Pesti Napló, 1869. február (20. évfolyam, 5541–5563. szám)
1869-02-26 / 5561. szám
mint Sz. P. homályos czélzatokat tegyen a fenyegetett vallásról, sőt ha jövendölhetünk, az első sikerült poétái kísérlet után egy kötet sonettet várhatunk tőle telve magasztalásokkal ama Foktai Máté papról, ki Báthory Gábor idejében a hajdúkat fölriasztotta, s olyan 12 pontot terjesztett ebbe, hogy Csanády Sándornak is becsületére vált volna. De persze Báthory nem volt Csanády, s nem azokért kívánt harczolni, ő rendreutasítá Foktóit — hanem hisz a gálócsi papa mint híveit biztatja a közös ügyes hazaárulók ellen (mai technicus terminusa a korábbi „németes“-nek, későbbi „labancainak) s küzd a küzdők között, amint szemeit forgatva az éghez fohászkodik diadalért, s karját föltartva, s kezébe követ véve utasítja a magyart magyar ellen, ékes sonettek hősévé lesz az egyik bal részéről, de tán meg fog ragadtatni a másik, a higgadtabb baltól. Pedig ezen másik bal alighanem bűnösebb a vallásos elemnek a kortestanyákra hurczolása miatt, mint a másik. Rész kortesfogások voltak az ő kortesfogásaik. A baranyai ambuláns papok, a debreczeni menydörgő szónok átkozódásaival, a somogyi rectorok és papok farizeus szemforgatásai, ájtatos imádkozásai „a magyar megváltóért,“ az a fehérmegyei pap, ki a templomból kijőve, magyarázza a zászlót ámuló híveinek — másfelé is teremthetnek az ungvárihoz hasonló jeleneteket. Sőt csoda lesz, ha nem teremtenek — mert ahol a papi udvar kortestanyává lesz, a templomot zászlóval, a szószéket bűnös szavakkal fertőztetik — ott mindenütt arra készítik elő a terrénumot — s hogy ez sok helyt történik, arról bőven kapunk leveleket! De hisz, vidéki leveleink oly halmazzal állanak előttünk, hogy csak egy részüket, adhatjuk még töredékeikben is, s egy részükből csak kivonatokat közölhetünk. Sokban talpraesett okoskodásokat, helyes nézeteket találunk a helyviszonyokról, de bármennyire sajnáljuk is, ezekből mit sem mutathatunk be ! ( nem adták meg a szavazati jogot még akkor sem, ha kimutatták, bírnak annyi jószággal vagy tőkével mely 500 frtot jövedelmez, hogy vagy ha nemes emberek is, nemes levelek előmutatására szoritották őket. Ezen szabadelvű urak annyira akarják előmozdítani a szabadelvűség diadalát, hogy minden jobboldalit kizárnak a választásból. Ez a szabolcsmegyei szabadelvüség, mely egy egész osztályt kizár a választásból, mert ez másként értelmezi a szabadelvüséget mint ön? Komáromból megkaptuk Jókay Károly beszédét, melylyel a csallóközieket fogadta — mely programmja is egyszersmind.Programmuk ugyan elég szegény, elkopott frázis az egész, és egyéb semmi. E kerületben — írja a levelezőnk — livale Zámory Kálmán, volt képviselő is föllép. Így ámbár Jókai úrék nem akarnak etetnit atni, el nem fogják kerülhetni a másik jelölt példáját. Mindkettő baloldali jelölt, s ámbár Jókai Károly is Ghyczy Kálmánt ígéri vezérül követni, nem tudom, szive nem inkább a bal- balsozés Jókai Mór, mint fivéréhez fogja-e vonzani — a mellékelt Jókai programm, programainak elég szegény, egy elkopott frizis és nincium. Zámory Kálmán programmját nem láttam, tán nincs is , de nem is ér rá erre; pártjának egy része azért hagyta el, mivel a múlt országgyűlésen sok absentiája volt, de meg tán némi személyes indokok is nyomnak a latban. Hát Deákpárti jelölt nincs Csallóközben? nincs bizony szerkesztő úr, mert Deákpárt nincs, de tudtommal az egész megyében sem. Komárommegyének nagyon családias színe van, s a családfő Ghyczy Kálmán ! Az enyingi kerületből írják nekünk, hogy ott három jelölt van : u. m. Kerkápoly Károly, Pap Gábor, és nagyságos Matkovits Tivadar uraság „A választás — mondja levelezőnk —a 3 közül, rajtunk áll. Tőlünk függ, vájjon a tehetségükről csak félig ismert jelöltek egyikét juttassuk-e föl a fényteljes képviselői állásra, vagy oly férfi mellett maradjunk, kinek szép tehetségéről s kitartó munkásságáról egész ország elismerése kezeskedik.