Pesti Napló, esti kiadás, 1869. február (20. évfolyam, 25-47. szám)
1869-02-26 / 46. szám
phrasisná. Ugyanazon minisztertanács-ülésben, melyben a császár szerencsét kívánt tanácsnokainak, hogy a választási törvényt az alsóházban keresztülvinniök sikerült, a lajthán-inneni kabinet egyik leginkább rágalmazott tagja a legfelsőbb elismeréssel kapcsolatban kijelentette, hogy most már közeledik azon időpont, midőn a nép öntudatnak s az alkotmányosságnak oly engedményeket kell tenni, aminőket az alkotmány kiépítése igényel. Akkor e hang természetesen, még ellenmondásra akadt, de a mélyebb belátás ekkor is diadalt ült, s a midőn e kérdés újabban concretebb alakban jelent meg a minisztertanács előtt, ez egyhangúlag elismerte szükségességét, s ugyanazon miniszter részletes javaslatait 6 szavazattal kettő ellenében elfogadta. Ennélfogva helytelenség azt vetni a jelen kormány szemére,hogy e tárgygyal tüzetesen nem foglalkozott, vagy pedig hogy azt elhalogatta. A választási reform szüntelenül napirenden áll, az illető törvényjavaslatok készen állanak, s helytelen azon állítás, hogy a kormány a képviselői körökben uralkodó hangulat következtében késedelmeskedik ezen javaslatokat előterjeszteni. Bármily nagyszerűek legyenek az államjogi akadályok, melyeket némely lapok és testületek annyira ignorálnak, mintha az államcsíny csupa gyermekjáték volna előttük, bármily különfélék a technikai nehézségek, végre ha el nem háríthatók is, de legalább kikerülhetők azok. Itt azonban fontosabb dologról, a dynastia érdekeinek megóvásáról van szó, mely mellett a kérdés politikai részéről pártérdekek miatt megfeledkezni nem szabad. A kormány nem német, hanem osztrák, császári. S ha feladatát bűn akarja teljesíteni, azon kötelmeit is szem előtt kell tartania, melyek ezen missióval járnak. A jelen, be nem fejezett állapoton az ocrogálás színét hordozó rendszabályok által nem lehet segíteni; őszinte, becsületes compromissumra van szükség, hol a „do ut des, facio ut facias“ elvét mindkét rész gyakorolja. Ha ismét csak az egyik fél lesz az adó avagy elfogadó, végre ismét ott állunk, ahol állottunk, azon különbséggel, hogy többé nincs mit adnunk, nincs mit elfogadnunk. Erről még a kellő pillanatban megemlékeztek. Ezért azonban nincsen elnapolva a választási reform , sőt ellenkezőleg, most még komolyabb irányt vett, mint valaha csak hogy előbb az előfeltételeket kell megállapítani. Váljon fog-e ez sikerülni, ez azon nagy kérdés, amely mindenekelőtt megoldásra vár. Kristold. (Brüsseli senatusi franczia törvényhozó-test, febr. 24. Róma és a zsinat.) Brüsselben a senatus kath. pártja, a szabadelvűek távollétét felhasználva, 24 szavazattal 24 ellenében elvetette az igazságügyminiszteri budgetet, így akarják a minisztériumot megbuktatni, és Francziaország kedvében járni a vasúti ügyben. A minisztérium nagy mértékben bírja a képviselőház bizalmát, és így elbocsátása szóba sem került; mint brüsseli hírek jelentik, a kormány elhatározta, hogy feloszlatja a senatust. A franczia fővárost a törvényhozó test vitái foglalják el róla, azon forradalmakról van szó, melyen az utóbbi két évtizeden keresztül estek utczái és házai, és melyek keserves nyomokat hagytak pénzügyi viszonyaiban. Garnier Pages talán Picard szólott, kinek beszéde még mélyebb hatást szült, mint az előbbié. A „Journal des Debats“ a szellemdús képviselő hétfői beszédét a legjobbnak mondja, melyet valaha tartott. A kormány nevében Gene ur, államtanácsos szólott; fő érve az volt, hogy Páris „la premiére villé du monde,“ bárha Haussman úr műve két milliárd frankba került is. A vitákat reggeli lapunkban részletesebben ismertetjük. A párisi „Opinione Nationale“ írja febr. 23-ról: „Holnap lesz febr. 24-dikének évfordulója, azon ifjú köztársaságé, melyet vér be nem szennyezett és árulás vesztett el. E napon a nép három nagy dolgot vitt végbe: proclamálta az általános szavazatjogot, eltörölte a halálbüntetést politikai bűntettekre nézve, és megszüntette a rabszolgaságot.