Pesti Napló, 1870. szeptember (21. évfolyam, 207-236. szám)

1870-09-27 / 233. szám

roszágot befedező zászlója alatt! „Isteni kül­­­­detés“,„kultúrai föladat“,„civilisátori hivatás“—­­ hányszor lehetett volna e szép szavakat igy f­or­dítani le : „jogtiprás“ -- önkénykedés“ — „nemzetölés!“ — És az ily magának önkényesen tulajdonított világhivatás elfogultságában, — melynek örve alatt aztán minden gonoszságot szentesítve lát a szem — egy nemzet sem léleg­zik mélyebben, mint a német. Olvassák csak meg még híres államtudósainak munkáit­­, melyeknek a hírlapok mai okoskodásai­nsak föl­kapott viszhangját képezik, azokban is világosan bebizonyítódik, (!) hogy a román népek túl­élték magukat, elvénültek, hanyatlanak testben és lélekben, s helyökre a germán faj fris, életerős népei állanak. A szláv népekről még szomorúb­ban szól a lecske. Avagy nem másodszor ismétlődik-e ez a thé­­ma a történelemben; nem ugyanazon praeten­­siókkal, nem ugyanazon álmokkal és törekvé­sekkel lép­e­­tt föl a germánság Európában, me­lyekkel hajdan a római világ romjain berendezte magára és egész földrészünkre sok vihart és vi­szályt hozott világuralmát ? A jelek, a szavak, a tények az akkor és a most közt veszedelmesen hasonlóak. Tudjuk, hogy van egy, a­mi teljesen megváltozott: az Ottók, a Frigyesek korának szellemét nem hoz­hatja vissza többet a Vilmosok, az új Frigyesek bármily győzedelme sem. Ez a korszellem, a népek szabadságának ezen eszméje utat fog törni magának a német nemzet közt is, s a­mint ez teljesedésbe megy, akkor megszűnik Németor­szág az európai népek nyugtalanításának és méltó aggodalmainak tárgya lenni, s lesz aj he­lyett a szabadsággal párosult béke és műveltség tűzhelye. De hogy ezen üdvös fordulatnak kora rövid idő alatt bekövetkezhetnék , abban kétel­kedünk. A győzelmi mámor, kivált mikor az új és szokatlan, nem szokott egy könnyen elpáro­logni a diadalittas népek fejéből. Ilyenek, véleményem szerint, kilátásaink. Az európai népek valószínűl­eg urat cseréltek; a vezetés, a suprematia más kezekbe készül át­­menni._Örüljön a cserének, a ki tud! A Jules Favre és Bismarck gróf közt folyt békealkudozásokról. A londoni reggeli lapok f. hó 22-kéről a kor­mánytól származó következő közleményeket hozzák a franczia külügyminiszter és a porosz kanczellár közt folyt békealkudozásokról . A tárgyalások Ferriéresben folytak báró Roth­schild egyik pompás falusi lakában, Páristól né­hány mértföldnyire. A meghatalmazottak eddig még csak azon kérdéssel foglalkoztak, hogy az egyezkedés feltételei miként lennének hitelesít­hetők egy gyűlés által Francziaország részéről. A „Daily Dews“-nak távírják Berlinből, hogy az ottani amerikai követ felsőbb helyen hallot­ta, miszerint Jules Favre, ki csak magán­sze­mélyképen fogadtatott el Bismarck gróftól, ez utóbbitól azon közleményt vette, hogy Német­országra nézve a franczia Mosel és Rajnavidéki várak leírása azon conditio sine qua non, mely nélkül békekötésre gondolni sem lehet. Azonkívül jelenti a „Daily News“, hogy teg­nap reggelig az említett pont nem volt még el­döntve s hozzá­teszi, hogy Jules Favre az ideig­lenes kormánytól fel van hatalmazva, a legmesz­­szebbre menő engedményeket tenni. Hogy mi­ben álljanak ez engedmények, az is ki van fejtve. Legközelebb 100 millió font sterling ha­di kárpótlás, azután az erősségek lerontása, sőt utoljára Elsass és Lothringia semlegesítése is megadható volna. A „Times“ ezen adatok fejtegetésénél állítja, hogy a tulajdonképi feltételekről még előlege­sem nem volt szó, a­mit a többi lapokkal egyet­értőleg jó jelnek nyilatkoztat ki. A­mi Bismarck grófnak azon nyilatkozatát illeti, hogy az ideig­lenes kormánynyal alkudozásokba lépnie lehe­tetlen, a lap azon