Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)
1869-04-01 / 73. szám
mit, s erre jogosítva is lennék: a nyilvános prostitutiot. A veszprémi választási elnök. Képviselőválasztások. Miskolcz, márcz. 25. A képviselőválasztások mind a székvárosban, mind a megye kerületeiben megtörténtek. Miskolczon Vadnay és Horváth Lajos jobboldali jelöltjeink s a múlt országgyűlésen maradandó érdemeket szerzett kedves képviselőink elbuktak a baloldal jelöltjei Kun János és Mocsáry Lajos ellenében. Az északi oldalon 767 szavazó közül Vadnay Lajos mellett nyilatkozott 349, Kun János mellett 418, tehát a többség 69. A déli oldaon 905 szavazó közül Horváth Lajos mellett 444, Mocsáry mellett 461, tehát a többség 17. Eszerint a csapás megtörtént. Legbuzgóbb igyekezetünknek sem sikerült azt elhárítani, fáradozásunkat, számításunkat kijátszották a baloldal határt nem ismerő izgatásai. Az utolsó pillanatokig kezünkben hittük a többséget s ime a választás reggelén tömegesen hagyták el zászlóinkat s tértek át hitszegőleg az ellenfélhez saját párthiveink. — Veszteségünket még bizonyosabbnak mutatta előre is a fegyelmetlenség, melylyel pártunk választás színhelyére vonult s előmozduá a kellemetlen esős idő. — Tévedéseinket, fogyatkozásainkat csak a bukás után láttuk be. — Ám a közel jövő meg fogja mutatni, vájjon menyinyivel nyert többet városunk és hazánk ügye a miskolczi szélső baloldal e 69 és 17 szótöbbségű győzedelme által ? vájjon Kun Jánosnak a 61-diki tehetetlen főjegyzőnek s a rusticus életben önmagával meghasonlott negativ talentumnak működése miként pótolandja Vadnay Lajos világos belátását, dús ismereteit s hű munkásságát! Mocsáry pattogó dictiói miként fogják kitölteni az ürességet , melyet Horváth Lajos fáradhatlan tevékenységének, tiszta felfogásának és szabatos tollának hiánya tesz érezhetővé az országgyűlésen! Érzékenyen fájlaljuk e két jelesünk httérbe szorittatását s a közügy valóságos kárának tekintjük az ő bukásukat. Sokkal inkább fájlaljuk azonban népünk azon erkölcsi megrontását, melylyel e szomorú diadal eléretett. A lélek józanságának, a szellem erkölcsi tartalmának árán jön ez megvásárolva. Ámították, izgatták az együgyű tömeget a felkészülésig már hónapok óta, az adóeltörlés ígéretétől kezdve a földek és házak felosztásáig. Hiszen — úgy monda a szegény mesterember — ha csak fele igaz is annak, amit ez urak ígérnek,boldogok leszünk hozzájuk állók.“ És hozzájok is állott az elhódított szegény lélek egész szenvedélyével. A kit szép szóval meg nem foghattak, megfogták borral, akit ezzel sem, megfogtak rettentő fenyegetésekkel, melyeket tettleges bántalmazásokkal is nem ritkán érvényes tettek. A Korona vendéglő helyisége előtt, hol Horváth Lajosra és Mocsáryra folyt a szavazás, roppant néptömeg gyülekezett öszsze a szavazás folyama alatt, munkátlan mesteremberek, parasztok, iparosnők, kofák, mesterlegények, inasok, gyermekek — szóval a legtarkább gyülekezet, melyet a szakadó eső daczára egész nap ott tarta együtt az őrjöngő forradalmi láz. Ujongattak, ordítoztak s neki bőszült arczczal jártak kertek közöttök, folyvást tüzelve őket a lelketlen izgatók. A szavazás színhelyére többé senkit sem bocsátottak. Az érkező szavazókat, kikről tudták , hogy Horváth Lajos pártjához tartoznak, nemcsak visszariasztották, de ütötték, verték, s valóban életével játszott, aki bejuttatás czéljából közéjök keveredett. Jelszóként harsogott minden felé: senkit sem kell többé Bebocsátani! Férfiak égre nyújtott kézzel, aszszonyok letérdelve rimánkodtak a szavazás alatt „az igazság győzelméért! a hazaáruló urak bukásáért!