Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)
1871-05-28 / 123. szám
A vezérelvek ellen kifogás nem tehető. Lehetőleg kimehetik a hosszabb szolgálati időn alapuló előléptetési igény s mégis a tehetségnek tág út van nyitva, melyen gyorsan előrehaladhat. Csak az a kérdés marad hátra : váljon a vezérelveket a gyakorlat terén életbeléptető részletes intézkedések is megfelelnek e a tervezetkészítők intenzióinak ? Itt már a vélemények elágazhatnak, a szerint, amint az egyén többé vagy kevésbé rózsaszínben látja az embereket és viszonyokat. Mi őszintén kimondjuk, nem őriztük meg a fiatal keblek ama hajlamát, hogy a világon mindent jónak tartsunk. Mi pl. az egyes emberben mindig feltételezzük a részrehajlás gyengéjét, mely, nézetünk szerint, akaratlanul is a hízelgők, a képmutatók iránt nyilvánul, s ilyen tisztek létezését is minden hadseregben feltételezzük; mi továbbá egy perczig sem kétkedünk, hogy minden hadseregben találkozik akárhány törzstiszt, ki az elöljárója által melegen ajánlott egyénnek, hacsak legalább a középszerűség polcáig jut, képesítési lajstromát fényesen ki fogja tölteni, s hogy ugyanez az egyén a vizsgálatok alkalmával is különösen kedvező bánásmódnak fog örvendezni; mi nagy súlyt fektetünk továbbá arra a körülményre is, hogy az alantasabb honvédtisztet majdnem kizárólag egy ember, a zászlóaljparancsnok ítéli meg, mert a kerületparancsnoknak csak ritkán nyílik alkalma az egyes tisztek megbírálhatására, s még akkor is nagy részben a zászlóaljparancsnoktól függ, mennyiben mutassa be az illető, előnyös vagy hátrányos tulajdonait; mi, végre bármennyire büszkék is legyünk honvédségünk tisztikarára, mégsem hiszszük, hogy minden harmadik tagja anynyira túlhaladna képzettségben s erélyben bajtársait, hogy e tulajdonok alapján rendkívüli előléptetés — mely mindig csak kevésbé szerencsés bajtársainak rovására történhető — teljesen igazolva legyen ; s végre attól is tartunk, hogy a sorrenden tört e tág résen a nagyszájú, hajlékony derekú középszerűség is tömegesen áttóduland, s daczára ennek, mégis nem egy valódi tehetség — mely ahelyett, hogy pártfogókat keresne, kizárólag a tudománynak és csapatjának él — mellőzve lesz. Annyi bizonyos, hogy a zárkózott jellemű , elöljáróival korántsem jó lábon álló I. Napóleon, sem az ugyanily természetű, s mint hadvezérek annyira tündöklő Görgey személy előléptetési szabályzat mellett korántsem jutottak volna oly polctra, melyen vezéri tehetségeiket anynyira kitűnően működteték. A vezérelvek megtartása mellett tehát óhajtanak, hogy a vakandszerűen mindent aláásó protectiónak — amennyire csak lehet — vétessék eléje, mert már lehetőségének látszata is mély elkeseredést idéz elő, rábbasztólag hat az egész tiszti karra, s gyökerében megmérgezi a gyöngébb jellemek tömegét. Óhajtanak, hogy a soronkívüli előléptetések arányszáma a valódi tehetségek arányszámának jobban megfeleljen, s hogy következőleg a középszerűségnek meg ne engedtessék a hosszabb szolgálati idő által szerzett jogos igények megsértése. Tudjuk, hogy mind a kívánalmaknak nehéz megfelelni, de hiszen nem is követelünk tökéletes művet; elég,ha a tökéletességet minél inkább megközelíti,így— nézetünk szerint — szigorúan intézkedni kellene,hogy egy tiszt se akadályoztathassák meg a soronkívüli előléptetésre megkívántató vizsgálatnak még abban az évben letételénél, amelyben azt letenni óhajtja. Intézkedni kellene, hogy a soronkívüli