Pesti Napló, 1870. január (21. évfolyam, 1-24. szám)
1870-01-13 / 9. szám
den kör elégséges (legalább többnyire) legkitűnőbbb tagjai által folyna be a törvényhozásba. *) Az osztrák miniszterek emlékiratai. I. A többség emlékirata. A „Wiener Zig“ közli özelségének felhatalmazása folytán a lajthántali minisztérium többségének és kisebbségének emlékiratát. A többség emlékirata következő: „Legkegyelmesebb urunk! Felséged meghagyni kegyeskedett kormányának f. hó 10-kén személyes elnöklete alatt tartott miniszteri conferentiában, hogy „Határzottan és részletesen jelölje ki azon utakat és indokokat, melyek az alkotmányra és a birodalmi képviselet kiegészítésére vonatkozó kiegyezésre vezethetnének fenntartván Felséged magának a legfelsőbb elhatározást. Ezen meghagyásnak engedve, szabadságot vesznek maguknak az alólirtak teljes alázattal, de egyszersmind köteles nyíltsággal álláspontjukat kifejteni, hogy Flyed megítélhesse mennyire és váljon képes-e a minisztérium kezességet nyújtani a Flyed által óhajtott czél elérésére. „Előrebocsátják alólírtak, hogy álláspontjukat mióta Flyed őket tanácsába méltatta, rendületlenül megtartották.“ Itt elsorolja az emlékirat, hogy szerzőinek meggyőződése most is az, hogy a jelen nehéz helyzetben egyedül helyes eljárás a problematikus vagy veszélyes tervezetek melőzésével a legalább viszonylag leghelyesebb után türelemmel és kitartással tovább haladni. És e meggyőződésüket ismételve hangsúlyozván, áttérnek álláspontjuk indokolására. „Alelkottak a jelenleg foganatban álló alkotmányt oly egyezkedések sorozata eredményének tekintik, melyek a foederalistikus állásponttal köttettek. Ha az 1867-diki alkotmánynak hiányai vannak, ezek elfogulatlan szemlélő előtt nem az országok autonómiájának igen szűk körre szorításában állanak.“ Továbbá határozottan állítják az aláírók, hogy ha az alkotmányban adott autonómiáját az országoknak lényegesen kitágítnák, a birodalom egységes ereje oly követelések javára lenne veszélyeztetve, melyek sem tényleges jogon, sem valódi szükségletekből nem származnak, tehát oly törekvésükön alapulnak, melyeknek a birodalom érdeke ellentmond. Ily felfogás mellett nem lehetett kétséges a válasz, melyet azon kérdésre kellett adniok: vajjon azon sajnos ténynyel szemben, hogy az alkotmányt a birodalom egy nagy része alapjaiban megtámadja, a ennek következtében a birodalmi képviselet hiányos, le kell-e mondani a küzdelemről, vagy azt határozott erélylyel tovább folytatni? „Az emlékirat aláírói meg vannak győződve arról, hogy ezen ellenállást csak lassan és léptenkint lehet legyőzni, s akkor is csak úgy, ha a kormány teljes egységes intézkedése a túlzó követelések reményét elveszi. Ily irányban hozatott mozgásba a birodalmi tanács választási rendjének szabályozása. „A kormány e kérdést igen óvatosan vette kezébe. „Azon igyekezett, hogy az országgyűlések nyilatkozatait meghallhassa, és e kérdést a birodalmi tanács tagjaival megvitatja, midőn arra vonatkozólag döntő határozatot hozna. A kormány nem fog oly előterjesztéseket tenni Felséged elé, melyek az alkotmányosság terét elhagynák, és bárminő javaslatban is állapodnék meg, nem fogja azt a birodalmi tanács vitatásaiban és tanácskozásaiban kétes sorsnak kitenni. „Ellenben határozottan ellene kell szegülniük az alázottaknak minden olyan javaslatnak, mely a királyságok és országoknak a birodalomhoz való államjogi állásának módosítását czélozná. „Galicziára vonatkozólag lehetne oly politikát találni, mely e koronaországnak önálló helyzetet adva szabad de azért erősebb kezet nyerne a birodalom más nehézségeinek legyőzésére. „Ily politikának azonban azon következmény*) A