“ Bizony nem fanatizált tömegnek nem volna nehéz a választás. S hiszszük, nem is lehet. Pápán egy veszprém megyei fiók Deák-párt alakult, Noszlopy Tamás elnöklete alatt, mely ügyesen szerkesztett programmot tett közzé Tisztán és világosan beszél, s végül rövid, velős mondatait e szavakkal resumálja: 1. Akarjuk-e, hogy a jövő országgyűlés tartíirtul vazanni refruváduda "viszonyai mostani állapotukban maradjanak ? akarjuk-e, hogy a csak nehezen, de őszintén helyreállított bizalom fejedelem és nemzet közt ismét fölbomoljék ? akarjuk-e nemzetünk sorsát újabb és veszélyes bonyodalmaknak kitenni ? vagy pedig — 2. Akarjuk e hazánk belügyeit rendezni, ezáltal nemzetünk jólétét úgy szellemi, mint anyagi téren, előmozdítani akarjuk-e, hogy jó egyetértésben éljen fejedelem és nép ? akarunk-e rendet és békét ? Polgártársak! ezen két kérdés közt válaszszatok! Aki az elsőt akarja, szavazzon le a 1 o 1 d a 1 i, a ki a 2-kat az jobboldali képviselőre ! A haza java mindenekfölött! Pápán, febr. 17. Tisztelt szerkesztőség! íme mily különbség ennek higgadt tisztes hangja s a nagykanizsai híres pronunciamento lázitásai közt — mely akár a Bratiano gyárából is kerülhetett volna ki. Pedig hisz Veszprém megyében hogyan korteskednek a baloldaliak? Szóljon arról egy kivonat, mit ottani levelezőnk megbízható tudósításából veszünk át. A baloldal igen tisztelt jelöltje, alig hogy a múlt országgyűlés befejeztetett, mindjárt körutat tett, s azóta folyvást tart a capacitatió de nem észszel és szívvel, hanem jó hazafias illatú borral, nem tudja-e e vidéken minden elfogulatlan polgár, hogy ellenzéki csapatok dorongokkal és fegyverekkel járják be községeinket, felgyújtással, agyonveréssel fenyegetvén pártunk híveit, ha hozzájuk nem csatlakoznak, nem tűrvén szabad véleménynyilvánulást csak ott, hol ők vannak többségben, nem tudja-e mindenki hogy Pakácsiban pártunk zászlójának kitűzését megakadályozták, hogy ez alkalommal embereinket kőhajigásokkal fogadták, dorongokkal verték, többeket megvéreztek, egy lovat meglőttek, úgy hogy szegény párthiveinknek a szomszéd községben kellett menedéket keresni, hogy egy más alkalommal ugyanott nyolcz emberünk ablakait verték be, kiabálván „húzzuk ki, öljük meg, hogy midőn derék követjelöltünk gróf Eszterházy Pál a napokban körútját téve az országúton, Takácsi mellett egész kíséretével együtt, dobszóval összecsőditett többszáz emberből álló csoport által megtámadtatok, több lovas lováról lehuzatott, megveretett, sárba tiportatok, a lovak dorongokkal üttettek, a lovasok és kocsin menők kövekkel hajigáltattak, s így valóságosan utonállás követtetett el. Most Pedig Kopcsándy István vanyolai előkelő birtokos, mert pártunkhoz tartozik, az ellenpárt által este saját házában megrohantatok, szobaajtaja ráteretett, szobájából az utczára kihúzatott, szobabútorai összezuzattak, maga agyba-főbe veretett, s az agyonveréstől csak ugy menekülhetett meg, hogy a tavasi biró által egy pár előkelő ember segítségével, saját házába visszavitetett, s nem tudja-e mindenki, hogy ezen merényletek elkövetői más napig sem vették el érdemi lett büntetésüket? Még jellemzőbb az a tudósítás, mit Kollányi Sándor gazdatiszttől kaptunk a szabolcsmegyei tiszalöki kerületből, ahol a gazdatiszteknek Deákpártinak vallja és kinek hazafisága oly tiszta mint a nap. Csak hamar ezután következtek a toasztok, melynek elsejét követjelöltünk Deák Ferencz nagy hazánkfiára köszöntötte,egy másik toaszt pedig előbb