Pesti Napló, 1870. június (21. évfolyam, 124-146. szám)

1870-06-01 / 124. szám

dőn naponkint tapasztaljuk, miként lépnek föl a Királyhágón innen vidékek sőt egyes helységek külön igényeikkel, mi­kép csoportosítják egymás ellen érdekei­ket, mily élénk kitartással igyekeznek maguknak olykor mások rovására is előnyt szerezni , midőn naponkint külön­böző tárgyú interpellációkkal,folyamodvá­nyokkal vagy néha épen óriási kérvé­nyekkel találkozunk,a dolgok ily helyze­tében azt állítani, hogy Erdélynek többé­­kevésbé fontos saját érdekei nincsenek , képtelenség volna. A saját érdekek csu­pán Erdélyben hiányoznának-e, melynek földrajzi, égalji és termelési, valamint másféle viszonyai is a magyarországiak­tól sok tekintetben különböznek s mely­nek államélete századokon át külön fej­lődött s több, bárha nem ellentétes, de el­térő érdekeket hozott létre. E helyzetet ép oly lehetetlen elokos­kodni, mint holmi extrawurst-féle életekkel elbonmotizálni. Országokat, országrészeket, melyek igényeik,érdekeik iránt csak valamennyi­­re is tisztában vannak, extrawurstokkal megnyerni,kielégítni­ nem lehet. Az„extrawurstokra“ való vágytól me­rőben különbözik, s ép oly ildomos, mint jogosult azon óhaj, hogy a magyar haza fejlődése az egyes részeknek és így a Ki­rályhágón tuliaknak is figyelembe véte­lével történjék. Ez elv követése által még értéktelenebbé, szükségtelenebbé válnak az extrawurstok. Erdély érdekeinek képviselése és érvé­nyesítése első­sorban kétségtelenül az er­délyi képviselők kötelessége, annál in­­kább, mert Királyhágón inneni államfér­­fiaink előtt az erdélyi viszonyok a szük­séges részletességgel még kevéssé ismere­tesek. Az erdélyi képviselők választóik érde­keit eddig is szívükön hordozták, maguk közt nem egyszer beható tanácskozás tár­gyává tették, azokat érvényesíteni töre­kedtek. Hogy a mondottakat ezután még többször, valahányszor a körülmények igénylik, megtegyék: kívánatosnak tart­juk. Ezzel felelnek meg az említett képvi­selők elvhivatásuknak s biztosítják befo­lyásukat úgy fel mint lefelé. Hogy az ily eljárás felekezetiségre, pártszellem élesz­­tésére vezethetne, ezt rövidlátó aggodal­­masságnak tekintjük. Az erdélyi képvise­lők hazafiságuknak és józan belátásuknak eddig is világosabb jeleit adták, semhogy méltán lehetne tartani attól, miszerint ne volnának készek bármikor az országosok­nak az egyes részek érdekét, s általában a fontosabb érdekeknek a kevésbé fonto­sakat alárendelni. A főrendi ház ülése május 31 én. Elnök: C­z­i­r­á­k­y János gr., jegyző A­p­­p­o­n­y­i S. gr. A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesí­tése után Bujanovics Sándor, a képviselőház jegyző­je, átnyújtja a keleti vasútra vonatkozó novellát tárgyalás végett. Az állandó hármas bizottsághoz utasíttatik. Elnök bejelenti a miniszterelnök kétrendbe­li értesítését, melyben a főrendiházat a legújabb miniszerváltozásról Lónyay, Kerkápolyi, Gorove és Szlávy kineveztetéséről tudósítja. (JEljentés.) Tudomásul vétetik. Elnök: mint az állandó hármas bizottság el­nöke benyújtja e bizottság jelentését a gömöri iparvasútról, a nyíregyház-ungvári vasútról s a tiszai koronás uradalmat képező községek vált­ságdíjáról. Mindezek ki fognak nyomatni s a csütörtöki ülésben tárgyalás alá vétetni. Egyéb tárgy nem lévén, az ülés 1 óra 15 perczkor eloszlik. Bécsi dolgok. (A lengyelekkel folytatott értekezlet véget ért. Az egyez­kedés eredménye. A lengyel pártok együttműködésére czél­­zó értekezlet. A