tegnapi (!) czikk előtt tévedésből maradt ki a □ jegy. nyel kellene megbarátkoznia, hogy Oroszország provocatiója komolyan kérdésbe vonná Galicziának Ausztriával való további kapcsolatát. Alig képzelhető, hogy a pártokat kielégítenék még a legtágabb körű engedmények és név szerint ha csupán Galicziára nézve mondatnék ki. Sőt ellenkezőleg növelnék más országokban az ellenállást, mert a kormányt azon szemrehányás érné hogy a különböző országoknak más meg más alkotmányos mértékkel mér. „Ennélfogva azon nézeten vannak az emlékirat szerkesztői, hogy Galicziával szemben is csak szilárd elutasító politika követendő, annál is inkább, mert az ország helyzete, azon veszély melyben a kizárólagos lengyel követelések az ország többi nemzetiségével szemben állanak, azon veszély, melybe Galiczia esnék, ha a birodalom — erejét és akaratát, — hogy kívülről megvédje —– igen kemény próbára tenné, a lakosság higgadt része előtt kétségkívül ismeretes. „Azonban ennél több nehézséget okozott a kormánynak csehországi úgynevezett államjogi ellenzék. „Az alkotmány és az úgynevezett declaratió közt az űrt elejétől fogva betölthetlennek tartá. A kormány keblében semmi sem merült fel, még ami ennek betöltésére vala irányozva is, olyan, mi alkalmazható lett volna, ami pedig a kormányon kívül történt e czélra a sajtóban vagy személyes közvetítések által mindig csak sajnos tudatcáva vezetett egyszersmind a kormány erejét gyengítvén, az ellenállásét pedig szükségtelenül erősítette. „Mindamellett is senki sem fogadá el az ellenpárt programmját, és ők maguk sem nyújtottak kezet a kiegyezkedésre, sem azok, kik e kérdést kezekbe venni szükségesnek láták, sem nem mutattak fel oly programmot, melyet legalább saját környezetük végrehajthatónak, nemhogy az ellenfél által elfogadhatónak talált volna. „Ily kiindulási pont hiánya miatt — folytatja az emlékirat — a közvélemény azt hive, hogy a kormány egy része ellentáll a kiegyezkedés eszméjének és a gyakorlati intézkedéseknek, s „egy bizonyos oldalról, honnan legkevésbé vala várható, zivatart támasztottak a kormány ellen, és a sajtó izgatás minden nemével szították úgy, hogy állása majdnem tarthatlanná vált.“ Az eddig követett rendszertől eltérés csak a következő három feltét alatt lenne érthető: „Vagy azon szándékkal, hogy a jelen alkotmány helyébe foederalistikus rendszer állittassék ; vagy azon szándékkal, oly engedmények árán kijutni, melyek magukban még nem a foederalismust képviselik, de a hatalmat oly kezekbe tennék le, melyek a foederalismushoz vezetnének; vagy végre azon várakozásban, hogy az adandó engedmények útján a pillanat nehézségeiből kiszabadulván, később a felszabadított hatalmakat ismét a szükséges korlátok közé terelik vissza. Az elsőt alálkottak a birodalomra nézve megrontónak tartják, a másodikat szánalmas önámításnak a harmadikat merész koczkázásnak, melyet a birodalom állása nem enged meg. Ha a federalismust egészen és becsülettel nem foganatosítják, akkor a nemzetiségekkel való küzdelemnek nem lesz vége. Egészen végrehajtva pedig a kisebbséget áldoznák fel egyes országokban particularistikus törekvéseknek,melyek még a legnagyobb külveszély idején sem nyújtanának kezességet az együttműködésre, még csak átmenetileg sem állítná helyre a belbékét. „ A cseh országgyűlés feloszlatásának — mondja továbbá az az emlékirat — nincs értelme, ha csak oly kormány által nem történik, mely a mai többséget félretolni akarja, hogy az ellenkező irányú törekvéseket segítse fel. Ez tán megtörténhetnék, de a kormány ez után azon helyzetbe jőne, hogy: Vagy semmi eredményt nem mutatna fel, s akkor czéltalan ; vagy nem felel