Pesti Napló, 1870. március (21. évfolyam, 48-73. szám)
1870-03-26 / 69. szám
Elnök : Ön 1815-ben született Rómában, s 1848 előtt nem jöhetett Francziaországba. Ekkor az alkotmányozó gyűlés tagja lön, s a politikai életbe lépett. Nem akarjuk életének ez időbeli történetét taglalni, mert bennünket csak a per foglalkoztat. De szükségesnek tartom felemlíteni, hogy önt 1849-ben egy arczonütés miatt elitélték. Vádlott: Számot adtam róla a bíráknak, kik pénzbírságra ítéltek. Ekkor felolvastatik az akkor hozott ítélet. Elnök: 1851 ben, a nemzetgyűlés feloszlatása folytán, ön a magánéletbe vonult vissza, s ez idő óta részint Auteuilben, részint Corzikán lakott, mire a herczeg viszonya a corz lapokhoz érintetik meg. Elnök: Mily viszonyban áll ön della Roccahoz, az „Avenir de Corse“ szerkesztőjéhez ?Vádlott: De la Rocca becsületes ember, s én előfizetője vagyok. Elnök: Semmi másban? Vádott: Nem! Elnök: Ön egy „Napóleon befolyása Corzika jövője“ czímű czikke folytán elismerő iratot intézett hozzá, melynek második részében oly kifejezéseket használt, melyek az ön nevéhez nem illenek ; azt mondá az ellenzékről, hogy egy csoport szemtelen tudás, és más sértő szavakat. De la Rocca felhasználta az ön levelét, hogy heves polémiát kezdjen. A „Revanche“ ugyanő hangján felelt később a Marseillaise is. Vádlott: Azon büntetlenség miatt, melyet e lapok élveznek Elnök: Ön azzal felelt,hogy Rochefortot kihívta és Pascal Grousset,a „Revanche“szerkesztője önt szintén kihívta. Ön kétségkívül nemes indulatot követett, de a közvélemény a napóleoni név meggyalázói felett már pálczát tört, s nem volt szükség az ön erőszakoskodására. Beszélje el ön találkozásának történetét Noir Victorral. Vádlott. Erre folyékonyan elmondja ezt úgy, mint az elővzsgálat alkalmával. Beszédét következőkép fejezte be: „Minden embert, kinek szíve van? Kérdek: lehet-e az ily helyzetben máskép eljárni. Elnök: Miért vitt a salonba revolvert ? Vádlott: Mindig revolverrel járok. Elnök: Ön tudta, hogy segédek fognak önhöz jönni, mire való volt a szerencsétlen revolver? Ez önre nézve igen terhelő, annál is inkább, mert zsebében a revolverte volt keze, tehát előre tudható volt, hogy fegyverét használandja. Vádlott: Ez igaz, de már az szokásom. Elnök: Azokon kívül, mit itt elmondott, nem intéze ön más szavakat is a két úrhoz ? Vádlott: Nem ! Elnök : És ezen nem sértő szavak folytán ütötte önt arczul Noir ? Vádlott: Igen, és egyidejűleg Fouvielle is fenyegetett. Elnök : Fonvielle kijelenti, hogy lehetetlen volt fegyvereit használnia. Vá 1 o 11: Akkor volt a pisztoly kezében, midőn én kivettem revolveremet. Elnök: Úgy látszik, ennek ellent mond azon körülmény, hogy Fonvielle pisztolya etűiben volt. V á s 1 o 11 : Akkor előbb kivette azt. Elnök: Mikor ön Noirra lőtt, kezében tarta-e Fonvielle a pisztolyt? V á d 1: Igen! Elnök: Noir — mihelyt ön őt találta — eltávozott a nélkül, hogy egy szót is szólt volna. Ez rém egy megtámadónak magatartása. Vádi: Én nem ügyeltem Noirra, hanem arra, ki fenyegetett. Elnök : Ön nem ment előre, hogy az ajtót Fonvielle elől, melyen ez kiment, elzárja ? Vád 1: Az ajtónak nincs kulcsa. Elnök: Ez nem felelet. Fonvielle úr azt állítja, hogy ön elállta előtte az utat. Vádi: Én nem üldöztem őt. Csak szembe akartam vele lépni. Elnök: De mért követte őt, midőn a salonból távozni akart? Fonvielle nem fenyegette önt, igen föl volt izgatva. Fegyver volt nála, melyet azonban nem használhatott. Egy szék mögé bújt, el akart távozni. Vádlott: Ha meg akartam volna őt ölni, ez igen könnyű lett volna. De csak védelmem állt szándékomban. Elnök: Csak megijeszteni akarta önt fegyverével. Vádi: Ha másodszor is reá lőttem, csak azért volt, mert reám czélzott, midőn a salont elhagyta. Hozzáteszem, hogy a salonban botot találtak ; úgy hiszem , Noir balkezében volt az. Elnök: Ön azt mondja