Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-09 / 245. szám

nyalnak. A 79. pont, melyet a nemrelszíiendelt a párt az északnémet alkotmányban."Usztiitott, micskivlíli fontosságú elvi kérdést rejt magában. Ha az egység megalkotása csakugyan e pont szerint történik, azaz, ha a délnémetek minden szabadelvű módosítása nélkül elfogadják az északi szövetség alkotmányát, a szabadelvű Európa hosszú ideig nem várhat támogatást a német nemzet részéről. Közép-Európában, a continens szívében egy óriási katonai hatalom alakul, melynek veszélyes törekvéseit nem fogja mérsékelni a nemzeti szabadság s a békés haladás szellime. A sedani csatatér. (Három héttel a csata után.) (A bécsi Presse- ből.) Egyikén azon csendes, tiszta septemberi napokuak, melyek az év legszebb napjai közé számíttatunk, a sedani országúon ültem, és kitekintés a csllogó zájra. Csak a lebegő csendessége vagy még más körülmény is okozta, hogy a táj, a tág mező köröskörül oly véghetetlenül Citides volt? Minden lankadt volt, mintha egy ro, p nter if,Iités kimerítette volna, úgy volt na ndia s akinek sem volna bátorsága a napfény-Imi szabadon és vidáman mozogni. A® útról a nagy, erős nyárf* döntetett be a mezőre; águött egy hó ül, de nem vidáman himbálózva, hanem csendesen és gondolkodva. Egy boszos ember megy el mellette; megnézi a fát, fét rázza és folytatja útját. A fa különösen övcee van csavarva, mintha egy óriás alul-felül megfogta és összenyomta volna, mint egy pajakos ember sétabotját szokta összehajtani. Nem mssz , a fától egy rakás föld van összekaparva, gyeppel és kövekkel vegyítve, mintha egy darab fid lecsúszott volna. Aki közelebbről nézi, az egy darab izjat lát a föld alól kikandikáni, mintha töltény táska volna; a táskához ember is tartozik, az ott fekszik csendesen, feledve, mint egy darab... úgy mint egy katona a becsület menején. Csak végig kell jártatnunk tekintetünket a mezőn: sok ilyen lakás van ott Nagyobb is van , ezt k már gondosabban vanims kény.itve; némelyik fakereszttel van ellátva, a legtöbb nincs is mgjelölve, és az ilyen „elveszett* lakások a többséget képezik. Egy lábnyi mélység, semmivel sem több. És egy marok föld reá. Ha könnyű szellő emelkedik és végigvonul a tág térségeit, undorító szagot terjeszt. A parasztok azt mondják, hogy az betegséget hoz az emberekre, az állvára és a föld gyümölcsére A kipárolgás daczára sok ember megy át a mezőn Egy idegen (úgy látszik, messziről jött, és kiéo után szelve, a keleti tengerpartjáról való) egy ápoló és egy paraszt kíséretében bejárja a töleke . Határozott nyomot látszanak követni, neoiéha megállnak, felemelve egy fegyvrnöredéket, egy ruhafoszlányt, egy darab papírt, melyet mohon elolvasnak. Az idegen már régóta keres valamit, de nem találja. De mégis jó nyomon járhat, mert itt érték el a keleti porosz ezredek a llouillonból Sedanba vezető utast vas.Itatott vissza a francziák áttörési kísérlete. Az idegen férfi, ki a tenger partjáról ide jött, a földre támasztja botját; tartósan és vastú unalommal a födre látszik szegezni tekintetet. De aki közelebbről megnézi, az észreveszi, hogy zord arctéról sütű könyek peregnek le kezére. Hiszen egyetlen fia, egyetlen gyermeke volt. Ha a hason bánat enyhíthetné a fájdalmat, akkor hamar lehetne rajta segíteni Amott a magaslaton, egy kertben, három nagy, Bát terü alakú ágy van készítve, a legkisebbek itt egészen új f.kereszt disziti. Mellette három feketében öltözött nő áll összekulcsolt kezekbe és imádkozik. Ezek megtalálták, a kit kerestek. A Sedanba érkező idegenek, főleg az argó lók, azonnal kisietnek, sőt nőügyre veendők a kis házat, melben a franczia császár a győztes királlyal találkozott. De nekem úgy látszik, hogy a sedani mezőn még sokkal nevezetesebb dolgokat lehet látni. Engem jobban