Pesti Napló, 1869. november (20. évfolyam, 252–275. szám)

1869-11-19 / 266. szám

egymással folyvást szerves kapcsolatban fognak maradni. Ubli vidékének hódolása kiszámítha­tatlan előnyű az expediczió sorsára nézve, már csak azon szempontból is, hogy hadcsapataink nem kénytelenek e helyeken megtörni egy nya­kas és veszélyes ellenséget, nem is számítva hogy így nem kell tartaniok egy hátuk mögött támadható felkeléstől, mely könnyen az expe­diczio támpontjától vághatná el őket, Joli egy ismételt, a kényszerített visszavonulás esetére ki­­számíthatlanul veszélyes lenne. Simics ezredes mind­eddig nem talált ellenállásra. Fischer ez­redes, a battéria lövegei által támogattatva, San Nicolo magaslatait megtisztította a felkelő csa­patoktól, bár ezek náikas ellenállást fejtettek ki. A felkelők kőtömegeket gördítettek katoná­inkra, kik közt azonban kevés kárt tettek. A felkelők leveretve a magaslatokról, csapataink ellenállás nélkül folytatták előrenyomulásukat. Ugyan­azon nap d. u. 2 órakor Simics ezredes már Cerkvice és Ledenicebe vonult be. Run­­­sperg tábornok főhadiszállását Risanoból Knez­­lacba tette át. (Knezlac Risanotól északnyugatra Ubli és Dragaly közti fele után fekszik.) Az idő pár nap óta igen kedvező, mely körülmény az expedicziót nagyon elősegíti.— Bármennyire nem kétkedünk is az expediczio kedvező kime­netelén, mégis igen vakszinünek­­­tartjuk, hogy hadcsapatainknak egész vitézségük kifejtésér­e lesz szükség, a felkelés ez északi, s tulajdonké­­peni fészke elleni sikeres küzdelemhez. A h­a­n­i hegyszoros , mely színhelye volt a múlt hóban ama szomorú katastrophának, most is meleg napja lesz a hadseregnek. Pedig csakis e szorulaton át meredek sziklafalak közt juthatni Dragalj vidékére. A montenegrói határ átlépésének eszméje teljesen elvettetett. Való­színűleg nem óhajt a bécsi kabinet e miatt diplo­mácziai szóváltásokba keveredni a szomszéd, s a garantírozó hatalmasságokkal. A Krivoscie benlakóiról jónak tartunk pár érdekes adatot közzé tenni. A krivosciek a déli tudósítások szerint sajátságos nép fajt képez­nek, me­lynek fő jellem vonása a nyerseség, s folytonos jókedv, s könnyű vér. A szomszéd tö­­rök alattvalókkal folytonos czivakodásban él­­­­nek, kiktől uskoknak neveztetnek, való­színűleg török-szerb származásukra czélozva. A fa rendet knézeik és pópáik tartják fen köztük, s községeik az önkormányzat alapján vannak szervezve. A folytonos czivakodásra okul köztük és a török alattvalók közt, a herczegovinai gyö­nyörű hegyes legelők szolgálnak, melyeket ők juhnyájaikkal szeretnek láppal vagy erőszakkal lelegeltetni. Hegyvidékükön át csak egyetlen út vezet, melyen át némi kereskedelmi tárgyak veszik útjukat Montenegróból, vagy Bosniából, Castelnuovoba, hova el is jutnak, ha ugyan a Krigoscie barbár lakói el nem ragadozzák. Ra­gadozó természetüket a felkelés napjaiban mi sem korlátozta. A glogováczi és orahováczi völ­gyek voltak színhelyei rablásaiknak, honnét egész csordákat és birkanyájakat tereltek he­gyeik közé, ínségben és nyomorban hagyva az ottani lakosságot. Azon községeket, melyek nem csatlakoztak a felkeléshez,irgalmatlanul feldúlták s kifosztották. Hogy minő elkeseredettség uralkodik e félvad hordák közt, érdekes adatokat sorol elő a „Ura­lj zer Tagespost“. A morlakok sorai közt, írja a *­e Vezeti lap triesti levelezője, maguk a nők is taczolnak. S e fölött nincs mit csodálkoznunk. A helységek plébánosai és káplánjai kezeik közt keresztet tartva, vezetik a fanatizált töme­get a katonaság ellen. Az ellenségeskedés már valóságos vallásháborúvá fajult. A jissichi plébános a helység bombák által szét­rombolt, s