hogy arczán egy ütés nyomai voltak láthatók. Mutatta-e ön valakinek ? Vádlott: Nem a rendőröknek, hanem Pind és Morei orvosoknak,mert nem igen szép, ily kézzel arczulütést kapni. Elnök: Mit tett ön az esemény után ? Vádi: Szobámba vonultam, híven leírtam az eseményeket, miként megtörténtek s a rendőröket hivattam. E közben vádlott igen fölhevült.Elnök: Ha elfáradt, foglaljon helyet. Vádlott:Közönöm, elnök úr! Elnök erre a herczeg lakhelyének alaprajzát mutatja és magyarázza az esküdteknek. Elnök: Felismeri ön e revolverben ama fegyvert, melylyel Noirra lőtt? Vádlott: Ugyanaz. Elnök: Hogy van az, hogy fegyvere egészen meg volt töltve, midőn elvették öntől? Vádlott: Nem vették el, önként adtam oda. Laurier ügyvéd: Úgy nem helyesen cselekedtek. Elnök: Tehát hogy van az, hogy újra meg volt töltve ? Vádi: Fenyegető tömeget láttam házam előtt. Azt mondták nekem, hogy lakásomat megtámadják. Védelmi állásba helyeztem magam. Laurier: Kérem elnök urat, kérdezze vádlottól, más nadrágot vett e közben magára ? Vádi.: Miért tettem volna ezt? Laurer : Vádlott azt mondá az elővizsgálatban, hogy midőn bejelenték a látogatókat,negligében volt s hálószobájába ment öltönyét változtatni. Vádi: Csak házi kabátomat változtattam. Erre az ülés felfüggesztetik. Húsz percz múlva kezdetét veszi a tanúkihallgatás. Első tanú,: A v ivo t rendőrbiztos, kinek vallomásában csak az a fontos, hogy a herczeg háza előtt összegyűlt tömeg csakugyan fenyegető állást foglalt. Nemcsak fenyegető kiáltásokat lehetett hallani, hanem egy,a kertbe vezető deszka-ajtót be is törtek.Még Sallemant, az előbbinek titkára hallgattatik ki, ki jelen volt Noir halálánál a gyógyszertárban. Erre Fonvielle Ulrik hivatik elő. Fonvielle kicsiny, szakállas férfiú, erélyes és nem igen distinguált kinézéssel. 37 éves. A sorompó elé lépve, a herczeget kihívó pillantással méregeti, mire ez megvető mosolylyal felel. Fonvielle szintén úgy mondja el az eseményt, mint az elővizsgálatban. Mikor azt mondja, hogy a herczeg őt és pártját„charogne“ és „crapule“ szavakkal sértette,vádlott heves-tagadóan bólint fejével. Midőn azt mondja, hogy a herczeg Noirt arezon ütötte, az vállat vonított. Elnök: Miért volt önnél revolver ? Tanú: Ez szokásom,és örvendek neki. Ha nem lett volna revolverem,nem hagytam volna el élve a termet. Elnök: Tudta ön, hogy a herczeg Rochefortot kihívta ? Tanú: Nem! Elnök : Mindjárt kihallgatjuk Grousset urat, ki tudta. Miért várt ez a ház előtt ?Tanú: Elkísért bennünket. Elnök : Nem hittem egy azonnali párbaj lehetőségében ? Tanú: E felől nem ismertem nézeteit. Elnök : Mily módon ütötte azezon barátját a herczeg ? Tanú: A balkézzel ütötte, s ugyanakkor a jobbal lőtt. Elnök : Erős volt az ütés ? Tanú: Nagyon. . Elnök: Lehetetlen,hogy önt ne figyelmeztessem viseletének azon illetlen és veszélyes voltára, hogy valakit fegyveresen látogat meg. Tanú (hevesen): Hát előre tudhattam-e, hogy egy gyilkos házába megyek? E szavakra a herczeg dühösen fölkelt székéről: „Ön a gyilkos — kiáltá — azok, kik orr sima bombákat készítenek, azok a valódi gyilkosok “ Erre oly zaj keletkezik, hogy a herczeg válasza azon kérdésre : van-e tanú vallomására valami megjegyzése ? nem érthető egészen. Ezt felelte: „Mindaz, mit ez állítólagos tanú mondott,hazugság ! állítólagos tanúnak nevezem őt, mert helyettem neki kellene a vádlottak padján ülni.“ Ezután Pascal Grousset tanú hivatik elő, ki — miután el van fogva — két csendőr kíséretében jelenik meg. Fiatal, 25 éves férfi, kipödört bajuszszal, finoman öltözve. Elnök: Rokonságban áll ön a herczeggel ? Tanú: Meglehet, miután Bonaparte Latitia urhölgynek nagyon sok szeretője volt. Többi feleletei is igen sértők s noha az elnök folyton mérsékletre inti, ez mitsem használ, oly heves természettel bír. Folyton megtámadáa császári házat, a kormányt és a rendőrséget. Ennek folytán Granperret főügyész kéri a törvényszéket, hogy tanú börtönébe vezettessék, s vallomása írásban olvastassák fel. A törvényszék e kívánságnak eleget tesz. Grousset ironikus mosolylyal azt mondja:„Kár,még sokat szerettem volna elmondani.