Pesti Napló, 1871. július (22. évfolyam, 149-174. szám)
1871-07-15 / 161. szám
denesstre nagy baj, és pedig annál nagyobb — mert igen könnyen lehetne rajta segíteni. (A m. kir. államvasutak igazgatósága) legközelebb kiadott rendeletében valamennyi alárendelt közegének határozottan meghagyta, hogy jövőben az írásbeli közlekedésnél hivatalos nyelvül kizárólag a magyar nyelvet használják. A görög-keleti románok és szerbek barátságos kiegyezkedésére vonatkozó tárgyalások és azok eredménye. A hazai román lapokból e fontos ügyre vonatkozólag a következőket vonjuk ki : A n.szebeni román, és karloviczi szerb nemzeti egyházi congressusok bizottságainak 16 napon át folytatott tanácskozásai és tárgyalásai alapján szerkesztett egyességi okmányok folyó évi július 2-án d. u. 6 órakor írattak alá a karloviczi érsekség helyiségében. Az egyezkedés tárgyát képező ügyek: a közös vagyon, és az úgynevezett vegyes községek. A barátságos kiegyezés megkísérlése czéljából az 1868-ik román congressus, báró Saguna András g. kel. érsek elnöklete illetőleg Ivácskovics aradi püspök helyettes elnöklete alatt 9 tagú bizottságot küldött ki azon megbízással, hogy ez az 1864. és 1865. évi hason-terrészetű tárgyalások alapján barátságos egyességet eszközöljön, és a szerb congressus által hasonló megbízással kiküldendő bizottsággal tegye magát érintkezésbe. A szerb congressus, a múlt év nyarán tartott gyűléséből kiküldött a maga részéről is Sztojkovics patriarchátusi administrator elnöklete alatt egy szintén 9 tagból álló bizottságot azon megbízással, hogy ez a román bizottság tagjaival eszközlendő megállapodásokat jóváhagyás végett a congressus elé terjeszsze. A román bizottság tágabb hatáskörrel van felruházva, t. i. joga van a vegyes községek iránt eszközlött megállapodásokat azonnal végrehajtani, ha az érdeklett felek beleegyeznek; továbbá joga van más sürgetős ügyeket is elintézni ; de az alapok és zárdák iránti tárgyalások eredményét az aradi és karánsebesi egyházmegyei zsinatok elé kell jóváhagyás végett terjesztenie, mert a két ügy a nevezett egyházmegyéket illeti közvetlenül. A román bizottság tagjai az említett elnökön, illetőleg helyettes elnökön kívül: Bika Simon, Popovics J. esperesek, Joannovics György államtitkár, Mocsonyi Antal, Babes Vincze, Popovics Zsigmond, országgyűlési képviselők, Radulescu Cons, ügyvéd, és Babosianu J. végvidéki nyugalmi főhadnagy. Az szerb bizottság tagjai az említett elnökön kívül: Zivkovics archimandrita, dr. Subotics, Csernovics P. dr. Miretics, országgyűlési képviselők, dr. Mandics, oszt. tanácsos, dr. Kassapinovics, dr. Mirosavlevics, ügyvédek, és P . 1- 1 i p, aradi városbíró; póttagok pedig: Stefanovics esperes és Dimitrievics, ügyvéd. Megjegyzésre méltó az a körülmény, hogy az előkészítő lépések még tavaszszal történtek meg Pesten a két fél albizottságai közt, amelyek feladata volt megállapodásaikat elfogadás végett a Karloviczon ülésezendő bizottságok plénumai elé terjeszteni. Ez előleges értekezések eredménye jó előjelnek volt tekinthető a kiegyezkedés terén, mert egyhangúlag megegyeztek abban, hogy: A Karloviczon kezelt két fő alapból (elidegenithetlen, és clericalis alap) a románok 250,000 frtnyi tőkét nyerjenek 6, vagy legalább 5°l0-es kamatostul 1865 évi áprilistól számítva, a midőn t. i. a szerb congressus előke iránt nyilatkozott. Szintúgy megállapodtak — az egy Csernovics Péter ellenében — arra nézve, hogy a zárdákból a románok kettőt kapjanak, t. i. a hódosit és szt.