Pesti Napló, esti kiadás, 1869. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1869-01-13 / 9. szám
hazafutott. Johnson maga is lakába érvén — nagy rémülésére — a darab húsban emberi kézre ismert. A borzasztó fölfedezést azonnal közlé a rendőrséggel. Másnap — gondos kutatással — több apró húsdarabokat és egy emberi lábat találtak. A szomszédos folyókat és patakokat a legpontosabban végig nyomozták és időről-időre apró husdarabokat fedeztek fel, melyek nyilván valamely hullából szijj alakjában hasittattak ki. Majd mindenütt akadtak ily husdarabokra, melyek a gerincz, a belek és a bőr stb. részeit képezték , ma a város egyik oldalán, s másnap épen az ellenkező irányban és harmadnapra oly helyeken, melyeket már húszszor a legszigorúabban kikutattak, úgy, hogy a gyilkos bizonyára jóval tettének fölfedezése után is foglalkozott áldozatának feldarabolásával és az egyes részek elszórásával. Ruhát illetőleg csak egy női kalapot találtak, s amit az orvosok a hivatalos látlelet után megállapítottak, csak annyi volt, hogy a talált hulladékok egy 16—20 éves női hullának részei, hogy a holtat 14 nap előtt érte a halál, és hogy az halála perczében egészséges volt. A rendőrség és a közönség úgy okoskodtak, hogy gyilkosság történt, de ez elhatározásuknál tovább nem mentek, és az egész dolgot rövid idő alatt elfeledték , míg múlt vasárnap este a norwichi hatósággal táviratilag közölték, hogy városuk egyik tekintélyes lakója a londoni rendőri törvényszéknél önkénytesen bevallotta, hogy nejét 1851-ki junius 15 én meggyilkolta s darabokra szeldelte. Mily módon történt, hogy a legpontosabb nyomozások daczára a gyanú árnyéka sem esett Showardra — igy hívják az önvádlottat ; mindeddig talány és csak annyi bizonyos, hogy neje barátai és ismerősei előtt úgy nyilatkozott, hogy hitvese elutazott, mit neki, a csendes és tekintélyes polgárnak örömest elhittek. Az indokok, melyek Shewardot szörnyű titkának leleplezésére vezették, eddig hasonlóképen ismeretlenek. (Az elszegényedés Londonban.) Hogy az elszegényedés és ezzel kapcsolatban a bűnesetek száma minő arányban növekszik, erre a dr. Hawksley által tartott előadás rövid statistikai kimutatást szolgáltat. London egészben véve 1000 jótékony intézetet számlál, melyek évenként 4 millió font sterlingen felül osztanak ki a segélyzendők között. Ide kell számítani még ama 2 millió 5 százezer font sterlinget, meg egyéb módon és leginkább magánúton jut a szükséget szenvedők fölsegélyzésére, s továbbá e czélra az államtól adóként kivetett 1 millió 200 ezer font sterlinget. Mondhatni, kerek számmal 8 millió font osztatik ki évenként a segélyre szorulók közt, s a nyomor mégis egyre növekedőben van. Mert míg London városának népessége az utolsó tíz év alattj6 részszel növekedett, addig a nyomorral küzdők száma félszer nagyobbult. A bűnesetek egyenlő lépést tartanak a szükséggel. 1867-ben 8984 bünöncz és gyanús volt szabadlábon a fővárosban, mig az 1868-dik év 10,342 személyt mutat föl. A transportatló megszüntetése által évenkint 2000 vétkes lesz szabaddá, s mégis egyéb fogsággal büntetettek száma 100,000-re megy; százezer gyermek növekszik föl segély nélkül s elhagyatva, hogy a koldusok és tolvajok számát szaporítsák. Ily körülmények között örömmel üdvözöltetik azon uj társulat, mely föladatául tűzte ki ezen társadalmi baj túlkapásai ellen működni. A társulat ugyanis czéljául tűzte ki a fönnlevő jótékony intézeteket és társulatokat működésükben gyámolitani s köztük lehetőleg szilárd, öszpontosított együttműködést létrehozni. Elhagyatott, őrizetlen gyermeket pártfogás és ápolás alá venni, iskolába járatni, további pontjai e társulat programmjának, továbbá terjedt bejegyzési rendszert állít föl a koldusok-, csavargók- és elhagyatott fegyenczeket illetőleg, hogy a szorgalmas gyámolitva lehessen a kezdet nehézségei közt, kenyerét becsületes utón szerezni meg, s a renyhéket visszatartsa, a társadalom rovására tengődhetni. —1^— — óráig