Pesti Napló, 1870. szeptember (21. évfolyam, 207-236. szám)
1870-09-27 / 233. szám
roszágot befedező zászlója alatt! „Isteni küldetés“,„kultúrai föladat“,„civilisátori hivatás“— hányszor lehetett volna e szép szavakat igy fordítani le : „jogtiprás“ -- önkénykedés“ — „nemzetölés!“ — És az ily magának önkényesen tulajdonított világhivatás elfogultságában, — melynek örve alatt aztán minden gonoszságot szentesítve lát a szem — egy nemzet sem lélegzik mélyebben, mint a német. Olvassák csak meg még híres államtudósainak munkáit, melyeknek a hírlapok mai okoskodásainsak fölkapott viszhangját képezik, azokban is világosan bebizonyítódik, (!) hogy a román népek túlélték magukat, elvénültek, hanyatlanak testben és lélekben, s helyökre a germán faj fris, életerős népei állanak. A szláv népekről még szomorúbban szól a lecske. Avagy nem másodszor ismétlődik-e ez a théma a történelemben; nem ugyanazon praetensiókkal, nem ugyanazon álmokkal és törekvésekkel lépett föl a germánság Európában, melyekkel hajdan a római világ romjain berendezte magára és egész földrészünkre sok vihart és viszályt hozott világuralmát ? A jelek, a szavak, a tények az akkor és a most közt veszedelmesen hasonlóak. Tudjuk, hogy van egy, ami teljesen megváltozott: az Ottók, a Frigyesek korának szellemét nem hozhatja vissza többet a Vilmosok, az új Frigyesek bármily győzedelme sem. Ez a korszellem, a népek szabadságának ezen eszméje utat fog törni magának a német nemzet közt is, s amint ez teljesedésbe megy, akkor megszűnik Németország az európai népek nyugtalanításának és méltó aggodalmainak tárgya lenni, s lesz aj helyett a szabadsággal párosult béke és műveltség tűzhelye. De hogy ezen üdvös fordulatnak kora rövid idő alatt bekövetkezhetnék , abban kételkedünk. A győzelmi mámor, kivált mikor az új és szokatlan, nem szokott egy könnyen elpárologni a diadalittas népek fejéből. Ilyenek, véleményem szerint, kilátásaink. Az európai népek valószínűleg urat cseréltek; a vezetés, a suprematia más kezekbe készül átmenni._Örüljön a cserének, a ki tud! A Jules Favre és Bismarck gróf közt folyt békealkudozásokról. A londoni reggeli lapok f. hó 22-kéről a kormánytól származó következő közleményeket hozzák a franczia külügyminiszter és a porosz kanczellár közt folyt békealkudozásokról . A tárgyalások Ferriéresben folytak báró Rothschild egyik pompás falusi lakában, Páristól néhány mértföldnyire. A meghatalmazottak eddig még csak azon kérdéssel foglalkoztak, hogy az egyezkedés feltételei miként lennének hitelesíthetők egy gyűlés által Francziaország részéről. A „Daily Dews“-nak távírják Berlinből, hogy az ottani amerikai követ felsőbb helyen hallotta, miszerint Jules Favre, ki csak magánszemélyképen fogadtatott el Bismarck gróftól, ez utóbbitól azon közleményt vette, hogy Németországra nézve a franczia Mosel és Rajnavidéki várak leírása azon conditio sine qua non, mely nélkül békekötésre gondolni sem lehet. Azonkívül jelenti a „Daily News“, hogy tegnap reggelig az említett pont nem volt még eldöntve s hozzáteszi, hogy Jules Favre az ideiglenes kormánytól fel van hatalmazva, a legmeszszebbre menő engedményeket tenni. Hogy miben álljanak ez engedmények, az is ki van fejtve. Legközelebb 100 millió font sterling hadi kárpótlás, azután az erősségek lerontása, sőt utoljára Elsass és Lothringia semlegesítése is megadható volna. A „Times“ ezen adatok fejtegetésénél állítja, hogy a tulajdonképi feltételekről még előlegesem nem volt szó, amit a többi lapokkal egyetértőleg jó jelnek nyilatkoztat ki. Ami Bismarck grófnak azon nyilatkozatát illeti, hogy az ideiglenes kormánynyal alkudozásokba lépnie lehetetlen, a lap azon