érdekel az az e vadátt ember, kit már egy óra óta a nézőkön és a bokrok között kóbrolni látok. Mindent gondosan megvizstál, minden katonai maradványt mely a barázdák és az őszi levelek között fekszik. A pepii foszlányokat gondosan megoszlogatja, megvizsgálja az írást, és olvasatlanu itir~’nwntr ci egy csomóba rala valamennyit. Már két kis Jacomót gyűjtött. Mikor kérdeztem, mit akar e I p. p rdarabokkal tenni, előmutatta azokat. Ka- I torták levelei mi d. kevés német, a legtöbb I franezia, és iszonyúan roszul írva. Azt mondá, hogy Sedanbi viszi, hol a franezia nők olvassák. Ezek feladatul tűzték maguknak, hogy a eveteken kívül vagy belül található czimeket kipuhatolják, és e maradványokat azok után elküldik. „Minden nap, mondá e furcsa level* gyűjtő, sok tudakozódás jön Francziaország minden részéből Sedanba, és mindenik tudni akarja, hogy ez vagy amaz hol esett el ? iszonyú sok ember esett is ám el. (Mondás és közönyösen tovább ballagott. Valóban, itt 18*®' nyu sok ember veszett el. Csak a legközelebb eső házba kell mennünk az út szélén, hol egy fehér lobogó, vörös kereszttel leng, és ott azonnal hallhatjuk ugyanazon állítást. A kapura krétával fel van írva: „Ambulance bmg®* valamivel tovább egy templomra: „Ambulance anglaise,“ kisé távolabb egy gyárra: „Ambulance hollandaise“, és így tovább a sedani külváros egész hosszában és Sedanon túl egészen Bazeiliesig. Ez a fővonal ehhez járulnak a mellékvonalak. A város kivételével, hol a sebesültek csoportosan vannak szétosztva, ez utakon minden házban vannak sebesültek, és még ma, három héttel a csata után, a legtöbb házban és kunyhóban súlyos sebesültek fekszenek, természetesen az orvosoknál és az ambulanceokban tudakolják az emberek, vájjon hány ha- 1 o 11 volt a három napi öldöklő csatában ? De e tekintetben a legkülönbözőbb válaszok adatnak , csak hogy egy sem mondanek h számot. Egy úr azt állítja határozottan, hogy 50,000 halott francziát temettek el, sőt egy másik 60 ezeret, ez még többet mond. Egy sem mondott kevesebbet 50 ezernél, és medig csak rakás francziáról beszéltek. Mutogatják a sírokat, melyek már nem apró földhányásokat, hanem hoszszú, a mezőkön végigvonuló vonalakat k®PezJ nek, mintha egy vaspárának töltést akarnának készíteni. Az idegen orvosok elbeszélése szerint a porosz ágyuk rémitően dühöngtek a francziák soraiban. Legnagyobb részük talán halálos sebet kapott,de ezek három, sőt öt napig segély nélkül hevertek a hideg, nedves földön. Több, mint 15,000 sebesültet szedtek össze, kik Sedanban és annak környékén ápoltattak. I a *n ugyanannyi halt meg 86 ég hiánya miatt! Ez csakugyan örült túlzásként hangzik. És mégis, aki jól körültekintett Sedanban és megfordult az ambulanceok nagyobb részében, az lehetőnek fogja tartani. Még soha sem volt csata, melyben a halottak száma a sebesültekét háromszorosan meghaladta volna. És minden adat öszhangzik abban, hogy a poroszok vesztesége aránylag jelentéktelen volt a franczia katakombákkal szemben. Csak egyes helyeken ők is iszonyúan szenvedtek, és pedig'van a bouillonnut mellett. Hasonlóhatlanul nagyobb veszteségük volt a bajoroknak ; ezt tanúsítja minden lépés,melyet Sedantól Bizt les felé teszünk. Ott az ut árkai telve vannak bajor sisakokkal és borjukkal, az úttól jobbra és balra sűrűsödnek a sírok. Itt minden lakos beszél a bajorok ide temetett hosszú, véres sorairól. Ette volt, mikor a sadani ó, alacsony kapufa egyikén a városba beléptem. A nem* katona 11 azonnal felismeri, hogy e kapuk, bástyák és ez a löpzetek már semmi jelentőséggel nem bírnalt erőműveket pedig nem is lehet látni. Az utczák meglehetősen élénkek voltak a katonáktól és polgároktól, 8 óra táján volt, az emberek meg siettek apró vásárlásokat tenni, és a parasztok kisiettek kocsijaikkal a kapukon, mert