Pesti Napló, 1871. november (22. évfolyam, 252-276. szám)

1871-11-19 / 267. szám

267. szám Vasárnap, november 19.1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. ,»im. L «mélát. » l»p szellemi régiét illet« mind« közlemény • sierketzUisíph«a intézendő. Bém­entetteit levelek esek ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-ter« 7. *-i» földszint. A laj l­ényegi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli paneszok, hirdetmények^ » kiadó-hivatalhól intézendők. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán­­ «6 helyben, t­ízhez hord*». Égési évre ... 13 írt. Félévre .... 11 írt. Negyedévre ...­­ . 60 kr. Két héra .... . , 70 kr­ Egy héra ... 1 . 85 kr REGGELI KIADÁS. Hirdetmények dija: • hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 njkr. Bélyegdi) külön SO ajkr nyil­tér! i hasábos petitsor ift njkr. Előfizetési felhívás „PISTI iMPI/hi. Előfizetési árak : Egész éve...........................22 ft. Fél évre................................k­ft. Negyed évre..........................5 ft 50 kr. BUT. Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czim alatt Pest, Ferencziek­ tere, 7. sz. alá küldendők. Pest, nov. 18. A fájdalomnak bizonyos nemével lát­juk, hogy máskülönben komoly hirlapok mily ámulatos könnyelműséggel ítélnek meg oly politikai helyzetet, melynek jel­lege és iránya fölött az osztrák-magyar monarchia területén megjelenő hírlapban nem volna szabad kételynek uralkodni. Bécsi hírek szerint Kellersperg gróf visz­­szavonult, még mielőtt cabinetjét megal­kotta volna. Állítólag ez azért történt, mert a praesumtiv miniszterelnök An­drássy gróffal a Gácsországnak adandó engedmények körül nem tudott megegyez­ni. Állítólag mondjuk, mert kétségbevon­­hatlan tudósítások arról, a­mi Andrássy gróf és Kellersperg között történt, még nem láttak napvilágot. A szállongó kósza e­rek azonban elégségesek arra, hogy egy oldalról egy magyar lap, a „Reform“, Andrássy gróf „lengyel“ politikáját min­den kétértelműséget kizáró határozottság­gal a közös külügyminiszter külügyi po­litikájával hozza kapcsolatba, derűre-bo­rúra kifejtvén e belügyi politika oroszel­lenes irányát; míg egy másik közlöny, a „Neue Presse“, egy egyenesen elle­nünk intézett hosszú czikkben azt fejte­geti, hogy Andrássy külpolitikája ép olyan, a­milyen volt Francziaországé Né­metország ellen közvetlenül a háború kitörése előtt, s hogy e szerencsétlen po­litikának legbiztosabb tanujele: Andrássy gróf magatartása a Gácsországnak adandó engedmények kérdésében. Lengyelország kibékítésének czélja — ez utóbbi lap sze­rint — nem Ausztria benső megerősödé­se, hanem egy strategikai basis megnye­rése Oroszországgal szemközt, így ír egy magyar és egy osztrák lap. Csodálkozhatni-e azután, ha a pétervári „Birzsevija Viedomosti“ ugyane tárgyról a következőleg nyilatkozik: „Andrássy kineveztetésének első benyomása az volt, hogy ő Oroszország iránt őszinte baráti érzelmeket nem táplálhat, s nem kell fe­ledni, hogy a magyar nemzetnek An­drássy meggyőződése szerint nagy jövő­je van. Várható, miután a magyarok a lengyelekkel is fraternizálnak, hogy An­drássy politikája nem egyszer jön össze­ütközésbe az orosz politikával. Meglehet, hogy Andrássy gróf nem fog . Oroszor­szág iránt ellenséges politikát űzni, (az orosz lap ezt még fölteszi, nem úgy a ma­gyar s a bécsi!) de e tárgyban mi bizto­sítékokat nem a szavakban, hanem a ke­leti kérdésre és a gácsországi lengyelek ügyére vonatkozó tetteiben fogunk majd találni.