Pesti Napló, 1871. május (22. évfolyam, 100-124. szám)
1871-05-23 / 118. szám
118, 8?,áll. Kedd, május 23. ISTI, 22. évf folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám, I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-tera 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás örüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Tidékre, postán: ▼*&7 helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 írt Félévre .... 11 írt. Negyedévra ... 6 , 60 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr Egy hóra ... 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdíj külön 80 ujkr. Nyilttér: 5 hasábos petitsor 25 ujkr. Pest, május 22. A vörös könyv. Pest, máj. 22. Ki külügyi hivatalunk diplomatiai levelezésének legújabb füzetét azon várakozással veszi kezébe, hogy benne pikáns leleplezéseket, érdekfeszítő újdonságokat talál, minden esetre csalódik. E tekintetben a vörös könyv utolsó kiadását elődei messze túlszárnyalták. A tér is, melyre terjed, sokkal szűkebb. A füzet nagyobb felét azon okmányok foglalják el, melyek a londoni conferentiára vonatkoznak, tehát oly tárgyra, mely a dolgok mostani állása mellett már csak történeti érdeket nyújt. Ami azonkívül a franczia köztársaság elismerése, a román kérdés, a tengerjog tárgyában a vöröskönyvben foglaltatik, részint már előbb is közrebocsátott, részint oly aphoristikus formában jelen meg, vagy oly múló érdekű kérdéseket tárgyal, hogy azok, kik izgalmat okozó leleplezéseket várnak, alig lesznek ez okmányokkal megelégedve. E jelenséget azon tény indokolja, hogy azon rövid időközben, mely a delegációk utolsó ülése óta lefolyt, a külpolitika semmi eseményt nem mutathat fel, mely a minisztériumnak nagyobb tevékenységre alkalmat szolgáltatott volna. A journalistára nézve, ki minél érdekesebb dobokkal akarna előállani, ez sajnálatos lehet. Az államférfi előtt azonban ez csak örvendetes tanújele annak, hogy a viszonyok ismét a normális korlátok közé térnek, hogy a politikai fejlődést rendkívüli megrendítő események nem zavarják. Minda mellett azonban — mint már volt alkalmunk megjegyezni — nem kell hinni, hogy a vöröskönyv épenséggel érdektelen. Az ily okmánygyűjtemény természetéből folyólag elsősorban arra van hivatva, hogy a külügyi működésről való számadás legyen, se végből adatokat kell tartalmaznia, melyek alapján az ellenőrzés sikeresen legyen gyakorolható. Ez irányban amaz okmányok, melyek a londoni conferentiára vonatkoznak, sok jelentékeny részletet nyújtanak. A mi álláspontunkról mindenekelőtt megelégedéssel kell constatálnunk, hogy a közös kormány, mind londoni képviseletét, mind ama külföldi kormányokat, melyekkel érintkezésbe jött, felvilágosítani igyekezett Magyarország amaz érdekei iránt, melyek a pontos és dunai kérdés szerencsés megoldásához kötték, hogy körjegyzékeiben és utasításaiban ez érdekeknek hangos kifejezést adott, mint az kivált ama jegyzékekből világlik ki, melyeket Beust gr. Apponyi és Wimpffen grófokhoz (59. és 63. sz. a.) intézett. Bécsi, prágai, sembergi collegáink, kik semmi alkalmat nem mulasztanak el, hogy a külügyérnek majd német, majd lengyel vagy szláv politikát ajánlgassanak, érteni fogják eme megelégedésünket, bár ezzel semmi separatistikus álláspontra nem állunk, sőt ellenkezőleg azon meggyőződés által vagyunk áthatva, hogy Magyarország érdekei mindenben, mi a keretet illeti, teljesen azonosak az öszbirodalom érdekeivel. Természetesen más kérdés, várjon és hogyan sikerült ez érdekek érvényesítése ? E tekintetben a vöröskönyv illető fejezeteiben hanyatlást tapasztalunk. Mily különbség van ama férfias hang közt, mely az 1870. nov. 29-ki sürgönyt áthatja, hol Beust gróf kijelenti, miszerint