Pesti Napló, 1869. február (20. évfolyam, 5541–5563. szám)

1869-02-14 / 5551. szám

36-5551 Vasárnap febru­ár 14. 1869. 20. évf folyam. Tm­­­iffi­eii Szerkesztési iroda, Úri utcza 9. szám. II. emelet. E lap jellem, részét illető minden kőesemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen tetelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. Kiadó-h­ivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlél­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli pan­­asz­ok, hirdetmények) • kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIAD Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre...................12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás különk­ü­déséért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-tér­i 1 hasábos petit­sor 25 új kr. *­­ Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1809-dik évi folyamára. E­lőfizetési ára: Egész évre...........................................................................24 forint. Félévre.................................................................................12. 'mn Negyed évre..............................................................................6 „ Egy héra........................................ 2 „ A „Pesti Napló“ kiadó­ hivatala. Pest, febr. 13. 1860 (a. 1.) Gyűlöletes és utálatos kétségte­lenül a zsarnok, ki a népek legjogosul­tabb óhajait erőszakkal eltapodja, de az erőszakos zsarnokok még nem legmeg­döbbentőbb szörnyei a történelemnek. Az emberiség utolsó reményét az oltja ki, kétségbeesésbe az űzi, ki legszentebb as­­pirációiból gúnyt űz, ki azokból torzképet csinál, hogy decr­editálj­a. Nagy szavak, sz­­elvek burkában, jog- és szabadság zászlaja alatt—önzést, elnyomást szolgaságot árul­ni, mint mézburokban ürömöt nyomni a gyermek sóvár szájába; önkormányzat, autonómia, jogegyenlőség, általános sza­vazat káprázatával teljhatalmúlag uralkod­ni: ez a modern politikai művészet; ez uralkodik a Spree mint a Néva mellett s ennek non plus ultrája pompáz­ó a Szaj­na pártjain. De nem csak fejedelmek és kormányok űzik a szemfényvesztés eme mesterségét. Pártok, és népvezérek itt-ott irigylendő sikerrel utánozzák a potentátokat. És mi­után mi magyarok a politikai párttusában, a kis háborúban öndicsekvés nélkül mes­tereknek mondhatjuk magunkat, csoda volna, halálunk a fenebbi eszményi ma­gaslatokra nem emelkednék a korteske­dés tudománya. Jókai Mór minapi beszédében a refor­mot kiáltá ki mint pártjának speciális czélját, az alapot, melyből, s a végpontot mely felé kiindul. Varázs­szó: reform! Égető szükségünk van reá a közkormányzat minden ágai­ban , a politikaiban, a törvénykezésiben, a közoktatási rendszerben, a közgazdászat megmérhetlen terén. A reformokra van szükségünk, mert alkotmányos formák institutiók nélkül meddők, csak keret, mikből hiányzik a kép. De hát o­ csodák csodája ? miképen jő a reform a baloldalra ? hogy jó ez egy­szerre egy balpártvezér szájába ? hogy van az, hogy két év óta arról a baloldal soha se szólt ? talán egyszerre világoso­dott fel elméje ? Nem lehetetlen. Legalább Jókai a meg­győződés, és saját régi meggyőződésünk erejével emelte ki, hogy az örökös köz­jogi vitát már megunta a nemzet. Valóban unalmas is látni, mint veszitteti el a bal­oldal a Deákpárttal napjában százszor a szabadságot s mikép menti meg ő azt folyvást, csaknem két év óta — a nélkül hogy a szabadság csökkentét vagy újóla­gos szaporodását valaki észrevette volna, mert tényleg a dolgok nem változnak sem­mit, és a dictiók nem is fognak változtat­ni rajtuk. Megunta ezt