Pesti Napló, 1870. január (21. évfolyam, 1-24. szám)

1870-01-29 / 23. szám

23. szám Szombat, január 29. 1870 Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Feren­cziek tere 7. szám földszint. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körig, panaszok, hirdetmények) a Sii adó­hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, rég 7 helyben, házhoz hordva. Egész­ évre . . . 22 frt. Félévre. . . . 11 frt. Negyed évre . . . 5­­­50 kr. Két hóra..................... 3 „ 70 kr. Egy hóra ....­­ . 1.5 kr.­­ 21. évi folyam. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 5 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt­ tér : 5 hasábos petit­sor 25 uj kr. A „Pesti Napló“ tárnája. Egy titkos utasítás 1849-ből. A következőkben alkalmunk van köz­leni egy utasitást, melyben C­s­á­n­y­i László , Erdély orsz. biztosa K. Horváth Jánost, jelenleg fe­jérmegyei képviselőt, 1848-49-ben Udvarhely­szék kir. biztosát az orosz tábornokokkal való diplomatiai alkudozással bízza meg. A felfogás, mely ez okmányokon átvonul, minden esetre oly érdekes, hogy igazolja ez okmány nyilvá­nosságra hozatalát. Az a következőleg hangzik : Kolozsvár, 2. márczius 1849. Horváth János teljhatalmú kormánybiztos /. urnák! A muszka katonaság küzdelmét ellenünk ed­­dig egyedül szász ármánynak tartottam, és mint ilyet, megvallom, inkább nevetségesnek mint fontossággal biró tárgynak tartottam, —de már most annyi részről intéztetnek hozzám tu­dósítások, annyi okokkal támogattatik a hírnek valósága, hogy azt közömbösen ignorálni vé­teknek tartanám. Bem derék tábornokunk is sziklaerősen hiszi az orosz intervenciót — mi nem csoda, hisz ő lengyel, s mint telivér lengyel csak annyi jót tesz fel az orosz udvarról, mint mi az osztrák kormányról. (Én meg vagyok győ­ződve arról,hogy az orosz nem interveniál, de már azt hajlandó vagyok hinni, hogy katonaparancsno­kai részéről az önkénytelen vállalkozók átjövete­­lét elnézi. Ha az orosz udvar úgy tudná dolga­inkat mint mi t. i. hogy odáig már eljutottunk, hogy osztrák minket legyőzni külavatkozás nél­kül nem képes — tarthat a harcz változó szeren­csével évekig — de végre Ausztria felbomlik, és Magyarország fel­világosan­­, ha az orosz udvar ezt igy tudná, úgy teljes bizonyossággal, legszi­gorúbb rendelettel akadályozná katonaságának beavatkozását dolgainkba ellenben ha ő ezt nem úgy hiszi, pedig nem úgy hiszi, mert mellettünk egész orosz birodalomban nem létezik egyetlen­­egy orgánum is, ellenünk pedig sok több mint sok—úgy valószínűnek tartom, hogy a szerint fog ellenünk Ausztria mellett tenni, ahogy tön 1809. Lengyelországban Napóleon mellett Ausztria ellen — azaz a­mig a wagrami ütközettel el nem enyészett minden győzelmi reménysugár Ausz­tria részére, addig szoros n­entralitást tartott, a wagrami ütközet után pedig, jóllehet volt még elég forrása, melyből meríthetett, de hogy Fer­dinand Este ne segíthesse Galicziából a merí­tésben, azt az orosz generálok sakkban tartot­ták, minden perc­ben támadást gyaníttatván ; ilyen viszonyban ilyen eljárást várhatunk az orosztól. Azért szükségesnek tartom a Moldvában, Oláhországban létező muszka katonai parancs­nokokat arról győzni meg, hogy a mai körül­ményeink épen nem