Pesti Napló, 1870. január (21. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-13 / 9. szám

den kör elégséges (legalább többnyire) legkitűnőbbb tagjai által folyna be a tör­vényhozásba. *) Az osztrák miniszterek emlék­iratai. I. A többség emlékirata. A „Wiener Zig“ közli ö­zelségének felhatal­mazása folytán a lajthántali minisztérium több­ségének és kisebbségének emlékiratát. A többség emlékirata következő: „Legkegyelmesebb urunk! Felséged meghagyni kegyeskedett kormányá­nak f. hó 10-kén személyes elnöklete alatt tar­tott miniszteri conferentiában, hogy „Határzottan és részletesen jelölje ki azon utakat és indokokat, melyek az alkotmányra és a birodalmi képviselet kiegészítésére vonat­kozó kiegyezésre vezethetnének fenntart­ván Felséged magának a legfelsőbb elhatá­rozást. Ezen meghagyásnak engedve, szabadsá­got vesznek maguknak az alólirtak teljes alázat­tal, de egyszersmind köteles nyíltsággal állás­pontjukat kifejteni, hogy Flyed megítélhesse mennyire és váljon képes-e a minisztérium ke­zességet nyújtani a Flyed által óhajtott czél el­érésére. „Előrebocsátják alólírtak, hogy álláspontju­kat mióta Flyed őket tanácsába méltatta, rendü­letlenül megtartották.“ Itt elsorolja az emlékirat, hogy szerzőinek meggyőződése most is az, hogy a jelen nehéz helyzetben egyedül helyes eljárás a problemati­kus vagy veszélyes tervezetek melőzésével a leg­alább viszonylag leghelyesebb után türelemmel és kitartással tovább haladni. És e meggyőződésüket ismételve hangsúlyoz­ván, áttérnek álláspontjuk indokolására. „Alelk­ottak a jelenleg foganatban álló al­kotmányt oly egyezkedések sorozata eredmé­nyének tekintik, melyek a foederalistikus állás­ponttal köttettek. Ha az 1867-diki alkotmány­nak hiányai vannak, ezek elfogulatlan szemlélő előtt nem az országok autonómiájának igen szűk körre szorításában állanak.“­­ Továbbá határozottan állítják az aláírók, hogy ha az alkotmányban adott autonómiáját az országoknak lényegesen kitágítnák, a biro­dalom egységes ereje oly követelések javára lenne veszélyeztetve, melyek sem tényleges jo­gon, sem valódi szükségletekből nem származ­nak, tehát oly törekvésükön alapulnak, melyek­nek a birodalom érdeke ellentmond. Ily felfogás mellett nem lehetett kétséges a válasz, melyet azon kérdésre kellett adniok: vajjon azon sajnos ténynyel szemben, hogy az alkotmányt a birodalom egy nagy része alapjai­ban megtámadja, a ennek következtében a biro­dalmi képviselet hiányos, le kell-e mondani a küzdelemről, vagy azt határozott erélylyel to­vább folytatni? „Az emlékirat aláírói meg vannak győződve arról, hogy ezen ellenállást csak lassan és lép­­tenkint lehet legyőzni, s akkor is csak úgy, ha a kormány teljes egységes intézkedése a túlzó követelések reményét elveszi. Ily irányban ho­zatott mozgásba a birodalmi tanács választási rendjének szabályozása. „A kormány e kérdést igen óvatosan vette kezébe. „Azon igyekezett, hogy az országgyűlések nyilatkozatait meghallhassa, és e kérdést a biro­dalmi tanács tagjaival megvitatja, midőn arra vonatkozólag döntő határozatot hozna. A kor­mány nem fog oly előterjesztéseket tenni Felsé­ged elé, melyek az alkotmányosság terét el­hagynák, és bárminő javaslatban is állapodnék meg, nem fogja azt a birodalmi tanács vitatásai­ban és tanácskozásaiban kétes sorsnak kitenni. „Ellenben határozottan ellene kell szegülniük az alázottaknak minden olyan javaslatnak, mely a királyságok és országoknak a birodalomhoz való államjogi állásának módosítását czélozná. „Galicziára vonatkozólag lehetne oly politi­kát találni, mely e koronaországnak önálló helyzetet adva szabad de azért erősebb kezet nyerne a birodalom más nehézségeinek le­győzésére. „Ily politikának azonban