Pesti Napló, 1871. február (22. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-01 / 26. szám
mondhat, hogy míg csak az utóbbi évek alatt 300 mértföldnyi vasutunk volt, ma 432 mértföldnyi van, készülőben pedig 400 mérföld. A közgazdasági szakképzettség terén is előmenetel történt azáltal, hogy ez idő szerint van négy főbb gazdasági tanintézetünk, néhány földművelési, néhány kertészeti iskolánk. Különleges adatokat is hozhatnék fel gyümölcstermelésünkre vonatkozólag, mert ez szintén emelkedett, "felhozhatnám p. o. Kőrös és Kecskemét városát, hol a gyümölcstermelés évenként 100 ezreket nyújt az azzal foglalkozó népnek. Ezután az állatkivitelre tér át, míg az 1844-ik év állatban 2 millió kivitelt mutatott fel, az 1868 iki év 9 milliót mutatott fel, ami kereken 7 millió többletet tesz. 1868-ban tehát az állatokból 38 millió forint a bevétel. Ha azonban ezt közelebb nézzük, azt fogjuk találni, hogy a behozatal 20 millió forint áru, következőleg már tetemesen csökkent a 38 millió; nevezetesen kivittünk 22 ezer darab szarvasmarhát, behoztunk pedig 74 ezret, kivittünk 37/16 millióért árut, behoztunk pedig 10 millióért. Honnan van tehát mégis ezen nagy jövedelem az állatkivitelben ? A sertésekből. De ezeknél is úgy állunk, hogy 674 ezeret hoztunk be és csak 574 ezeret vittünk ki; hogy a haszon mégis ilyen nagy, annak oka az, hogy a sertések soványan jőnek be és kövéren mennek ki, úgy hogy a 20 írton vett sertés, 50—55—60 írton megy ki. Daczára a szép eredményeknek, melyeket a 68 ik évi áruforgalmi kimutatás tartalmaz, úgy látja, hogy gazdaságunk helytelen irányban halad. Ugyanis az állattenyésztést elhanyagolja, és elhanyagolván az állattenyésztést, elvontuk a mezőgazdasági szükséges munkaerőt és elvontuk tőle a trágyát,pedig ez az, ami elvégre ez ember tehetségében van, mert a többi Isten kezében van; a mienk csak az, kellő erőben tartani a földet, és kellőleg megmunkálni. Erdeink pusztuló félben vannak, hegyeink tavok, kopárok a vízmosásoktól, folyóink, tavaink halnélküliek. Szellemi téren sem dicsekedhetünk haladással. A gazdasági pezsgő élet, mely a negyvenes években oly kitűnően virágzott, ma pang. Egyesek ugyan buzgólkodnak, de ezekről el lehet mondani, hogy „rari nantes in gurgite vasto.“ A törvényhozás mindent nem tehet, de mindenesetre sokat tehet a földre nézve azáltal, hogy azt fölszabadítja az úrbéri kötelék alól, helyes vadászati törvényt hoz stb. Épen klímánk excessivitása az, mely termésünket leginkább kockáztatja. Az aszály ellen lehetne segíteni azzal, hogy az öntözési csatornák rendszerét fehoznánk. Sajátságosan hangzik ez ma, midőn míg 1863-ban alig 4 hüvelyknyire nőtt a kukoricza és elúszott, a múlt őszszel csolnakokról kellett a kukoriczát törni, mert térdig érő vízben volt. A csatornázást igen jelentékeny eszköznek tartja az aszály ellen. A csatornázás okvetlenül biztosítja legalább egyelőre a termést, a termés által az állattenyésztést, és ez által a munkaerőt és a trágyatermelést. Ezek a csatornák nemcsak hogy öntözésül szolgálnának majdan száraz időjártával, de nedves időben lehetnek felvevői a felesleges víznek s még egy nevezetes olcsó közlekedési viziót gyanánt is szolgálnának. Fontosnak tartja még a szaknevelést is. Felsőbb gazdasági tanintézeteknek nem vagyunk hiányában, azért ezeket szaporítnunk fölösleges. Ha a szaknevelés általában a neveléssel karöltve fog előrehaladni, akkor még egy jelentékeny oly tényező is háttérbe fog lépni, mely ellen harcrot indítani ma bajos volna, érzi a termelő szempontjából azon hátrányt, melyet a temérdek ünnep és heverőnapok okoznak. Hogy e tekintetben mennyi kár okoztatik, ki lehet szám szerint mutatni, mert az így eltékozlott napok nevezetesen némely vallásfelekezetüeknél 30 millió munkásnapot tesznek, és így 30 millió munkásnap lopatik el. Ezeket elmondva, jelezni kívánta azt, hogy összehasonlítva mezőgazdászai állapotainkat a múlttal, azokat kedvezőnek találja. Rámutatott néhány sebekre, melyek a parlament közvetlen orvoslását nem veszik ugyan igénybe, de ezek itt a parlamentben elmondva, jó hatással lesznek az eszmék tisztázására a vidéken. Pártolja a költségvetést. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Péchy Tamás Gorove miniszternek válaszolva megjegyzi, hogy azon vádak, melyeket Mátyus a közlekedési minisztérium ellen felhozott, nincsenek általa megcáfolva; a miniszter csak egyoldalúlag néhány állításra válaszolt; óhajtotta volna, ha mindenik vádra kimerítőbben válaszolt volna. Tisza Kálmán Erkölynek felelve azt találja, hogy a kivitel 1844. óta alig növekedett, csak az árak emelkedtek. Gazdasági életünkben pangás van, gazdasági tanintézeteinkben az oktatás egészen elméleti irányú, a gyakorlati tanításra kevés súly fektettetik. A tudomány igazságai sem részesülnek ugyanezért a megérdemlett méltánylásban. Az úrbéri maradványok nincsenek eltörölve, e hiány a mezőiparra is nehezen súlyosodik; ő a budget tárgyalása után azonnal azt fogja indítványozni, hogy az úrbéri törvényjavaslatok vétessenek tárgyalás alá. Gorove miniszter azt mondotta, hogy kivitelünk csökkenésének a nyolchavi háború az oka; ha tehát vasúti szekereink most, háború és csökkent kivitel daczára elégtelenek, menynyire elégtelenek lennének azok béke és emelkedő kivitel esetén ? Szlávy miniszter azt mondta, hogy az alapítványok kezelése feletti észrevételek a zárszámadásokhoz tartoznak; igenis, a zárszámadáshoz tartozik a számadások számtani helyességének kimutatása, de nem a zárszámadásokhoz tartozik annak indokolása, miért nem állíttatott fel egyik vagy másik állomás, melynek felállítását a ház elhatározta. A ház határozatait a minisztérium végrehajtani köteles, és ha mégsem képes azt végrehajtani, legalább indokolni kellene e mulasztást. Ezért ajánlja tegnap benyújtott határozati javaslatát, mely így hangzik : Tekintve, hogy a költségvetés összeállításában több zavart okozható hibák észlelhetők; tekintve, hogy az előző költségvetés tárgyalásakor hozott határozatok és szebb ígéretek sok részben figyelmen kívül hagyattak, anélkül, hogy ez indokoltatnék; tekintve, hogy az alapítványok kimutatása a múlt évi kimutatásoktól több pontokra nézve eltér, a nélkül, hogy ennek oka felderíttetnék; tekintve, hogy egy költségvetésnek egyik főkelléke, hogy az tiszta és minden részleteiben összevágó legyen; tekintve, hogy a ház határozatainak s a ház előtt tett ígéreteknek teljesítését kellő igazolás nélkül mellőzni nem szabad; tekintve végre, hogy az alapítványokróli kimutatásokban lehető minden változást kellően indokolni szükséges, utasítsa a ház határozatilag a minisztert, hogy a jövő évi költségvetést az említett szempontok szoros figyelemben tartásával terjeszsze a ház elé. Wahrmann Mór előadó: Előadói jogával élve, néhány észrevételt akar tenni. Örömmel látta, hogy e házban mily élénk érdekeltség uralkodott e költségvetés tekintetében. Hogy iparunk és kereskedésünk a legutóbbi időben emelkedett, ennek fényes tanúságai azon adatok, melyeket Erkövy felhozott. Az ellenzék vezérszónokának azon állítása, hogy az csak a megkettőztetett vagy háromszorozott árak folytán történt, nézete szerint nem igen felel meg e történteknek. Hogy ha csak egy-két czikkre utal azt veszszük észre, hogy a kivitel nagy mértékben fejlődött s növekedett, hogy a nemzetgazdászati haladás oly nagy mértékű volt az utolsó esztendőben. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy maga a lisztkivitel 40—50 millió forintra rúgott és hogy a sertések és juhok kivitelénél mily roppant nagy haladás mutatkozik, nem lehet állítani, hogy a kivitel, a kereskedés nem növekedett volna. Azt hiszi, hogy a kereskedelem érdekeinek emelése nem pusztán a kereskedelmi miniszternek, hanem az összes kormányzatnak, sőt minden állampolgárnak feladata. Felkéri különösen az igazságügyminisztert egy csődtörvény, büntető törvény, kereskedelmi, váltó és amortisatióról szóló törvény alkotására ; a közlekedési minisztert a vasúthálózatnak, jó utaknak, raktáraknak, folyóknak szabályozására ; a pénzügyminisztert czélszerű adótörvények alkotására; a kereskedelmet kevésbé sújtó bélyeg- és illetéktörvényekre, a közoktatási minisztert a népnevelés terjesztésére, általánosítására. Még a közös had- és külügyminisztérium is nagy befolyással lehet kereskedelmünk kifejlődésére , a hadügyminisztérium azáltal, hogy az országnak minél nagyobb erejét engedi földműveletre fordítani, a külügyminisztérium az által, hogy a consulatusi ügy czélszerű rendezése által kereskedelmi érdekeinket megóvja. Végül még Tisza Kálmán alaki nehézségeire néhány észrevételt tevén, a határozati javaslatot ellenzi és ajánlja a költségvetést elfogadásra. (Helyeslés jobbfelől.) Szlávy József, kereskedelmi miniszter: Az előtte szóló urak sok olyasmit mondottak, melyek a tárgyhoz nem tartoznak. Helfy Ignácz paralellát húzott Kossuth és Széchenyi politikája közt és azt találta, hogy a mostani kormány elejtette Kossuth politikáját, de Széchenyiét sem tette magáévá, mert nem igyekezett az országot gazdaggá tenni. Ezek oly vádak, melyekkel a kormány léptennyomon találkozik, és ha ezeket folyton cáfolni akarná, úgy a sok védelem közt nem jutna ideje az országot kormányozni. Helly azt mondta, hogy külön consulaink nincsenek, és a magyar érdekek nincsenek kellőleg megóva a consulatusoknál. Hogy elég magyarok nincsenek a consulatusoknál, ezen nem lehet annyira megütközni, ha tekintetbe veszszük, hogy a cislajbhán országokkal közös vámszövetségben élünk, tehát az ő érdekeik egyszersmind a mienk is. Egyébként a hivatalos consuli jelentések időnként megjelennek a hivatalos lapban, a fontosabbak külön füzetekben is. Hogy azonban a consulok a magyar érdekeket nem ignorálják, az iránt tökéletesen megnyugtathatja Hellyt, mert a consulok folytonosan érintkeznek a magyar kormánynyal, teljesítik megbízásait és tesznek jelentéseket. Azt mondá a képviselő úr, ha pl. szó van a borokról, ők nem fogják a visontait ajánlani, hanem a klosterneuburgit. Ez ízlés dolga, és ha több ausztriai bort visznek ki, mint magyart, ő másban keresi ennek okát: abban, hogy szomszédaink jobban kezelik a bort, úgyhogy az kivitelre alkalmas, míg a mienk arra nem igen alkalmas. (Úgy van!) Itt eszébe jut az, amit Simonyi Ernő t. képviselő úr mondott, hogy t. i. a magyar borkivitelnek fő akadálya abban áll, hogy nálunk alig kapni egynéhány hordó egyforma bort, minek, az ő nézete szerint szintén a kormány az oka. (Derültség.) Kérdi ugyanis, miért nem állít fel a kormány docksokat, hol a hordókat összegyűjteni és összehalmozni lehetne ? Arra azonban a felelettel adós maradt, hogy az által, ha a különböző hordók a docksokban összehalmoztatnak, egyenlőkké válnak-e ? Vagy azt kívánja talán a t. képviselő úr, hogy a kereskedelmi minisztérium concipistái által vegyíttesse a borokat ? (Élénk derültség.) E részben tökéletesen egyetért Horn Edével, ki ilyféléket a kormánytól nem is vár. De nem is teendője ez a kormánynak. A t. képviselő urat figyelmezteti arra, hogy igenis,Iván magyar borexport. Miért exportál például Palugyai Ignácz Pozsonyból, ki ezer meg ezer akónyi bort szállít Indiába, és száz meg száz hordóval szállít Brazíliába és Amerika egyéb részeibe ? Bizonyosan tudni fogja a t. képviselő úr, hogy Jálics pesti borkereskedő mily nagymérvű borkereskedést űz a külfölddel. Ha ezek eszközölhetnek kivitelt, miért ne lehetne másnak is ? Kétségkívül nem a kormány hibája ez, és ennek nem a kormány tétlensége az oka. Miután pedig