Pesti Napló, 1869. szeptember (20. évfolyam, 200–224. szám)

1869-09-01 / 200. szám

Bujánovica és Svetec felolvassák a jegyző­köny­vet s ezzel az együttes ülés d. u. 1 órakor eloszlik. Két órakor a magyar delegatio saját helyiségében összeült R­a­j­n­e­r Pál olvassa a közös költségvetést, úgy a mint az legfelsőbb megerősítés alá terjesz­tendő. Fölolvastatván a jegyzőköny­v és a bizott­sági költségvetés, helyben hagyatik,s az elnök megbizatik netalálni hátralékos kiadások teljesí­tésével. Erre az ülés esti 53/8 óráig elnapoltatik.­ ­ Belföld, Pest, aug. 31. ) A Deákpárt két helyen győzött ismét az új képviselő választásoknál. Mint Kecskemétről távirják, Horváth Döme megválasztatott orsz. képviselővé nagy többséggel, Baghi László baloldali ellenében; hasonlókép Hodossy Imre deákpárti megválasztatott Sárosmegye nagy­szebeni kerületében. Pest, aug. 31. [Ered. tud.] (Megyei é­v­­negyedes bizottmányi ülés.) Pestme­gye bizottmánya ma délelőtt tartotta évnegye­­des közgyűlését. Elnök Beöthy Lajos al­s­­pány d­­e­­lüll órakor nyitván meg az ülést, olvastatott az alispáni évnegyedes jelentés, mely kikerekített képét adta a megye törvénykezési, közigazgatási és közrendészeti állapotának az utolsó évnegyedben. Mi az utóbbit illeti, sok megnyugtatót hallottunk az alispáni rendelet­ben, de annál roszabb színbe helyezték a két elsőt az évnegyedes jelentés adatai. A számok denique oly hangosan szólnak, hogy nem lehet elnémítani őket holmi üres frasisokkal. Midőn az alispáni jelentés elbeszéli, hogy ehhez a vi­déki szolgabirósághoz ennyi és ennyi száz ügy­darab érkezett be, s ennek csak fele, vagy épen harmadrésze, sőt néha még ennyi sem intézte­­tett el (p. u. a pilisi járás egyik szolgabirája Szilágyi 700 ügydarabból 500-at hagyott elintézetlenül) ekkor már a legszebben hangzó frázisok sem elegendők, hogy a figyel­mesen gondolkodónak aggodalmait eloszlassák törvénykezési és közigazgatási állapotaink e je­lenségei iránt. Az évnegyedes jelentés után a megürült ügyé­szi állomások ideiglenes helyettesítése felett támadt vita után egy személyes ügy került sző­nyegre, mely csaknem az egész ülés folyamán áthúzódott. Gr. Ráday László főjegyz felhíván a gyű­lés figyelmét, az alispányi jelentésben is érintett két nagy hazafi, Teleki és Széchenyinek Bara­bás által festett arczképére, indítványozza, hogy harmadiknak festesse le a megye­i Nyáry Pált. „Ismeretes — úgymond — országszerte azon gúnyos szólásmód, hogy Pest megye c’est Nyáry Pál; legalább mutassa ki ez által a me­gye, hogy e gúnyt dicsőségének tartja. Tegye ezt a megye addig, mig hatalmában áll, mert napjai úgyis már megszámlálják, s tán nem éli túl Nyáry Pál földi létének tartamát sem.“ — Az indítvány pártolásra talál. Csak a kivitel módozata iránt támad véleménykülönbség. Már­­már határozatba megy, hogy Nyáry Pál arcz­­képe Pest megye pantheonjába fölfüggesztetik. De most feláll a jelenlevő Nyáry Pál. Tiltakozik az inditvány ellen, s kijelenti, hogy azon pilla­nattól kezdve, midőn ezen inditvány határozatba megy, a megyeház termének küszöbét többé át nem lépi. És lett erre általános zavarodás, mely közt Ráday László gróf, Nyáry Pál „fia és ta­nítványa“ még meg is lec­kézteti mesterét. Végre határozatba megy jegyzőkönyvbe igtattatni, mi­szerint az indítványt osztja ugyan a gyűlés, de kivitele ezúttal bizonytalan időre elhalasztatik. Ezután a megyei költségvetésben fennforgó nehézségek elintézésére kiküldött bizottság je­lentése kerül olvasás alá. E kevésbé mulatságos ügyben azonban már minél kevesebben kíván­tak részt venni. A terem