Pesti Napló, 1869. január (20. évfolyam, 5516–5540. szám)
1869-01-22 / 5532. szám
17-5532 Péntek január 22.1869 20. évi folyam. Szerkesztési iroda Úri utca 6. szám, II. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetten 1.relek csak ismert kezektől fogadtatok el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadóhivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendő.PESTI STAPLO REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre.........................12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés k.ivonkint . . .‘SO kr. Hirdetmények díja: 1 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt tér : 6 hasábos petitsor 25 uj kr. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1869-dik évi folyamára. Ellőfizetést éli Egész évre...........................................................................................24 forint. Félévre...................................................................................................12 „ Negyed évre.............................................................................6 „ Egy hóra..............................................................................................2 „ A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, jan. 21. 1869 (I.) Bécs, jan. 20. (Eredeti tudósítás.) A vérnélküli háború, mely Berlin és Pest között dühöngött, végre elnémult. Némely vidéki porosz városból ugyan épen ma ismét heves rohamokat jeleznek Beust gróf ellen, ezek azonban csak szétriasztott utócsapatok lehetnek, melyek még mit sem tudnak arról, hogy a főhadiszálláson már kitűzték a fehér lobogót, vagy pedig portyázók, kik a zsákmányolás undok mesterségét saját szokásukra űzik s a tulajdon és a hadiszokást nem igen tudják megkülönböztetni. Elég az hozzá, hogy Berlinben jelt adtak az ellenségeskedések megszüntetésére s ezt Bécsben azonnal elfogadták. — Mi megelégszünk e ténynyel és oly őszintén csatlakozunk a békekötéshez, miszerint egyáltalában nem akarjuk kutatni e rögtöni fordulat titkos okait, nehogy valamely jogos avagy jogtalan érzékenységet felizgassunk. Lehet, hogy a porosz hivatalosak rohamos támadásai csak a berlini kabinetpolitika erőtetett visszavonulását akarták födözni, azon politikáét, melyRomániában és Magyarországon fiascot csinált, az is meglehet, hogy a franczia és angol befolyások nagyon is összefüggésben állanak a legújabb berlini eseményekkel, de mi mindezzel nem törődünk. Északnémet szomszédaink magas értelmisége mellett meg vagyunk győződve, hogy ők ott e közbejött eseményből némely figyelemre méltó tapasztalatokat merítettek, melyek a viszonyt a két szomszéd állam között nagy mérvben megvilágítják. Reméljük, hogy ők mindenekelőtt azon meggyőződésre jutottak, hogy az osztrák-magyar birodalomban minden kabinet politika lehetetlenséggé vált és hogy ez időszerint népet és kormányt egy érzület lelkesít ami idén boszú és restaurationális gondolatoktól ment törekvésben az önállóság fentartását és megóvását illetőleg. És ha mindjárt ama szomorú momentumok, melyekben a legújabb journalistikai harcz oly dúsgazdag volt, minden nyom nélkül maradtak volna is a monarchia északi határain túl, az bennünket épen nem akadályozna abban, hogy e leverő episodra a feledés fátyolét vessük. S bizonyára nem mi leszünk, akik kezünket e fátyol fellebbentésére elsők kinyújtjuk. Sőt mi biztosíthatjuk porosz kollegáinkat, hogy ha valóban fennakarják az osztrák-magyar monarchiával tartani a jó egyetértést, részünkről ez irányban mindenkor a legnagyobb készségre számolhatnak. Annyira távol fekszik tőlünk minden szándék e viszonyokat elkeseríteni, annyira