Pesti Napló, 1870. január (21. évfolyam, 1-24. szám)
1870-01-29 / 23. szám
23. szám Szombat, január 29. 1870 Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ferencziek tere 7. szám földszint. Kiadó-hivatal: A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körig, panaszok, hirdetmények) a Sii adóhivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, rég 7 helyben, házhoz hordva. Egész évre . . . 22 frt. Félévre. . . . 11 frt. Negyed évre . . . 550 kr. Két hóra..................... 3 „ 70 kr. Egy hóra .... . 1.5 kr. 21. évi folyam. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 új kr. Bélyegdíj külön 30 uj kr. Nyílt tér : 5 hasábos petitsor 25 uj kr. A „Pesti Napló“ tárnája. Egy titkos utasítás 1849-ből. A következőkben alkalmunk van közleni egy utasitást, melyben Csányi László , Erdély orsz. biztosa K. Horváth Jánost, jelenleg fejérmegyei képviselőt, 1848-49-ben Udvarhelyszék kir. biztosát az orosz tábornokokkal való diplomatiai alkudozással bízza meg. A felfogás, mely ez okmányokon átvonul, minden esetre oly érdekes, hogy igazolja ez okmány nyilvánosságra hozatalát. Az a következőleg hangzik : Kolozsvár, 2. márczius 1849. Horváth János teljhatalmú kormánybiztos /. urnák! A muszka katonaság küzdelmét ellenünk eddig egyedül szász ármánynak tartottam, és mint ilyet, megvallom, inkább nevetségesnek mint fontossággal biró tárgynak tartottam, —de már most annyi részről intéztetnek hozzám tudósítások, annyi okokkal támogattatik a hírnek valósága, hogy azt közömbösen ignorálni véteknek tartanám. Bem derék tábornokunk is sziklaerősen hiszi az orosz intervenciót — mi nem csoda, hisz ő lengyel, s mint telivér lengyel csak annyi jót tesz fel az orosz udvarról, mint mi az osztrák kormányról. (Én meg vagyok győződve arról,hogy az orosz nem interveniál, de már azt hajlandó vagyok hinni, hogy katonaparancsnokai részéről az önkénytelen vállalkozók átjövetelét elnézi. Ha az orosz udvar úgy tudná dolgainkat mint mi t. i. hogy odáig már eljutottunk, hogy osztrák minket legyőzni külavatkozás nélkül nem képes — tarthat a harcz változó szerencsével évekig — de végre Ausztria felbomlik, és Magyarország felvilágosan, ha az orosz udvar ezt igy tudná, úgy teljes bizonyossággal, legszigorúbb rendelettel akadályozná katonaságának beavatkozását dolgainkba ellenben ha ő ezt nem úgy hiszi, pedig nem úgy hiszi, mert mellettünk egész orosz birodalomban nem létezik egyetlenegy orgánum is, ellenünk pedig sok több mint sok—úgy valószínűnek tartom, hogy a szerint fog ellenünk Ausztria mellett tenni, ahogy tön 1809. Lengyelországban Napóleon mellett Ausztria ellen — azaz amig a wagrami ütközettel el nem enyészett minden győzelmi reménysugár Ausztria részére, addig szoros nentralitást tartott, a wagrami ütközet után pedig, jóllehet volt még elég forrása, melyből meríthetett, de hogy Ferdinand Este ne segíthesse Galicziából a merítésben, azt az orosz generálok sakkban tartották, minden percben támadást gyaníttatván ; ilyen viszonyban ilyen eljárást várhatunk az orosztól. Azért szükségesnek tartom a Moldvában, Oláhországban létező muszka katonai parancsnokokat arról győzni meg, hogy a mai körülményeink épen nem kétségbeesettek, eddigelé minden nyilt csatában, de mindenben győztünk, kivéve Vízaknánál; és hogy a fővárost átengedtük az részünkről a legjobb politikai fogás volt, (s ezt épen ellenkezőleg hiszem és tudom) de sokan így tartják; most a magyar táborok egyesültek, nyílt ütközetben nem lehet vesztenünk, és Erdélyben tapasztalhatják maguk a muszka parancsnokok, hogy daczára minden szász cselszövénynek, pénzvesztegetésnek, daczára minden oláh vérengzésnek soha és