Pesti Napló, 1869. július (20. évfolyam, 148–173. szám)
1869-07-24 / 168. szám
bér elejébe."Az osztrák tartomány gyűlések ideje is következik. Egyik másik a teendők kisebb vagy halmozottabb voltához képest korábban fog megnyittatni, jelesen szeptember 9-én (a többi 20-án); ezek közé tartozik a gácsországi gyűlés is, melyet méltán várhatni a lembergi népgyűlések és Ziemialkovszky lemondása után nagy érdekeltséggel. Meglehet, bár valószínűtlen, mert a lembergi gyűlés" többsége, mely az ismert határozatot hozta, nem volt szavazóképes populus, tehát meglehet, hogy Gácsország lesz az első ország, melyben alkalmaztatni fog a közvetlen reichsrath-választásról szóló törvény. A dolog a lembergi gyűlés magatartásától függ. A brünni excessusokról az a hír keringett, hogy a tumultuansok közt orosz és orosz pénz osztatott ki. Egy félhivatalos correspondens ellenben állítja ugyan, hogy pénz játszott szerepet mind Brünnben, mind a prágai petárda-ügyben, de semmi jel arra nézve, hogy ez akár orosz, akár porosz pénz lett volna. Pest, jul. 23.(Ered.tud.) (A pestbudai községi tanítótestület képviselőinek választása az iskolai tanácsba.) Zichy Antal iskolafelügyelő úr elnöklete alatt etetett meg tegnap az iskolatanácsba küldendő tanítók megválasztása, mely alkotmányos jognak köteles gyakorlatára a pest-budai tanítók teljes száma megjelent. Zichy Antal ismert pontosságával jelent meg a meghatározott órában a választó gyűlésre; megnyitó beszédének befejezését harsány éljenzés követte. Az iskolatanácsba szívünk benső óhajtása szerinti egyéneket választottunk, és pedig Pest részéről Grindöcs Lajos, Hekkes József és Tricsek Ferencz — Budáról Hetzer József nyertek legtöbb szavazatot. A megválasztottak mind a 11anitók, s kétségkívül becsületére fognak válni a fővárosi tanítói karnak, mely teljes bizalommal néz munkásságuk eredményének elébe. I. Bécs, jul. 22. [Ered. tud.] (Bresti és a helyettesítési pénzalap.) Dr. Bresti pénzügyminizter oly pontossággal és lelkiismeretességgel, mely a lajtháninneni delegatio pénzügyi bizottmányának teljes elismerését vívta ki magának, rajzolta a birodalom innenső felének pénzügyi helyzetét. E kép Magyarországon is kétségkívül kedvező benyomást tett, még azon esetben is, ha a birodalom két fele közt érdekközösség nem is állna fönn, azon körülmény miatt, mivel a képben világos kinyomását láthatni annak, hogy az osztrák örökös tartományokra a pénzügyi kiegyezés nem volt oly pusztító és sorvasztó hatással, mint azt bizonyos politikusoknak állítani kedve telik. Csak egy helyen nyújt alkalmat a pénzügyminiszter úr expozéje a figyelmes olvasónak, némi és nem jogosulatlan gondolkodásra. Ha jól értettük Breszl urat, reményét fejezi ki az iránt, hogy a reichsrathban képviselt országok ez évben mutatkozó pénzügyviteli deficitje 1870 dik évben az úgynevezett „helyettesitő pénzalap“ból fog fedeztetni. Szép és dicséretes szándék volna ez, ha e pénzalap olyatén volna, melyről a lajtháninneni pénzügyminiszter rendelkezhetnék. Azon módból, melylyel a miniszter beszélt e dologról, hajlandó val«« ®- »mV.»» hinni, hogy csakugyan úgy van. Azonban a dolog egészen máskint áll. A lajtán inneni pénzügyminiszter sem tényleg, sem elvileg nem rendelkezhetett soha a nevezett pénzalap fölött. Ha közelebbről vizsgáljuk a pénzalapot, ki fog világíani, miszerint az az előbbi redszer alatt felhalmozódott sorsjegypénzekből keletkezett. Mivel pedig a pénzösszegek nem csak az osztrák, hanem a magyar koronatartományokból is származtak, a pénzalap már eredeténél fogva is, közös természetű. Sőt rendeltetési czéljánál fogva is közös, mely abból állt, hogy belőle oly katonák, kik a rendes hadszolgálati időn túl is megmaradnak, megfelelő