Pesti Napló, 1869. május (20. évfolyam, 100–122. szám)
1869-05-30 / 122. szám
23. szám* Vasárnap, május 30.1809* 30. évi folyam. Szerkesztési Iroda: fwMMtUt- tot. 7. leim. L unsl.t. £ tMf m.!imot muit lll.tt minden kedeminy • uerkeitWgb« BinnenUtlen levelek emk lim.rt kesektfil fof ndUtnnk .1. Kiadó hivatal: K.rancaiek tér. 7. a*im füldmail. A Upinytgi ré.-rít illeti köxlemények (elöfix.tá*! pín. , kiifit kSrfill prinsnok, hirdetmények) * kiadó Uvnndho* intézendek. I APLO REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán) t«*7 helyben, híz-hoz hordT* I Pílérr.....................ti írt. ÉTnefjedr..... «írt. Egy hóra .... * frvda esti kiadás krönkfűdésnéil falfilfisetén h.ronkint . . 80 kr hirdetivények dija: 7 hasábot patinor egynaeni hirdetésnél 7 aj kr. Bélyegdij karén 80 ajkr. Nyílt-téri hasábos pátit sor 75 aj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1809-Als évi folyamata. Glófizetési ár: Egész évre 24 forint. Fél évre ~ ...... . . . . . 12 „ Negyed évre................................................................ 6 „ Egy hóra ............................................................. 2 „ A „Pesti Napló4* kiadóhivatala. Mindazon. előfizetők, kik a „Pesti Napló“ jelen II. negyedévi folyamára 6 írtnál kevesebbet küldtek be, szíveskedjenek a hiányt annál inkább azonnal utánküldtni (köctélszerűebben pedig postai utalványnyal, mint amelynek bérmentesíésére cak 10 kr szükségeltetik) minthogy e hiány miatt csak a két hónapos előfizetők közé, vagyis aprii—májusra írattak be. A „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest május 30. 1860. (L) A „Pesti Napló“ múlt csütörtöki számában akadt egy „hős“, aki hivatva érezte magát, a személyfogság védelmére lándzsát törni. Nem háborgattuk volna a feszólaló prókátort pro domo mondott oratiójában, ha argumentiója, mely a mellett, hogy tudatlanságát árulja el, nem átall gyanúsításokat szórni az igazságügyminiszter és az országgyűlés egyik leghumánusabb és legszabadelvűbb intézkedése ellen, nem tette vala a következő visszautasítást szükségessé, melylyel, úgy hiszszük, a kérdés véglegesen el lesz döntve, legalább ezen lapokra nézve. A törvényhozás munkálkodásában alig találunk lélekemelőbb jelenséget, mint azon solidarítást, mely a haladás, a reform terén a művelt nemzeteket átkarolja. Az államjog, büntető és polgári jog problémái közösek a műveit világ minden nemzeteivel, a felmerülhető kérdések megvitatása, az új intézmények életbe léptetése , fejlődése, gyakorlati alkalmazása nemcsak az illető államot érdekli, hanem valamennyi nemzetet. Az egyik államban kivívott haladás kihat minden többire, azért a törvényhozás tudománya, mint a nyelvészeti és történeti tudományok, csak úgy tarthat igényt a tudomány nevére, ha az összehasonlítás magaslatára emelkedik. A sajtószabadság, a miniszterfelelősség, a jory, a közoktatás, az emberséges fenyítő törvény : mindezeket és még számtalan más törvényhozási kérdéseket Európa nemzetei együttesen fejtették meg; amit az egyik megkezdett, azt a másik folytatta, amit az egyik hiányosan oldott meg, azt a másik a tökély magasabb fokára emelte, így volt ez az adóssági személyfogság kérdésével: helyesebb nemzetgazdászati és eszélyességi indokok meggyőzték lassan-lassan Európa nemzeteit arról, hogy a személyfogság további fentartása nem igazolható. A vita, mint minden más kérdésben, hosszas volt, és végre a műveltség érdekében döntetett el. Ma már ezen kérdés a befejezett kérdésekhez tartozik, s alig találunk Európában államot, hol még vita