“ És midőn hosszas várakozás után kimondatott a várva várt győzelem; a franczia forradalom jeleneteire emlékeztetett az a vad fanatizmus, mely ez örömében tomboló tarka tömeget megradta. Dr. Kun Tamás volt győzelem heroldja. Vállán hordozta őt a mámoros nép, az a nép,mely a Máriásai korszak idején pár év előtt átkot szórt reá s az ujorczozás alkalmával kisajtolt könyek közt emlegette nevét. A nap hősét Mocsáryt, az a Tóth Mihály ügyvéd vezette karon fogva a választás helyére, kinek a Bach-korszakbeli vérbirósága oly élénk emlékezetben van mindnyájunk előtt! Most már után útfélen hangzik minden felé legyőzte a parasztság az urakat! veszszen az értelmiség is több efféle kifejezései a Tisza Kálmán által megmentett „társadalmi rendnek.“ A jobboldal hívei nemcsak az utczán, de saját lakaikban is insultáltatnak. Utánok köpködnek hazaárulóknak proclamálgatják. Ablakaikat, házaik falát éjjel vad orditozások közt döngetik s légyilkolással, felgyújtással fenyegettetnek azok, kik magukat azzal bélyegezték, hogy a baloldal ellen szavazni mertek. A városi hatóság épen ma tett némi intézkedést a veszedelem fékezésére. Ma reggel „hálaadó isteni tisztelet“ volt az avasi nagy templomban. Roppant néptömeg gyűlt össze. Az ima az elnyomott igazság gyűlzedelméről és a végre is diadalmas Krisztus szenvedéseiről szólott. Az elvonuló tömeget nyájas köszöntéseiben s meleg kézszorongatásokban részesítő egyik ismert „honleány“a Palóczy László sírja mellett. Dicsőült öreg nem , hál-e meg sírodban e tomboló néptömeg vészjósló zajára ? A koczka el van vetve. Dusán hajtanak minden felé a visszavonás elhintett magvai. Az erkölcsi bomladozás rákfenéje dúl a társadalom alsóbb rétegein. Kérdés, vájjon a középbal lelkiismeretes vezérei fölbírják-e most már tartóztatni, ha akarnák is az árt, melynek gátjait gondatlan kézzel maguk rombolták le. A Horváth-párt részéről óvás fejeztetett ki a választási jegyzőkönyvben amiatt, hogy az összecsoportosult, több ezerre menő izgatott néptömeg feltartóztatta, tettlegesen is bántalmazta és visszariasztotta a jobbpárti szavazókat Élni fognak-e ez alapon a választás megsemmisítéséérti kérvényezés jogával, nem tudjuk. Mocsáry mindenesetre viszi magával így is megbízó levelében a foltot, mely őt azon elemek minőségére emlékezteti, melyeknek segítségével a törvényhozás teremébe jutnia sikerült. Megyénk egyes kerületeiben a választások egybeállítása a következő : 1) a mezőcsábi kerületben Orosz Mihály jobboldali 97 szótöbbséggel a baloldali Gencsy Géza ellen ; 2) a m.-keresztesiben Prónay József b. o. közfelkiáltással ; 3) a m.-kövesdiben Brezovay László j. o. 87 többséggel Majthényi Dezső b. o. ellen; 4) a szirmabesenyeiben b. Vay Béla j.o. 491 többséggel Török János b. o. ellen; 5) az edelényben Ragályi Gyula b. o. 49 többséggel Fekete József j. o. ellen ; 6) a dédesiben Szepessy Gyula j. o. felkiáltással. Eszerint a megye Miskolcz városával együtt küld 4 jobboldali s 4 baloldali képviselőt, vagyis önnön magunkat nullifiáltuk. Beregszász, márcz. 25. Tekintetes szerkesztőség! Minden félreértés vagy egyoldalú felfogásból eredhető félrevezetés útba igazítása végett, a Beregmegye tiszaháti képviselő választás lefolyását — melyben a Deák-párton megyénknek hőn szeretett fia, s érdekeinknek 26 év óta hű képviselője Lóryay Menyhért ő nmaga ; a balpárton pedig megyénknek egy másik, tiszteletben álló tekintélyes fia Uray Miklós az állottak szemközt mint ellenjelöltek a következőkben kívántam az olvasó közönségnek tudomására juttatni. A f. hó 23-ik napjára kitűzött választásra a mindkét részről előlegesen tett