Pesti Napló, 1870. november (21. évfolyam, 264-288. szám)
1870-11-25 / 284. szám
ni, hogy Scutariban egy vegyes bizottmány egybejöjjön, mely az európai nagyhatalmak megbízottjainak részvétele mellett hivatva volt, a vitás kérdést beható bírálat tárgyává tenni, a Tinák legalkalmasabb megoldása iránt véleményes jelentést adni. A bizottság ebbeli feladatát teljesítette is, s a mellérendelt consulsági képviselők Scutariban oly értelmű szerződést hoztak javaslatba, melynél fogva a montenegrói részről támasztott igények a török kormány által pénzzel váltassanak meg. A magas porta a legengesztelőbb indulattól vezéreltetve, e javaslatot jóvá is hagyta, és elvárható, hogy Montenegró szintén kész lesz a hosszas viszálynak az ekkor kijelölt, teljesen elfogadható módon leendő befejezésére. Az új országos alkotmány, melynek életbeléptetése múlt évben a szerbiai nemzeti gyűlés által e fejedelemségnek nagyúri fermánok által elismert s a párisi szerződés által biztosított önhatóságánál fogva elhatároztatott, a cs. és kir. kormánynak kedvező alkalmat nyújtott arra, hogy ezen határország irányában, melyhez szomszéd érdekek által szintúgy mint rokonszenv által főzetik, barátságos szolgálatát tanúsíthassa, nyíltan kifejezvén úgy Konstantinápolyban, mint a többi jótálló hatalmak előtt is abbeli nézetét, hogy a fejedelmi kormány az említett beltörvényhozási intézkedésnél jogszerű eljárást követett. Hasonló szellemben igyekeznek ő felségének országos minisztériumai e fejedelemség ügyeit s azon bölcs férfiak kívánságait, kik annak sorsát intézik, mindenkor, a midőn erre a monarchiának Szerbiávali kölcsönös érintkezése folytán alkalom nyílik, minden kitelhető módon előmozdítani. A dolgok állása a havasalföldi egyesült fejedelemségekben a folyó év első havai alatt Európában komoly aggodalmakat ébresztett. Az ország különböző pontjain erős izgalomnak jelei mutatkoztak, több város zavargásoknak színhelyévé lett, s attól lehetett tartani, hogy e jelenetek általánosan el fognak terjedni, és a közbékét súlyos veszélyekkel fogják fenyegetni. Hogy az al-Duna területén a rend fentartása az osztrák-magyar monarchiának inkább érdekében áll, mint bármely más hatalmasságnak, azt bővebben fejtegetni szükségtelen. A nyugtalanság ezen jelenségei tehát a cs. és kir. kabinetet kettőzött éberségre indittották; első vonalban is volt egyébiránt hivatva arra, hogy az egyesült fejedelemségekben támadható válság előrelátható következményeit jó eleve fontolóra vegye és az 1856. és 1868. évi szerződéseket aláirt többi hatalmakkal azon előintézkedések iránt értekezzék, melyeknek életbe léptetése ily eshetőség következtében szükséges lenne. A kormánynak élénk megelégedésére szolgált az, hogy azon alapelvek, melyeket e tekintetben, az érvényben álló nemzetközi egyezmények értelmében, Európa magatartására nézve irányadóknak ismert fel, minden oldalról helyeslésre találtak. Azóta ezen ország ügyei, hála az ottani kormánynak jelenleg élén álló államférfiak ép oly tapintatos mint erélyes vezetésének, oly fordulatot vettek, mely a törvényes rend barátainak őszinte örömére szolgálhat. A cs. és kir. kabinet minden kínálkozó alkalmat kész lévén megragadni, hogy Károly fejedelem kormánya iránt állandóan táplált jóakaratú érzelmeit tényleg bebizonyíthassa : az említett kormány egyik sürgős óhajtásának teljesítése érdekében tevékenyen közbenjárt, amenynyiben egyrészt a magas portánál és másrészt a többi jótálló udvaroknál oda működött, hogy a fejedelemségeknek elnevezése iránt a diplomatiai érintkezéseknél és szerződésekben eddig dívott kitétel helyett jövőre „Romania“ neve használtassák. A cs. és kir. kormánynak ez irányban tett lépései az említett