sehol diadalt vívni nyomora seregeinken sem képes az osztrák, ahol árulás következtében váratlan meglépés nem segíti egy kis győzelemhez. Egyébiránt tudatandó lenne velük, hogy mi nem állunk forradalmi téren, mi arra állíttattunk, mi a sanctio pragmaticát megtartjuk, de annak értelmében a minket megillető függetlenségünket fel akarjuk tartani, és mi méltón várnók, hogy Európa hatalmasságai Isten, jog és igazság nevében törvényes követelésünkben segéljenek, és megengedjék e loyális nemzetet, mely Európa békéjéért régibb és újabb időkben annyit vérezett, melyet a revolutiók mámorai soha el nem szédítettek, mely semmit sem kivánt, mint kir. esküvel szentesitett törvényeinek oltalma alatt békében élni, ne engedjék mondom a legborzasztóbb hitszegésnek áldozatul esni, s kitöröltetni az önálló nemzetek sorából, melyekért hosszú időkön át őrt állott s fedezte saját hátramaradásával. Hogy fel nem tehetjük az orosz udvar vallásosságáról és humanitásáról hogy egy oly, nemzet elnyomásában részt vegyen, azonban minthogy a pártütő szászok ezzel nyíltan kérkednek, szóval, írásban,hírlapokban, a népjogoknál fogva tudnunk kell hányadán vagyunk, azért kérdést intézünk kötelességünk érzetében, kijelentvén, hogy készebbek vagyunk egytől egyig meghalni, mint nemzeti életünk hitszegő lemészároltatását gyáván eltűrni. Ez lenne körülbelül a tengely , mely körül a muszka generalisokkali conversatiónak forogni kellene. Én nem vagyok szerencsés önt személyesen ismerni , de annyi dicséretet hallok minden jobb embereinktől öntől, hogy ezen ügyet önnek erélyességére s ügyességére bízni kötelességemben állani hiszem. Önt a közelebb lét is inkább segélli alkalomhoz mint akárki mást, ki elme és lelki tehetségeinél fogva ilyen fontos feladatra hivatva lehet. Szíveskedjék ön, kormánybiztos úr, a generálishoz, a muszka generálishoz elmenni és et a dolog valóságáról fentebbi értelemben megismertetni, én Péterváradról akarok diplomatikai összeköttetésben jönni, de önnek azt meg kell előzni, én eredményt várok fellépéseinktől. Úti költségek fedezésére rendelkezésére állok önnek ha körülményei megengedik azokat előlegezni, úgy visszajövetele után azonnal visszatérítem. Ellenkező esetben küldjön biztos embert, akinek azokat kézbesíthetem. Sok, igen sok függ talán Erdély és az egyesült hazának sorsa, jövője, ennek eljárásától; vezesse a jó sors önnek lépését, és engedje, hogy eljárásának sikerével vigasztalhassa meg szegény, megtámadott hazánkat. Üdvözlöm önt, kormánybiztos urat szívemből. Csányi László m. p. teljhatalmú országos biztos. Közli : Frommhold A. A kék vér. Regény, irta Degré Alajos. (XXI. Folytatás.) XVI. A boldogság egén az első felhők. — Na hát barátom, csak menj Hamburgba, nyerj sokat, nagyon sokat, fizesd vissza negyvenhétezer forintomat, mibe aláírásaim kerültek, aztán adok ötezer forintot. — Jól van, tehát mivel menjek ? — Az a te dolgod. — Hej barátom, hisz apró szolgálatokat mi sohasem tagadtunk meg egymástól. Cseréltünk lovat, tánczosnét, néha szerepet is . . . aztán ne feledd az utósó szolgálatot, mit tevék, ez neked milliókat hozott. Ha én nem írom, hogy Margit Széki báró kijelentett arája, a minek magam is szemtanúja valék, te nem veszed el a gazdag Ladyt. Darvasy arcza elkomorult, s fenyegető tekintettel Szenturyhoz lépve, mondá: — Ez volt a legszerencsétlenebb szolgálat, mit valaha embernek tettél. Szenturynak szeme szája elállt, s szünet után vontatva nyafogá : — Hisz magad óhajtád. . . — Akkor örült valék. — Azt én nem tudtam. — Én menni akarok, este nyersen Darvasy, mi végeztünk. — Még nem egészen, viszonzá Szentury, hát az ötezer forint . . ? — Mondtam. — Gondold