nézetben van, hogy J. Favre­­nek ebbe már eleitől fogva bele kellett egyez­nie. Azután úgy nyilatkozott volna Bismarck gróf, hogy ily körülmények közt minden to­vábbi tárgyalás felesleges, erre azonban a fran­­czia felhatalmazott valószínűleg azon ellenvetést tehette, hogy a jelenlegi kormány tényleg még­is az egész országban el van ismerve, és általá­ban az egyes szakadásoknak is, mint Lyonban, el kell tülniök, mihelyt a kormán­yak sza­bad keze lesz. Eddig, valamint azon további pontig, hogy az ideiglenes kormány anyagi biz­tosítékok adására késznek nyilatkozik, a „Ti­mes“ a tárgyalások menetét igen egyszerűnek tartja. Innen kezdve azonban úgy vélekedik, több lehetőség áll nyitva. Először bizonyítékokat követelhetett volna a szövetségi kanc­ellár arra nézve, hogy az ideig­lenes kormány csakugyan képes garantiákat adni, és akkor a felelet az lehetett volna, hogy a garantiák arányban állnak a feltételekhez, tehát utóbbiak volnának előbb tárgyalandók. Való­színűbb azonban a „Times“ szerint, hogy J. Favre közvetett módon iparkodott az ideiglenes kormány hatalmát kimutatni, hogy a blokáde, megszüntetésére, a hajóhad visszahivatására, az ügyek vezetésére Párisban, hivatalnokok aka­dálytalan kinevezésére a tartományokban utalt. Ezzel azonban Bismarck gróf valószínűleg nem leend megelégedve, hanem bizonyítékokat fog kívánni a strassbourgi és m­etzi parancsnokok engedelmessége iránt, és itt Jules Favre talán azzal iparkodandik kitérni, hogy az előbb tárgyalandó békefeltételekre fog vissza­térni. Hogy a tárgyalás oly sokáig forgott e pont körül, az a vezérlap nézete szerint külön­ben oda látszik mutatni, hogy Bismarck szán­dékosan halogatja kissé a­ dolgot, és a czikk fo­lyamában ezen feltevés mellett azon törekvésen kívül, hogy a párisiak az ostrom előkészületei által r­egpuhittassanak, azon lehetőség­ is hoza­­tik fel, hogy magában a porosz táborban sem egyeztek még egészen meg a teendő követelések iránt. Metz. A „Köln. Ztg.“-nak következőket imák Pont­­a-Moussonból, f. hó 20-áról: Bazaine tábornagy tegnapelőtt par­­lamentárt küldött és különféle lapokat kért, mivel két hét óta el van zárva minden közleke­déstől és már nem is tudja, mi történik a világ­ban. Erre megküldték neki a főhadiszálláson ta­lálható volt összes angol, belga és német lapokat. Tegnap levelet küldött Bazaine, melyben bi­­zonyos feltételek mellett késznek nyilatkozott kapitulálni; egy tiszt a királyi főhadiszállásra vitte e levelet. A Metzben bezárt csapatok között, úgy hallatszik, nagyon pusztít a vérhas és a hagymáz, és a fegyelmet­­lenség annyira kezdene lábrakapni, hogy külö­nösen ez utóbbi Sirhatja Bazaine tábornagyot azon elhatározásra, hogy ráálljon oly kapitu­­láczióra, melyben szabad elvonulás becsülettel és fegyverrel en­gedtetik meg neki azon ígéret fejében, hogy három hónapig nem fogja a fegyvert újra hasz­nálni. A „Köln. Ztg.“ ezen tudósítása, különösen Bazaine helyzetére nézve, túlzásnak látszik, leg­alább minden eddigi egyéb tudósításokkal el­lenkezik. Egy Chem­seyből az „Elb. Ztg.“-hoz ér­kezett levélben ezeket írják : Lovasságunknak néha-néha sajátságos, de nem véres tevékenységet kell kifejtenie. Metz­­ből tudniillik gyakran kisebb léggömböket bocsátnak fel, melyeket el kell fognia. A szük­ség leleményessé tesz, és csak azt lehet feltenni, hogy ezen léggömbök által áttörhetlen és kér­­lelhetlen előőrseink fejei fölött új közlekedést akar megnyitni Francziaország többi részeivel. E részben mindenesetre azon feltevésből in­dulnak ki, hogy az egyik vagy másik léggömb, valamely hazafi kezeibe kerülhet, ki a benne foglalt titkos irományokat Pak­sba juttatja. Habár a legtöbb léggömb eddig csak üdvözlete­ket és incselkedéseket tartalmazott