ezeknek 9 órakor be kellett záratniok, és azontúl senkinek sem volt szabad az utczán járni. A vendégők mind tömve voltak, sok angol, de legnagyobb részt francziák, kik hozzátartozóikat jöttek kutatni. E belga kereskedő magával vit egy magánházba. Szintén minden szoba elfoglalva. A polgár sajnálja, hogy vissza kell utasítania egy idegent, ki hazája szerencsétlensége jött nézni. Butorraktár birtokosa. Abban van még három ágy. Ezekkel megkínálja a belgát A fáradt utasok örömest elfogadják az ajánlatot A butorraktárban töltött éjt nem fogom egy kajmar elflejteni. Benn és az utczákon halálcsend. Takaródét fújnak, és a trombiták hangjai mélabban hangzanak az utczákon végig. A pitvarból néha tompa férfihangok hallatatanak félt ott néhány patrióta ül együtt, kiknek a „Figaro egy példányát adtam oda. Ezek elhitták a hatóság egy tagját, és részesítik a vivmányban. Odaát egy ódon házban egy másik patrióta halk hangon egy franczia dalt énekel. De az előadás hevében emelkedik a hang és kihat az utcára : „ Ah! ma pauvre France, oh! ma belle partié!“ A trombitás közelebb jön és jelentőséges hosszúsággal és erővel fújja ablaka alatt a takaródét. A dalnok boszosan visszavonul, és a trombitás az őrjárattal tovább megy. ... szem helye van kivágva s két pápaszemrel ellátva, a szájba meg jeladónak egy a csuklyához kötött fott mentőt s egy szeszbe osrtott szíva sót lapszile ős lélegzőnek. Az egylet óhajtana légzsákokat vonni, mert szűk pinczeégéseknél nagyobb biztoságot nyújtanak, holott a füstcsuklya daczára az utóbbi tűzvészek egyikénél Hl. városi tűzoltó a pinczében elájult s társai haitként vonták ki az iszonyú füstből. Csak nemzeti tudja a kórházi orvos az alig pislogó élet mécsisét benne újra lángba lobbantani. Ilyen kis lé a a másvilág küszöbére pedig — még ha retúrjegyünk is vn, mint Sluck volt, nem tartozik a kellemes commóiók közé Az egylet azonban nem vehet semmit. Point d’argent point de Suisses. A ház előtt álló, s óránkint felváltott őrök egyik szakított félbe. Tűz van ! Megszóal a parancsnok sípja. Az alvó fakad, az olvasó talpon áll, a felszerszámozott lovak az utczán teremnek, a szivattyúk pillanat alatt kitolvák, mindenki kijelölt helyén terem a kocsikon. Készen vannak 3, sőt néha gyakorlottabb tág-okkal l1 */, perez alatt. S most hajrá, előre Illová ? A harangkonditás csak a városrészt mondja meg, többet nem tudni, a tűz ténye után kell induni, mert távirda még mindig nincs. Vére a tüiliö® érnek. Az ide bozot viz elfgy, a vízvezetékhez pedig a város nem adott kulcsot, erőszakkal kell a a szándéket kibontani. Nemde édesen megnyugtató azon szép szerep, mely a városi tanács az egész tűzoltó-ügyben játszik? Mily előzékeny gondoskodás, mily önfeláldozó tevékenység, mily aggodalom a polgárság élete és vagyona felett, jellemzi azt a kedves várost. Mivel fog pestiek. Argus. A párisi porosz hadseregről. A Staatssnzeiger következőket ir: Miután lassan kint sikerült a Pária felé vonuló sereg előtt szétrombolt hídjat helyreállítani, nevezetesen La Ferté és Manx között, ahol a Mannén többször át kellett kelni, most már nem igen áll valami útjában az ostromágyuk Pária alá érkezésinek és Pária cernirozása új stádiumba fog lépni, azaz a város előtt levő egyes erődök ostrom alá fognak vétetni. Trochu tábornoknak September végén kibocsátott katonai tudósítása többek közt egy könnyű csatározást említ franczia ágyú naszádok legénysége és a porosz seregek közt. Ennek az volt czélja, hogy a Szajna jobb partján Billancourt félszigeten levő fák kivágassanak. A félszigeten hasonnevű falu fekszik 280 lakossal és több iparteleppel, közvetlenül a Parisból Versalesbe vezető út mellett és a boulognei erdő délnyugati csúcsán. A szajnai naszádok legénysége megkísérlette a fákat kivágni, de megakadályoztatott