tárgya volna. Legújabban az ausztriai császárság járult e reformhoz és nemrégiben a polgári jog terén oly nehézkes Anglia is megszüntette a személyfogságot. Magyarország hála Istennek, participál Európa kultúrái életében, küzd az európai államok sorában a reform mellett és a kivívott eredményt igyekezik elsajátítani. Azon idő, míg a magyar törvényhozás szünetelt, megérlelte a személyfogság eltörlését, igen természetesett volna tehát, ha az új életre ébredt magyar legislatio legott elsajátítja tien ha adást, elsajátítja minden zajos készülődés nélkül, mint elsajátította az uzsoratörvények eltörlését. Iziben elmondjuk, hogy miért nem kellett a személyfogság eltörlését csakugyan elsajátítani, itt csak azt jegyezzük még meg, hogy a czikkező ezen szavai : »majdnem ésrevétlenül döntetett el lapjainkban egyike a legfontosabb életbevágó kérdéseknek jogszolgáltatásunk terén®, csak azon észleletünket igazolja, hogy a czikkezőnél a szavak nem gondolatokat jeleznek, hanem nála a szóhalmozás önczél. A csütörtöki czikkező azt hiszi, hogy az adóssági személytagságot nálunk most törölték el, részint az új polgári törvénykezési rendtartás, részint a folyó évi ápril-iki igazságügyminiszteri rendlet útján. Hadd mondjuk meg a czikkíró ügyvédnek, hogy Magyarországon az adóssági személyfogság törvény szerint soha sem állott fenn. Nem akarunk a mellett időzni, hogy a magyar törvényhozás ezen emberséges vonását magasztaljuk, sem a felett töprenkedni, hogy ilyesmit egy publicistának kell egy magyar ügyvédnek magyarázgatni, hanem csk azt jegyezzük meg, hogy az adósságfogságot, az ausztriai törvények uralmának megszűntévet az 1863-iki márczius 26-án kibocsátott országbírói körlevél egy igen erőszakos magyarázat útján csempészte be. Az idézett körlevél V. pontja ezen erőszakos magyarázata a H. t. k. II. 68. és III. R. 28. czimeire, Mátyás VI. decr. 29. Ulászló I. decret. 89. 90 és 91. és az 1840. IX. t. ez. 41. §-ára támaszkodik és azokból deducálja a 15 napi személyfogságot. Ezen becsempészett és hat évi gyakorlat által elfogadott adóssági fogságot az alkotmányos uton létesült polgári törvénykezési rendtartás megfosztja eddigi semleges alapjától ; a magyar törvényhozás, midőn visszatért régibb törvényeihez, egy oly elvet juttatott diadalra, melynek Európa minden állama hódol. Fájdalmában czikkírónk a következő szemrehányásra fakad : ,,az országgyűlés bizonyára nem gondolt arra, hogy az igazságügyminisztert felhatalmazza, miszerint a személy elleni végrehajtást minden megvitatás nélkül csakúgy egyszerűen eltörölje.44 Úgy hiszszük eleget mondottunk már, hogy a czikkíó is belássa, mily véghetetlen együgyű ezen állítása és azért nem akarjuk a tárgynak bővebb feszegetése által zavarát növelni, mi a büntető törvényhozás terén is ellenei vagyunk a perenyirre állítás alkalmazásának. Csak futtában említjük fel tehát még azt, hogy szerző a polgári törvénykezési rendtartás keletkezését, vajúdása és létesülése részleteit sem ismeri, különben nem róná meg a törvényczikknek en bloc megszavazását. Ha pedig valaki oly kis ember, minőnek czikkíró magát bemutatja, akkor nem szabad neki a szabadelvű országgyűlést és igazságügy minisztert megtámadnia és oly reactionarius Lazti gatmákat feltálalni, mint a következő : „A liberális elveket, bármennyire barátjai lehetünk, nem mindig és mindenütt lehet veszedelem nélkül alkalmazni.