Pesti Napló, 1869. november (20. évfolyam, 252–275. szám)
1869-11-21 / 268. szám
ket, melyek kosmopolitikusok,hanem anyagánál fogva kiváló nemzetiségi oldallal bír, s minden más művészetnél «sorosabban fürog össze a nemzeti élettel, a nemzeti culturával, annál fogva kötelességei,ik az idegen nemzet által gyakorolt művészettel szemben nem terjedhetnek tovább, mint hogy akadályodat nem gördítünk útjába. Követelésünk tehát csak az, hogy Magyarország fővárosa, mely az országban, a törvényhozásban kiváltságos helyet foglal el, áldozatokat kap és követel, százféle előnyben részesül, ha egyátalán azon helyzetben van,hogy a művészetért áldozzon, ezen áldozatot oly irányban hozza, mely elsősorban a maga, az ország , a nemzet érdekének felel meg. Hogy ez mostani viszonyaink mellett nem egy német színház pártolása, hanem egy másik magyar színháznak kiáltó szüksége, ezt demonstrálni felesleges. Azért szólaltunk mi fel annak idején, nem a német színészet ellen,hanem az ellen, hogy a város készpénzzel vagy telekkel segélyezzen egy társulatot, mely német színház alapítása végett alakult, s mely ilyetén segélyért folyamodott a városhoz. Ami a mostani színház fönntartását, illetőleg egy új commissió kiküldését illeti; ez megváltjuk — a komédia hatását teszi ránk. — Ha az illető mérvadó urak magukban elhatározták, hogy az eddigi commissiók ismételt jelentései daczára is föntartják az épületet, természetesnek tartjuk, hogy jónak látják még egy „szakértő, részrehajlatlan és elfogulatlan“ commissió kiküldését, mely véleményes jelentésével leveszi róluk a felelősség nagy terhét. Ha ellenben csakugyan komolyan veszik kötelességüket, s nem játszanak a veszélylyel, akkor semmi sem természetesebb , mint hogy az eddigi jelentések alapján s a meglevő határozat értelmében lehorhatják a roskatag bódét. Mert végre is mi lesz az eredmény ? — A színház vagy kiállja még a 3 évet, vagy nem állja ki, más szóval: egy este rászakad a közönségre. Az első esetben még három esztendeig tart a művészettel űzött botrány, mert azt senki sem fogja hinni, hogy Gallmayer kisasszony, vagy akárki is a három évet a művészet meghonosítására használja. Az előzmények után legalább ezt józanul fel nem tehetni, ha valaki kivihetőnek gondolná is. A másik esetben pedig kérdem, érdemes volnae ily három esztendőre való kilátásért egy pár ezer embert, de (ha a szerencse kedvez) csak az épületben lakó vagy tartózkodó tiz — öt — vagy csak embert is romba temetni ? , És ki vállalja ezért el a felelősséget ? —Ks mit használ itt a felelősség ? A „Pester Lloyd“ czikke lehet jó, de tendentiája kárhozatot: a bódénak esni kell! Országgyűlési tudósítás. A képviselőház nov. 20-án tartott ülése. (kp.) A képviselőház mai ülése egyike volt azon üléseknek, melyeket nem anynyira szó, mint inkább eredmény különböztet meg. Ezzel nem azt akarjuk értetni, mintha ellenzékünk végre meggyőződvén eddig követett politikájának nem csak sikertelensége, de káros hatásáról is, lemondott volna akadékoskodó törekvéseiről, s az idővesztegető hosszas szóáradozások helyett inkább tettek előállítására összpontosítná befolyását. Ezt így szárazon a mai tanácskozásra se lehet ráfogni,mert tétettek bizony amaz oldalról ezúttal is kísérhetek elhalasztásra, mondattak terjedelmesebb okoskodások oly tételek körül, budai szinház scenirozását kétségkívül derogált elfogadni) oly művezető, aki a szerzővel érintkezve megtegye azt, amit egy bizottmány természeténél fogva nem tehet, nem volt, s a darab teljesen megbukott. S így folytathatnék sokáig a példák felhordását is; de fájdalommal kell bevallaniuk, hogy a vita meddőnek látszik, mert azok, kik véleményünkkel szemben állanak, nem