nézetben van, hogy J. Favrenek ebbe már eleitől fogva bele kellett egyeznie. Azután úgy nyilatkozott volna Bismarck gróf, hogy ily körülmények közt minden további tárgyalás felesleges, erre azonban a franczia felhatalmazott valószínűleg azon ellenvetést tehette, hogy a jelenlegi kormány tényleg mégis az egész országban el van ismerve, és általában az egyes szakadásoknak is, mint Lyonban, el kell tülniök, mihelyt a kormányak szabad keze lesz. Eddig, valamint azon további pontig, hogy az ideiglenes kormány anyagi biztosítékok adására késznek nyilatkozik, a „Times“ a tárgyalások menetét igen egyszerűnek tartja. Innen kezdve azonban úgy vélekedik, több lehetőség áll nyitva. Először bizonyítékokat követelhetett volna a szövetségi kancellár arra nézve, hogy az ideiglenes kormány csakugyan képes garantiákat adni, és akkor a felelet az lehetett volna, hogy a garantiák arányban állnak a feltételekhez, tehát utóbbiak volnának előbb tárgyalandók. Valószínűbb azonban a „Times“ szerint, hogy J. Favre közvetett módon iparkodott az ideiglenes kormány hatalmát kimutatni, hogy a blokáde, megszüntetésére, a hajóhad visszahivatására, az ügyek vezetésére Párisban, hivatalnokok akadálytalan kinevezésére a tartományokban utalt. Ezzel azonban Bismarck gróf valószínűleg nem leend megelégedve, hanem bizonyítékokat fog kívánni a strassbourgi és metzi parancsnokok engedelmessége iránt, és itt Jules Favre talán azzal iparkodandik kitérni, hogy az előbb tárgyalandó békefeltételekre fog visszatérni. Hogy a tárgyalás oly sokáig forgott e pont körül, az a vezérlap nézete szerint különben oda látszik mutatni, hogy Bismarck szándékosan halogatja kissé a dolgot, és a czikk folyamában ezen feltevés mellett azon törekvésen kívül, hogy a párisiak az ostrom előkészületei által regpuhittassanak, azon lehetőség is hozatik fel, hogy magában a porosz táborban sem egyeztek még egészen meg a teendő követelések iránt. Metz. A „Köln. Ztg.“-nak következőket imák Ponta-Moussonból, f. hó 20-áról: Bazaine tábornagy tegnapelőtt parlamentárt küldött és különféle lapokat kért, mivel két hét óta el van zárva minden közlekedéstől és már nem is tudja, mi történik a világban. Erre megküldték neki a főhadiszálláson található volt összes angol, belga és német lapokat. Tegnap levelet küldött Bazaine, melyben bizonyos feltételek mellett késznek nyilatkozott kapitulálni; egy tiszt a királyi főhadiszállásra vitte e levelet. A Metzben bezárt csapatok között, úgy hallatszik, nagyon pusztít a vérhas és a hagymáz, és a fegyelmetlenség annyira kezdene lábrakapni, hogy különösen ez utóbbi Sirhatja Bazaine tábornagyot azon elhatározásra, hogy ráálljon oly kapituláczióra, melyben szabad elvonulás becsülettel és fegyverrel engedtetik meg neki azon ígéret fejében, hogy három hónapig nem fogja a fegyvert újra használni. A „Köln. Ztg.“ ezen tudósítása, különösen Bazaine helyzetére nézve, túlzásnak látszik, legalább minden eddigi egyéb tudósításokkal ellenkezik. Egy Chemseyből az „Elb. Ztg.“-hoz érkezett levélben ezeket írják : Lovasságunknak néha-néha sajátságos, de nem véres tevékenységet kell kifejtenie. Metzből tudniillik gyakran kisebb léggömböket bocsátnak fel, melyeket el kell fognia. A szükség leleményessé tesz, és csak azt lehet feltenni, hogy ezen léggömbök által áttörhetlen és kérlelhetlen előőrseink fejei fölött új közlekedést akar megnyitni Francziaország többi részeivel. E részben mindenesetre azon feltevésből indulnak ki, hogy az egyik vagy másik léggömb, valamely hazafi kezeibe kerülhet, ki a benne foglalt titkos irományokat Paksba juttatja. Habár a legtöbb léggömb eddig csak üdvözleteket és incselkedéseket