meg, én végszükségben vagyok. — Kell ötszáz ? — Boldog időkben ennyit egy kutyáért adtam. — Kell, vagy nem ? nincs időm. — Köszönd, hogy nagyon rászorultam, különben meghallanád véleményemet. •— Azzal mit sem törődöm. Tolakodó vendégének az ötszáz forintot kézbesitő, hidegen búcsút von, s midőn az a kapun kidöczögött, ő ellenkező irányban elvágtatott. Lady Lucill négy napig nem látta őt. Magányában sok sötét kép merült fel jövendő sorsára nézve, s lelke elborult. Mi más képet nyújt a Monostori család házi köre. Jankának szerető férje gondolatit is ellesni törekszik. A boldog nő pedig mindent, mit lelki műveltség, szivjóság, kellem és háziasság felmutatni képes, egészen és tisztán férje boldogítására, s az öreg gróf örömeire szentelé. Mindketten imádták. Az öreg gróf szemei ragyogtak a gyönyörtől, ha gyermekeivel asztalhoz ült. Nem cserélt volna a világon senkivel, tán még fiatalságát sem óhajta vissza, mert soha életében ily szerencsés napjai nem voltak; jól rendezett birtok, virágzó gazdaság, jóhírben álló gyárüzlet, alatvalóik közt jólét, megelégedés s uraik iránti ragaszkodás. Aki nem tapasztalt maga, alig fogja elhihetni, hogy mindez mennyi érvet ad. De aztán a benső házi élet, az meg valóságos édene volt az öreg grófnak. Az előítéletek szövevényes rejtelmeiből kibontakozott derék, munkás fia, ki örökké csak azzal törődött, miként használjon embertársainak, mint lehetne felvirágoztatni a hazát, hogy tehesse legboldogabbá nejét és minő után szerezhetne több és több örömet ősz atyjának ? Janka meg épen szemevilága volt, a női tökélyt csak is ilyennek képzelé az öreg úr. Janka sok szellemmel birt, de tartózkodott azzal csillogni, ellenben vidorságával kedves ipját mindig jó hangulatban tudta tartani. A folytonos figyelem, apró gondozás, s ártatlan meglepetések, mikkel az öreg urat elhalmozó bizonyíták, hogy irányában a tisztelet mellé még bő ragaszkodás is csatlakozik, s ő menyétől el volt bájolva. Az a gyöngéd, költői s magasztos szerelem pedig mi fiát Jankával összefűzé, s mit ő elég szerencsés naponkint észlelni , az egekbe ragadok. Nincs a világon oly hatalmasság, kinek gazdag asztaláért az öreg ur csak egyszer is elhagyta volna a magukét; s nincs oly fényes estély, melyért feláldozná otthonjának egyetlen csésze tdeáját. Nagy földet is be lehetne ám járni, hogy három ily megelégedett, boldog egyént találhassunk. Jelenleg mindhárom felettébb izgatott. Arczukra öröm, feszültség és várakozás irvák. Az öreg ar egyik ablaktól a másikhoz megy, tenyeréből homlokára ernyőt csinál és néz a távolba. Janka minden legkissebb zörejre szívéhez kap, s elhalaványul. Monostori pedig fel é s alá jár es elmosolyogja magát, mint szoktuk, ha valami nagy öröm küszöbénél érezzük magunkat. — Látom, látom! kiáltá az öreg úr, s jobbrabalra kapkodott kalapja után. Janka elsikolta magát, s gyengülten roskadt székébe, egyik tenyerét szivére, a másikat homlokára nyomván. Monostori az ablakhoz rohant. — Bizonyosan ő az! siessünk eléje. Az öreg ur már künn volt az ajtón. Monostori Jankához ment, s karára fűzve karát, mondá: II Ilii IV Pest, január 39. A Európa keletén, főleg Boszniában és a Slerczegovinában, külföldi lapok hírei szerint oly erélylyel folynak a háborús előkészületek, mintha már egy nagy küzdelem előestéjén állanánk. A fentebbi két tartományban levő minden ▼ár megerősíttetik, s rendkívüli nagy helyőrséggel láttatik el. Némely helyen idegen tisztek vezetik a tűzőr- és építészeti műveleteket. Herczegovinában számos új erődítmény is építtetett, hová Konstantinápolyból folyton nagy mennyiségű munitió érkezik. Ha a vezető tiszteknél e feltűnő hadi tevékenység