ez tagadhatatlan, valóban nem képes megérteni, miért rója fel ezt a t. képviselő a kormánynak hibául. Horn úr azt mondta, hogy ő a kormánytól csak az akadályok elhárítását kívánja. Ő az akadályokat 3 félére osztotta, mondván, hogy lehetnek természetiek, lehetnek az emberekben, és lehetnek az intézményekben rejlők. A természeti akadályokat illetőleg leginkább kiemelte az utak roszaságát. Erre már részben megfelelt a közlekedési miniszter, előadván, hogy a kormány mit tett a vasutak és egyéb utak érdekében. Elismeri azonban, hogy alig van talán ország a civilizált Európában, mely az utak roszasága tekintetében versenyezhetne Magyarországgal. De itt sem helyesen tapogatódzik a t. képviselő úr, mikor őt vagy a közlekedési miniszter urat, vagy általában a kormányt akarja a par excellence“ ezen utak roszaságáért felelőssé tenni. Ne méltóztassék megfeledkezni, hogy az autonómiának egyik főteendője az útcsinálás. (Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) Horn képv.ár ugyan az utak jelen állapotát nem hasonlította össze azzal, amelyben 5—6 évvel ezelőtt voltak, de aligha téved, ha azt állítja, hogy most roszabbak, mint voltak akkor. (Igaz , úgy van balfelől.) Márpedig azt is méltóztatnak mondani, hogy a kormány ezekre nem adl pénzt. Miben áll a különbség a megyei utak készítésénél ma és ezelőtt 4 évvel ? Akkor így történt: a megyéé volt minden közmunka; a megváltott közmunkákért befolyt pénzt felküldötték ide a helytartótanácshoz, és a helytartótanács ebből egyik-másik megyének a szükséghez képest a maga belátása szerint juttatott, de ennél többet semmit; és maguk a t. képv. urak méltóztatnak elismerni, hogy az utak most roszabbak, mint amilyenek akkor voltak. Hogy vagyunk e részben ma ? Ma a kormány egyáltalában nem avatkozik ez ügybe. A megyék maguk vetik ki a közmunkát, a megyék maguk veszik be a váltságot, és csinálnak vele . . . . vajmi keveset! (Helyeslés jobboldalon.) A baj az összeírás mikénti eszközlésében rejlik. Tudomása van arról, hogy vannak esetek, melyekben a szegény ember 2 ökrét felírják, de az olyannak, kinek 24 ökre van, felírnak hatot. (Helyeslés a jobbon.) Itt rejlik a hiba, és ha igazságosak akarunk lenni, el fogjuk ismerni, hogy történik az nagyon gyakran olyanok részéről, kik folytonosan hangoztatják a szegény adózó nép terheit, de akkor, mikor a közmunkában kellene részt venni, a szegény adózó népre utalnak, így, ha a közmunka összeírás nem helyesen történik, ne méltóztassék a közlekedésügyi minisztert, hanem legelőször is a municipiumokat kérdőre vonni. Egyébiránt mindez még nem segít, uraim, nekünk törvénynyel kell e bajt orvosolni; igyekeznünk kell a törvény iránti tiszteletet, és általában a kötelességérzetet a népbe és mindenkibe belecsepegtetni. (Tetszés.) Hiába okozzák önök a kormányt és municipiumot, míg ez meg nem történik, soha sem fogunk semmire sem menni. (Elénk tetszés.) Azt mondja továbbá Horn úr, hogy az akadályok nemcsak a természetben,hanem az emberekben is rejlenek, t. i. az emberek nincsenek eléggé művelve, tehát ezek műveléséről kell gondoskodni. A mezőgazdasági művelés terére vonatkozólag egy képviselő felemlítette, hogy az iránt még kérdés van, vájjon a földmívesek kiképzése helyesebben történik-e a földmíves-iskolákban, vagy pedig azon mód szerint, mely különösen Belgiumban van gyakorlatban, ahol egyes farmerekhez, vagyis haszonbérlőkhöz adnak több fiatal embert gyakorlati kiképzés végett. Maga is nagyon practicusnak tartaná ezen módot és nagyon osztja azon német professornak mondását, kire Tisza K.hivatkozott, hogy bár mindenki előbb gyakorlatilag tanulni foyoná a mezőgazdaságot, s azután jönne is... iba. Azt kérdi azonban, hol vannak Magyarországon azon bérlők, akikhez tanulás végett lehetne valakit küldeni ? (Helyeslés. Felkiáltások balról, minden megyében.) A gazdasági intézetek elégsége vagy elégtelensége iránt bővebben a részletes tárgyalásnál fog szólni. Harmadszor azt monda a t. képviselő úr, hogy az akadályok elhárításának nehézsége az intézményekben fekszik, melyek rosták, s melyeket javítani kell. Felhozatott itt egyebek közt, hogy még mindig a czéhrendszer bilincseiben nyög az ipar. Engedelmet kér, ez nem igy van.