Pesti Napló, 1869. november (20. évfolyam, 252–275. szám)

1869-11-21 / 268. szám

ket, melyek kosmopolitikusok,­­hanem anyagá­nál fogva kiváló nemzetiségi oldallal bír, s min­den más művészetnél «sorosabban fürog össze a nemzeti élettel, a nemzeti cultur­á­val, an­nál fogva kötelességei,ik az idegen nem­­zet által gyakorolt művészettel szemben nem­ terjedhet­nek tovább, mint hogy akadályodat nem gördí­tünk útjába. Követelésünk tehát csak az, hogy Magyarország fővárosa, mely az országban, a törvényhozásban kiváltságos helyet foglal el, áldozatokat kap és követel, százféle előnyben részesül, ha egyátalán azon helyzetben van,hogy a művészetért áldozzon, ezen áldozatot oly irány­ban hozza, mely első­sorban a maga, az ország , a nemzet érdekének felel meg. Hogy ez mos­tani viszonyaink mellett nem egy német színház pártolása, hanem egy másik magyar színháznak kiáltó szüksége, ezt demonstrálni felesleges. Azért szólaltunk mi fel annak idején, nem a né­met színészet ellen,­­hanem az ellen, hogy a vá­ros készpénzzel vagy telekkel segélyezzen egy társulatot, mely német színház alapítása végett alakult, s mely ilyetén segélyért folyamodott a városhoz. A­mi a mostani színház fönntartását, illetőleg egy új commissió kiküldését illeti; ez megvált­juk — a komédia hatását teszi ránk. — Ha az illető mérvadó urak magukban elhatározták, hogy az eddigi commissiók ismételt jelentései daczára is föntartják az épületet, természetesnek tartjuk, hogy jónak látják még egy „szakértő, részrehajlatlan és elfogulatlan“ commissió kikül­dését, mely vélemény­es jelentésével leveszi ró­luk a felelősség nagy terhét. Ha ellenben csak­ugyan komolyan veszik kötelességüket, s nem játszanak a veszélylyel, akkor semmi sem ter­mészetesebb , mint hogy az eddigi jelentések alapján s a meglevő határozat értelmében lehor­­hatják a roskatag bódét. Mert végre is mi lesz az eredmény ? — A színház vagy kiállja még a 3 évet, vagy nem állja ki, más szóval: egy este rá­szakad a közönségre. Az első esetben még három esztendeig tart a művészettel űzött bot­rány, mert azt senki sem fogja hinni, hogy Gallmayer kisasszony, vagy akárki is a három évet a művészet meghonosítására használja. Az előzmények után legalább ezt józanul fel nem tehetni, ha valaki kivihetőnek gondolná is. A másik esetben pedig kérdem, érdemes volna­­e ily három esztendőre való kilátásért egy pár ezer embert, de (ha a szerencse kedvez) csak az épületben lakó vagy tartózkodó tiz — öt — vagy csak embert is romba temetni ? , És ki vállalja ezért el a felelősséget ? —Ks mit használ itt a felelősség ? A „Pest­er Lloyd“ czikke lehet jó, de tenden­­tiája kárhozatot: a bódénak esni kell! Országgyűlési tudósítás. A képviselőház nov. 20-án tartott ülése. (kp.) A képviselőház mai ülése egyike volt azon üléseknek, melyeket nem any­­nyira szó, mint inkább eredmény külön­böztet meg. Ezzel nem azt akarjuk értetni, mintha ellenzékünk végre meggyőződvén eddig követett politikájának nem csak sikerte­lensége, de káros hatásáról is, lemondott volna akadékoskodó törekvéseiről, s az idővesztegető hosszas szóáradozások he­lyett inkább tettek előállítására összpon­­tosítná befolyását. Ezt így szárazon a mai tanácskozásra se lehet ráfogni,mert té­tettek bizony amaz oldalról ezúttal is kísér­hetek elhalasztásra, mondattak terje­­­­delmesebb okoskodások oly tételek körül, budai szinház scenirozását kétségkívül derogált elfogadni) oly művezető, a­ki a szerzővel érintkezve megtegye azt, a­mit egy bizottmány természeténél fogva nem tehet, nem volt, s a da­rab teljesen megbukott. S így folytathatnék sokáig a példák felhordá­sát is; de fájdalommal kell bevallaniuk, hogy a vita meddőnek látszik, mert azok, kik vélemé­nyünkkel szemben