Pesti Napló, 1871. szeptember (22. évfolyam, 201-225. szám)

1871-09-16 / 213. szám

binet az oszt­rá-m­agy. b­i­ro­dalom . Oroszország közt netalán felmerülő bonyodalmakat ki­egyenlíteni igyekezend, vala­mint a mi kabinetünk hasonló körülmények közt ugyanazt te­en­­i. Ezek azonban csak a szomszédi jóindulaton alapuló viszony következései; erre nem kell külön szerződés. Birodal­munkra ebből mindenesetre az a legör­­vendetesebb eredmény, hogy ezentúl nem áll elszigetelve, továbbá, hogy azon kivá­ló részvét által, melyet oly műben fejtett ki, mely minden oldalról az európai béke zálogául tekintetik, ismét tanújelét adja annak, hogy oly birodalom, melynek Európában magas hivatása jutott. Ennek tudata nem kevésbé üdvös az összállam életerejére, mint ama pessimista halálpró­féták kijózanítására, kik valahányszor válság fenyegeti a birodalmat, mindjárt annak végóráját látják közeledni. Ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy a birodalom életereje csak arra való vol­­na, hogy politikai experimentumokra pa­zarolja. A bűn­vizsgálatok s bűnvádi eljá­rásról. Pest, sept. 14. Azon megjegyzések tekintetbe vételével s figyelemre méltatásával, melyek legközelebb Bauszner úr által, a bűnügyekre, s különösen a bűntényeknek és kihágásoknak meghatározására nézve a lapokban előadattak: nagyon szüksé­ges lenne még a rendőrségi közegeknek is teen­dőit, s hatáskörét, s a bűnösök elfogatására, ki­hallgatására, s általában a bűnvizsgálatra vonat­kozó előleges intézkedéseket a büntető törvény­­könyv elkészülése előtt is meghatározni. A mostani rendőri közegek egy kimerítő or­szágos utasítással nincsenek ellátva, hanem ha­táskörük, a megyék bizottmányainak különböző határozatai szerint, megyénként különbözők. Némely megyékben nagyon is megbizatnak, másokban hatáskörük csak a bűnösök elfogatá­­sára s bekísértetésére terjed ki. Ehhez képest némelyik nagyon sokat tesz: nemcsak a bűnöst fogatja el, hanem a nála talált lopottnak vélel­mezett javakat a jelentkező tulajdonosnak, min­den kisajátítási tárgyalás nélkül visszaadja; — a vádlott vagyonát lefoglalja, s minden törvé­nyes formaság nélkül eladván, annak árából a károsnak kárát s költségeit és saját számláját kifizeti; holott még az ítélet, melynek alapján a végrehajtás eszközlendő lenne, sehol sincsen. Hónapokig magánál tartja a minden jelenségek szerint idegen vagyont, a­nélkül, hogy azt kö­­röztetés végett bejelentené vagy csak mégis be­csültetné. Egyezséglevelet csikar ki a gyanús egyéniségtől, s a­nélkül, hogy a törvényszéknek jelentést tenne, szabadon bocsátja. A másik pedig úgyszólván semmit sem tesz, még a vádlottnak rendszeres­ kihallgatásával sem fárasztja magát, — nem veszi ki annak személyes leírását, — mely miatt ha a kiséret elől megszökik, még csak nem is köröztethetik; nem hallgatja azt ki körülményesen, valam­int a károst sem, s nem nevezi meg az ügyre felvilá­gosítást adható tanukat; nem vesz fel hiteles motozási jegyzőkönyveket; nem szedi össze, pecsételi le s küldi be a bűnjeleket; nem becsül­teti meg a minden jelenségek szerint idegen va­gyonokat; nem íratja össze, nem becsülteti meg, s nem veszi ideiglenes zár alá a vádlottnak található vagyonait, melyekből a káros és az állam kártalanítandók lehetnének, sőt sokszor kérdésbe sem teszi, hogy van e vagyona, vagy nincsen ? Szóval csaknem mindent mulaszt, mi az előleges vizsgálatnak mulaszthatatlan kellé­kei közé tartozik. Innen származnak a bűnvádi eljárásban a tömérdek zavarok s idővesztések, a vizsgálati iratoknak gyakori visszautasítása, a bővebb pró­bák kifejtésének s a hiányok pótlásának hosszas tárgyalások és hitelesítések utáni meghagyása; innen a kártalanítás alapjául szolgálhatott va­gyon