Pesti Napló, 1872. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1872-02-23 / 44. szám
44. szám. Péntek, február 23.1872. Szerkesztési iroda: Vsrsneaiek tw« 7. »in.. I. «melet. E lap szellemi réseit illeti minden köslemény a szerkesitettek«» Intézendő. BÉHMEMbn levelek csnk ismert hősektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Feruieslek.tere T. ssám földsaint A lap anyagi rétjét illető köslemények (előfizetési pénz, kiadds körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalben intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Tidékre, «ff helyben, hándos hordra. Égisz érre ... SS írt. Félévre .... 11 kt. If egye dérre ... . 60 kt. Két hóra .... S . 70 kr- Egy hóra ... 1 „ 86 kr 23. évi folyam. Hirdetmények ülj». S hatébon petitkor «^gineri hírdetéanél K ajkr. Bélytgdij külön so a kr. Kyistéri I kasé kés petitaos M ajkr. Pest, február 22. Megkezdődött a választási törvényjavaslat feletti nagy vita.Beszélt a balközép részéről Tisza Kálmán, a szélsőbal nézeteit Irányi Dániel tolmácsolta, a kormány álláspontját Tóth Vilmos belügyminiszter írta körül. A balközép szónokáról nincs sok mondanivalónk. Tisza Kálmán ma csak az volt, mint máskor, sőt mai beszédének hatása még saját pártjára nézve sem mondható nagynak. Nyilatkozatában nem volt egy általános eszme, egy magasabb gondolat, mely a választási reform művét általános politikai, társadalmi vagy közgazdasági szempontokból ítélte volna meg. Ha van törvény, mely magába öleli a nemzeti élet minden tényezőjét, az állami lét minden kisugárzását, a társadalmi működés minden ágazatát, úgy az bizonyára a választási törvény. Az ily törvényjavaslat bírálatában érvényesítheti magát az államférfiú, kinek látköre áthat a társadalom minden osztályán, az állami tevékenység minden nyilatkozatán. A választási törvény államférfias bírálata nem egyéb, mint bírálata a nemzet összes szellemi és anyagi tevékenységének. Mily messze maradt Tisza Kálmán mai beszéde a nagy angol vagy franczia szónoklatok e criterionától. Tisza Kálmán egész hosszú beszédében csakis a törvényjavaslat részleteivel foglalkozott. Egyenként kifejtette a javaslatnak azon állítólagos hiányait, melyek őt és pártját arra bírták, hogy a szőnyegen levő művet még az általános vita alapjául sem fogadhatják el. A balközép ez álláspontjáról mi már elmondtuk nézeteinket. Kifejtettük, hogy e javaslatnak kerek visszautasítása most, az új választások küszöbén midőn az 1848-as választási törvény hiányosságát és fogyatékosságát mindenki elismeri, nem lehet egyéb, mint kendőzése a balközép arcon politikájának, hogy neki egyáltalán nem kell a választási törvény reformja, neki úgy jó az 1848-diki törvény, amint az van. Figyelemmel kísértük Tisza Kálmán kifogásait, figyelemmel olvastuk át a határozati javaslatában kifejtett indokokat. A kifogások kétfélék : vagy olyanok, melyek miatt épeséggel nem szükséges az egész törvényjavaslatot visszautasítani, melyek, minthogy egyes részleteket illetnek, a részletes vitánál előhozhatók és discussió tárgyává tehetők; vagy pedig olyanok, melyek csakugyan a törvényjavaslat lényegét illetik, s e kifogások helyességének elismerése csakugyan a törvényjavaslat teljes átdolgozását vonná szükségképen maga után. És ez utóbbiak jellemzik Tisza Kálmán politikáját és egész eljárását legélesebben. Ő a törvényjavaslattal szemben oly igényekkel lép fel, melyeknek teljesítése még a jelen törvényhozás ideje alatt teljesen lehetetlen. Oly hibákat említ, melyeknek kijavítása az előmunkálatok egész hosszú sorozatát szükséglené. Ő beszédében azon fogással él, hogy azt mondja : vagy megtette már a kormány az előmunkálatokat, amint meg kelle tennie, s akkor még a jelen ülésszaki idő elégséges a munka befejezésére, vagy nem tette meg, s akkor a kormány vétkes mulasztást követett el. Azt az egyet azonban Tisza Kálmán nagy bölcsen elhallgatja, hogy amit ő kíván s amit a kormány akar, az két egészen különböző munka. Ő egészen új törvényt akar, a census általánosítását és egységessé tételét, a választási kerületek újólagos felosztását