tartalmazott a mi részünkre, mégis azt hiszem, hogy ennek csak az lehet czélja, hogy ámítsanak, és ne engedjék megszülemteni azon véleményt, hogy azok fontosabb közleményekre is használtathatnak. Ma reggel Chemsey fölött lengett egy léggömb, de oly magasságban, hogy nem lehetett soká követni siránya Metz felé vitt. A francziák a maguk nemében mégis ravaszok, ezt bizonyítja ezen megbüntetetlen kémek használatának eszméje. Mert ha sokat el is fogunk közülök, azokról, melyek éjjel szállnak el fejeink fölött, sejtelmünk sincs, és a felsőbb régiókban állítani fel előőrsöket, az még a nap megparancsolva. L ao n. Vilmos, mecklenburgi herczeg egy nejéhez intézett levélben így írja le a laoni katastrophát: A felrobbanás déli 12 órakor történt, a tettesek már ki vannak derítve, altisztek voltak az erőd tüzérségéből, kik a parancsnok tudtával vagy tudta nélkül felgyújtották a lőporkamrát. De minden oda mutat, hogy a légbe röpítés elő volt készítve, mert sok gránát és bomba, azonfelül kövek és fadarabok röpültek fel. Veszteségünk a következő: egy tiszt halva, nyolcz tiszt (köztök én törzskarommal) sebesülve, 34 altiszt és katona halva, 63 aliszt és katona sebesülve. (7 ló halra.) Az én lovam, ami hihetetlen, nem szenvedett sérülést. Lehmann törzskari ordonnance könnyű sebet kapott fején és itt van mi velünk, lova meghalt. A többi lovak odalenn a külvárosban, hol a lezuhanó kövek, gránátok stb. iszonyú pusztulást okoztak , szétszakították köteleiket, eliramodtak és többnyire megsérült, de tegnap már velünk mentek. A városnak a fellegvárhoz legközelebb fekvő része összeomlott vagy összeromboltatott. A mozgó nemzetőrség és a lakosság vesztesége bátran 7—800-ra tehető, így bűnhődött az árulás, hogy magukat a francziákat legjobban sújtotta. Embereink utólag példásan viselték magukat, és igen természetes dühök daczára semmi kegyetlenséget sem követtek el. A tábornok, aki maga is megsebesült, és a többi tisztek természetesen nem bocsáttattak szabadon. A szász korpusherczeg, igen szeretetreméltón azonnal másnap reggel hozzám jött és magán kívül volt. Ezredeim ismét teljesen ki vannak egészítve. Toulról mit sem tudok. A tegnapi út után bágyadt vagyok és hogy kíméljem magamat, mozdulatlanul fekszem. A golyó, mely a távcsőben akadt meg és véresre zúzta jobb felezombomat, már begyógyult (Szó szerint!) De a kövek vagy gerendák által kapott zúzódás még nagyon fel van dagadva és bizonyosan még egy hétig fog a lovaglásban akadályozni. Bottal is csak nagyon nehezen járok. Az első magyar jogászgyűlés. Az I. szakosztály ülése. Az ülést Szilágyi Dezső miniszteri tanácsos mint az állandó bizottság által kijelölt ideiglenes elnök nyitja meg. Az alapszabályok szerint megkívántató névsor-felolvasás megtörténtnek vétetik, valamint felolvasottnak az indítványok jegyzéke is, miután a hivatalos értesítő a „Themis“ a bejáratnál mindenkinek kézbesíttetett. Ideiglenes elnök b. Apor Károlyt a marosvásárhelyi kir. tábla elnökét ajánlja a szakosztály elnökévé; ajánlott jelen nem létében jelölteket Wenzel Gusztáv és Hoffmann Pál hozatnak szóba. Wenzel kéri választóit: vennék tekintetbe sokoldalú elfoglaltságát, valamint azon körülményt is, hogy egy indítványa is fog tárgyaltatni, melyek eléggé igazolják az elnökség téli vonakodását. Ennekutánra Hoffmann Pál elnöknek, Simonfy Gusztáv a debreczeni ügyvédegylet elnöke alelnöknek, dr. Stiller Mór, dr. Wenzel Tivadar és dr. Löw Tóbiás jegyzőkké választatnak. Elnök felhívja dr. Györy Elek ügyvéd urat mint dr. Wenzel Gusztáv indítványának: „a törvénytelen gyermekek jogi rendezéséek előadóját, Véleményének előterjesztésére. Szilágyi Dezső az alapszabályok