azon következmény­*) A tegnapi (!) czikk előtt tévedésből ma­radt ki a □ jegy. nyel kellene megbarátkoznia, hogy Oroszország provocatiója komolyan kérdésbe vonná Galiczi­­ának Ausztriával való további kapcsolatát. Alig képzelhető, hogy a pártokat kielégítenék még a legtágabb körű engedmények és név szerint ha csupán Galicziára nézve mondatnék ki. Sőt el­lenkezőleg növelnék más országokban az ellen­állást, mert a kormányt azon szemrehányás érné hogy a különböző országoknak más meg más alkotmányos mértékkel mér. „Ennélfogva azon nézeten vannak az emlék­irat szerkesztői, hogy Galicziával szemben is csak szilárd elutasító politika követendő, annál is inkább, mert az ország helyzete, azon veszély melyben a kizárólagos lengyel követelések az ország többi nemzetiségével szemben állanak, azon veszély, melybe Galiczia esnék, ha a biro­dalom — erejét és akaratát, —­ hogy kívülről megvédje —– igen kemény próbára tenné, a la­kosság higgadt része előtt kétségkívül isme­retes. „Azonban ennél több nehézséget okozott a kormánynak csehországi úgynevezett államjogi ellenzék. „Az alkotmány és az úgynevezett declaratió közt az űrt elejétől fogva betölthetlennek tartá. A kormány keblében semmi sem merült fel, még a­mi ennek betöltésére vala irányozva is, olyan, mi alkalmazható lett volna, a­mi pedig a kormányon kívül történt e czélra a sajtóban vagy személyes közvetítések által mindig csak sajnos tudatcáva vezetett egyszersmind a kor­mány erejét gyengítvén, az ellenállásét pedig szükségtelenül erősítette. „Mindamellett is senki sem fogadá el az el­lenpárt programmját, és ők maguk sem nyújtot­tak kezet a kiegyezkedésre, sem azok, kik e kér­dést kezekbe venni szükségesnek láták, sem nem mutattak fel oly programmot, melyet legalább saját környezetük végrehajthatónak, nemhogy az ellenfél által elfogadhatónak talált volna. „Ily kiindulási pont hiánya miatt — folytatja az emlékirat — a közvélemény azt hive, hogy a kormány egy része ellentáll a kiegyezkedés eszméjének és a gyakorlati intézkedéseknek, s „egy bizonyos oldalról, honnan legkevésbé va­la várható, zivatart támasztottak a kormány el­len, és a sajtó izgatás minden nemével szították úgy, hogy állása majdnem tarthatlanná vált.“ Az eddig követett rendszertől eltérés csak a következő három feltét alatt lenne érthető: „Vagy azon szándékkal, hogy a jelen alkot­mány­ helyébe foederalistikus rendszer állittas­­sék ; vagy azon szándékkal, oly engedmé­nyek árán kijutni, melyek magukban még nem a foederalismust képviselik, de a hatalmat oly kezekbe tennék le, melyek a foederalismushoz vezetnének; vagy végre azon várakozásban, hogy az adan­dó engedmények útján a pillanat nehézségeiből kiszabadulván, később a felszabadított hatalma­kat ismét a szükséges korlátok közé terelik vissza. Az elsőt alálk­ottak a birodalomra nézve meg­­rontónak tartják, a másodikat szánalmas önámí­­tásnak a harmadikat merész koczkázásnak, me­lyet a birodalom állása nem enged meg. Ha a federalismust egészen és becsülettel nem fogana­tosítják, akkor a nemzetiségekkel való küzde­lemnek nem lesz vége. Egészen végrehajtva pe­dig a kisebbséget áldoznák fel egyes országok­ban particularistikus törekvéseknek,melyek még a legnagyobb külveszély idején sem nyújtaná­nak kezességet az együtt­működésre, még csak átmenetileg sem állítná helyre a belbékét. „ A cseh országgyűlés feloszlatásának — mond­ja továbbá az az emlékirat — nincs értelme, ha csak oly kormány által nem történik, mely a mai többséget félretolni akarja, hogy az ellen­kező irányú törekvéseket segítse fel. Ez tán megtörténhetnék, de a kormány ez után azon helyzetbe jőne, hogy: Vagy semmi eredményt nem mutatna fel, s akkor czéltalan ; vagy nem felel