Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)

1869-01-22 / 5532. szám

17-5532 Péntek január 22.1869 20. évi folyam. Szerkesztési iroda Úri utca 6. szám, II. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetten 1.relek csak ismert kezektől fogadtatok el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó­hivatal: A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendő­.PESTI STAPLO REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre.........................12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás kü­lönküldéseért felü­lfizetés k.­ivonkint . . .‘SO kr. Hirdetmények díja: 1 hasábos pet­itsor egyszeri hir­detésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt­ tér : 6 hasábos petit­sor 25 uj kr. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1869-dik évi folyamára. Ellőfizetést éli Egész évre...........................................................................................24 forint. Félévre...................................................................................................12 „ Negyed évre.............................................................................6 „ Egy hóra..............................................................................................2 „ A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, jan. 21. 1869 (I.) Bécs, jan. 20. (Eredeti tudósítás.) A vérnélküli háború, mely Berlin és Pest között dühöngött, végre elnémult. Némely vidéki porosz városból ugyan épen ma ismét heves rohamokat jeleznek Beust gróf ellen, ezek azonban csak szétriasz­tott utócsapatok lehetnek, melyek még mit sem tudnak arról, hogy a főhadi­szál­láson már kitűzték a fehér lobogót, vagy pedig portyázók, kik a zsákmányolás undok mesterségét saját szokásukra űzik s a tulajdon és a hadiszokást nem igen tudják megkülönböztetni. Elég az hozzá, hogy Berlinben jelt ad­tak az ellenségeskedések megszüntetésére s ezt Bécsben azonnal elfogadták. — Mi megelégszünk e ténynyel és oly őszintén csatlakozunk a békekötéshez, miszerint egyáltalában nem akarjuk kutatni e rög­töni fordulat titkos okait, nehogy vala­­mely jogos avagy jogtalan érzékenysé­get felizgassunk. Lehet, hogy a porosz hivatalosak rohamos támadásai csak a berlini kabinetpolitika erőtetett visszavo­nulását akarták födözni, azon politikáét, mely­­Romániában és Magyarországon fiascot csinált, az is meglehet, hogy a franczia és angol befolyások nagyon is összefüggésben állanak a legújabb berlini eseményekkel,­­ de mi mindezzel nem törődünk. Északnémet szomszédaink magas ér­telmisége mellett meg vagyunk győződve, hogy ők ott e közbejött eseményből né­mely figyelemre méltó tapasztalatokat merítettek, melyek a viszonyt a két szom­széd állam között nagy mérvben megvi­lágítják. Reméljük, hogy ők mindenek­előtt azon meggyőződésre jutottak, hogy az osztrák-magyar birodalomban minden kabinet politika lehetetlenséggé vált és hogy ez időszerint népet és kor­mányt egy érzület lelkesít a­mi idén boszú­ és restaurationális gondolatoktól ment törekvésben az önállóság fentartá­­sát és megóvását illetőleg. És ha mind­járt ama szomorú momentumok, melyek­ben a legújabb journalistikai harcz oly dúsgazdag volt, minden nyom nélkül ma­radtak volna is a monarchia északi hatá­rain túl, az bennünket épen nem akadá­lyozna abban, hogy e leverő episodra a feledés fátyolét vessük. S bizonyára nem mi leszünk, a­kik ke­zünket e fátyol fellebbentésére elsők ki­nyújtjuk. Sőt mi biztosíthatjuk porosz kol­­legáinkat, hogy ha valóban fennakarják az osztrák-magyar monarchiával tartani a jó egyetértést, részünkről ez irányban mindenkor a legnagyobb készségre szá­molhatnak. Annyira távol fekszik tőlünk minden