“ Az olasz lapok azon körülményre utalva, miszerint a képviselőház oly gyakran nem határozatképes, azt sürgetik, hogy a határozatképességre megkívántató szám leszállíttassék. Eddig a megválasztott képviselők fele részének kellett jelen lenni. Rómából írják, hogy a Sacra Consulta az Ajani és Luzzi elleni halálos büntetést élethossziglani börtönre szállította le. A bűntársak büntetése is enyhíttetett, sőt ketten közülök teljesen szabadon bocsáttattak, így hirli ezt a „Nazione“, a hivatalos tudósítás még késik. A „Civita Cattolica“ a jövő zsinatról a következő épületes dolgokat írja, miután arra utat, hogy a tridenti zsinat az egyházi életet teljesen átalakította: „Miért ne remélnénk hasonlót a jövő zsinatról is ? Kétségen kívül sok gyümölcsét élvezzük még ezen zsinatnak, azonban az idők változtak. Az akkor elintézett kérdések helyébe újabb sürgős kérdések léptek, részint az új ellenségek cselszövényei részint az emberi intézmények természete folytán. Ki tudja, mily szellemet kölcsönöz Isten azon fenséges gyűlésnek, mely Jézus Krisztus nevében lép össze, mely a szent lélek uralma alatt áll, és mely a legmélyebb tiszteletet érdemel ?“ Pest, febr. 26. Különfélék:. Királyné ő Felsége a selmeczi kisdedóvó-intézet létesithetésére háromszáz forintot adományozott. — Belügyminiszteri jelentés szerint márczius 2-án a budai vár plébánia-templomban II. Ferencz királyért requiem fog tartatni. — Jámbor Pál „A művészek“ czímű regénye elhagyta a sajtót, s pár nap múlva könyvárusi utón is kapható. Kolozsvárott jelent meg. — A nemzeti színház igazgatósága műutazási tőkét készül alapítani, melynek kamataiból a tehetséges tagok a szünnapokban külföldi utakat tennének, tanulmányozás végett. A nemzeti színház telkének ügyében Pest város közgyűlése tegnap határozatot hozott. E duna-parti telek voltaképen 600 négyszögöl, a város azonban 840-et ajánl föl a dunaparti park mellett, s azt eladván, az összeget (mely 250,000 frtra is mehet,) át fogja adni a nemzeti színház bizottságának. Kiköti azonban, hogy ez összeg csupán a magyar nemzeti színház czéljaira fordíttassék, különben az egész a város birtokába került vissza. — A legkisebb plébánia bizonyára a a váczi gör.-keleti, a plébánosból és egyházfiból áll az egész. A többi mind kihalt. — Hágy Váradon márcz. 11-én fog végbemenni a választás. Higgadt komolyságot és szenvedély telén eljárást remél a hirdetmény. Váljon ez jegyzői stylizálás, vagy csakugyan a választmány várakozása ? — Egy budai városi képviselő 12 éves fia tegnapelőtt d. u. 4 órakor puskalövéssel megölte magát. — A régi német színház helyén emelendő bazár és bérház építésére megállapították a pályázatot: 1200 és 600 frt díjjal a két legjobb mű részére. Benyújtási határidő jul. 15. — A „Századunkénak távirják Bécsből. „A turini „Opinione“ Kossuth utolsó leveleit bírálva, azt mondja : Ép oly helytelen lenne, ha Kossuth most 1848. visszaállitása után vissza akarna térni Magyarországba, mint ha Mazzini most,mint az olasz köztársaság elnöke, vissza akarna térni Olaszországba. — Mazzini legközelebb össze fogja hívni az olasz republikánusokat Luganóba.“ — Tegnapelőtt d. u. 4 óra tájban — írja a,, Gy. K.I! Szigetközi színész s Timárné a Győrújvárost és Nándorvárost összekötő ugynevezett hosszú hid alatt a Rába folyón csónakkal fölfelé eredztek. Timárné a hidlábhoz kapván,a Rábába esett és ennek fenekéről feljönni képes nem volt; mire Szigetközi felső kabátját levetvén, a szeretetreméltó nőért fővel a mélységbe ugrott, és sikerült azt a borzasztó halál veszélyétől megmentenie. — Nemzeti színház. Pest, pénteken, február 26-án, 1869. „Az ál-jó-emberek.