Pesti Napló, 1870. április (21. évfolyam, 74-98. szám)

1870-04-08 / 80. szám

foghatólag bebizonyította, hogy tekintetbe véve a nép művelődési fokát, nem lehet az egészségügyet egészen önkormányzatilag intézni, mert a szükséges törvények hiá­nya vagy mellőzése nemcsak az egyes községre, hanem az egész államra is rend­kívüli veszélyeket hozhat, és így kelet­keztek azután az egyes rendeletek és tör­vények, melyek 1848-ban két nagyobb törvénybe foglaltattak, melyeknek egyike a „General Health act,“ másika pedig a „nuisances removal and diseases preven­tion act. Az előbbinek feladata városok és népes helyek orvosi rendőrségét szabályozni és közös kezelés alá helyezni. Meghatározza a házak és utak egészségügyi kellékeit, a tisztaságra, kövezésre, vízvezetésre vonat­kozó szabályokat s mindezek ellenőrizésé­vel a fő- és helyi egészségügyi bizottmá­­nyokat — general and local boards of health — bízza meg. Az utóbbi törvénynek czélja az önkor­mányzatból eredő hiányokat az egyesnek panaszlói jogával elhárítani. Ha ugyanis valamely községbeli lakos bizonyos intézményekben egészségét ve­szélyeztetve látja, joga van azok eltávolí­tására a hatóság közbenjárását igénybe venni, mely azután e törvény értelmében intézkedik. A törvényhozásnak e két egymással merőben ellenkező iránya között a kö­zép­utat kell választani; egyesíteni kell az egészségügyi törvényekre nézve úgy az önkormányzatnak mint az állami be­­folyás­ nak üdvös tevékenységét. Tekintve népünk általánosan hátrama­radt mivelődési fokát és azon sok kívánni valót, melyet e tekintetben egyedül a népnevelés képes mellőzni, épen az egész­­ségügy az, mely körül nem sokat lehet a mereven keresztülvitt önkormányzati tevékenységtől várni s mely körül az ál­lam kormányának halaszthatlan köteles­sége egész erélylyel keresztülvinni azon törvényeket, melyeknek alkotása a tör­vényhozó testület bölcseségétől már előre is várható. Legelső teendő: az egészségügy törvé­nyes rendezése. Első lépés történt erre az országos köz­egészségügyi tanács létre­hozásával, ezen intézmény a törvénybe felvétetvén, bizto­sítja minden időkre azt, hogy az ország egészségügye valódi szakemberek tanácsa folytán fog intéztetni. A megyei, városi és községi vagyis törvényhatósági és helyi egészségügyi bi­zottmányok képezendik azon vegyes tes­tületeket, melyek egy részben szakértők­ből, de egyéb törvényhatósági vagy köz­ségi képviselőkből is alkottatván, az egész­­ségügyi dolgokat az önkormányzat elvei szerint intézendik. A közegészségi és orvosrendőri fel­ügyeletet a törvényhatóságoknál a főor­vosok, az orvostörvényszéki működést a törvényszékeknél törvényszéki főorvosok gyakorlandják; a község államorvosi hogy ő szavakkal nem törődik, hanem csak té­nyekkel harczol, úgy ezen elhatározásához nem maradt hű, mert ezentúl ő is okoskodik. A művecskék, melyek az egyes felek nyilat­kozatait képezék ezen heves küzdelemben, majd mind­ben foglalvák az azon évekből való „Jour­nal des Savans“-ban; ezen iratok megmutatják, mily bizarr lehet egy úgynevezett tudományos ember képzelődése. A legnagyobb végletekig vitte e nevetségességet Lamy G., a szépművésze­­tek mestere a párisi egyetemen, így okoskodik a tudós tanár: „Minthogy a borjú vagy bármi más állat vére több különféle részecskéből van összetéve, melyek