­kor, lelkes éljenek hangzottak minden felől. Nem volt hang mely ellenkező nézetnek adott volna kifejezést. Z m e s k a t Elek szava, ki — ha jól értettük — azt akarta bebizonyítani, hogy Deák Ferencz sem messiás, sem próféta, sem szent, elhangzott a pusztában; de annál lelkesebben fogadtatott Kohut J. plébános szava, midőn azt mondá, hogy igen is, úgy mint egykor, most is az emberek soraiból kerülnek a megváltók és próféták. — Egyhangúlag hatá­rozatba ment ez után, hogy az értekezlet Deák Ferencz és a volt országgyűlési többség elveit vallja. Alig hogy az értekezlet második tárgya sző­nyegre hozatott, t. i. kit akar az értelmű ég kö­vetjelöltül felállítani, és pedig először is az alsó­­kubini választó kerületben, Novák S. ev. lel­­kész ajánlatára, általános nagy többséggel K­u­­b­i­n­y­i Árpád tiszteletbeli főjegyző lett az alsó­­kubini választó kerület követjeü­l kijelölve. Eddig a legnagyobb rendben folyt a tanácskozás, csak midőn K. A. úgy­szólván egyhangúlag jelöltül már is kikiáltatott volna, tódult a terembe egy csoport fehér szűrös atyafi, kik jól begyakorlott hangon Z . é s k á 1 Zoltán­t éltették. — Z. Z. — bár programmját nem olvastuk, nyilatko­zatai után ítélve, szélső­balpárti. Az értelmiség közül eddig úgyszólván senki sem osztja elveit, ha nála erről egyátalán szó lehet. Pártja kizárólag a nyers tömeg soraiból került, melyet ígéretekkel igyekszik pártjára hódítani. Ennyit tájékozásul. A tárgyalás ezen rövid intermezzo után ismét rendes kerékvágásába jutott, s most a felső­vagy is bobzói kerület számára kellett volna az egybegyűlt értelmiségnek jelöltet felállítani. Ez azonban, tekintve, hogy a felső választókerület csekélyebb számmal volt az értekezleten kép­viselve, elmaradt, felkéretvén V­á­r­t­d­­­y Já­nos főszolgabíró, hogy a maihoz hasonló érte­kezletet hívjon össze járása székhelyén. Miután még egy, a választási mozgalmakat vezénylő, mintegy 20 tagból álló központi bi­zottmány megválasztatott volna, az értekezlet feloszlott. —i­­s. Pápán, jan. 25. Pápa városa Deák-párti választói mindez ideig higgadtan gondolkozva várunk, noha a központi választmány már egy héttel ezelőtt mondhatni talán egy vagy kettő kivételével Deák-párti fér­fiakból megalakult. E párt emberei, noha a „Hon“ minduntalan tud egy-egy baloldali képviselőt feltolni, hideg mosolylyal olvassák az ily közle­ményt, tudva azt,hogy ez egyes levelező agyszüle­ménye, és hogy a képviselőjelöltül általa feltolt, különben igen tisztelt úr maga is boszankodik közre tolakodásáért. A Deák-párti választók tegnap izraelita pol­gártársaink haladó pártjának úgynevezett Eöt­vös egyleti helyiségében értekezletre egybe­­gyülvén, izraelita testvéreink velünk együtt szép számmal jelentek meg, — értekezletünket gróf Eszterházy Pál ur is személyes megjelené­sével megtisztelni szíveskedett. Az értekezlet megnyittatván, rövid eszmecsere után Szabó Imre párti értekezletté alakult át, s pártszinezeti hitvallását határo­zottan kimondá. E párt további fejlesztésére , gyűlések tartá­sára s a párt érdekében szükséges teendők tel­jesítésére elnök, alelnök, jegyző, és 25 tagból álló választmány választatott, mely a képviselő választás napjáig működik. A leendő képviselő kijelölésére kerü­lvén a sor, egyhangúlag kimondatott, hogy Szabó Imre miniszteri osztálytanácsos úr, ki 1861 ben 1865 ben és miniszteri osztálytanácsossá lett kineveztetése folytán a képviselőségről történt lemondása után 1867-ben történt képviselővá­lasztáskor városunk képviselőjévé megválaszta­tott, — az 1869-ben összehívandó országgyű­lésre városunk képviselőjelöltjéül felkéretik. A benne újabban is