előléptetésre oly nagy befolyássá bíró minősítvényi táblázatok a tisztek által aláírassanak, s hogy az egy zászlóaljhoz tartozó tisztek minősítvényi táblázataikat kölcsönösen megnézhessék, hogy ki-ki meggyőződhessék, mikép bajtársa ugyanazon elvek szerint festetett le, melyek szerint ő is jellegeztetett, s hogy ellenkező esetben orvoslást kereshessen. Óhajtanak, hogy a polgári tanintézetek példájára a vizsgálatok alkalmával a kérdések elosztását a sors határozza meg, és hogy a vizsgálatoknál, a vizsgálttal egyen- és magasabb rangú tisztek jelen lehessenek, hogy a vizsgálóbizottság a részrehajlás gyanújától teljesen megóvassék, s óhajtanák végre, hogy a soronkívüli előléptetésre legfeljebb minden negyedik hely tartassák fenn ; igen örülnénk azonban, ha a tapasztalat bebizonyítaná, hogy nincs igazunk, s hogy a honvédtisztikarnak egynegyedénél több jogosít arra a reményre, hogy kitűnő,n a közműveltség és a hadtudomány teljes színvonalán álló tábornokokká nőheti ki magát; pedig tábornoki képzettséget kellene követelni, és követeli is a minisztérium — legalább a soronkívüli törzstiszti előléptetésre megállapított vizsgálat tervezete szerint ítélve, mindenkitől, kit őrnagyi polctra emelünk, mert épen a döntő pillanatokban, a legnehezebb körülmények közt, a csatában fordult elő sokszor, hogy egy törzstisztnek kell hirtelen a dandár, sőt néha még a hadosztály parancsnokságát is átvennie. Végre még megemlítés nélkül nem hagyhatjuk, hogy a tervezet a szabadságolt állománybeli tisztek számára más mérleget állít fel, mint a tettleges állománybeliekre nézve, így pl. a szab. áll. századosok csakis sorrendben léptethetők elő. Véleményünk szerint, ha már e tisztek számára más elveket akarunk megállapítani, czélszerűbb lett volna, épen ellenkezőleg, a szabadságolt állománybeli századosokat csakis soronkívül léptetni elő törzstisztekké, mert csakis igy biztosíthatjuk magunkat, hogy e cathegoriából csak oly tisztek lesznek törzstisztekké előléptetve, kik szabadságon is folytonosan a hadtudományokkal foglalkoznak, míg a minisztérium tervezete szerint boldog, boldogtalan lehet törzstiszt, az, ki a gyakorlati idényen kivül soha sem gondol a katonai pályára, ép úgy, mint az, ki minden szabad perczét ama tudománynak szenteli, melylyel hazájának majdan használni vél. Vájjon nem télihiba csuszott-e itt a tervezet szövegébe? KÁPOLNAI, Országgyűlés. A főrendiház ülése május 27. Elnök: Majláth György országbíró. Jegyző: Nyáry Gyula báró. A kormány részéről senki sincs jelen. Az ülés kezdődik d. u. V. 1 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Bujanovics Sándor, a képviselőház jegyzője: átnyújtja a következő törvényjavaslatokat, úgymint: a zólyom-beszterczebányai szárnyvonal kiépítéséről, a fiumei tengeri kikötő kiépítéséről, a horvát-szlavén államutakra szükségelt póthitel, a határőrvidéki tengeri kikötők kiépítésére szükséges póthitelről, végre az ország némely vidékein megzavart közbiztonság helyreállítására megkívántató póthitelről. A törvényjavaslatok ki fognak nyomatni és a főrendek közt kiosztatni, véleményadás védőt pedig az egyesült pénzügyi és közlekedési bizottsághoz utasíttatnak. Egyéb tárgy nem lévén, az ülés d. u. 1 órakor eloszlik. A legközelebbi ülés szerdán d. e. 11 órakor fog tartatni. Törvényjavaslat az italmérési jog rendezéséről. A következőkben közölhetjük e törvényjavaslat azon tervezetét, mely már áthaladt a minisztertanács tárgyalásain: 1. §. Az italmérési jog mint kisebb királyi haszonvétel megszüntettetik. Az eddig jogosítottak, illetőleg jogutódjaik a megszűnt haszonért kárpótoltatnak. 