Pesti Napló, 1869. november (20. évfolyam, 252–275. szám)
1869-11-19 / 266. szám
egymással folyvást szerves kapcsolatban fognak maradni. Ubli vidékének hódolása kiszámíthatatlan előnyű az expediczió sorsára nézve, már csak azon szempontból is, hogy hadcsapataink nem kénytelenek e helyeken megtörni egy nyakas és veszélyes ellenséget, nem is számítva hogy így nem kell tartaniok egy hátuk mögött támadható felkeléstől, mely könnyen az expediczio támpontjától vághatná el őket, Joli egy ismételt, a kényszerített visszavonulás esetére kiszámíthatlanul veszélyes lenne. Simics ezredes mindeddig nem talált ellenállásra. Fischer ezredes, a battéria lövegei által támogattatva, San Nicolo magaslatait megtisztította a felkelő csapatoktól, bár ezek náikas ellenállást fejtettek ki. A felkelők kőtömegeket gördítettek katonáinkra, kik közt azonban kevés kárt tettek. A felkelők leveretve a magaslatokról, csapataink ellenállás nélkül folytatták előrenyomulásukat. Ugyanazon nap d. u. 2 órakor Simics ezredes már Cerkvice és Ledenicebe vonult be. Runsperg tábornok főhadiszállását Risanoból Knezlacba tette át. (Knezlac Risanotól északnyugatra Ubli és Dragaly közti fele után fekszik.) Az idő pár nap óta igen kedvező, mely körülmény az expedicziót nagyon elősegíti.— Bármennyire nem kétkedünk is az expediczio kedvező kimenetelén, mégis igen vakszinünektartjuk, hogy hadcsapatainknak egész vitézségük kifejtésére lesz szükség, a felkelés ez északi, s tulajdonképeni fészke elleni sikeres küzdelemhez. A hani hegyszoros , mely színhelye volt a múlt hóban ama szomorú katastrophának, most is meleg napja lesz a hadseregnek. Pedig csakis e szorulaton át meredek sziklafalak közt juthatni Dragalj vidékére. A montenegrói határ átlépésének eszméje teljesen elvettetett. Valószínűleg nem óhajt a bécsi kabinet e miatt diplomácziai szóváltásokba keveredni a szomszéd, s a garantírozó hatalmasságokkal. A Krivoscie benlakóiról jónak tartunk pár érdekes adatot közzé tenni. A krivosciek a déli tudósítások szerint sajátságos nép fajt képeznek, melynek fő jellem vonása a nyerseség, s folytonos jókedv, s könnyű vér. A szomszéd török alattvalókkal folytonos czivakodásban élnek, kiktől uskoknak neveztetnek, valószínűleg török-szerb származásukra czélozva. A fa rendet knézeik és pópáik tartják fen köztük, s községeik az önkormányzat alapján vannak szervezve. A folytonos czivakodásra okul köztük és a török alattvalók közt, a herczegovinai gyönyörű hegyes legelők szolgálnak, melyeket ők juhnyájaikkal szeretnek láppal vagy erőszakkal lelegeltetni. Hegyvidékükön át csak egyetlen út vezet, melyen át némi kereskedelmi tárgyak veszik útjukat Montenegróból, vagy Bosniából, Castelnuovoba, hova el is jutnak, ha ugyan a Krigoscie barbár lakói el nem ragadozzák. Ragadozó természetüket a felkelés napjaiban mi sem korlátozta. A glogováczi és orahováczi völgyek voltak színhelyei rablásaiknak, honnét egész csordákat és birkanyájakat tereltek hegyeik közé, ínségben és nyomorban hagyva az ottani lakosságot. Azon községeket, melyek nem csatlakoztak a felkeléshez,irgalmatlanul feldúlták s kifosztották. Hogy minő elkeseredettség uralkodik e félvad hordák közt, érdekes adatokat sorol elő a „Uralj zer Tagespost“. A morlakok sorai közt, írja a *e Vezeti lap triesti levelezője, maguk a nők is taczolnak. S e fölött nincs mit csodálkoznunk. A helységek plébánosai és káplánjai kezeik közt keresztet tartva, vezetik a fanatizált tömeget a katonaság ellen. Az ellenségeskedés már valóságos vallásháborúvá fajult. A jissichi plébános a helység bombák által