• Az 1849—49-ik években Klauzál gazdasági és iparügyi miniszter adott ki egy rendeletet az ipar rendezése tárgyában a czéhrendszer alapján; később a provisorium alatt keletkezett egy iparrendtartás, mely a legjobb rendeletek közé tartozik, melyek ez idő alatt keletkeztek, és ha azt összehasonlítják a legújabb iparrendtartásokkal, melyek Németországban fenállanak, azoktól bizonynyal kevésben tér el. A magyar kormány nem tehetett egyebet, mint hogy elfogadja ideiglenesen azt, ami létezik, addig, míg hozhatunk újat. A czéhek ugyan fenhagyottak, nem mint exclusiv kötelező intézmények. E tekintetben sem állunk tehát oly roszul. Az ipar törvényjavaslat készen van és hiszi, hogy ezen ülésszak alatt törvénynyé válik. Az igaz, hogy a 40-es években hozott kereskedelmi és ipartörvények már nem felelnek meg, a mai fejlődött viszonyoknak és a kereskedelmi minisztériumnak nincs mit tennie mint azokhoz tartania magát, amennyiben sovány tartalmuk engedi. A kormány azért nem készített újat, mert nekünk majdnem mindent újra kell teremtenünk, és ezen törvényen kívül még előszámlálhatna a tisztelt képviselő úr igen sok mást, melyek szintén nincsenek meg, miért ? mert nem volt rá idő! Egyébiránt mégsem oly meddő a kereskedelmi minisztérium működése e téren, és ezt a szerénytelenség vádja nélkül mondhatja, mert az érdem nem őt,hanem tisztelt kollegáját és hivatalbeli elődjét illeti. Ő alatta elkészült az ipartörvény, az erdészeti törvény. Ez utóbbi törvényjavaslat csak azért nem terjesztetett még be, hogy előbb a közvélemény nyilatkozzék felette. (Helyeslés.) Így még t. elődje alatt és által készült el a bányatörvénykönyv, mely a bányahatóságokkal közöltetett. Készült törvényjavaslat az állat-egészségügy és a vesztegintézetekről is. Szintén elődje alatt készült egy törvényjavaslat a mértékekről. Munka alatt van egy halászati törvény és egy törvényjavaslat a részvénytársulatokról, végre értekezések folynak egy összesített, az egész kereskedelem ügyeit magában foglaló törvénykönyv alkotására. Ha a t.képv. urak méltányosak akarnak lenni, ha figyelembe veszik még azt, hogy ezen 4 év alatt a kezdet nehézségeivel kellett megküzdeni, hogy át kellett venni a magyar kormánynak oly ügyeket, melyekkel soha nem foglalkozott, t. i. postát, távírdát s ilyenféléket, melyekre nézve pedig körülbelül alig volt hozzáértő ember. Ha a különféle vámszerződéseket, az egészen új tengerészeti ügyek átvételét figyelembe veszik, alig lesz méltányos azon szemrehányás, mely ezen minisztériumra rovatik, és ahelyett, hogy azt mondanák, hogy hanyagul és felületesen készíttetett el a budget, inkább azt fogják mondani, hogy a minisztérium elismerést érdemel. (Helyeslés jobbfelől.) Egyébiránt, hogy ha minden egyes észrevételre megtenné ellenészrevételeit, talán különben is nagyon hosszúra nyúlt beszédét még tovább kellene folytatni (Halljuk) De nem hagyhatja szó nélkül azon határozati javaslatot, melyet Tisza Kálmán nyújtott be. Azt hiszi, hogy azon vádak oly kisszerűek, hogy nyilvánosságra hozataluk által sem a közügyek nem nyernek, sem Tisza Kálmánnak, ki ugyan ma is kijelentette, hogy brillírozni nem kíván,dicsősége nem növekedik. (Derültség.) Mert méltóztassék sorba venni határozati javaslatának indokait. Azt mondja, tekintve, hogy a költségvetés öszszeállításában több zavart okozható hibák észlelhetők. Hiba kétségkívül a homályosság, mert hiszen az előterjesztésnek világosnak kellene