kész, szerződési kötelezettségéhez hiven, a legszélsőbb lépésig követni Angliát, s a mártius 13-ai londoni szerződés közt, mely csaknem orosz diadalnak illik be. De épen azért, mert a conferentia eredményével nem vagyunk megelégedve, igazságosaknak kell lennünk, és nem szabad olyasvalakit egyedül felelőssé tenni, kit a balhelyzet vétke egyedül nem terhel. Ha figyelmesen vizsgáljuk ez okmányokat, első pillanatra észreveendjük, hogy a visszavonulás első jeleit oly hatalom adja, melytől azt legkevésbé várták volna, és bizony nem irigyeljük Angliától azon érzelmet, melylyel ez okmányokból fel fogja ismerni ama siralmas szerepet, melyet az ő minisztere a pontoskérdésben játszott. Fájdalom nem csak Anglia az, mely ily keserű csalódásokkal gazdagított , adta ugyan a visszavonulás jelét; a bukás azonban csak akkor vált véglegessé, midőn a porta, minden várakozás ellenére, elhagyta zászlaját. Az osztrák-magyar birodalom ily viszonyok közt szomorú ugyan, de nem méltatlan szerepet játszott. Való, engedett a túlhatalomnak, de csak akkor, midőn ez erőhatalmára támaszkodva daczolni kezdett. Beust grófot folyvást úgy látjuk, mint aki az angol kabinetet s a portát ellenszegülési erővel kész eltölteni, ismételten figyelmeztet a szerződésbe vezetendő stipulációk kétértelműségére — kapkodik ide-oda, de mindhiába! Ausztria-Magyarország elszigetelve volt, csak Olaszország maradt hive, oly hatalom, melynek szava nem egyensúlyozhatá Anglia félelmét, s a porta vakságát. Óhajtjuk a magunk érdekében, hogy Anglia s a porta soha se sajnálja meg e magaviseletét. Nekünk megmarad öntudata annak, hogy megcselekedtük,mit tenni lehetett, a nélkül, hogy oly összeütközést idézzünk elő, melylyel magunk elszigetelten meg nem birkózhattunk volna. E szomorú képtől elfordulva, két fénypontot emelhetünk ki. Első a németországi viszonyt illeti. Bár ez sehol sincs egyenest érintve, mégis elég jól utal reá, hogy a közeledési kísérletek nem voltak meddők. Bismarck urnak azon javaslata, hogy a conferentia Pétervárott tartassák, barátsági jelnek nem nevezhető ugyan , de figyelembe veendő, hogy ez oly időre (nov. 23.) esik, mely a közeledést megelőzte. Később Németország kevesebb actiót fejt ki, de ekkor úgyis nyakig el volt foglalva saját ügyeivel. Hogy nyilatkozatai visszataszítók nem voltak, onnan is kitűnik, mert Beust gróf ismételve alkalmat talál, hogy a berlini cabinet magatartásáról meleg szavakkal emlékezzék, és pedig különösen a dunai kérdésben (78. sz.), mely alkalommal Beust gróf a berlini cabinet magatartásában bizonyítékát leli annak, „hogy kölcsönös érdekeink szabad és elfogulatlan megítélése a két birodalom viszonyainak csak legkedvezőbb kifejlődésére, és azon baráti viszony erősbitésére szolgálhat, mely azokat máris örvendetes és reményteljes módon egyesiti.“ Látjuk, hogy Beust gróf a berlini cabinettel szemben itt oly hangon beszél, mely semmi nyomát sem árulja el a boszuvágynak vagy bizalmatlankodásnak; szintúgy a román kérdésben erélylyel és buzgalommal követi a berlini cabinet kezdeményezését. (95. sz.) Ezek jelei, és mindenkép örvendetes jelei a Berlinben is komolyan mutatkozó törekvésnek, hogy Ausztria Magyarországgal barátságos lábra helyezkedjenek — s hogy viszont Bécben mit se mulasztanak el ennek lehetővé tételére. A második örvendetes kilátás Olaszország felé nyílik. A vörös könyv ugyan egészen hallgat azon kérdésről, melyre legközelebb szoktunk gondolni, ha Olaszország szóba jön, t. i. a római kérdésről. Ezen tényt hajlandók vagyunk arra magyarázni, hogy kormányunkra a római kérdés többé már nem is létezik. E nézetünkben megerősít azon barátságos magatartás, melyet a flórenczi cabinet a különleges osztrák-magyar érdekek diplomatiai tárgyalása alkalmával tanusított (52. 