szétrombolt, s a lángban álló házai közt a vallás jelvényeivel tüzelte híveit az ellenállásra, biztatva őket, hogy martyrok gyanánt jutnak el az égbe, ha bátran fognak küzdeni a katholikusok ellen. (Megjegyzendő,hogy a morlakok nagy részt görög nem egyesültek.) Ezen plébános, más pápokkal szövetkezve, folyvást arra tüzelte a morlakokat, hogy a katholikus felekezetű polgártársak falvait felgyújtsák s kipusztítsák. Maguk között a felkelők közt is két párt létezik : a katholikus és az „illyr“. Ezen utóbbi vakmerőbb s erősebb. Castelnuovoból s vidékéből, legtöbb benlakó kivándorolt falujából, a felkelők bosznjától való félelem miatt. F. hó 4. és 5-én a glogováczi és orahovázi községeket kirabolták, megtámadták Costanizza városkát, s megöltek egy embert, ki javainak védelmére szót koczkáztatott. — Montenegro magatartása folyvást keres, — bár Nikita fejedelem fenyegetőzését határ átlépésének esetére vonatkozólag újabban kétségbe vonják. Az egész hir a fejedelemnek egy a ragusai orosz consullal váltott párbeszédéből támadt, melyben ez nyilatkozott, hogy egy újabb dragalyi expeditió esetére sajnálná a népeivel vérrokon áskokat határaitól visszaűzni. — A törökök Luttorinában, Magazzával szemközt, az őrséget 45 katonával erősítették. — A felkelőkkel való békülési hírekre vonatkozólag átveszszük a „Volksfreund“-nak azon tudósítását, miszerint a triesti boccaiak őfelségéhez, egy nyilatkozványt és kérvényt intéztek, melyben állítják, hogy a boccai felkelésnek semmi politikai tendentiája sincs. A kibékülést még mindig lehetőnek gondolják. Auersperg tábornok állítólag utasítást vett, hogy tegye magát érintkezésbe a kérvény letérőivel, mit ez Triesten keresztül utazása alkalmával meg is ten, s a kérvény aláírói közül többeket magával vitt Cattaroba. Párisban tudni akarják, hogy őfelsége keleti útjáról való visszatérése alkalmával Dalmatiában kikötni szándékozik, s ott személyesen tekintené meg az ügyeket. Országgyűlési tudósítás. A főrendiház ülése nov. 18-án. Elnök: Majláth György országbíró. Jegyzők: gr. Teleky Ede és báró Majthényi László. A kormány részéről jelen volt: Lónyay Menyhért és Kerkápoly Károly, honv. államtitkár. Az ülés kezdődik de 11 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve fölolvastatván hitelesíttetik. Gr. Cziráky János fölhasználva a kormány képviselői jelenlétét, a szöllődézsma kárpótlása iránti tárgyalások siettetésének szükségét mutatja ki, hogy az illetők valahára tőke kamatjaik birtokába juthassanak. Lónyay Menyhért. Bár az illető törvény végrehajtása nem hozzá, hanem az igazságügyérhez van utasítva, mégis mennyiben őt érdekli a kívánat foganatosítása szorgalmazását ígéri. Erre gr. Cziráky János a hármas bizottság jelentését nyújtja be a sorhadi csapatok kiegészítését tárgyszó 1. javaslat fölött, mi is a javaslattal együtt fölolvastatott. gr. Apponyi György. A humanitás korszakában élünk bár, mégis föltűnő jelenség, hogy a harczok és vérengzések korából nem bírunk kimenekedni, de sőt ,ez a hadászat fejlődésével mind veszélyes alakot ölt magára. Nagy államférfiak kezdeményezése , a számos békekongressusoknak sikerült annyit kivívni, hogy most legalább minden külügyér s az egész diplomatest a béke föntartójának vallja magát. De miként fér evvel egybe a mohó fegyverkezés ? Megnyugvását jelenti ki a fölött, hogy legalább a mi magyar osztrákkülképviseletünk a békét teljes őszinteséggel igyekszik föntartani, nem szabad azonban e mellett felednünk, hogy minden bennünket környező állam teljesen föl van fegyverezve,mi bennünket arra int, miszerint ha létünket