Pesti Napló, 1870. március (21. évfolyam, 48-73. szám)

1870-03-26 / 69. szám

E­l­n­ö­k : Ön 1815-ben született Rómában, s 1848 előtt nem jöhetett Francziaországba. Ekkor az alkotmányozó gyűlés tagja lön, s a politikai életbe lépett. Nem akarjuk életének ez időbeli történetét taglalni, mert bennünket csak a per f­oglalkoztat. De szükségesnek tartom felemlíteni, hogy önt 1849-ben egy arczonütés miatt elitél­ték. Vádlott: Számot adtam róla a bírák­nak, kik pénzbírságra ítéltek. Ekkor felolvasta­­tik az akkor hozott ítélet. Elnök: 1851 ben, a nemzetgyűlés feloszlatása folytán, ön a magán­életbe vonult vissza, s ez idő óta részint Aute­­uilben, részint Corzikán lakott, mire a herczeg viszonya a corz lapokhoz érintetik meg. Elnök: Mily viszonyban áll ön della Roccahoz, az „Ave­nir de Corse“ szerkesztőjéhez ?Vádlott: De la Rocca becsületes ember, s én előfizetője va­gyok. Elnök: Semmi másban? V­á­d­­­o­tt: Nem! El­n­ö­k: Ön egy „Napóleon befolyása Cor­­zika jövője“ czímű czikke folytán elismerő ira­tot intézett hozzá, melynek második részében oly kifejezéseket használt, melyek az ön nevé­hez nem illenek ; azt mondá az ellenzékről, hogy egy csoport szemtelen tudás, és más sértő szavakat. De la Rocca felhasználta az ön levelét, hogy heves polémiát kezdjen. A „Revanche“ ugyanő hangján felelt később a Marseil­laise is. Vádlott: Azon büntetlenség miatt, melyet e lapok élveznek Elnök: Ön azzal felelt,hogy Rochefortot kihívta és Pascal Grous­­set,a „Revanche“szerkesztője önt szintén kihívta. Ön kétségkívül nemes indulatot követett, de a közvélemény a napóleoni név meggyalázói felett már pálczát tört, s nem volt szükség az ön erőszakoskodására. Beszélje el ön találkozásá­nak történetét Noir Victorral. Vádlott. Er­re folyékonyan elmondja ezt úgy, mint az előv­zs­­gálat alkalmával. Beszédét következőkép fejezte be: „Minden embert, kinek szíve van? Kérdek: lehet-e az ily helyzetben máskép eljárni. Elnök: Miért vitt a salonba revolvert ? Vádlott: Mindig re­volverrel járok. Elnök: Ön tudta, hogy segédek fognak önhöz jönni, mire való volt a szerencsétlen revolver? Ez önre nézve igen ter­helő, annál is inkább, mert zsebében a revolvert­e volt keze, tehát előre tudható volt, hogy fegyve­rét használandja. Vádlott: Ez igaz, de már az szokásom. Elnök: Azokon kívül, mit itt elmondott, nem intéze ön más szavakat is a két úrhoz ? Vádlott: Nem ! E­l­n­ö­k : És ezen nem sértő szavak folytán ütötte önt arczul Noir ? Vádlott: Igen, és egyidejűleg Fou­­vielle is fenyegetett. Elnök : Fonvielle kijelenti, hogy lehetetlen volt fegyvereit használnia. V­á 1 o 11: Akkor volt a pisztoly kezében, midőn én kivettem revolve­remet. Elnök: Úgy látszik, ennek ellent mond azon körülmény, hogy Fonvielle pisztolya etűi­­ben volt. V á s 1 o 11 : Akkor előbb kivette azt. Elnök: Mikor ön Noirra lőtt, kezében tarta-e Fonvielle a pisztolyt? V á d 1: Igen! Elnök: Noir — mihelyt ön őt találta — eltávozott a nélkül, hogy egy szót is szólt volna. Ez rém egy megtámadónak magatartása. Vádi: Én nem ügyeltem Noirra, hanem arra, ki fenyegetett. Elnök : Ön nem ment előre, hogy az ajtót Fonvielle elől, melyen ez kiment, elzárja ? V­á­d 1: Az ajtónak nincs kulcsa. Elnök: Ez nem felelet. Fonvielle úr azt állítja, hogy ön elállta előtte az utat. Vádi: Én nem üldöztem őt. Csak szembe akartam vele lépni. Elnök: De mért követte őt, midőn a salonból távozn­i akart? Fonvielle nem fenyegette önt, igen föl volt izgatva. Fegyver volt nála, melyet azonban nem használhatott. Egy szék mögé bújt, el akart távozni. Vádlott: Ha meg akartam volna őt ölni, ez igen könnyű lett volna. De csak védelmem állt szándékomban. Elnök: Csak megijeszteni akarta önt fegyverével. Vádi: Ha másodszor is reá lőttem, csak azért volt, mert reám czélzott, midőn a salont elhagyta. Hozzá­teszem, hogy a salonban botot találtak ; úgy hiszem , Noir balkezében volt az. Elnök: Ön azt