“A terem végén Fonviellel találkozott, kinek karjaiba borult. E jelenet oly színészi volt, hogy a közönség mosolyra fakadt. Ezután írásbeli vallomását olvasák fel, mely semmi újat nem tartalmazott. Az első ülés 5 órakor ért véget. Indokolás: a felebbviteli bíróságoknál alkalmazott ítélőbirák számának meghatározásáról czímű törvényjavaslathoz. (Vége.) a) előadó és szavazó biró a polgári büntető és úrbéri osztályok parallel tanácsaihoz helyettes elnökül 10; b) a 21 tanácshoz előadó és szavazó biró, minden tanács után 4 tagot és minden két-két tanács után 1 póttagot számítván: 95; c) a legf.itélőszéknél kisegítő birákat ideiglenesen alkalmazandó birák száma 16. Az elnökön s egy alelnökön kívül összes létszám 131. Minthogy pedig a kir. táblának jelenleg 8 tanácselnöke, 51 rendes és 10 pótbírája, a pesti váltófeltörvényszéknek pedig 10 bírája van, tehát a javaslatba hozott létszám kiegészítésére még 2 tanácselnök és 50 előadó és szavazó bíró szükségeltetik. A bírói tagok létszámában az arányt úgy vélném leghelyesebben megállapítandónak, hogy a pótbirák a bírói tagoknak egynegyedét képezzék, vagyis 90 rendes és 31 póttag alkalmaztassák. E szerint, mivel a kir. táblánál 51, a váltójeltörvényszéknél pedig 10 rendes bíró van jelenleg alkalmazva , újabban 19 rendes bíró volna kinevezendő. Ami pedig a pótbírákat illeti, kik jelenleg 10-en vannak a kir. táblánál , ezek száma 21- gyel volna szaporítandó. Ily nagy testületnél a szükséges felügyelet, a rend és fegyelem fentartása múlhatlanu, megkívánják, hogy az elnökön kívül egy alelnök is alkalmaztassék, ki a kúriai tanácselnökökkel rangban és illetményben egy vonalon álljon, s azonkívül, hogy az elnököt szükség esetén helyettesíti, egyúttal áll tanács egyikében a rendes elnökséget is vezesse. Tekintve az ötvenes években fenállott két. főtörvényszékek bírói tagjainak számát, a pesti kit ítélő táblának bírói létszáma ezen szaporítás folytán is, amazoknál 5 elnök-, illetőleg alelnök- és 4 bíróval kevesebb tagot fog számlálni, holott a gyors fejlődésnek indult társadalmi viszonyok az egy évtized előtti állapottal való összehasonlítást alig tűrik. A váltófeltörvényszék különállása — tekintettel az első bírósági új szervezetre — a jövőben alig volna igazolható. Beolvasztását gazdálkodási szempontok is kívánatossá teszik, amennyiben egy tanács a váltó- és kereskedelmi ügyeket könnyen elvégezhetvén , az ottani bírói tagok egy része más ügyek előadására alkalmaztathatik, ami által a többi ügyek a kir. táblánál legalább is 4 tagot nyernek. Ez volt egyik indoka annak, hogy a létszám szaporítása keltőnél kevesebb mérvben hozatott javaslatba. IV. A marosvásárhelyi k. ítélőtábla. Az uj rend behozatalával a szász területre nézve Szebenben fenállott külön feltörvényszék a m. vásárhelyi kir. ítélő táblába olvadván be , ezen kir. tábla illetősége azóta Erdély egész területére kihat. Ezen itélőszéknél a szakrendszer szerinti beosztás lévén azelőtt is behozva, miután a vett adatok szerint a marosvásárhelyi kir táblához évenkint 16 ezer darab, a szebeni főtörvényszékhez pedig 4 ezer darab, összesen tehát a kettőhöz mintegy 20 ezer ügydarab folyt be, melyek közül az érdemlegesek a 8 ezret megközelítik, ezekhez képest az érd. kir. táblánál azelőtt létezett egy úrbéri, egy büntető és egy polgári osztályon kívül még egy második polgári osztály alakítása mutatkozott szükségesnek. A személyzet is e szerint lévén megállapítandó : az osztályok élére az elnökön kívül 3 tanácselnök, továbbá minden osztály után 5, összesen 20 bírót, hézagok pótlására pedig négy pótbirói állomás