indoka után kérdezősködik valaki, csak azon választ nyeri, hogy a portának oka van hinni, miszerint tavaszszal e részekben messze szétágazó lázadás fog kitörni. Ilyeneket ír több levelező e vidékekről, s szavaik szerint el kell készülve lennünk, hogy nemsokára lángba borul egész keleti Európa. Azonban kötve szabad csak e híreknek hinnünk. Más tudósítások szerint a török birodalom keresztényei jelenleg oly nyomott helyzetben élnek, hogy másra inkább, mint forradalomra gondolhatnak. Noha Károly Lajos főherczeg Berlinben létekor Bismarck gróffal nem is érintkezett, mégis úgy látszik nem csalódtunk, midőn ez utazástól azt vártuk, hogy Poroszország s az osztrákmagyar állam között a viszonyokat lényegesen javitni fogja. A „Br. Z.“ félhivatalos levelezője így ír ez ügyben : „A főherczeg látogatása s a barátságos fogadtatás, melyben minden oldalról részesült, sokféle híreknek ad tápot, melyek az udvar környezetében, a minisztériumokban és pártokban mutatkozó bizonyos áramlatok symptomáinak tekinthetők. Mondják, hogy Bismarck gróf egész komolysággal ki akar békülni Ausztriával. Nemcsak diplomatiai okok, Poroszország állása Franczia- és Oroszorországhoz, hanem a király személyes vonzalmai irányadók a kir. cancellárra, hogy közelebbi viszonyba lépjen Ausztriával.“ Levelező ezután kifejti, hogy Ausztria nem tenne akadályokat az elé, hogy a porosz király Észak- Németország császárává kiáltatná ki magát, úgy látszik , hogy Poroszországnak a közeljövőre nézve a császári czím elnyerése képezi egyedüli czélját. Francziaországban a kereskedelmi kérdés feletti vita nem akar véget érni. E viták eredményéből fog kitűnni, erős alappal bír-e a jelen kabinet a kamrának többségében vagy nem. E kérdést akarja a reactio a jelen minisztérium megbuktatására felhasználni. Forcade az exminiszter s a jobboldal jelen főnöke, e kérdésen át akarna ismét miniszteri tárczára szert tenni. Szavai ugyan sok helyütt tetszéssel fogadtattak, de azért alig fogják a kívánt eredményt elérni. Az új minisztérium által kilátásba helyezett hadsereg-leszállítás,amint látszik, végleg a kútba esett. Az Ind. berg, szerint a császár e rendszabályhoz beleegyezését semmi áron adni nem akarja. A császár republicanus mozgalomtól fél, mely Párisban s a vidéken egy időben jönne kitörésre. Ez eshetőleges forradalom meggátlása czéljából a hadügyminisztériumban oly terven dolgoznak, mely szerint a hadsereg gyors mozgathatóságát egész Francziaország területén megkönyebbíteni lehetne. E híreket illetőleg a Frank. Z. az írja, hogy a hadseregben is régóta veszélyes agitatió folyik. Számos ezredben titkos társaságok „associations "L*TM"1 —q»i'i iipiwtli'i^rcinMriwiiwywii—ri—ifHi—iiiiiBBi■■■— republicaines“ léteznek, melyek feladata az, hogy a katonaság körében történő minden titkos esemény, scandalum, a köztársasági lapok számára megküldessék, kik azután vele nagy lármát csapnak a kormány ellen. E szövetkezések csak az altisztek és közkatonák közt van elterjedve. A zsinati ellenzék feje és a jezsuiták főellensége D u p a,no u p püspök 21-én nagy beszédet tartott. — miután nincsenek jogai—igen lassan beszélt úgy,hogy a legtöbb püspök nem is érte s igy szónoklata nem jön oly hatás,mint várni lehetett.