kezdett kiürülni. S még az elnök felhívása e fontos ügy végig­hall­gatása iránt sem volt képes eszközölni, hogy az obuigát személyeken kívül mások is részt vet­tek volna a további tanácskozásban. Pest, aug. 25. (Jelentés a közös ügyek tárgyalására 1869. évben kiküldött magyar országos de­­legatió hadügyi albizottságá­nak a közös hadügyministeri­­u­m­n­a­k 1870. évre szóló költség­­vetése tárgyában. (Folytatás.) XVI. czím. Ellátási ügy. Bár­mennyire súlyos legyen is a teher, mely a régi előléptetési és nyugdijjazási rendszer vagy­is inkább rendezetlenségből ered, a már megszerzett nyugdíjakra nézve ezen változtatni nem lehet; azonban az albizottság határozottan kimondja, hogy az elfogadott fizetés felemelés átalában a nyugdíjasokra nem terjedhet. Tájékozás végett az albizottság üde mellékeli a nyugdíjasok lajstromát az 1868. 1869. és 1870-ik évre, a­melyből kilátszik, hogy a nyug­díjasok száma 617-el és a rokkantaké 660-al növekedett. Az első szaporodás többnyire a ka­tonai feleknél és hivatalnokoknál kerül elő, mi abból magyarázható, hogy az újjá­szervezés és egyszerűsítés következtében a többé nem hasz­nálható egyének nyugdíjaztattak. Az egész tárgyra a bizottság kiterjesztette fi­gyelmét. A nyugdíjasok lajstromát a seregben aktív szolgálatban levő tisztekkel és katonai fe­lekkel összehasonlítván, kitűnik , hogy azok majdnem ugyan­azon számban vannak, és hogy az ellátásokra szükségelt összeg egy hetedét ké­pezi az egész előirányzatnak. Ez oly aggasztó állapot, melyen segíteni ok­vetlen szükséges. Azonban ezen segély inkább a jövőben mint a jelenben várható, mert mind­azon megtakarítások, melyek a közigazgatásban történhetnek az­által, hogy a közegek létszáma leszállíttatik, és a kezelés egyszerűsíttetik, mind ezen rovat terhére esik. Azért is az albizottság e czimnél csak­is az ily czimnél szükségképen elő­kerülő üresedéseket vevén tekintetbe,10,925.588 forint helyett 10,745.000 forintot előirányoz. Ígyra vonatkozólag az albizottság vélm­­énye szerint az előléptetési és nyugdíjazási gí°í­eretforfálja az első teendő vol-Ka feltendónak vélt azért a hadügyért, hogy ebbeli előterjesztését minél előbb a két ministe­­rum utján a törvényhozásoknak benyújtsa. XVII. czim. Fegyintézetek. A fegyenczek élelmezését is az albizottság czélszerűbben gondolná eszközölhetőnek, ha az, mint a többi fegyenczházaknál történik, bérbe adatnék. Az albizottság e tekintetben némely érdekes felvilágosítást nyert, melyek ezen véle­ményében csak megerősíthették. Azonban minthogy ily átalakításra időre és tájékozásra van szükség, és minthogy a testbeli büntetés eltörlése a fegyenczek számát szükség­kép szaporította, az albizottság e czimet válto­zatlanul meghagyja, és a kívánt 75.575 forintot megszavazza. XVIII. czim: Különféle kiadások. Ezek külön egymással semmi összeköttetésben nem lévő tételeket tartalmaznak. Az első illetőleg 115. tétel a külföldi követ­ségnél alkalmazott tisztekre vonatkozik, ennek szükségét átlátván az albizottság, azt megajánl­ja; úgy hasonlóképen a 121-ik, a távsürgönyök átalányát tartalmazó tételt is az albizottság meg­szavazza. A 120-ik tételt, mely az úti költségeket fog­lalja magában a központi vezetésnél és a katonai parancsnokságoknál, az albizottság leszállítja 45 000 írtról 35.000-re; úgy hasonlóképen a 118. tételt, mely a jutalomdíjakat és segélyezé­seket tartalmazza 64.000 írtról 50 000-re le­szállítja. A 116-ik tételt pedig, mely a „Militär-Zeit­schrift“ nevű hírlap szerkesztőségének költségét tartalmazza, továbbá a 117-ik tételt, mely a ka­tonai tudományos