veszélyeztetni nem akarjuk, hasonlókép cselekedjünk. E szempontok vezetik őt a hadjutalék megszavazás komoly kötelessége teljesítésére. Még inkább megerősbül ez elhatározásában, ha a kérdés törvényszerintiségét veszi figyelembe, mivel az előterjesztett t. jav. mind a közösügyi 12-ik t. ez. közös védelemről szóló pontozatainak, mind a tavasi véderőről szóló 40-ik törvényezik kívánalmainak teljesen megfelel. — Ajánlja a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását. A részletes tárgyalásnál gróf Apponyi György az 1r igy szóló részében : „úgy az ennek póttartalékkal ellátására szükséges , s ugyanazon törvényczikkben 3934 főben megállapított póttartaléknak ... kiállítása megszavaztatik“, a póttartaléknak szót „mennyiségnek* szóval akarja fölváltani, hogy a póthrtalék szó egymásután előfordulásából keletkező részhangrat elmellőztessék. Kerkápoly K. államtitkár. Beismeri a rosz hangzat előfordulását, de mivel az illető mennyiségnek póttartalék gyanánti ajánlását szükségkép ki kell a törvényben fejezni, a javasolt változmány után e szavakat kéri beszaratni „póttartaléki minőségben“, mi is a második szakaszszal egyetemben elfogadtatott. Az ügy szövegezésében módosított javaslatot a ház szavazás útján elfogadja. Napirendre kerül a bankügy pénzérték stb. rendezése iránt majd a véleményt adó szakbizottság kiküldésének kérdése. Lónyay M. pénzügyminiszter hiszi, hogy a főrendek véleményével találkozott, midőn e sok megfontolást kívánó ügyben szakbizottság kiküldetését kérte a törvényhozástól, s bizton reményű, hogy javaslata a főrendek által is el fog fogadtatni. Gr. Zichy Ferencz örömmel fogadja a javaslatot, mivel ez ügyben szakbizottság kiküldését és a tárgy bonyolódottsága és fontossága teszi szükségessé. Tudjuk, hogy a bankkiváltság 1876-ig terjesztetett ki. E kiterjesztő bankadó a készpénzfizetés felvétele felett is rendelkezett, de közbejött a 66-iki hadjárat, s minden pénzügyi kezdemény romba dőlt. Azóta nemcsak hogy jegyei beváltásától mentetett föl a bank, hanem a mellett az állam is kényszerfolyamú papírjegyeket bocsátott ki, mi a helyzet bonyolultságát még inkább növeli. Nehéz e kérdés megoldása az okból is, mert mi még az alapkérdések felett sem vagyunk tisztában. Franczia- és Angolhonban vannak jogilag létező bankok, melyek működésüket az egész országra kiterjeszthetik. E tárgy nem vita tárgya amaz országokban, mig nálunk mind az üzlet kiterjeszkedés, mind a jogi létezés kérdései nincsenek tisztázva. — A megoldás nehézségeit e kérdések függőbenléte, s minden kezdeményezést nélkülöző volta mellett a jelen pénzválság még inkább növeli. E válság fő okát az államjogi viszonyok átalakulásában keresi, minek tagadhatóan a közgazdasági állapotok alakulására viszhatással kellett lenni. A központosítás korában minden közgazdasági fejlődés Bécs felé törekedett s onnét indult ki. E viszonyt a közjogi átalakulás alapjaiban módositó, a monarchia közgazdasági alapszervezete gyökeres átalakuláson ment át. Összeesett evvel, hogy a kényuralom által letartóztatott erők tevékenysége megindult s egész erővel a társulás terén találkozott. Helyesli a kormány azon politikáját, hogy ezek fejlődését részéről előmozdítá. Ha tekintetbe vesszük, hogy e tevékenységi vágy mellett ép tavai vct.