Pesti Napló, esti kiadás, 1869. április (20. évfolyam, 73-97. szám)

1869-04-08 / 79. szám

sa, Genf.) A német szabadelvű nemzeti­ párt (National-Liberalen) közlönye, az „Alig. Berli­ner Corr.“ oly húrokat penget, minektől eddig óvakodott; majdnem azt állíthatnék, hogy fel­mondja Bismarcknak a barátságos viszonyt, me­lyet eddig annyi áldozat árán táplált és föntar­tott. Egyik minapi czikkében ugyanis ezeket mondja : „Az államcancellár az utóbbi időben gyakran még csak eljárása okát sem akarta előadni a birodalmi gyűlésnek. Midőn a biro­dalmi gyűlés és porosz országgyűlés egyidejű összehívásának, midőn a szólásszabadság elin­tézésének kérdései kerültek előtérbe, kijelentet­te az államcancellár, hogy indokait nem adhat­ja elő. Ilyen eljárást néha-néha eltűrhet a párt, de ha gyakran teszi, elveszti a párt jelentőségét és állását, és servilis eszközzé aljasul egy dictator kezében. B.S­t­arck úr útjai nem azok az utak, melyeken a liberális többség haladhat. Azon törekvése, mely szerint mindent kezébe akar öszpontosítani, egyenesen ellenkezik minden parlamentáris kormánynyal, és minden önkormányzattal.“ A franczia törvényhozó­ test folytatja a bud­get feletti vitát. Gueroult szólott, nem ugyan a budgetről, hanem azon kérdésekről, melyeket Thiers indított meg. B­a­r­o­c­h­e felelt Guero­­ultnak. Frére-Orbán naponkint értekezik Lavalette-vel és Roucherral; a vegyes bizottság — a „France“ szerint — még nem neveztetett ki. Portugálban egy királyi decretum a képvise­lők számát 179-ről 107-re szállította le. Ezen in­tézkedés roppant izgatottságba helyezte a lakos­ságot, úgy, hogy következményei be sem látha­tók. Néhány befolyásos politikai egyéniség, többi között V­a 1­­­a d­a­marquis és Calheiros, kérvényt nyújtottak át a királynak, melyben az izgatottságra utalva, a decretum visszavonását és a minisztérium elbocsátását kérték. A király azt válaszolta, hogy legbensőbb óhaja, népével egyet­értésben élni, a decretumot azonban nem vonja vissza. Ez, természetesen, még növelte az izgatott­ságot. A válság kimenetele felől még nem érke­zett tudósítás. A németalföldi képviselőházra igen érdekes munka várakozik, ugyanis az alkotmány szerint minden öt év lefolytával revista alá vonandók a választó­kerületek. Ez idő szerint ezen feladat an­nál fontosabb, minthogy a lakosság szaporodása folytán öt új választókerület alkotandó. A kép­­viselőháznak a nehéz munkán mielőbb át kell esnie, miután június havában az új választások lesznek, és ekkor a reformnak már létesültnek kell lenni. Rómából írják az „A. A. Z.“ nak, hogy a zsi­nat elnapolása szóba jött, miután a franczia sza­badelvű püspökök sok aggodalomra adnak okot. A genfi mozgalom még nem ért véget; egy része a munkásoknak ugyan felvette a munkát, de az internationálisok által ismét a munka megszüntetésére kényszeríttettek. Pest, április 8. j K­ilöntélete. Tegnapelőtt udvari ebéd volt, melyen, minthogy ő Felsége a király Gö­döllőre rándult vadászni, a királyné ült első he­lyen; mellette jobbról gr. Bauist közös miniszter, s balról gr. Festetich, miniszter. A jelenlevők száma összesen csak 16 volt. A királyné, vendé­geivel az ebéd alatt legnyájasabban társalgótt. — A toscanai nhg — hir szerint — Gö­döllőn telket fog venni. — Az országgyűlés korelnö­kéül békés-gyulai képviselő, Boczkó Dá­nielt emlegetik. — Tóth Ágost, volt honvéd-ezredes (a helyszinrajz történetének szakképzett szerzője), és gr. Pongrácz, cs. k. százados, a magyar okta­tásügyi minisztérium által tanároknak neveztet­tek ki a pesti egyetemnél, katonai tantárgyakra. — A hir. lapban olvassuk, hogy ifjabb gróf Zichy József, a pozsonymegyei szerepczi kerület országgyűlési képviselője, választói kivonatának eleget