Pesti Napló, 1871. április (22. évfolyam, 76-100. szám)
1871-04-08 / 82. szám
raillesi csapatok sorakoztak s megragadjták az offensivát. Gardier, Dauve, Duimont tábornokok sordandárai két tizenkét fontos tartalék üteggel Vinoy tábornok személyes vezetése alatt támadást intéztek a nevezett helyek ellen s rövid küzdelem után elűzték a lázadókat, kik valutában menekültek vissza Neuillbe. A futás iszonyú mészárlássá változott, midőn a Mont Valerien ágyúinak golyóesőjén kívül Dupreil tábornok lovasdandára, mely már az orleansi harczokban kitüntette magát, a menekülőkre vetette magát. Ez alatt Páris déli részein is folyt a küzdelem. Sévres és Chatillon közt a lázadók mintegy 35,000 főnyi serege rohanta meg a versaillesi csapatokat, melyek itt aránylag igen kis számmal voltak. Alig két dandár, a csendőrség s Lamarquise tábornok lovasdandára állt e vidéken. Szerencsére e parányi seregnek gyakorlott és elegendő tüzérsége volt, melynek támogatásával nemcsak megtartó a tért, hanem a csendőrség Meudonba is benyomult s szuronyszegezve űzte ki onnan a lázadókat. Csataközben Versaillesból jelentékeny segédseregek siettek elő. Puthnau tengernagy a jobb szárny szélén a Deroyal-dandárral s Brnod tábornok tengerészeivel Petit-Bicétret támadta meg s foglalta el. Ez által a lázadókra nézve a batilloni redoute tarthatatlanná lön. Nagy részök már 3-dikán elhagyta azt, az ott maradottak pedig elvágattak Páristól, s másnap az erőditménynyel együtt a versaillesiak kezébe kerültek. Vezetőjük, Henry tábornok, a parlament székhelyére szállíttatott s rövid kihallgatás után a haditörvényszék által halálra ítéltetett. Az ítéletet tegnapelőtt hajtották végre a szerencsétlen tábornokon, ki pár hét előtt talán még becsületes, de mindenesetre ismeretlen munkás vagy kereskedő volt. A versaillesi csapatok a 4. és 5. közötti éjen a bhatilloni redouteban több üteget épitettek s 5-én reggel heves águtfizet nyitottak Issy és Vauves erődök, valamint az egész meudoni völgy ellen. Itt egész mostanáig még nem sok eredményre mentek, miután az erődök a poroszok által védképes állapotba hozattak s a commune erőfeszítései folytán legalább egy coup de main ellen védve vannak. A batilloni ágyuk azonban igen alkalmatlanok lehetnek a lázadókra, mert már eddig is több kísérletet tettek a versillesiak elűzésére. A csapatok magatartása zonban naponta kitünőbbé válik s itt utolag bebizonyodik ama régi állítás, hogy a franczia katona hősiesége a kivívott eredményekkel arányban nő vagy apad s nála rendesen az első harcz eredménye dönti el a hadjárat sorsát. BELFÖLD: Somogymegye bizottmányi gyűlése. Habár későn is, ha megemlékezem Somogymegye martiusb-ki gyűléséről. Somogymegye egy bizottságot küldött ki, melynek feladatává tétetett, hogy jelölje ki azon községeket, amelyek a 25-ös bizottság által megállapított egyes bíróságokhoz tartoznak. Ezen bíróság jelentését a mártius 16 -i közgyűlésre nyújtotta be. A megyei bizottság az országgyűlés által kiküldött 25-ös bizottság javaslatát annyiban módosítani kívánta, hogy Kőröshegyet kívánta egyik járás brósági székhelyül Tab helyett. Azonban a bizottmányi nagygyűlés Tabot fogadta el, mgy Somogy megye helyeselte a 25 f ös bizottság kijelölését. Jerség nem a nemesség, hanem a fiscus jobbágyai között keletkezett. A kormányszék és vármegyék hibája a sérelmek meg nem hallgatása, orvoslás nélkül hagyása, s a kedélyek ez általi elkeserítésében áll; e mellett a zavargások kitörésével szemben tanúsított hanyag eljárásukért a felelősség terhének szintén nagy része illeti. Legsúlyosabban azonban a felelősség