lengyelekkel tegnapelőtt volt utolsó érte­kezlete Potockinak, s a megállapodás megtör­ténvén, a lengyelek hazamentek. Az értekezletek eredménye a következő meg­állapodás lett : Megígérte a miniszterelnök a lengyeleknek : 1) Galiczia számára külön miniszter neveztetik ki, ki a miniszterta­nácsban ha galicziai kérdés forog szőnyegen, tanácskozó szavazattal helyet foglal és a minisz­tertanácsnak arra vonatkozó minden határoza­tát ellenjegyző 2) Galiczia teljes autonómiát nyert az iskolai ügyekben, úgy hogy ezen ügyek kizárólag az országgyűlés törvényho­zási hatáskörébe fognak tartozni. 3. Galiczia bizonyos elutasíthatlan országos s­zükségekre iskolai és igazgatási c­é­­lokra bizonyos összeget kap az állam bevételeiből. 4) Az országgyűlés határozatai közül azok, melyek valóban annak hatásköréhez tartoznak és alaki hiánytól mentek, közelebbi időben szen­­tesíttetni fognak. 5) A­mi a galicziai határozat 3-dik pontját illeti, mely nagy részben az országgyűlés illeté­kességére vonatkozik, a lengyelek nagyban és egészben azon engedményeket nyerik, a­melye­ket a Rechbaue­r-féle javaslat megad. Elutasíttatott azonban a határozat első pontja, mely Galiczia külön ál­lása elvét mondja ki. Ennélfogva megtagadta a miniszter­elnök 1) Felelős országos kormány felállítását; 2) Galiczia pénzügyi viszonyának a biroda­lommal szemben oly módon való rendezését, mint azt a határozat vagy a fusionált programra követeli, mely utóbbi épen azt kívánja, hogy Galiczia határozott quotát adjon birodalmi c­é­­lokra. Ez az egyezkedés eredménye. Az ország külön állásának visszautasítása nem elégíti ki a lengyelek egy részét, köztök Golu­­chovszky és Ziemialkowski pártját, és ragasz­kodni fognak a külön­állás követeléséhez, azon­ban eredmény mégis van, s ez abban áll, hogy a birodalmi tanácsba képvi­selőket fognak küldeni. A miniszteri tárczára hír szerint W­odzic­­k­i­t, helytartóságra Grocholskyt sze­melte ki a miniszterelnök, így állítja elő a „Tagespresse“ a lengyelekkel folytatott tárgyalás eredményét. A szerb congressusról. (Saját levelezőnktől.) K a r 1 o v i t z, máj. 28. Miután a congressus egy álló hétig a szerve­zési javaslat első pontjával bíbelődött volna,vala­­hára a mai ülésben elfogadta azt Stefanovich kép­viselő azon két módosítványával, melyek egyike a zárdajavak kezelését is föltétlenül a congres­­susra bízza, másika pedig kiterjeszti annak ha­táskörét, az eredeti szerkezetben megnevezett ügyeken kívül még mindazon jogokra is, melyek I. Lipót által a szerbeknek adományozott kivált­ságokban foglaltatnak. Ha tekintetbe veszszük az 1690—91. és 1695-ben adományzott privilégiumok természe­tét, az azokba foglalt „eligende voivode libertas“ a „proprius magistratis“ jogát, ha tekintetbe veszszük, hogy e kiváltságok alapján gyűlt össze 1848-ban a májusi szerb congressus, ezek foly­tán hozta ismert határozatait, hogy szintén e hasison alapszanak az 1861 -dils congressus még nem szentesített végzései, úgy szeretném azt a naiv politikust látni, ki most már azt merné ill­s­tani, hogy a jelenlegi congressus nem lépett azon perezben a tisztán politikai térre, melyben e ki­váltságok jogainak keresztülvitelét magának vindi­álja és hatáskörét azokra kiterjeszti. A congressus eredeti feladata az egyházi és iskolai ügyek rendezése a mai votummal tény­leg tökéletesen háttérbe szorult, és helyébe a tisztán politikai kérdés létetett. E döntő határo­zattal szemben a congressus egy heti többi mű­ködése csak másodrendű