e szándékának kivitelében a Sevres-ben fekvő német seregek tüzelése által. A Pária kormányzója továbbá a villejuifi és a drancy-i elfoglalt állás ellen irányzott több kéroszemléről szól. Drancy-le- Grand a plaine des Vertus-ben fekszik, (Pantin canton) körülbelül 530 lakost, és szép kastélya van ; a falu a hoissonsba vezető vasúttól délre fekszik, és az általellenben fekvő Aubervilliers erődtől a Montford patak által választottk el. Amint Trochu tábornok mondja, St. Denis erőd tüzelése az ellenséget Stains melletti állásának elhagyására kényszerüé. Az utóbbi északkeletre fekszik a double Vouronne érőétől, közvetlenül a Itirei út mellett. Egészen a falu mellett a Ronillon pataktól északra a romainvillei és az új malom áll, mely ellen fordul különösen St. Dens tüzelése. Amint mondják, Bourgeais, helység Stains és Drancy közt, felgyújtott a Fort de l’ Est lövegei által. A September 30-diki harcokról Pária kormányzója nem szól semmit, de galambposta által azt jelenti Lille-ben, hogy a seregek erős támadó kémszemlét intéztek, és ez alkalommal lassan kint egész Ray-ig nyomultak elő. Erős harcz után a sereg rendben visszavonult előbjásásába: a mozgó sereg magatartása elszánt, a nap reánk nézve előnyös, veszteségeink érzékenyek.“ A cernirozáson kívül most az egyes erődök ostromlása fog megkezdetni, mihelyt a körülbelül 100,000 mázsára menő ostromágyuk meg fognak érkezni. Egy-két milliónyi lakossággal bíró város ostromlása még rövid idővel ezelőtt több oldalról a lehetetlenségek közé soroztatott. De az itt volt sergeken kívül nyugaton és délnyugaton azon hadak, melyek eddig Strassbourg ostromával voltak elfoglalva, további hadműveletek számára készen állanak, miután Strassbourg elesett s parancsnokává részünkről Ollech tábornok neveztetett ki. Eddig a következő franczia várak vetettek be: Stassbourg, Toul, Marsai, Vitry, Sedan, Laon, Lützelstein, Lichtenberg. Ostrom alatt vannak: Pfalzbourg, Bitsch, Soiraons. Cernhoz tatnak: Paris, Metz, Thionville, Mezieres, Montmedy, Verdun, Longuy,Schlettstadt, Új-Breinach. Eddg tehát 9 erősség került a németek kezébe, míg 12 a német seregek által körül van zárolva. _________________ .... Toul. Most már az altenburgi herczeg is kezd leveleket írni feleségének a harcztérről, melyek azonban oly keresett egyszerű nyíltsággal vannak írva, hogy azonnal felismerszik a czélzat, mely azt nem annyira a „Kedves Ágnesének, mint inkább a nyilvánosságnak szánta. Tehát az altenburgi herczeg következőket ir kedves Agnes feleségének Toul bevételéről: , . . C h o o y, sept. 23. Csak ma este érek rá, kedves Ágnes, neked írni és szívemből „jó istét!* és „jó napot* kiáltani. Mindenekelőtt azonban hadd nyilvánítsam örömömet a fölött, hogy Toult isten segítségével elfoglaltuk. Ma reggel 11 üteg, melyek között egy 24 fontos volt, kezdte meg a bombázást. .Az egészet a város fölött uralkodó St.-Beninei magaslatról néztük. Fritz (nem az „unser Fritz,“ hanem a mecklenburgi nagyherczeg) és mi többiek felmagasságon megálapodtunk, és így jól láthattuk a lövések határát. Nem sok idő múlva négy-öt helyen égett a város, és ha az erős szénémn kedvezett volna neki, egészen leégett volna. Ránk nézve igen kedvező volt egy zsilip felrobbanása, mi a mély árkokban gyorsan megapasztotta a vizet, úgy hogy a vár helyzete planatról-pillanatra válságosabb lett. Az ellenséges tüzérség roszul lőtt, lövegei vagy nagyon magasra szálltak, vagy nagyon rövidek voltak , csak egy ágyú látszott jól czélozni. Ez egy üteget szemelt ki, mely közvetlenül alattunk* út mellett volt felállítva. E helyen az ellenséges gránátok helyesen csaptak le, szétrobbantak szemeink előtt, és semmi kárt ■em tettek. Nekünk nincs leszerelt ágyunk, holott az ellenség révén több lehet. Két óra táján hosszabb szünet