Pesti Napló, 1870. június (21. évfolyam, 124-146. szám)
1870-06-01 / 124. szám
dőn naponkint tapasztaljuk, miként lépnek föl a Királyhágón innen vidékek sőt egyes helységek külön igényeikkel, mikép csoportosítják egymás ellen érdekeiket, mily élénk kitartással igyekeznek maguknak olykor mások rovására is előnyt szerezni , midőn naponkint különböző tárgyú interpellációkkal,folyamodványokkal vagy néha épen óriási kérvényekkel találkozunk,a dolgok ily helyzetében azt állítani, hogy Erdélynek többékevésbé fontos saját érdekei nincsenek , képtelenség volna. A saját érdekek csupán Erdélyben hiányoznának-e, melynek földrajzi, égalji és termelési, valamint másféle viszonyai is a magyarországiaktól sok tekintetben különböznek s melynek államélete századokon át külön fejlődött s több, bárha nem ellentétes, de eltérő érdekeket hozott létre. E helyzetet ép oly lehetetlen elokoskodni, mint holmi extrawurst-féle életekkel elbonmotizálni. Országokat, országrészeket, melyek igényeik,érdekeik iránt csak valamennyire is tisztában vannak, extrawurstokkal megnyerni,kielégítni nem lehet. Az„extrawurstokra“ való vágytól merőben különbözik, s ép oly ildomos, mint jogosult azon óhaj, hogy a magyar haza fejlődése az egyes részeknek és így a Királyhágón tuliaknak is figyelembe vételével történjék. Ez elv követése által még értéktelenebbé, szükségtelenebbé válnak az extrawurstok. Erdély érdekeinek képviselése és érvényesítése elsősorban kétségtelenül az erdélyi képviselők kötelessége, annál inkább, mert Királyhágón inneni államférfiaink előtt az erdélyi viszonyok a szükséges részletességgel még kevéssé ismeretesek. Az erdélyi képviselők választóik érdekeit eddig is szívükön hordozták, maguk közt nem egyszer beható tanácskozás tárgyává tették, azokat érvényesíteni törekedtek. Hogy a mondottakat ezután még többször, valahányszor a körülmények igénylik, megtegyék: kívánatosnak tartjuk. Ezzel felelnek meg az említett képviselők elvhivatásuknak s biztosítják befolyásukat úgy fel mint lefelé. Hogy az ily eljárás felekezetiségre, pártszellem élesztésére vezethetne, ezt rövidlátó aggodalmasságnak tekintjük. Az erdélyi képviselők hazafiságuknak és józan belátásuknak eddig is világosabb jeleit adták, semhogy méltán lehetne tartani attól, miszerint ne volnának készek bármikor az országosoknak az egyes részek érdekét, s általában a fontosabb érdekeknek a kevésbé fontosakat alárendelni. A főrendi ház ülése május 31 én. Elnök: Cziráky János gr., jegyző Apponyi S. gr. A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Bujanovics Sándor, a képviselőház jegyzője, átnyújtja a keleti vasútra vonatkozó novellát tárgyalás végett. Az állandó hármas bizottsághoz utasíttatik. Elnök bejelenti a miniszterelnök kétrendbeli értesítését, melyben a főrendiházat a legújabb miniszerváltozásról Lónyay, Kerkápolyi, Gorove és Szlávy kineveztetéséről tudósítja. (JEljentés.) Tudomásul vétetik. Elnök: mint az állandó hármas bizottság elnöke benyújtja e bizottság jelentését a gömöri iparvasútról, a nyíregyház-ungvári vasútról s a tiszai koronás uradalmat képező községek váltságdíjáról. Mindezek ki fognak nyomatni s a csütörtöki ülésben tárgyalás alá vétetni. Egyéb tárgy nem lévén, az ülés 1 óra 15 perczkor eloszlik. Bécsi dolgok. (A lengyelekkel folytatott értekezlet véget ért. Az egyezkedés eredménye. A lengyel pártok együttműködésére czélzó értekezlet. A lengyelekkel tegnapelőtt volt