Pesti Napló, 1871. november (22. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-21 / 268. szám

— tökéjük meg lévén ezen iparüzlethez — a­mint látjuk , többnyire gazdag emberek. Egész máskép áll ez a kisebb községekben. Ott azt tapasztaljuk, hogy többnyire egy, és ritkán két ember az, a­ki azon tökével és a szükséges segédszemélyzettel rendelkezik, mely a mészá­rosüzlet viteléhez szükséges, és így ezen egy vagy két ember, a­helyett, hogy a nagyvárosok­ban látott üdvös versenyt idézné elő, inkább egyedáruságot gyakorol, mert módjában van, és ige, midőn a körülmények megengedik és érde­ke úgy kivánja, oly magasra csigázza fel a hús árát, hogy a közönség nem képes azt megvenni, és ha valaki beleavatkozik, akkor beszünteti az üzletet. Voltak számtalan esetek, hogy az illető szolgabírák, megnyittatván a­ szabad versenyt, a két helybeli mészáros előre kiküldötte embereit, és azoktól, kik a húst be akarták hozni, megve­tette és megakadályozta azt, hogy a közönség­nek húsa legyen. Ily kalamitások fordulhatván elő a községekben, hogy a hatóságnak ne legyen annyi joga, hogy a közönség érdekében intéz­kedhessés ezt czélszerűnek nem látja. Beismerte ennek a szükségét Irányi Dániel, midőn szükségesnek mondja bizonyos községek­nél az intézkedést. De abban nem osztja nézetét, hogy a község lakosságának számát kitétetni kívánja. Az intézkedés szüksége nem a lakosság számától függ, hanem a helyi viszonyoktól; Így lehetnek községek, melyekben 10.000 ember lakik, és mégis hamarább áll elő kalamitás, mint azon községben, hol ötezer ember lakik. Szónok ezen szám szerinti rendelkezést nem tartja szükségesnek, és czélszerűbbnek véli azt, hogy míg egyrészről mindenkinek szabadságá­ban álljon mészárszéket nyitni, úgy másrész­ről ott, hol baj van, a törvényhatóság a 33. §. értelmében a szükséges külön intézkedéseket megtehesse. Az eredeti szerkezetet pártolja. (Helyeslés.) Irányi és Majoros indítványai felett hosszabb vita fejlődött ki. Madarász József Majoros indítványát pártolja , ha­ ez el nem fogad­tatnék, az Irányiét. Erkövy Adolf előadó, a javaslatot védi, míg Tisza Kálmán, hogy az ily intézkedés speciális esetekre szoríttassék, ki­mondatni kívánja azt, hogy: „azon esetben,ha a húsmérés szabad gyakorlata mellett egyes köz­ségeknek hússal való ellátása állandóan biztosít­ható nem volna, jogában áll az illető törvényha­tóságnak az ily községeket illetőleg esetről-eset­­re külön intézkedést tenni.“ Ekkor meg van mondva, hogy nem lehet a törvényhatóságnak egész területére nézve intézkedést tennie, hanem csak akkor, midőn egyes esetek mutatkoznak, kell intézkednie, mert máskint azon községek hússal el nem láttatnak. Erre a ház Irányi és Majoros módosítványait elveti, Tiszáét elfogadja. Ezután a 34. és 35. §§-ok változatlanul elfo­gadtatnak. Következik a 36. §. Sütők, mészárosok és kéményseprők az elkezdett iparüzletet tetszés szerint félbe nem szakíthatják, hanem ha azt abbahagyni szán­dékoznak, kötelesek ebbeli szándékukat az ipar­hatóságnak bejelenteni, és ennek meghagyására az ipart még bizonyos ideig, jelesül sütők és kéményseprők legfölebb 4 hétig, mészárosok legfölebb 3 hónapig folytatni. Madarász József: A 6-ik sorban a „legfö­lebb“ szó helyett „legalább“, a 6-dik sorban „négy hétig“ helyett „két hétig“, és „három hónap“ helyett „egy hónap“ szók felvételét ajánlja. Irányi Madarász módosítványát pártolja, Tisza Kálmán a szerkezet mellett szólal fel, melyet a ház elfogad. Erre a 37. és 38 .