a nemzet, vagyis a nép azon termelő és értelmes munkás része, mely egyedül méltó a nemzet névre, megunta e szószátyárságot rég, s óhajtja és követeli, hogy politikai vezérei, tör­vényhozásának tényezői kizárólag a gya­korlati reformok művének szenteljék te­hetségüket, s nyugtalan ambitiójuk által ki­vívott befolyásos állásukat, és országokat hódítani, államokat alapítani ígérő magas politikai Kosm­anterekről szálljanak le a hasznos tevékenység prózai terére. ígér, de országos reformokat csak tör­vényesen biztosított, szilárd tartósságú közrend alapján lehet képzelni és létesí­teni, miképen ígérhet tehát reformokat olyan párt, melynek fő fő czélja a fenn­álló közrend megdöntése, mely minde­nekelőtt az alkotmányt akarja lerombolni, — az igaz, hogy alkotmányos után! — melynek tehát legjobb esetben csak e rombolás sikerülte és a tervezett új alkot­mány alap kivívása, megszilárdulása után,­­ tehát legalább is rövidebb-hosz­­szabb idő lefolytával lehetne majd re­formjait kezdeményezni ? De minő reformokat? Mondja meg nekünk Jókai úr, képesnek tartja-e párt­ját reformok behozatalára, már t. i. mo­dern államformáknak megfelelő, az euró­pai culturával öszhangzó reformokra? Vájjon azon párt fogja-e országunkat re-s generálni, s civilizált országok szinvona­­ára emelni, melynek egy állam legel­­egelső ügyéről, a közigazgatásról olyan ogalmai vannak, min­ket a balpárt a megye és minisztérium közti viszonyról kifejtett ? Olyan párt, mely a megyéket coordj­­a a kormánynyal, s mely a munici­­ális jog örve alatt királyi biztost sem kar tűrni a rablók ellen, kiket a megye fékezni nem képes ? Ilyen párt Magyar­­országban a szabadság mellé rendet hozni de nem képes. Avagy tán más téren tűnt ki a baloldal küldetése a reformokra ? Talán a közok­tatás ügy terén , melyen az elavult és egyoldalú protestáns gravaminális han­gulat üdvözli a cultusminiszter reform­terveit ? Vagy talán a közgazdászat és pénzügy terén várhatunk reformokat egy párttól, mely egy szusz alatt az indirect adók el­törlését, a közvetlen adók leszállítását, a mellett temérdek potyát ígér az or­szág pénztára rovására a népnek — mint ezt a baloldal candidatusai, s ezek közt megyei tisztviselők naponként és ország­szerte teszik! Ne űzzön tréfát Jókai úr e nagy szó­val : reform! Ez a nemzet nagy remé­nye ; nem kell azt silány kortes phrasis­­képen lejáratni; belőle carricaturát csi­nálni. A nemzet értelmileg legmagasb körei jól tudják, hogy a baloldal oly re­formokat óhajt, melyek a valódi refor­mokat legalább is veszélyeztetik; valódi gyakorlati reformokat pedig sem nem akar keresztülvinni, sem nem képes. Néhány komoly szó párthíveink veteránjaihoz. A­mint az ország minden vidékéről ér­kező tudósítások értesítenek, a Deák-párt­nak többsége ma már kétségbevonhata­t­­lan tény, s ha azon buzgalom és erély — mely nélkül az adott viszonyok, körül­mények és népünk jelleménél fogva sem egyik, sem másik párt győzelme nem képzelhető — kitartással párosul, úgy bizton nézhetünk a kétes jövőnek esélyei­vel szemben. De nekünk a többség nem elég, ügyünk nagyszerűsége nagy többséget követel, mert csak nagy többséggel lehető, hogy a reformok, melyek hazánkban már majd­­majd elkéstek, életbe léptethessenek, hogy a nyert alapon hazánk nagy múltjához egyrészt, másrészt hivatásszerű jövőjéhez méltó épület emelkedhessék. E meggyőződésből indulunk ki, midőn hazánk nagyérdemű veteránjaihoz intéz­zük tiszteletteljes szavainkat. Több vidékről érkező tudósítás ecseteli azon sajnos confusiót, mely a baloldalnak a szélső ballal történt, s eléggé nem kár­hoztatható