rendszeresíttetett. Ezen erők a tapasztalás után is elégségeseknek mutatkozván: személyszaporítás e táblánál ezúttal nem hozatott javaslatba. Ezen végleges megállapítás természetesen csak az átmeneti korszakra érthető. Ha az elsőfolyamodású bíróságok organismusa megállapítva s életbeléptetve lesz, s ha ennek megtörténtével lehetővé fog válni a szóbeliség és közvetlenség alapjára fektetett polgári perrendtartást behozni, a felsőbb bíróságok szervezete s létszáma is szükségképen az uj törvénykezési rendszer követelményeihez képest lesz átalakítandó. Pesten 1870. január 26-án. Horvát Boldizsár. Különfélék Pest, mart. 26. (Kinevezések.) Vadász Ede statistikai osztály tagnak, Koháry Endre adóhivatali tisztté neveztetett ki. (Nyilatkozat.) Több képviselőtársam felhívására kijelentem , hogy a „Pesti Napló“ban mártius 23-án . . . . . aláírással megjelent, a nagybányai vízkérdésre vonatkozó czikket nem írtam. Nyílt sisakkal támadtam én meg a sok esőzés és hóolvadás alatt, de máskor nem létező vizerő infallibiliskén hatalmaskodó prófétáját, s pártolóit, lesz is alkalmam január 22-ki b. javaslatom tárgyalásakor indokolni azt, amit a tisztelt pénzügyminiszter úr válaszára azonnal megjegyeztem, t. i. hogy a bányaosztályról vett felvilágosítás a tényekkel ellenkezik, hogy a kereszthegyi bányakincset képviselő 3 és fél millió ficzió, hogy a költekezés még azzal sincs arányban. Sürgős a felvilágositás, mert annál keserűbb a kiábrándulás, minél később következik az be. Pesten, márczius 25-én 1870. Stoll Károly. (A baloldali kör) mart. 24-ki értekezletén mindenek előtt a Deákkörből átküldött honvédsegélyezési iv mutattatott be, melyre azonnal megkezdették az aláírást (Tisza Kálmán 1000, Tisza László 500 fttal stb.) Ezt követőleg a hetes bizottság zárszámadást illető jelentése került szőnyegre, melylyel szemben az értekezlet egy indokolt határozati javaslatot fog benyújtani. Az értekezletet pár interpelláció zárta be. (A csütörtöki pestvárosi közgyűlésről szóló tudósításunkban az foglaltatik, hogy Weisz Bernát úr kérelmezte, hogy az úgynevezett vizafogó telkein szabad tér nyittassák. Ez ellenében meg kell említenünk, hogy ezt nem Weisz B. kérelmezi, hanem a terv régi városi javaslat, s Weisz B. úrnak ott csak néhány telke van. A térnyitástól a közgyűlés, mint látszik, elállt. (A nemz. színházi pénzalap átvétele ügyében) Rajner P. belügyminiszternek következő intézvényét találjuk a hivatalos lapban : Gr. Károlyi György ur ő nagyméltósága 1858-ban, midőn a nemzeti színház további fenállhatása, az alap számadásai szerint nyilvánult 17.000 forintnyi évenkinti hiány miatt minden hazafi keblét megdöbbentő kérdéssé vált, felismerve az idők viszonyait s az ügynek e nemzetre nézve nagy fontosságát, ernyedetlen buzgósággal hatott, munkált és buzdított, hogy a nemzeti intézetet az enyészettől megmentse. Működését s kitartó buzgalmát siker koronázá, mert egyes honfiak és testületek hazafias önkéntes adakozásaiból a nemzeti intézet uj életet nyert és az alap, melynek számadásait ő nagyméltósága levéltárnoka, Walther Géza ur, kitűnő pontossággal és buzgalommal vezette, ma már, midőn gr.f nagyméltósága idejét látá, ezen a hazafias adakozásokból gyűlt s eddig saját felügyelete alatt kezelt alapot a magyar királyi kormány felügyelete alá átadni, készpénzben, értékpapírokban és kinnlevő követelésekben 339.250 forint 80 krral bir. Mely összeg 1. évi martius 21-én, a tisztelt gróf kívánsága következtében, egy részemről kiküldött bizottság által, minden számadásokkal, okmányokkal, eredeti kötelezvényekkel és aláírási ívekkel együtt átvétetett, és a magyar királyi állampénztárba behelyeztetett. Ezekről a közönség, s jelesen az érdekelt adakozó, aláíró és alapító urak azzal értesittetnek, hogy mai naptól kezdve, minden ebbeli tartozásuk beszolgáltatására nézve, a magyar királyi belügyminisztérium számvevő osztályához, s illetőleg a magyar királyi központi állampénztárhoz fordulni szíveskedjenek, megjegyezvén még, miszerint a nevezett alap ezután is az alapító és aláíró urak kívánságához képest az állampénztárban elkülönítve fog kezeltetni és kizárólagosan a nemzeti színház javára fordittatni. “Ehhez van csatolva Rajner P. belügyminiszternek egy levele gr. Károlyi Györgyhöz, melyben meleg köszönetet mond a grófnak ezen pénzek kezeléséért és különös elismerést nyilvánít Waltner Géza urnák fáradozásaiért. „A kétkedő.