Pesti Napló, esti kiadás, 1869. március (20. évfolyam, 48-72. szám)
1869-03-26 / 69. szám
válaszszatok egy románt. Az idegenek etetéseitatása meggyalázza a becsületet! „Ne féljetek, ha fenyegetne valaki; most nincs hatalma rajtatok, mivel a ti akaratotok szent és fölül áll minden uron és hivatalnokon! a ti szavazástoktól függ unokáitok jövője! A ti lelketek ad számot nem soká Isten előtt!“ Külföld. (Belgium és Francziaország;Napoleon beszéde;Castelar és Prim; protestáns mozgalmak.) A belgiumi hivatalos „Moniteur“ és a franczia „JournalsOff.“ márcz. 23-ki számaikban jelentik, hogy a vasúti ügyben a két kormány a választandó útra nézve teljesen megegyezett. A communique a conferentia feladatát így írja körül : „D'examiner les divers questions économiques, que font naitre sóit les rapports existants sóit de récent projets de traités de cession d'exploitation.“ A franczia kormány jókora hozzáfog azon intézkedések megtételéhez, melyek által az általános választásokban magának biztosítja a győzelmet. A császár minap az államtanács ülésében elnökölt, melyben a munkakönyvek eltörlésének kérdése került szóba. A császár az eltörlés mellett nyilatkozott, beszéde a távirati kivonat szerint így hangzik: „Társadalmunk ellenkező elemeket tartalmaz. Látunk egyrészről javításokra irányuló törvényes igényeket és igazságos óhajokat, másrészről pedig a felforgatást czélzó elméleteket és bűnös kívánságokat. A kormány kötelessége az elsőbbeket teljesíteni, az utóbbiakat határozottan visszautasítani. Ha a nagy tömeg jelenlegi állapotát azon állapottal hasonlítjuk egybe, melyben az utolsó században volt, úgy szerencsét kívánunk magunknak az elért haladás , a lerontott visszaélések, a közerkölcsök finomulása tekintetéből. Mégis a legvirágzóbb nemzetek körében is találunk meg nem érdemlett nyomort, mely a nemes szívek rokonszenvére számot tarthat. „Még számos meg nem oldott probléma igénybe veszi az összes értelmiség segélyét, ilyen, mint a császár bővebben kifejti, a munkások érdekében hozandó törvények. „A munkakönyvek eltörlése mindenekelőtt, mint erkölcsi követelés lép elébünk, hogy a munkás a szorító formalitásoktól szabaduljon. Kiegészíti ez azon intézkedések sorát, melyek a munkást a jog utalma aláhelyezik és saját szemeikben is emelik. „Nem gondoltam arra, hogy ezen politika követése által az előítéleteket lerontani, a gyűlöletet lefegyverezni, és népszerűségemet öregbíteni fogom. De ezekben újabb erőt fogok meríteni, hogy a gonosz tulajdonoknak ellenálljak. „Ha minden hasznos javításokat megengedtünk, ha mindazt megtettük, ami üdvös és igazságos, úgy a rendet nagyobb tekintélylyel meg tudjuk őrizni, mert ekkor a hatalom az értelmiségre és a kielégített lelkiismeretre támaszkodik.“ A republikánus Castelar egy érdekes interpellátióval szerepelt minap a cortesgyűlésen; a felelettel Prim állott elő. „Hol — kérdé Castelar — fogtok királyt keresni ? A hazában, vagy külföldön ? Spanyolországban nem találtok királyt; az egyenlőség érzete itt annyira gyökeret vert, hogy senki sem teszi magát a korona felöltése által nevetségessé, így csak a külföldön foghattok fejedelmet, de itt is csak kettő akad : Monpensier herczeg és don Fernando, portugáli király. Amaz lehetetlen, mert Bourbon, mert idegen, mert népszerűtlen. Az utóbbi pedig nem akar. Vagy talán titkos szavazás útján akarnak önök királyt teremteni számunkra? ezt rem fogadjuk el!