említett és köztünk megjelent szerb polgártársunkra lett emelve, ki is a jelenvolt közönséghez fordulva azon kérdést intézte hozzájuk: „Hát akarják-e a 48-at, akarnak-e még egyszer kunságba vándorolni mint akkor, mindent a jó Istenre bizva csak az életet megmenthessék, szűnni nem akaró felkiáltásr- nyilatkozott közönségünk, hogy nem akarunk volt egy másik felköszöntés is koronás fejedelmünkért, mely szintén viharos éljenzésbe részesült. — Másnap elhagyta követjelölt urunk városunkat további körútját teendő, Jarek és Temerin községekben, az első tisztán Deákpárti érzelmű. E napokra van hiresztelve, hogy a balpárti követjelölt Latinovics Vincze úr is szerencséssietni akar bennünket látogatásával, ettől ugyan megkímélhetné magát, mert itt alig talál 13 emberre, ki hozzája csatlakoznék; ez volna a magyar bal követ, mert szerb részről Miletics van kitűzve. Sellye, Somogy megye febr. 20. E kerületben a szélsőbalpártiak soká töprenkedtek, hogy Bittó István derék hazánkfia ellenében kit léptessenek föl ellenjelöltül ? míg végre abban állapodtak meg, hogy Kossuthoz fordulnak tanácsért. Kossuth ajánlott is nekik egyet t. i. Mednyánky Sándort s igy e kerületben Bittó István deákpárti jelölt ellen Mednyánszky Sándor 1848- ban volt honvédezredes léptettetett fel mint szélsőbaljelölt. A bizottmány mindkét részről megtette teendőit. Legelőször a szélsőbalpárti bizottmány tette bevonulását, a midőn városunk valóságos részeg korcsmai jelenet szinhelye volt. A gyűlést, mint hogy épen vasárnap lévén, egy pár jobbpárti is volt jelen, titokban tartották még Németh Bódi elnöklete mellett Kovács nevű szűrszabó lakásán. Hogy mily épületes és a hazának felvirágzására szóló beszédek tartottak ott, eléggé megítélhető azon eget rázkódtató kiáltozásokból, melyekkel az egész várost föllármázták. Gyűlés után a jelenvolt népnek zöld leveleke osztogattakszét. „Éljen Mednyánszky Sándor felírással“ Örültek is neki az utczát tiprók, inasok és oskolás gyerekek, kiknek nagy mulatságukra szolgált annak viselhetése. De nemcsak a gyerekek és szavazattal nem biró egyének viselték a zöld levelet, hanem másnap már ez ebek farkán és nyakán is lehetett azt látni, mely elég bizonyságul szolgálhat azot jelenvolt népnek követjelöltje iránti tiszteletéről. Azett varosmnitea febr.12-én, a midőn Sellye valóságos ünnep volt. A bizottmány fél 12-kor érkezett meg délben, melynek elébe 6 lovas lovagolt nagy nemzeti zászlókkal és utánuk a szép számú tisztelgők mentek zenekisérettel. A bizottmány és tisztelgők kölcsönös üdvözlő beszédei után, Deák Ferencz nagy fia ránkfiát és Bittó István követjelöltet lelkes éljenekkel halmozva ismét a legünnepélyesebben történt a visszavonulás. Az utczák, mindenütt tele voltak baloldalistákkal, kik még az ablakokból is a vonulók felé dupláztak, sőt Antal sebész, mint egyik boriszákos balvezér az egyik zászlót is keresztül akarta lőni, mely azonban pálinkától zavart szemeinek nem sikerült. Mindez azonban nem volt elég e boszút forraló tigriseknek, hanem éjjel ellopták a jobbpárti zászlót és elsikkasztották, a házakra nevetséges iratokat ragasztottak, egyeseket bántalmaztak és feketesárga zászlókat függesztettek a jobbpártiak lakóira ezen felírással: Éljen a jobb párt ! A város közepén egy jobbpárti polgárember tartott a néphez beszédet, melyben a jobbpárt eddigi működését igen szépen adta elő, kérve egyúttal polgártársait, hogy térjenek magukba, ne engedjék magukat hivatal után sóvárgó éhes proletariusok által tévútra vezettetni, mely által előbb utóbb önmaguknak ássák meg sírjukat. És mit kapott válaszul ? .Azt, hogy össze kell őt tépni, mert ez is az urakkal czimborál! Mindebből pedig eléggé érthető azon sajnos