-györgyit. A vegyes községek tárgyában a románok készítsenek javaslatot. A többi kérdésekre nézve is, melyek úgysem voltak vita tárgyai, teljes megállapodásra jutott, a két albizottság, de e jó eredményt később kinevette az élet, mert Karloviczon szerb részről kijelentetett, hogy az albizottságok egyességi pontjainak hivatalos értékük nincs, és így ama pontozatok csak úgy tekintettek, mint román részről tett követelések. Az eredmény is ez : Az elidegeníthetlen és klerikális alapokból a szerb bizottság 300,000 frtot javasol a románoknak kiadatni, mely öszszegből mintegy 255,000 frt árvaszerű biztosítékkal ellátott magánkötvényekben (legnagyobbrészt Mocsonyi-félékben); 25,000 frt névszerinti értékben számított földtehermentesítési kötvényekben, és mintegy 20,000 frt készpénzben fizettessék. De ehhez azon feltétel van kötve, hogy ama 300,000 frttal a románoknak a verseczi és temesvári püspöki lakók szirnén való minden követelése kielégítettnek tekintessék. Elfogadás esetére a kamatok f. évi julius 1-től kezdve számíttatnak. Ezen ajánlatnak a szerbekre nézve csak 1871. évi szept. végéig van kötelező ereje. A román bizottság kinyilatkoztatja, hogy ez ajánlatot, tekintettel saját utasítására, el nem fogadhatja ugyan, mindazonáltal szívesen fogadja „ad referendum“, és fel fogja terjeszteni az aradi és karansebesi egyházmegyei zsinatokhoz. A zárdák kérdésében a szerb bizottság kijelenti, hogy egy zárdát sem javasolhat átadatni a román metropoliának. A román bizottság sajnálattal veszi tudomásul e nyilatkozatot, és fel fogja terjeszteni a felnevezett egyházmegyei zsinatokhoz. A román bizottság többi követelései és javaslatai vita nélkül elfogadtattak, jelesül: Az úgynevezett „Fundus instructus dioecesis aradiensis és a Rajecsics által egy román seminarium részére tett alapítvány egészben a román egyházmegyéknek adassanak ki. A budapesti gör kei, iskolai és nyugdíjalapok két egyenlő részre osztassanak, kiválasztatván ezekből az eddig együttesen kezelt tisztán szerb alapítványok. Hasonló módon osztassék fel a Balla-féle ösztöndíj-alapítvány. Egy iskolai alap, mely a többiekkel együtt Buda-Pesten kezeltetik, és mely az aradi praeparandiát illeti, egészben a románoknak engedtessék át. Ezen alapítványoknak a kormánytól való átvételére megkívántató lépések egy vegyes bizottság által tétessenek, melynek hatásköréhez az alapok felosztása is tartozik. Az egyezkedési pontok magukban állóknak tekintessenek, úgy, hogy az ügyeknek elfogadása a többiektől ne függjön. A vegyes községekre nézve a szerb bizottság azt követelte, hogy részletesebb szabályok állíttassanak fel, így készült egy 20 pontból álló munka. Ennek különösen 7-ik pontja, mely a papi telkek felosztására vonatkozik, támasztott nehézségeket. A szerbek ugyanis azt kívánták, hogy oly községekben, hol az egyik, vagy másik fél lélekszáma a százat meghaladja, és így még azon esetben is, ha a többség tíz vagy húszszorta nagyobb, a kisebbség ott, hol csak egy papi telek van, fél telket, ahol pedig két telek van, egy egész telket kapjon , ahol három vagy ennél is több telek van, arányosan és a méltányosság elvei szerint történjék az elosztás. A román bizottság végre erre is ráállott. A vegyes községek békés után leendő elválasztása mindkét részről kiküldendő vegyes bizottságok feladatához fog tartozni. Az elválasztás munkája sept. 1-én fog kezdődni. Ezekbe foglalható össze röviden a szerb és román bizottságoknak a kiegyezkedésre vonatkozó működése. Most egy részről a szerb congressus, más részről pedig az aradi és karánsebesi egyházmegyei zsinatok elhatározásától függ az egész kiegyezkedés. Daczára annak, hogy dr. Mie,i és a „Zastava“-ban közlött czikkben ezen megállapodások létrejövetelét megakadályozni igyekezett: a szerb congressus jóváhagyását mégsem lehet kétségbe