érdekkel bír, ámbár az orthodox egyházi törvények azon gyökeres meg­változtatásának is,hogy t. i. ezentúl a püspököket maga a congressus választandja meg, nagy hord­­erő tulajdonítandó. Névszerinti szavazással 44 szavazattal 22 ellen fogadta el ma a congressus a szervezési javaslat első paragraphusának erre vonatkozó helyét, bár a szavazás előtt maga az elnök figyelmeztette volt a többséget, hogy ily határozat az egyházi törvényekkel összeütközik és számtalan bajnak lehet kútfője. Szavazás után Kengelac verseczi püspök, a püspöki kar nevében a végzés ellen tiltakozott és azt írásban is be fogja adni. Miután végre még, a­mint említem, a zárdajavak kezelését is a jövő congressust illetőleg a szervezési javaslatban elő­forduló állandó nemzeti bizottmányt illeti, úgy ma­ holnap megérni fogjuk azt, hogy Mire­­tics és hívei kezében lesz az összes, körülbelül 14 millióra rúgó szerb nemzeti vagyon. Visszatérve még egyszer ama táviratra, me­lyet innen önöknek küldök, s melyet agyonde­­montirozni akartak, de melynek minden sorát az azóta történtek teljesen igazolák, úgy meg kell még jegyeznem, hogy a Csernovics Péter jelölt­ségéről szóló hir is alapos, de ez természetesen egyelőre csak bizalmas pártértekezletekben szel­lőztetett. Az orsz. baloldali kör véleménye a törvényhatóságok és községek rendezé­séről előterjesztett törvényjavaslatok tár­gyában. (Vége.) 8-szor. A bizottmány mint közgyűlés a köz­­igazgatást a) a kis gyűlés, b) a tiszti kar által gyakorolja. A kis gyűlés áll a bizottmánynak azon a­z egész bizottmány tized részét tevő tagjaiból, ki­ket ezen czélra saját kebeléből minden kijelölés nélkül választ. E­zknek száma húsznál kevesebb nem lehet. Szavazattal biró tagjai továbbá az alispánok, főjegyző, főügyész, főszolga­bírák, fő­orvosok, főmérnökök, főpénztárnok és a főszám­vető. A qualificatio, melylyel a tisztviselőknek bír­niuk kell részletesen megállapítandó. A három évi cyclus elteltével mindig a bizott­mányt kell, legelőször kiegészíteni,vagy ha épen a 9 év is eltelt, egészen újra választani, azután megválasztandók a kisgyűlés nem tisztviselő tag­jai és végül a tisztviselők. A tisztviselők kijelölés mellett 3 évre válasz­tatnak. A kijelölésre a választást megelőző közgyűlé­sen egy, legalább 10 és legfeljebb 20 tagból álló választmány választandó, mely a főispán elnöklete alatt megállapítja a kijelölendők név­sorát. Minden tisztségre négy egyén jelöltetik ki, s ha ez közmegegyezéssel nem lenne eszközölhető, kettő a választmány többsége, egy annak ki­sebbsége és egy a főispán kívánsága szerint ki­jelölendő. A választás folyamában szükségessé lett mó­dosítások ugyancsak ezen választmány által a fennebbi szabálynak megfelelőleg eszközlendők. Ha akár bizottmányi,akár választmányi taggá akár tisztviselővé oly valaki választatnék, ki törvényes qualificatióval nem bir, az ellen mind a főispán, mind a megye bármely tagja a válasz­tást követő négy hét alatt óvást tehet, s ha en­nek eredménye nem lenne, a felett, bir-e az il­lető egyén qualificatióval? a törvényhatóság székhelyén lévő, vagy ha ott nem lenne, a leg­közelebbi első folyamodás a törvényszék végér­vényesen határoz. Az, kire nézve kimondatik, hogy a törvényes qualificatióval nem bír, a választottak közül ki­törlendő és helyette más választandó, 9-szer. A főispán a megyében a törvényható­sági hatáskörhöz tartozó ügyekben nem kor­mányzó, nem közigazgatási hivatalnok, hanem csak ellenőr, ki által a központi kormány min­den