Pesti Napló, esti kiadás, 1869. április (20. évfolyam, 73-97. szám)

1869-04-01 / 73. szám

czélzó eszközök; 2. a rák­betegségek külön he­lyi kezeléseinek értéke; e betegség általános kezelésének valódi értéke ; 3. a ló­­sebek keze­lése s vonatkozásai a hadi tudomány haladásához s a jelenlegi nemzetközi jogviszonyokhoz ; 4. a kórházak hygiéniai viszonyai; 5. a vasutak befolyása az emberek egészségi állapotára ; 6. azon mozzanatok, melyek a nép­betegségeket nagy városokban előmozdítják ; elhárító módok ; szomszédos folyók vagy a tenger hatása ez irányban; 7. az orvosok jogai és kötelességei a külön országokban, s ezek óhajtandó, oksze­rűen elősegítendő javítása . KÖZGAZDASÁG. Az országos közmunka és közlekedés. A m. kir. közmunka- és közlekedési magas minisztérium, a megyékhez bocsátott azon fel­szólításával, miszerint az országutak építési te­endőit s a közmunka-kezelést — a nyilvános megyei országutakra nézve — bocsássák a köz­munka-minisztérium rendelkezése alá. Hogy valóban minő kor- és időszerű előleges gondos­kodást tett az országszerte elhanyagolt közleke­dési ügyben, ezt Pest megyének a közműnk le­­szolgáltatása- s az útépítkezés körül tanúsított eddigi hátrányos eljárásával indokolhatom. Ki­világlik ebből az is, hogy az elkorhadt, s magát túlélt megyei intézmények szerint fönálló köz­­­­igazgatás, valamint több más tekintetben, úgy e czélra nézve is többé meg nem felelnek. Igaz, hogy Pest megye 1848. előtt is az or­szágutak építésére az egész országban legkeve­sebb gondot fordított, pedig a természet egy-egy megyét jobban meg nem áldott az it­eitéshez megkívántató alkalmas anyagokkal, mint épen Pest megyét. Azonban az absolut és provisoris kormányok időszaka alatt Pest megyében több, mint 70 mértföldre terjedő megyei mű-országutak épít­tettek, ide nem értve az államutakat, s a fönálló utak mindenütt virágzó és jó karban adattak át az alkotmányos hatóságnak. Mit csinált Pest megye két éven át az ország­iakkal ? Azt, hogy egyik évnegyedes gyűlés­től a másikig­ küldöttséget nevezett ki, tanulmá­nyozni a­, építési teendőket, még pedig a leggya­korlatlanabb egyénekből, így már most az or­szágutak az egész megyében elpusztulva vannak, a sok tanulmányozás mellett. Továbbá Pestmegye bizottmányi közgyűlése 1868-ik évre a közmunka megválthatását felet­tébb csekély áron elhatározta,­ pro domo sua, az 1844-ik IX. t. sz. 22-ik §-a világos rendelete ellenére. És ez nem volt törvénysértés, mert amor incipitur ab ego. Következménye ennek pedig az volt, hogy a megyei közmunka-köte­leseknek nagyobb része meg is váltotta ma­gát egész megyeszerte. A csekély árra határo­zott váltságdíj mellett is jelentékeny összeg folyt be, de az sem utak, sem hidak­épi­„Föltekinték a szép holdra: Ragyogó volt és derült; Egy pillantás, s sötét fátyol Borult rája — felhőfátyol — A világra gyász terült. Egy pillantást vetett reád, Szép arczodra, gyöngy leány, S felhőfátyolt vont magára, Hogy ne lásson fájdalmára, S szégyenére egyaránt.“ A szerelmi dalokon kívül számosak az ily, az arab költészet történetében úgynevezett „rögtönzések,“ a bordalokat illetőleg is. J a h­a így kiált föl, tele pohárral kezében: „Minden hibám külforrása a pohár, Hogy nem sülyed hullámiba El a világ, de nagy hiba, Ó, de kár!“ A mór dicsőség­ és hatalomnak napja a X. és XI-dik században volt délpontján. A mór ura­lom előtt meg nem hajló spanyolok Asturia hozzáférhetlen havasai közé szorulva, nem igen merték háborgatni a mórok viruló s jól védett telepeit. Európa megtanulta tisztelni e népet, mely a békét annyira fel tudta használni szellemi s anyagi jólétének előmozdí­tására, s a harczban oly ellenállhatlan volt. Déli télére, vagy legalább kiigazittatá­­s­okra nem fordittatott,hanem a­nélkül, hogy eddig nyilvánosságra hozatott volna, el­tűnt. Holott pedig a föntebb idéztem törvény 44. §-a rendelete folytán — a kir. helytartótanácsot jelenleg képviselő m. k. közmunka-minisztérium felügyelési jogánál fogva — Pest megyét e kérdésben felelősségre vonhatná. A meg nem váltott 1868. évi közmunkának leszolgáltatása iránti határozathozatal egyik gyűléstől a másikig halasztatván, utóbb pedig egyenesen a szolgabirákra bízatván ; jelenleg is szolgálatlanul van. Szintén folyó 1869-dik évre az országutak ki­­igazitása védett mindeddig semmi intézke­dés nem létetett; holott pedig a már említett IX­­. d­. 