“ Vígjáték 4 felv. írták: Barriere Tódor és Capendu Ernő. Személyzet: Thevenot Edgard , festő, Szerdahelyi. Poponet, volt kereskedő, Szigeti József. Bassecourt, tőzsér, Feleki. Dufouré, volt diszmó kereskedő, Komáromy. Delcroix Octave, festő, Edgard barátja, Paulay. Vertillak, egykori jegyző, igen gazdag, Delcroix Octave nagybátyja, Szigeti Imre.De Massane Anatole, Peponet unokaöcscse, Náday. Lecardonel, üzér, Benedek, Raoul, Dufouré fia, Gerőfi. Germain, Auguste, Peponet inasai: Sántha, Hubenai, Dufouréné, Paulayné. Emmeline, Peponet idősb leánya, Szigligeti A. Eugenie, nővére, Peponet második feleségétől, Lendvainé. Susanne, Eugenie és Emmeline szobaleánya, Dulka S. Népszínház. „A budai basa“ czímű komédia került közelebb szinre a népszínház coulissái közt. Egy kapitányi hivatalnok, kinek gyöngéd vonzódása a német színházhoz, ismeretes, előbb Molnárt czitálta magához, aztán a színpadon egyes szereplőket szólított meg köz TÁRCZA Az asszonyok Amerikában. Majd minden amerikai államban különböző jogai vannak a nőnemnek, Californiában azonban, úgy látszik, legnagyobb és legterjedtebb körűek. Itt független üzletet nyithatnak, vagyonukkal függetlenül rendelkezhetnek, s az úgynevezett homesteadlaw jogot ad egész 5000 dollárig oly családi vagyont bizlalni, melytől a hitelezők sem foszthatják meg. Csak kevéssel előbb ítéltek el valakit nejének azon összeg megfizetésére, melyet tőle még házassága előtt kölcsönzött. Másrészt ismét a nő férje beleegyezése nélkül semmi fekvőbirtok fölött sem rendelkezhetik; szerzeményét nem fordíthatja kedve szerinti helyre, míg a férj teheti ezt az övével. A nő nevével megerősített nyugta nem érvényes, ha a férj a nyugtázást magának kötötte ki. Ha a nő végrendeletet nem hagy hátra, minden vagyonát a férj örökli; míg viszont a nő ily esetben férjének vagyonát csak felerészben veheti birtokába. A férj érvényesen végrendelkezhetik neje megkérdezése s a nélkül, hogy valamit számára hagyna, míg ellenben a a nő férjének beleegyezése nélkül nem tehet végrendeletet; sőt a házasság előtt tett végrendelet is csak a férj megerősítése által válik jogérvényűvé. Innét lehet következtetni, hogy még Californiában is több joga van a férfi-, mint a nőnemnek. A nők igen örömest foglalkoznak betegápolással , orvosokként azonban leginkább csak az Egyesült Államokban szerepelnek, sőt már jelenleg lelkipásztorkodnak is. Hannaford Fhoebe asszony Massachusettben lelkipásztornővé kenetett föl, ő pedig e lelki hatalmát egy férfival közlé, kit pappá szentelt, mely ténykedésnél Brown kisasszony végezte a szolgálatokat. Vallási meggyőződésük szerint, mely egy egész felekezettel közös , ugyanis: „Krisztus vallása nem ismer osztály-, rang- és nemkülönbséget.“ Becker kisasszony—a nők jogainak Angliában hatalmas védelmezője—csak nem rég is valamely nyilvános gyülekezetben úgy nyilatkozott,hogy: „a nemi különbség nem hat ki egyszersmind a lélekre is, s hogy a gondolkozási képesség a különnemek képviselőinél nem nyilatkozik különféleképen.“ A nemi egyenlőség apostolnőitől minket még, kik itt a csendes óceánon lakunk, mindeddig megkímélt a gondviselés; a spiritualista nők még egy esetben sem voltak képesek jelentőségre érdemes közönséget összeterelni, s nemrégiben is a nemi egyenlőségről színházi fölolvasásokat tartó nő, üres padoknak prédikált, jóllehet,valóságos színi csínyként, a színpadon egy jegyes párt adott össze „a neki kölcsönzött jog erejénél fogva.“ Más államokban az ily összekötés nem volna létesíthető, californiai törvények értelmében azonban úgy tekintendő, mint Shaker-Quacker, vagy Mormon-házasság; egy itteni törvényszék által határoztatott, miszerint a puszta összeállás is mint házasság tekintessék, s válás esetében a nőnek az ellátásra jogigénye van és a gyermekek törvényes örökösökké válnak, az esetben, ha törvényes házasság nem áll fen. Ha azonban a házassági válóperek beláthatlan számára tekintünk, melyek az Egyesült Ál-