terhe a főhadparancsnokságra nehezül, az rendelte el s hajtotta végre a katonai öszeírást. Ha szintén csak kisérletképen tette is azt — ami nem igen valószínü — akkor is hibát követett el, mert nem volt rá joga, s mégis a legnagyobb vigyázatlansággal járt el. Midőn a vészt előidézte, részakarata megátalkodottsággal vonakodott segélyt adni annak elfojtására, midőn a segélyt megadta, oly intézkedéseket tett, melyek a lázadókat még elbizakodottabbakká tették. A Schultz, Karp alezredesek, Richárd kapitány, Probst hadnagy eljárása s magaviselete, valamint a dévai ació a katonaságot igen rejtélyes, gyanús színben tüntetik fel. Az oláh papág a nép bujtogatása, lázítása, a fajgyűlölet szitása, rosz példaadás, rablott prédákon osztozás és orgazdaság űzése által a történet szigorúan igazságos sajtó itélete mellett örök gyalázatot és mocskot vett nevére. Különös gondot fordított szerző ama kérdés kiderítésére, mennyiben volt része II. József császárnak a lázadás előidézésében. Saját adatai alapján kritika alá vette azon mondaszerü hiedelmet — mely az egykorú feljegyzésekbe is betolakodott — mintha az a császárnak közvetlen befolyása által mesterségesen hozatott volna színre. Bírálat alá veszi a lázadók nyilatkozatait, melyekben a császár nevére hivatkoztak. Bizonyítja, hogy a katonaság által emlegetett felsőbb utasítások, melyekre hivatkozás történt, nem a császártól eredtek, valamint az utóbbiak kárhozatos magatartásának iránya sem felülről jelöltetett ki; ezekért a felelősség Preiss akkori erdélyi főhadparancsnokot terheli, kinek eljárását a császár rászalta, megrótta, sőt állásáról elmozdította. Szerző azonban a mellett elismeri a császár némely intézkedéseinek közvetett befolyását is. Ilyenek a császár azon intézkedései, melyekkel a jobbágyok állapotának javítását, de nem alkotmányos úton akarta eszközölni, s melyek egyfelől a jogaiban sértett nemességet békételenségre ingerelték, másfelől a jobbágyokat izgatták fel, nem teljesíthető vágyakat, óhajtásokat keltve fel bennök. Ilyen a császár azon intézkedése szintén, mely a lázadás elfojtására szervezkedett nemesi fölkelést feloszlatta s ez által a lázadás folytán annyit szenvedett nemességnek az önvédelmet is lehetlenné tette. Ezeken kivül hibás volt azon intézkedése is, hogy az udvari bizottmányt az erdélyiek teljes mellőzésével egészen idegenekből állította össze, abba oly egyéneket nevezett, kiknek hajlama a lázadók mellett volt. Végre azok között, melyek a lázadásra károsan folytak be, a császár legfőbb hibája volt: a jobbágyok iránti philanthrópiájának nem a maga helyén e idejében alkalmazása, — és a nemesség iránti — nem egyszer keserű gúnyban kifejezett — előítéletes elfogultsága. Ám ezek azok, mik által II. József császár a Hóra lázadásra akaratlanul is közvetett befolyást gyakorolt, s a melyek a közhiedelemben az ő közvetlen befolyásának gyanúját megalkották. És most zárjuk be hosszúra nyúlt ismertetésünket annak kijelentésével, hogy e könyv nemcsak hézagpótló jelenség, hanem valódi nyereség a tudományos irodalomra nézve. —y— Egyúttal azonban azt is kimondotta e gyűlés, hogy egyetlen községét sem óhajtja elszakítani a megyétől. És sajátságos jelenség, hogy még akkor is, midőn a megyei élet mintegy túlélte magát, mily nagy a ragaszkodás a közönségben a megyei hagyományokhoz. Meglepő volt, hogy a Nagy-Kanizsához 5—8 percznyi távolságra levő Páncz község nem akart a megyétől elválni, hanem a csurgói bírói székhelyhez akart továbbra is csatolva maradni, — valamint a Baranyába benyúló Sellye község is oda nyilatkozott, hogy továbbra is