Pesti Napló, 1869. július (20. évfolyam, 148–173. szám)

1869-07-15 / 160. szám

160. szfl-Csütörtök, julius 15.1869. Szerkesztésiroda: Fereuieiek-tero 7. p>. I. emelet. K lap Rzellemi részülete m­inden közlemény a ^‘'•ettöségb­e* intézi«*­Bínoentetlen **l®k C8*^ ismert kezektől­­adtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részit illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . *12 frt. Félévre ..... 11 frt. Negyed évre ... 6 „ 50 kr. Két hóra.................. 3­­­70 kr. Egy hóra .... 1­9­85 kr. 20. évi folyam. Hirdetmények díja: 7 hasábos petit sor egyazon hir­detésnél 7 uj kr. Bélyegdíj külön 30 új kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petit-sor 25 uj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1869-ki julius—deczemberi folyamára. Előfizetési feltételek : Pontén házhoz hordva, vidékre postán küldve: A julius—deczemberi fél évre . . . .11 frt. — A julius septemberi negyedévre ... 5 frt 50 kr­ Egy hónapra ........................................... 1 frt 85 kr A­z „A­thenaeu­m“, Irodalk­­i é­s nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos «is kiadó. I*«*i*l, július 14 UstO. Felsőház. A „Napló“ annyi összehasonlítási ada­tot terjesztett elő a felsőházi kérdés iránt, hogy, fölösleges ismétlést kivéve, nincs mit felhozni az ide vonatkozó tényekről. Ezentúl tehát arra szorítkozhatunk, hogy mondjuk el a nagy­közönség előtt véle­ményeinket, vagy egyszerű ötleteinke­t arról, miképen kellene a mi (máig is) fő­rendi házunkat átalakítani. Nézetem szerint e kérdésnél két fő te­kintet kell, hogy vezérelje a törvényho­zást. Egyik, hogy míg a képviselőházban minden népszerű elem s új tehetségnek tér nyílik : a felsőházban nagy számmal legyenek azok, a­kik a közigazgatás min­den ágában hosszasabb tapasztalással bír­­nak. Másik, hogy minden érdek képvi­selve legyen abban , annyival inkább, mert a nép választási jogát korlátozni, ka­­tegóriákra szorítani nem lehet. S azért könnyen megtörténhetik, és mégis törté­nik, hogy néhány osztály érdeke, vagy épen nem, vagy csak igen hiányosan tá­mogattatok az öszszes nép küldöttei által. Ezek szerint következők lehetnének a felsőházat alkotó elemek: ta) Nagybirtokosok, tekintet nélkül a czimre. Ezeknek legnagyobb része most is részt vehet a felsőházi határozatok­ban, de tettleg kis része jelen meg. Talán czélszerűbb volna, ha több (például 8 — 10) képviselőválasztó-kerü­let nagyobb bir­tokosai (olyanok t. i., a­kik legalább 3000 holddal lúnak) összegyűlve, ma­guk közül választanának két-két küldöttet a felsőházba. A­hol hitbizományok nin­csenek , következve a birtok gyakran megy át más kezekbe, örökös birtokos pairek nem lehetnek. Az országos gazdasági társulat is küld­hetne néhány tagot. b) Oly gyártulajdonosok s atalán ipa­rosok közül, akik legalább 1000 forint egyenes adót fizetnek, a korona K­ína meg a felsőházija — például húszat, és min­den iparkamara választana egyet-egyet. c) Azon kereskedők közül, akik leg­alább 2000 forint egyenes adót fizetnek, a korona K­ína meg — például húszat, és minden kereskedési kamara választana egyet-egyet a felsőházba. d) Talán nem túl merész ajánlat, hogy a művészek is testületileg alakuljanak. — Avagy cs­ak az anyagi érdeknek (iparnak és kereskedésnek) legyen szabad kama­rákat képezni, testületileg alakulni ? A szellemi érdekek tán legalább szintoly jogosulta­k, mint az anyagiak. Ha a mű­vészi testület alakul, congressusa vagy kamarája választhatna néhány, például hat tagot a felházba, a koronának is sza­badságában állana még néhányat meg­­híni. e) A tudományos és tanítási egyesüle­tek választhatnának néhány tagot a fel­házba, a korona is hívatna