értelmében kívánja, hogy indítványozó indokait terjeszsze elő, mire indítványzó Wenczel Gusztáv megjegyzi, miszerint azok már, ki lettek nyomatva és ehhez képest tán fel kellene olvastatni. Jegyző felolvasván az indítványt Györy Elek előadó következőkben terjeszti elő véleményét: „Alig van kérdés, mely a jogtudós és törvényhozó beható vizsgálatát nagyobb mértékben igényelné s a melynek helyes megoldása nehezebb feladatot képezne, mint az, melyet indítványozó a magyar jogközönség vizsgálata és véleménynyilvánítása tárgyául előterjesztett stb. „Azon kifejezést azonban, hogy ez az indítvány értelmében a 19. század szellemének megfelelő-seg történjék, igen tágnak tartom arra nézve, hogy azt a jogászgyűlés szorosabb és tüzetesebb meghatározás nélkül véleménye nyilvánítására nézve alkalmasnak találja“. * . , „És hogy mit ért tüzetesebben e kifejezés alatt, a feltett kérdésekből ki nem vehető, és saját véleménye elhallgatásával csupán nyilatkozásra hívja fel a jogászgyűlést. Már ez okból is előadói tisztemben állónak tartottam határozott nyilatkozatot terjeszteni elő, stb. stb. stb.“ Jelentse ki a jogászgyűlés, hogy a törvénytelen gyermekek jogi állapotának törvény általi szabályozása mielőbb szükséges, és hogy a szabályozásnak irányadóként következő elveket tekinti : 1) Hogy jogi különbség állapíttassák meg a törvénytelen gyermekek és törvényes születésűek közt. 2) hogy a törvénytelen gyermekek jogi állapotának törvény általimegállapítása hazánk erkölcsi állapotának figyelemmel tartása mellett történjék s annak állapotához képest legyen tágabb vagy szükebb. 3) hogy főleg oly tekintetben állapitassanak meg jogi különbségek, melyeknek kihatása a nemzőkre legnagyobb. 4) hogy a jogkör meghatározása semmi esetben szükebb ne legyen, mint amely a hivatalok, rang és méltóságokra való képesítést, a nevelést és hatást és végül a fiscus előtti öröklési jogot magában foglalja. 5) hogy egyenlő jogokkal bírjon apa és anya irányában. 6) hogy egyfelől mód nyujtassék az apa törvényes felkeresésére és kötelezésére, másfelől azt e tekintetbeni visszaélések ellenében kellő rendszabályok hozassanak.“ A vélemény felolvastával némelyek az indítványt tárgyalandónak, mások a jövő jogászgyűlésre elhalasztandónak tartják, azon kijelentéssel, „miszerint szükségesnek ismeri Wenzel Gusztáv indítványához képest a törvénytelen gyermekek jogi helyzetének törvényhozás útján leendő szabályozását.“ Ez értelemben föltétetvén elnök által a kérdés, 102 szavazó közül 46 igennel, 56 nemmel szavazván, a többség az indítványnak — ha az annak idején megnyittatik — részletes, érdemleges tárgyalását a jövő gyűlésre halasztja. Elnök ezután előterjesztvén Dr. Löw Tóbiás miniszteri fogalmazó indítványát a kötelező polgári házasság behozatala tárgyában, az indítvány mindenekelőtt felolvastatik; erre következőleg az indítványzó bővebb jogtörténeti és legislativ-politikai fejtegetésekbe bocsátkozik; a beszéd érdekes voltánál fogva, közöljük belőle a következőket: Szónok legelőször a házasság jogtörténetére, vet rövid szempillantást. A régi pogány római világban a házasságkötés polgári jogügyletnek tekintetett, melyre az államnak és a népszokásoknak nevezetes befolyása volt. A középkorban az egyház dominál, az egyház öntudatlanul átengedte az államnak a házassági jogot. Ámde az egyház nem tudott kellő alkotó erőt érvényesíteni a házassági jog terén, szabályai hiányosak s több ízben már az állam kényszerült interveniálni a középkorban is. Az államhatalom mindinkább nagyobb befolyást szerzett magának a házassági jogra és túltett a tridenti zsinat határozatain.Csak Magyarország és az egyházi állam maradtak hívek a