§. elfogadtatnak. Következik a III. Fejezet: a segédszemély­zetről. A 39. §. elfogadtatik. Gyermekek, kik életük 12. évét még be nem­­ töltötték, tanonczoknak fel nem vehetők. Kivételnek csak az iparhatóság engedelmével­­ lehet helye, mely esetben köteles az iparos ta­­­ ronczát 12 éves kora betöltéséig a népiskolába rendesen járatni. P. Szathmáry Károly a második bekez­dést kihagyatni indítványozza. Miután a törvényhozás úgyis megszabja, mi­szerint a 12 éves korig, esetleg 15 évig minden­­ gyermek tanulni köteles Hogy ha 12 éven aluli gyermekek naponkint 5—6 óráig vannak isko­ ,­lában, azonkívül pedig ezen gyermekek men­- n nyire túl vannak terhelve a műhelyekben, hogy­­ azoknak elég ideje maradjon még arra is, hogy lec­kéjüket megtanulják, sőt hogy némileg talán saját fentartásukra szórakozást is szerezzenek­­ maguknak, az merő képtelenség, ennélfogva mihelyt a fent említett ellenvetések­nek legalább egy részéről már a múlt évben ér­tesültem, első teendőmnek tartottam, mielőtt azokra válaszolnék, az egész ügyet és kérdést lelkiismeretesen tanulmányozni, és a gazdasági oktatás módjait s eredményeit úgy a hajában, mint a lehetőségig a külföldön is megismerni. Ez volt egyik czélja a múlt év őszén Bajoror­szágban és Svájczban tett vándorlásomnak is, s e tárgyról szerzett tapasztalataimat kiadott ta­nulmányaim 143—191 lapjain közé is tettem. Hasonlóul főleg e kérdések tanulmányozásáért utaztam az idén Németországba (különösen Nürnberg vidékén, Würtembergben, Badenben) Belgiumban s kezdtem Hollandban. Mindenütt a gazdasági tanintézetek meglátogatásán felül, szerencsés voltam úgy a szaktanárokkal, mint a kormányoknál a gazd. oktatásügyeket intéző urakkal értekezhetni a gazdasági népoktatás kérdéseiről. Egyszersmind előadtam a nálunk szóban levő gazd. felső népiskolák tervezetét, valamint az e terv ellen felhozott ellenvetése­ket is. A mi kételyem magamnak is volt, azt e két utazásomban szerzett tapasztalásaim, ismereteim s nagy tapasztaláson kitűnő szakemberek báto­rításai eloszlatták. És a­mi nálam két év előtt csak logikai következtetés eredménye volt, an­nak legnagyobb részét a látott s hallott té­nyek és nyert értesítések positiv bizonyossággá emelték. Mielőtt a fentebb idézett aggodalmakra s el­térő nézetekre felelnék, röviden előadom az e kérdésről Belgiumban s Németország egypár államában szerzett ismereteimet.*) Madarász J. az eredeti szerkezetet sok­kal jobbnak tartja a szegény gyermekek sorsára nézve, azé­rt arra szavaz. A ház az eredeti szer­kezetet fogadja el. 41. §. A tanoncz felvétele írásbeli szerződés mellett történik. A felvétel alkalmával az iparos és a tanoncz szülői, vagy gyámja közt a tanidő tartama, a ta­noncz tartása és ellátása, a tandíj összege, vagy ha e helyett a tanidőnek meghosszabbítása köt­tetett ki, ezen pótidő tartama, s az ez által pó­tolt tandíj összege egyetértőleg megállapítandó. S­z­ü­b­­­ő Géza módosítványt nyújt be, hogy a második bekezdés azon szava után: „tartama“ beteendő volna, „a­mely négy évnél nem több.“ Azt hiszi, hogy e tan elegendő bármely mester­ség megtanulására a kevésbé értelmes gyer­meknek is. A ház Tisza László javaslatára az erede­ti szerkezetet fogadja el. A 42 - 43. §§ ok változatlanul elfogadtatnak. 