egylet segélyezéséről szól, a 119-iket, mely katonai értesülésekre vonatkozik a külföldön, és végre a 122-ik tételt, mely a százafeletti írnokokra kívántatik, az albizottság törlendőnek véli. Éz pedig az elsőt, mert egyátalában nem tart­ja az újságoknak az állam általi segélyezését ezég­szerűnek ; a másodikát, mert ennek költsé­gei a képző intézetek javadalmazásából lenné­nek fedezendők; a 3-ikát, mert ezek a külügyi költségvetésben előkerülő 500.000 frtnyi titkos kiadásokra szánt összegből lennének fedezen­dők ; végre a­z iket, mert az albizottság a köz­­igazgatási ágaknál alkalmazott kezelési sze­mélyzetet úgy is sokalja. Ennélfogva az albizott­ság ezen czímre mindössze 280.706 helyett ke­rek számban 160.000 frtot ajánl meg. XIX czim. Határőrvidék. A határőrvidékre nézve az albizottság fen­­tartja magának egy külön jelentés beadását. XX. és XXI. czim. Élelmezési és le­génységi eledel. Ezen két czimre vonatkozólag az albizottság egy választmányt küldött ki, azon czélból, hogy 1. vizsgálják meg, vájjon összeütnek-e az előirányzatban felvett átlagos árak azon árak­kal, melyeket ők mint valóságosokat kinyo­moznak ? 2. Ezen árakon szereztettek-e be csakugyan az illető termények és anyagok, és ezen árakon köttettek-e a szerződések. 3. Hogy a választmány véleményt adjon, mennyiben lehet a jövő évre az élelmezés­nél előirányzott árakat mérvadósul elfogadni. A választmány azt találta, hogy az előirány­zatban kimutatott 10 évi élelmezési árak átla­gai átalában nem egyeznek a piac­i árak átla­gával, azoknál a legtöbb helyen magasabbak lévén. Ez nevezetesen a kenyérnél, zabnál és szénánál azaz a fö élelmezési czikkeknél mutat­kozik, melyre a választmány figyelmét különö­sen irányozta. Ennek okát a választmány főképen abban keresi, hogy a szállítási szerződések tavaszkor és őszkor történnek csak, midőn a termények ára legmagasabb szokott lenni, és hogy a kitű­zött árlejtési napot megelőző 4 heti helybeli pi­ac­i árak vétetnek fel mérvadókul. Minden szállítónak érdekében lévén ilyenkor az árakat felcsigázni, ez leginkább a kisebb helyeken meg is történik. Továbbá a választmány nem helyeselheti, hogy a piaczi átlag árak egy bizonyos százaléka a bérlő előnyére mint bevásárlási pótlék számít­­tatik. Ezen százalék rendesen a gabonánál és zabnál 6%, a szénánál pedig 5%-ot teszen és az idén a kenyér lisztnél épen 10° é--et tett. Átalában a választmány azon meggyőződésre jött, hogy az élelmezési eljárás és szabályok nem felelnek meg többé a kor igényeinek, és hogy az egész élelmezési rendszer bérbeadás út­­ján sokkal jutányosabban és czélszerűbben rendeztethetnék el. A­mi a jövő előirányzatban felvett 10 évi átlagos árakat illeti, a választmány valószínűek­­nek tartja azokat. Az aratás eredményét tekintve, az 1869-iki termés átalában legfeljebb középszerűnek mond­ható, a takarmány ellenben a tavak­nál sokkal csekélyebb, így tehát inkább magasabb mint olcsóbb árakra lehet számítanunk. A választ­mány tehát mindezeknél fogva az előirányzott árakat elfogadandóknak véli, és csak­is azt ja­vasolja, hogy már e folyó évben az átlagos piac­i áraknál magas­ szerződési árak elkerül­hessenek, és a nem indokolt beszerzési pótlékok megszüntettessenek, valamint az élelmezésre megszavazandó összegeknél az átruházás egy­átalában ne engedtessék. Az albizottság a választmány nézetét osztván, az élelmezési költségek fedezésére előirányzott 12.155.625 forint helyett 12.000.000 ajánl meg kerek számban, a legénységi eledel cziménél pedig 8.687.912 forint helyett 8.600.000 kerek számban. Az átruházást e két