kitűnő tanító­kat és tudósokat. Tán nem volna elkobí­­zott lépés,országos, átalános tudományi és tanítási egyesületbe pontosítani össze az akadémiát, Kisfaludy-társaságot, orvosok s természetvizsgálók sat. sat, — hogy úgy mondjam — töredék társulatait. f) Minden constituált egyház — és való­színűleg rövid időn mindegyik consti­­tuálva lesz — küldhetne autonóm gyűlé­séből (bármi legyen ennek neve) néhány tagot a felsőházba, a korona is meghív­hatván néhányat. g) Hogy a jogtársaság (ország, állam) érdeke külön is képviselve legyen a fel­házban, a korona nevezhetné tagjaiul a kiszolgált megyei főtiszteket, a főítélőszé­­kek kiszolgált tagjait, volt ü­gyéreket, házelnököket, követeket (ambassadeurs), katonai főtiszteket, volt képviselőket, s általáb­a azokat, a­kik a törvényhozás­ban s közigazgatásban nagy tapasztalás­sal bírnak. b) A nagykorú királyi herczegek ezen­túl törvény szerinti tagjai volnának a fel­­sőháznak. Ha a felsőház átalakítása iránti ötletem nem tetszik igen tisztelt szerkesztő úr­nak, tán nem fog egészen visszatetszeni azon ajánlatom, hogy minden foglalatos­ság külön testületileg alakítassék. Hitem, hogy valódi szabadság csakis a körök elválasztása által érhető el.­­ Talán a jövő nemzedék úgy fog már vélekedni az alkotmányról, hogy az a külön foglalko­zások szerint alakított, (constituált) külön körök nélkül nem is képzelhető. Nyáry Pál és a pestmegyei tömeges kérvény. A lélekisme szerint a bátorság külön­böző fajtájú, így például megeshetnék, hogy Blondin, ki bámulatos lélekjelenlét­tel jár a szédítő magasságban a halál közvetlen szomszédságában vont vékony kötélen, a­hogy Blondin, a harczi első ágyuszónál félénk nyúlszivüvé változ­nék. Nyáry Pálnak nem mindennapi sajátsá­gos bátorsága van oly állítások nyilvání­tására, melyek ha igazak volnának, az­napságtól fogva a logica szabályainak teljesen meg kellene változni. Nyáry Pál a merész eszmének, — hogy egy megye a parliamentáris felelős mi­nisztérium irányában nem alárendelt, de coordinált hatóság — bátor feltaláló­­a. Nyáry Pál a folyó hó 10-diki orszá­gos ülésben a pest megyei tömeges­ petitio tárgyalásakor ismét remekelt. Nevetsége­sen meglepő volt, miként mellesztett meg a pestmegyei főszakács minden má­sokat alkotmányos jogaiktól csak azért, hogy a megyéé érintetlen maradjon, hogy a megyének annál több jusson. Ezúttal a bűvészet mestersége abban állott, miszerint minden megfosztandó­­nak úgy országgyűlésnek — mint mi­nisztériumnak, egy-egy füzér , egy-egy jog vettessék oda s h­angelroztassék leg­ott vissza az értelmezés perfidiájával. Az 1848. V-ik t. ez. által ezen törvény ren­deletének végrehajtására s általában a képviselő választási ügynek minden ága­zataiban való kezelésére és vezérletére a középponti választmány van megbíz­va. Nyáry Pál szerint e jég ép oly elvitázhat­­lan mint korlátlan. Ha a megye középponti választmánya jogával a törvények értelmében él, jól teszi, de ha e választmánynak eszébe jut­na a törvény által nyert felhatalmazásá­val törvényellenesen élni, ez esetben a minisztérium talán, de csak is talán int­heti, figyelmeztetheti őt kötelessége telje­sítésére, s ha e figyelmeztetés használ, az is jó, de ha a választmány nem engedel­meskedik, ez esetben a minisztérium őt a törvény korlátai megtartására nem szorít­hatja. És miért nem? Mindenek fölött azért, mert az említett törvény 46. pontja ugyanazon törvény rendeleteinek az ille­tők általi teljesítésére felügyeleti joggal, és épen csakis felügyeleti joggal, a minisz­tériumot ruházta fel, s ámbár minden más esetekben a felügyelési jog a teljesítési felett emineál, s a jogból a jognak érvé­­nyesítése mulhatlanul következik : ez egyetlen esetben azonban a felügyelési jog csupán csak képzeleti, olyas valami minővel a bakter a tiszre nézve bír, ki a­­----7 . •» azután megoltják mások, vagy more patria ég addig, mig magától el nem alszik. Az országgyűlés irányában nem vol­tak kegyesebbek Nyáry Pál okoskodásai. Hazánk bármely egyes polgárának, testületének, hatóságának, ha bár­kitől, gazdagtól vagy szegénytől, királytól vagy koldustól sérelmet szenvedett, joga van orvoslás végett az országgyűléshez folya­modni, s az országgyűlésnek nem csak joga, de egyszersmind kötelessége a jog­talanul sértett felet oltalomba venni, neki orvoslást eszközölni; de ha Pest megyének számtalan választó­polgárát a középponti választmány választói jogaiban sértő , s e sérelmet a belügyminisztérium túlságos en­gedékenységből nem orvosolta, ha e sérel­mek orvoslására Pest megyének majd 4000 polgára az országgyűléshez folyamodik, s ha az országgyűlés ez alapos kérelmet a belügyminisztériumhoz oly czélból uta­sítja, hogy világos törvényszabta köteles­ségénél fogva a törvénynek érvényt sze­rezzen : ez törvénytelenség, ez jogsértés, és pedig ismét miért? azért : 1­ er, mert a minisztériumot az 1848. V. t.-czik 46. pontja a megyei közép­ponti választmányoknak a képviselői vá­lasztások körüli eljárás felett felügyeleti joggal ruházta fel, és 2- er, mert az említett törvény 47-dik pontja szerint a verificatio joga az ország­gyűlést illeti és őt és ezért a követválasz­tások irányában nem illeti, nem illetheti semmi más jog, még az sem, hogy a ha­zafiak jogsérelmének orvoslást szerezzen. Nemde nagy és sajátságos bátorság kívántatik ily állításoknak csalhatlan igazságok gyanánt! proclamálására egy oly tanácskozó testületben, hol a szóno­kon kivil még több százan vannak, kik magoknak egy kis felfogást és logicát tulaj­donit­nak. Én rész­emről, m­intse­m ily­eket állítsak, előbb éreznék magamban bátorságot, hogy Blondin hátán tegyem meg a ve­szélyes utat a szédítő magasságban. a. v. A vörös könyvből. A czim- és kereskedelmi lobogó kérdé­sének a dualismus szellemében történt megoldása után Beust külügyér az alább következő kárrendeletekkel utasítá a kül­földi hatalmasságoknál működő követsé­geket és consulatusokat , a megfelelő czim- és kereskedelmi lobogó használása iránt. Első helyen ő Felségének Beusthoz ugyanezen ügyben intézett legfelsőbb kéziratát közöljük. I. Legfelsőbb kézirat Kedves Beust! Miután az újonan szervezett alkotmányviszonyok úgy kívánják, hogy legfel­sőbb okmányaimon­­ különösen, a külhatalmas­­ságokkal kötendő államszerződéseken a megfe­lelő czimek és szabványok alkalmaztassanak, akarom, h­ogy e szerződések kezdetén, melyek­ben személyem, mint szerződését és mint fel­­­ha­talmazó fordul elő, czimem jövendőre igy hasz­náltassák : ,, Ausztria császára, Csehország kirá­­lya, stb. és Magyarország apostoli királya.“ A szerződés további szövegében pedig a diploma­­tiai gyakorlatnak megfelelő, rövidebb alak lesz használható; igy : „ Ausztria császára és Ma­­gyarország apostoli királya“; továbbá igy : „O császári és királyi felsége,“ vagy : O cs. és k. apostoli felsége.“ Kormányom alatt alkotmányosan egyesült királyságok és országok együttességének kife­jezésére ezen kitétel: „Osztrák-magyar monar­chia“ és „osztrák-magyar birodalom“ váltakoz­va használható. Ezen határozatomat adja tudtára ön a birodal­mi gyűlésben képviselt királyságaim és orszá­gaim minisztertanácsának, nemkülönben a ma­gyar minisztériumnak; továbbá rendelje el,hogy a megváltozott czimnek megfelelő kifejezések, követségeim által a külföldi államoknál jeleztes­­senek és egyszersmind az államjogi és diploma­­tiai okmányokban alkalmaztassanak. Bécs, nov. 14. 