Pesti Napló, 1871. szeptember (22. évfolyam, 201-225. szám)
1871-09-27 / 222. szám
eredménye, mely szerint az ipartörvényjavaslat tárgyában kiküldendő 15 tagú bizottságba megválasztottak: Erkövy Adolf, Falk Miksa, Rannicher Jakab, Chorin, Győrffy Gyula, Stoll Károly, Gorove I., Horn E., Máttyus Ar., Filippovics L., Vidacs J., Móricz Pál, Királyi P., Wahrmann M., Perczel Béla. Elnök felhívja ezen urakat, hogy megalakulás végett mielőbb összejöjjenek. A kérvényi bizottság részéről Ürményi Miksa ezután jelentést tesz azon kérvényekről, melyek sürgős elintézés végett e bizottsághoz utasíttattak. Weninger őrnagy és érdektársainak kérvénye a minisztériumnak kiadatni, Tata, Bia és Bicske vidéke több birtokosainak kérvénye pedig a vasúti bizottsághoz áttétetni rendeltetik. Elnök kérdi: kiván-e a ház újabb tárgyat felvenni ? (Nem!) Ghyczy Kálmán : Nézete szerint a törvényhatósági háziadóra s a közvetlen adó leszállítására vonatkozó törvényjavaslat mégis be volna még terjesztendő. Tóth Vilmos belügyminiszter jelenti, hogy ebbeli ígéretét be fogja váltani. Deák Ferencz azt hiszi, hogy jó volna a ház elnapolása iránt már most határozni. A ház elhatározza, hogy semmi új tárgyat most fel nem vesz s a holnapi rövid ülés után üléseit October 28-ig felfüggeszti, a midőn az osztályok összeülvén, rögtön hozzáfognak az úrbéri rendezésről s a telepitvényekről szóló törvényjavaslatok tárgyalásához. Ülés vége d. u. 2 órakor. Holnap d. u. 1 órakor ülés. A főrendiház ülése sept. 26. Elnök : Majáth György országbíró. Elnök d. u. 12 12 órakor megnyitván az ülést, a szünnapok után üdvözli a főrendeket s jelenti, hogy a főrendiháznak 3 tagja : Széchen gróf, Szapáry Béla gróf, Orczy György b. elhunyt" A ház jegyzőkönyvileg sajnálatát fejezi ki említett tagjainak elvesztése felett. Elnök továbbá jelenti, hogy ő felsége Gorove István közlekedési minisztert ezen állásától kegyelembenfelmenté és helyébe Tisza Lajost nevelte ki közmunka- és közlekedési miniszterré. (Éljenzés.) Mihályi Péter a képviselőház jegyzője átnyújtja a Spanyolországgal kötött kereskedelmi szerződésről szóló szentesített törvényt kihirdetés végett, és a 30 milliónyi államkölcsönről szóló törvényjavaslatot alkotmányos tárgyalás végett. A szentesített törvény kihirdettetik és eredeti példánya megőrzés végett az országos levéltárba letétetni rendeltetik, az említett törvényjavaslat pedig véleményezés végett kiadatik a pénzügyi bizottságnak. Elnök néhány percre felfüggeszti az ülést. Az ülés egy félóra múlva újból megnyittatván, a képviselőház jegyzője átnyújtja az igazságügyminiszter által kért póthitelről szóló törvényjavaslatot alkotmányos hozzájárulás végett. A törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Egyéb tárgy nem lévén, az ülés d. u. 12 órakor eloszlik. Holnap d. u. 11 órakor ülés. A jogászgyűlés szakosztályainak mai (sept. 26.) tárgyalásairól a III. és IV. szakosztályból vett tudósítást igtathatjuk ide, míg az I. (a II. nem dolgozott) osztály működésének rajzát esti kiadásunkra kell elhalasztanunk. III. szakosztály. (Büntető jog.) Szentléleky Gyula helyettes elnök 93/4 órakor megnyitja s felhívja az ülést, hogy az esküdtszékek ügyében elfogadott indítványára nézve többségi s kisebbségi előadót válaszszon a teljes ülés számára. Megválasztatták Ritoók Zsigmond a többségi, Boor József a kisebbségi indítvány előadójává. Napirenden van dr. Mellicher Ferencz indítványa : „Hogy a büntetőjogi elévülés büntetőjogi rendszerünkbe felveendő és a kor szelleme s a tudomány kivonataihoz képest szabályozandó.