2. §. Kárpótlást nem követelhetnek: 1) azon községek (szab. kir. városok, mezővárosok, faluk), amelyek ezen kizárólagos jogot már eddig gyakorolják, akár szabadalom akár megváltás, illetőleg vétel által szerezték meg azt; 2) azon közbirtokosságok, amelyekben már eddig is az italmérési jog gyakorlatából befolyt jövedelem nem egyes birtokosokat illetett, hanem kizárólag községi czélokra fordittatott; 3) a be nem népesített puszták tulajdonosai; 4) azon községek, a melyek az 1836. VI. t. sz. 2. §. értelmében bort mértek. 3. §. A megszüntetett kizárólagos italmérési jogért járó kárpótlást az évi tiszta jövedelem megalapitott értékének húszszoros összege képezi, melyből azonban beszedési és kezelési költség fejében egy tizedrész levonatik. 4. §. Az évi tiszta jövedelem értékét az 1860 —1869 évek alatt tisztán az italmérési jogért húzott jövedelem tiz évi középszámitás szerinti összege teszi. Mindazon esetben tehát, melyekben az italmérési jog egyéb haszonvételekkel, úgymint épületekkel, földekkel, mészárszékkel stb. együtt adatott bérbe, az utóbbiak jövedelme a kiszámításnál levonandó. Az évi tiszta jövedelem mennyisége egyéb biztos adatok hiánya vagy elégtelensége esetében, szakértők általi becsű útján a polg. törv. rendtartás határozatai szerint állapítandó meg, és azon esetben, ha a jövedelem az utolsó időben beállott és állandóan tartó körülmények miatt csökkent, a megtérítendő jövedelem összegét meg nem haladhatja. 5. §. Ha az italmérési jog a 4. §-ban érintett tíz év alatt csak megszakítva, vagy egyáltalán nem gyakoroltatott, az utóbbi esetben érte épen semmi, az első esetben pedig csak annyi kárpótlás jár, amennyit a tíz év alatt összesen húzott tiszta jövedelem egy tizedrészének évi jövedelműl való felvétele alapján a jelen törvény határoz. 6. §. A megállapitott kárpótlást a község köteles megfizetni. A kifizetés és törlesztés iránt az 1868. 29. t. ez. 4.,8., 12. és 24. §§-ai alkalmazandók. A törlesztési járadékok pontos befizetéséért állami közvetítés esetében a község a közvetítő állampénztárnak minden vagyonával kezeskedik.§ 7. §. Az épületekre, korcsmákra, amelyekben a földesúr, illetőleg jogutódja az italmérési jogot gyakorolta, valamint az azokkal egybekapcsolt egyéb tartozmányokra, melyek a tulajdonosé maradnak, a megváltás nem terjed ki. Amennyiben azonban a községek az ily épületeket és tartozmányokat szabad egyezkedés útján megszerzik, az 1868. 29. t. sz. 4.,8. és és 24. §§-ban megállapitott állami közvetítés mindkét fél beleegyezésével ezekre nézve is megengedtetik. 8. §. A községek és földesurak közt már létrejött szerződésekben kikötött fizetésekre az 1868. 29. t. sz. 4.-8. és 24. §§-ban megállapított közvetítés szintén megengedtetik ha mindkét fél beleegyezik. 9. §. A jogtulajdonos és a község, a váltságösszeg megállapítása, biztosítása és törlesztése iránt szabadon is egyezkedhetnek, az egyességben azonban a kiszámítási kulcs mindig kiteendő. Az egyesség jogereje csak a törvényszék jóváhagyása után kezdődik. A törvényszék a jóváhagyást megtagadja, rá az annak jogérvényességéhez szükséges kerékek hiányoznak, vagy ha ezen törvény határozatai figyelembe nem vétettek. 