— A curia még mindig arra törekedik, hogy a 740 tagból álló zsinatot a külvilág irányában némaságra kényszerítse. Maga a pápa is arra működik. Egy beszélgetés alkalmával a franczia püspököket, kik leginkább állanak azon gyanúban, hogy a titkokat közük, fecsegőknek nevelte. A tegnap közlött monitumon kívül e hó 14-én tartott gyűlésben még a házszabályok is szigorúbbakká tétettek. A pápa ugyanis minden titok közlését halálos bűnnek declarálta, minélfogva minden püspök, ki valamely zsinati tárgyban, például egy theologustól, tanácsot kér s neki a tényállást elmondja, halálos bűnt követ el s az örökös elkárhozás örvényébe esik. Dupanloup püspök Róma melletti villájában egy kis nyomdát állított föl, mi a jezsuiták körében nagy visszatetszést szült. De még itt sem engedék meg neki,hogy Dechampg érsek ismeretes támadására a választ kinyomathassa. Angol lapok tudósításai szerint a zsinat májustól októberig el fog napoltatni. Más hírek ellenben azt mondják, hogy az elnapolás csak azon időre fog terjedni, míg a nyári nagy meleg ezt épen szükségessé teszi. Bécs, jan. 28-án. (Ered. levél.) A legutóbb lefolyt napokban, valahányszor csak az osztrák kormány programmja szóba hozatott mindanynyiszor megérintették azt is, hogy a birodalmi kancellár illetékeségi körét pontosan körül kell írni, hogy több államrendészeti functióit a bécsi kormány hatáskörébe kell áttenni, hogy a rendelkezési alap egy részét az osztrák kormány kezei közé kell bocsátani, s több efféléket. Az itteni lapok hiszékenyen utánnyomatnak efféle híreket, hiszékenyen fogadják a hason irányzatú közleményeket, melyek báró Tintitől, a sikerre legcsekélyebb kilátással bíró miniszterelnökjelölttől, származnak. Mi több már anynyira mennek, hogy egész bizonyossággal állítják azt is, miszerint azon programmban, melyet Hasner miniszterelnökjelölt őfelsége elé terjesztett, e pontok mint határozott követelésekben foglalvák. Ha ez igaz, úgy Hasner úr hatáskörét sokkal nagyobb mérvben áthágó, mint mily mérvű illetékességi köz sértést valaha csak lobbanhatott Beust szemére azon párt, melynek Hafner felemeltetését köszönheti. Ha valami igaz, úgy az bizonynyal áll, hogy a közös miniszter illetékességét az országos kormány körül nem írhatja. Tegyük csak föl, hogy a magyarok hasonlót tennének, mily óriás lárma törne e miatt ki itteni köreinkben. Ki írja tehát körül ez illetékességi kört? Talán a fejedelem a reichsrath mellőztével? Mily képtelen jognézetek ! Mi egyáltalán a birodalmi kanczellár hatáskörét elegendőkép körülírva látjuk a delegációk megfelelő hatásköre által, csupán erre nézve állítatván fel a közös miniszterek, mint felelős végrehajtó közegek állomásai. Hogy a külügyér oly helyzetbe jön, melyben a belügyek állása érdekli, az a dolog természetéből folyik; ugyancsak rész külügyér volna az, ki külügyi politikáját a belügyek állása iránti tekintet szem elől tévesztésével folytatná, és nem igyekeznék a belügyek vezetésével megbízott két kormánynyal egyetértőleg eljárni. Hogy ez az ő kötelme, a fölött kár a szót vesztegetni, de sőt az is igen természetes, hogy neki nem tetsző, de hatáskörén túl fekvő intézkedések ellen a jogosított tényezőkhöz t. i. a miniszterelnökök és a Felséghez előterjesztéseket tehet. Csak gondoljunk vissza a reichsrath által életbe léptetett államadóssági kamatcsökkentésre, mi a külhatalmak egész sorának tiltakozását idézi elő, mely ellenében a birodalmat megvédni a kir. kanczellár feladata volt, vagy gondoljunk a concordatum kérdésére és a kereskedelmi szerződéseknél szükségessé lett külügyi közvetítésre, ezek mind oly gyakorlati bizonylatul szolgáló esetek, melyek teljes világosságba helyzik annak szükségét, hogy a közös külügyérnek nem szabad érintetlennek maradni az ország belkérdéseinél. Hogy mi czélja legyen az ily világos tényálladékokkal szemben a fennebbi híreknek az föl nem fogható, hisz ezekből a következnék, hogy valahányszor csak Beuster. megnyitja száját, hogy belügyi dolgokban véleményét nyilvánítsa, mindannyiszor mindenkinek be kellene füleit dugnia, csakhogy azt az Isten szerelméért