intézkedések folytán mindkét párt választói a legnagyobb renddel vonultak be a fent nevezett választási nap kora reggeli óráiban a választási helyül kitűzött megyeház udvarára, hol, egymástól, e czélból készíttetett korlátok,és a rend fentartása végett kirendelt katonaság által elválasztva, választásra kijelölt 9 órakor, a mindkét fél megbízottja által tett képviselőjelölt ajánlása, és a bizalmi férfiak megválasztása után, a balpárt részéről kívánt, és mindkét részről efogadott, községenkénti betűrendben történendő — szavazással a választás tényleg megkezdetett. Az ekként megkezdett szavazás azon napon, valamint a bekövetkezett éjelen, úgyszintén a választás második napjának — körülbelül— délutáni hat órájáig a legnagyobb rendben folyt. Az imént említett időpontban — midőn már csak Ugornya, Vári, és Vid községekben öszszeírva volt 331 számnyi választók megszavaztatása volt hátra; a választást vezető küldöttség által feljegyzett szavazatok pedig a Deák-párt részére 2064 ; a baloldal részére pedig 1125 számnyi szavazat eredményt mutattak, úgy — nem is ezen választókerületbeli — református pap, egy emelkedettebb helyről a baloldali választókhoz fordulva, közingerültséget keltő izgató szavakkal kezdé a baloldali csapatot felzaklatni. A tisztelendő ur szavai még el sem hangzottak, midőn egy — a balpárti választók csapatából dobott — kövek közül a szolgálattevő katonatiszt urak egyikére esett, és az ez alkalommal a balpárti csapatnál előállott fenyegető mozgás következtében a balpártot a választó helyiség lejáratától elzárva tartó katonaság visszatolatott. Ezen körülmény a választási elnöknek egy katonatiszt által jelentetvén : az elnök úr a szavazás békés folytathatása tekintetéből a rend fentartása iránt azonnal intézkedett, felkérvén a parancsnokoló őrnagy urat, hogy a baloldali párt embereit a katonaság által tolassa hátrább. Az elnök úrnak ezen rendelkezése a katonaság által a leghumánusabban és legkiméletebben történt végrehajtása alkalmával egyik balpárti választótól egy rövid fütykös is elvétélvén: a szavazást, az e közben is szavazó Deákpárti nyomvai választók, tovább folytatták. Azdán a balpárt egyik vetője a maga embere , azon kijelentéssel, hogy miután ők a szavazásban fegyveres erő által lettek meggátolva , a választási helyről haza kalde, és aj választási küldöttség előtt a választás tovább folytatása ellen óvását jelenti be. Ez azonban a balpártnak a küldöttségnél működő két bizalmi embere (a harmadik a kívül történtek előtt néhány perccel — egyik jobbpárti barátját kérvén meg az addig általa vezetett szavazó lajstrom tovább vezetésére — a szavazó asztaltól eltávozott) által is figyelmen kívül hagyatván, a szavazás az ő közreműködésükkel tovább is folytattatott. Időközben a balpárti vezetőknek a választási asztalnál történt többszöri megjelenésük és a bizalmi férfiakkal fülbe súgás által történt érintkezésük után — a baloldali jelöltet ajánló, s mint ilyen szinte bizalmi férfiú — nagytiszteletű esperest úr is elhagyá a választó asztalt. A szavazás azonban a még ekkor is ott maradt harmadik bizalmi férfiú közreműködésével tovább folytattatott. Végre mintegy fél óra eltelte után, midőn már csak alig néhány szavazó beírása volt hátra , a harmadik bizalmi férfiú is, miután az ismét megjelent baloldali vezetők által neki a bizalom felmondatott, kijelenti, miszerint működését tovább nem folytathatja. Mielőtt azonban eltávozott volna, felbéretett a küldöttségi elnök által, hogy az eddig saját kezűleg vezetett szavazó lajstromot írja alá, de azt ismételt felszólításra sem teln meg: a választási asztalt