“ Mellicher, indítványozó : Előadja, hogy indítványára két vélemény érkezett be: az egyik dr. Friedmann Bernát pesti ügyvédtől, a másik Csacskó József legfőbb ítélőszéki bírótól. Mindkét vélemény elfogadja az elévülést, de csak feltételesen akkor, ha az illető bűnös az elévülésre kitűzött időben új bűnt el nem követett, vagy ha az okozott kárt helyrepótolta. Ez nem helyes. Az elévülés alapját tisztán az idő elteltének hatása a nép jogérzetére képezi, mely pedig nem kívánja a régi büntettek büntetését. Ha az illető új gonosz tettet követ el az elévülés folyamában, úgy is meg fog büntettetni. A kár megtérítésének követelése sincs indokolva az elévülésnél. Ezért ellenzi a megszorításokat, s ajánlja indítványát a szakosztály figyelmébe. Dr. Schnierer Aladár előadó : Az elévülés igen fontos kérdés, melyeket a szakirodalom minden oldalról annyira kimerített, hogy újat róla mondani nem lehet. Ajánlja az indítvány elfogadását. Nem egyezik meg a büntető igazság czéljaival és méltóságával, hogy hosszú idő lefolyása után valamely bűntény emlékét feléleszsze s vele saját gyarlóságát tüntesse fel. Az idő folyamában a tényleges károk is rendesen elenyésznek. A bűntény nyomai elvesznek, a tényálladék bizonytalanná lesz, s vádlott nem védheti magát, miáltal vádlott és vádló perbeli állása elveszti egyenlőségét. A büntetőjognak a javítást sem szabad egészen szem elől téveszteni. Ha a bűnös sokáig becsületesen viselte magát, nem szabad őt büntetni. A büntetlenség tudatában sokkal hamarább javulni fog, mintha tudja, hogy minden körülmény közt reá fog nehezedni a törvény súlya. Különben a bűnös hosszú és folytonos félelme a felfedezéstől magában véve elég büntetés. Azután az elévülés ellen felhozni szokott érveket cáfolja. Minden codex elfogadta az elévülést, noha feltételeit és határait majdnem mindegyik máskép állapította meg. Némely törvénykönyvben csak az eljárás, másokban az ítélet és az elévülés tárgyát képezi. Mindenesetre helyesebb azt az ítéletre is kiterjeszteni, s az egyes büntetésfajokat sem vonni ki belőle. Szónok erre az elévülés feltételeiről és félbeszakításáról a különböző törvénykönyvekben létező határozatokat ismerteti. Végül ajánlja dr. Mellicher indítványát, de dr. Friedmann B. által a véleményben tett részletes határozmányokkal együtt. Ezen részletek az eszme gyakorlati megvalósítására vonatkoznak. Boór József: Elég a törvényhozást valamely elvre figyelmeztetni, a részletek meghatározását reá kell bízni. Mellicher indítványát pártolja. Dr. Friedmann Bernát: Ellenzi Mellicher indítványának azon részét, melyben az követeltetik, hogy a törvényhozás az elévülést „a kor szelleme s a tudomány kívánalmaihoz képest“ szabályozza. Fel nem tehető a törvényhozásról, hogy az elévülést más szempontokból állapítaná meg. Szükségesnek tartja, hogy kimondassanak bizonyos főelvek, s e végből a véleményében levő részletek főbb pontjait indítvány alakjában a szakosztály elé terjeszti. Dr. Held Kálmán: Miután elveket declarálni felesleges,mert ezeket rendesen különben is ismerik az érdekeltek, pártolja Friedmann részletesb indítványát azon módosítással,hogy a magánjogi kártérítési igény ugyanazon szabályok alá essék, mint a büntetés elévülése, vagyis a kártérítés a fenyítő eljárástól el ne különíttessék. Elnök felolvastatja az előterjesztett indítványokat és módosításokat, s szavazás alá bocsátja a kérdést. A többség Mellicher Ferencz indítványát emeli határozattá. A közgyűlésen előadóul Schnierer Aladár s ennek esetleges akadályoztatásakor dr. Friedmann Bernát választatik meg. A napirend második tárgyát dr. Friedmann Bernát következő indítványa képezi: „Mondja ki a jogászgyűlés, hogy a büntettbeni marasztalásnak semmi egyéb joghátránya ne legyen, mint ami az ítéletben kimondatik.