mondja hogy arczán egy ütés nyomai voltak láthatók. Mutatta-e ön valakinek ? Vádlott: Nem a rendőröknek, hanem Pind és Morei orvosoknak,mert nem igen szép, ily kézzel arczulütést kapni. Elnök: Mit tett ön az ese­mény után ? Vádi: Szobámba vonultam, híven leírtam az eseményeket, miként megtörténtek s a rendőröket hivattam. E közben vádlott igen fölhevült.E­l­n­ö­k: Ha elfáradt, foglaljon helyet. Vádlot­t:Közönöm, elnök úr! Elnök erre a her­czeg lakhelyének alaprajzát mutatja és magya­rázza az esküdteknek. Elnök: Felismeri ön e revolverben ama fegyvert, melylyel Noirra lőtt? Vádlott: Ugyanaz. Elnök: Hogy van az, hogy fegy­vere egészen meg volt töltve, midőn elvették öntől? Vádlott: Nem vették el, önként adtam oda. L­a­u­r­i­e­r ügyvéd: Úgy nem helyesen cselekedtek. Elnök: Tehát hogy van az, hogy újra meg volt töltve ? Vádi: Fenyegető tömeget láttam házam előtt. Azt mondták nekem, hogy lakásomat megtámadják. Védelmi állásba helyeztem magam. L­a­u­r­i­er: Kérem elnök urat, kérdezze vádlottól, más nad­rágot vett e közben magára ? Vádi.: Miért tettem volna ezt? L­a­u­r­­­e­r : Vádlott azt mondá az elővizsgálatban, hogy midőn bejelen­ték a látogatókat,negligében volt s hálószobájába ment öltönyét változtatni. Vádi: Csak házi kabátomat változtattam. Erre az ülés felfüggesztetik. Húsz percz múlva kezdetét veszi a tanúkihallgatás. Első tanú,: A v i­v­o t rendőrbiztos, kinek vallomásában csak az a fontos, hogy a herczeg háza előtt össze­gyűlt tömeg csakugyan fenyegető állást foglalt. Nemcsak fenyegető kiáltásokat lehetett hallani, hanem egy,a kertbe vezető deszka-ajtót be is tör­­tek.Még Sallemant, az előbbinek titkára hall­­gattatik ki, ki jelen volt Noir halálánál a gyógy­szertárban. Erre Fonvielle Ulrik hivatik elő. Fonvielle kicsiny, szakállas férfiú, erélyes és nem igen distinguált kinézéssel. 37 éves. A sorompó elé lépve, a herczeget kihívó pillantás­sal méregeti, mire ez megvető mosolylyal felel. Fonvielle szintén úgy mondja el az eseményt, mint az elővizsgálatban. Mikor azt mondja, hogy a herczeg őt és pártját„charogne“ és „crapule“ szavakkal sér­tette,vádlott heves-tagadóan bólint fejével. Midőn azt mondja, hogy a herczeg Noirt arezon ütötte, az vállat vonított. Elnök: Miért volt önnél revolver ? Tanú: Ez szokásom,és ör­­vendek neki. Ha nem lett volna revolverem,nem hagytam volna el élve a termet. Elnök: Tudta ön, hogy a herczeg Rochefortot kihívta ? Tanú: Nem! Elnök : Mindjárt kihallgatjuk Grousset urat, ki tudta. Miért várt ez a ház előtt ?T­anú: Elkísért bennünket. Elnök : Nem hitt­e­m egy azonnali párbaj lehetőségében ? Tanú: E felől nem ismertem nézeteit. Elnök : Mily mó­don ütötte azezon barátját a herczeg ? Tanú: A balkézzel ütötte, s ugyanakkor a jobbal lőtt. Elnök : Erős volt az ütés ? Tanú: Nagyon. . Elnök: Lehetetlen,hogy önt ne figyelmeztes­sem viseletének azon illetlen és veszélyes voltá­ra, hogy valakit fegyveresen látogat meg. Tanú (hevesen): Hát előre tudhattam-e, hogy egy gyilkos házába megyek? E sza­vakra a herczeg dühösen fölkelt székéről: „Ö­n a gyilkos — kiáltá — azok, kik orr sim­­a bombákat készítenek, azok a valódi gyilk­osok “ Erre oly zaj keletkezik, hogy a herczeg válasza azon kér­désre : van-e tanú vallomására valami meg­jegyzése ? nem érthető egészen. Ezt felelte: „Mindaz, mit ez állítólagos tanú mondott,hazug­ság ! állítólagos tanúnak nevezem őt, mert he­lyettem nek­i kellene a vádlottak padján ülni.“ Ezután Pascal Grousset tanú hi­vatik elő, ki — miután el van fogva — két csendőr kíséretében jelenik meg. Fiatal, 25 éves férfi, kipödört bajuszszal, finoman öltözve. E­l­­n­ö­k: Rokonságban áll ön a herczeggel ? Ta­nú: Meglehet, miután Bonaparte Latitia urhölgynek nagyon sok szeretője volt. Többi feleletei is igen sértők s noha az elnök folyton mérséklet­re inti, ez mitsem használ, oly heves természettel bír. Folyton megtámadáa császári házat, a kor­mányt és a rendőrséget. Ennek folytán Granperret főügyész kéri a törvényszéket, hogy tanú börtönébe vezettes­sék, s vallomása írásban olvastassák fel. A tör­vényszék e kívánságnak eleget tesz. Grousset ironikus mosolylyal azt mondja:„Kár,még sokat szerettem volna elmondani.