“ (Vígjáték 2 felvoásban. Irta Bérczik Árpád. Először előadták a nemzeti színházban, mártius 25-én.) Ha kritikai pályámon öntudatlanul elkövetett bűneim külön rovatát viszi a földöntúli Rhadamantos, akkor talán egy külön hely létezik az Acheronban, mely még megérdemelheti felvétellét Dante isteni comédiájának egyik pótlékában. Ott a bűneiért megszenvedő kritikus egy drámaíró képében saját, azaz tulajdonképen annak darabjait kényszeríttetik megnézni, és saját lelkén átérezni mindazon ostorcsapásokat, melyekkel valaha drámaköltő felebarátját sújtotta. Nem vagyok képes e kínos bűnhődést egész súlyában elképzelni magamnak, annál kevésbbé azt méltón leírni, de tegnap egy kis sejtelmem volt arról, mikor a nemzeti színházba mentem, hogy e lapokban Bérezik tisztelt collegám romrovatában az ő darabjáról tegyek jelentést; úgyszólván az ő asztala mellett ülve, az ő tollát forgatva, úgy éreztem, mintha azt kellene megérnem, hogy a költő és a kritikus lelkei ad hoc összeolvadnak. Akkor még korántsem tudtam, hogy heroicus önmegtagadás kellene-e arra, hogy őszintén vallja be véleményét az ad hoc színi kritikusa e lapnak, ugyanezen lap belmunkatársának darabjáról, vagy hogy minden önmegtagadás nélkül gyakorolhatja-e majd az igazság erényét, az öndicséret kényelmetlenségével. Azonban, még ha valóban is az én darabom ez a „kétkedő“, akkor is megengedhető, hogy magam bíráljam meg, mert öndicséret csak mértékes módon csorbíthatná a kellő szerénységet, míg heroicus önmegtagadásra egyáltalában nem volna szükségem. Eszesen itt művel van dolgunk. Szerző igen gondosan szőtte cselekvényét, és sok ízléssel ki is kerekítette, elannyira, hogy a meglevő anyagnak egy részét, mely magában nem volt elég egy egész felvonás betöltésére,de melynek mégis csak egy külön felvonásban lehetett volna helye, irgalmatlanul elvágta, csak hogy kellő simasággal bírjon a két felvonás. Még most is látható az elvágott cselekvény-részletnek nyoma a második felvonás kezdetén, Pallagos bácsi félig monologizált elbeszélésében. De beszéljük mi is el, amint várják tőlünk, a darab meséjét. Belizár Lajos (Feleki) — miért, miért nem azt később próbáljuk kitalálni — sceptikus. Azt is tagadja, mit maga állít, szereti is Lengeyné Adélt (Prielle Cornelia), nem is. Az özvegy is szereti őt, de nem boldogul vele ; minden szeretetreméltóságával sem bírja az epeden várt vallomásra. Adél Rokona, a kedélyes Pallagos bácsi (Szigeti), segítségére jön, de az is csak oda viszi, hogy Belizár némileg elárulja szerelmét, anélkül, hogy határozottan beváltaná.Míg Belizár így szerelme és philosophiája közt tétovázik, addig Zavardy Henrik (Szerdahelyi) szinten ingadozik Adél és Blanka (Lendvainé), Adél húga között. Az utóbbi, ki tavaly még a klastromban tanult, fiatal backfish, ki még nem szerelmes senkibe, csak iskolatársaival tett fogadás folytán, egy neki szóló szerelmes levél birtokába akar jutni, s arra valóban majd szert is tesz egy kis ártatlan levélke folytán, melyet titokban ir Zavardynak, s melyre az felel. Azalatt Adél, kétségbe esve Belizár unalmas és boszantó philosophiája felett, szintén ir levelet Lajosnak, megígérvén benne kezét. Belizár jelen van, mikor a szép özvegy e válságos levelet elküldi, s végre elolvad a kétkedés jege szívéről, bevallja szerelmét, és