“ Mi azonban mindezekkel szemben azt mondjuk, hogy ha Andrássy grófnak csakugyan van része a Gácsországnak adandó külön engedmények meghatáro­zásában , ezt nem lehet, nem szabad azon szempontból megítélni, milyen po­litikát akar Andrássy gróf követni Orosz­országgal szemközt? Gácsország állása tisztán osztrák belügy, s igy csakis ezen szempontból ítélendő az meg. Andrássy gróf külügyi politikájával e kérdésnek is tagadhatatlanul van érintkezési pontja, de először csak ugyanannyi, sem több sem kevesebb, mint bármely más osztrák bel­ügyi kérdésnek, melynek eldöntésétől függ, hogy leend-e Ausztriának consoli­­dált parlamentáris élete, s nem fogja-e a folytonos belválság az egész külügyi po­litikát lehetetlenné tenni, s másodszor ez érintkezés nem vonatkozik csupán az Oroszországgal szemközt követendő poli­tikára, hanem egyáltalán minden külügyi ac­ióra, a tevékenység bárminemű nyilat­kozatára, forduljon az bármilyen oldal felé, s legyen annak jellege bármilyen. Nem először nyilatkozunk mi ily érte­lemben. Ugyanezt mondtuk mi már ak­kor, midőn a polgárminisztérium kebelé­ben kiütött válság alkalmával a német miniszterek memoranduma szintén az Oroszországra való hivatkozással utasí­totta vissza a Gácsországnak adandó en­gedményeket, s ép igy beszéltünk akkor is, midőn Schmerling lovag a felsőházban hasonló szellemben nyilatkozott. Mi nem fogjuk soha sem megengedhetni, hogy Ausztria belszervezkedésének kérdésébe egy külhatalomnak, legyen az bármelyik, jogos beleszólása volna, vagy hogy e bel­­szervezkedésnek bármilyen módozata ag­gályra szolgáltathatna okot bármelyik külhatalomnak. Ürügyet igen, de okot sohasem. Hová is jutna a monarchia, hová Ausztria, ha nem csak megenged­jük, de sőt magunk is állítjuk, hogy bel­politikájának rugója mindig a külpoliti­ka ? Ha a szláv elem diadalra jutásával szervezkednék Ausztria, ez fegyver volna­­ ellenünk Németország kezében; ha a né­metek jutnak túlsúlyra, vagy a lengye­lek elégíttetnek ki, ez Oroszországnak ad okot, miszerint azt állítja magáról, hogy fenyegetve van. Nem kell-e, nem hazafiai kötelessége-e mindenkinek, az ily impu­­tatiók ellen lelke minden erejéből óvást tenni ? S várjon egyáltalán van-e indok, hogy ily távol fekvő, erőszakos magyarázatok­hoz nyúljunk, ha Gácsország kibékizésé­­nek kérdésével foglalkozunk? Ha An­drássy gróf csakugyan a lengyeleket meg akarja nyerni az osztrák parlamentaris­­musnak, nem lehet-e neki erre más in­doka, mint aggressív politika Oroszor­szággal szemközt? Vagy elvakult politi­kai szenvedély, vagy politikai éretlenség kell hozzá, hogy ily politikának indokául és ezt az egyet tudják felhozni. Nem kö­zelebb fekvő, nem természetesebb, nem észszerűbb e az az indok, hogy Andrássy gróf azért akarja kibékíteni a lengyele­ket, hogy Ausztriában végre valahára megalapítsa a parliamentáris életet lega­lább egy időre, hogy ne kelljen minden pere­ben attól tartania, miszerint a ki ki­törő alkotmányválság minden külügyi politikát egyáltalán lehetetlenné tesz? Az osztrák-németek e lapoktól nem fogják megtagadhatni, hogy nehéz idők­ben ügyeknek buzgó barátjai voltunk. Mi