utolsó értekezlete Potockinak, s a megállapodás megtörténvén, a lengyelek hazamentek. Az értekezletek eredménye a következő megállapodás lett : Megígérte a miniszterelnök a lengyeleknek : 1) Galiczia számára külön miniszter neveztetik ki, ki a minisztertanácsban ha galicziai kérdés forog szőnyegen, tanácskozó szavazattal helyet foglal és a minisztertanácsnak arra vonatkozó minden határozatát ellenjegyző 2) Galiczia teljes autonómiát nyert az iskolai ügyekben, úgy hogy ezen ügyek kizárólag az országgyűlés törvényhozási hatáskörébe fognak tartozni. 3. Galiczia bizonyos elutasíthatlan országos szükségekre iskolai és igazgatási célokra bizonyos összeget kap az állam bevételeiből. 4) Az országgyűlés határozatai közül azok, melyek valóban annak hatásköréhez tartoznak és alaki hiánytól mentek, közelebbi időben szentesíttetni fognak. 5) Ami a galicziai határozat 3-dik pontját illeti, mely nagy részben az országgyűlés illetékességére vonatkozik, a lengyelek nagyban és egészben azon engedményeket nyerik, amelyeket a Rechbauer-féle javaslat megad. Elutasíttatott azonban a határozat első pontja, mely Galiczia külön állása elvét mondja ki. Ennélfogva megtagadta a miniszterelnök 1) Felelős országos kormány felállítását; 2) Galiczia pénzügyi viszonyának a birodalommal szemben oly módon való rendezését, mint azt a határozat vagy a fusionált programra követeli, mely utóbbi épen azt kívánja, hogy Galiczia határozott quotát adjon birodalmi célokra. Ez az egyezkedés eredménye. Az ország külön állásának visszautasítása nem elégíti ki a lengyelek egy részét, köztök Goluchovszky és Ziemialkowski pártját, és ragaszkodni fognak a különállás követeléséhez, azonban eredmény mégis van, s ez abban áll, hogy a birodalmi tanácsba képviselőket fognak küldeni. A miniszteri tárczára hír szerint Wodzickit, helytartóságra Grocholskyt szemelte ki a miniszterelnök, így állítja elő a „Tagespresse“ a lengyelekkel folytatott tárgyalás eredményét. A szerb congressusról. (Saját levelezőnktől.) K a r 1 o v i t z, máj. 28. Miután a congressus egy álló hétig a szervezési javaslat első pontjával bíbelődött volna,valahára a mai ülésben elfogadta azt Stefanovich képviselő azon két módosítványával, melyek egyike a zárdajavak kezelését is föltétlenül a congressusra bízza, másika pedig kiterjeszti annak hatáskörét, az eredeti szerkezetben megnevezett ügyeken kívül még mindazon jogokra is, melyek I. Lipót által a szerbeknek adományozott kiváltságokban foglaltatnak. Ha tekintetbe veszszük az 1690—91. és 1695-ben adományzott privilégiumok természetét, az azokba foglalt „eligende voivode libertas“ a „proprius magistratis“ jogát, ha tekintetbe veszszük, hogy e kiváltságok alapján gyűlt össze 1848-ban a májusi szerb congressus, ezek folytán hozta ismert határozatait, hogy szintén e hasison alapszanak az 1861 -dils congressus még nem szentesített végzései, úgy szeretném azt a naiv politikust látni, ki most már azt merné illstani, hogy a jelenlegi congressus nem lépett azon perezben a tisztán politikai térre, melyben e kiváltságok jogainak keresztülvitelét magának vindiálja és hatáskörét azokra kiterjeszti. A congressus eredeti feladata az egyházi és iskolai ügyek rendezése a mai votummal tényleg tökéletesen háttérbe szorult, és helyébe a tisztán politikai kérdés létetett. E döntő határozattal szemben a congressus egy heti többi működése csak másodrendű érdekkel bír, ámbár az