Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)

1869-04-08 / 79. szám

aalomra tudják gerjeszteni. Ki is zárta Dobra, a mit hosszú évek során keresztül Pesten egybe­­gyüjtött, megeresztette szellemi korsócskáját és jól elkészülve kitálalta a makói népnek phrasi­­sait, melyek mint a bomba, ha szétreped, meg is teszik a hatását. Nem a teljes koholmány ellen, mely ellenségét úgy is magában hordozza és ön­magától tönkre megy, hanem a féligazság, a demagógia sötét elemei ellen, mely mosolygó arczával a kábulásra könnyen szédíthető ér­zelmeket csábszerével megnyerve magával ra­gadja,­­ kell hogy küzdjünk. A sötétségnek nincs szüksége a világosságra, hogy ismerjük , de igen van az álszíneknek. Ők a szavak, és csakis a szavak hatalmasak! avagy van-e valami borzasztóbb és veszélyesebb az üres szavaknál ? A legmagasabb sánczokat bevették már, a leg­erősebb falakat halomra döntötték, hanem a­mi a szavak mögé rejti magát, az biztos és kigu­­nyol minden erőlködést Két órakor vége lett valahára a választásnak saját örömünkre is, mert a nép fölbujtogatva, az urakat és zsidókat szidalmakkal és minden n­e­mit boszantással zaklatta. Köszönettel tartozunk a hadnagy erélyes működésének, ki katonáival valóságos csatákat vívott a felzaklatott nép ra­­konczátlansága ellen. Fél háromkor megjelent Dobsa Lajos a városháza erkélyén, és onnan szo­kott handabandáival felvillanyozta a kortesbor­tól különben is felizgatott kedélyeket. Élete nagy fáklyaemenetet rendeztek hívei és azt hittük, hogy majd kiengesztelő hangon fog beszélni. De hiába­ ismét szónokolt és még most dühösebben, miután Kossuth nagyságától elragadtatva, perea­­tot kiáltott Deák elveire, melyekkel ez életben nem tud megbarátkozni. Körülbelül 100 pisz­tolylövés és rettenetes éljenzés vetett véget az örömnek, és mi csak annak örültünk, hogy az örömrivalgás nagyobb dimensiót nem vett, ke­veset törödván azzal, hogy mire felébredünk, a zsidóutcza majdnem minden házánál egy pár ab­lakot betörve találunk. R. T­u­r­ó­c­z, márcziu a hóban. Először is örvendetes eredménykép jelenthe­tem, miszerint mindkét választókerületünkben az előbbeni deákpárti képviselők, név szerint a szent-mártoniban id. Justh József sa­ntubnya-fürdőiben Justh Kálmán urak választattak meg. A szent-mártoni választás, miután a J­e­s­z­e­n­­szky János ultra tótnemzetiségi, s magát a fuzionált bal hivér­elt valló jelölt nevét hangoz­tató, s a választáshoz megjelent 3092 választó közül 714 szavazattal kisebbségben maradt vá­lasztók részéről, szigoru megintés következté­ben, egy kődobással keztete­t, rendben és csend­ben folyt le. Nem így esett ki, azonban a stub­­nya­fürdői, mert ott mindjárt a választó gyüle­kezet megnyitása alkalmával, a Justh Kálmán pártjával szemben álló pártok által elfoglalt, név szerint azon hely fe­tti, hol Mudron Pál ultra tót nemzetiségi jelölt zászlói lobogtak, csillapithatlan zaj hangzott fel, s később kő­s sár zápor is kezdett szállani, úgy, hogy a vá­lasztás folyama alatt öt katona s közöttük ma­ga a vezénylő kapitány is megsebesittetett, s a katonaság részéről is legszűkebb határok közzé szorított önvédelmében — mely mérsékeltség s általában a katonai közbejárás tövé csak lehe­tővé a választás eszközlését — néhány szurony szúrás ejtetett. E közben a középbalpárt jelöltje Von­cs , a képviselőházhozi kérvényezési jognak fentar­­tása mellett a jelöltségtől visszalépett, s mint­hogy pártok szerint történt a szavazás, a deák­párti jelölt Justh Kálmán pártja 2003 összeírt választó közül­­ 1186 választójának leszava­zt­a után, többszörös felhívásra szavazás vé­gett senki sem jelentkezvén, a bekezdésben je­lölt eredményül Justh Kálmán jelentetett ki a stubnya­ fürdői választókerület képviselőjéül. Egy deák-párti választó. Vízakna, április 