a szép özvegy szívesen meghallgatná, de késő, a válságos levelet már elvitték. Belizár és Pallagos vadászták e levelet, nem a nézők szeme előtt, hanem az i-ső és a 2-ik felvonás közt. Pedig kár volt a mulatságos vadászatot kihagyni. Igaz, hogy „Az utolsó leveléhez hasonlítana a mi darabunk, ha szemünk előtt megtörténnék ama vadászat , de lehetnének különbségek is , mert p. o. a franczia darabban egy természettudós segítségével találják az „utolsó levelet“, nálunk nem minden bokorban találhatók a természettudósok, tehát valami más eszköz volna használandó. — De tréfa nélkül mondva, már azért is kívántuk volna a levélvadászatot, nehogy a második felvonás kezdetén Pallagosnak alkalma legyen félig monológban elbeszélni, miképen keresték egész éjen át a levelet. Ami cselekvény lehet, az legyen cselekvény a drámában, de nem elbeszélés tárgya. Nem tekintve azonban ezt, ügyesen van szőve, ami azután következik. Adél levelét keresték, és megkerül Blankáé , és ennek folytán megtudják, hogy Blankának irt szerelmes levelet Zavardy,miáltal Adél ismét szabad lesz, és oda adhatja kezét a szerelemre megtért philosophusnak. De miért philosophus Belizári? Ha semmi okát sem mondotta volna szerző , akkor még inkább megértenők philosophiáját.Azt gondolnák, hogy Belizárnak a természettől beoltott bolond hajlama van , a divatból kiment rendszerhez képest bölcselkedni. De két vagy még több oka volt kétkedővé lenni, és az indokok összehalmozása mindig rosz, úgy az életben, mint a kötészetben, megsemmisíti az illető jellem életrevalóságát. Egyik oka az, hogy Belizár vagyonának nyakára hágott és az elég arra, hogy megszomorítsa, komorrá tegye a —gyönge—embert; másik oka az,hogy sokat olvasott, mi, ha meg nem emészti az ember, könynyen elcsavarhatja eszét; harmadik oka, hogy ő most szegényebb Adélnál; de negyedik oka is lehetne, és pedig nem épen az, hogy vagyonát elvesztette, hanem hogy mi módon hágott vagyonának nyakára. Mindegyik oknak különkülön hatása lenne a hős hangulatára; minthogy pedig több indokan összehalmozva, nagyon is sokat veszt hősünk jelleme határozottságából. Ami pedig a vesztesége folytán elsajátított rideg philozophiáját illeti,annyit és oly meggyőződéssel beszél arról, oly mélyen belemerült abba, hogy sem szeretetreméltóságában, sem felgyógyulhatásában nem hiszünk.(Igaz, hogy Feleki egyénisége is közreműködött e hit elrontására.) Az analytikus ész, mely jelleme ez alaknak, fájdalom annak lérehozása is. Pedig e tehetséggel Wagner („Faust“-ban) létesítheti a homunculust, de nem költő a melegvérű, életrevaló embert, így Blanka alakjából is kifelejtette azt a csepp vért, mely által lélektanilag élethűvé, és egyszersmind szeretreméltóbbá vált volna. Gondolható-e, hogy egy leány, habár még fiatal is, de ki már egy év előtt fogadott, hogy az év eltelte után vagy neki szóló szerelmes levelet, vagy férjet, vagy kedvest mutat elő, hogy, mondom, egy olyan leány még nem érezne szerelmet, vagy legalább el nem hitetné magával, hogy érzi azt, az iránt sem, aki félig-meddig udvarol neki ? Az oly Blanka-féle fiatal leány, ha nincs más, még az öreg Pallagos bácsiba is szerelmes. Igaz, hogy végre is megpillantjuk a szerelem hajnalpkját Blankán, de csak az utolsó pillanatban, mikor már eltűnik szemünk elöl. Egy cseppel kevesebb a vérmelegségből nem ártott volna Adélnak, mely alakról egy érdemes collegánk azt az észrevételt tette, hogy fölötte passiv. Mi ellenkezőleg azt véljük, hogy a nőiesség némi kárával igen is a civ módon keresi Belizár szerelmét, pedig Prielle Cornélia elég diséret módon személyesítette Adélt. A cselekvény ügyes szövegezésében szerencsésebb volt a szerző.Darabja tiszta műformája, melyhez szép és szelemdus nyelve is számítandó, ezüst edény, méltó, hogy élethűbb alakok aranyával is megteljék. Még az is kiemelendő,hogy szerző, habár franczia drámaírók nyomdokin jár, mégis szorosabban marad a tiszta vígjáték formája mellett, mint modern mesterei, kiknek „komédiája“ vegyes műforma. A közönség helyesen méltányolván szerző érdemes törekvését, többszöri tetszés nyilvánítás után végre ki is tapsolta, de a „szerző nem volt jelen.