vonni, miután a szerb bizottság mindig csak a congressus befolyása alatt működött. Ha a kiegyezkedési munkálat mindkét illetékes hatóság (szerb congressus, és a két román egyházmegyei zsinat) által elfogadtatik, akkor csak a zárdák iránt lenne helye a per útjának. A vegyes községek peres ügyeit illetőleg közösen határoztatott, hogy a polgári községekre nézve a pesti királyi törvényszéknek,a határőrvidéki községekre nézve pedig a temesvári országos katonai törvényszéknek (Landes-Militär- Gericht) kiküldetése fog felsőbb helyen kérelmeztetni. A zárdákra, püspöki lakókra s alapítványokra vonatkozó esetleges perekre nézve valamely törvényszék kiküldetését a román bizottság fogná szorgalmazni, mindjárt egy Marius-féle sz. család hasonló vonásaival sat. A folyosócsarnok másik oldalát, a bizanti s ó-olasz festészettel átellenben, balra, a középkori harmadik nevezetes festészeti iskolának, az úgynevezett ó-németnek és németalföldinek művei, egymással korszakilag váltakozva, foglalják el. Megkezdi ezek sorát a legnevezetesebb, korszakias hatást gyakorolt ó -kölni iskola egyik nagyobb képe három szent nőt : Katalint, Dorottyát és Borbálát állítva elő. Benne ezen iskola első kezdete és fejlődésének alakuló típusait észlelhetjük, amint azok a XIV-ik században, az addig általános bizanti-román művészetből kiválva képződnek. Az erre következő képekben már ezen iskola rögtön és folytonos fejlődését követhetjük. Ilyenek a kölni Vilmos mester, Krisztus születését és a három királyokat ábrázoló kettős képei. Azután a hires kölni domkép mestere, István iskolájának egy kétségtelenül első rangú kitűnő műve: Szűz Mária, karján a kis Jézussal, zenélő angyalok által környezve. Mindannyi eszményi szépségű alakzatok, dús szinpompában s fényes kezeléssel előállítva. Mind a két képben élénken tükröződik a fraangelico-féle modor azon eszményi felfogása, melyet a kölni iskola újabb vizsgálói e két iskola közötti feltűnő hasonlótkép kiemelnek. Egy két másodrendű, archaeologiai és jelmeztani tekintetben különösen érdekes, a háromkirályt ábrázoló kétszárnyas kép után, következnek az ó-német iskola legvirágzóbb s classicus korának, a Van Eyck-féle iskolának egyes művei, majd néhány közönségesebb másodrendű ó-német nagy kép. Úgymint egy régibb alakdus nagy depausatio (úgynev. Mária halála) Sz. Margit és Ilona nagy képei, mint szárnyoltárok (melyeknek egykor kétségtelenül részleteit képezték) lapjai mind a két oldalon befestve vannak. Sőt az utóbbi hátlapján, festés helyett dombormű van alkalmazva Míg az előbbin ismét a donator, egy cisterczi apátur érdekes képét s neve feliratát találjuk : „Abt. Bjer (nard) Allem (annus?) czu sant salfator.“ Ezek között áll azután három sorban 11 nagyobb, és hazai műemlékeink tekintetéből különösen becses festmény, miután mindannyi magyarországi XV-dik századi festészeti mű, nyilván szintén egykori szárnyoltárok egyes táblái. A három felső Kassa vidékéről került a gyűjteménybe. Szent Szanisló krakkói érsek és Boleszló lengyel király legendáit, valamint Iz. István halálát állítják elő. Úgy látszik, hogy a Felső-Magyarország azon részein észlelhető Veit Stuoss féle krakói német-lengyel iskola magyarországi festőinek művei. Mindanynyi nem csak festészeti tekintetben, de a jelmez miatt is nagyon érdekes példány. A további, hat képből álló sorozat ismét Vas megyéből való. Bennek ellenben az ó-német és az osztrák-steyer iskola befolyása volna felismerhető , és pedig ennek azon legmagasabb fejlődési kora, mely már Dürer előállításaihoz közeledik. Még két alsóbb rendű, de nem minden érdek nélküli kép, alexandriai sz. Katalin mártyrumát ábrázolva, s