a Hohenwarth-féle kísérletet az első percztől kezdve következetesen ellenez­tük, mert első perczben rögtön észrevet­tük a veszélyt, mely benne az egész mo­narchiára rejlik. De ép ez jogosít fel ben­nünket azon meggyőződésünknek nyílt kifejezésére,hogy az az út, melyen az osz­trák-németek nagy része, élükön a legbe­folyásosabb közlönynyel halad, lehetetlen, hogy sikerhez vezessen. A deczemberi al­kotmány maga a németek jogos követe­léseit nem fogja soha sem biztosítani, ehhez mindenek­előtt a deczemberi alkot­mányt lehetővé kell tenni. Egy triviális német élet azt mondja: Geld allein macht nicht glücklich, mann muss auch welches haben. Mi haszna a legszebb alkotmány­nak, ha áth­ágyatlan akadályok emelked­nek tettleges működése elé? A mi leg­bensőbb meggyőződésünk szerint, az a módszer, melyet az orthodox decembris­­ták, mint az egyedül üdvöst, ajánlgatnak, nem jelentene egyebet, mint egy igen­igen rövid átmenetet. Az ily kísérlet csak agónia volna, még­pedig annak sem hosz­­szú. És az ily kísérlet nemcsak magát a dec­emberi alkotmányt, hanem az egész jelenlegi külpolitikát is magával rántaná. Ne áltassák magukat az osztrák-néme­tek, ne higyjék magukat erősebbeknek, mint a­milyenek valósággal, ezt a­­ ba­rátjuk mondja, ki szeretné őket minél erősebbeknek, minél megedzettebbe­knek tudni. A német elem egymagában, mely saját körében úgy is meg van hasonlva, melytől elpártolt a német aristocratia, a német clerus, s a para­sztságnak egy nagy része, kik mindnyájan a foederalismus tá­borában harczolnak, a német elem egye­dül nem birja föntartani a deczemberi al­kotmányt, tegyen bármit, sikerüljön is neki direct választások kiírásával, s min­denféle más kényszereszközzel a német elem közé a rutheneket, vagy Mr­kit be­hozni. A foederalista láncznak gyűrűi csak annál erősebben fognak összeszo­rulni, s előbb-utóbb a deczemberi alkot­mányt e láncz agyon fogja szorítani. Ak­kor azután többé nem fognak visszatérni az alkotmányhoz, mint kiindulási pont­hoz, a­mint tették Beleredi, s most utol­jára Hohenwart után. Egy harmadik foe­­deralista kísérlet nem fogja épen hagyni az alkotmányt — ez a mi meggyőződé­sünk szerint minden kétségen fölül áll, kiváltkép ha e harmadik kísérlet arra hi­­vatkozhatik majd, hogy a deczemberi alkotmányt saját kivihetetlensége tette tönkre. Nem szabad a deczemberi alkotmány elleneit azon le nem győzhető érv birtoká­ba hozni, hogy Ausztriát constituálni kell, kerüljön bármibe, s ha a németek segé­lyével ez egyáltalán nem lehet, akkor végtére egyszer komolyan meg kell kísér­leni a munkát a németek ellen. A parla­mentáris vajúdások megindulta óta most harmadszor van Ausztria sorsa a néme­tek kezében, ne ejtsék azt el a szenvedély vagy bizonyos általunk különben méltá­nyolt praeoccupatió behatása alatt, ne juttassák a foederalistákat azon helyzet­be, hogy elmondhassák: Fölséges urunk, próbáld meg egyszer velünk is, de ne állj meg az út közepében. Nem is kell tán eszékbe juttatnunk a németeknek, hogy a második próba meghiúsultának milyen utóíze maradt, s hogy mi buktatta meg Beustot. Amit a„N. Pr.