Somogyhoz kíván tartozni. A beosztások — amint a bizottság tette — meglehetőn sikerültek, kivéve azt, hogy Udvarhely a csurgói uradalom határozott tiltakozása daczára iá, — minden érdek mellőzésével NI. Atádhoz csatoltatott. A bizottmányi gyűlést a kellő higgadtság, s a megye érdekeinek felfogása jellemezte. Ez volt a 16-ki bizottmányi gyűlés története főbb vonásaiban. A.Gy. Törvényszéki csarnok. — Nyolcz évig tartó váltóhamisitási per. — Zury Mihály debreczeni lakos 1863 ban bűnügyi kereset megindítását kérte Pest város fenyitő törvényszéke előtt M. J., S. V. pesti kereskedők és bűnrészeseik ellen váltóhamisítás, csalás, hamis okmány koholás által több mint 41 ezer forintig történt megkárosittatása miatt. A kereset tényálladéka következő volt: Zury Mály M. J. pesti kereskedővel üzleti összeköttetésben állván, megbizottjától V. M.-tól 1861. oct. hóban újonnan vásárolt árukat, melyeknek értéke korábbi tartozásához adva, összes tartozása 4978 frt 32 krt tett. Ezen összegről 3 váltó lett kiállítva és Z. M. által elfogadva. V. M. a váltókat betábláztatni kivánta, de miután tudomására esett, hogy betáblázás által a váltók váltóereje megszűnik, uj megállapodás folytán a váltók egy Z. M. által kiállított kötvénynyel cseréltettek ki. 1861. decz. elején megjelent Z. M.-nál M. J. egy második megbízottja M. H. és őt felkérte, hogy a kötvény helyett tartozásáról váltókat állítson ki. Z. M. ezen megütközésre valót nem talált, és ennek folytán tartozásáról három váltót fogadott el; a váltók ugyanazon időpontról keltezettek, mint a V. M.-nak első ízben adott váltók. M. J. ezen válók keltének évszámát állítólag 1861-ről 1860-ra változtatta át és ekként meghamisítva, Z. M.-t, a váltók elfogadóját beperelte. Vádló Z. M. kérelmében előadja, hogy ezen meghamisítás következtében milyenséges állapotra jutott. Debreczenben igen kedvező forgalmú kereskedéssel és végrehajtásilag 12.000 forintra becsült ingatlan vagyonnal bírt, váltói meghamisítása folytán tönkre jutott, neje e feletti bánatában elhalt, és üzlete is megakasztatván, a fentebbi összegig menő kár okoztatott. Az előleges vizsgálat alkalmával a visgáló biró a váltókat szakértők által megvizsgáltatván, ezen szakértők a váltók keltének évszámát 1861-ről 1860 ra hamisítottnak mondták, előadták, mikép a váltók kiállítása és az elfogadó aláírása jól gummizott és nem vizezett fekete téntával, a fizetési hely „zahlbar in Pest“ barna tintával íratott; kimondták továbbá, hogy a hamisításkor az évszám 1 én vakarás és ennek folytán a 6-son sérülés történt. Az előleges vizsgálat befejezése után nevezettek ellen a fenyítő eljárás meg is indíttatott. A per folytán Pest város törvényszéke vádlottakat tényálladék hiányából felmentette. Vádló erre a hétszemélyes táblához folyamodott, itt beismertetett panasza igazsága és kitűnt, hogy az okmányok a feleknek idő előtt és illetéktelenül szolgáltattak ki. Erre Pest város fenyítő törvényszékének ítélete föloldatott, azon meghagyással, hogy az elsikkasztott váltók előkeríttessenek és a vizsgálatnak ily értelemben való megtartása után, a körülményekhez képest újabb határozat hozassék Pest város törvényszéke a vádlottakat újból fölmenté. Erre vádló újra föllebbezett. A királyi tábla 1407/865. sz. határozatában kimondta, hogy Pest város fenyítő törvényszékének vizsgálata hiányos, és az ügyiratokat azon meghagyással küldötte vissza, hogy újabb ítélet hozassék. Egy év lefolyása alatt ismét nem lett semmi eredmény. Erre vádló a helytartótanácshoz folyamodott. Innét 1866-ban Pest város akkori polgármesteréhez szigoru rendelet