10. §: A jogtulajdonos különbeni jogvesztés terhe alatt köteles, ezen törvény hatályba léptétől számított egy év alatt, ha az egyesség közte és a község közt nem sikerül, — a kárpótlási összeg megállapítása iránti bejelentését azon törvényszékhez benyújtani, melynek kerületében az illető község fekszik. A község feljogosíttatik, hogy a kárpótlás megállapítása iránti eljárás megindítását jelen törvény kihirdetése után azonnal kérhesse. A törvényszék vagy saját kebléből egy bírói tagot vagy az illető járásbírót küldi ki, a ki határnapot tűz ki, arra a jog tulajdonosát s a kárpótlást közvetítő községet megidézi, s a kárpótlási tőke s annak lefizetési módja iránt kihallgatja, s bizonyítékaikat a tárgyalási jegyzőkönyvekhez csatolja, s a mennyiben szemlére, szakértői becsűre, tanú kihallgatására szükség van, azok megtétele iránt intézkedik, a felek nyilatkozatait a folytatólagosan vezetett jegyzőkönyvben felveszi, és a tárgyalás befejezte után az összes iratokat a törvényszékhez beadja, mely a kárpótlási tőkét megállapítja, vagy a netalán létrejött egyességet jóváhagyja. Az eljárásra úgy a perorvoslatokra nézve a polg. törv. rendtartás határozatai alkalmazandók, amennyiben jelen törvény mást nem rendel. 11. §. Az eljárás költségeit a jogtulajdonos és a község egyenlő részben viselik. 12. §. A jelen törvény 1 — 11 §§-ok alapján létesítendő ügyletekért és teljesített bírói ejárásért bélyeg és illeték nem fizettetik. 13. §. Mind a 2. §. 1. 2. és 4 pontjában megnevezett, mind pedig azon községekben, amelyekben a megváltás jelen törvény határozatai szerint eszközöltetett, az italmérést jövőre gyakorolhatja : 1) A község: 2) mindenki, aki: a) az illetékes iparhatóságtól arra engedélyt nyer; és b) a megállapított díjaknak a községi pénztárba való fizetését elvállalja. 14. §. Az iparhatóság az engedélyt megtagadja : 1) ha a községben már fennálló korcsmák szaporítása közrendőri szempontból nem kívánatos ; 2) ha a jelentkező orgazdaság, vagy tilos kártyajáték avagy erkölcstelenség elősegítése miatt fenyítve volt és a büntetés kiállása óta öt év még le nem folyt. 15. §. A 13. §. 2-ik pontjában b) alatt említett dijakat szabad kir. városokban: a képviselő testület, egyéb községekben a községi képviselő testület indítványa alapján a fölötte álló törvényhatóság első tisztviselője és pedig községenkint állapítja meg. A fellebvitelre nézve az 1870. 42. t. sz. határozatai alkalmazandók. A megállapított dijak változtatását ugyanezen közegek rendelik el, és míg az ez iránti határozat jogerőre lép, azok változatlanul fenntartandók. 16. §. A 15. §-ban említett díjak akkér állapítandók meg, hogy a község mind az eddig az italmérésből húzott jövedelmet pótolhassa, mind a 6. §. értelmében fizetendő törlesztési járadékokat fizethesse, amennyiben ez összegek a 13. §. 1-ső pontja szerint gyakorolt italmérésből be nem folynak. 17. §. Amennyiben valamely községben az italmérési jogért kárpótlás nem fizetendő, és a község az italmérésből eddig sem húzott jövedelmet , díjszedés csak annyiban rendelhető, amennyiben a községi törvény megengedi. 18. §. A község a megállapított díjak pontos fizetéséért biztosítást követelhet, melynek hiánya vagy megtagadása esetében az illető az iparhatóság által az italméréstől eltiltandó. 19. §. Aki az iparhatóság engedélye nélkül az italmérési jogot gyakorolja, az ipartörvény határozatai szerint büntetendő. 20. §. A 15. § ban érintett díjak behajtásánál a községi közegekre nézve ugyanazon eljárási szabályok irányadók, amelyek az államadó behajtására nézve mérvadók. 