állott be, mely alatt jelentés érkezett, hogy a kathedra egyik tornyán a nagy fehér zászló van felhúzva. Azonnal két tiszt, I Krenski ezredes és gróf Schlieffen kapitány küldetett páriámnár gyanánt határozott és erélyes utasításokkal. Egy órával később Fritz, én és az egész tábori kar lassan utánuk indultunk. Choley végére érve, egy francia tiszttel találkoztunk, ki lovon ütve, bekötött szemekkel egyik zászlóaljparancsokunk által vezettetett , és Fritznek levelet hozott a touli parancsnoktól. Fritz szóval értesítette, hogy Krentíki ezredes mint meghatalmazott már a parancsnokhoz küldetett, és elbocsáttta. Toul felé Am E. de kapitány jött Fritz tábori karából, az ezredes által küldetve és jelentette a kapituatio megkötését a sedani kapitulatio alapján. Nagy öröm izgatottan mindig közelebb jöttünk a várhoz, meglángattuk útközben a derék tzegeket és azután időt engedtünk a csapatoknak a megérkezésre, melyek azután közvetlenül a kapuk előtt állak fel. Mikor a franczia örség letett fgyverrel mint hadifogoly a várból ki jött, szivemből megsajnálo m a szegény katoná* kat, kik mégis nagy mértékben tejesitették kö* telességüket. Csapataink zajos, véget nem érő hurrákkal fogadták Fritzt, mikor közeledni s látták. A kapunál Fritz üdvözölte a paranasno* i kot s kifejezte teljes el smerését kitűnő maga* I tszlám és a vár szép védelme felett s szivélye* I sen megszorította kezét. ^ A szegény ember — ki különben igen ked* I ves egyéniség — nagyon jól tartotta magát s I csak azt mondta mindig: „Oh én nagyon, de I nagyon szerencsétlen vagyok.“ Midőn Fitt* meg* engedte neki, hogy kardját megtarthatja, egész arcza kiderült s egész életemben nem hallottam I még a „merői“ szót érzésteljesebben kiejteni. A szegény fiatalember Fritzre robant s mindkét I kezével megragadva Fritz jobb kezét, majdnem I összetörte, úgy szorongatta csupa hálálkodásból. A parancsnok kapitány vagy őrnagy s Hue ne*vet visel. Több tiszttel, kik őt nem akarják el* I hagyni, fogságba megy. Boldog vagyok, hogy e I napot megérhettem, mert feledetlen marad előttem örökre. Esti 8 órakor hazatértünk. A I sürgönyt, melyet hozzád intéztem, egy töltény* I tartón Írtam ágyutelepeink egyikénél. Ernst. Strassbourg. „ Egy tiszt aKöln. Ztg.-nak Strassbourgból egy parancsnak következő végrehajtását közli: A Strassbourggal kötött capitulatió folytán I szerdán, sept. 28-án reggeli 8 órakor egyes kijelölt kapuknak a poroszok által kellett volna elfoglaltatniok, és ugyanazon időben bizonyos ezredeknek bizonyos helyekre vonulniuk. Augusta kiránó ezredének egy törzstiszte szán parancsot kapta, hogy reggel 8 órakor jelentse magát Strassbourg új kormányzójánál Mertens tábornoknál. Ez utóbbi parancs egy még ki nem derített tévedés folytán nem volt szabatos. A franczia helyőrség a kitűzött órában még nem volt készen a defiirozásra, a mi ezredeink várták a kapu előtt a vonóhidak leeresztését. Az említett törzstiszt pontosan a kapuhoz jött, hogy Straszsbourgban jelentse be magát a kormányzónál. A kapukat azonban zárva találta. De miután a vett parancs folytán 8 órakor Strassbourgban kellett lennie, négy gyalogost vesz magához, egy lajtorja segítségével a kapun átmászik, és egyenest a citadellának tart. De a kivonulásra készülő 17000-nyi franczia sereg közé jutott hallal fenyegetik, de végre is százszorosan kiállott veszély után szerencsésen céljához ért. Hogy mily veszélyben forgott, kitűnik abból, hogy egy franczia gyalogos czélzott reá, és fenyegette, hgy lelövi. Az őrnagy azt felelte, hogy „derék katona ki vitézül harczott, nem lövi így le a vitéz ellenséget. A francia katona erre szitkok közt széttörte fegyverét, s százan társai közül követék példáját. Az őrnagy sok száz fegyverdarab közt halad négy társával. A citadellába ér, és 4 emberét a