meg az ellenfél kívánalmainak, s ekkor haszontalan; vagy végre megadja az ellenfél kívánalmait, de akkor le kell őket küzdenie. Mert ezen kívánalmaknak megfelelő és a kormány által elfogadható eredményhez nincs szükség ilyen készületre, csak ki kell mondani és a kiegyezés rendes útjai teljesen elégségesek. A kormány nem egyezhet bele ily eljárásába, mert oly törekvések előtt, melyek nem az alkotmány tagadását vagy az államjogi alap megváltoztatását, hanem az ország javára vonatkozó kiegyezkedést czélozzák nyitva van a cseh országgyűlés és a birodalmi tanács alkotmányos tere. Lehetnek ily nagy politikai kérdésben a nézetek eltérők, de meggyőződésük az alálírottaknak, hogy egy államban sem, legkevésbbé Ausztriában maradhat a kormányzás vezetése oly kormány kezeiben, melynek tagjai a követendő utakra nézve teljesen egyet nem értenek. Végül következő kérést intézik : „Kegyeskedjék Felséged úgy intézkedni, mint legalkalmasabbnak látja, hogy a birodalom jövő sorsa osztatlanul működő és a császári bizalomnak örülő testületnek adassék át, és e czélból méltóztassék intézkedni a kezeikbe adott hivatalokról. Bécs, 1869. decz. 18. Pilener s. k. Hasner s. k. Giskratr. s. k. Herbst s. k. Brestertr. s. k. II. A kisebbbség emlékirata. A gr. Taaffe, gr. Potoczki és dr. Bergerből álló kisebbség emlékirata a többség emlékirata elleni polémia, a nemzetiségekkel való megegyezés hangsúlyozása, a jelenlegi bírod, tanács eloszlatása s egy ad hoc bírod, tanács összehívásának követelésében csoportosul. A következőkben a lehető híven vázoljuk az emlékirat eszmemenetét. Előadván,hogy ő Felsége meghagyásából sietnek a többség átadott emlékiratára válaszukat megtenni, fölemlítenek némely körülményeket, melyeket a helyzet megvilágítására fontosaknak tartanak. A minisztériumot két pártra osztó differencia a vál.reform feletti tanácskozásoknál kezdődött A ministérium többsége e reformot feltétlenül akarta valósítani, a kisebbség csak úgy, ha ezzel oly egyéb lépések történnek, melyek alkotmányos uton az alkotmányon kívül álló ellenzékkel megegyezésre vezethetnek. A tanácskozásoknál azonban egyik modalitás sem nyert többséget, miért is az ügy későbbre halasztatott, s ezzel az úgynevezett nemzeti ellenzékkel való megegyezés is elhalasztva lett. A fegyverszünet e korszakában fogott a kormány a trónbeszéd megvitatásához. Itt közös akarattal az volt a főszempont, hogy a ministériumot két részre osztó kérdésben egy irányban se történjék olyasmi, mik a későbbi megállapodásoknak eléje vágnának. A trónbeszéd ez értelemben jön szerkesztve,s a Felség elnöklete alatt decz. 10. és 12-dikén tartott ministeri tanácskozásokban végleg megállapítva. A decz. 10-diki ministertanács kezdetén ő Felsége azon határozott felhívást tette a ministériumhoz, hogy minél előbb és minél behatóbban foglalkozzanak a teendő lépésekkel, hogy az alkotmányon kívül álló pártokkal *a megegyezés létesüljön, hogy ezen ügy a karácsonyi szünnapok alatt a legi jóváhagyás elé való terjesztésre megérleltessék. A felhívás az összes ministeriumhoz volt intézve, s az ötös többség decz. 18-dikán, a más három tag kizárásával, oly emlékiratot terjesztett elő,melylyel őffelsége felhívására megfelelhetni vélt. A kisebbség ez eljárást inparlamentárisnak is tartja. Amig a reichsrath a trónbeszéd felett felirataiban nem nyilatkozott, addig s legalább addig a trónbeszéd tekintendő kormányprogramnak s ettől eltérő, a ministérium egy töredéke által felállított új programm tervezését a kisebbség a parliamentáris szokásokkal nem tartja megegyeztethetőnek. Tartózkodnak különben az eljárás egyéb helytelenségeinek feltüntetésétől, csak még