állanak, nem tudják a rend­szert elválasztani a személyektől, s valahányszor mi a rendszert támadjuk meg, ők mindig a sze­mélyeket védik. Pedig eszünk ágában sem volt egyének ellen tenni kifogást. Elismerjük, hogy a régi bizottmányok s az új bizottmány tagjai közt is vannak buzgó, ügyszerető, szakértő tagok , valószínűleg mind­azok : a baj csak az, úgy az intézmény resz ; a collegium formalitá­saiba és combinált szerkezetébe belevész a fele­lősség, s a bizottmányi eljárásban nullificálva van az egyesek tehetsége, paralyzálva az egye­sek buzgalma. Inic­iativa nincs, és a szerzők s a bizottmány közt javításokra nézve jött com­­promissiók eredménye kétséges és épen nem ke­csegtető. A nemzeti színház ügyében az enquete-t leg­közelebb összehívják. Mint mondják, két kér­dést fognak eléje terjeszteni: 1. Külön válasz­­tassék-e a dráma és az opera ? és 2) Ha igen, hát addig is egy igazgató maradjon-e, vagy egy főigazgató két művezetővel ? A „Fővárosi Lapok“ igen röviden tud e két kérdésre felelni : „Az elsőre — úgymond — úgy hiszszük, egyhangú lesz a válasz, mert a dráma és opera mielőbbi szét­választása a színpadi m­ű­v­é­­szetek legnagyobb szüksége. A­­ásodikra szétoszolhatnak a vélemények, de, nézetünk szerint, sokkal czélszerűbb lenne csu­pán egy igazgatót (de jót) nevezni ki, mert az a jelenlegi orgánumokban is (a dramaturgban és főzeneigazgatóban) megleli a kellő művezető­­ket, ha hatáskörüket eléggé ki­terj­eszti; két másféle művezető egy ház­ban a súrlódásokat szaporítaná.“ Nekünk nem egészen ily válaszunk van. Az elsőre nézve, mint mire a színpadi művészetek­nek, a színészetnek és színműirodalomnak leg­nagyobb szüksége van: egy másik sza­való színház felállításának istápolását kérnék a belügyminisztertől 1­z operaház helyett. A másodikra nézve a IL. úgy látszik nem is sejti, hogy ugyanazt unjaa a­mit mi: egy intendánst és egy embert rámára (miattunk nevezhetik dramaturgnak és egyet az operára (lehet főzeneigazgató, ahogy a drámait aztán a paritás ked­­véért lehetne fődrámaigazgatónak nevezni), „eléggé kiterjesztett hatás­körrel.* Ami, melyeknek kivihetetlensége vagy czélsze­­rűtlensége magukból a vitatott módosítvá­­nyokból következik, s általában felismer­hető volt a tendentia — ha nem is meg­gátolni, de legalább egy időre késleltetni a bírói felelősségről szóló tövénynek vég­leges megalkotását. Hanem eredményesnek mondjuk a tár­gyalást azért, mert a szólók lehetőleg a vitatott tárgy mellett maradván, s ide vonatkozó érveiket nem keresve messze országok hasonló intézményeiben, se nem kalandozva a történelem homályában, egyszerűen a sana ratio, a tapasztalat, s jogismeret segélyével igyekeztek véle­ményeiket érvényesíteni, nézeteiket min­den oldalról megvilágítani. E körülményt annál kiemelendőbbnek tartjuk, mert ezen ülés tárgyát a tör­vényjavaslatnak épen azon szakaszai ké­pezik, melyek iránt az osztályokban leg­feltűnőbb volt a véleményeltérés, s me­lyekre nézve sokan élénk és tartós vitát vártak. Hogy ezen vita nem következett be, s hogy a ház a törvényjavaslat tárgyalásá­ban egész az ötven­kilenczedik szakaszig haladhatott folyvást eleven, s minden ré­szében tanuságos hozzá­szólásokkal, en­nek először is azon helyes, nagy gond­dal és értelemmel összeállított munkálat volt oka, melyet a központi bizottmány terjesztett elő az osztályok megállapodá­sai alapján,­­­s e szerint ezen tanácsko­zás könnyű, s a czélnak megfelelő lefo­lyása ismét bizonyítékul szolgál tárgya­lási rendszabályaink ezen módjának he­lyessége s életképességéről. Oka másodszor az igazságügy minisz­ter teljes készsége a keletkezett nehézsége­ket elhárítani, s alapos jogismerete a je­lentkező aggodalmakat megfelelő téte­lekkel eloszlatni. E nagy és nehéz