kapu elé állítja, a tábornok után kérdezősködik,mire Uhrich tábornokhoz vezetik őt. Mután Uhrich tábornok elmondata magának az Őrnagy megérkezésének történetét, szerencsét kívánt neki ahhoz, hogy élve érkezett meg. Azután a tábornok így szólt: „Életemnek legszomorubb napján vigasznak tekintem, hogy ellenségeim egyikének e hősi példáját láthatom; ily tisztekkel és altisztekkel a lehetetlen lehető. Uhrich tábornok magával tartja a porosz törzstisztet és 10 órakor azon oomikus eset állt be, hogy a helyőrségnek a tábornokhoz rendelt tábornokai és törzstisztei be nem léphetnek, mert a porosz őrnagy által felállított négy őr azon utasítást kapta, hogy parancsa nélkül senkit bejönni ne engedjenek, s e kritkus parancsot pontosan végrehttatták. A beszélgetés folyamában Uhrich tábornok a többek közt így nyilatkozott: Azt hittem, hogy Francziaországnak elég jó tüzérsége van- az önökével azt össze sem hasonlíthatni, nézze meg a földműveket s leszerelt ágyukat, az önök tüzérsége mindent megsemmisített. Miután a szétlőtt műveket megnéztük, miután közelebb szemlélet után a rések nagyobbaknak mutatkoztak, mint ütegeikből látható, igazat kell adni a tábornoknak. Ágyúink hatása le nem irhatóan iszonyú volt; capitulatió nélkül Stassbourg csak pár napig tarthatta volna magát Verdun. Verdunból írják sept. 27-éről: Verdun épen úgy mint Toul harmadrangú vár mintegy 10.Ogy lakossal s a roetz-chalensi uton fekszik. Metz és Verdun közt épen a háború elején kezdtek egy vasutat építeni, melyet a német seregek bevonulása természetesen megzavart. A város innen a Maas foly el, úgy hogy a francziák Metz felé nem igen rohanhatnak ki Verdun várából. A várostól északra Blain fölé magas hegyek és lejtők vannak, ahonnan az ostromlók ágyúi teljén uralkodnak a város felett. A németek tüzérsége itt van felállítva és lövései igen jól érik a várműveket s a várost. A város déli oldalán a terület sík, s ez az egyetlen út, mely a francziák előtt nyitva mard, ha a németek golyói kiűzik őket a városból . sok területen van felállítva a német gyalogság,többnyíre landwehrek, a Rajna mellől és Berlinből. A Verdunt védő csapatok erejét fogyok és szökevény parasztok 4000 emberre teszik, ennek is legnagyobb része nem rendes katonaság. A környékbeli parasztok mindenfél képen igyekeznek az ostromlottaknak élelmiszereket játszani kezükre, így három napja a németek elfogtak egy parasztot ki egy azáz csapatot, mely éelmi szereket szállított, épen a franczia előőrsök közé vezetett. Eleinién a németek csak nagyon lazán özték a várbejorkát. A szász csapatok három hét előtt kirt.el®n meglépés által akarták a várat elfogulni, de nem sikerült, azóta megelégszenek az ostromzárral. Eleinte csak hat ágyúval lövöldözték a várost Úgy látszik, a francziák értesültek róla, hogy az illető helyek csak gyengén vannak megerősítve s azért két ízben kirohanást tettek ama helyek felé és csatározásokkal zavarták az ostromzároló cspatokat, mig Bothmer tábornok, kinek főhadiszállása Eix-ben, Verdun és L'am közt van, megerősítést rendelt ide. A tüzérséget Sedanból és Toulból hozott ágyukkal eresték meg, a gyalogságot pedg, mely a múlt héten még csak néhány sorhadi zászlóaljból állott, több landwehr zászlóaljjal eressték meg. Az ostromlottak , kik észrevették az erősbilések megértkeztét, sept. 24-én délután Rohanást tettek, hogy az úton érkezett ágyuk felálllánál Négy órakor tüzérharcz fejlődött ki, melyben később a gyalogság is részt vett, midőn a francziák a nyugati oldalon a városból kirohanást kíséreltek meg. Új ütegek felállítását azonban nem tudták megakadályozni, s esti 7 órakor ismét elcsöndesült minden. A 65 sorezred ezen harcz alkalmával némi jelentéktelen veszteségeket szenvedett; egy tiszt megsebesült, s néhány katona halva maradt. A következő