a lángban álló házai közt a vallás jelvényeivel tüzelte híveit az ellenállásra, biz­tatva őket, hogy martyrok gyanánt jutnak el az égbe, ha bátran fognak küzdeni a katholi­­kusok ellen. (Megjegyzendő,hogy a morlakok nagy részt görög nem egyesültek.) Ezen plébá­nos, más pápokkal szövetkezve, folyvást arra tüzelte a morlakokat, hogy a katholikus feleke­zetű polgártársak falvait felgyújtsák s kipusz­­títsák. Maguk között a felkelők közt is két párt létezik : a katholikus és az „illyr“. Ezen utóbbi vakmerőbb s erősebb. Castelnuovoból s vidéké­ből, legtöbb benlakó kivándorolt falujából, a fel­kelők bosznjától való félelem miatt. F. hó 4. és 5-én a glogováczi és orahovázi községeket ki­rabolták, megtámadták Costanizza városkát, s megöltek egy embert, ki javainak védelmére szót koczk­áztatott. — Montenegro magatartása folyvást keres, — bár Nikita fejedelem fenyegetőzését határ átlépésének esetére vonatkozólag újab­ban kétségbe vonják. Az egész hir a fejede­lemnek egy a ragusai orosz consullal váltott párbeszédéből támadt, melyben ez nyilatkozott, hogy egy újabb dragalyi expeditió esetére saj­nálná a népeivel vérrokon áskokat határaitól visszaűzni. — A törökök Luttorinában, Magaz­­zával szemközt, az őrséget 45 katonával erősí­tették. — A felkelőkkel való békülési hírekre vonat­kozólag átveszszük a „Volksfreund“-nak azon tudósítását, miszerint a triesti boccaiak ő­felsé­géhez, egy nyilatkozványt és kérvényt intéztek, melyben állítják, hogy a boccai felkelésnek semmi politikai tendentiája sincs. A kibékülést még mindig lehetőnek gondolják. Auersperg tábornok állítólag utasítást vett, hogy tegye ma­gát érintkezésbe a kérvény letérőivel, mit ez Triesten keresztül utazása alkalmával meg is ten, s a kérvény aláírói közül többeket magával vitt Cattaroba. Párisban tudni akarják, hogy ő­felsége keleti útjáról való visszatérése alkalmá­val Dalmatiában kikötni szándékozik, s ott sze­mélyesen tekintené meg az ügyeket. Országgyűlési tudósítás. A főrendiház ülése nov. 18-án. Elnök: Majláth György ország­bíró. Jegyzők: gr. Teleky Ede és báró Majthényi László. A kormány részéről jelen volt: L­ó­n­y­a­y Menyhért és Kerkápoly Károly, honv. államtitkár. Az ülés kezdődik d­­e 11 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve fölolvastatván hi­­telesíttetik. Gr. Cziráky János fölhasználva a kormány képviselői jelenlétét, a szöllődézsma kárpótlása iránti tárgyalások siettetésének szük­ségét mutatja ki, hogy az illetők valahára tőke kamatjaik birtokába juthassanak. Lónyay Menyhért. Bár az illető törvény végrehajtása nem hozzá, hanem az igaz­ságügyérhez van utasítva, mégis mennyiben őt érdekli a kívánat foganatosítása szorgalmazá­sát ígéri. Erre gr. Cziráky János a hármas bizottság jelentését nyújtja be a sorhadi csapa­tok kiegészítését tárgyszó 1. javaslat fölött, mi is a javaslattal együtt fölolvastatott. gr. Apponyi György. A humani­tás korszakában élünk bár, mégis föltűnő jelen­ség, hogy a harczok és vérengzések korából nem bírunk kimenekedni, de sőt ,ez a hadászat fejlődésével mind veszélyes­ alakot ölt magára. Nagy államférfiak kezdeményezése , a számos béke­kongressusoknak sikerült annyit kivívni, hogy most legalább minden külügyér s az egész diploma­test a béke föntartójának vallja magát. De miként fér evvel egybe a mohó fegyverke­zés ? Megnyugvását jelenti ki a fölött, hogy legalább a mi magyar osztrák­­külképviseletünk a békét teljes őszinteséggel igyekszik föntartani, nem szabad azonban e mellett felednünk, hogy minden bennünket környező állam teljesen föl van fegyverezve,mi bennünket arra int, miszerint ha létünket veszélyeztetni