teendő, a földmivelés-, ipar- és kereske­delemügyi minisztériumban brit osztálytanácsosi állásáról való lemondását beadta. Mindazok, kik Zichy grófnak minden tekintetben kiváló hiva­talos működését ismerik, őszinte sajnálkozással látják őt a haza szolgálatának ezen pályájáról lelépni. — A Királyhágón túli iskolák főigaz­gatójává kormányszéki titkár és kir. taná­csos, Páll Sándor neveztetett ki. — Buda város közgyűlése egyhan­­gulag helybenhagyta a tanács jelentését, mely szerint a budai közúti vaspályának megenged­tetik a gőzmozdonyok használata a szegények házától a zugligetig. A gőzmozdonyoknál azon­ban megkivántatik, hogy 8 ölnyire megállítha­tók legyen­­, hogy kéményük szikrákat ne hányjon, hogy a kereszt-utczáknál jeladók al­kalmaztassanak, s hogy magán a mozdonyon is jelharang legyen. A kereszt-utczáknál a vonat­nak csak perc­enkénti 40 öl sebességgel szabad haladnia.­­ A pestvárosi tegnapi közgyűlésen engedé­lyezett bazárt az engedélyesek 20.000 fo­rinton építik, azon kötelezettséggel, hogy azt a város tulajdonába engedik át, és évenként 5000 ftnyi bért fizetnek használatáért. — S­é­t­a­ u­t­c­z­a 5-dik szám alatt tegnap este egy L. nevű fiatal­ember, gépvezető egy helybeli vállalatban, ismeretlen okból agyon­lőtte magát. — Salvinak múltkor vissza kellett fi­zetni az előre váltott belépti díjakat és kárpó­tolni a veszteséget. Egy helybeli lap felteszi a „Magion­e“-t pártoló körökről, hogy ha ez nem jól üt ki, kárpótolni fogják a színházat. — Nagy tőkepénzesek négy mil­lió­ért tőkével papírgyárakat akarnak felállí­tani ; jövedelmes vállalat lehet, miután ez idő szerint sok pénz megy papírért külföldre. — A marhavész temesmegyei Szent - Miklós községben is kiütött. Vágysz találni? egybe mond ki! — Keresem a fehér lánykát, keresem a lányt — fehéret! — Hajh! nem leled e faluban, Hajh! nem leled öt e házban. Hajh! férhez ment, elveszett ő, Hajh! a férje őrzi szörnyen! — Ép most veri, öt, a kedvest, Olajággal, malvaággal ; Hajh! mert várja kedvese öt, Hajh! mert kedvese öt várja, Gyors pataknak forrásánál, Tiszta patak völgyölében, Mely aranyhullámmal futkos.“ -f­ (Napoleon megszabadulása Hámból.) A Dentunél „Lettre á un électeur“ czim alatt megjelen röpirat, melyről már volt lapunkban szó, Napóleon császár egy érdekes levelét közli, melyben a bami várból való meg­szökése részleteit írja le. A levél így hangzik : „Kedves Degeorge ! Azon ohaj, hogy atyámat e földön még egyszer láthassam, vitt a legmeré­szebb vállalatra,a melyre fejemet valaha adtam, és a­melyhez több bátorságra volt szükségem, mint Strassburg- avagy Boulognenál; mert min­den áron el akartam kerülni azon nevetségessé­­get, mely azokat éri, kik álruhában fogatnak el; ha r­észül sikerül a dolog, soha nem tudtam vol­na elviselni. De közlöm önnel menekvésem egyes részleteit.Mikép Ön tudja,Ham erődöt 400 ember őrizi, s hetenkint künn és benn 60 ember szokott őrt állani; ezeken kívül a börtön ajtaját három porkoláb tartja őrszemmel , kik közül kettő mindig talpon állott. Mindenekelőtt tehát ezek előtt kellett elhaladni, azután a belső udvaron a parancsnok ablakai alatt átmenni ; ide érve a kapun kellett áthatolni, hol egy káplár és egy katona, a kapus, az őr, és végül 30 emberből ál­ló őrcsapat állomásozott. Minthogy én a legény­séggel egyetérteni énen nem akartam, természe­tesen, álruhár­ól kellett gondoskodnom.Miv­el azon épületnek, a­melyben laktam, épen több szobáját igazíttatták, könnyű volt egyik munkás ruháját megszereznem. Az én hit és jó Thélin Károlyom egy blouset és fsczipőket szerzett, én levágtam bajuszomat, és egy deszkát vettem vállaimra. Hétfőn reggeli 6 órakor több munkást láttam az erődbe jöni. Munka közben Károly