a mi ré­szünkre, mégis azt hiszem, hogy ennek csak az lehet czélja, hogy ámítsanak, és ne engedjék megszülemteni azon véleményt, hogy azok fon­tosabb közleményekre is használtathatnak. Ma reggel Chem­sey fölött lengett egy léggömb, de oly magasságban, hogy nem lehetett soká kö­vetni siránya Metz felé vitt. A francziák a maguk nemében mégis ravaszok, ezt bizonyítja ezen megbüntet­etlen kémek használatának eszméje. Mert ha sokat el is fogunk közülök, azokról, melyek éjjel szállnak el fejeink fölött, sejtel­münk sincs, és a felsőbb régiókban állítani fel előőrsöket, az még a nap megparancsolva. L a­o n. Vilmos, mecklenburgi herczeg egy nejéhez intézett levélben így írja le a laoni katastro­­phát: A felrobbanás déli 12­­ órakor történt, a tettesek már ki vannak derítve, altisztek voltak az erőd tüzérségéből, kik a parancsnok tudtával vagy tudta nélkül felgyújtották a lőporkamrát. De minden oda mutat, hogy a légbe röpítés elő volt készítve, mert sok gránát és bomba, azon­felül kövek és fadarabok röpültek fel. Veszte­ségünk a következő: egy tiszt halva, nyolcz tiszt (köztök én törzskarommal) sebesülve, 34 altiszt és katona halva, 63 aliszt és katona sebesülve. (7 ló halra.) Az én lovam, a­mi hihetetlen, nem szenvedett sérülést. Lehmann törzskari ordon­nance könnyű sebet kapott fején és itt van mi velünk, lova meghalt. A többi lovak odalenn a külvárosban, hol a lezuhanó kövek, gránátok stb. iszonyú pusztulást okoztak , szétszakí­tották köteleiket, eliramodtak és többnyire meg­sérült­­, de tegnap már velünk mentek. A vá­rosnak a fellegvárhoz legközelebb fekvő része összeomlott vagy összeromboltatott. A mozgó nemzetőrség és a lakosság veszte­sége bátran 7—800-ra tehető, így bűnhődött az árulás, hogy magukat a francziákat legjobban sújtotta. Embereink utólag példásan viselték magukat, és igen természetes dühök daczára semmi kegyetlenséget sem követtek el. A tábor­nok, a­ki maga is megsebesült, és a többi tisztek természetesen nem bocsáttattak szabadon. A szász korpusherczeg, igen szeretetreméltón azon­nal másnap reggel hozzám jött és magán kívül volt. Ezredeim ismét teljesen ki vannak egé­szítve. Toulról mit sem tudok. A tegnapi út után bágyadt vagyok és hogy kíméljem magamat, mozdulatlanul fekszem. A golyó, mely a távcső­ben akadt meg és véresre zúzta jobb felezom­­bomat, már begyógyult (Szó szerint!) De a kö­vek vagy gerendák által kapott zúzódás még nagyon fel van dagadva és bizonyosan még egy hétig fog a lovaglásban akadályozni. Bottal is csak nagyon nehezen járok. Az első magyar jogászgyűlés. Az I. szakosztály ülése. Az ülést Szi­l­á­gy­i Dezső miniszteri taná­csos mint az állandó bizottság által kijelölt ide­iglenes elnök nyitja meg. Az alapszabályok sze­rint megkívántató névsor-felolvasás megtörtént­nek vétetik, valamint felolvasottnak az indítvá­nyok jegyzéke is, miután a hivatalos értesítő a „Themis“ a bejáratnál mindenkinek kézbesítte­­tett. Ideiglenes elnök b. A­p­o­r Károlyt a ma­rosvásárhelyi kir. tábla elnökét ajánlja a szak­osztály elnökévé; ajánlott jelen nem létében jelölteket Wenzel Gusztáv és Hoffmann Pál hozatnak szóba. Wenzel kéri választóit: vennék tekintetbe sokoldalú elfoglaltságát, va­lamint azon kör­ülményt is, hogy egy indítványa is fog tárgy­altatni, melyek eléggé igazolják az elnökség téli vonakodását. Ennekutánra Hoff­mann Pál elnöknek, S­i­m­o­n­f­y Gusztáv a debreczeni ügyvédegylet elnöke alelnöknek, dr. Stiller Mór, dr. Wenzel Tivadar és dr. L­ö­w Tóbiás jegyzőkké választatnak. Elnök felhívja dr. G­y­ö­r­y Elek ügy­véd urat mint dr. W­e­n­z­e­l Gusztáv indít­ványának: „a törvénytelen gyermekek jogi rendezésé­­­ek előadóját, Véleményének előter­jesztésére. Szilágy­i Dezső az alapszabályok