feladatát a miniszter úr sok szerencsével teljesítő a központi bizottmányban, kielégítőbb formulázás­­sal pótolva a nehezített tételeket, és tel­jes sikerrel oldá azt meg ma a nyilvános tárgyalások folyama közben a megtáma­dott egyes szakaszok védelmére mondott világos, és tartalomdús beszédeivel. A kérdéssel bővebb megismerkedés vé­gett utaljuk olvasónkat országgyűlési tu­dósításunk rovatára. Elnök : Somssich Pál. Jegyzők : Széll Kálmán, Bujanovics Sándor, Mihályi Péter. A kormány részéről jelen vannak : Horvát, Bedekovics, Lónyay, Gorove, Rajner, Festetics miniszterek. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök bemu­tatja Torontál megye közönségének kérvényét, melyben az adóügynek oly reformját kéri, hogy az a megye autonóm hatáskörének kiegészítő részét képezze. Továbbá Liptó megye közönségének kérvé­nyét, melyben a zárdák és kolostorok eltörlését kéri. A horvát-szlavon-dalmát országgyűlés elnök­sége Zágráb városának Száva szabályozása és többnemű iparos testületeknek az 1861. évi osz­trák ipar­rendszabályok behozatala iránti kér­vényeit a magyar országgyűlésnek elintézés végett átküldi. Elnök a múlt ülés alatti választás eredményét kihirdeti. E szerint a számvizsgáló bizottságba Anker Hugo, a pénzügyi bizottságba pedig Le­onhard Károly és K. Fellenbaum Ferencz tago­kat megválasztottak. Belügyminiszter úr szót kér. Rajner Pál belügyminiszter: A 1. kép­viselő­ház megbízásából volt szerencsém a felséges asszonynak tegnap Gödöllőn a királyi lakban a képviselőház szerencse kivonatait tol­mácsolhatni. Ez alkalommal a hagyományos hűségen kí­vül igyekeztem kiemelni a nemzet részéről azon bizodalmát és azon áhitatos ihletséget, melylyel a nemzet a felséges asszony iránt viseltetik. (Helyeslés.) Ő felsége a nemzetet továbbra is magas hajlamáról és jóindulatáról biztosítván, engem megbízni méltóztatott, miszerint a nyil­vánított szerencsekívánatokért a képviselőház előtt őszinte köszönetét jelenteném ki, a a­mit is ezennel teljesíteni van szerencsém. (Elénk él­A főrendi ház jegyzője gr. Teleki Ede be­­nyújtja e ház által is elfogadott útonczozási tör­­vényt, és bank­bizottság kiküldéséről rendelke­ző határozati javaslatot. Elnök óhajtja, hogy a ház a választandó szakbizottsági tagok száma fölött a jövő ülés­ben határozzon,úgyszintén , hogy a napló bíráló bizottságba szükséges egy tagra elhozzák a képviselők szavazatjegyeiket. Jankovich Antal bejelenti a Il­k biz. bizottság részéről Németh Albertnek igazoltatá­sát, a 7-ik biz. biz. pedig Széky Péter igazolta­tását jelen­ti Fejér Miklós: T. ház! Külső-Szolnok vármegye 200 polgárának kérvényét van sze­rencsém beterjeszteni, melyben kérik a t. házat, méltóztassék Külső-Szolnok vármegyét ősi jo­gaiba visszahelyezni, s annak mint önálló me­gyének alkotmányát visszaadni. Klapka György a bánsági néptanítók­nak sorsuk javítását sürgető kérvényét nyújt­ja be. Lónyai Menyhért pénzügymi­niszter. T. ház! Az államköltség­vetésre vo­natkozó két utolsó miniszteri költségvetést t. i. a Horváth-Slavon és Dalmát minisztérium és a belügyminisztérium költségvetését vagyok sze­rencsés a t. háznak benyújtani azon kéréssel, hogy azt a pénzügyi bizottsághoz utasítani mél­tóztassék, továbbá még két törv. javaslatot, me­lyek közül az egyik a bélyegilletékek valamint a díjak iránt fennálló szabályok érvénye meg­hosszabítására, a másik a pénzügyi törv.­székek­nek ideiglenes fentartására vonatkozik. Mind­két törv.