czim közt az albizottság nem engedi, és a választmány által az élelm­­e­­zés kezelésében mutatkozó hiányok orvoslására felhivja a hadügyért. XXII. czim. Ruházat és ágyneműek. Az albizottság tájékozni kívánván magát e c­ímre nézve, hasonlóképen egy választmányt küldött ki, hogy az ujjonan kötött ruházási szer­ződést megvizsgálja, és az iránt véleményt ad­jon. Ezen választmány jelentése ide mellékelte­tik. E vélemény, melyet az albizottság is oszt, oda járul, hogy bár a szerződés több tekintet­ben éppen nem kifogástalan, ez nem lenne elve­tendő, hanem csak oda módosítandó, hogy a hiányok orvoslása mellett a kötött szerződés oly előnyössé váljék, a­milyet a fennforgó körülmé­nyek közt elérni lehetne. A fő hiány, mely e tekintetben kijelöltetik az, hogy az egész hadsereg felszerelése egyetlen consortiumnak adatik át, a­melyből a kisebb vállalkozók, kik ez előtt a legnagyobb részét a szükségletnek fedezték, ki vannak zárva. Ez által az olcsóság mint nemzet­gazdászati tekin­tetben oly üdvös szabad verseny kizáratik és pedig nem csak a jelenben, hanem a jövőben is, mert ezen kisebb vállalkozók nem találván többé gyáraikra nézve foglalkozást az öt év alatt, melyekre a szerződés szól, kényszerülve lesznek gyáraikat átalakítani és más czélokra berendezni úgy, hogy az öt év lefolyta után nem lennének többé képesek ajánlatot tenni. Ellenben ha egy része a készleteknek p. o. egy negyede nem a consortiumnak adatnék, hanem szabad versenynek engedtetnék át, ez nem csak túlzott árak ellen egy nagy biztosíték lenne, hanem egyszersmind a honvédség felsze­reléséből eredő munkával együtt elégséges lenne arra, hogy a kisebb gyárak magukat fentart­­hassák, és az öt év lefolyta után ismét verse­nyezhessenek. E mód sokkal jobb biztosítékot nyújtana min­den évben az árszabásnál mint az, melyet a szer­ződő hatóság ajánl t. i., hogy a nyers­anyagnak az előbbi éven át létezett árai vétessenek alapul, ezeket kipuhatolni alig lehetséges, és ezenfelül october havában, melynek árai az irányadók, mindig hatalmában leend egy nagyobb pénzerő­­vel bíró consortiumnak az árakra tetemes be­­­folyást gyakorolni. Ha ez a választmány által ajánlt és az albi­zottság által pártolt módokat elfogadtatnék, elég lenne egyszerűmind téve mind­azon jogos kivonatoknak, melyek mind a két állam te­rület gyárosaitól az albizottságnak benyúj­­tattak. Azonban minthogy a hadügyér nyilatko­zata szerint a szerződés az egésznek koc­­­káztatása nélkül alig lenne lényegesebben megváltoztatható, az albizottságnak véleménye oda járul, hogy legalább a szerződés oda mó­dosíttatnék, hogy a jövő évi árak meghatározá­sánál nem egyedül a nyers­anyagoknál az előtte való év átlagos árai legyenek irányadók, hanem egyszersmind a monarchia nyugati fele Land­­wehrének felszerelésénél elért árak is tekin­tetbe vétethessenek. Végre az albizottság sokkal czélszerűbbnek A katonai k­ö­zi­g­az­ga­t­á­s saj­á­t bevétele. Ezen bevételek kimutatása az eddigi elő­irányzatokban igen hiányos volt, a hadügymi­­nistérium kezelése alatt lévő nagy alapoknak abban semmi nyoma nem lévén. E tekintetben az idén nevezetes haladás tör­tént, a delegációk kívánságát ugyan­is tekintet­­be vévén a hadügyér, mind ezen kezelése alatt levő alapokat elősorolja. Azonban az albizottság véleménye szerint ezen kimutatás nem történt, sem oly mérvben, sem oly módon, mint az kívánatos lett volna. Egyedül a helyettesítési alap bevételeit és kiadásait lehet abból ugyanis megítélni; a többi alapokra nézve a tőke és abból folyó kamatok kimutattatnak ugyan, de a jövedelemnek hová­­fordítása