orthodox egyházi törvények azon gyökeres megváltoztatásának is,hogy t. i. ezentúl a püspököket maga a congressus választandja meg, nagy horderő tulajdonítandó. Névszerinti szavazással 44 szavazattal 22 ellen fogadta el ma a congressus a szervezési javaslat első paragraphusának erre vonatkozó helyét, bár a szavazás előtt maga az elnök figyelmeztette volt a többséget, hogy ily határozat az egyházi törvényekkel összeütközik és számtalan bajnak lehet kútfője. Szavazás után Kengelac verseczi püspök, a püspöki kar nevében a végzés ellen tiltakozott és azt írásban is be fogja adni. Miután végre még, amint említem, a zárdajavak kezelését is a jövő congressust illetőleg a szervezési javaslatban előforduló állandó nemzeti bizottmányt illeti, úgy ma holnap megérni fogjuk azt, hogy Miretics és hívei kezében lesz az összes, körülbelül 14 millióra rúgó szerb nemzeti vagyon. Visszatérve még egyszer ama táviratra, melyet innen önöknek küldök, s melyet agyondemontirozni akartak, de melynek minden sorát az azóta történtek teljesen igazolák, úgy meg kell még jegyeznem, hogy a Csernovics Péter jelöltségéről szóló hir is alapos, de ez természetesen egyelőre csak bizalmas pártértekezletekben szellőztetett. Az orsz. baloldali kör véleménye a törvényhatóságok és községek rendezéséről előterjesztett törvényjavaslatok tárgyában. (Vége.) 8-szor. A bizottmány mint közgyűlés a közigazgatást a) a kis gyűlés, b) a tiszti kar által gyakorolja. A kis gyűlés áll a bizottmánynak azon az egész bizottmány tized részét tevő tagjaiból, kiket ezen czélra saját kebeléből minden kijelölés nélkül választ. Ezknek száma húsznál kevesebb nem lehet. Szavazattal biró tagjai továbbá az alispánok, főjegyző, főügyész, főszolgabírák, főorvosok, főmérnökök, főpénztárnok és a főszámvető. A qualificatio, melylyel a tisztviselőknek bírniuk kell részletesen megállapítandó. A három évi cyclus elteltével mindig a bizottmányt kell, legelőször kiegészíteni,vagy ha épen a 9 év is eltelt, egészen újra választani, azután megválasztandók a kisgyűlés nem tisztviselő tagjai és végül a tisztviselők. A tisztviselők kijelölés mellett 3 évre választatnak. A kijelölésre a választást megelőző közgyűlésen egy, legalább 10 és legfeljebb 20 tagból álló választmány választandó, mely a főispán elnöklete alatt megállapítja a kijelölendők névsorát. Minden tisztségre négy egyén jelöltetik ki, s ha ez közmegegyezéssel nem lenne eszközölhető, kettő a választmány többsége, egy annak kisebbsége és egy a főispán kívánsága szerint kijelölendő. A választás folyamában szükségessé lett módosítások ugyancsak ezen választmány által a fennebbi szabálynak megfelelőleg eszközlendők. Ha akár bizottmányi,akár választmányi taggá akár tisztviselővé oly valaki választatnék, ki törvényes qualificatióval nem bir, az ellen mind a főispán, mind a megye bármely tagja a választást követő négy hét alatt óvást tehet, s ha ennek eredménye nem lenne, a felett, bir-e az illető egyén qualificatióval? a törvényhatóság székhelyén lévő, vagy ha ott nem lenne, a legközelebbi első folyamodás a törvényszék végérvényesen határoz. Az, kire nézve kimondatik, hogy a törvényes qualificatióval nem bír, a választottak közül kitörlendő és helyette más választandó, 9-szer. A főispán a megyében a törvényhatósági hatáskörhöz tartozó ügyekben nem kormányzó, nem közigazgatási hivatalnok, hanem csak ellenőr, ki által a központi kormány minden történtekről