44. §. Oly­­anon ezek, kik éltük 14. évét be nem töltötték, naponkint csak 10 órai,a­kik a 14. évet már elérték, 12 órai munkára, az iskolában töltött időt is beleértve, kötelezhetők, mindkét esetben azonban munka közben délelőtt és délután egy-egy fél, délben pedig egy egész szünóra tartandó,­és­ a tanonczők általában csak­is oly munkára szoríthatók, mely korukhoz ké­pest testi erejüknek megfelel. Irányi Dániel: Más országokban a felnőttek nem dolgoznak tovább 10 óránál. Jelesül Angliában ez a rendes törvényes munka-időtartam. Francziaországban kivételkép 11 óra, de az általános törekvés ott is a felé van irányulva, hogy ott is egy órával lejebb szállíttassák. De ezenkívül más hiányt is lát a törvényjavas­latban. Ha a tanoncz, ki tíz óra hosszat dolgozik egész nap, azután este tartozik még két órát ismétlési órákban tölteni, akkor először túlfeszíti erejét, másodszor az ezen törvényszakaszban ré­szére biztosítani kívánt előny tökéletesen elvész. Ezt nem akarhatta a 15-ös bizottság sem, minélfogva a jelen 5. helyett a következő szer­kezetet inditványozza: „oly­­anon ezok,kik éltük 14-dik évét be nem töltötték, [naponkint csak 9 órai, kik a 14 évet már elérték,10 órás mun­kára, az iskolában töltött időt is beleértve, köte­lezhetők.“ Mindkét esetben marad a szerkezet vé­gig és a 4. végére teendő ez: „ha az ismétlési ta­nítás az estéli órában a munka befejezése után adatik, annak fejében a munkaidő annyival megrövidítendő.“ Tisza Lajos nem fogadhatja el Irányi mó­dosítványát. Az Angliából vett példa igen is áll a gyárakra, de nem az iparos­ műhelyekre nézve. Fest Imre szintén az eredeti tét szerkezet pár­tolja. Azt hiszi, hogy ez nem oly szigorú rendsza­bály, nem olyan intézkedés, mely a gyermeknek akár erejét felülmúlná, akár testi fejlődését aka­dályozná. Madarász József Irányi módosítványát pártolja. Szavazáskor a szerkezet fogadtatik el és Irá­nyi módositványa elesik. 45. §. Éjjeli munkára, azaz esti 9 órától reg­geli 5 óráig tizenhat éven aluli tanonczok ál­talában nem alkalmazhatók; oly iparágaknál azonban, melyek üzlete éjjeli munka nélkül fennakadást szenvedne, az iparhatóság — te­kintettel a tanoncz test­ fejlettségére — meg­engedheti, hogy 16 éven aluli, de 14 évesnél nem fiatalabb tanonczok a 44. §-ban megsza­bott munkaóráknak legfölebb felét éjjeli mun­kában dolgozzák le. E­z-t ekként kivánja módosíttatni: Éjjeli munkára, azaz esti 9 órától reggeli 5 óráig nők és tizenhat éven aluli tanonczok álta­lában nem alkalmazhatók; oly iparágaknál azonban, melyek üzlete éjjeli munka nélkül fen­­akadást szenvedne, az iparhatóság tekintettel a tanoncz testi fejlettségére —megengedheti,hogy 16 éven aluli, s 14 évesnél nem fiatalabb fino­­mű tanonczok legfölebb 3 óra hosszat éjjeli munkában dolgozzanak le. Szüllő Géza : Miután az iparos és a tanoncz közötti viszony kölcsönös szerződésen alapul, a munkaidő kor­látozását ezeknél el nem ismerheti. E tekintetben tehát nézete az, hogy ezen 45- ik §-ban foglalt intézmény elavult intézmény, ez a középkorba és nem a XIX-ik században való és ennek következtében kihagyását indítványozza. (Ellenmondás.) Horn Ede: Szüllőnek felelve előadja, hogy az államnak­­ e téren oltalomba kell venni az erőst a gyenge­­ ellen. A nők munkaidejét szintén korlátozni­­ akarja; név szerint azt kívánja, hogy a nők éjjel 3 óránál tovább ne dolgozhassanak. Az angol törvényhozás szintén megengedi ki­vételes esetekben a gyermekeket és nőket éjjeli munkára alkalmazni, de tekintettel arra, hogy az éjjeli munka sokkal fárasztóbb és sokkal ár­talmasabb az egészségre, mint a nappali munka,­­ azt mondja, hogy a két éjjeli munka óra neki 3 nappali munka órába számíttatik be. Ez na­gyon helyes és kívánatos intézkedés, és semmi kárt nem okoz az illető iparűzőnek. Ha tehát a t. ház hajlandó azon elvet elfogadni, melyet­­ Irányi kifejtett, szónok azon módosítást ajánla­ná, hogy ha már éjjeli munkát kell végezni, két éjjeli óra 3 nappali órának számíttassák be. 5 Madarász József Irányi indítványát pár­tolja. É­r­k­ö­v­y Adolf előadó a szöveget védi, mely , elfogadtatik, és igy valamennyi m­ódosítvány elesik. 