jutalomban részesíttettek, mi természetesen közös jelleget ruház rá, mivel az őszhaderegbe a magyar koronaországok is megfelelő contingenst szolgáltattak. E pénzalap jogi oldala szerint tehát a közös pénzügyminiszter rendelkezése alatt áll. Dr. Breszl miniszter úr tehát ép oly kevéssé van feljogosítva e pénzalap fölött egyoldalúlag rendelkezni, mint Lónyay úr volna, ki ugyan ezt még nem is kísértette meg. Ha pedig az ember a fontos következtetési nehézségeken túl akarja magát tenni, csodálkozva kell kérdezni, hogy dr. Breszl úr miként juthat et azon gondolatra, hogy arról beszéljen, hogy e pénzalapot máshova is fordíthatja, mint rendeltetési czéljára. Szerencsére talán az új védrendszerrel e czél is megváltozott ? A pénzügyminiszter úr megfeledkezett az 1868. XII. t. sz. 37. §-ról, mely szerint mindenkinek, ki sorhadi szolgálatban, vagy a tengerészetnél és honvédelemnél kitöltött tényleges szolgálati évei után, ahelyett, hogy a tartalékba lépne, mint folytonos önkéntes, évről évre aktív szolgálatban marad — mivel ilyeneknek megtartása a hadseregben fontosnak látszik — némi anyagi előnyök is biztosíttatnak. A birodalom mindkét felének törvényhozása szükségesnek tartotta, a katonai hatóságnak ezáltal módot nyújtani, alkalmas altisztekkel látni el a hadsereget, s a keretek szilárd összefüggését eszközölni, mi ha csak pusztán fiatal hadkötelezettek állnának rendelkezésére, nem volna lehetséges. Már most honnét kerül pénz az ily ön ■kéntes altisztek díjazására ? Talán az adózók vállaira kell még e terhet is tenni ? Éívről évre kellene e czélból az államköltségvetés kiadási rovatát bővíteni, mi lajtán innen ép mint lajtántúl kellemetlen lenne. Ezt ép a fent említett pénzalap által lehet elkerülni. Mert ha például egy hadosztályban 4 egyén egy évvel, mint önkéntes, tovább szolgál, ez évre a megfelelő újonczozási kerületből 4 emberrel kevesebbet kell a sorkatonasághoz besorozni, így tehát egyszerre két haszon támad, egyik a hadsereget, másik az illető lakosságot illeti. De ezen egyének magasabb díjazása ezen alapból történnék. Hogy pedig e pénzalap más czélokra nem fog fordíttatni, a delegátiók ellenőrzése a kezelés iránt, elég garanciát látszik nyújtani. A pénzalapnak ilyetén czélra való fordítása sokkal természetesebbnek és észszerűbbnek látszik, mint az, hova dr Brestl úr akará fordítani, ki e pénzalapból csak „kisegítő pénztárt szándékozott csinálni, melylyel pillanatnyi megszorulás esetében magát a bajból kiránthatja. Valószínűleg azonban dr. Breszler csak úgy véletlen odavetve tette ama nyilatkozatot, s kétségkívül ezóta már alkalmat vett magának az általa tervett rendszabály természetéről alapos meggyőződésre jutni. — Egyébként a delegátióknak fölöttébb sürgősen ajánlanám e kérdés tanulmányozását. Köveskála, (Zala megyében) julius 19. [Ered. tud.] (Hol legyen a posta, Kapolcson vagy Köveskálán?)A sajtó lévén úgy az országos, mint a vidéki speciális érdekeknek legtermészetesebb képviselője, valamint a kormány intézkedéseinek leghivebb informátora — ahhoz folyamodunk mi is ezúttal, midőn a kereskedelmi ministériumnak egy, a Balatonmelléket mélyen érdeklő speciális esetben tett intézkedésére nézve aggodalmunknak adunk kifejezést. — A tényállás következő : két évvel ezelőtt a nevezett ministerium Zánka községben egy postahivatal felállítását rendelte el, a mi csak ugyan már rég érzett, égető szükséget elégített ki. Zánka — amly csupán azon szempontból szemeltetett ki állomásnak, mivel B.-Füred és Tapolcza között épen a középpontra esik, kicsiny község lévén, sokkal czélirányosabbnak látszott, hogy említett postaállomás, a Zánkától csak egy nyolcad mérföldre eső Köveskála m. városba tétessék át, ami teljesen ugyanazon útvonalba is van) — annál is inkább mivel a tapolczai járási főbírói hivatal szintén nevezett m.