szintén oda hagyta. Ezen körülmények közbejötte, s lefolyása után a még hátra levő néhány szavazó bejegyeztetvén, s a választási elnök által a kint levők két ízben is felhivatván, netalán még be nem adott szavazatuk bemondására, minthogy a törvény szabta határidő eltelt, és tovább szavazni senki sem jelentkezett: a szavazási jegyzőkönyv bezáratott a a szavazásnak eredménye, mely szerint a beadott szavazatok közül Lónyay Menyhért ő nagára 2283, Uray Miklós úrra pedig 1127 szavazat esvén; az előbbeni 1156 szavazattöbbséggel Bereghmegye tiszaháti kerülete képviselőjévé megválasztatván, a választási elnök által kihirdettetett, s a választó gyűlés feloszlattatott. Egy szemtanú: Körösvölgy márczius hó. Folyó hó 18. az 19 én választatott meg gróf Zichy Jenő az élesdi választó kerület képviselőjének, balpárti Gozmann János ellenében, mit midőn örömmel tudatnék, el nem mulaszthatom czáfolatul közzé tenni, miként a gróf megválasztatásán a muszka protectura szaga éppenséggel nem érzett, valamint az sem igaz, hogy habár az első Zichy zászló épen egy exzsidó lakásán lett kitűzve, s noha a gróf annyira leereszkedett, hogy említettnél ebéden is volt, mindamellett is ezen s más zsidó családnak igen kevés befolyása volt, hanem nyíltan kimondva, papjaink érdeke kielégitetvén, általunk vivatott ki a győzelem. Szolgáljanak eme soraim cáfolatul azon csekély magyarságnak, kik kisebségi bánatukban a választás körül tett fáradozásainkat, érdemül épen muszka vagy zsidó seregnek szeretnék felróni. Egy választópolgár. Szt.-Hubert, márczius 25. A zsombolyi választókerület polgárai f. hó 22-én reményen felüli számban Zsombolyán megjelentek, hogy az urna előtt megmérkőzzenek Noha a balpárti Huszár-zászlók közül a választók mindig jobban és jobban sorakoztak, és jelöltüket gyakrabban megéljenezték, mégsem találkozott Deák-párti, ki a győzelemben kételkedett volna, sőt legalább is 200 szavazattöbbséget vártunk. A szavazás 10 órakor reggel kezdetét vette, és végződött másnap reggeli 8 órakor. Az eredményt 9 óra előtt kihirdették,mely szerint szavazott 2700 választódik közt 1353 Huszár Imre balpárti jelöltre és 1347 Vuchetich István jobboldalira adta szavazatát, tehát 6 szavazattöbbséggel Huszár Imre mint a balközép híve képviselőnek proclamáltatott. A rend nem zavartatott meg, csak egyes egyéneket szemlélhettük ugyanazon oldalról, melyről már egész megyénkben híresek. Így a Deák-párt reményében csalatkozott, annak oka nem a netaláni ferde combinatio, hanem egyrészt, néhány közvetlenül a választás előtt közbejött, ránk nézve szerencsétlen esemény, és másrészt a balpártnak titkos, de igen jól kigondolt pártfegyelme és rendkívüli kitartása. A Deák-pártban öszpontosult a kerületi értelmiség zöme, mely ma ugyan vereségét fájlalja, de csüggedéstől azon remény tartja vissza, hogy Huszár Imre ur, ki programmját mint a középbal hive csak in abstracto fejtette ki, országgyűlési működésében tekintettel lesz az 1347 Deák-párti szavazóra is, és inkább a jobboldal felé fog hajolni, mint azon elemekkel szövetkezni, melyeket a „Hon,“ Hazánk“ és szégyenesen a „N. Tem. Zeitung“ képvisel. Ezen reményben *) feküdt bukásunk csirája, tehát legalább ez teljesüljön. —17.— Pest-Pilis vármegye, szentendrei kerület márcz. 