közvetlen tudomást vehet. Befoly a fentebbiek szerint a tiszti kijelölésekbe s a választó üléseken elnökölni tartozik. Elnökölhet azonban a többi közgyűléseken is. Tolmácsolja a kormány nézeteit s a kormány és a megye között ő a közvetítő. Hogy ellenőri tisztének megfelelhessen, mindenről tudomást szerezhet s mindenről, mi a megyének stb. kebelében történik, az alispán utján közgyűlésen kívül is időnként hivatalosan értesítendő s neki a közgyűlések jegyzőkönyvei megküldendők. A tapasztalt hiányokról és tisztviselői visszaélésekről a közgyűlést is, ha ezt az alispán elmulasztaná,vagy ha épen az alispánról lenne szó, értesítheti s azt a szükségeseknek látott intézkedések megtételére felszólíthatja, de a felfüggesztés és a helyettesítés kérdésében nem rendelkezhetik, mert az sürgős esetekben a közgyűlésig a kis gyűlést, rendszeresen pedig csak a közgyűlést illeti. A tisztviselő ellen csek a közgyűlés rendelheti el tisztvizsgálatot, a tiszti keresetet,és ha ennek folytán szükséges lenne, a tisztviselő elbocsáttatását is. A főispán ez esetben ép úgy mint az illető tisztviselő a belügyminiszter elébe terjesztheti az ügyet, de ha e tárgyban a közgyűlés és a miniszter között nézeteltérés áll be, a felett, hogy a felfüggesztésnek, helyettesítésnek, tiszti keresetnek és elmozdításnak a törvények és a statútumok értelmében van e. helye, az 5. pontban említett bíróság határoz. Végrehajtói és közigazgatási teendői a főispánnak csakis azon ügyekre nézve lehetnek, amelyek a megye területén a törvények értelmébe tisztán az állam - kormány intézkedése alá tartoznak, minek a vasutak, a törvény által ilyeneküt netalán kijelölendő államutak, a börtönök és más hasonlók. Az 5 ik pont végén említett rendkívüli időkben netalán általa teljesítendők iránt határozni más törvény keretébe tartozik. Melyek azon esetek, amelyekben a kormány ezen törvénynyel ellenkezőleg a hatalmat ideiglenesen magához ragadhatja és minő feltételek alatt teheti ezt ? külön törvényben meghatározandó: 10 szer. A tisztviselők hivataluk hrt. pontos teljesítéséért a fennebbiek szerint a törvényhatóságnak felelősek, de e mellett feleletre vonhatóknak kell lenniök a hanyagságuk, vagy törvénytelen eljárásuk által okozott károkért és sérelmekért köztörvény szerint a rendes törvényszékek előtt, az állam, valamely község vagy bármely egyes ember által is. Meg kell azonban egyszersmind szabni azon büntetést is, mely arra alkalmazandó, ki a tisztviselőt hivatalos eljárása miatt, minden alapos ok nélkül zaklatja. 11 szer. A megye kebelében fekvő, külön törvényhatóságot nem képező községek közül azok, amelyek kellő népességgel, anyagi és szellemi képességgel bírnak arra, hogy a szakaszbeli (vidék vagy kerületbeli) tisztviselők teendőit táját kebelükben, saját tisztviselőjük által teljesíttessék, rendezett tanácsú községeknek tekintendők; e ezeknek nagyobb fokú önkormányzat adandó. A rendezett tanácsú községek belszerkezetére nézve a törv.hozás újabb intézkedéséig az 1848. évi törvényhozás intézkedése érvényben hagyandó. A bizottmányok újraalakítása és a tisztujítás megtartása azonban az ily városokban is engedélyezendő. Az ily községek közvetlenül az alispán, a kis gyűlés és a közgyűlés alatt állanak. Felebbviteli hatóság rájuk vonatkozólag a közigazgatás körében saját községi ügyeiket illetőleg a kisgyűlés és a közgyűlés; a megyei és országos ügyekre nézve pedig rendelkező a kis gyűlés; felebbviteli pedig a közgyűlés és a belügyministérium. 