1-je. Mi a jobb- bal- és szélsőbal pártok közötti egyenetlenséget csak hírlapokból ismerő, s egy szívvel lélekkel hazánk nagyfia Deák elvét valló vízaknai kevés magyarság, minthogy a románok 3 (mind három) kivételével itt is visszavonultak­ az elvre, s mint később a kö­vetkezés meg is mutatta — az egyénre nézve is a köztünk minden áron konkolyt hintők ereke­dése daczára is egyetértésünk. A márczius 15- én tartott értekezleten a választók bizalma köz­kedvességben levő királybírónk S­z­íj é­s S­á­n­­d­o­r úr szemé­tében pon­tosulván össze, őt kül­döttség által a követjelöltség elfogadásra fel­kértük, a ki is köztünk megjelenvén, oly prog­­rammot adott, mely köztetszéssel fogadtatott, ugyan­ekkor lépvén fel helybeli törvényszéki elnök Lakatos Sándor úr személyesen, valamint Pogány Károly úr képviselője által, s a választás előtt 3 nappal pedig megbí­zottja által tiszt Szász Domokos úr mind a 4-en jobboldaliak. A választás előtti napon Pogány Károly úr megbízottja által visszalépvén, csak 3 kötetje­­löltünk volt. Márczius 22-én a választás a leg­nagyobb csendben megtörtént — az 570 válasz­tó közül 240 magyar lévén, ebből szavazott 191 (és 3 román), melynek eredménye az lett, hogy városi királybírónk S­z­ő­­­s Sándor ur 188 szavazattal a J. Szász Domokos ur 6 szavazata ellenében országgyűlési követnek lelket éljenek között megváltoztatott, és mi azon meggyőző­déssel hagytuk el a választási termet, hogy ha­zánk és alkotmányunk ügyét jobbkezesbe se­tenni nem is tudtuk volna. Vidéki tudósítás: Baja, ápril 2. Ne csodálkozzék nyájas olvasója a „Napló “­­nak, ha megválasztott követünkkel Tóth Kálmán­nal­­többször foglalkozunk, ne vegye rész né­ven, ha leírjuk húsvéti fogadtatását, mert hiszen ő a miénk, a mi közös ügyünk, ahhoz pedig szólani a paritás alapján mindnyájunknak jo­ga van. Ő tagadja ugyan a közös ügyeket, sőt hogy egyszer rá szavazott, m­it mondjak, csak onnan történt, mert azt hitte , hogy jobbról tisztábban fogja hallani az elnök hangját, azért ü­lt oda, de midőn megtudta, hogy másutt is oly jól lehet érteni az elnököt, tüstént balról foglalt helyet. Mi ezzel mi­­ nem törődünk, ő ami közös­­ü­gyünk­ké lett, mi halljuk őt, — mi látjuk őt, ő a mi szemünk fényje, — szemünk reá tapadt. És talán nem is jó volna, ha máskint lenne. ő születésétől fogva neveli Bajának nevét, őt bölcsőjében csókokkal halmozták el a Múzsák— s a helye ugyan nem látszik homlokán — s mint maga mondja, bölcsője fölött a szerencse csil­laga is tündökölt, s ezt mind Baja nevének örö­kítésére forgatja. Ez érdemére fejtünk ki oly roppant pompát, melyet husvét más­napján kö­rünkben történt megjelenése alkalmával elkö­vettünk, s ő megérdemli, ő nekünk vasutat épit, hidat csinál, ipar­iskolát alapit, szabályoz­za a Sugoviczát, előmozdítja a kereskedelmet Baja városa életkérdését, nagy pénzösszegeket hoz forgalomba Baja városa érdekéből, — v­er­sek­b­e­n, s mi boldogok leszünk, mert ezt mind zsebünkben hordozhatjuk,s ha valaki tagadni me­részelné, —■ hogy ezzel birunk, megmutatjuk schwarz auf weist. Húsvéti fogadtatása valóban meglepően nagy­szerű volt. Száz csolnakon halászok, molnárok, és má­sok, eveztünk fel a gőzös elé, mely követünket hozta, hogy mielőbb lábaihoz töltessük hódola­tunkat, s midőn megláttuk a hajón szeretett kö­vetünket, száz meg száz torokból kiáltottuk: „Éljen Tóth Kálmán imádott követünk,“ é­s a gőzös lassított menetével lépést tartva jöttünk le az állomásig. Itt nagyszámú lovas bandérium, még a szomszéd közs­gekből is, sok kocsi és te­mérdek nép várta őt, hogy átvehessék, s Bajára szállíthassák. A hajónál üdvözölte Ivanovics Pál városi or­vos, volt központi-, és választó­elnök, de erre követünk nem válaszolt, mert, vagy nem ér­tette, vagy nem akarta érteni a nationalista ér­zelmeit, a­mi nagy hiba, mert ennek sokat kö­szönhet.