nem akarjuk, hasonló­kép cselekedjünk. E szempontok vezetik őt a hadjutalék megszavazás komoly kötelessége teljesítésére. Még inkább megerősbül ez elhatá­rozásában, ha a kérdés törvényszerintiségét veszi figyelembe, mivel az előterjesztett t. jav. mind a közösügyi 12-ik t. ez. közös védelemről szóló pontozatainak, mind a tavasi véderőről szóló 40-ik törvényezik kívánalmainak teljesen meg­felel. — Ajánlja a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását. A részletes tárgyalásnál gróf Apponyi György az 1­r igy szóló részében : „úgy az en­nek póttartalékkal ellátására szükséges , s ugyanazon törvényczikkben 3934 főben megál­lapított póttartaléknak ... kiállítása megszavaztatik“, a póttartaléknak szót „m­ennyiségnek* szóval akarja fölvál­tani, hogy a póth­rtalék szó egymásután előfor­dulásából keletkező rész­hangrat elmellőztessék. Kerkápoly K. államtitkár. Beismeri a rosz hangzat előfordulását, de mivel az illető mennyiségnek póttartalék gyanánti ajánlását szükségkép ki kell a törvényben fejezni, a java­solt változmány után e szavakat kéri beszaratni „póttartaléki minőségben“, mi is a második sza­­kaszszal egyetemben elfogadtatott. Az ügy szövegezésében módosított javaslatot a ház szavazás útján elfogadja. Napirendre kerül a bankügy pénzérték stb. rendezése iránt majd a­­ véleményt adó szakbi­zottság kiküldésének kérdése. Lónyay M. pénzügyminiszter hiszi, hogy a főrendek véleményével találkozott, midőn e sok megfontolást kívánó ügyben szakbizottság kiküldetését kérte a törvényhozástól, s bizton reményű, hogy javaslata a főrendek által is el fog fogadtatni. Gr. Zichy Ferencz örömmel fogadja a javaslatot, mivel ez ügyben szakbizottság kikül­dését és a tárgy bonyolódottsága és fontossága teszi szükségessé. Tudjuk, hogy a bankkiváltság 1876-ig ter­jesztetett ki. E kiterjesztő bankad­ó a készpénz­­fizetés felvétele felett is rendelkezett, de közbe­jött a 66-iki hadjárat, s minden pénzügyi kezde­mény romba dőlt. Azóta nemcsak hogy jegyei beváltásától mentetett föl a bank, hanem a mel­lett az állam is kényszerfolyamú papírj­egyeket bocsátott ki, mi a helyzet bonyolultságát még inkább növeli. Nehéz e kérdés megoldása az okból is, mert mi még az alapkérdések felett sem vagyunk tisztában. Franczia- és Angolhonban vannak jo­gilag létező bankok, melyek működésüket az egész országra kiterjeszthetik. E tárgy nem vita tárgya amaz országokban, mig nálunk mind az üzlet kiterjeszkedés, mind a jogi létezés kérdé­sei nincsenek tisztázva. — A megoldás nehézsé­geit e kérdések függőbenléte, s minden kezde­ményezést nélkülöző volta mellett a jelen pénz­válság még inkább növeli. E válság fő okát az államjogi viszonyok átala­kulásában keresi, minek tagadhatóan a közgaz­dasági állapotok alakulására viszhatással kellett lenni. A központosítás korában minden közgazda­­sági fejlődés Bécs felé törekedett s onnét indult ki. E viszonyt a közjogi átalakulás alapjaiban módositó, a monarchia közgazdasági alap­szer­vezete gyökeres átalakuláson ment át. Össze­esett evvel, hogy a kényuralom által letartózta­tott erők tevékenysége megindult s egész erővel a társulás terén találkozott. Helyesli a kormány azon politikáját, hogy ezek fejlődését részéről előmozdítá. Ha tekintetbe vesszük, hogy e tevékenységi vágy mellett ép tavai vct.