12. Hogy a rendezett tanácsú községek a megyei adónak mely részéhez tartoznak járulni, meghatározandó. 13. Azon feltételeket, amelyek mellett valamely külön törvényhatóságot nem képező város vagy másközség a rendezett tanácsú községek sorába léphet, a törvényben szabatosan meg kell határozni. Minden oly község, mely kimutatja, hogy ezen feltételeknek megfelelni képes, a községi adóalap képviselői többségének folyamodványára a rendezett tanácsú községek sorába felveendő. E feltételek megállapításánál figyelem fordítandó a községi népesség számára és arra, hogy képes legyen oly tanácsot szervezni, amelynek legalább két tagja bir azon kellékekkel, melyekkel a megyei szakaszbeli (vidék vagy kerületbeli) tisztviselőknek birniük kell, s ezeket illendően fizetni és községi közeget is tartani képes legyen. E tekintetben a törvényhatóság határoz, de ha a törvényes kellékek kimutatva vannak a folyamodás teljesítését meg nem tagadja, ha pedig a törvényesség szempontjából eltér egymástól a törvényhatóság és a községnézete, e kérdést a törvényhatóság székhelyén levő, vagy ha ott nem lenne, a legközelebbi első folyamodás a törvényszék dönti el. A rendezett tanácsú község, a községi adóalapot képviselők többségének kérelmére, vagy ha törvényes kötelezettségeinek eleget nem tesz, hasonló eljárás mellett a nem rendezett tanácsú községek közé visszahelyezhető. 14. A nem rendezett tanácsú községek a törvényhatóság szakaszbeli (vidék- vagy kerületbeli) tisztviselőjének felügyelete alatt állanak és attól veszik törvényhatósági s országos ügyekben a rendeleteket Ezen községekre vonatkozólag felebbviteli hatóság a kisgyűlés és közgyűlés. 15. Azoknak, kik jegyzők akarnak lenni, a törvényhatóságnak e czélra választandó bizottsága előtt a szabályrendelet által megállapított tárgyakból vizsgát kell letenniük. Azok közül, kiket a bizottság képeseknek nyilvánít, a község szabadon választhat. A vizsga letételére azonban nem kötelezhetők azok, kik képességüket mint jegyzők már tettleg bebizonyították. Az egyszer szabályszerűleg megválasztott jegyző elbocsátása hivatalbeli hanyagság, s a közigazgatás körében elkövetett, de kihágást vagy bűntényt nem képező hibák folytán közigazgatási úton csak a közgyűlés által történik. Az ily esetekben követendő eljárás, tekintettel a jegyzők méltatlan üldöztetés elleni biztosítására, részletesen szabályozandó. Kihágás és bűntény esetében pedig az illető bíróság ítéletileg határoz. A jegyző, mint a bíró segédje működik, s épen azért felelősségben annak részes társa. A jegyzői fizetés illendő minimumát a törvényben meg kell határozni és egyúttal a törvényhatóságokat oda utasítani, hogy az elaggott jegyzők és a jegyzők özvegyei és árvái sorsának a lehetőségig biztosítása czéljából, segély és nyugdíjpénztárak vagy gyámintézetek létrehozásáról intézkedjenek. 16. Mindkétféle községet illetőleg a községi adóra vonatkozólag a 4. pont alatt mondottakon kívül megállapítandó, hogy a közigazgatás általános költségeihez mindenki birtokaránylag járulni tartozik ; de a gazdászati és mezei felügyelet költségeihez nem tartoznak azok, kiknek földbirtokuk nincsen, sem pedig a községben lévő vagy a községhez csatolt nagyobb birtokosok, kik e költségeknek semmi hasznát nem veszik, hanem e tekintetben magukról gondoskodnak. A község belrendőrségére és a községbeli biztonságra nézve pedig a községi adó csak a házakra, belsőségekre s a személyes kereset után róható ki. 17. Némely közigazgatási teendők az egyes községek által nem lévén czélszerűen intézhetők, minek például a községi közlekedési utak építése és fentartása, az egészségügy stb. intézkedni kell az iránt, hogy e czélból a községek és törvényhatóságok útján községi körökbe vonassanak. 