-ben a nemzeti bank 110.250.000-nyi alaptőkéjének 90-re leszállítása megengedtetett,minek következtében 20 millió, a részvényeseknek kifizettetvén, folyóvá tétetett, ha tekintetbe vesszük, hogy ugyanez időben a hitelintézet is 12 milliót visszafizetett részvényeseinek, úgy, nem lesz föltűnő, hogy mind e folyó tőkék elhelyezésre törekedvén oly részvényvállalati mozgásnak veték meg alapját, mely kellő időben föltartóztatható nem lévén, válságban érő befejezését. Hozzájárult még ehhez a múlt 2 évi szokatlan kivitel, mely míg egyrészt a rendelkezés alatti tőkemennyiséget, népjóllétet növelé, addig másrészt oly jövedelmet nyújtott a vaspálya társulatoknak, melyet a legjövedelmezőbb világpályák is alig mutatnak föl, s mely az állambiztosítást teljesen fölöslegessé tévé. Mindezen körülmények együttvéve a szédelgés fokozása, s igy a válság előidézésére közrehatottak. E fontos nehézségek megérintése is mutatja a szakbizottsági tárgyalás szükségét, agy ő ajánlja elfogadás végett. Gr. Apponyi György nem akar e kérdés érdemleges tárgyalásába bocsátkozni, mivel ez lesz épen a szakbizottság feladványa, s csak egy a kormányhoz intézendő kérdést jelent be előzetesen. Gr. Széchen Antal hangsúlyozza, hogy a közjogi alap v. más pol. kérdések tekintetében, bármennyire eltérnek is nézeteink, azoknak ez ügyrél el kell hallgatniok, mert csak úgy fog uralkodhatni azon komolyság és lelkiismeretesség, mi e kérdések kifejtése s tisztázásánál oly elkerülhetlen szükséges. B. Liptay Béla: A politikai átalakulást a válság okául nem tekintheti, indító okul szolgált ez ugyan, de a valódi ok csak anyagi lehet , és ez csak a productiv erőknek a kényuralom alóli kiszadulása s a hitelviszonyok egyidejű s nagymérvű javulásában kereshető. Lehetett volna tagadhatlan, a válság kitörését megelőzni, ha az illető pénzintézetek név szerint az o. nemz. bank hiteleket megszorítják már előzetesen. A bank független működése tehát okozója e bajnak, mitől ha menekülni óhajtunk s a magyar pénzpiacz függetlenitését ki akarjuk vivni, oly biztositékokat kell a bank irányában kieszközölnünk, melyek lehetővé teszik, hogy mig egyrészt hitelünknek az intézet általi arányos istápolása fejlesztése iránt biztosítva legyünk, addig másrészt módunkban álljon a banknak túlvállalkozást pártoló irányát kellő időben megakadályozni. A tárgy kellőleg meg lévén vitatva, a ház egyhangúlag elfogadja a határozati javaslatot. Apponyi György, gr. azon előre bejelentett kérdést intézi Lónyay nügyminisz: Micsoda biztosítékokkal bírunk aziránt, hogy a nemz. bank segélyzése mindig hitelünkhöz mért leend ? s hogy ki határozza meg e mértéket, a bank-e vagy a m. kormány ? Lónyay M. p. a.e kérdésre azt adja feleletül, hogy sem a magyar sem az osztrák kormánynak a bank hitelezési eljárására mi befolyása sincs, mivel ha ez megtörténnék, úgy a nemz. bank nem lenne tovább részvényesek magán pénzintézete, hanem az államszövetség bankjává válna. Az osztrák kormány a nevezett pénzintézetet csakis kormányilag engedélyzett s megerősített szabályai pontos megtartásárakényszerítheti. E helyzettel szemben arra törekedett a kormány, hogy a banktól azon ígéretet vegye, miszerint am. pénzpiaczot mindig ellátja elegendő s a méltányosságnak megfelelő hitellel, mely törekvései sikerre vezettek; mely siker nemcsak a banknak az osztr. kormány utján vett azon ígéretében áll, miszerint minden biztos hely- és vállalatra kész hitelt adni, hanem a gyakorlati téren a m. korona területének 7-ről 28 millióra emelt hitelösszegében is nyomaira találunk. A bank tehát hitelezésre nem kényszeríthető, de számos ígéretét bírjuk, hogy minden méltányos igényeknek készségesen felel meg, s a m. k. területén keletkező vagy keletkezett minden jó hitelű vállalatnak hitelt nyújt. Apponyi Gy. gr. a nyert fölvilágosításból sajnosan értesül, hogy eziránt biztosítékokkal nem bírunk, a helyzet komolyságát e