elsikkasztása, s a károsoknak és az állam­­nak a bűnösök általi kijátszása; innen a vizsgálati fogságnak hosszas időre nyúlása s ezáltal a hosszas élelmezés miatt az állam vagyonának fecsérlése ; sokszor az ártatlanok szenvedése, s azok erkölcsi sülyedésének előidézése. Az előleges vizsgálatoknak ezen s még több kellékei — fájdalom gyökeresen! — némely tiszti ügyész urak által sem ismertetnek; s e miatt van, hogy a bűnpereknek a vádlott ingatlan ja­vaira való feljegyzése nem kéretik; sokszor a beterjesztett hiányos vizsgálatok hitelesítésre bo­csáttatnak, s ez által a törvényszékeknek két három izbeli idővesztések, s a tárgyalásoknak lélekölő s időrabló ismétlései okoztatnak. Végül sok zavart okoz még a bűnvádi eljá­rásnál az is, hogy a vádlottaknál talált s minden jelenségek szerint idegen vagyon kisajátításá­nak bírája meg­határozva nincsen. Az új törvénykezési rendtartás szelleméből indulva ki, miután ilyen esetekben mindig a tulajdoni, és így polgári jogkérdés forog fenn , az ily ügyek a kisajátítás tárgyául szolgáló va­g­yon értékéről feltételezett polgári személyes íróság elé tartoznának , s az ily ügyek eldönté­sének, a bűnvádi eljárást mindig meg kellene előznie, a­mennyiben az ezekben kimondott jog­­erejű ítéletek úgy a tárgyi, mint az alanyi tény­állás felállíthatására nézve döntő befolyással bírnak. Meghatározandó lenne tehát, hogy ily esetek­ben a polgári biró döntse el a kérdést, vagy az osztrák b. ügyrendtartás szerint a vizsgáló­biró, kinek végzésétől vagy ítéletétől a feljebbvitel a büntető törvényekhez, s onnan a királyi táblá­hoz tehető lenne. Szóval egy kis rövid perrendtartás lenne gonddal és mély combinatióval összeállítandó, melyet mind a rendőri közegek, mind a birák, mind a királyi ügyészek hamar betanulhat­nának. A­mi már most a bűnvizsgálatokat illeti, azok úgy, mint eddig, majd a tiszti ügyész, majd a csendbiztos, majd a szolgabiró, majd az esküdt, majd a tiszteletbeli esküdt által, ki a tanú­vallomást önvallomásnak nevezi teljesíthetők nem lesznek. Nézetem szerint minden törvény­széknél bűnvizsgáló bírák lennének alkalmazan­dók, a­kik aztán ez ügyben az ítéletet is fel­tehetnék. Hogy pedig a törvényszéki személyzet szapo­rítása által az állam költségei nagyon ne emel­kedjenek, legczélszerűbb lenne minden tör­vényszékhez egy vagy két segédbírót a rendes ülnöki fizetésnél kisebbel kinevezni, s a bűnvizs­­gálattal, az államügyész és elnök ellenőrködése mellett ezeket megbízni; úgy azonban, hogy ezek a törvénykezés minden ágában működhet­nének s szavazattal birnának. Ilyen vizsgáló leh­at oly törvényszékhez, melynél a bűnügyi be­jelentések száma a kétszázat meghaladja, ket­tőt, a­hol meg nem haladja egyet lehetne kine­vezni. Végre osztom Bauszner úrnak azon vélemé­nyét is, melynélfogva a formaszerű nyilvános tárgyalásnak, még a mostani gyakorlatból me­rített büntető­rendszerünk mellett is előnyt ad. Valósággal míg a hitelesítéssel küzködünk ad­dig a nyilvános tárgyaláson is átesünk, s mint a debreczeni egykori megyei törvényszék bűn­ügyi osztályának és statáriális bíróságának öt éveken általi elnöke tapasztalásból állíthatom, hogy a nyilvános tárgyalásnak elméleti okszerű­ségén kívül a bűntényeknek kiderítésére, a bű­nösnek magába szállására s a népnek a példák látása általi javítására kiszámíthatatlan hatása van, azonkívül a formaszerű nyilvánosság a bírót ellenőrzi. Cz. J. Ausztria. Az osztrák tartománygyűlésekből a következő híreket állíthatjuk egybe : F­e­l­s­ő - Ausz­triában, Morvaországban és Kraj­­n­á­b­a­n a német alkotmányos párt részint meg sem jelent a tartománygyűlésen, részint pedig tiltakozás mellett elhagyta azt. E szerint három tartománygyűlés már csonka, s a mai