Pesti Napló, 1871. október (22. évfolyam, 226-251. szám)
1871-10-25 / 246. szám
246. szám. Szerda October 25.1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. sírm. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetten levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal : Ferencziek-tere 7. isim földszint A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kisdia körüli panaszok, kiretetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: ▼agy helyben, házhoz hordva: Egérz évre . . . 21 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 8 , 60 kr. Két hóra .... 8 . 70 kr Egy héra ... 1 , 85 kr. Hirdetmények dija: • hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 80 ujkr. Nyilttéri 6 hasábos petitsor 26 ujkr. ii ■ Mánk ii i ' i Előfizetési felhívás „pesti imhi Előfizetési árak: Egész évre.........................22 ft. Fél évre.............................kft. Negyed évre........................5 ft 60 kr. HST Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt Pest, Ferencziek tere, 7. sz. alá küldendők. Pest, oct. 24. —z.— A bank- és valuta-kérdés megoldásánál — aaiit legközelebb kimutatni igyekeztünk — a valuta-kérdés tisztába hozatalára kell a fősúlyt helyezni, különösen tisztában kell lennünk az iránt: várjon és mikép lehet a valuta zilált viszonyait helyreállítani. A kérdés megoldásánál legalább röviden vissza kell nyúlnunk a múltakra, s a valuta ingadozásainak okát kell előtüntetnünk. Azon szoros kapcsolat, mely az osztrák nemzeti banknál mindjárt alakulása első perczeiben az állami igazgatás irányában keletkezett, igen természetesnek tünteti fel azt, hogy a bankjegyek viszonyára az állam minden megszorult pénzhelyzet alkalmával határozottan befolyt, s miután a folytonos pénzszűke miatt az államigazgatás mindegyre a nemzeti bankot vette igénybe, beállott a valuta elértékülésének korszaka, melynek súlyos voltát a birodalom valamennyi népei érezték. A baj elhárítása, illetőleg a valuta rendezése czéljából a reichsrath már 1862- ben megtette a szükséges lépéseket. Az 1862. decz. 27-diki törvény ugyanis jóváhagyta a kormány és a nemzeti bank közt kötött egyezményt. Ezen egyezmény szerint az állam a banknak összesen 221.768.734.2 p írttal tartozik; ezen adósságból 80 millió forint elválasztatott, mely összegért az állam a banknak kamatot nem fizet mindaddig, mig a bankprivilegium tart (1876 decz. vége), s ugyanezen időig évenkint a bank osztalékának 7%-ig leendő kiegészítése czéljából legfeljebb egy millió forintnyi átalányt fizet. Ha az állam 1876-ban a bankprivilegiumot meg nem hosszabbítja, akkor ezen 80 milliónyi adósságnak 1877. deczember végén leendő kifizetéséül egy kötelezvény szolgáltatk ki. A többi államadósság 1866. december végéig a banknak visszafizettetni fog. Egyúttal köteleztetett a bank, hogy ezentúl 200 millió írton felül kibocsátandó minden jegyeit ezüsttel fedezze (egy negyedig arany fedezet is engedtetett) és 1867-től kezdve jegyeinek készpénzzel leendő beváltását kezdje meg. Ez volt a bankvaluta rendezésének terve, melyet mindkét részről pontosan mégis tartott a két szerződő fél — amig lehetett. Az 1866-iki osztrák-porosz-olasz szerencsétlen háború ugyanis a szépen kigondolt tervet szerencsétlen pénzügyi műveletek folytán ismét meghiúsította. Az állam ugyanis 1866. május 5-én megfosztotta a bankot 1 és 5 forintos bankjegyeknek kibocsátásától