21. §. Az iparhatósági engedély nem szükséges : a) ha a szőllőtulajdonosok és bortermelők saját termésű és általuk a bortermelés helyén kezelt boraikat rendesen dugaszolt és saját pecséteikkel vagy ólomlemezzel lezárt és czímme ellátott üvegekben saját helyiségeikben, de mindenesetre az álló és ülő vendégek és e szerint a korcsmaszerű mérés és fogyasztás teljes kizárásával eladják; b) a bejegyzett anyag-, fűszer-, bor- és vegyes kereskedők honi és külföldi csemegeborokat, söreket, édesített alcohol tartalmú italokat, melyek alatt tiszta szeszszel gyárilag készített finom italok, mint: liqueur, rhum, rosoglio stb. értetnek — kellőleg dugaszolt, lepecsételt vagy lemezzel lezárt és czímmel ellátott üvegekben ; s legalább 30 Reaumur fokot tartalmazó szeszt iparosoknak, kik azt mesterségök folytatására, vagy másoknak, kik házi czélokra szükségesik, kisebb mértékben árulhatnak; c) cukrászok és kávésok vendégeiknek finomított szesztartalmú italokat, úgymint: liqueurt, rosogliot, rhumot poharanként kiszolgáltathatnak, megjegyeztetvén, hogy ezen kedvezményben csak oly czukrászok részesíttetnek, kik a szó szoros értelmében a czukrászati üzlet köréhez tartozó czikkeket legnagyobb részben maguk állítják elő s azokat a fogyasztó közönség kívánalmainak megfelelő folytonosan fris minőségben készletben tartják; d) vasút-építés, csatornázás, védtöltésezés s idegen vidékekről összesereglő más nagyobb számú munkásokat igénylő építkezések vállalkozói saját munkásaikat az építkezés helyén, amennyiben ez a helységen kívül esik, italokkal elláthatják; e) nagyobb katonaöszpontosításoknál a katonaság számára a katonaparancsnokság által fölfogadott vendéglősök a d) pont korlátai közt. 22. §. Aki a 21. §. rendeleteit áthágja, vagy Indokolt az italmérési jog rendezéséről szóló törvényjavaslathoz. A kizárólagos italmérési jog a nemzetgazdászattan tisztult elveinek már nem felel meg, és a szőlőművelés nemesítésére,úgy a borkereskedés s így a közvagyonosodás előmozdítására csak kártékonyan hat. Ehhez járul, hogy ezen jog a középkorban fennállott hűbérviszonyoknak kifolyása , a hűbéri viszonyok eltörlésével ezen maradványnak is meg kell szűnnie. Ezen okokhoz járul még, hogy ezen kizárólagos jog végképi megszüntetése az ország minden részéből beérkező kérvények, úgy a képviselőházban történt többszöri felszólalások folytán is általánosan sürgettetett. A minisztérium ezek folytán egy javaslatot készíttetett, azt kellőleg közzétevő, és így a közvélemény szabad nyilvánulására tág tért engedett. E javaslatot mind a napi sajtó, mind több ügyvédi egylet, és különösen a pesti kereskedelmi és iparkamara beható bírálat alá vették Ezen észrevételek tekintetbe vételével állapíttatott meg véglegesen a jelen javaslat. A beérkezett nyilatkozatok a kizárólagos italmérési jog eltörlését általánosan helyeslik az államnak kisajátítási jogát ezen jogra nézve szintén kétségtelennek tartják, de épen úgy helyeslik ezek azt is, hogy a megszűnt haszonért a jogosítottak kárpótoltassanak, mert ezen kizárólagos jog eddig általánosan elismert vagyonértéket képviselt, és vagyonszerzés tárgyát képezte; a törvényhozás a jogosítottakat ezen vagyon sértetlen fentartásában védte, és minden harmadikat e jog gyakorlatától kizárta. Ezen jog gyakorlata kárpótlás nélkül nem szüntethető meg, úgy mint ez a gyökesített iparjogokkal történt, mert ezen iparjog az illető ház vagy birtok tulajdonosát ugyan