küldetett, mely a hanyag hivatalnokok ellen hivatali vizsgálatot és arról adandó jelentést kíván. Elrendeltetett, hogy peres ügye más, nem érdeklett tisztviselők kezébe adassék. Ennek szintén nem lett eredménye. Vádló erre az igazságügyminisztériumhoz folyamodott. Három ízben rendeltetett meg innét a szabályszerű vizsgálat, és az ügy azon meghagyással küldetett vissza a város közönségéhez, hogy „fenyítő törvényszékét ezen igazolhatlan késedelemmel tárgyalt ügynek minden erélylyel leendő befejezésére utasítván, annak további fejlődéséről négy hétről négy hétre ide jelentést tegyen.“ Ezen ismételt sürgetések folytán Pestváros fenyitő törvényszéke hozott újra a vádlottakat fölmentő határozatot. Vádló erre a királyi táblához folyamodott. A királyi táblán az ügy felülvizsgáltatván, a pestvárosi fenyitő törvényszéki Ítélet megváltoztatása mellett következő ítélet hozatott: M. H. és B. E. kereskedői könyvvezetők a váltók hamisításában, M. J. és S. V. nagykereskedők pedig ezen bűntényben bűnrészeseknek s a hamis okmányoknak mint ilyeneknek tudva a perbeni használása miatt pedig bűnösöknek kimondattak, s a két első 3—3 havi, a két utolsó pedig 1—1 havi fogságra ítéltetett. Ekként a hosszas per befejezéséhez közelg. Közöltük a büntető per eddigi folyamát, mert bár a még folyamatban levő bírói elintézésre nyomást gyakorolni távolról sincs szándékunk, a perbeli tények objectív fölsorolása által azonban épen azon joggal éltünk, melyet a tudomány a helyes törvénykezés főbiztosítékának tart, a nyilvánossággal. KÜLFÖLD. Páris a harcrok idején. Párisból áprils ról következőket írnak : „Aux armes !“s „fegyverre!“ kiáltják ismét Párisban. Újra foly a vér, és pedig francziák ontják francziák vérét. A tegnapi harcz roppant aggályt és keserűséget szült a lakosságban, noha maga a harcz sem nagyon véres, sem jelentékeny nem volt. 10 órakor tudták Párisban, hogy odakünn foly a csata. Azonnal riadót vertek, a nemzetőrök részben összegyűltek, nagy tömeg nyomult a neuilly kapu felé, melyet azonnal bezártak s négy ágyúval láttak el. A tömegben nagy izgatottságot kelte, midőn megtudták, hogy a nemzetőrség megveretett. Egy óra tájban érkeztek meg a városban öszszedobott nemzetőrök, a diadalívnél foglaltak állást. Két órakor a commune több tagja érkezett oda. Flourens Gusztáv valamivel később jött, 12 óra tájban hozták az első sebesülteket. Látásukra , midőn megtudták, hogy a csendőrök négy nemzetőrt s kilencz katonát főbe lőttek, mindenki dohosan azt kiáltá: „Versaillesba! Versaillesba !“ A boulevardokon, a Vendome téren a vároháztáján az izgatottság rendkívüli nagy volt. Mindenütt riadót vertek, a nemzetőröket összegyürték s részben a boulevardokon, részben a mars és elysai mezőn törték az élét. Éjfélkor a mars mezőről megindultak s Vaugirardon át Versaillesnek iparkodtak, míg más 30,000 ember az Avenue-Neiellyben állott, hogy Courbevoien át törjön Versailles felé. Reggel a harcz ismét Courbevoienál vette kezdetét. Ott a pápai zuávok, kik összes foglyaikat főbe lőtték és Cathalineau katonái kezdék a támadást. A nemzetőrök jól harczoltak, ameddig a Mont-Valerien hallgatott, azután szétfutottak. Két óra tájban a városban elterjedt a hír, hogy a versaillesiak győztek. Párisban nagy a félelem. Majdnem minden bolt be van zárva,, főleg azon negyedekben, melyek a csatatérhez közel esnek, óriási néptömeg lepte el a boulevardokat, az elysei mezőket s a Grand-Armée utat. A német birodalmi gyűlésből. A német birodalmi gyűlés ápr. 5-iki ülésén Frankenberg gróf sziléziai követ következő határozati javaslattal lépett fel : „Az