18. Általános elv legyen végül a községek rendezésénél az, hogy azok a fentebbiek szerint osztályoztatván, az önkormányzat élvezetére inkább képesített egyéb községek pedig képességükhöz mért önkormányzattal ruháztassanak fel. Ez utóbbiakat ma még a törvényhatóságnak kell vezetnie. Ezt kívánja a rend és a személy és a vagyonbiztonság érdeke, de ezt kívánja ezen községek saját és a közszabadság érdeke is. Különben is minden községtől magától fog függeni, hogy eleget tevén a fentebbiek szerint törvényben meghatározandó feltételeknek, magának az önkormányzat nagyobb mértékét megszerezze. Az ezt nem tevő vagy nem tehető községek nem bírnak még azon szellemi tulajdonokkal, azon erővel, hogy magukat saját körükben megvédhessék, hogy a jó közigazgatás igényeinek megfelelhessenek. Mindkét szempontból szükséges tehát, hogy felettük álljon a törvényhatóság, mint az önkormányzati jognak és a jó közigazgatás igényeinek őre. Általában nem valódi szabadelvűség túlságos jogkört adni annak, aki azt kellően élvezni nem képes, és megfosztani azért erejétől, hatályától azon testületet, mely a jogkört betölteni képes. Nem egyéb az, mint egyik legveszedelmesebb eszköz arra, hogy a szabadelvűség örve alatt megsemmisíttessék az, mi a központosításnak, a miniszteri teljhatalomnak ellenállani tud. Esküdtszéki tárgyalás. Máj. 31-én. A bíróság részéről: elnök Sárkány József; szavazó bírák: Dáni Nándor, Jakabfalvay Gyula jegyző b. Geramb G.Az esküdtszék következő urakból alakult meg :Balázs Dénes, id. Birghofer Ignácz, Bujtor János, Hirsch Mihály, Laász Ferencz, dr. Lovik Adolf, Luzianovich Ferencz, Meleghy János, dr. Milasain Vilmos, Szilágyi Sándor, Török József, Vasskó Endre; póttagok Ferenczfy Antal, ifj. Wallheim János. Vádló:Frohner János ismert vendéglő tulajdonos személyesen,ügyvédje dr. Füzesséry Géza. Vádlott: Saphir Ede, a„Saphir Stix” életlap szerkesztője személyesen ; védőügyvédje : Okolicsányi Ödön. A vád tárgyát „Saphir Stix és Geiszel a múlt évi 24., 27., 28., 29., 30. és 1. évi 11. Geiszel 11.számában megjelent több rendbeli czikk képezi, melyben Frohner János minden nemű rágalmakkal illettetik, egyik számban különösen úgy iratik le Frohner János, mint ki társát 150 ezer forintig megcsalni iparkodott, s a többi számokban F. hitele ásatik alá, az íratván le ezekben, hogy Frohnernek oly rész söre van, hogy legutóbb is 10 ezer akót kellett a Dunába beöntenie ; továbbá, hogy a Fr. által rendezett redout-bálok oly rósz hírűek, miként tisztességes nő azokat nem is látogathatja az árként hullámzó demi- monde miatt stb. Vádló kivonatára tanuk lettek kihallgatva. Szenes Ede kereskedő vallja, hogy neki Frohner kötelezvényre adósa volt 50 ezer forinttal , s e követelését Frohnernél teljes biztonságban hitte, de midőn a „Saphir Stix“-ből olvasta, hogy Frohner hitele mennyire alászállott, hogy söre oly rész, miként azt oly nagy menynyiségben kelle a Dunába öntenie, erre megijedt és követelését Frohner ellen betábláztatta, mit csakhamar a többi hitelező is követett s a CBŐd nem sokára