1868. Ferencz József, s. k. Beust, s. k. II. Körrendelet a csász. én kir. összes követsé­gekkel. Buda, nov. 20. 1868. Van szerencsém átküldeni önnek .... egy f. hó 14-én kelt legfelsőbb kéziratnak kölenyoma­­tát, melyben azon változtatások körülirvák, me­lyek­­— a birodalom mindkét fele uj alkot­mányszervezetének megfelelő lévén — ő felsé­gének, a császárnak és királynak, legkegyelme­­sebb urunknak czimében, továbbá ő felségének kormánya alatt alkotmányosan egyesült király­ságok és országok egységének kifejezésében, jövendőre alkalmazandók lesznek minden ál­lamszerződéseknél és más diplomatiai és állam­jogi okmányoknál. Fölhivatik ön ... . hogy a kormány(ok)nál, mely(ek)nél ön megbizottkép szerencsés mű­ködhetni, ehhez képest megfelelő jelentést tenni, úgyszintén a főnöksége alatt álló konzuli hiva­talokat ez értelemben utasítani szíveskedjék. Fogadja ön stb. Körrendelet a császári és királyi összes kö­vetségekhez. Bécs, február 1. 1869. Múlt évi nov. 20-diki körrendeletben,­­ apos­toli felségének, a császárnak és királynak uj czimzése mellett, azon kifejezések is közöltettek, melyeket ugyanazon hó 14 dikéröl kelt legfel­sőbb kézirat nyomán ott, hol ő felsége kormánya alatt alkotmányosan egyesült királyságok és or­szágok i­s, az osztrák-magyar állam együttessé­gének jelölésére vonatkozólag, használni kell. Ezóta a csász. és kir. követségektől többféle kérdés intéztetett, a nekik és a cs. és k. konsu­­latUsOknak, mint az öszbirodalom képviselő ha­tóságainak megfelelő külön elnevezés iránt; de mivel a kérdésben levő cs. és k. diplomatiai vagy konsuli hatóságok czimzése, az egyszerű „k. k.“ és a tartózkodási helynek megnevezése által, p. o. „cs. k. követség Londonban, cs. k. főkonsulság Párisban“ stb. — valóban nem látszik minden kívánalmat kielégítőnek lenni; tudomására adatik tehát a csász. és kir. kö­vetségnek, egy m. hó 29-én kelt, a külügyi mi­nisztérium által kézbesített császári határozat alapján, hogy az illető változtatások jelölésére, a következő kifejezések, a legfelsőbb helyben­hagyást kinyerték: „Österreichisch-ungarische b­othschaft (Gesandschaft, General-Consulat,Con­­sulat), „Österreichisch-ungarischer Botschafter, Gesandter, General-Consul, Consul“ stb. „Am­bassade Impériale et Royale d’ Autriche-Hon­­grie,“ „Ambassadeur extraordinaire de sa Ma­­jeste l’ Empereur d’ Autriche, Roi de Hongrie“ stb. stb. A császári királyi követség fölhivatik, ezeket zsinórmértékül venni, és egyszersmind az alatta álló consuli hivatalokat erről tudósítani. IV. Körrendelet a császári és királyi követsé­gekhez." Bécs, márt. 21., 1869. A császári és királyi apostoli Felsége, f. évi febr. 18-tól kelt legfelsőbb elhatározásával, az osztrák-magyar monarchia számára uj kereske­delmi lobogó használását elrendelte. Mellékelve veszi ön ... a kereskedelmi mi­nisztérium által kibocsátott hirdetésének példá­nyát, s hasonló mennyiségű lobogó példányt, azon meghagyással, miszerint egy példányt a kormánynak, melynél ön szerencsés megbízott­ként működhetni, tudomásvétel végett, valamint az illető országos hatóságoknak .... meg­küldeni. .­. Úgyszintén az alatta álló consuli hivatalok­nak egy-egy példányt a hirdetési és lobogó­­mintából, hivatalos értesülés végett küldjön meg. Fogadja stb. . .y. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház Július 13 -kán tartott ülése. Elnök: Somssich Pál; Jegyzők: Jám­bor Pál, Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak : Andrássy Gyula gr., M­i­­k­ó Imre gróf, Eötvös József b., H­o­r­v­á­t Boldizsár, L­ó­n­y­a­y Menyhért, Bede­­k­o­v­i­c­s Kálmán, G­o­r­o­v­e István, mi­niszterek. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hi­telesíttetik. F­i­l­i­p­o­v­i­t­s Simon, mint a basahidi vá­lasztás megvizsgálása tárgyában kiküldött vizs­gáló, bemutatja jelentését, mely a második bí­ráló bizottsághoz tétetik át. Nyáry Gyula b. főrendi jegyző áthozza a főrendek üzenetét, mely szerint a főrendek a birói hatalom gyakorlásáról, az építendő gráczi vasútról, a függő államadósság ellenőrzésére vo­natkozó­­javaslat egyik szakaszának módosítá­sáról szóló­­javaslatokat elfogadták, a vezetendő arany és ezüst pénzekre vonatkozó póthatáro­zathoz hozzájárultak, a képviselőháznak az or­szággyűlési gyorsiroda szállásbérére vonatkozó határozatát magukévá tették, a többrendű ke­reskedelmi szerződésekre vonatkozó törvény­­czikkek beczikkelyezését szintén elhatározták, valamint a Szerbiával és egyesült Dunafejede­­lemségekkel kötött posta­szerződéseket elfo­gadták. Szentiványi Károly: A múlt ország­gyűlés képviselőháza elhatározta, hogy elvárja azon képviselőktől, kik kormányhivatalra ne­veztetnek ki, hogy képviselői állásukról lemond­janak, és fölhatalmazta az elnökséget, hogy a szünetelés ideje alatt bejelentendő lemondások esetében, felszólíthassa az illető központi bizott­ságokat új választás eszközlésére. Tekintettel a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényja­vaslat rendelkezésére, indítványozza, hogy a mostani szünetelés idejére hasonló meghatalma­zás adassék az elnöknek. Elfogadtatik. A ház végleg megszavazza a gácsországi moz­­donyvasút kiépítéséről szóló törvényjavaslatot, mely több vasútra nézve tegnap hozott határo­zatokkal együtt a főrendekhez át fog küldetni. Hordát Boldizsár igazságügyminiszter több hozzáintézett interpellátióra válaszol. Pulsz­­ky Ferencz kérdésére, mely az ősiségi pátens 5. § ra vonatkozik, azt feleli, hogy e szakaszokat oly világosoknak ismeri, hogy azokra nézve a törvény magyarázásának szüksége nem forog fenn. Egyébként nem tartja tanácsosnak, hogy a ház concret jogi eseteknek fejtegetésébe bo­csátkozzék, mert ez a pressiónak egy neme vol­na a bírói ítéletek ellen. Luksits Bódognak azt feleli, hogy annak oka, miért nem vette ki a ház levéltárából a múlt ülésszak alatt előterjesztett vadászati törvényjavaslatot, csak az, mert nem volt reménye, hogy az jelenleg tárgy­altathas­­sék. Kéri azonban az elnököt, hogy azt a jövő tör­vényhozási idényre nyomassa ki. Ugyanazon képviselőnek azon felszólítására, terjesztessék elő a birtokviszonyok rendezésére és a királyi haszonvételek szabályozására vonatkozó tör­vényjavaslat, azt válaszolja, hogy a kormány a törvényjavaslatot a ház asztalára le fogja tenni, annak felvétele a tárgyalások gyorsabb, vagy hosszadalmasabb menetétől függ. Ugyanezt fe­leli Tisza Kálmánnak hasontartalmú interpel­­lációjára. Csiky Sándornak azon kérdésére, miért nem lett azon kérelme teljesítve, mely szerint egy 389 főt 71 és­­15 krajczárból álló kincstári kö­vetelés ellene nem szüntetett meg; előadja, hogy ezen kincstári követelés nemcsak a kirá­lyi tábla, hanem legújabban a hétszemélyes tábla által is meg lett ítélve, tehát oly követelés, mely teljesen jogérvényre emelkedett birósági ítéleten alapul és melyet elengedni nem áll hatal­mában. Ami Csiky ingóságainak 1850-ik évben történt elkobzását illeti, iparkodni fog, hogy méltányos követelésének mielőbb elégtétessék. Áttér Almásy Sándornak azon vádjára, mely szerint — mint a lapokban olvassa — a legfőbb törvényszéknek egy megnevezett tagját veszte­getéssel vádolta. Később Almásy, Csanády és Mednyászky képviselők­ társaságában megláto­gatta és vádját oda rectifi­álta, hogy ama tör­vényszéki tagról azt mondotta, hogy ügyvéd korában 4000 forintnyi dijt kötött ki magának és mindaddig, mig