Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)

1870-10-25 / 258. szám

258. szám. Kedd, October 25. 1870. 21. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bém­­entellen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán ! ▼agy Helyben, házhoz hordva Egész évre ... 22 frt. Félévre . ? . . 11 frt. Negyedévre ... 6 „ 50 kr. Két hóra .... 8 „ 70 kr. Egy hóra . . . 1 „ 85 kr. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkrt PEST, OCTOBER 24. (x.) A kormány ma egy régi mulasztá­sát igyekezett jóvá tenni. Az előre haladt idő, a közel­múlt tapasztalásai egyaránt intve, figyelmeztetőleg sarkalhatták, hogy a reformok valósítására bizonyos megálla­pított tervet jelöljön meg a háznak, ha­csak ismét nem akarja magát kitenni amaz eshetőségnek, hogy czéltalán ide-oda kapkodásban tétlenül, vagy mi ennél is roszabb, tartalom nélküli vitákban paza­­roltassék az ülésszak jó nagy része. Csak rekriminálnánk, ha elősorolnék, hogy mily tévedéseket követett el e tekin­tetben a kormány is. Alkotásaink terv­­szerű­tlensége miatt nem egy súlyos vád nehezedik reá, s ha ma azt tapasztaljuk, hogy a sok torsót és közviszonyaink sok félszegségét tekintve, mindinkább táp­anyagot lel az a pessimismus, mely a jelen országgyűlés reformátori hivatott­­ságában kételkedik, csak a botlásokat te­téznek, ha ezért egyes-egyedül az ellen­zéket tennék felelőssé. Országos csapásaink között nem a leg­utolsó helyet foglalja el ugyan az, hogy oly ellenzékkel állunk szemben, mely a párttaotikát a közügyek általános érdekű előmozdításánál nem egyszer többre be­csüli. Az ellenzék érzi, tudja, hogy a több­ség fennállhatását mi sem teheti szilár­dabbá, mintha az országot nemcsak a sza­badság és rend institutióival ruházza be, hanem időt is nyer arra, hogy a nemzet érezhesse ez institutiók jótékony hatását, mielőtt majd ismét a szavazási urnákhoz lép. Hiszen kézzel fogható tények ellen eltompul a leghangzatosb frázis, s az élet meggyőző valódiságával szemben elveszti értékét a legcsillogóbb ellenvélemény. Az ellenzéknek ezt késleltető, megza­varó eljárása mellett azonban a kormány részéről technikai okok : a rész­munka­­beosztás, a javaslatok tervszerűtlen be­nyújtása szintúgy gátolák a reform-mű előhaladását, mint a kormány körében föl-felmerülő conservativ velleitások, s bizonyos miniszteriális cliqiek képződé­se, melyek tagjait nem hivatás­i tehet­ség, hanem jogosulatlan magántekintetek juttatták magasb állomásaikhoz, hol ava­­tatlanságuk csakis gátlókig folyhat be az ország összes állami gépezetének gyors, szabatos működésére. Ha mindezekhez még hozzáveszszük a beszélési betegséget, mely mint raga­dós járvány pusztít ifjabb képviselőink soraiban is , előttünk áll az okok egész lánczolata, melyek a törvényhozás műkö­dését folytonosan késleltetvén, azzal meg­ingatják egyszersmind a többség reputa­­tióját. A kormány ez okok egy részét ma megszüntetni vélte az által, hogy az igaz­­ságügyminiszter programos­­ beszédében elősoroltatá a teendők nagy halmazát, és jó tanácsai kíséretében ajánlotta azt a ház figyelmébe. A ház nagy figyelemmel, s a jobb­ol­dal a helyeslés zajosb nyilvánításaival hallgatta ez emelkedett szellemű szónok­latot. S kétséget sem szenved, hogy a miniszter úrnak nem csak figyelmezteté­sei voltak egészen helyén, hanem a kor­­má­n a tanácskozmányok gyorsítása és rendszeresbé tételére jó szolgálatot is tett, midőn mindjárt az