tartott; továbbá, hogy a jegyzői teendőket D e 8 p rez végezte. Egyéb hírek hiányában ezek is „becses adatok." Egyébiránt a porta folytatja harczias készületeit és Sadikpashát Párisba küldötte az esetleges háború-viselésre szükséges költségek előteremtésére. Athénben is nyakra-főre folyik a fegyverkezés. Egy királyi leirat szerint 30 hadosztály könnyűgyalogság alakutatik, 8 hadosztály tüzérség, és egy 2000 emberből álló királyi testőrség. Az athénei financziák azonban oly roszul állnak, hogy ezen készületek alatt végkép össze fog omlani. A kormány egy 40 millió drachmára rugó kölcsönt kér a banktól, mely azonban azt megtagadta. A nép önkénytes adakozásai pedig nem igen bőkezűen folynak. Victor Hugo a krétai ügyben is bocsátott ki egy levelet, mely azt mutatja, hogy a keleti kérdés megítéléséhez több vagy kevesebb kell, mint költői lelkesedettség. A „Carnellopulo“-hoz intézett levél így hangzik : „Hauteville-House, 1868. decz. 19. Uram! Ékesen szóló levele mélyen meghatott engem. Igen, igaza volt önnek, midőn reám számitott; az a kevés, a mire képes vagyok és az a kevés, a mi vagyok, az teljesen az ön nemes ügyéé. Kréta ügye, Görögország ügye, Görögország ügye pedig Európa ügye A dolgok összefüggését nem látják ugyan a királyok, pedig abban van a nagy logika. A diplomatia nem egyéb, mint a fejedelmek cselfogása az Isten logikája ellen. De eljő még az idő, mikor az Istennek lesz igaza. Isten és a jog synonimák. Én nem vagyok egyéb, mint egy makacs hang, melyet a győzedelmeskedő jogtalanság diadalmas dala megtört. De ugyan,mit bánom én ezt?! Akár meghallgatnak engem, akár nem , soha sem fogok ellankadni. Ön azt mondja, Kréta azt követeli tőlem, amit Spanyolország követelt. De jaj ! nem tudok egyebet, mint felsikoltani. Krétáért már megtettem és még többször is meg fogom tenni. Számítson reám ! Victor Hugo.“ E levél egyébként aligha fog, mint előterjesztés a Louvre tanácskozó termének asztalára tétetni; emberi számítás szerint tehát — legalább egyelőre —nem fogja Európa meggyőződését a keleti kérdésre nézve megingatni. Az olasz kormány erélyes föllépése a malomadó miatt zavargók ellen meghozta gyümölcsét. A nagyobbszerű tüntetések, melyek anynyi emberéletbe kerültek, megszűntek; a malomadó elleni ellentállás nem fegyveres karhatalommal történik, hanem az őrlés megszüntetése által. Az amerikai lapok Gladston és Lester Edward, az „On glory and shame of England“ szerzője között folyt levelezést közük, melyben Gladston egyenesen elismeri, hogy az amerikai polgárháborúról téves nézetet táplált. Gladston egyik levelében ezeket mondja : „Tudom, hogy az elbizakodottság és önelégültség nemzeti hibáink közé tartozik, hogy mások véleménye általi megszorításra szükségünk van, és hogy a kritikából sok hasznot vonhatunk. Megvallom, tévedtem, midőn az amerikai háború folyamában kijelentettem, hogy a déli államok tényleg kivívták függetlenségüket. Állításom indoka azonban nem volt helytelen. Rokonszenvem akkor az egész amerikai népet illette, és mint európai ember, nem értettem az unió ügyét. Azt hittem, hogy az északi államok a déliek nélkül boldogabbak lesznek, és hogy a déliekben a rabszolgaság előbb fog bukást szenvedni.“ Payne, Libertiának, az afrikai köztársaságnak elnöke, múlt évi decz. 10-én üzenetet intézett a köztársaság congressusához, melyben kifejti, hogy nagy súlyt fektet arra, miszerint minden polgár teljesítse jogait és kötelességeit, mert az állam csak úgy virágozhatik, ha a nemes polgári érzet hatja át. Azután szóról-szóra így folytatja: „Azon meggyőződésben élünk, hogy minden kevesebb zavargások és kormányváltozások daczára, melyek legutóbb történtek, a világ folyton előre halad a jó elvek és az igaz politikai erkölcsiség megismerésében. A gyenge hatalmak elnyomatása helyébe lassan-lassan azon törekvés lép, hogy azokat fölemeljük és javítsuk. Azonban, hogy a hatalom, jog, a nemzetek erkölcsrendszerében méltatlannak ismertetik fel és azért