­javaslatot kérném a pénzügyi bizott­sághoz átteni. Következik a napirenden levő tárgy a bíráli bírósági hivatalnokok felelősségéről, szólló törv. javaslat 32-dik és következő §-sai iránt módo­sítások. Szőgyéni László, a központi bizottság előadója. Ezen módosítvány te­ház­ az eredeti törvényjavaslattól némely pontokban lényege­sen eltér, ugyanis míg az eredeti törvényjavaslat három osztályú fegyelmi bíróságot állít fel, me­lyeknek elseje a királyi tábla, másodika a leg­főbb törvényszék, harmadika részben a legfőbb törvényszék, részben a semmitőszék tagjaiból áll, a módosítvány már az első bírósági törvény­székre ruház fegyelmi hatóságot s gondoskodik arról, hogy a királyi curiának biráira kiterjesz­tessék a fegyelmi eljárás szükség esetében, s e végből egy külön bíróságot állít fel, mely fe­lerészben a semmitőszék, felerészben a felsőház tagjaiból alakíttatik. Lényegesen eltér továbbá ezen módosítvány az eredeti törvényjavaslattól abban, hogy míg ez utóbbi a fegyelmi eljárás megindíthatását csak a királyi ügyész kezdemé­nyezésétől tételezi fel, a módosítvány ezen jogot magának a félnek is megadja; továbbá ellentét­ben ez eredeti törvényjavaslattal, a tárgyalások­nak nyilvánosságát rendeli el. (Deák Ferencz éljenzés közt lép a terembe.) A központi bizottság azon változtatásokat czélirányosoknak találja, mert kétségkívüli az, hogy a módosítvány azon intézkedése által,hogy már az első folyamodású királyi törvényszékek­re is ruháztatik fegyelmi hatóság azon teher, mely az eredeti­­javaslat értelmében egyedül a kir. táblák vállaira nehezült volna, eloszlik, s így a fegyelmi eljárás könnyítetik, és gyorsittatik, kétségkívüli továbbá az, hogy a módosítvány azon szakasza által, mely a királyi curia bíráira is kiterjeszti a fegyelmi hatóságot, az igazság­­ügyminiszer úr által eredetileg a ház asztalára letett törvényjavaslatnak oly hézaga pótoltatik, melyet ezen­­javaslat első tárgyalása alkalmával már az osztályok tapasztaltak,és a közp. bizott­ság jelentésében jelzett. Ezen okoknál fogva a közp. bizottság az igazságügyminiszer úr által beadott módosítvány­t általánosságban elfogadja, és azt a t. háznak a részletes vita alapjául ajánlja. A módosított fegyelmi eljárási szervezet 5 első szaka (30—36 §-ik) csekélyebb irályi vál­toztatásokkal elfogadtatik. Nagyobb elvi vitára első ízben a 35. § adott alkalmat, mely a fele részben semmitő­széki, fele részben főrendi házi tagokból alkotott legfőbb fegyelmi törvényszék­ről szól. Első szólal föl ellene, Tisza Kálmán. Ki a legfőbb jegy. tör­vényszék fölállítása helyett az angol eljárást ajánlja egy módosítványban elfogadás végett, mely abban áll, hogy ha a legfőbb törvényszék tagjai közül valaki állásával összeegyeztethet­­lent követne el, akkor a part, mindkét háza fölirat utján az illetőnek nyugdíjaztatását vagy elbocsátását követeli. Nem fogadhatja­ el az ig.-ügyér módosítványát, mert annak állandó bíróságnak kellene lenni, 24 főrendi tagot állandóan együvé hozni azon­ban vajmi nehéz; továbbá, mert minden percz­­ben elbocsátható kormányhivatalnokok (főispá­nok) válhatnak fele részben tagjaivá. Módosít­­ványa alapos tárgyalhatása szempontjából e pont tárgyalása elnapolását, s módosítványának az osztályokhozi utasítását kéri. Horvát Boldizsár igazság­ügyminiszter: T. ház ! Tisztelt bará­tom Tisza Kálmán képviselő úrnak indítványa mindenesetre roppant horderővel bír, és nagyon fontos, ha tehát a t. ház indokolva találná azt, hogy az külön tárgyalásra tűzessék, az ellen semmi kifogásom nem volna, (baj jobbról. He­lyeslés balról) mert barátja vagyok annak hogy minden elv, mielőtt a törvénykönyvbe ik­­tattatnék, komolyan, alaposan, minden oldalról megvitattassék. De ha a t. ház már elvben nem osztaná képviselő úr indítványát, tehát ezen előleges kérdés eldöntése után föntartom magamnak hogy mind a Tisza Kálmán képviselő úr álta­ll én törvényjavaslatom ellen tett észrevételeire felelhessek, mind pedig módosít­vány­ára né­zetemet elmondhassam. Kérem előzetesen e kér­dést