* Dux Adolf, Augsburg mart. 25. Az Augsburger A. Z. Rómából azon távirati tudósítást hozza, hogy Strossmayer püspök kényszerítők iszonyú zavar közepett elhagyni a szószéket, mert azon nyilatkozatot tette, hogy hitelvet az egész püspöki kar erkölcsi egyetértése nélkül definiálni nem lehet. Tours mart. 26. Bonaparte Péter herczeg perében az elnök azt mondja, hogy azon kérdést fogja feltenni, lehet-e a kihívást kimenteni. A herczeg védője azt feleli,hogy a végszükség esete mellett fog szót emelni. Genf, mart. 26. A Genfer Journal Daru gróf és Antonelli bibornok közti sürgönyváltást elemezi, Daru azt kívánja, hogy a zsinaton egy nemzeti püspök által meghallgattassék s addig mig a programm megváltoztatva nincs, a zsinat elnapoltassék. Antonelli azt hiszi, hogy a czélra püspök nem alkalmas de nem tagadja meg azon kívánságot, mely szerint Francziaország kívánságai tekintetbe vétessenek , mihelyt a zsinat a tárgyalást megkezdi. Florencz márt. 26. A hivatalos újság írja: Mint Páviában úgy Piacenzában is meghiúsultak a kaszárnyák elfoglalására irányzott kísérletek. Boischelkiből 70 felfegyverzett egyén ment Bolognába, hol számos fegyveresnek egyesülése terveztetett, mit azonban a kormány megakadályzott. Pár is mart. 25. A „Journal off.“ egy 24-én kelt császári decretumot közöl, melyben Leboeuf tábornok tábornagygyá neveztetett ki. A „Constit.“ azt hallja, hogy a Daru gr. sürgönyére adott válasza a curiának tegnap érkezett a külügyminisztériumba. Tours mart. 26. Fonvielle tegnapi magaviselete miatt 10 napi fogságra ítéltetett. A tanúkihallgatást a herczeg perében ma befejezik s a vád- és védbeszédek kezdetűket vették. Bécs mart. 24. Előbörze. Hitelr. 290.60 államv. 398, lomb. 242.80 1860 ki 48—25 1864 ki 120.25 napoleon 988, anglo 357 franco 110.50 tramway 266—75 igen szilárd. Frankfurt mart. 25. Esti tőzsde hitelr. 278.75 államv. 2827/s; lomb. 2343A igen szilárd. Frankfurt mart. 25 hitelr. 2772 1854 ki 717/s 1884 11.67/s bankrészvény 696 amerikai 95’A államvasút 381. 1860 ki 80’/8 Ferencz József 180’A lombard 225. gácsországi 234'A utóbörze igen szilárd. A „Pesti Napló“ magántáviratai. Páris, mart. 24. A Roucer szenátusi elnök lemondásáról elterjedt hírek megczáfoltatnak. Állítják, hogy Lebouef tábornok, hadügyminiszter Francziaország tábornagyává fog kineveztetni. Páris mart. 24. Tegnap éjjel a laktanyában mintegy 40 ember jelent meg s azt kiáltá : „éljen a hadsereg, éljen a köztársaság, le a monarchiával.“ Az erre támadt zavarban egy tiszt s négy közlegény megsebesült, egy rendőr pedig megöletett. A lázadók közül kettő öletett meg, a többiek pedig szétüzettek. A városban teljes nyugalom uralkodik. *) Hozzá kell tennünk, hogy az előadás a lehető rész volt. A férfi szerepeket az előadók majdnem teljesen elesték. Feleki rideg, sivár alakot csinált Lajosból, és Szigeti nem tudta szerepét. A szerk. A pesti gabna-és értéktőzsde mart. 26. A gabnaüzlet egészen csendes, mint minden hét végén. A papírpiac hangulata általába valamivel kedvezőbb volt,a forgalom meglehetős élénk, főleg a Bécscsel összeköttetésben álló papírok árfolyama emelkedett. A tegnapi magánüzletben osztrák hitelrészvény 289’A és 291 IA közt vállaltak. Végre 290, közúti vaspálya III. kb. 355 és 358 adva tramvay 2024A—204-ig tartva. Terézvárosi 36 V2 iparbank 33 *A fizetve. A déli tőzsdén magyar vasutkölcsön 1083A— 109 ’A Fiatal pályák igen kedveltek , alföldi 1763A északkel. 