meg az ellenfél kívánalmainak, s ekkor haszontalan; vagy végre megadja az ellenfél kívánalmait, de akkor le kell őket küzdenie. Mert ezen kívánalmak­nak megfelelő és a kormány által elfogadható eredményhez nincs szükség ilyen készületre, csak ki kell mondani és a kiegyezés rendes útjai teljesen elégségesek. A kormány nem egyezhet bele ily eljárásába, mert oly törekvések előtt, melyek nem az alkotmány tagadását vagy az államjogi alap megváltoztatását, hanem az or­szág javára vonatkozó kiegyezkedést czélozzák nyitva van a cseh országgyűlés és a birodalmi tanács alkotmányos tere. Lehetnek ily nagy politikai kérdésben a né­zetek eltérők, de meggyőződésük az alálírottak­­nak, hogy egy államban sem, legkevésbbé Ausztriában maradhat a kormányzás vezetése oly kormány kezeiben, melynek tagjai a köve­tendő utakra nézve teljesen egyet nem értenek. Végül következő kérést intézik : „Kegyeskedjék Felséged úgy intézkedni, mint legalkalmasabbnak látja, hogy a birodalom jövő sorsa osztatlanul működő és a császári bi­zalomnak örülő testületnek adassék át, és e czélból méltóztassék intézkedni a kezeikbe adott hivatalokról. Bécs, 1869. decz. 18. Pil­e­n­e­r s. k. Hasner s. k. G­i­s­k­r­a­tr. s. k. H­e­r­b­s­t s. k. B­r­e­s­t­e­r­tr. s. k. II. A kisebbbség emlékirata. A gr. Taaffe, gr. Potoczki és dr. Bergerből álló kisebbség emlékirata a többség emlékirata elleni polémia, a nemzetiségekkel való meg­egyezés hangsúlyozása, a jelenlegi bírod, tanács eloszlatása s egy ad hoc bírod, tanács összehívá­sának követelésében csoportosul. A következők­ben a lehető híven vázoljuk az emlékirat esz­memenetét. Előadván,hogy ő Felsége meghagyásából siet­nek a többség átadott emlékiratára válaszukat megtenni, fölemlítenek némely körülményeket, melyeket a helyzet megvilágítására fontosaknak tartanak. A minisztériumot két pártra osztó differencia a vál.­reform feletti tanácskozásoknál kezdődött A ministérium többsége e reformot feltétlenül akarta valósítani, a kisebbség csak úgy, ha ez­zel oly egyéb lépések történnek, melyek alkot­mányos uton az alkotmányon kívül álló ellen­zékkel megegyezésre vezethetnek. A tanácsko­zásoknál azonban egyik modalitás sem nyert többséget, miért is az üg­y későbbre halasztatott, s ezzel az úgynevezett nemzeti ellenzékkel való megegyezés is elhalasztva lett. A fegyverszünet e korszakában fogott a kor­mány a trónbeszéd megvitatásához. Itt közös akarattal az volt a főszempont, hogy a ministé­­riumot két részre osztó kérdésben egy irányban se történjék olyasmi, mik a későbbi megállapo­dásoknak eléje vágnának. A trónbeszéd ez érte­lemben jön szerkesztve,s a Felség elnöklete alatt decz. 10. és 12-dikén tartott ministeri tanácsko­zásokban végleg megállapítva. A decz. 10-diki minister­tanács kezdetén ő Felsége azon határozott felhívást­ tette a ministé­­riumhoz, hogy minél előbb és minél behatóbban foglalkozzanak a teendő lépésekkel, hogy az al­kotmányon kívül álló pártokkal *a megegyezés létesüljön, hogy ezen ügy a karácsonyi szünna­pok alatt a legi­ jóváhagyás elé való terjesztésre megérleltessék. A felhívás az ö­s­sz­e­s ministeriumhoz volt in­tézve, s az ötös többség decz. 18-dikán, a más három tag kizárásával, oly emlékiratot ter­jesztett elő,melylyel őffelsége felhívására megfe­lelhetni vélt. A kisebbség ez eljárást inparlamentá­risnak is tartja. A­mig a reichsrath a trónbe­széd felett felirataiban nem nyilatkozott, addig s legalább addig a trónbeszéd tekintendő kor­mány­program­­nak s ettől eltérő, a ministérium egy töredéke által felállított új programm terve­zését a kisebbség a parliamentáris szokásokkal nem tartja megegyeztethetőnek. Tartózkodnak különben az eljárás egyéb helytelenségeinek feltüntetésétől, csak