“ De hogy mi is gnomával fűszerezzük czikkünket, a következő általános érvényű mondásokkal zárjuk be sorainkat: „Az üres szószaporítás, bármennyire burkolódzik csinos lepelbe, nem mindig és mindenütt alkalmazható veszedelem nélkül,“ és „a keresetek, replikák és duplikák gyártása, ha egyébként hiányzik a hivatás, nem mindig és mindenütt jogosít fenn nyilvánosság elé lépésre.1* ( A Deák-kör hétfőn (május 31.) délután 6 órakor értekezletet tart saját helyiségében. Pest, május 29. (bp.) Mert ellenzékünk kötekedése úgy akarta, a válaszfelirati vita ma ismét pár órai fiestához jutott. Várady Gábor a fiumei kérvényezők folyamodását nyújta be, melyben a Cio 11 a fiumei képviselő igazolására vonatkozó bíráló bizottsági ítéletet a ház által megsemmisíttetni kérik. Az ellenzék igen jól tudja, hogy a ház az igazolási ügyekben nem semmitő szék; azt is tudta, hogy a házszabályok világos rendelete szerint a házhoz benyújtott, vagy beérkezett minden kérvény a kérvényi bizottsághoz utasítandó. E mellett az is tudomására volt, hogy a Csotta-féle igazolási ítélet még nem lévén hitelesítve, nincs a ház elé terjesztve. Mindegy az ellenzék kívánta, sürgette, s szónokainak egész phanxával azon erőlködött, hogy a fiumei panaszkodók fennebbi kérvénye per fus et nefas, ne a kérvényt, hanem a tárgyalását már bevégzette bíráló bizottsághoz utasitassék. Az ezen thema felett váltogatott replikák, rereplikák, duplikák és triplikák ügyvédi gyakorlottságunk, szószaporító természetünk, s huzavona pártoskodásunkról épületes adatot szolgáltattak. Azt, mit a szabály világosan rendel, szavazással kellett elhatározni. Ezen untató, legalább szellemi élvezetet nem nyújtott animosus bevezetés után következett az interpellatiók légiója, alig hihető, hogy az e téren gyakorlottabb angol parliamensi egy ülés saison alatt halljon annyi interpellatióra, mint mi egy hét alatt; és mégis azt ismétlik a baloldal szónokai, hogy a 67-ki egyezkedési törvény az 1791. 10. tvezikk vívmányait megsemmisité. Avagy ez idéztük tvezikk alapján 1792. óta egész 1847-ig bezárólag hány interpellátiót intéztek megyei követeink az udvari főkanczellárhoz, vagy, a helytartótanács elnökéhez ? E kérdést koczkáztattuk nem azért, mintha kielégítő választ várnánk reá, ez ma az ellenzési máma idényében idétlen remény volna, hanem tettük azért, hogy az a 67-ki egyezkedési törvény mégsem oly kényelmetlen alap, melyen alkotmányos haladásunk továbbfejlesztését az ellenzék is egész sikerrel elérhetőnek rem tartaná. Az interpellációk után következnek a kérvények, s csak most, miután a terem hősége a 30 fok felé járt, nyittatott meg a vita a válaszfelirat felett. A rálebbi hosszas kitérés a tanácskozásra szánt időnek felét elrabolván ennek tulajdonítható, hogy ma csak hatan szólhattak. A jobb oldalról Kautz Gyula alaposan, kimerítően, okoskodása s következtetései stúdiumra mutatnak, beszéde minden esetre napi kérdésünk illustratiójának kiegészítése. Mint a sorban elsőt, s e mellett jó hirü szónokot, a ház figyelemmel, s teljes számban hallgatá, aminek egészen ellenkezőjét lehete tapasztalni az utánna következőknél. Beszéltek még a jobboldalról Prileszky Tádé nyomatékkal , s a helyzet helyes megbirálásával; és Anker Hugó horvátországi képviselő, szép magyarsággal, — kellemes bariton hangon , nyomatékkal hangsúlyozva a Dalmatia visszakapcsolása iránti kívánalmat. Jól indokolt beszéde többször helyesléssel, s a végén zajos éljenzéssel fogadtatott. Az ellenzék mai szónokai Nyáry Pál, Jókai Mór és Mukics Ernő voltak. A két első után ítélve következtethetjük, hogy a baloldal ma főtámadásra készült, nem az ő érdeme, hogy visszavonulással kelle beérnie. Nyáry Pál ma is követte újabb időben