szándék e viszonyokat elkeseríte­ni, annyira szívünkön fekszenek a béke és a humanitás érdekei, hogy egyenesen ő érettek azon felhívást óhajtjuk intézni az összes osztrák-magyar journalistikához, hogy e szerencsétlen villongást teljesen megszűntnek és gyökerestől kiirtottnak te­kintsék s annak minden izgató tárgyalásá­tól őrizkedjenek; lefolyásáról, keletkezésé­ről és indokairól hallgassanak. Megelége­déssel veszszük ez irányban azon közle­ményt, hogy a kormányhoz közelebbi visz­áyban álló minden orgánum Bécs­­ből is azon utasítást vette, hogy e tollhar­czot mint meg nem történtet tekintsék minden arra vonatkozó dolgot teljesen ignoráljanak. Nem, mintha mi vérmes re­ménynyel hinnők, hogy mindjárt holnap­tól kezdve Elihu Burrit kora fog bekövet­kezni. Hanem­ e mindkét részről mutatkozó befordulás és visszafordulásban mi jelen­tékeny lépést látunk a felette kívánatos , ószomszédi viszonyok teljes h­gyreállítá­­sára. A­miatt nem aggódunk, hogy az utóbbi események ezeket tartósan megza­varhatták volna. A porosz journalistikai csetepaté mesterségesen támadt, mestersé­gesen tápláltatott; oly állapot, hol hiány­zott az eleny az élethez : égő anyag, me­lyet egy edényben dobtak, hol az 'r'ibb­lislog, hogy elaludjék a nélkül ho­l gyújtott volna, mert az edény oldalai f­­­ogták a tüzet. Valóban mindkét államnak, mind Po­roszországnak, mind a mi birodalmunk­nak egész tevékenységét igénybe veszi saját complidálása. Ezt a szomszéd állam­ban megzavarni, nálunk egyetlen józan­­eszű embernek sem jutott eszébe; azon pillanattól kezdve, midőn tudjuk, hogy Berlinben nem igyekeznek békés munká­latainkat zavarni, az északnémet szövet­ség mindenesetre bizonyos lehet legőszin­tébb rokonszenvünkről. Az építésvezetőre mi sem lehet kelleme­sebb, mint ha látja, hogy körötte több ezer munkás kéz működik : ez saját érm­­­eit is ösztönzi és sarkalja. Mi nem akar­juk egyik kezünkben a vakoló kanalat, másikban a kard markolatát tartani s a modern czivilisatió sokkal erősebb gyö­keret vert az északnémet szövetségben, semhogy tetszést találnának ott az ily ál­lapotban. A cselszövények meg nem férnek az osztrák-magyar népjellemmel s nem fér­tek meg soha. Ki békén hagy bennünket saját házunkban, az meg lehet győződve, hogy mi nem fogjuk őt háborgatni. S ha rokonszenvének oly részvéttelje , bizonyí­­tékait zárja ki előttünk, mint legközelebb a „Nordd. Alig. Ztg.“, ez esetben igényt tarthat a viszonyosságra, és mi ily alkal­makkor nem szoktunk fukarkodni. És igy örömmel ragadjuk meg a nyúj­tott jobbot, melyet felénk őszintén nyúj­tanak, azon óhajunkat fejezvén ki, hogy jövőben semmi félreértés ne fészkelhesse le magát oly szomszéd államok közé, me­lyeknek az euti­ópai történelem és előhala­­dás kitűnő húlyet mutatott ki, a melyen szilárdul és rendithetlenül meg kell ál­laln­iok. A választások előtt. Az 1865/68-iki országgyűlés, a ma­gyar-osztrák monarchia megalapítása folytán, a változott körülményekhez ké­pest, az alkotmány sarkalatos pontjait akképen idomitá az 1867. XII. és többi közjogi viszonyainkra vonatkozó törvény­czikkelyek által, hogy azok a koronás király és nemzet közötti súrlódások e­lke­rülésével, a mindkét fél által elfogadott jogalapon szélesen kifejleszthetők, a kö­rülmények, a nemzet, a nemzetiségek kí­vánalmaihoz képest meg­változtatható­k. Hogy ez így van, a­z tagadni merő ab­­surditás lenne. Nem is tagadja ezt a szélbalokon kívül egyetlen hazafi sem. S ha a jövő országgyűlés feladata csu­pán közigazgatási szabályok alkotása, vasúti vonalak engedélyezése stb. e faj a csekélyebb fontosságú munkálkodás vol­na , szívesen engednők át a józan ellen­zéknek a cselekvés, a kormányzás te­rét; de midőn az 1869-iki országgyűlés­re, a