“ Erre így felelt Prim : „Értem, hogy a republikánusok minden királyt lehetetlennek tartanak, a monarchisták azonban más nézetben vannak. Mi ragaszkodunk a monarchiai formához, és azért minél előbb királyt akarunk. Hol van ez a király ? ezen kérdés nem igen érdekelheti a republikánusokat. Castelar nem tudja, hol van a király, de én és számos képviselő tudjuk, és végre is akad egynél több is, aki király lehet. Ismétlem, hogy e kérdés megoldott kérdés, mert valamennyi képviselő tudja, hogy ki lesz királya. Még ugyan nincs határozottan formulázva, de bizonyosak lehetünk abban, hogy ha alkalmas időben szavazunk a kormányforma felett, a cortesgyűlés által választott személyiség lesz Spanyolország királya.“ Akinek kedve van, próbálja eszét ezen államtalányon. A dél-német protestánsok május hó 31-dikére nagyobbszerű gyűlést rendeznek Wormsban. A napirendre kerülő tárgy ez lesz : „A német protestánsok helyzete az u. n.*oecumenicus zsinattal és a jelenlegi ultramontán aggressióval szemben." di főesperességre, Tallián Lázár második mesterkanonoknak az első mesterkanonokságra, és Udvardy Ignácz harmadik mesterkanonoknak a második mesterkanonokságra leendő fokozatos előléptetését jóváhagyta, és az ezáltal megüresedett harmadik mesterkanonokságot Szabó Imre, czimzetes apát- s miniszteri tanácsosnak adományozta. — A bécsi nyilvános fensőbb kereskedelmi tanintézet igazgatója, Pörges Károly, évenkint két szabad helyet ez intézetben rendelkezésre helyezett oly tisztek fiai számára, kik a kereskedelmi pályára óhajtják magukat szentelni. — Glos Hugo, honvéd-őrnagy ez év elején Szepes-Iglón 41 éves korában meghalt. Szolgáljon ez ismerőinek és mindazoknak szomorú tudomásul, kik hozzá csak a legutóbbi napokban is leveleket intéztek. A boldogult — mint nekünk írják — 1848-ban előbb a Don Miguel magyar sorezredben szolgált, majd a nádor rendeletére a 4-ik magyar zászlóaljhoz tétetett át, melyben — a szenttamási csatában s az erdélyben vívott harczokban tanúsított vitézsége folytán — őrnagygyá lett Később Törökországba menekült, honnan másfél év után visszatérvén, a Rudolf-ezredbe soroztatott, melyben szintén főtiszti rangot nyert. A hadseregből kilépvén, Nógrádban, Kálnán gazdálkodott. Nyugodjék békében! — Reményi Ede hosszabb távollét után Pestre érkezett. Lassankint megérkeznek az olasz opera tagjai is. Mondják, hogy Savi valószínűleg „Don Juan“t és Glücke Orpheuszát is előadja, ami egyhangú repertorieinkban bizonynyal kedves változatosság lesz. - Tegnap estére csak a budai népszínház hirdetvén előadást, szép számmal is gyűlt össze a közönség a színház előtt. Délben betiltották az előadást, bár Molnár váltig magyarázta, hogy csakis zsidóknak, görögöknek, reformátusoknak stb. játszik. — A közlekedés könnyítésére indítványba hozták a lánez hidtársaságnál, hogy a hidjegyek mindennemű kocsi számára Pesten és Budán a levél-és bélyegjegyek módjára, boltban árultassanak. — Hirschraann Mór alon alkalomból, hogy a zsidók először választottak Aradon, 100 frtot tett le a polgármesternél jótékony czélra. tárcza.. A régi Budapest. • I. Egy érdekes helyrajz-történeti monographiát mutatunk be e sorokban t. olvasóinknak. Rupp Jakab, a kir. kincstári levéltárnak éveken át szorgalmas lajstromozója, kinek éremtani munkája a hazai tudományos közönség tetszésével találkozott, e levéltár hosszas átkutatásaközben szerzett buvárlati tapasztalatait a testvér fővárosok történeti múltjára vonatkozó monographiában értékesíté. E munka nem foglalkozik általánosabb történeti irányú, a főváros közérdekűbb történetét érintő adatokkal, mint például [Wenzel Gusztávnak „Budai Regestás,“ vagy Karácson Mihálynak érdekes akadém. felolvasásai Budapest történetéről. Fáradozásainak köre a főváros történetileg érdekesebb pontjainak megismertetésére, ezen helyek múltjának részletes földerítésére szorítkozott. Szerző úr intenziójának s munkája érdemleges becsének méltánylásánál kellő figyelmet kell fordítanunk a két, egymást