“ a lengyelek megbiz­­hatlanságáról mond, az a mi szemünkben nem érv. Még ha állana is, hogy a len­gyelek rövid idő múltával új követelések­kel fognak a németek elé lépni *■— a­mit mi nem hiszünk — a dolgot mégis meg kell kísérteni. Az új „Presse“ által kilátásba helyezett veszély egy feltevés, mely beáll­hat, de el is maradhat; az a veszély, mely­ről mi emlékeztünk meg, am oly közel fekvő, hogy majdnem kézzelfogható. És elvégre a lengyelek ma már látták, mit bír létrehozni a német elemnek szövetke­zése a magyarral. A lengyelekről okve­­tetlen fel kel tenni annyi politikai belá­tást és ildomot, hogy méltányos követe­léseik kielégíttetése után, nem fognak újra oly irány felé gravitálni, a­honnan már annyiszor ígértek nekik fényes vívmá­nyokat­, és még egyszer sem bírták be­váltani az adott szót. Az itt megemlített indokok vezették-e Andrássy grófot a lengyelek melletti állí­tólagos föllépésében, mi nem tudjuk ; azt azonban tudjuk, miszerint ha egyáltalán beavatkozott a kabinetalkotás föltételei­nek meghatározásába, a­mit mi még nem hiszünk, ezt más indokokból egyáltalán nem tehette. A­ki e kérdésbe szánt szán­dékkal belekeveri Oroszországot, az a mi fölfogásunk szerint, egyszerre hibát is, bűnt is követ el. Ha Andrássy gróf csak­ugyan gondolna egy Oroszország ellen intézendő háború esélyére, a­miről egy­általán nincs szó, e calculusából bizvást kihagyhatná a gácsországi lengyeleket. Bármilyen legyen az osztrák­lengyelek sorsa az osztrák al­kotmányosság keretén belül, a lengyelek hozsánával fogják követni azon minisztert, ki Oroszországgal megmérkőzik. Erre őket nem kell előbb megnyerni, — ez már a lengyelek történeti fátuma, melyből ők többé ki nem bontakoznak! A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Heti tárcza. (A vidék. — A búza ára. — Szamártörténet. — Eötvös egy mondája. — Toldy harczai.) A Carré fél© lovarda jegyei d. e. 11-kor már eladják. A nemzeti színház drámai közönsége, melyet már mindenki úgy ismer, mint a drámai nyitányokat, új arczokat mutat fel. A fogadók tömvék, a barátok terén működő asphaltozókat a bámulók sűrű csoportja veszi körül, úgy, hogy a közlekedés — a közelálló poroszló méltó gyönyörűségére — fennakad; a boltokban és éttermekben a magyar szó ural­kodó , a fényírók nem győzik az új arczképe­­ket, szóval a főváros lakossága egyszerre­­ pe­dig hirtelen megszaporodott Mi okozható e tü­neményt, magának kösz­önheti-e Pest e növeke­dést, vagy kültámogatásban részesült ? A tapasztalás az utóbbira utal. Mostan Pest a vidéknek köszöni szaporodását. A vidék Pestet tömegesen, évenkint többször szokta fölkeresni; kétvonattal sz. Istvánkor; üzleti szempontból vásárra; tánczélokbón octo­­berben; szivbeli indokokból farsangra — a ter­mést elkölteni pedig mostan. Úgy van, Pest most a búzának köszönheti tö­mött vendéglőit, zsúfolt színházait és lovardáit, látogatott boltjait. A búzának jó ára van ! Va­rázsszóként hangzik ez vissza az egész ország­ban és a remények legtarkább képei fejlenek ki az aranykalászból. A­mi a nyáron még elérhet­­lennek vagy távolinak tetszett, azt távirati gyor­sasággal varázsolja elő ez a mondat. .Minden­­ minden ehhez van kötve. Mama új bútorokat vesz, egy kék selyem garnitúrát a látogatószobába, melynek csodálatára az egész vidék fel fogja házát keresni. Apa új fogatot szerez be, Iluska vakmerő ruha­álmokkal edd­ig, Béla két pompás jukkert ígértet meg magának, s még Piroska, a szobalány is részese az örö­möknek, mert tudja, hogy ha az ur­aság távollé­tében a háznak gondját viseli, az ajándékesőnek néhány csöppje rá is fecsesen. Ez a „tekintetes úr“ házában történt. A paplakban is nagy tanácskozások tárgyát képezi a búzaár. Az öreg plébános kedves hú­gának már évek óta ígéri a pesti utat, hanem mindeddig sikerült e „drága mulatság“ alól ki­bújnia. Húga hiába hivatkozott azon rokoni szent kötelékekre, melyek őket összefűzik — az örökös válasz az volt, hogy „ez drága mulatság, sokba kerül és a termés nem volt jó.