történtekről közvetlen tudomást vehet. Befoly a fentebbiek szerint a tiszti kijelölé­sekbe s a választó üléseken elnökölni tartozik. Elnökölhet azonban a többi közgyűléseken is. Tolmácsolja a kormány nézeteit s a kormány és a megye között ő a közvetítő. Hogy ellenőri tisztének megfelelhessen, min­denről tudomást szerezhet s mindenről, mi a megyének stb. kebelében történik, az alispán utján közgyűlésen kívül is időnként hivatalosan értesítendő s neki a közgyűlések jegyzőkönyvei megküldendők. A tapasztalt hiányokról és tisztviselői vissza­élésekről a közgyűlést is, ha ezt az alispán el­mulasztaná,vagy ha épen az alispánról lenne szó, értesítheti s azt a szükségeseknek látott intéz­kedések megtételére felszólíthatja, de a felfüg­gesztés és a helyettesítés kérdésében nem ren­delkezhetik, mert az sürgős esetekben a közgyű­lésig a kis gyűlést, rendszeresen pedig csak a közgyűlést illeti. A tisztviselő ellen csek a közgyűlés rendelhe­ti el tisztvizsgálatot, a tiszti keresetet,és ha ennek folytán szükséges lenne, a tisztviselő elbocsát­­tatását is. A főispán ez esetben ép úgy mint az illető tisztviselő a belügyminiszter elébe terjesztheti az ügyet, de ha e tárgyban a közgyűlés és a minisz­ter között nézeteltérés áll be, a felett, hogy a fel­függesztésnek, helyettesítésnek, tiszti keresetnek és elmozdításnak a törvények és a statútumok értelmében van e. helye, az 5. pontban említett bíróság határoz. Végrehajtói és közigazgatási teendői a főispán­nak csakis azon ügyekre nézve lehetnek, a­me­lyek a megye területén a törvények értelmébe tisztán az állam - kormány intézkedése alá tar­toznak, minek a vasutak, a törvény által ilyene­küt netalán kijelölendő államutak, a börtönök és más hasonlók. Az 5 ik pont végén említett rendkívüli idők­ben netalán általa teljesítendők iránt határozni más törvény keretébe tartozik. Melyek azon esetek, a­melyekben a kormány ezen törvénynyel ellenkezőleg a hatalmat ideig­lenesen magához ragadhatja és minő feltételek alatt teheti ezt ? külön törvényben meghatáro­zandó: 10 szer. A tisztviselők hivataluk hrt. pontos teljesítéséért a fennebbiek szerint a törvényha­tóságnak felelősek, de e mellett feleletre vonha­tóknak kell lenniök a hanyagságuk, vagy tör­vénytelen eljárásuk által okozott károkért és sérelmekért köztörvény szerint a rendes törvény­székek előtt, az állam, valamely község vagy bármely egyes ember által is. Meg kell azonban egyszersmind szabni azon büntetést is, mely arra alkalmazandó, ki a tiszt­viselőt hivatalos eljárása miatt, minden alapos ok nélkül zaklatja. 11 szer. A megye kebelében fekvő, külön tör­vényhatóságot nem képező községek közül azok, a­melyek kellő népességgel, anyagi és szellemi képességgel bírnak arra, hogy a szakaszbeli (vi­dék vagy­ kerületbeli) tisztviselők teendőit táját kebelükben, saját tisztviselőjük által teljesíttes­­sék, rendezett tanácsú községeknek tekinten­dők; e ezeknek nagyobb fokú önkormányzat adandó. A rendezett tanácsú községek belszerkezeté­­re nézve a törv.­hozás újabb intézkedéséig az 1848. évi törvényhozás intézkedése érvényben hagyandó. A bizottmányok újraalakítása és a tisztujítás megtartása azonban az ily városokban is enge­délyezendő. Az ily községek közvetlenül az alispán, a kis gyűlés és a közgyűlés alatt állanak. Felebbviteli hatóság rájuk vonatkozólag a közigazgatás körében saját községi ügyeiket illetőleg a kisgyűlés és a közgyűlés; a megyei és országos ügyekre nézve pedig rendelkező a kis gyűlés; felebbviteli pedig a közgyűlés és a belügyministérium. 