lenni. Nem hiszi azonban, hogy az által, ha ez itt nyilvánosan említtetik, a közügy valami nagyon sokat nyerne. Ezután Tisza határozati javaslatának egyes indokait cáfolja. Ha a budget tárgyalása befejezése előtt az derült volna ki, hogy a ház határozatai és a ház előtt tett ígéretek mellőztettek , helyén lett volna a tisztelt képviselő úr határozati javaslata de most, mielőtt a tárgyalás folyamában kiderült volna, vajjon indokolás nélkül mellőztettek-e azok, vagy nem, a határozati javaslatot helyesnek nem tarthatja. (Helyeslés jobbfelül.) Majd ha tárgyaltatott költségvetése és nem fog sikerülni magát igazolni, — akkor helyén lesz. (Jobbfelöl helyeslés.) Többen a képviselő urak közül félre magyarázták tegnapi nyilatkozatát, mely szerint azt mondta: „ha mégis —igy nyilatkozott és erre különös súlyt fektet, mert ma a lapokban nem úgy olvasta, amint a nyilatkozatát tette — ha mégis volnának némi hiányok a budgetben, méltóztassék ezt azon körülménynek tulajdonítani, hogy a budgetet el kellett készíteni épen akkor, mikor a tárczát átvette. Azt mondotta tehát: „ha volnának oly hiányok, ha a tárgyalás folyamában ilyenek felderíttetnének, mert az elősoroltakon kívül, melyeket igyekezett megcáfolni, más hiányokat nem hallott fölemlíteni. Mindezeknél fogva és tekintve azokat, melyekkel Tisza határozati javaslatát indokolta,kéri a t. házat, méltóztassék ezen határozati javaslat mellőzésével a kereskedelmi minisztérium budgetjét a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Jobbfelől élénk helyeslés.) Elnök: Miután a ház már általánosságban elfogadta a p. n. bízott, jelentését, erre külön szavazás nem kell. Szavazás alá bocsáttatik először Tisza Kálmán határozati javaslata. A többség elveti. Ezután Táncsics M. határozati javaslata bocsáttatik szavazás alá. E mellett csak 5 szavazat volt, következik a részles tárgyalás. Az első czim (központi igazgatás) első rovata (tiszti fizetések és lakbérek) a pénzügyi bizottság javaslata szerint 121,400 írttal a 2-ik rovat (szolgák fizetése) 4710 írttal, a 3-ik rovat (házbérek 14000 írttal, 4-ik rovat (Irodai és hivatali szükséglet 18,070 írttal, 5-ik rovat (úrköltség) 4000 írttal, 6 ik rovat (Jutalmazások és segélyezések) 2000 írttal, 7-ik rovat (Szolgák ruházata) 700 írttal, 8-ik rovat (Épületek fentartására) 500 írttal megszavaztatott. Következik a 2-ik czim: kereskedelmi bányászati és külkereskedelmi czélok 44.000 frt. E czimnél felszólal. Várady Gábor : Miután az osztrák Lloyd ügyének tárgyalása czímén a költség előirányzatba a miniszter úr bizonyos tételt felvett, habár nem is e czím alatt fordul elő a költségvetésben, hanem az indokolásban is érintve van, szükségesnek tartja, hogy a t. ház, különösen pedig a t. kereskedelmi miniszter úr figyelmét a Lloyd-társaságra nézve felhívja. Figyelmezteti a minisztert, hogy ha már a Lloyddal kötött szerződés meg nem semmisíthető, amit óhajt, miután maga a pénzügyminiszter is rosznak mondotta e szerződést, legalább ha az revisió alá kerül, az történjék, hogy eredménye Magyarország érdekeinek minden tekintetben megfelelő legyen. Szlávy József kereskedelmi miniszter megemlíti, hogy az ügy magában a minisztérium kebelében is tanulmányozás tárgyát képezi, s meg lehet győződve a ház arról, hogy annak idejében e részben nem mulasztana el semmit, ami Magyarország érdekeinek kívánatos. (Helyeslés.) Ülés vége 2 órakor. A magyar delegatió ülése jan. 31. Elnök Bittó István, jegyzők Széll,Vécseyy. A közös kormány részéről jelen van Benedek tábornok osztályfőnök. Elnök déli 12 órakor megnyitja az ülést. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Pulszky Ferencz benyújtja Skene Alfréd és társai azon kérvényét, melyben Skene kéri, hogy a hadsereg felszerelésére szükségest szállításokra nézve kötött szerződése alól, ha a delegátió nincs vele megelégedve, feloldassék. Ezen kérvény a hadügyi albizottsághoz utasíttatik. A legközelebbi ülés napjának kitűzése elnökre bízatván, az ülés ma 1 órakor eloszlik. KÜLFÖLD: Favre alkudozásai. Jules Favre alkudozásainak lényegéről még mindig nem érkezett több hír, mint amennyit a távsürgönyök már meghoztak. Az egész békealkudozások nagy titokban folytak le, úgyhogy a német főhadiszálláson levő leverők sem mondhatnak egyebet minthogy Favre, midőn 26 án délután visszament Párisba, nagyon vidámnak látszott. A franczia miniszter jelenlétének súlyát azonban mindenki felfogta s midőn e bizonyos vidámságot látták arczán s midőn Bismarck is szokott sétáján a szokottnál vigabbnak mutatkozott, a tábornokok s tisztek gyaniták, hogy a béke előestéjén állanak. Január 26-án, midőn Favre délután 4 órakor eltávozott a porosz főhadiszállásról, a dolog körülbelül már be volt fejezve és semmi egyéb nem volt hátra, minthogy Favre a capitulatióhoz párisi társainak aláírását is kieszközölje. Ez megtörtént jan. 26-án este és reggel Favre már visszatért. Az alkudozások elég simán folytak le, csak egy pont okozott sok nehézséget, s ez a pénz dolga volt. A franczia megbízottak nem vonakodtak ugyan minden fizetéstől, de bizonyos határidőt kívántak erre nézve kitűzni. Déli 1 óráig tartott Bismarcknál a tanácskozás s ekkor elmentek Moltkéhoz, ahol a capitulatió főpontjai állapíttattak meg. Itt az értekezletben Moltkén kívül részt vettek : Bismarck, Blumenthal, Stoch főintendáns, Roon hadügyminiszter és több tábornok. A német megbízottak délben rendeletet vettek Vilmos császártól, hogy a pénzkérdésben engedjenek, ha a francziák inkább kockáztatnák az alkudozások sikerét. A capitulatió feltételei tisztán pénzügyiek és katonaiak. A város átadása előtt franczia és porosz tisztekből álló vegyes bizottság megvizsgál minden erődöt. Egy más közös bizottság megvizsgálja a Szajnát, nincsenek-e rajta torpedók , továbbá kijelöltetnek a helyek, ahol a párisi helyőrség fegyvereit lerakja és a capitulatió többi pontjaiban meghatároztatik, ki tekintendő fogolynak, és mi történik a foglyokkal. A Párisra rótt sarezon kívül Páris köteles a megszálló hadsereget ellátni,ami naponkint körülbelül szintén legalább egy millió frankot fog tenni. Már az alkudozások első napján intézkedések tétettek arra nézve, hogy Páriát lehető gyorsan élelmezni lehessen a capitulatió után. Lagny a lakhely, ahová a legszükségesebb áruczikkeket felhalmozzák. Ilyenek: fa, szén, okj, gyertyák, hús és liszt. Fát a rambouilleti állami erdőségekből szállítanak. Az épségben lévő vasutak felhasználásával pedig angol, belga és hollandi szállítók csakhamar el fogják látni minden szükségessel Párist. 26-án este, azonnal Favre elutazása után a hadseregben hire járt, hogy Favre és Bismarck közt egyezmény történt, mely szerint pontban éjfélkor a bombázás megszűnik. Mivel azonban épen ezen este úgy az ostromló ütegek, mint a párisi erődök ütegei megkettőztetni látszottak a tüzelést, a hír kevés hitelre talált, s mégis így volt. A német ütegek esti 9 órakor táviratilag értesittettek, s pontban 12 órakor a tüzelés csakugyan megszűnt. Az ostrom utolsó napjaiból. Alig lehet kirívóbb különbséget képzelni, mint a Szajna jobb- és balpartja között. Amott rémülés, pusztítás, rombolás, emitt a régi gondatlanság, piperemutogatás a boulevardokon, csoportosulás a hirlapkioszkok előtt stb. Vitáznak hévvel Gambetta utolsó beszéde, Chancy győzelméről és alig gondolnak a bombákra, melyek a Szajnán túl gyászt hoznak polgártársaikra. Itt körülbelül úgy tudakozódnak a bombázás után, mint augustus septemberben az Elsassban történt csaták után. Az „Ambigue“-ben alkalmi darabokat adnak tömött ház előtt. Párist most naponkint 35.000 petroleum-láng világítja meg. Minden beraktározott asphalt, kátrány, gyanta, ásványolaj