“ — Vagy bő terméskor : „a búzának nincsen ára, édesem, majd esztendőre!“ Ha pedig jó termés és jó ár összerágott, talált a furfangos rokon akadályt a „hí­vekben“, s váltig erősítgető, hogy a nyá­ját nem hagyhatja magára. „Majd esztendőre !“ Évek óta csiklandja ez ígéret a jó húgnak fülét s már aggódni kezdett, hogy ez a várva várt esztendő épei, egy évvel halála után fog elkövetkezni, midőn az idei terméss a buza-árt­a friss olajat öntöttek a pisla rue­csre A tanácsko­zások folyamában minden eshetőség szóba ke­rülvén s meghányatván, a plébános érveinek összes hadereje megveretett, tönkre eilányittatott s miután a húg megígérte, hogy a vásárlásokban mértéket fog tartani, az utazás bevégzett tény­­lyé vált. A dolognak azonnal hire ment a faluban és a húg délutánra ünnepélyes kávézást rendez, melyre valláskülönbség nélkül meghivja a község­beli minden vallásegyház fiainak, segrestyései­­nek, rectorainak s kántorainak nejeit, kik iránta kivétel nélkül a legnagyobb tisztelettel viseltet­nek s kedvét keresik, mert a kath. hivek lévén többségben, sehol oly jó kávézások nem eshet­nek, mint nála. Az első s második csésze közt elmondatik az újság. Szótlan meglepetés. A hall­gatóság idővel magához térvén, a meglepetés egyes alkatrészeire felbomlik s kiválnak belőle: az irigység, keserűséggel vegyes öröm, áradozó részvét és a legkü­lönbözőb­b nemű kérelmek, az u. n. commissiók. A rector neje nem állhatja meg a plébános rokoni kedvessége ellenében saját férjének hiábavaló élhetlenségét felhozni, ki még egyszer sem tudta a dolgot úgy vinni, hogy nejével Pestet megláttassa, mely panaszhoz aztán a kántorné, egyházfi­né és segrestyésné is csatlakozik olyféle sóhajokkal, mint: „hja! meg teheti azt, a kinek mó­djában van“, vagy: „a szegény ember már csak itthona marad,“ vagy: „szép dolog, a kinek pénze van.“ Ezen kitörések a búgnak fölötte jól esnek s nem bánná, ha ked­ves vendégei minél inkább éreznék saját ügye­­fogyott nyomorúságukat, hogy a maga fensősé­­gének öntudatában az utazás annál kellemeseb­ben essék. De ő mégis oly jó, oly kedves ! Meg­ígéri, hogy hazajövet majd elmeséli nekik, mit látott Pesten. Míg ezek a „tekintetes úr“ házában s a pap­lakban végbe mennek, a kastély sokkal ngyobb mérvű értekezések színhelye volt. Itt a búza jó ára nem oly aránylag szerény igényeket támasz­tott. A termés eredményének eldöltéig csak ar­ról volt szó, hogy a tél a megye székhelyén töl­tessék, melynek báljait, színházát, mulatságait a tárcza minden csorbulás nélkül elbírta, s bár az anya­ több ízben hivatkozott bárói származására, a férj, mint jó gazda a mérleget Pest hátrányára billentette le. A tőzsde­árak ez állapotot gyöke­resen felforgaták. Szilárd alapul kínálkoztak a feleségnek, melyről régibb sérelmeit s uj kíván­ságait erőteljesen előadhassa. A tél Pesten fog töltetni — a tárcza elbír már mindent, hangoz­­tatá a háznak minden nőtényezője, s a férj nem állhatott ellen. Ily elemekből áll a Pestet elárasztó vidéki közönség.