nem tudni kitől vagy mitől elsajátított azon hibáját, hogy csak magának beszélt vagy kivételesen, talán különös gráfjából néhány szomszédjának. Nem érthetvén tehát beszédjéből semmit, e jegyzésnek is bénának kell maradnia, s megelégedik annak megemlítésével, hogy talán épen ezen nagyúri tusogás volt az ok, mely Nyáry PH hallgatóit megritkitá, — még pedig a baloldalon is. Jókait többen hallgatták, s többen is voltak tanúi fiaskójának. Csak már ne mondta volna meg, hogy a közös ügyi törvényt huszonegyszer ex oflio és huszonkettedszer privata diligentia olvasta el, s végre is huszonharmadszor a miniszterelnök mondja meg neki, hogy mi van benne ? Így járt a diplomatiával, igy a hadvezérséggel, s így végre a békés háborúskodással; bizonyosan így járt volna a financziával is, ha ismét valamelyik kiadási rubrikába botlik. Jókai jónak látta leszéde közben megemlékezni a házszabályokról is, s azt, hogy az igazolási ügyeket ma nem a ház végzi, szintén a többség zsarnokságának tulajdonítani. A jobboldalról feleletképen többen Ghyczy nevét hangoztaták, s ez elegendő okul szolgált Ghyczy Kálmánnak szót kérni, hogy megmondja először is azt, hogy a most hallott igen gyenge beszéd igen j e 1 es volt, de másodszor felvilágosítá az elméket a házszabályok tulajdonképeni alkotója iránt, ki nem más, mint maga a ház. És eddig igen helyesen, mi is aláírjuk , hanem azt már nem írjuk alá, hogy Ghyczy K. a bizottsági foglalkozást érintvén, azt emelte ki, hogy igenis, ő készíti a javaslatot, mert a bizottság tagjai közül senki sem akart arra vállalkozni. Hát elfeledte volna Ghiczy K., hogy Zichy Antal igen is vállalkozott, s elébb elkészíté dolgozatát, mint ő hogy ezen dolgozat az országgyűlés szünetelése alatt Ghyczy, mint a bizottsági elnöknek saját kivánata szerint megküldetett, a azt átolvasván, tarta czélszerűnek más javaslatot készíteni, melyet a bizottmánynál annak idejében bemutatván, ez azt tárgyalási alapul elfogadta. A házszabályok csak személyes ügyben engedvén felszólalást , e válaszszal a volt bizottságnak ma is jelen volt tagjai, nem lévén név szerint érintve, e térre lettek utasítva, megvárva Ghyczy Kálmán igazságszeretetétől, hogy a Napló számára e tétel kiigazítását alkalmilag nem mulasztandja el. A hőséggel nő a türelmetlenség; a mai ülés végén már oda jutottunk,hogy a szónokok számára hallgató kört gyűjteni kellett, hogy nem annak lenne-e ez a jele, hogy már elég a jóból is, hogy ideje volna valami reálisabbra fordítni a drága időt. Hisz épen a mai ülésben nyújta be az igazságügyminiszter az igazságszolgáltatás szervezését tárgyazó két törvényjavaslatát. Az ország inkább megköszönné, ha az üres szószaporítás helyett ehhez kezdene a ház. Országgyűlési tudósítás. A képviselőhöz május 29-kén tartott ülése. Elnök : Somssích Pál; jegyzők :Fodrísz Sándor és Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak : Andrássy Gyula gr., miniszterelnök, Horvát Boldizsár , Bedekovics Kálmán, Gorove lstván, Mikó Imre gróf, Eötvös József b. és Wenckheim Béla b. miniszterek. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök bejelentéseiről, a bíráló bizottságok jelentéseiről és Horvát Boldizsár igazságügyi miniszter előterjesztéseiről már esti lapunkban szólottunk. Felvétetvén a napirend, szót emel: Kautz Gyula, ki előre bocsátva azon intését, mily nagy veszélyekkel járna a csak nem rég megállapított közjogi egyezményt ismét bolygatni, és hogy mennyire kívánja a hazának jól felfogott érdeke felhagyni a már különben is népünknél annyira elterjedt improductio és maga magát emésztő negatióval — áttér több baloldali szónok tételeinek czáfolgatására. Simonyi Ernő stílusgazdászati elméletében több humort mint igazságságot talált és csodálja, hogy Simonyi a külföldön folytatott tanulmányaiból nem tud egészségesebb nézeteket abstrahálni. (Derültség a jobban.) Simonyi Ernő azt mondá, hogy azért támadja meg oly élesen a tonnányi, mert az mm tárta föl politikáját s igy nem ismeri ezt. Szóló megfordítja e tételt, és kérdi, hogy vájjon Simonyi, mint a szélső bal egyik látható feje, emondta e utolsó gondolatát? Ugyan csak ő azon megjegyzést tette, hogy reá nézve utóvégre későrbös, akármily után morduttattik elő a haza jóléte. Szóló kénytelen ezen állítást magától elutasítani, mert ez eszme az autocri ír rendszer és a franczia honi absolutismus jelszava, de sohasem lehet az igazi demikntia vezéreszméje. — A kettős külügyminiszter iránt Simonyi által felhozott tervre sehol e világon nem találni példát és csodálja, hogy Simonyi Ernő, ki ott megfordult, ahol a föld minden hatalmasságai magukat követeli és néha miniszterek által képviseltetik, azon gyakorlati tanúságot nem merítette, hogy egy fejedelemnek két külügyi képviselője, a leginpractikusabb gondolat, mert semminemű országos ügyekben sem kívántatik oly gyors, egységes és határozott kivitel, mint a diplomatia terén. Simonyi talán inkább humorosan, mint komolyan az angol marina departementra és a szegényügyi osztályra utalt hasonlatképen. Soha szerencsétlenebb analógia nem hozatott fel, hanem van igen is nagy hasonlatosság a tervezett collegialis külügyi képviselet és azon Istenben boldogult bécsi consiliumbelikcum közt,mely collegiális tenécskormányával 100 mértföldnyire igazgatta a csatákat,a melyek ezután mindannyiszor szerencsésen el is vesztettek. (Derültség.) Az olyan tervek, minek Simonyi Ernő és elvtársai által védetnek, oda vezetnék végtére ez ügyeket, hogy a monarchiának nem két külügyi képviselete, hanem két külön fejedelme lenne. (Úgy van, jobbról.) A vaspálya hálózatának kiépítésére kamatlan kölcsönt kíván Simonyi Ernő felvétetni; ez más szóval, ha a gyermeke, a maga nevén nevezve, annyit tesz, mint papírpénz kibocsátása. Ma pedig ha ugyancsak azt is állítja, hogy az államadósságokhoz évi 30 millióval járuljunk által pénzügyi helyzetünk annyira kimeretik, hirheti-e Simonyi képviselő úr,hogy papírpénz kibocsátása által nem fognak az ország közgazdasági nehézségei még súlyosabban növeltetek Simonyi továbbá azt is álílta, hogy némely magyarországi iparczikkek súlyosabb vámmal terheltettek az osztrák iparczikkek javára és érdekében. Siótó meglepetésről hallja, hogy Magyarország és Ausztria közt közbeeső vámvonal létezik (derültség jobbról), de annyi eszélyeséget és jó akaratot csak feltehetne Simonyi képviselő úr a kormány részén, hogy midőn ez a vámszerződéseket megkötötte, az országra nézve szembeszökő hátrányokat meg nem erősített volna. (Helyeslés jobbról.) Simonyi különben két czikket, a posztot és a czukrot említette; állítása sem az egyikről, sem a mánkról nem áll, hanem a czukrot bizonyára csak azért hozta fel, hogy kesernyés beszédét kissé megoldenítsa. (Derültség.) Vukovics Sebő képviselő úr, a trónbeszédből a kormánynak némi idegenkedését olvasta ki ősi intézményeink irányában; szóló ezen magyarázatra nem talál alapot a trónbe nédb-n, melyben a korona a kormánynak abbeli imenzióját hangoztatja, hogy ez országban a valódi democratiának temploma építt esék fel, és nem várta volna szóló Vukovics képviselő et, ki Angolország egészséges