és e bankjegyeket államjegyekké nyilvánította; — megsértetett tehát első ízben az 1862-iki szerződés. Nemsokára 1866. julius 7-én az állam-kormány felhatalmaztatok 200 millió frtnyi kölcsön felvételére vagy ugyan oly öszegig államjegyek kibocsátására. Ezen kölcsön egy részének fedezésésére az állam a bankot kényszeritette, hogy 60 millió forintnyi bankjegyeket szolgáltasson át néki — megsértetett tehát másodszor az említett egyezmény, mert a bank kényszerittetett az államnak kamatnélküli kölcsön nyújtására. 1866. augustus 25-én az államigazgatás felhatalmaztatok szükség esetén 25 és 50 frtos államjegyeknek kibocsátására — megsértetett tehát harmadszor is az illető egyezmény. Mindehhez járul, hogy az említett súlyos viszonyok mellett s a háborús szerencsétlen kimenetele folytán szó sem lehetett arról, hogy az állam az 1862-iki egyezményben elvállalt kötelezettségeinek eleget tegyen, az az, hogy az adósságtörlesztési részleteket fizesse , és igy az egész 1862-iki egyezmény teljesen meghiúsult s a valutarendezés abbanhagyatott. Ezek főbb vonásai a viszonyoknak, melyek közt jelenleg is vagyunk, és melyek a valutarendezés kiindulási pontjául szolgálnak. A valutakérdés ugyanis jelenleg csak úgy oldható meg, ha az osztrák államigazgatás által az osztrák nemzeti bankjegy forgalmában előidézett viszásság elháríttatik. Bármint tekintjük is a dolgot, ez a kiindulási pont. Igaz, Magyarország nem ismerte el soha az osztrák nemzeti bank privilégiumát, de erről nincs is szó a valutarendezés alkalmával, hanem szó van igenis az osztrák államigazgatás által a bank irányában tett adósságokról . Magyarország máris határozottan elvállalta a „közös jótállást“ az államjegyekből és a váltópénzjegyekből összesen 312 millió frtot tevő (sőt a sóbányajegyek átváltoztatása által 400 millió frtra szaporodható) függő adósság tekintetében (1867. XV. 5. §.) ; csak a föntebb említett 80 millió frtnyi bankadósság irányában nem jött létre eddig semmi törvényes egyezmény. És e pont az, mely eddig legtöbb oldalról ellenkező nézetű felfogásra adott alkalmat. Annyi kétségtelen, hogy azon pillanatban, midőn Magyarország a jogilag soha el nem ismert bankprivilégiumot tényleg sem fogja elismerni, az osztrák kormány fel fogja állítani a 400 millió adósság kérdését , melyért Magyarország jótállást vállalt Csak ujjhegygyel akarunk mutatni ezen kérdésre, s csak röviden figyelmeztetünk, hogy ennek szemmel tartásával lehet leginkább megérteni a magyar kormánynak az osztrák nemzeti bank irányában eddig követett eljárását. A magyar kormány ugyanis tudvalevőleg már 1867. márczius 8-án az osztrák pénzügyminisztériummal kötött egyezmény 18 pontjában kinyilatkoztatta, hogy az osztrák nemzeti bank jogviszonyait, mindaddig, mig azok az országgyűlés bizottsági operátuma által egyezményileg hozandó határozatok folytán nem lesznek szabályozva, sem közigazgatási, sem törvényhozási uton nem fogja zavarni (behren.) Ezen nyilatkozaton kívül ugyanazon év September havában az 1867: XII. törvényczikk által közös egyetértéssel tárgyalandó ügyek megbeszélése alkalmával a bécsi pénzügyminiszternek a magyar pénzügyminiszter megígérte, hogy mindaddig, mig közös megegyezéssel a bank- és a jegyügyben újabb törvényes intézkedések nem hozatnak, az osztrák nemzeti bank szabadalmait Magyarországon figyelemben tartja. Ezen viszonyok alapján történt a magyar pénzügyminiszter és a kormány beleegyezésével a banktőkének reductiója, és a bankadónak a múlt nyáron történt megváltoztatása. Eddigi nyomozásaink tehát azon következtetésre jogosítanak fel, hogy az eddigi alapon a valuta rendezése csakis az osztrák törvényhozással közösen oldható meg, mit különben az Ausztria és Magyarország között fenforgó szoros forgalmi összeköttetések — legyünk bármily közjogi viszonyban Ausztriával — szintén sürgősen tanácsolnak. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A cseh államjog. Jogtörténeti tanulmány. (Das böhmische Staatsrecht und die Entwickelung der oesterreichischen Reichsidee vom Jahre 1627, bis 1848 von Dr. Hugo Toman, ausserord. Mitglieds der königl. böhm. Gesellschaft der Wissenschaften. Prag, 1872.) IV. A tizennyolczadik század második felében az osztrák politika leleplezetlenül lépett fel azon szándékával, hogy a még létező rendi és alkotmányos intézményeket eltörölve, vagy lényükből kiforgatva, az összes osztrák-cseh tartományokat egyesítse, s az uralkodói absolutizmus alá hajtsa. A kormány e politikáját nagyban elősegíti az aristocratia az időbeli mély hanyatlása. A nemesség elmaradt a kor műveltsége mögött, a divattá vált kicsapongó élet és franczia fényűzés vagyoni állapotának alapját is megingatta, az önkormányzat s az alkotmányos jogok iránti érzéket a kényelem és érvhajhászat kiölte belőle, s így az uralkodók minden akadály nélkül valósíthaták meg absolutistikus célzataikat. A tartománygyűlések a rendek igen csekély részvételével tartottak, megszavazták ugyan a királyi propositiókat, de már Mária Terézia az összes közigazgatást, pénzügyi kezelést s igazságszolgáltatást a tartománygyűlés eddigi jogainak mellőzésével udvari decretumok, resolutiók, rendeletek stb. útján alakította át. A rendek 1748-ban formálisan lemondottak eddigi jogukról az ujonczmegajánlás és remonda körül. 1761-ben a cseh rendek küldöttsége az osztrák tartományok küldöttségével Bécsben 18 milliónyi adósságot vállalt el. Ezen időben a két államrész küldöttsége már együttesen tanácskozott s egy testet képezett. Királyi teljhatalommal egyszersmind több új adónem hozatott be Csehországba. A tartománygyűlés competentiája tehát a lehető legszűkebb körre szoríttatott. Az incolatus, a szabad költözködés s a jobbágyság viszonyai már Mária Terézia idején az egész birodalomban azonos elvek alapján szabályoztatott és pedig a rendek közreműködése nélkül. Ugyanez történt a censurával s az egész közoktatásügügyel, mely az egész birodalomban egy Bécsben alkotott bizottság felügyeletének adatott át. Az iskolák berendezése ugyanazon szabványok szerint történt mindenütt s az anyanyelv alatt a német nyelv értetett. 1776 után csak a német nyelv tudásáról bizonyitványnyal bíró tanulók vétettek fel a gymnasiumokba. Ezen német iskolarendszer 1848-ig majdnem változatlanul fenmaradt Cseh- és Morvaországban. Az igazságszolgáltatás hasonló átalakításnak volt kitéve. 