valahogy meg ne hallja. Másként állnak azonban az ügyek az államrendészet tekintetében, mely most a külügyminisztériumba van beosztva. A közös külügyér az ez után tudomására jutott viszonyok azon részét, mely az országos kormány illetékessége alá tartozik, ezzel mindig tudatni szokta. A cislaszbaniai kormány ezáltal azon előnyben részesült, hogy Beust gróf a miniszterelnöknek, ki egyszersmind a közbiztonsági osztály vezetője, tudomására juttathatott minden államrendészeti okmányt, melyekből ez aztán a neki szükséges adatokat kiválogathatá. A magyar kormánynyal a területi távolság miatt ily viszonyban nem állhatván, itt kénytelen volt közleményeit írásban tenni. A paritás mindenesetre jobban lesz megóva, ha Beust gróf jövőre az itteni minisztériummal szemközt is az ügykezelés ugyanazon módját követi. Ami pedig az úgynevezett sajtóvezetést illeti, erre nézve is hasonló eset áll fenn. E pontban is az Auersperg— Giskra minisztérium hivatalba léptekor rendkivüli előzékenységet akart tanúsítani, s önkényt felajánlá ama közlönyöket, melyek a közös minisztériumnak rendelkezésére állanak, mely ajánlat a leghálásabban el is fogadtatott, és pedig annál is inkább, mert gr. Beust az osztrák minisztériumnak egyenes befolyást is engedett a sajtóra. A birodalmi canczellár azonban ismét tulengedékeny volt s a tett tapasztalatok után bizonyára nem lesz reá nézve kellemetlen, ha felbomlik oly viszony mely a távolság iránti tekintetből Magyarország irányában úgy sem folytatható s igy felbomlása a paritás érdekében is parancsolva van. De hogyha a Giskra-Herbst minisztérium pártfelei e mellett a dispositionsfondot is reclamálnák , ezt csak úgy tehetik, hogy elfeledik , miszerint ez alapot a delegátiók egyedül a közös miniszternek szavazták meg, s igy sem más orsz. kormány, sem más orsz. képviselet nem reklamálhatja. A képviselőház jan. 29-iki ülése. Gajzágó Salamon alelnök i.e. 10 órakor megnyitja az ülést. Jegyzők Széll K., Mihályi Péter, Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak : Mikó I. gr. Bedekovich K., Festetich Gy. gr. (A karzaton jelen van a száztagú jászberényi küldöttség is, mely a jászberényi vasút érdekében jött fel.) A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök bejelenti a beérkezett irományokat. Kuba János bemutatja Szakolcza kérvényét, melyben Debreczen városának az árvaalap visszaadására vonatkozó kérvényét pártolja, valamint egy más kérvényt az Eszterházy képtár orsz. megvétele tárgyában Zichy-Ferraris Viktor gr., Csiky L. és Zlinszky György egyéni érdekű kérvényeket nyújtanak be. Minden kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Olvastatik a gazdasági bizottság jelentése két gyorsíró-gyakornoki állomás rendszeresítéséről. Ezen állomásokkal 600 frt fizetés volna egybekötve. Ki fog nyomatni és tárgyalás alá vétetni. A ház napirendre tér.* * * Napirenden van a közlekedési minisztérium költségvetésének részletes tárgyalása, és pedig annak „a vízépítésről“ szóló rovata. Siraonyi Lajos b. azt kívánná, hogy a minisztérium a hazánk közlekedési eszközeit képező vasutakról és vízi utakról kimutatást és tervezetet nyújtson be. Szónok ezután a közmunkákról, s a kényszermunka igazságtalanságáról és aránytalan felosztásáról szól. A közmunkát szónok nemcsak nem czélszerűnek, hanem erőpazarlásnak tartja. Ezen okokból határozati javaslatot nyújt be, melyben utasíttatni kívánja a minisztériumot, hogy a magyarországi vasút és úthálózatra, valamint a közmunkákra vonatkozó törvényjavaslatot terjesszen a ház elé. Mikó I. gr. közlekedésügyi miniszter: Készséges ajánlkozik, hogy e két tárgyra vonatkozólag törvényjavaslatot fog