Pesti Napló, 1871. március (22. évfolyam, 49-75. szám)

1871-03-07 / 54. szám

ra vonatkozó szerződést, ő megújítja kívánatét arra nézve, hogy a szerződés beterjesztessék és e tárgyban határozati javaslatot nyújt be. Ez így hangzik : Utasíttatik a kormány, hogy a károlyváros­­fiumei vasút építésére vonatkozó szerződést a tervekkel s költségvetéssel együtt a képv. ház asztalára letegye. Gorove István: A kormány azért nem érezte magát arra hivatva, hogy ezt beterjeszsze, mert a ház tavalyi határozata által e kérdést superált­­nak tartotta, mert a ház tavaly a Károly­város­fiumei vonalra előirányzott összeg megszavazása után a szerződés beterjesztésétől elállt. Ha a ház azon elvet kívánja kimondani, hogy ily nagyszerű szerződések kivételkép beterjesz­tessenek, a kormánynak erre nincs ellenvetése. De kötelessége figyelmeztetni a tisztelt házat arra, nehogy ily szerződések tárgyalása által oly feladatot vállaljon magára, mely legalább is nagyon meg fogja zsibbasztani törvényhozási működését. Ghyczy Kálmán: a pénzügyi bizottság épen azon okból, melyet a miniszter előadott, nem kívánta a szerződés előterjesztését. Miután azon­ban a miniszter késznek nyilatkozott a szerző­dést beterjeszteni a ház elé, ha ez azt kívánná, miután a 20 millióra menő összeg kérdése elég fontos arra, hogy a ház tanácskozásainak tár­gyává tétessék, ily összegek nem minden nap forognak kérdésben, azért azon szerződés beterjesztését kívánja. (Helyeslés.) Várady Gábor: Szintén a beterjesztést kí­vánja, mert nézete szerint a ház múltkori hatá­rozata ennek nem praejudicál. Iványi Dániel: Határozati javaslatot nyújt be valamennyi magyarországi vaspálya min­den osztálybeli személyszállító kocsijainak fűtése iránt. Gorove István közlekedési miniszer : a kor­mány most épen azt tanulmányozza, minő rend­szer vagy minő mód szerint eszközöltessék a fű­tés. Az államvasúttársulat ép most teszi a kísér­letet e tekintetben, ha ez sikerül, úgy a kormány annak életbeléptetését el fogja határozni. Csanády Sándor: A minisztériumnak köteles­sége arról gondoskodni, hogy szegényebb sorsú polgártársainak ha a vasúton utaznak, meg ne fagyjanak, azért pártolja Irányi indítványát. Ezután Simonyi határozati javaslata elfogadta­tott, Irányié pedig elvettetett. Vállyi János: A magyar északkeleti vaspá­lyára irányozza a ház figyelmét. A felügyelőség hanyag eljárása következtében sok nehézség me­rült fel, melyek e pálya megnyitását lehetetlenné tették. Kétli tehát, mi volt annak oka, hogy a már 1870-ik évi october 1-ig megnyittatni kötelezett tekeháza-sziget-szathmári vonalrész meg nem nyittatott ? hol lehet ennek oka, és minő intézkedéseket tett a kormány e tekintetben, hogy az általa előbb jelzett nehézségekkel szem­ben, melyek az építkezési vonalon felmerülnek, s a­melyeknek kipótlására sok idő igényeltetik, az 1871-ik évi május 1-ig megnyitandó vonalrész meg fog-e nyittatni, vagy nem és általában minő kilátások vannak arra, hogy ezen vonalrész mi­nél előbb megnyittathassék ? Gorove István közi­ miniszter: Nem tagadja azt, hogy e vállalatnál fordulnak elő hiányok, melyek orvosoltatni fognak. Azon hibák is, me­lyeket felhozott, tekintetbe fognak vétetni, de még inkább tekintetbe fognak vétetni azok, me­lyeket a szakértő emberek a vállalatnál felfe­deznek, azonban leginkább tekintetbe fognak vétetni azok, melyek a megnyitásnál és felül­vizsgálat alkalmával fognak észleltetni. Minden­esetre kötelességének fogja ismerni mind az ál­lam mind a közönség iránti tekintetből a legna­gyobb szigorral eljárni. (Helyeslés.) Vállyi János: Köszönettel veszi a feleletet, de azon kérdésére is óhajtott volna választ nyerni, vajjon mi az oka e késedelemnek? Kiss János: Azt találja, hogy a vasútépítészeti igazgatóság nem teljesíti feladatát. A kitűzött határidő alatt az északkeleti vaspálya nem ké­szült el, és ez­által magánosoknak nagy