egyik mindkét oldalán befestve, Sáros-Szepes határhelyei egyikéből került e gyűjteménybe. Részben közönségesebb, de egyes részleteikben mégis kitűnőbb érdeket nyújtó későbbi ónémet képek mellett, — mint péld. egy nagy keresztre feszítés, Krisztus az olajfák hegyén (más oldalán a keresztről való levétellel, azután János keresztelése, felül egy Krisztusfő angyalokkal sat — ismét még néhány elsőrendű szépségű képet találunk itt. Ilyenek egy Schäuflein-féle feltűnően szép triptyekon. Hasonló Krisztus születése, valamint egy angyali üdvözlet Zeitbroom-féle modorban és apostolok Schöngauer iskolájából. Kétségtelenül azonban a legnevezetesebb itt idősb Kranach Lukácsnak egy kitűnő műve, mely egykor a Böhm féle hires gyűjtemény egyik kiváló diszét képezte; votiv kép, a nyilazó Atyaisten előtt híveiért közbenjáró Megváltó s értékesdő B. Szűz. Az alakok mindannyian jellemző arczképek, érdekes tájképi háttérrel. Felhagyunk azonban a tömeg további részletezésével, nehogy hosszúra terjedő ismertetésünk fárasztó legyen. Még csak azt említjük meg, hogy ezen, a 150 darabot jóval felülhaladó gyűjteményhez,mintegy húsz darab középkori faragvány, dombormű, szobor, mellkép csatlakozik. Köztök a bécsi Belveder-képtár nem rég elhunyt igazgatója Engert által nagyra becsült két oltár-szány, az e tekintetben kitűnő szakértő Jobst testvérek által restaurálva. Ezenfelül egy érdekes feszület tárlója. Valamint egy régi ereklyetartófő (herma,) a melyhez hasonlókat Ipolyi, „Magyar Ereklyék“ czimü művében, leírva sz. István és László királyok e nemű ezüst fő- és mellszobor ereklyetartóit, ismertetett volt. Ezen gyűjtemény érdekét azonban még különösen növeli az, hogy a világosabb ablak falközökön a régi, középkori magyar falfestészet példányai is láthatók másolatokban. Mindannyi régi templomok falfestményeinek színes vagy fényképezett másolatai, melyek itt közbe állítva a legczélszerűbben tájékozhatnak hazai festészetünk műtörténeti jelleme iránt. Kezdődnek ezen példányok a XIII. századtól a deáki román stylü templomnak, Ipolyi által kiadott falfestmény maradványaival; következik erre az 1417-diki szepesváraljai monumentális és históriai nagy falfestmény, hasonlóan Ipolyi által leírva s kiadva. Azután jönnek a dömölki, pécseli, ardói, fekete-gyarmati, szigeti, veleméri, mártyánczi, tótlaki, túrnicsei, lőcsei falfestmények. A kassai Wolgemuth-féle híres oltárképek, a sz. györgyi faragványok sat. fényképei. Bármily dús már ezekben a gyűjtemény, úgy mégis e tekintetben fog még leginkább gyarapodni, miután az e nemű hazai emlékek vizsgálata és felfedezése csak épen most vette meg jóformán kezdetét. Az egészhez járul még Ipolyi kanonok úr szobáiban elhelyezett, hírnevesb festők kitűnőbb műveinek, úgymint Van Eyck, Schöngauer, Fra Angelico Fiesole, Gian Bellini, Palma Vecchio, Baltazar, Peruzzi, Bonifacio, Veronese másolatai s utánzásai és még néhány eredeti kép, mint: Bassano, Parmeggiano, Muzziano sat. mellett, egy kis magyar történeti képgyűjtemény. Ezek között van néhány fejedelmi arczkép: Hunyady János, Albert és Rudolf császár és király; az utóbbi kettő egykorú, az egyik Van Achon mesteri ecsetének kitűnő műve. Mások érdekes történeti jeleneteket ábrázolnak: egy nagy vegyes német-magyar követség hódolata a trónon ülő török szultán előtt, a követség megvendégelése a portánál egy más nagy képen. Továbbá néhány csatakép, kettő a hétéves háborúból; hasonlón egy pár Rugendas és Querfurtféle kép a kuruczháborúból, magyar huszárok csatái német lovasokkal. Egy pár érdekes magyar régibb jelmezkép, népéleti jelenetek, stb. Érdekes még tudnunk, hogy ezen gyűjtemény számos s legbecsesebb