“A terem végén Fon­­viellel találkozott, kinek karjaiba borult. E je­lenet oly színészi volt, hogy a közönség mosolyra fakadt. Ezután írásbeli vallomását olvasák fel, mely semmi újat nem tartalmazott. Az első ülés 5 órakor ért véget. Indokolás: a felebbviteli bíróságoknál alkalmazott ítélőbirák számának megha­tározásáról czímű törvényjavaslathoz. (Vége.) a) előadó és szavazó biró a polgári büntető és úrbéri osztályok parallel tanácsaihoz helyettes elnökül 10; b) a 21 tanácshoz előadó és szavazó biró, minden tanács után 4 tagot és minden két-két tanács után 1 póttagot számítván: 95; c) a legf.­itélőszéknél kisegítő birákat ideig­lenesen alkalmazandó birák száma 16. Az elnökön s egy alelnökön kívül összes lét­szám 131. Minthogy pedig a kir. táblának jelenleg 8 ta­nácselnöke, 51 rendes és 10 pótbírája,­­ a pesti váltófeltörvényszéknek pedig 10 bírája van, te­hát a javaslatba hozott létszám kiegészítésére még 2 tanácselnök és 50 előadó és szavazó bíró szükségeltetik. A bírói tagok létszámában az arányt úgy vélném leghelyesebben megállapítandónak, hogy a pótbirák a bírói tagoknak egy­negyedét ké­pezzék, vagyis 90 rendes és 31 póttag alkalmaz­tassák. E szerint, mivel a kir. táblánál 51, a váltójel­törvényszéknél pedig 10 rendes bíró van jelen­leg alkalmazva , újabban 19 rendes bíró volna kinevezendő. A­mi pedig a pótbírákat illeti, kik jelenleg 10-en vannak a kir. táblánál , ezek száma 21- gyel volna szaporítandó. Ily nagy testületnél a szükséges felügyelet, a rend és fegyelem fentartása múlhatlanu, meg­kívánják, hogy az elnökön kívül egy alelnök is alkalmaztassék, ki a kúriai tanácselnökökkel rangban és illetményben egy vonalon álljon, s azonkívül, hogy az elnököt szükség esetén he­lyettesíti, egyúttal áll tanács egyikében a ren­des elnökséget is vezesse. Tekintve az ötvenes években fenállott két. főtörvényszékek bírói tagjainak számát, a pesti kit ítélő táblának bírói létszáma ezen sza­porítás folytán is, amazoknál 5 elnök-, illetőleg alelnök- és 4 bíróval kevesebb tagot fog szám­lálni, holott a gyors fejlődésnek indult társadal­mi viszonyok az egy évtized előtti állapottal való összehasonlítást alig tűrik. A váltófeltörvényszék különállása — tekintet­tel az első bírósági új szervezetre — a jövőben alig volna igazolható. B­eolvasztását gazdálkodási szempontok is kí­vánatossá teszik, a­mennyiben egy tanács a váltó- és kereskedelmi ügyeket könnyen elvé­gezhetvén , az ottani bírói tagok egy része más ügyek előadására alkalmaztathatik, a­mi által a többi ügyek a kir. táblánál legalább is 4 tagot nyernek. Ez volt egyik indoka annak, hogy a létszám szaporítása keltőnél kevesebb mérvben hozatott javaslatba. IV. A maros­vásárhelyi k. ítélőtábla. Az uj rend behozatalával a szász területre nézv­e Szebenben fenállott külön feltörvényszék a m. vásárhelyi kir. ítélő táblába olvadván be , ezen kir. tábla illetősége azóta Erdély egész területére kihat. Ezen itélőszéknél a szakrendszer szerinti be­osztás lévén azelőtt is behozva, miután a vett adatok szerint a maros­vásárhelyi kir táblához évenkint 16 ezer darab, a szebeni főtörvény­székhez pedig 4 ezer darab, összesen tehát a kettőhöz mint­egy 20 ezer ügydarab folyt be, mely­ek közül az érdemlegesek a 8 ez­ret megközelítik, ezekhez képest az érd. kir. táblánál azelőtt létezett egy úrbéri, egy büntető és egy polgári osztályon kívül még egy máso­dik polgári osztály alakítása mutatkozott szük­ségesnek. A személyzet is e szerint lévén megállapítan­dó : az osztályok élére az elnökön kívül 3 ta­nácselnök, továbbá minden osztály után 5, össze­sen 20 bírót, hézagok pótlására pedig négy pót­­birói