1749-ben a közigazgatás rendeletileg elválasztatott a törvénykezéstől. Bécsben az öszszes cseh és osztrák tartományok számára közös legfőbb törvényszék állíttatott fel s 1753-ban parancs adatott ki általános polgári és büntető törvénykönyv készítésére. Általában egyenlő intézmények hozattak be minden tartományban. Az összes tartományok uniformizálására több cseh intézmény az örökös tartományokba vitetett át. A közigazgatás egészen bureaucraticus alapon szerveztetett,melynek szálai Bécsben folytak össze. A cseh és morva udvari cancelláriákat megszünteték s helyébe egy Directorium in publicis ex cameralibus állíttatott fel az egész birodalom számára. Az ország uj közigazgatási kerületekre osztatott stb. Mint ezekből látható, Mária Terézia alatt a belügyek, pénzügyek és az igazságügy az összes osztrák tartományok közös ügye volt s bécsi központi, minden örökös tartományra kiterjedő hatóságok által kezeltetett. Már előbb közössé alakult a kül- és a hadügy s igy részint a rendek, az alkotmányos factorok nyit beleegyezése, részint lehetetlensége folytán a cseh korona tartományainak igazgatási és belszervezeti különállása már ez időben megszűnt. A cseh és osztrák tartományok reáluniója bevégzett ezénynyé vált. Az 1760-ban fölállított központi államtanács, melynek hatásköre az összes tartományokra kiterjedt, jelzi az uralkodói absolut uralom idejének kezdetét. Eddig az absolutismusnak bizonyos patriarchális jelleme volt. II. József császár a meztelen önkény uralmát honosította meg, melynek volt ugyan bizonyos humanisticus jellemvonása, de miután egy agyrémszerű elmélet szerint, nem tekintve a létező viszonyokat és szükségleteket, akarta az egész osztrák birodalmat újjáalakítani, még súlyosabban nyomta a népeket, mint az előbbi. A kormány kiemelte az államot katholikus jelleméből s helyette a német bélyeget nyomta reá. Mint II. és III. Ferdinánd a birodalom népeinek erőszakos katholizálása, úgy II. József az erőszakos germanizálás által akarta a birodalmat nagggyá és hatalmassá tenni. Csehországban a rendi alkotmány utolsó maradványai is eltörököltettek, az ország egész igazgatása kiforgattatott. Körülbelöl ugyanaz történt Csehországban, mi 1780 és 1789 közt Magyarországban. Mint itt, úgy ott is élénk reactiót keltettek a reformok, s II. Lipót által a régi állapot visszaállíttatott. Azonban ez alatt a Mária Terézia alatti Állapot értetett s a rendeknek csak azon jogai, melyekkel 1764-ben bírtak, adattak vissza. 1791-ben a krály a rendekhez leiratot intéte,melyben következő passus fordul elő: „Hogy a törvényhozásnál biztos vezérfonállal birjon, ő felsége fogja tárgyról tárgyra azon alapelveket meghatározni, melyek egyformasága által a monarchia összes tartományainak közigazgatása, egysége fenmaradjon.“ Az új alkotmmányos állapot azonban csak igen rövid élettartammal birt. 1794-ben a kormány ismét az absolutismus terére lépett, melyet 1848-ig többé el nem hagyott. A háború zajában az alkotmányos testületek szavára senki sem figyelt. A tartománygyűlés évről-évre megajánlá ugyan az adót, de a kormány az ország rovására és megkérdezése nélkül tömegesen csinálta az adósságot, azonkívül papirospénz-özönnel árasztá el a birodalmat, mi 1811-ben roppant catasrophára vezetett. Az igazságszolgáltatás a rendek hozzászólása nélkül szerveztetek. A király kijelenté, hogy a politikai testületek jogait és kiváltságait elismeri, „mihelyt azok a közjóléttel nem ellenkeznek.“ Azon okmányban, melyben Ferencz német császár e czimről lemondott s az osztrák császári czimet felvette, csak „az egyesült osztrák államtest“-ről létezik említés. 