“ Dr. Friedmann ezen indítványt önkénytesen visszaveszi, s miután senki sem teszi azt magáévá, a szabályok értelmében a napirendről elmarad. Következik dr. Csukássy Károly következő indítványa: „Azon számos eltérés és ellentétes eljárás folytán, melyek hazai törvényszékeinknél a fenyítő illetékesség tekintetében észlelhetők, indítványozom, hogy úgy a tudomány, mint a czélszerűség követelményeinek megfelelőig mondja ki a t. magyar jogászgyűlés, miszerint a behozandó büntető eljárásban a büntetőjogi rendes, közös illetőség elsősorban a bűntett elkövetése, második sorban a tettes lak-, illetőleg tartózkodási helye szerint irányuljon.“ Csukássy K. indítványozó : Miután indokolásaiban mindazon érveket felhozta, melyek indítványának czélszerűségét bizonyítják, pár szóval ajánlja azt a szakosztály figyelmébe. Az indítványt csak a végből tette, hogy a büntetőjogi illetőség zavaros kérdését nálunk is tisztázza. Ritoók Zsigmond, előadó: Kimerítő beszédben ajánlja az indítvány elfogadását azon módosítással, hogy az elfogatási hely is tekintetbe vétessék az illetékesség meghatározásánál. Csukássy magáévá teszi a módosítványt, mire a szakülés is elfogadja azt. Előadóul a nyílt ülésre Ritoók Zs. választatik meg, ki ez alkalommal kijelenti, hogy az esküdtszék ügyében elfogadott indítvány előadását magára nem veheti, mert nem pártolta az elfogadott indítványt. Helyette Mátyus Aristid választatik előadóvá. A jegyzőkönyv hitelesítésére Friedmann és Ritoók urak kéretnek fel. Az állandó bizottság tagjainak kijelölésére megválasztatnak: Szentléleky Gyula, Boór József, Nagy József, Ritoók Zsigmond. Erre az elnök 11 órakor a szakosztály üléseit befejezetteknek nyilvánítja. Itt egyszersmind megjegyezzük, hogy a mai ülésen jelenlevő tagok száma jelentékenyen kisebb volt, mint tegnap, ámbár tegnap délelőtt is az osztályba bejegyzett tagok alig egyharmada vett részt az ülésben. A II. szakosztályból. A szakosztály ülése fél 10 órakor megnyilván, a napirend első tárgyául dr. Weisz Lajos temesvári ügyvéd indítványa tűzetik ki Dr Weisz indítványa oda szól, miszerint a jogászgyűlés mondja ki határozatul: I. Jó igazságszolgáltatás biztosítékát egyedül társasbiróságok által érhetvén el, az egyes biróságok csak mint czélszerűség tekintetéből felállítandó kivételes bíróságok tekintendők. II. Az egyes bíróságok illetősége peres ügyekben tehát következő határokon belül állapítandó meg : 1. kisebb értékű polgári ügyekben 200 frt értékig. 2. Büntető ügyekben az említett összegnek megfelelő szabadság-büntetés erejéig. Indítványozó rövid indokolása után szót emel előadó Zlinszky I. kir. táblabiró, ki hoszszabb beszédben az indítvány érdeme mellett nyilatkozik,a mennyiben az elvet helyesli,de a hatáskörben a pénzösszeg és büntetés terjedelmében nem osztja az indítványozó nézetét. Dr. Weisz maga is visszavonja az utóbbi pontokat s igy csak az I. alatti pont hagyatik meg. Szilágyi Virgil az indítvány ellen szól, amennyiben nem ismerheti el, hogy a jó igazságszolgáltatás egyedül társasbiróságok által érezhetnék el. Mind igazságügyi, mind pénzügyi okokból remél az egyesbirósági intézmény útján független, jó bírákat és olcsó, gyors igazságszolgáltatást. Utal továbbá arra, hogy a felelősség hatályosabb az egyesbíráknál, mint a társasbíróságnál, mely elvégre is csak erkölcsi személy, elvont fogalom. Bűnügyekben az esküdtszék mellett, mely a ténykérdésről ítél, az egyszerű törvény alkalmazásra elegendő az egyesbiró. Indítványozza, hogy az indítvány elvettessék s a jogászgyűlés az egyesbiróság minél szélesebb terjedelmű alkalmazása mellett nyilatkozzék. (felénk helyeslés.) Timkó József: Az indítvány ellen szólal fel, nagy veszélyt látva képtelen egyesbírákban. Szavazást ajánl. Hodossy Imre : Nem látja a