állomás rendszeresíttetett. Ezen erők a tapasztalás után is elégségesek­nek mutatkozván: személyszaporítás e táblánál ezúttal nem hozatott javaslatba. Ezen végleges megállapítás természetesen csak az átmeneti korszakra érthető. Ha az első­­folyamodású bíróságok organismusa megálla­pítva s életbeléptetve lesz, s ha ennek megtör­téntével lehetővé fog válni a szóbeliség és köz­vetlenség alapjára fektetett polgári perrendtartást behozni, a felsőbb bíróságok szervezete s lét­száma is szükségképen az uj törvénykezési rend­szer követelményeihez képest lesz átalakítandó. Pesten 1870. január 26-án. Horvát Boldizsár. Különfélék Pest, mart. 26. (Kinevezések.) Vadász Ede statistikai osztály tagnak, Koháry Endre adóhivatali tiszt­té neveztetett ki. (Nyilatkozat.) Több képviselőtársam felhívására kijelentem , hogy a „Pesti Napló“­­ban mártius 23-án . .­­ . . . aláírással megjelent, a nagy­bányai vízkérdésre vonatkozó czikket nem írtam. Nyílt sisakkal támadtam én meg a sok esőzés és hóolvadás alatt, de máskor nem létező vizerő infallibiliskén hatalmaskodó pró­fétáját, s pártolóit, lesz is alkalmam január 22-ki b. javaslatom tárgyalásakor indokolni azt, a­mit a tisztelt pénzügyminiszter úr válaszára azonnal megjegyeztem, t. i. hogy a bányaosztály­ról vett felvilágosítás a tényekkel ellenkezik, hogy a ke­reszthegyi bányakincset képviselő 3 és fél millió ficzió, hogy a költekezés még azzal sincs arány­ban. Sürgős a felvilágositás, mert annál keserűbb a kiábrándulás, minél később következik az be. Pesten, márczius 25-én 1870. Stoll Károly. (A baloldali kör) mart. 24-ki érte­kezletén mindenek előtt a Deákkörből átküldött honvédsegélyezési iv mutattatott be, melyre azonnal megkezdették az aláírást (Tisza Kálmán 1000, Tisza László 500 fttal stb.) Ezt követőleg a hetes bizottság zárszámadást illető jelentése került szőnyegre, melylyel szemben az értekez­let egy indokolt határozati javaslatot fog be­nyújtani. Az értekezletet pár int­erpelláció zár­ta be. (A csütörtöki pestvárosi köz­gyűlésről­ szóló tudósításunkban az fog­laltatik, hogy Weisz Bernát úr kérelmezte, hogy az úgynevezett vizafogó telkein szabad tér nyit­tassák. Ez ellenében meg kell említenünk, hogy ezt nem Weisz B. kérelmezi, hanem a terv régi városi javaslat, s Weisz B. úrnak ott csak né­hány telke van. A térnyitástól a közgyűlés, mint látszik, elállt. (A nemz. színházi pénzalap átvé­tele ügyében) Rajner P. belügyminiszternek következő intézvényét találjuk a hivatalos lap­ban : Gr. Károlyi György ur ő nagyméltósága 1858-ban, midőn a nemzeti színház további fen­­állhatása, az alap számadásai szerint nyilvánult 17.000 forintnyi évenkinti hiány miatt minden hazafi keblét megdöbbentő kérdéssé vált, felis­merve az idők viszonyait s az ügynek e nem­zetre nézve nagy fontosságát, ernyedetlen buzgó­­sággal hatott, munkált és buzdított, hogy a nem­zeti intézetet az enyészettől megmentse. Műkö­dését s kitartó buzgalmát siker koronázá, mert egyes honfiak és testületek hazafias önkéntes adakozásaiból a nemzeti intézet uj életet nyert és az alap, melynek számadásait ő nagyméltósága levéltárnoka, Walther Géza ur, kitűnő pontosság­gal és buzgalommal vezette, ma már, midőn gr.­f nagyméltósága idejét látá, ezen a hazafias ada­kozásokból gyűlt s eddig saját felügyelete alatt kezelt alapot a magyar királyi kormány felügye­lete alá átadni, készpénzben, értékpapírokban és kinnlevő követelésekben 339.250 forint 80 krral bir. Mely összeg 1. évi martius 21-én, a tisztelt gróf kívánsága következtében, egy részemről kiküldött bizottság által, minden számadásokkal, okmányokkal, eredeti kötelezvényekkel és alá­írási ívekkel együtt átvétetett, és a magyar ki­rályi állampénztárba behelyeztetett. Ezekről a közönség, s jelesen az érdekelt adakozó, aláíró és alapító urak azzal értesittetnek, hogy mai naptól kezdve, minden ebbeli tartozásuk beszol­gáltatására nézve, a magyar királyi belügymi­nisztérium számvevő osztályához, s illetőleg a magyar királyi központi állampénztárhoz for­dulni szíveskedjenek, megjegyezvén még, miszerint a nevezett alap ezután is az alapító és aláíró urak kívánságához képest az állampénz­tárban elkülönítve fog kezeltetni és kizárólago­san a nemzeti színház javára fordittatni. “Ehhez van csatolva Rajner P. belügyminiszternek egy levele gr. Károlyi Györgyhöz, melyben meleg köszönetet mond a grófnak ezen pénzek kezelé­séért és különös elismerést nyilvánít Waltner Géza urnák fáradozásaiért. „A kétkedő.