értelmében kívánja, hogy indítványozó indokait terjeszsze elő, mire indítványzó W­e­n­c­z­e­l Gusztáv megjegyzi, miszerint azok már, ki let­tek nyomatva és ehhez képest tán fel kellene ol­vastatni. Jegyző felolvasván az indítványt G­y­ö­r­y Elek előadó következőkben terjeszti elő véleményét: „Alig van kérdés, mely a jog­tudós és törvényhozó beható vizsgálatát nagyobb mértékben igényelné s a melynek helyes megol­dása nehezebb feladatot képezne, mint az, melyet indítványozó a magyar jogközönség vizsgálata és véleménynyilvánítása tárgyául előterjesztett stb. „Azon kifejezést azonban, hogy ez az indítvány értelmében a 19. század szellemének megfelelő-seg történjék, igen tágnak tartom arra nézve, hogy azt a jogászgyűlés szorosabb és tüzetesebb meghatározás nélkül véleménye nyilvánítására nézve alkalmasnak találja“. * . , „És hogy mit ért tüzetesebben e kifejezés alatt, a feltett kérdé­sekből ki nem vehető, és saját véleménye elhall­gatásával csupán nyilatkozásra hívja fel a jo­­gászgyűlést. Már ez okból is előadói tisztemben állónak tartottam határozott nyilatkozatot ter­jeszteni elő, stb. stb. stb.“ Jelentse ki a j­o­g­á­s­z­g­y­ű­l­é­s, hogy a törvénytelen gyerme­kek jogi állapotának törvény általi szabályozása mielőbb szükséges, és hogy a szabályozásnak irányadóként következő elveket tekinti : 1) Hogy jogi különbség állapíttassák meg a törvénytelen gyermekek és törvényes születé­sűek közt. 2) hogy a törvénytelen gyermekek jogi álla­potának törvény általi­­megállapítása hazánk erkölcsi állapotának figyelemmel tartása mellett történjék s annak állapotához képest legyen tá­­gabb vagy szükebb. 3) hogy főleg oly tekintetben állapitassanak meg jogi különbségek, melyeknek kihatása a nemzőkre legnagyobb. 4) hogy a jogkör meghatározása semmi eset­ben szükebb ne legyen, mint a­mely a hivatalok, rang és méltóságokra való képesítést, a nevelést és hatást és végül a fiscus előtti öröklési jo­­got magában foglalja. 5) hogy egyenlő jogokkal bírjon apa és anya irányában. 6) hogy egyfelől mód nyujtassék az apa tör­vényes felkeresésére és kötelezésére, másfelől az­t e tekintetbeni visszaélések ellenében kellő rendszabályok hozassanak.“ A vélemény felol­­vastával némelyek az indítványt tárgyalandó­nak, mások a jövő jogászgyűlésre elhalasztan­­dónak tartják, azon kijelentéssel, „miszerint szükségesnek­ ismeri Wenzel Gusztáv indít­ványához képest a törvénytelen gyermekek jogi helyzetének törvényhozás útján leendő szabá­lyozását.“ Ez értelemben föltétetvén elnök által a kérdés, 102 szavazó közül 46 igennel, 56 nem­mel szavazván, a többség az indítványnak — ha az annak idején megnyittatik — részletes, érdemleges tárgyalását a jövő gyűlésre halasztja. Elnök ezután előterjesztvén Dr. L­ö­w Tóbiás miniszteri fogalmazó indítványát a kötele­ző polgári házasság behozatala tárgyában, az indítvány mindenekelőtt fel­­olvastatik; erre következőleg az indítványzó bővebb jogtörténeti és legislativ-politikai fejte­getésekbe bocsátkozik; a beszéd érdekes voltá­nál fogva, közöljük belőle a következőket: Szónok legelőször a házasság jogtörténetére, vet rövid szempillantást. A régi pogány római világban a házasságkötés polgári jogügylet­nek tekintetett, melyre az államnak és a nép­szokásoknak nevezetes befolyása volt. A közép­korban az egyház dominál, az egyház öntudat­lanul átengedte az államnak a házassági jogot. Ámde az egyház nem tudott kellő alkotó erőt érvén­yesíteni a házassági jog terén, szabá­lyai hiányosak s több ízben már az állam kény­szerült interveniálni a középkorban is. Az államhatalom mindinkább nagyobb befo­lyást szerzett magának a házassági jogra és túl­tett a tridenti zsinat határozatain.Csak M­a­gy­a­r­­ország és az egyházi állam