még azt jegyzik meg, hogy ily „drastikus eljárás“ egye­dül akkor lenne igazolható, ha az államot nagy veszélyek fenyegetnék, és ha oly eszközöket ajánlana, melyek e veszélyektől az államot biz­tosan kiragadhatnák. De a kisebbség ily fenye­gető veszélyt sehol sem lát, s az ajánlott eszközö­ket igen kétes becsüeknek tartja. Az öt miniszter programmját a kisebbség kü­lönben nem tartaná jónak, ha az „csak az eddi­gi út követésére“ szorítkoznék, melyet az öt a legjobbnak tart.. Ez állítást az öt azonban csakhamar elfeledi, s egy egészen új modalitást ajánl. A többségi emlékirat ugyanis „a bíród, ta­nácsbeli választási módnak“ megváltoztatását javasolja. Hogy e mellett a „legális“ utat is hangsúlyoztatják, ennek annál kevesebb értelme van, mert ezt a kisebbség is mindenkoron szem előtt tartá. A kormá­nyprogrammoknak legalább is ha­­tárzottaknak és kivihetőknek kell lenniük. A többségi emlékirat azonban, mely csak a válasz­tási reformot helyezi előtérbe, a­nélkül, hogy en­nek megoldási módját is előadná, épen nem az, sőt csakis „problematikus javaslatnak“ nevez­hető. A biztosítást, hogy az öt miniszter, a végleges határozat­hozatal előtt a bírádó tanács tagjaival akar értekezni, hogy a határozat ne legyen ked­vezőtlen eshetőségeknek kitéve, az emlékirat igen kétes becsűnek tartja. Ha különben a mel­lett azt is hangoztatják, hogy csakis oly javas­latokat terjesztenek ő Felsége elé, melyek az alkotmány terén állanak, az emlékirat arra figyelmeztet, hogy a minisztertanács­ban a válreform feletti tanácsko­zásoknál oly nyilatkozatok is tör­téntek, mintha egyes miniszterek nem kellőleg tisztelnék az egyes országgyűlések jogkörét. A többség nyíltan kijelenti, hogy a vál­­re­form által egyrészt „az ellenzéket akarja foko­zatosan megtörni,“ másrészt „a bíród, tanácsot erősbíteni s az ellenzék támadásaival szemben függetleníteni.“ A kisebbség azt hiszi azonban, hogy a vál. reform ép ellenkező eredmények­ke­l j­á­r­n­a. A vál. reformnak a nemzeti ellen­zék irányában tett engedmények nélküli keresz­tülvitelében az ellenzék csak a német hódítási vágyak realizáltatását látja. Ezen habár alapta­­lan, föltevés az ellenzéket még inkább felizgatja, s végül a lengyelek is el fogják hagyni a hirod. tanácsot. Ezt követik majd a slovének és tyro­­liak. A reichsrathban nem a birodalom nyugati fele, hanem csak a német párt lesz képviselve. Ennek száma talán megkétszereződik,de egyes­­egyedül a „készséges (gefügig) német kormány­pártot fogja képviselni,“ miután minden ellen­­zékeskedés e csonka­ parliamentet végveszélybe sodorná, s e körülmény a teljes stagnatióra vezet. A Nothwaldgesetz alkalmazása csak még hiá­nyosabbá tenné a parliamentet. S mily eszközökkel akarja a többség a cse­hek ellentállását „fokonként“ megtörni ? A kisebbség arra emlékeztet, hogy egyszer már beállt „a kivételes rendszabályok“ szük­sége, s ez okvetlenül ismételtetnék, ha a több­ség programmja elfogadásra talál. S honnan veszi a többség a biztosítást, ha a külviszo­­nyok azt megengedik ? Az emlékirat azt találja a tervben a leghiá­­nyosbnak, hogy a többség nem vonja ki javas­latai következményeit. A kisebbség ennek foly­tán egyáltalán nem oszthatja azt. De úgy hi­szi, hogy a népek többsége sem oszt­ja. A jelen bíródó tanács többsége a miniszteri többségre talán bizonyos. De kétséges, hogy e többség jelentékeny-e? A képv­ház felirati bizottságában a két árnyalat pártolói úgy álltak, mint 8 szavazat 7-tel szemközt. De ha azok je­len volnának, kik most távol vannak, vagy a népre új hivatkozás­ történnék, az arány egészen másként módosulna. Az emlékirat ezek után áttér a kisebbség programmjának fejtegetésére. A birodalom helyzete felszeg, a