12. Hogy a rendezett tanácsú községek a me­gyei adónak mely részéhez tartoznak járulni, meghatározandó. 13. Azon feltételeket, a­melyek mellett vala­mely külön törvényhatóságot nem képező város vagy más­­község a rendezett tanácsú községek sorába léphet, a törvényben szabatosan meg kell határozni. Minden oly község, mely kimutatja, hogy ezen feltételeknek megfelelni képes, a községi adó­alap képviselői többségének folyamodványára a rendezett tanácsú községek sorába felveendő. E feltételek megállapításánál figyelem fordí­tandó a községi népesség számára és arra, hogy képes legyen oly tanácsot szervezni, a­melynek legalább két tagja bir azon kellékekkel, melyek­kel a megyei szakaszbeli (vidék vagy kerület­beli) tisztviselőknek birniük kell, s ezeket illen­dően fizetni és községi közeget is tartani képes legyen. E tekintetben a törvényhatóság határoz, de ha a törvényes kellékek kimutatva vannak a fo­lyamodás teljesítését meg nem tagadja, ha pe­dig a törvényesség szempontjából eltér egymás­tól a törvényhatóság és a község­­nézete, e kér­dést a törvényhatóság székhelyén levő, vagy ha ott nem lenne, a legközelebbi első folyamodás a törvényszék dönti el. A rendezett tanácsú község, a községi adóala­pot képviselők többségének kérelmére, vagy ha törvényes kötelezettségeinek eleget nem tesz, hasonló eljárás mellett a nem rendezett tanácsú községek közé visszahelyezhető. 14. A nem rendezett tanácsú községek a tör­vényhatóság szakaszbeli (vidék- vagy kerület­beli) tisztviselőjének felügyelete alatt állanak és attól veszik törvényhatósági s országos ügyekben a rendeleteket Ezen községekre vonatkozólag felebbviteli hatóság a kis­gyűlés és közgyűlés. 15. Azoknak, kik jegyzők akarnak lenni, a törvényhatóságnak e czélra választandó bizott­sága előtt a szabályrendelet által megállapított tárgyakból vizsgát kell letenniük. Azok közül, kiket a bizottság képeseknek nyilvánít, a köz­ség szabadon választhat. A vizsga letételére azonban nem kötelezhetők azok, kik képessé­güket mint jegyzők már tettleg bebizonyították. Az egyszer szabályszerűleg megválasztott jegyző elbocsátása hivatalbeli hanyagság, s a közigazgatás körében elkövetett, de kihágást vagy bűntényt nem képező hibák folytán köz­­igazgatási úton csak a közgyűlés által történik. Az ily esetekben követendő eljárás, tekintettel a jegyzők méltatlan üldöztetés elleni biztosítá­sára, részletesen szabályozandó. Kihágás és bűntény esetében pedig az illető bíróság ítéle­­tileg határoz. A jegyző, mint a bíró segédje működik, s épen azért felelősségben annak részes társa. A jegyzői fizetés illendő minimumát a tör­vényben meg kell határozni és egyúttal a tör­vényhatóságokat oda utasítani, hogy az elag­gott jegyzők és a jegyzők özvegyei és árvái sorsának a lehetőségig biztosítása czéljából, segély és nyugdíj­pénztárak vagy gyámintéze­tek létrehozásáról intézkedjenek. 16. Mindkétféle községet illetőleg a községi adóra vonatkozólag a 4. pont alatt mondotta­kon kívül megállapítandó, hogy a közigazgatás általános költségeihez mindenki birtokaránylag járulni tartozik ; de a gazdászati és mezei fel­ügyelet költségeihez nem tartoznak azok, kik­nek földbirtokuk nincsen, sem pedig a község­ben lévő vagy a községhez csatolt nagyobb bir­tokosok, kik e költségeknek semmi hasznát nem veszik, hanem e tekintetben magukról gondos­kodnak. A község belrendőrségére és a község­beli biztonságra nézve pedig a községi adó csak a házakra, belsőségekre s a személyes kereset után róható ki. 17. Némely közigazgatási teendők az egyes községek által nem lévén czélszerűen intézhetők, minek például a községi közlekedési utak építé­se és fentartása, az egészségügy stb. intézkedni kell az iránt, hogy e czélból a községek és tör­vényhatóságok útján községi körökbe vonas­sanak. 