Pesti Napló, 1869. február (20. évfolyam, 5541–5563. szám)
1869-02-14 / 5551. szám
36-5551 Vasárnap február 14. 1869. 20. évf folyam. Tmiffieii Szerkesztési iroda, Úri utcza 9. szám. II. emelet. E lap jellem, részét illető minden kőesemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen tetelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlélmények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) • kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIAD Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre...................12 frt. Évnegyedre. ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. Az esti kiadás különküdéséért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Hirdetmények díja: 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyilt-téri 1 hasábos petitsor 25 új kr. * Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1809-dik évi folyamára. Előfizetési ára: Egész évre...........................................................................24 forint. Félévre.................................................................................12. 'mn Negyed évre..............................................................................6 „ Egy héra........................................ 2 „ A „Pesti Napló“ kiadó hivatala. Pest, febr. 13. 1860 (a. 1.) Gyűlöletes és utálatos kétségtelenül a zsarnok, ki a népek legjogosultabb óhajait erőszakkal eltapodja, de az erőszakos zsarnokok még nem legmegdöbbentőbb szörnyei a történelemnek. Az emberiség utolsó reményét az oltja ki, kétségbeesésbe az űzi, ki legszentebb aspirációiból gúnyt űz, ki azokból torzképet csinál, hogy decreditálja. Nagy szavak, szelvek burkában, jog- és szabadság zászlaja alatt—önzést, elnyomást szolgaságot árulni, mint mézburokban ürömöt nyomni a gyermek sóvár szájába; önkormányzat, autonómia, jogegyenlőség, általános szavazat káprázatával teljhatalmúlag uralkodni: ez a modern politikai művészet; ez uralkodik a Spree mint a Néva mellett s ennek non plus ultrája pompázó a Szajna pártjain. De nem csak fejedelmek és kormányok űzik a szemfényvesztés eme mesterségét. Pártok, és népvezérek itt-ott irigylendő sikerrel utánozzák a potentátokat. És miután mi magyarok a politikai párttusában, a kis háborúban öndicsekvés nélkül mestereknek mondhatjuk magunkat, csoda volna, halálunk a fenebbi eszményi magaslatokra nem emelkednék a korteskedés tudománya. Jókai Mór minapi beszédében a reformot kiáltá ki mint pártjának speciális czélját, az alapot, melyből, s a végpontot mely felé kiindul. Varázsszó: reform! Égető szükségünk van reá a közkormányzat minden ágaiban , a politikaiban, a törvénykezésiben, a közoktatási rendszerben, a közgazdászat megmérhetlen terén. A reformokra van szükségünk, mert alkotmányos formák institutiók nélkül meddők, csak keret, mikből hiányzik a kép. De hát o csodák csodája ? miképen jő a reform a baloldalra ? hogy jó ez egyszerre egy balpártvezér szájába ? hogy van az, hogy két év óta arról a baloldal soha se szólt ? talán egyszerre világosodott fel elméje ? Nem lehetetlen. Legalább Jókai a meggyőződés, és saját régi meggyőződésünk erejével emelte ki, hogy az örökös közjogi vitát már megunta a nemzet. Valóban unalmas is látni, mint veszitteti el a baloldal a Deákpárttal napjában százszor a szabadságot s mikép menti meg ő azt folyvást, csaknem két év óta — a nélkül hogy a szabadság csökkentét vagy újólagos szaporodását valaki észrevette volna, mert tényleg a dolgok nem változnak semmit, és a dictiók nem is fognak változtatni