kívánság teljesítése iránt mindenütt kedvező hangulatot ébresztettek, s ha az új elnevezés ez ideig nemzetközi megerősítésben még nem részesült, ez azon nehézségeknek tulajdonítható, melyek ezen ügy rendezése közben a nagyúri és a fejedelmi kormány között az uj pénzverés iránt felmerült véleménykülönbség folytán keletkeztek. A cs. és kir. kormány továbbá 1867. óta több rendbeli közigazgatási és bírói ügyleteknek elvi rendezését is szándékba vette, melyeknek uj alapon eszközlendő megállapítása az egyesült fejedelemségek megváltozott viszonyainál fogva elkerülhetlenné vált. E végből az illető minisztériumok kebelében beható értekezletek tartottak, melyeknek rövid idő alatt várható befejezése után, a tanácskozási eredmény alapján, a tárgyalások a fejedelmi kormánynyal azonnal folyamatba fognak létetni. Ennélfogva reményleni lehet, hogy ez irányban rövideden mind a két félre nézve kielégítő egyesség fog létrejönni, mely által, az említett országokban tartózkodó állam alattvalók érdekében, az illető ügyletek intézése körül, az eddigi körülmények között néha hiányzó egyöntetűség biztosítva leend. III. Tárgyalások a pápai udvarral. — Római kérdés. A cs. és kir. kormány a lefolyt időszak alatt a pápai udvar iránti viszonylataira nézve fontos elhatározáshoz jutott. A vatikáni zsinat végzései folytán kinyilatkoztató, hogy a szentszékkel más feltételek között kötött egyezményt magára nézve kötelezőnek többé el nem ismerheti. Az ezen elhatározására vonatkozó okmányok részben már közzététettek, mindazonáltal a jelen gyűjtemény teljessége végett itt sem szabad azoknak hiányozni. A külügyminisztérium az azokban előadott indokokhoz újabb fejtegetéseket csatolni nem tartja szükségesnek. A beltörvényhozás terén a teljes szabadság visszaszerzésének szüksége régóta oly határozott módon nyilvánult, és kivált a zsinatbeli eseményekkel szemben oly sürgősnek mutatkozott, hogy az egyezmény önmagától lett megszűntének kinyilatkoztatása iránt újabb igazolásnak szüksége ez alkalommal fenn nem foroghat. De a közös minisztérium, mely ezen jelentékeny lépést végrehajtotta, egyszersmind abbeli határozott meggyőződését fejezheti ki, hogy a monarchia népeinek vallási érdekei mindamellett is teljes mérvben tisztelve, biztosítva és megóva lesznek. Egy újabb időbeli és nagy következményű más esemény a pápai hatalomnak történeti állását változtatta meg. A pápának világi uralma Rómában és a római állam területén, a franczia helyőrségnek eltávozása után, az olasz nemzeti kivonatok nevében vezérelt királyi haderő által legyőzetett. A tiszt. orsz. bizottságok teljes joggal kérdezhetik, hogy az osztrák–magyar kormány ezen oly fontos érdekeket érintő, és következményeiben figyelemreméltó fordulat ellenében mily állást foglalt vala el ? E részben az alább következő okmányok teljes felvilágosítást nyújtanak, és a külügyminisztérium, amidőn itt azokra hivatkozik, csupán azon szempontokat kivánja e helyen újólag röviden előadni, melyek által a kérdéses irányban követett eljárásánál vezéreltetett. A cs. és kir. kormány valamennyi hatalmaknak és az összes pártok mérsékelt részének abbeli óhajtását osztotta, hogy a pápának világi hatalma és az olasz nemzeti törekvések között felmerült viszály az idő hatása és békés eszközök által nyerje engesztelő megoldását. Valahányszor az ily kibékülésnek kedvező esélyei kínálkoztak, kötelességének tartotta azt, hogy a czél érdekében szorgosan közreműködjék. E részbeni eljárását még akkor is folytatta, amidőn kitűnt, hogy Olaszországnak Francziaország irányában elvállalt kötelezettségei minden irányban elvesztették értéküket. Mélyen sajnálta az akaratától teljesen független körülményeket, melyek