-városban van. E nyomós körülményeket maga a zánkai postamester ur is belátván , kérvényt nyújtott be az illető helyre a nevezett állomásnak Köveskálára áttételéért. Zalamegye pártolásával terjesztetett fel ama folyamodvány, és midőn méltán hittük miszerint ama kérelemnek csakugyan sikere leszen , akkor — mint legújabban értesülünk a keresk. ministerium csakugyan elrendelte a zánkai állomásnak áttételét, de nem mint kérve volt — Köveskálára hanem Kapolcs községbe. Ez intézkedést mi csupán helytelen informatiónak vagyunk hajlandók tulajdonítani, miután egyetlen megállható ok a mellett fel nem hozható. Ugyanis : 1 ör. Kapolcs község nem messzebb mint egy mérföldre esik a II.-Vásonyi postaállomástól, tehát teljesen fölösleges. 2- szor. A kapolcsi postakerület legjobb esetben csak 3—4 községből állana, t. i. T.-Dörögd, Petend, Kapolcs, és tán M.-Apáti, — mig a zánkai tizennégy községet számit t. i. Köveskála , Szepezd, Zánka, Akasi, Alsó- Felső Kis-Dörgicse, Budavár, Jakabfa, Csicsó, Monoszló, Henye, Antalfa, Tagyon; amaz körülbelül 3000, emez 8000 lélekkel, 3- szor. A B.-Füredtől Tapolczáig 5 és egy fél mérföld nagyságú, népes területi közlekedési eszközök hiányában egyike közé tartozik az egész ország legmostohább vidékeinek, amíg ép ellenkezőleg Kapolcs vidéke egészen közelébe esik a Fehérvár-Veszprém-Gráczi épitendő vasútnak, tehát érdeke teljesen kielégítve leend. 4- szer. Biztonsági tekintetek is sokkal inkább a zánkai irány, mint a Bakonyon keresztülvezető kapui esi mellett harczolnak. Jelenben is két rablóbanda tartózkodik ama vidéken. 5- ször. Balatonmellékének érdeke B.-Füredével együtt—a kapolcsi vonal által teljesen háttérbe szorítva, mellőzve lenne; mert azon nem reménylett esetben Köveskála vidéke ismét a tapolczai állomáshoz csatlakozni kénytelenittetnék, tehát imét ott volnánk ahol az előtt, a mely állapotnak raecs tüntetést a mily vágyra kértük — a zánkai postahivatal felállításával, oly forrón üdvözöltük. Ezeket ajánlom azok figyelmébe, a kiket illet, addig, mig e tárgyban benyújtandó kérvényünk a két. ministeriumhoz eljutna. Különfélék. Pest, jul. 23. — A vallás- és közoktatási magyar királyi miniszter a Zemplé megyébe kebelezett tolcsvai izraelita hitközségnek, temploma bevégzésére, az izraelita egyházi czélokra rendelt folyó évi államsegélyből (200) kétszáz forintot engedélyezett. A belügyminisztérium körlevélben tudatta az összes törvényhatóságokkal, hogy jövőben katonaszállítások alkalmával nem útlevél (marsroutte), hanem az előírt útnak helyszín-terve (Situations-plan) fog használtatni. Az igazságügyminiszer a pestvárosi helyszínelő bizottsághoz főbiztosul : König Lászlót, bizottmányvezetőkül: Sziksz Györgyöt, Novátsik Györgyöt, Lósy Gézát, Harkács Lajost, tollnokokul: Petrás Jánost, Felszegi Lajost, Spissák Ferenczet, Reiprich Pétert, Nedeczky Istvánt és Seipel Sándort nevezte ki. A katonai mérnöki kar új szervezete tegnap szentesittetett ő Felsége által, s e szervezet szerint a két mérnöki ezred egyes zászlóaljai az egyes tartományok fővárosaiban fognak elhelyeztetni a végből, hogy a magasabb műszaki iskolákból a hadseregbe lépő egy éves önkénteseknek alkalma legyen tanulmányaik folytatására, ha netán katonai mérnöki fegyverre szánnák magukat. — Dr Mariska Vilmos a kassai akadémiánál a politikai tudományok tanszékére neveztetett ki. — Győrött múlt héten egy helybeli szolgáló leány 6 hónapos gyermekét a szigeti fürdőház körül a Duna hullámai közé dobta. —Tette azonban kiderülvén, a kegyetlen szivü anya börtönben várja tettének méltó jutalmát. — A porosz király