stb., stb. Nem ezt akarja a minisztérium, mely csak az 1848-diki V. törvény hiányainak pótlását, hibáinak javítását tűzte ki magának ezélul. Ez utóbbi munkára megtörtént a szükséges előkészület, de vájjon ezek segélyével lehetséges-e annak létesítése, amit Tisza Kálmán követel? Léteznek-e követeléseinek teljesítésére egyáltalán a feltételek, vagy birtokában vagyunk-e csak a materiális időnek, mely egy egészen új választási törvény létrehozatalára okvetetlen szükséges? Nem mutatja-e Tisza Kálmánnak ez álláspontja napnál világosabban, hogy ő azért akar oly végtelenül sokat, mert voltaképen semmit sem akar ? Közvetlenül Tisza után beszélt Tóth Vilmos belügyminiszter. Nagy, egy óránál tovább tartó beszéde a házra rendkívüli hatást gyakorolt. Midőn szónoklatát befejezte, a tanácskozást vagy tíz percig nem lehetett folytatni, oly nagy volt az általános mozgalom. A miniszterek egytől egyig üdvözölték kollégájukat, ki a kormány ügyét — mert egy ily törvényjavaslat nem lehet csak a szakminiszternek, az egész kabinetnek tulajdona és kérdése — ily nagy sikerrel képviselte. Az üdvözlők elseje volt Lónyay Menyhért, ki folyton tetszése és hozzájárulása jeleivel kísérte a belügyminiszter beszédét. Mint halljuk, a miniszterelnök is fog a vita menetében szót emelni, úgy, amint azt a bankkérdésben is tette. Ily nagyfontosságú, egész államéletünkre kiható kérdésben nem is hiányozhatik a miniszterelnöknek nyilatkozata. Tóth Vilmos beszéde elején az őszinteség határozott hangján kinyilatkoztatta, miszerint ha a képviselőház netán a szóban lévő törvényjavaslatba befektetett alapelveket nem tenné magáéivá, ő ismerni fogja parliamentáris állásából folyó kötelezettségeit. A baloldal erre azt kiáltotta : kabinetkérdés. Mi nem ismerjük a belügyminiszternek intenzióit, melyek őt e nyilatkozat megtételére bízták. Kettőt azonban tudunk : először azt, hogy e nyilatkozat, ha csakugyan a kormánykérdés feltevését involválja, semmi esetre sem akarhatott pressió lenni a ház határozataira. Ha Tóth Vilmos ezt akarta volna, akkor ő, ki a szóban levő törvényjavaslatot mint belügyminiszter elsősorban képviseli ugyan, de ki a kabinetben uralgó solidaritás folytán csak a minisztertanács tanácskozmányainak és határozatainak effectuálója, a kérdést bizonyára egészen máskép és sokkal hatályosabban tehette volna fel. Tudjuk azonban azt is, hogy a kabinetkérdés feltevésére egyáltalán nem létezik semminemű indok. A többség párttanácskozmányai e kérdés minden részletét elannyira megérlelték, hogy e tekintetben kormány és párt között a legteljesebb nézetegység uralkodik. Tóth Vilmos beszédében teljes joggal constatálta, hogy a törvény még azon részében is, mely a központi bizottság által átdolgoztatott, benn van az eredeti törvényjavaslat alapgondolata. Mi nem hiszszük, hogy volt már a kormánynak fontos törvényjavaslata, mely iránt nagyobb megnyugvással nézhetett volna a ház határozatai elé. A kitörő tetszés, mely Tóth Vilmos beszédét elejétől végig kisérte, már előre megmutatta, milyen a többségnek ítélete, milyen hangulata. Tóth Vilmos beszéde egy nagy exposé, s mint ilyen, kiváló értékű és érdekű. Aki e beszédet figyelemmel átolvassa, az ismerni fogja nem csak a szőnyegen fekvő törvényjavaslat minden részletét, hanem ismerni fogja egyszersmind mindazon indokokat, melyek a kormányt e részletek megállapítására vezették. Tóth Vilmos fejezetről-fejezetre, pontról-pontra végigment a törvényjavaslaton, mindenütt kimutatva először a különbséget a jelen javaslat szabványai és az 1848-diki választási törvény határozatai között, másodszor e különbségnek benső indokait. A belügyminiszter még ennél is többet tett, kifejtvén mindenütt, miért ment a kormány és a törvényjavaslatban kijelölt pontig, miért nem maradt azon belül, vagy miért nem ment azon túl. Fejtegetéseinek e részei különös érdekkel bírnak, mert és itt érinti az ellenzéknek azon nagy garral előhozott és untig ismételt vádját, hogy e törvényjavaslat a létező választási jogosultságot megszorítja, és így határozottan illiberális. A belügyminiszter fejtegetései e