bécsi lapok a mellett agitálnak, hogy e példát a német alkotmányos párt egyebütt is kövesse. A cseh országgyűlés különös tény­nyel nyittatott meg. Az elnök megnyitó beszé­dében kiválólag kifejezést adott ama történeti nevezetességnek, mely az ülésszak osztályrészéül fog jutni. A felolvasott kir. leirat igy hangzik : Cseh királyságunk országgyűléséhez 1 Midőn 1870. jul. 30-ki nyílt parancsunkkal királyságaink és tartományaink gyűléseit törvé­nyes összegyülési helyekre egybe hívtuk, erre mindenek előtt azon súlyos következményű események által indíttattunk, melyek színhelyé­vé Európa jön s melyek folyamának s meg nem mérhető horderejének egész figyelmünket igény­be kell­ venni. Isten védelme alatt sikerült ne­künk ezen megingató eredményekkel szemben a béke áldásait fentartani s újólag teljes megnyug­vással fordulhatunk a birodalom belső consolida­­tiójának művéhez. Óhajunkat képezi, hogy mindenek előtt cseh királyságunk viszonyai az őszbirodalomhoz,­­ melyek revisióját 1870 aug. 25-ki leiratunkkal biztosítottuk, minden irányban igazságos és ki­elégítő megoldásra juttassanak. A cseh korona államjogi állására emlékezve s a fény, hatalom tudatában, melyet az nekünk és elődeinknek kölcsönzött, emlékezve továbbá azon megingat­­hatlan hűségre, melylyel Csehország lakossága trónunkat mindenkor támogatta, szívesen elis­merjük ezen királyság jogait s készek vagyunk ezen elismerést királyi koronázási eskünkkel megújítani. Azonban amaz ünnepélyes kötelezettségek alól sem vonhatjuk ki magunkat, melyeket töb­bi királyságainkkal és tartományainkkal szem­ben 1860. oct. 20-ki diplománkban, valamint az 1861. febr. 26. és 1867. decz. 21-ki állami ala­pítványok által, végül a magyar királyságunk­nak tett koronázási esküben magunkra vállal­tunk. Megelégedéssel veszszük tehát tudomásul a cseh királyság országgyűlése által 1870. sept. 14. és oct. 5-ki legalázatosabb jelentésben ki­mondott készségét az iránt, hogy az ország­­igényei öszhangzatba hozassanak a biroda­lom hatalmi állásának követelményeivel s a többi királyságok és tartományok jogosult igé­nyeivel. Felhívjuk az országgyűlést, hogy ez értelem­ben munkához kezdjen, a mérséklet és engesz­­telékenység szellemében cseh királyságunk ál­­lamjogi viszonyainak időszerű rendezése felett tanácskozzék s nekünk a lehetőséget megalkos-­­ sa, hogy többi királyságaink és országaink jog­­­gainak megsértése nélkül amaz alkotmányvi­szályt befejezzük, melynek hosszabb tartama hűs népeink jólétét aggasztó módon fenyegetné. Mi­dőn továbbá kormányunkat megbízzuk, hogy az országgyűlés elé terjeszsze a már 1870. sept. 26-ki leiratunkban kilátásba vett uj országgyű­lési választási s az ország két nemzetiségének védelmét biztositó törvényt, tudatjuk az ország­gyűléssel kegyelmesen kir. és cs. üdvözle­tünket. Bécs, 1871. sept. 12. Ferencz József. Ellenjegyző : Hohenwart. A tart. gyűléseknek teendő előterjesztéseket a „Wiener Abendpost” már részletezte. Az ott említett előterjesztéseken kívül egyes tárt. gyű­léseknek speciális javaslatok fognak létezni. Ezek közt kiváló figyelmet érdemelnek a c­s­e­h országgyűlésnek teendők, melyek sorában az egyik főhelyet az új nemzeti­ségi törvény foglalja. A nemzetiségi törvény szövege még nincs előttünk, de egyes részleteit fölállít­hatjuk, így a cseh országgyűlés nemzeti­ségi curiákra fog felosztatni. A nemze­tiségek követelhetik, hogy minden, a nyelvet il­lető törvény, a nemzetiségi curiák szavazata alábocsáttasséks a törvény elutasitottnak tekint­hető s ha egy curia két harmadrésze ellene szavaz. Továbbá felállittatik egy nemzetisé­gi törvényszék, mely a nemzetiségek között fölmerülendő minden vitás kérdésben bí­ráskodik. A nemzetiségi törvényszékbe minden