zsinat határozataihoz. A protestantismussal új korszak nyílt meg, az általa előidézett mozgalom a társadalomra is áthatott. Az egyház üldözésekkel segített magán s ebben az államhatalom segítségére volt. Az államhatalom a protestáns házasságokat a kath. egyház alá bocsátá és viszont a protestáns államokban a kath. házasságok protestáns pap elé utaltattak. A házasság polgárosítására e három tény: prot. házasság, kath. pap előtt,kath. házasság prot. pap előtt, s vegyes házasság fő befolyással volt, mert az embereket megtanítá, hogy az állam lehetségessé tesz oly házasságokat, melyeket az egyház üldöz. Az egyház eleinte tiltakozott a beavatkozás ellen, de az államhatalom megtorolta ezt. 1768. egy genfi hivatalnok könyvet irt, melyben az foglaltatik, hogy az egyháznak elévülhetlen joga van a házasságra. Mária Terézia e könyvet a flandriai procureur által elkoboztatta, így mindinkább elvált az egyházi és állami felfogás — míg az állam saját törvényhozására bízta a házassági jog rendezését. Az indítványozó ezután a tudomány viszonyát a házassági joghoz — fejtegeti. A szabad egyház a szabad államban theóriása a házassági jogra alkalmazva annyit tesz: a házasság polgári ügylet, azért az állam törvényei alá esik, csak erkölcsi világára igyekezzék az egyház hatni. Végre indítványozó azt fejti ki, mi oka annak, hogy épen az obligatórius polgári házasságot ajánlja. Ennek előnye a következetes rendezés, alapos ellenőrzés, a házasság nyilvánossága, fentartása a szülők befolyásának, eltörlése a szükségtelen akadályoknak. Egy hátránya van csak: az egyházi ellentmondás, de ez erős a fakultatív házassággal szemben, de vajmi gyenge az obligatív irányában. Indítványozó még hazai törvényhozásunknak a házasság körüli szabályait említvén fel, a kötelező polgári házasság meleg ajánlásával zárja be beszédét. Az indítványozó után dr. Wenzel Gusztáv, mint előadó nyilatkozott az indítvány mellett. Ugyanily értelemben szólnak dr. Bozóky Alajos, Stiller Mór és Simon Flórent. dr. Györy Elek fellenben hosszabb beszédben a vallásszabadság és lelkiismereti nyugalom érdekében a facultatív polgári házasság pártolását ajánlja. A gyűlés erre szavazást kívánt, mi foganatba vétetvén, az obligatív polgári házasság minddel egy szavazat ellenében elfogadtatott, és ezen szakosztályi határozat teljes ülési előadójává indítványozó dr. Löw Tóbiás választatott. Dr. Hoffmann Pál elnök azon kijelentéssel zárja be a szakosztályi ülést, hogy azon napot, melyben ezen nevezetes határozat kimondatott, „élete legszebb perczei“ közé számítandja. A második szakosztály ma nem tartott ülést, mert a tagok nem jelentek meg kellő számban. A harmadik osztály ülése sept. 26-án. Ezen osztály, a büntetőjogi osztály, ma Engert pest megyei ügyész következő indítványát tárgyalta: „A büntető törvénykönyv alkotása alkalmával a halál mint büntetés mellőzendő“ Brode Lipót ellen indítványt nyújtott be hosszabb indokolással. A halálbüntetés eltörlése mellett szóltak dr. Dárday Sándor, Nagy József és indítványozó; ellene dr. Pulszky Ágost, Várady Mihály, Guth György. A vitát nem fejezték be ma. A bővebb tudósítást holnapi esti lapunkban közöljük, „hogy a közjegyzők működésükben csak a törvénynek legyenek alárendelve, és az általuk hatáskörükön belül felvett okmányok közokirati erővel bírjanak.