szívünkön fekszenek a béke és a humanitás érdekei, hogy egyenesen ő érettek azon felhívást óhajtjuk intézni az összes osztrák-magyar journalistikához, hogy e szerencsétlen villongást teljesen megszűntnek és gyökerestől kiirtottnak tekintsék s annak minden izgató tárgyalásától őrizkedjenek; lefolyásáról, keletkezéséről és indokairól hallgassanak. Megelégedéssel veszszük ez irányban azon közleményt, hogy a kormányhoz közelebbi viszáyban álló minden orgánum Bécsből is azon utasítást vette, hogy e tollharczot mint meg nem történtet tekintsék minden arra vonatkozó dolgot teljesen ignoráljanak. Nem, mintha mi vérmes reménynyel hinnők, hogy mindjárt holnaptól kezdve Elihu Burrit kora fog bekövetkezni. Hanem e mindkét részről mutatkozó befordulás és visszafordulásban mi jelentékeny lépést látunk a felette kívánatos , ószomszédi viszonyok teljes hgyreállítására. Amiatt nem aggódunk, hogy az utóbbi események ezeket tartósan megzavarhatták volna. A porosz journalistikai csetepaté mesterségesen támadt, mesterségesen tápláltatott; oly állapot, hol hiányzott az eleny az élethez : égő anyag, melyet egy edényben dobtak, hol az 'r'ibblislog, hogy elaludjék a nélkül hol gyújtott volna, mert az edény oldalai fogták a tüzet. Valóban mindkét államnak, mind Poroszországnak, mind a mi birodalmunknak egész tevékenységét igénybe veszi saját complidálása. Ezt a szomszéd államban megzavarni, nálunk egyetlen józaneszű embernek sem jutott eszébe; azon pillanattól kezdve, midőn tudjuk, hogy Berlinben nem igyekeznek békés munkálatainkat zavarni, az északnémet szövetség mindenesetre bizonyos lehet legőszintébb rokonszenvünkről. Az építésvezetőre mi sem lehet kellemesebb, mint ha látja, hogy körötte több ezer munkás kéz működik : ez saját érmeit is ösztönzi és sarkalja. Mi nem akarjuk egyik kezünkben a vakoló kanalat, másikban a kard markolatát tartani s a modern czivilisatió sokkal erősebb gyökeret vert az északnémet szövetségben, semhogy tetszést találnának ott az ily állapotban. A cselszövények meg nem férnek az osztrák-magyar népjellemmel s nem fértek meg soha. Ki békén hagy bennünket saját házunkban, az meg lehet győződve, hogy mi nem fogjuk őt háborgatni. S ha rokonszenvének oly részvéttelje , bizonyítékait zárja ki előttünk, mint legközelebb a „Nordd. Alig. Ztg.“, ez esetben igényt tarthat a viszonyosságra, és mi ily alkalmakkor nem szoktunk fukarkodni. És igy örömmel ragadjuk meg a nyújtott jobbot, melyet felénk őszintén nyújtanak, azon óhajunkat fejezvén ki, hogy jövőben semmi félreértés ne fészkelhesse le magát oly szomszéd államok közé, melyeknek az eutiópai történelem és előhaladás kitűnő húlyet mutatott ki, a melyen szilárdul és rendithetlenül meg kell állalniok. A választások előtt. Az 1865/68-iki országgyűlés, a magyar-osztrák monarchia megalapítása folytán, a változott körülményekhez képest, az alkotmány sarkalatos pontjait akképen idomitá az 1867. XII. és többi közjogi viszonyainkra vonatkozó törvényczikkelyek által, hogy azok a koronás király és nemzet közötti súrlódások elkerülésével, a mindkét fél által elfogadott jogalapon szélesen kifejleszthetők, a körülmények, a nemzet, a nemzetiségek kívánalmaihoz képest megváltoztathatók. Hogy ez így van, az tagadni merő absurditás lenne. Nem is tagadja ezt a szélbalokon kívül egyetlen hazafi sem. S ha a jövő országgyűlés feladata csupán közigazgatási szabályok alkotása, vasúti vonalak engedélyezése stb. e faj a csekélyebb fontosságú munkálkodás volna , szívesen engednők át a józan ellenzéknek a cselekvés, a kormányzás terét; de midőn az 1869-iki országgyűlésre, a kiegyezésnél nem kevésbbé fontos