ezen dijt le nem fizették, az irományokat nem adta ki. Kérte Almásytól a szerződés előmutatását, de ez ki­jelentette, hogy nincs annak birtokában; továbbá kérdésére elő­adta, hogy azon­osat 1864-ben­, tehát a magyar törvények uralma alatt történt, melyek egy ese­tet kivéve, mely azonban itt nem forog fenn,­­ megengedik, hogy az ügyvéd felével szerződés­re lépjen. A dolog ily helyzetében nem lát a vádlott tényben semmi törvénytelenséget és ki­jelenti, hogy a vádat alaptalannak találja. Egy­úttal kéri, hogy hasonló vádak okadatolva adas­sanak elő, különben megingattatik a birói hitel és tekintély. S­i­m­o­n­y­i Ernő azon állítására, mely szerint a legfőbb törvényszék két tagja 11 E­n­­gelmüller és Kosalko a vérbiróságnak lettek volna tagjai,­­ előadja, hogy az első 1853 ig semminemű hivatalt nem vállalt — és hogy az akkori politikai mozgalmakra egy­­átalában nem volt befolyással. Mind jellemére, mind juridicai képességére minden tekintetben kiállja a birálatot és a miniszter e­lnevezésért szivósan magára vállalja a felelősséget. A máso­dikra nézve szintén előadja, hogy semmiféle vér- vagy vészbíróságnak tagja nem volt. Almásy Sándor csak azt állította, h­ogy ama törvényszéki tag, kit ezennel megnő­véz, Tóth Lőrincz, ügyvédi helyzetével visszaélve csak azért, hogy a kiályi táblánál egy ítélet kimondassék és expediáltassék, 4000 frtot kötött ki magának. H­orvát Boldizsár kérdi, fentartja e Almásy vádját. Almásy Sándor: Nem vádképen hozta fel a mondottakat. Horvát Boldizsár: E teremben gyanúsításnak nem lehet helye, itt csak vádolni lehet. Almásy Sándor: tehát fentartja a vádját Horvát Boldizsár, felszólítja Al­­másyt, adja be írásban vádját okmányok­kal együtt, hogy szigorú vizsgálatot rendelhes­sen el, de fentartja ama legfőbb törvényszék tagja számára is, hogy elégtételt szerezhessen magának. Simonyi Ernő­ azt mondja, hogy Hän­gelmüller és Kosalko kineveztetése a nemzet közérzületét sértették. Horvát Boldizsár: Kérdi, kitől kapta Simonyi ezen mandátumot, hogy n­em­­zet közérzületét tolmácsolhassa. Reisz Szilárd tökéletesen meg van nyugtatva a miniszter válasza által. A miniszternek a hozzáintézett több nemű­ interpellációra adott válaszai tudomásul vé­tetnek. Lónyay Menyhért pénzügyminisz­ter , T. ház : Az országgyűlési jelen ülésszaknak nemcsak napjai, de úgy­szólván órái is meg vannak számlálva; ennélfogva ezen rövid idő­nek egy részét nem szívesen veszem magam részére igénybe, de miután általában adós ma­radni nem szeretek, engedje meg a tiszt, ház, hogy 3 rendbeli hozzám intézett interpellációra egymás után válaszoljak. A válaszszal pedig adós annyival inkább nem kívánok maradni, miután mind a három tárgy részben az adófizetőket, részben pedig általában a pénzügyeket érdekel­vén, kötelességemnek tartom a szükséges felvi­lágosításokat megadni. Gróf Bethlen Sándor képviselő úr interpellá­­ciót intézett hozzám az iránt, hogy „s­z­á­n­d­é­­k­o­z­i­k-e a pénzügyminiszter Er­dély némely útján létező út éshíd­­vámokat megszüntetni, és ezen utvámok jövedelmét taval tett ígérete szerint a közelebbi budgetbe be nem venni, mire a következőkben van szerencsém válaszolni: Mint a múlt évben kifejeztem azon nézetet, úgy jelenleg is azon nézetben vagyok, hogy a jelenben még fennálló utvámok különösen Er­dély némely vidékeit aránytalanul terhelik; azonban a törvényhozás 1869-dik évre a jelen­ben fennálló utvámoknak szedését elrendelvén, azokra nézve lényeges változást ez év folytán tettleg be nem hozhatok ; egyébiránt az erdélyi Utvámokra nézve már biz­­tt­mányi t­árgyaláso­­kat is tartottam, és felkértem az erdélyi királyi biztost, hogy tenne az iránt javaslatot, minő

Next