fusiója folytán eredett, s azon zavart, mely ennek következéseképen több helyen uralkodik. Kossuth nevének 48-iki fényét élesztik fel több helyen, s a mai Kossuth a 48-iki Kossuthal azonosíttatik. Az ámításnak minden eszköze, legyen az jó vagy rosz, szabad vagy tilos, horderejének kiszámít­ható vagy kiszámíthatlan szerencsétlen következménye pártczél tekintetéből hasz­náltaik. Most egyelőre arra, hogy a nép a Deák-párti volt képviselőjétől minden áron elvonassék. Nem tudják, vagy ha tudják, meg nem gondolják az illetők, hová te­relik a népet, s mily veszélybe sodorják az ors­zágot! Beszélhet már most egynémely vidéken a kedélyes Jókai, hogy ők nem akarnak forradalmat. Nem használ ez már ott semmit, mert ha százszor elmondja, és mi ezerszer el­­hiszszük a jámbornak, hogy nem akar forradalmat, azért nem szenved kétséget, hogy annak előidézését nem akarva is eszközli. S hogy ez így van, egynémely példá­val is szolgálhatunk! S épen ez okon kívántuk e néhány komoly szót intézni pártunk veterán­jaihoz. Halljuk ugyanis több helyről, hogy ennek vagy annak kellene fellépni, mert ha az föllépne, úgy a szélső báli agitatiók­­nak éle egyszerre elvétetnék. Ha ő föl­lép, akkor beszélhetnek a nép­nek az izgatók bármit, nem fog reá adni semmit, mert a régi hi­tel, a régi tisztelet még nem ren­dült meg és nem is megrendít­hető N. N. veteránunk iránt! De más ez vagy amaz volt képviselő vagy mostani bármi derék jelölt iránt nincs oly nagy bizalom, hogy a széles és merész agitatiók el ne fordítanák tőle a hiszékeny nép tömegét! Szabadjon e szóval élnünk hogy köte­lesség, mert azt hisszük hogy valóban kötelessége azoknak kik bármi oknál fogva a politikai küzdtérről visszavonul­va is a nép föltétlen bizalmát régi idők­től bírják, hogy előlépjenek akkor midőn elvtársuk győzelme kétségbe van vonva. Nem egy helyről halljuk, hogy ez vagy amaz szélsőbali annyira fölizgatta már a­z egész várost, vidéket vagy kerületet, hogy ha csak N.N. föl nem lép, veszve van a választó kerület, mert csak ő képes régi tekintélyénél fogva a népet föllépése által egy­szerre vissza­terelni a józan­ság medrébe. De ő már rég visszavonult a politikai pá­lyáról, öreg az ember, aztán megunta már a politikai dula­kodásokat, szóval nyugalom­ba helyezte magát. Ab aratio ad rostrum! Már előbb kér­tünk engedelmet e szónak használására s azért hivatkozunk újra reá a köteles­ségre a haza nyugalma, a feldúlt t­á­r­­sadalmi rend és a haza jövője iránt, szent kötelességre. Sokkal válságosabb lehetne hazánkra nézve, ha ezúttal sem lenne a haza bölcsé­nek táborában nagy többség, mint talán első tekintetre látszik.Hogy többségünk lesz az kétséget nem szenved. De egyszerű kis többség nem lenne elég! Nekünk határozottan nagy többség kell, hogy bizton bátran szem­be nézhessünk a kívülről tornyosuló felle­geknek és a bent fölzaklatott kedélyek­nek, hogy a haza megvédése és a be­ren­­dezés nagy munkájának egyaránt biztos és gyors sikert szerezhessünk. És ezért engedtessék meg e komoly szó azokhoz, kik érdemekben megőszülve minden más körülmények között teljes joggal állhatnának félre a politikai tusák mezejéről. Engedtessék meg, hogy fölkérjük, miszerint még egy­szer, s reméljük ezúttal utol­jára a síkra kilépjenek, hagy­ják oda a csöndes arátrumot, s jöjjenek a capitoliumba. S erre indokul fölhoznunk elég legyen azt, hogy a könnyelműen fölzak­­latott kedélyeket lecsendesíte­­ni hazafiai szent kötelesség, s e kötelesség teljesítésére sokhe­lyütt csak ők képesek becses és osztatlanul mélyen tisztelt személyükkel, melyek előtt eloszlik az ámítások köde és bizton megfordul a tévútra terelt nép. V. Karageorgievick hg, Trifkovics P.