-ben a nemzeti bank 110.250.000-nyi alaptőkéjének 90-re leszállítása megengedtetett,minek következtében 20 millió, a részvényeseknek kifizettetvén, folyóvá tétetett, ha tekintetbe vesszük, hogy ugyanez időben a hitelintézet is 12 milliót visszafizetett részvénye­seinek, úgy, nem lesz föltűnő, hogy mind e folyó tőkék elhelyezésre törekedvén oly részvény­vállalati mozgásnak veték meg alapját, mely kellő időben föltartóztatható nem lévén, válság­ban érő befejezését. Hozzájárult még ehhez a múlt 2 évi szokatlan kivitel, mely míg egyrészt a rendelkezés alatti tőke­mennyiséget, népjóllétet növelé, addig más­részt oly jövedelmet nyújtott a vaspálya társu­latoknak, melyet a legjövedelmezőbb világpá­lyák is alig mutatnak föl, s mely az állambizto­­sítást teljesen fölöslegessé tévé.­­ Mindezen körülmények együttvéve a szédel­gés fokozása, s igy a válság előidézésére közre­hatottak. E fontos nehézségek megérintése is mutatja a szakbizottsági tárgyalás szükségét, a­­gy ő ajánl­­ja elfogadás végett. Gr. Apponyi György nem akar e kér­dés érdemleges tárgyalásába bocsátkozni, mivel ez lesz épen a szakbizottság feladványa, s csak egy a kormányhoz intézendő kérdést jelent be előzetesen. Gr. Széchen Antal hangsúlyozza, hogy a közjogi alap v. más pol. kérdések tekinteté­ben, bármennyire eltérnek is nézeteink, azoknak ez ügyrél el kell hallgatniok, mert csak­ úgy fog uralkodhatni azon komolyság és lelkiismeretes­ség, mi e kérdések kifejtése s tisztázásánál oly elkerülhetlen szükséges. B. Liptay Béla: A politikai átalakulást a válság okául nem tekintheti, indító okul szol­gált ez ugyan, de a valódi ok csak anyagi le­het , és ez csak a productiv erőknek a kényura­lom alóli kiszadulása s a hitelviszonyok egyide­jű s nagymérvű javulásában kereshető. Lehe­tett volna tagadhatlan, a válság kitörését meg­előzni, ha az illető pénzintézetek név szerint az o. nemz. bank hiteleket megszorítják már előze­tesen.­­ A bank független működése tehát oko­zója e bajnak, mitől ha menekülni óhajtunk s a magyar pénzpiacz függetlenitését ki akarjuk vivni, oly biztositékokat kell a bank irányában kieszközölnünk, melyek lehetővé teszik, hogy mig egyrészt hitelünknek az intézet általi ará­nyos istápolása fejlesztése iránt biztosítva le­gyünk, addig másrészt módunkban álljon a bank­nak túlvállalkozást pártoló irányát kellő időben megakadályozni. A tárgy kellőleg meg lévén vitatva, a ház egyhangúlag elfogadja a határozati javaslatot. A­p­p­o­ny­i György, gr. azon előre bejelentett kérdést intézi Lónyay nügyminisz: Micsoda biz­tosítékokkal bírunk aziránt, hogy a nemz. bank segélyzése mindig hitelünkhöz mért leend ? s hogy k­i határozza meg e mértéket, a bank-e vagy a m. kormány ? Lónyay M. p. a.e kérdésre azt adja felele­tül, hogy sem a magyar sem az osztrák kor­mánynak a bank hitelezési eljárására mi befo­lyása sincs, mivel ha ez megtörténnék, úgy a nemz. bank nem lenne tovább részvény­esek ma­gán pénzintézete, hanem az államszövetség bank­jává válna. Az osztrák kormány a nevezett pénzintézetet csakis kormányilag engedélyzett s megerősített szabályai pontos megtartására­­kényszerítheti. E helyzettel szemben arra törekedett a kor­mány, hogy a banktól azon ígéretet vegye, mi­szerint am. pénzpiaczot mindig ellátja elegendő s a méltányosságnak megfelelő hitellel, mely törekvései sikerre vezettek; mely siker nemcsak a banknak az osztr. kormány utján vett azon ígéretében áll, miszerint minden biztos hely- és vállalatra kész hitelt adni, hanem a gyakorlati téren a m. korona területének 7-ről 28 millióra emelt hitelösszegében is nyomaira találunk. A bank tehát hitelezésre nem kényszeríthető, de számos ígéretét bírjuk, hogy minden méltányos igényeknek készségesen felel meg, s a m. k. területén keletkező vagy keletkezett minden jó hitelű vállalatnak hitelt nyújt. Apponyi Gy. gr. a nyert fölvilágosítás­­ból sajnosan értesül, hogy eziránt biztosítékokkal nem bírunk, a helyzet komolyságát e tény na­gyon jelzi. Széchen