helyezett bizalom tolmácsolá­sára egy hat tagból álló bizottmány kiküldetett. Mely küldöttség felkérendő egyúttal arra, hogy a jelöltséget elvállalni, és politikai hitvallását mielőbb pártja előtt nyilváni szíveskedjék. Ezen küldöttséghez az izraelita congressuson a pápai izraelita polgártársaink által megbízott és működő Fischer János és Neumann Bernát urak mint köztiszteletben álló férfiak csatlakozni külön felkérettek. Az értekezletet bevégeztetvén, Szabó Imre képviselőjelöltünk lelkes éltetésével távoztunk az értekezleti teremből, melynek e czéljai szives átengedéséért az Eötvös egyleti izraelita polgártársaink fogadják meleg köszönetünket. Szabó Imre választói. Kolozsvár, 25. decz. Rövid lesz tudósításom de talán nem érdek­telen. Fogaras vidékének a választási előmunkála­tokat tárgyaló vidéki bizottmányi gyűlésében Antonelli vicarius azt indítványozta, hogy a vá­lasztásokban Fogaras vidéke részt ne vegyen.­­ Ezen indítványt azon módosítással fogadta el a bizottmány, hogy a vidék választói csak kényszerűségből vesznek részt a választásokban. Továbbá kárhoztatta a bizottmány a megerősí­tést nyert s az Erdély részletes szervezéséről szóló törvényeket. Ezek állnak a „M. Polgár“ távsürgönyében. Nézetem szerint ehez nem kell semmi commen­­tár, mert Fogaras Pest megye é­s Antonelli Nyári Pál példáján okulva, úgy hitték, hogy né­­ktek is mind­az szabad, a mi másnak s ők is ép oly coordináltak. Tegnap a városi polgárság egy része tömege­sen tisztelgett gr Mikó Imre közlekedési minisz­ter ő nagy méltóságánál, megköszönte eddigi működését s jövőre is felkérte képviselőül. Ugyanez alkalommal a tisztelgők között lé­vén Szabó orvos tudor ur is, őt is éltették, mint a másik képviselőjelöltet. — A tisztelt tudor ur szabadkozott ugyan, de a város és haza érdekében nem fog vonakodni a maga idejében meghozni az áldozatot. N.­S­z . 11 é­s (Ugocsam.) jan. 24. E hó 18-án a középponti választmány gyűlést tartott. — Gyűlés után P. B. bárónál P. A. bal­párti követjelölt részéről nagy ebéd rendeztetek, melyen a központi választmány balpárti tagjain kívül ugyancsak e párt értelmisége mind jelen volt. Megjegyzendő azonban, hogy városunk jegyzője, kinek lakása a város tanácstermével egy födél alá esik — mint a Deákpárt józanabb elveit követő polgár P. Zs. báró lobogóját faj­tumszerüleg már ekkor lakására kitűzte. Tudomásul esvén e körülmény a balpárt fák­nak, elhatározták, hogy ők is követelni fogják a város birájától, miszerint a városházára — mint középületre — a P. Zs. báró lobogója mellé egy­szersmind a P. A. báróé is kitüzettessék. Miért is egy csoport körökben lobogóval azonnal a vá­rosháza felé indult, és megrohanván az évi számadás elkészítésén dolgozó városi bírót, han­gos kiáltások közt követelték lobogójuk kitü­­zettetését. A város birája ily komoly és feszült figyelmet igénylő munkával lévén elfoglalva, ki­jelenté az illetőknek, hogy legyenek pár perczig türelemmel, és ő azonnal intézkedend. De mind hasztalan. Folytonosan hol egy, hol más illustrált egyéniség lépett be, a leggorombább kitételek­ben újítván meg a párt kívánságát. Mit végtére is megsokallott a biró, és egy csákányost ily utasítással — miszerint ily garázda embereket be ne bocsásson — külde ki és a tanácsház aj­taját bezárta. De rövid idő múlva a balosok P. L. báró ve­zetése alatt berontottak, s a most nevezett, re­volverrel fegyverkezve, követelte a már közlött kívánat teljesítését. Városunk egyszerű származású derék birája nem rettenve meg a fenyegető szavaktól, sem pedig a hatcsövű revolvertől, következőleg vá­laszolt a bárónak: „ A méltóságos báró és teli. szolgabiró úr viselete és ezen eljárása nem felel meg a korszellemnek ; most már oda ért a ma­gyar, hogy többet visz ki észszel, többet penná­val, sem mint ilyen eszközök alkalmazásával. Engem meglehet, és én a báró elitéltetését a köz­véleményre bízom, mely nem csal.