“ (Vígjáték 2 felvoásban. Irta Bérczik Árpád. Először előadták a nemzeti színházban, már­tius 25-én.) Ha kritikai pályámon öntudatlanul elkövetett bűneim külön rovatát viszi a földöntúli Rhada­­mantos, akkor talán egy külön hely létezik az Acheronban, mely még megérdemelheti felvétel­lét Dante isteni com­édiájának egyik pótlékában. Ott a bűneiért megszenvedő kritikus egy dráma­író képében saját, azaz tulajdonképen annak darabjait kényszeríttetik megnézni, és saját lelkén átérezni mindazon ostorcsapásokat, me­lyekkel valaha drámaköltő felebarátját sújtotta. Nem vagyok képes e kínos bűnhődést egész súlyában elképzelni magamnak, annál kevésbbé azt méltón leírni, de tegnap egy kis sejtelmem volt arról, mikor a nemzeti színházba mentem, hogy e lapokban Bérezik tisztelt collegám rom­rovatában az ő darabjáról tegyek jelentést; úgy­szólván az ő asztala mellett ülve, az ő tollát for­gatva, úgy éreztem, mintha azt kellene megér­nem, hogy a költő és a kritikus lelkei ad hoc összeolvadnak. Akkor még korántsem tudtam, hogy heroicus önmegtagadás kellene-e arra, hogy őszintén vallja be véleményét az ad hoc színi kritikusa e lapnak, ugyanezen lap bel­­munkatársának darabjáról, vagy hogy min­den önmegtagadás nélkül gyakorolhatja-e majd az igazság erényét, az öndicséret kényelmetlen­ségével. Azonban, még ha valóban is az én darabom ez a „kétkedő“, akkor is megengedhető, hogy magam bíráljam meg, mert öndicséret csak mértékes módon csorbíthatná a kellő szerény­séget, míg heroicus önmegtagadásra egyáltalá­ban nem volna szükségem. Eszesen itt mű­vel van dolgunk. Szerző igen gondosan szőtte cselekvényét, és sok ízléssel ki is kerekítette, elannyira, hogy a meglevő anyagnak egy részét, mely magában nem volt elég egy egész felvonás betöltésére,de melynek mégis csak egy külön fel­vonásban lehetett volna helye, irgalmatlanul elvágta, csak hogy kellő simasággal bírjon a két felvonás. Még most is látható az elvágott cselekvény-részletnek nyoma a második felvo­nás kezdetén, Pallagos bácsi félig monologizált elbeszélésében. De beszéljük mi is el, a­mint várják tőlünk, a darab meséjét. Belizár Lajos (Feleki) — miért, miért nem azt később próbáljuk kitalálni — sceptikus. Azt is tagadja, mit maga állít, szereti is Lengeyné Adélt (Prielle Cornelia), nem is. Az özvegy is szereti őt, de nem boldogul vele ; min­den szeretetreméltóságával sem bírja az epeden várt vallomásra. Adél Rokona, a kedélyes Pal­lagos bácsi (Szigeti), segítségére jön, de az is csak oda viszi, hogy Belizár némileg elárulja szerelmét, a­nélkül, hogy határozottan beváltaná.­­Míg Belizár így szerelme és philosophiája közt tétovázik, addig Zavardy Henrik (Szerdahelyi) szinten ingadozik Adél és Blanka (Lendvainé), Adél húga között. Az utóbbi, ki tavaly még a klastromban tanult, fiatal backfish­, ki még nem szerelmes senkibe, csak iskolatársai­val tett fogadás folytán, egy neki szóló szerelmes levél birtokába akar jutni, s arra valóban majd szert is tesz egy kis ártatlan levélke folytán, me­lyet titokban ir Zavardynak, s melyre az felel. Azalatt Adél, kétségbe esve Belizár unalmas és boszantó philosophiája felett, szintén ir levelet Lajosnak, megígérvén benne kezét. Belizár jelen van, mikor a szép özvegy e válságos levelet el­küldi, s végre elolvad a kétkedés jege szívéről, bevallja szerelmét, és