curia hat tagot választ. Ezek a tőhírek, melye­ket az esti postából fölemlíthetünk. Még csak azt jegyezzük meg, hogy az összes bécsi lapok a düh és kétségbeesés egy nemével szólnak a kormány előterjesztéseiről s a német alkotmá­nyos pártnak a parlamentekből való visszavo­nulást ajánlják. Különfélék. Pest, sept. 15. (Ő Felsége a kir­á­l­y) tegnapi meg­érkezése alkalmával, mint a hivatalos lap írja, a belügyminiszterhez néhány szót intézett, azután a főpolgármesterhez fordult, és ekként szólt hozzá : „Örülök, hogy országomba jöttem, ugye régen nem voltam itt ? Ezután a főpolgármester által üdvözöltetve, az udvari kocsiba szállott, és nagy kísérettel a várba indult. (A király B­u­d­á­n.) A királyt tegnap este történt megérkezése alkalmával Budán Ház­­mann főpolgármester, Kovics főkapitány­ és a várbeli plébános fogadta a lépcsőzetnél. Ő felsé­ge a hatóság képviselőihez többrendbeli kér­dést intézett, kérdezte őket, milyen a város egészségi állapota, és történtek-e szükség eseté­ben elővigyázati rendszabályok, továbbá, mily szüretre nyílik az idén Budán kilátás ? E kérdé­sekre a főpolgármester válaszolt, és Ő felsége a válasz által meg lett nyugtatva, és a tisztelgőket még egyszer üdvözölve, belső termeibe vissza­vonult. (A királyhoz intézett folya­modványok.) Újabban igen gyakran meg­történt, hogy magánszemélyek, testületek és más hatóságok által a cs. és kir. első főudvar­mesterhez, vagy a főudvarmesteri hivatalhoz Ő Felségéhez leendő bemutatás végett kérvények és folyamodványok nyuttatnak be daczára, hogy e folyamodványok, tartalmuk szerint e hivatal illetékességébe nem tartoznak. E folyamodók érdekében szükséges tudni, hogy Ő Felségéhez intézett kérvények jövőre a legmagasb kabinet­­irodához intéztessenek, mely egyedül van hivat­va ily folyamodványok bemutatására. (A váczi táborból.) A lapok ma a „Local. Corr.“ nyomán több adatot közölnek a váczi táborozásról, de megemlítendő, hogy a közlött részletek még nem nyerték meg ő felsége helybenhagyását. A már megerősített programm csak a sept. 24-diki hadmozdulatokra vonatko­zik, s az a következőleg hangzik : Br. Schönfeld tábornok dandára, elejétől már a nyugati had­testhez osztva, September 24-én vasúton Gödre szállíttatik, honnét az, a honvédség főparancs­noka József főlig ő cs. k. Fensége utasítása szerint Eletes házánál fog táborba szállani. A Serviny és dr. Döpfner dandárai, a porosz ki­rály nevét viselő 10-ik számú huszárezred, a 8-ik számú üteg Pestről, a műszaki század és egészségi csapat osztag szinte 24-én Pestről , illetőleg a hadszállásokból indulnak, és pedig a Döpfner dandár egy huszár századdal Rákos- Palotán keresztül Fótra, a többi rész Dunake­szire, hol a kitűzött táborba vonul. A Péchy féle m. k. honvéd dandár, mely a keleti hadtesthez tartozik 24-én Sződ stb. körüli hadszállásaiból dunakeszi felé vonul.­­ Ezen dandár a 24. és 25-ik közötti éjjelen előőrsi szolgálatot tesz arczczal a gödi puszta felé. A honvéd lovas szá­zadok Pollák ezredes lovas dandárához csatla­koznak, hol táborhelyek ki fog jelöltetni. A Fótnál táborozó Döpfner féle dandár előőrseivel állanak összeköttetésben. A 9-ik dzsidás ezred, mely már 22-én érkezett a gödöllő, szada, ke­repes, fót s mogyoródi állomásokba, s ezen hely­ségekben nyugnapok­, 24-én a keleti hadtest táborába száll. A keleti hadtest főhadi­szállása Dunakeszi. A nyugati hadtest Eletes­házánál és Sződnél táboroz. (A váczi hadgyakorlatokhoz.)Azon időpontig, mig a hadgyakorlatokra Váczra be­rendelt honvédcsapatok a táborzást elkezdik (sept. 23-án) a csapatok következőleg lesznek elhelyezve. Az ipolysági 13-ik dandár a törzs­kar az 52., 57., 61. és 62. zászlóalj Vá­­czon és a 20. és 21. honvédhuszár század Kós­­don. A dandárba beosztott két tüzér üteg Vá­­czon, a p­e­s­t­i 1-ső dandár; a törzskar, továb­bá az 1. 