károk okoztattak, roppant mulasztásokat tett a vállal­kozó, a károsultak folyamodtak a kormányhoz és nem kaptak még választ. Az illető vállalko­zó dr. Stroussberg magáncsalást követett, és a háznak ez ellen egész erélylyel k­llene föl­lépni. Papp Zsigmond: Nem a kormány oka annak, hogy az északkeleti vasút a kellő időben meg nem nyittatott, hanem a vállalkozó dr. Strouss­berg, kinek eljárása másutt is ismeretes. Ezen vaspálya építése Strousbergnek volt en­gedélyezve, az engedélypontozatokban az volt kimondva, hogy ezen vasutat a Tisza balpart­ján kell építeni. Azonban különféle közbejött dol­gok miatt anélkül, hogy akár az országgyűlés meghatározta volna, még közbejött az, hogy át­tették a vasutat a jobb partra s a kormány nem látta jónak bejelenteni a háznak, hogy ez az irány megváltoztatott. Végre kérdi, váljon Straussberg vagyoni álla­pota lesz-e befolyássá a kiépítésre ? Hieronymi Károly közm. és közi. osztály­­tanácsos válaszol az egyes kérdésekre. Dr. Stroussberg vagyoni állása az északkeleti vasúti vállalat fejlődésére elhatározó befolyással nincs, miután ezen vasút értékpapírjai az azok el­adásából begyűlt pénzek által akként bizto­sztat­­tak, hogy azok felett dr. Straussberg a társulat befolyása és tudta nélkül szabadon nem rendel­kezhetik. Ebben foglaltam össze válaszomat azon kérdésre. Papp Zsigmondnak válaszolva meg­jegyzi továbbá, hogy a törvény nem ismer sem jobb, sem balpártot, melyen ez vitessék. A hatá­rozat erre nézve csak az engedélyokmányban foglaltatik, mely annak idején, ha a kérdések mind megoldva lesznek, be fognak mutattatni, addig a kormány nem tarthatta czélszerűnek annak beczikkelyezését. Papp Zsigmond egyrészt benyugszik a vá­laszba, másrészt azonban mulasztásnak tartja a múlt kormánytól azt, hogy az engedélyok­mányt, daczára, hogy a vasút más irányban vezettetett, be nem mutatta. Ezután a magyar kir. vasútépítészeti igazgató­ság czímnek összes rovatai a pénzügyi bizott­ság javaslata értelmében elfogadtattak. 1. Fizetések, pótlékok, lakbérek : 152.804. 2. Napdijak és napszámok 26.500 frt. 3. Házbér 18.500 frt. 4. Irodai szükséglet 24000 frt. 5. Úti­költségek: 8.650 frt. 6. Segélyzések és jutalma­zások 500 frt. 7. Új beszerzések, javítások 9400 frt. 8. Egyenes és közvetett adók 500 frt. 9. Kü­lönfélék 72 frt. 10. Az engedélyezett vasutak építése feletti felügyelet költségei 116,351 frt. Következik : Vasútépítés. Péchy Tamás az Ottlét van Monn féle ügy­re irányozza a ház figyelmét, tavaly a költség­­vetés alatt eziránt nagy vita volt, a miniszer azt mondta, hogy ezen ügy folyamatba tétetett, kér­di, várjon történt e ez ügyben múlt év óta vala­mi, szerzett-e a kormány elégtételt ? Gorove István közi­ miniszer: Ámbár ez ügy őt közvetlen nem érdekli, némi felvilágosítást ma is nyújthat. Az ügy a belga bíróságok előtt folyamatba tétetett, többé pressiót gyakorolni, hogy az ottani törvénykezés folyama miként vezettessék, valamint a magyar kormánynak ha­talmában nincsen, úgy alkotmányos fogalmunk szerint azt hiszem, hogy a belga kormány poli­tikai hatalmától szintén nem függ az, mikép ve­zesse e pert. Annyit tudok, hogy a belga igaz­­ságügyminiszternek kezében van és hogy a do­log nincsen elejtve, sőt oly formák közt van fo­lyamatba téve, melyeket a belga törvénykezés megkíván. Csernátony Lajos szintén azt tartja, hogy nem lehet sem a magyar, sem a belga kormány­nak belé elegyedni, azonban a magyar kormány­nak maga iránti kötelessége is azt parancsolná, hogy a kormány ez iránt tudakozódjék.­­ Gorove István közi­ miniszter megígéri, hogy ezen ügyet az összes minisztériumnál vagy az igazságügyminiszternél szóba fogja hozni és az adandó felvilágosítást akár a ház előtt, akár a hivatalos iratokban közölni fogja. Péchy Tamás kijelenti: őt megnyugtatja a miniszter utolsó válasza, mire elnök figyelmez­teti, hogy ez egy sajátkép nem ide tartozik. Ezután az első (vonalozási munkálatokra: 50.000 frt) és a 2-ik rovat Károly­város-fiumei vonal építésére 8.000000 frt elfogadtatik. Simics Ignácz interpellátiót nyújt be: a) van-e magas kormányunknak is szándéka Zenggre mint derék kikötőre nézve úgy maga a város fennállása, valamint azon szintén Sz.