46. §. A tanoncz az iparosnak, illetőleg üzlet­vezető helyettesének a reája bízottakban enge­delmességgel tartozik, és ha az iparos házában élelem és lakással láttatik el, 18 éves koráig atyai fegyelem alatt áll. M­á­­l­y­u­s Arisztid inditványozza, hogy ezen szavak helyett: „18 éves koráig atyai fegyelem alatt áll,“ tétessék a következő szövegezés: „18 éves koráig azoknak atyai fegyelme alatt áll.“ Szüllő Géza pedig helyette ezen kifejezést ajánlja: „A­mig tanoncz, atyai fegyelem alatt áll.“ Madarász József a 18 éves helyett 16 évest kíván létetni. A szerkezet Máttyus Arisztid módositványá­­val fogadtatott el. 47. §. Az iparos a tanviszony befejeztével kö­teles a tanoncznak igazságos bizonyítványt adni. Szüllő Géza e­h-hoz is módosítványt kíván benyújtani (Derültség), mely szerint e szakasz következőkép­en hangzanék : „az iparos a tan­­­viszony befejeztével köteles a tanoncznak jó magaviseletéről bizonyítványt adni.“ Fest Imre államtitkár e módosítás ellen szól, mire az elvettetik. A 48, 49, 50. §§ ok változatlanul elfogadtat­nak. Az 51. §. így szól : 51. §. A tanviszony a szerződésileg megállapí­tott tanidő lefolyta előtt azonnal felbontható és pedig az iparos részéről: a) ha a tanoncz lopást vagy sikkasztást kö­vet el; b) ha a tanoncz kötelességeinek teljesítését makacsul megtagadja, vagy ellenük súlyosan és ismételve vét; b) ha a tanoncz tettleges bántalmazást vagy durva becsületsértést követ el az iparos vagy családtagjai valamelyike ellen; d) ha a tanoncz undorító vagy ragályos beteg­ségben szenved. A tanoncz, illetőleg annak törvényes képvise­lője részéről: a) ha az iparos a tanonczot erkölcstelen vagy törvényellenes tettek elkövetésére csábítja; b) ha az iparos fegyelmi jogával visszaél; c) ha élte vagy egészsége a munka folytatásá­nál oly veszélynek volna kitéve, melyet a szer­ződés kötésekor előre látni nem lehetett. Irányi Dániel: Hogy a viszonyosság, a­mennyire a dolog természete engedi, fentartassék, a következő két pont beiktatását kéri. A második b) után tétessék, c) „ha az iparos hozzátartozói a tanon­ctot tettlegesen bántalmazzák“, d) „ha az iparos undorító vagy ragályos betegségben szenved.“ Tisza László a javaslatot, Madarász J. és Almássy Sándor Iványit pártolják. A többség az eredeti szerkezetet fogadja el. 52. §. A tanviszony 14 napi felmondás mellett felbontható az iparos részéről: a) ha kétségtelenné vált, hogy a tanoncz az illető iparág megtanulására képtelen ; b) ha két hónál tovább tartó betegségben szenved; c) ha az iparos üzletével felhagy; a tanoncz, illetőleg annak törvényes képvise­lője részéről: a) ha az iparos törvényes vagy tan­zerződési kötelességeit a tanoncz irányában nem teljesíti; b) ha az iparos más községbe költözik át; c) ha a tanoncz más életpályára vagy más iparágra akar áttérni; d) ha az iparos két hónál tovább tartó beteg­ségben szenved és üzletvezetőt nem állít. Irányi Dániel módosítványt nyújt be, mely igy hangzik : Az első b) után tétessék „az ipa­ros a tanoncznak kárpótlást adni tartozik“; a 2-dik c) pont után tétessék : „akkor a tanoncz tartozik kárpótlást adni.“ Továbbá a d) pont után tétessék : „ha az iparos erkölcstelen maga­viselete által a tanoncznak rész példát ad.