maradtak hívek a zsinat határozataihoz. A protestantismussal új korszak nyílt meg, az általa előidézett mozgalom a társadalomra is áthatott. Az egyház üldözésekkel segített ma­gán s ebben az államhatalom segítségére volt. Az államhatalom a protestáns házasságokat a kath. egyház alá bocsátá és viszont a protes­táns államokban a kath. házasságok protestáns pap elé utaltattak. A házasság polgárosítására e három tény: prot. házasság, kath. pap előtt,kath. házasság prot. pap előtt, s vegyes házasság fő befolyással volt, mert az embereket megtanítá, hogy az állam lehetségessé tesz oly házasságo­kat, melyeket az egyház üldöz. Az egyház eleinte tiltakozott a beavatkozás ellen, de az államhatalom megtorolta ezt. 1768. egy genfi hivatalnok könyvet irt, melyben az foglaltatik, hogy az egyháznak elévülhetlen joga van a házasságra. Mária Terézia e köny­vet a flandriai procureur által elkoboztatta, így mindinkább elvált az egyházi és állami felfo­gás — míg az állam saját törvényhozására bízta a házassági jog rendezését. Az indítványozó ezután a tudomány viszo­nyát a házassági joghoz — fejtegeti. A szabad egyház a szabad államban theóriása a házassági jogra alkalmazva annyit tesz: a házasság pol­gári ügylet, azért az állam törvényei alá esik, csak erkölcsi világára igyekezzék az egyház hatni. Végre indítványozó azt fejti ki, mi oka annak, hogy épen az obligatórius polgári házas­ságot ajánlja. Ennek előnye a következetes ren­dezés, alapos ellenőrzés, a házasság nyilvános­sága, fentartása a szülők befolyásának, eltörlése a szükségtelen akadályoknak. Egy hátránya van csak: az egyházi ellentmondás, de ez erős a fa­kultatív házassággal szemben, de vajmi gyenge az obligatív irányában. Indítványozó még hazai törvényhozásunknak a házasság körüli szabá­lyait említvén fel, a kötelező polgári házasság meleg ajánlásával zárja be beszédét. Az indítványozó után dr. Wenzel Gusz­táv, mint előadó nyilatkozott az indítvány mellett. Ugyanily értelemben szólnak dr. B­o­z­ó­k­y Alaj­os, Stiller Mór és Simon Flóren­t. dr. G­y­ö­r­y Elek fellenben hosszabb beszéd­ben a vallásszabadság és lelkiismereti nyugalom érdekében a facultatív polgári házasság pártolását ajánlja. A gyűlés erre szavazást kí­vánt, mi foganatba vétetvén, az obligatív polgári házasság minddel egy szavazat elle­nében elfogadtatott, és ezen szakosztályi ha­tározat teljes ülési előadójává indítványozó dr. Löw Tóbiás választatott. Dr. Hoffmann Pál elnök azon kijelentéssel zárja be a szak­osztályi ülést, hogy azon napot, melyben ezen nevezetes határozat kimondatott, „élete legszebb perczei“ közé számítandja. A második szakosztály ma nem tartott ülést, mert a tagok nem jelen­tek meg kellő számban. A harmadik osztály ülése sept. 26-án. Ezen osztály, a büntetőjogi osztály, ma Engert pest megyei ügyész következő in­dítványát tárgyalta: „A büntető törvénykönyv alkotása alkalmával a halál mint büntetés mel­lőzendő“ Brode Lipót ellen indítványt nyújtott be hos­szabb indokolással. A halálbüntetés eltörlése mellett szóltak dr. Dárday Sándor, Nagy József és indítványozó; ellene dr. Pulszky Ágost, Várady Mihály, Guth György.­­ A vitát nem fejezték be ma. A bővebb tudósítást holnapi esti lapunkban közöljük, „hogy a közjegyzők működésükben csak a törvénynek legyenek alárendelve, és az általuk hatáskörükön belül felvett okmányok közokirati erővel bírjanak.