­István koronájához tartozó vidékek kereskedelme s ennélfogva jólléte gyarapodása tekintetéből is komoly lépéseket tenni ? b) akar-e a magas kormány az említett ogulin­­zenggi pályavonal tanulmányozása végett mi­előbb szakértőket kiküldeni ? Gorove István közi­ miniszter: Ha Zengg vá­rosának helyhatósága ily összeköttetést a károly­­város fiumei vonallal indítványba hoz, a kor­mány egész készséggel fogja a tárgyalást föl­venni. (Helyeslés.) Ezután a következő rovatok a pénzügyi bi­zottság értelmében elfogadtattak : 3. rovat. A magyar északi vasút salgó­tarján­­r utkai része építési költségeinek fedezésére a kezelési költségekkel együtt. 4. rovat. A salgó­tarjáni pályaudvar átalakítás­­ára és nagyobbitására, betudva a személyzeti és kezelési költségeket, együtt véve 8.000.000 frt. 5. rovat. A miskolcz-bánrévi vasút kiépítési és üzletberendezési, valamint a személyzeti és ke­zelési költségekre 399,781. 6. A hatvan-jászberény-szolnoki vonal építé­sére, ideértve a személyzeti és kezelési költsé­geket 1,500.000. 7. A zólyom-beszterczebányai vonal építésére a személyzeti és kezelési költségekkel együtt 500.000. 8. A füzesabony-egri vonal építésére, betud­va a személyzeti és kezelési költségeket 735,326 9. rovat. A hatvani pályaudvar építési költsé­geinek fedezésére a személyzeti s kezelési költ­ségekkel együtt 118,213. 10. rovat. A fiumei pályaudvar építésére 1.500.000. 11. rovat. A magyar északi vasút pest-salgó­tarjáni részének helyreállítására 1,118,000. 12. rovat. A kassa-oderbergi vasútnak az abós­­eperjesi szakasz áthelyezéséért adandó kárpót­lás 100,000 frt. 13. rovat. Magyarország topográfiai térképé­nek másolására 14,000. Ghyczy Kálmán felszólítja a minisztert, hogy a törvény értelmében a vasúti kölcsön állapotá­ról szóló jelentést a ház elé terjeszsze. Gorove I. közl. miniszter: A jelentés már nyomtatás alatt van és h a pénzügyminiszteri bud­get előtt ki fog osztatni. (Helyeslés.) Ezután Pulszky előadó olvassa a függe­léket : Az 1871-iki költségvetéshez függelékképen hozzáadta a minisztérium az államvasutak üzleti költségvetésének sommázatát , a szükséglet 1.700.000 írttal, a fedezet pedig 2.995.000 írt­tal mutattatván ki. Mire nézve a bizottság véle­ménye oda megyen, hogy az államvasutak vár­ható jövedelmei már ez idén 1.295.400 írttal, a pénzügyminisztérium költségvetésébe bevétel­ként vetessék fel. Nehogy továbbá azon államvasutaknak építé­si számlája, melyek a rájuk fordított költségek kamatjait be nem hozzák, az intercalaris kamat­nak a tőkéhez való évenkénti csatolása által ha­tártalanul és értelemzavarólag növekedjék, fel­­szólítandónak véli a bizottság a minisztert, hogy a­mint valamely államvasút, vagy annak része a közforgalomnak átadatik, annak építési szám­lája bezárassék, s jövedelme vagy vesztesége a pénzügyminiszter előirányzatába bevételül vagy kiadásul vetessék fel. Egyébiránt az államvasutak üzletének költ­ségelőirányzata jövőre is a közlekedési minisz­térium budgetjébe veendő fel, s ez alkalommal felszólítandónak véli a bizottság a minisztert ar­ra, hogy jövőre az államvasutak üzletének szük­ségleteit előirányzatában részletezze. Gorove István közi­ miniszter : Mint már a pénzügyi bizottságban is tevém, úgy ezen alka­lommal ismétlem azon ígéretemet, hogy az ille­tő kimutatásokat jövőre részletesen a ház elé terjesztendőm, erre nézve semmi ellenvetésem, hogy a ház ezt határozatilag kimondja. A kor­mány eddig nem volt azon helyzetben, hogy részletes előterjesztést tehessen, de a jövő évben megteendi. (Helyeslés.) A III. czím (A budapesti