a szép özvegy szívesen meghallgatná, de késő, a válságos levelet már elvitték. Belizár és Pallagos vadászták e levelet, nem a nézők szeme előtt, hanem az i-ső és a 2-ik felvonás közt. Pedig kár volt a mulatságos vadászatot ki­hagyni. Igaz, hogy „Az utolsó leveléhez hason­lítana a mi darabunk, ha szemünk előtt megtör­ténnék ama vadászat , de lehetnének különbsé­gek is , mert p. o. a franczia darabban egy ter­­mészettudós segítségével találják az „utolsó le­velet“, nálunk nem minden bokorban találhatók a természettudósok, tehát valami más eszköz volna használandó. — De tréfa nélkül mondva, már azért is kívántuk volna a levélvadászatot, nehogy a második felvonás kezdetén Pallagos­­nak alkalma legyen félig monológban elbeszélni, miképen keresték egész éjen át a levelet. A­mi cselekvény lehet, az legyen cselekvény a drá­mában, de nem elbeszélés tárgya. Nem tekintve azonban ezt, ügyesen van szőve, a­mi azután következik. Adél levelét keresték, és megkerül Blankáé , és ennek folytán megtudják, hogy Blankának irt szerelmes levelet Zavardy,mi­által Adél ismét szabad lesz, és oda adhatja kezét a szerelemre megtért philosophusnak. De miért philosophus Belizári? Ha semmi­ okát sem mondotta volna szerző , akkor még in­kább megértenők philosophiáját.Azt gondolnák, hogy Belizárnak a természettől beoltott bo­lond hajlama van , a divatból kiment rend­szerhez képest bölcselkedni. De két vagy még több oka volt kétkedővé lenni, és az indo­kok összehalmozása mindig rosz, úgy az élet­ben, mint a köt­észetben, megsemmisíti az illető jellem életrevalóságát. Egyik oka az, hogy Be­lizár vagyonának nyakára hágott és az elég arra, hogy megszomorítsa, komorrá tegye a —gyönge—embert; másik oka az,hogy sokat ol­vasott, mi, ha meg nem emészti az ember, köny­­nyen elcsavarhatja eszét; harmadik oka, hogy ő most szegényebb Adélnál; de negyedik oka is lehetne, és pedig nem épen az, hogy vagyonát elvesztette, hanem hogy mi módon hágott va­gyonának nyakára. Mindegyik oknak külön­­külön hatása lenne a hős hangulatára; minthogy pedig több indok­an összehalmozva, nagyon is sokat veszt hősünk jelleme határozottságából. A­mi pedig a vesztesége folytán elsajátított rideg philozophiáját illeti,annyit és oly meggyőződéssel beszél arról, oly mélyen belemerült abba, hogy sem szeretetreméltóságában, sem felgyógyulha­­tásában nem hiszünk.(Igaz, hogy Feleki egyéni­sége is közreműködött e hit elrontására.) Az analytikus ész, mely jelleme e­z alaknak, fájdalom­ annak lé­rehozása is. Pedig e tehetség­gel Wagner („Faust“-ban) létesítheti a homun­­culust, de nem költő a melegvérű, életrevaló embert, így Blanka alakjából is kifelejtette azt a csepp vért, mely által lélektanilag élethűvé, és egyszersmind szeretreméltóbbá vált volna. Gondolható-e, hogy egy leány, habár még fiatal is, de ki már egy év előtt fogadott, hogy az év eltelte után vagy neki szóló szerelmes levelet, vagy férjet, vagy kedvest mutat elő, hogy, mon­dom, egy olyan leány még nem érezne szerel­met, vagy legalább el nem hitetné magával, hogy érzi azt, az iránt sem, a­ki félig-meddig udvarol neki ? Az oly Blanka-féle fiatal leány, ha nincs más, még az öreg Pallagos bácsiba is szerelmes. Igaz, hogy végre is megpillantjuk a szerelem hajnalpk­ját Blankán, de csak az utolsó pillanatban, mikor már eltűnik szemünk elöl. Egy cseppel kevesebb a vérmelegségből nem ár­tott volna Adélnak, mely alakról egy érdemes collegánk azt az észrevételt tette, hogy fölötte passiv. Mi ellenkezőleg azt véljük, hogy a nőies­ség némi kárával igen is a c­­­i­v módon keresi Belizár szerelmét, pedig Prielle Cornélia elég diséret mód­on személyesítette Adélt. A cselekvény ügyes szövegezésében szeren­csésebb volt a szerző.Darabj­a tiszta műformája, melyhez szép és szel­emdus nyelve is számítandó, ezüst edény, méltó, hogy élethűbb alakok ara­nyával is megteljék. Még az is kiemelendő,hogy szerző, habár franczia drámaírók nyomdokin jár, mégis szorosabban marad a tiszta vígjáték formája mellett, mint modern mesterei, kiknek „komédiája“ vegyes műforma. A közönség he­lyesen méltányolván szerző érdemes törekvését, többszöri tetszés nyilvánítás után végre ki is tapsolta, de a „szerző nem volt jelen.