47., 49. és 50-ik zászlóalj szintén Vá­­czon; az 1. és 19-ik huszárszázad Rádon és Du­­kán 2 mitrailleuse-üteg Eletesházán. A b­u­d­a­i 16-ik dandár. A törzskar Sződön, a 63-ik szá­zad Eletesházán a 64-ik Hartyán és Rátóton a 71-ik Csornádon és Kis­szt Miklóson, a 23. és 24-ik huszár század Vörös­ Egyházon 1 mitrail­­leuse-üteg a gödi pusztán és 1 ágyú üteg a té­kas pusztán. Egészségi és vegyes osztályok Vá­­czon helyeztetnek el. Végre a 10-dik dandár­hoz tartozó 17. és 18-ik huszár század (Kassá­ról) Dunakeszin. A csapat elhelyezések egyéb­ként úgy lettek foganatosítva, hogy a gyalog­ság úgy a dandár parancsnoksághoz, mint a had­gyakorlatok színteréhez legfölebb V* mértföld­­nyi távolságban álljon. (A tűzoltók ünnepélyei.) Holnap, szombaton veszi kezdetét az első magyar tűz­­oltó-ünnepély, mely négy napon át, sept. 19-kig fog tartani. Holnap fogadják az érkezett vendé­geket, 10 órakor pedig megnyittatik a­ kiállí­tás amaz épületben, melyet e czélra az erdő­soron emeltek. Este 7 órakor takarodó a váro­son át a lövöldéig, a lövöldében pedig fogadási estély. A tulajdonképeni ünnepély vasárnap tartatik az új épület udvarán végbemenendő nagy gyakorlati szemle alakjában. Ugyanez nap estéjén lesz a kivilágítás is, míg hétfőn a tűzol­tó-szövetség alakító közgyűlése megy végbe. A tűzoltók Pesten — s valóban méltán — nagy népszerűségnek örvendenek, s ennek tulajdonít­ható az is, hogy a magyar gazdasszony­­egylet nevében Damjanich Jánosné asszony felhívja a főváros hölgyeit, hogy a tűzoltók tisz­teletére az ablakokat zászló-szőnyeg s virággal feldíszítsék, a­mi különösen a városháztér­i váczi- dorottya- fürdő- és nádor utczák lakóinak szól, mint a­mely utczákon vasárnap délután a díszmenet átvonul. A tűzoltóság egy civilizato­­rikus tényező, „tornászat“ egy neme, mely köz­hasznúságát, életre valóságát nálunk is az imént oly fényesen bebizonyitá. Örvendetes jel, hogy az önkénytes tűzoltóság magyar városainkban is mindinkább terjed, hogy a magyar ifjúság is mind nagyobb számmal olyféle férfias gyakor­latokkal tölti a hivatásából fennmaradt szabad időt, minőket a tűzoltóság sikeres valósítása szükségessé tesz. Szívélyesen üdvözöljük tehát a tűzoltó szövetséget Pesten, s melegen ajánljuk ez ügyet községeink, városaink figyelmébe ! (A pozsonyi ev. lyceum.) Pozsonyból írják nekünk : A folyó évi tavasz és nyár eleje folytán több panasz merült föl a lapokban, a „Pesti Napló “-ban is, a pozsonyi evang.­lyceum ellen. Annak idejében nem akartuk ezeket szel­lőztetni. Annál nagyobb örömünkre szolgál most tudathatni a közönséggel, hogy biztos remé­nyünk van, hogy a hírlapokban felhozott, vala­mint az ott nem említett bajok meg fognak szűnni, miután e régi jó nevű intézet igazgató­jává a leléptetettnek helyébe Csecsetka Sá­muel erélyes tanár választatott meg, ki, a­mint megválasztatásakor ígérte, úgy már eddig is ta­núsította, hogy a becsúszott visszaéléseket ko­molyan meg akarja szüntetni, s általában a lyceumot ismét azon polczra emelni, hol kez­dettől fogva a legújabb évtizedig tündöklött. A mint az uj igazgató urat ismerjük, nem is kételkedünk, hogy e nemes czélt néhány év múlva valósítva fogjuk látni. — L. J. (H­odossy Imre) kisszebeni (Sáros vm) képviselő, ki nem­régiben e város díszpol­gárává választatott, f. hó 9-én Kis-Szebenbe érkezett; délben nagy diszebéd volt a város fő­­birájánál, ebéd után pedig a nemzeti lobogók­kal földiszitett városházban taraczk durrogatá­­sok között népgyülés tartatott, melyen képvise­lőnk mint polgártárs városunk polgárainak be­mutatta magát és lelkesen fogadott beszédében megköszönte a