Antal gr. figyelmezteti előtte szólót, hogy az összeülendő szakbizottság ép e helyzet rendbehozása s pénzpiaczunk független­sége megállapítása módjairól fog intézkedni ja­vaslat­tétel által. Gr. Károlyi György az állandó igazoló bizottság részéről nyújt be­jelentést, mely is fölolvastatik. Elnök bejelenti, hogy a honvédügyérség költségvetéséből 200 példányt küldött, melyek ki fognak osztatni, egyúttal azon óhaját is kife­jező bárcsak a többi ügyéézségek is (a pénz­ügyit kivéve, ki már beküldte) követnék példá­ját, hogy így az egyes tételeket érett megfonto­lás tárgyává lehessen tenni. A napirenden nem lévén több tárgy, a ház a jogügyi bizottsághoz 2 tagot és jegyzőt vá­lasztva, az ülés feloszlik, petitiót pártoló irat olvastatott, s egész terjedel­mében elfogadtatott. Erre Bobory indítványozza, hogy a megyei jegyzők utasíttassanak, miszerint a bizottmányi tagok névsorát revideálják s hoz­zák tisztába, nehogy ismételten forduljon elő oly eset, hogy a bizottmányi tagoknak identitá­sukat kelljen bizonyítani. Az indítvány rövid vita után tudomásul vétetik. Erre az üresedésbe jött tisztviselői állomások betöltésér­e került a sor. A választások közt fel­kiáltások történtek. A választások befejeztét követő néhány ki­sebb fontosságú ügy elintézése után a pest me­gyei k.­jegyzői karnak kérvénye vétetett tárgya­lás alá. E helyütt hosszan tartó vita keletkezett, melyben a jelenlevők legnagyobb része részt­­vett. N­y­á­r­y Pál először szólal fel. "Hosszan fejtegeti a jegyzők szomorú állapotát, melyben az 1836. t. ez. dönté őket azon intézkedésével, miszerint a község maga választá és bocsátotta el jegyzőit. A jegyzők sorsát még nehezítette azon körülmény, hogy sok helyen a tradicionális tekintély verőfényén sütkérező gazdatiszti osz­tály, és a falvakban minden befolyást kezeik közé keríteni akaró plébánosok közti viszályko­dásokkal szemközt a jegyző sem maradhat sem­legesen, minek azután egyik vagy másik fél ül­dözése lesz következménye, mi a jegyző állására könnyen végzetes lehet. Pestmegye több hasonló dolog miatt már 1867-ben elhatározta,­­hogy az 1868. 24. t. ez. alapján saját maga veszi kezébe jegyzői sorsának elintézését; ez okból elhatároz­ta, hogy csakis bírói ítélet után lesz elmozdít­ható a jegyző. Kéri tehát, hogy addig is, mig a községek szervezve lesznek, tartassék meg s fejtessék ki az 1867-ben kijelölt irányban,a jegy­zők elbocsátásának elve, mely jogot semmi eset­re sem óhajt a nép kezei közt hagyni. Gulner m. jegyző megjegyzi, hogy a jegyzői hivatal az új perrendtartás értelmében máris levetkette köz­ségi jellegét s állami jelleget öltött magára. Még többen szólnak a kérdéshez, mire a kérvénynek hely adatik. Erre több pusztán helyi érdekű ügy elintéztetve, az ülés 7­ 2 órakor szét­oszlik. Mást követel, mi végett bizottság vizsgálta a tör­tént kár nagyságát. — Overbeck Frigyes Rómában e hó 13-án meghalt. Vele az egyházi irányú fes­tészet legjelesb képviselője szállt sírba. Festmé­nyei ritka tökélyüek, azonban mind komor szí­nezetűek. Szűz­ Mária-cultusa miatt ki kellett lépnie a bécsi festész-akadémiából, s Rómában telepedett le, hol aztán élte fogytáig vallásos irányának élt és dolgozott, külön iskolát alapít­ván meg. 80 éves kort ért el. — K­a­u­s­e­r István hazánkfia, ki északame­rikai polgár s az egyesült államok pesti consulá­­vá neveztetett ki, megkapta a legfelsőbb exe­­quaturt s közelebb kitüzendi a csillagos lo­­bogót. . . Mint a „Magyar Állam“ írja a kath. au­tonómiai választási összeírások kihirdetése egye­dül azért késik, mivel előbb az illető szabályo­kat toldalékával együtt német, tót, és román nyelvre