azt jegyzik meg, hogy ily „drastikus eljárás“ egyedül akkor lenne igazolható, ha az államot nagy veszélyek fenyegetnék, és ha oly eszközöket ajánlana, melyek e veszélyektől az államot biztosan kiragadhatnák. De a kisebbség ily fenyegető veszélyt sehol sem lát, s az ajánlott eszközöket igen kétes becsüeknek tartja. Az öt miniszter programmját a kisebbség különben nem tartaná jónak, ha az „csak az eddigi út követésére“ szorítkoznék, melyet az öt a legjobbnak tart.. Ez állítást az öt azonban csakhamar elfeledi, s egy egészen új modalitást ajánl. A többségi emlékirat ugyanis „a bíród, tanácsbeli választási módnak“ megváltoztatását javasolja. Hogy e mellett a „legális“ utat is hangsúlyoztatják, ennek annál kevesebb értelme van, mert ezt a kisebbség is mindenkoron szem előtt tartá. A kormányprogrammoknak legalább is határzottaknak és kivihetőknek kell lenniük. A többségi emlékirat azonban, mely csak a választási reformot helyezi előtérbe, anélkül, hogy ennek megoldási módját is előadná, épen nem az, sőt csakis „problematikus javaslatnak“ nevezhető. A biztosítást, hogy az öt miniszter, a végleges határozathozatal előtt a bírádó tanács tagjaival akar értekezni, hogy a határozat ne legyen kedvezőtlen eshetőségeknek kitéve, az emlékirat igen kétes becsűnek tartja. Ha különben a mellett azt is hangoztatják, hogy csakis oly javaslatokat terjesztenek ő Felsége elé, melyek az alkotmány terén állanak, az emlékirat arra figyelmeztet, hogy a minisztertanácsban a válreform feletti tanácskozásoknál oly nyilatkozatok is történtek, mintha egyes miniszterek nem kellőleg tisztelnék az egyes országgyűlések jogkörét. A többség nyíltan kijelenti, hogy a válreform által egyrészt „az ellenzéket akarja fokozatosan megtörni,“ másrészt „a bíród, tanácsot erősbíteni s az ellenzék támadásaival szemben függetleníteni.“ A kisebbség azt hiszi azonban, hogy a vál. reform ép ellenkező eredményekkel járna. A vál. reformnak a nemzeti ellenzék irányában tett engedmények nélküli keresztülvitelében az ellenzék csak a német hódítási vágyak realizáltatását látja. Ezen habár alaptalan, föltevés az ellenzéket még inkább felizgatja, s végül a lengyelek is el fogják hagyni a hirod. tanácsot. Ezt követik majd a slovének és tyroliak. A reichsrathban nem a birodalom nyugati fele, hanem csak a német párt lesz képviselve. Ennek száma talán megkétszereződik,de egyesegyedül a „készséges (gefügig) német kormánypártot fogja képviselni,“ miután minden ellenzékeskedés e csonka parliamentet végveszélybe sodorná, s e körülmény a teljes stagnatióra vezet. A Nothwaldgesetz alkalmazása csak még hiányosabbá tenné a parliamentet. S mily eszközökkel akarja a többség a csehek ellentállását „fokonként“ megtörni ? A kisebbség arra emlékeztet, hogy egyszer már beállt „a kivételes rendszabályok“ szüksége, s ez okvetlenül ismételtetnék, ha a többség programmja elfogadásra talál. S honnan veszi a többség a biztosítást, ha a külviszonyok azt megengedik ? Az emlékirat azt találja a tervben a leghiányosbnak, hogy a többség nem vonja ki javaslatai következményeit. A kisebbség ennek folytán egyáltalán nem oszthatja azt. De úgy hiszi, hogy a népek többsége sem osztja. A jelen bíródó tanács többsége a miniszteri többségre talán bizonyos. De kétséges, hogy e többség jelentékeny-e? A képvház felirati bizottságában a két árnyalat pártolói úgy álltak, mint 8 szavazat 7-tel szemközt. De ha azok jelen volnának, kik most távol vannak, vagy a népre új hivatkozás történnék, az arány egészen másként módosulna. Az emlékirat ezek után áttér a kisebbség programmjának fejtegetésére. A birodalom helyzete felszeg, a külviszonyok borúsak, a