28. Részrehajlásban határt nem ismerő tisztviselőink után útfélen a jobboldaliak üldözésében kitüntették magukat. A képviselő választás előtti napokban egészen űzőbe vették a kerület választópolgárait, majd a járási főbiró, majd szolgabiró, majd az esküdt,majd a csendbiztos vagy egy pandúr, majd a megyétől külön nemű ürügy alatt kiküldött árva ügyi tisztviselő urak, egyebek közt Végh János úr jelent meg körünkben és minden tehetségét és tekintélyét felhasználva, éorteskedett baloldali Ráday pest megyei főjegyző mellett. És ha valahol a szép szó sikertelen maradt, akkor a falusi bírákra és jegyzőkre a pressio gyakorlás el nem maradt; minek az jön a következménye, hogy az egész járás bíráit és jegyzőit kevés kivétellel tulajdon hatalmuk alá kerítették, csakhogy a hivatalos Ráday-párt növekedjék. De már az összeírás ideje alatt sem mulasztatott el semmi, mi a baloldali párt gyarapítására szolgálhatott, de nem is csoda, mert hiszen az egész összeíró bizottmány csupán tisztviselőkből és baloldali recertesekből állott. Hogy az összeírásnál nem csak a honi 48-as törvény, de a megyei önkényes törvény magyarázat is kijátszatott, mert az összeíró bizottság úgy hitte,hogy ha a megye a törvénynek külön magyarázatát állapíthatja meg,úgy az összeíró bizottmány mindegyiktől eltérő törvény magyarázatot gyakorolhat. Nehogy pedig a tisztelt megye tisztviselői ellen panaszt emelhessen, a választás napján majdnem az egész vármegye volt fényesen repraesentálva. A szabad választó néprepressiot gyakorlandók, megjelent a ráczkevi járásból a járás fő bírája, valamint 40 fogalmazó, aljegyző és megyei írnok sereggel, itt voltak a járásban lakó szolgabirák és esküdtek, sőt diploma nélküli,megyei tiszteletbeli főmérnök Luppa Péter félarasznyi sarkantyújával. Ezek az urak folyvást a nép között forgolódtak oly annyira, hogy a pomázi plébános és kerületi esperes kénytelenittetett a főbíró ur helybeli éorteskedése ellen felszólalni, avagy nem pressio-e a szavazó polgárokra,hogy a főbíró és szolgabíró urak szünet nélkül a népet instruálják, hogy szavazzon ?,Van e a világon oly szolid ember, ki fel ne háborodott volna az ott levő tisztviselők viseletén ? Jordán István és Király László fő- és alszolgabiró urak mint valami tábornokok forgolódtak a szavazók közt. Riesz esküdt szájukba adta a Ráday szót, Konkolyi esküdt konkolyt hintett a jobbpártiak közt, Szunyogh esküdt fullánkjával szúrta,ha valaki ellenpárton mert lenni. Ha jobboldali szavazott, de rögtön nem távozott, azt addig piszkolták, míg szégyenprrral el nem távozott ily humanisticus bánásmódban csak egy szelíd lelkű plébános részesülhetne ki tehát róla, hogy a baloldali tisztviselők cak ilyen liberális mást ismernek! Azért nem is csodálkozható azon sem, hogy a szavazó polgárok még a szavazatszedő elnök úr által is meg lettek különböző) Oh jámbor remény. Szerk.tetve, például: szavazott Vlaki Rádayra, lön válasz: jól van barátom, szavazott valaki Harkányira, lön válasz: elmehet. Ilyen a osztó igazság a mai baloldali liberálisoknál. A megye tehát megmutatta, hogy képes oly nyomást gyakorolni a népre, hogy Ráday gróf tisztviselők éorteskedése, a népre gyakorolt pressio és különféle ijeszgetések által követté választatott meg. Ily szerencsés választás után következett a tisztviselők és balpárt örömünnepe, az óbudai bevonulás. Ez mindenesetre dicséretére válik a pártnak, minthogy Buda is az iparosabb városokhoz tartozván, kivilágítást rendeztek, hogy fogyjon a gyertya, ha pedig valaki, ki nem világított, annak ablakait irgalmatlanul bezúzták, úgy hogy némely csendes polgárok első ijedtségökben azt gondolták hogy szegény már sokat szenvedett hazánkat ismét tatárok rohanták meg, pedig csak az üvegeseknek kívántak keresetet szerezni. A kuruczoknak ezen bevonulására nem volt megyei, nem volt városi tisztviselő vagy hivatalnok, aki megbotránkozott és rendet, csendet csinált volna. Ahol a tisztviselők jelen vannak, ott