fordítani s kinyomatni szükséges. A ha­tárnapot azonban a prímás hajói vagyunk érte­sülve, még római elutazása előtt kitüzenni. — A magyar kir. államvasutak két vonala, a zákány-zágrábi s a hatvan-miskolcei közelebb már meg fog nyittatni. A zákány-zág­rábi vonalon az első hivatalos próbamenet e hó 28-ra­­van kitűzve, a hatvan-miskolczin decz. 10—15-ke közt. — Azon épületes kis histó­riát, melyet ma Nagy-Kőrös város helyettes főbírójának kutbaeséséről közöltünk, egy másik nagykőrösi levelezőnk azzal toldja meg, hogy Sz. A. urnát az efféle apró malheur nem tarto­zik a ritkaságok közé. Kevéssel a vasárnapi kutbaesés előtt eg­szer, miután a közügyek fe­letti gondjainak enyhítéséül szintén áldozott kissé Bacchus oltárán, fényes nappal hátradőlt a városház lépcsőin s lehenpergett, másszor meg egy árokban találta meg a­ kanász, ki azt hitte, hogy röfögő jószágainak egyike szuszog­ott. Hogy ne lenne aztán tekintélye a hatóság­nak? " — Ő Felsége, mint olasz lapok írják, a szent földön, Bethlehemben vette hírét annak, hogy Victor Emanuel királynak unokája szüle­tett, s e hit vételére első volt, ki üdvözlő táv­sürgönyt küldött az olasz udvarhoz. Azon hírek, hogy ő Felsége visszautazása alatt látogatást te­­end a San Rossoreben fekvő olasz királynál, oly határozott alakot öltenek, hogy most már telje­sen valóknak tekintetnek. — A hadsereg élelmezése ügyé­ben kiküldött katonai szakbizottság, melynek feladata jobb és olcsóbb módot ajánlani az élel­mezési rendszernél, tegnapelőtt öt óráig tartott heves vita után abban állapodott meg, hogy a hadsereg számára szükséges élelmi­szerek meg­szerzése s egyenesen csapatoknak átadása ma­gánvállalkozókra bizassék. A részletek kidol­gozására albizottság küldetett ki, melynek ma­gyar részről tagjai. Havas osztálytanácsos és a pesti keresk. kamra küldötte D­e­u­t s­c­h. — Távirdai forgalom Pesten a főállomásnál november hó 17-én. Feladatott: 650 sürgöny, és pedig 83 állami, 11 távirda-szol­­gálati, 1 tőzsdei, 353 kereskedelmi s üzlet, 7 hírlapi, 88 családi, 108 különféle ügyekben. Ér­kezett : 668 sürgöny és pedig: 10 állami, 17 táv­­irda-szolgálati, 1 tőzsdei, 315 kereskedelmi s üzleti, 18 hírlapi,­131 családi és 176 különféle ügyekben. Az érkezett sürgönyök közül hely­ben kézbesittetett 644, vasutüzleti vonalon to­­vábbszállittatott 3. ,postára adatott kézbesi­­tetlen maradt 15. Átszállittatott összesen 804 sürgöny. Az összes napi forgalom : 2122 darab. A feladatott táviratokból befolyt: 557 ft 60 kr, melyből 408 ft 80 kr. a belföldi forgalom részé­re esik. Színház és művészet. A minap fölhívtuk olvasóink figyelmét azon kis „événement“-ra a minek Kocsisovszky Borcsa első fellépé­sét neveztük, s a minek valóban be is bizonyult. A budai népszínházat ez alkalommal oly szép számú közönség foglaltad el, minőt hétköz­napi előadás nem igen látott még együtt, termé­szetesen : ott. A páholyok vagy négy kivételé­vel mind megteltek, az álló­helyek zsúfolva voltak, még a legritkábban látogatott körszé­keknek is jutott, zártszék pedig tán felénél több elkelt. Kocsisovszky Borosát megjelené­sekor viharzó taps fogadta s egy sereg bokréta üdvözölte a régi deszkákon. A taps minden je­lenet, s minden változás és minden felvonás után megújult, sőt jelenet közben is nem ritkán tört ki, s a kihívásoknak vége hossza nem volt. Mi nem vagyunk barátai a túlzott tetszés­nyil­vánításoknak, a színházi tüntetéseknek pedig — akár kedvelt művészek, akár tendentia le­gyen tárgyuk — ép ellenségei szeretnénk lenni; ily alkalmakkor azonban szívesen bele­nyug­szunk, sőt hozzá is­ járulunk a tüntetéses taps­hoz. A közönség ily alkalmakkor megmutathat­ja, mibe veszi azt, a­ki apellál reá. Kocsisovszky Borcsa fellépte külön hirdetve volt; a közönség nagy számban jelent meg s kitüntetéssel fogad­ta , ezzel Kocsisovszky Borcsa visszalépett régi kegyenczi jogaiba, mit constatálni a mi felada­tunk. Előadásra Toepfer régi vígjátéka került: „Sárika,­vagy a falusi egyszerűség.