kiegyezésnél nem kevésbbé fontos különösen a megyék és sz. kir. városok rendezése, az anyagi magánjog rendsze­resítése , a codificatio stb. megoldása várnak, honfiúi kötelesség mulasztása volna pártunk minden egyes tagjától, az ellenzék túlfeszített erőkifejtését tétlenü nézni, és a vezérférfiak által épen nem remélt, nem óhajtott, őket, minthogy a­z■ltalma-balközépnek delegátióból kilépés­­ükat kormányképtelenekké ten­i, felet­te zavart helyzetbe hozó győzele­müket, e tétlenség által elősegíteni, és pedig an­nyival inkább, mivel a 68-diki ország­­gyűlés által a 69-ikbre örökségképen ha­gyott kérdések megoldását, csak az el­múlt országgyűlés komolyan higgadt és rendezett többségéhez hasonló majoritás­tól, nem pedig a folytonosan ide-oda in­gadozó „Hazánk“, „Hon“ , „Zászló“, „Magyar Újság“, „Szabadsajtó“ stb. la­pok által képviselt, saját kebelében is több árnyalatot felmutató balpárttól, a múlt országgyűlésen létezett kisebbségtől várhatni. Eltekintve azonban ezen körülmények­től, az európai bonyodalmak is, a kormá­n­y­­párt győzelmét teszik nem csak óhaj­­tandóvá, de szükségessé is, a küszöbön álló választásoknál, mert jusson több­ségre az ellenzéknek bármelyik árnya­lata, minthogy a Deák-pártra hasírozott parl­amentáris kormány az ellenzék isme­retes programúját állásával össze nem egyeztetheti, kormány, és ezzel rend­szer­változásnak kell bekövetkeznie ; mivel­ pedig a volt baloldal és tör­­ténhetőleg a jövő országgyűlési több­ség vezérférfiaiból kabinetet alakítani , rá csak Ti°sa, Várady, és Ivánka urak három-h­árom tárczát nem vállalnak, egy­előre alig lesz lehetséges; most midőn a külbonyodalmakkal szemben, a szegény sokat za látott hazának szilárd és hivatá­sát értő kormányr­a lenne szüksége, eshe­­tőleg zűrzavaroknak, és ezek folytán ta­­án épen egy újabb provisoriumnak néz­­tetne a nemzet elébe. Ilyen körülmények között annál sajno­­sabb, hogy Debreczen város, mely a trón iránt tanusított hűsége és odaadása jutal­mául a szab. kir. városok sorába czikke­­yeztetett, mely czimerében ős idők óta a szelídség jelvényeit, a b­árányt és keresz­tét bírja, nehány buzgó Bachhuszárból lett demagógnak karjaiba engedi magát terelni; s eltekintve attól, hogy az álta­­lnk fennebb elősorolt körülményeket fgyelmen kívül hagyva, örvend Patay István dem­okrata az ő nagysága ismert rövid program­jának, a­helyett, hogy rajta is túl adna, három követe közül, két szélső­baloldalit szándékozik a 69-diki országgyűlésre küldeni. Igaz ugyan, hogy Oláh Károly a Debr. lap 1­t. évi január 3. számában Tis­a ur nézeteit igyekszik Debreczen ös­szes lakosságára ráerőszakolni, azt mondva, hogy még a közgyűlés is ezen elveket osztja, azon egy-két (?) félénk emberen kívül, kik nem tartották az időt alkalmasnak, vagy nem akartak keztyűt dobni a nagy tötvegnek. . . Sic???? De ám a farkas báránybőrbe bujt, és báránybőrbe bujt farkas senki más, mint —­ maga Oláh Károly ur, ki már az 1861-diki követ választás alkalmával elég­gé kifel­é hivei előtt, hasztalanul ugyan programúját; ki az 1867-diki tiszt­újítás alkalmával Molnár György, Rácz György és Dinnyés Károly társaival, csupa szélső­baloldali embereket, válasz­tató­t a közgyűlés tagjaivá, alig 5 — 6 ember kivételével. Az ő politikai hitval­­lá­s körülbelől ép az, mi a Patay úré. A balközép elveit csak takaróul használja, hogy elfedje azokkal körmeit. Na de se baj ! Majd találkozik, — és talán előbb, mintsem némelyek gondolnák — ember, kinek hivatása lesz, letörni e körmöket. A debreczeni választók nagy része még most is annyira politikaiig éretlen, hogy jó ideig kell várnunk, míg a debreczeni követek azon elveket vallandják, melyek­nek hangot e­lap ad. Miután a Deákpárt