külviszonyok borúsak, a ga­­licziai resolutió az alkotmány­kérdés tárgyalta­tását elhalaszthatlanná teszi, a többség útja pedig utolsó elemzésben a lázadás­hoz vezet. A kisebbség ezekkel szemközt az általá­nos nemzeti ellenzékkel való ki­egyezést s annak belevonását a közös alkotmányszerű tárgyalás­ba, a kormány első gondjának tekinti. A kisebbség erre az alkotmányos, törvényes utat ajánlja. A kisebbség ez ügyben az ország­gyűléseknek megkérdeztetését sem java­solja. „Csak ha a reichsrath az — úgy­mond — mely az alkotmány-változ­tatások felett egyedül határoz, minden foederalistikus kicsapon­gások, s egyes tartományok minden önállósági vágya elé határozott, tiltó korlátot vonnak.“ Rendkívüli körülmények, az ügy nagy volta, igazolnák a bírád, tanács feloszlatását, mit an­nak jelenlegi összealkotása nélkülözhetetlen­né tesz. A kisebbség ajánlja tehát a jelen birod. tanács feloszlatását, annak összehivatását, mely azon ünnepélyes nyilatkozattal nyittat­nék meg, hogy tárgyalási anyagát mindenekelőtt a választási reform s az alkotmány ált. valósítás­ára szüksé­ges intézkedések képeznék. A ki­sebbség azon meggyőződésben van, hogy ily czélból összeülne a birodalom nyu­gati felének összképviselete. Ezek után áttér az emlékirat a befejezésre, melyben recapitulálja az eddig mondottakat. A csehek követeléseit a maga részéről is tel­­jesíthetleneknek tartja. Emlékeztet azonban arra, hogy azok lázas állapotban létettek. „Ki­egyezési kísérletekről” különben eddig nem lehet szó, miután csak „közeledési kísérletek“ forogtak fenn. A kisebbség azután bevallja, hogy a kiegye­zésre neki sincs határozott programmja. Ilyes­mit azonban nem is állíthatott fel, miután a többség a min. tanácsokban mindegyre kije­lenté, hogy minden kiegyezési kísérletet feltét­lenül roszal­. A kisebbség különben meg van győződve ily kiegyezési tárgyalások sikeréről, s ismétli fentebbi biztosításait. Végül hangsúlyoztatja, hogy a birod. tanács azonnali feloszlatása szigoran alkotmányos szempontból nehézségekkel járna. A birod. ta­nács nem tett semminemű nyilatkozatot, a mely feloszlatását igazolhatná. A correct eljárás köve­teli, hogy a trónbeszédre a felelet bevárassék. A többség új programmja azonban új nehéz­ségeket idézett elő. A kormány többsége, mely alighanem a jelen birod. tanács többsége is, nem áll többé a trónbeszéd álláspontján, s megtör­ténhetik, hogy a birodalmi tanács feliratában szintén­azon feltevésből indul ki, hogy legf­ he­lyen fel van adva ez álláspont. A kisebbség így nem ítélheti meg most a feliratok irányát, s nincs is azon helyzetben,­hogy azokra befolyást gyakorolhasson. A kisebbség tehát azt hiszi, hogy egyelőre a hivatalától való felmentés a további alkotmányos tárgyalásoknak megegyengetné utját. S ennek, illetőleg a lemondás elfogadásá­nak kérelmezésével véget ér ez emlékirat. Kelt Bécsben, 1869. decz. 26. Aláírás : Taaf­­fe, Potocki, Berger. szükségletei a nevelésben egészen különbözők, s a városi külön fiú- és leányiskolák létezése a külön nevelési czélok tekintetéből is eléggé in­dokolható. Ez Schweiczban sincs máskép a nagyobb városokban, s Thurgauban is Frauenfeldnek már külön fiú és leány elemi is­kolái vannak. Mindezek után igen rövidbe foglalhatom azon tanulságokat, melyeket eddig elő a thurgaui ve­gyes iskolák tanulmányozásából, hazai speciális viszonyaink kellő méltatása mellett magamnak kivonhatni véltem. Ezek szerint szükségesnek látnám: 1. Hogy népiskolai törvényünknek a fiúk és leányok elkülönítésére vonatkozó czikkei elné­zést leljenek a kormány részéről, főleg az olyan faluvidékeken, hol az ősi patriarchális erköl­csök inkább fentartották magukat. Ily helye­ken még azon esetben is tartassanak fenn a