napon teljes nyugalom uralkodott. A 26-ról 27-kére menő éjjel bajor tüzérség is érkezett, s reggelt 6 órára lett kitűzve Verdun ágyaztatása. Belföld, Nagyvárad, oct. 6. A „Pesti Napló“ October 2-diki reggeli kiadásában D. L. az 1868. XXXVIII. t. sz. 39. §-szának értelmezésébe ereszkedett, s mint a czikk végpontjából kitetszik, a hétszemélyes táblai emelkedettebb szellemű birák nézetének támogatása végett. Ha a törvénynek értelmezése a bíróság köréből S * *, hova természeténél fogva tartozik, hírlapi értekezés tárgyává tétetik, akkor az ellenvéleménynek is fog a t. szerkesztőség bizonyára helyet engedni. D. L. nemes indulattal viseltetik a népnevelés ügye iránt, abban a hazánk szellemi emelkedését óhajtó minden polgárnak osztozni kell; de ezen jó akaratnak nem szabad olyan eszközökhöz folyamodni, melyek nem méltányosak, ilyen lenne pedig a közlött okoskodás, mely a tanügy előnye kedvéért a világos törvényt a törvényhozás szándékán túlterjesztené. Értekező, úgy látszik, tudomással bír afelől, hogy a Kuria legfelsőbb osztályánál az idézett törvény értelme felett különböző nézetek merültek föl, és ezek közül az egyiket emelkedettebb szelleműnek tartja. Én nem hiszem, hogy a bírákra a vélemények ilyen osztályozása nyomást gyakorolna ; meggyőződésem szerint a bíróban azon vélemény emelkedettebb szellemű, mely közelebb jár a törvény értelméhez, és a törvényhozónak szándékáhozértekező szerint a curiánál kétféle nézet van a törvény értelme felett. Az egyik az iskolai alapra szánt százalékot csak a közös területre szorítja, másik a községnek szabályozás alatti egész területére terjeszti ki, és értekező ez utóbbi nézetet támogatván,két kérdést tesz föl önmagának, t. i. a törvényhozók hogy érthették és hogy értették a törvényt ? Sajátságos idővesztegetés (? Szerk.) azt puhatolni, hogy mit akart a törvényhozó, és mit értett a törvény alatt, mikor előttünk fekszik a törvény. A törvényhozó nem akart és nem értett mást, mint aminek a törvény szavai által kifejezést adott. A törvény 39. §-a így szól: „iskolai,alapvagyon gyarapítása végett mindenütt, ahol tagosítás és legelőelkülönítés még ezután fog megtörténni, azon alkalommal a már fennálló, vagy netalán felállítandó községi népiskola számára a felosztandó közös területnek, mindenki illetményébe aránylag beszámítandó legalább egy századrésze elkülöníttetik.“ Olyan világos ezen törvény, hogy bármely magyarázattal nem lehet elhomályosítani, kifejezi, hogy a közös területnek legalább egy század része lesz iskolai alapra elkülönítendő: a közös terület kifejezés tehát azon sarok, melyen a kérdés forog; de aki az úrbéri és arányosítási törvényekben csak gyenge jártasságot igényel, csodálkozni kénytelen, hogy a közös terület értelme felett kétely támadhat. D. L. az úrbéri és arányosítási törvényekből nem tud eligazodni a közös terület értelme iránt, pedig már maga az általa idézett 1836. 12. törvény 1-ső §-sa megmondja, hogy közös haszonvételek azok, melyek együtti használattal biratnak, és a melyekre bebizonyítható, hogy a közösből szakittattak el. Nem említi D. L., de ha a közös terület kifejezésnek értelmezésével a nyilvánosság elébe lépett, fölteszem, hogy nem ismeretlen előtte az 1715. 