lassankint feltüzeltetett. A tudománynak és mechanikának is van egy újabb vívmánya a mellett. Claire Deville új szerkezetű rostélyt talált fel, mely lehetővé teszi, hogy gőzgépek kátránynyal és más gyantaszerű anyaggal füttessenek. A dísztemetések betiltattak. A halottakat már csak egy ló hozza ki a sírkertbe, mert az „entreprise“ lovai szintén a mészárszékbe vándoroltak lassan kint. A kormány még jókor elrendelte a nagy borcsarnokban levő szeszraktárak áthelyezését a város belsejébe. Alig szállították át a roppant mennyiségű szeszt a belső városrészekbe, midőn a bombák már beütöttek Bercyben s a borcsarnokok közelében, Batignollesban és Montmartreban 13- án panique állott be. Néhány sütő nemcsak azoknak szolgáltatott ki kenyeret, akik hozzájuk voltak utasítva, hanem idegeneknek is, úgy, hogy aztán a hozzájuk utasítottak mindegyikét nem tudták kielégíteni. Ezek aztán elterjeszték hírét hogy éhen kell halni, nincs már kenyér stb. A kormány azonnal intézkedett, hogy ilyesmi többé ne történjék. Egy udvari ékszerésznél ismét két ládát fedeztek fel. Az egyik mindenféle drágaságot tartalmazott, a másik azonban fontos irományokat, melyektől nagyérdekű lelepréseket várnak. Gambetta Bordeauxban jan. 29-dikén este a „Grand Theatre“-ban nagy népgyűlést tartottak, mely egyhangúlag tiltakozott a fegyverszünet ellen, s a következő határozati javaslatot fogadta el: „A kormányhatalom maradjon Gambetta kezében; a háború a végsőig folytatandó, s e czélból álljon össze Bordeauxban egy bizottság, mely a haza megmentéséről gondoskodjék, s mely a legtekintélyesebb franczia városok republikánus egyesületeinek választottjaiból állana.* Egy küldöttség megvitte Gambettának e határozatot. Ezután a praefectura előtt Gambetta tiszteletére tüntetés történt. A küldöttség egy tagja elmondta a nép közt, hogy Gambetta nem jelenhet meg közöttük, mert testileg nem jól érzi magát és kedélyileg nagyon le van verve. Gambetta elhatározta, hogy később nyilvánosan is fog beszélni, de most erőgyűjtésre van szüksége, hogy aztán teljes erejével a köztársaság szolgálatának szentelje magát. A néptömeg zajosan kiáltozott: Éljen Gambetta! Éljen a köztársaság! Ezzel a tüntetés véget ért, s jólehet az izgatottság Bordeauxban igen nagy, a rendet még sem zavarták meg komolyan. KÜLÖNFÉLÉK Pest, jan. 31. (Király ő Felsége és József főherczeg) ma délelőtt 10 órakor megszemlélték a budai honvéd laktanyát. (Az általános kihallgatáson, melyet ő Felsége tegnap délelőtt adott, 42 kérvényező járult a király elé. Megható volt látni,mint hálálkodott a kihallgatás után egy román atyafi a palota lépcsőjén. A földre borult és csókolgatta a lépcsőket, minden lehető áldást óhajtva a király fejére, ki őt oly szívesen fogadta. A király elrendelte, hogy a szegény embernek útiköltsége megtéríttessék. (József főherczeg és neje). Klotild főherczegasszony a nőképző-egylet bálküldöttségének megígérték, hogy a febr. 4-kén az „Európa“ termeiben tartandó tánczvigalomra megjelennek. (Pest város tanácsa) a váltó végrehajtások tárgyában 1869. ápril 8-án kibocsátott rendelet 31. és 32 ik §§-ait az igazságügyminisztérium által rendeletileg akként kérte magyaráztatni , hogy a pestvárosi tisztviselőknek csupán 300 frtot meghaladó rendes évi fizetéseik vétethessenek foglalás alá, ellenben az ideiglenesen megszavazott lakbérátalány, lótartás, drágasági pótlék, gyógyítási és temetési költség s egyéb, a rendes fizetésen felül engedélyeztetni szokott segélypénzek és átalányok végrehajtás alá vonhatók ne legyenek. Az igazságügyminisztérium azonban erre tagadólag felelt, miután a törvények és törvényes erejű rendeletek magyarázata és előforduló concret esetekre való alkalmazása egyedül a bíróságokat illeti,egyes feleinek pedig jogában áll ez iránybani sérelmeiket fellebbvitel útján orvosolni.