“ Ezekkel a régi darabokkal úgy van az ember, hogy részleteit régen elfeledte, csak a jó benyo­más él benne, az egykori előadók és előadások emléke. Az, hogy e*mű­ első előadása óta megle­hetős idő-, divat-, modor- és­­ ízlésváltozáson mentünk keresztül, csak akkor jut az embernek eszébe, midőn a színpadon újra látja a művet. S noha meg kell vallanunk, hogy Kocsisovsz­ky B. játéka elejétől végig vidor, eleven, komi­kai vonásokkal fűszerezett,­szóval jóizű és ked­ves volt, mégis az egész darab ma már nem szinpadra való, s szinrehozatalának egy kis jó emlékünk esik áldozatául, melyet régebbi nai­vabb voltunknak, primitívebb ízlésünknek sze­rényebb igényeinknek köszönünk. Mielőtt a többi szereplőről szólnánk, dicsérjük még meg Kocsisovszky Borosának játéka mellett kiváló Ízlését — tollette dolgában is. Vagy 4 e-­ször öltözött, oly gyorsasággal s oly elegáns Ízléssel hogy a kettő közül nem tudtuk, melyiken csor­dálkozzunk inkább. A férfi ruhában „fe90­ Belföld. Pest, nov. 18. ” Illetékes helyről a következő sorokat vesz­­szük : „Több lap a honvédelmi minisztéri­umnak I. évi 26,493. szám alatt kelt közintéz­ményét úgy ismertette, hogy nemcsak a tanárok és tanítók, de a tanulók is csak szünidők alatt fognak a honvédség fegyvergyakorlataira beszólíttatni, mely közlemény tévedésen alapul, mivel a fentebbi kedvezmény nem terjedhet ki a honvédség kötelékében igen túlnyomó szám­ban álló tanulókra is. A tanulókat csakis a i. é. 29,702. szám alatt kibocsátott közintézményben foglalt kedvezmé­nyek illetik, melyek egyébiránt hírlapilag is már közölve vannak.“­­ A képviselőház kilencz. osztálya tegnap kezdte meg az ipar-törvényjavaslat feletti tárgyalást, s mind a kilencz az oppositió heves ellenzése daczára, általánosságban el is fogadta. A baloldal taktikája, írja a P. Corr, a külön osz­tályokban különféle volt. Néhány osztályban a javaslat tárgyalásának felfüggesztését indítvá­nyozta addig, míg újból egy szakértő iparosok véleménye ki nem kéretik. Másokban ismét vissza kivánta utasítani a kormányhoz, mivel „nem eléggé liberális­’ . A részletes vitában még nem igen haladtak elő az­­osztályok. Több osztály kitörölte a nyomdákat, kölcsön könyv­tárakat , tudakozó-, temető, cseléd-ajánló­intézeteket, a vendéglőket, csapszékeket és ká­véházakat, a fürdőket, táncziskolákat és végre a kőműves és ácsmesterséget azon ipar­foglal­kozások sorából, melyek csak engedély mellett követhetők.­­ A VIII. osztály folyó hó 19 én déli 12 óra­kor ülést tar­t Pest, nov. 18. tored .tud.] (Pestmegye évnegyedes közgyűlése.) Elnök Beöthy Lajos alispán, d. e. Voll órakor megnyitván az ülést, a Ráday L. által fogalmazott, a bihari Törvénykezés. A m. kir. semmitőszéknek közelebbi nyilvános üléseiben leendő előadás vé­gett újabban kitüzettek : Sebestyén Istvánnak Nagy Lajos elleni perében, alperes Benőm, panasza az igazolási kérelmének helyt nem adó végzés ellen. — Özv. Bunzi Luizának Löwi Dávid elleni perében, alperes semm. panasza az igazo­lási kérelmét visszautasító végzés ellen. — Goocs Gyulának Csóka Zsigmond elleni végrehajtási ügyében alperes semm. panasza. — Ács Mózesné s társainak semm. panasza, Ács Károly elleni sommás viszahelye­­zési perében. — Adler Manó és Deutsch Ignácznak Kohn János elleni végrehajtási ügyében alperes