kétségbeesettek, eddigelé minden nyilt csatában, de mindenben győztünk, kivéve Vízaknánál; és hogy a fővárost átenged­tük az részünkről a legjobb politikai fogás volt, (s ezt épen ellenkezőleg hiszem és tudom) de sokan így tartják; most a magyar táborok egye­sültek, nyílt ütközetben nem lehet vesztenünk, és Erdélyben tapasztalhatják maguk a muszka parancsnokok, hogy daczára minden szász csel­­szövénynek, pénzvesztegetésnek, daczára min­den oláh vérengzésnek soha és sehol diadalt vívni nyomora seregeinken sem képes az osz­trák, a­hol árulás következtében váratlan meg­lépés nem segíti egy kis győzelemhez. Egyéb­iránt tudatandó lenne velük, hogy mi nem állunk forradalmi téren, mi arra állíttattunk, mi a sanctio pragma­­ticát megtartjuk, de annak értelmében a minket megillető függetlenségünket fel akarjuk tartani, és mi méltón várnók, hogy Európa ha­talmasságai Isten, jog és igazság nevében tör­vényes követelésünkben segéljenek, és megen­gedjék e loyális nemzetet, mely Európa békéjé­ért régibb és újabb időkben annyit vérezett, melyet a revolutiók mámorai soha el nem szédí­tettek, mely semmit sem kivánt, mint kir. esküvel szentesitett törvényeinek oltalma alatt békében élni, ne engedjék mondom a legborzasztóbb hit­­szegésnek áldozatul esni, s kitöröltetni az önálló nemzetek sorából, melyekért hosszú időkön át őrt állott s fedezte saját hátramaradásával. Hogy fel nem tehetjük az orosz udvar vallá­sosságáról és humanitásáról hogy egy oly, nem­zet elnyomásában részt vegyen, azonban mint­hogy a pártütő szászok ezzel nyíltan kérkednek, szóval, írásban,hírlapokban, a népjogoknál fogva tudnunk kell hányadán vagyunk, azért kérdést intézünk kötelességünk érzetében, kijelentvén, hogy készebbek vagyunk egytől egyig meghalni, mint nemzeti életünk hitszegő lemészároltatását gyáván eltűrni. Ez lenne körülbelül a tengely , mely körül a muszka generalisokkali conversatiónak forogni kellene. Én nem vagyok szerencsés önt szemé­lyesen ismerni , de annyi dicséretet hallok minden jobb embereinktől öntől, hogy ezen ügyet önnek erélyességére s ügyességére bízni kötelességemben állani hiszem. Önt a közelebb lét is inkább segélli alkalomhoz mint akárki mást, ki elme és lelki tehetségeinél fogva ilyen fontos feladatra hivatva lehet. Szíveskedjék ön, kormánybiztos úr, a generálishoz, a muszka generálishoz elmenni és et a dolog valóságáról fen­tebbi értelemben megismertetni, én Pétervá­­radról akarok diplomatikai összeköttetésben jön­ni, de önnek azt meg kell előzni, én eredményt várok fellépéseinktől. Úti költségek fedezésére rendelkezésére állok önnek ha körülményei megengedik azokat elő­legezni, úgy visszajövetele után azonnal vissza­térítem. Ellenkező esetben küldjön biztos em­bert, a­kinek azokat kézbesíthetem. Sok, igen sok függ talán Erdély és az egye­sült hazának sorsa, jövője, ennek eljárásától; vezesse a jó sors önnek lépését, és engedje, hogy eljárásának sikerével vigasztalhassa meg szegény, megtámadott hazánkat. Üdvözlöm önt, kormánybiztos urat szívemből. Csányi László m. p. teljhatalmú országos biztos. Közli : Frommhold A. A kék vér. Regény, irta Degré Alajos. (XXI. Folytatás.) XVI. A boldogság egén az első felhők. — Na hát barátom, csak menj Hamburgba, nyerj