“ Míg a báró és bíró közt­i párbeszéd történt, ezalatt a rendelkezése alatt álló, s a bárónak szolgailag engedelmeskedő urfiak serege min­dent össze-vissza tört és rongált, nem kimélve meg a város hivatalos jegyzőkönyveit sem.­­ Azután még a jegyzői lakba is betörtek, és any­­nyira megrémiték a jegyzőt revolver és bu­zogányokkal, hogy az ártatlan ember ez idő óta fekvő beteg. Ezalatt értesülvén a nép a városházánál történ­tekről, lassan-lassan oda gyülekezett, mit észrevé­­vén a városi elöljáróság nemes viselete által már ekkor megszégyenített vad csoport tanácsosabb­nak látta visszavonulni és a rájuk nézve már ek­kor veszélyessé vált helyről távozni. Estve aztán folytatólag a jelenet méltó befeje­zéséül megindult Sz. J. postamester vezérlete alatt a proletár népből összeszedett karaván P. B. báró udvaráról, és emberi hanghoz alig ha­sonlítható kiabálás közt jártak föl és alá váro­sunkban a nélkül azonban, hogy a dolgokat a maguk rendes folyamában haladni engedő Deák­pártiak részéről csak meg is szólítattak volna. Hanem ez még mind csak csigavér, most kö­vetkezik a java. Hogy a balpárt néhány kortese nem úgy jár el, mint pártemberekhez illő, és még azt sem veszik figyelembe az ellenpártiaknál, miszerint ők is emberek, tanúsítja a 20-án estve szin­tén városunkban történt szomorú eset. E napon estve 9 óra tájban összegyűlt a vá­ros felső részén néhány P. Zs. báró pártjabeli tisztes és becsületes városi polgár és földmivelő, kik is a legpéldásabb rend és csendben vonul­tak végig a városon, az 1865-ki kortes dalokat halogatván és P. Zs. bárót éltetvén, azon terv­szerű elhatározással, hogy majd a város alsó részén lévő vendéglőben egy pár órát vígan tölthetnek el egymás közt. Azonban alig jöttek be a vendéglő udvarára, midőn egyszerre kirohannak­­ az egész nap a tisza­ujlaki vásáron erőszakoskodó, átfázott s már akkor itt meglehetősen illuminált állapot­ban lévő balpárti dühös kortesek, és minden ok nélkül csak azért, mert a bejövők P. Zs. bárót merészelték éltetni, a védtelen népre lövöl­döznek. Három bizonyos, de némelyek szerint öt lö­vés történt volna, és a legszerencsétlenebbül. Két sebesült van. Egy Sz. Gy. nevű 63 éves tisztes és józan életű földmivelő, nyolcz gyer­mek atyja. A térden alul van találva, s a revol­ver golyó benn maradt a csontban. Kevés re­mény van életéhez. A másik egy fiatal legény, könnyen sebesült. De mindez nem volt elég. Hanem vad dühö­ket nem tudván mérsékelni, a már megfutam­­lott tömeget botok és fadarabokkal vették ül­dözőbe, minek következtében szintén többen megsérültek. — Egy különösen fején és homlo­­kán veszélyes sebet kapott. — Ezek tények — és a legigazságosabban előadott tények. —­ Csak az sajnos, hogy mindezt egy, magát művelt, in­telligens, és felhirdetett demokratikusnak tartó tisztán uri-osztályból álló kortes-csoport tette. A vizsgálat a történtek fölött megkezdetett. A megyei kormány egész erélylyel odaműködik, hogy a tettesek méltó jutalmukat elvegyék. Ezen események által a már meglehetősen erős balpárt sokat veszített népszerűségéből, mert minden jó érzésű és komoly gondolkodású egyén megvetéssel vesz búcsút az erőszakosko­­dóktól. A Deák párt P. Zs. báró pártja — daczára hogy mindez ideig egy lépést sem tettek (de már mozognak) párthívei kedvelt jelöltjük érde­kében igen jelentékeny és tekintélyes. Egy igaz democrata. Hatósági