első német birodalmi gyűlés hazafias kötelességet teljesít, midőn meleg elismeréssel és örömmel emlékezik meg azon örvendeztető rokonszenvről, tetterős támogatásról és szeretetteljes segélyről, melyet a német törzsrokonok a szomszéd államokban és a legtávolabbi országokban fenyegetett és most újjászületett közös hazájoknak nyújtottak. A birodalommá egyesült német nemzet nevében kifejezi köszönetét ezek irányában, kiknek hazafias, gyakran veszélyek és méltatlanságok által környezeti részvételük a nemzeti lelkesedést fokozta, a győzelmes seregek lépéseit siettető, a hozott áldozatokat enyhítő, és az ütött sebek gyógyításához hozzájárult.“ Frankenberg gr. elmondja, hogy a birodalmi gyűlés amint kifejezte köszönetét a sereg fő hadvezérének, úgy ki kell fejezni köszönetét minden német testvérnek is a hozott erkölcsi és anyagi segélyért. Szónok azon millió dollárra emlékeztet, mely Amerikából küldetett a háború elején. Különben nemcsak a pénzküldeményeket kell megköszönni, hanem az igazi hazafiság nyilvánulásait is. Miguel az osztrák-németek magatartása iránt érzett rokonszenvet tolmácsolja. Ez nem beavatkozás idegen népek belső életébe, hanem minden német összetartozóságának érzete. Az osztrák-németek kitűnő magatartása nem egy bajtól őrizett meg minket. Dernburg: Nem csak az osztrák-németek érdemelnek méltányolást, hanem azok is, kik 1848 ban politikai okoknál fogva a hazából száműzettek és most az 1870. évben elsők voltak, kik a hazáért küzdöttek. Az amerikai német sajtó is hálára érdemes, ő megtette e háború alatt kötelességét. Goppe 11 szintén a resolutiót pártolja. Bamberger reménye, hogy az, mi jelenleg Francziaországban történik, a rokonszenvet Németország felé irányotadja azok részéről is, kik tévedésből neki hátat fordítottak. A kultúrtörténeti érdek azt parancsolja, hogy a Francziaországban jelenleg folyó tusát maguk a francziák vijik ki és Németország ne interveniáljon. Marquardsen meg van győződve arról, hogy egy elfogulatlan szempillantás Svájcra meg fog győzni arról, hogy a svájczi németek ha érzületnek Németország irányában. Németország bizonyára fogja tudni védeni azokat, kik német érzületük miatt szenvedtek a külföldön, Reichensperger köszönetét fejezi ki indítványozónak. Hoelder a külföldi németek áldozatkészségére figyelmeztet, melyet ezek az önkénytes betegápolás körül tanúsítottak. Erre a határozati javaslat egyhangúlag elfogadtatott. Bitsch állapota. Bitsch,e jelentéktelen, de nagy hírre vergődött vár helyzetéről apr. - ről a következő tudósítás van előttünk : Tessier ezredes még Bitschben maradt, s úgy látszik, nem önkénntesen, csak egy német tiszt kísérete mellett mozoghat; közelebbi ez ügyben még nem tudatik. Minthogy egy zászlóaljnál többnek elhelyezésére helyiség nincs, e körülzáruló sereg másik bajor zászlóalja egyelőre még pfaffenbergi táborában marad. A városon és váron esett rongálások jelentékenyebbek, mint eddigelé hitték; kivált a váron oly nagy mértékűek, hogy egy második lövetést már alig volna képes kitartani. Élelmi- és lőszerek még bőségben vannak. Nagyszámú lőfegyvert, melyet az elvonuló franczia csapatok nem vihettek magukkal, valamint a meglevő lisztmennyiséget a franczia várparancsnok elárvereztetek, s így Dietrich úr a mutterhausi gazdag vashámorbirtokos azt a várőrségnek tett tetemes kölcsönök fejében kézre kerítette. A német parancsnok azonban e készleteket zsákmány gyanánt lefoglalta, azon tanácscsal, hogy Dietrich urék kárpótlásért folyamodjanak a franczia kormányhoz. A bitschi lakosok a lövetés következtében nagyon el vannak keseredve. KÜLÖNFÉLÉK