sokat, nag­yon sokat, fizesd vissza negy­venhétezer forintomat, mibe aláírásaim kerültek, aztán adok ötezer forintot. — Jól van, tehát mivel menjek ? — Az a te dolgod. — Hej barátom, hisz apró szolgálatokat mi sohasem tagadtunk meg egymástól. Cseréltünk lovat, tánczosnét, néha szerepet is . . . aztán ne feledd az utósó szolgálatot, mit tevék, ez neked milliókat hozott. Ha én nem írom, hogy Margit Széki báró kijelentett arája, a minek magam is szemtanúja valék, te nem veszed el a gazdag Ladyt. Darvasy arcza elkomorult, s fenyegető tekin­tettel Szenturyhoz lépve, mondá: — Ez volt a legszerencsétlenebb szolgálat, mit valaha embernek tettél. Szenturynak szeme szája elállt, s szünet után vontatva nyafogá : — Hisz magad óhajtád. . . — Akkor örült valék. — Azt én nem tudtam. — Én menni akarok, este nyersen Darvasy, mi végeztünk. — Még nem egészen, viszonzá Szentury, hát az ötezer forint . . ? — Mondtam. — Gondold meg, én végszükségben vagyok. — Kell ötszáz ? — Boldog időkben ennyit egy kutyáért adtam. — Kell, vagy nem ? nincs időm. — Köszönd, hogy nagyon rászorultam, kü­lönben meghallanád véleményemet. •— Azzal mit sem törődöm. Tolakodó vendé­gének az ötszáz forintot kézbesitő, hidegen bú­csút von, s midőn az a kapun kidöczögött, ő ellenkező irányban elvágtatott. Lady Lucill négy napig nem látta őt. Magá­nyában sok sötét kép merült fel jövendő sorsára nézve, s lelke elborult. Mi más képet nyújt a Monostori család házi köre. Jankának szerető férje gondolatit is ellesni törekszik. A boldog nő pedig mindent, mit lelki művelt­ség, szivjóság, kellem és háziasság felmutatni képes, egészen és tisztán férje boldogítására, s az öreg gróf örömeire szentelé. Mindketten imádták. Az öreg gróf szemei ragyogtak a gyönyörtől, ha gyermekeivel asztalhoz ült. Nem cserélt vol­na a világon senkivel, tán még fiatalságát sem óhajta vissza, mert soha életében ily szerencsés napjai nem voltak; jól rendezett birtok, virágzó gazdaság, jóhírben álló gyárüzlet, alatvalóik közt jólét, megelégedés s uraik iránti ragasz­kodás. A­ki nem tapasztalt maga, alig fogja el­hihetni, hogy mindez mennyi érvet ad. De az­tán a benső házi élet, az meg valóságos édene volt az öreg grófnak. Az előítéletek szövevényes rejtelmeiből kibontakozott derék, munkás fia, ki örökké csak azzal törődött, miként használjon embertársainak, mint lehetne felvirágoztatni a hazát, hogy tehesse legboldogabbá nejét és minő után szerezhetne több és több örömet ősz atyjá­nak ? Janka meg épen szemevilága volt, a női tökélyt csak is ilyennek képzelé az öreg úr. Janka sok szellemmel birt, de tartózkodott az­zal csillogni, ellenben vidorságával kedves ipját mindig jó hangulatban tudta tartani. A folytonos figyelem, apró gondozás, s ártatlan meglepeté­sek, mikkel az öreg urat elhalmozó bizonyíták, hogy irányában a tisztelet mellé még bő ragasz­kodás is csatlakozik, s ő menyétől el volt bájol­­va. Az a gyöngéd, költői s magasztos szerelem pedig mi fiát Jankával összefűzé, s mit ő elég szerencsés naponkint észlelni , az egekbe ragadok. Nincs a világon oly hatalmasság, kinek gaz­dag asztaláért az öreg ur csak egyszer is el­hagyta volna a magukét; s nincs oly fényes es­tély, melyért feláldozná otthonjának egyetlen csésze tdeáját. Nagy