az ipar gyakorlatára felhatalmazta, de kizárólagos jogot a törvényhozás nemnyújtott neki, mert mellette a személyes jogosultságok adományozása korlátolva nem volt, és épen azért az iparszabadság kimondása a gyökesített iparjogok tulajdonosait kárpótlás igénybevételére sehogy sem jogosíthatta fel, mert a törvényhozás ezáltal csak a személyes jogosultságok adományozása iránt már fennállott jogát a legvégső határig kiterjesztette. A javaslat e szerint mindenekelőtt két elvet fogadott el: 1. Hogy az eddig fennállott kizárólagos italmérési jog végkép eltöröltetik; és 2. hogy a jogosítottak a megszűnt haszonért kárpótoltatnak. Ha ezen két elv kimondása és gyakorlati alkalmazása kétségtelennek tűnt ki, annál nehezebb volt azon további kérdések megfejtése, hogy: a) a kárpótlást ki fizesse, és b) az italmérési jog gyakorlata jövőre hogyan szabályoztassék. Az első kérdésre nézve több módozat alkalmaztathatnék , ugyanis A) A legegyszerűbb lenne, ha az állam fizetné ezen kárpótlást, és akkor az italmérési jog szabad iparrá változtatnék át minden további fizetés nélkül; vagy hogy az állam fizeti ugyan a kárpótlást, de a jog gyakorlóitól törlesztési járadékokban az általa fizetett kárpótlást beszedeti. Azonban ezen módozat egyike sem ajánlható, mert az állampénztár ezen több száz millióra rugó kártalanítást mostani financziális helyzetünknél fogva el nem bírja, és minthogy az italmérés szabaddá tétele ugyan a közre nézve is jótékony hatással bír, de kétségtelenül legközelebb mégis csak a lakosság egy részének válik hasznára, s a méltányosság és igazság elveinek sem felelne meg, hogy e végett az összes lakosság hoszszú évek során át a kárpótlási törlesztési sárs fizetésére köteleztessék. De nem ajánlható a második módozat sem, hogy az állam előlidézze a kárpótlást, s azt a jog gyakorlóitól törlesztési járadékok fejében beszedje; mert ezen módozat annak színét öltené magára, hogy az eddig fennállott magánmonopólium állami monopóliummá változtatott át, amelylyel mindazon nehézségek állanának be, amelyek egyéb monopóliumoknál is súlyosan éreztetnek, ugyanis a járadékok beszedése nagyszerű ellenőrzést tenne szükségessé az állam részéről, az előfordulható áthágások meggátlása tekintetéből az ellenőrzés által okozott nagyszerű kiadásokon kívül még a lakosságot mindenféle kisszerű zaklatásoknak tenné ki, és a község érdekelve nem lévén, ezen beszedés és ellenőrzés körül kielégítő segédkezést nem nyújtana; és ezenkívül épen úgy mint a fogyasztási adó beszedése, ezen járadékok beszedése is csak gyűlöletessé válnék. B) A másik módozat az lenne, hogy a kárpótlást a község fizeti és az italmérési jog is a községre ruháztatnék : az állam ezen módozatnál legfeljebb mint közvetítő szerepel a kárpótlás fizetésénél, épen úgy mint a szőlőváltságnál. Ezen módozat annyiban helyeselhető, hogy az állam terhet nem vállal el, és a kárpótlás beszedésénél is azon kisszerű intézkedések az állam részéről sem szükégesek, és hogy a község szabad rendelkezésére hagyatik, hogy az italmerérést a helyi viszonyoknak megfelelőig rendezhesse. A község fizetvén a kárpótlást, ezt birtokhoz mérten az egyes lakosoktól beszedheti, azonban ez igazságtalan, mert a haszon nem a birtok arányához képest osztódik el a lakosok közt és így ezen kulcs igazságtalan. Legigazságosabb x*? szó ,hogy azok járuljanak hozzá, akikre abbé legközvetlenebb haszon háramlik, és ezek egyrészt az italmérési jog