kitüntetést, melylyel e város őt illette és megígérte, hogy mint egyszerű polgár is fölajánlja szolgálatait e városnak valamint a közhazának. — Szólott még ezenfelöl a polgár­mester, főjegyző és gymnasiumi igazgató, mind­nyájan megköszönték a képviselő úrnak Kis- Szeben külön-külön ágakban való fölvirágoztatá­­sára tett fáradozásait. — Ezután képviselőnk körünkből távozott, magával vivén teljes bizo­­dalmunkat. (Újvidék ismét demonstrál.) Mint a „Zasztava“-ban olvassuk, Lénárd Máténak főis­pánná történt kineveztetése. Újvidék város kép­viselő testülete részéről — dr. Gavlovits István, Újvidék város országgyűlési követe indítványá­ra — elégületlenséget vétetett tudomásul; egy­úttal határoztatott, hogy az újvidéki követ az országgyűlésen interpellálja meg a minisztert, miért kerülte ki ez alkalommal a városi főispá­nok kinevezéséről szóló törvénynek értelmét. (?) — Egyébiránt bár­kit is nevezett volna ki a kormány, kinevezhető egyén bizonyára nem nyerte volna meg az újvidéki agitátorok tet­szését. (A Dar-Cin feletti polémiák e­p­i­­­o­g­j­a.) Megkerestettünk a következő nyilatkozat közlésére: Alulírottak ezennel bizo­nyítjuk , hogy dr. Hermann A­d­o­l­f úr­tól a „Pesti Napló“ 209. számában Győrffy Gyula úr ellenében használt sértő kifejezések miatt a mai napon személyes elégtételt kérvén, ő előttünk kijelenté, hogy Győrffy Gyula urat sérteni nem akarta, és hogy általában és igy ezen esetben sem hajlandó személyes elégtételt adni. Pest, 1871. sept. 15. B. Simonyi Lajos s. k. Gromon Dezső s. k. (Nyilatkozat.) Dr. Hermann Adolf úr Dal-Cin Regina asszony gyógyításai becsmérlé­sére írt legújabb czikkében egy általa meg nem nevezett orvosra hivatkozva, jónak látta azt ál­lítani, hogy Mária leányom most is csak oly sánta, mint a minő Dal-Cin gyógyítása előtt, és hogy most is csak lábujhegyén járna. Bármeny­nyire kerültem a hirlapi vitát, az igazság érde­kében kénytelen vagyok kijelenteni miszerint Hermann Adolf úrnak idézett állításai telje­sen valótlanok, mert leányom beteg lába Dal Cin műtéte folytán annyira megjavult, hogy a szemmel látható eredményt kétségbe vonni nem lehet, és én mint atya tökéletesen meg vagyok elégedve azon eredménynyel, melyet leányom Dal Cin áldásos kezének köszönhet. Pest, sept. hó 15-én. Gillming Márton. (A rendőri közegeknél alkalma­zott honvéd-tartalékosok) mindkét kormány közös megállapodása folytán a hadgya­korlatokhoz nem fognak behivatni, de azon honvédeknek, kik nem a tartalékhoz tartoznak, a bolhivásnak engedelmeskedni kell. (B e n z a Ida k. a.) ma délelőtt Szt.-Pé­­tervárra utazott. Többszöri fellépését az gátolta, mert díszítmények hiányában, melyek tudvale­vőleg elégtek, azon operákat — melyekben a művésznő fellépni ígérkezett — j­ó ideig adni nem lehet. (A nemz. színházban),mint jelentettük, holnap szombaton megnyittatnak az előadások. Színre kerül : „A zsidónő“ opera. Holnapután, vasárnap, az orsz. tűzoltó-szövetség tiszteletére „A peleskei nótáriusát adják elő. Hétfőn : a pesti önkénytes tűzoltók tőkéjé­nek gyarapítására. „Hamlet“ opera 4-ik felvonása, s ezzel: „Apró félreértések“ vígjáték 1 felvonásban. — A bizottmány, mely a nemz. színház raktárában a tűzvész folytán támadt károsodást számba veszi, a belügyminisztérium, az első magyar biztosító társulat, a szinház egy­­egy tagja áll, kiken kívül a szinház intendánsa is rendesen részt vesz a bizottmány munkálatai­ban. A bizottmány már tegnap kezdette meg a leltározást s ma késő estig folytatta. A munka még vagy két napot fog igénybe venni. (Két pálinkabarát.) Magyar An­drás és Mender Mihály jenői juhász bojtárok a jenői korcsmáros fészerébe lopództak és ott egy hordó szeszből kulacsukat megtölteni igye­keztek ; de Magyar