rajtuk. Megunta ezt a nemzet, vagyis a nép azon termelő és értelmes munkás része, mely egyedül méltó a nemzet névre, megunta e szószátyárságot rég, s óhajtja és követeli, hogy politikai vezérei, törvényhozásának tényezői kizárólag a gyakorlati reformok művének szenteljék tehetségüket, s nyugtalan ambitiójuk által kivívott befolyásos állásukat, és országokat hódítani, államokat alapítani ígérő magas politikai Kosmanterekről szálljanak le a hasznos tevékenység prózai terére. ígér, de országos reformokat csak törvényesen biztosított, szilárd tartósságú közrend alapján lehet képzelni és létesíteni, miképen ígérhet tehát reformokat olyan párt, melynek fő fő czélja a fennálló közrend megdöntése, mely mindenekelőtt az alkotmányt akarja lerombolni, — az igaz, hogy alkotmányos után! — melynek tehát legjobb esetben csak e rombolás sikerülte és a tervezett új alkotmány alap kivívása, megszilárdulása után, tehát legalább is rövidebb-hoszszabb idő lefolytával lehetne majd reformjait kezdeményezni ? De minő reformokat? Mondja meg nekünk Jókai úr, képesnek tartja-e pártját reformok behozatalára, már t. i. modern államformáknak megfelelő, az európai culturával öszhangzó reformokra? Vájjon azon párt fogja-e országunkat re-s generálni, s civilizált országok szinvonaára emelni, melynek egy állam legelegelső ügyéről, a közigazgatásról olyan ogalmai vannak, minket a balpárt a megye és minisztérium közti viszonyról kifejtett ? Olyan párt, mely a megyéket coordja a kormánynyal, s mely a municiális jog örve alatt királyi biztost sem kar tűrni a rablók ellen, kiket a megye fékezni nem képes ? Ilyen párt Magyarországban a szabadság mellé rendet hozni de nem képes. Avagy tán más téren tűnt ki a baloldal küldetése a reformokra ? Talán a közoktatás ügy terén , melyen az elavult és egyoldalú protestáns gravaminális hangulat üdvözli a cultusminiszter reformterveit ? Vagy talán a közgazdászat és pénzügy terén várhatunk reformokat egy párttól, mely egy szusz alatt az indirect adók eltörlését, a közvetlen adók leszállítását, a mellett temérdek potyát ígér az ország pénztára rovására a népnek — mint ezt a baloldal candidatusai, s ezek közt megyei tisztviselők naponként és országszerte teszik! Ne űzzön tréfát Jókai úr e nagy szóval : reform! Ez a nemzet nagy reménye ; nem kell azt silány kortes phrasisképen lejáratni; belőle carricaturát csinálni. A nemzet értelmileg legmagasb körei jól tudják, hogy a baloldal oly reformokat óhajt, melyek a valódi reformokat legalább is veszélyeztetik; valódi gyakorlati reformokat pedig sem nem akar keresztülvinni, sem nem képes. Néhány komoly szó párthíveink veteránjaihoz. Amint az ország minden vidékéről érkező tudósítások értesítenek, a Deák-pártnak többsége ma már kétségbevonhatatlan tény, s ha azon buzgalom és erély — mely nélkül az adott viszonyok, körülmények és népünk jelleménél fogva sem egyik, sem másik párt győzelme nem képzelhető — kitartással párosul, úgy bizton nézhetünk a kétes jövőnek esélyeivel szemben. De nekünk a többség nem elég, ügyünk nagyszerűsége nagy többséget követel, mert csak nagy többséggel lehető, hogy a reformok, melyek hazánkban már majdmajd elkéstek, életbe léptethessenek, hogy a nyert alapon hazánk nagy múltjához egyrészt, másrészt hivatásszerű jövőjéhez méltó épület emelkedhessék. E meggyőződésből indulunk ki, midőn hazánk nagyérdemű veteránjaihoz intézzük tiszteletteljes szavainkat. Több vidékről érkező tudósítás ecseteli azon sajnos confusiót, mely a baloldalnak a szélső ballal történt, s eléggé nem