ülésszak elején bemu­­tatá a teendő javaslatoknak is egész so­rozatát, s ezáltal a háznak alkalmat adott, hogy­ működésének bizonyos programm­­ját állapíthassa meg. Ezzel azonban természetesen a gyor­sabb és sikeresebb előhaladásnak csak egyik lehetősége van megadva. Hogy mit várhatunk ellenzékünktől, tapasztalhattuk csak az imént is. Vár­hatjuk a modern és elavult jogfogalmak összezavarása mellett oly ügyek czéltalan s alkalomszerűtlen felkaroltatását, melyek a kritika nélküli szabadelvüség látszatá­val bírnak. Lásd a Miletics ügyet. Vagy várhatjuk egy­es népszerű, hazafias esz­méknek a közönség közé dobatását oly államférfiatlan felfogással, mely ez esz­méknek valósultát csakis késelteth­eti. Lásd Tisza mai indítványát. Az alkotás és ellenőrzés sikeres valósí­tása egyaránt a jobboldal teendőit képezi. A jobboldalnak fel kell ismernie és gya­korolnia egész hivatását, s bármely részletét hanyagolja el, nemcsak állását koc­káztatja, hanem a hazára nézve visz­­szahozhatlan helyzetet és időt hagy ter­méketlenül. A tanácskozásokat eddig külökok szint­úgy lassíták, a­mint más hatások is be­folytak arra, hogy azok nem elegendő sikert mutathatnak fel. mi az előbbenieket illeti, soha se pártolhatnánk oly javaslatokat, melyek a hozandó törvény vagy határozatok ere­jével korlátoznák a szólásszabadságot. Ilyesmi nálunk több elkeseredést okozna, mint tényleges hasznot, és ha egyik-má­sik képviselő csakugyan azt hiszi, hogy a hazának az ő véleménye hosszú teketóriás elmondására szüksége van , ám legyen hite szerint, legalább a törvény ne gátolja őt annak gyakorolhatásában. Teljesen egyetértünk az igazságügy­­miniszterrel abban, hogy a hosszú, a majdnem folytonos ülésezésnek számos, elmellőzhetlen rész oldala van az egész administratióra. Sőt nem csak egyetér­tünk ebben vele, de e körülmény más árnyoldalaira is figyelmeztetünk. A foly­tonos ülésezés a társadalom legtöbb ele­mének­­ lehetetlenné teszi a törvény­­hozásban való r­észtvételt. A munkája utáni élő középosztály jó nagy része ily­­kor ki lenne zárva a képviselőházból, a képviselőség mesterséggé fajul, s nem alkothatná a nemzet összes érdekei és összes siköreinek visszatükröződését. E viszás körülmény megszüntetésére azonban nem lehet a jogok erőszakos megcsorbításával törekedni. A pártfegye­lem, a közös czélok iránti tekintetek meg fogják értetni a club-tanácskormányokban is a modort, melyet kivált a jobboldal­nak a fenforgó tárgyakkal szemben kö­vetnie kell, s ha valaki szólási jogától csak nagy áldozattal is állna el, bő kár­pótlást lelhet a tudatban, hogy ily áldo­zatok árán a létesített mű gyümölcsözé­­sét teszi lehetővé. A­mi a jelen ülésszak teendőit illeti, a Deák-kör bizonyára meg fogja vitatni, hogy mit tart legelőbb tárgyalandóknak, s ha a budget vitatásán kívül első­sorba a községi és bírósági javaslatokat teszi, s így megadja lehetőségét annak, hogy a kormány a szervezéshez hozzáfoghat, a pillanat helyesen átérzett szükségleteinek tesz eleget. Várjon megbírja-e a ház a ma bemutatott, összes műsort, az minden­esetre még nagyon kérdéses, de a De­ákkör csak a jelen helyzet által a leg­behatóbban indokolt kötelességének tesz eleget, ha már most gondoskodik ar­ról, hogy azon vasúti előterjesztések ne maradhassanak ki a tárgyalandó javas­latok sorából , melyeket, mint a gácsor­­szági s a dunai fejedelemségekkel össze­kötő vonalakat stratégiai tekintetek kivá­­lólag