1815-ben ezen egységes államtest a német szövetségbe lépett, a nélkül, hogy az egyes tartományok az uralkodó által megkérdeztelek volna. A cseh tartománygyűlés ugyan megmaradt, de semmi önálló tevékenységet nem fejtett ki s csak a negyvenes években intézett néhány desideriumot a trónhoz, mely azonban mind pium desiderium maradt. Ezek a cseh államjog alakulatának phasisai az osztrák ház uralkodása alatt. Mint láttuk, a cseh alkotmány nagyobb ha a rendek beleegyezésével már II. Ferdinánd, de még inkább Mária Terézia idején gyökeres átalakításon ment át s az osztrák és cseh tartományok unificatiója a XVIII-dik században befejeztetett. Ily körülmények közt az államjogi különállás követelését egyedül és kizárólag a történeti jog alapjára fektetni, kissé túl merész dolog. Ha tekintetbe veszszük, hogy Csehország különállása nagyobbára a rendek nyílt vagy hallgatólagos beleegyezésével veszett el, ha tekintetbe veszszük, hogy a történeti jog érvényének is van bizonyos előfeltétele és időbeli határa, úgy az ítélet, melyet a józan közvélemény a cseh követelések felett a történeti jog szempontjából hozhat, a csehekre nézve kedvező alig lehet. Nem egyedül a durva erőszak, nem egyedül az uralkodói önkény szüntette meg a cseh alkotmányt. A nemzet vagy akkori törvényes képviselete, a rendek nem tudták megóvni jogaikat, főleg azért, mert a jogok iránt érzékkel nem bírtak, s így a mai állapot előidézésében az országnak magának is jelentékeny része van. Pest, okt. 24. Egybe akarunk állítani néhány lapnyilatkozatot, melyekből a készülődő események arányai előre láthatók. Mindenekelőtt azon kérdés vonta magára, figyelmünket, hogy melyek azon részletek, mikben Batist s Andrássy megállapodtak. A „N. Fr. Pr.“ e négy pontot sorolja elő : 1) A magyar kiegyezés nem eshetik semmi utólagos elismerés alá. 2) Az erre vonatkozó törvények csak azon után változtathatók meg, amelyen hozattak. 3) Az osztrák tartományok államjogi állása felett már az alkotmány döntött. 4. A kormány a leiratban nem ígéri meg, hogy az alaptörvényeket mint kormányjavaslatot terjeszti elő a reichsrathnak. Megvalljuk, hogy a két első pontot valószínűnek tarjuk, a két utóbbit nem. A két utóbbi pont ugyanis határozottan osztrák belkérdés, s azokban sem Beustnak, sem Andrássynak semmi szava sincs. A prágai lapok s a „Vaterland“ tudósításai ellenkezőleg hangzanak, s úgy látszik, hogy ezúttal közelebb járnak a valóhoz. Ezek szerint gr. Andrássy csak is a magyar kiegyezésre vonatkozó pontokat hangsúlyozta, s a „Waterland,a mely e kifogásokat csak „formálisaknak“ jelzi ugyan, kijelenti, hogy e tekintetben a csehek készek engedni, de azon követelményt, hogy a decemberi alkotmányt ismerjék el, mint egy férfit fogják visszautasítani. Ebben csoportosul mindaz, amit az előttünk levő lapokban figyelemre méltónak találunk. Ezen felül a „Kölnische Ztg.“ egyik sugalmazott bécsi levelében az egész válság érdekes elemzésére bukanunk, mit azonban csak közelebb ismertetünk meg. Végül még csak azt, hogy ma Budán minisztertanács tartatott, ez azonban csakis belügyekkel foglalkozott, mit az országgyűlés legközelebbi (szombaton megnyitandó) ülésezése igen szükségessé ten. (Ered. sürg.) Bécs, oct. 24. A válság épenséggel nincs befejezve. Hohenwarth gróf ugyan elfogadta Andrássy-Beust föltételeit, de valószínűleg Rieger és Clam-Martinitz hozzájárulásától tette függővé végleges elhatározásait. A cseh pártvezérek pedig a „Vaterland“ mai nyilatkozata szerint a megállapított feltételeket nem fogják magukévá tenni. (?) Bukarest, October 19. (Saját levelezőnktől.) (V.) Majdnem egy éve, hogy Andr is itt német nyelven lapot