tudják a rendszert elválasztani a személyektől, s valahányszor mi a rendszert támadjuk meg, ők mindig a személyeket védik. Pedig eszünk ágában sem volt egyének ellen tenni kifogást. Elismerjük, hogy a régi bizottmányok s az új bizottmány tagjai közt is vannak buzgó, ügyszerető, szakértő tagok , valószínűleg mindazok : a baj csak az, úgy az intézmény resz ; a collegium formalitásaiba és combinált szerkezetébe belevész a felelősség, s a bizottmányi eljárásban nullificálva van az egyesek tehetsége, paralyzálva az egyesek buzgalma. Iniciativa nincs, és a szerzők s a bizottmány közt javításokra nézve jött compromissiók eredménye kétséges és épen nem kecsegtető. A nemzeti színház ügyében az enquete-t legközelebb összehívják. Mint mondják, két kérdést fognak eléje terjeszteni: 1. Külön választassék-e a dráma és az opera ? és 2) Ha igen, hát addig is egy igazgató maradjon-e, vagy egy főigazgató két művezetővel ? A „Fővárosi Lapok“ igen röviden tud e két kérdésre felelni : „Az elsőre — úgymond — úgy hiszszük, egyhangú lesz a válasz, mert a dráma és opera mielőbbi szétválasztása a színpadi művészetek legnagyobb szüksége. Aásodikra szétoszolhatnak a vélemények, de, nézetünk szerint, sokkal czélszerűbb lenne csupán egy igazgatót (de jót) nevezni ki, mert az a jelenlegi orgánumokban is (a dramaturgban és főzeneigazgatóban) megleli a kellő művezetőket, ha hatáskörüket eléggé kiterjeszti; két másféle művezető egy házban a súrlódásokat szaporítaná.“ Nekünk nem egészen ily válaszunk van. Az elsőre nézve, mint mire a színpadi művészeteknek, a színészetnek és színműirodalomnak legnagyobb szüksége van: egy másik szavaló színház felállításának istápolását kérnék a belügyminisztertől 1z operaház helyett. A másodikra nézve a IL. úgy látszik nem is sejti, hogy ugyanazt unjaa amit mi: egy intendánst és egy embert rámára (miattunk nevezhetik dramaturgnak és egyet az operára (lehet főzeneigazgató, ahogy a drámait aztán a paritás kedvéért lehetne fődrámaigazgatónak nevezni), „eléggé kiterjesztett hatáskörrel.* Ami, melyeknek kivihetetlensége vagy czélszerűtlensége magukból a vitatott módosítványokból következik, s általában felismerhető volt a tendentia — ha nem is meggátolni, de legalább egy időre késleltetni a bírói felelősségről szóló tövénynek végleges megalkotását. Hanem eredményesnek mondjuk a tárgyalást azért, mert a szólók lehetőleg a vitatott tárgy mellett maradván, s ide vonatkozó érveiket nem keresve messze országok hasonló intézményeiben, se nem kalandozva a történelem homályában, egyszerűen a sana ratio, a tapasztalat, s jogismeret segélyével igyekeztek véleményeiket érvényesíteni, nézeteiket minden oldalról megvilágítani. E körülményt annál kiemelendőbbnek tartjuk, mert ezen ülés tárgyát a törvényjavaslatnak épen azon szakaszai képezik, melyek iránt az osztályokban legfeltűnőbb volt a véleményeltérés, s melyekre nézve sokan élénk és tartós vitát vártak. Hogy ezen vita nem következett be, s hogy a ház a törvényjavaslat tárgyalásában egész az ötvenkilenczedik szakaszig haladhatott folyvást eleven, s minden részében tanuságos hozzászólásokkal, ennek először is azon helyes, nagy gonddal és értelemmel összeállított munkálat volt oka, melyet a központi bizottmány terjesztett elő az osztályok megállapodásai alapján,s e szerint ezen tanácskozás könnyű, s a czélnak megfelelő lefolyása ismét bizonyítékul szolgál tárgyalási rendszabályaink ezen módjának helyessége s életképességéről. Oka másodszor az igazságügy miniszter teljes készsége a keletkezett nehézségeket elhárítani, s alapos jogismerete a jelentkező aggodalmakat megfelelő tételekkel eloszlatni. E nagy és nehéz feladatát a miniszter úr sok szerencsével teljesítő a központi bizottmányban, kielégítőbb formulázással pótolva a nehezített tételeket, és teljes sikerrel oldá azt meg ma a nyilvános tárgyalások folyama közben a megtámadott egyes szakaszok védelmére mondott világos, és tartalomdús beszédeivel. A kérdéssel bővebb megismerkedés végett utaljuk olvasónkat országgyűlési tudósításunk rovatára. Elnök : Somssich Pál. Jegyzők : Széll Kálmán, Bujanovics Sándor, Mihályi Péter. A kormány részéről jelen vannak : Horvát, Bedekovics, Lónyay, Gorove, Rajner, Festetics miniszterek. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök bemutatja Torontál megye közönségének kérvényét, melyben az adóügynek oly reformját kéri, hogy az a megye autonóm hatáskörének kiegészítő részét képezze. Továbbá Liptó megye közönségének kérvényét, melyben a zárdák és kolostorok eltörlését kéri. A horvát-szlavon-dalmát országgyűlés elnöksége Zágráb városának Száva szabályozása és többnemű iparos testületeknek az 1861. évi osztrák iparrendszabályok behozatala iránti kérvényeit a magyar országgyűlésnek elintézés végett átküldi. Elnök a múlt ülés alatti választás eredményét kihirdeti. E szerint a számvizsgáló bizottságba Anker Hugo, a pénzügyi bizottságba pedig Leonhard Károly és K. Fellenbaum Ferencz tagokat megválasztottak. Belügyminiszter úr szót kér. Rajner Pál belügyminiszter: A 1. képviselőház megbízásából volt szerencsém a felséges asszonynak tegnap Gödöllőn a királyi lakban a képviselőház szerencse kivonatait tolmácsolhatni. Ez alkalommal a hagyományos hűségen kívül igyekeztem kiemelni a nemzet részéről azon bizodalmát és azon áhitatos ihletséget, melylyel a nemzet a felséges asszony iránt viseltetik. (Helyeslés.) Ő felsége a nemzetet továbbra is magas hajlamáról és jóindulatáról biztosítván, engem megbízni méltóztatott, miszerint a nyilvánított szerencsekívánatokért a képviselőház előtt őszinte köszönetét jelenteném ki, a amit is ezennel teljesíteni van szerencsém. (Elénk élA főrendi ház jegyzője gr. Teleki Ede benyújtja e ház által is elfogadott útonczozási törvényt, és bankbizottság kiküldéséről rendelkező határozati javaslatot. Elnök óhajtja, hogy a ház a választandó szakbizottsági tagok száma fölött a jövő ülésben határozzon,úgyszintén , hogy a napló bíráló bizottságba szükséges egy tagra elhozzák a képviselők szavazatjegyeiket. Jankovich Antal bejelenti a Ilk biz. bizottság részéről Németh Albertnek igazoltatását, a 7-ik biz. biz. pedig Széky Péter igazoltatását jelenti Fejér Miklós: T. ház! Külső-Szolnok vármegye 200 polgárának kérvényét van szerencsém beterjeszteni, melyben kérik a t. házat, méltóztassék Külső-Szolnok vármegyét ősi jogaiba visszahelyezni, s annak mint önálló megyének alkotmányát visszaadni. Klapka György a bánsági néptanítóknak sorsuk javítását sürgető kérvényét nyújtja be. Lónyai Menyhért pénzügyminiszter. T. ház! Az államköltségvetésre vonatkozó két utolsó miniszteri költségvetést t. i. a Horváth-Slavon és Dalmát minisztérium és a belügyminisztérium költségvetését vagyok szerencsés a t. háznak benyújtani azon kéréssel, hogy azt a pénzügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék, továbbá még két törv. javaslatot, melyek közül az egyik a bélyegilletékek valamint a díjak iránt fennálló szabályok érvénye meghosszabítására, a másik a pénzügyi törv.székeknek ideiglenes fentartására vonatkozik. Mindkét törv.javaslatot kérném a pénzügyi bizottsághoz átteni. Következik a napirenden levő tárgy a bíráli bírósági hivatalnokok felelősségéről, szólló törv. javaslat 32-dik és következő §-sai iránt módosítások. Szőgyéni László, a központi bizottság előadója. Ezen módosítvány teház az eredeti törvényjavaslattól némely