való, hogy a népnek lelke és becsületérzete már nagyon elmételyesittetett. A korteskedések mindkét részről nagyban folynak és a pártmozgalmak naponkint élénkebbé válnak. A jobb pártnak sikerült már egy pár helységet, daczára a balpárt eget földet igérő ajánlatainak megnyerni s igy a pártért) mérkőzések mindkét részről igen nagyok, mindazonáltal, igen hiszem, hogy ismét Bittó István jeles hazánkfia, volt 65-ki országgyűlési követünk diadalmas megválasztatásának nézhetünk elébe. Mátay Sándor: Szt.Tamás, febr. 19. F. hó 15-én vonult be városunkba ezen kerület Deákpárti követjelöltje is. Magyar Imre úr ki is szívélyesen fogadtatva, igen tisztelt plébánosunknál szállott meg, ugyan aznap délutáni 3 órára lettünk összehiva az 1-ső elemi osztály teremében egy kis gyülekezetre, melyben egy részt követjelölt úr magát bemutandó lévén, azon alkalommal egyszersmind programmját közölte, melyben nem tett semmiféle üres ígéreteket a melyekkel a nagy számban összegyűlt közönséget ámíthatta volna, hanem tisztán és higgadtan védelmezte azon közjogi állapotot melyet Deák Ferencz bölcs vezérlete alatt nyertünk, amidőn követjelölt urunk Deák Ferencz érdemeit elősorolta volna,’a roppant nagy számú közönség viharos’ éljenzésben tört ki, jeléül annak, hogy községünk józan és békés gondolkozású. — este az itteni Deákpárt által tiszteletére banquettet rendeztek, hol is valami 50-en részt vettünk, harsány éljenzés és trombita harsogása mellett megjelent közöttünk a követ jelölt úr és utóbb egy szerb polgártársunk Gy. P. ügyvéd úr, kit szűnni nem akaró éljenzéssel fogadtunk, ez az egyetlen szerb városunkban, ki magát határozottan létezik, a választásoknak már is esett áldozatul, az első tragicomicus múlt hó végével Nádas helységében, hol a szélbal főemberének egyik tisztje főnöke utasítása nélkül jeöltünk Ivánka S. zászlóját éjnek idején a biró lázáról eltávolítani s meggyalázni vállalkozván - a fagyos háztetőről lecsúszván, nyakát szegte reggel a zászló mellett halva találtatott. A másik eset e hó 20-án Deménden adta magát elő, s ét az előbbi napon ugyancsak a szélaaliak vezér nélküli két fő cortese Majláth J. zászlóját orozva lelopva meggyalázták, amely cselekvés a nagyszámú párthiveket felboszantván, estve felé az egyik tettes háza előtt zászlójukat visszakövetelve csoportosulának s követeésök megtagadtatva, az ablakokat beverték, ezen cselekvény annyira felbőszité az összeütközésre okot szolgáltató volt biró s katona snotha S., hogy puskáját ragadva a tömeg közé ott, lövése egy szerencsétlen 18 éves ifjút homokon talált s ez haldoklik, s azon felül egy másik fülét meglyukgattata tszék tettes befogatását tegnap elrendelte, hogy veszik és viselik lelküsön mindezeket s következményeit ezek okozói a hírneves országháboritók. két ember •1-18 Hattyún Aristides Somogyban, Somogy, febr. havában. Ki ezen csudálatos nevű ember — kérdik egymástól a polgárok — kit a pesti központi bizottmány nyakunkra tolt Zichy Antal ellenében ? Nem sokáig kellett várakozniok; megérkezett az igazoló levél a tabi várkerületbe, mely bemutatja Madarász egyik hívét, azon elterjedt hit ellen , hogy ő egy volt muszka vezető fia. Íme itt a nyilatkozat, melynél fogva Arisztidesnek itt nyittatott Somogyban : „Alólkrott bizonyítom, hogy Máttyus Aristid Pesten lakó tekintélyes ügyvéd, Pestvárosi képviselőtestületi tag, és a baloldali kör tagja, előttem, mint polgártársai tiszteletét méltán kiérdemelt férfiú ismeretes, ki az ellenzéki párt elveinek mindenkor hű és igaz bajnokának mutatja be magát. Pesten, 1869. febr. 20-án. Jókai Mór, (p. h.)