* * * Andrássy gr. elhagyta Pestet s vele a fővárosi társas élet egy öt év óta kellemesen megszo­kott tényezője s alakja vész el. Mindenki látta s már mindenki ismerte őt. Egy sárga, könnyű hintó robog el melletted, benne egy fürtös alak, ki épen irományokat vagy újságokat írsz át. Ez Andrássy gr., mikor az országgyűlésre siet Délután a városligetben egy könnyű nyílt kocsi gördül el villámsebesen, a­ki hajtja, az egy igen szívélyes férfi, ki mindenkinek üdvözletét meg­előzve,kellemmel megoldja azon megegyeztethet­­lennek látszó feladatokat, hogy egy kézzel ka­lap s ostor felett rendelkezik. A gyeplőt erősen kezelő ezen úr szintén Andrássy gróf. Bálba megy, álarczosba vagy leplezetlenbe , ott sétál a fürtös fő tulajdonosa a legélénkebb tömegben, s elég udvarias a pesti álozások ismert szellem­­dunságaiban is mosolyogni. Egy jobb színházi előadás vagy fölségesen rendezett tűzvész nem képzelhető az ő alakja nélkül, s az országos munkától még arra is tud időt szakítani, hogy Antoinette énekeit meghallgassa. E mindenütt jelenvaló alakot nemcsak ismerte mindenki, ro­konszenves népszerűség dédelgette őt, a­hová fordult, s azon Pest, melynek újjáépítése az ő agyában fogamzott meg, vonzalmát a minden­napos érintkezésben aprópénzzel is törlesztette. S ez az Andrássy — e népszerű, hatalmas­­ férfi — mivé jön ma Pesten ? .... •­­ Egy esetet kell elmondanom, mely az ő hata­lomvesztését legélesebben jellemezheti. A czim bizony különös: Andrássy gr. szama­rai. Hanem e hősök szerint kell elneveznem a történetet s a hős két szürke, türelmes, hosszu­­fült. Csacsi, melyek eddigi világi foglalkozása abból állt, hogy az Orczy kerti hires vizet na­ponkint egy sajttal a volt min. elnök asztalára szállítsák. E két csacsi a lajtos szekérrel békésen balla­gott a reggeli szürkület óráiban a lánczhídon át, békésen és­­ díjtalanul döczögve vonszolt a talyigát a zökkenős kövezeten, bizonyosan öröm­mel szemlélve egyengetési kísérleteit a hatvani utczának, mely sima és kényelmes készült lenni, miként — a bűnök útja. A két csacsit a nagy válságok nem érintik, sejtelmével sem bírván a fontos politikai esemé­nyeknek, melyek fejek felett lezajlanak, húzták a szekeret napról napra .... („Ki tudja meddig húzhatod ?“) Így történt, hogy megjelente után a hivatalos­­ lap azon számának, melyben a Sándor-palota­­ lakójának és Orczy-viz­ivójának a bécsi Baul­­platzra való átköltözése a világ tudtára adatott — a szürkület megszokott csöndjében a két füles fölkerekedett Buda ormain és fontolva haladással ügetett le az Albrecht után Pest felé. A kacskaringás után semmiféle akadály­­lyal sem találkoztak, s már vígan intett feléjük a népszínház düledékeny faláról pusztíthatlantá lemosolygó „hazafisági“ felírás. Szemben vele megfordulnak, s bevágnak a lánczhíd felé, bi­zalmas egyetértéssel pislogatva a jegyszedőre, ki őket mint a min. elnök egyik szekerének hú­zóit, díjtalanul köteles átereszteni. De a világ járása változik! A jegyszedő már nem áll félre utjukból, ha­nem hozzájuk lép és visszavonhatlan erélylyel követeli a hidvámot. A két csacsi nem ügyelve e felszólalásra és egyet ordítva, tovább számla­­nék, ha a vámos meg nem