Dunarész szabályozása 2.600.000 frt) vita nélkül elfogadtatik. Pulszky előadó ezután felolvassa a pénzügyi bizottság jelentését a budapesti rakpartokról, valamint Wahrmann különvéleményét. Kirá­lyi Pál a kérdés külön napirendre tűzését tartja szükségesnek. Simonyi Ernő is, mint­hogy a budgettel össze nem függő tárgy, szintén külön tárgy­altatni akarja e kérdést Hasonló értelemben nyilatkozik C­s­á­k­y Tivadar gr. Csengery hosszabb, a tárgy érdeméhez szó­ló beszédben, annak, mint a köziek, budgethez tartozónak, azonnal való tárgyalását sürgeti. (Élénk helyeslés.) Gorove István közi­ miniszter: Azon kép­viselő urak észrevételeire, kik azon nézetből indultak ki, hogy az előttünk fekvő tárgya ta­lán egy külön tvjavaslatnak anyagát képezi, a következőket kell kijelentenie. Úgy látszik, Simonyi Ernő úr ignorálta­ az 1870-diki 10-dik törvényt. Az 1870-diki törvény nem rendelke­zik azon kölcsönről, melyeket az állam fővárosi czélokra felvett. Felolvassa ezen rendeletek több pontját, mely állítását igazolja. A minisztérium megbírálta azt, vájjon kell-e e tekintetben külön törvényj­avaslatot terjeszteni az országgyűlés elé, s úgy találta, hogy a 10-ik törvény világos rendelete szerint a Duna szabá­lyozásának keresztülvitele el van határozva, és hogy csak az ez iránti költségvetés és a tervek beterjesztendők az országgyűlés elé. És elő is ter­jesztettek­­ az­­ államköltségvetésben, így tekin­tette a dolgot a­ pénzügyi bizottság is, azért s úgy, mint a költségvetésnek utolsó pontját vette fel ezen tételt. Épen úgy történik ez a vasutaknál, melyeknek a kiépítése a­ költségvetésben meg van állapítva, mint ezt már tárgyalni is méltóztatták. (Helyeslés.) A­mi Wahrmann Mór indítványát illeti, erre nézve csak azt jegyezheti meg, hogy a kormány úgy is szorosan csak azt tette, mi magában a törvényben van, hogy t. i. midőn a Dunaszabá­­lyozás iránti tervek az országgyűlés elé terjesz­tetnek, egyszersmind ki kell jelölve lenniök azon helyeknek is, hová a dockok építendők. Ezt a kormány megtette, ez alkalommal tovább nem ment, és a kormány részéről nem is lett volna correct tovább menni. Kéri a házat is, hogy 67 alkalommal e tárgynál tovább ne menjen. Ha a dockok kérdése a kivitelhez közel fog állani, és különösen ha államsegély is fog igényeltetni, kétségkívül az országgyűlés elé fog e tárgy ke­rülni, és akkor akár az határoztatik, hogy fenn építtessenek, akár az, hogy fenn építtessenek azok, az mindig az országgyűlés tetszésétől és intézkedésétől fog függeni. Jelenleg csak azt gondolta a kormány, hogy magát a szabályozás tervét nem készíttetheti el a­nélkül, hogy épen ezen szabályozás folytán kívánatosaknak mu­tatkozó helyek ki ne jelöltessenek ; a dolog azonban sem egy sem más irányban praejudi­­cálva nincs. (Igaz.) Végül kéri a házat, hagyná helybe az előter­jesztést, úgy, mint azt előadta. (Helyeslés.) Elnök: Felteszi a kérdést,és minthogy álta­lános „Elfogadjuk“ felkiáltásokat hall, a ház határozatakép kimondja, hogy a pénzügyi bi­zottság jelentése fogadtatik el. Simonyi Ernő felszólal e határozat kimondás ellen, minthogy szavazás sürgettetett. Péchy Tamás szerint , mihelyt elnök kimondta a határozatot, bár ő sem helyesli azt a jelen esetben, vitának vagy szavazásnak több új helye nincs. (Általános he­lyeslés.) Madarász József ez ellenében azt hangsúlyozza, hogy a ház votuma mindig több az elnöki nyilatkozatánál. Ha a ház kívánja, az elnök határozat kimondása daczára is eszköz­­lendő szavazás. (Eláll! jobbról.) Péchy Tamás ismét előbbi felszólalása értelmében nyilatkozik. Miután jobbról „Ellenpróba !