beterjeszteni. Mocsáry Lajos azon szavai ellenében, mintha a jelen útépítészeti rendszer helytelen s a hivatalnokok száma túlságos nagy volna felett. A minisztérium 1868-ban szakértőket küldött ki külföldre az útépítési rendszerek tanulmányozására. Midőn e szakértők visszatértek, bizottsági tanácskozások tartottak a minisztériumban, melyekben megállapíttattak ugyan az elvek, melyek egy új útépítési rendszernél követendők volnának,de a bizottság egyszersmind azon meggyőződésre is jutott, hogy addig, míg törvény által meg nem lesz határozva, mennyiben kötelesek a törvényhatóságok hozzájárulni a közutak építéséhez és míg a a közmunka törvény által lesz szabályozva, a a jelen építési rendszeren változtatni nem lehet Ezek a nyilt kérdések, melyeket tisztázni kell. Ha a jelen rendszer mellett viszszaélések történtek s a kormány tudomására jutott azoknak, vizsgálatot rendelt és bünfenyítő eljárást indított. A hivatalnokok száma a jelen rendszer mellett nem nagy,sőt a miniszter kétli, hogy egy új rendszer mellett is alább lehetne szállítani a hivatalnokok számát. Mivel a kormány a közmunkákra s a vasút-és úthálózatra vonatkozólag legközelebb be fogja terjeszteni javaslatait, kéri a házat, hogy Simonyi Lajos b. határozati javaslatát mellőzze. Puszky Ferencz pénzügyi bizottsági előadó : Mivel a ház ezen szakaszra nézve vitába bocsátkozik,szükségesnek tartja, hogy a pénzügyi bizottágnak ide vonatkozó nézetei is tudva legyenek. Ezen jelentésben a bizottság határozottan kimondja, hogy az útépítésre nézve gyökeres reformot lát szükségesnek , hogy a 88 mértföldnyi közutak ezentúl is az állam kezelése alatt maradjanak. A bizottság végül a fenntartási költségeket általános átruházási joggal általánosságban ajánlja megszavaztatni. Bujanovics Sándor: Szót emel, mert szintén czélszerűtlennek tartja az útépítés jelenlegi bérlési rendszerét, hol a helyhatóságok kizáratnak az ellenőrzési jogtól. Nem a kormány iránt, hanem a rendszer iránt való bizalmatlanságból helyesli Petrovay határozati javaslatát. Egy kérdésére felvilágosítást kér a minisztertől vagy megbízottjától. A költségvetésben van egy tétel, a pest-duksai országútra előirányzott tétel, mely valószínűleg a kassa- eperjes-bártfa-duklai útra szól. Ezen vonalon a temes-eperjesi út annak idején hegyen völgyön át a lehető legczélszerűtlenebb módon lön vezetve. Már a helytartótanács elrendelte ezen vonal áthelyezését czélszerűbb irányban és az új út építését meg is kezdték; ezalatt a régi utat elhanyagolták, úgy hogy járhatatlan állapotban van, a hidak elromlottak s már több emberélet is esett áldozatul. Az uj ut építését is abban hagyták, mióta azon vidéken vasút terveztetik. Most ezen igen élénk forgalmú vidéken egy ut sincs, a régi járhatlan, az ut nincs átadva a közlekedésnek, holott csak 30 ezer frt kellene befejezésére. Kérdi tehát ki fog e építtetni az út és a budget mely tételében van ez foglalva ? ! Hieronymi Károly osztálytanácsos,mint a közlekedési minisztérium képviselője a következő felvilágosítást adja: A közlekedési miniszter kihagyta a budgetből a pénzügyi bizottság múlt évi határozatára való tekintettel mindazon utakat, melyek hosszában vasutak futnak és kihagyta azért is, mert tervben volt ezen utakat egészen a helyhatóságok kezelésére bízni. Mivel azonban most a pénzügyi bizottság véleménye nyomán a közutak nem fognak a helyhatóságok kezelésére bízatni, a minisztérium a temes-eperjesi utat ki fogja építtetni, ha a ház általánosságban megszavazza az útfenntartási költségeket, teljes átruházási joggal. Ha a ház azonban nem adná meg a teljes revirementet , szükséges leend, hogy ezen út kiépítésére szükségelt 56