előtérbe helyeznek. De mindezzel a feladatnak csak egy s csekélyebb része van megoldva. A jobbol­dalnak a kormánynyal szemben ellenőr­zése egész súlyát kell a latba vetnie. Előt­tünk nem lehet közönyös,hogy miniszteri tárczák is az administratió nagy kárára,­­ csak névlegesen vannak betöltve, hogy fontos institutiók szervezésében a bátorta­lanság habozása ismertetik el egyedül irányadó mérvül, hogy kicsinyes ambitiók tartják lekötve derék jellemek érvénye­sülését ; s hogy nem egyszer a kormány­körökből a tehetetlenség sopánkodását halljuk, midőn a tetterő friss felpezsdü­lé­­seivel kellene találkoznunk. Mindenekfölött pedig a derék, sikeres munkálkodás helyett ne beszéljünk mind­untalan csak a jóakaratok és jószándékok­ról, — mert ebből a nemzetnek ugyan árva kevés haszna van. Pest, October 24. (A kat­h. autonómiai congres­­s­u­s) a „M. Á.“ szerint, holnap délelőtt 9 óra­kor tartja a nemz. múzeumban első ülését. Az ülést Veni Sancte előzi meg. (A magyar herczegprimás­ szintén illőnek találta, hogy Róma elfoglaltatása ellen felszólaljon. A „M. A.“ valami borzasztó dologra készít elő, a hgprimás e fellépését igy jelezvén: „A római invasio rabló­ merénylete ellen felért. Simor János ur, az ország hgpri­­mása é3 a magyar kath. anyaszentegyház első főpapja, több mint egy nyomtatott ivre terjedő nyilatkozványt tett közzé s bocsátott főr­egyéje papságához és híveihez. Sokat olvasott már a keresztény világ belga, angol, franczia, német, bajor, porosz, osztrák és svájczi nagynevű fő­papok nyomós tiltakozásairól a kath. világot elszomorító szárd bitorlás és rabló merény al­kalmából, de ilyet, minő Magyarország hgpri­­másáé, még alig olvasott. Az egyház világnyel­vén, latinul jelent meg a magyarországi szó­zat.“ Ezt a prímás lapja, a „Magyar Állam“ mondja, és szerinte így a magyar herczegprímás túl fog tenni a világ összes ultramontanjain. Ilyesmire legalább is kiváncsiak lehetünk. (A váltótörvényszék elhe­lyezése) czéljából a legnagyobb buzgalom­mal folynak az alkudozások a váltótörvényszék elnöke és az illető háztulajdonosok között. A választás jelenleg két ház között inog: az egyik gr. Cziráky János Erzsébet és József terekre szolgáló 3 emeletes háza, melynek egész első és fél második emeletéért évenként 11,300 frt bért követel a háztulajdonos ; a másik a Bál­vány utcza és főút sarkán fekvő volt Ürményi féle ház, melynek jelenlegi tulajdonosa Gold József az első és második emeleten levő 28 részint utczai, részint udvari szobáért 10,000 frt évi bért kiván. Úgy látszik, a második ajánlat fog elfogathatni — rt. A háború. Pest, oct. 24. A diplomatiai interventióról érkezett híreket az esti lapunkban közlött bécsi levelünk már anticipálta. Újabb közlemények az esti postával sem érkeztek. Tény az, hogy Angolország fegy­vernyugvást hozott javaslatba, s hogy e lépésé­hez az osztrák-magyar monarchia a legnagyobb készséggel­ csatlakozott. Oroszországról a legkü­lönfélébb versiók keringenek. Egyik hír szerint e hatalom határozottan vonakodott volna résztven­­ni a semleges hatalmak fellépésében. Egy másik jelentés azt újságolja, hogy Oroszország szintén megteszi a magáét, de nem a többi hatalmakkal egyetemben, hanem isoláltan, Oroszországnak e különben nem váratlanul érkező magatartása rendkívül gyengíti a diplomatia actióját. Az amúgy is túlságosan dölyfös porosz főhadiszállás a hatalmak ez egyenetlenségéből csak új erőt fog meríteni