“ felkiáltások hang­zanak. Elnök kinyilatkoztatja: minthogy a ház szavazást nem sürgetett, saját belátása sze­rint vélte a határozatot kimondhatni, minthogy azonban utóbb szavazást óhajt, kéri a házat, méltóztassa kézfelemelés útján szavazni. A ház néhány szélső­baloldali követ kivételével elfo­gadja a pénz. biz. jelentését. Köv­etkezik Házmán Ferencz határo­zati javaslata a közraktárak és gabona­raktárak építése tárgyában. Házmin Ferenczi: Indítványa támogatására ecseteli azon hátrányokat, melyeket gabona­raktárak hiánya folytán a hazai gabonatermesz­tők szenvednek. Kimutatja továbbá Wahrmann M. indítványának fogyatkozásai .Felhozza Észak- Amerika példáját, melynek gabnaüzlete szintén csak a gabnaraktárak, hombárok létesítése óta indult hozzá azon virágzásnak, melyen jelenleg áll. Kimutatja, hogy Pest gabonakereskedésének felvirágzásában a vidék, az egész ország is új, az eddiginél nagyobb nyereséget fog hozni. Mind­ezeknél fogva ajánlja ház­ javaslata elfoga­dását. (Helyeslés.) Gorove Isván : Kijelenti, hogy mind ő, mind a kereső. miniszter, a javaslatban kifejtett esz­mét pártolja. Azonban ajánlja a háznak, hogy e tárgyban, mely még nem ért a végelhatározás stádiumáig, megkötő határozatot hozzon. A ter­­vezet részleteit a kormány még nem ismerhette, maga a terv is eléggé tisztázva sincsen. (Igaz , jobbfelől.) Kéri a házat, hogy utasítsa a kérdést a kormányhoz, mely róla bővebb tanulmányozás után fog jelentést tenni. Hanem ez esetben a kor­mánynak bizonyos fokig szabad kezet kíván a maga s az ország részére fentartani. Simonyi Ernő: úgy látja a miniszter azt akar­ja tenni a javaslattal, a­mit jónak lát, s akkor e hat. javaslat egészen felesleges. Szerinte azon ellenvetés, hogy a hat. jav. határozott pontokat jelöl ki, nem állhat meg, mert e pontokat nem kell épen a javaslat szerint elfogadni. ()az egész hat. jav. nagy jelentőségét abban látja, hogy rak­tározási rendszer megállapítására vezet. A jav. elfogadását ajánlja. Zsedényi Ede: Rövidesen a miniszter által kifejtett aggályok igazoltsága mellett nyilatko­zik s a miniszter ajánlatát pártolja. Tisza Kálmán a hat­ javaslatot pártolja. Zsedényi Ede •­ A következő hat­ javaslatot adja be: Mondja ki a képviselőház határozati­lag, hogy a földművelés, ipar és kereskedelmi miniszter, a közmunka- és kereskedelmi minisz­terrel egyetértőleg, tekintettel a köz- és vámrak­tárakra, egyidőben és minél előbb, a hombárokra nézve is javaslatot terj­esz­szén a ház elé. Korizmics László: A javaslat neiv invol­válja azt,, hogy az állam költségén épüljön az új rakpart. Ő ezt nem óhajtja, mert ez a dolog ter­mészete szerint, az érdekelt magánvállalkozók feladata. Különben teljesen megnyugszik belé, ha a kormány e tárgyban előterjesztéseket teend a háznak. Házmán Ferencz: Indítványozói zárszavá­ban szintén hangsúlyozza, hogy az építtetést nem az államtól várja. Fő czélja volt a jav. aláírói­nak, hogy e kérdésre fordítsák a közönség s a kormány figyelmét. Bizonyítja, hogy a jav. elfo­gadásával­ a ház nem ró új terhet az országra. Ismételten elfogadásra ajánlja ház. javaslatát. Elnök: Szavazásra bocsájtva a javaslatot, a ház nagy többsége elfogadja. Ezután tárgyalásra kerül a miniszter­­elnöki rendelkezési a­l­a­p­n­ak 120,000 írtból 80,000 fttal 200,000 írtra való emelésé­nek előterjesztése. B. Simonyi Lajos szerint e tétel megszava­zása a politikai bizalom kérdése ; a­kik a kor­mány politikája iránt bizalom­mal nem viseltetnek, azok azt meg nem szavazhatják. Szónok is azokhoz tartozván, megszavazása ellen nyilatkozik. (Helyeslés balról.) (Jobbról: szavazzunk!) Miután több szónok eléjegyezve nincs elnök szavazóra bocsátja az előterjesz­tést, melyet a ház többsége elfogad. Ülés vége *1* 3 órakor. Austria. (Kaiserfeld az uj ministerium ellen.) Kaiserfeld ur, a bécsi képviselőháznak volt elnöke, Stájerország tartomány főnöke, a napok­ban meglátogatta a stájer gazdasági egyletnek gleisdorfi fiókját s ott egy nevezetes beszédet tartott, melynek az uj bécsi ministerium ellen irányzott politikai részei is vannak. Kaiserfeld így szól többek közt: „A parlamenti kormány, azaz a parlamenti pártokból