“ „E nyilatkozat, s több tekintélyes ellenzéki férfiakkali érintkezésem feljogosítanak arra, hogy mind azokat, kik a tabi vál.kerület ellenzéki követjelöltje Máttyus Aristid ur ellen aljas rágalmakat szórni nem borzadnak, hazugoknak és rágalmazóknak nyilvánitsam. Pesten, 1869. febr. 20. Bényei Gábor. E nyilatkozat pelyvaként szóratott a nép közé, s Máttyus Aristides megjelent ez igazolványnyal a nép előtt, lerakni a szélsőbal egyedül üdvözítő hitét; elhinteni a gyújtó szavakat hogy a haza el van adva, és megszabadítani a veszélyből ő és társai képesek egyedül. Körútjából csak két pontot említünk, ho izgató beszédével a népet a jó útról elterelni akarta : Karádot, és Kottáét; az első helyen f. hó 21-én, vasárnap d. e. 11 órakor jelent meg, s 3 db árva lobogó árnyában,melyeket Dominák garasos ügyvéd, Bakó, volt cs. s jelenleg nyugdijt élvező actuárius et socii tártának izmos karjaikon), midőn a nép a templomból jött, mondá el isteni küldetését, kevés szavazati joggal biró, de több asszony, még több gyermek jelenlétében. Egyre forgolódott a szószéken, ha nem midőn tapasztalta, hogy a m. város jobbjai vagyonos és értelmesebb polgárai bizony nem kzédct'‘SSSÜLJ-t ,gúnyos arczczal fogadják be a bécsi piros kendős menyecskék és nagy részben utczagyerekeknek. A terv szerint még ezen napon Köttsét meg kellett látogatni; itt a helység alatt vagy 7 — 8 református atyafi, néhány gyermek s leány várta, s az evangélikus hívek — pedig a község legnagyobb része ebből áll — egészen távol zárták magukat. Szegényebb bevonulást egy községbe alig látott halandó. Kőttsén — a hivek megbotránkozására — az evangélikus parochiára hívta össze Máttyus a népgyülést, segédkezvén neki az evang. lelkész, s mielőtt beszédét megkezdte volna, a helység bírája egy első alispáni rendeletet nyújt át neki (a belügyőrségtől), melyből sem többet, sem kevesebbet nem olvashatott, minthogy a népgyülést előre be kell jelenteni az illetőknél. De hogy tűrhetne ily rendeletet a Szittya Matyurides (ahogy a nép nevezte?) s e helyett a megszólítás Helyett : t. polgártársak ! ily ékes nyelven kezdé beszédét, a szenvedély és izgatottság legmagasabb fokára ragadtatva : a község-jegyző egy semmi, hitvány, pimasz ember, (általános zúgás, megbotránkozás; a jegyző elégtételt kiált; az elöljáróság a főszolgabíróhoz fut elégtételért); általában minden jegyző előttem haszontalan ember, (erre a csepeli jelen levő jegyző is belekiált most már a vérig sértett tömeg zajába : elégtételt !) A szónok végezvén beszédét, szintén felfut a főszolgabíróhoz, egy adjutáns kíséretében, hol már az említett jegyzők, az elöljáróság s számos izraelita várta. Matyurides tajtékzott a dühtől. A köttsei s csepeli jegyző elégtételt kérnek. A képviselőjelölt következőkben nyilatkozik : „alázattal s őszinte szívvel bocsánatot kérek.“ Adja írásban, — szólnak a jegyzők, mert a nép előtt erre szükségünk van, mely előtt meggyalázott bennünket. Igen, lovagias szavamra mondom, — szólt Aristid — hogy holnap (hétfőn) reggel körökben lesz a nyilatkozat. Máttyus eltávozott, a sértettek ingerültségek csillapulásával várták másnap a nyilatkozatot; de bizony Matyurides úr elment a nyilatkozattal együtt, ott hagyván a faképnél a jegyzőket s népet. Azt hiszem, hogy ő tette a képviselőjelöltnek megsemmisítő minden reményét a tabi kerületben, mert az értelmiség úgy, mint a nép, ingerelve s megbotránkozva fogadta fentebbi magaviseletét, melyre alig találunk szavakat a világ összes szótáraiban. Ipolyság, febr. 24. Hont megye központi bizottmánya ma tarta ülését, melyben a követválasztási határidőül márczius 11-re tűzetett mind a három kerületben. Megyénkben ekkoráig mindenütt tisztán állunk, ébren s résen, készen várva a ráczkevi nagy mogul reánk küldendő delegátusait, noha ezekre épen nem szorultunk, miután