és Stanko­­vics Fi bűnügyének végtárgyalása, febr. 13-dh — Hatodik nap. — (Folytatás esti lapunkból.) Trifkovics P. 108 kérdésből és feleletből álló vallomásának hitelesítése majdhogy raklábon nem haladt előre, miután Trifkovics németül, nem ért s így vallomását németül és szerbül kellett felolvasni. Vallomása szoros összefüggésben van a hgg­vel, s ez okozta, hogy a túszék több kérdés fel­­vasását, mint túlhaladottét, mellőzhette. Tu­­lajtásunkban mi is, csak a legfontosabb kérdé­­s előadására szorítkozunk. Karageorgievich hy és Stankovics a teremből kivezettetvén, a tolmács olvassa az első kér­dést. „Mondja meg körülményesen és határozottan, mi elfogatásának oka?“ Vádlott. (Trifkovics) : Elfogatásom okát nem tudom, bűnösnek egyáltalán nem érzem magamat. Annyit hallottam, hogy a lapokban egy nyilatkozat jelent meg, mely szerint Radov­ Pál nekem temesvári találkozásunkkor egy al­kotmány­tervet nyújtott át és engem ez egészen alaptalan közleményért fogtak volna el. „Ön ellen azon gyanú merült fel, hogy a Mi­hály fejedelem kormánya és személye elleni, összeesküvésben tettleg részt vett. Adja ön elő erre nézve a tiszta igazságot." Vádlott : nem mondhatok egyebet, mint a­mit mondottam;az összeesküvésben részem nincs. „Hol tartózkodott ön múlt évi júniusban!“ Vádlott: M. é. máj. 27-én a hg. családjá­val Bogszegre utaztam. A feld. meggyilkolása után körülbelül 10-ed napra Pestre visszatértem, hogy meggyőződést szerezzek arról, vájjon mi alapja van azon hírnek, hogy a hg. házát meg fogják motozni. „Mióta ismeri Radov. Pált és mikor beszélt Vele utoljára?* Vádlott: R. P.-t 4—5 éve ismerem. Utol­jára Temesváron beszéltem vele. „Mondja meg , levelezett-e Radovanovics Pállal?“ ' Vádlott: Midőn R. P. engem Temesvárra hitt, hogy ott vele és Lotics Demeterrel tanács­­­kozzam, a hg. egyik oláhországi birtokát terhelő kincstári tartozás ügyében, — azt válaszoltam neki, hogy jobb szeretnék vele Szegeden talál­kozni, hova kényelmesebb lett volna utazásom. Összesen talán 2 levelet váltottunk. Az első le­vélben R. P. felszóllitott, hogy vegyek neki 3 revolvert és 3 tőrt; kívánságát teljesitem s ő később a fegyverek árát nekem ki is fizette. Hogy minő czélra vetette velem Radov. Pál a fegyvereket, nem tudtam, mert külömben bi­zonyára nem vásároltam volna azokat oly nyil­vánosan. R. P. megbízása a fegyvervásárlásra nézve előttem nem lehetett feltűnő , miután Szerbiában kiki szabadon tarthat fegyvert. „Mondja meg, hol vannak Radov. Pállal vál­tott levelei ?“ V­á d 1­o 11: Én minden hozzám érkezett leve­let, elolvasásuk után, szét szoktam szabni, igy tettem R. P. leveleivel is. „De Radov. P. azt állitá, hogy önt 1860 óta is­meri, hogy önnel politikai dolgokról levelezett és önnek chiffrirozott abc-et is küldött.“ Vádlott: Hogy R. P. 1860 óta ismerném, arra nem emlékezem; vele politikáról igen is beszélgettem, de soha és semmiféle összeeskü­vésről. A chiffrirozott abc-ét ő azért küldötte nekem, mert írta, hogy leveleit hon felbontogat­ják. Különben a titkos írással csak egyszer él­tem , t. i. temesvári találkozásunk előtt R. P.­­hoz irt levelemben. „Felmutattatik önnek az ön aláírásával ellátott chiffrirozott levél, mely R. P.-höz volt intézve; ön irta-e azt és mi annak tartalma?