élet. Sopron, jan. 15. Miként szerteszét a hazában, megélénkült nálunk is, Sopron megyében, a politikai pezsgő mozgalom. Az erők tömörültek, s a közügyek iránt való szívós érdekeltség, s az az élénk zsi­­bongás a kedélyekben, már előre jelenték, hogy erős tusának néz eléje a megye mindkét pártja. Azonban sietünk jelezni a tényt, hogy a ha­talmas sorakozás által nagygyá gyarapult Deák­párt már­is teljes túlsúlyra jutott, s biztos a ki­látás, miszerint hasonló csattanós siker koroná­­zandja végiglen az elvet. A megyei bizottmányi gyűlés f. hó 11-dikére lévén kitűzve, már előtte való napokban sűrűn folytak a központi bizottsági tagok közt az érte­kezletek, a közvetlen megelőző napon pedig mindkét párt összes tagjai különleges párt tanács­­kozmányt tartottak, hogy kitűzve az állásponto­kat együttes erővel működhessenek közre elveik­nek diadalra juttatására. A Deák-párt gyűlése esti öt órakor lévén megtartandó, már előbb, a casinó épület előtt, mint találkozási ponton, nagyszámú néptömeg gyűlt egybe, honnan megindulván,­­ szép rend­del, lobogó zászló alatt, melyre „Éljen Deák Fe­rencz“ volt jelszó gyanánt írva, harsány éljenzé­sek közt vonult a tömeg a város utczáin végig a gymnasiumi épület felé, mint a­hol tartandó volt a tanácskozmány. A nagy terem csakhamar megtelt egész a zsú­folásig s tömve lett néppel még a tág udvar is. A gyűlést Szilvásy Márton helyettes elnök megnyitván, nyomban egy meghívó kül­döttség menesztetett Eszte­rházy Pál her­­czeghez, mint a párt elnökéhez, ki előtte való este, fényes fogadtatás közt, szintén megérke­zett a fővárosba. A belépő elnököt hatalmas éljenek üdvözöl­ték, ki rövid, de fontos értelmű beszéddel elfog­lalván elnöki székét, élénken hangsúlyozta, mi­szerint „a haza, hogy eddigi vívmányaink bizto­síttassanak, s gát vettetvén a száguldozó ábrán­doknak , kiterjesztethessenek egész a lehető­ség határáig,­­ számot tart minden a jó ügy iránt hevülő szívre“ s kijelenté, hogy erre néz­ve hazafiasan összetartó elvtársaiba veti teljes bizalmát. És ezek után megnyílt a tanácskozmány, Szil­vásy Márton helyettes elnök mindenek előtt je­lentést tett a Deákpárt központi bizottságának működési eredményéről, mely érett megfontolás után mind az országos képviselői állomásokra, mind pedig a betöltendő megyei tiszti hivata­lokra kijelölte már előlegesen az egyéneket, kikről meg volt győződve, hogy a közvélemény előtt is meg fogják állani emberül a sarat, s mél­tók lesznek, hogy a párt, tekintélyének teljes súlyát vesse mellettük a mérlegbe. A képviselői állomásokra nézve, mint már ezt táviratilag is jeleztük, az egyes kerületekre a kö­vetkezők jelöltettek ki, nevezetesen : a kapu­vári kerületben Eszterházy Pál hg ;­a c­s­or­na­i­b­an, Hőgyészi Gyula; a nagy­ márto­­n­i­b­a­n Hoffmann Pál; a n­a­g­y-b­aromiban Halmosy Endre; a jövőiben Ürményi Miksa, végül a kismartoni kerületben Beöthy Ákos. Mindegyik név említésénél helyeslő éljenek­ben tört ki a gyűlés; csak az utolsó ellen szólalt fel egy fiatal pap, meg vagy két egyén, Török Sándor nevét hangoztatván, de a tanácskozmán­y megmaradt kijelöltje mellett. Erre a helyettes elnök felszólíta a tanácskoz­mány tagjait, hogy a­mit most közösen elhatá­roztak , iparkodjanak is sorakozott erővel ér­vényre emelni, mert csak egyesült erőben nyí­lik a biztos diadal. Ezek után a tanácskozmány áttért a központi bizottság által már előlegesen kiszemelt tisztvi­selői jelöltek megállapítására. Az illetők nevei, kivétel nélkül, itt is élénk helyesléssel talál­koztak. Erre nézve a választások a következő napra lévén kitűzve, feszült érdekeltséggé­ nézett min­denki az eredmény