kérdést kimerítettnek. Pozitív érvelést az indítvány mellett még nem hallott, amely a társasbíróság előnyeit bizonyította volna. A kérdés egyelőre nálunk nem időszerű. A törvényhozás csak szükséges részként fogadta el indítványozó álláspontját. Napirendre térést indítványoz. Pósfay Károly : Az indítvány ellen szólal fel; reméli, hogy az egyes bírósági rendszer rövid idő múlva kiküzdi magának az őt megillető állását, és szintén napirendre óhajt térni. Dr. Apáthy István : A napirendre térést pártolja. A tudomány általános elvei mellett Weisz elméleti okoskodása meg nem áll. Czélszerűségi tekintetből pedig egyelőre a kérdés el van döntve. Szilágyi Virgil: A napirendhez szól. A kérdést tudományosnak tartja, s elfogadja a napirendre térést. Dr. Weisz indítványozói zárszóban hoszszabban védi indítványát. Ezután elnök az indítvány 1. pontjára feltévén a kérdést, az indítvány mellett csak négy-öt osztályi tag emelkedik fel, s így Weisz indítványa elvettetik. Az osztály a közgyűlésre előadóknak megválasztja : a többség részéről: Szilágyi Virgilt, a kisebbség részéről: dr. Weisz Lajost.. Következik Lehmann Róbert, dévai ügyvéd indítványa: „A magyar jogászgyűlés jelentse ki, miszerint kívánatosnak tartja, hogy az eskü a polgári — úgy a fényitő törvénykezési eljárásban mellőztessék — s az igazságnak bemondása a polgári becsület kezességén bizonyosittassék.“ Lehmann az esküt egyáltalában nem fogadhatja el bizonyitási módnak. Egy theocratikus kor szüleménye az, mely kor rég lejárt, a gyökeresen megváltoztatott viszonyok alatt többé az eskü fenn nem tartható.Szónok rövid vázlatban az eskü történetét adja. Óhajtja, hogy a gyűlés az esküt mint theokratikus intézményt vesse el, s a polgári viszonyoknak megfelelő polgári intézmény behozását sürgesse. A részletesebb érvelést zárszavára tartja fenn. Dr. Apáthy István mint előadó véleményéül egész munkálatot olvas fel, mely az eskünek történeti fejlődését vázolja, igen gondos sokoldalú feldolgozásban. A classikai, zsidó és evangéliumi irodalom ez irányú ismertetése után hosszabban foglalkozik Kant elméletével az esküről, mely azt babonának vallja. Áttér azután az egyes törvénykezések intézkedéseire kezdve a római jogon ; a canonjog, a germánjog szabványai után a modern codificátiók ismertetésére tér. Európa legműveltebb népei megtartották az esküt, sőt jövő codifícatiójukban is meg akarják tartani. Apáthy különben nem tartja az esküt polgári bizonylat által helyesíthetőnek. A polgári eskü is csak eskü, de nélkülözendi azon mély vallási alapot, mely azt az igazság esküt forrására, az istenre vezeti vissza. Óhajtja, hogy az eskü használata a peres eljárásban minél inkább megszoríttassék, de annak teljes kiküszöbölését lehetetlennek tartja, s azért az indítvány felett napirendre térést javasol. (Élénk helyeslés.) Timkó József ügyvéd az indítvány mellett szólal fel. Nem reméli az indítvány elfogadását, de elegendőnek tartja, hogy az eszme felmerült s a mag elhintetett. Az eskü czélszerüsége, benső indokoltsága ellen több igen találó érvet hoz fel. Lehmann inditványához csatlakozik. Benyács Mihály az esküt mint tortúra spirituálist elvetendőnek tartja; csak úgy volna annak hatálya, ha minden esküvő vallási meggyőződéséről lehetne biztosságunk, mire azonban hiányzik a megítélés kritériuma, mig a becsületszó általános s a haza minden polgáraira egyaránt kiható. Az infamia, mely a polgári becsületszó hamisságát sújtja, igen hatályos praeventió. Hozzá még a hamis eskü büntetése kiterjeszthető a hamis becsületvallásra is, Lehmann indítványának elfogadását ajánlja. Czenthe János az esküt az alaptalan bizonyítékok legalaptalanabbikának tartja. Külföldön az eskü minél szűkebbre