szerkeszt, czíme: „Der freie Orient“, mely miután a legkülönfélébb átalakulásokon ment át, újabb időben különös feladatává tette, valamennyi a szent István koronájához tartozó nemzetiségeket a magyarok ellen izgatni. Eredeti czikkek Zágrábból, és saját vezérczikkei kigyót-békát hánynak a magyar államférfiak ellen; e mellett a horvát, szerb, tót és más állapotok oly hamis és irányzatosan ferdített színben tüntetnek fel, hogy e szájhősködések olvasásánál, melyeket még a „barbár“, „ázsiai“, „zsarnok“ és a többi hangzatos nevek ékítenek, az a kérdés merül fel, ugyan milyen czélból teszi ezt a „Freie Orient“ ? Mert hogy eredeti czéljától, a szláv érdekeket a keleten képviselni, már rég eltért, egyebek közt már az a körülmény tanúskodik, hogy két évnegyeden át mindennemű érdeket képviselt, úgymint Francziaorzágét, Poroszországét, Oroszországét, Lengyelországét, stb., sőt egy időben Törökország és Romániáért. E rejtélyhez a kulcs „a csengő argumentumok“ édes hangjában fekszik, és valóban, épen nem csodálkoznánk, ha legközelebb a „Freier Orient“-ben a pesti kormány mellett meleg vádiratot olvasnánk! Az országnak fő életkérdései, mint például a romániai vasutaké (Straussberg), a kamráknak összeülése alkalmával (oct. 29.) sürgős elintézésre várnak. E hó 11-ikén ült együtt a Strousberg ügyben a választott bíróság és ebben kimondatott a Stroussberg-féle concessió megszüntetése ; most a kamrának csak az ítéletet kell helyben hagyni és utólagosan a romániai vasúti kötvények birtokosainak fősyndikátusával megegyezni. E közben Straussberg itt még egy csínyt akart elkövetni. T. i. itteni képviselőinek, kik a vasúti igazgatóságot képviselik, kiadta a rendeletet, hogy minden a porosz consortiumnak romániai vállalataira vonatkozó ügyiratait titokban szállítsák át a határon. E rendelet csak részben teljesítetett. Kilencz láda, melyekben ez iratok foglalva voltak, Gyurgyevóba megérkezett, és ott azon pillanatban, midőn hajóra szállítandók voltak, a kormány által lefoglaltattak. E tény méltó példája annak, amit eddig a botrányos perben tapasztaltunk. A szavazatok többsége, mely itt az ország véleményét képviseli, a porosz üzér elleni méltó haragját egyszersmind az uralkodó fejedelemre is terjeszti ki, és mindkettőt ez okból azonosítja, mivel ez utóbbi földijét igen melegen, sőt melegebben mint illett volna, pártfogás alá vette, így például az ellenzéki lapokban most olvasható az. évi márczius 23-iki titkos ülés jegyzőkönyve (ez ülés a Slatineanu-teremben tartott német ünnepélyre következő napon Yon Ghika kabinet bukása alkalmával tartatott.) Tudvalevőleg a fejedelem akkor kijelentette, hogy leköszön, ha a következő feltételek nem teljesítetnek : egy általa választandó minisztérium ; a budget-nek megszavazása két évre a Stroussberg-féle járadékkal egyetemben; a 75 milliomos kölcsön megszavazása és az államjavak eladása en bloc. ön tudja, hogy e hallatlan feltételek nem teljesítettek, mindazonáltal a fejedelemnek nem volt szándéka leköszönni. Most e körülményt minden irányban kizsákmányolják, és némi elégtétellel ismétlik Campineano képviselőnek az akkori titkos ülésben mondott beszédét, melyben a kamarát kéri, hogy ne szalaszsza el a jó alkalmat és fogadja el a fejedelem lemondását, s pedig annyival inkább, „mivel az országot gyűlöli és annak reményei és várakozásainak nem felelt meg.