“ Ezen határozat szakosztályi előadójává dr. Környei Ede választatott. A IV. osztály ülése. Pósfay K., ki az állandó bizottság részéről a IV. szakosztály megnyitásával van megbízva, az ülést megnyitja és a tagokat az elnök választására felhívja, egyszersmind elnökül Szentléleky Gyula urat, a kassai ügyvédegylet elnökét ajánlja. Az ajánlat elfogadtatott, és Szentléleky úr rövid köszönő igékkel az elnöki széket elfoglalja. Alelnökké Pósfay Károly, jegyzőkké Teleszky István, Szathmáry Lajos és Ajkai Károly urak választottak. A napirend tárgya a közjegyzőség honosítása tárgyában beadott indítvány. Az indítványt benyújtja Pósfay Károly. Előadó: dr. Környei Ede. Az eredeti indítvány így hangzik: Mondja ki a magyar jogászgyűlés, „hogy jogbiztonsági állapotunk javítását eredményező egyik lényeges jogi reformkép, valamint a forgalom élénkítésére s a hitel emelésére, a népünkben elgyengült jogérzet szilárdítására, a társadalmi rend és józan szabadság gyámolítására és irányadó, hathatós befolyást gyakorló segédeszközkép is, a czélszerűen szervezett közjegyzői intézetnek, oly hivatási hatáskörrel hazánkban történendő behozatalát tekinti, mikép a közokiratok intézményének és egyáltalában a magánjogi téren szükséges jogbiztossági előintézkedéseknek összes teendői, a behozandó közjegyzői intézet kizárólagos hivatási hatáskörébe soroltassanak, nemkülönben mikép a közjegyzők által kiállítandó közokiratoknak végrehajtói és kizárólagos telekkönyvi bekeblezés jogerő tulajdoníttassék.“ Az előadó előterjeszti az indítványt és indokolja. A törvénykezési szerkezet közegei nálunk a bíróságok és ügyvédek. Az ügyvédek által kiadott iratok csak magán iratok, melyeket a bíróság hitelesnek ismerni nem köteles. Közhitelességű iratokat csak a hiteles helyek állíthattak ki, de ezek a jelen kor igényeinek és a jogi forgalomnak meg nem felelhettek. Amint a váltójegyzők közhitelességű okmányokat adnak, úgy szükség van ily köztörvényi jegyzőkre is. Hazánkban évszázad óta voltak ily hiteles személyek, az ország nagybírái, de ezek hatásköre megszűnt, és ma csak ama néhány egyházi hiteles hely maradt fenn. Ezután több gyakorlati példával bizonyítja a közjegyzőség szükséges voltát. A közjegyzőség azon intézmény, mely az állam által azon tekintélylyel láttatik el, hogy a bíró az általa kibocsátott okiratokat hiteleseknek elismerni tartozik. Ezen intézmény vezércsillaga: a jogbiztonság. Halmossy Endre a következő indítványt nyújtja be : Mondja ki a magyar jogászgyűlés meggyőződéseként : „Törvénykezési rendszerünk korszerű átalakításának szükségképi követelménye, hogy a közjegyzői intézmény, mint a bíróságtól és ügyvédségtől teljesen elkülönített, működésében csak a törvények alá rendelt, és hatáskörén belül közhitelességgel felruházott okmányok kiállítására jogosított külön önálló közhivatal szerveziessék.“ Margittay Dezső barátja a közjegyzői intézménynek, ámde az indítvány több pontját nem helyeselheti. A közjegyző nem lehet hivatva egyébre, mint arra, hogy az állam által közhitelességgel láttassák el okiratok kiállítására, azért a törvények imperatív végrehajtása rá nem bizatkozik, sem más heterogén feladatok elvégzése. Azért ezen irányban szintén egy módosítványt nyújt be. Bogdány Lajos a tanácskozási szabályokhoz szól. A jogászgyűjtésnek nem célja a részletek kifejtése, hanem a jogfejlődés vezéreszméinek megmutatása. Azért először in principio kéri kimondani a közjegyzői intézmény behozatalát. Sajnos, hogy a magyar jogászgyűlésen még a fölött kell vitázni, hogy behozassék , de miután erősen hiszi, hogy elfogadtatik, kéri először elvben kimondani, a közjegyzőség behozatalát. Halmossy Endre szintén csak elvet akar kimondani, mert a részletek kifejtése ide nem tartozik. De egyszerűen nem elég kimondani a közjegyzőség behozatalát, mert ez csak parázis, hanem a hatáskört is ki kell szabni, melyben az behozassék. A közjegyzőség ellen a közvélemény egy része hangosan tiltakozik, de felfogása téves.Azon okok melyek 1860-ban a