szorítását már rég proclamálták; minálunk az mind továbbra kiterjesztetett, úgy, hogy mind a tudomány, mind a régibb magyar felfogáshoz képest hátraesést kell jeleznünk. Az eskü gyakori használata folytán minálunk egészen elvesztettte benső szentséges jelentőségét, és merő formalitássá sülyedt. Utal azon sajátságos anomáliára, hogy erkölcsi személyek képviselőinek is ítéltetik oda az eskü, holott nálunk a személyes jogmeggyőződés benső ereje nem tételeztethetik fel úgy, mint a physikai személyeknél. Csatlakozik tehát Lehmann indítványához, de más indokból. Ő az eskü fő veszélyességét abban látja, hogy általa a fél maga tétetik birává. Mindenekelőtt pedig a fő eskü megszorítását kívánja. Ezek után külön indítványt nyújt be, mely szerint Lehmann indítványa elvetésével mondja ki a jogászgyűlés, hogy elvben czélszerűtlennek és majdnem kiküszöbölendőnek tartja az esküt, addig azonban óhajtja, hogy mind a törvényhozás, mind a bíróság az eskünek minél inkább megszorítását eszközölje. Dr. Erényi az előadó nézetéhez csatlakozik s az eskü megtartását javallja, mert a népre épen a vallási momentum hat. Dr. Aradi Apáthy érvei cáfolatába bocsátkozik és Lehmann indítványát támogatja. Lehmann Róbert indítványozói zárszavában igen találó bizonyítékokkal érvel indítványa mellett, s azt az ülésnek elfogadásra ajánlja. (Éljenzés.) Elnök szavazásra bocsátva a kérdést, a többség Lehmann indítványát elveti. Ezután Czenthe indítványára tétetik fel a kérdés, mely egyhangúlag elvettetik, s az ülése szerint az indítvány felett napirendre tér. Napirenden következett volna dr Környei Ede indítványa az adósmunka vagy szolgálati bérének lefoglalását illetőleg. Indítványozó azonban fontos indítványát, mely részletes megvitatást igényel, mi az ülés vége felé már nem lehető, a legközelebbi jogászgyűlésre halasztja. A napirend végső tárgyául következik dr. Spitzer Adolf pesti ügyvéd indítványa, miszerint tekintve magánjogi törvényeinknek sok huzavonára alkalmat adó voltát és népünk ferlekedésre irányuló hajlamát a jogászgyűlés mondja ki hogy: „vétessék fel a legközelebb életbe léptetendő polgári törvénykezési rendtartás bizonyítási tanába azon szabály, mely szerint a bíróság akár hivatalból, akár valamely fél kívonatára a bármely kifogást tevő vagy bizonyítani akaró félnek, illetőleg képviselőjeinek az esküt arra nézve odaítélheti, miszerint valamely kifogással vagy a felajánlott bizonyítékkal nem a ser elhúzásának czéljából él.“ Ez indítvány felett, Apáthy előadó és Bróde elnök rövid czárbeszédes indítványozónak indokoló beszéde után, az ülés napirendre tér. E szerint a IV. szakosztálytól mindössze két indítvány terjesztetik a közgyűlés elé, t. i. a Környei-Teleszky-féle a közjegyzői kényszer korlátozása, s a Weisz-féle az egyesbiróságok tárgyában. Brode elnök bucsúzásul ismételten megköszöni a gyűlés által reá ruházott bizalmat, mire Apáthy tanár a gyűlés nevében köszönetet szavaz az elnöknek tapintatos és buzgó eljárásáért. Az osztály 122 óra tájban, az elnököt éltetve oszlott szét. Külföld. Rochefort pere. Szeptember 20-kán kezdődött Versaillesban a harmadik haditörvényszéknél Rochefort és két munkatársa Mourot és Maret elleni perben a végtárgyalás. A közönség nagy számban gyűlt egybe, mert Rochefort neve még mindig bír némi vonzerővel. Rochefort nagyon megőszült és izgatottnak látszik, az elnök kérdésére kijelenti, hogy neve Victor Henry Rochefort de Lucay, 40 éves és író. Mourot 23, Maret 32 éves. Az ismeretes vádirat szerint Rochefort és munkatársa Mourot vádoltatnak, hogy: 1) iratok által izgattak a polgárháborúra; 2) Thiers házának lerontására izgattak; 3) részük volt a nyilvános épületek lerontására történt