galicziai resolutió az alkotmánykérdés tárgyaltatását elhalaszthatlanná teszi, a többség útja pedig utolsó elemzésben a lázadáshoz vezet. A kisebbség ezekkel szemközt az általános nemzeti ellenzékkel való kiegyezést s annak belevonását a közös alkotmányszerű tárgyalásba, a kormány első gondjának tekinti. A kisebbség erre az alkotmányos, törvényes utat ajánlja. A kisebbség ez ügyben az országgyűléseknek megkérdeztetését sem javasolja. „Csak ha a reichsrath az — úgymond — mely az alkotmány-változtatások felett egyedül határoz, minden foederalistikus kicsapongások, s egyes tartományok minden önállósági vágya elé határozott, tiltó korlátot vonnak.“ Rendkívüli körülmények, az ügy nagy volta, igazolnák a bírád, tanács feloszlatását, mit annak jelenlegi összealkotása nélkülözhetetlenné tesz. A kisebbség ajánlja tehát a jelen birod. tanács feloszlatását, annak összehivatását, mely azon ünnepélyes nyilatkozattal nyittatnék meg, hogy tárgyalási anyagát mindenekelőtt a választási reform s az alkotmány ált. valósítására szükséges intézkedések képeznék. A kisebbség azon meggyőződésben van, hogy ily czélból összeülne a birodalom nyugati felének összképviselete. Ezek után áttér az emlékirat a befejezésre, melyben recapitulálja az eddig mondottakat. A csehek követeléseit a maga részéről is teljesíthetleneknek tartja. Emlékeztet azonban arra, hogy azok lázas állapotban létettek. „Kiegyezési kísérletekről” különben eddig nem lehet szó, miután csak „közeledési kísérletek“ forogtak fenn. A kisebbség azután bevallja, hogy a kiegyezésre neki sincs határozott programmja. Ilyesmit azonban nem is állíthatott fel, miután a többség a min. tanácsokban mindegyre kijelenté, hogy minden kiegyezési kísérletet feltétlenül roszal. A kisebbség különben meg van győződve ily kiegyezési tárgyalások sikeréről, s ismétli fentebbi biztosításait. Végül hangsúlyoztatja, hogy a birod. tanács azonnali feloszlatása szigoran alkotmányos szempontból nehézségekkel járna. A birod. tanács nem tett semminemű nyilatkozatot, a mely feloszlatását igazolhatná. A correct eljárás követeli, hogy a trónbeszédre a felelet bevárassék. A többség új programmja azonban új nehézségeket idézett elő. A kormány többsége, mely alighanem a jelen birod. tanács többsége is, nem áll többé a trónbeszéd álláspontján, s megtörténhetik, hogy a birodalmi tanács feliratában szinténazon feltevésből indul ki, hogy legf helyen fel van adva ez álláspont. A kisebbség így nem ítélheti meg most a feliratok irányát, s nincs is azon helyzetben,hogy azokra befolyást gyakorolhasson. A kisebbség tehát azt hiszi, hogy egyelőre a hivatalától való felmentés a további alkotmányos tárgyalásoknak megegyengetné utját. S ennek, illetőleg a lemondás elfogadásának kérelmezésével véget ér ez emlékirat. Kelt Bécsben, 1869. decz. 26. Aláírás : Taaffe, Potocki, Berger. szükségletei a nevelésben egészen különbözők, s a városi külön fiú- és leányiskolák létezése a külön nevelési czélok tekintetéből is eléggé indokolható. Ez Schweiczban sincs máskép a nagyobb városokban, s Thurgauban is Frauenfeldnek már külön fiú és leány elemi iskolái vannak. Mindezek után igen rövidbe foglalhatom azon tanulságokat, melyeket eddig elő a thurgaui vegyes iskolák tanulmányozásából, hazai speciális viszonyaink kellő méltatása mellett magamnak kivonhatni véltem. Ezek szerint szükségesnek látnám: 1. Hogy népiskolai törvényünknek a fiúk és leányok elkülönítésére vonatkozó czikkei elnézést leljenek a kormány részéről, főleg az olyan faluvidékeken, hol az ősi patriarchális erkölcsök inkább fentartották magukat. Ily helyeken még azon esetben is tartassanak fenn a vegyes