a jelenkor legnagyobb festményének végre is erőszakos megoldását idézték elő. Sohasem vállalkozhatott a jelen viszonyok közt olyasmire, mit tőle IX. Pius maga sem kért, hogy ugyanis a franczia zászlóaljakat osztrák-magyar csapatok által helyettesítse és ekként erőszakkal fentartsa azt, minek erőszakos feldúlástóli megkíméltetését szívesebben látta volna. A pápai kormány csupán azon óhajtását fejezte ki, hogy mondaná ki ő felsége a császár és király kormánya, miszerint a római terület elfoglalását roszalja. De az önmegtagadást ezen óhajtásnak teljesítésére is ki kellett terjesztenie, mert nem érezte magát arra hivatva, hogy egy idegen kormánynak, mely a helyzete szülte kényszerűségeknek vélt csak engedni, eljárását roszalja, s hogy egy előreláthatólag eredménytelen lépés által saját tekintélyét és egyszersmind Olaszország házi viszonylatainak örvendetes alakulását is veszélyeztesse. A katholikus egyház fejének jövendő állását és fejedelmi jogainak nemzetközi kifejezését illető kérdések, melyek Európát államilag és társadalmilag egyiránt érdeklik, Rómának megszállása által még eldöntve nincsenek. E kérdések rendszeres megoldásra várnak, és ennek eszközléséhez az osztrák-magyar monarchia előkelő erkölcsi közreműködésével fog járulni, melyet mind szavának általános súlya és a katholika egyház fejlődése iránti különállásánál fogva, mind főleg az olasz kormánynyal háborutlanul megőrzött barátságos viszonyainál fogva, tőle megtagadni nem lehet. Reményli a cs. kir. kormány, hogy azon politikai irányokra nézve, melyeket Róma megszállásának kérdésénél követett, a tiszt orsz. bizottságoknak helyeslését elnyerendi. Öntudatával bír a kormány annak, hogy a monarchia érdekét folytonosan szemei előtt tartotta, és ezáltal az osztrák-magyar monarchia katholikus lakosságának hitfelekezeti érdekeit is lehetőség szerint öszhangzólag képviselte. Minden kitelhető gonddal fog a jövőben is arra törekedni, hogy ezen öszhangzást megóvhassa, s úgy vélekedik, hogy a midőn az osztrák-magyar monarchiának politikai jelentőségénél fogva őt megillető tekintélyét föntartani eltökéletten, ezen elhatározásában mindenkinél megegyező értelemmel fog találkozni. TOLDALÉK: IV. Oroszország és az 1856 ki március hó 30-án létrejött párisi szerződés. Az itt bemutatott levelezéseknek egybeállítása óta a külpolitikában jelentékeny eseménykép tűnt fel az orosz cs. kormánynak azon nyilatkozata, melynél fogva az 1856-ki márt. 30-án létrejött államszerződésnek a fekete tenger semlegesítésére vonatkozó határozatát, valamint az ezen szerződéshez kapcsolt és a parti államok által a tengeren ezentúl fentartható hadihajók számát és nagyságát meghatározó, a magas portával kötött külön egyezményét, magára nézve továbbá kötelezőnek nem ismerheti. A cs. és kir. kormány kötelességének ismerte, ezen eljárás megítéléséhez, az ennek horderejét megillető komolysággal, de egyszersmind azon higgadtsággal is járulni, melyet egy ily ügynek kezelése követel. Az ezen kérdés felett folytatott levelezések itt mellékelvék. A vörös könyv első része. A monarchia állása a jeen háborúval szemben. Az első rész 44 okmányt tartalmaz, s midőn ma csak az okmányok tartalmának rövid jelzésére kell szorítkoznunk, azt hiszszük,hogy olvasóinknak már ez is némi tájékozást nyújthat, s mindjárt megemlítjük azon okmányokat, melyeket utólag egész terjedelmében közlendőnk. Az 1— 5 sz. okmányok a porosz koronaherczegnek Bécsben, és Károly Lajos főherczegnek Berlinben tett látogatására vonatkoznak, melyek felett gr. Beust s gr. Bismarck a legszivélyesb baráti biztosításokat cserélik fel egymással. A 6. sz. okmány gr. Beust magánlevele gr. Apponyihoz Londonba a lengyel kérdésről. Ez