semm. panasza. — Vörös Erzsébet s társainak Karika József és Lénárd elleni zárlati ügyében alperesek semm. pa­nasza. — Mihálfi Mórnak, „Waringer Eckersley“ ezég elleni sommás szóperében, alperes ezég semm. panasza. — Pánczél Jáno­s Juli és Lajos semm. pana­sza, ifj. Lászlovszky Lászlónak Pánczél János és özv. Pánczél Istvánná elleni végrehajtási ügyében. — Far­kas Ilkának Győr város törvényszéke elleni semm. pa­nasza. — Gr. Haller József semm. panasza Simor Györgyné szül. Földváry Zsuzsa elleni végrehajtási ügyében. — Ferenczy Ignácznénak gr. Bethlen Ca­millo s társai elleni perében, alperesek sem­mi­tő panasza. — A pécskai kincstári ügyész semmitő panasza Bedák János és Pálnak Kovács József s társai elleni végrehajtási ügyében. Dajbukát Ger­gely s tárcáinak Dobás István elleni perében, al­peres semm. panasza. — Hiszterényi Herman­­nak, Schmied Antal elleni perében, alperes sem­miségi panasza. — Csirák József és Bontya Sándor semm panasza Kaufmann Ignácz elleni végrehajtási ügyekben. — Kölkedi Józsefnek, Máté József elleni zárlati ügyében, előbbi,­ek semmiségi panaszára vonat­kozó pótló felterjesztések. — Ábrahám Izsáknak, Lanczpach József elleni sommásperében, alperesnek semm. panasza. — Kolb Jánosnak, Vári Mihály elleni végrehajtási ügyében alperes semm. panasza. — Orozsdi Bélának, Báttaszék m. város elleni perében mindkét fél felebbezése s alperes semm. panasza. — Szabó Lászlónak, Mohácsi János elleni sommás pe­rében alperes semm. panasza. — Kúti Jánosnak semm. panasza, Vajtai Márton elleni viszahelyezési perében. — Hross Tamásnak, mint a brezovai községi képvi­selő testület elnökének semm. panasza Mitták Rudolf elleni sommás perében. — Markus Hermannak, az ellene hivatalból elrendelt zárlat iránt semm. pana­sza. — Pich Adolf semm. panasza, Fuchs József el­leni hatalmaskodási díj iránti perében. Weimann Ig­nácznak, Keller Antal elleni sommás perében alperes semm. panasza. — Özv. Kathi Istvánná semmiség! pa­nasza, s felebbezése, Balogh István és Kövér Sára elleni visszahelyezési perében. ■— Ugyanannak, ugyan­azon ügybeni másik semm. panasza, a zárlat iránti kérvényt elutasító végzés ellen. — Neczkár szül. Chroposzky Krisztina semm. panasza, az ellene Nochta János s társai által folytatott végrehajtási ügyben. Különfélék. Pest, nov. 18. Személyi hírek. — Ferdinánd csá­szár és király 20,000 frtot adományozott az Albrecht főherczeg által alapított katonai se­gélypénztár javára. Szabó Imre szombathelyi püspök felszentelése e hó 21-én fog­ véghez men­ni Esztergomban; a szertartást a prímáson kí­­vül Kovács Zsigmond és Lipovniczky püspök fogják végezni. Fővárosi hírek. 1, A koronázási domb elhordása végre valósulni fog, miután arra egy vállalkozó, a 6380 írtra kiszámított költségekből 6%-kot elengedve, találkozott. Ha a közgyűlés helybenhagyja a gazda­bizottság javaslatát, az elhordás még e hóban megtör­ténik. — A dalmatiai csatatéren el­esettek és sebesültek következő névsorát teszi ismét közzé a hivatalos „W. Z.“ Meg­haltak: Illés György, Farkas János, P­e­s­c­h­k­a Ferencz főhadnagy, Z­s­e­g­e­r Antal, Kiss György,Zagoretz Benedek, N­émeth Imre, Puskás Antal. Sebesültek: Ka­nyar József, R­udi­c­s József, Koch Ru­dolf, Horváth Imre, Haj­dú István, Hor­váth Imre, Kovács Mihály, Gyuricza Fe­rencz, Simics György, Peresztegi Imre, Bangó Gábor, Sermek Boldizsár.­­ A pesti vízvezeték nagy kárt oko­zott az államkincstárnak. A nádorutczában egy cső megnyílván, nagy víztömeg omlott egy pin­­ezébe, hol dohány volt lerakva; a viz nagy men­nyiséget rongált meg s most a kormány Pest vá­rosától mint a vízvezeték tulajdonosától kárpót-

Next