több ausztriai és magyarországi kitűnőségeket a porosz koronarenddel diszitett fel. Magyarok közül olvassuk Fakh Oszkár miniszteri tanácsos és Fakh Károly vasúti felügyelő neveit. — Omnibus-közlekedés. Engler Vilmos engedélyért folyamodott, hogy omnibusokkal közlekedhessék a svábhegyre. — Bukarestből írják, hogy Ghyka Döme herczeg legközelebb Erdélybe szándékozik jönni, hogy megvizsgálja azon pontokat, melyeken az erdélyi keleti vasút össze volna köthető a rumen vasutakkal. — A pápai protestáns-gyűlésen nagy visszatetszést szült, hogy a pápa őszentsége mint „osztrák protestánsokat“ hívta meg az ott egybegyült hazánkfiait a zsinatra. — Az egész Terézváros mozgásban volt tegnap este. Ildényi Károly aranyozógyár» a három dob utczában 6 óra tájon kigyulladt s földig égett. — Szubotics János és több szerb nemzeti congressusi képviselő, mint a hír. lapokban olvassuk, b. Eötvös József vallás- és közoktatási magyar kir. miniszter urnak egy „előterjesztést“ adtak át, mely a congressusnak a patriarcha által történt elhalasztására vonatkozik.- A Karmelita-szüzek kolostorában, Krakóban mint a „P. Li“-nak távírják, tegnap egy kiküldött tv.-széki komissió egy huszonegy évig befalazott meztelen, elvadult, szörnyű állapotban levő apáczát talált. „A látvány borzasztó volt,“ mondja a távirat, a drága szavak nem kimérve. Az eset nagy feltűnést okoz, a legszigorúbb vizsgálat elrendeltetett. Az akták átküldettek az igazságügyminisztériumhoz. — Cosbán János, Dolvig György, Pokorni Márton, Reiter Péter, Ritter Péter és Milutinovich Sándor tolvádiai lakosok a tolvádiai róm kath. hitközség megbízásából nyilvános köszönetet mondanak „az oltári szentség folytonos imádására és a szegény templomok felsegélésére“ Pesten alakult egyletnek, a miért az idén szegény templomuknak két casulát, egy pluvialet és két zászlót adományozott. — A lipótmezei tébolydából egy őrült egy folyosóra néző ablakon át kiszökött. A hidegkúti erdőig nyomozták, de ott nyomát vesztették. — Török Aurél a m. k. egyetemen az ébrény- és szövetfejlődéstanból magán-tanári minőségben előadásokat fog tartani. — Szász Károly — mint a rőv. L.“ hallja — a „Corvinádnak adta ..Almos“ czimü regényes eposzát, melyet az akadémia bíráló bizottsága múlt évben száz arany pályadijjal koszoruzott meg. — Lévay Henrik, a Petőfi-szobor-bizottmány pénztárnoka, köszönetet mond néhány pesti ifjúnak az általuk, az állatkert helyiségében f. hó 3-án a Petőfi-szobor javára rendezett tánczmulatság jövedelméből az ezen czélra neki kézbesített 65 péntért. Kun Bertalan superintendens kinyilatkoztatja, hogy a sárospataki főiskola mellett tervezett táp- és nevelőintézet megnyitása az 1860-ki iskolai év elejéről bizonytalan időre elhalasztatott, minthogy növendék nem jelentkezett elég számmal. — Az előpataki roulette bank — melyre a királyi biztosság figyelmét úgy látszik eredménytelenül kértük fel — írja a „M. P.“ — folyvást nagy koppasztásokat csinál a vendégek között, a bank tulajdonosa bizonyos W r e d e hg és egy gr.,a kinek ír nevét még nem tudjuk. Gabriely Kálmán orvos s sebésztudor, és a pesti királyi orvosegyl. titkára, élte 34-ik évében, 1869. julius 21-én agykézlel s szélhüdés folytán meghalt. Az engesztelő sz. mise-áldozat szombaton f. hó 24 én reggeli 10 órakor fog a pest-belvárosi plébánia-főtemplomban megtartatni. Temetése ma délután volt, nagy részvét közt és az orvosegylet testületi megjelenése mellett. A Dunapartunk folyton szépül, és e szépítéshez hozzájárulnak most a görögök is. Templomuk két tornyát díszesen kiépíttetik s erre nézve szept. 