alakult kormány szükséges következ­ménye az alkotmányosságnak, mely különben nem találna gyakorlati alkalmazást. Az alkotmá­nyosság a képviseleti jog, a ministeri felelőség elvénél fogva egyenesen megköveteli, hogy a kormány a parlamenti pártok egyikének sorá­ban vagy ezek coalitiójában keressen magának helyet. Azon kormány, mely a pártok felett áll, nem egyezhetik meg a dec­emberi alkotmány­nyal. A ministérium rendkívüli helyzetének indo­kolására felhozzák azt, hogy gondoskodni kell az állam tekintélyének, a személy és a jogállapot biztonságának visszaállításáról. Igaz, hogy Austria jelen helyzete válságos, de épen azért tartsuk szemmel az okokat, melyek az állapotot előidézték. Nem az egymásután kö­vetkező kormányok álláspontjának bizonyta­lansága s nem az okozta-e az alkotmányban va­ló hit gyengülését s nem ez keltett-e egyeseknél hiú reményeket, másoknál daczot és ellenszegü­lést, hogy 1865-ben felfüggeszték az alkotmányt hogy magán uton akartak az államjogi ellenzék­kel alkudozni, hogy az államjogi vitát tovább fűzték s ezáltal a törvényhozást is megakaszták annyira szükséges működésében ? A kormány előtt csak kettő állhat. Vagy ke­resztülvinni az alkotmányt annak szelleme sze­rint, vagy pedig az alkotmányt mint elhibázott kísérletet a többi elhibázott kísérlethez dobni. A kormány állítása szerint fen akarja tartani az alkotmányt, de más részről oly kísérleteket he­lyez kilátásba, melyek az alkotmánynyal ellen­kezésbe jőnek. Ha már az alkotmánypártban nem találtak elemeket, melyek elég erősek lennének az al­kotmány végrehajtására, mikép lesz ezen erő feltalálható egy kormányban, melyben semmi alkotmányos elem nincsen. A kormány a biro­dalmi képviselet támogatására számít, de mivel e képviseleten kívül áll, nehezen fogja a támo­gatást megtalálni. Ha a jelen törvények a törvény tiszteletének biztosítására nem elégségesek, a képviselet egy parlamenti kormánynak csakhamar megadná az eszközöket a törvénytisztelet biztosítására, míg a nem parlamenti kormány valószínűleg önkény­­leg lesz kénytelen eljárni. Ez nem okvetlenül szükséges, de igen könnyen lehetséges. A kor­mány azt hiszi, hogy állása az alkotmányosság­gal megfér. A kormány nagyon csalódik s a­helyett, hogy visszaállítaná a megelégedést, nö­velni fogja az elégedetlenséget; az egyházi téren minden oldalra nézve méltányos megoldásra tö­rekszik, pedig valószínűleg az állam jogai fogják e mellett kárukat vallani. Meg akarja óvni Ausz­tria összességének érdekeit, de azon elvekkel szemben, melyeket közigazgatási és törvényho­zás tekintetben vallott, ez puszta szólammá válik. A birodalom helyzete igen komoly s az össze­ütközés parlament és kormány közt kikerülhet­­len. Különben a képviselők nem jól cselekedné­nek, ha bizalmatlanságuk mellett óvatosak és nyugodtak nem lennének, mert különben a kor­mány könnyen épen az ellene támasztott gyűlö­letből meríthetne hatalmat. Ily helyzettel szemben kötelességük híven maradni az alkományhoz, mert ezenkívül már csak a h­aos létezik. Ne csüggedjenek el e harcz­­ban, mert a czél nagy, a czél Ausztria létének és jövője alapfeltételeinek biztosítása“ — végzi szónok. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, mart. 6. (A miniszterelnök­ szombati esté­­je nem volt oly látogatott, minek ez estélyek rendesen lenni szoktak, de azért nem volt ke­vésbé fényes s nem kevésbé érdekes. Különösen sok hölgy volt jelen, s a társaság, mint rendesen, éjfél utánig volt együtt. (A magyar kormány­ a ruházati bi­zottság számára házat akarván építeni, a kere­­pesi­ uton telket szándékozik vásárolni. (A honvédelmi minisztérium­, mint annak idején jelentettük, a dobokat a honvédség­nél megszüntetni s helyettük a trombitajelek al­kalmazását behozni akarta. Ő felsége azonban az előterjesztést jóvá nem hagyta, s így a trom­bitajeleken kívül a dob is megtartatik. (Mint értesülünk, az