pontokban lényegesen eltér, ugyanis míg az eredeti törvényjavaslat három osztályú fegyelmi bíróságot állít fel, melyeknek elseje a királyi tábla, másodika a legfőbb törvényszék, harmadika részben a legfőbb törvényszék, részben a semmitőszék tagjaiból áll, a módosítvány már az első bírósági törvényszékre ruház fegyelmi hatóságot s gondoskodik arról, hogy a királyi curiának biráira kiterjesztessék a fegyelmi eljárás szükség esetében, s e végből egy külön bíróságot állít fel, mely felerészben a semmitőszék, felerészben a felsőház tagjaiból alakíttatik. Lényegesen eltér továbbá ezen módosítvány az eredeti törvényjavaslattól abban, hogy míg ez utóbbi a fegyelmi eljárás megindíthatását csak a királyi ügyész kezdeményezésétől tételezi fel, a módosítvány ezen jogot magának a félnek is megadja; továbbá ellentétben ez eredeti törvényjavaslattal, a tárgyalásoknak nyilvánosságát rendeli el. (Deák Ferencz éljenzés közt lép a terembe.) A központi bizottság azon változtatásokat czélirányosoknak találja, mert kétségkívüli az, hogy a módosítvány azon intézkedése által,hogy már az első folyamodású királyi törvényszékekre is ruháztatik fegyelmi hatóság azon teher, mely az eredetijavaslat értelmében egyedül a kir. táblák vállaira nehezült volna, eloszlik, s így a fegyelmi eljárás könnyítetik, és gyorsittatik, kétségkívüli továbbá az, hogy a módosítvány azon szakasza által, mely a királyi curia bíráira is kiterjeszti a fegyelmi hatóságot, az igazságügyminiszer úr által eredetileg a ház asztalára letett törvényjavaslatnak oly hézaga pótoltatik, melyet ezenjavaslat első tárgyalása alkalmával már az osztályok tapasztaltak,és a közp. bizottság jelentésében jelzett. Ezen okoknál fogva a közp. bizottság az igazságügyminiszer úr által beadott módosítványt általánosságban elfogadja, és azt a t. háznak a részletes vita alapjául ajánlja. A módosított fegyelmi eljárási szervezet 5 első szaka (30—36 §-ik) csekélyebb irályi változtatásokkal elfogadtatik. Nagyobb elvi vitára első ízben a 35. § adott alkalmat, mely a fele részben semmitőszéki, fele részben főrendi házi tagokból alkotott legfőbb fegyelmi törvényszékről szól. Első szólal föl ellene, Tisza Kálmán. Ki a legfőbb jegy. törvényszék fölállítása helyett az angol eljárást ajánlja egy módosítványban elfogadás végett, mely abban áll, hogy ha a legfőbb törvényszék tagjai közül valaki állásával összeegyeztethetlent követne el, akkor a part, mindkét háza fölirat utján az illetőnek nyugdíjaztatását vagy elbocsátását követeli. Nem fogadhatja el az ig.-ügyér módosítványát, mert annak állandó bíróságnak kellene lenni, 24 főrendi tagot állandóan együvé hozni azonban vajmi nehéz; továbbá, mert minden perczben elbocsátható kormányhivatalnokok (főispánok) válhatnak fele részben tagjaivá. Módosítványa alapos tárgyalhatása szempontjából e pont tárgyalása elnapolását, s módosítványának az osztályokhozi utasítását kéri. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház ! Tisztelt barátom Tisza Kálmán képviselő úrnak indítványa mindenesetre roppant horderővel bír, és nagyon fontos, ha tehát a t. ház indokolva találná azt, hogy az külön tárgyalásra tűzessék, az ellen semmi kifogásom nem volna, (baj jobbról. Helyeslés balról) mert barátja vagyok annak hogy minden elv, mielőtt a törvénykönyvbe iktattatnék, komolyan, alaposan, minden oldalról megvitattassék. De ha a t. ház már elvben nem osztaná képviselő úr indítványát, tehát ezen előleges kérdés eldöntése után föntartom magamnak hogy mind a Tisza Kálmán képviselő úr általl én törvényjavaslatom ellen tett észrevételeire felelhessek, mind pedig módosítványára nézetemet elmondhassam. Kérem előzetesen e kérdést eldönteni. (Fogadjuk