vegyes iskolák, ha szintén módjában állana az illető községeknek végrehajtani az elkülönítést. Az erre fordítandó anyagi erővel inkább jó fize­téssel ellátott jó tanítóknak, és egy a schweiczi „Arbeitslehrerin“-nek teendőivel megbízható alkalmas tanítónőnek megszerzését lehetne szor­galmazni. Ennélfogva, a­hol az illető községek iskoláinak anyagi állása megengedi egynél több tanítónak alkalmazását, ott a munkafelosztást a nemek szerinti elkülönítés helyett mindenütt a tanulói korosztály szerint kellene keresztül­vinni. Elkülöníteni a leányokat a fiuktól, a­nél­kül, hogy a fiukénál nem alábbvaló iskolákat, tanítókat és tanszereket tudnánk biztosítani számukra", ez szomorú visszaesés lenne még a különben sem igen kecsegtető jeleni helyzettel szemben is. 2. Hogy mindazon állami tanítózképezdéknél, melyek a vegyes iskolák létezésére nétt ked­vező vidékek körébe esnek, az illető minta­vagy gyakorló iskolák szintén vegyesekké té­tessenek, hogy a növendék-tanítóknak elegendő alkalmuk lehessen magukat az ilyen vegyes iskolák vezetésére kellőképen kiképezhetni. .,, Gyertyánffy István. Külföld. Bonaparte Péter. Az Auteuilben történt tragikus esemény ké­pezi jelenleg Párisban a közbeszéd tárgyát. Ma­gáról az eseményről soknemű versió kering. A herczeg a dolog folyamát egészen úgy adja elő, mint az a „Constitutionnel“-ben leírva megje­lent melyet mai esti lapunkban mi is köz­lünk. A herczeg csak azt állítja, hogy nem a falról vette, hanem zsebéből vonta elő a pisz­tolyt. A „Marsellaise“ a dolgot így adja elő : Tonvielle és Noir január 10-én délutáni 1 óra­kor mint Paschal Grousset segédei a herczeghez mentek, hogy bizonyos hírlapi czikkekről szá­mot adjanak. A herczeg kérdé tőlük, Rochefort küldte-e őket ? A segédek azt felelék, hogy más ügyben jönnek. A herczeg erre azt kérdi tőlük, solidar összeköttetésben vannak-e Rocheforttal ? Noir felesé: „Barátainkkal solidar összeköttetés­ben állunk. Erre a herczeg egy lépést tön előre s minden provocatió nélkül Noir-t balkezével arczul ütötte, egyidejűleg hatlövetű revolvert vont ki zsebéből s egészen közelről Noirra lőtt, ki összerogyott. A herczeg erre Tonvielle-ra rohant s reá löt. Tonvielle pisztolyt vont ki zse­béből, hogy magát védje, s midőn őt felfegyve­rezve látta, hátrált, az ajtó elé állt, s Tonvielle­­ra czélzott. Midőn ez utóbbbi kiment, a herczeg másod­szor reá lőtt, de a golyó csak felső­ kabátján ment át. A „Marseillaise“ közleményének ez utóbbi része oly homályos, hogy az egésznek értékére igen kétes világot vet. A belügyminisz­ter, mihelyt Pietri párisi rendőrfőnök által az ügyről tudomást szerző, az igazságügyérhez ment, hol Grandperret államügyészt is találta. Az elfogatási parancs a herczeg ellen azonnal kiadatott, sőt azon esetre, ha talán idegen terü­letre akarna menekülni, a határ­állomásoknak táviratilag megküldetett. De erre nem volt szük­ség. Péter herczeg már 5 órakor megjelent az auteuili rendőrség előtt s elmondá az esetet. Itt letartóztaták, s azonnal a Conciergebe szállítók. A Journal Officiel már közli a decretumot, mely az illetékes legfelsőbb törvényszéket a czélból hivja össze, hogy az agyonütés bűntettével vá­dolt Bonaparte Péter herczeg felett ítéletet mondjon. A herczeg börtönében igen nyugodtan viseli magát. Rochefort a szomorú esetet arra használja fel, hogy lapjának reclameot csináljon. Tegnap fe­kete szegélyű igen exaltált tartalmú különlapot adott ki, melyet később a rendőrség lefoglalt, s melyben Pária lakóit felhívja, hogy a megölt Noi­­renak temetésekor,ki még csak 22 év­ volt,s három hét múlva akart egy szép fiatal leányt nőül ven­ni, monstre demonstratiót rendezzen a kormány ellen. Rochefort a megholtat a Marseillaise