országos fő­­p­a­r­a­n­c­s­n­o­k­, ha a kedvező időjárás állandó marad, legközelebb a két főváros helyőrsége felett még a tavaszi hadgyakorlatok kezdete előtt a vérmezőn szemlét tartana. (Bars megyé­ben) Kaldrovics elhunyta és dr. Samassa urnák püspökké kineveztetése folytán két képviselői hely üresedett meg, s a választási mozgalmak már is, mint a hozzánk intézett levelekből kitűnik, élénken megindultak. A felléptendő jelölteket illetőleg bevárandó az ottani Deákpárt határozata. (Széchenyi Ödön gróf), kis héten az utczatisztogatás ügyében Bécsbe utazott, tanulmányainak kiterjesztése végett onnan Szaj­­bely Gyula úrral Berlinbe ment s utazását több német városra ki fogja terjeszteni, mely alka­lommal az ottani tüzvezőrendszert is figyelemmel kisérendi. Vajha utjának gyakorlati haszna is lenne! (Az osztrák kormány a Montigny­­m i t r a i 11 e u s ec k) feltalálójától e találmányt a magyar kormánynyal közösen megvásárolta. Montigny és társa ezért 90,000 francot kapnak, s az üzlethez azon feltétel van szabva, hogy a nevezett feltalálók beleegyezése nélkül sem az osztrák sem a magyar kormány idegen hatalom­nak a találmányt át nem engedheti. A magyar kormány saját részére 30,000 francot fizet. (Meghívás.) Az orsz. magyar gazdasszony ■ egylet nyilvános éves közgyűlését mart. 18-án délelőtt 10 órakor a Köztelek termében fogja megtartani. Tárgy: választm. éves jelentés,szám­­­adástétel, választm. tagok választása és fel­merülendő indítványok. Sztupa Gy. jegyző. (A. s­z­ent I­s­t­ván-T­á­r­su­l­a­t) f. hó 9.. csütörtökön, délutáni 4 órakor választmányi gyűlést tart. (Szlávy József életéből.) A „Vas. Ujs.“ Szlávy József kereskedelmi miniszter elő­életéből a következő uj adatot közli: Szlávy Jó­zsef 1848. második felében az oraviczai bánya­igazgatóság ügyeinek vezetésével bízatott meg; később a császáriak a bánságot elfoglalván, Szlávy is kénytelen volt menekülni s csak 1849. májusban térhetett vissza Oraviczára mint kor­mánybiztos. A világosi fegyverletétel bekövet­kezett ; a magyar kormánytól Oraviczára semmi rendelet, még csak tudósítás sem jött. A bekö­vetkezett gyászos fordulatot csak egyes menek­­vők hozták hírül, kik Törökország felé vették utjukat. Megszűnvén létezni a magyar kormány, nem volt értelme többé a magyar kormánybiztos­nak sem, s a haza szivébe az út minden felől el lévén zárva,Szlávy is a török földre menekülők­höz, akart csatlakozni. Összehívta tehát a bá­nyatiszteket, hogy tőlök búcsút vegyen s kor­mánybiztosi hivatala megszűntét nyilvánítsa előttök, reájok bízza a bányaügyeket, s a kincstár érdekeinek megóvását. A bánya népe azonban, mely hozzá rendkívül ragaszkodott, megrémülve távozási szándékán, s a tisztvi­selők és a munkások egyaránt óhajtva körük­ben maradását, küldöttség által kérték fel, hogy maradjon velök. E nemes érzelem nyilvánítása, melyben nem csekély része volt a hazafiságnak, az ország szélén, egy idegen elem közt s oly szomorú kilátású jövővel szemben, — annyira meghatotta Szlávy­t, hogy lemondott menekülési szándékáról s a kéréseknek engedve ott ma­radt; kijelentette azonban, hogy mint kormány­­biztos, kormány nem lévén, tovább nem működ­hetik, hanem mint a bánya­nép önválasztotta főnöke marad meg állásán. így történt, hogy a világosi fegyverletétel után még két hétig lobo­gott a magyar zászló az oraviczai hivatalos épü­­leteken, és igy Szlávy volt (Komáromon kívül) a legutolsó magyar kormánybiztos. Csakha­mar elfogták azonban s öt évi súlyos börtönre ítélték. (A pestvárosi korteskedéshez.) Után útfélen most nagyban foly a korteskedés a felett, hogy ki nyerje el a városi törvényszéki boncznoki állomást ? A választás holnapután lesz, s néhány szóval mi is elmondjuk e tárgy­ról nézeteinket. Ezek egyszerűen abból állanak, hogy a hivatalok cumulatiójának nem lehetünk barátjai sehol és soha sem; s igy nem tartjuk czélszerűnek, ha