­­ Ezután kezdett indulni a tömeg a város felé, de nehezen mozdulhatott, mert sok idő kellett ahhoz, míg zavarából ki tudott bon­takozni. Elől zászlókkal ékített lovas bandérium tarka tömege, utána jöttek kocsik, e között érdem ko­szorús követünknek nemzeti színű tollakkal ékí­tett négy lovas hintája, a négy lovat négy csat­lós vezette, nehogy szeretve tisztelt követünk­nek, azalatt míg magát az éljenző népnek jobb­ra balra hajtogatja, valami baja történjék. Vá­rosi kapitány úr is jó eleve gondoskodott, hogy más oldalról is baj ne történjék, megszente­s­ég idején a Deák-pártiaknak, hogy a házból ki ne lépjenek, hogy a kődobálás ne ismétlődjék. — így jutottunk el a piaczra, hol a várakozó nép­nek, láthatás végett körül hordoztatott. És hogy emlékezetes legyen e nagy nap, melyen Baja városának nagy fia ünnepélyesen fogadtatott, egy gyermek is legázoltatott, nem tudjuk él-e ? de annál nevezetesebb, ha meghalt. A négy lovas kocsi alig tudott keresztülha­tolni a nép tömeg között, míg követünk a szent­háromság körül körülhordoztatott, a nép megáll bámulni, mert ily nagy férfiút még nem látott soha. Végre nagy nehezen eljutott a városház kapujáig, hol Lösz Zsigmond városi főbíró vette át a szót üdvözölve legjelebbünket az erkélyről. Szokott erős logikájával — mint mondják — beszélt a következetességről, s erre példát is mu­tatott elő, mi nem hallottunk mást, mint elmosott hangokat. Erre a hintóra­­ válaszolt százszor tisztelt kö­vetünk, de beszédje oly gyönge volt, hogy belőle egy árva szót sem hallottunk. A nép alig akart eloszolni, várt, mintha nem elégedett olna meg az ünnepélylyel, de mi­­ mással már nem szolgálhattunk, s midőn látta, hogy várakozása haszontalan, szétment, s kö­vetünk is, fáradtan szüleinek szerető karjai kö­zé rohant pihenni. De nem soká pihenhetett, mert az ily ünne­pély elmaradhattak dísze, a temérdek fáklyája menet riasztotta őt fel nyugalmából, ismét volt üdvözlés, éljenzét, szónoklat, s a szónoklatra válaszolni kellett. Itt már szerencsésebb voltam, közel álltam szeretett követünkhöz, hallottam a kebel mélyébe ható lágy hangú beszédét, hallot­tam, midőn magát egy királyhoz hasonlította, kinek a mese azon szerencsés szerencsétlensé­get tulajdonítja, hogy a mihez nyúlt,mind,arany­­nyá változott, a kenyér, a bor is, s a mint bol­dogságnak képzelt, átokká változott át, lehet, hogy a hasonlat találó, de minda .mellett mi azt ajánljuk, szakállát tartsa meg úgy mint van, le ne borotváltassa, igy szebb és férfiasabb is. Mondják, hogy ugyanakkor bankett is volt de nők nélkül mert már nem akarnak nyilvános helyen megjelenni a nők. Azt is ke­mélik, hogy még nincs az ünnepély befejezve, a választás emlékére ökröt is akar­nak sütni, és népünnepélyt rendezni, bort fo­lyatni — szép — minden esetre hálásabb, mint földet osztani máséból. Húsvét utáni nap követünk visszautazott Pestre, és különös, a világ nem tudta, de mi sem tudtuk, hogy az az egyén utazott el, kiért előtte való nap oly pompát fejtettünk ki. • B. S. Miskolcz apr. 4. A hírlapokból úgy látszik, hogy a követvá­lasztások országszerte csaknem mindenütt meg­történtek . Ha a választások eredményét s azok körüli eljárásokat olvassuk, lehetetlen el nem szomorodnunk a felett,hogy annyi jeles és dicső­­tehetségű férfiak estek el, kik erényeik, hazafi­­ságuk és fáradhatlan munkásságuk által, nem­csak tulajdon községeik előtt, hanem ország­­szágszerte hálás elismerést vívtak ki maguknak. Vannak népes városok, hol a választásoknál az ellenpárt alig néhány szavazattal vívta ki ma­gának a dicstelen győzelmet, mivel örömittas mámorában énekelni még talán sokáig meg nem szűnik. Városunkban is vannak a dicstelen győze­­lemnek éneklői, kik