földet is be lehetne ám járni, hogy há­rom ily megelégedett, boldog egyént talál­hassunk. Jelenleg mind­három felettébb izgatott. Ar­­czukra öröm, feszültség és várakozás irvák. Az öreg ar egyik ablaktól a másikhoz megy, tenyeréből homlokára ernyőt csinál és néz a távolba. Janka minden legkissebb zörejre szívéhez kap, s elhalaványul. Monostori pedig fel é s alá jár es elmosolyog­ja magát, mint szoktuk, ha valami nagy öröm küszöbénél érezzük magunkat. — Látom, látom! kiáltá az öreg úr, s jobbra­­balra kapkodott kalapja után. Janka elsikolta magát, s gyengülten roskadt székébe, egyik tenyerét szivére, a másikat hom­lokára nyomván. Monostori az ablakhoz rohant. — Bizonyosan ő az! siessünk eléje. Az öreg ur már künn volt az ajtón. Monostori Jankához ment, s karára fűzve ka­rát, mondá: II Ilii IV Pest, január 39. A Európa keletén, főleg Boszniában és a Slerczegovinában, külföldi lapok hírei szerint oly erélylyel folynak a háborús előkészületek, mintha már egy nagy küzdelem előestéjén álla­nánk. A fentebbi két tartományban levő minden ▼ár megerősíttetik, s rendkívüli nagy helyőr­séggel láttatik el. Némely helyen idegen tisztek vezetik a tűz­őr- és építészeti műveleteket. Her­czegovinában számos új erődítmény is építte­tett, hová Konstantinápolyból folyton nagy mennyiségű munitió érkezik. Ha a vezető tisz­teknél e feltűnő hadi tevékenység indoka után kérdezősködik valaki, csak azon választ nyeri, hogy a portának oka van hinni, miszerint ta­­vaszszal e részekben messze szétágazó lázadás fog kitörni. Ilyeneket ír több levelező e vidé­kekről, s szavaik szerint el kell készülve len­nünk, hogy nemsokára lángba borul egész ke­leti Európa. Azonban kötve szabad csak e hírek­nek hinnünk. Más tudósítások szerint a török birodalom keresztényei jelenleg oly nyomott helyzetben élnek, hogy másra inkább, mint for­radalomra gondolhatnak. Noha Károly Lajos főherczeg Berlinben léte­kor Bismarck gróffal nem is érintkezett, mégis úgy látszik nem csalódtunk, midőn ez utazástól azt vártuk, hogy Poroszország s az osztrák­magyar állam között a viszonyokat lényegesen javitni fogja. A „Br. Z.“ félhivatalos levelezője így ír ez ügyben : „A főherczeg látogatása s a barátságos fogadtatás, melyben minden oldalról részesült, sokféle híreknek ad tápot, melyek az udvar környezetében, a minisztériumokban és pártokban mutatkozó bizonyos áramlatok symp­­tomáinak tekinthetők. Mondják, hogy Bismarck gróf egész komolysággal ki akar bé­­külni Ausztriával. Nemcsak diplomatiai okok, Poroszország állása Franczia- és Oroszor­­országhoz, hanem a király személyes vonzalmai irányadók a kir. cancellárra, hogy közelebbi viszonyba lépjen Ausztriával.“ Leve­lező ezután kifejti, hogy Ausztria nem tenne akadályokat az elé, hogy a porosz király Észak- Németország császárává kiáltatná ki magát, úgy látszik , hogy Poroszországnak a közel­jövőre nézve a császári czím elnyerése ké­pezi egyedüli czélját. Francziaországban a kereskedelmi kérdés feletti vita nem akar véget érni. E viták ered­ményéből fog kitűnni, erős alappal bír-e a jelen kabinet a kamrának többségében vagy nem. E kér­dést akarja a reactio a jelen minisztérium meg­buktatására felhasználni. Forcade az exmi­­niszter s a jobboldal jelen