* Dux Adolf, Augsburg mart. 25. Az Augsburger A. Z. Rómából azon távirati tudósítást hozza, hogy Strossmayer püspök kényszerítők iszo­nyú zavar közepett elhagyni a szószéket, mert azon nyilatkozatot tette, hogy hitelvet az egész püspöki kar erkölcsi egyetértése nélkül definiál­ni nem lehet. Tours mart. 26. Bonaparte Péter herczeg perében az elnök azt mondja, hogy azon kérdést fogja feltenni, lehet-e a kihívást kimenteni. A herczeg védője azt feleli,hogy a végszükség ese­te mellett fog szót emelni. Genf, mart. 26. A Genfer Journal Daru gróf és Antonelli bibornok közti sürgönyváltást elemezi, Daru azt kívánja, hogy a zsinaton egy nemzeti püspök által meghallgattassék s ad­­dig mig a programm megváltoztatva nincs, a zsinat elnapoltassék. Antonelli azt hiszi, hogy a czélra püspök nem alkalmas de nem ta­gadja meg azon kívánságot, mely szerint Fran­cziaország kívánságai tekintetbe vétessenek , mihelyt a zsinat a tárgyalást megkezdi. Florencz márt. 26. A hivatalos újság írja: Mint Páviában úgy Piacenzában is meg­hiúsultak a kaszárnyák elfoglalására irányzott kísérletek. Boischelkiből 70 felfegyverzett egyén ment Bolognába, hol számos fegyveresnek egye­sülése terveztetett, mit azonban a kormány meg­­akadályzott. Pár is mart. 25. A „Journal off.“ egy 24-én kelt császári decretumot közöl, melyben Lebo­­euf tábornok tábornagygyá neveztetett ki. A „C­onstit.“ azt hallja, hogy a Daru gr. sürgönyé­re adott válasza a curiának tegnap érkezett a külügyminisztériumba. Tours mart. 26. Fonvielle tegnapi magavi­selete miatt 10 napi fogságra ítéltetett. A tanú­kihallgatást a herczeg perében ma befejezik s a vád- és védbeszédek kezdetűket vették. B­é­c­s mart. 24. Előbörze. Hitelr. 290.60 ál­­lamv. 398, lomb. 242.80 1860­ ki 48—25 1864 ki 120.25 napoleon 988, anglo 357 franco 110.50 tramway 266—75 igen szilárd. Frankfurt mart. 25. Esti tőzsde hitelr. 278.75 államv. 2827/s; lomb. 2343A igen szilárd. Frankfurt mart. 25 hitelr. 277­2 1854 ki 717/s 1884 11.6­7/s bankrészvény 696 amerikai 95’A államvasút 381. 1860­ ki 80’/8 Ferencz Jó­zsef 180’A lombard 225. gácsországi 234'A utó­­börze igen szilárd. A „Pesti Napló“ magántáviratai. P­á­r­i­s, mart. 24. A R­o­u­c­e­r szenátusi elnök lemondásáról elterjedt hírek megczáfoltat­­nak. Állítják, hogy Lebouef tábornok, hadügy­miniszter Francziaország tábornagyává fog ki­neveztetni. P­á­r­i­s mart. 24. Tegnap éjjel a laktanyában mintegy 40 ember jelent meg s azt kiáltá : „él­jen a hadsereg, éljen a köztársaság, le a monar­chiával.“ Az erre támadt zavarban egy tiszt s négy közlegény megsebesült, egy rendőr pedig megöletett. A lázadók közül kettő öletett meg, a többiek pedig szétüzettek. A városban teljes nyugalom uralkodik. *) Hozzá kell tennünk, hogy az előadás a lehető rész volt. A­ férfi szerepeket az előadók majdnem teljesen elesték. Fel­eki rideg, sivár alakot csinált Lajosból, és Szigeti nem tudta szerepét. A szerk. A pesti gabna-és értéktőzsde mart. 26. A gabnaüzlet egészen csendes, mint minden hét végén. A papírpiac­ hangulata általáb­a valamivel kedvezőbb volt,a forgalom meglehetős élénk, főleg a Bécscsel összeköttetésben álló pa­pírok árfolyama emelkedett. A tegnapi magán­üzletben osztrák hitelrészvény 289’A és 291 IA közt vállaltak. Végre 290, közúti vaspálya III. k­b. 355 és 358 adva tramvay 2024A—204-ig tartva. Terézvárosi 36 V2 iparbank 33 *A fizetve. A déli tőzsdén magyar vasutkölcsön 108­3A— 109 ’A Fiatal pályák igen kedveltek , alföldi 1763A északkel. 