lantjaikat, mintha ke­zeikhez nőttek volna, sokáig letenni nem tudják A békés szellemű (?) „Magyar Újság“ hasábjain egymást érik a lefolyt győzelemről irt dicső ma­gasztalások a miskolcz­ választásokról is elany­­nyira, hogy a hatalmas Augusztus császár dia­dalmenete azokhoz mérve csak árnyék s üres fény. Az ily­en dicséretekre tudnánk mi észre­vételt tenni, de azt tiltja szerénységünk és hall­gatnánk is, csak újabb és újabb rágalmakkal ne bántanának bennünket. A „Magyar Újság“ április másodiki számában szintén egy győze­lemdicsőítő czikk jelent meg, melynek írója „Hebe“-t menyei nektárétól még most is kábul­va ír rólunk, mert nem veszi észre, hogy szavai­val saját magát és pártfeleit sujtja, a midőn ró­lunk így szól: „A jobboldalnak ma holnap emberei sem V­endnek, a tisztviselőkön kívül. A különböző­képpen éreztetett igaztalan eljárás annyira el­­idegenítette polgártársainkat tőlük, hogy a vá­lasztás utáni napon a jobboldaliak kezet fogva tisztességesen mulattak a balpártiakkal, bevall­ván töredelmes szívvel és lélekkel, hogy ők el­voltak ámítva. Itt elakadt a szó­czikkírónál a hallgat, mint a csuka, pedig óhajtottuk volna , ha az ámításokról is irt volna valamit. Bizon­yí­tón, nagy önmegtagadás és türelem kivántatik ahhoz, hol annyi békeszerető s elvéhez most is híven ragaszkodó polgárok meggyőződése is gúnyoltatik, rágalmaztatk s elferdittetik. igen nehéz az ilyenre írni kíméletesen, de mégsem lehet máskép, mert az édes haza békéje és érde­ke igy kívánja. Nagyon igaza van czikkírónak a midőn írja, hogy a balpártiakkal másnap ke­zet fogtunk, hiszen épen ez a vallomása az, mit följebb em­lítünk , mi­nt magát és saját pártját sújtja. Igen, mi nyújtottuk barátilag jobbjain­kat azon szeretett polgártársainknak,kik néhány hónapok óta elámitások következtében bennün­ket vakoknak, hazaárulóknak, sírásóknak ne­veztek, tisztelet a kivételeknek, sokan szemtől szemben az utczákon szóval is bántalmaztak. De midőn czikkíró is bevallja rólunk a kibékü­lést, ezért mi korántsem hízelgőnk s nem tömjé­­neztünk magunknak, mert nem tettünk többet, mint minden becsületes s hazáját híven szerető honpolgárnak kötelessége tenni. Hanem a fe­­lettünki ítéletet bizzuk az elfogulatlan józan bí­rálókra, hogy váljon melyikünk állott följebb egymásnál, mind haza mind pedig felebaráti szeretetben, hiszen a pogány bölcs „Seneca” is így ír a megbocsátásokról. „A boszantásokat és megbántásokat békével tűrni és megbocsátani, nagy lelküek tulajdona.“ Továbbá biztosítjuk roi czikkirót ezentúl is, hogy mi elveinkhez valamint eddig, úgy ezután is hívek maradunk. A szeretet és tisztelet meg­fog maradni nálunk mindenkorra jeles tehetsé­gű volt képviselőink iránt, kikkel vesztett az or­­szággyűlés, de vesztett szegény városunk érde­ke is. A­mi az ámításokat illeti, arra csak rövi­den annyit felelünk: az oly értelmiséget, melyre valamint akkor, úgy most bukásunk után is büsz­keséggel tekintünk — nem lehetett ámítani mel­sés eldoradokkal, hiszen ámítani csak tudatlano­kat lehet és csakis azokkal lehet gyűlöltetni mindenkor az értelmiséget. Utoljára is csak annyit mondunk tisztelt czikkíró uraknak, ha kedvök telik benne, rágalmazzanak a gúnyolja­nak bennünket még továbbra is, fogjuk azt tűr­ni az édes hazáért s olykor olykor fogunk is fe­lelni, ne mi óvakodni fogunk sértő kifejezéseket használni, valamint most is úgy akartuk a rá­galmat visszautasítani, fohászkodni fogunk na­ponként magunkért és az ellenpártiakért ekkép­pen : Oh! Népek nemzetek Istene adj jobb jövőt nemzetünknek, hazánknak, Mert már gyásznapjai valának. Egy j­o­b­b p­ár­t­i. Szolnok, márcz. 