bekövetkezett. Lamberg Imre ügyvéd, mint tanú vallja, hogy neki egy este nagy társaságban Frohner panaszkodva beszélte el, hogy tőle Saphir Ede 175 frtot csikart ki azért, hogy egy rágalmazó czikk ellene meg ne jelenjen ; hogy Sapphir Ede folyvást zsarolta Frohnert, midőn ez utóbbi fizetni nem akart, őt újra rágalmazta és ezen rágalmazó lapokat megküldötte Frohner barátai és hitelezőinek. Beer E. tanú vallja, hogy ő volt ez ügyben közbenjáró, ő kézbesített Saphirnak 100 frtot, miért azután egy szám a kérdéses lapból újra nyomatott és abból a Frohnert rágalmazó czikk kihagyatott. A bíróság előtt Saphir Edének két névjegye és egy számla mutattatott fel; az egyik névjegyen az áll, hogy „gyorsan kell az ügyet elintézni, mert ma már péntek levén, holnap, szombaton,a lap már nyomatni fog, “a másik névjegy enne folytatásának lenni látszik és azt tartalmazza, hogy: „mindent átvettem, a F-Fz ügy teljesen el van intézve.“ A számla 176 írtról szól , 76 frt egy lapszám kiállítási költségéül van felszámítva, 100 ft indokolatlanul. Vádlott a bíróság és tanuk kérdéseire kijelenti, hogy egyik lapszámában Frohnert erősen leakarta vágni, de ezen lapnak kefelevonata van, a lap nem jelent meg, mert Frohner kifizette neki a nyomtatási 76 frtot és ő erre új lapot nyomatott; a 100 frtra nézve kijelenti vádlott, hogy ő e 100 frtot elfogadta Frohnertől, mert ő ilyeneket el szokott fogadni. Milassin Vilmos és Ferenczfy Antal esküdtek kérdésére vádlott azt feleli, hogy ő a 100 írtról azt hitte, hogy Frohner neki ezt a lapban megjelent hirdetésekért küldi ajándékul, mire ugyancsak az esküdtek kérdéseire vádló kijelenti, hogy neki hirdetései jelentek meg a „Saphir-Stix“-ben, de ezeket ő mindig kifizette, mikről a számlákat is rögtön előmutatta. Lövik Adolf Laász F. és Szilágyi Sándor esküdtek kérdéseire vádlott kijelenti, hogy azon lap, mely az iratok közt be van csatolva, melyre a vád fősúlya van alapítva, soha meg nem jelent, megsemmisíttetett, a becsatolt lap csak kefelevonat. Vádló vádbeszédében igazolja, hogy Saphir Ede egész támadó hadjáratot intézett Frohner ellen, az 1869. évi 24. számban csak gyenge támadással kezdi meg a hadjáratot, midőn Frohner erre Saphir zsarolásainak engedni nem akart, fokozatosan jötek az erősebb támadások, végre oly aljas rágalmakká fajultak ezek, hogy Fr. végre is kénytelen volt engedni és 176 fttal várta meg pellengéreztetését; ennek lefizetése után nemcsak megszűntek a rágalmak, de sőt a lefizetés után megjelent számban Fr. már dicsértetik is ; pár hónap múlva azonban Saphir újra megjelent adóját követelni Frohnertől, és midőn Fr. újólag fizetni nem akart, megjelent az idei 11. számban a legerősebb piszkolódás Fr. ellen, mit ez utóbbi tovább nem tűrhetvén, polgári becsülete védelmét az esküdtszéknél keresi. Vádlott tagadja sértési szándékát. Védőügyvédje azt allegálja, hogy az egyik szám itt kérdésbe sem jöhet, mert kefelevonat nem lehet esküdtszéki eljárás tárgya ; az életlapoknak sok szabad, és ha Saphirt most elítélik, ezzel megölték az életlapokat; egyébként vádlott nem ellensége Frohnernek, sőt csődbeesése után ennek esete felett lapjában résztvétét is kifejezé, mit védő felolvas. A czikkben egyébként Lohner, és nem Frohnerről van szó. Elnök összegízi röviden a tényállást azon kérdés felett, vájjon a* Geiszelnek próbalenyomatban bemutatott száma ítélet alá bocsáttassék-e ? a bíróság visszavonul s csakhamar kihirdetik a végzést, hogy szen szám ítélet alá bocsáttatik; mik után elnök felteszi a kérdéseket: 1. foglaltatik-e a „Saphir Stix“ 1869.