“ Vádlott: A levelet én írtam elolvasni már nem tudom, miután a titkos irás kulcsát elveszí­tettem. A levél tartalmáról, a­mit tudok, már elmondottam. Sztrokay tiszti ügyész: Trifk. azt állítja, hogy a kapott leveleket el szokta tépni s midőn lakása kimotoztatott, nála mégis sok levelet ta­láltak. Hogy magyarázza ezt meg. Vádlottra meg nem semmisített levelek épségben hagyását hihetőleg a hg érdekei köve­telték. Sztrokay tiszti ügyész: ön azt mondja, hogy Temesvárott szék­iben­­ismerték, mért vo­nakodott tehát R. Pállal ott találkozni ? Vádlott: Temesvárott a­eggel 1859 körül mint menekült tartózkodtam, és igy azt hittem, hogy ha R. P.,ki szerb alattvaló volt, Temesváron, a szerb kormánynak kétségkívül felállított kémei velem tanácskozni látják, ez Szerbiában R. P.­­nak kárára lesz. Vonakodásomnak ez egyedüli oka, habár bevallom, hogy ezzel is nagy hibát követtem el. Sztrokay, tiszti ügyész: Miután Trif­kovics azt mondá, hogy kérdéses levele élezés, s csupa tréfából írta annak egy részét chiffre-k­­kel, fejtse meg, miért épen a fegyverekről szóló részét, mely ellene gyanút támaszt ? Vádlott: A fődolog az, hogy nevemet egészen kiírtam; ha valamit palástolni akartam volna a chiffre-ekkel, bizonyára nevemet is tit­kosan írtam volna ki. „Ismeri-e ön Joannovics Vladimírt, és mit mond Radovanovics Pál azon állítására, hogy ez a Joannovics Vladimir által készített alkot­mányt, melyet Karageorgievich Péternek kel­lett volna az Obrenovicsok bukása után alá­írnia, önnel közölte ?“ Vádlott: Joannovics Vladimírt ismer­tem, mint a „Zastava** főmunkatársát. Radova­novics Pál állítása nem igaz, és szerettem volna, ha azt Radovanovics Pál szemembe elmondja. Sebestyén előadó megjegyzi, hogy Radovanovics Pál hitelesített vallomásában ki­jelentette, hogy vallomása igaz és azt Trifko­vics szemébe is elmondaná. Trifkovics: Hivatkozom arra, hogy Radov Pál ellenem ötféleképen vallott és vallo­másában külömben is sok az ellenmondás Sebestyén előadó : Az iránt, várjon Trifk. az R. P. és J. V. által készített alkotmányt kö­zölte e Karageorgevich Péter hggel (a vádlott hg. fiával) , Péter hget a vallomásra felszólítot­ták ; ez azonban , miután az ügy atyjára is vo­natkozik, a vallomást megtagadta. „Hova szállott Temesváron, mennyi időt töl­tött ott és találkozott-e másokkal is Radov. Pálon kivü­l ?“ „Vádlott: Temesvárott az „arany szarvas­ba“ szálltam, hol Radov. Pállal összejöttem és vele egy szobában aludtam; kívüle még egy-két kalmárral és Gyalics tüzér kapitánynyal talál­koztam. „Radov. Pál kivallotta, hogy chiffrirozott le­velüknek tartalma Szerbia felforgatásáról szó­lott ; mit mond ön ehhez ?“ V­á­d 1­6 11: Ez nem áll, Radov. Pált ily val­lomásra csak kínzással kényszeríthették. Farkas Trifk. védője megjegyzi, hogy Ra­dov­ is azt állította, hogy a temesvári találkozás­nak és az erre vonatkozó leveleknek tárgya a hg. egyik oláhországi jószágát terhelő kincstári tartozás volt. „Ismeri-e ön Vilotievics Andrást, mennyi pénzt adott át neki m­ év márcziusban és mi czélra?“ Vádlott: Vilojevicset ismerem, ő anyai részről rokonom is. Múlt év márcziusban a hg. megbizására 27,800 ftot papírban személyesen adtam át neki a végből, hogy azon török telke­ket vásároljon, vagy ha ez nem volna lehetsé­ges, tegye le Belgrádban Mirsa kamarallájában (bankintézet), hogy Mirsa aztán Bukarestbe küldje, hol a­lig­­a nevezett összeget, ha Buka­restbe megy, készen találja. Mirsa nem volt honn, segédei a pénzt el nem fogadták, s így ma­radt az Vilotievicsnél. „Vilotievics azt állította, hogy azon utasításá­ra a 27,800 ftnyi összegből 700 aranyat adott Stankovicsnak, és az erről szóló nyugtát a her­­czegnek meg is küldötte. Mit tud ön erről ? Vádlott: Vilotievics állítása hazug. Tőle semmi nyugtát nem vettem. Ha Vilotievics 700 aranyat adott volna Stankovicsnak, akkor a 