fenhéjázó követeléseinek fen­­tartására. A­mi a küzdő feleket illeti, Franczia­­ország természetesen még mindig régi álláspont­ján áll. Most még inkább, mint azelőtt. Porosz forrásból eredő hírek szerint Thiers hajlandó volna területátengedésre. Még ha ez állana is, nem hiszszük, hogy az ősz diplomata felfogása túlsúlyra vergődnék szemben a párisi kormány­nyal, s a bámulatos erélyt és tevékenységet ki­fejtő Gambettával. Páris előtt semmi újabb hír. Mióta Podbi­­cesky oly gyönyörű leleményességgel megtalálta nyitját, mikép lehet a még ki sem adott franczia győzelmi bulletineket megc­áfolni, a helyzet nem változott. A Provincial­ Correspondens 26- dikára tűzi ki Páris bombáztatásának kezdetét. Szerinte a támadásra szükséges ütegek már mind megérkeztek volna Páris előtt. Ezt már három ízben is újságolták, s a bombázás mind­eddig még­is elmaradt. Metznek kapitulatióját még napról napra várják — természetesen a po­rosz hírlapok. Ez alatt Bazaine viszont olyan kitöréseket tesz, melyek egyáltalán nem azt mu­tatják, mintha már kardját Bismarck urnák lába elé tette volna. A porosz lapok által híresz­­telt metzi éhnyomor sem lesz még olyan ret­­tenetes. Ebes gyomorral a katonák nem szok­tak oly bravourral harczolni. Minthogy pedig rendes utón Bazainet nem takaríthatták el láb alól, már más eszközökhez is folyamodtak a leleményes poroszok, s kifundálták, hogy a tá­bornok s Lebeuf között párbaj folyt le, melyben Bazaine veszélyesen megsebesült. Ebben az egész hírben természetesen egy szó igaz sem volt. Lebeuf valószínűleg nincs is Metzben, ha­nem Angolországba menekült. A franczia „Corr. Havas“ megc­áfolja, hogy Burnside amerikai tábornok Bismarck és Fav­re között politikai alkudozásokat közvetített volna. A tábornok ugyan levelet írt Favrehez Bismarck részéről, hanem az nem a békealku­dozásokra, hanem a Párisban tartózkodó semle­ges diplomatáknak azon kívonatára vonatkozott, hogy a cernirozó hadseregen keresztül heten­ként kétszer közlekedhessenek illető kormá­nyaikkal. Bismarck­ e kívánalmat azon feltétel mellett teljesíteni kívánta, hogy az illető sürgö­nyök ne legyenek bepecsételve. Bámulatos fur­­fangosság! Ma érkezett Versailles! hivatalos távsürgöny szerint a németek 21-dikén Chartret meg­szállották. E város a Párisból Toursba vezető vasút és országút mellett fekszik, Chateauduntól északkeletre hat mértföldnyi távolságban, mely utóbbi várost a németek 18 án 10 órai heves küz­delem után elfoglaltak. E város védelménél sza­­bad lövészek és mobilgárda nagy erélyt fejtettek ki. A Chartrere való visszavonulás azt mutatja, hogy a német hadtest Páris felé akar közeledni. Ez az egész művelet csak a Loire-hadsereg magatartásában találja kulcsát, a­mi legjobban mutatja, hogy ez új hadseregről szállongó ki­­csinylő hírek igen sok tekintetben túlzottak. — Garibaldi vogesi hadtesteit már nagyobbára szer­vezte, s operatióit legközelebb már meg is kezdi. A legközelebbi napok e tekintetben valószínűleg új hireket fognak hozni. Országgyűlés. A képviselőház ülése oct. 24 én. (Folytatás esti lapunkhoz.) (Elnöki bejelentések ; kérvények ; a kormány előter­jesztése a jelen ülésszak teendőire nézve; indítvány egy külön magyar hadsereg felállítása iránt ; más in­dítványok ; választások a ház állandó bizottságaiba; Miletics elfogatásának ügye.) Elnök Somssich Pál, jegyzők : Buj­ano­­vics, Széll, Jámbor. Az elnöki bejelentésekről, kérvényekről, a külön magyar hadsereg iránti indítvány, s a vá­lasztásokról esti lapunkban már szóltunk. Kö­vetkezik A kormány előterjesztései a jelen ülés­szak teendőire nézve. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház! A második ülésszak már augusztus havá­ban megnyílt ugyan, azonban tevékenységét tu­lajdonkép csak most kezdi. Mielőtt tehát a mun­kához fognánk, a kormány kötelességének tart­ja alkalmat nyújtani önöknek, megismerkedni­ük azon teendők nagyságával és terjedelmével, melyek ezen ülésszak feladatát képezik, hogy azt ismerve, önök erejük alkalmazása és az idő beosztására nézve megtehessék­ azon intézke­déseket, melyek a munka sikerét biztosítják. Sok és fontos teendő vár önökre e második ülésszak alatt. Egyenként fel fogom sorolni azon törvényjavaslatokat, a­melyek az egyes minisz­tériumok részéről, vagy már az első ülésszak alatt beadattak s így azon ülésszaknak mintegy hagyatékát képezik, vagy pedig a legközelebbi napokban be fognak nyújtatni. E sorozatból látni fogják önök, hogy a közoktatás, az igaz­ságügy és kereskedelem, a közlekedés és a pénz­ügyi szakma terén nagyobb horderejű reform­jvaslatokkal fognak találkozni. Továbbá alkalmuk lesz önöknek segédkezet nyújtani arra, hogy az ország elvégre a hűbéri maradványok viszonyaiból kibontakozzék és a husz év óta ingatag hullámzó jog és birtokvi­szonyok az újabb kor jogelveinek alapján vala­­hára consolidáltassanak. Végre e második ülésszak feladatául jutott a községi élet és az első bíróságok szervezetét megállapítani és ez által lehetővé tenni, hogy azután a kormány az önök által megalkotott organismus életrendjét, t. i. a közigazgatási és törvénykezési törvénykódexeket is egymás után a törvényhozás tárgyalása alá bocsáthassa. Mindenesetre nagy és terhes feladattal állnak önök szemközt s e feladat annál inkább igénybe fogja venni önök tevékenységét és erejét, mint­hogy az idő, mely önök rendelkezésére áll, kor­látolt. Eddig, az alkotmány visszaállítása óta, az országgyűlés majdnem permanens volt; ezen állapot jövőre tarthatlanná vált, részint azon sú­lyos áldozatoknál fogva, melyeket ez a törvény­hozás egyes tagjaira mért, kik családi és gazda­sági ügyeiket majdnem teljesen kénytelenek voltak e miatt elhanyagolni, részint azért, mert a kormány tagjaitól is azon c­élra, hogy az ad­­ministrativ gondjainak megfeleljenek és egyúttal az alkotott törvényeket végrehajtsák, egyszers­mind pedig a jövő törvényhozás számára is anya­got gyűjtsenek, rendkívüli és hosszabb időn át alig elbírható erőfeszítést követelt. A kormány tehát elhatározta, hogy jövőre rendkívüli eset kivételével a nyári hónapokon át nem fogja igénybe venni a törvényhozás mű­ködését. Önöknek e hosszabb szünetre szükségük lesz azért, hogy a második ülésszak fáradalmai után újult erővel térjenek vissza és foghassanak a 3-ik és végső ülésszak talán még több, talán még nagyobb munkájához. Nekünk pedig — a kormány tagjainak — szükségünk lesz e hosszabb szünetre azért, hogy az önök alkotásait becsülettel átadhassuk az életnek, és nehogy készületlenségünk miatt az utolsó ülésszakot meddővé tegyük. Hogy azonban az ülésszak tartamának ilyetén korlátolása mellett is az országgyűlés megfelel­hessen a maga feladatának, hogy olykép szabá­lyozhassa működését, miszerint a nemzetnek legégetőbb szükségei okvetlenül kielégítést nyer­­enek, s a közérzület által annyira óhajtott s sürgetett reformok el ne napoltassanak: a kor­mr­ány — mint említem — kötelességének tartja önöknek már ma tájékozást nyújtani a NI -ik ülésszaknak elhalaszthatlan teendői felől. Az egyes miniszterek részéről részint beadott, részint pedig a közel­jövőben benyújtandó tör­vényjavaslatok a következők. A pénzügymi­nisztérium részéről már be van adva: 1. Az állam­uradalmak területén levő telepít­­vény községek állandósításáról. 