példányai, a műtörténelmi irodalmi adatok által is minden kétségen felül, teljesen constatálva vannak. Nemcsak azon gyűjtemények lajstromai —minek a Böhm-, Ramboux, Heberle-félék, — melyekből Ipolyi képtára legfőbb s legjobb példányai származnak, irodalmilag közzé vannak téve; s ezen névsorozatok kiadásai a szakismerők belátására állanak, melyekben azután majdnem minden egyes kép eredete, viszontagságainak története, honnan származik, mely gyűjteményekben volt időnkint, mikép, mikor került hová s mily áron, mily adatok s okak szólanak eredetisége mellett, — részletesen vannak előadva. De ezenfelül mint határozó és döntő tekintély áll Crowe és Cavalcaselle hires, több kötetes munkája: a régi festészeti ó-olasz és ó-német iskolákról, mely számos : angol, franczia, olasz és német kiadásokban megjelent. Ezen legújabb, tekintélyes, kritikailag is páratlan becsű műben, — mely minden jelentékenyebb festőnek minden egyes művét, valamelynyi európai galériákon át nyomozva tárgyalja, — Ipolyi úr itt ismertetett gyűjteményének épen legjelentékenyebb képeit leírva s kétségtelen adatokkal kimutatva találjuk. Úgy hiszszük, ez a legtekintélyesebb tanúság e gyűjtemény becse és jelentékenységére nézve. . .. így végződik a vezérfonalul használt tudósítás, s mi ehhez csak egy kérést akarunk függeszteni. A szives tulajdonos bizonyára örömét találja abban, ha gyűjteményét minél többen megtekintik, ha festők s műbarátok tanulmányozzák. Minthogy azonban ilyesmi a tulajdonos urnák sok zaklatásával jár, arra kérnek, hogy szivességét, melylyel gyűjteményét a közönségnek megnyitja, tetézné még azzal, hogy a megtekintésre bizonyos napokat s órákat tűz ki, s mi e szivességéért a mitszerető közönség nevében előre is köszönetünket fejezzük ki. Különfélék. Pest, jul. 14. (A honvédség s a hadsereg köréből). A honvéd főparancsnokság Dobay József pozsonyi kerületi parancsnok szabadság idejének tartamára Gelich Richard ezredes dandárnokot bízta meg a kerületi parancsnokság vezetésével. Miután Fehér megye a honvédség intézménye iránt minden alkalommal a legnagyobb előzékenységgel viseltetett, és a szerlövegek és az ezekhez tartozó legénység elhelyezéséről is kiváló buzgósággal gondoskodott, a budai kerületi parancsnokság előterjesztést tett a honvédelmi minisztériumnál az iránt, hogy a minisztérium a megyének ezért elismerését kifejezze. A földbirtokosok, különösen pedig a szőlő és gyümölcstermesztők ismételt panaszai folytán a budai főhadparancsnok újból komolyan figyelmeztette a csapatparancsnokokat, hogy a katonákat a magánvagyon megkárosításától visszatartóztassák. (Dunaszabályozás.) A testvérfővárosok mellett teljesítendő dunaszabályozási munkákból a vállalkozó általános osztrák építőtársasággal kötött szerződés értelmében a folyó évben a következő munkák lesznek végrehajtandók : A Margitsziget és a felső Dunapart között mindkét parton 100 folyó és czölöp vetendő; a rakpart úgy a híd fölött, mind a hid alatt 100 folyó öllel tovább kiépítendő. A budai parton a sárosfürdő alatt 10,000 köbláb kavics kotrandó, s a soroksári Dunaág azon helyig elzárandó, a hol a viz a semponton áll. (Aldássy Antal budai főbíróról) az a hir keringett, hogy Szliácson meghalt volna. Mint dr. Hasenfeld fürdőorvos Szliácsról irja, Aldássy úr jó egészségben van, s nem is volt súlyosabb beteg. (Pest megye központi választmánya) a ráczkevi választókerületben megtartott képviselőválasztás alkalmából f. é. július 17-én d. u. fél négykor rövid ülést fog tartani, melyre a választmányi tagok meghivatnak. Dalmady Győző választmányi jegyző. (Szélsőbali orsz. értekezlet.) A 48-as párttal Irányi Dániel a „Magyar