minden szabad. Hogy pedig ez így és nem másképen van, szolgálunk példával: Bogdány községből 283 szavazott jobbpárti jelöltre és 64 balpártira; Bogdányban nem háborgatnak kisebbségben levő baloldalit, de azért mégis pandúr denunciatio történik Jordán István főbíró úrnál, ki a bogdányi bírót és jegyzőt rögtön ünnepnapon ad audiendum verbum citálja, és miután a község elöljáróságának semmi tudomása sincs — lehető — zavarról, sőt biztosítja a főbíró urat, hogy jót állanak, mikép náluk elöljáróságuk alatt nem is fog lenni zavar, akkor főbíró ur csupa igazságszeretetből kezd hízelegni, hogy majd katonaságot fog ajándékul küldeni. Azonban, hogy Pécs-Megyeren Hegedűs Sámuel református curátort, — először a templomcurátorságból kidobták, másodszor a templomba járástól eltiltották, harmadszor a házát egy éjjel háromszor megtámadták és az ajtókat betörték, azért mivel jobbpárti képviselőre mert szavazni, arról a főbiró úr mit sem tud, mert közelebb fekszik Pócs-Megyer mint Bogdány, másodszor, mivel ezt a kegyetlenséget szelíd baloldaliak vitték véghez, Bogdányban pedig mi sem történt. Tehát ennyire jutottunk már alkotmányos országban ? Valóban borzadály futja át az ember valóját, midőn visszaemlékszik azon axiómára: „Melior est favor in iudice, quam lex im codice.“Pedig azért futja át az egész valómat a borzadály mert ezen axióma vasvesszejét Jordán István főbiró ur által éreztetni látjuk. Ugyanis, mivel köztudomású dolog volt már választás előtt, hogy bogdányi község és igy a jegyző is a községgel tartva — hiszen tőle él — márczius 15 -én, tehát a választás előtt három nappal föbírót — privát levél alakjában ukázt menesztett a bogdányi jegyzőhöz, melyben mint hanyag dorgáltatik, és egyszersmind lauf pass is igértetik. Eddig soha megrovásra méltó nem volt, csak most, midőn főbíró úrral nincs egy politikai nézete. Ha így járhatnak el a tisztviselő urak, akkor minek a törvény ? Ha valaki a jegyzők közül a tisztviselőkkel egy politikai hiten van, az jegyzőnek való, az kifogás nélküli jegyző, így például Visegrádon Reuter nevű fiatal ember, ki a jegyzői hivatalt be sem tudja tölteni, — mint kinek egyszerű szerződéseit a telekkönyvi hivatal kénytelen mind visszavetni, — minthogy hasznavehetlenek — de azért jó és ügyes jegyző, mert egy politikai hitet vall, mert Ráday cortese volt a főbíróval együtt. Ebből látszik, miként támogatják tisztviselőink a szabadságot; de nem csoda, mert maga a vármegye is alkotmányos felelős minisztériumunk intézkedéseit ad acta rakja. Hatósági élet. Pest városa mai közgyűlése. Gamperl polgármester által megnyittatván , felolvastatott gróf Károlyi György, a nemzeti színház comitéje elnökének általunk már említett köszönő levele az átengedett telkekért. Somogy a „Várié tó“ színház alapítójának egy kérvénye tárgyalás alá nem vétetik, miután az engedélyért járó 2000 ft még nincs lefizetve. Ezután kihirdettetett több szabadalomlevél, és felolvastatott a honvédelmi ministérium egy leirata, mely szerint a katonai beszállásolás ügye a törvényhozásnak fog fentartatni. Egy a vízvezetéki költségvetésbe becsúszolt tévedés helyreigazíttatik. Több kisebb jelentőségű tárgy után elővétetett az „Á rpád“, „C on cordia“ és más gőzmalmok felebbezése közgyűléshez a tanács egy végzése ellen, melynélfogva megtiltotta a nevezett részvénytársaságoknak a váczi út mellett munkásházakat emelni, a szépítési bizottmányhoz utasítatott. A főügyész véleményt ad Schmidt Sándor német színigazgató 7351 forintnyi tartozásáról, mely teljességgel behajthatlan lévén, kitöröltetik a város aktiváiból. A Pest-Kalocsai vasúthoz