jun. 25-től kelt. Beust ebben azt említi, hogy hallomása szerint, az em -i találkozáson a lengyel kérdés szóba került. Tiltakozik ebben az ellen, hogy idegen hatalmak Ausztria belügyeibe, minő a galicziai kérdés, avatkozzanak, s a lengyel nemzetről élénk rokonszenvvel szól. E sürgönyt egész terjedelmében adjuk. A 7 — 14. sz. sürgönyök a háboru kitörésére vonatkoznak. B. Mü n ch, jul. 2-dikáról azt írja Berlinből gr. Beust-nak, hogy Thile államtitkár előtte való nap arról biztositá, hogy a legmélyebb béke uralg, s ő elmegy Marienbadba. Gr. A pp o ny i jul. 11-dikén azt írja Londonból, hogy két nappal ezelőtt lord Granville arról biztosító, hogy a külügyek terén hallatlan szélcsend uralg s amint ezt mondá, két órával reá hírét vette a nagy európai háború bonyodalmainak. — Ily állapotban találta a diplomatiát a porosz-franczia háború! — B. Beust Münchnek Berlinbe jul. 6-án, gr. Dulskynak Madridba jul. 7-én óvólag ír a Hohenzollern-trónjelöltség ellen, mely szükségkép bonyodalmakat idéz fel. Metternich hg. jul. 8 és jul. 15-től igen élénk rajzú sürgönyöket intéz Beusthoz a háború előjeleiről, s Beustnak hozzá intézett feleleteiből kitűnik, hogy a külügyi hivatal Grammont hg. megkeresése folytán a kibékítés érdekében működött Berlinben. E nevezetes három sürgönyt egész terjedelmében közöljük. A 15—23. sz. sürgönyök a hatalmak első közvetítési kísérleteire vonatkoznak. A külügyi hivatal csatlakozott az angol fellépéshez, de több ízben kifejtette ama nézetét és meggyőződését, hogy Oroszország tegyen kezdeményezést. A 24. sz. sürgönyben gr. Beust Metternichhez sept. 12-től kelt soraiban igen rokonszenvesen nyilatkozik Favre köriratáról s reményét fejezi ki, hogy Francziaország s Ausztria-Magyarországot tartós barátság foglya egybefüzni. A 25. sz. sürgönyben sept. 28-án Beust Apponyihoz Thiers első bécsi idézéséről szól. Beust biztosító Thierst arról, hogy Ausztria csatlakozni fog a hatalmaknak Francziaország érdekében való interventiójához, ha ilyesmi történnék. Beust ismételve arra utal, hogy Oroszország kezdeményezzen. A 26. sz. sürgöny Londonba szól, a semleges hatalmak együttes fellépését sürgetvén. A 27-ik számúban Beust Metternichhez írván, a franczia kormány ama megkeresésére tagadólag válaszol, hogy Ausztria-Magyarország magában is lépjen közbe. A 28-dikban szintén tagadó válasz van a franczia kormány ama felhívására, hogy Ausztria-Magyarország a franczia köztársaságot már most ismerje el. A 29. számú, mely gróf Chotekhez Szt. Pétervárra van intézve, Thiers második bécsi időzéséről szól. Beust ebben kijelenti, hogy Bécsben kínos hatást tett az, hogy Oroszország a béke érdekében minden közreműködést megtagad. A 30 dik számú sürgöny ugyanily érzületet fejez ki gr. Wuupffenhez Berlinbe. E sürgöny, mellékesen mondva, oly hangon van tartva, mely Poroszország további harczi vágyairól igen kedvezőtlen véleményt árul el. A sürgöny oct. 13 ról kelt. Az utóbb említett 6 sürgöny oly fontos, hogy a lehetőleg, egész kiterjedésben fogjuk közölni. A 31—35 sürgönyök Anglia legutóbbi közvetítése, a 38—44 sürgönyök a Belgium semlegesítésére vonatkozó tárgyalásokról szólnak. Tartózkodunk attól, hogy sietős átlapozás után már ítéletet mondjunk. Csak néhány futólagos megjegyzést teszünk. Külügyi hivatalunk jobbra-balra ír, hogy a semleges határunkst adióra bírja, s a maga kezdeményezéséből egy lépést sem tesz. Nem tudjuk, hogy ily eljárás kinek hoz hasznot. A legyőzöttnek bizonyára nem, a győzőre nézve pedig mindegy, akár magunk lépjünk fel közvetítéssel,akár buzdítjuk Oroszországot, hogy hát tegye meg ő. Annyi bizonyos, hogy ferde állásunkat e sürgönyök majd minden oldalról megvilágítják, s reméljük, hogy ennek értékesítését a delegatió nem is mulasztandja el. Oroszország s a párisi szerződés. Beust gróf Chotek grófhoz, Pétervárott. 