69. Ennek 3-dik §-a kifejezi, hogy közös birtok az, melynek együttes használatában léteznek a közbirtokosok, és ezt példákkal is illustrálja, ilyen, úgymond, a a korcsmái tatás, erdő stb. — A 191. lapon levő 1. döntvény hasonló értelmet tulajdonít a közös birtoknak, mondván: in quorum indelicet promisCUO, et simultaneo usu composessorem constituuntur. Ezek után nem marad fenn kétség az iránt, hogy a törvény a közös birtoknak, közös jövővédelemnek, közös területnek értelmét meghatározta, és midőn a törvényhozó az iskolai alaphoz a közös területnek legalább egy százalékát rendeli elkülöníttetni, azon területet értette, mely a birtokosok által együttesen használtatott, és a törvény rendelkezését a magánbirtokba kiterjeszteni nem akarta. Értekező nem tartja szükségesnek azt fejtegetni, hogy jogi szempontból miként értelmezhető a közös terület kifejezés, hanem a gyakorlati életben gyökerező közvéleményből következteti, miképen érthették a törvényhozók a közös területet, és azt hiszi, hogy mivel a tagosítás alkalmával mindenekelőtt a községnek egész határa egy tömeggé egyesíttetik, tehát a tagosításkor az egész határt közösnek kell tekinteni, és ezen közös területet értették a törvényhozók. Téves fogalom ez a tagosításról, mert nincs a birtokrendezésnek olyan momentuma, midőn a magán birtok közös birtokká válnék, — maga a 836: 12. törvény 12-dika azon kezdődik hogy szükséges az egész határnak eddgi egyes birtokok szerint való fekvését kimutató földabroszt készíteni, ezen térkép és annak telekkönyve minden egyes magánbirtokot nyilvántart ; az öszvezés alatt pedig nem azt kell érteni, mintha bizonyos időre megszűnnék a magánbatok, és az egész határ közös területté lenne, hanem ennek értelme az, hogy a belső telkek utáni külső földek, melyek az előtt több darabba a határon szétszórva voltak, egy tagban adassanak ki: a közös terület alatt nem érthették tehát a törvényhozók az egész határt, mert akkor a törvény nem azt mondaná, hogy iskolai alapra a közös területnek egy századrahanem az egész határnak egy századrésze sze, különítsék el. A törvénynek értekező fogalma szerinti értelmezésére az is indokul hozatik föl, hogy a legelő és erdőterület egy százaléka kevesebb lenne, mint az 5. §-ban említett o adó 5 % -a, és így a törvényhozás intézkedése absurdum, a törvényhozás monstrum lenne. Föléri-e a közös terek százalékának jövedelme az adó 5%-át, erre könyv nélkül felelni nem lehet, mert az a helyi viszonyoktól függ. Ha a törvényben mód nyúttatott a bírónak az adó 50 százalékát a közös terület százalékával öszhangzásba hozni, mert azon szócska, legalább, szabadságában hagyja a bírónak, a közös területből iskolai alapra több százalékot is elkülöníteni, melyre a királyi tábla már több példát adott, és igy értekező könnyelműig mondja a törvény intézkedését absurdumnak, és a törvényhozó testületet monstrumnak. Midőn a törvény az iskolai alappal csak a közös terekre szorítkozott, mely a kizáró tulajdonnak nem tekinthető,szem előtt tartotta a magántulajdonnak szentségét, melyet a salus respubticae esetén kivül megtámadni nem tanácsos. A magyar törvényhozás kárpótlás nélkül senki tulajdonát el nem vette. Lehet a honpolgárokat a közczélra adóval terhelni, de az adó alapját elfoglalni , megcsonkítani bármely jó czélból jogosan nem lehet. A bírónak a törvényt kell végrehajtani, de emelkedett politikai szellemből a törvényt elferdíteni nem szabad. Nagy József: Vas megye, oct. 6. Megyei iskolatanácsunk sept. 20-án tartotta III-ik évnegyedes gyűlését. Elnöklő főtanfelügyelő Szelestey László királyi tanácsos úrnak benyújtott előterjesztéséből örvendetesen értesültünk, hogy tankerületének általa közel részében a folyó évi szorgalmi idő alatt minden iskola meg lett vizsgálva. Ezen körlátogatások alkalmával kitűnt, hogy a múlt évi körutazás óta, a körében létező 179 iskola közül 111 iskola a népoktatási törvény rendelkezéséhez képest föl van szerelve a szükséges taneszközökkel és a törvény egyéb kívánalmainak is megfelel, és igy az 1868. 38. sz. 15. íjban meghaározott megintés alá már csak 68 hitfelekezeti iskola esik. Az eredmény egy esztendő alatt valóban meglepő, ha azt tudjuk, hogy a múlt évben alig volt egyetlen egy népiskolánk, amely a törvény álal követelt kellékekkel teljesen lett volna fölruházva t anyságul szolgál folytatása a mellékleten.