a város elvileg megigéri hozzájárulását. Ennek mérvét a tervek közlése utánra halasztja. Miután még a Vusciczky-Zsivora-féle vitás magányügyben a panaszos Vírsbiczky-félnek kártérítés rendeltetett, áttér a gyűlés az utczák elnevezésének ügyére.A bizottság jelentése hosszas vita után elfogadtatott azon értelemben, hogy egyelőre csak a névtelen utczák nyerjenek új nevet, valamint azok is, melyben ezt a lakosság nagyobb része kívánja. A bizottság utasíttatott erre nézve táblázatot benyújtani. A tanács a keresk.minisztérium felszólítására a zálogüzlet rendezésére javaslatot dolgozott ki, melyet a közgyűlés elé terjeszt. Megerősítés végett felterjesztetik a minisztériumhoz, az akadémia javára óhajtott megszerzéséhez hozzájárulni, s még e nap 302 frtnyi összegee czélra be is gyűlt, mely az ide másolatban meléltett emlékirattal az Akadémia elnökségébv be is küldetett. Midőn beesteledett, a választók fáklya világnál — magyar, román és német nyelven tartott szónoklatok mellett, a nevével diszlő zászlót kedvelt követjüknek emlékül átadták, ki is annak jelvényével járó honfiúi kötelességéhez a sírig tartó hűségéről választóinak, ha az országgyűlési időszak lejárandó számot adni igére Vidéki tudósítás. (Temes megyéből) Buziás, márczius 24. Tegnap részesültünk a szerencsében, hogy Nedeczky István megválasztott országgyűlési követünk megyénk főispánjánál tisztelkedvén Murányban, körünkbe visszatért, kit is dél 12 órakor a szomszéd Bakovár helységnél elibe ment számon fogat és bandérium fogadván az összes lakosság örömkiáltásai közt lakásáig kisértünk. Itt mint szeretőire méltó házi ur nagyszámú vendégeit magyar vendégszeretetben részesítvén, a jelenlévőknek báró Duka Miklós indítványára alkamuk nyílt, az Eszterházy képtárnak majdan országos adakozás utján. Nagyméltóságu báró, magyar királyi közutatási Minister és akadémiai Elnök Ur! Temes megye rittbergi választó kerületének azon választói, kik az 1869. évi márczius 18 án tartott követválasztás alkalmával országszerte tisztelt hazánkfia Nedeczky István nevét tűzték ki zászlójukra, a kívánt eredmény ünneplése emlékéül méltóságos báró Duka Miklós indítványára az ide mellékelt aláírási ív tartalma szerint 302 forintnyi gyűjteményekkel óhajtanak járulni azon szent czél eléréssére, hogy az Esterházy képtár honunk javára megszereztessék Midőn ezen gyűjtemény eredményét Nagyméltóságodnak mint a magyar Akadémia mélyen tisztelt Elnökének további intézkedés végett beterjesztjük, 1gyen szabad azon hódolatteljes reményünket kifejezni, hogy valamint hazánk nagy férfia méltóságos gróf Dessewfy Emil magyar akadémiai elnöki minőségében az akadémiai épületnek létesítését közadakozás utján meg tudta alkotni, úgy Nagyméltóságod ezen honi intézetünk valamint a szépművészet iránti kegyeletből szintén oda fog hatni, hogy minden igaz honfinak azon óhajtása teljesittessék, miszerint az Eszterházy képtár —• országunk e páratlan kincse a magyar Akadémia, illetőleg hazánk díszére alá irásilag gyűjtendő adakozások utján biztosittassék. Meg vagyunk győződve, hogy Nagyméltóságodnak ily iránybani felszólamlása — pártkülönbség nélkül az egész hazában viszhangra talál,és dicső nevét a hálás utókor mindenkor kegyelettel fogja említeni, midőn a haza oltárára tett fáradozásai és áldozataiért egyszersmind mint az Eszterházy képtár őrszellemét nevezheti. Fogadja Nagy méltóságod hódolatteljes tiszteletünk kifejezését. Buziáson márczius 23-án 1869. Nagyméltóságod alázatos szolgái báró Duka Miklós , báró Duka György, Bertalan Lajos Hoffmann Antal, gróf Logothetty Vincze, Pohut István, Maly Kristóf, Felix