30. Az „a Hon“ I. évi 61. számában, a „szolnoki balpárti értekezletből“ czímű aláírással, az itt elkövetett balpárti rokonozatlanságok szépítése és az ezt maga után várt panasz és fenyitó vizs­gálat fitymálására irányzott nyilatkozat jelen­vén meg, ezt a valósággali ellenkezése, cynipus felfogása és fenhéjázó ürességénél fogva kény­telenek vagyunk kellő értékre reducálni. Elbeszéli a balpárti nyilatkozat, hogy „He­ves megye kir. biztosának rendelete következ­tében szigorú vizsgálat eszközöltetik Szolnok város balpárti választói ellen, és pedig mint mondja, csak azon potomságért, mert a múlt február hó utolsó napjainak valamelyikén a bal­­pártiak által körmenet rendeztetvén, midőn ez egy korcsma előtt volt elvonulandó, az épen ott iddogáló jobbpártiakra a balpárti szavazók töme­gét kísérő utczai gyermekek néhány ablaktáb­lát puszta pajkosságból bevertek, mi­által csak jelentéktelen ház és semmi egyéni sérelem nem okoztatott. És hozzá higgeszti még a bal­párti nyilatkozat, hogy „ez a tényállás minden elfer­dítés nélkül.“ Először is nem való, hogy átalánosságban a szolnoki balpártiak ellen szigorú vizsgálat esz­közöltetik, mert a vizsgálat csak nehány kolom- 08 ellen van folyamatban nem való, hogy a alpártiak körmenetek alkalmával azon korcs­ma előtt vonultak volna el, hol a jobbpártiak ta­nyáztak s a csőcselék gyermeksereg igy ke­rült volna oda, mert mint a vizsgálatból eddig is kiderült, a jobb­pártiak tanyája a balpárt­iak útjába nem esett, han­m a kortesvezérek közül többen egyenes utjoktól letérve a jobb pártiak tanyája eleibe kanyarodtak s ott kihivólag meg­álltak, s igy vonult ezután utánok a többi fehér­­tollas csőcselék is, verték és kajigálták be a vendéglő ablakait. Nem való, hogy egyéni sérel­mezés nem történt volna, mert volt a­kit főbe vágtak, más a­kit vérzésig homlokban hajtottak, mire aztán a bent levő megtámadott és méltat­lanul felingerült jobb­pártiak fejszére, ásóra és ütő­eszközökre kaptak és kitörni szándékoztak, sikerült azonban a vezetőknek részint a kapu bezárással, részint lebeszéléssel a kirohanást meggátolni, egy bizonyosan bekövetkező na­gyobb vérengzésnek, sőt tekintve a kedélyek ingerültségét, tán emberhalálnak is elejét venni. Hanem ez a balpárti cinizmus előtt mint a nyilat­kozatban mondják „jelentéktelen és nevetsé­ges eset !“ Továbbá alázatos denunciatioval gúny­olja a balpárti nyilatkozat azon jobbpártiakat, kik a rok­onczát­lanságot a kir. biztosnak felselez­tették s tőle szigorú vizsgálat eszközlését kérték, és tiltakozik a kir. biztos eljárása ellen, ki a ren­des járási szolgabíró mellőzésével egy megyei törvényszéki ülnököt utasított a vizsgálat meg­tételére. Hogy azon néhány balpárti urak, kiknek fe­jéből és tollából a balpárti nyilatkozat kikerült, egy, a magyar államjogban gyökerező orgánum intézkedése­illen tiltakoznak akkor, midőn ők a Bach és Schmerling korszakot keresztül szol­gálván, akkori uraiknak hűségesen engedelmes­kedtek, azt ízlés dolgának tartjuk, mi azonban a kir. biztosi intézményt, mely jelenben nálunk „Nos Universitas“ törvénytelennek nem tartván és nem tarthatván már csak azért is ehhez kel­lett folyamodnunk, mert a helyhatósági és járási közigazgatási közegektől, kik a balpárt hívei voltak és kik a február 28-ai események meg­történtéig, bár már a balpárt részéről ezt több ablakbevetés előzte meg, az ellenségeskedés és összeütközés meggátlására mi intézkedést sem tettek, erélyes vizsgálatot saját feleik irányában nem vár­hattunk, nem pedig még azért sem, mert ez orgánumok egyike, azon scenára is, midőn követjelöltünk program­ját előadta, s az akkor tervszerűleg felállított fehértollasak által beszéd­ében több ízben zavartatott. sőr a haza bölcse ne­­vének említésével az is piszkoltatott, nyilvános helyen oda nyilatkozott, hogy „minden pompá­san ment­“ V­égül még csak egyet említünk fel, at t. i..