főnöke, e kérdésen át akarna ismét miniszteri tárczára szert tenni. Sza­vai ugyan sok helyütt tetszéssel fogadtattak, de azért alig fogják a kívánt eredményt elérni. Az új minisztérium által kilátásba helyezett hadsereg-leszállítás,a­mint látszik, végleg a kút­ba esett. Az Ind. berg, szerint a császár e rend­szabályhoz beleegyezését semmi áron adni nem akarja. A császár republicanus mozgalomtól fél, mely Párisban s a vidéken egy időben jönne kitörésre. Ez eshetőleges forradalom meggátlása czéljából a hadügyminisztériumban oly terven dolgoznak, mely szerint a hadsereg gyors moz­gathatóságát egész Francziaország területén megkönyebbíteni lehetne. E hírek­et illetőleg a Frank. Z. az írja, hogy a hadseregben is régóta veszélyes agitatió folyik. Számos ezredben titkos társaságok „associations "L*TM"1 —q»i'i iipiwtli'i^rcinMriwiiwywii—ri—ifHi—iiiiiBBi■■■— republicaines“ léteznek, melyek feladata az, hogy a katonaság körében történő minden titkos esemény, scandalum, a köztársasági lapok szá­mára megküldessék, kik azután vele nagy lár­mát csapnak a kormány ellen. E szövetkezések csak az altisztek és közkatonák közt van elter­jedve. A zsinati ellenzék feje és a jezsuiták főel­lensége D u p a,n­­­o u p püspök 21-én nagy beszédet tartott. — miután nincsenek jogai—igen lassan beszélt úgy,hogy a legtöbb püspök nem is érte s igy szónoklata nem jön oly hatás,mint vár­ni lehetett.— A curia még mindig arra törekedik, hogy a 740 tagból álló zsinatot a külvilág irá­nyában némaságra kényszerítse. Maga a pápa is arra működik. Egy beszélgetés alkalmával a franczia püspököket, kik leginkább állanak azon gyanúban, hogy a titkokat közük, fecsegő­k­­n­e­k nevelte. A tegnap közlött monitumon kívül e hó 14-én tartott gyűlésben még a házszabá­lyok is szigorúbbakká tétettek. A pápa ugyanis minden titok közlését halálos bűnnek dec­­larálta, minélfogva minden püspök, ki valamely zsinati tárgyban, például egy theologustól, taná­csot kér s neki a tényállást elmondja, halálos bűnt követ el s az örökös elkárho­zás örvényébe esik. Dupanloup püspök Róma melletti villájában egy kis nyomdát állított föl, mi a jezsuiták kö­rében nagy visszatetszést szült. De még itt sem engedék meg neki,hogy Dechampg érsek ismere­tes támadására a választ kinyomathassa.­­ An­gol lapok tudósításai szerint a zsinat májustól októberig el fog napoltatni. Más hírek ellenben azt mondják, hogy az elnapolás csak azon időre fog terjedni, míg a nyári nagy meleg ezt épen szükségessé teszi. Bécs, jan. 28-án. (Ered. levél.) A legutóbb lefolyt napokban, valahányszor csak az osztrák kormány programmja szóba hozatott mindany­­nyiszor megérintették azt is, hogy a birodalmi kanc­ellár illetéke­ségi körét pontosan körül kell írni, hogy több államrendészeti functióit a bécsi kormány hatáskörébe kell áttenni, hogy a rendelkezési alap egy részét az osztrák kor­mány kezei közé kell bocsátani, s több efféléket. Az itteni lapok hiszékenyen utánnyomatnak efféle híreket, hiszékenyen fogadják a hason irányzatú közleményeket, melyek báró Tintitől, a sikerre legcsekélyebb kilátással bíró minisz­terelnökjelölttől, származnak. Mi több már any­­nyira mennek, hogy egész bizonyossággal állít­ják azt is, miszerint azon programmban, melyet