iskolák, ha szintén módjában állana az illető községeknek végrehajtani az elkülönítést. Az erre fordítandó anyagi erővel inkább jó fizetéssel ellátott jó tanítóknak, és egy a schweiczi „Arbeitslehrerin“-nek teendőivel megbízható alkalmas tanítónőnek megszerzését lehetne szorgalmazni. Ennélfogva, ahol az illető községek iskoláinak anyagi állása megengedi egynél több tanítónak alkalmazását, ott a munkafelosztást a nemek szerinti elkülönítés helyett mindenütt a tanulói korosztály szerint kellene keresztülvinni. Elkülöníteni a leányokat a fiuktól, anélkül, hogy a fiukénál nem alábbvaló iskolákat, tanítókat és tanszereket tudnánk biztosítani számukra", ez szomorú visszaesés lenne még a különben sem igen kecsegtető jeleni helyzettel szemben is. 2. Hogy mindazon állami tanítózképezdéknél, melyek a vegyes iskolák létezésére nétt kedvező vidékek körébe esnek, az illető mintavagy gyakorló iskolák szintén vegyesekké tétessenek, hogy a növendék-tanítóknak elegendő alkalmuk lehessen magukat az ilyen vegyes iskolák vezetésére kellőképen kiképezhetni. .,, Gyertyánffy István. Külföld. Bonaparte Péter. Az Auteuilben történt tragikus esemény képezi jelenleg Párisban a közbeszéd tárgyát. Magáról az eseményről soknemű versió kering. A herczeg a dolog folyamát egészen úgy adja elő, mint az a „Constitutionnel“-ben leírva megjelent melyet mai esti lapunkban mi is közlünk. A herczeg csak azt állítja, hogy nem a falról vette, hanem zsebéből vonta elő a pisztolyt. A „Marsellaise“ a dolgot így adja elő : Tonvielle és Noir január 10-én délutáni 1 órakor mint Paschal Grousset segédei a herczeghez mentek, hogy bizonyos hírlapi czikkekről számot adjanak. A herczeg kérdé tőlük, Rochefort küldte-e őket ? A segédek azt felelék, hogy más ügyben jönnek. A herczeg erre azt kérdi tőlük, solidar összeköttetésben vannak-e Rocheforttal ? Noir felesé: „Barátainkkal solidar összeköttetésben állunk. Erre a herczeg egy lépést tön előre s minden provocatió nélkül Noir-t balkezével arczul ütötte, egyidejűleg hatlövetű revolvert vont ki zsebéből s egészen közelről Noirra lőtt, ki összerogyott. A herczeg erre Tonvielle-ra rohant s reá löt. Tonvielle pisztolyt vont ki zsebéből, hogy magát védje, s midőn őt felfegyverezve látta, hátrált, az ajtó elé állt, s Tonviellera czélzott. Midőn ez utóbbbi kiment, a herczeg másodszor reá lőtt, de a golyó csak felső kabátján ment át. A „Marseillaise“ közleményének ez utóbbi része oly homályos, hogy az egésznek értékére igen kétes világot vet. A belügyminiszter, mihelyt Pietri párisi rendőrfőnök által az ügyről tudomást szerző, az igazságügyérhez ment, hol Grandperret államügyészt is találta. Az elfogatási parancs a herczeg ellen azonnal kiadatott, sőt azon esetre, ha talán idegen területre akarna menekülni, a határállomásoknak táviratilag megküldetett. De erre nem volt szükség. Péter herczeg már 5 órakor megjelent az auteuili rendőrség előtt s elmondá az esetet. Itt letartóztaták, s azonnal a Conciergebe szállítók. A Journal Officiel már közli a decretumot, mely az illetékes legfelsőbb törvényszéket a czélból hivja össze, hogy az agyonütés bűntettével vádolt Bonaparte Péter herczeg felett ítéletet mondjon. A herczeg börtönében igen nyugodtan viseli magát. Rochefort a szomorú esetet arra használja fel, hogy lapjának reclameot csináljon. Tegnap fekete szegélyű igen exaltált tartalmú különlapot adott ki, melyet később a rendőrség lefoglalt, s melyben Pária lakóit felhívja, hogy a megölt Noirenak temetésekor,ki még csak 22 év volt,s három hét múlva akart egy szép fiatal leányt nőül venni, monstre demonstratiót rendezzen a kormány ellen. Rochefort a megholtat