eldönteni. (Fogadjuk el­ balról.) Deák Ferencz: T. ház ! A központi bizottságnak előttünk fekvő 11 tárgyra vonatkozólag azon elv van kimondva, hogy az ott elősorolt tagjai fölött a Curiának egy külön bíróság ítél, mely fele részben a kirá­lyi Curia tagjaiból, másik fele részben a felső táblának választottaiból alakul és le van irva hogy ez mikép alakittatik meg. Ennek ellenében Tisza Kálmán úr egy módosítványt adott be, mely oda megy ki hogy ez itt hagyassék ki és elvül mondassák ki miszerint, úgy hallottam, és ha netalán roszul értettem volna, méltóztassék még egyszer felöl­valtatni a módositványt, a kir. curia említett tagjai az országgyűlés feliratára elmozdittathas­sanak, illetőleg nyugdíjaztassanak. Hogy az azután minő eljárással történjék, ezt a t. képr úr külön­­javaslat által kívánja szabályoztatok Ha hibásan fogtam fel a beadott módosítványt, akkor kérem méltóztassék még egyszer fel­olvasni. Bujanovics Sándor jegyző felolvassa Tisza Kálmán módosítványát. Deák Ferencz: Úgy látszik, hogy a felolvasott módosítványt jól értettem, de szóvá mondta Tisza Kálmán képviselő úr előbb is és most is, hogy még ezt a mostani módosítványát is elhalasztatni kívánja és az osztályokhoz visz­szaküldeni, de miért ? azt nem tudom, mert ha visszaküldjük az osztályokhoz a­nélkül, hogy valami elvet mondanánk ki, azok igen valószí­nűleg ugyanazt fogják mondani, a­mit előbb mondtak, mert nincs alap, mire az újbóli tárgya­lást fektessék. Hanem, ha csakugyan azt akarja Tisza Kál­mán képviselő úr, hogy az elhalasztás menjen határozatba, akkor — gondolom — az a kér­dés, a­mi felett szavazhatunk, hogy várjon azt az indítványát Tisza Kálmán képviselő úrnak, hogy az ezen egész szakasz feletti határozás el­­halasztassék-e, vagy nem, — szavazattal dönt­sük el. (Helyeslés a j­o­b­b o­n.) Ha azután a ház többsége azt hozza határozatba, hogy elhalasztja, ő részben vége van a discus­siónak, ha pedig azt határozza el, hogy ne ha­lasztassék el, hanem azonnal kíván a dolog fe­lett tanácskozni, akkor kerül elő Tisza Kálmán képviselő úrnak beadott módosítványa feletti tárgyalás és szavazás. Azt hiszem, hogy időt nyerünk vele, ha el­sőbben azon kérdést döntjük el, kívánja-e a ház elhalasztani e kérdésnek eldöntését, vagy nem? (Helyeslés). Iványi Dániel az ajánlott javaslatok egyikét sem fogadhatja el, hanem azt ajánlja, hogy a fegyelmi ügyek elintézésére államtör­vényszék állíttassék fel, mely ez ügyek mellett a kormány és megye, vagy ez utóbbiak egymás tösti összeütközései, úgy szinte az ügyérek be­­töröltetése esetében ítélend. J­u­s­t­h József figyelmezteti a házat, hogy most csak arról lehet szó,hogy a ház elfogadja-e a közp. bizottság szövegezését, vagy sem. Szakácsi Dániel Tisza véleménye pár­­­tolására emel szót. Elnök kérdésére a ház többsége kijelenti akaratát az iránt, hogy e pontot azonnal tár­gyalni akarja. Horváth Boldizsár igazságügy­miniszter : (Halljuk !) Miután a t. ház ezt hatá­rozta, hogy a 35. § és ennek kapcsában Tisza K Kálmán módosítványa ma tárgyaltassék, bátor­ságot veszek magamnak először Tisza Kálmán képviselő úr ellenvetéseire felelni, másodszor elmondani saját nézeteimet Tisza Kálmán mó­dosítványa ellen. Tisza Kálmán képviselő ellen­vetése a törvényjavaslat 35. §-a ellen nem sok és nem is fontos. Az háromra redukálható. Első ki­fogása abban áll, hogy nincs gondoskodva a tör­vényben arról, ki ítéljen a királyi curiának azon tagjai felett, kik fegyelmi vétséget kö­vetnek el. Másik kifogása abban áll, hogy a­egfőbb fegyelmi hatóság tagjai fele részben a felső ház kebeléből választatván, azon veszély­nek volnánk kitéve, hogy a nyári­­idényben, sokszor a fürdőből kellene őket haza táviratozni. Két ellenvetést igen könnyen megc­áfolhatom