el balról.) Deák Ferencz: T. ház ! A központi bizottságnak előttünk fekvő 11 tárgyra vonatkozólag azon elv van kimondva, hogy az ott elősorolt tagjai fölött a Curiának egy külön bíróság ítél, mely fele részben a királyi Curia tagjaiból, másik fele részben a felső táblának választottaiból alakul és le van irva hogy ez mikép alakittatik meg. Ennek ellenében Tisza Kálmán úr egy módosítványt adott be, mely oda megy ki hogy ez itt hagyassék ki és elvül mondassák ki miszerint, úgy hallottam, és ha netalán roszul értettem volna, méltóztassék még egyszer felölvaltatni a módositványt, a kir. curia említett tagjai az országgyűlés feliratára elmozdittathassanak, illetőleg nyugdíjaztassanak. Hogy az azután minő eljárással történjék, ezt a t. képr úr különjavaslat által kívánja szabályoztatok Ha hibásan fogtam fel a beadott módosítványt, akkor kérem méltóztassék még egyszer felolvasni. Bujanovics Sándor jegyző felolvassa Tisza Kálmán módosítványát. Deák Ferencz: Úgy látszik, hogy a felolvasott módosítványt jól értettem, de szóvá mondta Tisza Kálmán képviselő úr előbb is és most is, hogy még ezt a mostani módosítványát is elhalasztatni kívánja és az osztályokhoz viszszaküldeni, de miért ? azt nem tudom, mert ha visszaküldjük az osztályokhoz anélkül, hogy valami elvet mondanánk ki, azok igen valószínűleg ugyanazt fogják mondani, amit előbb mondtak, mert nincs alap, mire az újbóli tárgyalást fektessék. Hanem, ha csakugyan azt akarja Tisza Kálmán képviselő úr, hogy az elhalasztás menjen határozatba, akkor — gondolom — az a kérdés, ami felett szavazhatunk, hogy várjon azt az indítványát Tisza Kálmán képviselő úrnak, hogy az ezen egész szakasz feletti határozás elhalasztassék-e, vagy nem, — szavazattal döntsük el. (Helyeslés a jobb on.) Ha azután a ház többsége azt hozza határozatba, hogy elhalasztja, ő részben vége van a discussiónak, ha pedig azt határozza el, hogy ne halasztassék el, hanem azonnal kíván a dolog felett tanácskozni, akkor kerül elő Tisza Kálmán képviselő úrnak beadott módosítványa feletti tárgyalás és szavazás. Azt hiszem, hogy időt nyerünk vele, ha elsőbben azon kérdést döntjük el, kívánja-e a ház elhalasztani e kérdésnek eldöntését, vagy nem? (Helyeslés). Iványi Dániel az ajánlott javaslatok egyikét sem fogadhatja el, hanem azt ajánlja, hogy a fegyelmi ügyek elintézésére államtörvényszék állíttassék fel, mely ez ügyek mellett a kormány és megye, vagy ez utóbbiak egymás tösti összeütközései, úgy szinte az ügyérek betöröltetése esetében ítélend. Justh József figyelmezteti a házat, hogy most csak arról lehet szó,hogy a ház elfogadja-e a közp. bizottság szövegezését, vagy sem. Szakácsi Dániel Tisza véleménye pártolására emel szót. Elnök kérdésére a ház többsége kijelenti akaratát az iránt, hogy e pontot azonnal tárgyalni akarja. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter : (Halljuk !) Miután a t. ház ezt határozta, hogy a 35. § és ennek kapcsában Tisza K Kálmán módosítványa ma tárgyaltassék, bátorságot veszek magamnak először Tisza Kálmán képviselő úr ellenvetéseire felelni, másodszor elmondani saját nézeteimet Tisza Kálmán módosítványa ellen. Tisza Kálmán képviselő ellenvetése a törvényjavaslat 35. §-a ellen nem sok és nem is fontos. Az háromra redukálható. Első kifogása abban áll, hogy nincs gondoskodva a törvényben arról, ki ítéljen a királyi curiának azon tagjai felett, kik fegyelmi vétséget követnek el. Másik kifogása abban áll, hogy aegfőbb fegyelmi hatóság tagjai fele részben a felső ház kebeléből választatván, azon veszélynek volnánk kitéve, hogy a nyáriidényben, sokszor a fürdőből kellene őket haza táviratozni. Két ellenvetést igen könnyen megcáfolhatom