“ Fest Imre államtitkár Irányi módosítványá­­nak első részét mint czélszerűtlent, másodikat mint feleslegest nem fogadja el, mig Almássy Sándor azt pártolja. A többség az eredeti szöve­get fogadta el. Az 53 — 57. §§-ok változatlanul elfogadtattak. Az 58. §. igy hangzik : Az iparos oly segédet fel nem fogadhat, ki az előbbi munkaadóval kötött szerződésnek törvé­nyes megszűnését nem igazolja. Oly iparos, ki szökevény segédet tudva felfo­gad, a segéddel egyetemlegesen felelős az előbbi iparosnak a megszökés által okozott kárért. Ghyczy Kálmán : Azt kivánja, hogy e­z, meghagyatván, első bekezdésül a következő szerkezet tétessék : „Az iparos a munkából a kötött szerződés megszűntével kilépő segédnek a köztük fenn­állott szerződési viszonynak megszűntéről bizo­­nyitványt adni köteles.“ Ily bizonyítványt, ha netalán megtagadná tőle a munkaadó, lesz al­kalma a segédnek az iparhatósághoz fordulni és orvoslást kérni. Irányi Dániel nem ért egyet Ghyczyvel, hanem az egész §-t kihagyatni kéri. A többség a §-t Ghyczy módosításával fo­gadja el. Az 59—61. §§-ok változatlanul elfogadtatnak. A 62 —63. §§. csekély irálymódositással fo­gadtatnak el, a 64—70. §§-ok ismét változatla­nul hagyatnak. 71. §. A munkásoknak munkaközben délelőtt és délután */1 óra­, délben pedig 1 órai szünidő engedendő. Azon gyárakban, melyekben a munka éjjel­nappal folytattatik, a gyáros az éjjeli munkára alkalmazott munkások kellő felváltásáról köte­les gondoskodni. A nappali munkát reggeli 5 óra előtt kezde­ni, és esti 9 órán túl kiterjeszteni nem szabad. Irányi Dániel: E szakaszban a munkaidő átalányát felvenni kívánja, és miután a munkást nem tartja termelő gépnek csupán, hanem erkölcsi lénynek, kinek kell, hogy időt engedjünk arra, hogy ha máskor nem,legalább egy napon hetenkint a maga iste­néhez fordulhasson s a maga szellemi kiképzé­séről gondoskodhassék. (Helyeslés) ennélfogva következő módosítást indítványoz a 71. §-hoz: Az első bekezdés helyett tétessék: „a törvényes munkaidő naponkint 12 óra, mely közben dél­előtt és délután egy fél, délben pedig egy óra szünidő engedendő, a vallások ünnepnapjain a munkásokat munkára kötelezni nem lehet.“ A bizottság szerkezete fogadtatott el Várady irályi javításával, s igy Irányi módosítványa el­esett. 72. §. A gyáros köteles munkása bérét kész­pénzben legalább két hetenként kifizetni. Árukat és szeszes italokat munkásainak nem hitelezhet. Lakással azonban, tűzifával, földhaszonélve­­zettel, rendes élelmezéssel, orvossággal, orvosi segélylyel a munkást, ha ez beleegyez, elláthat­ja s az ezekért járó összegeket a bérfizetés alkal­mával béréből levonhatja. Ugyanezen feltétel alatt láthatja el a gyáros a munkást a gyárában készülő czikkek előállítására szükséges szerszá­mokkal és anyagokkal is, ha ezeket szerződés szerint a munkás sajátjából tartozik megsze­rezni. Er. Madarász József szon módosításával fogadtatott el, hogy „a gyáros köteles munkása bérét hetenkint kifizetni.“ Ezzel a tárgyalás ma berekesztetett. A holnapi napirenden ezen törvényjavaslat tárgyalásán kívül még a telepítvényesekről szóló különfélék. Pest, nov. 20. (A királyné nevenapját) tegnapelőtt szokás szerint ünnepélyes istentisztelettel ültek meg a testvérvárosok főplébániáin. A budai vár­templomban 10 órakor Zalka győri püspök által számos assistencziával tartott nagy misén jelen voltak: Tóth V., Pejachevich és Bittó miniszterek, a tábornoki kar, azután a közös hadsereg és a honvédségből sok törzs- és főtiszt, báró­k a b­­­e­n­t főparancsnokkal élü­kön, a minisztériumok hivatalnokai, egyéb ha­tóságok, a felső és alsóház tagjai, a testvérváro­sok küldöttségei és nagyszámú közönség. Az istentisztelet után a testvérvárosok küldöttségei, és pedig a budai a polgármester, a pesti a városi főbíró vezetése alatt,­ a belügyminiszterhez men­tek és kérték,hogy