különösen a megyék és sz. kir. városok rendezése, az anyagi magánjog rendszeresítése , a codificatio stb. megoldása várnak, honfiúi kötelesség mulasztása volna pártunk minden egyes tagjától, az ellenzék túlfeszített erőkifejtését tétlenü nézni, és a vezérférfiak által épen nem remélt, nem óhajtott, őket, minthogy az■ltalma-balközépnek delegátióból kilépésükat kormányképtelenekké teni, felette zavart helyzetbe hozó győzelemüket, e tétlenség által elősegíteni, és pedig annyival inkább, mivel a 68-diki országgyűlés által a 69-ikbre örökségképen hagyott kérdések megoldását, csak az elmúlt országgyűlés komolyan higgadt és rendezett többségéhez hasonló majoritástól, nem pedig a folytonosan ide-oda ingadozó „Hazánk“, „Hon“ , „Zászló“, „Magyar Újság“, „Szabadsajtó“ stb. lapok által képviselt, saját kebelében is több árnyalatot felmutató balpárttól, a múlt országgyűlésen létezett kisebbségtől várhatni. Eltekintve azonban ezen körülményektől, az európai bonyodalmak is, a kormánypárt győzelmét teszik nem csak óhajtandóvá, de szükségessé is, a küszöbön álló választásoknál, mert jusson többségre az ellenzéknek bármelyik árnyalata, minthogy a Deák-pártra hasírozott parlamentáris kormány az ellenzék ismeretes programúját állásával össze nem egyeztetheti, kormány, és ezzel rendszerváltozásnak kell bekövetkeznie ; mivel pedig a volt baloldal és történhetőleg a jövő országgyűlési többség vezérférfiaiból kabinetet alakítani , rá csak Ti°sa, Várady, és Ivánka urak három-három tárczát nem vállalnak, egyelőre alig lesz lehetséges; most midőn a külbonyodalmakkal szemben, a szegény sokat za látott hazának szilárd és hivatását értő kormányra lenne szüksége, eshetőleg zűrzavaroknak, és ezek folytán taán épen egy újabb provisoriumnak néztetne a nemzet elébe. Ilyen körülmények között annál sajnosabb, hogy Debreczen város, mely a trón iránt tanusított hűsége és odaadása jutalmául a szab. kir. városok sorába czikkeyeztetett, mely czimerében ős idők óta a szelídség jelvényeit, a bárányt és keresztét bírja, nehány buzgó Bachhuszárból lett demagógnak karjaiba engedi magát terelni; s eltekintve attól, hogy az általnk fennebb elősorolt körülményeket fgyelmen kívül hagyva, örvend Patay István demokrata az ő nagysága ismert rövid programjának, ahelyett, hogy rajta is túl adna, három követe közül, két szélsőbaloldalit szándékozik a 69-diki országgyűlésre küldeni. Igaz ugyan, hogy Oláh Károly a Debr. lap 1t. évi január 3. számában Tisa ur nézeteit igyekszik Debreczen összes lakosságára ráerőszakolni, azt mondva, hogy még a közgyűlés is ezen elveket osztja, azon egy-két (?) félénk emberen kívül, kik nem tartották az időt alkalmasnak, vagy nem akartak keztyűt dobni a nagy tötvegnek. . . Sic???? De ám a farkas báránybőrbe bujt, és báránybőrbe bujt farkas senki más, mint — maga Oláh Károly ur, ki már az 1861-diki követ választás alkalmával eléggé kifelé hivei előtt, hasztalanul ugyan programúját; ki az 1867-diki tisztújítás alkalmával Molnár György, Rácz György és Dinnyés Károly társaival, csupa szélsőbaloldali embereket, választatót a közgyűlés tagjaivá, alig 5 — 6 ember kivételével. Az ő politikai hitvallás körülbelől ép az, mi a Patay úré. A balközép elveit csak takaróul használja, hogy elfedje azokkal körmeit. Na de se baj ! Majd találkozik, — és talán előbb, mintsem némelyek gondolnák — ember, kinek hivatása lesz, letörni e körmöket. A debreczeni választók nagy része még most is annyira politikaiig éretlen, hogy jó ideig kell várnunk, míg a debreczeni követek azon elveket vallandják, melyeknek hangot elap ad. Miután a Deákpárt hívei, épen az említett szájhősök és