felszólította őket, hogy jöjjenek szobámba egy pohár borra, így akarván őket utamból elhárítani az­ egyik porkolábot is felhívta, míg dr. Conneau a má­sik kettővel beszélgetett. Azonban alig hagytam el szobámat, midőn egy munkás megszólított s utánam jött, minthogy pajtásának tartott; a lép­cső végére érvén, az egyik porkolábbal állottam szemben. Szerencsére arcza elé tartottam a desz­kát,­­ igy sikerült az udvarra jutnom, miközben a deszkát folytonosan az őrök és szembejövők arcsa elé tartottam. Midőn az első őr előtt elha­ladtam, pipám leesett; én lehajoltam és fölemel­tem. Ezután az őrtiszttel találkoztam, ki egy le­velet olvasott s engemet észre sem vett. Az őr­­csapat katonái előtt öltözetem,ugy látszik, feltűnt, s különösen a dobos több ízben felém fordult, a kapus azonban kinyitotta a kaput, s én kijutot­tam az erődből; itt két munkással találkoztam, kik felém tartottak és figyelmesen vizsgáltak. Én elébek tartottam ismét a deszkát, de ők oly kiváncsiaknak mutatkoztak, miszerint azt hit­tem, hogy nem leszek képes többé megmene­külni, a midőn egyikök felkiáltott: „Ah! hisz ez Berthold!“ „Az erődből kiszabadulva, gyors léptekkel St.-Quentinnek tartottam. Kévés vártatva jött Károly is, ki előtte való este egy kocsit bérelt számomra, s melyen aztán St.-Quentinbe értünk. Én gyalog mentem a városon keresztül, miután j Ay, con varillas de malva ! j Ay, que su amigo 1‘ espera! i Ay, que su amigo 1£ aquarda! A1 pié de una fuonte fria, A1 pié de una fuonte clara, Que por el oro corria, Que por el oro manaba. “ A nevezetes asturiai telivér spanyol körtán­­czon (dansa prima) kívül általánosan el voltak még terjedve egyéb többé-kevé­sbé mór erdetű tánczok. Ilyenek: a canas, fandaugos, malaguennas, rondennas,sa tisztán mór eredetű z­o­r­r­i­c­o. A táncz-dalok legkedveltebb alak­jai pedig: a seguidilla, mindig visszatérő rimeléssel (estribillo); a c­o­p­i­a, melyet ketten váltakozva énekelnek;a boleroaseguidillához hasonló, lassú menuette-tánczczal; az arragoniai jota, mely a fandagosnak újabb alakja. Emlí­tést érdemelnek még: acanchucha, zar* patendo, vito, polo, panadero. Ezek azonban irodalom­történelmi szempontból sokkal kevésbbé nevezetesek, mint a föntebb említett asturiai körtáncz. Megemlítjük azonban őket, mint melyek a spanyol népköltészetet szintén fejlesztették, s még napjainkban is szerepelnek. Ezen táncz-énekek szövege a dallammal egy­ t­árcza. Az arab és spanyol lantos költészet. V. A spanyol költészet. E dalok mellett érdekes olvasmányt szolgál­tatnak még a táncz-énekek, melyek a nem­zeti tánczok alkalmával szoktak énekeltetni. E táncz énekeket ismét az asturiai havasok szol­gáltatták ősi tisztaságukban, melyek leginkább meg voltak óva az arab befolyástól. Ejeknek hangulata, mint minden a castellan­dalé, szintén balladaszerű. Alkatuk legtöbbnyire a­gyes tro­­chaeus. Ez ének-tánczok ős alakjának, a sara­­bandenek egyik faja az asturiai körtáncz (dansa prima). E tánczhoz hasonló, magyar né­pünknél még mai napság is használatban van. A spanyol eredeti két — férfiak­ és nőkből álló — forgó körből állt, melyek a dialogok szerint fel­váltva énekelt dal ütemei szerint mozogtak el­lentétes irányban. Mutatványul közlünk egy ily táncz-dalt. — „A falunak szép legénye, Szép legénye itt e háznak! Mondd, kiért vagy szived ? mondd, kit A spanyol eredeti. — j „ Ay, un gálán d‘ esta villa! J Ay, un ga!an d£ esta casa! i Ay, diga lo gu‘él gueria ! ; Ay, diga lo gu‘él buscaha ! — j Ay husco la blanca nina! j Ay, busco la nina blanca! — i Ay, gué no l‘hay n‘ esta villa! i Ay, gue no J‘ hay n‘ esta casa! j Ay, del marido perdida! j Ay del marido velada ! i Ay, bien, gue la castiga ! Ay, con varillas de olíva!

Next