egy állami, egyetemi tanárt tesznek meg községi tisztviselőnek is, igy össze­tévesztve a működéskört s oly praecedenst állít­va, mely igen bonyodalmas következtetésekre nyújthat alkalmat. Nem helyeselhetjük ezt a je­len esetben, azért sem, mert, mint hangoztatják, a tudomány érdeke azt sehogy sem követeli. Az illető tanár úrnak a kórházi bonctterem min­dig rendelkezésre áll, s ezért épen nem szüksé­ges, hogy a város is válaszsza meg. Ez a meg­választás különben jelenleg még nagyon is két­séges, erős pártok állanak egymással szemben, s óhajtjuk, hogy ne az nyerjen többséget, mely a hivatalok cumulatióját ez után a városi köz­­igazgatásba is be akarja csempészni. (Három részvény­társulati köz­gyűlés­ volt tegnap, de mind a három igen szomorú eedményt mutathathat fel. Az első a szállod­a-r­észvén­y-társulaté volt melyen előadatott, hogy a társulatnak a továb­bi építésre nincs pénze s igy házát eladni kény­telen. A közgyűlés ezt elvileg elfogadta, s Hirsch Jakab, Heinrich István és Csizmánczay Pál urakból álló bizottmányt küldött ki, hogy egyez­kedjék az első magyar ált. biztosító-társasággal, s azután az ápril 5-ki közgyűlésnek jelentést te­­gyen.Utasításul adatott, hogy részvényenként 175 frt készpénzt, vagy 200 frtos kötelezvényt kö­veteljen, mely 5 év alatt fizetendő. A „Flóra“ stearin-gyertya- és szappangyár közgyűlése volt a második. Itt elvileg elhatározták a liquidatiót s bizottmányt küldtek ki jelentés tételre. A har­madik közgyűlés az első magyar kölcsönös mar­­habiztosító társulaté volt, melyen felmutattak ugyan 4091 frt 16 kr hasznot, de ebből 3429 frt az igazgatóságot illetvén, a többit a tartalék -­alpához csatolják s osztalék nem adatik. (Jókai Mór) egy nagyon válságos dologra adta fejét — írja Csernátony az „Ellenőriben. — Hogy miből áll, azt megmondja következő levele, melyet a baloldali kör elnökéhez intézett, s a párt meglepett tagjainak tudomására kívánt adatni.: „Kedves barátom és tisztelt vezérem! Sokáig küzdöttem saját kétségeimmel , míg azon kényszerű elhatározásra jöttem, hogy ba­rátimnak eddig felőlem táplált nézetét megvál­toztassam. Kényszerű­ e változásra azon többé alig titkolható deficit, mely homlokomat már­­már nyakam csigolyájáig kezdi megnyujtani, s több idő óta kényszerít hajamat Podmaniczky Frigyes barátom mintájára középen kétfelé választva viselni. Barátaim és rokonaim unszolá­sain kívül döntő befolyást gyakorol rám azon hidegség, melylyel tisztelt barátom, Tisza Kál­mán irántam viseltetik, ki is valahányszor meg­lát a clubban tarokkozni, hideg kezét fejemre téve, megáld, s attól is rögtön elvesztem az auf­gelegt ultimot. Annálfogva elhatároztam maga­mat, hogy e magasra hágott deficitet egy lengő adósság kölcsönvétele után palliative fedezzem, s parókát csináltassak. Daczára ezen végbe­menendő változásnak, elveim tántorithatlanok maradnak. Ha szabad dicső példákra hivatkoz­nom, legyen megengedve e tekintetben magamat egy sorba helyeztetni Kossuth Lajossal és Csaná­dy Sándorral, Magyarhon legkitűnőbb férfiéival s Biharorsz. egyik legkitűnőbb szónokával. És ez által egyúttal visszafoglalom 48-ki álláspontomat. Kérlek, légy szives e jelentésemet nagyon tisz­telt clubbunkkal tudatni, melynek azért buzgó tagja lenni meg nem szűnöm, ha ugyan kegyes­kedtek engemet e változás után is megtűrni ma­gatok között, a­mit annál inkább remélek, mi­vel hogy ha Keglevich Bélának kegyesen el­nézetett az, hogy szokájával megfogyatkozva foglaljon helyet sorainkban, mennyivel inkább elnézhető nekem, ha fürtökkel megszaporodva, ellenkező változáson mentem keresztül. Mely tiszteletteljes kérésem, ha helybenhagyásoddal találkoznék, kérlek, légy szíves a hátam mö­gött ülő Szontagh Pál Csanádinak meghagyni, megparancsolni ex praesidio, hogy a parókát ne húzogassa le a fejemről, a­miért viszont én is kötelezem magamat Csernátony barátunknak a

Next