a városi községek legforróbb óhajait és lojalitásuk kifejezését királyné ő felségének tudomására juttassa, a mit a miniszter ur távirati után azonnal teljesített is. A pesti belvárosi plébániában a nagymisén a főpolgár­mester, a tanács, sok honoratior és igen számos közönség volt jelen. (A kir. család Meránban.) — Merán­­ból, nov. 16-ról igák nekünk. Ma reggel 10 és 11 óra közt a Paisser partjára néző lakásomat elhagyván, az időt a múlt éjjeli eső és a még akkor is borult ég daczára oly kellemesnek ta­láltam, hogy előbbi szándékomról, a városba be­menni, lemondván, napi sétámhoz hozzáláttam Mindjárt a második fordulóm alkalmával nem messze a „Villa Fanny“ melletti kanyarodásból velem szemközt jön két nő, középen kísérve egy széles fehér szegélyű kék ruhába öltözött gyö­nyörű kis lánykát s pár lépéssel utánuk egy erős ölnyi magasságú liberiás szolga. Ez bizo­nyosan, gondolom, a budai várpalotában napvi­lágot látott kis Maria Valeria főherczegnő. E feltevésem helyességében azonban kételkedni kezdek, midőn ezalatt közelebb jővén, a k­é­t nőt magyarul hallom beszélgetni a kis lánykával. Alkalmasint valami igen magas rangú magyar főur gyermeke, igazítom ki ma­gamat. De a rákövetkező perezben e naiv észjá­rásom felett magam is elmosolyodtam, míg az e közben mellettem elhaladt csoport után vissza­fordulva, az inas hátulsó gombjain látható két­fejű sas minden előbbi kétségemet eloszlató. Kissé meggyorsítom lépteimet, hogy közelebbről követhessem az előttem oly érdekessé vált cso­portot. „Szépen menjen, nagyon szé­pen menjen,“ mondá a főherczegnő balolda­lán járó nő és a kis teremtés csakugyan oly ma­gatartással sétált, mint egy­­ főherczegnő. „Oh mint örülne papa és mama, ha látnák, mily szépen sétál,“ dicséré az oly szófogadó főherczegnőt baloldali kisérőnője. Furcsa kedves látvány volt azonban, midőn ki­csit később kisérő­nője felszólítása folytán „job­ban menjünk egy kicsit,“ „jobban emelje a lá­bát,“ a kis főherczegnő ugyancsak emelgető azt az iczi-piczi lábacskákat, hogy gyönyörűség volt nézni. Még egy kis darabig szemmel kisértem a sétálókat, mindig messzebb elmaradván, míg a bozeni országúton áthaladva a kis lyánka kísé­retét az ottani játékkereskedés kirakata előtt megállani kényszerítő. Én is megálltam s gon­doltam sokat-sokat; azt, a mit bizonyára minden magyar ember gondol, ki e sorokat olvassa, hogy az Isten áldja meg az első magyar asz­­szonyt, ki igy neveli gyermekeit! (Királyi ajándék.) Király ő felsége az ogulini ezredbeli rakoviczai Gerkovics végőr­­családnak, mely a zendülők által hű kötelesség teljesítése közben agyonlőtt Gerkovics Demeter tizedesben főtámaszát vesztő, magánpénztárából 2000 frt kegyadományt engedélyezett. Gerko­­vics ugyanaz volt, ki I. évi october 8-án a Pech főhadnagy által vezénylett újonczcsapattal a brokonáczi után a lázadókra bukkant és azok által felszólittatván, hogy legénységével együtt vagy a lázadáshoz csatlakozzék, vagy a fegyvert tegye le, erélyes ellenállással válaszolt és ez okból a lázadók vezére, Csurcs Ráda által lelö­vetett. Derék, szegény szülök legidősb fia volt, kik jelentékeny áldozatokkal kiképeztették,azon reményben, hogy benne egykor támaszukat fog­ják lelni. (Báró Eötvös József emlékező fa­ra) javára Adorján „Tündérmesék“ czimű mű­vének jövedelméből Kempelen Géza kiadó száz írtot tett le a magyar földhitelintézet pénztárá­nál, mely ez emlékszobor jövedelmének kezelé­sére fel van kérve. (Kinevezés). Hirschbach Károly pécskai jószágigazg.