abból ki fog küszöböltetni." Payne elnök néger apától és anyától született és Monroviában, Liberia fővárosában nyerte neveltetését. * 1 Pest, jan. 13. Különféléit. „ Felségük a bécsi udvari bálok miatt csak febr. elején térnek viszsza. Addig folynak az előkészületek a királyné lakosztályában, mely 11 szobából áll ; ezek közül kettő Mária Valeria főherczegnőé. Ő Felsége a Tordamegyében bekebelezett holt-maros-vásárhelyi helv. hitvallású egyházközségnek temploma megépítésére a prot. egyházi és iskolai czélokra rendelt évi átalányból 300 ftot engedélyezett. — Gr. Andrássy Gyula tegnap este választói körébe utazott. — A „Szt.István“ betegápoló-és temetkezési egylet tegnap küldöttségileg köszönte meg Gorove miniszter urnál azt a 100 forintnyi összeget, melyet miniszter úr újévkor az egylet czéljaira adott. — Arad megye jan. 11-iki közgyűlésén az alispán bejelentvén Szende Béla főispán távozását a megyétől, a közgyűlés elhatározta, hogy átiratilag fog búcsút venni a távozótól, sajnálkozásának meleg szavakban kifejezést adva. Elhatároztatott egyúttal a volt főispán arczképét a megye terme számára megszerezni, mely czélra 200 forint rögtön össze is gyűlt. — Csengeri Antal, Szathmáry Lajos , Morócz István és Lukács Antal két-kétszáz forinttal az irói segélyegylet alapítói közé léptek. A mindig jól értesült „Hon" szerint ismét merénylet történt az „alföldi vasút" egyik vonatára. Valóban, hajmeresztően illustrálja a rablók vakmerőségét, hogy most már olyan vasutakat is megtámadnak, melyek még megépítve sincsenek, hanem csak a mappán léteznek, mint az „alföldi vasút." — A maros-vásárhelyi „Egyenlőségi kör“ f. hó 3-án tartott tisztválasztó gyülésében az eddigi elnök, Dobolyi Sándor helyébe Lázár Ádám választatott meg. — Dr. Vetsey Gyula, Pest megye h. főispánja által megyei tisztb. főorvossá neveztetett — Törökconsulság fog — hirszerint — Pesten felallttatni, s e hivatal betöltésére AU Nizam bey, ki a török követ távolléte alatt Bécsben mint török kormány ügynöke működött, már a jövő héten jönne közénk. — Mirey Ferencz somogymegyei pandurkáplár és Récsey József közpandur, — a rablók üldözése és kézrekeritése körül szerzett érdemeikért — az előbbi a koronás, az utóbbi az egyszerű ezüst érdemkeresztet nyerte jutalmul. — Vajda-Hunyad várában örvendetesen haladnak a munkálatok. A híd, mely a várba vezet, legfeljebb 14 nap alatt el fog készülni; a Mátyás király által épített rész nem sokára födél alá kerül, és a lovagterem összeomlását tám-oszlopok fogják megakadályozni. — Nemzeti színház. Pest, szerdán, január 13. 1869. „Rang és szerelem.“ Vígjáték 3 felv. Irta Leoguvé. Személyzet: Rouille, Marquis, Szilágyi. Lilly Gontran, vicomte, Szerdahelyi. Bernard György, mérnök Feleki. Wilson, barátja, Hubenai. Verdieres, báró, Benedek. D’Orbeval marquisné, Paulaine. Rochegine Julia, unokahúga, Niczkyné. Marie, Amalie, rokonai, Bogdanovics K. és Dulka S. Verdieres bárónő, Horváth Teréz. Bernard asszony, majorosné Jókainé. Jusztina, komorna Szigligeti J. — Tegnapi esti lapunknak a „Zenészeti Lapodról czimű újdonságában két ízben is hibásan áll : Mosonyi helyett Mocsonyi. ” ( Vízvezetéki ügy.) Lindey W. memorandum-félét terjesztett a vízvezetéki bizottmány elé, melynek lényegét a következőkben foglalhatjuk össze : „Múlt évi november 5-én részletes jelentést terjesztettem a teljes vízvezetéki bizottmány elé, a megkezdett vízvezetéki munkálatok tovább folytatását és a város jelenlegi nagyságának megfelelő kiterjesztését illetőleg. A városi tanács és a bizottmány iparkodott e munkálatok befejezését a jövő nyárra lehetségessé tenni. Miután azonban e részletes jelentés óta már két hónap múlt el, kötelességemnek tartom figyelmeztetni a tettes bizottmányt, hogy ha még egy hónap telik le használatlanul, az éjszaki fővízvezeték, a Lipót-, Terézia- és Józsefvároson keresztül a Calvaria-hegy felé, egyesítve a kőbányai vezetékkel, ez év folytában nem lesz létesíthető. Ha ugyanis a