gyakorlói, másrészt a fogyasztó közönség, azért is azon kulcs, mely szemtaközség ezektől szedi be a törlesztési járadékokat, legigazságosabb leend. Ezen kulcsot fogadta el több ügyvédi egylet és különösen a pesti kereskedelmi kamara, és ezen módozat a ház elé terjesztett javaslatban is keresztül vitetett. Ezek szerint tehát elfogadtatott, hogy: A) a kárpótlást a község fizesse az állam közvetítésével ; és B) hogy a község a járadékokat az italmérési jog gyakorlóitól fizetendő díjakban szedhesse. Ezen általános észrevételek előrebocsátása után a részletekre nézve a következők jegyeztetnek meg. 1—2. §§. A 2. §. 1 és 2 pontjában jelesített esetekben a községek eddigelé vagy egyebekkel együttesen vagy kizárólag gyakorolták az italmérést. Első esetben eddigi helyzetük nem változik, és a javaslat 13 §. szerint ezen állapot jövőre is fenntartatik; második esetben helyzetük ugyan annyiban változik jövőben, hogy az italmérést egyéb concurrensekkel fogják gyakorolni, de jövedelmük nem csorbíttatik, mert a javaslat 13 §. értelmében az új concurrensektől dijakat szedhetnek, a melyek a jövedelmükben ejtett hiányt elegendőkép pótolni fogják. A 2. 3 ik pontjában megnevezett pusztáknak ugyan a földesúri hatóságból kifolyó virtuális joga meg van, de mely csak akkor jövedelmez, ha majdan a puszta községgé változik át. Az ily remélhető haszon egyebütt sem kárpótoltatik, és a telepítvényi törvényjavaslatban az ily kisebb királyi haszonvételek fenntartása új községek telepítésénél megtiltva lévén, az ezen pontban foglalt rendelkezés csak az idézett rendelkezésnek kifolyása, ugyanazon szakasz 1. és 2. pontjai esetében az üveget hamis czímmel ellátja, az ipartörvény V. fejezetének határozatai szerint büntetendő, és egyúttal az okozott kár megtérítésében elmarasztalandó. 23. §. Az italmérési ipar gyakorlata és az a fölötti felügyelet iránt egyebekben az ipartörvény határozatai irányadók. 24. §. A kizárólagos italmérési jog egyes községenként azon napon szűnik meg, amelyen a kárpótlás véglegesen megállapíttatott. Addig az illető jogosítottak joguk gyakorlatában az eddig fennálló törvények szerint oltalmaztatnak. 25. §.Ha a jog tulajdonosa a bejelentést a 10. §-ban előszabott határidő alatt elmulasztja, eddig gyakorolt kizárólagos italmérési joga kárpótlás nélkül ezen év lefolytával szűnik meg. 26. §. A 2. §. 1. és 2 pontjaiban megnevezett községekben jelen törvény 1871 évi május hó 1-én lép életbe. 27. §. Amennyiben valamely község az általa megszerzett italmérési jogot egy harmadiknak határozott időre engedte át vagy bérelte ki, ezen szerződés annyiban érintetlen hagyatik, amennyiben ezen időre a jelen törvény határozatai szerint szedhető díjak ezen harmadikat illetik. 28. §. Jelen törvény végrehajtásával az igazságügyi, bel-, kereskedelmi és pénzügyi miniszterek bízatnak meg. Ausztria. A reichsrath képv.házának felirati vitája. (Második nap, máj. 26.) A felirati vita második napjáról is a táviratok már bővebb tudósítást hoztak, így most csak a két legkiválóbb beszéd : Hohenwarth miniszterelnök, s dr. Herbst előadó felszólalásaiknak ismertetésére szoritkozunk. Hohenwarth gróf beszédét azon kezdé, hogy midőn ő és társai nagy zavarok közt kormányra léptek, azon reményt táplálták, hogy a többség támogatni fogja a korona tanácsosait. E remény nem teljesült, sőt úgy látszik, nem csak tárgyi indokok voltak azok, melyek a feliratot előidézték. (Zaj a baloldalon.) Ha a felirat