18. Általános elv legyen végül a községek rendezésénél az, hogy azok a fentebbiek szerint osztályoztatván, az önkormányzat élvezetére in­kább képesített egyéb községek pedig ké­pességükhöz mért önkormányzattal ruháztassa­­nak fel. Ez utóbbiakat ma még a törvényhatóságnak kell vezetnie. Ezt kívánja a rend és a személy és a vagyonbiztonság érdeke, de ezt kívánja ezen községek saját és a közszabadság érdeke is. Különben is minden községtől magától fog függeni, hogy eleget tevén a fentebbiek szerint törvényben meghatározandó feltételeknek, ma­gának az önkormányzat nagyobb mértékét meg­szerezze. Az ezt nem tevő vagy nem tehető községek nem bírnak még azon szellemi tulajdonokkal, azon erővel, hogy magukat saját körükben meg­­védhessék, hogy a jó közigazgatás igényeinek megfelelhessenek. Mindkét szempontból szüksé­ges tehát, hogy felettük álljon a törvényhatóság, mint az önkormányzati jognak és a jó közigaz­gatás igényeinek őre. Általában nem valódi szabadelvűség túlságos jogkört adni annak, a­ki azt kellően élvezni nem képes, és megfosztani azért erejétől, hatályától azon testületet, mely a jogkört betölteni képes. Nem egyéb az, mint egyik legveszedelmesebb eszköz arra, hogy a szabadelvűség örve alatt megsemmisíttessék az, mi a központosításnak, a miniszteri teljhatalomnak ellenállani tud. Esküdtszéki tárgyalás. Máj. 31-én. A bíróság részéről: elnök Sár­kány József; szavazó bírák: Dáni Nán­dor, Jakabfalvay Gyula jegyző b. Geramb G.Az esküdtszék következő urakból alakult meg :Balázs Dénes, id. Birg­­hofer Ignácz, Buj­tor János, Hirsch Mihály, Laász Ferenc­z, dr. Lo­­vik Adolf, Luzianovich Feren­c­z, Meleghy János, dr. Milasain Vil­­mos, Szilágyi Sándor, Török József, Vasskó Endre; póttagok Fe­­­renczfy Antal, ifj. Wallheim János. Vádló:Frohner János ismert ven­déglő tulajdonos személyesen,ügyvédje dr. Fü­ze­s­s­é­r­y Géza. Vádlott: Saphir Ede, a„Saphir S­t­i­x” életlap szerkesztője személyesen ; védő­ügyvédje : Okolicsányi Ödön. A vád tárgyát „Saphir Stix és Gei­­s­z­e­l a múlt évi 24., 27., 28., 29., 30. és 1. évi 11. Geiszel 11.számában megjelent több rendbeli czikk képezi, melyben Frohner János minden nemű rágalmakkal illettetik, egyik számban kü­lönösen úgy iratik le Frohner János, mint ki tár­sát 150 ezer forintig megcsalni iparkodott, s a többi számokban F. hitele ásatik alá, az íratván le ezekben, hogy Frohnernek oly rész söre van, hogy legutóbb is 10 ezer akót kellett a Dunába beöntenie ; továbbá, hogy a Fr. által rendezett redout-bálok oly rósz hírűek, miként tisztessé­ges nő azokat nem is látogathatja az árként hul­lámzó demi- monde miatt stb. Vádló kivonatára tanuk lettek kihallgatva. Szenes Ede kereskedő vallja, hogy ne­ki Frohner kötelezvényre adósa volt 50 ezer fo­rinttal , s e követelését Frohnernél teljes biz­tonságban hitte, de midőn a „Saphir Stix“-ből ol­vasta, hogy Frohner hitele mennyire alászállott, hogy söre oly rész, miként azt oly nagy meny­­nyiségben kelle a Dunába öntenie, erre megijedt és követelését Frohner ellen betábláztatta, mit csakhamar a többi hitelező is követett s a CBŐd nem sokára