szer­kesztőségében akará kiteríteni, mit azonban a rendőrség meg nem engedett. Különben a párisi közönség nyugodtan várja ez ügyben a törvény rendes folyamát. Esti posta. A marmandi választó­kerületben 20,000 sza­vazattal Forcade de la Roquette ex-belügymi­­niszter jön a képviselőház tagjává megválaszt­va. A törvényhozó test tegnapi ülése mint távi­ratunkban már jelzők igen viharos volt. Roche­fort a Bonaparte családot a Borgiákkal hason­lító össze. Erre Ollivier így szólt: Mi vagyunk a jog és az igazság. A kormány, melyet ön bán­talmaz, kívánja, hogy meghallgassa őt. Ha Ro­chefort az igazság iránt nagyobb érzékkel vi­seltetnék, vádlottat nem bántalmazná így. Be­szédét így fejezi be: „Azon magas személy által elkövetett bűntény alkalmat nyújtand bebizonyí­tani, hogy az ország igazságszolgáltatását senki ki nem kerüli. Fájlalom, hogy a népet a kiállí­tott véres képek által felizgatják. De mi ezt fé­lelem nélkül szemléljük, mi vagyunk a jog s az igazság s ha önök kényszerének bennünket a hatalom is leszünk. (Viharos helyeslés a kam­ra minden oldalról — a balnak kivételével.“) — Ollivier kifejté a császár előtt, hogy az általa néhány hó előtt adott amnestia Ledru-Rollin­ Fővárosi ügyek. Pest, január 12. — A ma d. u. a városház tanácstermében tar­tott városi közgyülést Gamperl Alajos jós. h. főpolgármester 145 órakor megnyitván, a jegyzők felolvasták a múlt közgyűlés jegyző­könyvét. T­a­v­a­s­z­y Endre több képviselő­társának felhívása folytán kifogást tesz dr. Grosz özvegyének megszavazott 333 frtnyi kegydíj el­len, okul hozván fel, hogy ezen ügy a tanács által pártolólag volt a közgyűlésnek ajánlva, holott az illető oly kedvező vagyonállapotnak örvend, miszerint kegydíjra nem szorul, hanem azt maga is osztogathatná; és miután a hatá­rozat még nincs hitelesítve, vájjon nem lehetne-e ezt megváltoztatni annál is inkább, mivel a tárgy az oszlófélben levő ülés végén hirtelen döntetett el, a­nélkül, hogy sokan tudták volna, miről van szó. Jövőben pedig a tanácsot utasíttatni kéri, hogy a nyugdíjazási szabályok elkészültéig ha valakit kegydíjra ajánl, az illetőnek vagyoni állapotát is közölje a közgyűléssel, tájékozás vé­gett. Királyi Pál az előbbi felszólalást csakis a mai ülés jegyzőkönyvébe kívánja felvétetni, mert a múlt közgyűlés jegyzőkönyvének szer­kezetét csak az esetben lehetne megváltoztatni, ha az híven nem tükrözné vissza az ülés esemé­nyeit; mivel azonban azt senki nem vonja két­ségbe, és a határozat csakugyan meghozatott, azt most megváltoztatni nem lehet. Jövőre nézve pártolja Tavaszy indítványát, mit a közgyűlés is elfogadott. Barna Zsigmond, h. főjegyző felolvasta a múlt közgyűlésből kiküldött öt­tagú bizottmány által szerkesztett, a helyhatóságok minél előbbi rendezését sürgető s a képviselőháznak benyúj­tandó kérvényt, mely élénk helyesléssel, válto­zatlanul elfogadtatott. (Sajnáljuk, hogy hely­szűke miatt esti lapunkra vagyunk kénytelenek hagyni.) Gamperl az apátkúti kőbányának haszon­bérbe vétele iránt Tavaszy által most közgyű­lésen tett interpellációra azon választ adja, hogy ő személyesen átment Budára a pénzügyminisz­tériumhoz, s ott az illető osztályban értesült, hogy a tárgy még mindig az ó­budai igazgató­ságnál van, de meg fog sürgettetni. Tavaszy soha sem kételkedett a főpolgár­mester erélyességén, de a minisztériumtól ma is csak azon biztatást nyertük, melylyel 6 hónap előtt voltunk biztatva, és így ő ezzel nem éri be, hanem sürgős feliratot indítványoz a minisz­tériumhoz mi elfogadtatott. A múlt közgyűlésből a főpolgármester megbi­­zatott más ülésteremről gondoskodni, ki ebbeli megbízatásában eljárván, jelentette, miszerint a városi vigazdabérlője, Frohner bár szerződé­sileg