szerzője ismerte volna azon eszközöket, melyekkel Ausztria népeinek kiegyezése eszközölhető volna, akkor mint jó hazafinak nem szabad azokat elhallgatnia, de a feliratban arról semmi sem foglaltatik. Ha ilyen irányú tartalma volna a feliratnak, akkor súlya is nagyobb lenne. Azon állítás, hogy minisztersége alatt a dolgok roszabbra fordultak volna, valótlan, mert az ő minisztériuma még nem idegenítette el a háznak egy tagját sem. Ha csakugyan a reichsratht mellőzését akarjuk, csak békén kellene bevárnunk annak felosztási processusát Ezután a tartományi gyűlésekkel kormányozhatnánk, vagy katonai uralommal inaugurálhattuk volna az alkotmányos szabadságot. Ilyszerű szemrehányásokat a minisztérium nem fogadhat el azoktól, kik midőn kormánypolcton voltak, aláásták a parlamentarizmust. A miniszter a cseh állapotok rajzát nagyon is sötétnek tartja, míg ellenben tény, hogy Morvaországban, hol a szlávok képezik a többséget, azok a tanügyben a németekkel nem egyenlő bánásmódban részesülnek. Elismeri, hogy a nemzetiségi kisebbségek védelemre szorulnak s a kormány eziránt törvényt fog atartományi ülések elé terjeszteni. (Viharos tiltakozó zaj a baloldalon.) Miután a felirat elveti a minisztérium tervét, Hohenwarth gr. ,a felirat tervét veszi bírálat alá. Austriának nem legkisebb sajátszerűsége, hogy ott a ministeri programmok csak akkor nyernek némi érvényt, midőn az illető miniszterek már visszaléptek. P o t o c k i gr. a tartományi autonómia nagyobbítását a reichsrathi közvetlen választásokkal vélte kapcsolatba hozhatni. A többség mindkét töredéke ezért hevesen megtámadta és visszavonult. És most az urak az ő programmjával lépnek elő. A felirat nem bocsátkozik ugyan részletekbe, mert hisz akkor intézői közt nem létesülhetett volna egyesség, de midőn az uralkodóhoz i y felirattal közelednek, akkor annak határozottnak kell lennie. Érdekes tény, hogy a ház ily kiváló s éleselméjű tagja, mint dr. Herbst, a közvetlen választások kérdésében azelőtt lényegileg máskép gondolkozott mint most. A németek e tárgy körül ingadozók , az előzetes kérdésekről sincsenek tisztában. Új kísérletet próbálnak, de kéri az alkotmánypártot, fontolja meg, váljon a közvetlen választásokból eredt parlament, még ugyanazon többséggel birand-e, mint a mostani. Hohenwarth gr. beszédét e mondattal fejezi be : A felirati javaslat a belbékét szükség esetére még erőszakkal is helyre akarja állítani; mi az engesztelje utján akarjuk azt munkálni. Melyik út az igazibb, arról ő felsége itélend. (Tapsok jobbról. Ohó balról.) Dr. Herbst párbeszédében kimutatja, hogy a Potocki minisztérium a felirati bizottságban kinyilatkoztatta, hogy se hagy tervével, miszerint a tartományi autonómia szélesítése s a közvetlen választások kérdéseit összekapcsolja, és csak azuán intéztetett azon felirat, mely a lengyelek kilépését okozta. A csehek barátságára ne sokat építsen a miniszter, az meg fog változni, mihelyt az alkotmány mellőzésére irányult reményeik meghiúsulni fognak. Az, hogy a miniszter a majoritást a házban tartja, nem oly nagy érdem, mert a miniszter úrnak budget kell. A kormány terv nélkül való; e feliratnak alapeszméje azonban, hogy a központi hatalmat nem szabad gyöngíteni. Végül Herbst még azon szemrehányás ellen kel ki, mintha a többség az erőszakra támaszkodó uralomra törekednék; a felirat elfogadását ajánlja. A név szerinti szavazásnál a ház a feliratot 93 eltostzattal 66 ellenében elfogadja.