79. 80. sz.) Úgy számítunk ugyanis, hogy a flórenczi cabinet semmiesetre sem mutatott volna oly barátságos érzületet, ha gyanúoka lett volna arra, miszerint az osztrákmagyar külügyi kormány bármily ellenséges utógondolatra képes. A két cabinet ezen viszonyában legerősebb cáfolata rejlik azon nyugtalanító híreknek, melyeknek terjesztését egy bukott osztrák clique irányelvéül tűzte ki, így a vöröskönyv által előidézett öszbenyomás tagadhatlanul némi részben megnyugtató, és a monarchia küldolgaira való pillantás némileg fölüdühet azon gondokból, melyeket bennünk annak translattán belviszonyai keltenek. Pest, május 22. (A határőrvidék rendezése.) Biztos forrásból afelől értesülünk, hogy a határőrvidék polgárosítására vonatkozó rendezkedéseknek végregállapítása Bécsben most történik, s ezek azonnal közzétételnek, amint a reichszath képr. háza hozzájárul az urasháza által a hányad-törvényjavaslatban tett módosításokhoz. A polgárosítás fejedelmi parancsra fog végbemenni s hozzátehetjük, hogy tettleges főfoganszositás egy a határőrvidéken felállítandó kir. biztosság által történik, mely a magyar kormány hatósága alatt áll, s a határőrvidék s a magyar kormány között az összekötő kapcsot képezi. Egyszersmind fölemlítjük, hogy a zágrábi országgyűlés összeillése alkalmasint új Az új igazságügyminiszter. Pest, május 22. Több lep vasárnapi száma egy a jelen miniszterváltozásra s különösen az üresedésbe jött igazságügyminiszteri tárcza új betöltésére vonatkozólag részint vezérczikkek, részint rövid közlemények alakjában igen összevágó jelentéseket hoz, melyek míg egyrészről biztosítanak a felől, hogy az uj igazságügyminiszter már kiszemeltetek, addig más részről egyik rövidebben, másik körülményesen — jellemzik az uj igazságügyért és elmondják nézeteiket annak feladatáról, teendőiről. E hírek, amennyiben a miniszterség újbóli betöltését jelzik, igen örvendetesek ; amennyiben pedig az uj excellentia feladatára és képességi fokozatának kellékeire vonatkoznak, megvallom, reám legalább igen elszomorítólag hatottak. A „Reform“ egy ismert színezetű közleményében az új igazságügyi miniszternél csak másodsorban látja szükségesnek a jogi szakképzettséget, s elsősorban a szervezés keresztülvitelére szükséges tulajdonokat követeli meg , míg a „P. Lloyd“ kijelenti, hogy Ő sem a tudományosságra, hanem az új miniszter természettől nyert genialitására fekteti a fősúlyt, mert — úgymond — arra sok ezer birónak egyszerre való kineveztetése vár, tehát kiváló szervezési képességgel kell bírnia; — abban azután mintkét lap egyetért, hogy szilárd jellemnek s függetlennek kell lennie. íme mily végtelenül szerény igényeket kötnek a leendő új igazságügyminiszter személyéhez! Mily könnyű Magyarországban az igazságügyi tárczára alkalmas egyént találni! Mert olyan ember, ki nem bir szakképzettséggel — akárhány van, s a szervezés! ne édes Istenem! hisz nem kell neki feltalálnia a tojásnak hegyére állitását — Columbus már feltalálta ; biróságok, törvényszékek s egyesbiróságok vannak is, voltak is, ezek alakját és lényegét tehát nem kell újból kigondolnia ; a keretet is megkészitő elődje, neki tehát a képet kell beleillesztenie; de ne higyye valaki, hogy e kép valami rafaeli ecsetet igényel, — dehogy oly szobafestői munka lesz az, melynél ő a legjobb esetben is, segédmunkások véleményének meghallgatása után, csak a színeket határozza meg, a teendők többi részét segédmunkások végzik. Igen, a bírói személyzet kinevezése, a bíróságok szervezése nem kíván a már befejezett előmunkálatok után egy- ket közönséges józan észnél. Mert azt, hogy az igazságügyminiszter akár a bíróságokat, akár a kir. ügyészségeket