1. szám, Bécs, 1870. nov. 16. Az orosz követ néhány nap előtt egy sürgöny másolatát kézbesité nekem, melynek másolatát ön szintén itt mellékelve találja. Siettem azt felséges urunk a császár és király elé terjeszteni s ő felsége parancsára történik, hogy a következő megjegyzéseknek Gorcsakoff herczeg tudomására hozatalával bízom meg önt. Az 1856. márczius 30-án kötött szerződés ezt mondja: „Ő felségeik, a minden oroszok czárja s a szultán, conventiót kötöttek a partjaik szolgálatára szükséges könnyű járművek erejének és számának meghatározására, melyeknek a feketetengeren elhelyezését maguknak fentartják, mely conventió a jelen szerződéshez mellékeltetik, és ugyanazon erővel és érvénynyel birand, mintha a jelen szerződés kiegészítő részét képezné. A jelen szerződés aláíró hatalmasságainak helyeslése nélkül azt sem megszüntetni, sem módosítani nem szabad. E czikk utolsó pontja positív kifejezésmódja által különös erőt nyer, miután világosan és kivételesen oly határozmányt mellékel a szerződéshez, mely minden időben ama nemzetközi megállapodáshoz foglaltnak tekintetett. Mi tehát az ezen kölcsönös kötelezettség feltétlen ereje iránti kételyt sem nem érthetjük, sem meg nem engedhetjük, még ha az egyik vagy másik szerződő fél magát azon esetben levőnek is hinné, hogy a legalaposabb tekinteteket emelheti érvényre oly szerződés egyik vagy másik határozatának fentartása ellen, melyre vonatkozólag a hatalmak megállapodtak előre kijelenteni, miszerint mindazon hatalom beleegyezése nélkül, mely azt aláírta, azt megszüntetni vagy változtatni nem szabad. Hogy a szentpétervári kabinet iránt köteles tekinteteket el ne mellőzzük, anélkül, hogy ezen egyszerű visszautasításnál maradnánk, mely az általa épen tett nyilatkozat feletti egész gondolkodásunkat magában foglalja, azon érvek vizsgálatára térünk át, melyeken e közlemény alapul. Az orosz birodalmi kancellár sürgönye azzal kezdődik, hogy a szerződés határozataiban bizonyos egyenlőtlenséget vagy igazságtalanságot tár fel, mely abban állana, hogy azon védelmi eszközök, melyekkel Oroszország a fekete tengeren bir, korlátolvák, míg Törökországnak meg van engedve a fekete-tengeren és tartozékain hadihajókat tetszése szerint tartani. Nem a mi feladatunk, hogy egy oly szerződés eredetét és értékét vizsgáljuk, mely nem köztünk és Oroszország közt, hanem közösen minden hatalommal köttetett. Csak arra legyen szabad Gorcsakoff herczeget figyelmeztetnünk, hogy hason reflexiók egy szerződés aláírását talán gátolják, az aláírás után módosítási óhajok alapját is képezhetik, de erőszakos megoldáshoz soha indokot nem nyújthatnak. Még többet mondunk . Azon okok, melyeket az orosz kormány egyoldalú eljárásának kimentésére felhoz, nem alkalmasak annak horderejét csekélyebbé tenni, hanem csak fokozzák az aggályokat, melyek hozzá fűződnek. Az elv, melyet az orosz kormánynak eljárásáértól elfogadni tetszik, nemcsak a már létező, hanem a jövőben mégkötendő minden szerződést kompromittál. Ez elv elősegítheti azt, hogy szerződések könnyebben köttetnek, de ezek tartósság tekintetében általa nyerni nem fognak. A sz.