kölcsönösen kiegészítő tudománynak: a történelemnek és archaeologiának egymáshoz való viszonyára, melyeknek együttes művelése immár tudományos szükséggé lön. Azért az egyes, történetileg nevezetesebb pontok és tárgyak ismertetését, azoknak megvilágosítását a régészeti szempontjából s számos, eddig fel nem fedezett, vagy csak elszórtan kiadott adatoknak egybegyűjtését, mely évek hosszú során eszköltetett, e bajos, sőt nálunk némileg hálátlan munkának fáradságát annál örömestebb kell fogadnunk, mert tért nyitott a tudományos történelemnek nálunk eddig igen elhanyagolt segédága: a helyrajzi történet művelésére, mely egyes pontjaiban nemcsak előnyös segédforrása lehetend a köztörténetnek, hanem s főleg a művelődés történet-barátaira nézve különben is nagy érdekkel bírand. A szerző három korszakot jelöl meg a testvérvárosok történetében, melyek közül az első az 1241-iki tatárdúlásig, a második ettől Budavár visszavételéig, a harmadik a török után I. Lipót alatt I. Ferencz kormányáig terjed. E felosztásnak alapját a városok fejlődési viszonyaiban s ezen mozzanatokra vonatkozó levéltári kútfő anyagban keresi. Ez utóbbi leggazdagabb a második korszakban, mert a számos kolostorok s egyházak levéltári emlékei e korból igen dús mennyiségben szállottak ránk. Szerző úr is — miként buvárlatai mutatják — e korból legtöbb új adattal rendelkezett,s a megszűnt kolostorok okmányaiból, melyeket a kir. kincstár levéltára őriz, ezeknek e korbeli külviszonyaira nézve igen érdekes fölfedezéseket sikerült tennie. Buvárlatait nem időrend szerint, hanem, mint munkája természete követelés az egyes helyek köré csoportosítva, tárta elénk. Nem érthetünk egyet szerző úrral, midőn Budának elnevezését a „Voda“ szláv szótól származtatja, s igy föltétlenül meghajol Podhradczky szlávizáló etymologiája előtt, daczára , hogy az már nem egyszer alaposan megczáfoltatott. A rómaiak Aquincumival nem sokat foglalkozik, hanem áttér a középkorba s az annak helyén keletkezett későbbi ó-budai vár viszonyait írja le, mely Lajos királynak 1343- iki adománylevele által Erzsébet anyjának adományoztatván, „Civitas reginatis“nak neveztetett. Szerző itt áttér néhány vitás pontra, és a különböző véleményeket a régi Buda fekvéséről czáfolgatva, éles megkülönböztetést tesz Ó-Buda és Új-Buda (a mai Budavár) között. Az óbudai híres prépostság és káptalan viszonyaival is foglalkozik, s miután terjedelmes okmányhalmaz állott itt rendelkezésére, több eddig ismeretlen mozzanatot okmányadatokkal támogatva, illustrál. Hasonló érdekkel lehetnek az óbudai egyházak és klastromok körül tett nyomozásai. Számos, eddig napfényre nem jött okmányt, melyek művelődéstörténetileg is érdekesek, megmentett a feledékenységtől, így például megismertet bennünket Erzsébet anyakirálynénak (1369.) kegyelem-levelével, melyben rendeli, hogy Ó-Budán semmi idegen a héten át (kivéve a pénteket „exceptis fertis quintis,“ mely nyilvános és közvasárnap volt) húst árulni ne merjen, a székkel biró mészárosok pedig azon áron, melyen Bu- *) „Budapest és környékének helyrajzi története.“ Irta Rupp Jakab. Kiadta a m. t. akad. történelmi bizottsága. Pest (Eggenberger), 1868. Pest, márczius 26. Különfélék:. Király ő Felsége megérkezte után — mit már jövő keddre várnak — Gödöllőn azonnal megkezdődnek atavaszi udvari vadászatok. —Király ő Felsége a veszprémi székeskáptalannál Pribék István, pápai főesperesnek a somogyi föesperességre, Markovics János, següsdi föesperesnek a pápai föesperességre, Németh József első mesterkanonoknak a següs d 107GIV.ZDA.sAp. Bécsi üzletjelentés. Kézmüzetben a nagyban való eladás pang, míg a detail-üzlet némi tevékenységet mutat, főleg a folyóáru-kereskedőknek van