­­ , hogy a jobbpártiaktól a balpárti követ jelöltre s , nem hallott soha senk­i egy piszkolódó szót sem,, ti azonban tűritek, sőt tán gyönyörködtök ben­ne, hogy a mi jelöltünk becsületes nevén a ti tábortokban componált és onnét kikerült ocs­m­­ány trágárságok it­ még most is egyre hangoz­tatják. Gondolkozzatok csak rajta, mivé nőné ki magát az amúgy is magasan lobogó pártgyű­­lölet, ha a mi pártunk is a tietekhez hasonló piszkolódással, insultálással, sőt terrorizálással élne? Több jobbpárti. Hivatalos. Közrendelet ( szőlőbirtokot terhelt) tartozá­sok megváltása végett beadandó felszámítások tár­gyában. Az 1868. és XXIX. tezikk által megszüntetett szőlőbeli tartozások megváltásának foganatosítá­sa czéljából, az idézett törvény 25. §-a alapján, a váltság­jogositottak miheztartása végett rendel­tetik : 1. A megváltási eljárás a váltságdíjra jogositot­­­­taknak írásbeli beadványára indittatik meg; azért az illető jogosítottak, váltságdíj iránti igényeiket írásban bejelenteni s ebbeli beadványokhoz egy fölszámitási táblás előterjesztést 2 példányban csatolni tartoznak. Árvák, ügy gondnokság vagy csőd alatt lévők részéről ezen beadvány és felszámítási előterjesz­tésnek beadása az illető gyám és gondnok köte­l­essége, kik kötelesek ebbéli minőségüket az illető kinevezési okmány hiteles másolatának mellék­lésével igazolni. Ha a bemondás meghatalmazott által történik, a felhatalmazvány is melléklendő. 2. Egy beadványba és táblás előterjesztésbe csakis egy helység s a netalán­yhoz tartozó puszta határában fekvő szőlők foglalandók. 3. Ha a szőlőbirtok után járó tartozásokhoz egy és ugyanazon helység határában többeknek osz­tatlan joguk volt, az igények egy közös bead­ványba s előterjesztésbe foglalandók, és a felsze­relt beadvány az által adandó be, ki az osztatlan közbirtokosságot képviseli. Ezen eset kivételével saját igényét minden egyes jogosított külön tartozik beadni­­. Az első pontban említett táblás előterjesztés a mellékelt minta szerint szerkesztendő; még pedig a) a czimlapon kiteendő a megye, szolgabirói járás és község, melynek határában a megváltás alá eső szőlő fekszik, úgyszintén az adóhivatal, melyhez tartozik; végre a váltságjogosított be­mondó neve és lakhelye; egyszersmind pedig azon esetben, ha az illető helység vagy puszta határá­ban a bemondón kívül még más szőlőváltságra jogosultak is léteznek ezek név szerint megemlí­­tendők; b) az előterjesztés belső rovatai következőleg töltendők be. Az I. rovat az illető váltságkötelezettek folyó­szám szerinti megjelölésére szolgál s arab számmal vezetendő. A II. rovatba a váltságkötelezett szőlők birto­kosainak vezetéke­s keresztneveik írandók be, a­mint ezek a telekkönyvben előfordulnak. Ha az illető szőlő tényleg nem a telekkönyvi birtokos, hanem másnak birtokában volna: a te­lekkönyvi birtokos neve alá a tényleges birtokos kereszt- s vezetékneve is zárjel közé kiteendő. A III. rovatba minden egyes váltságkötelezett (tényleges birtokos) lakhelye írandó be. A IV. rovatba a váltság alá tartozó szőlőbir­toknak telekjegyzőkönyvi sor- és helyszínelési száma iktatandó, még­pedig, ha valamely szőlő­birtokosnak a telekkönyvben külön előforduló több szőlője van, mindegyik részletnek telek­könyvi számai külön sorokban jegyzendők be. A bemondó feladata: a táblás előterjesztést, az illető telekkönyvi hatóság által hitelesítési zára­dékkal elláttatni az iránt, hogy a H.és IV.rovatok­­ban foglalt telekkönyvi tételek helyesen vannak beiktatva. Ott, a­hol telekkönyvek nincsenek, s igy a IV rovat hasábjai ki nem tölthetők, ezen rovatba, hosszában, beírandó: „Telekkönyv még nincs.