a Marseillaise szerkesztőségében akará kiteríteni, mit azonban a rendőrség meg nem engedett. Különben a párisi közönség nyugodtan várja ez ügyben a törvény rendes folyamát. Esti posta. A marmandi választókerületben 20,000 szavazattal Forcade de la Roquette ex-belügyminiszter jön a képviselőház tagjává megválasztva. A törvényhozó test tegnapi ülése mint táviratunkban már jelzők igen viharos volt. Rochefort a Bonaparte családot a Borgiákkal hasonlító össze. Erre Ollivier így szólt: Mi vagyunk a jog és az igazság. A kormány, melyet ön bántalmaz, kívánja, hogy meghallgassa őt. Ha Rochefort az igazság iránt nagyobb érzékkel viseltetnék, vádlottat nem bántalmazná így. Beszédét így fejezi be: „Azon magas személy által elkövetett bűntény alkalmat nyújtand bebizonyítani, hogy az ország igazságszolgáltatását senki ki nem kerüli. Fájlalom, hogy a népet a kiállított véres képek által felizgatják. De mi ezt félelem nélkül szemléljük, mi vagyunk a jog s az igazság s ha önök kényszerének bennünket a hatalom is leszünk. (Viharos helyeslés a kamra minden oldalról — a balnak kivételével.“) — Ollivier kifejté a császár előtt, hogy az általa néhány hó előtt adott amnestia Ledru-Rollin Fővárosi ügyek. Pest, január 12. — A ma d. u. a városház tanácstermében tartott városi közgyülést Gamperl Alajos jós. h. főpolgármester 145 órakor megnyitván, a jegyzők felolvasták a múlt közgyűlés jegyzőkönyvét. Tavaszy Endre több képviselőtársának felhívása folytán kifogást tesz dr. Grosz özvegyének megszavazott 333 frtnyi kegydíj ellen, okul hozván fel, hogy ezen ügy a tanács által pártolólag volt a közgyűlésnek ajánlva, holott az illető oly kedvező vagyonállapotnak örvend, miszerint kegydíjra nem szorul, hanem azt maga is osztogathatná; és miután a határozat még nincs hitelesítve, vájjon nem lehetne-e ezt megváltoztatni annál is inkább, mivel a tárgy az oszlófélben levő ülés végén hirtelen döntetett el, anélkül, hogy sokan tudták volna, miről van szó. Jövőben pedig a tanácsot utasíttatni kéri, hogy a nyugdíjazási szabályok elkészültéig ha valakit kegydíjra ajánl, az illetőnek vagyoni állapotát is közölje a közgyűléssel, tájékozás végett. Királyi Pál az előbbi felszólalást csakis a mai ülés jegyzőkönyvébe kívánja felvétetni, mert a múlt közgyűlés jegyzőkönyvének szerkezetét csak az esetben lehetne megváltoztatni, ha az híven nem tükrözné vissza az ülés eseményeit; mivel azonban azt senki nem vonja kétségbe, és a határozat csakugyan meghozatott, azt most megváltoztatni nem lehet. Jövőre nézve pártolja Tavaszy indítványát, mit a közgyűlés is elfogadott. Barna Zsigmond, h. főjegyző felolvasta a múlt közgyűlésből kiküldött öttagú bizottmány által szerkesztett, a helyhatóságok minél előbbi rendezését sürgető s a képviselőháznak benyújtandó kérvényt, mely élénk helyesléssel, változatlanul elfogadtatott. (Sajnáljuk, hogy helyszűke miatt esti lapunkra vagyunk kénytelenek hagyni.) Gamperl az apátkúti kőbányának haszonbérbe vétele iránt Tavaszy által most közgyűlésen tett interpellációra azon választ adja, hogy ő személyesen átment Budára a pénzügyminisztériumhoz, s ott az illető osztályban értesült, hogy a tárgy még mindig az óbudai igazgatóságnál van, de meg fog sürgettetni. Tavaszy soha sem kételkedett a főpolgármester erélyességén, de a minisztériumtól ma is csak azon biztatást nyertük, melylyel 6 hónap előtt voltunk biztatva, és így ő ezzel nem éri be, hanem sürgős feliratot indítványoz a minisztériumhoz mi elfogadtatott. A múlt közgyűlésből a főpolgármester megbizatott más ülésteremről gondoskodni, ki ebbeli megbízatásában eljárván, jelentette, miszerint a városi vigazdabérlője, Frohner