2. Az állam­tisztviselők nyugdíjaztatásáról. 3. A katasteri felmérésről. 4) A szab. első duna-gőzhajózási társulat jö­vedelem biztosításának megszüntetéséről. 5) A földadó kataster kiigazításáról. 6) A ház, föld, jövedelmi, személyes és kere­seti adó meghosszabbítása. 7) Bélyeg és illeték törvény. 8) A bor és husfogyasztási adó törvény. 9) A közadók behajtásáról szóló 1868-ik évi XXI. t. sz. némely §§-ainak módosításairól és érvényük meghosszabbításáról. 10) A pénzügyi törvényszékek eljárása iránti szabályok. 11) A czykor adó törvény érvényének meg­hosszabbításáról. 12) A vasutak és csatornák állami kamatbiz­­tosításának tartalék alapjáról. 13) A Pest szab. kir. város által felveendő kölcsön adó és illeték mentességéről. 14) Az úrbéri viszonyok szabályozásánál Hor­­vát Slavon országban felmerülő és bíróilag meg­állapítandó költségek beszedéséről. 15) A ház­közösségnek Horvát Slavon or­szágban rendezése alkalmából felmerülő, és a közösségi vagyon osztályára vonatkozó bead­ványok bélyeg- és illeték­mentességéről. Közlekedésügyi minisztérium részéről ezután fognak beadatni: 1) A közmunka részéről. 2) A gáz- és vízrendőrségről. 3) A vasút üzleti rendtartásról. 4) A gácsországi, és 5) a szlavóniai vasutak engedélyezéséről. 6) A buda­pesti­­összekötő vasút és állandó hídról. Korábbiak nincsenek az országgyűlés előtt. Belügyminisztérium részéről már be vannak adva: 1) A községek rendezéséről. — Ezután be­­adandók : 2) A választási törvény módosításáról. 3) Buda és Pest városok beligazgatási szerve­zéséről. 4) A Királyföld rendezéséről. Kereskedelmi minisztérium részéről már be vannak adva. 1) Az ipartörvényről. 2) A tizedes súly- és mérték­rendezésről. 3) Liam, China és Japán keletázsiai államok­kal kötött kereskedelmi szerződésekről. Ezután beadatni szándékoltalak : 4) A tengeri hajók köblözéséről, s még né­hány, mint p. C.: 5) Az uj erdőtörvény. 6) Az uj bányatörvény, és 7) a keleti marhavész elhárításáról szóló tör­vény. Két a kereskedelmi miniszter által már be­adott törvényjavaslat a körülmények által túl­­szárnyalt.itván, elmarad, u. m.: a) A pápai államokkal kötött postaszerző­­désről. b) az 1869. évi rév és tengerparti egészségügy tárgyában adandó póthitelről. Igazságügyi minisztérium részéről be vannak adva a következő törvényjavaslatok: 1) Az elsőfolyam, bíróságok számáról, és szék­helyeiről. 2) Az elsőfolyam, biróságok szervezéséről. 3) A kir. ügyészekről. 4. A békebirákról. 5. A birósági végrehajtásokról. 6. Az első folyam, biróságok s a kir. ügyé­szek költségvetése. 7. A testi fenyíték eltörléséről. 8. A vadászati jog szabályozásáról. 9. Az úrbéri birtokviszonyok végleges rende­zéséről. 10. A bérföldekről. 11. Az irtványokról. 12. Az udvartelki birtokokról. 13. A telepitvényekről. 14. Az úgynevezett „Partiumok“ úrbéri pe­reiről. 15. A magyar földhitelintézetről. Be fognak adatni. 16. Az északamerikai Unióval kötött consula­­ris egyezvény. 17. Svéd-Norvégiával a közönséges bűntette­sek kölcsön kiadatása iránt. 