fogja s a szekér ko­csiját meg nem szólítja. A kocsis eleinte oly ke­véssé tud a valóság színvonalára emelkedni, mint a két füles s bosszú politikai értekezésbe bocsát­kozik a vámossal, ki őt néhány velős szóval Beust gróf lemondásáról és Andrássy gróf bécsi utazásáról értesité. A kocsisnál pénz nem lévén, azon álláspontot foglalja el, hogy a válságért a váltságot ne rajta keressék, mert az a jámbor párákat nem érintheté. A vámos azonban nem tágított, s miután a járó­kelők néhányat (töb­bek­ közt e történet megörökitője is), a támadt zajra interveniált, nagynehezen sikerült a vas­tagfejű­ kocsist a megváltozott helyzettel megis­mertetni s őt arra bírni, hogy visszatérve, a vámdijjal szerelje fel magát. . . . Sic transit gloria nundi! Szegény Andrássy! * Az elávozott után forduljunk az elköltö­zötth­­öz. Eötvös egy mondása kering néhány ismerője közt, mely egy műnek csiráját foglalja rövid pár szavában, egy meg nem írott műét. Emléke­zünk azon időre, midőn a zsidó­ congressus kér­dése oly hullámzásba hozta izraelitáink köreit. * 9 Mai számunkhoz egy év melléklet van csatolva» Pest, nov. 18. (Ki buktatta me­g Kellersper­­g­e­t ?) Míg bácsi centralista lapok Kellersperg megbukásáért Andrássyt okolják, igen figyelem­reméltó s mint látszik, jó forrásból merítő lapok és levelezők azt állítják, hogy abban Andrássy­­na­k semmi része sem volt. így nyilatkozott teg­nap egyik bécsi tudósítónk, Kellersperg bukásá­nak előre érzett bekövetkeztének sejtelme alatt, így nyilatkoznak ma a „P. Lloyd“ bécsi levelezői, így a „Presse“ és Wanderer.“ Ez utóbbi lap egy helyütt constatálja, hogy Andrássy és Kellers­perg között conflictus­ól szó sincs, bár egy má­sik czikkében megengedi, hogy Kellersperg bu­kásához Andrássy befolyása is hozzájárulhatott. Határozottabban ír a „Presse“ és pedig a követ­kezőleg: „Az elemek, melyek a Hohenwart­­kormányt létrehozták, s melyek Beust bukását rögtönözték, ugyanez elemek dolgoztak Kellers­perg missiójának megbuktatásán. Minthogy Kel­­lersperg Beust bukása által sem hagyta magát elriasztatni, más tényezőket hoztak mozgásba, s úgy látszik, Andrássynak vagy nem volt h­a­ta­l­­ma azok ellensúlyozására, vagy nem akarta e­z­t. E tény újabb szomorú bizonyítéka annak, hogy Ausztriában nemcsak alkotmányosság nincs, hanem az osztrákok még oly kormány­­­yal sem bírnak, mely látható lenne.“ Ez kétségkívül végtelenül leverőn hangzik, de al­kalmasint csak a pillanatnyi lehangoltság sugal­mazta, az a lehangoltság, mely néhány bécsi lapokkal már egy reactionárius kormány bekö­vetkeztét láttatja, tehát olyasmit, a­mi ez idő szerint mindenképen lehetetlenség. (A Dunagőzhaj­ó-társaság­ ka­matbiztosí­tásának megváltására egy bécsi lap szerint ismét megindíttattak volna a tárgyalások s e lap azon reményben van, hogy a magy­ar képv.­házi pénzügyi bizottság tagjai, kik e szer­ződés elfogadását ellenezték, most már kedve­­­zőbben ítélik meg azt. E reaménynek semmi alapja sincs. Azon szerződés elfogadhatta, s ke­resztülvitelére nem gondolhat senki, míg azt lényegesen nem módosítják. Országgyűlés: A képviselőház ülése november 18-kán, 1. A képviselőház mai ülésében végre a várva­­várt ipartörvényjavaslat került napirendre,mely­től oly fontos nemzetgazdászati és kulturai érde­kek előmozdítását reményei­tetjük. Országszerű

Next