15-dikéig terjedő építészeti pályázatot nyitottak. — Azok a boldog Debreczeniek a holt idényben is érdekfeszitő eseményekkel dicsekedhetnek. Milyen érdekes csendéleti képet nyújt esteli csordahajtáskor az a jámbor szarvas csapat, mely komoly nyugalommal szokott hazafelé ballagni az egyhangú kolompompa Vaugrjo. Mia llftt.t, írja a „Debreczen“. Az alkony hús levegőjét élvezni akaró közönség nem győz eléggé gyönyörködni e festői meneten, kivált száraz időben, mikor azok a phlegmatikus állatok oly keresetlen jószándékkal verik fel a port az elbájolt közönség mulattatására! Hát még midőn a hosszú sor végét követő feketék, a monomániában szenvedő bivalyok megiramodnak ! Ilyenkor van aztán látványosság, csakhogy a hívatlan szereplőkkel együtt maga a közönség is közreműködik. A napokban épen ily jelenet fejlődött a debreczeni hatvan utczán. A csordamenettel találkozik két dzsidás veresnadrágos, amint a feketék e gyűlölt szint meglátják aló ! rajta fűzőbe veszik Mára híveit, a vitéz harcrfiak sem verék tréfára a dolgot — hősies elszántsággal megugrottak. De nemcsak a két kiszemelt katonában halt meg a vér, hanem az ott járókelők is gondolkodás nélkül kerestek menedékhelyett. Nemde az alkony óráiban érdekes szórakozással kínálkozik az ilyen előkészület nélküli testgyakorlat?! ! Lasku Károly. Pestnek egy alakjával kevesebbje van Ki nem ismerte azt a szürke ruhás hófehér hajú öreg urat, aki gombos sarkantyúival, télen át kis kerek köpenyével félénken, óvatosan járt Pest utczáin ? — Sajátságos egy öreg úr volt; sokat tanult és sokat tapasztalt : ez a kettő volt fátuma, ennek esett áldozatául. Évek óta jár monologizálva fővárosunk utczáin, s ha akadt valaki — akár ismerős, akár ismeretlen — aki megszólítására szóba állt vele, az aztán hallott csodadolgokat, melyeket az öreg úr suttogó hangon, lázas sietséggel, szinte hadarva mondott el, alig állván meg egyszer másszor lélekzetvételre. Tele van a város policzajjal, bérbe vettek minden házat, a padláson leselkednek, s tudnak, láttak, hallanak mindent, kitalálják a titkos gondolatokat, mert forraszcsöveken fújnak az emberi test egyes részeire, s irányt adnak kedvének, akaratának. Betegséget oltanak a testbe, a falakat át meg átfúrták, és Lasku Károly saját füleivel hallgatta beszélgetéseiket. Ez volt az öreg úr rögeszméje, melyről órákig el tudott beszélgetni. E sorok íróját mint ismeretlent szólította meg egy utczasarkon, s beszélt neki egy óránál tovább állva, azután lassan járva kisérte el három utczán végig, ott újra megállt, s egy újabb félórái beszélgetés után azzal vált el tőle, hogy majd beszélt többet is a titkos policzás csodálatos hatalmáról, ha újra találkozunk, mert az mind semmi, a mit elmondott. Az 1849-ki catastropha után ő is hontalan volt a hazában, s utolsó pénzét egy fejszére és fűrészre adta, melylyel kiállt az utcza sarkára a favágók közé, hogy elszegődjék napi munkára fát vágni. Ha jól tudom, hát a favágók elmarták onnan a kérgetlen kezű tolakodót. Sajátsága volt, hogy papírpénzt nem fogadott el, hanem csak ezüstöt. Egy ismerősöm, kihez több ízben fordult kölcsönért, kizárólag e czélra tartogatott otthon mindig bizonyos összeget ezüstben. Tőle tudom, hogy az öreg úr mindig pontos fizető volt. Utolsó éveiben az akadémia után élt, mely — azt hiszem a könyvtárban — adott neki dolgot. E mellett másolgatott, korrigált és fordítgatott. — Az akadémia irodai tisztviselői állították ki halotti jelentését, mely így hangzik: „Alulírottak szomorú szívvel tudatják barátjuk és nagyrabecsült hivataltársuk, néhai Lasku Károly iró- és 1848—49-ki honvédszázadosnak, a f. julius hó 22-én éjjeli 12 órakor, élete 69-dik évében, hagymázban történt gyászos kimultát. A temetési szertartás, a ref. egyház szokásai szerint, a boldogult lakásán (József utcza 23. sz. alatt folyó J hó 24-én, d. u. 4 órakor fog tartatni, s ennek végeztével a földi maradványok a kerepesuti közsirkertbe örök nyugalomra letétetni.