megyénkből is kiszemeltetettt a derék Zichy A. rovására in partibus infidelium D.Pál, —ez azonban eddigi jó hírnevét nem akarván Comis voyagaeurnek a Virgiliusok s Arissidesekével classificálni, a kinevező formánt visszaküldé. Megemlítendő, hogy annak daczára, miszerint megyénkben megalakult ellenpárt jelenben nem Szab. kir. Pest város fenyitó törvényszéke előtt tárgyalt hg Karageorgie- Vígh Sándor és társai elleni bűnügyben Sztrokay Boldizsár, tiszti főügyész mint közvádló által előterjesztett alapvádbeszéd. (Folyt.) Ezen körülményeknek kétségkívül vádlott K. S. irányában is van bizonyító ereje, mert Trifk. Pál K. Sándornak magántitkárja volt, ki mint még részletesebben lesz szerencsém előterjeszteni, nemcsak a fenforgó gonosztett előkészítésében, hanem már évek óta azelőtt is vádlott K. Sándornak a szerb fejedelemség visszanyerhetésére irányzott törekvéseiben bensőbb megbízottja volt. Végre vádlott K. S. a teljesített vizsgálat folytán az ellene fennforgó jogos gyanú megerőtlenítésére, hamisaknak bebizonyult mentségekkel élt, ugyanis: 20. Vádlott K. S. azt állította, hogy báró Sableg*) kéretnek adatot közzétenni. többi Deák-párti lapok e nyilatkoz Nyilatkozat. Megjelent a régen várt levél a „Hon“ folyó hó 25-ik számában, mely arról szól, hogy én, mint a bajai jobboldal jelöltje, a keszthelyi vinczellérképezdétől csúfosan elkergettettem, s hogy Klein és Goldberger urak mint vesztegetnek helyettem. Az utóbbi tételre nem szólok, ez szükség esetén a vizsgáló bíróság dolga lesz , de az elsőhöz van nehány szavam. Azon urak, kik engemet Baján elkergetett igazgatónak, váltóhamisitónak , s a jó Isten tudja minek nem neveztek, kik tehát a „Hon” - nak leveleznek, elfeledték a dolognak végére járni, s azért tartozó kötelességem felvilágosítást adni. A keszthelyi vinczellér képzőintézetet én indítványoztam, s részvények által a Zala-, és somogymegyei gazdasági egyletek pártfogása alatt létrehoztam, Somssich Pál úr elnöklete mellett vezettem. Ezen intézet 1864 végén országos gazdasági intézetté emeltetett, s igazgatóvá Péterffy József neveztetett ki. Ekkor én visszaléptem magam szabad akarata folytán, mert az uj igazgatott tanár nem lehettem volna soha. Ennyit a vinczellérképezdébeli elkergettetésemre s hogy ez igy áll, hivatkozom Zala- és Somogymegye gazdasági egyleteire. Jagócsi Péterffy József: — Alkotmány állapotaink mindennap kedélyesebbekké kezdenek lenni, így Pápáról a következőket írják nekünk : Jellemző a balpártra, hogy a nép az ugodi választókerületben általa annyira fanatizáltatott, hogy most már, a különben nagy befolyású, de balpárti főbíró úr tekintély helyett katonasággal kénytelen védeni az ellenpárt híveit saját párthívei ellenében. Így történt ez legközelebb Homok-Bödögén, hol a jobboldali követjelölt körútja miatt keresztül utazni volt kénytelen. Esztergomból még szebb híreket kapunk : ott már annyira vannak, hogy a személybiztonság tekintetéből nem érzik magukat az emberek (nb. a jobboldaliak) jobban, mint né “•«“j —OJi---- n----V» Az állapot abban is analóg, hogy az esztergomiak is királyi biztost kapnak, hanem persze a baloldali lelkesedés és nem egyéb természetű lelketlenség ellen, mint Csongrádban és Somogyban. Apropós Somogy. Innen azt írják, hogy a várva várt új pártalakulás már a befejezés stádiumába ér. Itt már nincs jobboldal és baloldal, hanem csak „az urak pártja“ és „a nép pártja.“ A nép!