Bachhuszárok és demagógok által előidézett terrorizmus folytán,bár nagy számmal vannak, eddig nem tömörültek, sorainknak nem volt és nem lehetett czélja, a választásokra hitűr. Jelezni kívántuk csak, Oláh Károlynak a „Debr. lap“ r. év 1-flő számában megjelent, és az olvasó közönség tévútra vezetését czélzó czikke ellenében, hogy igen is, Debreczenben van Deákpárt, mely a mostani áramlatot feltartóztatni nem képes ugyan, de a legközelebbi tisztújítás alkalmára már szervezve lesz, s hogy az annyira magasztalt törvény hatósági élettel, és követ urakkal nemcsak a deákpárti intelligentia, de még az állítólag tiszapárti választó alsóbbrendű polgárság egy jó nagy része is elégedetlen. Nem is csoda. Követeink a város érdekeit az ország gyűlésen igen kis mérvben mozdították elő. Tisza Kálmán működését ország-világ ismeri, nem is róla szólunk. Kiss Lajos csendes ember, jó ember, de képviselőnek ép oly kevéssé való, mint polgármesternek. Patay úrról országosan tudva levő dolog, hogy mindent, mibe beleszólott, elrontani és hátráltatni igyekezett. Ám válaszszon tehát Debreczen város baloldali követeket, és legyen az ő hite szerint nem bánjuk, de a szélsőbaliaktól kímélje meg az országgyűlést. Mert legyenek meggyőződve a válaszok, hogy a 65-ei országgyűlés talán könnyebben oldja vala meg feladatát, ha az a 17 ominosus ember a parliamentben nincs. Egyébiránt videant consules, nequid respublica detrimenti capiat. Cs. Választási mozgalmak. Kolozsvár, decz. 19. A képviselő-választási központi bizottmányok a királyhágón innen legtöbb helyt már meg vannak alakítva. Itt-ott már ezen bizottmányok megalakítása alkalmával elkezdődtek a párttusák. Ezen küzdelmekből nem lehet ugyan határozott következtetést vonni a képviselőválasztások eredményére , mert a központi bizottmányt csak a rendes bizottmányok, illetőleg kommunitások alkotják, míg a képviselőket a nép választja. De a történtekből némi következtetést kivonni mégis lehet. Tény az, hogy Torda megyében a megyei váasztmányban, a tordai polgárok sokkal inkább vannak képviselve, mint amennyi mathematicai számítás szerint, akár a választásra jogosultak, akár a nép számarányát vegyük alapul, a tordai polgárokat megilletné. Tény az is, miszerint a balközépnek Tordamegyében fő ereje a tordai polgárokból áll. Tény az is, miszerint mindemellett a középponti bizottmány alakítása alkalmával történt választáskor, a Deák párt győzött egypár szavazattal. Ezen tényekből már bátran lehet következtetni, miszerint ha a Deák-párt teljes erejét fölhasználni el nem mulasztja, a képviselőválasztáskor is többségre számíthat. S mégsem merek pártunknak teljes bizonyossággal győzelmet jósolni, mert a balközép tevékenyebb, s mert emberei nem oly válogatósak az eszközökben, mint a mi pártunk embereinek lenni kell, mit eléggé bizonyít a közelebbről t. i. decz. 3-án tartó baloldali conferentia, melybe Sz. A. és V. D. a T. L. nyilván bevallott elveivel homlokegyenest ellenkező, szélsőbali elveket hirdettek, s T. L.-nak nem volt elegendő ereje őket rendre utasítani. Mindezekből kiindulva, Torda megye alsó kerületében nagy pártküzdelemnek nézünk elébe. A balközép jelöltje T. L. a Deák-párté még véglegesen ugyan nincs megállapítva, de hihető tordai születésű, n.enyedi tanár Kara Dániel lesz. Kolozsvártt a communitás szintén megalakította a központi bizottmányt. A megválasztás titkos szavazás útján történt, a szavazók nagy többsége Deák-pártiakra szavazott, s így e pártból alakult a bizottmány, amiért a „Polgár“ meg is támadja a kommunitást, mintha bizony a pártok szavazás alkalmával előzékenységet szoktak volna gyakorolni egymás