-pétervári cabinet azonban azon többszörös alteratióra emlékeztet, melyet az 1856. szerződés ki nem kerülhetett. Azon felforgatásról van szó, mely a Dunafejedelemségekben végbement, és mely a szerződés és kiegészítő részei szellemének és betűjének egészen ellenére, a fejedelemségek egyesítésére s idegen fejedelemnek a trónra való meghívására vezetett. Szabad legyen erre vonatkozólag egy lényeges pontra utalnunk. Moldva és Oláhország fejedelemségek nem voltak az 1856. szerződések részesei. A fényes porta suzerenitása alatt álltak. Ő volt-e az, mely az ezen országokban beállt változásokért felelős, melyek az orosz cs. kormány szemeiben szerződést jelentenek ? Ő volt-e az, mely követelte, hogy azokat szentesítsék, és nem ő-e az, mely ma a jogainak és érdekeinek annyira praejudicáló szerződéstörést elfogadni kénytelen? Hátra van még néhány idegen hadihajónak a fekete-tengerre történt vitorlázása. E tényeket nem ismerjük, hacsak azon lefegyverezett hadihajókról nem lenne szó, melyek fejedelmeknek kíséretül szolgáltak. A sz.pétervári cabinet igen jól tudja, hogy megjelenésük igen nem-offensív jellemmel bírt. Különben mi sem akadályozta volna az orosz kormányt, ez iránt azon pillanatban panaszt emelni, midőn azt a szerződés határozataival össze nem férőnek találta. A cs. és k. ap. felsége tehát csak kínos sajnálattal értesülhetett azon határozatról, melyet Gorcsakoff herczeg sürgönye nekünk bejelent, és melylyel az orosz cs. kormány nehéz felelősséget vesz magára. Lehetetlen, hogy mély meglepetését ne mutassa, s a császári kabinet komoly figyelmét oly eljárás következményeire ne irányozza, mely nemcsak megcsonkítja azon nemzetközi adtust, melyet minden nagyhatalom aláírt, hanem egyszersmind oly viszonyok közt is történik, midőn Európának inkább, mint valaha, szüksége van a biztosítékokra, melyeket a szerződésekhez való hűség nyugalmának és jövőjének nyújt. A jelen sürgönyt Gorcsakoff herczeg urnak felolvasandja, s másolatát nála fogja hagyni. Fogadja stb. Beust gróf Chotek grófhoz, Pétervárott. 2. szám. Bécs, 1870. nov. 16 Az oct. 19 31-ki körjegyzék történt közlése után, melyre mai napon kelt 1. számú sürgönyöm szolgál válaszul, az orosz követ ur cabinete egy más sürgönyének nehány helyét olvasta fel nekem, mely ugyanazon ügyre vonatkozik, de bizalmasabb jelleggel bir. Ezen iratban Gorcsakoff herczeg nyilatkozataival az orosz udvar iránti barátságos érzelmeinkre azon reményt fejezi ki, hogy bennünket azon elhatározásának kedvező megítélésére, melylyel a fekete-tenger semlegességét szabályozó határozatok alól felmenti, annál inkább hajlandónak találand, miután a cs. és k. kormány 1867. január hava óta maga megragadta a kezdeményezést oly ajánlathoz, melynek eredménye lett volna Oroszországot az épen e határozmányok által reá rótt korlátolásoktól fölmenteni. Azt válaszoltam Novikov úrnak, hogy mi kétségkívül mindig azon legélénkebb törekvést mutattuk, miszerint jó viszonyainkat az orosz udvarhoz megerősítsük, és hogy a Gorcsakoff herczeg által emlékezetbe idézett kezdeményezés talán jóakaratunk legeclatánsabb kifejezése volt; de nem zárkózhatom el a sajnálkozás (regret) bizonyos érzetétől, midőn emlékezetemet a szóban forgó lépésre irányzom s azon több mint hideg fogadtatást emlékezetemben felköltöm, melyre az épen azoknál talált, kiknek a legfogékonyabbaknak kellett volna mutatkozniok. A kanczellár úr nem fogja elfeledketni, hogy ama lépés — ahelyett, hogy kezében rokonszenves viszhangot keltett volna, részéről csak bírálgatásokat és szemrehányásokat provokált, melyeket ez oldalról bizonyosan nem vártunk. Excellentiád eldőde akkor még nem jelenthetett nekünk mást, mint hogy az orosz kabinet főnöke eljárásunkat elhamarkodottnak találta, hogy az véleménye szerint, szükségtelenül felkeltette a franczia kormány bizalmatlanságát, és hogy a keleten elintézendő kérdések szabályozására való conferentiának általunk előtérbe helyezett eszméje kevéssé alkalmasnak látszik kielégítő eredményt ígérni. Valóban ezen, egy ép oly loyális,mint jóakaró kezdeményezésre adott válasz alkalmas volt bennünk meglepetést kelteni. Oroszország