mindegyike a test más részét van hivatva táplálni, ha a borjú vérét az ember ereibe vezetjük, mi lesz azon vérrészecskékből, melyeket a természet a szarvak képzésére ren­delt ? Egészen más az, ha az ember borjúhúst eszik, mert akkor a gyomor elkülönzi azon ré­szeket, melyek nem alkalmasak az ember táplá­lására. De továbbá mivel az ész és a szokások rendesen a test vérmérséke után indulnak, attól is kell félni, hogy az ember, ha borjú vére bo­­csáttatik ereibe, talán szintoly buta lesz és ugyanazon ösztönöket fogja elsajátítani.“ Lamynak is vannak követői, következtetése nem lennének helytelenek, ha már kiinduló pontja nem volna elhibázott. Különben így van­nak ellenesei is. Denis így szól egy polémiájá­ban : „Ezen műtéttel csak a természetet utánoz­zuk, mely az anyatestben szintén vérátöntést eszközöl a ködök által, hogy a foetust az anya­testben táplálja. Az átöntés nem egyéb, mint rövid uton való eszközlése annak, a mi az ele­delek által, hosszasabb eljárással történik, t. i. vérnyitás. Állatok vére alkalmasabb az emberbe való átöntésre, mint más ember vére, mert az embernek, kit annyi szenvedély izgat, nem lehet oly tiszta vére, mint az állatoknak. Állatok erei­ben sohasem talál az ember megromlott vért, míg az emberek vérében, bármily egészségesek legyenek is, mindig mutatkozik némi rom­lottság.“ Ezen idézetek csak azt bizonyítják, meny­nyire el lehet forgatni a tudományos kérdéseket, ha egyedül csak okoskodáson alapulnak. Ily körülmények között nem volt csoda, ha a vér­­átöntés eszméje megbukott egy időre. Közelebbi alkalmat erre azon eset adott, hogy Denis or­vosnak egy betege vérátöntési műtét után meg­őrült. A párisi egyetem elkárhoztatá a tant, a parliament megerősíté ez ítéletet, s a lieutenant criminel kész volt az ítélet ellen cselekvőket megfenyíteni, mint betegápolási ügyeivel pedig a köz­ségi orvos foglalkozandik. Törvény által kell biztosítani az orvosi és szülészi segély elérhetését s miután köztudomású dolog,hogy hazánkban még a kellő számú szülészeti képezdék — bá­baiskolák — is hiányzanak, ezeknek ala­pítását törvényes határozat tárgyává kell tenni. A községi orvosok intézménye czélszerű­­leg rendezve s az önkormányzati jogok­nak kellő tiszteletben tartása mellett, üdvös befolyást fog gyakorolni az or­szág egészségügyi állapotára, különösen akkor, ha a félmiveltségű egyéneket kép­ző sebészi tanfolyam az ország szakértői legnagyobb részének kívánsága szerint elterültetvén, a községek egészségügyé­­nek élén mivelt, tudományos férfiak állan­­dónak. Törvény által szabályozandók : a kór- és gyógyintézetek, fürdők és gyógyvi­zek. Az utczák és folyók tisztántartása, az építkezések és lakások egészségügyi kellé­kei ; az emberek összezsúfolásának aka­dályozása ; az iparosoknak és gyármun­kásoknak foglalkozásaikból eredő kárté­kony behatások ellen oltalmazása, az egészségügyi törvényhozás keretébe tar­toznak. A dolog lényegéből különösen a tör­vényhozás és igazgatás vagy kezelés kö­zötti különbségből foly, miszerint mind­ezek iránt a törvénybe magába csak az alapelveket kell lefektetni, a változó vi­­szonyok és körülmények mint a folytonos tudományos haladás követelményeinek megfelelő intézkedések, legczélszerűbben rendeletek és utasítások alakjában létez­hetnek, melyek sokkal