166’A keleti 98’A fizetve ma­gyar hitelbank 941A franco 57­2 anglo 102 vé­ve. Takarékpénztárak szilárdak, pesti 3300 keresve. Első budapesti 142’A, terézvárosi 363/4 véve. Malompapirok kedveltek Pannónia 695, Concordia 415, első budapesti 410, Luiza 143, véve. Királyserf. enyhe 1591, adva Gschwindt 188 fizetve, lánczhid 688 adva, lóvasut III. kib. 349, adva. Tramway 205’A véve, magyar gőzhajó 94 m. Lloyd 119, országos 63'A fizetve pest-fiumei 118 véve. Salgótarjáni 110 fizetve. Drasche tégla 141 adva. Hotelrészvény 136 —138. Valuták és pénzfolyam egészen változat­lanok Napoleon 987 — 989 arany 5­85—86, tallér 182—182’A, Augsburg 102’A—103, Frankfurt 1013A-103’A, Hamburg 913A— 923A, London 1141/* —*A» Páris 49-15-49 —30. csamggBaacsm«Ba:.l.i: ------il- ■— ......— *'• Festi keresk. bank 668,670, budai k.rosk. b. 210.212 pesti népb. 43,44, pesti takarékpénztár 8200.-------, pest-bui­da föv. 142—113­, pest-terézvárosi 35­/2—36 pesti hen­germalom 990.995, Pannónia 695.700, első buda­pest 415.420, Concordia 415.420, Árpád 295.305 , király 320.330, budai gyártelep 61.62, Louiza 139.140, Victoria 290.200, pesti közúti p. , 410.416 első magyar biztositó 640.645, Pannónia 245.250, Haza 246.243 Salgótarjáni 110.111­/2, alagút 92.94 első m. szeszgyár 270.280, uj pseti szeszfinomitó 320.330, első m.gőzhajó 95—97 pesti budai lánczhid 690.635 Újabb 4 vállalatok: Athenaeum 65.65 Drasch-féle téglagyár 141.142, szálloda,részvények —­— pesti közúti III. kib. 349.60.350, Securitas 460.470, magyar-belga gépgyár 76.30, bécsi Tramvay 205.50 —206 Hunnia 50.49, Ganz féle vasgyár 315 320, gyapjumosó — köszénbánya —.—, pest.-bécsi —.—. Nyomatik a kiadó tulajdonos „Athenaeum“ nyomdai és irodalmi részvénytársulat nyomdájában (ezelőtt Emich G.) Peat, barátok tora 7. sz. — 1870. Bécsi tőzsde. Martius 24. Főszerkesztő : B. Kemény Zsigmon­d Felelős szerkesztő : Urváry Lajos Által. illimadés. —: Vaepálya-részv. Ad— «•/. «-«tsS1 i?l ./“Metallic,um” ' ^ Déli » ....246.40 246.60 ‘ M^Uaues ' ' T^ai .... 246 50 847 -, 0 M.talliques l-gd erdélyi „ . . 169.50 170.­.................................... Kolozsvári „ . . 98. -j *8,50 Allamsorsjegyek. Jurai diPe081 " ■ 175 70 176 j1 1889-ki sorsj. teljes. . 234 50 235.— _ . , „ „ etadr. . 233 56 1834 - Sorsjegyek. 1854-ki „ .............. 91.25 91.75 1860-ki teljes .38. — 98.2 Hitelnit.sorsj 100 ftosl 63.— 168.25 „ „ etadr. .105 61 106.— Dunag«zh. .100 ,, 99.5­ 100. 1864-kl „ 100 fttal 120.70 124.90 Triestl. ... 100 „ 186. 188 — „ .... 50 „ 61.— 63.— Fnldtflhnrmsnt.nsit Salm • • • * 40 ,, 40. 41 i d­aMnermen Msie. palay . ... 40 „ 30.50 si.50 kötvények. d­ary .... 40 „ 66.— 57 „ __ St. Greudis. . 40 „ 29.50 Su 50 magyarországi. . . 79.— 79.50 Buila] . . . _ 40., 33/0 34 50 bánsági ...... 77.50 78.50 Windiachgr. 20 „ 20.50 21.50 horvát és slavoniai 83.59 84 -­waldstein . . 20 „ 22.— 23.— erdélyi....................75.25 75.75 K.glevich . . 10 „ 17.50 18 50 ......................... Rudolf kor.­hg 10 „ 16.— 16 50 Elsőbbe, kotv. „ . . adément. kamatoz. 3 havi Váltók. . . Augsb. 100 dn. ft.4»„ 102.80 l'S.— S­­. államvaspalya . . 142.— 142.5« Prankf.100 dn. ft. 3”.. 103.10 U‘3 39 „ „ 1867-ki sor. 142.— 142.50London 10 f­­at­­s./o 434 1 m 25 S'l, déli vasút .... 122.40 122.70 Piris 100 trcB sti 49.20 49 2 ) l­sd erdélyi.............. 92.75 93.­­Baros-pécsi..........94.— 94.50 Arany és ezüst. Bank- és iparrészv.­­!!!! ! eisl 9 86. Hitelintézet.............. 289.80 290 - l°r- Friedrichsdor. . 10.30 10 56 Mftgy. hitelbank. . . 93.50 94.­Ezüst...........................121.15121 65 Oszt. nemz. bankr. . 425.­ 727.­Alsó-auszt. esc. bank 878. 882. 1e0B1 Butrgonia M. Földhitelint. 5*/*•/. 90.50 91.-Hitelintézet..............283 90 Lloyd........................... 369.— 871. 1860................. . . . . 99­­Panagőzhajózás . . . 609.— 611. —864..............................120 26 Által, forgalmi­ bank . 114.50 115.50 Államvaspálya .... 397 — Pesti lánc­hid ....------— Napoleon ....... 9 9260

Next