tény nagyon jelzi. Széchen Antal gr. figyelmezteti előtte szólót, hogy az összeülendő szakbizottság ép e helyzet rendbehozása s pénzpiaczunk függetlensége megállapítása módjairól fog intézkedni javaslattétel által. Gr. Károlyi György az állandó igazoló bizottság részéről nyújt bejelentést, mely is fölolvastatik. Elnök bejelenti, hogy a honvédügyérség költségvetéséből 200 példányt küldött, melyek ki fognak osztatni, egyúttal azon óhaját is kifejező bárcsak a többi ügyéézségek is (a pénzügyit kivéve, ki már beküldte) követnék példáját, hogy így az egyes tételeket érett megfontolás tárgyává lehessen tenni. A napirenden nem lévén több tárgy, a ház a jogügyi bizottsághoz 2 tagot és jegyzőt választva, az ülés feloszlik, petitiót pártoló irat olvastatott, s egész terjedelmében elfogadtatott. Erre Bobory indítványozza, hogy a megyei jegyzők utasíttassanak, miszerint a bizottmányi tagok névsorát revideálják s hozzák tisztába, nehogy ismételten forduljon elő oly eset, hogy a bizottmányi tagoknak identitásukat kelljen bizonyítani. Az indítvány rövid vita után tudomásul vétetik. Erre az üresedésbe jött tisztviselői állomások betöltésére került a sor. A választások közt felkiáltások történtek. A választások befejeztét követő néhány kisebb fontosságú ügy elintézése után a pest megyei k.jegyzői karnak kérvénye vétetett tárgyalás alá. E helyütt hosszan tartó vita keletkezett, melyben a jelenlevők legnagyobb része résztvett. Nyáry Pál először szólal fel. "Hosszan fejtegeti a jegyzők szomorú állapotát, melyben az 1836. t. ez. dönté őket azon intézkedésével, miszerint a község maga választá és bocsátotta el jegyzőit. A jegyzők sorsát még nehezítette azon körülmény, hogy sok helyen a tradicionális tekintély verőfényén sütkérező gazdatiszti osztály, és a falvakban minden befolyást kezeik közé keríteni akaró plébánosok közti viszálykodásokkal szemközt a jegyző sem maradhat semlegesen, minek azután egyik vagy másik fél üldözése lesz következménye, mi a jegyző állására könnyen végzetes lehet. Pestmegye több hasonló dolog miatt már 1867-ben elhatározta,hogy az 1868. 24. t. ez. alapján saját maga veszi kezébe jegyzői sorsának elintézését; ez okból elhatározta, hogy csakis bírói ítélet után lesz elmozdítható a jegyző. Kéri tehát, hogy addig is, mig a községek szervezve lesznek, tartassék meg s fejtessék ki az 1867-ben kijelölt irányban,a jegyzők elbocsátásának elve, mely jogot semmi esetre sem óhajt a nép kezei közt hagyni. Gulner m. jegyző megjegyzi, hogy a jegyzői hivatal az új perrendtartás értelmében máris levetkette községi jellegét s állami jelleget öltött magára. Még többen szólnak a kérdéshez, mire a kérvénynek hely adatik. Erre több pusztán helyi érdekű ügy elintéztetve, az ülés 7 2 órakor szétoszlik. Mást követel, mi végett bizottság vizsgálta a történt kár nagyságát. — Overbeck Frigyes Rómában e hó 13-án meghalt. Vele az egyházi irányú festészet legjelesb képviselője szállt sírba. Festményei ritka tökélyüek, azonban mind komor színezetűek. Szűz Mária-cultusa miatt ki kellett lépnie a bécsi festész-akadémiából, s Rómában telepedett le, hol aztán élte fogytáig vallásos irányának élt és dolgozott, külön iskolát alapítván meg. 80 éves kort ért el. — Kauser István hazánkfia, ki északamerikai polgár s az egyesült államok pesti consulává neveztetett ki, megkapta a legfelsőbb exequaturt s közelebb kitüzendi a csillagos lobogót. . . Mint a „Magyar Állam“ írja a kath. autonómiai választási összeírások kihirdetése egyedül azért késik, mivel előbb az illető szabályokat toldalékával együtt német, tót, és