nem volna köteles, az éttermet a farsang idénye alat is készségel ajánlota fel a közgyűlések tartására azon kéréssel, hogy ha a közgyűlés napjára táncrestély esnék, a terem esti 6 órakor rendelkezésére álljon. A közgyűlés Frohner aján­latát elfogadta s a farsang idénye alatt a közgyű­lések kezdetét d. u. 3 órára határozta. Felolvastatott Rajner belügyminiszternek le­irata értesítvén a várost, hogy ő Felsége a vá­rosi hatóságnak az újév alkalmából nyilvánított szerencsekivonatait kegyelmesen tudomásul venni méltóztatott. Az újpesti szigetnek visszaszerzése ügyében kiküldött bizottmány jelentése felolvastatván, T­a­v­a­s­z­y indítványára a minisztériumhoz küldendő felirat jegyzőkönyve még a mai ülés­ből hitelesíttetett s a főpolgármester utasittatott azt személyesen a miniszternek átadni. A fel­iratban kéretik a minisztérium felhatalmazott biztos kiküldésére, kivel a város által kikül­döttek alkudozásba léphetnének. Balassa elnöklete alatt kiküldött bizott­mány az állatkerti társulattal mesterséges halte­nyésztés ügyében kötendő szerződés mintáját el­készítvén, az felolvastatott s elfogadtatván, a ta­nács bízatott meg a további intézkedések meg­tételével. A halas­tó az állatkert keleti olda­lán két hold területet fogaland el s a szerző­dés a várossal az állatkert-társulattal kötött még hátralevő idő­tartamára (25 év) történend.A tár­sulat a városnak a tulajdoni jog elismerése fejé­ben évenkint egy aranyat fizetend. Napirendre térvén a tanácskozás, a Rudolf­­rakparton 6-ik sz. a. építtetni szándékolt ház előszökellésének terve helybenhagyatott. A lipót-utczai sörházlaktanyai telken emelendő városi ház építése iránt tartott árlejtés eredmé­nye és az építési terv megváltoztatása iránti je­lentés Tavaszy indokolására elfogadtatott s hatá­rozatba ment, hogy az építés és az anyag minő­ségének stb. felügyeletére ez alkalommal is mint minden más nagyobbszerü építkezéseknél, bi­zottmány küldessék ki, s az ó-épületnek lerombo­lására febr. 6-káig csődhirdettessék ki. Ezen bi­zottm­­ány elnökéül Gerlóczy Károly, tagjai­ul pedig Preuszner, Nasztl, Diescher, Tavaszy, Kauszer Ist., Kern Ist., Bachmeyer, Barhó, Staffenberger, Bollender, Sztupa és Wimmer képviselők, főmérnök és a főszámvevő válasz­tottak meg, tollnokul pedig Rózsa Péter. A 1870-ik évi kövezési csatornázási s útépí­tési sorrend,úgy mint az a tegnapi esti kiadásunk­ban közölve volt, változatlanul el len fogadva. C­o­n­r­á­d Gusztáv volt, pestvárosi főpol­gármesternek Junek, volt városi tisztviselő sik­kasztása folytán ellene emelt kártérítési köve­telés megszüntetése iránt való folyamodványa a Bach-korszakbeli reerimiatiókra nyújtott al­kalmat. Szóltak ez ügyben Simon, Havas, Bus­bach, Tavaszy, Aul, Szontagh és Csengey. Vég­re ez utóbbinak indítványára a folyamodás a fő­ügyésznek és a jogügyi bizottmánynak adatott ki megvizsgálás és vélemény­es jelentés végett. A pesti kereskedelmi épület részvénytársasá­gának a Lloyd-épület csarnoka alatti tér elzá­rásáért évenkint 500 frtot kellene fizetnie, mi el­len a közgyűlés elé folyamodott s az összeget 100 ftra kérte leszállittatni. A közgyűlés, T­h­a­­­s­z főkapitány felszólalására, ezen ügyet függőben hagyja, mig a már­­1860-ik évben a Lloyd kávéház előtti süveg-csarnok eltávolítására vonatkozó előzményeket a járdák, szökellékek stb. szabályozására kiküldött bizottmány vélemé­­nyes jelentést adana, mert a szabad forgalom azt kívánja,hogy ezen ü­veg­csarnokok,a magánjogok megsértése nélkül mentül előbb eltávolíttassanak, nem pedig hogy hatóságilag engedélyeztesse­nek, rá is alkalmazható. A császár erre kijelenté, hogy beleegyezik, miszerint Ledru-Rollin szaba­don visszatérhessen Francziaországba.

Next