évi 24. számában megjelent czikkben Frohner J. ellen rágalom, vagy nem ? 2. foglaltatik-e rágalom a 27. számban, vagy nem ? 3. foglaltatik-e a 28. számban rágalom, vagy nem ? 4. hason kérdés egy másik czikkre ugyanezen számban. — 5. ugyanezen kérdés a 29. számra, 6. ugyanezen kérdés a 30. számra. 7. ugyanezen kérdés egy másik czikkre a 30. számból.—8. a „Geiszel“ bemutatott számának eladása megkezdetett-e vagy nem? 10. foglaltatik-e Fr. ellen rágalom a „Saphir Stix“ i. e. 11. számában ? II. vádlott-e mindezek szerzője, vagy nem ? 12. mindezekért vétkes-e vádlott, vagy nem ? Vádló az első kérdéstől eláll; a második kérdés vonatkozik a „Saphir Stix“ben az „U n glück-Ch r o n ik“ rovat alatt megjelent czikkre, hol az iratik, hogy Frohner J. az idén két bohócz estélyt fog rendezni. A 3-dik kérdés vonatkozik ugyanazon lapban megjelent „Feind aus dem Freunde“ cziti czikkre, melyben az állíttatik,hogy bizonyos Lohner barátját Lorstingert 150 ezer forintig akarta megcsalni. A 4-ik kérdés vonatkozik az ugyanazon lapban megjelent rövid közleményre, melyben azt írja, hogy Frohner 50 ezer forintját falazta be Forstingernek. Az 5-ik kérdés vonatkozik a „Saphir-Stix“ azon czikkére, melyben azt írja, hogy Frohnernek 10 ezer akó söre megromlott, úgy hogy a Dunába kellett azt önteni. A 6-ik kérdés egy a lapban megjelent életre vonatkozik, melyben azt irja, hogy Frohner mily felülmulhatlan ezermester, kinek söre leghíresebb Budapesten. A 7-ik kérdés egy a „Saphir Stix“-ben János czím alatt megjelent balladára vonatkozik, melyben Frohner úgy iratik le, mint egy ámító, csaló. A 8-ik kérdés a „Geiszel“-nek próbaszámára vonatkozik. A 9-ik kérdés a „Saphir-Stix“-ben „Aus dem Redouten-Läten“ megjelent czikkre vonatkozik, melyben ócsárolja a redout konyháját, báljait, közönségét. Azt írja, hogy e bálokat tisztességes nő már nem is látogathatja, mióta Frohner a „demimmonde-ot“ meghonosítá. A 10-ik kérdés egy ártatlan élet Frohnerre. Az esküdtek visszavonulván, egy órai tanácskozás után kihirdetik a szavazás eredményét, mely szerint az esküdtek az első kérdésre nem szavaztak, a 2-ik kérdésre 11 nem, 1 igen; a 3-ik kérdésre 11 igen, 1 nem; a 4-ik kérdésre egyhangúlag nemmel; az 5-ik kérdésre 11 igen, 1 nem; a 6 ik kérdésre egyhangúlag nemmel; a 7-ik kérdésre 11 igen, 1 nem; a 8-ik kérdésre egyhangúlag igennel; a 9-ik kérdésre 8 igen, 1 nem; a 10-ik kérdésre egyhangúlag nemmel; a 11-ik kérdésre egyhangúlag igennel; a 12-ik kérdésre 10 igen, 2 nemmel szavaztak. A 9-ik és 10-ik kérdésre titkosan, a többi kérdésekre nyilvánosan szavaztak. Vádló kijelenti, hogy ő nem beszülni akar csak becsületét védi, s a büntetés kiszabását a bíróságra bízza. Minek folytán vádlott 4 havi fogságra, 200 frt birságra ítéltetett és 61 frt perköltségben elmarasztaltatott. Belföld- Debreczen, május 24. Az „Alföldi Hírlap“ 59-ik számában közrebocsátott felhívás folytán, folyó május 22-kén a „Fehér ló“ vendéglő nagyteremében, helybeli hitrokonaink igen szép számmal jelentek meg és Berger H. hitközségünk tagja a gyűlést megnyitó beszédében, a Parlamentarismus rendszabta modorában, velős kifejezésekkel és szokott higgadtságával az egybegyűlés czélját körvonalazta, s hangsúlyozta azt, miszerint mi az országos congressusi alapszabályok szerinti egy