“ Nyugodjék békével ’ az öreg ur a'nyugtalan élet után! Színházi és művészeti hírek. — F e 1 e k i n é már hazaérkezett szegedi vendégszerepléséről. Kömives Imre holnap már harmadszor nyitja meg a városligeti magyar arénát ezúttal „A csizmadia mintkisértet“ czímű népszínművel. Ez az egész dolog oly csendesen és mint egy lappal történik, hogy igen jó színben tünteti ugyan fel Kömives úr szerénységét, de nem sok bizalmat kelt a nagyközönségben a vállalat iránt. Nem aláljuk a földrengető hűhót, de kívánatosnak tartanók az erélyesebb és határozottabb föllépést. Háromszor kell első előadást hirdetni, míg egyet tartani tudnak, e mellett még senki sem tudja, kikből és mikből áll a színtársulat stb. Pest nem provinczia, hogy ilyent a napi pletyka végezzen el az igazgató szemessége helyett. Itt a közönségnek legkisebb dolga is nagyobb Kőműves társulatánál, ha Kőműves nem törődik a közönséggel. — A pesti városi hatóság annak idején a belügyminisztériumhoz beadványt terjesztett fel, melyben kéri, hogy ama 180.000 forintról, melyhez a nemzeti szinház a dunaparti telkek eladása folytán jutott, kezeskedjék, hogy más czélra ne fordíttathassék, mint annak idejében egy új magyar szinház építésére. — A belügyminisztérium egy, Pest város hatóságához intézett kibocsátványban kijelente, hogy e kezességet nem vállalhatja el; a hatóság tehát elégedjék meg a színházi bizottmány által adott biztosításban, hogy a szóban lévő összeg csakis egy nemzeti színház építésére fog fordíttatni. E kibocsátványt a legközelebbi közgyűlés elé terjesztik. — Egy hazai művésznőnkről, Balázsné B. Vilmáról, ki nálunk is még kedves emlékben áll, szépen emlékeznek meg a külföldi lapok. A „Lammermoori Lucia“ és a „Windsori víg nők“ előadása után egyhangú dicséretekkel áraszták el a drezdai lapok. Magas soprán hangját kitűnőnek mondják s koloraturáját oly tökéletesnek, minő alig fordult még meg e színpadon. Hangjára megjegyzik továbbá, hogy az nemcsak üde, tiszta és erőteljes, hanem egyszersmind csengő, mint az ezüst, melyet valódi élvezet hallani. A „D. Zeitung“ a művésznő férjéről, Balázs Sándorról is megemlékszik, mint jeles magyar novella köról, kinek pár elbeszélése németre is le van fordítva, s mint „igazi magyar emberről,“ kinek „nagy körszakálla“ Árpádra emlékeztet. — B o n z a Ida k. a. végre szerződve van nemz, színházunkhoz annyi huzavona és hit és ellenhit után. A szerződési részletek iránt a hírt hozók sincsenek még tisztában, némelyik a szerződést 12, némelyik 15 évre teszik. Van olyan is, aki a szerződéssel még épen nem tartja biztosítottnak a szerződés megtartását is és valóban, de az a k. a. már avval is kiváló figyelmet fog tanusítani a hazai műintézet iránt, ha ez egyszer szerződését valósággal megtartja — ami nem épen erős oldala. Közgazdaság. Magyarország mezőgazdái, iparosai és művészeihez. Néhány nap előtt figyelmessé tettük a hazai közönséget, hogy Pesten egy országos kiállítás szándékát tutik tartatni. Midőn Magyarország ismét az önálló európai államok sorába lép, fel kell mutatnia, mire képes azon a téren, amelynek szorgalmas művelése nélkül napjainkban egy nemzet sem lehet nagygyár a munka terén. Ha őseink vitézsége nekünk e hazát megszerezte és megőrizte, és szabadságát egy évezreden át dicsően fentartotta, reánk azon nem csekélyebb feladat vár,— hogy a nemzeteknek a legnemesebb emberi czélok iránti békés versenyében hátra ne maradjunk, és — ha ez a viszonyok nyomása alatt megtörtént — erőnk teljes megfeszítésével törekedjünk az előre haladott nemzeteket utolérni, hogy Magyarország modern mivelődési hivatásában