irányában. Egy más, még jellemzőbb mozzanat volt az, miszerint a balközép két választókerületet akart volna alkotni; azért, mert így a város egy részében inkább hitte hogy győzedelmeskedik; de a nagy többség ezen taktikát is megsemmisítette, elhatározván, hogy mint eddig, egyszerre s egy helyt választja meg mindkét képviselőjét. A románok maguktartásáról még semmi bizonyost tudni nem lehet; vannak, kik általában nem akarnak részt venni a választásokban, vannak ellenben, kik részt óhajtanak venni, de még eddig román jelöltekről, olyanokról, kiket ők jelöltek volna ki, semmit sem tudunk, mert vannak román jelöltek, de azok egyik vagy másik magyar párt jelöltjei. A szász székeikben is elkezdődtek az előmunkálatok, sőt maguk a választási mozgalmak is. Ott két párt van, a régi bureauerata reactionarius párt, mely a mostani rendszerrel ki nem fog békülni soha, s minden pillanatban visszasóvárogja a Schmerling-korszakot; hol e párt van fölül, oly képviselő fog választatni, ki látszólag a Deák-párt mellé szavaz, mert nem mer a szélsőbalra szavazni, de valósággal az 1867-ki vívmányok megsemmisülését óhajtja. A másik párt, a fiatal reformer szászok pártja. Ezek az 1867-ki alapokon, czélszerű reformok alapján akarják nemzetük jövőjét biztosítani, s tehát hol ezek lesznek többségben, oly képviselőket küldenek, kik teljes meggyőződésökből Deák-pártiak. Segesvárt hihetően a napokban fog ily Deákpárt alakulni. Nagy-Ka nizsa, jan. 19. Sümeghy Ferencz a nagy-kanizsai választókerületnek két ízben volt követe a Deák-párti választók által felkéretvén, hogy a lefolyt 1865/a évi országgyűlés eredményéről a nyomtatásban kiadott jelentésen kivül, szóbelileg nyilatkozzék, erre nézve január 18 át,választóinak pártkülönbség nélküli értesítése mellett ki is tűzte, hogy ekkor Nagy-Kanizsán személyesen megjelenend. Hétfőn, január 18-án kora reggel élénk közlekedés mutatkozott Nagy-Kanizsa város utczáin, mely egy nagyobbszerű ünnepély megtartását szokta jelezni. A „Zöldfa“ vendégfogadó volt a gyapont, hová a választókerület nagy többsége, a Deák-pártbeliek seregeitek, innen pedig Palinba kocsikáztak Glavina Lajosuradalmi igazgató úrhoz, kinek vendégszerető lakában volt Sümeghy Ferencz úr szállva. Kilencz óra tájban Nagy-Kanizsa város veterán polgára, Babochay János ügyvéd ur a zsúfolásig telt terembe lépő s szűnni nem akaró éljenekkel üdvözölt Sümeghy Ferencz úrhoz velős magyarsággal rövid szónoklatot tartván, a választók nevében megköszönte hazafias tevékenységét, örömét fejezvén ki, hogy megyénk nagy szülöttje üdvhozó elvét követte s ezáltal e választókerület intelligentiája s nagy többsége bizalmának oly kedvesen felelt meg. Sümeghy Ferencz valamint e nagyszámú s a kerület minden részéből összesereglett úri, közép, úgy a néposztály küldöttsége eme szívélyes üdvözlete következtében meg volt hatva s látszott férfias arczán a honfi öröm s uidorság; keresetlen szép szavakkal fogadta a küldöttség tisztelgését, meghívását s körvonalazta röviden, hogy mily lelki megnyugvással tekint vissza a lefolyt országgyűlésen tartott elvhűségére, örömét fejezvén ki, hogy választóinak érzelmét és óhaját teljesítette akkor, midőn a jobboldali politikát követte. Ezután megindultunk PalinbólNagy-Kanizsára jövendők. Festői volt látni a nemzeti zászlók lengedezése mellett haladó töméntelen kocsik hosszú sorát, a választópolgárság elégültséget tanúsító vidorságát, hazafias örömét. A községi küldöttek feltűnően nagy számmal voltak képviselve, melyből azt lehet következtetni, hogy e párton találták fel a közmondás jelentőségét : segítse az Isten, aki jót akar! Szép volt látni, hogy Kis-Kanizsa város polgárai nem csekély számban vettek részt. A bevonulás valóban a párthoz méltóan, nagyszerű volt. Nemcsak a n.