elé, mert akkor mérkőzvén először a két párt, ettől függött ugyszólva a pár­tok hamleti kérdése. E nap azonban érdekes volt egy más szem­pontból is. Ekkor foglalta el ugyan­is székét az újonnan kinevezett főispáni helytartó, szentgyör­­gyi Horváth Antal, mint utódja Széchenyi Gyula, grófnak, ki, mint tudjuk, József főherczeg mellé fő­udvarmesterré lön kinevezve. A volt főispán velős, szivekig ható, ékes sza­vakkal vett fájó búcsút a megyétől,mely osztat­lan szeretettel s őszinte ragaszkodással csüngött rajta mind­végig; s ha valakiről, róla bizonyára elmondható azon költői mottó : „távozásodkor ha fájlalnak, nem csuda, mert hasznosan éltél “ Az új főispáni helytartót a megye nevében Füzy Sándor főjegyző üdvözölte, mire­­ méltó­sága kerekded erőteljes beszéddel válaszolván, kijelenté, hogy életének egyik leg­szebb felada­tául tekinti teljesen kiérdemelni azt a bizalmat, és szeretetet, mely elődjének személyéhez fűző­dött. Lelkes beszédjét hosszan tartó zajos éljen­zés követé. Elvégeztetvén ezután a szólásos esküforma, a főispán elfoglalta elnöki székét, azonban előre is kijelenté, hogy mint egyén, valamint eddig, úgy ezután is a Deákpárt zászlaja alatt áll ugyan, de mint elnök párton kívül áll s részre­­hajlatlan fog lenni mindenkor. Ezek után megkezdődött a megyei tisztválasz­­­­tás. Minthogy azonban a megyeházi nagy terem teljesen tömve volt néptömeggel s köztük te­mérdek volt a nem választó­képes is, — az ösz­­szes megyei bizottmányi tagok levonultak a me­gyeház udvarára, Isten szabad ege alatt, szabad választásra. Itt a két párt emberei csakhamar sorakozni kezdtek. Az elemek különváltak, miből tétova nélkül azonnal kitűnt a balpárt szemmel látható s kézzel fogható roppant kisebbsége, a­mi egy­szersmind biztos kritériuma volt a Deákpárt fé­nyes győzelmének. És csakugyan a megyei tisz­ti állomások egy szálig mind a Deákpárt jelölt­jei által lettek betöltve, annál is inkább, mint­hogy a balpártiak látván kisebbségben való mivoltjukat, a választások közepe táján már oszladozni kezdettek, s végül­ alig maradt be­lőlük itt ott egynéhány irmagul. Ugyanezen nap mutatta be Oslffi Pál első alispán a megye összes tisztviselői személyzetét egyenként az uj főispánnak kinek mindegyik számára volt szívélyes szava s ajánlotta magát erélyes szavakkal a tisztikar hatályos támoga­tásába működéseiben és szeretetébe. Másnap a közgyűlésen a képviselő választási mozgalmak vezérletére szükséglendő közép­ponti választmány megállapítandó névsora ke­rült szőnyegre. Hanem itt heves harcz fejlődött ki a fölolvasott választmányi névsor ellen. Thalabér Lajos, a balpárt részéről mindenek előtt éles támadást tett ellene, szerinte törvény­­ellenes lévén, hogy a középponti választmányba a Soprony városi polgárok is beválasztottak , holott egy egyén két helyen választó nem lehet, azután meg lándzsát tört a falusi bírók mel­lett, zokot- vevén, hogy szerinte csak hat bíró jön megválasztva, pedig dehogy hat, hanem 14. Mindegyik fél legjobb erőit bocsátván csatár­­lánczba, sokáig folyt a szóharcz. A balpárt ré­széről Thalabér Lajos, Baranyai László, Fodor Pál, a Deák-párt részéről gr. Zichy György, Ürményi Miksa, Szilvási Márton, Simon Vincze, Tóth Bálint, Hannibál József s Szilágyi Gáspár léptek ki a sorompókba, s végre is az átalános nagy többség a névsor változatlan megmaradása mellett nyilatkozott. Ugyanekkor hozatott indítványba, hogy a követválasztási hely Kapuvárról — a­hol a múlt választáskor az a híres nevezetességű csúfondá­­ros katastrófa adta elő magát, s mely amúgy sem kerületi központ — tétessék át más bizto­sabb és alkalmas helyiségre, indítvány