közjegyzőség megszüntetését eszközölték, részint alkotmányos aggályok voltak, részint az osztrák közjegyzői rendszernek hiányai, melyek a közjegyzői intézményt gyűlöletessé tették. De a helyesebb szabályozás mellett e gyűlölet és aggály okai eltűnnek. Az indítvány a részletekbe is bevág, azért azt nem pártolhatja, mert ezek a polgári perrendtartásba valók, és nem lehetnek tárgyai a jogászgyűlés enunciatióinak. Azért saját módosítványát ajnálja. Kacziány Nándor ki akarja mondani a közjegyzői hivatal szükségességét, de csak a forgalom élénkítése és a nemzetközi hitel emelése tekintetéből és pártolja Halmossy módosítványát. Boór József nézete szerint a közjegyzői hivatal a legszűkebb hatáskörrel hozandó be, névszerint csak a közokmányok kiállítására. Ajánlja Halmossy indítványát. A kérdéshez szólnak még Teleszky István, [ Ury József, Schulek Gusztáv. [ Pósfay mint indítványozó végszóval él, és ■ hosszasabban ajánlja módosítványát. Az elnök határozatképen kimondja, hogy a [szakosztály egyhangúlag óhajtja a közjegyzőségi intézmény, behozatalát. Most hosszas vita fejlődött ki a kérdés feltétele iránt, melyben Környey, Bogdány, Pulszky Ágost vettek részt. Délután 3 órakor folytattatok az ülés és hosszas vita után Halmossy következő módosítványa fogadtatott el: „Törvénykezési szerkezetünk korszerű átalakításának szükségképi követelménye, hogy a közjegyzőség, mint a bíróságtól és ügyvédségtől teljesen elkülönített, önálló közintézmény szerb Karagyorgyevics-per. Néhány nap múlva Pesten fog lejátszatni azon véres dráma utolsó felvonása, melyet három évvel ezelőtt Obrenovics Mihály szerb fejedelem gyilkosa visceniroztak. A közvetlen gyilkosok és számos bűntársaik már két év előtt életekkel meglakoltak merényletekért, de a szerb kormány perükben támpontokat vélt fölfedezhetni az iránt, hogy az összeesküvés fészke tulajdonképen nem Szerbiában, hanem Magyarországon van. Szerbiában ugyanis, mióta az a török járom alól felszabadult, eddig felváltva az Obrenovics és Karagyorgyevics családból származó fejedelmek uralkodtak , és Obrenovics Mihály meggyilkoltatása után Belgrádban biztos adatokat véltek leírni az iránt, hogy az öszszeesküvés feje a Karagyorgyevics család, és czélja nem más, mint Karagyorgyevics Sándor fiát, Pétert, hozni ismét a szerb trónra. A miért is a bűnpert tárgyaló belgrádi törvényszék a Karagyorgyevics családot, mely 1858 óta, midőn Karagyorgyevics Sándor kénytelen volt elhagyni a szerb fejedelmi széket, Magyarországon tartózkodik , in contumaciam elítélte. A magyar kormány fel is isónttatott, hogy ezen ítéletet végrehajtsa. Miután azonban a magyar kormány azon felfogásból indult ki, hogy oly egyének, kik a magyar szent korona oltalma alatt élnek, csak a magyar törvények megszegéséért vethetők büntetés alá, megtagadta ugyan a belgrádi törvényszék ítéletének végrehajtását, de egyszersmind vizsgálatot rendelt el arra nézve, vájjon a magyar törvények oltalma alatt élő egyének vettek-e részt a fejedelmi gyilkosságban olykép, hogy a magyar törvények szerint büntetendők lennének. A vizsgálat megtartatott herczeg Karagyorgyevics Sándor, ennek titkára Trifkovics Pál, és Stankovics Fülöp kereskedő ellen. Múlt évi február hóban ment végbe a vallomások hitelesítése, minek befejeztével a törvényszék a vádlottak perbefogását elhatározd. Ez ellen vádlottak felebbezéssel élvén, úgy a másod, mint a harmadbíróság a perbefogási határozatot helyben hagyta azon módosítással mindazáltal, hogy a per ne a gyilkosságban való részvétel, hanem a gyilkosságra való izgatás tárgyábani indíttassák meg. Ez után megkezdetett az írásbeli tárgyalás, mely jelenleg már szintén be van