sehol sem tűnik ki, ámbár ez itt ott a számadásokban felvétetett. Oka ennek, hogy a hadügyér nézete szerint ezen alapoknak külön rendeltetésök van és ez a hadügyministériumra lévén bízva , ezen alapok a budgetbe nem tartoznak. Az albizottság ezen alapok megvizsgálására egy választmányt küldött ki, mely az alapítvá­nyi leveleket a hadügyministériumnál átvizs­gálván, e tekintetben véleményt adjon. E választmány jelentését az albizottság ma­gáévá tévén, az albizottság javasolja, hogy mind­azon alapok, melyek nem kétségen kívül magán természetűek, jövedelmeikkel és kiadásaikkal az előirányzatba bevézessenek és hogy jövőre ez alapok kezelése a közös pénzügyminisztérium­nak átadassék. Mint a közös budgetbe valókat az albizottság a következőket találta: 1. A helyettesítési alap. Ez alapnak tőkéje, bevételei és kiadásai ki vannak ugyan már is mutatva az előirányzat­ban, de mint egészen külön czélra szántak. Mint ilyen külön czélra szántat az albizottság a helyettesítési alapot el nem ismerheti.­­ Van ugyan ennek egy része, mely az előbbi védrend­­szer szerint belépett önkéntesek és helyettesek díjazására és végkielégítésére szükséges és ezt az albizottság mint ezen egyének tulajdonát te­kinti, de erre a hadügyér számításai szerint csak 7.065,200 ft szükséges készpénzben,ezen ösz­­szeg állampapírokban 70°10 számítva 10,093,100 forint tőkét képez, melyet az 1868. végén vagy meglévő 33,592,631 ft 31 krból levonva, marad, mint egy 23,493,884 ftnyi összeg, mely közös czélokra használható lenne. A nélkül tehát, hogy az albizottság a kielégítések után fennmaradó összeg rendeltetése iránt e pillanatban véle­ményt adna, ez alapbevételeit jövőben a hadse­reg bevételei közt és az abból fedezett kiadáso­kat a kiadási rovatokba beveendőknek véli. 2. Az átalános rokkant­ alap. Ez már fel van véve 292.000 forintban a had­ügyminisztérium saját bevételeiben. 3. Az átalános kórházi alap. Ez is már fel van véve 54,400 ftban. 4. Egy helyőrségi kórház építésére szánt Erre nézve az albizottság azon felvilágosítást nyerte a hadügyértől, hogy az egész tőke kama­tokkal együtt épen fentartatik és annak idejé­ben fedezetkép fog használtatni, és ha a kóroda építése megengedtetik, az abbeli szükséglet azon vélné, ha az árszabásnál egyet nemértés esetében a feltáló bizottság, nem mint a szerződésben ál­lapíttatott meg, a hadügyminisztérium közegei­ből állana, hanem szakértőkből, kik ugyanazon számban választatván a két fél által, maguk vá­lasztanák elnöküket. Ezek sokkal inkább len­nének alkalmasak ily biráskodásra, mint a had­ügyminisztérium közegei, kik az üzlet titkaiban aligha oly jártasak, mint a gyárosok maguk. A nyolcz kérvényre nézve, mely nála e tárgy­ra vonatkozólag beadatott, t­­. 1. a cseh- és morvaországi katonai posztó­gyárosok képviselői által; 2. a Cseh- és morvaországi közép­ipar képvi­selői által; 3. a humpoleczi község és posztókészitők ál­tal Csehországból; 4. a Csehországban fekvő Neuhaus községe és posztókészitői által; 5. a Morvaországban fekvő Battelau községe által; 6. Potacsek községe által; 7. Triesch „ „ 8. Resch Henrik, pesti polgár és háztulajdonos által, az albizottság ajánlja, hogy a kérvények a hadügyérnek figyelembevétel végett átküldes­­senek. A­mi az e czim alatt előirányzott 6,506,359 forintnyi összeget illeti, az albizottság, tekintve a nyers­anyagok, főképen a gyapjúárnak leszál­lása­, mely a s­erződés szerint a jövő évi árak megszabására nézve irányadó teend, 6,400,000 frtot ajánl meg. XXIII. czim. Pótló szerzés. Erre 954,250 frt kívántatik, és ezen a tavaki­nál nagyobb összeg az által indokoltatik, hogy a lovak ára külföldi vevések folytán igen fel­­szállott. Az albizottság méltányolván ez indo­kot, mely előtte is ismeretes, kerek számban 954.000 frtot megajánl, időközi költségvetésben fog felvétetni. 