Hasner miniszterelnökjelölt ő­felsége elé ter­jesztett, e pontok mint határozott követelések­ben foglalvák. Ha ez igaz, úgy Hasner úr hatáskörét sokkal nagyobb mérvben áthágó, mint mily mérvű illetékességi köz sértést valaha csak lobbanha­tott Beust szemére azon párt, melynek Hafner felemeltetését köszönheti. Ha valami igaz, úgy az bizonynyal áll, hogy a közös miniszter illetékessé­­gét az országos kormány kör­ül nem írhatja. Tegyük csak föl, hogy a magyarok hasonlót tennének, mily óriás lárma törne e miatt ki itteni köreinkben. Ki írja tehát körül ez illetékességi kört? Talán a fejedelem a reichsrath mellőztével? Mily képtelen jog­nézetek ! Mi egyáltalán a birodalmi kanczellár hatás­körét elegendőkép körülírva látjuk a delegációk megfelelő hatásköre által, csupán erre nézve állítatván fel a közös miniszterek, mint felelős végrehajtó közegek állomásai. Ho­gy a külügyér oly helyzetbe jön, melyben a belügyek állása érdekli, az a dolog természetéből folyik; ugyan­csak rész külügyér volna az, ki külügyi politi­káját a belügyek állása iránti tekintet szem elől tévesztésével folytatná, és nem igyekeznék a belügyek vezetésével megbízott két kormány­nyal egyetértőleg eljárni. Hogy ez az ő kötelme, a fölött kár a szót vesztegetni, de sőt az is igen természetes, hogy neki nem tetsző, de hatáskörén túl fekvő intézkedések ellen a jogosított ténye­zőkhöz t. i. a miniszterelnökök és a Felséghez előterjesztéseket tehet. Csak gondoljunk vissza a reichsrath által életbe léptetett államadóssági kamatcsökkentésre, mi a külhatalmak egész sorának tiltakozását idézi elő, mely ellenében a birodalmat megvédni a kir. kanczellár feladata volt, vagy gondoljunk a concordatum kérdésére és a kereskedelmi szerződéseknél szükségessé lett külügyi közvetítésre, ezek mind oly gyakor­lati bizonylatul szolgáló esetek, melyek teljes világosságba helyzik annak szükségét, hogy a közös külügyérnek nem szabad érintetlennek maradni az ország belkérdéseinél. Hogy mi czélja legyen az ily világos tény­­álladékokkal szemben a fennebbi híreknek az föl nem fogható, hisz ezekből a következnék, hogy valahányszor csak Beust­er. megnyitja száját, hogy belügyi dolgokban véleményét nyilvánítsa, mindannyiszor mindenkinek be kellene füleit dugnia, csakhogy azt az Isten szerelméért vala­hogy meg ne hallja. Másként állnak azonban az ügyek az állam­rendészet tekintetében, mely most a külügy­minisztériumba van beosztva. A közös külügyér az ez után tudomására jutott viszonyok azon részét, mely az országos kormány illetékessége alá tartozik, ezzel mindig tudatni szokta. A cis­­laszbaniai kormány ezáltal azon előnyben része­sült, hogy Beust gróf a miniszterelnöknek, ki egyszersmind a közbiztonsági osztály vezetője, tudomására juttathatott minden államrendészeti okmányt, melyekből ez aztán a neki szükséges adatokat kiválogathatá. A magyar kormány­nyal a területi távolság miatt ily viszonyban nem állhatván, itt kénytelen volt közleményeit írásban tenni. A paritás mindenesetre jobban lesz megóva, ha Beust gróf jövőre az itteni minisztériummal szemközt is az ügykezelés ugyanazon módját követi. A­mi pedig az úgy­nevezett sajtóveze­tést illeti, erre nézve is hasonló eset áll fenn. E pontban is az