fejezve, úgy hogy a per csak az előadásra, illetőleg ítélethozásra vár, ami f. hó 29-én fog megkezdetni, és a következő napokon fog folytattatok * * . A vádirat. Áttérve a per tárgyára, a periratokból a következő momentumokat emeljük ki. Sztrokay, pestvárosi főügyész által benyújtott vádirat a legfőbb súlyt arra helyezi, hogy Radovanovics Pál, a merényletnél egyik főtettes, és az egész összeesküvésnek feje, Karagyorgyevics Sándornak szerbiai ügyeire nézve rendszeres ügyvédje és általános meghatalmazottja volt, és beismerte, hogy 1867-ben Karagyorgyevicscsel abban állapodott meg, hogy a szerb fejedelem szükség esetén gyilkosság által távolíttassák el, oly czélból, hogy Karagyorgyevics Péter jusson a kormányra. E czélra Radovanovics a Karagyorgyevics család szerbiai jószágainak felügyelőjétől Vilotjevicstől többször nagyobb pénzösszeget is vett fel. A vádirat beismeri, hogy Radovanovics viszszavonta később Karagyorgyevicset terhelő vallomását, de ezen visszavétel indokoltnak annál kevésbé vehető, mert Radovanovics Pál egy levelet irt Trifkovicshoz, melyben vallomásának Karagyorgyevicset terhelő részeit visszavonni ígéri, ha Karagyorgyevics 30,000 frtot küld családja számára. És mivel Radovanovics ezen levelét törvényszéki nyilvános ülésben magáénak elismerte, semmi kétség sem lehet az iránt, hogy Radovanovics Pált, Karagyorgyevicset terhelő vallomása visszavonásában egyedül az annak fejében követelt tetemes jutalom elnyerésének reménye vezérli. Továbbá Vilotievics, a jószágfelügyelő bevallotta, hogy 1867-ben Karagyorgyevics és Trifkovics itt Pesten azt mondották neki, hogy a fejedelem meggyilkolásán dolgoznak, és meghagyták neki, hogy ha hivatalát elveszteni nem akarja, szándékukat elősegítse, hogy Radovanovicsnak anyiszor, amenyiszer kér, pénzt szolgáltasson ki. A jószágfelügyelő később Trifkovicstól a herczeg titkárától 27,000 frtot vett át Karagyorgyevicsnak azon szóbeli utasításával, hogy a fejedelem meggyilkolása után azt Radovanovicsnak átszolgáltassa. Vádlott, Karagyorgyevics Sándor herczeg ugyan azt hozza fel, hogy neki csak annyi vagyona van, amennyiből családját tisztességesen eltarthatja, de be van bizonyítva a vizsgálati iratokból, hogy a fejedelmi gyilkosságot megelőzőleg vádlott tetemes összegeket kapott Oláhországból, és 1867 végén Pesten levő házát 100,000 írtért eladta. Hivatkozik a vádirat továbbá arra, hogy Zdravkovics Stankó, Karagyorgyevics Sándor belgrádi vendéglőjének bérlője bevallotta, hogy Karagyorgyevics neki a bérből 150 aranyat elengedett azon kikötéssel, hogy a vendéglőben egy szobát engedjen át Stankovics Fülöpnek, és hogy ne lássa és ne hallja, hogy ott mi történik. Másodrendű vádlott Trifkovics Pál, Karagyorgyevics herczeg titkára ellen a következő bizonyítékok forognak fenn: Radovanovics Pál saját vallomása szerint — Trifkovics Pállal 1860 óta folytonos levelezésben állott, és valahányszor Pestre jött, Trifkoviccsal mindig találkozott. Radovanovics Trifkovicsnak egy chiffrirozott ABC adott át, épen olyat, mint amilyet többi vadtársak egymás közti titkos levelezéseikben használtak , de Trifkovics Pál maga is beismeri, hogy Radovanovics Pált körülbelül 6 év óta ismeri és vele két év óta közelebbi viszonyban állott. Beismeri továbbá, hogy kihallgatása előtt egy évvel adta neki Radovanovics Pál a chiffrirozott ABC-t. Ezen kívül Trifkovics Pál Radovanovics f’lal Trifkovits Pálnak, a vallomásához csaton, chiffzirozott levele folytán 1868. évi februárban Temesvárott személyes értekezés végett összejővén, Radovanovics Pál vallomása szerint az általa elkészített alkotmánytervnek egy példányát azon utasítással adta át Trifkovics Pálnak.