1870-ben a kamatösszeg hihetőleg még egész mérvben tőkésíttetni fog. 5. A József-akadémia könyvtár alapja. Ezen alap, ha a József akadémia megszűnvén, magán­igények fenntartása mellett az egészség­­ügyi rovat fedezésére lesz fordítandó, költség­­vetésbe fel nem vehető, mert az alapítók szán­déka szerint más rendeltetése leend. Mindezeknek az 1871-dik előirányzatba való beosztatására szólítja fel az albizottság a had­ügyért. Viszont magán természetűeknek látsza­nak a következő alapok: a) a Schwarzenbergféle alap, b) az ezredi alapítványok, c) elkülönített katonai alapok, d) az állat-gyógyintézet alapja. A határőrvidéki átalános vagyon alap és a határőrvidéki nevelési és képződési alapok mint a határőrvidék tulajdona sem közös, sem kato­nai nem lévén, a határőrvidéki igazgatással át­veendők lesznek, azonban jelenleg ez is a had­­ügyminisztéri­um kezelése alatt állván, minden­esetre beszámítandó a határőrvidék oktatásügyi budgetjébe. Addig is, míg ez megtörténne, az albizottság ezen alapokra nézve külön kimutatást kívánt, mely ide mellékeltetik. k) A többi alapok mint a kisebb rokkant ala­pok, melyek 500 különféle alapból állanak és a katonai képződési alap, mely 112 kisebb alap egyesítéséből ered, megvizsgálását az idő rövid­sége nem engedte, azonban ezen alap jövedel­meinek azon része, mely a hadügyér vélemé­nye szerint a közös költségvetésbe beveendő volt, a már az előirányzat 30. lapján lévő növen­dékek tápl­álati átalányokban fel van véve. A ludoviccumi alapra nézve, mely ezek közt fordul elő, az albizottság az előbbi delegátiók részéről kifejezett jogfenntartást, mely szerint az egészen elkülönítendő, és mint Magyarország tulajdona tekintendő, nemcsak ismételve kife­jezi, de minthogy a közös hadügyminiszter ré­széről azon biztosítást nyerte, miszerint aziránt, hogy ezen alap eredeti hivatásához képest a ma­yar kormánynak átadassék, elvi nehézség nem fordul elő; elvárja az albizottság, hogy a ludo­­viceumi alap többé a közös alapok közé fölvé­tetni nem fog. Egyáltalában a hadügyminisztérium saját be­vételei 60,000 forinttal előbb vannak előirányoz­va, mint 1869-re. Ez annak tulajdonítható, hogy a haszonve­­hetlen tárgyak eladásából eredő bevétel cseké­lyebb, és így a bevételek 3,174,000 helyett csak 3,114,000 írtra vannak számítva. Átruházás. Az albizottság javaslata szerint az átruházás­nak (Virement) az egyes czimek között helye nem lenne, kivévén a X. az „ellátási ügyre“ vo­natkozó czimet, mely között ugyan­is, és a rend­kívüli költségvetés VIII. a „számfelettieket“ illető czime között, az azok között létező össze­függésnél fogva, az átruházás megengedtetnék. Kelt Bécsben, 1809. aug. 22. Bittó István s. k., a hadügyi albizottság elnöke. Éber Nándor s. k., a hadügyi albizottság előadója. Brünn, aug. 29. (II. József/Császár emlékünnepe.) Mai nap tartatott meg azon emlékezetes tény ünnepe, midőn II. József csá­szár az ekeszarvát kivette a földmives kezéből s maga szántott néhány barázdát. A klerikáli­sok és cseh nemzeti pártiak mindenkép igye­keztek az ünnepélyt meghiusitani, de ez nem sikerült nekik s az ünnepély nagyszerűen ment véghez. Miután Károly Lajos főherczeg mint ő Felsége képviselője, továbbá gr. Potoczki és Giskra miniszterek s számos más főbb tisztvi­selő a helyszínen megjelentek, közel 30,000 em­ber jelenlétében