“­ Az V. rovat az éven kinti tartozásoknak 10 évi átlagos kimutatására szolgál. Ezen rovat egyes hasábjai a szerint töltendők ki, a­mint valamely szőlőtől hegyvám, dézsma, vagy egyéb tartozás járt a jogosítottnak. A­hol például a közelebb lefolyt 10 év alatt terményben adózás állott fenn, és a szőlőbirtokos „hegy vámot“, azaz valamely meghatározott, nem változó bor­mennyiséget tartozott évenkint beszol­gáltatni : ezen évi tartozás a rovatnak „hegy vám“ felírást viselő hasábjában lesz minden egyes vált­­ságkötelezettre nézve kiteendő. A­hol a tartozás dézsma,azaz a termés bizonyos hányada (tized, kilenczed stb.) volt: az átlagos évi mennyiség a,,dézsma" felírást viselő hasábba egyénenként iktatandó. A­hol pedig a tíz év alatt készpénzfizetés (akár hegy vám, akár más czimen) volt gyakorlatban: az évi tartozás átlagos mennyisége a „készpénz“ felirata hasábban lesz egyénenkint kiteendő, s igy tovább. A m­­­unyiben némely vidéken divatozott szo­káshoz képest, valamely hegyközség tagjai, tar­tozásaikat évről évre megszabott összegben együt­tesen rótták le, a nélkül, hogy a jogosítottnak tudomása volna arról, miként osztották föl ezen egyetemes összeget egymás közt egyénenként a kötelezettek, s a­hol ennélfogva a váltságra jogo­sított az egyes szőlőbirtokosok tartozásait egyén- és részletenként bemondani nem képes, ily eset­ben a váltságkötelezettek nevei, azoknak lakása, és a szőlőbirtokok telekkönyvi számai az illető rovatokban, egyénenkint előaoroltatván, a vált­­ságkötelezettek által együttlegesen fizetett összeg a legutolsó váltságkötelezett neve után az V. ro­vat illető hasábjába írandó. A VI. rovatban az 1868. évi tartozásnak be-, vagy be nem lett szolgáltatása „igen“-nel vagy „nem“-mel megjegyzendő. A VII—XII. rovat a biróilag vagy egyezségileg megállapítandó évi átlag-összegnek, a váltság­­tőkének, a félévenkint előre fizetendő törlesztési részletnek, és az 1868. évre járó kamatnak hiva­talból leendő bevezetésére üresen hagyandó. A XIIL rovat a fenforogható különös körül­ményeknek feljegyzésére szolgál. Ezen felszámítási előterjesztés szintúgy mint a beadvány, a váltságdíjra jogosított, vagy jogosí­tottak, illetőleg gyám, gondnok, vagy meghatal­mazott által aláírandó, s azon esetben, ha valaki a válságot mint hitbizományi jószág biztalója veszi igénybe, ebbeli minősége az aláírásnál nyil­ván kiteendő. 5. A falssá táblás előterjesztés azon esetre­­ odacsatolan­dó a­l­­oadványíros, ha az ide ,­közben létrejött egyezségre nézve a törvény 20 § -a értelmében a hitelesítés­, vagy pedig, ha a már azelőtt keletkezett váltság szerződés­ , v­a jogérvényes ítéleteknél fogva fennálló válság tartó ásokra nézve az idézett törvény 16 § -a alapjait az átváltoztatás követik. Az első esetben a felszámítási táblának bemon­­dási hat rovata (I—VI.), az utóbbi esetben pedig csak az I. II. III. és IV. rovatok lesznek a bemon­dó váltságjogosított fél által kitöltendők. 6. A beadványnak, melylyel a táblás előter­jesztés benyújtatik, következőket kell tartal­­­ma­znia: " A) Azon esetekben, midőn a törvény 20. §-a értelmében a váltságdíj megállapítása kéretik: a) Ha a jogosított a tartozásokat természetben kapta, a beadványban előadandó a bornak, egyéb termesztménynek vagy napszámnak azon összes évi mennyisége, melyet a jogosított az illető határbeli összes kötelezettjeitől a tízévi átlag szerint szedett, s a mely a táblás előterjesz­tésben egyénenkint részletezett évi tartozások mennyiségének sommáját képezi. (Vége követk.) A P. Napló magán-távirata. , B­é­c 8. ápr. 7. A kir. tanács iskolai bi­­­­zottsága elfogadta a népiskolai tör­vény­­ tárgyában beterjesztett előadói jelentést. Az 50.­­és 52-ik §-hoz a kisebbség indít­ványt adott be. A népiskolai törvényja­vaslatot hétfőn vagy kedden veszi a bir. tanács tárgyalása alá. Berlin, ápr. 7. Azon hír, mintha a a Raj­nánál rövid időn gyakorló tábor ál­líttatnék fel, félhivatalosan megczáfolta­­tik. A nyugoti tartományokban ez évben csak osztály-manőverek fognak tartatni. Távirati tudósítás a bécsi börzéröl Bécs. apr. 7. (Esti tárlat.) Bijelrénav. 