kárhoztatható fusiója folytán eredett, s azon zavart, mely ennek következéseképen több helyen uralkodik. Kossuth nevének 48-iki fényét élesztik fel több helyen, s a mai Kossuth a 48-iki Kossuthal azonosíttatik. Az ámításnak minden eszköze, legyen az jó vagy rosz, szabad vagy tilos, horderejének kiszámítható vagy kiszámíthatlan szerencsétlen következménye pártczél tekintetéből használtaik. Most egyelőre arra, hogy a nép a Deák-párti volt képviselőjétől minden áron elvonassék. Nem tudják, vagy ha tudják, meg nem gondolják az illetők, hová terelik a népet, s mily veszélybe sodorják az országot! Beszélhet már most egynémely vidéken a kedélyes Jókai, hogy ők nem akarnak forradalmat. Nem használ ez már ott semmit, mert ha százszor elmondja, és mi ezerszer elhiszszük a jámbornak, hogy nem akar forradalmat, azért nem szenved kétséget, hogy annak előidézését nem akarva is eszközli. S hogy ez így van, egynémely példával is szolgálhatunk! S épen ez okon kívántuk e néhány komoly szót intézni pártunk veteránjaihoz. Halljuk ugyanis több helyről, hogy ennek vagy annak kellene fellépni, mert ha az föllépne, úgy a szélső báli agitatióknak éle egyszerre elvétetnék. Ha ő föllép, akkor beszélhetnek a népnek az izgatók bármit, nem fog reá adni semmit, mert a régi hitel, a régi tisztelet még nem rendült meg és nem is megrendíthető N. N. veteránunk iránt! De más ez vagy amaz volt képviselő vagy mostani bármi derék jelölt iránt nincs oly nagy bizalom, hogy a széles és merész agitatiók el ne fordítanák tőle a hiszékeny nép tömegét! Szabadjon e szóval élnünk hogy kötelesség, mert azt hisszük hogy valóban kötelessége azoknak kik bármi oknál fogva a politikai küzdtérről visszavonulva is a nép föltétlen bizalmát régi időktől bírják, hogy előlépjenek akkor midőn elvtársuk győzelme kétségbe van vonva. Nem egy helyről halljuk, hogy ez vagy amaz szélsőbali annyira fölizgatta már az egész várost, vidéket vagy kerületet, hogy ha csak N.N. föl nem lép, veszve van a választó kerület, mert csak ő képes régi tekintélyénél fogva a népet föllépése által egyszerre visszaterelni a józanság medrébe. De ő már rég visszavonult a politikai pályáról, öreg az ember, aztán megunta már a politikai dulakodásokat, szóval nyugalomba helyezte magát. Ab aratio ad rostrum! Már előbb kértünk engedelmet e szónak használására s azért hivatkozunk újra reá a kötelességre a haza nyugalma, a feldúlt társadalmi rend és a haza jövője iránt, szent kötelességre. Sokkal válságosabb lehetne hazánkra nézve, ha ezúttal sem lenne a haza bölcsének táborában nagy többség, mint talán első tekintetre látszik.Hogy többségünk lesz az kétséget nem szenved. De egyszerű kis többség nem lenne elég! Nekünk határozottan nagy többség kell, hogy bizton bátran szembe nézhessünk a kívülről tornyosuló fellegeknek és a bent fölzaklatott kedélyeknek, hogy a haza megvédése és a berendezés nagy munkájának egyaránt biztos és gyors sikert szerezhessünk. És ezért engedtessék meg e komoly szó azokhoz, kik érdemekben megőszülve minden más körülmények között teljes joggal állhatnának félre a politikai tusák mezejéről. Engedtessék meg, hogy fölkérjük, miszerint még egyszer, s reméljük ezúttal utoljára a síkra kilépjenek, hagyják oda a csöndes arátrumot, s jöjjenek a capitoliumba. S erre indokul fölhoznunk elég legyen azt, hogy a könnyelműen fölzaklatott kedélyeket lecsendesíteni hazafiai szent kötelesség, s e kötelesség teljesítésére sokhelyütt csak ők képesek becses és osztatlanul mélyen tisztelt személyükkel, melyek előtt eloszlik az ámítások köde és bizton megfordul a tévútra terelt nép. V. Karageorgievick hg, Trifkovics P.