szerint Eszterházára. A balpárti erők, melyek szintén erősen vol­tak e téren szervezve, itt is erélyesen küzdöttek Kapuvár mellett, de a többség mégis csak a mellett maradt, hogy tétessék át Eszterházára, mi határozatul ki is mondatott, így mentek végbe a pártmozgalmi esemé­nyek. Mindkét nap estéjén a Deák-párt nagyszerű banketteket adott a kaszinó nagy termében, hol természetes egymást érték a lelkes felköszönté­sek különösen Deák Ferenczre, a haza atyjára, kit a párt távsürgöny utján is üdvözölt, továbbá a minisztériumra, gr. Széchenyi Gyulára, az uj főispánra, herczeg Eszterházy Pálra, mint a Deákpárt kerületi elnökére, Ürményi Miksára, meg Szilvási Mártonra, ki mint helyettes elnök, ernyedetlen buzgalma által valóban óriási erőt fejtett ki a párt érdekében s a győzelemből az oroszlánrész mindenesetre őt illeti. Másnap este ugyancsak a casino épület nagy termében ment végbe az a régi jó hírben álló patvarista bál is, melyen együtt volt látható a környékbeli fiatalság és szépnem szive java vi­rága, s folyt kivilágos kiviradtig a vigalom. Ezt csak azért említjük fel itt, hogy értsen belőle — Kakas Márton is, — és mint egykor az „Üstökösében, énekelje meg ismét az ország­nak, hogy „Sopron tánczol,“ mert hát most jobb ügyünk jutván diadalra, van okunk a viga­lomra. N a g y-E n y e d, jan. 20. Egyik közelebbi levelemben bátor voltam azon nézetemet kifejezni, hogy Alsó-Fehér me­­gyében nem elég súlyúak a netaláni létező bal­­­oldali elemek arra, hogy párttá tudjanak tö­mörülni. Ezt igazolja a megye bizottságának ma tartott gyűlése is. Egyetlen baloldali hang sem volt azon hallható. Közmegegyezéssel hatá­roztatok el, az erdélyi választási törvény világos szabályai szerint, hogy e megye két választó­­kerületre osztassék az illető képviselők megvá­lasztása végett, és közmegegyezéssel állapíttatott meg a központi választmány mintegy 80 tag­ból álló névsora. Végül elfogadtatott: erélyes felterjesztést kül­deni a gazda-, ipar-é­s kereskedelmi minisztéri­umhoz, melyben a megye bizottsága is kéri, va­lamint maga Enyed városa, hogy az Erdélyben alapítandó országos gazdasági tanintézet Enye­­den állíttassák fel. És ez csakugyan indokolt is lenne közgazdasági, valamint politikai és neve­lési szempontból is. Gyűlés után szívélyes ebéd volt a főispánnál, sok pohárköszöntéssel, élénk jó kedvvel. Vidéki tudósítás: S­z­a­t­h­m­á­r­ megyéből, jan. 19. Nagy hatást tett megyénkben a volt főispán­nak váratlan lemondása és Ujfalussy Miklós Kővár vidéke főkapitányának a főispáni székbe áttétele. A beigtatásra és egy alkalommal a központi választmány megalakítására a mai nap lévén kitűzve, e hó 17-én a székvárosba elindult főis­pán tiszteleti kísérete már Szathmár város hatá­rától fogva mind többre és többre növekedve, útközben meg-megállott az újabban csatlako­zók csoportja előtt, mint megannyi lelkes üdvöz­lések váró helyein, s az ekként sokszorozott ko­csi vonal szakadatlan tisztelgések sorát képezte. Nagyszerű diadalútja volt ez a bevonuló főis­pánnak és azon pártnak, melynek kebeléből a főispáni méltóságra emelkedvén, most felvilla­nyozott elvtársai és barátai kisérletében érkezett Nagy Károly székvárosba, melynek határán a város banderialis küldöttsége fogadta. A két­százra felgyűlt díszes fogatok hosszú sora a lo­bogókkal ékesített utczákon végigvonulván, a megye háza előtt a tömérdek váró nép harsogó éljenzése közt a megyei tisztikar élén az első alispán fogadta a megyének főispánját, régi fiát. Mindenki érezni látszott annak politikai je­lentőségét, miszerint a kormány a polgári érdemek súlyát vette számba Ujfalussy kinevezésénél, és a tiszti