Újság“ mai számában tudatja, hogy a pártnak a jövő képviselőválasztások érdekében országszerte való szervezése végett őszszel országos értekezlet fog tartatni Pesten. Ez alkalommal egyszersmind kijelenti, hogy ami a megyei és községi választásokat illeti, óhajtja, hogy a 48-as párt a balközéppel egyetértve lépjen fel, nehogy különválás miatt a jobboldal vergődjék diadalra. Az országgyűlési képviselőválasztásoknál azonban — mondja —meg fogunk mérkőzni a balközéppel, ha kell és czélszerűnek látszik. Végül pedig azon tanácsot adja párthíveinek, hogy — miután a balközép tagjai ép úgy, mint a miniszterelnök 48-asnak állítják magukat, — tehát kérdezzék majd meg az illető képviselőjelölteket: várjon azon 48-as párthoz tartoznak-e, melyeknek képviselői a szélsőbalon ülnek az országházban ? (Az árvíz Erdélyben.) Az első erdélyi vasútvonalon történt károkról a következőket olvassuk: Július 7-én a víz elárasztotta a piskidévai vonalat, a piski-szászsebesi vonalon elrombolt egy boltozott hidat;a várallya-puji szakasz egy sziklaomlás, a krivadia-bunyiczai földomlás által lett járhatlanná. Libóth és Alvincz közt bedőlt a 16 öl hosszú és 7 öl magas Sibisany-híd. Károlyfehérvár és Alvincz közt bedőlt a 10 öl hosszú Sebeshíd. E hidak helyreállítása legalább 3 hetet veend igénybe. — Orláthról írják július 9-éről: Nálunk a bekövetkezendő vizárt jelentéktelen zápor inaugurálta, mely országos esővé változott át. Órákon kévéstül esett az eső, a Rod, Szelistye, Galisch, Tiliska, Szibiel és Hakowa patakok hirtelen folyamokká váltak és tomboló folyammá tevék a Czernavodát. Pénteken este már úsztunk. A helységben néhány ház, ezek közt a községháza már bedőlt. Mivel a közlekedéstől el vagyunk zárva, könnyen éhszükség is állhat be. — Egy szép jelenetet is beszélnek Nagy-Szebenből. A jul. 8. és 9-e közötti vészes éjjel Hatos nevű csendőr és Ludwig városi rendőr 11 és 12 óra közt három utczaseprővel ladikra szálltak, hogy a Szeben folyó balpartján levő embereknek segélyére menjenek. A ladik azonban beleütközött valami akadályba, eltört s most öten hónuk aljáig a vízben állottak. A csendőr s a rendőr tudtak ugyan úszni, de nem akarták a három szegény utczaseprőt cserben hagyni. Segélykiáltásukra a közelfekvő tébolyda orvosa Borosnyay Béla ur egy intézeti szolgával, fáklyával és egy kötéllel segélyükre jött s a kötelet szerencsésen odadobta nekik. Ekkor nemes versengés támadt az öt férfi közt. Ludwig rendőr semmi áron sem akart első lenni, a kit megmentenek. Ezüst vitézség éremére mutatott s nagy nehezen rá vette a csendőrt, hogy ez mentesse meg magát először, mert tulan is erős emberre van szükség, ki az úszni nem tudó utczai seprőket kihúzza a vízből. így is történt. Borosnyay úr először kihúzta a csendőrt, aztán a csendőr segített Borosnyay úrnak a többieket kimenteni a vízből. (A katonai elszállásolások ügyében a honv. minisztérium körlevelet intézene az ország törvényhatóságaihoz, melyben azokat minden fennálló katonai laktanyák kimutatásaira szóllítja fel, mert a katonai elhelyezés rendezésével az egyes községek aránytalan terheltetése azáltal megszüntetni czéloztatik, hogy a lakosságnál való beszállásolás helyett az általános laktanyai elhelyezés fog életbe léptetni, s végre az uj beosztás szerinti helyeken állandó laktanyák építése van tervezetben, melyekben a tiszti szállások is foglaltassanak, s igy azon illetékek által, melyeket a kincstár fizet, a laktanyák építésére fordítandó tőkék megfelelő gyümölcsöztetése lehetségessé fog válni. Tekintettel pedig a még fenálló katonai szállás illetékek 1851. év szerinti mérvére, azok a mostani bérviszonyoknak megfelelőbb