illetőleg valami új, eddig sehol nem hallott, nem látott dolgokat találjon fel és szervezzen, ezt nemcsak nem kívánjuk, de igen szépen meg is köszönnek; a szervezés tehát igen szépen hangzik papíron, hanem a gyakorlatban nincs mélyebb jelentősége. Fontos feladat lesz 2 — 3000 biró kinevezése. Ugy de még nem született meg az a miniszter, ki, bármily gazdag élettapasztalással és természettől nyert genialitással bírjon is, egymagában, mások meghallgatása nélkül, ennyi hivatalnokot kinevezzen akkér, hogy minden állomásra az oda illő egyént eltalálja, s másrészről nincs az a független, nincs az a részrehajlatlan és gyakorlati ember, ki mások meghallgatása után eszközölt kinevezéseknél is — ily nagy szám mellett — itt-ott ne tévedjen. Azt pedig, hogy oly férfi, kit fejedelme és a nemzet bizalma ültet valamely kormány- a székbe, öntudatosan alkalmazzon hasznavehetlen embereket — a priori feltenni nem lehet, nem szabad! Azon tulajdonok tehát, melyeket a kérdéses közlemények az új igazságügyminiszternél, mint valami ritka feltételt hangsúlyoznak — egyszerűen üres szavak , s igen sajnálnám Magyarországot, ha egy igazságügyminiszterben más megkívántatóságokat nem keresne, mint az itt jelzetteket. Én ezt nem képzelhetem , sőt azt hiszem, azon miniszterelnök, ki pusztán a mondott criterion mellett javaslatba hozott igazságügyi miniszterrel lépne a képviselőház elé — ennek élénk rászólásával találkoznék. Nekem az igazságügyminiszter képessége, illetőleg megkívántatóságai tekintetében egészen más nézetem van. Hazánkban — bár az igazságszolgáltatás emelése és tökéletesítése tárgyában a kormány már eddig is sokat tett — munkássága még mindig az előmunkálatok keretéből ki nem lépett. S ez természetes is. Mert ott, hol a jövő épület helyén csak felhalmozott romokat találunk, előbb ezeket kell elhordatni, azután ásatjuk az alapzatokat, emeljük a falakat stb. , de míg a sor a lakások kényelmes bebátorzására kerül, ahhoz idő és költség kell. A jó igazságszolgáltatás útjában állott romok elhordását a kormány már munkába vette, sőt már az új épület anyagát is kezdette az épület helyére szállítani, s azon rövid idő alatt, mely rendelkezésére állott — az adott viszonyok közti tetemesen előhaladt munkálataival. Most a megindult munkásság szervezője, a tervszerűen intézett előrehaladás szelleme eltávozott, s az építés folytatása más intéző gondjaira bízandó. E változásnál tehát elsősorban nem az lesz a kérdés lényege: hol veszünk ácsot, kőmivest stb. hanem az: az új építőmester lir-e elég képességgel a létező anyag felhasználására, a kész tervek átérzésére s keresztülvitelére? Mert hiába a munkás ,ba nincs miből és mi szerint dolgoznia! Igenis, az új igazságügyminiszter a visszalépett Horvát Boldizsár terveivel, előmunkálataival, anyaggyűjtésével minden lépten-nyomon találkozni fog ; az a kérdés: tud-e e nyomon tovább haladni ; tudja-e, akarja-e a megkezdett munkát felhasználni és folytatni? Vagy önállón — eltérve az eddigi tervektől — fog új irányt jelölni, új terveket készíteni? Íme itt van p. o. a polg. perrendtartás, a büntető törvény, az Ügyvédi a közjegyzői rendtartás stb. részint már kész törvényjavaslatai, részint a szakbizottságok bírálata alatt levő tervezetei, ott van a polg. anyagi törvény codificatiojának óriási munkája; az a kérdés : ért-e ezekhez az új miniszter, képes-e azok irányos alapelveit felfogni, megbírálni ? Helyeseknek s így fentartandóknak és bevégzendőknek tartja-e ezen előmunkálatokat, illetőleg egyes munkarészeket; vagy pedig hazánk és a tudomány szempontjából a választott alapelveket ez eltévesztetteknek s igy elejtendőknek véli-e? Az a kérdés: fog-e az uj miniszter vezérelveket kijelölni tudni ott, hol