hívei, épen az említett szájhősök és Bach­­huszárok és demagógok által előidézett terrorizmus folytán,bár nagy számmal van­nak, eddig nem tömörültek, sorainknak nem volt és nem lehetett czélja, a válasz­tásokra hitűr. Jelezni kívántuk csak, Oláh Károlynak a „Debr. lap“ r. év 1-flő számában megjelent, és az olvasó közön­ség tévútra vezetését czélzó czikke elle­nében, hogy igen is, Debreczenben van Deákpárt, mely a mostani áramlatot fel­tartóztatni nem­ képes ugyan, de a legkö­zelebbi tisztújítás alkalmára már szervez­ve lesz, s hogy az annyira magasztalt törvény hatósági élettel, és követ urakkal nemcsak a deákpárti intelligentia, de még az állítólag tiszapárti választó alsóbbren­dű polgárság egy jó nagy része is elége­detlen. Nem is csoda. Követeink a város érdekeit az ország­­ gyűlésen igen kis mérvben mozdították elő. Tisza Kálmán működését ország-világ ismeri, nem is róla szólunk. Kiss Lajos csendes ember, jó ember, de képviselőnek ép oly kevéssé való, mint polgármesternek. Patay úrról országosan tudva levő do­log, hogy mindent, mibe beleszólott, el­rontani és hátráltatni igyekezett. Ám válaszszon tehát Debreczen város baloldali követeket, és legyen az ő hite szerint­ nem bánjuk, de a szélsőbaliaktól kímélje meg az országgyűlést. Mert le­gyenek meggyőződve a válaszok, hogy a 65-ei országgyűlés talán könnyebben oldja vala meg feladatát, ha az a 17 omi­­nosus ember a parliamentben nincs. Egyébiránt videant consules, nequid res­­publica detrimenti capiat. Cs. Választási mozgalmak. Kolozsvár, decz. 19. A képviselő-választási központi bizottmányok a királyhágón innen legtöbb helyt már meg vannak alakítva. Itt-ott már ezen bizottmányok megalakítása alkalmával elkezdődtek a párttusák. Ezen küzdelmekből nem lehet ugyan hatá­rozott következtetést vonni a képviselőválasztá­sok eredményére , mert a központi bizottmányt csak a rendes bizottmányok, illetőleg kommuni­­tások alkotják, míg a képviselőket a nép vá­­lasztja. De a történtekből némi következtetést kivonni még­is lehet. Tény az, hogy Torda megyében a megyei vá­­asztmányban, a tordai polgárok sokkal inkább vannak képviselve, mint a­mennyi mathemati­­cai számítás szerint, akár a választásra jogosul­tak, akár a nép számarányát vegyük alapul, a tordai polgárokat megilletné. Tény az is, miszerint a balközépnek Torda­megyében fő ereje a tordai polgárokból áll. Tény az is, miszerint mindemellett a közép­ponti bizottmány alakítása alkalmával történt választáskor, a Deák párt győzött egypár sza­vazattal. Ezen tényekből már bátran lehet következ­tetni, miszerint ha a Deák-párt teljes erejét föl­használni el nem mulasztja, a képviselőválasz­táskor is többségre számíthat. S még­sem merek pártunknak teljes bizo­nyossággal győzelmet jósolni, mert a balközép tevékenyebb, s mert emberei nem oly válogató­sak az eszközökben, mint a mi pártunk embe­reinek lenni kell, mit eléggé bizonyít a köze­lebbről t. i. decz. 3-án tartó­­ baloldali conferen­tia, melybe Sz. A. és V. D. a T. L. nyilván beval­lott elveivel homlokegyenest ellenkező, szélsőbali elveket hirdettek, s T. L.-nak nem volt elegendő ereje őket rendre utasítani. Mindezekből kiindulva, Torda megye alsó ke­rületében nagy pártküzdelemnek nézünk elébe. A balközép jelöltje T. L. a Deák-párté még véglegesen ugyan nincs megállapítva, de hihető tordai születésű, n.