elvitathatta indítványunk opportunitását, mivel Anglia és Francziaország beleegyezése hiányzott, de a gondolat, mely azt sugallta, az Oroszország iránt jóakaró és óhajainak kedvező gondolat, mindazonáltal határozott bizonyságot tett jó szándékunkról, mely jobb fogadtatást érdemelt volna. Oroszország követét figyelmeztettem a többi között azon nevezetes különbségre, mely az 1867-ben általunk czélba vett combinatio és azon nyilatkozat között létezik, melyet Oroszország imént tett. A mi tervünket tekintve, mi azon bilincseket, melyek Oroszország szabadságát a fekete-tengeren gátolták, maga a szerződés útján, de nem egyoldalú eljárás által akartuk eltávolítani. Ha ajánlottuk is a bilincsek törvényes valamennyi aláíró hatalom által kimondott eltávolítását, ebből még nem következik, hogy mi a szerződésnek egyszerű megsemmisítését is az általa kötelezett fél részéről jóváhagyni tartozzunk. Az 1856. mártius 30-iki szerződés 14. czikke egyszerű szavakkal azt mondja, hogy az ezen napon a fekete-tengermelléki két állam által kötött egyezség a biztosító hatalmak beleegyezése nélkül sem fel nem bontható, sem nem módosítható ; meg nem foghatom tehát, hogy az orosz kormány, midőn a szerződés által reá rótt kötelezettségek alól magát kivonandó, egy az imént hivatkozott szerződési záradékkal egyenesen ellenkező utat követ, minket hogyan vádolhat következetlenséggel, holott épen e záradék alkalmazása képezi programmunk alapját. Végre, miként Novikov úrnak megjegyzem, az annak idején a cs. és kir. cabinet által javasolt lépés épen nem volt alkalmas maga után vonni azon veszélyes következményeket, melyektől a pétervári kabinet legújabb ténye után tartani okunk van. Ha Oroszország Európa beleegyezésétől kérte volna visszavételét a tilalomnak, mely a fekete tengeren tengerészete fejlődését gátolja, úgy az ezen vizekben őt megillető positiót alkalmasint visszanyerte volna anélkül hogy a miatt aggódni kellett volna. Ma nem is áll az eset. Az imént tett lépés nem lehet, hog a legkomolyabb aggodalmakat ne keltse. Nyigati Európában máris oly izgatottságot okozó a kedélyekben, mely a béke ügyére igen hátrányos ; a keleten Oroszország ezen kísérlete, hog maga szerezzen magának igazságot, kétségkül bizonyságul fog tekintetni arra, hogy e hatalom elérkezettnek hiszi azon pillanatot, melyben kezébe veheti annak megoldását, amit keleti kérdésnek nevezünk. Azon vidékek keresztény népeinek oly könynyen fellobbanó képzelete ebben a leghatásosabb ingerek egyikét találandja. Attól tartunk hogy a feltűnő példaadás oly állam részéről melynek előttük oly nagy tekintélye van, nekik ezentúl minden izgatás és erőszakosság igazolásául fog szolgálni. Az orosz kanczellár nem fogja elvitathatni hogy itt van ok az aggodalomra, és azért nem fog csodálkozni, hogy mi a meglepetést, melyet ő a politikai világnak szerzett, igen komolyan veszszük. A pétervári kabinet által tanúsított magatartásban nem látunk ugyan egyenes fenyegetőzést Európa ellen, de oly sajnos zavar okát, mely nyugalmát és biztonságát veszélyezteti. Én soha sem titkoltam azon meggyőződésemet, hogy az 1856-os szerződések Oroszországot a fekete tengeren, nagyhatalomhoz kevésbé illő helyzetbe hozták, mert megkisebbítik azon szerepet, melyet az a partjait mosó vizeken játszani hivatva van, és mondhatom, mit sem mulasztottam el, hogy e meggyőződést a többi garantáló udvaroknál is elfogadtassam. Azért is annál kínosabban hatott rám, midőn látnom kell, hogy a császári kormány sérelmei megszüntetésére oly módhoz folyamodott, melyet minden irányban a legkevesebb szerencsével választottnak tartok. Ez azon hang, melyen e tekintetben Novikov úrral beszéltem. Hasznosnak tartottam, azt jelen sürgönyömben visszaadni, melyet exclád Gorcsakoff herczegnek felolvasni kéretik, sőt melynek másolatát is, ha kívánná, átszolgáltatni felhatalmazom. Fogadja stb. Az osztr.