“ Ezen határozat szakosztályi előadójá­vá dr. Környei Ede választatott. A IV. osztály ülése. P­ó­s­f­a­y K., ki az állandó bizottság részéről a IV. szakosztály megnyitásával van megbízva, az ülést megnyitja és a tagokat az elnök válasz­tására felhívja, egyszersmind elnökül Szent­lé­l­e­k­y Gyula urat, a kassai ügyvédegylet elnökét ajánlja. Az ajánlat elfogadtatott, és Szentléleky úr rövid köszönő igékkel az elnöki széket elfoglalja. Alelnökké P­ó­s­f­a­y Károly, jegyzőkké Teleszky István, Szathmáry Lajos és Ajkai Károly urak választottak. A napirend tárgya a közjegyzőség honosítása tárgyában beadott indítvány. Az indítványt be­nyújtja Pósfay Károly. Előadó: dr. Környei Ede. Az eredeti indítvány így hangzik: Mondja ki a magyar jogászgyűlés, „hogy jogbiztonsági állapotunk javítását ered­ményező egyik lényeges jogi reformkép, vala­mint a forgalom élénkítésére s a hitel emelésére, a népünkben elgyengült jogérzet szilárdítására, a társadalmi rend és józan szabadság gyámolítá­sára és irányadó, hathatós befolyást gyakorló segédeszközkép is, a czélszerűen szervezett köz­jegyzői intézetnek, oly hivatási hatáskörrel ha­zánkban történendő behozatalát tekinti, mikép a közokiratok intézményének és egyáltalában a magánjogi téren szükséges jogbiztossági előin­­tézkedéseknek összes teendői, a behozandó köz­jegyzői intézet kizárólagos hivatási hatáskörébe soroltassanak, nemkülönben mikép a közjegy­zők által kiállítandó közokiratoknak végrehajtói és kizárólagos telekkönyvi bekeblezés jogerő tulajdoníttassék.“ Az előadó előterjeszti az indítványt és indo­kolja. A törvénykezési szerkezet közegei ná­lunk a bíróságok és ügyvédek. Az ügyvédek által kiadott iratok csak magán iratok, melye­ket a bíróság hitelesnek ismerni nem köteles. Közhitelességű iratokat­ csak a hiteles helyek állíthattak ki, de ezek a jelen kor igényeinek és a jogi forgalomnak meg nem felelhettek. A­mint a váltójegyzők közhitelességű okmányokat ad­nak, úgy szükség van ily köztörvényi jegyzőkre is. Hazánkban évszázad óta voltak ily hiteles személyek, az ország nagybírái, de ezek hatás­köre megszűnt, és ma csak ama néhány egy­házi hiteles hely maradt fenn. Ezután több gya­korlati példával bizonyítja a közjegyzőség szük­séges voltát. A közjegyzőség azon intézmény, mely az állam által azon tekintélylyel láttatik el, hogy a bíró az általa kibocsátott okiratokat hiteleseknek elismerni tartozik. Ezen intézmény vezércsillaga: a jogbiztonság. Halmossy Endre a következő in­dítványt nyújtja be : Mondja ki a magyar jogászgyűlés meggyő­ződéseként : „Törvénykezési rendszerünk korszerű átala­kításának szükségképi követelménye, hogy a közjegyzői intézmény, mint a bíróságtól és ügy­védségtől teljesen elkülönített, működésében csak a törvények alá rendelt, és hatáskörén be­lül közhitelességgel felruházott okmányok kiál­lítására jogosított külön önálló közhivatal szer­vezi­essék.“ Margittay Dezső barátja a köz­jegyzői intézménynek, ámde az indítvány több pontját nem helyeselheti. A közjegyző nem le­het hivatva egyébre, mint arra, hogy az állam által közhitelességgel láttassák el okiratok kiál­lítására, azért a törvények imperatív végrehaj­tása rá nem bizatkozik, sem más heterogén fel­adatok elvégzése. Azért ezen irányban szintén egy módosítványt nyújt be. Bogdány Lajos a tanácskozási szabá­lyokhoz szól. A jogászgyűjtésnek nem c­élja a részletek kifejtése, hanem a jogfejlődés vezéresz­méinek megmutatása. Azért először in principio kéri kimondani a közjegyzői intézmény beho­zatalát. Sajnos, hogy a magyar jogászgyűlésen még a fölött kell vitázni, hogy behozassék , de miután erősen hiszi, hogy elfogadtatik, kéri először elvben kimondani, a közjegyzőség be­hozatalát. Halmossy Endre szintén csak elvet akar kimondani, mert a részletek kifejtése ide nem tartozik. De egyszerűen nem elég kimon­dani a közjegyzőség behozatalát, mert ez csak parázis, hanem a hatáskört is ki kell szabni, melyben az behozassék. A közjegyzőség ellen a közvélemény egy része hangosan tiltakozik, de felfogása téves.Azon okok melyek 1860-ban a közjegyzőség