ugyanazon dicsteljes állásra jusson, melyet előbb mint az európai műveltség rendíthetlen védbástyája az ázsiai barbárság ellen elfoglalt. A szabadság és műveltség, a folytonos haladásnak e legbiztosabb támaszai, azonban csak a nemzeti jólét alapján állhatnak fenn, és jólétről csak ott lehet szó, ahol a földmivelés, ipar és kereskedés virágzik. A nagyszerű világkiállításokat és a számos kisebb kiállításokat, melyeknek a két utolsó évtized szemtanúja volt, nem lehet csupán úgy tekintenünk mint a nyugat európai államok iparosságának eredményeit: e kiállítások egyúttal kiindulási pontjai és indokai voltak azon nagyszerű előmeneteleknek, melyeket újabban majdnem valamennyi résztvevő nemzetnél az ipar emelkedésében a termelés és gazdagodás növekedésében észlelhetünk. Minden nemzet itt megismerte erejét és gyengéit a különböző termelési ágakban; diadalokat aratott, új piaczokat hódított, de egyszerségind okulást merített, és ösztönzést talt a kitartó, erélyes munkálkodásra. És kisebb mérvben áll ez minden kisebb kiállításról is. Magyarországnak is voltak ugyan egyes részletes kiállításai , de összes termelését még nem volt alkalma egy képbe foglalva szemlélhetni. Ily általános áttekintés nélkül azonban az egyes kezdeményező iparosok nem tájékozhatják magukat a követendő utakról; hiányzik a tiszta és kétségbevonhatlan megismerés a felett, hogy miben vagyunk leginkább hátra, hol és mi módon kell a létező hiányok betöltéséhez fognunk. De a külföld is sok részben még téves pézerkkel és hiányos ismeretekkel bír a magyar ipar állapotáról, a hazai termelés neméről, minőségéről és mennyiségéről. E szerint azon feladat vár reánk, hogy erőnk teljes összesítésével egy hazai kiállítást létesíts,mi meg Magyarországnak becsületére váljék. A megei gazda, erdész és bányász, kik földünk gazdag kincseit kiaknázzák, a kézműves és gyáros, kik azokat ezernyi módon átalakitják és értéküket megsokszorozzák, a művész, a ki az anyagnak eszményi alakot ad, s az által a nemzet szellemi tőkéjét növeli: mindezek egyiránt hivatva vannak bizonyságot tenni azon tevékenységről, melyből hazánk anyagi és szellemi virágzásának kell majd kifejlődni. Minden egyes tétovázás nélkül határozza el, hogy nem fog hiányozni ott, ahol arról van szó, hogy az egész ország méltóan lépjen fel. Ha a remélhető részvét nagyjából ki lesz jelölve, gyorsan lehet majd a részletek megállapításához fogni. Még nem bizonyos ugyan, várjon a kiállítást meg lehet-e tartani 1870. év őszén, vagy csak 1871. tavaszán, de ez ne tartóztasson senkit se, hogy előlegesen is kijelentse szándékát, mely csak tájékozásul és a tervezés és osztályozás lehetőleg czélszerű foganatosítására szolgáland. Az előleges, kötelezettség nélküli nyilatkozat, melyet minden kiállítótól nemcsak az ügy, hanem saját érdekében is már most megnyerni óhajtunk, csupán azon rövid értesítésből áll: 1. Milynemű tárgyakat óhajt kiállítani; 2. mennyi helyet (föld, asztal vagy falterület) vél ezek számára körülbelül igénybe vehetni; mely nyilatkozatok az ideiglenes kiállítási bizottsághoz (Pest, régi színházépület I. emelet.) intézendők. Valóban nem lesz könnyű a kiállítást oly kitűnően rendezni, amint azt az e tárgyban tapasztaltabb külföld nem egy példában megmutatta , de annál inkább érdekében áll és hazafias kötelessége minden egyes részt vevőnek, hogy az egész mű sikerét buzgalmával előmozdítsa. Reméljük, hogy az eszme megpendítése élénk törekvést fog kelteni a haza minden vidékén azon nagy czél iránt, melyet magunk elé tűztünk , hogy honfitársaink és szomszédaink előtt a magyar nemzeti munkának teljes és jól rendezett képét tüntessük fel. Az országos magy. iparegyesület, gazdasági egyesület, és képzőművészeti