román nyelvre fordítani s kinyomatni szükséges. A határnapot azonban a prímás hajói vagyunk értesülve, még római elutazása előtt kitüzenni. — A magyar kir. államvasutak két vonala, a zákány-zágrábi s a hatvan-miskolcei közelebb már meg fog nyittatni. A zákány-zágrábi vonalon az első hivatalos próbamenet e hó 28-ravan kitűzve, a hatvan-miskolczin decz. 10—15-ke közt. — Azon épületes kis históriát, melyet ma Nagy-Kőrös város helyettes főbírójának kutbaeséséről közöltünk, egy másik nagykőrösi levelezőnk azzal toldja meg, hogy Sz. A. urnát az efféle apró malheur nem tartozik a ritkaságok közé. Kevéssel a vasárnapi kutbaesés előtt egszer, miután a közügyek feletti gondjainak enyhítéséül szintén áldozott kissé Bacchus oltárán, fényes nappal hátradőlt a városház lépcsőin s lehenpergett, másszor meg egy árokban találta meg a kanász, ki azt hitte, hogy röfögő jószágainak egyike szuszogott. Hogy ne lenne aztán tekintélye a hatóságnak? " — Ő Felsége, mint olasz lapok írják, a szent földön, Bethlehemben vette hírét annak, hogy Victor Emanuel királynak unokája született, s e hit vételére első volt, ki üdvözlő távsürgönyt küldött az olasz udvarhoz. Azon hírek, hogy ő Felsége visszautazása alatt látogatást teend a San Rossoreben fekvő olasz királynál, oly határozott alakot öltenek, hogy most már teljesen valóknak tekintetnek. — A hadsereg élelmezése ügyében kiküldött katonai szakbizottság, melynek feladata jobb és olcsóbb módot ajánlani az élelmezési rendszernél, tegnapelőtt öt óráig tartott heves vita után abban állapodott meg, hogy a hadsereg számára szükséges élelmiszerek megszerzése s egyenesen csapatoknak átadása magánvállalkozókra bizassék. A részletek kidolgozására albizottság küldetett ki, melynek magyar részről tagjai. Havas osztálytanácsos és a pesti keresk. kamra küldötte Deut sch. — Távirdai forgalom Pesten a főállomásnál november hó 17-én. Feladatott: 650 sürgöny, és pedig 83 állami, 11 távirda-szolgálati, 1 tőzsdei, 353 kereskedelmi s üzlet, 7 hírlapi, 88 családi, 108 különféle ügyekben. Érkezett : 668 sürgöny és pedig: 10 állami, 17 távirda-szolgálati, 1 tőzsdei, 315 kereskedelmi s üzleti, 18 hírlapi,131 családi és 176 különféle ügyekben. Az érkezett sürgönyök közül helyben kézbesittetett 644, vasutüzleti vonalon továbbszállittatott 3. ,postára adatott kézbesitetlen maradt 15. Átszállittatott összesen 804 sürgöny. Az összes napi forgalom : 2122 darab. A feladatott táviratokból befolyt: 557 ft 60 kr, melyből 408 ft 80 kr. a belföldi forgalom részére esik. Színház és művészet. A minap fölhívtuk olvasóink figyelmét azon kis „événement“-ra a minek Kocsisovszky Borcsa első fellépését neveztük, s a minek valóban be is bizonyult. A budai népszínházat ez alkalommal oly szép számú közönség foglaltad el, minőt hétköznapi előadás nem igen látott még együtt, természetesen : ott. A páholyok vagy négy kivételével mind megteltek, az állóhelyek zsúfolva voltak, még a legritkábban látogatott körszékeknek is jutott, zártszék pedig tán felénél több elkelt. Kocsisovszky Borosát megjelenésekor viharzó taps fogadta s egy sereg bokréta üdvözölte a régi deszkákon. A taps minden jelenet, s minden változás és minden felvonás után megújult, sőt jelenet közben is nem ritkán tört ki, s a kihívásoknak vége hossza nem volt. Mi nem vagyunk barátai a túlzott tetszésnyilvánításoknak, a színházi tüntetéseknek pedig — akár kedvelt művészek, akár tendentia legyen tárgyuk — ép ellenségei szeretnénk lenni; ily alkalmakkor azonban szívesen belenyugszunk, sőt hozzá is járulunk a tüntetéses tapshoz. A közönség ily alkalmakkor megmutathatja, mibe veszi azt, aki apellál reá. Kocsisovszky Borcsa fellépte külön hirdetve volt; a közönség nagy számban jelent meg s kitüntetéssel fogadta , ezzel Kocsisovszky Borcsa visszalépett régi kegyenczi jogaiba, mit constatálni a mi feladatunk. Előadásra Toepfer régi vígjátéka került: „Sárika,vagy a falusi egyszerűség.