vigyázatlansága folytán a szesz meggyuladt, a tűz hamar elharapódzott és nemcsak a fészer, hanem az istálló és egyébb gazdasági épületek is figtek el- A két tolvaj is zajt vesztett, mert előbb két hónapig égési sebekkel kínlódtak, azután még a törvényszék ítélte el őket s pedig Magyart 9 havi, Mendert 6 havi fogságra; a legfőbb törvényszék az elsőnek büntetését 3 hónapra szállította le, de a másik­nál az első bíróság ítéletét helyben hagyta. (Egyházi javak Oroszország­­b­a­n.) Az orosz kormány a Kaukázusban, ne­vezetesen Grúzia, Imeretia és Guria kormányzó­sági kerületekben az egyházi javakat a kincs­tári jószágokba bekebelezte s azon terheket, melyeknek fedezésére a nevezett egyházi javak jövedelmei forduttak, ezentúl az állam fogja viselni. (Egy tigris Moszkvában) Moszk­va környékén egy állatseregletből megszökött tigris a marhák és emberek közt nagy pusztítá­sokat vitt véghez. Ezen vad­állat 3 hét alatt 17 embert szaggatott szét s az egész lakosságot oly rémületben tartotta, hogy a moszkvai kormány­zó kénytelen volt hajtó vadászatot ellene elren­delni, de minden siker nélkül; nyomára soha sem tudtak akadni. Szerencsésebb volt azonban Rabenek moszkvai vadász, ki mint jó lövész és bátor ember ismeretes. Ez kikutatta a tigris ta­nyáját, mely egy terjedelmes mocsáros csalitban volt, hogy a vadat kicsalja rejtekhelyéből,meleg bikavért öntött a csalit szélére s azután egy bo­kor mellé lefekvén, várakozott, a vad megérezte a vért, s nemsokára ki is jött a szabad térre, a lövész rálőtt oly szerencsésen, hogy második lövésre a fenevadat leterítette. A nép örömében Rabeneket diadallal kisérte Moszkvába. Helyi hirek. (Udvari c­z­­­m.) Leitner T. Ferdinánd pes­ti pénzváltó czégtulajdonosa „udvari“ czímet nyert. (Orosz életlap Pesten.) Az eddig Ungvárit határozatlan időben megjelent orosz satyrikus lap „Szova“ ezentúl Pesten Rimák Viktor tulajdonos, felelős szerkesztősége alatt fog megjelenni. (Elkobozott dinnyék.) A városi rend­őrség ma reggel egy szekér éretlen görög diny­­nyét elkobozott és megsemmisített. (Pest városa pere az osztrák á­l­­lamvasuttársasággal.) Pest városának a cs. k. osztrák állam vasúttársasággal a közleke­dés elől a társaság által elzárt két szivatera ki­nyitása iránti, már évek óta folytatott perében, mely miután az ügy különféle közigazgatási ha­tóságok által, hol megfordult, el nem intéztet­­hetett, most Pest vármegye törvényszéke mint delegált bíróság által tárgyalta­k, szakértők közbenjöttével f. hó 7-én tartatott meg a szemle annak megállapítása végett: 1. Szükséges-e a két szivateza elzárt részének, és a közlekedé­si útnak kinyitása gyalogosok, marhák, könnyű és terhes szekerek átkelése végett, és 2. mily nemű építmény szükségeltetik az említett köz­lekedési út megnyitásához s különösen a pálya­tér áthidalása mennyiben felel meg e czélnak ? Pest város részéről mint szakértők Reitter Fe­rencz és Vecse­y Sándor, a társulat részéről Golcz Ferencz és Reschler Vilmos neveztettek meg. Az eljáró megye részéről Diescher József mint szakértő, a szemle foganatosítására pedig Zimányi Alajos törvényszéki bíró küldettek ki. A szakértők megesketése után a bizottmány kiment a helyszínére és ott a szemlét megette. A vasuttársulat részéről azon óhaj fejeztetett ki, hogy ezen ügy békés után intéztessék el, az egyezkedési tárgyalások befej­eztéig azonban a per függőben tartassák. (A pestvárosi poroszlók­ is kez­denek már strikeolni. Jelenleg egy poroszlónak évenkint 300 frt fizetése és ruházata van, ha pedig napszámba megy, két annyit keres. A fő­­kapitányság most ismételve kéri a tanácsot, hogy a poroszlók fizetését legalább i. e. sept. 1-től 30 frtra emelje havonként, mert ezek máris tömegesen kérik