294.90 Kjss. vasul 2335. il’amv­­t. 331.' .. 1860-iki tori­, 128.40. 1864­& soisj. 103 30. Napoleondor 10 05%, Adóm. Dió800. —. Lombndok 233. Magyar ízülrésse 112.50 Fér. Jósa. v&sp. — écd TOmp. ——. Anglo-Husg. —. I neib. vwp. ■ ZálogkőriBox —. ' JVfdinway 198.—. Anglo- Ansatrfiau 319. Qalicri&i vasat 218.—. Kidéi i Tussal v. —. Járati, —. bank Északkeleti vanp. Bankróásv. — — Thrai v. —. Bécs u. bank —. Ker. b. —.—, járati. ezüst járadék —.—. Általános bank. —.—-/, Franco-Ausztrián 158. Ja. Szíriai ipar­­részv. —. Keresk. bank 981[a. Szilárd. Frankfurt, apr. 7. Válófoly£.m 941[s. 1859 ki­s metaliques 65%. Uj ezüst köles. —. Nemzeti köles, 55 kg. Régi metaliques —.—. Uj adómentes 51 Vt. A afrikai 183 -ig 87. Osatr. hitelrésze 293 l­r Osztr. államvasut 313.— 1854 ki sorsj. 947g. 1860 ki 83%. 1864 diki 122.—. Fr. József vasút.— Osatr bankrészv. 692. Lombardok 221.— Bágyadt. Berlin, apr. 7. Cseh nyug. vasút 78— Ga­­liczai vasút 88 ó ra. Államvasut 177%. Önk. köles,­ 124%. Metaliques 50%. Nemzeti köles. 56%. Hitelsorsj. 90 1860­ ki sorsj. 82%. 1864 ki sorsj. 69%. Ezüst köles. 62. Hitelrészv. 123 Vs. Bécs 80 Bágyadt. Stettin, ápr. 7. Búza táv. 60—68, máj. 667,,, rozs táv. 50%, zab — olaj táv. 10%, máj. 9% szesz táv. 15, máj. 15%. Franco/ Különfélék. Pest, április 7-én. Királyné ő­felsége tegnap a né­met színházat s­zerencsélteté legmagaab látoga­tásával. A közönség őfelségét lelkesült éljenek­­kel üdvözlé, midőn a második felvonás alatt megfelette, az éljenzés darab közben is többször ismétlődött. — Az udvari páholy mellett gróf Festetics minisztert és b. Nopcsa főudvarmestert is láttuk. — Királyné ő Felsége a német szín­házban az árvaleány növelde javára adott teg­napi előadás alkalmából az emlitett intézet el­nökének Weisz B. F. urnak 200 frtot méltózta­­tott az intézet számára legkegyelmesebben kül­deni. — József főleg­ a Komlóskert vendéglő­sének, a ki egykor mint kapitány szolgált és most megvakult, tetemes segélyt utalványozott. — L­ó­n­y­a­i miniszter ur ma jött vissza Po­zsonyból. — Gr. T a a f e, osztr. miniszterelnöki he­­lyettes m­a reggel Édesből Pestre érkezett. s Gr. Széchenyi Istvánért a budai krisztinavárosi vérkápolnában, hol a nagy ha­lott egykor menyegzőjét tartotta, holnap, sora 8-án 9 órakor fogják megtartani a gyászmisét . Maria Ludovica császárné emlékeze­tére ma délelőtti 10 órakor tartották meg a gyászmisét a budai főtemplomban.­­ A k­u­lt­uszminisz­t­er­i­um a lipótvá­rosi templom építésére az évi 40,000 ftból 10,000 ftot utalványozott a még fedezetlen költségek fedezésére. Egyúttal az építészeti bizottság fel­­­szólíttatott, hogy a templom tovább építésének, illetőleg átalakításának tervezetét mielőbb nyújt­sa be. " A vallás és közoktatási minisztérium kör. " rendeletét, melynél fogva az iskolák az uj törvények értelmében rendszend­ők ba,a a győri püspök e méltósága következőkép ajánl­ja legújabb körlevelében papságának figyel­mébe : „A nagyméltóságű vallás és közoktatási mi­nisztérium folyó márcz. hó 17-től kelt körrende­letében sürgeti, hogy iskoláink »ként rend­eztes­­senek be,és szereltessenek föl,amint az uj 1868- ki népiskolai törvények 11-ik és más, ott idézett §§-ai elrendelik. Miután ezer, iskoláinkat illető gondoskodás a parochiális gyűlések összehívá­sát már előre föltételezi, ismét fölhívom minde­­nik esperes és plébános urat, hogy a parochiális gyűléseket összehívni, mint fölebb említv­e volt,­­ és azokban az új törvények követelmén­y­einek­­ eleget tenni igyekezzenek. A könyvekről, föld­képekről, gömbökről stb.. . . magam fogok leg­közelebb utasítást adni. Végre figyelmeztetem miket, hogy az igazgatók

Next