meg­szüntetését eszközölték, részint alkotmányos aggályok voltak, részint az osztrák közjegyzői rendszernek hiányai, melyek a közjegyzői intéz­ményt gyűlöletessé tették. De a helyesebb szabá­lyozás mellett e gyűlölet és aggály okai eltűnnek. Az indítvány a részletekbe is bevág, azért azt nem pártolhatja, mert ezek a polgári per­­rendtartásba valók, és nem lehetnek tárgyai a jogászgyűlés enunciatióinak. Azért saját módo­­sítványát ajnálja. Kacziány Nándor ki akarja mondani a közjegyzői hivatal szükségességét, de csak a forgalom élénkítése és a nemzetközi hitel emelése tekintetéből és pártolja Halmossy mó­­dosítványát. Boór József nézete szerint a közjegyzői hi­vatal a legszűkebb hatáskörrel hozandó be, név­­szerint csak a közokmányok kiállítására. Ajánlja Halmossy indítványát. A kérdéshez szólnak még Teleszky István, [ Ury József, Schulek Gusztáv. [ Pósfay mint indítványozó végszóval él, és ■ hosszasabban a­jánlja módosítványát.­­ Az elnök határozatképen kimondja, hogy a [szakosztály egyhangúlag óhajtja­­ a közjegyzőségi intézmény, behoza­­­­talát. Most hosszas vita fejlődött ki a kérdés felté­tele iránt, melyben Környey, Bogdány, Pulszky Ágost vettek részt. Délután 3 órakor folytattatok az ülés és hosszas vita után Halmossy következő mó­­dosítványa fogadtatott el: „Törvénykezési szerkezetünk korszerű átala­kításának szükségképi követelménye, hogy a­­ közjegyzőség, mint a bíróságtól és ügyvédségtől teljesen elkülönített, önálló közintézmény szer­b Karagyorgyevics-per. Néhány nap múlva Pesten fog lejátszatni a­zon véres dráma utolsó felvonása, melyet há­rom évvel ezelőtt Obrenovics Mihály szerb feje­delem gyilkosa visceniroztak. A közvetlen gyil­kosok és számos bűntársaik már két év előtt életekkel meglakoltak merényletekért, de a szerb kormány perükben támpontokat vélt föl­fedezhetni az iránt, hogy az összeesküvés fészke tulajdonképen nem Szerbiában, hanem Magyar­­országon van. Szerbiában ugyanis, mióta az a török járom alól felszabadult, eddig felváltva az Obrenovics és Karagyorgyevics családból szár­mazó fejedelmek uralkodtak , és Obrenovics Mihály meggyilkoltatása után Belgrádban biz­tos adatokat véltek leírni az iránt, hogy az ösz­­szeesküvés feje a Karagyorgyevics család, és czélja nem más, mint Karagyorgyevics Sándor fiát, Pétert, hozni ismét a szerb trónra. A miért is a bűnpert tárgyaló belgrádi törvényszék a Ka­­ragyorgyevics családot, mely 1858 óta, midőn Karagyorgyevics Sándor kénytelen volt elhagy­ni a szerb fejedelmi széket, Magyarországon tartózkodik , in contumaciam elítélte. A magyar kormány fel is isón­ttatott, hogy ezen ítéletet végrehajtsa. Miután azonban a magyar kormány azon felfogásból indult ki, hogy oly egyének, kik a magyar szent korona oltalma alatt élnek, csak a magyar törvények megszegéséért vethe­tők büntetés alá, megtagadta ugyan a belgrádi törvényszék ítéletének végrehajtását, de egy­szersmind vizsgálatot rendelt el arra nézve, vájjon a magyar törvények oltalma alatt élő egyének vettek-e részt a fejedelmi gyilkosság­ban olykép, hogy a magyar törvények szerint büntetendők lennének. A vizsgálat megtartatott herczeg Karagyorgyevics Sándor, ennek titkára Trifkovics Pál, és Stankovics Fülöp kereskedő ellen. Múlt évi február hóban ment végbe a val­lomások hitelesítése, minek befejeztével a tör­vényszék a vádlottak perbefogását elhatározd. Ez ellen vádlottak felebbezéssel élvén, úgy a másod, mint a harmadbíróság a perbefogási ha­tározatot helyben hagyta azon módosítással mindazáltal, hogy a per ne a gyilkosságban való részvétel, hanem a gyilkosságra való izgatás tárgyábani indíttassák meg. Ez után megkezdetett az írásbeli tárgyalás, mely jelenleg már szintén be van fejezve, úgy hogy a per csak az