­enyedi tanár Kara Dániel lesz. Kolozsvártt a communitás szintén megalakí­totta a központi bizottmányt. A megválasztás titkos szavazás útján történt, a szavazók nagy többsége Deák-pártiakra szavazott, s így e párt­ból alakult a bizottmány, a­miért a „Polgár“ meg is támadja a kommunitást, mintha bizony a pártok szavazás alkalmával előzékenységet szoktak volna gyakorolni egymás irányában. Egy más, még jellemzőbb mozzanat volt az, miszerint a balközép két választókerületet akart volna alkotni; azért, mert így a város egy részében inkább hitte hogy győzedelmeskedik; de a nagy többség ezen taktikát is megsemmisí­tette, elhatározván, hogy mint eddig, egyszerre s egy helyt választja meg mindkét képviselőjét. A románok maguktartásáról még semmi bi­zonyost tudni nem lehet; vannak, kik általában nem akarnak részt venni a választásokban, van­nak ellenben, kik részt óhajtanak venni, de még eddig román jelöltekről, olyanokról, kiket ők je­­löltek volna ki, semmit sem tudunk, mert van­nak román jelöltek, de azok egyik vagy másik magyar párt jelöltjei. A szász székeikben is elkezdődtek az elő­munkálatok, sőt maguk a választási mozgal­mak is. Ott két párt van, a régi bureauerata reactio­­narius párt, mely a mostani rendszerrel ki nem fog békülni soha, s minden pillanatban vissza­sóvárogja a Schmerling-korszakot; hol e párt van fölül, oly képviselő fog választatni, ki lát­szólag a Deák-párt mellé szavaz, mert nem mer a szélsőbalra szavazni, de valósággal az 1867-ki vívmányok megsemmisülését óhajtja. A másik párt, a fiatal reformer szászok pártja. Ezek az 1867-ki alapokon, czélszerű reformok alapján akarják nemzetük jövőjét biztosítani, s tehát hol ezek lesznek többségben, oly képvi­selőket küldenek, kik teljes meggyő­ződésökből Deák-pártiak. Segesvárt hihetően a napokban fog ily Deák­párt alakulni. N­a­g­y-K­a n­i­z­s­a, jan. 19. Sümeghy Ferencz a nagy-kanizsai választó­­kerületnek két ízben volt követe a Deák-párti választók által felkéretvén, hogy a lefolyt 1865/a évi országgyűlés eredményéről a nyomtatásban kiadott jelentésen kivül, szóbelileg nyilatkozzék, erre nézve január 18 át,választóinak pártkülönb­ség nélküli értesítése mellett ki is tűzte, hogy ekkor Nagy-Kanizsán személyesen megjele­­nend. Hétfőn, január 18-án kora reggel élénk köz­lekedés mutatkozott Nagy-Kanizsa város ut­czáin, mely egy nagyobbszerű ünnepély meg­tartását szokta jelezni. A „Zöldfa“ vendégfoga­dó volt a gyapont, hová a választókerület nagy többsége, a Deák-pártbeliek seregeitek, innen pedig Palinba kocsikáztak Glavina Lajos­­ura­dalmi igazgató úrhoz, kinek vendégszerető la­kában volt Sümeghy Ferencz úr szállva. Kilencz óra tájban Nagy-Kanizsa város vete­rán polgára, Babochay János ügyvéd ur a zsú­folásig telt terembe lépő s szűnni nem akaró éljenekkel üdvözölt Sümeghy Ferencz úrhoz velős magyarsággal rövid szónoklatot tartván, a választók nevében megköszönte hazafias tevé­kenységét, örömét fejezvén ki, hogy megyénk nagy szülöttje üdvhozó elvét követte s ezáltal e választókerület intelligentiája s nagy többsége bizalmának oly kedvesen felelt meg. Sümeghy Ferencz valamint e nagyszámú s a kerület minden részéből összesereglett úri, kö­zép, úgy a néposztály küldöttsége eme szívélyes üdvözlete következtében meg volt hatva s lát­szott férfias arczán a honfi öröm s uidorság; keresetlen szép szavakkal fogadta a küldöttség tisztelgését, meghívását s körvonalazta röviden, hogy mily lelki megnyugvással tekint vissza a lefolyt országgyűlésen tartott elvhűségére, örö­mét fejezvén ki, hogy választóinak érzelmét és óhaját teljesítette akkor, midőn a jobboldali politikát követte. Ezután megindultunk Palinból­­Nagy-Kani­­zsára jövendők. Festői volt látni a nemzeti zász­lók lengedezése mellett haladó töméntelen ko­csik hosszú sorát, a választópolgárság elégült­­séget tanúsító vidorságát, hazafias örömét. A községi küldöttek feltűnően nagy számmal vol­tak képviselve, melyből azt lehet következtetni, hogy e párton találták fel a közmondás jelentő­ségét : segítse az Isten, aki jót akar! Szép volt látni, hogy Kis-Kanizsa város polgárai nem cse­kély számban vettek részt. A bevonulás valóban a párthoz méltóan, nagyszerű volt. Nemcsak a n.