“ Ezekkel a régi darabokkal úgy van az ember, hogy részleteit régen elfeledte, csak a jó benyomás él benne, az egykori előadók és előadások emléke. Az, hogy e*mű első előadása óta meglehetős idő-, divat-, modor- és ízlésváltozáson mentünk keresztül, csak akkor jut az embernek eszébe, midőn a színpadon újra látja a művet. S noha meg kell vallanunk, hogy Kocsisovszky B. játéka elejétől végig vidor, eleven, komikai vonásokkal fűszerezett,szóval jóizű és kedves volt, mégis az egész darab ma már nem szinpadra való, s szinrehozatalának egy kis jó emlékünk esik áldozatául, melyet régebbi naivabb voltunknak, primitívebb ízlésünknek szerényebb igényeinknek köszönünk. Mielőtt a többi szereplőről szólnánk, dicsérjük még meg Kocsisovszky Borosának játéka mellett kiváló Ízlését — tollette dolgában is. Vagy 4 e-ször öltözött, oly gyorsasággal s oly elegáns Ízléssel hogy a kettő közül nem tudtuk, melyiken csordálkozzunk inkább. A férfi ruhában „fe90 Belföld. Pest, nov. 18. ” Illetékes helyről a következő sorokat veszszük : „Több lap a honvédelmi minisztériumnak I. évi 26,493. szám alatt kelt közintézményét úgy ismertette, hogy nemcsak a tanárok és tanítók, de a tanulók is csak szünidők alatt fognak a honvédség fegyvergyakorlataira beszólíttatni, mely közlemény tévedésen alapul, mivel a fentebbi kedvezmény nem terjedhet ki a honvédség kötelékében igen túlnyomó számban álló tanulókra is. A tanulókat csakis a i. é. 29,702. szám alatt kibocsátott közintézményben foglalt kedvezmények illetik, melyek egyébiránt hírlapilag is már közölve vannak.“ A képviselőház kilencz. osztálya tegnap kezdte meg az ipar-törvényjavaslat feletti tárgyalást, s mind a kilencz az oppositió heves ellenzése daczára, általánosságban el is fogadta. A baloldal taktikája, írja a P. Corr, a külön osztályokban különféle volt. Néhány osztályban a javaslat tárgyalásának felfüggesztését indítványozta addig, míg újból egy szakértő iparosok véleménye ki nem kéretik. Másokban ismét vissza kivánta utasítani a kormányhoz, mivel „nem eléggé liberális’ . A részletes vitában még nem igen haladtak elő azosztályok. Több osztály kitörölte a nyomdákat, kölcsön könyvtárakat , tudakozó-, temető, cseléd-ajánlóintézeteket, a vendéglőket, csapszékeket és kávéházakat, a fürdőket, táncziskolákat és végre a kőműves és ácsmesterséget azon iparfoglalkozások sorából, melyek csak engedély mellett követhetők. A VIII. osztály folyó hó 19 én déli 12 órakor ülést tart Pest, nov. 18. tored .tud.] (Pestmegye évnegyedes közgyűlése.) Elnök Beöthy Lajos alispán, d. e. Voll órakor megnyitván az ülést, a Ráday L. által fogalmazott, a bihari Törvénykezés. A m. kir. semmitőszéknek közelebbi nyilvános üléseiben leendő előadás végett újabban kitüzettek : Sebestyén Istvánnak Nagy Lajos elleni perében, alperes Benőm, panasza az igazolási kérelmének helyt nem adó végzés ellen. — Özv. Bunzi Luizának Löwi Dávid elleni perében, alperes semm. panasza az igazolási kérelmét visszautasító végzés ellen. — Goocs Gyulának Csóka Zsigmond elleni végrehajtási ügyében alperes semm. panasza. — Ács Mózesné s társainak semm. panasza, Ács Károly elleni sommás viszahelyezési perében. — Adler Manó és Deutsch Ignácznak Kohn János elleni végrehajtási