Pest, ápr. 7. (József főherczeg), mint a honvédség főparancsnoka, meghagyta, hogy a honvédség az őrszolgálatot kivéve, nagypéntektől kezdve bezárólag húsvét utáni keddig minden szolgálattól felmentessék. (Beus gróf) külügyminiszter szerdán este a genfi tóhoz utazott, ott időző családjához. (Az új honvéd huszárszázadok elhelyezése.) Az újon felállítandó nyolcz honvéd huszár század a következő községekben fog elhelyeztetni : A 33. század Karczagon, a 34. sz. Félegyházán, a 35. sz. Zsombolyán, a 36. sz. Csik-Szerdahelyen, a 37. sz. ,Ipolyságban, a 38. sz. Ó-Gyallán, a 39. sz. M.-Óvárott, s a 40. sz. Nagy-Kanizsán. Ezen 8 század mindegyike keretül 35 lovat kap, melyeket a jelenleg fennálló századok fognak kiállítani. (A nagypénteki ájtatosságnak az idő meglehetősen kedvezett. A közönség nagy tömegekben tódult templomróltemplomra, öregasszonyok, munkások és napszámosok a kálváriák felé. Lehetetlen azonban ez alkalommal meg nem jegyeznünk, hogy azok a kopott diszitések, limlomokból összeállított holmik, melyekből gazdagabb templomainkban is, s így az egyetemi templomban is az úgynevezett szent sír össze van állítva, bizonyára alig gerjeszthetik áhitatos hangulatra a nézőt. A tisztaság és csin nagyon elkelne a szent dolgoknál is. (A „Stabat mater“) tegnapi előadásán közreműködött úrhölgyek közöl a „Gy. P.“ a következőket nevezi meg: Sz o p r á n o k: Gr. Karácsonyi I., Graenzenstein N., Kiss Paulin, Ketten Roza, Szóbel Emmi, Reszler Anna, Újlaki Sarolta, Lendvay Sarolta, Erendits Irma, Bartek Etelka, Balázs-Bognár Vilma, Kozmata Charlotte, Farkas Ottilia, Fáy Carola, Fischek Guszti, Denich Teréz, Rachel Hermine, Gertei Bufrosine, Dertik Mari, Schreiber Emma, Stehl Paula, Waldenburg Albertine, Corekvitzky Fáni, Hacks Philippine stb. Altok: Majláth Adél, Pejácsevich Katinka, Inkey Ella, Bossányi Olga, Vay Ha, Szitányi Irma, Horváth C., (a miniszter bájos leánya), Spányi Clotilde, Engeszer Katalin, Herein Teréz, Fischer Regina, Herein Emma, Sigmund Irma, Lavner Teréz, Schenk Helén, Bárány Polly, Wein Antonia, Isek Matild, Bacher Róza, Rust Mari, Tóth Lujza, Knabl Adél, Weixelgärtner Sarolta, Bergell N. stb. (A Sz.-István-társulat 1870. évi működéséből.) A Szt-István-társulat 1870. évi igazgatósági jelentése a társulat működését következőleg vázolja: Az uj népnevelési törvény életbelépte óta a társulat egyik legfőbb czéljának tekintette a kath. elemi tankönyvek kiadását. Először pályázat útján akarta az iskolai könyveket megiratni, de az idő rövidsége miatt az ABC és I. olvasókönyv megírásával egyenesen Bárány Ignácz pesti képezdei tanárt bízta meg. Ezek 70,000 példányban ki is nyomattak, sőt rövidített második kiadás is nyomatott már 50 ezer példányban. Pályázat íratott ki a II. olvasókönyvre is 15 arany díjjal évenkint. A beérkezett 5 pályamű közül ismét Bárány tanáré lett az elsőség s ebből is 50,000 példány nyomatott. A III. és IV. olvasókönyv szerkesztésével pályázat nélkül ismét Bárány tanár bízatott meg. A társulat végre kívánatosnak tartván, hogy az egész országban egy káté tanittassék — ezen értelemben felterjesztést is tett a herczegprimáshoz. A káté kiadása 20.000 frtba fog kerülni. Tagilletményeket illetőleg 1871-re a folyó Encyklopaedián és szentek életén kivül 1872-re szolgáló naptár és „Fabiola nővére“ czimü elbeszélés adatott ki. A „katholikus szellemben“ írandó magyarok történelmére a pályázat nem sikerülvén, Frankl Vilmos szólittatott fel a mű megírására s ő a felhívásnak engedve,a két kötetre osztandó mű első részét 1871. végéig, a második részt 1872. végéig el fogja