elbocsáttatásukat, úgy hogy a század létszáma tavasz óta negyedrészre apadt. A tanács az ügyet a közgyűlés elé fogja terjesz­teni. A rendőri szolgálat minden esetre veszé­lyeztetve van, habár más részről tény az, hogy Pest városa csak azért nem telj­esíti e kérelmet, mert a város költségvetése ez évre teljesen ki­merült. (Az izraeliták számára) Pest városa által a kerepesi temető mellett legközelebb át­engedett terület átengedési feltételei iránt, most folynak a tárgyalások Pest városánál, s ez alka­lommal határozottan ki fog jelöltetni a nap, me­lyen túl a régi zsidótemetőben temetkezni többé nem szabad. Érdekes tudni, hogy a pesti zsi­dók hajdanában Ó-Budán temetkeztek, 1794-ben azonban a váczi vonalon kívül ingyen kaptak temetőhelyet, melyért azonban önként ajánlot­tak bért, még pedig a múltra is, azon okból, mert vallási törvényeik szerint a temetkezési helynek a halott tulajdonának kell lenni. Ké­sőbb ezen temető megszűnt, s a hitközség új te­metőért folyamodott, még pedig úgy, hogy azt tulajdonul megvehesse. Ennek folytán 1808-ban 2100 váltósrtért 1600 négyszögölet kaptak. 1839-ben 1000 négyszögöllel nagyobbittatott meg e terület. (Nagyon fél a kolerától.) Weinber­ger Adolf pesti kávés a bünfenyitő törvényszék által 8 havi fogságra ítéltetett, de a legfelsőbb törvényszék 3 hónapi fogságra szállította alá a büntetést és e hó 15-én kellett volna fogságát megkezdeni, de Weinberger folyamodott, hogy egészségi szempontból halasztassék el fogsága, mert a város által kiadott rendeletből kiviláglik, hogy csak úgy marad ment valaki a kolerától, ha rendes életmódot folytat, a­mi természetesen lehetetlen, ha most bezárják. Iskolai jelentések. (Iskolai jelentés.) A pesti reform, főis­kolában az 1871/2-ik iskolai évre a beiratások oct. 2.3.4 én d. e. 8—12-ig és d u. 2 -4-ig tar­tatnak meg ; oct. 5-én pedig a tanévet megnyitó isteni tisztelet után a tanítások azonnal megkez­dődnek. A javító vizsgák, valamint a magánta­nulók vizsgái is csak a beírás ideje alatt a tanári kar által meghatározandó órákban fogadtatnak el. Kelt Pesten, 1871. sept. 13-án. A pesti ref. főiskola igazgatósága. (A pesti nyilv. izr. leány-főtano­dában) a jövő tanévre való behratások folyó sept. h. 19-én, 20-án, 21-én délelőtti 9 órától 11- ig s délutáni 3 órától 5-ig fognak megtörténni.­­ Az ezen intézetnél újon megnyitandó V. osz­tályt látogatni óhajtó növendékek a fentneve­­zett napok utolsóján — csütörtökön — fognak felvétetni. Az igazgatóság. (A k. k. halasi ref. lyceumban) az 1871/2-dik iskolai tanévre a beiratá­sok f. évi october hó 1-ső napján kezdődnek meg, 2-dik, 3-dik és 4-dik napjain a felvételi, javitó és magán vizsgák fognak megtartatni, a rendes előadások pedig ugyan a hó 5-dik nap­ján fognak megkezdődni. Intézetünk előnyéül felemlíthető, miszerint a helybeli f. egyházta­nács által évek előtt felállított, s a tanári kar felügyelete alatt álló tápintézetbe, a belépni akaró ifjak, h­a­t o. é. forint havidíj fizetés mel­lett, tisztességes ellátásra felvétetnek. Az igaz­gatóság. A P. Napló magántáviratai. Konstantinápoly, sept. 15. A tegnapi „Tur­­quie“ közli azon irat tartalmát, melyet a sultán kabineti titkára, a sultán megbízásából a nagy­­vezírhez intézett. E szerint a sultán akarata, hogy a jogok védelme a reformok főalapját ké­pezze, melyekkel a nagyvezir meg van bízva. Az ország érdeke azt kívánja, hogy a nem egé­szen gyakorlati intézmények az ország szoká­sainak feláldoztassanak. Az elv, melynek a nagyvezirt ezen feladatában vezérelnie kell, ab­ban rejlik, hogy az igazság méltányosan legyen kiszolgáltatva, hogy a régi bizalom és biztonság lábra kapjon, és az igazságszolgáltatás érdemes és szakértő emberekre bizassék.

Next