megindult az ünnepi menet, az emlékoszlophoz, mely ez alkalomból helyreiga­­zittatott s mintegy 21 láb magas; egyik oldalán a császár nevének kezdőbetűit, babérkoszorút és a morva sast viseli, a másikon egy gabnaké­­vét, s három oldalán latin, német és cseh fel­írást. Károly Lajos főherczeg körüljárván az emlékoszlopot, szentmise olvastatott, melynek végeztével a tömeg harsányan élte be Ferencz József ö Felségét. Ezután következtek az ünnepi szónoklatok b. Wildmanntól, a Slavikoviczi elöljárótól s b. Pocnié helytartótól, mire a fő­­herczeg maga elé vezettető ama földmives uno­­­káit, kinek kezéből József császár az őket ki­vette; a főherczeg gazdagon megajándékozta­ őket, s ezután déli 2 órakor kezdődött a disz­­ebéd. Ennél jelen volt Károly Lajos főherczeg,­­ Ramming táborszernagy, a slavikoviczi elöljárók s számos más kitűnőség. A felköszöntések ter­mészetesen sűrűn folytak, s roppant lelkesedést keltett a föherczeg toastja, melyet Morvaország és lakossága jóllétére mondott; utána Giski a miniszter szólott roppant éljenzés közt s ebéd után a föherczeg s a fényes vendégkoszoru meg­­­látogató­n a népünnepet, este a tömeg riadó üd­vözlései közt haza oszlottak. Különfélék. Pest, aug. 31. Személyi hírek.. . Rudolf korona­­herczeg rég nyilvánította óhaját, hogy nagyobb gyalog kirándulást tehessen, s erre múlt szom­baton a kedvező idő beálltával felséges szüleitől engedélyt nyervén, Latour ezredes kíséretében útnak indult, s részint gyalog, részint kocsin körül járta az Atter-tavat. — Gr. F­estetich György miniszter jelen leend a horvát bán beik­tatásánál, mint ő Felsége képviselője; a magyar minisztériumot Lónyay Menyhért fogja kép­viselni. — Jozefine, özvegy svéd királyné Salzburgba érkezett. Kerkápoly Károly honvédelmi államtitkár hir szerint köze­lbb Er­délybe utazik választói körébe. — Hodossy Imre pesti ügyvéd és deák-párti, hir szerint, országgyűlési képviselővé megválasztatott a kir. táblabírává kinevezett Semssey Pál helyett. — Gr. Ráday Gedeon kir. biztos e napokban Zomborba érkezett, a rablók ellen teendő intéz­kedések végett.­­ Drasche Gusztáv kő­­szénbánya és tégla­gyári vezetőnek ő Felsége a Ferencz-Józsi rend lovagkeresztjét, Gál József, az erdélyi földtehermentesítési alapigazgatóság előadójának pedig miniszteri titkári czímet ado­mányozott. — Gablenz báró lovassági tábornok, és magyarországi főhadparancsnok hir szerint od­. elején fogja állomását elfoglalni. Fővárosi hírek. M­a­j­­­á­t­h György és S­o­m­s­s­i­c­h Pál, mint az országgyűlés két há­zának elnökei, következő felhívást bocsátanak ki : „Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok bán­jának beiktatási ünnepélyét rendező bizottság, a magyar országgyűlés mindkét házának elnökei­hez intézett levelében annak tagjait a folyó évi September hó 8-án és 9-én tartandó ez ünne­­pélybeni részvétre szívélyesen felkérvén, miután az országgyűlés jelenleg szünetel, alulírott elnö­kök az országgyűlés mindkét házának tagjait e meghívás felől ez után értesíteni kötelességük­nek tartják, a végett, hogy a nemzeti ünnepé­lyen minél számosabban megjelenni és ezáltal annak fényét növelni méltóztassanak.