méltóság lépcsőit he­lyezi közelebb a néphez, hogy a köz­hajtásnak megfeleljen. Este fáklyásmenet és felköszöntés. Másnap valamennyi testületek, czéhek, egyle­tek tisztelgő küldöttségeit és a helybeli kato­nai tisztikart fogadta a főispán. Kiemeljük a deákpártiak tömeges bemutatását, kik­nek rokon­szenves érzelmeit Luby Zsigmond alelnök biztos hangon teljes nyomatékkal tolmácsolta, és a pártnak határozott támogatását ígérte. Főispán úr, mint elvtársaihoz intézett feleleté­­ben rendületlen elvhűséget hangsúlyozván, gyúj­tó hatással szólt a hazafias örömtől lelkesült nagy csoporthoz. Ma a korán begyűlt rendkívül népes bizott­ság előtt a régi főispáni törvényes esküformát ünnepélyesen letette, és miután a szüntelen rezg­­ve hangzó éljenzések csillapultával a gyűlést megnyitotta , ékes szabatos beszédében, tiszta tagozatos hangon kijelenté, miszerint Ő Felsége egyenes akaratából tétetett át Kővárvidékéből e megyébe, és nem titkolta, hogy sok aggodalma volt, melyeket részint legyőzve, részint háttérbe szorítva foglalá el főispáni székét. Egy fényes múlttal tündöklő magas állású férfiúnak lett utóda, kinek négy évtizeden át e megyében, a fővárosban, és országgyűléseken szerzett érdemeit mindig az első sorban látjuk, és a­kinek egykoron tanítványa volt, most he­lyébe üljön, pedig nyomdokába sem léphet. El­foglalni székét és magas tisztét betölteni csak úgy véli lehetségesnek, ha a bizottság és tisztvi­selők támogatásukat tőle meg nem vonják. Azután áttérve a megyék népképviseleti rend­szerré változott helyzetére, minthogy követi je­lentések nincsenek, neki jutott, úgymond, elő­sorolni az országgyűlés eredményét, és attól az 1865-ben híressé vált húsvéti czikktől fogva na­gyon érthető rövid vázlatban fejtegette az or­szággyűlés munkásságának minden ágazata mű­vét, melyek fontosságát megértvén a jobbpárti közönség, hangos éljenzéssel fejezte ki méltány­lását, különösen midőn a védrendszer megalko­tása mint az alkotmány tovább fejlendő biztosí­téka jött szóba. Ezután népies egyszerűséggel mondá, hogy sokra mentünk, de mindent el nem értünk, hanem a hazafias egyetértés oda fog működni, hogy ki­pótolja a hiányokat. Sok áldozat, sok tetterő kí­vántatik még, hogy a tökély útján előbbre halad­hassunk, de a magyarban soha sem hiányzott az áldozatkészség. Egyetértő nemzet csodás haladásokat tehet, és ezen tételt Belgium velős rövidséggel, de nagyon élénk ismertetéssel vá­zolt példás és szép történetének tükrében vilá­gította meg. És midőn végül kifejté, hogy e kis ország egyike az aránylag leggazdagabb államoknak, mely boldog és virágzó, a ma­gasztalt hangulatból látni lehetett, minő kedve­ző benyomást ten a hallgatókra e tárgyilagos hit jellemzése a történeti valóságnak, és minő más hatás az ama puffasztó szóáradatéhoz ké­pest, melynek kénégényes gőzölgése a kedélyek utólagos lankadtságát inkább tunyaságra, mint tevékenységre változtatja. Nyomban e kedvező benyomás hatása alatt a megyéhez intézett ha­zafias óhajtását a fejedelem és királyasszonyunk éltetésével fejezé be — viharos tetszés és éljen­zések közt. Erre a főjegyző a volt főispán érdemei kieme­lésével emlékezett vissza ő kegyelmessége pá­lyájára, és fájlalva üdvözlé fényét, és a mélyen érzett veszteségre balzsamul veszi —úgymond — ő méltósága kineveztetését, a­ki köztünk növe­kedett és Kölcsey mellett tanult... és miután ő maga érdemteljes pályáját rajzolná, e kinevezést vívmánynak tekinté, melyet az érdem, az ész, a származék veleszüleményei nélkül az állhata­tos jellem erélyével pályabérül magának ki­küzdött. (Jobbról hosszan tartó éljenzés !) Ezután felolvastatott a volt főispán búcsúle­vele, melynek tartalma méltó kifejezését adja ő nuga érzelmeinek és azon részreh­aj­­atlanságról tesz tanúságot, mely megyei kormányzósága alatt elnöki eljárását igazolja. A megyei bizottság hálairatot küld és érde­meit jegyzőkönyvében örökíti meg. Felolvastatott a belügyminiszter intézménye a közelebbi országgyűlés bezárása folytán a jövőre elrendelt választásokat vezető központi választmány megalakítása tárgyáb­a. Egyelőre írhatom, hogy a választás pártunkra nézve ked­­vezőleg ütött ki. r.