azzal, hogyha a ház figyelmét felhívom arra, hogy a 35. §-ban póttagokról is gondoskodva van. Tehát akár a felsőháznak, akár a kir. curiának valamelyik tagja, aki e fegyelmi hatóságba beválasztatott, nem lenne otthon, mindkét esetben póttag alkalmazható. Különben is ez special jum jellegével bírván, azt tudjuk, hogy az esküdteket nem szokták bizonytalan s meg nem határozott időre összeírni, hanem mint Angliában, azoknak ülései bizonyos határidőhöz vannak kötve, néhol 3, másutt 2 és ismét másutt egy egy hónapra. Ha tehát ezen tanácskozási rendet fognak behozni ezen legfelsőbb fegyelmi hatóságnál, akkor semmi akadály sem merülne fel, mert a kijelölt időben otthon tartózkodhatnak az illető tagok. Fontosabb a harmadik ellenvetés, az t. i. hogy a legfőbb hatóságnak tagjai fele részben a felső lázból választatván, a birói függetlenség kellékének nem volna elég téve az által, mert a felsőházban ülnek tagok, kik a kormány kinevezésétől függnek és a kormány által el is mozdíthatók, ilyenek a főispánok. Elismerem, ezen érv fontosságát s kellene okvetlenül ezen téren más intézkedéseket tennünk, hogyha a felsőháznak újbóli rendezése nem volna már küszöbön Egyébiránt ezen látszólagos hibának correctivuma abban fekszik, hogy a felsőháznak választása nincs épen szorítva a főispánokra, hanem a felsőház több szabad és független tagjaiból választhatja ezen legfelsőbb fegyelmi hatóságot. Áttérek arra, hogy elmondjam nézetemet Tisza Kálmán képv. úr indítványára. Mindenesetre ez oly fontos, tehát hogyha elfogadjuk, akkor tisztában kell lennünk magunkkal az iránt, hogy meghiúsítjuk azon czélt, mely szemeink előtt lebegett a bírói a hatalom gyakorlásáról szóló törvény alkotásánál. Mi volt azon czél, melyet akkor magunknak kitűztünk ? Az t.jjjház, hogy egy, minden tekintetben elfogulatlan, részrehajlatlan birói kart teremtsünk, azaz, hogy a birói függetlenségnek minden garanciáit megadjuk felfelé és lefelé, egyiránt. Fölfelé megadtuk azáltal, hogy kimondtuk, hogy a biró birói ítélet nélkül sem elmozdítható, sem nem nyugdíjazható ; kimondottuk továbbá, hogy a birót saját akarata ellenére előléptetni sem lehet; kimondottuk végre, hogy a biró a törvényben meghatározott eseteken kívül át nem helyezhető. Hogy mily lelkiismeretesen akarta a kormány a birói függetlenség garanciáit felfelé megadni, annak egyik legfényesebb bizonyítéka épen ezen törvényjavaslat, melyben a kormány azon fegyelmi hatóságról is, melyet eddig a birók felett gyakorolt és melyet még Tisza K. képv. ur is 65-ben a kormány számára vindkált, illetőleg fentartani akart; mondom a kormány ezen fegyelmi hatóságról is önként lemondott és ezen bíróság kezeibe teszi le, úgyhogy ezen tv javaslat, mint a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény kiegészítő része életbeléptetése után, elmondhatjuk, hogy a birói függetlenség őre fölfelé maga a biró. Természetesen a birói függetlenség garanciáit lefelé is meg kellett adni. Kellett gondoskodni arról, hogy a birót sem az elhelyezés, sem a jutalom reménye, sem pedig a boszu félelme azok részéről, akik felett ítél, el ne térítse, és épen azért tehát lemondottunk hagyományainkról, lemondottunk előszeretetünkről és százados balítéleteinkről és megszüntettük bíróságainkra nézve a választás rendszerét, sőt tovább mentünk, ezen törvényben figyelmünket kiterjesztettük arra, hogy a birót megóvjuk saját szenvedélye ellen és elzárjuk tőle a politikai küzdtér homokát, amelyen a szenvedélyek vihara könnyen elsodorhatná a birót, holott a birónak hivatása épen az, hogy ha kell, ezen vihart megzabolázza ; ez volt oka annak, hogy elzártuk tőle a törvényhozás termét és sokkal csekélyebb bajnak tartottuk