és Stankovics Fi bűnügyének végtárgyalása, febr. 13-dh — Hatodik nap. — (Folytatás esti lapunkból.) Trifkovics P. 108 kérdésből és feleletből álló vallomásának hitelesítése majdhogy raklábon nem haladt előre, miután Trifkovics németül, nem ért s így vallomását németül és szerbül kellett felolvasni. Vallomása szoros összefüggésben van a hggvel, s ez okozta, hogy a túszék több kérdés felvasását, mint túlhaladottét, mellőzhette. Tulajtásunkban mi is, csak a legfontosabb kérdés előadására szorítkozunk. Karageorgievich hy és Stankovics a teremből kivezettetvén, a tolmács olvassa az első kérdést. „Mondja meg körülményesen és határozottan, mi elfogatásának oka?“ Vádlott. (Trifkovics) : Elfogatásom okát nem tudom, bűnösnek egyáltalán nem érzem magamat. Annyit hallottam, hogy a lapokban egy nyilatkozat jelent meg, mely szerint Radov Pál nekem temesvári találkozásunkkor egy alkotmánytervet nyújtott át és engem ez egészen alaptalan közleményért fogtak volna el. „Ön ellen azon gyanú merült fel, hogy a Mihály fejedelem kormánya és személye elleni, összeesküvésben tettleg részt vett. Adja ön elő erre nézve a tiszta igazságot." Vádlott : nem mondhatok egyebet, mint amit mondottam;az összeesküvésben részem nincs. „Hol tartózkodott ön múlt évi júniusban!“ Vádlott: M. é. máj. 27-én a hg. családjával Bogszegre utaztam. A feld. meggyilkolása után körülbelül 10-ed napra Pestre visszatértem, hogy meggyőződést szerezzek arról, vájjon mi alapja van azon hírnek, hogy a hg. házát meg fogják motozni. „Mióta ismeri Radov. Pált és mikor beszélt Vele utoljára?* Vádlott: R. P.-t 4—5 éve ismerem. Utoljára Temesváron beszéltem vele. „Mondja meg , levelezett-e Radovanovics Pállal?“ ' Vádlott: Midőn R. P. engem Temesvárra hitt, hogy ott vele és Lotics Demeterrel tanácskozzam, a hg. egyik oláhországi birtokát terhelő kincstári tartozás ügyében, — azt válaszoltam neki, hogy jobb szeretnék vele Szegeden találkozni, hova kényelmesebb lett volna utazásom. Összesen talán 2 levelet váltottunk. Az első levélben R. P. felszóllitott, hogy vegyek neki 3 revolvert és 3 tőrt; kívánságát teljesitem s ő később a fegyverek árát nekem ki is fizette. Hogy minő czélra vetette velem Radov. Pál a fegyvereket, nem tudtam, mert külömben bizonyára nem vásároltam volna azokat oly nyilvánosan. R. P. megbízása a fegyvervásárlásra nézve előttem nem lehetett feltűnő , miután Szerbiában kiki szabadon tarthat fegyvert. „Mondja meg, hol vannak Radov. Pállal váltott levelei ?“ Vá d 1o 11: Én minden hozzám érkezett levelet, elolvasásuk után, szét szoktam szabni, igy tettem R. P. leveleivel is. „De Radov. P. azt állitá, hogy önt 1860 óta ismeri, hogy önnel politikai dolgokról levelezett és önnek chiffrirozott abc-et is küldött.“ Vádlott: Hogy R. P. 1860 óta ismerném, arra nem emlékezem; vele politikáról igen is beszélgettem, de soha és semmiféle összeesküvésről. A chiffrirozott abc-ét ő azért küldötte nekem, mert írta, hogy leveleit hon felbontogatják. Különben a titkos írással csak egyszer éltem , t. i. temesvári találkozásunk előtt R. P.hoz irt levelemben. „Felmutattatik önnek az ön aláírásával ellátott chiffrirozott levél, mely R. P.-höz volt intézve; ön irta-e azt és mi annak tartalma?