-magyar monarchia közös államháztartásának előirányzata az 1871-ik évre. Szükséglet. Külügyminisztérium : 4.267,682 frt rendes és 76.105 forint rendkívüli, összesen 4.343,787 frt. Hadügyminisztérium, és pedig hadsereg 78.644,439 frt rendes, 6.800,724 frt rendkívüli, összesen 85.445,163 frt; tengeri haderő 8.351,000 frt rendes, 3.882,700 frt rendkívüli, összes szükséglet 12.233,700 forint; a hadsereg és tengerészet együttvéve összesen 86.995,439 frt rendes, 10.683,424 frt rendkívüli; összes szükséglet 97.678.863 frt. Közös pénzügyminisztérium: Rendes szükséglet 140.010 frt. Nyugdíjak és pedig külügyminisztérium : 263.150 frt rendes, 1.050 frt rendkívüli; összesen 264.200 frt; katonai nyugdíjak 1.210.000 frt; tengerészeti nyugdíjak 225.000 frt;a katonai számvevőség nyugdíjai 134.200 frt; a pénzügyminisztérium nyugdíjai 1.100 frt; a közös főszámszék nyugdíjai 6.800 frt; a nyugdíjak főösszege 1.643.800 frt; a pénzügyminisztérium szükségletének főösszege 1.783.810 frt. Számellenőrség 104.095 frt. A szükséglet főösszege: rendes 93.149,976, rendkívüli 10.760,519 ft, összesen: 100.379.568 forint. Ebből levonva a fedezet főösszegét 3.530,987 frtot, marad nettó szükséglet főösszege 180.379,568. A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok határvámjövedék bevétele előirányoztatik 15.664,000 írttal, a magyar koronához tartozó országoké pedig 2.885,700 írttal, összesen 18.549,700 írttal; levonva a kezelési költségek általányát a monarchia mindkét részében 1.850,000 frtot, többlet mutatkozik 16.699,700 frt. Ebből levonva a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok fogyasztási adó visszatérítéseit 3.000,000 írttal, a magyar koronához tartozó országok ebbeli visszatérítéseit pedig 1.500,000 írttal, összesen 4.500,000 írttal, marad vámjövedéki tiszta felesleg 12.199,700 forint. Eszerint javadalmazás által fedezendő 77.419,289 ft, a rendes, és 10 760,579 frt, a rendkívüli, összesen 88.179,868 frt. Ebből esik a birodalmi tanácsban képviselt országokra 70°, azaz 54.193,502 frt 30 kir, rendes, 7.532,405 frt 30 kr rendkívüli, összesen 61.725,907 frt 60 kr szükséglet; a magyar korona országaira eső 30®/1 : tesz 23.225,786 frt 70 kr rendes és 3.225,173 frt 70 kr, rendkívül szükségleti a Magyarország által fedezendő szükséglet fő összege 26.453,960 frt 40 kr. Ezeken kívül a hadügyminiszt, 60.407,833 frinyi rendkívüli szükségletet mutat fel, mely hitel útján lesz fedezendő. Ennek részletei: A porosz franczia háború alkalmával tett intézkedések két tételben összesen 19.112.524 frt. A dalmátiai zendülésből támadt költség többet 4.019.770 frt. Póthitelek az 1868, 1869 és 1870- dik évi hiányok fedezésére 6.015,140 frt. Rendkívüli szükséglet a véderő fokozására történendő egyszeri kiadásoknál 31.260,309 frt , összesen a fenn kitett szám. A pillanatban, midőn e so rókát írjuk, alig van időnk a főbb adatok egybeállítására, de néhány megjegyzést nem tartóztathatunk vissza. A véderő fokozására ajánlott egyszerikiadások teljes helyeslésünket fogják lírni, ha biztosítva leszünk a legczélszerűbb felhasználásáról, s ha honvédségünk fejlesztése ezzel egyenlépést tarthat. A dalmátiai zendülés ép annyiba került, amenyiért meg lehet venni egész Dalmítiát. A porosz-franczia háború alatt tett előkészületek költségei tetemesen meghaladják a számot, melyről az imént a képrházban szó volt. Summa summarum: A delegátiók elé a legrendkívülibb követelések csoportosulnak, s úgy látszik, hogy az ülésszak igen heves, viharos lesz.