bekövetkezett. Lamberg Imre ügyvéd, mint tanú vall­ja, hogy neki egy este nagy társaságban Froh­ner panaszkodva beszélte el, hogy tőle Saphir Ede 175 frtot csikart ki azért, hogy egy rágal­mazó czikk ellene meg ne jelenjen ; hogy Sap­­phir Ede folyvást zsarolta Frohnert, midőn ez utóbbi fizetni nem akart, őt újra rágalmazta és ezen rágalmazó lapokat megküldötte Frohner barátai­ és hitelezőinek. B­e­er E. tanú vallja, hogy ő volt ez ügyben közbenjáró, ő kézbesített Saphirnak 100 frtot, miért azután egy szám a kérdéses lapból újra nyomatott és abból a Frohnert rágalmazó czikk kihagyatott. A bíróság előtt Saphir Edének két névjegye és egy számla mutattatott fel; az egyik névje­gyen az áll, hogy „gyorsan kell az ügyet elin­tézni, mert ma már péntek levén, holnap, szom­baton,a lap már nyomatni fog, “a másik névjegy enn­e folytatásának lenni látszik és azt tartal­mazza, hogy: „mindent átvettem, a F-Fz ügy teljesen el van intézve.“ A számla 176 írtról szól , 76 frt egy lapszám kiállítási költségéül van felszámítva, 100 ft indokolatlanul. Vádlott a bíróság és tanuk kérdéseire kijelenti, hogy egyik lapszámában Frohnert erősen le­akarta vágni, de ezen lapnak kefelevonata van, a lap nem jelent meg, mert Frohner kifizette neki a nyomtatási 76 frtot és ő erre új lapot nyomatott; a 100 frtra nézve kijelenti vádlott, hogy ő e 100 frtot elfogadta Frohnertől, mert ő ilyeneket el szokott fogadni. Milassin Vilmos és Ferenczfy Antal esküdtek kérdésére vádlott azt feleli, hogy ő a 100 írtról azt hitte, hogy Frohner neki ezt a lapban megjelent hirdetése­kért küldi ajándékul, mire ugyancsak az esküd­tek kérdéseire vádló kijelenti, hogy neki hirde­tései jelentek meg a „Saphir-Stix“-ben, de eze­ket ő mindig kifizette, mikről a számlákat is rögtön előmutatta. Lövik Adolf Laász F. és Szilágyi Sándor esküdtek kérdéseire vádlott kijelenti, hogy azon lap, mely az iratok közt be van csatolva, mely­re a vád fősúlya van alapítva, soha meg nem jelent, megsemmisíttetett, a becsatolt lap csak kefelevonat. Vádló vádbeszédében igazolja, hogy Saphir Ede egész támadó hadjáratot intézett Frohner ellen, az 1869. évi 24. számban csak gyenge tá­madással kezdi meg a hadjáratot, midőn Froh­ner erre Saphir zsarolásainak engedni nem akart, fokozatosan jö­tek az erősebb támadások, végre oly aljas rágalmakká fajultak ezek, hogy Fr. végre is kénytelen volt engedni és 176 fttal vár­­ta meg pellengéreztetését; ennek lefizetése után nemcsak megszűntek a rágalmak, de sőt a le­fizetés után megjelent számban Fr. már dicsér­tetik is ; pár hónap múlva azonban Saphir újra megjelent adóját követelni Frohnertől, és midőn Fr. újólag fizetni nem akart, megjelent az idei 11. számban a legerősebb piszkolódás Fr. ellen, mit ez utóbbi tovább nem tűrhetvén, polgári be­csülete védelmét az esküdtszéknél keresi. Vádlott tagadja sértési szándékát. Védő­ügy­védje azt allegálja, hogy az egyik szám itt kér­désbe sem jöhet, mert kefelevonat nem lehet es­­küdtszéki eljárás tárgya ; az életlapoknak sok szabad, és ha Saphirt most elítélik, ezzel megöl­ték az életlapokat; egyébként vádlott nem el­lensége Frohnernek, sőt csődbeesése után ennek esete felett lapjában résztvétét is kifejezé, mit védő felolvas. A czikkben egyébként Lohner, és nem Frohnerről van szó. Elnök összegízi röviden a tényállást azon kér­dés felett, vájjon a* Geiszelnek próbalenyo­matban bemutatott száma ítélet alá bocsáttas­­sék-e ? a bíróság visszavonul s csakhamar kihir­detik a végzést, hogy szen szám ítélet alá bo­­csáttatik; mik után elnök felteszi a kérdéseket: 1. foglaltatik-e a „Saphir Stix“ 1869.