készíteni. Az utolsó közgyűlés óta a társulat kiadásában megjelent könyvpéldányok száma 854.000-re, ezek évszáma 9.503.700-ra megy. A jelentés végül felemlíti, hogy Pius pápa áldozárjubileuma alkalmából a társulat által hozzá intézett üdvözlő költeményre válaszolt és a társulatnak áldását küldte. (Felhívás!) Hazánk több vidékét súlyos csapás érte. A rendkívüli esőzések következtében kiáradt folyók ezer meg ezer hold legjobb minőségű szántóföldet elborítottak, miáltal nem csak minden vetés, de sok helyen a földmivelők házai is elpusztítottak, s így előre látható, hogy rövid idő múlva véginségnek lesznek áldozatai. Ily nyomor enyhítésére egyesek által nyújtott segélyzések nem elégségesek, szükséges tehát, hogy országszerte gyűjtések eszközöltessenek. A főváros jótékony nőegyletei hivatásukhoz híven legelől felkarolták az árvizek által sújtottak ügyét és javukra egy könyör-adományi „Árucsarnok-bazár“ megnyitását elhatározták. Minden osztályú lelkes hölgyek közreműködésüket felajánlották s nem csak az „Árucsarnok“ felszerelése költségeinek fedezését, de még a könyöradományok elárulását is, magukra vállalták. Nekem, kinek azon megtisztelő feladat jutott, hogy az „Árucsarnok“ szervezését eszközöljem, felhívom a főváros könyörérzeti és áldozatkészségéről ismeretes kereskedő osztály minden tisztelt tagját, hogy vállalatunkat az „Árucsarnokban“ elárusítható czikkek adományozásával támogatni kegyeskedjék. Az ily kegyes adományok nyugta mellett átvézeznek Damjanics János özvegye, az országos magyar gazdasszonyok egylete elnökének lakásán (papnevelde-utcza 1-ső sz. 1-ső em.) és a magyar korona-gyógyszertárban (szénatér.) A nemeslelkü könyöradományozóknak nevei hirlap utján közhírré fognak tétetni. A bazári rendezőség nevében: Csekonics grófné elnök. (Az adóbehajtás Pesten.) Talán egy tvhatóságot sem sürgetnek annyiva az adók behajtásával mint Pest városát. Mivel azonban a pestvárosi adóhivatal véleménye szerint eleget tett kötelességének, az adóhivatal főnöke kimutatást készíttetett saját igazolására sett benyujtó a tanácsnak. E kimutatás szerint az 1869. év első 3 havában 546.295 ft,az 1870. év első 3 havában 671,212 ft s a 1871. év első 3 havában 885,93 ft folyt be a pesti.adóhivatalnál állami adó fejében,a folyó évben tehát 339,628 írttal több mint két év előtt ugyancsak az év első három havában, a többi hónapokban is ily bő mértékben fog befolyni az állami adó, akkor a pénzügyigazgatóság alig fog panaszkodhatni. (Egy új operaszerző. )Pozsonyból írják nekünk: Nálunk igen érdekes operaelődás volt. Az itteni templomzeneegylet karmestere, Mayrberger Károly „Melusine“ czímű új operájának első felvonását a közönségnek bemutatá. Ez előadásra Bécsből is lerándultak hírneves zenészek, akik közül dr. Z e 11 ner, a bécsi zenekedvelők egyletének titkárát nevezzük meg, ki is e műről dicsérőleg szólt. Az opera szövege Marbach költő műve, aki ezt az eddig nem annyira ismert maestronak átengedő. Mayrberger a modern romantikus irány követője; zenéjének jelleme leginkább Gounodéhoz hasonló; hibájául róható föl, hogy a dallamokat talán igen is pazar kézzel szórja. A pozsonyi közönség általánosan kedvelt mesterét rendkívüli kitüntetésekben részesítő , virágok és szűnni nem akaró éljenzések követték az előadást. (A felnőttek oktatása jó eljárás mellett sikeres intézménynyé nőheti ki magát, így Jászberényből értesülünk, hogy ott kezdetben alig találkozott hallgató, de Visontay János igazgató buzgalma folytán annyira gyarapodott naponként a hallgatók száma, hogy azokat most csakis a városház nagy terme képes befogadni, hol az előadások jelenleg tartatnak. (Horvát tanítógyűlés.) A zágrábi „Narodne Noviné“-ben olvassuk, hogy a horvát országos kormány m. hó 2- án 2000 frtnyi segélyt utalványoztatott az első horvát tanítógyűlés részére. (Román vasutakkal való összeköttetés.) Az oláhországi zavarok mindeddig késleltették a román s magyar vasutak kapcsolati pontjának meghatározása iránt folyó tárgyalásokat Mint az „U. St.