Auersperg— Giskra miniszté­rium hivatalba léptekor rendkivüli előzékenysé­get akart tanúsítani, s önkényt felajánlá ama közlönyöket, melyek a közös minisztériumnak rendelkezésére állanak, mely ajánlat a leghálá­­sabban el is fogadtatott, és pedig annál is in­­kább, mert gr. Beust az osztrák minisztériumnak egyenes befolyást is engedett a sajtóra. A birodalmi canczellár azonban ismét tulen­­gedékeny volt s a tett tapasztalatok után bizo­nyára nem lesz reá nézve kellemetlen, ha felbomlik oly viszony mely a távolság irán­ti tekintetből Magyarország irányában úgy sem folytatható s igy felbomlása a paritás érdekében is parancsolva van. De hogyha a Giskra-Herbst minisztérium pártfelei e mellett a dispositionsfondot is reclamálnák , ezt csak úgy tehetik, hogy elfeledik , miszerint ez alapot a delegátiók egyedül a közös miniszternek sza­vazták meg, s igy sem más orsz. kormány, sem más orsz. képviselet nem reklamálhatja. A képviselőház jan. 29-iki ülése. Gajzágó Salamon alelnök i.e. 10 órakor meg­nyitja az ülést. Jegyzők Széll K., Mihályi Péter, Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak : M­i­k­ó I. gr. Bedekovich K., Festetich Gy. gr. (A karzaton jelen van a száztagú jászberé­nyi küldöttség is, mely a jászberényi vasút érde­kében jött fel.) A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök bejelenti a beérkezett irományokat. Kuba János bemutatja Szakolcza kérvé­nyét, melyben Debreczen városának az árvaa­lap visszaadására vonatkozó kérvényét pártolja, valamint egy más kérvényt az Eszterházy kép­tár orsz. megvétele tárgyában Zichy-F­erraris Viktor gr., C­s­i­k­y L. és Zlinszky György egyéni érdekű kér­vényeket nyújtanak be. Minden kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Olvastatik a gazdasági bizottság jelentése két gyorsíró-gyakornoki állomás rendszeresítéséről. Ezen állomásokkal 600 frt fizetés volna egybe­kötve. Ki fog nyomatni és tárgyalás alá vétetni. A ház napirendre tér.* * * Napirenden van a közlekedési minisztérium költségvetésének részletes tárgyalása, és pedig annak „a vízépítésről“ szóló rovata. Siraonyi Lajos b. azt kívánná, hogy a minisztérium a hazánk közlekedési eszközeit képező vasutakról és vízi utakról kimutatást és tervezetet nyújtson be. Szónok ezután a köz­munkákról, s a kényszermunka igazságtalansá­gáról és aránytalan felosztásáról szól. A köz­munkát szónok nemcsak nem czélszerűnek, ha­nem erőpazarlásnak tartja. Ezen okokból hatá­rozati javaslatot nyújt be, melyben utasíttatni kívánja a minisztériumot, hogy a magyarországi vasút és úthálózatra, valamint a közmunkákra vonatkozó törvényjavaslatot terjesszen a ház elé. M­i­k­ó I. gr. közlekedésügyi miniszter: Kész­séges ajánlkozik, hogy e két tárgyra vonatkozó­lag törvényjavaslatot fog beterjeszteni. Mocsáry Lajos azon szavai ellenében, mintha a jelen út­­építészeti rendszer helytelen s a hivatalnokok száma túlságos nagy volna felett. A minisztérium 1868-ban szakértőket küldött ki külföldre az út­építési rendszerek tanulmányozására. Midőn e szakértők visszatértek, bizottsági tanácskozások tartottak a minisztériumban, melyekben megálla­­píttattak ugyan az elvek, melyek egy új útépí­tési rendszernél követendők volnának,de a bizott­ság egyszersmind azon