évi 24. számában megjelent czikkben Frohner J. ellen rágalom, vagy nem ? 2. foglaltatik-e rágalom a 2­7. számban, vagy nem ? 3. foglaltatik-e a 28. számban rágalom, vagy nem ? 4. hason kérdés egy másik czikkre ugyanezen számban. — 5. ugyanezen kérdés a 29. számra, 6. ugyanezen kérdés a 30. számra. 7. ugyanezen kérdés egy másik czikkre a 30. számból.—8. a „Gei­szel“ bemutatott számának eladása megkezde­tett-e vagy nem? 10. foglaltatik-e Fr. ellen rágalom a „Saphir Stix“ i. e. 11. számában ? II. vádlott-e mindezek szerzőj­e, vagy nem ? 12. mindezekért vétkes-e vádlott, vagy nem ? Vádló az első kérdéstől eláll; a második kérdés vonatkozik a „Saphir­ Stix“­­ben az „U n g­l­ü­ck-C­h r o n i­k“ rovat alatt meg­jelent czikkre, hol az iratik, hogy Frohner J. az idén két bohócz estélyt fog rendezni. A 3-dik kérdés vonatkozik ugyanazon lapban megjelent „Feind aus dem Fr­e­un­de“ czi­ti czikkre, melyben az állíttatik,hogy bizonyos Lohner ba­rátját Lorstingert 150 ezer forintig akarta meg­csalni. A 4-ik kérdés vonatkozik az ugyanazon lapban megjelent rövid közleményre, melyben azt írja, hogy Frohner 50 ezer forintját falazta be Forstingernek. Az 5-ik kérdés vonatkozik a „Saphir-Stix“ azon czikkére, melyben azt írja, hogy Frohnernek 10 ezer akó söre meg­romlott, úgy hogy a Dunába kellett azt önteni. A 6-ik kérdés egy a lapban megjelent életre vonatkozik, melyben azt irja, hogy Frohner mily felülmulhatlan ezermester, kinek söre leghíre­sebb Budapesten. A 7-ik kérdés egy a „Saphir Stix“-b­en János czím alatt megjelent balladá­ra vonatkozik, melyben Frohner úgy iratik le, mint egy ámító, csaló. A 8-ik kérdés a „G­e­i­­szel“-nek próbaszámára vonatkozik. A 9-ik kérdés a „S­a­p­h­i­r-S­t­i­x“-ben „A­u­s d­e­m Re­­d­o­u­t­e­n-L­ä­t­e­n“ megjelent czikkre vonatko­zik, melyben ócsárolja a redout konyháját, bál­jait, közönségét. A­zt írja, hogy e bálokat tisztes­séges nő már nem is látogathatja, mióta Froh­ner a „demi­mmonde-ot“ meghonosítá. A 10-ik kérdés egy ártatlan élet Frohnerre. Az esküdtek visszavonulván, egy órai tanács­kozás után kihirdetik a szavazás eredményét, mely szerint az esküdtek az első kérdésre nem szavaztak, a 2-ik kérdésre 11 nem, 1 igen; a 3-ik kérdésre 11 igen, 1 nem; a 4-ik kérdésre egyhangúlag nemmel; az 5-ik kérdésre 11 igen, 1 nem; a 6 ik kérdésre egyhangúlag nemmel; a 7-ik kérdésre 11 igen, 1 nem; a 8-ik kérdésre egyhangúlag igennel; a 9-ik kérdésre 8 igen, 1 nem; a 10-ik kérdésre egyhangúlag nemmel; a 11-ik kérdésre egyhangúlag igennel; a 12-ik kérdésre 10 igen, 2 nemmel szavaztak. A 9-ik és 10-ik kérdésre titkosan, a többi kér­désekre nyilvánosan szavaztak. Vádló kijelenti, hogy ő nem beszülni akar csak becsületét védi, s a büntetés kiszabását a bí­róságra bízza. Minek folytán vádlott 4 h­a­v­i fogságra, 200 frt birságra ítéltetett és 61 frt perköltségben elmarasztaltatott. Belföld-­­ Debreczen, május 24. Az „Alföldi Hírlap“ 59-ik számában közre­bocsátott felhívás folytán, folyó május 22-kén a „Fehér ló“ vendéglő nagyteremében, helybe­li hitrokonaink igen szép számmal jelentek meg és Berger H. hitközségünk tagja a gyűlést meg­nyitó beszédében, a Parlamentarismus rendszab­ta modorában, velős kifejezésekkel és szokott higgadtságával az egybegyűlés czélját körvona­­lazta, s hangsúlyozta azt, miszerint mi az or­szágos congressusi alapszabályok szerinti egy

Next