előadásra, illetőleg ítéletho­­zásra vár, a­mi f. hó 29-én fog megkezdetni, és a következő napokon fog folytattatok * * . A vádirat. Áttérve a per tárgyára, a periratokból a kö­vetkező momentumokat emeljük ki. Sztrokay, pestvárosi főügyész által benyújtott vádirat a legfőbb súlyt arra helyezi, hogy Radovanovics Pál, a merényletnél egyik főtettes, és az egész összeesküvésnek feje, Karagyorgyevics Sándor­nak szerbiai ügyeire nézve rendszeres ügyvédje és általános meghatalmazottja volt, és beis­merte, hogy 1867-ben Karagyorgyevicscsel abban állapodott meg, hogy a szerb f­ej­e­d­el­em s­z­ükség e­s­e­t­én gyilkos­ság által távolíttassák el, oly czélból, hogy Karagyorgyevics Péter jusson a kormány­ra. E czélra Radovanovics a Karagyorgyevics család szerbiai jószágainak felügyelőjétől Vilo­­tjevicstől többször nagyobb pénzösszeget is vett fel. A vádirat beismeri, hogy Radovanovics visz­­szavonta később Karagyorgyevicset terhelő vallomását, de ezen visszavétel indokoltnak an­nál kevésbé vehető, mert Radovanovics Pál egy levelet irt Trifkovicshoz, melyben vallomásának Karagyorgyevicset terhelő részeit visszavonni ígéri, ha Karagyorgyevics 30,000 frtot küld csa­ládja számára. És mivel Radovanovics ezen le­velét törvényszéki nyilvános ülésben magáénak elismerte, semmi kétség sem lehet az iránt, hogy Radovanovics Pált, Karagyorgyevicset terhelő vallomása visszavonásában egyedül az annak fejében követelt tetemes jutalom elnyerésének reménye vezérli. Továbbá Vilotievics, a jószágfelügyelő beval­lotta, hogy 1­867-ben Karagy­or­gy­e­vics és T­r­i­fk­o­v­i­c­s i­tt P­es­t­e­n azt mon­dották neki, hogy a fejedelem meg­­gyilkolásán dolgoznak, és meg­hagy­ták neki, hogy ha hivatalát elveszteni nem akarja, szándékukat elősegítse, hogy Rado­vanovicsnak anyiszor, a­menyiszer kér, pénzt szolgáltasson ki. A jószágfelügyelő később Trifkovicstól a herczeg titkárától 27,000 frtot vett át Kara­­gyorgyevicsnak azon szóbeli uta­sításával, hogy a fejedelem meg­gyilkolása után azt Radovanovics­nak átszolgáltassa. Vádlott, Karagyorgyevics Sándor herczeg ugyan azt hozza fel, hogy neki csak annyi va­gyona van, a­mennyiből családját tisztességesen eltarthatja, de be van bizonyítva a vizsgálati iratokból, hogy a fejedelmi gyilkosságot meg­előzőleg vádlott tetemes összegeket kapott Oláh­országból, és 1867 végén Pesten levő házát 100,000 írtért eladta. Hivatkozik a vádirat továbbá arra, hogy Zdravkovics Stankó, Karagyorgyevics Sándor belgrádi vendéglőjének bérlője bevallotta, hogy Karagyorgyevics neki a bérből 150 aranyat el­engedett azon kikötéssel, hogy a vendéglőben egy szobát engedjen át Stankovics Fülöpnek, és hogy ne lássa és ne hallja, hogy ott mi történik. Másodrendű vádlott Trifkovics Pál, Karagyor­­gyevics herczeg titkára ellen a következő bizo­nyítékok forognak fenn: Radovanovics Pál saját vallomása szerint — Trifkovics Pállal 1860 óta folytonos levelezés­ben állott, és valahányszor Pestre jött, Trifko­­vic­­csal mindig találkozott. Radovanovics Trifko­­vicsnak egy chiffrirozott ABC­ adott át, épen olyat, mint a­milyet többi vadtársak egymás közti titkos levelezéseikben használtak , de Trif­kovics Pál maga is beismeri, hogy Radovano­vics Pált körülbelül 6 év óta ismeri és vele két év óta közelebbi viszonyban állott. Beismeri to­vábbá, hogy kihallgatása előtt egy évvel adta neki Radovanovics Pál a chiffrirozott ABC-t. Ezen kívül Trifkovics Pál Radovanovics f’­­lal Trifkovits Pálnak, a vallomásához csaton, chiffzirozott levele folytán 1868. évi februárban Temesvárott személyes értekezés végett össze­jővén, Radovanovics Pál vallomása szerint az általa elkészített alkotmánytervnek egy példá­nyát azon utasítással adta át Trifkovics Pálnak.

Next