ó nép! — Következő nyilatkozat közzétételére kérettünk fel ! Kérem a tekintetes szerkesztőséget következő nyilatkozatom közzétételére. Biztos tudomásomra esett, hogy követválasztási vágytársamnak Radvánszky Károly urnak pártfelei Bács és Radván helységekben s jelöltjük nevében nyíltan állították, miszerint én Radvánszky Károly urnak valami egymásnak ellentmondó s kortelfogásokra czérze táviratokat küldtem volna Pestről, még pedig idegen neveknek felhasználásával. Midőn mindenekelőtt kijelenteném, hogy én Radvánszky Károly urnak soha életemben még egyszer sem táviratoztam, figyelmeztetem a személyemet támadó urakat, hogy Radvánszky Károly úr még e hó elején fölkeresett engem korán reggel Radvánban Kuzma Gusztáv urnál s ez alkalommal állította, hogy Pestről kapott fontos leveleket és táviratokat a központi Deákllub vezetőitől, hogy mikép fejti meg eme it a természetnek azon csodáját, hogy én, ki Radvánban voltam, néki mégis ugyanakkor Pestről táviratoztam, ennek megoldását az ő bölcseségére bízom ! Az egész vádat, amenynyiben személyemmel hozatik összeköttetésbe , az igazság alapját nélkülöző részakaratú kényállítmánynak nyilatkoztatom ki, s amennyiben egyrészt soha sem szoktam egyéb mint egyenes és nyílt úton haladni, úgy másrészt az aljas rágalomnak eszközét és eszközlését csak sajnálni tudom, mert a tapasztalat számtalanszor bebizonyította, hogy annak éle végre is okozója ellen fordul. Pest, 1869-ik év febr. 25-én. Petényi Ottó, mint a „Szliácsi kerület“ országgyűlési egyik képviselőjelöltje. *) barttal,a ki az „Utolsó Obrenovics eztlyes tartalmú röpirata irta, semmi °®sze „„ ben sem lett volna, holott Sabbartnak . 1859. aug. 28. intézett leveléből kiderül, hogy nevezett b. Sabbart a szerb politikai úgy® nézve rendszeres tudósitója volt, de vádlott maga is beismerte, hogy b. Sabbartnak az rsmert édesatyja Kara György volt szerb vezér emlékét a „Zukunft“ nevű hírlapban tobt czikkelyben dicsőítette, 100 forint jutalmat tudít. Vádlott K. S. elismeri ugyan, hogy haszonbérlője Zdravkovics Stanko által Stankovic Fülöpnek kifizetett 500 aranynak Vilotievics András gazdasági felügyelője által leendő viszszafizetését megrendelte ugyan,hanem azt állítja miszerint ezt csak azon feltétellel téve,misz® rint ezen összegről Stankovics Fülop átál kiá ütött kötvény Zdravkovics Stanko által is jótállói minőségben aláirattassék. _ , , ,r Vádlott ezen mentsége valamint egyrészt Vilotievics András vallomásával, úgy “sz Zdravkovics Stanko, sőt Stankov. lu opp részbeni előadásaikkal megczáfoltatik, sőt rívál is azt vallja, hogy K. S. ezen 500 aranya Stankovics Fülöpnek Zdravkovics által fizettet ki, a nélkül, hogy valami jótállás kívánatéra emlékeznék. 22. K. S. 17-ik feleletében azt állítja, hog Radova Pállal csak másfél év előtt ismerkedő meg személyesen, úgyszinte, hogy csak német peres ügyeire nézve lett volna ügyvédje , holott már 18-ik feleletében maga is besmerte, hogy Radovanovics Pál őt még 186 vagy 1862. évben meglátogatta itt Pesten, ugy szinte a 69-dik n. sz. alatt mellékelt meghatamazás szövegével, úgy Trif. Pál, Zvotics Dem Antonovics Szilárd egybevágó vallomásaikkal igazolva van, hogy Rád. Pál általános megbízottja volt minden szerbiábani ügyeire nézv 23. Vádlott K. S. a 27,800 frtnyi pénzküldményre nézve azt adja ugyan elő, hogy ő ezt pénzösszeget saját ügyeiben Baziásra utal Trifkovicsnak azon utasítással adta át, hogy a Vilotievics András jószágigazgatójának kézbeítse, a kinek az összeget aranyokba beváltat s azután azon a szerb kormány részéről eladinak kitett u. n. török telkeket Belgrádon váerolni, a mennyiben pedig ezt nem tehetné, pénzt Mor Misa nevű belgrádi bankárnak Ekurestbe leendő elküldés végett átszolgáltat kellett volna, minthogy Bukurestben u. n. tur. kötvényeket akart ezen pénzen összevásárlatni, ugyszinte, hogy Trifk. távsürgöny ott hívta meg Vilotievicset Baziásra a pénz átvéte végett. Ellenben Trifkovics Pál 100-dik feletében határozottan azt állitá, hogy csupán és