ilyek a megindítandó uj munkáknál megkivántatók lesznek, s képes lesz-e ez elveket az eddig életbeléptetett rendszer elveivel öszhangzásba hozni ? vagy ahol szükséges, fog-e új rendszereket alkalmazni tudni? Ezek azon kellékek, melyek meg- vagy nem léte kell hogy döntő legyen az új igazságügyminiszter kiszemelésénél; ezeket pedig semmi élettapasztalás, semmi természettől nyert genialitás egymagában nem nyújtja, ezekhez szakképzettség, alapos tanultság szükséges. Régi dolog, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatásnak mostoha gyermeke , de hogy nemcsak financiális tekintetben éreztetik ezt vele, hanem annyira ignorálják, miszerint a vezetésével megbízott egyénben feltételezett képességek fokozatával is kimutassák azt, hogy mostoha — ez elszomorító dolog! BOSBACH PÉTER: ra elhalasztatik, hogy ez országgyűlésen a ha-iárőrvidék polgárosított részének képviselői is megjelenhessenek. (Az igazságügyminiszteri tárcza jelöltjei naponként szaporodnak. Tudvalevő, hogy a miniszterelnök ilynemű elhatározásait a legmélyebb titokban tartja, s volt már miniszteri kinevezés, melyről a minisztertársak is csak a hivatalos lapból értesültek. Így nem csodálhatni, hogy „beavatott“ körök is e tárgyban olykor roszul vannak értesülve, vagy hogy ma két lap Bittó Istvánt nevezi miniszteri jelöltnek, de azon hozzátétellel, hogy a tárczával nincs még megkínálva. (A horvát bán) lemondásáról szóló hírek, mint hivatalos helyről biztosítanak, teljesen alaptalanok. (A delegatió tagjai), újabb hír szerint, csak holnap, kedden fognak ő felsége által fogadtatatni. Pest, május 22. (A képv.ház osztályai) mai és tegnapi ülésekben a gömöri iparvasútról szóló javaslatot s a főrendiháznak az úrbéri maradványokról szóló javaslatban tett módosításait tárgyalták. Ez utóbbiakat az osztályok többsége visszautasíta. A IV. és IX. osztály holnap, kedden d. e. 10 órakor ülést tart. (A baloldali kör tegnap esti (máj. 21-én) értekezletén elsősorban a telepítvényesekre vonatkozó törvényjavaslat kerülvén szőnyegre, a kör elhatározta azon képviselők illető módosítványát pártolni az osztályokban, kik mint leginkább érdeklettek,ezt illetőleg egy külön értekezleten megállapodásra jutottak. Ezután a gömöri vasút kérdése kerülvén szőnyegre, ennél az értekezlet két nehézséget hangsúlyozott; először, hogy az engedélyezett vasút nincs azon szigorú garantiáknak alávetve, melyeket a törvény a vasúti engedélyekre nézve megállapít, mi különösen akkor válhatnék hátrányossá, hogy ha a kormány a kiépítést consortiumnak engedné át; másodszor, hogy a bevitelt részben garantírozó sajó- és rimavölgyi birtokosoknak sem ezen módosított beegyezésük nincs biztosítva, sem a biztosítékot képező bejegyzések fölmutatva. Végre az első galicziai vasút tárgyaltatott, melynél az első eredeti megállapodáshoz ragaszkodás, és a kettős síneknek követelése hangsúlyoztatok. (A m.kir. honvédség számára) az elő- léptetési szabályzatnak tervezete — a „Katonai Kány“ szerint — már elkészíttetett és véleményadás végett egy bizottságnak adatott át Az előléptetési szabályzat tervezetében a sorban eszközlendő előléptetés és a soron kívüli módozat vétetett fel. A tettleges állományban megürült főhadnagyi és századosi helyek betöltésénél mindig 2 hely sorban lenne betöltve, egy soron kívül és a negyedik a hadseregből átlépő tiszteknek lenne fentartandó. A megürült törzstiszti helyek közt kettő mindig a sorban való előléptetéssel, egy pedig a soron kívülivel lenne betöltendő. A szabadságolt állományban megürült főhadnagyi és századosi helyek közt, három sorban, egy pedig soron kívül lenne betöltve. Századosok csakis sorban lennének őrnagyokká kinevezendők. Hogy valakit hadnagygyá lehessen