-kanizsai magyar utcza főbb pontjain, de különösen a „Zöldfa“ vendéglő terére érve, roppant néptömeg várta az ünnepelt követet a szűnni nem akaró éljenzéssel üdvözöltetett. A nagy terem csakhamar zsúfolásig megtelt és sokan még be sem fértek. Sümeghy követi jelentése egyike a legszebb beszédeknek, melyben nem tudja az ember , hogy az erős logikai következetesség hatásának engedje-e át magát a hallgatók vagy az ünnepelt magas műveltségének gazdag gyöngyei felett gyöngy őrködjék, mely a szép magyar nyelv oly bűbájos körmondataiban nyilvánul. A valóban szép s lelkesítő jobbpárti beszéd minden egyes pontja dörgő helyeslés“ — „úgy van“ szavakkal koronáztatott meg a közelismerés mindig kedves nyilvánulatában. A beszéd tartalma az ismert dolgokról, a Deák párt működésének eredményéről szólt, melyek magukban már egy-egy drága gyöngyszemmel ékítik szent István koronáját, mely gyöngyszemek ezúttal Sümeghy lánglelkének fénysugaraival öveztettek körül, hogy ragyogóbban hassanak a mérsékelt hazafiak lelkületére. Fényt és dicssugárt csak nemes lélek, elvhűség és szeplőtlen érzelmű honpolgár kölcsönözhet országos érdeknél oly vívmánynak, mely a nemzetet mélyen illeti. Jól esett tapasztalnunk s meggyőződnünk, miszerint Sümeghy Ferencz szeplőtlen honszerelmében nemcsak hogy nem csalódtunk, de bizalmunknak szentül meg is felelt s ezentúl is meg fog felelhetni. Valamint Palinban, úgy a Nagy-Kanizsán tartott beszédekben, mikor Deák Ferencz neve emlittetett, azon pillanatban perczekig tartó harsogó éljenzés szakította félbe a szónoklatot. Egy óra után ismét összesereglettünk a díszebédre, mely szintén a „Zöldfa“ helyiségeiben tartatott s 400 terítékre rendeztetett be. Azonban oly nagy volt a választópolgárság száma, hogy 600-on is felül esett, minek következtében az étkező választók más vendéglőket is igénybe venni kénytelenitettek. A felköszöntések hosszú sorát Hegedűs József herczegi uradalmi ügyvéd ur nyitotta meg; gyönyörű ékesszólással s a honfi örömet oly édesbenen tolmácsló szép szavakkal emelte poharát Ő Apostoli Felsége, a legelső magyar polgárkirályra s azután a kamarillát legyőző védangyal, a királynéra, mit harsogó tetszés és lelkes éljenzés kisért ! utána Gózony Ferencz városbiró ur szólt s aj honatyákért, különösen a köztünk levőért emelte poharát. Remek, felköszöntése méltán minta tárgyul szolgálhatna. Glavina Lajos ur megyénk nagyszülöttje Deák Ferenczért ivott. Voltak felköszöntések a magyar kormányért, Zila megye lelkes főispánjáért, a Deák-párt s egyes pártvezérekért, az izr. egyenjogositásért stb. Valamennyit hazafias szellem lengte át. Már sötétedni kezdett, midőn a diszebéd véget ért, szívélyes bucsuzásokkal s a viszontlátás édes reményében váltunk meg szeretett s harmadizben is újólag felkért követünk Sümeghy Ferencz úrtól, ki még az nap Palinba utazott. Járjon szerencsésen. Köztetszést avatott velős beszéde külön lenyomatban meg fog jelenni. A zalamegyei Deák-kör által kiadott „ pedig horvát nyelvre fordittatik. Szózat“r. 1. A gödöllői kerület Deák-párti választói f. hó 19-én Fóthon értekezletet tartván, ez alkalommal Körmendy István elnöklete alatt a következő egyértelmű megállapodást írták alá : „Az értekezlet tagjai kellően felvilágosíttatván az iránt, mikép a lefolyt országgyűlés által Deák Ferencz vezérlete alatt megállapított közjogi alapelveknek megrendítése káros következéseket vonhatna maga után, ugyan az általánosan osztva ezen meggyőződést, egyhangúlag elhatározta , hogy ezen alapelvekhez szoros