-kanizsai magyar utcza főbb pontjain, de különösen a „Zöldfa“ vendéglő terére érve, roppant néptömeg várta az ünnepelt követet a szűnni nem akaró éljen­zéssel üdvözöltetett. A nagy terem csakhamar zsúfolásig megtelt és sokan még be sem fértek. Sümeghy követi jelentése egyike a leg­­szebb beszédeknek, melyben nem tudja az ember , hogy az erős logikai kö­vetkezetesség hatásának engedje-e át magát a hallgató­k vagy az ünnepelt magas művelt­ségének gazdag gyöngyei felett gyöngy őrködj­ék, mely a szép magyar nyelv oly bűbájos körmon­dataiban nyilvánul. A valóban szép s lelkesítő jobbpárti beszéd minden egyes pontja dörgő helyeslés“ — „úgy van“ szavakkal koro­náztatott meg a közelismerés mindig kedves nyilvánulatában. A beszéd tartalma az ismert dolgokról, a Deák párt működésének eredményéről szólt, me­lyek magukban már egy-egy drága gyöngy­szemmel ékítik szent István koronáját, mely gyöngyszemek ezúttal Sümeghy lánglelkének fénysugaraival öveztettek körül, hogy ragyogób­ban hassanak a mérsékelt hazafiak lelkü­­letére. Fényt és dicssugárt csak nemes lélek, elvhű­­ség és szeplőtlen érzelmű honpolgár kölcsönöz­het országos érdeknél oly vívmánynak, mely a nemzetet mélyen illeti. Jól esett tapasztalnunk s meggyőződnünk, miszerint Sümeghy Ferencz szeplőtlen honszerelmében nemcsak hogy nem csalódtunk, de bizalmunknak szentül meg is fe­lelt s ezentúl is meg fog felelhetni. Valamint Palinban, úgy a Nagy-Kanizsán tar­tott beszédekben, mikor Deák Ferencz neve emlittetett, azon pillanatban perczekig tartó harsogó éljenzés szakította félbe a szónoklatot. Egy óra után ismét összesereglettünk a dísz­­ebédre, mely szintén a „Zöldfa“ helyiségeiben tartatott s 400 terítékre rendeztetett be. Azon­ban oly nagy volt a választó­polgárság száma, hogy 600-on is felül esett, minek következtében az étkező választók más vendéglőket is igénybe venni kénytelenitettek. A felköszöntések hosszú sorát Hegedűs József herczegi uradalmi ügyvéd ur nyitotta meg; gyönyörű ékes­szólással s a honfi örömet oly édesben­en tolmácsló szép szavakkal emelte po­harát Ő Apostoli Felsége, a legelső magyar pol­gárkirályra s azután a kamarillát legyőző véd­­angyal, a királynéra, mit harsogó tetszés és lelkes éljenzés kisért ! utána G­ó­z­o­n­y Ferencz városbiró ur szólt s aj honatyákért, különösen a köztünk levőért emelte poharát. Remek, felkö­szöntése méltán minta tárgyul szolgálhatna. Glavina Lajos ur megyénk nagyszülöttje Deák Ferenczért ivott. Voltak felköszöntések a magyar kormányért, Zila megye lelkes főispán­jáért, a Deák-párt s egyes pártvezérekért, az izr. egyenjogositásért stb. Valamennyit hazafias szellem lengte át. Már sötétedni kezdett, midőn a diszebéd véget ért, szívélyes bucsuzásokkal s a viszontlátás édes reményében váltunk meg szeretett s har­­madizben is újólag felkért követünk Sümeghy Ferencz úrtól, ki még az nap Palinba utazott. Járjon szerencsésen. Köztetszést avatott velős beszéde külön le­nyomatban meg fog jelenni. A zalamegyei Deák-kör által kiadott „ pedig horvát nyelvre fordittatik. Szózat“­r. 1. A gödöllői kerület Deák-párti választói f. hó 19-én Fóthon értekezletet tartván, ez alkalom­mal Körmendy István elnöklete alatt a követ­kező egyértelmű megállapodást írták alá : „Az értekezlet tagjai kellően felvilágosíttat­­ván az iránt, mikép a lefolyt országgyűlés által Deák Ferencz vezérlete alatt megállapított közjogi­ alapelveknek megrendítése káros követ­kezéseket vonhatna maga után, ugyan az általá­nosan osztva ezen meggyőződést, egyhangúlag elhatározta , hogy ezen alapelvekhez szoros

Next