“ Hogy ily intermezzók nem alkalmasak arra a jelen pillanatban, hogy a fejedelem népszerűségét emeljék, az könnyen belátható. Szóval, feszülten várja a kormány a kamarák egybeülését, annak határozatait és a hozandó rendszabályokat. Pest, oct. 24. (A képviselőház pénzügyi bizottsága) ma délelőtt tartott ülésében folytatta és bevégezte a pénzügyminisztérium rendkívüli költségvetésének tárgyalását. Következtek tárgyalás sorában a Kőszénbányák. A diósgyőri bányára megszavaztatott 40,000 forint; a zsilvölgyire 250,400 frt. Ezt azon megjegyzéssel szavazta meg a bizottság, hogy e rovat 9. és 10. tételei „templomépítés és lelkészlak“ helyett iskola és imaházra változtattassanak át. Sótermelés, Máramarosi kerületre 154,500 frt. Erdélyi sóbányákra befektetésekre 118,203 frt helyett 27,200 frt törléssel megszavaztatott 91,300 frt. Selmeczbányai vasművekre 380,000 ft. Több rézbányának munka alá vételére 61,800 frt szavaztatott meg. Államerdők. Építkezésekre s más egyéb beruházásokra előirányoztatok 1.964,889 forint. A bizottság átvizsgálván e czimnek 194. tételét, a következőkben állapodott meg. A bizottság meggyőződött arról, hogy az államerdők megvédése, czélszerű s az eddiginél nagyobb mérvű hasznosítása tekintetéből az előirányzott rendkívüli kiadások nagyobb része szükséges , de tekintettel az 1872-ik évi költségvetésben mutatkozó súlyos hiánylatra, a beruházások egy részét elhalasztandónak véli. Azonban miután néhol a szükséges munkaerő hiánya, részint pedig az idő viszontagságai s más akadályok sem engednék a tervezett beruházások létesítését, az előirányzott összegből nagyobb törlést hoz javaslatba a bizottság, s miután az előirányzott összegnél a részletes törlés a viszonyok számbavétele mellett alig eszközölhető czélszerűen, átalányban véli ez összeget megszavazandónak, és a minisztert utasítandónak, hogy csak a legszükségesebbeket és semmikép el nem halasztható beruházásokat eszközölje. Az előirányzott összegekből 964,889 frtot törölvén, 1 milliót ajánl megszavazandónak. A budai államnyomda szükségleteire, nevezetesen építkezésekre felvett 150,010 frtot a bizottság törölte. Az aradi pénzügyigazgatóság új házára előirányzott 60,000 frt töröltetett. A pécsi állam épület átalakítására felvett 16,000 frt megszavaztatott. A budai Vízivárosban fekvő volt harminczadépületnek telkén épitendő kincstári épületre 200.000 frt. A budai országház nagyobbitására előirányzott 200,000 frt innen kivétetvén, a közmunkaminisztérium rendkívüli költségvetésébe tétetett át, s ott fog tárgyalás alá vétetni. A vajdahunyadi vár helyreállítására 100.000 főt előirányoztatott. A bizottság a helyreállítás tervezetének összes költségvetését és terveit kéri a minisztertől, mit az elő is terjesztett, mely alkalommal kitűnt, hogy a már megszavazott évenkénti 50,000 s így 150,000 frtnyi költségen kívül még hátralévő munkálati költségek 1.219,000 frtot tesznek, sőt hogy ha az előre nem látható költségeket 120,000 frtba hozzávesszük, 1.330,000 frtra megy az egész összeg, mely a teljes helyreállításra megkívántatik. A bizottság az ország jelen pénzügyi helyzetében nem véli megajánlandónak e nagymérvű költekezést, hanem csak arra kíván szorítkozni, hogy a már elkészült rész fedél alá hozassák, és az előhaladott munka fejeztessék be, s e czélra 50.000 frt törléssel 50.000 irtot szavaz meg. A gömöri ipari vasutak építésére mindenkint 100.000 írttal nyújtandó államsegély fejében