társulat által kiküldött ideiglenes kiállítási bizottság nevében ifj. gr. Zichy József, elnök. Egy kérdés, a mely éget. II. Körültük mindenütt aggasztó mozgalom. Ott rajtunk túl nyugaton egyfelől America partjait, másfelől pedig a Kárpátaiak másik oldalát nyaldossák a reformok hullámai, melyek Nyugat mezőgazdászatát máris gőzerőre készülnek emelni, azon Nyugatét; jegyezzük meg jól, melynek piaczai szolgáltatták a legközelebbi években is oly sok bajból kisegítő szép jövedelmeinket. Az egyesült államokban épúgy mind gyakoribbakká kezdenek lenni a mezőgazdászat elhanyagolt állapota miatt a panaszok, mint nálunk, tehát ott még ép igy nem a legjobban folynak a dolgok, de ne feledjük, hogy a yankee aztán nem is gondolkozik soká, mint mi szoktunk. Francziaországban a császárság ha mindent megölt volna is, tett ez államnak egy oly szolgálatot, mely jobban biztosítja annak jövő szabadságát tíz júliusi alkotmánynál, s ez a földmivelésügy előmozdítása. A számtalan „Ecole rustique,“a temérdek bőkezűleg dotált „I n s t i t u t“-ök, melyeknek czélja a földmives értelmiséget nevelni, igaz nem tették philosophiá e népet, de megtanították érteni azt, amivel foglalkozik. „A mezőgazdaság ügye, kétségkívül a császárságnak köszöni, hogy oly magasan állFrancziaországban,és ki tudja, nem ezt érzi-e a nép, mely a különben oly terhesen nyomó vaskéznek az értelmiség ellenére, most mégis újra bizalmat szavazott, s ki tudja, a zsarnok kormány ezzel nem egy oly alapot vetett-e magának, melyen az ellenzék minden heves szónoklatai daczára is sikerül fentartani magát? A nép megérzi, ami valódi jó! Angliában azon favaszt, ki írni és olvasni alig tud, ha foglalkozásairól van a szó, a legvilágosabban tudja kifejteni minden eljárásának alapját. Ha kérdeztem, miért van ez, és miért nem más valami vetve földjébe, gyakran egy farmer oly feleletet adott az ő sajátságos kifejezéseivel, amely becsületére válnék nálunk egy vegytanárnak. Honnan van ez? hol a forrásáé szétszivárgott ismeretnek ? 1843-ban megalakult Edinburgban az első scothani föld m i velés-vegytani társulat (Agricultural Chemistry association of Scotland), öt év múlva, mivel hatalmasan kezdték érezni, hogy az ország anyagi erősbülésére mily nyereséges vállalat a természetközi cigányoknak a gyakorlati életre alkalmavá sa,lyra megalakult, s óriásra terjedt alapon áll napjainkig, sőt mellé hatalmas hajtásokut az „angol kir. földmivelési társulat“ s a „britt gazdasági egylet“ is hasonló czélú állomásokat szervezett már 1848-ban a híres vegyész Playfair, majd Way és dr. Volker vezetése alatt. „Azonban Németország az, — úgymond az elfogulatlan amerikai író prof. Johnson, — ahol legterjedelmesebb törekvések történtek, emelni a földmivelést az elméleti képezés által . 1851- ben a „szászországi gazdasági egyesület“ állította fel a lipcsei kísérleti állomást. S azóta már 1861 -re 28 ily állomás vegyészszel és növényphysiologgal jól felszerelve, óriás költséggel berendezett telkekkel és folyóiratokkal rendelkezve, szolgálnak a földmivelés ügyének; és mindez Németországon azon országon, melynek államéletében az egész mezőgazdaság Magyarországéhoz képest csak eltűnő őse-És még e most említett év óta is alig telik el drezdai mája a bajor schweitzi gazdasági egyletek, sőt a kis Wiesbaden is vagy újakkal saaporiták, vagy legalább bőviték ez intézetek számát s alapját. Legközelebb pedig már annyira küszöbünkig nyomult Nyugat-Európa e szelleme, hogy mée ^VtawáV-n 18, a birodalom lajthántuli tartományaira néz[0OzatgLun8fAkiSwl0ti áll0“*s i f - Vht /a iránt adta ki rendeletét az ottani földmivelési miniszter ? von * *i nagy földmivelö Magyarország 8 e csak egy is ? Az egyetlen kísérleti