bár szerződésileg nem volna köteles, az éttermet a farsang idénye alat is készségel ajánlota fel a közgyűlések tartására azon kéréssel, hogy ha a közgyűlés napjára táncrestély esnék, a terem esti 6 órakor rendelkezésére álljon. A közgyűlés Frohner ajánlatát elfogadta s a farsang idénye alatt a közgyűlések kezdetét d. u. 3 órára határozta. Felolvastatott Rajner belügyminiszternek leirata értesítvén a várost, hogy ő Felsége a városi hatóságnak az újév alkalmából nyilvánított szerencsekivonatait kegyelmesen tudomásul venni méltóztatott. Az újpesti szigetnek visszaszerzése ügyében kiküldött bizottmány jelentése felolvastatván, Tavaszy indítványára a minisztériumhoz küldendő felirat jegyzőkönyve még a mai ülésből hitelesíttetett s a főpolgármester utasittatott azt személyesen a miniszternek átadni. A feliratban kéretik a minisztérium felhatalmazott biztos kiküldésére, kivel a város által kiküldöttek alkudozásba léphetnének. Balassa elnöklete alatt kiküldött bizottmány az állatkerti társulattal mesterséges haltenyésztés ügyében kötendő szerződés mintáját elkészítvén, az felolvastatott s elfogadtatván, a tanács bízatott meg a további intézkedések megtételével. A halastó az állatkert keleti oldalán két hold területet fogaland el s a szerződés a várossal az állatkert-társulattal kötött még hátralevő időtartamára (25 év) történend.A társulat a városnak a tulajdoni jog elismerése fejében évenkint egy aranyat fizetend. Napirendre térvén a tanácskozás, a Rudolfrakparton 6-ik sz. a. építtetni szándékolt ház előszökellésének terve helybenhagyatott. A lipót-utczai sörházlaktanyai telken emelendő városi ház építése iránt tartott árlejtés eredménye és az építési terv megváltoztatása iránti jelentés Tavaszy indokolására elfogadtatott s határozatba ment, hogy az építés és az anyag minőségének stb. felügyeletére ez alkalommal is mint minden más nagyobbszerü építkezéseknél, bizottmány küldessék ki, s az ó-épületnek lerombolására febr. 6-káig csődhirdettessék ki. Ezen bizottmány elnökéül Gerlóczy Károly, tagjaiul pedig Preuszner, Nasztl, Diescher, Tavaszy, Kauszer Ist., Kern Ist., Bachmeyer, Barhó, Staffenberger, Bollender, Sztupa és Wimmer képviselők, főmérnök és a főszámvevő választottak meg, tollnokul pedig Rózsa Péter. A 1870-ik évi kövezési csatornázási s útépítési sorrend,úgy mint az a tegnapi esti kiadásunkban közölve volt, változatlanul el len fogadva. Conrád Gusztáv volt, pestvárosi főpolgármesternek Junek, volt városi tisztviselő sikkasztása folytán ellene emelt kártérítési követelés megszüntetése iránt való folyamodványa a Bach-korszakbeli reerimiatiókra nyújtott alkalmat. Szóltak ez ügyben Simon, Havas, Busbach, Tavaszy, Aul, Szontagh és Csengey. Végre ez utóbbinak indítványára a folyamodás a főügyésznek és a jogügyi bizottmánynak adatott ki megvizsgálás és véleményes jelentés végett. A pesti kereskedelmi épület részvénytársaságának a Lloyd-épület csarnoka alatti tér elzárásáért évenkint 500 frtot kellene fizetnie, mi ellen a közgyűlés elé folyamodott s az összeget 100 ftra kérte leszállittatni. A közgyűlés, Thasz főkapitány felszólalására, ezen ügyet függőben hagyja, mig a már1860-ik évben a Lloyd kávéház előtti süveg-csarnok eltávolítására vonatkozó előzményeket a járdák, szökellékek stb. szabályozására kiküldött bizottmány véleményes jelentést adana, mert a szabad forgalom azt kívánja,hogy ezen üvegcsarnokok,a magánjogok megsértése nélkül mentül előbb eltávolíttassanak, nem pedig hogy hatóságilag engedélyeztessenek, rá is alkalmazható. A császár erre kijelenté, hogy beleegyezik, miszerint Ledru-Rollin szabadon visszatérhessen Francziaországba.