előléptetni béke idején, 1 évi szolgálati idő kivántatnék, századosi előléptetésre 4 évi alantas tiszti szolgálat, őrnagyira 4 évi századosi tiszti szolgálat, ezredesire pedig 3 évi törzstiszti szolgálat kivántatnék. A tábornoki tisztségbe való előléptetés rangfokozathoz nem lenne kötve, sorban való előléptetéseknél csakis az őrnagyságra aspiráló századosok kötelesek bizottság előtt vizsgát letenni. A soron kívüli előléptetést mindenkor bizottság előtti vizsgatétel előzi meg. Háborúban a szolgálati idő kelléke nem kivántatnék. Rendkívüli érdemeket szerzett egyének mind béke, mind háború idején rendkívülien léptethetnek elő. (A magyar koronaörség újraszervezésének alapszabályai könségei által már jóváhagyattak. A „Kat. Könyv erről a következőket közli: E testület 1872 ik évi január 1-től kezdve a m. kir. államkincstár költségein lesz fentartva és közvetlenül a m. k. honvédelmi minisztérium alá lesz helyezve. Tisztek és legénység a honvédség állományából lesznek véve. Ezentúl 50 korona közőr helyett csak 40 lesz. A koronaőrök naponkinti 10 kvnyi pótdíjban lesznek részesítve és ezenkívül az altisztek 60 és 30, a közőröknek egy része pedig 20 forintnyi évi jutalmat is kapnak. Az új egyenruha még nem határoztatott meg véglegesen ; a tervezete egyenruha, vörös magyar nadrágból, sárga szabású csizmákból, fehér érczpántos, testhez álló zekéből, ó-magyar ércz-sisakból állana; fegyverül ellebárdot és ó-magyar kardot viselne a koronaőrség. ( Honvéd-zászlószentelés. ) A kassai honvédkerületi parancsnokság által kérdés intéztetvén az iránt: váljon a zászlószentelési szertartások minden esetben a róm. kath. egyh. rítusa szerint történjenek-e ? erre nézve a honv. minisztérium következő körrendeletet bocsátott ki: „Miután az 1848. XXIk s az 1868. Lil. törvényczikk által a róm. kath. vallás hazánkban uralkodó lenni megszűnt s a törvényesen bevett vallásfelekezetek egyenjoguaknak tekintetnek, de vonatkozva különösen az az utóbb idézett törv. csikk 19. és 91-ik §-aira, — az, hogy a honvédségi zászlószentelések csakis róm. kath. egyházi szertartások szerint lennének foganatositandók, egyáltalában el nem fogadható. — Ellenkezőleg mi sem áll útjában annak, sőt a vallási egyenjogúság elvéből kiindulva, semmiképen meg nem gátolandó, hogy a zászlóaljak területén, a melyek elnyomólag protestáns vagy görög-keleti vallást követőkből állanak, a zászlószentelés ez utóbb nevezett vallásfelekezetek egyházi szertárosai szerint menjen végbe. Vegyes vallásu területeken pedig azon, — az ildomosság- s kölcsönös vallási türelem elvei által ajánlt eljárás követendő, hogy a zászlót, ugyanegy ünnepélyen mindkét, vagy három felekezetbeli lelkész megáldja a maga módja szerint, — az egyházban végbe viendő szertartást a legnépesebb felekezet lelkészének tartván fenn, mig a másik felekezet lelkésze a szabad téren tarthat beszédet s áldhatja meg a zászlót. Ily esetekben a kerületi, illetőleg a zászlóalj parancsnok urak tapintatától megváratik, mikép a szertartás legjobb egyetértéssel véghez viendő módozatai iránt, az illető egyházi és világi hatóságokkal előre tisztába jöjjenek, hogy az ünnepély ahoz képest, a vallási egyenjogúság és lelkiismereti szabadság nagy elveihez híven, senkit sem sértve, mindenkinek egyházi szertartásait tszteletben tartva, egy kölcsönös szeretetben élő nemzet felvilágosult fiaihoz méltóan menjen végbe. (A kamatbiztosítéki számvevőségről) a külföldi sajtó nagy elismeréssel nyilatkozik. A lizhántali közönség egyik legelterjedtebb közlönyének, a „Volksblatt“nak legközelebbi számában közölt e tárgyú czikkéből pár megjegyzést annál szívesebben veszünk át, mivel hazai hírlapirodalmunk e fontos tárgyat kellőleg nem méltányolta. „Nemi