azt, hogy a hazai értelmiség egyik legjelentékenyebb factorát, a birói kart, a törvényhozás működésében nélkülözzük, semhogy a birót e politikai küzdelmek rokon- és ellenszenvének rabjává tegyük. (Helyeslés jobbról.) És volt erre még egy fontos ok és nagy érdek, s ez a birói tekintély érdeke. Kétségtelen az t. hát, hogy a birói tekintély és a törvény iránti tisztelet mindig karöltve járnak egymással, ahol a birói tekintély alább száll, ott a törvény iránti tisztelet is csakhamar futva távozik. Óvnunk kellett tehát a bírót a politikai küzdelmektől, mint amelyek tekintélyét leginkább tehetik kockára. Tudjuk, hogy zajosabb időkben a politikai táboroknak tactiája az, hogy az ellenpárt tekintélyét tűzik ki maguknak czélpontul, és rendesen azon táboré a győzelem, amelynek jobban sikerült a másik tábor tekintélyét aláásni. Mi tehát nem akartuk, hogy a birói tekintély a politikai küzdelmek áldozatává váljék. Ezek szerint két czél lebegett előttünk, a birói függetlenség és a birói tekintély megóvása, és én megvallom tehát, hogy ha Tisza Kálmán úr indítványa elfogadtatnék, mind a két czél meg volna hiúsítva, és a birói hatalom gyakorlásául szóló törvényt egy csapással halomra döntjük-Iványi képviselő úr helyesen jegyezte meg és én utánna elmondhatom, hogy ezen indítvány elfogadása által a birói függetlenség tökéletesen megsemmisíttetik, mert a biró a parlamenti pártok rabjává válnék, a birói tekintély pedig épen ezen teremben áldozatul hozatnék. Kizártuk a birót a törvényhozás tereméből és Tisza Kálmán úr indítványa ismét be akarja őt hozni ide, de nem többé mint képviselőt, hogy a tudományát, a szakképzettségét a törvények alkotásánál a haza javára érvényesíthesse, nem, hanem visszahozzuk őt, mint egyszerű vádlottat, akinek még védelméről sincs gondoskodva. (Tisza Kálmán közbeszól : Nem olvasta el a javaslatot.) Bocsánatot kérek, nem is arra helyzem én a súlyt. Elismerem, hogy a képviselő úr az eljárást egy törvény által akarja szabályoztatok de én nem arra helyezem a fősúlyt, mintha a képviselő úr a törvényhozás ítéletére bízná egyedül a legfelsőbb bíró elmozdítását, hanem a mi indítványából kitűnik, mindenesetre az, hogy a két ház egyetértése volna szükséges arra, hogy valamely bíró hivatalától elmozdítható legyen. (Csernátony L. közbeszól: Hát Angliában ?) Igen, mint Angliában,hanem jót áll-e valaki nekünk arról , hogy nem mondom most, nyugalmas időkben, hanem zajosabb, viharosabb időkben egy parliamenti párt, vagy parliamenti pártárnyalat vagy talán egyesek a parliament tagjai közül ezen intézményt nem fogják-e felhasználni arra, hogy a discussio szőnyegére vonszolják a bírót, nem arra, hogy bebizonyítsák ellene a vádat, amihez nincs is reményük, hanem csak azért, hogy képzelt sérelmükért maguknak egyik vagy másik bíró ellenében elégtételt szerezzenek. Ki ad biztosítékot arra nézve, hogy nem fogják ezen institutiót felhasználni arra, hogy a birónak nem csak nyilvános, hanem magánéletét is prostituálják e teremben, és akkor a bíró roszabbul van mint más egyén, mert míg más egyén az ellene intézett sérelmeket akár a sajtó,akár más eszközökkel visszautasíthatja, megtorolhatja, de az itt megsértett bíró az elégtételnek semmi nemében nem részesülhet, mert mindaz, ami itt mondatik, a képviselői immunitás oltalma alatt áll. (Helyeslés jobbról.) T. képviselőház ! Ha megtörténhetnék az, hogy valamely birónak, mondom akár nyilvános, akár magánélete a nyilvános discussio tárgyává tétetnék, ha megtörténik, hogy prostituáltatik valamely biró és ez fájdalmában, érzékenységében visszavonul hivatalától, hogy jövőre hasonló megtámadások elől meneküljön, akkor megszűnt a birói függetlenség, ha pedig ily