államéletét közvetlenül tanulmányozhatta, hogy a trónról jövő liberális eszméket ekkér fogadja. — A delegatiót azon módon, miként ezt azon nagy ember concipiálja, viszonyaink közt, mig az eddigi kapcsolat Ausztriával fenmarad, és mig más alap, mint a paritás és dualizmus fel nem álttatik, a legjobb intézménynek tartja, mely az érdek azonosságnál fogva az érdekeltek kö*t “* ö*szekoczcanását kizárja. (Helyeslés jobbról) és épetséggel aala áll, hogy a dereganók határozataiba idegenek is befolynak, mert akik velünk együtt határoznak, azok hús a mi húsunkból és vér a mi vérünkből. —■ Vukovics képviselő a koronázásról, megemlékezvén, e nemzeti ünnepélyt a Maria Therezia korabeli udvari ceremóniákkal állította párhuzamba, pedig a koronázási adtus oly cselekvéiy volt, hol az alkotmányos felelős miniszterektől környezett magyar nyelven beszélő uralkodó pár a magyar nemzet törvényes képviselőinek jelenlétében végezte ezen szertartást, oly helyen,hol mi nem voltunk idegenek vendégek(És,hik helyenlét jobbról.) Irányi azzal dicsekedett, hogy azon töredék, melynek élén ő is áll, fogja a nemzetnek visszaadni hazáját; e szavak nem igen illenek oly férfiak ajkaira, kik túl buzgóságokban a hazát egy ízben csaknem eljátszották. (Úgy van jobbról) nem hogy ők adják vissza a nemzetnek a hazát, hanem igenis nekik adatott vissza a haza. A baloldal vezérférfiai részéről a kormány központosítási szándékokkal vádoltatok, pedig ma már Európa minden miveltebb országában meggyőződtek arról, hogy a centralisatiónak bizonyos mértéke, a haladásnak mulhatlan feltétele, legfőkép pedig ott, ahol mélyen ható rereformokról és a nemzet regeneráliójáról van szó. Szóló szintén híve a béke politikájának, de nem helyeselheti azon diplomáciát, mely a kuczkóból nézi, hogy az egész világ honfiadozik, hanem oly erős hatalmat kíván az ország részére, mely minden esélyesnek szemébe nézhet. Máriássy azért nem örvend annyira az ország anyagi emelkedésének, mert azülföldi tőkével eszközöltetik Szóló úgy hiszi, hogy Máriázsy a nemzetgazdaságtan elemeit azért nem ismeri, mert bizonyosan mélyebb problémákkal foglalkozik. (Derültség.) Pedig ha &8°/u*ból, mely az idegen tőke után nyeretik, 5°J# kiküldetik és 3ele az országba marad, de rőt, ha mind a nyolcat kivitetnék, még akkor is nagy hasznokat merítene az ország e külföldi tőkék által eszközlölt investitióktól, melyeket többé senki a hátán el nem vihet, melyek sok munkásnak kenyeret és számos talentumnak keresetet adnak. (Élénk helyeslés jobbról.) Veszedelmes az idegen tőke csak akkor volna, ha oly czélokra fordíttatnék, mint talán Máriássy képviselő gondolja. (Úgy van jobbról.) Móricz Pál képviselő az ország közgazdasági emelkedését nem tulajdoníthatja annak, hogy a külföldi kapitalisták örömmel és symphthiával helyezik el nálunk tőkéjüket. (Móricz Pál: Nem ezt mondtam !) A capitalists, midőn pénzét elhelyezi, nem keresi elsősorban a nyereség nagyságát, hanem nézi mindenekelőtt az elhelyezés biztosságát; már pedig ha a külföldi tökés bennünket olyannyira fölkeres, akkor ez kétségtelen, hogy a külföldnek bizalma van Magyarország fejlődéséhez. Ivánka Imrének sunyiban igaza van, hogy az anyagi fölvirágzást nem lehet azon naptól datálni, midőn a miniszterek a vörös támlába ültek; nem is lehet a gazdasági fejlődést mesterkélni. (Ivánka Imre: Ezt én is mondtam!) de egy positivebb időpontot mégis lehet jelölni, a melytől fogva nyomról-nyomra észrevehető az országnak gazdasági fejlődése és ez azon szép ittas számunkhoz egy ív melléklet van csatolva.