azzal, hogyha a ház figyelmét felhívom arra, hogy a 35. §-ban póttagokról is gondoskodva van. Tehát akár a felsőháznak, akár a kir. curiá­nak valamelyik tagja, a­ki e fegyelmi hatóság­­ba beválasztatott, nem lenne otthon, mindkét esetben póttag alkalmazható. Különben is ez special jum­ jellegével bírván, azt tudjuk, hogy az esküdteket nem szokták bizonytalan s meg nem határozott időre össze­írni, hanem mint Angliában, azoknak ülései bi­zonyos határidőhöz vannak kötve, néhol 3, má­sutt 2 és ismét másutt egy egy hónapra. Ha te­­hát ezen tanácskozási rendet fognak behozni ezen legfelsőbb fegyelmi hatóságnál, akkor semmi akadály sem merülne fel, mert a kijelölt időben otthon tartózkodhatnak az illető tagok. Fontosabb a harmadik ellenvetés, az t. i. hogy a legfőbb hatóságnak tagjai fele részben a felső lázból választatván, a birói függetlenség kellé­kének nem volna elég téve az által, mert a felső­­házban ülnek tagok, kik a kormány kinevezésé­től függnek és a kormány által el is mozdítha­tók, ilyenek a főispánok. Elismerem, ezen érv fontosságát s kellene okvetlenül ezen téren más intézkedéseket ten­nünk, hogyha a felsőháznak újbóli rendezése nem volna már küszöbön Egyébiránt ezen lát­szólagos hibának correctivuma abban fekszik, hogy a felsőháznak választása nincs épen szorít­va a főispánokra, hanem a felsőház több szabad és független tagjaiból választhatja ezen legfel­sőbb fegyelmi hatóságot. Áttérek arra, hogy elmondjam nézetemet Ti­sza Kálmán képv. úr indítványára. Mindeneset­re ez oly fontos, te­hát­ hogyha elfogadjuk, ak­kor tisztában kell lennünk magunkkal az iránt, hogy meghiúsítjuk azon czélt, mely szemeink előtt lebegett a bírói a hatalom gyakorlásáról szóló törvény alkotásánál. Mi volt azon czél, melyet a­kkor magunknak kitűztünk ? Az t.jjjház, hogy egy, minden tekintet­ben elfogulatlan, részrehajlatlan birói kart te­remtsünk, azaz, hogy a birói függetlenségnek minden garanciáit megadjuk felfelé és lefelé, egyiránt. Fölfelé megadtuk az­által, hogy ki­mondtuk, hogy a biró birói ítélet nélkül sem el­mozdítható, sem nem nyugdíjazható ; kimondot­tuk továbbá, hogy a birót saját akarata ellenére előléptetni sem lehet; kimondottuk végre, hogy a biró a törvényben meghatározott eseteken kí­vül át nem helyezhető. Hogy mily lelkiismerete­sen akarta a kormány a birói függetlenség ga­ranciáit felfelé megadni, annak egyik legfénye­sebb bizonyítéka épen ezen törvényjavaslat, melyben a kormány azon fegyelmi hatóságról is, melyet eddig a birók felett gyakorolt és melyet még Tisza K. képv. ur is 65-ben a kormány számára vindk­ált, illetőleg fentartani akart; mondom a kormány ezen fegyelmi hatóságról is önként lemondott és ezen bíróság kezeibe teszi le, úgy­hogy ezen tv javaslat, mint a bírói hata­lom gyakorlásáról szóló törvény kiegészítő ré­sze életbeléptetése után, elmondhatjuk, hogy a birói függetlenség őre fölfelé maga a biró. Ter­mészetesen a birói függetlenség garanciáit lefelé is meg kellett adni. Kellett gondoskodni arról, hogy a birót sem az elhelyezés, sem a jutalom reménye, sem pedig a boszu félelme azok ré­széről, a­kik felett ítél, el ne térítse, és épen azért te­hát lemondottunk hagyományainkról, lemon­­dottunk előszeretetünkről és százados balítéle­­teinkről és megszüntettük bíróságainkra nézve a választás rendszerét, sőt tovább mentünk, ezen törvényben figyelmünket kiterjesztettük arra, hogy a birót megóvjuk saját szenvedélye ellen és elzárjuk tőle a politikai küzdtér homokát, a­melyen a szenvedélyek vihara könnyen elsodor­hatná a birót, holott a birónak hivatása épen az, hogy ha kell, ezen vihart megzabolázza ; ez volt oka annak, hogy elzártuk tőle a törvényhozás termét és sokkal csekélyebb bajnak tartottuk azt, hogy a