27,800 fo­tot nem találták volna meg nála minden hiány nélkül. (Folytatjuk.) Mai számunkho­­ egy félív melléklet van csatolva. Választási mozgalmak. Kérelmünk. Pest, febr. 13. Tisztelt levelezőinket s azon elvtársainkat, kik a körükben előforduló események- s moz­galmakról lapunkat koronként értesíteni szíve­sek, kérjük­ tudósításaikban kerülni a rész­letező hosszadalmasságot, s csakis a tények összevont s hű előadására szorítkozni. Ekként elérhető lesz, hogy a közlemények meg­,­jelenésére nem kell napokig vagy épen hiába várakozni. Kérjük továbbá : kerülni a személyeskedést, s nem használni oly gyanúsításokat, melyek, midőn sértenek, egyszersmind a czélul kitűzött ügynek sem használnak. Végül tájékozás végett megjegyezzük : mi­szerint névtelen közleményeket, bár­­honnét érkezzenek, nem veszünk föl; a névte­lenséget természetesen nem a lapba szánt tudó­sítás aláírására értjük, hanem hogy a szerkesz­tőség az írót vagy beküldőt név szer­int ismerje. A szerkeszt­őség. A „Poster Lt.“ 20-ik számában megjelent, s a f. évi jan. 17-én Kottoriban tartott képviselő kijelölési értekezlet ellen szóló légrádi közle­ményre Alsó-Dombováról részletes c­áfolat, ille­tőleg helyreigazítás küldetett be lapunkhoz. Azonban nem fog neheztelni a t. beküldő úr, ha mi ezen komoly hangon tartott közleményét ama legbensőbb individuális viszonynál fogva, melyben e rovat vezetője a Letenye kerületi képviselőjelölthez áll, lapunkba nem igtatjuk. A küzdés akkor igazsá­gos, ha a küzdő felek egyenlő fegyverrel vív­hatnak. Az értekezlet által kitűzött jelölt állá­sánál fogva egy napilappal rendelkezhetik, míg ellenfele ilyenhez csak közvetve juthat, a lova­giasság tehát amattól tartózkodást vár, mi nem fog hiányozni. Fehérmegye febr. elején. A fehérmegyei vááli választó­kerületben töb­bek által összehívott követválasztási előértekez­­let ma tartatott meg, s a nagy számmal egybe­­gyűlt választók által az értekezleti elnökségre a kerület egyik közszeretetben álló birtokosa ifj. gr. Batthyány László kéretvén fel,—jegyzőül Mics­­ky Zsigmond választatott meg ; a felkért elnök rövid beszédben örömét fejezé ki, hogy meghívá­suknak oly szép sikere lett,és ezután az értekez­letet megnyitván , szót emelt Szőke Lajos egyik összehívó tag, és ékes szavakkal rajzolt azon nagyfontosságú vívmányokat, melyek a múlt or­szággyűlés által az 1848-ki törvények alapján az 1865-8-iki törvényekben nyertek életet, kiemeli egyszersmind azt is, hogy a további fejlődést is csak az 1867-ik évi törvények alapján hiszi ha­zánk jövő boldogsága érdekében üdvösnek,és ez okból oly képviselőt ajánl,kiben kitűnő férfi tulaj­donsága és képessége mellett még azt is felta­lálja, hogy az 1865—8-ki országgyűlés által al­kotott alapon akar tovább haladni, ezen férfiú Zuber József, mire a jelenlevők nagy szá­ma szűnni nem akaró éljenekben tört ki. Minek lccsillapultával szót emel Kereskényi Gyula érdi plébános és ritka szónoki ügyesség­gel fejtegeti azon kiváló tulajdonságokat, melyek a jövő országgyűlésre választandó követben igé­­nyeltetnek, s kijelenti, hogy ő mindezen tulaj­donságokat az előtte szóló által ajánlott Zuber Józef főszbíróban találja fel, és így mást ily férfi ellenében nem is ajánlhatna; erre a hallgatóság közt oly viharos egyhangú éljenzés tört ki, hogy az ajánlott követjelölt Zuber Józef hosszabb ide­ig nem juthatott szóhoz, végre azonban a zaj, taps és éljenzés lecsillapulván, a kikiáltott követ­­jelölt valódi szónoki hangon kezdé meg mély érvekkel bíró beszédjét, melyben a jelenleg Ma­gyarországban létező pártokat elemzi, s külö­

Next