166’A keleti 98’A fizetve magyar hitelbank 941A franco 572 anglo 102 véve. Takarékpénztárak szilárdak, pesti 3300 keresve. Első budapesti 142’A, terézvárosi 363/4 véve. Malompapirok kedveltek Pannónia 695, Concordia 415, első budapesti 410, Luiza 143, véve. Királyserf. enyhe 1591, adva Gschwindt 188 fizetve, lánczhid 688 adva, lóvasut III. kib. 349, adva. Tramway 205’A véve, magyar gőzhajó 94 m. Lloyd 119, országos 63'A fizetve pest-fiumei 118 véve. Salgótarjáni 110 fizetve. Drasche tégla 141 adva. Hotelrészvény 136 —138. Valuták és pénzfolyam egészen változatlanok Napoleon 987 — 989 arany 585—86, tallér 182—182’A, Augsburg 102’A—103, Frankfurt 1013A-103’A, Hamburg 913A— 923A, London 1141/* —*A» Páris 49-15-49 —30. csamggBaacsm«Ba:.l.i: ------il- ■— ......— *'• Festi keresk. bank 668,670, budai k.rosk. b. 210.212 pesti népb. 43,44, pesti takarékpénztár 8200.-------, pest-buida föv. 142—113, pest-terézvárosi 35/2—36 pesti hengermalom 990.995, Pannónia 695.700, első budapest 415.420, Concordia 415.420, Árpád 295.305 , király 320.330, budai gyártelep 61.62, Louiza 139.140, Victoria 290.200, pesti közúti p. , 410.416 első magyar biztositó 640.645, Pannónia 245.250, Haza 246.243 Salgótarjáni 110.111/2, alagút 92.94 első m. szeszgyár 270.280, uj pseti szeszfinomitó 320.330, első m.gőzhajó 95—97 pesti budai lánczhid 690.635 Újabb 4 vállalatok: Athenaeum 65.65 Drasch-féle téglagyár 141.142, szálloda,részvények —— pesti közúti III. kib. 349.60.350, Securitas 460.470, magyar-belga gépgyár 76.30, bécsi Tramvay 205.50 —206 Hunnia 50.49, Ganz féle vasgyár 315 320, gyapjumosó — köszénbánya —.—, pest.-bécsi —.—. Nyomatik a kiadó tulajdonos „Athenaeum“ nyomdai és irodalmi részvénytársulat nyomdájában (ezelőtt Emich G.) Peat, barátok tora 7. sz. — 1870. Bécsi tőzsde. Martius 24. Főszerkesztő : B. Kemény Zsigmond Felelős szerkesztő : Urváry Lajos Által. illimadés. —: Vaepálya-részv. Ad— «•/. «-«tsS1 i?l ./“Metallic,um” ' ^ Déli » ....246.40 246.60 ‘ M^Uaues ' ' T^ai .... 246 50 847 -, 0 M.talliques l-gd erdélyi „ . . 169.50 170..................................... Kolozsvári „ . . 98. -j *8,50 Allamsorsjegyek. Jurai diPe081 " ■ 175 70 176 j1 1889-ki sorsj. teljes. . 234 50 235.— _ . , „ „ etadr. . 233 56 1834 - Sorsjegyek. 1854-ki „ .............. 91.25 91.75 1860-ki teljes .38. — 98.2 Hitelnit.sorsj 100 ftosl 63.— 168.25 „ „ etadr. .105 61 106.— Dunag«zh. .100 ,, 99.5 100. 1864-kl „ 100 fttal 120.70 124.90 Triestl. ... 100 „ 186. 188 — „ .... 50 „ 61.— 63.— Fnldtflhnrmsnt.nsit Salm • • • * 40 ,, 40. 41 i daMnermen Msie. palay . ... 40 „ 30.50 si.50 kötvények. dary .... 40 „ 66.— 57 „ __ St. Greudis. . 40 „ 29.50 Su 50 magyarországi. . . 79.— 79.50 Buila] . . . _ 40., 33/0 34 50 bánsági ...... 77.50 78.50 Windiachgr. 20 „ 20.50 21.50 horvát és slavoniai 83.59 84 -waldstein . . 20 „ 22.— 23.— erdélyi....................75.25 75.75 K.glevich . . 10 „ 17.50 18 50 ......................... Rudolf kor.hg 10 „ 16.— 16 50 Elsőbbe, kotv. „ . . adément. kamatoz. 3 havi Váltók. . . Augsb. 100 dn. ft.4»„ 102.80 l'S.— S. államvaspalya . . 142.— 142.5« Prankf.100 dn. ft. 3”.. 103.10 U‘3 39 „ „ 1867-ki sor. 142.— 142.50London 10 fats./o 434 1 m 25 S'l, déli vasút .... 122.40 122.70 Piris 100 trcB sti 49.20 49 2 ) lsd erdélyi.............. 92.75 93.Baros-pécsi..........94.— 94.50 Arany és ezüst. Bank- és iparrészv.!!!! ! eisl 9 86. Hitelintézet.............. 289.80 290 - l°r- Friedrichsdor. . 10.30 10 56 Mftgy. hitelbank. . . 93.50 94.Ezüst...........................121.15121 65 Oszt. nemz. bankr. . 425. 727.Alsó-auszt. esc. bank 878. 882. 1e0B1 Butrgonia M. Földhitelint. 5*/*•/. 90.50 91.-Hitelintézet..............283 90 Lloyd........................... 369.— 871. 1860................. . . . . 99Panagőzhajózás . . . 609.— 611. —864..............................120 26 Által, forgalmi bank . 114.50 115.50 Államvaspálya .... 397 — Pesti lánchid ....------— Napoleon ....... 9 9260