hazai értelmiség egyik legjelentékenyebb factorát, a birói kart, a törvényhozás működésé­ben nélkülözzük, semhogy a birót e politikai küzdelmek rokon- és ellenszenvének rabjává tegyük. (Helyeslés jobbról.) És volt erre még egy fontos ok és nagy érdek, s ez a birói tekin­tély érdeke. Kétségtelen az t. hát, hogy a birói tekintély és a törvény iránti tisztelet mindig karöltve járnak egymással, a­hol a birói tekin­tély alább száll, ott a törvény iránti tisztelet is csakhamar futva távozik. Óvnunk kellett tehát a bírót a politikai küzdelmektől, mint a­melyek tekintélyét leginkább tehetik koc­kára. Tudjuk, hogy zajosabb időkben a politikai táboroknak tacti­ája az, hogy az ellenpárt tekintélyét tűzik ki maguknak czélpontul, és rendesen azon tá­boré a győzelem, a­melynek jobban sikerült a másik tábor tekintélyét aláásni. Mi tehát nem akartuk, hogy a birói tekintély a politikai küz­delmek áldozatává váljék. Ezek szerint két czél lebegett előttünk, a birói függetlenség és a birói tekintély megóvása, és én megvallom te­hát, hogy ha Tisza Kálmán úr indítványa elfogadtatnék, mind a két czél meg volna hiúsítva, és a birói hatalom gyakorlásául szóló törvényt egy csapással halomra döntjük-Iványi képviselő úr helyesen jegyezte meg é­s én utánna elmondhatom, hogy ezen indítvány elfogadása által a birói függetlenség tökéletesen megsemmisíttetik, mert a biró a parl­amenti pár­tok rabjává válnék, a birói tekintély pedig épen ezen teremben áldozatul hozatnék. Kizártuk a birót a törvényhozás tereméből és Tisza Kálmán úr indítványa ismét be akarja őt hozni ide, de nem többé mint képviselőt, hogy a tudo­mányát, a szakképzettségét a törvények alkotásánál a haza javára érvényesíthesse, nem, hanem visszahozzuk őt, mint egyszerű vádlottat, a­kinek még védelméről sincs gondoskodva. (Tisza Kálmán közbe­szól : Nem olvasta el a javaslatot.) Bocsánatot kérek, nem is arra helyzem én a súlyt. Elismerem, hogy a képviselő úr az eljá­rást egy törvény által akarja szabályoztatok de én nem arra helyezem a fősúlyt, mintha a kép­viselő úr a törvényhozás ítéletére bízná egyedül a legfelsőbb bíró elmozdítását, hanem a mi in­dítványából kitűnik, minden­esetre az, hogy a két ház egyetértése volna szükséges arra, hogy valamely bíró hivatalától elmozdítható legyen. (Csernátony L. közbeszól: Hát Angliában ?) Igen, mint Angliában,hanem jót áll-e valaki nekünk ar­ról , hogy nem mondom most, nyugalmas idők­ben, hanem zajosabb, viharosabb időkben egy parliamenti párt, vagy parliamenti pártárnyalat vagy talán egyesek a parliament tagjai közül ezen intézményt nem fogják-e felhasználni arra, hogy a discussio szőnyegére vonszolják a bírót, nem arra, hogy bebizonyítsák ellene a vádat, a­mi­hez nincs is reményük, hanem csak azért, hogy képzelt sérelmükért maguknak egyik vagy má­sik bíró ellenében elégtételt szerezzenek. Ki ad biztosítékot arra nézve, hogy nem fogják ezen institutiót felhasználni arra, hogy a birónak nem csak nyilvános, hanem magán­életét is prosti­­tuálják e teremben, és akkor a bíró roszabbul van mint más egyén, mert míg más egyén az el­lene intézett sérelmeket akár a sajtó,akár más esz­közökkel visszautasíthatja, megtorolhatja, de az itt megsértett bíró az elégtételnek semmi nemé­ben nem részesülhet, mert mindaz, a­mi itt mon­datik, a képviselői immunitás oltalma alatt áll. (Helyeslés jobbról.) T. képviselőház ! Ha megtörténhetnék az, hogy valamely birónak, mondom akár nyilvá­nos, akár magánélete a nyilvános discussio tár­gyává tétetnék, ha megtörténik, hogy prosti­­tuáltatik valamely biró és ez fájdalmában, ér­zékenységében visszavonul hivatalától, hogy jövőre hasonló megtámadások elől meneküljön, akkor megszűnt a birói függetlenség, ha pe­dig ily prostituált