26. §-a a közmunkák leszolgáltatását mindig a sürgős mezei munkák idején kívül rendeli teljesítendőnek. Pedig az ége­s megyében az országutak já­ratlanok, és elpusztult állapotban vannak ; már pedig a lefolyt kedvező téli hónapokban elég alkalmas idő lett volna az útépítéshez megkí­vántató kavics-anyagokat a kavics-bányákban elkészíttetni, s az utak tatarozásához szükségelt kavics-halmokat kiszállíttatni; és akkoron a közmunka-köteleseknek is kevesebb hátrányuk­kal történt volna a leszolgálás, mint kaszálás vagy aratás idején. De a kiküldött tanulmányozó megyei küldött­ség még csak az ápril havi közgyűlésre adandja be jelentését ; meglehet, hogy vagy to­vábbi tanulmányozásra újra kiadatik, vagy a közmunka-leszolgáltatás— a közjó elég kárára— épen kaszálás és aratás idejére fog esni; vagy az talán még inkább hihető, hogy az országutak az égi gondviselésre bizattatván, jelenlegi állapotukban maradandóik. Már most ebből átlátható, hogy a közjó és közügy szempontjából indulván ki, minő kí­vánatos volna, hogy ha Pest megye a magy. kir. magas közmunka-minisztérium felhívására — ne­hogy a megyei fönálló országutak végképen elpusztuljanak, az építkezési s rendelkezési te­endőket a közmunka-minisztérium rendelkezé­se alá bocsátaná addig is, mígnem a jövő tör­vényhozás­a nagyfontosságú kérdésnél tör­­vényhozásilag intézkedni fog, és mindenesetre azokat a közmunka-minisztérium rendelkezése alá helyezendi. —x — bejegyzések olvashatlanok, hanem azokra az újabb bejegyzés már teljesen fehtetlenné vált. De másrészről a 15­ évi folytonos használat alatt az egyes években történt változások (tagosí­tás,­tulajdon- és zálogjogok, ezeknek változásai és kitörlései stb.) által a telekkönyvi nyilvános­ság, illetőleg a telekkönyvi állapotnak bárki általi könnyű felismertetése annyira kétes, hogy gyakran az e szakmában jártasabbaknak is csak hosszas böngészet után sikerül a több ívre terjedő megszűnt bejegyezvények közül felta­lálni keresetjogaikat. Adná az ég, hogy addig is, míg az országgyű­lés által az a nélkül is kezdetleges állapotban levő telekkönyveinknél már ily nagy mérvű ne­hézségeken segítve lenne ; a telekkönyvi állapot összesítése, vagyis a rendes betétek alkalmazása vétetne foganatba; mert itt az idő, a­midőn még költség- és személyszaporítás nélkül csupán a jelen alkalmazott telekkönyvkezelő­ személyzet­­tel lassan kint megmenthetők azon, a hazának több millióiba került nemes intézmény­ alkotta foszladozó szálak, melyeknek épségben­ tartásá­­tól hazánk hitele, s ennek alapján anyagi jobb­létünk függ. A telekkönyvekről. Telekkönyveink most már 15 éven át vannak folytonos használatban, és a­kinek volt alkalma ezekben keresgélni, az tudja, hogy mennyire lát­szik meg az idő vasfoga, az a nélkül is vékony papírra, sápadt tintával irt iveken; oly­annyira, hogy a gyakrabban használt ivekről, melyek elkopva, elszakadozva s eltisztátlanodva lévén, nemcsak az ezelőtt reá vezetett régibb Francziaország, Savoya, Piemont, Sweicz látták a hódító arab csapatokat, sőt 960-ban a szent Ber­­nát hegyén tűzték ki diadalmas lobogójukat. A béké­s harcz szerencséjének szükséges követ­kezményei lettek az anyagi s szellemi jólét. A sevillai, badajozi, soleroi és granadai kisebb államok vetélkedtek egymással az anyagi