prostituált megmarad ,továbbra is hivatalában, megszűnik a birói tekintély. Ez roppant erkölcsi pressio — nem mondom, hogy akar lenni, hanem roppant erkölcsi pressio lehetne arra, hogy a bíró folyton kaczérkodjék a parlamenti pártokkal, s ezáltal a parlamenti párt uszályhordozójává legyen. Ez t. hát Damokles kardjaként függne örökké a bíróságok feje fölött, ez a legrettentőbb erkölcsi tortúrává fajulhatna a bíróra nézve, sőt volna ezen intézménynek még nagyobb veszélye is, és ez az, hogy a bírói hatalmat lassankint átjátszaná a parlament kezébe, azon ellenállhatlan erkölcsi pressio folytán, melyet ezen intézmény segítségével a bíróságra gyakorolhatna. A koronkint változó majoritásnál csak egy kis visszaélésnek kell lenni a jövőben, hogy ez intézmény valóságos erkölcsi nyaktilóvá váljék a birói intézmény felett. Bocsásson meg a t. képv. ház, sine ha et stúdió szólok a dologhoz, de nekem egészen más fogalmaim vannak a birói hatalomról, az én nézetem szerint, ez oly nagy hatalom, mely felett nem állhat semmi más hatalom, sem erkölcsi, sem anyagi pressióval, ez nem szorítható le mindenek felett álló magaslatáról. (Helyeslés a jobbon.) Felfogásom szerint a bíróság a megtestesült törvény, mely előtt mindenki boldog és szegény egy iránt, a hatalmasabb parlamenti pártot is tisztelettel és hódolattal kötelesek meghajolni. Önök uraim alkothatnak törvényeket a jövőre, de mindaddig, míg önök újabb alkotásai életbe nem lépnek, szintúgy mint a hazának kimely más polgárai tartoznak tisztelni a létező törvényt, és épen azért, mert a bíró a létező törvény megtestesülése, mert a parlamenti pártok csak alatta, de felette nem állhatnak soha, nekem ez személyes meggyőződésem a birói hatalom függetlenségéről, és tekintélyéről, és épen azért, mert félek, hogy ezen indítvány megtámadná, sőt megsemmisítené mind a birói függetlenséget, mind a birói tekintélyt, én arra nem szavazhatok. Ám határozzon a t. ház felette, de mind eszem mind szivem ellenkezik vele, s ellenezném ha nem itt,hanem az oppositio padjain ülnék is. (Helyesles-jobb felöl.) Ludwigh János nem találja a birói függetlenséget biztosítottnak H. módosítványa által, mert abban is a törvényhozás egyik tényezője szerepel. Vannak be nem bizonyítható kihágások is, ezek fölött ítélni nem lehet, hanem ha azok a legfőbb birák egyike által követtetnek el, úgy illő, hogy az országgyűlésileg egybegyűlt nemzet mondja ki a fölött ítéletét. Pártolja Tisza módosítványát. Csernátony Lajos ajánlja annak elfogadását, mi Angliában czélszerűnek bizonyult. Hoffmann Pál kimutatja az ellenzék következetlenségét. Eddig mindenkor arra törekedett az ellenzék, hogy a kormány, s az ezt pártoló többségtől függetlenítse a bíróságokat, s íme most egyszerre azon van, hogy ép a legfőbb törvényszékit a törvényhozás többségétől tegye függővé. Tagadhatlan a nehézség, melyet e kérdés megoldásánál le kell győzni, mert mindig megvan az a kérdés, hogy hát a legfőbb törvényszék fölött ki gyakorolja a fegyelmi hatóságot? E kérdést nemhogy megoldja, de sőt nehezíti Irányi államtörvényszéket kivánó módosítványa. Csakis összetételtal lehetett e bajon segíteni az amúgy is bizonyos esetben bíróságot képző főrendiház és semmisítő székből alkotván azt egybe. Gyczy Kálmán szerint a főrendi ház soha sem bíróság (fölkiáltások : hát a miniszteri felelősség esetében.) Kivéve ez egy esetet. Készebb a gyakorlati élet kísérletét kiállott angol eljárást elfogadni, mint ez új egybeállítást. Ez a javaslat csonkítja a bírói tekintélyt kitéve azt minden kis fegyelmi esetben a megtámadás, beperlésnek. Mi lenne az ügyérek tekintélyéből, ha nem egyedül a ház csak nagy pol. kérdések Folytatás a mellékleten