izgatásokban 4)részt vettek az egyházak kifosztására czélzó izgatásokban; 5) folytattak egy megtiltott lapot a „Mot d’ordre“-t, mely márczius 18-kán betiltatott; 6) hamis híreket terjesztettek;7) a kormány fejét sértették; 8) a nemzetgyűlést bántalmazták ; 9) az államegyházat sértették. Henry Marét csak az 1., 5. és 8. pontokban említettekről vádoltatik. Rochefort kihallgatása semmi érdekest sem nyújtott. Bordeauxban betegen feküdvén, csak ápril 2kán érkezett Párisba, hogy a „Mot d’ordre“-t folytassa. Elnök : Ön azonnal a háború folytatására izgatott, melyet a commune a rendes kormány ellen folytatott. Rochefort: Kívánom, hogy mondassák meg a törvényszéknek, ki vagyok. Tudni kell, hogy nem utasítok vissza felelősséget, kivéve oly cselekedetekre nézve, melyeket magam nem vittem végbe. Úgy hiszem, ezt eléggé bizonyítottam be azzal a küzdelemmel, melyet a császárság ellen folytattam. Ma, úgy látszik, oly egyéniséggé akarnak bélyegezni, mely kört minden lázadás és felkelés forog. íme, ezt a szerepet játszottam a communeben. Azon pillanatban, midőn Poroszország ellen megkezdetett a háború,a St. Pélagie fogházban voltam.Koczkáztattam népszerűségemet, és feláldoztam érdekeimet. Meggyőződésem szerint nem helyeselhettem a háborút, de nem akartam az „Elau“-ra ellenkezni és megszüntettem a „Marseilleise“-t. Szeptember 4-dikén kivittek tömlöczömből, és a városházára vezettek. E perezben népszerűségem teljes világában volt, Páris népereje kezemben volt. Ha személyes dicsvágyam lett volna, itt volt a pillanat, azt kielégíteni. De nem volt más czélom, más gondolatom, mint az ország védelme és a poroszok fölötti győzelem. Teljesen megbíztam Trociyben. Társaim e miatt kigúnyoltak. Ma, az igaz, azzal jutalmaz a tábornok, hogy oly iratot állít ki, melyben azt mondja, hogy keveset tartott támogatásomra, melyet akkor oly sokra becsült. Ha egy férfiú van, ki engem nem vádolhat, úgy az bizonyára a tábornok. Én neki vagyonomat is föláldoztam. Mivel Cluseret a „Marseillaise“-ban ellene izgató levelet tett közzé, megszüntettem a lapot. Ez áldozat havonként 20,000 frankomba, vagyis 100,000 frankba került, melyek zsebemben lettek volna, ha a lapot meg nem szüntetem. De most, miután a császárságnak 11,500 franknyi bírságokat fizettem, csak 15 frankom maradt, miután a fogházat elhagytam. És mégis visszautasítottam a pénzügyminiszter ajánlatát, midőn mint a törvényhozó testület tagjára eső hátralékot kifizetni akarta, így értelmeztem kötelességemet. A fegyvernyugvás után, midőn a védelemre már mit sem tehettem,a „Mot d’ordre“ kiadását ismét megkezdtem. A kormány önmegtagadásomat roszul hálálta meg, mert három héttel később beszüntette lapomat és pedig oly czikk miatt, mely telve volt gyűlölséggel a külföld ellen. Megbetegedtem és elhagytam Párist. Tudom, hogy van bizonyos vélemény, mely engem szeretne felelőssé tenni minden szerencsétlenségért. De én bírák előtt beszélek és mondhatom, ha a köztársaság ellen intézett támadások ellen tiltakoztam, erélyesen tiltakoztam a commune gyújtogatásai és gyilkolásai ellen, és pedig ama veszélyben, hogy Chandey sorsában osztozkodom. Én tiltakozom azon vád ellen, hogy Thiers házának lerontására és fosztogatásra izgattam volna- Én csak azt akartam, hogy az egyházi vagyon adassék el, mint Olaszországban, hogy abból a poroszokat kifizessük. Eddig Rochefort magyarázatai még további felvilágosításokat ad a „Mot d’ordre“ néhány czikke fölött, melyek a vádirat értelmében nyilvános épületek szétbontására és fosztogatásra izgattak. Rochefort izgató vallomásai érdektelenek. Mourot és Maret vallomásai szintén érdektelenek ; a tanúvallomások sem valami nagyszerűek. Csak egy érdemes a megemlítésre, t. i. Bischwilleré, ki azzal volt megbízva, hogy Rochefort-t Meauxból elhozza. Rochefort: Kérem az urat, tessék megmondani, mily jelenet fordult elő, midőn a rendőrbiztos engem önnek átadott. Tanú: Minden, amit tudok, az, hogy önt egy porosz tábornokhoz vezette, mintha bámulatos állat volna. (Nevetés.) Rochefort: Látom, hogy ön a törvényhozási teremben is űzi mesterségét. íme ez történt: egy porosz tábornok tömlöczömbe jött és kérdezé : „Ön Rochefort ur — gróf Rochefort?