­titkár a pénzügyministeriumban titkárrá neveztetett ki. (Katonai lakbér.) A közös hadügy­minisztérium a főhadparancsnokság útján köztu­domásra hozza, hogy több községnek ez évre a katonai árszabály magasabb bérosztályaiba el­rendelt áthelyeztetése visszavonásig továbbra is érvényben fog maradni, és hogy az ennek foly­tán keletkezett kiadási többlet, nem mint a fo­lyó évre elrendelve volt, a r­endkívüli kiadások IX. czímébe, hanem a rendes kiadások rovatába iktatandó. (A budai hegyi pálya) utánzásra talál Németországban. Fulda Jakab koblenczi nagykereskedő és bankár alkudozásra lépett a budai hegyi pálya igazgatójával, Pongrácz úrral és Wohlfahrt főmérnök úrral egy a mere­dek Ehrenbreitstein-en létesítendő hegyi pálya építése iránt. Az alkudozás már annyira haladt, hogy a nevezett utak már a legközelebbi napok­ban indulnak oda az előmunkálatok megtétele végett. Magyar mérnökökre nézve mindeneset­megtisztelő meghívás. (Egy kis Statistik­a.) Hivatalos fel­jegyzések szerint tegnap (vasárnap) a Carré-féle circus mutatványait a délutáni előadáson 2232, az estin 5300 egyén nézte. Az utóbbi szám a maximum, melynél több már a circusba be sem férhet. A Berghoer-féle színházban a két elő­adásra összesen több, mint 3000 jegy adatott el. (Honvédfegyver-átvételi bi­zo­tt­s­á­g.) A honvédelmi minisztérium kör­rendelet útján tudtára adta a honvédalosztályok­nak, miszerint a Bécsben feloszlatott fegyver­átvételi bizottság most már Pesten kezdendi meg működését és hogy az alosztályok jövőre ez ügyben a „honvéd-fegyver átvételi bizottság­hoz, a kőbányai fegyvergyárba intézzék átira­taikat. (A budapesti Fröbel-egylet­ választmánya részéről értesíttetünk, hogy a múlt hó 21-kén tartott tánczvrgalom 100 frtnyi tiszta jövedelmet eredményezett. Felülfizetése­­ket adtak :Schwartner asszonyság 20 frt. Demidoff 1 ft, Rieger György 3 frt., a légszesztársaság pedig a világítást in­gyen adta. — Porszász-Kauser asz­­szonyság 100 frtnyi ajándékkal az alapítók so­rába lépett. — Az egylet alaptőkéjének gyara­pítására „tizkrajezáros iveket“ bocsátott, me­lyekre kiki csak 10 kvnyi adományt jegyez be és ez­után már szépen szaporodik az alaptőke. Helyi hírek. (Kerkápoly Károly) pénzügyminiszter ma megtekintette a fővám­ház építkezését, hol rendesen naponkint 6—’700 ember dolgozik. (Nemes ajjánlatot) tett Ranolder János püspök Pest városának. Kész ugyanis saját költ­ségén egy leányiskolát felépíteni ha a város e czélra legalább 700 □ ös területet ad. Ranol­der egyházmegyéjében már 5 iskolát építtetett. (A városi gazdasági bizottmány­ megengedni javasolta a dunaszabályozási tár­sulatnak, hogy a tömő­tértől a Dunáig terjedő területet bekeríthesse és 3 évre anyagraktárul használhassa, köteles lévén a társulat a vízveze­téki és Báthory-utczát 5 hüvelyknyi kavicsré­teggel feltölteni és 1000 frtot a pesti szegény­alap javára fizetni. (Ez is részvény­társaság.) Az újpesti szeszfinomító társaság néhány száz frt értékű Wertheim­jában a t.­szék bizottsága hu­szonhárom frt készpénzt és hét frt értékű bélye­get talált. A társaság hitelezői és részvényesei tegnap tartottak gyűlést, s megállapíták az illető törvényes lépések megtételét. A hitelezők Frank urat, a hitelbank igazgatóját választók tömeggondnoknak. (A idei farsang) igen élénk lesz, mert igen sok elite-bál, és pedig a legtöbb a­­redoute­­ban fog adatni. A redoute bérlője, Schallern úr, minthogy a legtöbb nap már el van foglalva, csak két álarczos bált és a bolondok estjét fogja saját számlájára rendezhetni. (Mérnöki állomás.) Buda város tanácsá­nál egy mérnöki állomás lütó frt évi fizetéssel és 12°/„ lakpénzzel betöltendő. Pályázni kívá­nók felszólittatnak, hogy