ügyében alperes semm. panasza. — Vörös Erzsébet s társainak Karika József és Lénárd elleni zárlati ügyében alperesek semm. panasza. — Mihálfi Mórnak, „Waringer Eckersley“ ezég elleni sommás szóperében, alperes ezég semm. panasza. — Pánczél János Juli és Lajos semm. panasza, ifj. Lászlovszky Lászlónak Pánczél János és özv. Pánczél Istvánná elleni végrehajtási ügyében. — Farkas Ilkának Győr város törvényszéke elleni semm. panasza. — Gr. Haller József semm. panasza Simor Györgyné szül. Földváry Zsuzsa elleni végrehajtási ügyében. — Ferenczy Ignácznénak gr. Bethlen Camillo s társai elleni perében, alperesek semmitő panasza. — A pécskai kincstári ügyész semmitő panasza Bedák János és Pálnak Kovács József s társai elleni végrehajtási ügyében. Dajbukát Gergely s tárcáinak Dobás István elleni perében, alperes semm. panasza. — Hiszterényi Hermannak, Schmied Antal elleni perében, alperes semmiségi panasza. — Csirák József és Bontya Sándor semm panasza Kaufmann Ignácz elleni végrehajtási ügyekben. — Kölkedi Józsefnek, Máté József elleni zárlati ügyében, előbbi,ek semmiségi panaszára vonatkozó pótló felterjesztések. — Ábrahám Izsáknak, Lanczpach József elleni sommásperében, alperesnek semm. panasza. — Kolb Jánosnak, Vári Mihály elleni végrehajtási ügyében alperes semm. panasza. — Orozsdi Bélának, Báttaszék m. város elleni perében mindkét fél felebbezése s alperes semm. panasza. — Szabó Lászlónak, Mohácsi János elleni sommás perében alperes semm. panasza. — Kúti Jánosnak semm. panasza, Vajtai Márton elleni viszahelyezési perében. — Hross Tamásnak, mint a brezovai községi képviselő testület elnökének semm. panasza Mitták Rudolf elleni sommás perében. — Markus Hermannak, az ellene hivatalból elrendelt zárlat iránt semm. panasza. — Pich Adolf semm. panasza, Fuchs József elleni hatalmaskodási díj iránti perében. Weimann Ignácznak, Keller Antal elleni sommás perében alperes semm. panasza. — Özv. Kathi Istvánná semmiség! panasza, s felebbezése, Balogh István és Kövér Sára elleni visszahelyezési perében. ■— Ugyanannak, ugyanazon ügybeni másik semm. panasza, a zárlat iránti kérvényt elutasító végzés ellen. — Neczkár szül. Chroposzky Krisztina semm. panasza, az ellene Nochta János s társai által folytatott végrehajtási ügyben. Különfélék. Pest, nov. 18. Személyi hírek. — Ferdinánd császár és király 20,000 frtot adományozott az Albrecht főherczeg által alapított katonai segélypénztár javára. Szabó Imre szombathelyi püspök felszentelése e hó 21-én fog véghez menni Esztergomban; a szertartást a prímáson kívül Kovács Zsigmond és Lipovniczky püspök fogják végezni. Fővárosi hírek. 1, A koronázási domb elhordása végre valósulni fog, miután arra egy vállalkozó, a 6380 írtra kiszámított költségekből 6%-kot elengedve, találkozott. Ha a közgyűlés helybenhagyja a gazdabizottság javaslatát, az elhordás még e hóban megtörténik. — A dalmatiai csatatéren elesettek és sebesültek következő névsorát teszi ismét közzé a hivatalos „W. Z.“ Meghaltak: Illés György, Farkas János, Peschka Ferencz főhadnagy, Zseger Antal, Kiss György,Zagoretz Benedek, Németh Imre, Puskás Antal. Sebesültek: Kanyar József, Rudics József, Koch Rudolf, Horváth Imre, Hajdú István, Horváth Imre, Kovács Mihály, Gyuricza Ferencz, Simics György, Peresztegi Imre, Bangó Gábor, Sermek Boldizsár. A pesti vízvezeték nagy kárt okozott az államkincstárnak. A nádorutczában egy cső megnyílván, nagy víztömeg omlott egy pinezébe, hol dohány volt lerakva; a viz nagy mennyiséget rongált meg s most a kormány Pest városától mint a vízvezeték tulajdonosától kárpót-