arányban fognak szabályoztatni, mely végre az elszállásolásra kijelölt városok és helységektől a jelen lakbérviszonyokról is bekivántattak a kimutatások. Az egész beszállásolási ügy rendezését egyelőre a törvényhatóságoknál alakítandó bizottságok fogják tárgyalni, s azoknak munkálatai alapján a honv. minisztérium s a katonai közegek közbejárultával fog a végmegállapodás történni. (A honvédzászlóaljaknál) szervezett kezelő tiszti állomásokra pályázók megvizsgálására a honv. minisztérium egy állandó vizsgáló bizottságot állított fel, melynek elnökéül Cserhalmy Ferencz oszt. tanácsost, tagjaiul pedig Jaczkó Manó számvevőigazgatót, Löwinger Sándor alhadbiztost, Brunner Ármin számtanácsost, Szerél József számtisztet és Medveczky István kezelő tisztet nevezte ki. A vizsgák f. hó 27-én kezdődnek. A vizsga tárgyait a katonai gazdászat, kezelési , számviteli, raktárolási s mindezekkel összefüggő ügykezelési szakok, terhekre vonatkozó illetékszabályzatok ismerete képezik. (A jászberényi honvédlaktanyának 149.000 frtra felszámított helyreállítási munkálatait 16% elengedéssel Svitek és Kaposy szolnoki építészek vállalták el, kik azokat f. é. sept. végéig bevégezni tartoznak anynyira, hogy abba még az őszszel a zászlóalj és lovasszázad elhelyeztethessék, az épület többi részei még a tél beállta előtt befejezendők, melyek a lovas tiszti iskola czéljaira fognak szolgálni. (A honvédrokkantak javára Brogyányi Jenő, Nyitramegye főpénztárnoka, volt honvédszázados, mint a Kámánházy-Birovszky alapítványi ösztöndíj jelenlegi élvezője, a pártfogó által kikötött egyik feltétel teljesítéséül, 5 frtot adott át nekünk. — Kérjük, tőlünk átvétetni. (Halálozás.) A halál ismét egy fiatal életet oltott ki. Hirsch, sz. Meissner Janka, Hirsch Henrik német színházi igazgatónak neje ma reggel 8 órakor 22 éves korában meghalt. A múlt héten rheumát kapott, ehhez csakhamar szívgyuladás járult, s ez vetett véget életének. Temetése vasárnap délelőtt 10 órakor megy végbe a halottas háztól (váczi út 24. sz.) (Az országos középtanodai tanáregylet) tagjait, kik az idei közgyűlésre megjelenni óhajtanak, felkérem ezennel, szíveskedjenek ebbeli szándékukat velem mihamarább tudatni, hogy a féláron való utazhatásra szükséges igazolványt megküldhessem. — Amennyire lehet lakásról is fogunk gondoskodni. A Közgyűlési programm utólagosan tétezik közzé. A találkozási estély augusztus 6-án lesz a pesti Széchenyi-téren. Hofer Károly első titkár. (Hetivásári engedély.) Abaujmegyei Forró mezőváros engedélyt nyert, hogy hetenkint hétfői napon hetivásárt tarthasson. (A szegedi delegált törvényszék tegnap három kecskeméti csendbiztos érdekes bűneseteit tárgyalta. A tárgyalásról szóló eredeti tudósításunk közlését helyszűke miatt kénytelenek vagyunk holnapra halasztani. (Még egy mexicói.) Tegnap délben Bécsben elfogták Béla (alias Bélén) Istvánt, volt ezredest a mexicói légiónál. Az elfogatás Hellinger háztulajdonos feljelentése folytán történt, kit a mexicói ezredes egészen tönkre tett. Alig terjedt el hite elfogatásának, a hitelezők csoportonként özönlöttek a hatósághoz és bejelenték követeléseiket. Tegnap 101 ezer frtnyi követelés jelentetett be, e közt Mayer selyemszövetgyárostól 30.000 frt, Buszjäger magánzótól 30.000 ft, Molzer magánzótól 1180 ft. Hogy az ezredes szeretett jól élni, bizonyítja az, hogy szivaradóssága 600 frtot, bérkocsiadóssága 430 ftot tesz ki. A szédelgő így járt el csalásaiban : Áldozataival elhitette, hogy Magyarországon nagy jószágai, kőszénbányái, Mexicóban pedig nagy kinlevő követelései vannak, fényes, jövedelmező állást ígért nekik stb. Hellingeren elkövetett csalása lelkiismeretlen. Ez