könnyebben módo­síthatók mint a törvények, és ennélfogva bizonyos tárgyakra nézve czélszerűbbek. A fő dolog az, hogy e rendeletek és utasítások alapja a törvényben gyöke­rezzék. Vannak az egészségügyi törvényhozás­nak még számos egyéb tárgyai, melyek­nek felemlítését más alkalomra halasz­tom. Az egészségügyi testületek és személy­zet rendezése szoros összefüggésben van a törvényhatósági és községi szervezéssel, mert első­sorban a törvényhozásnak kell megállapítani, hogy mily alakban rendeli el az összes egészségügy kormányzatát és kezelését. E czélból a belügyminiszter által erre felhívott országos közegészségi tanács rö­vid idő alatt bemutat­andja az általa szer­kesztett törvényjavaslatot. Képviselőink bölcseségéről bizton fel­tehető, hogy átlátva a törvényhozás ez új tárgyának a nemzet életébe vágó fontos­ságát, sietni fognak azt törvényesen elin­tézni, mert alkotmányos országban al­kotmányos érzületű népnél csak az tartatik tiszteletben és csak annak van becse , mi a törvényben nyert alapot s mert alig van méltóbb tárgya a törvény­­hozásnak, mint a nemzet egészségének, életének, gyarapodásának és jóllétének a kártékony befolyások ellen biztosítása és megóvása. Pest, april 6. 1870. Dr. Grósz Lajos. Törvényj­avaslat a középtanodai oktatásról és a kö­zéptanodákhoz kapcsolható szak­iskolákról. I. FEJEZET. A középtanodák s azokhoz kapcsolt szak­iskolák köre, s állíthatása és a tanittatás szabadsága. 1. §. A középtanodai oktatás feladata a szel­lemi tehetségek öszhangzata fejlesztése, s tudo­mányos ismeretek tanítása által egyfelől a nö­vendékben az általános emberi műveltséget ki­fejteni s másfelől a főtanodai (egyetemi, akadé­miai s politechnikumi) tanpályákra az ifjakat előkészíteni. A középtanodák a tudományos ok­tatás főbb irányzatai s tankörük terjedelme szerint : al-, félgymnasiumok és lyceumok, al-, és félreáliskolák. A középtanodákhoz kapcsolható szakiskolák feladata az általános emberi műveltségnek le­hető kifejtése mellett, a növendékeket előkészí­teni oly életpályákra, melyekre főtanodai szak­­képzettség nem kívántatik ugyan, de mégis több műveltség és szakismeret kell, mint meny­nyit a népiskolai oktatásból szerezhetni. Ily szakiskolák, az ipar és kereskedelmi is­kolák. 2. §. A középtanodák vagy nyilvános vagy magán tanintézetek. 3. §. Nyilvános középtanodai tanintézeteket a törvény által megszabott módon állíthatnak és tarthatnak fenn : az állam, a hazában létező hit­­felekezetek, vármegyék, községek, e czélra is alakult társulatok, és egyesek. 4. §. Szülőknek és gyámoknak szabadságuk­ban áll, gyermekeiket a háznál, vagy bármely, a törvényes kellékeknek megfelelő úgy nyilvá­nos , mint magán középtanodai tanintézetben taníttatni. A háznál tanított növendékek azon­ban kötelesek évenkint valamely, a törvényes kellékeknek megfelelő nyilvános tanintézetben vizsgát tenni. II. FEJEZET. Az állam által állított és fentartott középtanodák s azokhoz kapcsolt szakiskolák. 5. §. A közoktatási miniszternek joga és tiszte mindenütt, hol a közművelődés érdekében szük­ségesnek látja, a törvényhozásnak az évi költ­ségvetés alkalmával nyilvánítandó jóváhagyása mellett, a helybeli és vidékbeli művelődési érde­­dekek által igényelt középtanodai tanintézetet állítani.