“ — „Igen, uram! “ — A „Lanterne szerzője?“ — „Igen!“ — „Családom az önével az emigratió alatt barátságos viszonyban állott. És ön el van vngva . . . ? — „Láthatja !“ — „Ki által fogatott el ? Én vagyok itt az úr, mert főparancsnok vagyok. Fogja karomat és jöjjön!“ Nem akartam ellenségünk kezéből szabadságomat elfogadni. Másnap,reggel 3 órakor tíz rendőrügynök jött értem. tán azt mondom a rendőrbiztosnak : „Ön hozzám vezette a porosz tábornokot. Ő meg akart szabadítani, de én nem egyeztem bele. Ha hazafiságom ugyanabból a gyárból volna,mint az öné, elfogadtam volna azt.“ Elnök (a tanúhoz) „Feleljen, hallotta-e azt?“ Tanú (csodálkozva) : Ilyesmit nem hallottam. Csak azt hallottam, hogy Rochefort úr a rendőrbiztosnak szemére hányta, hogy őtet mint bámulatos állatot mutatta a porosz tábornoknak.“ Rochefort : Egy porosz tábornok nem jött volna tömlöczömbe, ha nem lett volna biztos czélja. Családi emlékek arra bírták, hogy engem szabadságba helyezzen. Másnap a rendbiztosnak szemére hánytam, hogy a tábornokot hozzám vezette. Bischwiller (távozás közben): Nem mondhatom azt, amit nem hallottam. Az ülés felfüggesztetett. A közönségben nagy az élénkség. Mindenki felemelkedik ülőhelyéből, hogy Rochefort-ot lássa. Az ülés megnyitásakor a kormánybiztos beszél. Előadja mindazon pontokat, melyekről Rochefort vádoltatik; közli azután Trochu levelét, mely Rochefort ellen tökéletes vádirat. Az iratból láthatni, hogy Trochu nem bocsáthatja meg a vádlottnak, hogy az előbb a septemberi kormánynak tagja volt, és azután az ostrom alatti magaviselete miatt a „Mot d’ ordre“-ben élesen bírálta. A tárgyalás 21-én folytattatott. A teremben még több közönség volt, mint tegnap, különösen számos nő jelent meg. Az ülés megnyitása után Rochefort védője, Joly ügyvéd beszélt. A védbeszéd rendkívül hosszú volt. Utána beszélt Hausmann, Mourot védője és Bigot, Maret védője. A három védő különösen igyekezett kimutatni, hogy a három vádlott nem vádolható a polgárháborúra célzó izgatással, miután a „Mot d’ ordre“ csak márczius 18-ka óta jelent meg. A kormánybiztos azt viszonozta, hogy az izgatás május végéig tartott és azért a vád alapos. Védő : Bujtogatók vagy izgatók vagyunk? Kormánybiztos: Önök mindenesetre részt vettek az okokban. Néhány további megjegyzés után azt kérdi elnök a vádlottaktól, akarnak-e valamit mondani ? Rochefort és Marét tagadólag válaszoltak. Mourot mint kiadó, minden felelősséget viszszautasít. A tárgyalás 5 órakor rekesztetett be. 128 órakor kihirdették az ítéletet: Rochefort erődítvénybe deportáltatik. Mourot enyhítő körülmények miatt egyszerű deportatióra, Marét öt évi börtönre és 500 frank pénzbírságra ítéltetett. Különfélék. Pest, sept. 26. (A királyi lakása Fóthon.) Ő felsége jelenleg Fóthon gr. Károlyi István ur palotájának földszinti részében lakik. Ő felsége e lakosztálya hat szobából áll. Az első a szalon, mely gyönyörűn van berendezve szalmasárga selyem damaszk bútorokkal; e szalonhoz egy más kisebb szoba csatlakozik, mely keleti ízlésű fényűzéssel van fölszerelve. Ezután következik a dolgozószoba, mely több ezer kötetre menő könyvtárt tartalmaz, majd egy másik szoba, mely vörös falszőnyegekkel van ellátva s melyből gyönyörű