“ —A tör­vényhatóságok közül hír szerint eddig Pestvár­­ városa, Zala, Nógrád és Somogy megyék ígér­tek küldöttségileg részt venni a beiktatási ünne­pélyeken. — Ma délben 1 órakor ment véghez a diszlakoma, mely Szigligeti „Szökött katona“ szinműve 100-dik előadása alkalmából, a szerző tiszteletére rendeztetett. Mintegy 80 vendég, ré­szint az irodalom, részint a művészet köréből je­lent meg Frohner vendéglőjében, hol a lakoma véghez ment. Mindjárt az első ételfogás után poharat emelt gr. Ráday Gedeon, a nemzeti szín­ház bizottságának elnöke, s felköszönte lelkes éljenzések közt a királyi párt; utána Zichy An­tal az ünnep hősét, Szigligeti Edét, mire ez meg­hatóban válaszolt, igyekezvén az érdemet ma­gáról elhárítani, mit azonban a jelenvoltak éljenzése nem engedett; ezután sűrűn következ­tek még felköszöntések a nemzeti színház igaz­gatójára Radnótságra, Gyulai Pálra, egy porosz­országi vendégre, Waldstein lapszerkesztőre, ki viszont csinos német toastban felelt, stb. Négy óra tájban a lakomának vége lett, s a társaság csoportokba oszolva még tovább mulatott derült hangulatban. Megemlítjük még, hogy lakoma közben Aradról, Follinus színigazgatótól is ér­kezett egy távirati üdvözlet. — Antunovics Mátyás, lapunk rendes levelezője, mint a „Sz.“ írja, e hó 27-én a boglati­czai pusztán politikai vitába ereszked­vén, ekközben Vojnics Dávid szélsőbali által késszúrások által élet­veszélyesen megsebe­­síttetett.­­ A delegátiók közös ülésé­ben, mint egy szemtanú közli, a kiváncsi hall­gatók közt jelen volt Ghyczy Kálmán is. A­mi X. különben e közös ülést illeti, noha eredménye előre látható volt, mégis nagy benyomást tett a bécsi közönségre. Midőn a sors által első közös elnökül kijelölt gr. Majláth Antal tisztes alakja az elnöki széket elfoglalta, s magyarul megszó­lalt, sajátságos zsibongás futott végig a termen s még fokozódott, midőn a szigorú fegyelemmel szavazó magyarokhoz több osztrák delegátus szavazata is járult, s az ügyet a mi javunkra döntötte el. A vége az, hogy egy némely bécsi lap ma még jobban dühöng ellenünk. — Béke jelenségek. A hírneves Krapp-féle ágyúöntödében meg van rendelve - 200 ágyú Románia, 137 Oroszország Smá? , úgy szintén nagy számmal Poroszország, Bel­­gim, Angim és más államok részére. A béke­születSmi?bani­ej­ik’ hogy több esztendő get képestemül gz*r ’ ele-A két krajczáros levelezési Összesen 77.061,116 422,913 76.638,203 1.734,11675.004,086 A hadügy­­minis.­elő minis.­elő Czim A czimek megnevezése irányzata szerint Törlése az illetm. a leszállítá­sok alapja Marad További törlése az albizott­ Marad tehát az engedé­lyezendő ösz­­szeg 1 Központi vezeték 3.027,414 164,308 2.863,106 13,106 2.850,0002 A legfelsőbb udvarnál 158,599 4,243 154,356 7,356 147,0003 Felső parancsnokságok 1.605,677 25,274 1.580,403 80,403 1.500,0004 Csapat­ testületek 22.984,825 150,685 22.834,140 534,140 22.300,0005 Katonai szekerészet 2­7,813 3,005 274,808 24,808 250,0006 „ képző intézetek 1.088,016 9,354 1.078,662 23,662 1.050,0007 Élelmezési raktárak 563,956 19,330 544,626 94,626 450,0008 Ágy raktárak 49,737 740 48,997 10,997 38,0009 Ruházati rakhelyek 157,229 3,570 153,659 13,659 140,000 10 Tüzérségi hadszerügy 2,774,885 6,516 2.768,369 68,369 2.700,000 11 Szekerész,­szer rakhely 138,480— 138,480 24,480 114,000 12 Utászati hadszer 29,500— 29,500— 29,500 13 Kát. építész, igazgatás 2.184,486 15,880 2.168,606 68,606 2.100,000 14 „ földrajzi intézet 308,012 1,380 306,632 1,620 305,012 15 „ egészségügyi int. 2.126,672 16,228 2.110,444 10,444 2.100,000 16 Ellátási ügy 10.925,388 2,400 10,922,988 177,98810,745,000 17 Katonai fegyintézetek 75,575— 75,575— 75,575 18 Különféle kiadások 280,706— 280,706 1*­,706 160,000 19 Határőrvidék— — — —­— 20 Természetbeni élelmezés 12,155,625— 12,155,625 155,62512.000,000 21 Legénységi eledel 8,687,912— 8,687,912 87,912 8.600,000 22 Ruházat és ágyneműek 6.506,359— 6.506,359 106,359 6.400,000 23 Pótlószerzés 954,250— 954,250 4,250 950,000

Next