­­ Azonban a középtanodáknak az or­szág különböző vidékein való felállításánál te­kintettel kell lenni a lakosok nyelvére és arra, hogy a lehetőségig minden kétszázezer lélekre legalább egy algymnasium, és egy alreáliskola, minden négyszázezer lélekre egy félgymnasium, és egy félreáliskola, és minden egy millió lélekre legalább egy lyceum jusson (beszámítva a nem állami nyilvános középtanodákat is.) 6. §. Az állami középtanodák hitfelekezeti jelleggel nem bíró közös, országos tanintézetek lévén, a növendékek a vallásos oktatást a közös tanórákon kívül (de szinte nyilvánosan) saját vallásukbeli tanítótól nyerik. 7. §. Az állami középtanodák közvetlenül és kizárólag a közoktatásügyi állam kormányható­­sága alatt állván, a közoktatásügyi miniszter állapítja meg a törvény értelmében való szerve­zetüket, rendtartásukat, fegyelmi szabályaikat, és tantervüket, ő engedélyezi a tankönyveket,­­ határozza meg a 15 és 16. §§-hoz képest a taná­rok létszámát. 8. §: Minden önállóan szervezett középtanoda külön igazgató közvetlen vezetése alatt áll, ki egyúttal ugyanazon intézetnek rendes tanára. 9. §. Az igazgató tanárt a közoktatásügyi miniszter ajánlatára ő felsége, a többi tanárt pedig a közoktatásügyi miniszter nevezi ki. 10. §. A kötelezett tantárgyak előadására rendes tanárok alkalmazandók. Segéd vagy he­lyettes tanárt csak alkalmas tanerő hiányában ideiglenesen lehet ily tantárgyak előadásával megbízni. A többi tantárgyat segédtanár is taníthatja. 11. §. Rendes tanárokká csak oly egyének neveztethetnek ki, kik a hazában létező vala­mely nyilvános főtanodai intézetben tanári szi­gorlatokat állottak ki, s az illető tanszakok elő­adására képesítő oklevelet nyertek. 12. §. A vizsgálati szabályokat a közoktatás­­ügyi miniszter állapítja meg, s nevezi ki a vizs­gáló bizottmány tagjait. 13. §. A tanárok fizetését a közoktatásügyi miniszter állapítja meg a helyi körülményekhez, és a kiszabott munka értékéhez képest. A meg­­állapított fizetéseket az országos évi költségve­tésben a törvényhozás hagyja jóvá. 14. §. A rendes tanárok nyugdíjra jogosított államhivatalnokokul tekintetnek, élethosszig ne­veztetnek ki, s hivatalból csupán oly testi vagy szellemi fogyatkozás miatt nyugdíjaztathatnnak, mely őket hivatásuk teljesítésére képtelenekké teszi. Hivataluktól a közok­tatásügyi miniszter csak vizsgálat alapján, és csupán erkölcsi vétség, hi­vatali hanyagság, vagy polgári bűntény miatt mozdíthatja el. 15. §. A igazgatótanár 14, — a nyelvtanárok a gymnasiumban, al és fel-reáliskolákban, 20,— a többi tanár 24,— a lyceumban pedig a taná­rok különbség nélkül 18 órai előadásnál többre nem kötelezhetők. 16. §. Az előbbi szakaszban megállapított elő­adási kötelezettség mérve határozza meg az egyes középtanodákban alkalmazandó tanárok számát. 17. §. A tanodai épületek egészséges helyen és igen szárazak, a tanulók létszámához mér­ten (minden tanulóra a kis gymnasiumban s al­­reáliskolában legalábbis 8—120 lábnyi, — a többi középtanodában 10—140 lábnyi helyet számítva,­ elegendő számú tágas, világos és kön­nyen szellőzhető tantermekkel legyenek ellátva. 18. §. Minden középtanodai tanintézetben a tanulók számára egy olvasó könyvgyűjtemény, a tanárok számára egy szakkönyvtár az intézet minősége által igényelt természettani készlettár és természetrajzi gyűjtemény állíttatik. E könyv­tárak és gyűjtemények növelésére évenként bi­zonyos összeg fordíttatik. 