“ Vádlott: A levelet én írtam elolvasni már nem tudom, miután a titkos irás kulcsát elveszítettem. A levél tartalmáról, amit tudok, már elmondottam. Sztrokay tiszti ügyész: Trifk. azt állítja, hogy a kapott leveleket el szokta tépni s midőn lakása kimotoztatott, nála mégis sok levelet találtak. Hogy magyarázza ezt meg. Vádlottra meg nem semmisített levelek épségben hagyását hihetőleg a hg érdekei követelték. Sztrokay tiszti ügyész: ön azt mondja, hogy Temesvárott székibenismerték, mért vonakodott tehát R. Pállal ott találkozni ? Vádlott: Temesvárott aeggel 1859 körül mint menekült tartózkodtam, és igy azt hittem, hogy ha R. P.,ki szerb alattvaló volt, Temesváron, a szerb kormánynak kétségkívül felállított kémei velem tanácskozni látják, ez Szerbiában R. P.nak kárára lesz. Vonakodásomnak ez egyedüli oka, habár bevallom, hogy ezzel is nagy hibát követtem el. Sztrokay, tiszti ügyész: Miután Trifkovics azt mondá, hogy kérdéses levele élezés, s csupa tréfából írta annak egy részét chiffre-kkel, fejtse meg, miért épen a fegyverekről szóló részét, mely ellene gyanút támaszt ? Vádlott: A fődolog az, hogy nevemet egészen kiírtam; ha valamit palástolni akartam volna a chiffre-ekkel, bizonyára nevemet is titkosan írtam volna ki. „Ismeri-e ön Joannovics Vladimírt, és mit mond Radovanovics Pál azon állítására, hogy ez a Joannovics Vladimir által készített alkotmányt, melyet Karageorgievich Péternek kellett volna az Obrenovicsok bukása után aláírnia, önnel közölte ?“ Vádlott: Joannovics Vladimírt ismertem, mint a „Zastava** főmunkatársát. Radovanovics Pál állítása nem igaz, és szerettem volna, ha azt Radovanovics Pál szemembe elmondja. Sebestyén előadó megjegyzi, hogy Radovanovics Pál hitelesített vallomásában kijelentette, hogy vallomása igaz és azt Trifkovics szemébe is elmondaná. Trifkovics: Hivatkozom arra, hogy Radov Pál ellenem ötféleképen vallott és vallomásában külömben is sok az ellenmondás Sebestyén előadó : Az iránt, várjon Trifk. az R. P. és J. V. által készített alkotmányt közölte e Karageorgevich Péter hggel (a vádlott hg. fiával) , Péter hget a vallomásra felszólították ; ez azonban , miután az ügy atyjára is vonatkozik, a vallomást megtagadta. „Hova szállott Temesváron, mennyi időt töltött ott és találkozott-e másokkal is Radov. Pálon kivül ?“ „Vádlott: Temesvárott az „arany szarvasba“ szálltam, hol Radov. Pállal összejöttem és vele egy szobában aludtam; kívüle még egy-két kalmárral és Gyalics tüzér kapitánynyal találkoztam. „Radov. Pál kivallotta, hogy chiffrirozott levelüknek tartalma Szerbia felforgatásáról szólott ; mit mond ön ehhez ?“ Vád 16 11: Ez nem áll, Radov. Pált ily vallomásra csak kínzással kényszeríthették. Farkas Trifk. védője megjegyzi, hogy Radov is azt állította, hogy a temesvári találkozásnak és az erre vonatkozó leveleknek tárgya a hg. egyik oláhországi jószágát terhelő kincstári tartozás volt. „Ismeri-e ön Vilotievics Andrást, mennyi pénzt adott át neki m év márcziusban és mi czélra?“ Vádlott: Vilojevicset ismerem, ő anyai részről rokonom is. Múlt év márcziusban a hg. megbizására 27,800 ftot papírban személyesen adtam át neki a végből, hogy azon török telkeket vásároljon, vagy ha ez nem volna lehetséges, tegye le Belgrádban Mirsa kamarallájában (bankintézet), hogy Mirsa aztán Bukarestbe küldje, hol aliga nevezett összeget, ha Bukarestbe megy, készen találja. Mirsa nem volt honn, segédei a pénzt el nem fogadták, s így maradt az Vilotievicsnél. „Vilotievics azt állította, hogy azon utasítására a 27,800 ftnyi összegből 700 aranyat adott Stankovicsnak, és az erről szóló nyugtát a herczegnek meg is küldötte. Mit tud ön erről ? Vádlott: Vilotievics állítása hazug. Tőle semmi nyugtát nem vettem. Ha Vilotievics 700 aranyat adott volna Stankovicsnak, akkor