Ernő, Scultéty István, Prodánovits Ignácz, Perlits István, Petrik József, Molitorisz Pál, Paumann Nándor, Csajághy István, zombatfalvai Zombat Gyula, Loretto Gusztáv kir. postamester, Ádám Károly, Bude Antal, Kirják György, Maly István, Botka Pál, Székasián Miklós görög katholicus plébános Szilaeon, Mieszko Theodoanus görög kath. plébános Csiky Manó, Molitoris Bálint, Felix Emil, Fellner Károly, Kovacsóczy Gyula, Krusoch Jákob, városi biró, Wittner Adolf, Gross Ignácz, Hollósy József temes megyei szolgabiró. **- -Tunega Jósef, ugró Uckermann, Baja József foldész, valamennyi s. k. Nyilatkozat. A „Magyar Újság“ 70-dik száma Lőcséről kelt tudósítást közöl a lefolyt választásokról, nem engem illet a névtelen czikkíró felfogását taglalni, sem állításait cáfolni, de szó nélkül nem hagyhatom az említett czikk következő részét, a követjelölt (t. i. én) in propria persona lélek vásárlást űzött és lőcsei, szükség esetében megnevezendő polgárok által tetten kapatván, nem a legszelídebb módon a szavazatszedő bizottmány elébe vitetett stb. felszólítom ezennel a rágalmazó czikkbel azon polgárokat nyilvánosan megnevezni, s egyelőre kinyilatkoztatom, hogy a fent idézett Borok minden szava hazugság. Gróf Csáky Tivadar: Válasz Dőry János úrnak! Dőry János ur a „Hon“ esti lapjának i. é. 68-ik számában egész haraggal nekem ront azon tudósitásomért, melyet a szakcsi képviselő választás felől a „Pesti Napló“ i. e. 6- ik számában az ő kegyes engedélye nélkül közzé tenni bátorkodtam. Midőn én egyrészről azt nyilatkoztatnám ki , hogy mindazon sértegetésekre, melyekkel Dőry úr igénytelen személyemet illette, felelni magamra lealázónak tekinteném; másrészről tartozom ismét önmagamnak azzal, hogy tudomására hozzam Dőry úrnak azt, miként a szakcsi választást jogosan írtam, s híven írhattam le — mint a választási bizottság egyik jegyzője. Én nem keresek polémiát, azért Dőry úr feleleseinek tüzetes cáfolatába jelenleg bocsátkozni nem akarok, a verificáló bizottság előtti tárgyalás folyamában mind az, mit neheztelt czikkemben leírtam, s még sok más — úgyis okmányokkal igazolva elő fog jönni. Én részemtől elejtem ezen ügyet — igen sajnálnám, ha Dőry úr netalánt újabb sértegetéseivel kellemetlen reeriminációkra kényszeritene. Dőry úr feleletét a „Hon“ „a Pesti Napló“ hasábjain közzé tevén ; én szintén kérem ezen lapok tisztelt szerkesztőit jelen válaszomat felvenni s közzé tenni. Kelemeny Gábor: Ugocsa-megye 1869. évi márcz. 2-ik s több napjain N.-Szöllősön Lónyay Albert főispán elnöklete alatt tartott bizottmány ülés jegyzőkönyvéből. Főispán ő méltósága az ülésben megjelenvén, s melegen üdvözölvén a nagyszámban jelenlevő bizottmányt, mely sajnálatát fejezi ki a veszteség felett, melyet a megye, bizottmánya egyik legkitűnőbb tagja, legközelebb halmi kér. volt országgyűlési képviselője Lator Gábornak, a múlt bizottmányi ülés óta történt véletlen elhunytával szenvedett, s azon buzgó óhajtását nyilvánítván, hogy a megye ezen pótolhatlan vesztesége több jeles fiúknak keblébeni feltűnése által pótoltassék, a tanácskozást megnyitottnak nyilvánította. Mély megindulással fogadta a megye közönsége főispáni méltósága ezen kegyeletes eljárását, hogy a folyó év februárban még nem egészen 45 éves korában véletlenül elhunyt Lator Gáborról a bizottmányi gyűlésben megemlékezett a a bizottmány főispán e méltósága által ily nemesen megelőztetve, oly kitűnő tagja irányában, milyen az elhunyt volt, a méltó kegyelet kitüntetésében nem akarván hátul maradni, közlelkesedéssel és egyhangúlag járult azon indítványhoz, miszerint: Folytatása mellékleten. 1»