19. §. Az évi szorgalomidő tíz hónap. 20. §. Minden közép­tanodában évenként egyszer, a tanév bevégeztével, nyilvános vizsgák tartatnak. 21. §. Az állami középtanodákban a tantár­gyak részint kötelezettek, melyeket az intézet minden növendéke feltétlenül köteles tanulni,— részint rendesen tanítottak, melyeket csak a re­ájuk önként vállalkozók tanulnak. Azonban a­mely nem kötelezett, de rendesen tanított tantár­gyakra a növendékek saját jelentkezésük, vagy szüleik (­ illetőleg gyámjaik­­ ) akarata követ­keztében a tanév elején a tanoda­­ igazgatójá­nál beírattak, azt az egész tanév folytán mint köteles tantárgyat (rendesen tartoznak tanulni. 22. §. Az állami középtanodákban tandíj fizet­tetik, melynek mennyiségét a helyi viszonyok­hoz képest a közoktatásügyi miniszter határoz­za meg. Szegénységüket­­kimutató oly tanulók, kik megfelelő erkölcsi viselet mellett legalább első osztályú tanulási előmenetelt tanúsítanak, a tandij fizetése alól felmentetnek. A. Al és­ fel-gymnasium. 23. §. A teljes gymnasium hat évi tanfolya­mot s hat osztályt foglal magában és feladatánál fogva két körre , u. m. al és felgymnasiumi tan­folyamra különítve szerveztetik. (Folyt, következik.) Kueffstein azt véli, hogy az indítvány bi­zalmatlansági szavazatot foglal magában a még nem is ismert jövő minisztérium iránt, a míg más részről meg a korona előjogaiba avatkozik. Lichtenfels vázolja a nemzetiségi kép­viselők jogosulatlan követeléseit, más­részt elveti­­ a kormánynak túl­ nagy engedékenységet a lengyelek irányában.­­ Rechberg czélszerűtlennek tartja az indítványt; Jablonowski sem fogadhatja azt el, mivel a császárhoz intézett fel­iratra vonatkozik. A Schmerling és Re­ch­­berg közti ismételt vita után Kueffstein napirendet inditványoz, mely — daczá­ra, hogy 16 szavazattal pártoltatott — mégis el­vettetett, és az inditvány túlnyo­mó többséggel elfogadtatott. A vita folytán gr. Hoyos azt inditvá­­nyozá, hogy a határozati javaslat titkos ülésben tárgyaltassék, mely inditvány azonban elvettetett és a budget tárgyalása kezdetett meg. B­é­c­s, ápr. 7. A kir. tanács alsóháza egyhangúlag elfogadta a császárhoz inté­zendő feliratot. A miniszternek nem sza­vaztak. A felirat ellen csak Kotz Keresz­­tély, Andriewitz és Prokopowitz szava­zott. A felirat sajnálja, hogy több képvi­­selő-csoportulat elhagyá a birod. tanácsot, hangsúlyozza a birodalom eszméjét, mely­hez a felirat alapelvei szerint ragaszkod­ni kell. A felirat végül kinyilatkoztatja, hogy a netalán létesíteni szándékolt foe­­deralismus nem találna pártolásra. B­é­c­s, ápril 7. A birod. tanács alsó­háza a delegatióba következőket választá: Banhaus, Herbst, Schier, Kardasch, Ple­­ner, Neuman, Theumer, Daubeck, Stree­­rowitz, Lapenna, Weichs, Figuly, Dienstl Giskra, Kuranda, Lohninger, Schlegl, Gschnitzer, Lax, Margheri, Hormuzaki, Mandelblüh, Zaillner, Vanderstrass, Hop­fen, Demel, Leonardi, Prato és Froschau­­er. Galiczia és Istria nincsenek képvisel­ve. Galicziánál megjegyzi az elnök : Galicziának a delegatióban nem képvi­­seltetése az ott hozandó határozatok jogi álladékán nem változtathat semmit. Karlsruhe, apr. 7. A nagy her­czeg zárbeszéde — az országgyűlés bezá­rása