18. Olaszországgal ugyanezen tárgyban. 19. Francziaországgal ugyanezen tárgyban kötött nemzetközi szerződések. 20. Törvényjavaslat a malomjog rendezé­séről. 21. Trv. az arányosítás 63 tagosításról Er­délyben. 23. Trv. a hadbíróságok illetékességéről. 24. „ a királyi jegyzőkről. 25. „ a királyi jegyzők dijairól; 26. „ az ügyvédek rendezéséről. Közoktatási minisztérium részéről be van adva: 1. Törvényjavaslat a vallások szabad gya­korlatáról ; 2. Trv. a kisdedóvodákról; 3. „ a középoktatásról; 4. „ a pesti egyetemről; 5. „ a kolozsvári egyetem felállításáról; 6. „ az országos műegyetem újonnan szer­vezéséről. A mindannyi minisztérium részéről részint már beadott, részint pedig a közelebbi hetekben be­adandó törvényjavaslatok összes száma 64-re rúg. Talán nem fogok a t. ház ellenzésével talál­kozni, a­midőn a tisztelt elnökséget arra kérem, hogy a jegyzéket kinyomatni és biztosabb tájé­­koztatás végett a ház tagjai közt kiosztani mél­­tóztassék. (Helyeslés.) Önök hazafisága és bölcsesége bizonyosan módot fog találni abban, hogy a törvényhozás ezen halmozott teendőket elvégezhesse, elintéz­hesse a­nélkül, hogy az ülésszak tartamának kiterjesztése által kénytelenek legyünk újabb áldozatot róni egy részről a törvényhozás tag­jaira, más részről a végrehajtó hatalom tevé­kenységét végkép megzsibbasztani. És mivel ezen meggyőződésben v­n a kormány, tehát egyelőre óvakodik tanácsával vagy javaslatá­val e téren önök bölcseségét megelőzni akarni. De vétkes mulasztást vélne elkövetni az ország érdeke iránt, ha már ma, önök tevékeny­sége kezdetén fel nem hívná önök becses figyel­mét két körülményre. (Halljuk!) Első az, hogy a felolvasott sorozatban alig van egy tárgy, melynek elhalasztása az erkölcsi vagy anyagi téren káros visszahatást nem szülne; a második az, hogy mindenesetre a legszigorúbb gazdálko­dás az idővel egyik nélkülözhetlen tényező arra, hogy a törvényhozás a maga feladatának megfe­lelni képes legyen. (Helyeslés jobbfelől.) T. ház ! A kormány előterjesztette programm­­ját, hogy önök az erők alkalmazására s az idő beosztására nézve kellő tájékozással bírjanak. Szó sincs róla, e programm nem merít ki min­dent, nem meríti ki mindazt, mire az országnak szüksége van, vagy a­mi kívánatos volna; sőt még azt sem, a­mi a királyi trónbeszédben, mely­­lyel ő felsége ezen országgyűlést megnyitotta, benn foglaltatik. Különösen a­mi saját szakmámat illeti, önök e programmban nem fogják találni sem a bünte­tő törvénykönyvet, sem a büntető eljárás szabá­lyozását, sem végre a szóbeliség és közvetlenség rendszerét a polgári törvénykezés terén; de megnyugtatásul biztosíthatom önöket, hogy mindezen códexek már befejezésükhöz közel ál­lanak. Két okból nem terjesztem elő azokat már a jelen ülésszak folyama alatt. Első ok az, mert azoknak tárgyalása ily halmozott teendők mel­lett úgyis a phisicai lehetetlenségek sorába tar­toznék; a második pedig az, mert ily fontosabb, ily terjedelmesebb, és a nemzet életébe mélyen benyúló törvényjavaslatoknál lelkiismereti köte­lességemnek tartom, hogy azok előbb áthaladja­nak a közvélemény s különösen a szakférfiak bírálatán. Mielőtt tehát e codexeket előterjeszteném, kti fogom azokat az első tervezet alakjában nyomat­ni, s alapos reményem van arra, hogy azokat ily alakban már az országgyűlés jelen folyama alatt az országgyűlés tagjai között is szétoszlat- t hatom. És ezzel annál inkább fogok sietni, hogy

Next