s szel­lemi productivitásban; Granadát illeti azonban mégis mindegyik fölött az elsőség. Ennek föld­jén éltek az arab lantos költészet matadorjai csaknem valamennyien. E korszakban legtün­­döklőbb nevek: a királyi Ab-Motamid, Ibn Ammiar, Ibn Lebbun, a zsidó szárma­zású Zidun Ibn ul Pacha­r. Mind­egyiket felülmúlja azonban az arab Petrarca: Ibn Zeidun (1003—1071.) Szerencsétlen szerelme Vallada iránt, mely egész éltén ke­resztül édes-kinos teherként csüng lelkén, igen rokonszenves alakká teszik őt. Valla­da királyné, elérhetlen csillag tehát a beteges lelkű költőre nézve. De lányképzelme beszárnyalja az elvá­lasztó űrt, s az „Az Zahara”-ban már is lá­bai elé akar borulni imádottjának. Utaznia kell tehát, legtöbbnyire követi minőségben. De a költő nem feledhet. Vissza-visszajő a kedves he­lyekre ; az „ Az-Z a h­a r­a“ magába fogadja kín­jaival. Ez az omajidák félig rombadőlt tündér­kertje, hajdani fénynek foszlányaival, de még­* B. G. Bécsi üzletjelentés. Petroleum. A külföldi petroleum üzlet ha­nyatló iránylatot követett s mind az európai, mind az amerikai főpapírok jelentékeny árcsök­kenést mutatnak. Csak a hét közepe felé emel­kedtek némileg ismét az árak, hihetőleg a spe­­culatióból történt nagyobb bevásárlások követ­keztében, raktárak számára, miután a forgalom rövid idővel előbb egyedül csak a fogyasztásra szorítkozott. Az itteni piac­i üzlet elég jelenték­telenül folyt le,é­s itt is csak a fogyasztás volt képviselve. Az árak szilárdul megmaradtak, mi­vel sem galicziai áru nem érkezett, sem a nagy agró mellett nagyobb mennyiségű külföldi áru­hoz nem lehetett jutni. Az amerikai áru Tries­­ten át valamivel jutányosabb áron kapható, a né­met áru szintén olcsóbban kel. Jegyzett árak : galicziai fehér petroleum 16—16 *1^, amerikai 18—1994, német 163^—16 frt innen. Vas. Az üzlet minden ágban élénken foly, noha a belföldi gyárak semmi nagyobb külföldi megrendeléseket nem kaptak, így aztán e gyá­rak árleengedésekre hajlandók ; de a nyersvas magas árai mellett mindamellett sem tehetnek oly nagy engedményeket, miszerint a külföldi versenynyel sikeresen szembeszállhatnának; s hol nem szükség valami különösen jó minőségű vasat alkalmazni, még mindig nagymennyiségű rudvasat hoznak be Bajor-,­Francziaország- és Belgiumból. A vestfáliai sodronyból szintén na­­pon mint többet hoznak be. Magyarországból mindinkább több megrendelés érkezik tenge­lyekre, le­mezekre, ekékre, kengyelekre stb.A ka­sza kelendőségéről Oroszországban nem a leg­kedvezőbb hírek érkeznek. A nyersvas ára válto­zatlan. A magy­ nyersvas mindig hiányzik pia­is fenségesen áll, mint egy szétdúlt paradicsom. Éz, mint a költő lelke. Ez leginkább öszhang­­zik lelkével; napokon és éjeken át bolyong te­­­­hát lúgosai közt. „Itt bírta verseiben bizonyságul­­ a csillagokat, melyek látták szenvedéseit emész­tő kínainak.“ „Ha a világ általános hite szerint a szerelem mélységes tengere, édes ál­mai s emésztő fájdalmai Petrarcában találtak­­ eget a 8 s­­­cusab­b kifejezésre, Ibn Zeidunról meg el lehet mondani, hogy benne pedig a legelső méltó kifejezést. Ő — leszá­mítva a külalak művészetét — nem áll hátrább, sőt időben jóval megelőzte a vand­usi költőt.“ Ez Schach ítélete Ibn Zeidunról. De nemcsak a költészet virult az arab ura­lom fénykorában. A tudományok és szépművé­­szetek szintén nagy haladásnak örvendettek, sőt hasonlíthatlanul felette álltak e tekintetben a többi európai népeknek. Az utóbbit illetőleg csak a spanyolországi s szic­iliai építészet-, fes­tészet- s szobrászatra utalunk, melyeknek nyo­mait még most sem volt képes kitörölni az idő az emlékezet könyvéből. A tudvágy­­pedig a kor kitűnőségeit mind a Tajo partjaira űzte. Itt okultak II. Sylvester pápa, a cremonai Ghe­­rardo, Michael Scott és a német Hermann. Avi­cenna, Averroes voltak mestereik.

Next