alkalmával mondott — felsorolja a fejlődő törvényeket, s hangsúlyozza Né­metország nemzeti egyesülését, mint a legfőbb czél törekvését. A „Pesti Napló“ magántáviratai. B­é­c­s, apr. 7. Az urak­ házának mai ülésében, a budgetviták folyamában Schmerling a következő indítványt tette: Minthogy az urak­ háza a trónbeszédre adott feliratában kifejezett alapelvekhez ragaszkodik,­ ezennel kinyilatkoztatja, hogy egyedül a saját feladatát helyesen felfogni képes oly kormányt ismer el, mely midőn az alkotmányhoz ragaszko­dik, egyszersmind a központi hatalom el­len irányzott minden törekvések ellen erélyesen fellépni is képes. Auersperg Antal pártolja ezen indit­ványt ; beszédében megtámadja Beust grófnak a politikába való törvénytelen beavatkozását. Szónok azt mondja, hogy az ausztriai nép szükségleteinek felisme­réséhez ausztriai szív kívántatik. — Gróf Tfwnnrin i ....... j.v.jiíiw ■■nin.»»-ai1 .r».uw—un- Pest, april. 7. A Az uj Württemberg- kabinet egy máso­dik nyilatkozattal lépe a nép elé, mely lényegi­leg ugyanazt mondja a minisztérium politikájá­ról, mit az első mondott volt. E nyilatkozat a belügyminiszter által aláírott rendelet alakjában jelent meg s azt mondja, hogy a hadi budgetben a lehető legnagyobb megtakarítások fognak eszközöltetni. A württembergi országgyűlés tud­valevőleg azért napoltatott el, mert benne tekin­télyes ellenzék mutatkozott a hadi budget ellen. A kormány mentegeti magát, hogy az ország­gyűlési feloszlatá­s kijelenti, hogy ő is nagy megtakarításokat óhajt, s e czélból a budgetet új vizsgálat tárgyává tette. E szerint a kormány az ellenzék kibékítésére látszik törekedni, de más­részt Poroszországot azon kijelentéssel szándé­kozik megnyerni, hogy nem engedi meg, misze­rint a szövetségi szerződéseket csak meg is érintsék. Miután azonban egyidejűleg lehetetlen Poroszországot és az e­lenzéket is kielégíteni, úgy alig csalódunk, midőn azt mondjuk, hogy legközelebb élesebb formában ismét előtérbe tolulunk a miniszterválság. — Ugyanez ügyben figyelmet érdemel a „W. Z.“ azon híte, hogy az utolsó miniszterválság­ alkalmával Stuttgartba egy porosz jegyzék hatott, mely kijelenté, hogy a berlini kormány a szövetségi szerződéseket oda értelmezi, miszerint a két szerződő fél nem­csak kül-, de bel-ellenségek ellen is köteles egy­mást kölcsönösen védeni. Hogy a württembergi kormány és a kamra ez értelmezéshez mit fog­nak mondani, arról ugyan még hallgat a kró­nika, de alig hihető, hogy kellemesen lepte volna meg őket e legújabb porosz felfedezés. Varsóból sajátságos hírt közölnek a lapok. Az ottani clericalis körökben állítólag beszélik, hogy a pápa egész komolyan Litvánia és Lengyelország katholikus egyházát mis­­sionális állapotban levőnek akarja kijelenteni, azaz azt oly módon kormányoztatni, mint a ne­héz szenvedéseknek kitett egyházakat Japán­ban és Chinában, melyek rendkívüli, az u. n. apostoli vicáriusok által kormányoztatnak. Az egyházmegyéket akkor természetesen olyanok­nak, tekintenék, mint melyek in partibus infide­­lium feküsznek. Az újólag felvett tárgyalásokt­­ól a curia és Oroszország között Varsóban semmi eredményt nem remélnek. A legújabb spanyol lázadás, melynek szín­helye Barcelona városa, még mindig tart. A ketli városokba még folyton foly a küzdelem, főleg Villa-Graciában,­ melynek 13,000 lakosa van s a pénzaristocratiának kedvencz mulatóhelyül szolgált. Részletek e lázadásról nem , igen ér­keznek, mert a távirda-összeköttetés meg van szakítva és a spanyol kormány maga sem akar­ja, hogy a külvilág sokat halljon felőle, Francziaors­zágból. I. A Constitutionnel következő hivatalos com­muniquét közöl: „Megerősítik, hogy a császár el van határozva a népet az alkotmányon teendő változások miatt megkérdezni. A plebiscitum két új pontra fog kiterjedni: a miniszteri felelősségre és a két törvényhozó közintézetek. (A siket­némák) váczi k. intézetének igazgatósága részéről tisztelettel közhírré téte­tik, hogy most nevezett intézetben folyó tanév végével, fiú gyermekek részére eddig elé­g, le­ánygyermekek részére pedig 4 országos alapít­ványi hely fog megürülni, melyeknek hasz­nálatára , úgyszintén folyó tanév végével meg­ürülendő Nagy Márton — és r. évben életbe lép­tetett Palóczi Horváth Mária alapítványára, a föméltgu vall. és közokt. m. k. minisztérium fog egyéneket kinevezni. Továbbá a n. erdélyi kir. főkormányszék, — a­­sg. és ftiszt. egri főkáptalan , szab. kir. Pest városa teltes közgyűlése , főtiszt. janko­­váczi plébános ur, és t. ez. Endrényi István ur, bz. k. Szeged városának orvosa, mint is tes­tületi vagy magán-alapitók Utódjai, tisztelettel felkéretnek, hatáskörükhöz tartozó, és részben tettleg üresen álló, részben pedig folyó tanév végével megürülendő alapítványi helynek be­­tölthetése végett, kijelölési joguk gyakorla­tára; végre tisztelettel alapított igazgató is fog néhai Király Antal, siketnémák egykoron itteni tanárának alapítványára kijelölni. Országos alapítványi hely elnyerhetéséért a vall. és közokt. m. k. magas minisztériumhoz, magánalapitványi hely elnyerhetéséért a kije­lölési jogot gyakorló fentebb czimzett testüle­tek­ vagy magán urakhoz kell illetőknek for­dulni. A folyamodványhoz, akár országos, akár ma­gán-alapítványi hely elnyerhetéséért legyen at intézve , e következendő mellékletek kíván­tatnak : 1. Keresztlevél mert valamint 14-en felül úgy 9 éven alul senki be nem vétetik. 2. Orvosi bizonyítvány a gyermek sikeres be­oltásáról, valamint arról, hogy az a siketségei kivül más testi, leginkább ragályos bőrbe­tegségben vagy nehéz, nyavalyában nem szen­ved, és hogy elmebeli tehetségeire nézve a ta­nítás elfogadására fogékonysággal bir. 3. Szegénységi bizonyitvány, melyből kitün­jék , hogy a szülők vagyoni tehetetlenségül miatt, a fensőbb helyen meghatározott évi 12 forintnyi tápladijt az intézetnek megfizetni kép­telenek. Fizető növendékek, azaz olyanok, kik­nek szülői a fent említett évi tápladijt megfizeti készek, mindamellett, hogy a rájuk fordítand évi költség az érettük fizetni szokott tápladi jóval felülhaladná , emberiség szempontját minden időben elvállaltatnak ugyan, de a tan­tásban követendő rendnek meg nem háboritás végett igen kívánatos, hogy ezek is, és pedi a figyermekek egyszer mindenkorra 6 pr fehérnemű­ néhány nyak- és zsebkendővé a leánygyermekek 6 darab fehérnemű, 6 pi harisnya, néhány zseb- és egy téli meleg nyal­kendővel kikészülten, a tanév elején hozassam­ az intézetbe. A bejelentés alkalmával egyszersmind a gye­rekeknek keresztlevele, valamint beoltását szóló orvosi bizonyítvány is előmutatandó resz. külön ellátást