megmarad ,továbbra is hiva­talában, megszűnik a birói tekintély. Ez roppant erkölcsi pressio — nem mondom, hogy akar lenni, hanem roppant erkölcsi pressio lehetne arra, hogy a bíró folyton kaczérkodjék a parlamenti pártokkal, s ez­által a parlamenti párt uszályhordozójává legyen. Ez t. hát Damokles kardjaként függne örök­ké a bíróságok feje fölött, ez a legrettentőbb er­kölcsi tortúrává fajulhatna a bíróra nézve, sőt volna ezen intézménynek még nagyobb veszé­lye is, és ez az, hogy a bírói hatalmat lassan­­kint átjátszaná a parlament kezébe, azon ellen­­állhatlan erkölcsi pressio folytán, melyet ezen intézmény segítségével a bíróságra gyakorol­hatna. A koronkint változó majoritásnál csak egy kis visszaélésnek kell lenni a jövőben, hogy ez intézmény valóságos erkölcsi nyaktilóvá vál­­jék a birói intézmény felett. Bocsásson meg a t. képv. ház, sine h­a et stúdió szólok a dologhoz, de nekem egészen más fogalmaim vannak a birói hatalomról, az én né­zetem szerint, ez oly nagy hatalom, mely felett nem állhat semmi más hatalom, sem erkölcsi, sem anyagi pressióval, ez nem szorítható le min­denek felett álló magaslatáról. (Helyeslés a job­bon.) Felfogásom szerint a bíróság a megteste­sült törvény, mely előtt mindenki boldog és sze­gény egy iránt, a hatalmasabb parlamenti pártot is tisztelettel és hódolattal kötelesek megha­jolni. Önök uraim alkothatnak törvényeket a jö­vőre, de mindaddig, míg önök újabb alkotásai él­etbe nem lépnek, szintúgy mint a hazának ki­­­mely más polgárai tartoznak tisztelni a lé­tező törvényt, és épen azért, mert a bíró a létező törvény megtestesülése, mert a parlamenti pár­tok csak alatta, de felette nem állhatnak soha, nekem ez személyes meggyőződésem a birói hatalom függetlenségéről, és tekintélyéről, és épen azért, mert félek, hogy ezen indítvány megtámadná, sőt megsemmisítené mind a birói függetlenséget, mind a birói tekintélyt, én arra nem szavazhatok. Ám határozzon a t. ház fe­lette, de mind eszem mind szivem ellenkezik vele, s ellenezném ha nem itt,­­hanem az oppo­sitio padjain ülnék is. (Helyesles-jobb felöl.) Ludwigh János nem találja a birói füg­getlenséget biztosítottnak H. módosítványa által, mert abban is a törvényhozás egyik tényezője szerepel. Vannak be nem bizonyítható kihágások is, ezek fölött ítélni nem lehet, hanem ha azok a legfőbb birák egyike által követtetnek el, úgy illő, hogy az országgyűlésileg egybegyűlt nem­zet mondja ki a fölött ítéletét. Pártolja Tisza módosítványát. Csernátony Lajos ajánlja annak elfo­gadását, mi Angliában czélszerűnek bizonyult. Hoffmann Pál kimutatja az ellenzék következetlenségét. Eddig mindenkor arra tö­rekedett az ellenzék, hogy a kormány, s az ezt pártoló többségtől függetlenítse a bíróságokat, s íme most egyszerre azon van, hogy ép a legfőbb törvényszéki­t a törvényhozás többségétől tegye függővé. Tagadhatlan a nehézség, melyet e kérdés megoldásánál le kell győzni, mert­­ mindig meg­van az a kérdés, hogy hát a legfőbb törvényszék fölött ki gyakorolja a fegyelmi hatóságot? E kérdést nemhogy megoldja, de sőt nehezíti Irányi államtörvényszéket kivánó módosítvá­nya.­­ Csakis összetét­eltal lehetett e bajon segíteni az amúgy is bizonyos esetben bíróságot képző főrendiház és semmisítő székből alkot­ván azt egybe. G­­­y­c­z­y Kálmán szerint a főrendi ház soha sem bíróság (fölkiáltások : hát a miniszteri felelősség esetében.) Kivéve ez egy esetet.­ Készebb a gyakorlati élet kísérletét kiállott an­gol eljárást elfogadni, mint ez új egybeállítást. Ez a javaslat csonkítja a bírói tekintélyt kitéve azt minden kis fegyelmi esetben a megtámadás, beperlésnek. Mi lenne az ügyérek tekintélyéből, ha nem egyedül a ház csak nagy pol. kérdések Folytatás a mellékleten

Next