a 27,800 fotot nem találták volna meg nála minden hiány nélkül. (Folytatjuk.) Mai számunkho egy félív melléklet van csatolva. Választási mozgalmak. Kérelmünk. Pest, febr. 13. Tisztelt levelezőinket s azon elvtársainkat, kik a körükben előforduló események- s mozgalmakról lapunkat koronként értesíteni szívesek, kérjük tudósításaikban kerülni a részletező hosszadalmasságot, s csakis a tények összevont s hű előadására szorítkozni. Ekként elérhető lesz, hogy a közlemények meg,jelenésére nem kell napokig vagy épen hiába várakozni. Kérjük továbbá : kerülni a személyeskedést, s nem használni oly gyanúsításokat, melyek, midőn sértenek, egyszersmind a czélul kitűzött ügynek sem használnak. Végül tájékozás végett megjegyezzük : miszerint névtelen közleményeket, bárhonnét érkezzenek, nem veszünk föl; a névtelenséget természetesen nem a lapba szánt tudósítás aláírására értjük, hanem hogy a szerkesztőség az írót vagy beküldőt név szerint ismerje. A szerkesztőség. A „Poster Lt.“ 20-ik számában megjelent, s a f. évi jan. 17-én Kottoriban tartott képviselő kijelölési értekezlet ellen szóló légrádi közleményre Alsó-Dombováról részletes cáfolat, illetőleg helyreigazítás küldetett be lapunkhoz. Azonban nem fog neheztelni a t. beküldő úr, ha mi ezen komoly hangon tartott közleményét ama legbensőbb individuális viszonynál fogva, melyben e rovat vezetője a Letenye kerületi képviselőjelölthez áll, lapunkba nem igtatjuk. A küzdés akkor igazságos, ha a küzdő felek egyenlő fegyverrel vívhatnak. Az értekezlet által kitűzött jelölt állásánál fogva egy napilappal rendelkezhetik, míg ellenfele ilyenhez csak közvetve juthat, a lovagiasság tehát amattól tartózkodást vár, mi nem fog hiányozni. Fehérmegye febr. elején. A fehérmegyei vááli választókerületben többek által összehívott követválasztási előértekezlet ma tartatott meg, s a nagy számmal egybegyűlt választók által az értekezleti elnökségre a kerület egyik közszeretetben álló birtokosa ifj. gr. Batthyány László kéretvén fel,—jegyzőül Micsky Zsigmond választatott meg ; a felkért elnök rövid beszédben örömét fejezé ki, hogy meghívásuknak oly szép sikere lett,és ezután az értekezletet megnyitván , szót emelt Szőke Lajos egyik összehívó tag, és ékes szavakkal rajzolt azon nagyfontosságú vívmányokat, melyek a múlt országgyűlés által az 1848-ki törvények alapján az 1865-8-iki törvényekben nyertek életet, kiemeli egyszersmind azt is, hogy a további fejlődést is csak az 1867-ik évi törvények alapján hiszi hazánk jövő boldogsága érdekében üdvösnek,és ez okból oly képviselőt ajánl,kiben kitűnő férfi tulajdonsága és képessége mellett még azt is feltalálja, hogy az 1865—8-ki országgyűlés által alkotott alapon akar tovább haladni, ezen férfiú Zuber József, mire a jelenlevők nagy száma szűnni nem akaró éljenekben tört ki. Minek lccsillapultával szót emel Kereskényi Gyula érdi plébános és ritka szónoki ügyességgel fejtegeti azon kiváló tulajdonságokat, melyek a jövő országgyűlésre választandó követben igényeltetnek, s kijelenti, hogy ő mindezen tulajdonságokat az előtte szóló által ajánlott Zuber Józef főszbíróban találja fel, és így mást ily férfi ellenében nem is ajánlhatna; erre a hallgatóság közt oly viharos egyhangú éljenzés tört ki, hogy az ajánlott követjelölt Zuber Józef hosszabb ideig nem juthatott szóhoz, végre azonban a zaj, taps és éljenzés lecsillapulván, a kikiáltott követjelölt valódi szónoki hangon kezdé meg mély érvekkel bíró beszédjét, melyben a jelenleg Magyarországban létező pártokat elemzi, s külö