meggyőződésre is jutott, hogy addig, míg törvény által meg nem lesz ha­tározva, mennyiben kötelesek a törvényhatósá­gok hozzájárulni a közutak építéséhez és míg a a közmunka törvény által lesz szabályozva, a a jelen építési rendszeren változtatni nem lehet Ezek a nyilt kérdések, melyeket tisztázni kell. Ha a jelen rendszer mellett viszszaélések tör­téntek s a kormány tudomására jutott azoknak, vizsgálatot rendelt és bünfenyítő eljárást indí­tott. A hivatalnokok száma a jelen rendszer mel­lett nem nagy,sőt a miniszter kétli, hogy egy új rendszer mellett is alább lehetne szállítani a hi­vatalnokok számát. Mivel a kormány a közmun­kákra s a vasút-és úthálózatra vonatkozólag legközelebb be fogja­ terjeszteni javaslatait, kéri a házat, hogy Simonyi Lajos b. határozati ja­vaslatát mellőzze. P­u­­­s­z­k­y Ferencz pénzügyi bizottsági elő­adó : Mivel a ház ezen szakaszra nézve vitába bocsátkozik,szükségesnek tartja, hogy a pénz­ügyi bizottágnak ide vonatkozó nézetei is tudva legyenek. Ezen jelentésben a bizottság határo­zottan kimondja, hogy az útépítésre nézve gyö­keres reformot lát szükségesnek , hogy a 88 mértföldnyi közutak ezentúl is az állam kezelése alatt maradjanak. A bizottság végül a fenntar­tási költségeket általános átruházási joggal ál­talánosságban ajánlja megszavaztatni. Bujanovics Sándor: Szót emel, mert szintén czélszerűtlennek tartja az útépítés je­lenlegi bérlési rendszerét, hol a helyhatóságok kizáratnak az ellenőrzési jogtól. Nem a kormány iránt, hanem a rendszer iránt való bizalmatlan­ságból helyesli Petrovay határozati javaslatát. Egy kérdésére felvilágosítást kér a minisztertől vagy megbízottjától. A költségvetésben van egy tétel, a pest-duksai országútra előirányzott tétel, mely valószínűleg a kassa- eperjes-bártfa-duklai útra szól. Ezen vonalon a temes-eperjesi út an­nak idején hegyen völgyön át a lehető legczél­­szerűtlenebb módon lön vezetve. Már a helytar­tótanács elrendelte ezen vonal áthelyezését czél­­szerűbb irányban és az új út építését meg is kezdték; ezalatt a régi utat elhany­agolták, úgy hogy járhatatlan állapotban van, a hidak el­romlottak s már több emberélet is esett áldo­zatul. Az uj ut építését is abban hagyták, mióta azon vidéken vasút terveztetik. Most ezen igen élénk forgalmú vidéken egy ut sincs, a régi jár­­hatlan, az ut nincs átadva a közlekedésnek, holott csak 30 ezer frt kellene befejezésére. Kérdi tehát ki fog e építtetni az út és a budget mely tételében van ez foglalva ? ! Hieronymi Károly osztálytanácsos,mint a közlekedési minisztérium képviselője a követ­kező felvilágosítást adja: A közlekedési minisz­ter kihagyta a budgetből a pénzügyi bizottság múlt évi határozatára való tekintettel mindazon utakat, melyek hosszában vasutak futnak és ki­hagyta azért is, mert tervben volt ezen utakat egészen a helyhatóságok kezelésére bízni. Mivel azonban most a pénzügyi bizottság véleménye nyomán a közutak nem fognak a helyhatóságok kezelésére bízatni, a minisztérium a temes-eper­jesi utat ki fogja építtetni, ha a ház általánosság­ban megszavazza az útfenntartási költségeket, teljes átruházási joggal. Ha a ház azonban nem adná meg a teljes revirement­et , szükséges leend, hogy ezen út kiépítésére szükségelt 56

Next