“ értesül, a román kormány végre elhatározásra jutott eme kérdésben s igy az egyezmény Románia s az osztrák-magyar birodalom között mielőbb létre fog jönni. (Ké z m ü re m e k.) Zandegiacomo zágrábi hajművész Bedekovich horvát bánnak arczképét kőnyomat után hajból oly mesterileg készítette el, hogy az mind hasonlóságra, mind árnyalásra és a vonások finomságára nézve valódi műremeknek nevezhető. (Az orsz. m. gazdaszony egyet ápril 4-én tartott választmányi ülésében, a számos árvaleány közül, kikért kérvény érkezett be, két egészen elhagyatott árvaleány azonnal felvétetett, mig a többi kérvény vizsgálat végett az illető bizottmányhoz tétetett át. A közoktatási miniszter ur pártfogását kikérni, és gróf Zichy Pál Ferencznének családi veszteségén az egylet részvétét kifejezni küldöttségek menesztettek. — A folyó évi teendők felosztására bizottmányok neveztettek ki, u. m.: házi, tanügyi, leányfelvételi, külgazdasági, elhelyezési és ruhafelügyeleti bizottmányok. Szives köszönettel vétetett Deutsch nyomdász urnak azon derék tette, hogy nyomtatványokat dij nélkül engedett át. Több adomány jelentetett be, — alapítóknak pedig Kende Kanutné és Kállay Adolfné 200— 200 forinttal. (Halálozás.) Faigl Pál, az egri káptalan czimzetes kanonokja, esperes és kápolnai plébános, f. hó 1-jén meghalt. (A kalocsai vásár), mely márt. 20. és 21-én az árvíz miatt nem volt megtartható, ápr. 17. és 18-án fog megtartatni. (A golyószórók elhelyezése Pesten.) Mint már említettük, a városi tanács a honvédség golyószóróinak elhelyezésére a hajdani omnibusztársaság épületeiben jelölt ki helyiséget, természetesen azon feltétellel, hogy a helyiség továbbra is a város tulajdona marad. Pótlólag megjegyezzük még, hogy a város azon feltételt kötötte ki, hogy a honvédségnek e helyiségeket esetleg egy havi felmondás mellett el kell hagynia. (A budapesti iparosképzőegylet kedden azaz f. e. ápril hó 11-én esti 7 órakor tartja az egylet helyiségében (Deák-tér 3. sz. 1. em.) ez évi közgyűlését, melyre ezen egylet t. védtagjainak szives megjelenése kéretik. (Szerencsés ugrás.) K.. . budavizi városi polgár tegnap valami vétség miatt megverte 12 éves fiát. A gymnasiumba járó fiúcska a megfenyités feletti szégyenletében, vagy pedig a további veréstől való félelmében odarohant az ablakhoz s merész elhatározással az első emeletről leugrott az utczára; az ugrás azonban oly szerencsés volt, hogy a fiúnak semmi baja sem lett s midőn anyja kétségbeesésében leszaladt az utczára, a fiúcska még el is szaladt, nehogy visszavihessék haragos apjához. (Elfoga tás.) A városi fenyitő törvényszék által egy bizonyos Szőllöszegi József, ki magát ügyvédnek vallja, elkövetett vétségek miatt már hónapok óta köröztetik, de nem lehetett eddig elfogni, mert lakásait folyton változtatta. Szőllőszegi legutóbb Kőbányán tartózkodott és tegnapelőtt Keresztes Károly nyugalmazott mezei kapitány temetésén jelen volt, de épen ez szolgált vesztére, mert a szintén jelenlevő D. K. kapitányi hivatalnok által felismertetett és letartóztatott. (Postai sikkasztás.) A „Békés“ írja : Múlt hó 29-én egy 300 forinttal terhelt levél adatott fel a helybeli postán Szarvasraczi-