igénylő­­szülök gyermekei elvállaltatnak az ilyekért fizetendő évi G­ladis magán- megegyezéstől függ. E részben igazgatóság bővebb felvilágosítást nyújt, de ezek az iskolában, oktatáson kívül semi más egyébben az intézettől nem részesülnek,­­ tanpénz fejében az intézeti pénztárba évenki 10 forint 50 krt fizetni tartoznak. Minthogy a felvézetési kör a 9-ik évtől egy 14-ig tart, ennek folytán szükségesnek tarta megjegyezni, hogy kérelmezőknek felesleg folyamodványukat évenként megújítani, ha­­ résük eredményéről az első években nem tur­sittatnának is,­mert ezeket az igazgatóság köt kamrára. Világos, hogy plebiscitumnak meg kell előzni a szenátus discussióját az új alkot­mány felett A császár proclamatiójáról is van szó, mely a nemzeti szavazat valódi jellemét m­eghatár­ozan­dj­a. “ A két párt, mely a kormányt védi, 3-án érte­kezletet tartott. A balközép bizottságát, mely­hez Thiers is csatlakozott, 3-án d. u. 4 órakor fogadta Ollivier. Akkor azt mondá nekik, hogy nem engedheti meg, miszerint G­r­é­v­y interpel­­látiója tárgyalás alá vettessék. Végre azonban épen az utolsó időben elhatározá, hogy nem várja, ha az interpellatio tárgyalás alá vétetik. U. Lyonban a választási mozgalmak is megin­dultak. Az „engesztelhetlenek“ jelöltje Fo­n vi­el­­­e Ulric mellett erősen dolgoznak s sok vá­lasztói gyűlésben nagy zajjal fogadtatott. E gyű­lések meglehetős nyugodtak, de mégis hallani olykor-olykor a kiáltást „éljen a köztársaság,él­jen Rochefort!“ Fonvielle már levelet intéze vá­lasztóihoz, a párisi rank­alis lapok a választó­ke­rület 28 polgárától egy levelet közölnek, mely­ben Oliviert igen hevesen megtámadják. Azzal vádolják őt, hogy megint a hivatalos candidatu­­rákhoz fordult. „A pecsétőr ur szép íigéretei da­czára — mondja ama levél — a hivatalos je­löltség a Rhone-departementben még virágzás­ban van. A préfect ur a mairek, a segédek, az őrök és az egész hivatalos és fél hivatalos cso­port M a g­i­n­i úr jelöltségét nyíltan és szemte­lenül ajánlják és ránkstolják. A lazare-i democra­ts joggal föllázadtak Ollivier úr ezen szósze­gése ellen és a Rhone-departement képviselőjé­hez , Esquirus úrhoz, tiltakozást intéztek.“ Olaszországból. A köztársasági eszmék elterjedése az olasz hadseregben már a páviai és piacenzai lázadási kísérletek alkalmával mutatkozott. Most ez ügy­ben érdekes hírek fekszenek előttünk. Már ne­hány hóval azelőtt egy olasz tábornok, ki egy­szer Garibaldi alatt küzdött s most a királyi hadseregben szolgál, de mindig összeköttetésben állt a democrata párt vezéreivel, Mazzini által a katonaság közötti propaganda állásiról értesít­­tetett s fölhivatott, hogy egy bizalmas gyűlésben jelenjék meg, melyen altisztek fognak részt ven­ni. Azt mondák neki, hogy mintegy 30 altiszt, ki mind megesküdött a köztársaságra , lesz jelen. A tábornok hosszabb halogatás után azt felelte, hogy jelen lesz az ülésen. A gyűlés kez­dete előtt félórával azonban levélben kijelente, hogy nem veend részt. Ezóta a propaganda foly­ton működik. Olaszországban ez sokkal könyebb, mint másutt, mert a fegyelem a hadseregben nem igen erős lábon áll. A Garibaldi-elem szinte igen nagy befolyással bír, a nemzeti szellem nem igen fejlődött, szóval a hadseregben a felforgató elemek igen alkalmas tért találnak a műkö­désre.

Next