embert is elbolondította, hogy adja el neki szép házát; 610 forint foglalót adott neki, a többit értéktelen váltókban. A házat ezután készpénz fizetés mellett rögtön eladta, és Hellinger egy krajczárt sem kapott többé. A szegény ember most egész családjával nyomorban van, s egy nyomorult szobában lakik beteg nejével s gyermekeivel. Az ezredes úr fényesen élt, nyakrafőve adta ki a váltókat, prolongáltatta, s midőn már a hitelezők megunták a várakozást, elment Badenbe mulatni. A szédelgések és csalások egész hálózata különben még nincs is kiderítve. (A Koller tábornoknál történt ékszerlopáshoz.) Pozsonyból írják: Egy kéményseprő, ki tegnap egy blumenthali vendéglőben kissé a pohárba talált mélyedni, ott mindenféle talált ékszerekről beszélt. Egy rendőri közeg követé az ittas kéményseprőt, midőn hazament s lakásán két ezüst gyertyatartót, egy gyémántokról szóló 60 frtos zálogjegyet s a kéményseprő kabátjában egy ezüst gyufatartót talált. Kitűnt, hogy mindezen tárgyak a Koller bárónál elkövetett ékszerlopásból erednek. A kéményseprő azt állítja, hogy amint a Dunában fürdött, látta, amint egy kutya egy fatövéből kikapart egy czukorpapirba begöngyölt csomagot, ekkor ő oda ment, kinyitá a csomagot s abban ékszereket talált. A vizsgálat megindittatott. Ha nem is ő volt a tolvaj, mégis meg fog bűntettetn, miért nem jelenté be a talált tárgyakat. (Murchtáborkari ezredes), ki mint olvasóink emlékezni fognak, a közös hadügyminisztériumhoz intézett táviratban tiltakozott a határőrvidék polgárosítása ellen, most felmentetett állásáról, melyet mint táborkari főnök a gráczi főhadparancsnokságnál elfoglalt és Zloczowba tétetett át, mint tartalékezredparancsnok. (Nem Selényi Gyula) hanem Selényi József volt a fiatal jogász, kinek haláláról tegnapi lapunkban megemlékeztünk. (Ö m i 11 iá rd!) ekként kiált fel a „Figaro“ — a legújabb kölcsönre történt aláírásokra utalva — mily összeg ez. A vendome-szobrot aranyból lehet ebből visszaállítani és pedig háromszor oly magasra! Öt milliárd! emlékeznek - e még a restauratio idejére, midőn a követek kamarája az emigránsoknak adandó egy milliárd felett tanácskozott, egy ellenzéki tag, azt hívén, hogy a kamarát megdöbbenti és a törvény ellen hangolja, így szólt: Egy milliárd — uraim — tudják-e önök, hogy ha Jézus Krisztus születése óta minden pereben egy-egy franc esett volna a földre, még nem lenne együtt az egy milliárd ? Ezen képviselőnek igaza volt, mert mielőtt a huszadik század elkezdődnék, még nem folyt le egy milliárd perez a keresztény időszámítás kezdete óta és a kölcsönre 5 milliárd frank íratott alá; az aláírás pedig ugyanaz nap nyittatott meg és záratott be! (A változó nép kegy.) Öt hónapja, hogy Hugo Viktor Párisban 200,000 szavazatot nyert, a legutóbbi választások alkalmával Freppel püspök, a főpapok legultramontánabbja 80.000 szavazatot kapott, míg Hugó Viktor csak 50,000-et. Erre radicális lapok azt jegyezték meg, hogy a commune ellen indított hajtóvadászat a republicanusok ártalmára vezet. — Ezen ellenvetésre a „Gaulois“ így okoskodik: Vájjon Hugo Victor republicanus-e? Nem.— Hugo Victornak élete minden szakára nézve külön külön meggyőződése van, így tehát a Freppel püspökkel való összehasonlítás sántikál. Különben tény az, hogy a communisták Párisban kárt okoztak a republicánusoknak és a vidéken ismét az ultramontánok azok, kik nekik előnyükre vannak. Ha — úgymond — főbe lőtték volna a marseilli, bordeauxi, lyoni, és a többi püspököket — mit korántsem óhajtok — úgy Marseilleben, Bordeauxban és Lyonban a választások conservativ szellemben ütöttek volna ki, — hogy ha Párisban communisták nem lettek