ezen pénz átadása végett, nem pedig saját ogaiban utazott Baziásra, s hogy levélileg ériitette előbb Vilotievics Andrást Baziásra jöttele iránt, s hogy a pénz azért maradt Vitotvics A. kezében, hogy K. Sándornak rendelizésére legyen ott, ha Bukarestbe utaznék. Tvábbá azt vallja K. S., hogy Vilotievics András ezen nagyobb összegről nyugtát nem kap, hanem 67-dik felelete szerint csak alkalmi tudta meg szerb kereskedőktől, hogy a pénz lotsevicsnek csakugyan kézbesittetett, holott lotsevics határozottan azt vallja, hogy Trif. Inak ezen pénzátvétele iránt nyugtát is adott, Pál pedig Przics Illával történt szembesítése tol máim s azt állította, hogy ő levelet is kapott Jotsevicstől, melyben az iránt értesité, hogy adéses pénzösszeget Major Misa bankárnak átadhatta, s hogy ezen levelet K. Sándornak is íratta ; s noha ezen hitelesítési tárgyalás foly azt állította, hogy csak saját leveleit szokta tépni, főnöke ügyeire vonatkozó levelezés azonban mindig megőrző, mégis út, ezen tárgyalás során azt is állitá, hogy ezen velet is eltépte, holott ezen levél szintén főni ügyeire és pedig igen jelentékeny pénz öszvére vonatkozott. De ezen tárgyalás folytán azt is állitá, Trifkovits Pál, hogy főnöke , Sándor úr ezen pénzöszveg átvétele iránt Strevits Andrástól közvetlenül levelet kapott, de Kail Sándor ezt még szembesítés folytán tagadta. Azonban, hogy ezen vadtársaknak egymás merőben ellenkező előadásaik közül egyik s való, a teljesített vizsgálat folytán minden képet kizáró bizonyossággal megállapittat, mert azt, hogy mi okból küldetett s adatott a pénz Trifk. Pál által személyesen Vilotievnek, még pedig Baziáson, tehát egy harma helyen, sem K. S, sem Trif. Pál igazolni képes. Major Misa, Petrovics Miklós, Pizics s többek vallomása szerint pedig kétségte hogy ezen összegnek Major Misa Kamarasd jábani betétele meg sem kisértetett, sőt az e kormánynak 222 n. sz. alatt a vizsgálati irathoz csatolt hivatalos átiratai, úgy a 68, 70, 72. és 77. n. sz. alatt felhozott levelekből knik, hogy a pénzküldésnek Bukurestbe sen czélja nem lehetett, mivel K. S. ugyanazonben s még később is Oláhországból kapott pé küldeményeket. Figyelembe véve még azt hogy K. S. beismerése szerint Bukurestbe s nem utazott, sem pedig oláh ruralkötvény megvétele végett semmi intézkedéseket sem ugyszinte, hogy Kar. Sándor vallomása szer Vilotievits András midőn Pesten legutóbb n volt, t. i. 1867. év őszén figyelmeztette őt a rök telkek megvételére, az állítólag ezen vére szánt 27,800 ftot mégiscsak 1868. évi n.tlus hóban, s igy 5 hó múlva küldte meg neki a szerb kormány hivatalos értesítéseszel azonban volt török telkek sem vádlott háza felében, sem ily telkek általjában múlt év nyamán eladók nem is voltak, sőt hogy e tetemes összeg az átadás, azaz 1868. mártius óta feltaláltatásáig , azaz junius 10 dik — tehát feltűnően hosszú időn át V 1 o t T.,1.,8 András kezei közt volt, a nélkül, lu állítólagos rendeltetésére fordittatott, vagy hésenforgó akadályokról annak tulajdona, értesittetvén, arról máskép rendelkez volna; ezeknél fogva semmi kétség sem le az írni, hogy vádlottak e részbeni egymás ellenkező előadásaik közül mindegyik valót. Végre 24. k.fv. állította vádlott K. S. f. évi febru-én védője kívánatéra ez iránt hozzája inté kérdésre miszerint sógorai a Nenadovicsok szágainak jövedelmeit eltékozolván, azért egyetlenség támadt köztük, minélfogva ugy,, hogy Nen Simon boszuból vallott reá S. Ezen egyoldalú állítás természetesen bizorlást igényelne, de az állított szemrehányó bebizonyulás esetén sem szolgáltathatnának ésoszu indokolására elégséges alapul.i, február 9-én tartott hitelesítési tárgyás alkalmával pedig azt állította K. S. ur. h.