folyamodványaikat f. évi decz. 8-áig adják be. (T . z.) Tegnap délután a magyar utczában 21. sz. alatt a házbeliek gondatlansága folytán egy kémény kigyuladt. Szerencsére a tűz gyor­san észrevétetett és a lakók által elfojtatott, a nélkül, hogy tüzilárma keletkezett volna. (Megfagyott gyermek.) Bartók Ferencz csendbiztos ma reggel a kertész utczá­­ban az 1. számú ház előtt egy figyermekhullát talált. Az alig kilencz hónapos gyermek a szó szoros értelmében meg volt fagyva és kétségte­len, hogy a szívtelen anya még a megelőző este tette ki gyermekét az utczára, hol az a múlt éji nagy hidegben megfagyott. A csecsemő hullája a Rókus-kórházba szállíttatott, az anya kézre­­kerítése végett pedig a rendőrség a nyomozáso­kat megindította. (Schallern Frigyes) a városi vigadó bérletének egy évre való meghosszabbítását kérte, mit a gazdasági bizottmány is javasol. (Az első magyar sertéshizlaló­ tár­sulat panaszt emelt Pest városa ellen, a város által szedetni rendelt sertés utáni illetékek ma­gassága ellen , miután a törvényszerű jöve­delmi adón kívül minden egyes darabtól még 5 y2 kr. helypénzt és 9 kr. vámpénzt, tehát da­­rabonkint 14­­2 krt kell helypénzül fizetni. A keresk. minisztérium áttette ezen kérvényt a belügyminisztériumhoz s ez most felhívja a vá­rost, hogy ezen fontos ügyre nézve mielőbb te­gyen jelentést. Irányi Dániel: *) A czikksorozatot itt megszakítjuk, folytatni fogjuk, a mint a napi közlemények halmaza megengedi. A szert. törvényjavaslat függelem maradt §-ai tárgya­lása áll. A törvényhatóságok házi pénztáraikról ren­delkező törvényjavaslat, mely ma osztatott ki, szerdán vétetik fel. Ülés vége 2 órakor. Magyar tud. akadémia. (Az első osztály ülése nov. 20.) Pu­lszky Ferencz osztályelnök távollété­ben az osztály legidősb rendes tagja, Ballagi Mór elnöklete alatt. Szénássy Sándor levelező tag­ „A latin nyelv és dialectusai“ czímű értekezéssel széket foglal. Értekező jelen felolvasását négy részre osztja. Az elsőben a történeti latin nyelvről, a máso­dikban a latin nyelvtudományról, a harmadik­ban az oscus nyelvről értekezvén, végre a ne­gyedikben a latin vegyes névragozásról szól. Bevezetésképen a régi Italia nyelvviszonyaait jellemzi és bővebben az etruscus nyelvvel fog­lalkozik és bebizonyítja, hogy az itáliai szójár­á­­sok önálló törzset képeznek, mely a görögnek egyenjogi testvére. Azután áttér az egyes dialectusokra és megál­lapítja azok különbségeit egymás között, miből a történeti viszonyt megállapítja. E szerint az itáliai nyelvcsalád két ágra oszlik: nyugati és keleti, és ez utóbbi ismét umber és oscus szójá­rásokra oszlik. Értekezése második részének kezdetén meg­­czáfolja azok nézetét, kik a nyelvtudomány keletkeztét Bopp Ferencz főlépésétől szá­mítják (1816.) és különbséget tesz a nyelvtudo­mány és nyelvészet között; az előbbi csak egy nyelvre tekint, ennek fejlődési és művelődési vi­szonyait vizsgálja, míg az utóbbi mint összeha­sonlító nyelvtudomány valamennyi rokonnyelvre terjeszti ki figyelmét. A harmadik részhez bevezetésképen azt mond­ja, hogy a latin nyelvet nem érthetjük teljesen, ha annak dialectusait nem ismerjük; e dialectu­­sok közt legfontosabb az oscus, ámbár az egész reánk maradt oscus nyelvanyag nem több, mint például a latin nyelvre nézve C. Neposnál Agesilaus életrajza. Jellemzi az oscus nyelv al­­phabetumát, mely a görög doriaihoz feltűnően hasonlít; ez 21 jegyből áll. Azután az oscus nyelv alaktanát hasonlítja össze a latinéval; végre az ember alakok fejtegetésére tér át és a nyelvhasonlítások után kijelenti, hogy értekezés

Next