kilátás nyílik a park virágparquetjeire, s végül az alvó terem. A palota ugyanő részében van a 60 személyre épített ebédlő a mellékhelyiségekkel. A hadgyakorlatok után e teremben naponkint udv. ebédek tartatnak. — Albrecht főherczeg a hadgyakorlatok alatt a mogyoródi plébániaiak vendége. (Klapka tábornok) szintén Gödre ment az őszi nagy hadgyakorlatok megszemlélésére ; mint értesülünk ott nagy kitüntetéssel fogadtatott. Jól értesült körökben azt rebesgetik, hogy Klapka tábornoknak magas katonai állomás volna szánva. (Személyi hírek.) Majáth György országbíró tegnap este Bécsből visszaérkezett. — Ivacskovics Prokop, aradi g. n. e. szertartásu püspök ma reggel Aradra utazott. — Ma reggel ismét mintegy 150-en utaztak ki Gödre, hogy a hadgyakorlatokat megtekintsék. (A jogászgyülés diszlakomája) ma délután 4 órakor tartatott meg aHungarian-szállodában. A diszebéd nem mint eleinte tervezve volt, a felső teremben, hanem a tágas udvari helyiségben tartatott. Mindössze vagy négyszáz tag lehetett jelen. A jogászgyülés összes celebritásait együtt lehetett itt látni, megjelent Horvát Boldizsár, a gyűlés elnöke, Pauer Tivadar közoktatási miniszter; az igazságügyminisztert Csemeghy Károly helyettes államtitkár képviselte. A felköszöntések sorát Horvát Boldizsár elnök nyitotta meg. A jogászgyűlés czélja — úgymond — a jogi közvéleményt kifejezésre juttatni, a jogreformoknakk útját egyengetni, e feladat azonban csak szabad alkotmány mellett, annak védpajzsa alatt érhető el, ennélfogva azon személyre emeli poharát, kit mindnyájan az alkotmányosság biztos őrének, zálogának ismerünk — a királyra! A gyülekezet felállva, lelkes hármas éljenzés közt hallgatá végig e felköszöntést. E toaszt kapcsában Horvát Boldizsár még a királynét élteté, a ki felségét elsősorban erényeinek köszöni, és csak másodsorban a trónnak.“ Hasonló lelkes éljenzés követé e toasztot is. Busbach Péter Horvát Boldizsárt élteté, Csemeghy Károly a távollevő igazságügyminiszter nevében a jogászgyűlést, Apáthy István Nagy Józsefet, a derék korelnököt, Bróde Lipót Pauler Tivadarra, Szilágyi Virgil Bittó István igazságügyminiszterre, Nagy József az állandó bizottságra üríte poharát. Tóth Lőrincz azon férfiút élteté, ki évek hosszú során keresztül a „legelső magyar ember“ volt, s most legalább is „második magyar ember“ és kiemeli, hogy biztos magánjogi kifejlődés hiányos közjogi állapot mellett nem lehetséges, azért is közjogunk nagymesterét, Deák Ferenczet élteté. Az egész gyülekezet lelkes, hármas éljenzéssel fogadó e tpasztot. Hoffmann Pál a jogászgyülés egyesítő erejére emelte poharát. A német jogászgyüléseknek az volt előbb feladatuk, hogy az egység érzetét a feldarabolt Németországban fentartsák, ápolják. Az egységes Magyarországnak ,úgymond, hasonló tényezőre nincs szüksége, de nekünk oly erőre van szükségünk, mely a különféle népfajokat leginkább egyesítheti. Ezen erő szerinte a jog és a jogászgyűlés az, melyben ez leginkább nyilvánul. Nagy József a vendégszerető Pest városára, Emmer Kornél a magyar „alma materra“, az egyetemre emelte poharát, mely termeit a jogászgyűlés előtt megnyitá. V r a béy egy humoros toasztban a nőket élteté, azután az igazságügyminiszterre mondott egy latin köszöntést. Rósz néven veszi ugyan, hogy a militia táborába (Váczra) volt ideje elmenni. (Felkiáltások : „A fegyházat nézi meg!), de a justitia táborát nem nézte meg, de mégis kivánja, hogy „Stephanus Bittó sit bonus miniszter et in coordinatione infallibilis“. (Derültség.) A társaság ezután egy darabig még együtt volt és voltak, kik csak 7 óra körül hagyták el a termet, midőn a jogászgyűlés tiszteletére rendezett díszelőadás a nemzeti színházban kezdetét vette.