­­ Hivatalos. — O cs. és apost. kír. Felsége f. hó 6-tól kelt legfelsőbb elhatározásával, a közös külügymi­­nister által tett legalázatosabb előterjesztés alap­ján, gr. Revertera Theofil udvari s minisz­teri titkárnak a közös külügyministeriumnál, osztálytanácsosi czimet és rangot, és C­a­n­d­i­d­o Calvi udvari és miniszteri fogalmazónak ugyan­azon minisztériumnál, miniszteri titkári czimet és rangot díjmentesen legkegyelmesebben ado­mányozni méltóztatott. Ő cs. és Apostoli király Felsége 1869. jan. 13-tól kelt legfelsőbb elhatározásával méltóz­­tatott az arciére-testőrség első őrmesterét b. Ba­­barczy Imre ezredest, vezérőrnagy­gyá és testi őrségi alalhadnagygyá, meghagyatván eddigi alkalmaztatásában mint házparancsnok; a magyar kir. testőrség testőralhadnagyát, aggteleki Bujanovics Ágoston vezérőrnagyot, ezen testőrség házparancsnokává; az arciére testőrség testőr al másod-őrmeste­rét, szilvási Szilva Ferencz századost, őrnagy­­gyá és a magyar kir. testőrség testőr-őrmeste­révé legkegyelmesebben kinevezni; továbbá: herczeg Odescalchi Victor czimzetes őrnagy­nak a hadseregi létszámban, mint testőr al másod-őrmesternek a magyar kir. testőrséghez beosztását, és az arciere testőrség testőr alhadnagya b. Suini Pál vezérőrnagynak és a magyar kir. testőrség testőr őrmestere Tóth Sándor ezredesnek a végleges nyugalmi létszám­ba fölvételét elrendelni s e mellett az előbbinek az altábornagyi, s az utóbbinak a vezérőrnagyi rangot ad honores legkegyelmesebben adomá­nyozni; valamint gr. Sormann Jeromos nyugalmazott czimzetes őrnagynak a kért engedélyt a tiszti rangjáról való lemondásra a ka­onai rang megtartása nélkül legkegyelmesebben megadni. Ö cs. és Apostoli k. Felsége 1869. jan. 14-től kelt legfelsőbb elhatározásával keretei Márton Lázár és List Liberius első osztályú századosok­nak a nyugalmi létszámban, az őrnagyi rangot ad honores legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. O cs. és Apostoli kir. Felsége 1869. január 16-tól kelt legfelsőbb elhatározásával méltózta­tott standhalti Derschatta Vilmos őrnagyot a ru­házati osztálynál s a közös hadügyministerium 13. osztályának főnökét, kivételesen a törvényes előléptetési határidő előtt alezredessé a hadse­regi létszámban jelen szolgálati állomásán meg­hagyása mellett legkegyelmesebben kinevez­ni, és Stuart d’Albani Károly őrnagynak a 7. számú Vilmos braunschweigi herczeg dra gonyos-ezred­nél, a felülvizsgálat eredménye szerint mint ideig­lenes rokkantnak az ideiglenes nyugalmi lét­számba fölvételét legkegyelmesebben elrendelni. Ő császári és Apostoli királyi Felsége 1869. jan. 18-tól kelt legfelsőbb elhatározásával mél­tóztatott b. Mertens Károly táborszernagyot a 9. számú gyalogezred tulajdonosává; b. Handel Henrik táborszernagyot a 10. számú gyalogezred tulajdonosává; b. Jablonsky Del Monte Berico József altábor­nagyot a 30-dik számú gyalogezred tulajdono­sává; és szamobori b. Kussevich Emil táborszernagyot a 33. számú gyalogezred tulajdonosává legke­gyelmesebben kinevezni. G cs. és Apostoli k. Felsége 1869. jan 20- keli legfelsőbb elhatározásával méltóztatott

Next