pontok körül Tisza Kálmán összes deductióit halomra döntötték. Győzelmes érveléssel kifejtette, hogy e törvényjavaslat épenséggel nem üt csorbát a 48-diki törvényen átvonuló szellemen, hanem csak segít a törvény azon bajain, melyeket mindnyájan éreztünk, melyek mint ilyenek, általánosan ismertek. Tóth Vilmos beszéde a törvényjavaslatnak oly kimerítő és részletes kommentárja, mely könnyűvé teendi az utána következő jobboldali, nehézzé a baloldali szónokok munkáját. Egyáltalán a mai napot a belügyminiszter parliamentáris pályafutásának legszebb napjai közé sorozhatja, dött által lesz képviselve. Erdélyből több szász és székelyföldi város jelentette be képviselőit. A pesti ideiglenes központi bizottság felhívásában foglalt programmpontokat egész terjedelmében minden vidéki iparos-testület magáévá tette. (A nagy vaspályaüzletről), melynek megkötését a napokban jelentettük, egyik bécsi lap következő hiteles részleteket közöl. A létrejött egyezmény a pest-zimonyi, a horvátországi, a károlyvár-fiumei s a zákány-zágrábi vonalakra terjed ki. A szükséges tőke 200 millió forintra megy, melyből 100 millió elsőbbségi kötvények (záloglevelek), 50 millió litera A) és 50 millió litera B) részvényekben fog kibocsáttatni. Az 5%-nyi ezüst kamatbiztosítással ellátott elsőbbségi kötvényeket megállapított árfolyam mellett a szerződő bankok veszik át. A meghatározott árfolyamon felül netalán kifolyó értékben a kormány is participál. A consortium két éven át a litera A) részvényekre az optió jogával bír. A litera B) részvényeket a kormány veszi át. (A német-magyar bank) név alatt alapíttatni szándékolt földhitel - és leszámítoló bank létrejötte hosszas alkudozás után végre biztosítva van. Ez intézetet a porosz földhitel-részvénytársaság, a német hitelintézet s a velük szövetkezett magyar consortium alapítják. Tegnap Prillwitz kamarás és Schnöder bankigazgató, a nevezett intézetek képviselői s a pesti consortium közt létrejött a kívánt végmegállapodás. Az alaptőke 30 milliót tesz, melyből azonban 200 tallérnyi , 300 ezüst frtnyi részvényekben csak 15 millió bocsáttatik ki, s erre is csak 40% fizettetik be. Az új bank elnöke, hír szerint Somssich Pál, alelnökei pedig Karácsonyi Guido gr. és Pulszky Ferencz urak lesznek. A kolozsvári egyetem ügyéhez. Annak idején közöltünk volt egyes részleteket amaz alkudozásokról, melyek a képviselőház tanügyi bizottságában a kolozsvári egyetem fölállítására vonatkozólag folynak. Most a „Magyar Tanügy“ czímű havi folyóirat a bizottság tárgyalásainak egész folyamát ismerteti, melyet ez ügy nagy fontosságánál fogva egész terjedelmében ide igtatunk. Miután már három hónap sincs hátra ez ülésszakból, s ezalatt több nagyfontosságú tárgy intézendő el, amelyek felett hetekig tartó viták folynak : a tanügyi bizottságnak, ha azt akarta, hogy a kolozsvári egyetem még ez évben felállíttassék, lehetetlen volt teljes egyetemrendezési törvényt hozni javaslatba, sőt ellenkezőleg, tanácsosnak látszott, a lehetőleg rövid törvénynyel biztosítani a czélt. Ennélfogva a kolozsvári egyetem felállításáról szóló törvény rövid lesz. Mindenekelőtt kimondatik, hogy Kolozsvárott a tanszabadság alapján, királyi tudományegyetem állíttatik fel. Kimondatik, Csengery Antal indítványára, az egyetem kettős czélja: a tudományoknak önálló nyomozások alapján művelése és rendszeres oktatása, s a szakpályákra készülő ifjúság alapos kiképezése. Fontos dolog volt e kettős feladatot megjelölni, midőn a törvényhozás először nyilatkozik a felsőbb oktatásról. Mutatja ez, hogy a magyar törvényhozás nem a franczia, hanem a német rendszer felé hajlik. S az elv kimondása egyszersmind irányt ad a miniszternek a tanárok kinevezésénél. Ezután a törvényjavaslat kimondja, hogy addig, míg az egyetemi ügy, a felsőbb oktatás ügye általában rendeztetik, csak ideiglenesen annyiban történik a kolozsvári egyetemre nézve intézkedés, amennyiben az érintett egyetem felállítása czéljából szükségesnek mutatkozott. Mindenek előtt a pesti egyetem rendszerétől eltérőleg állapíttatnak meg a tudománykarok (facultások). A theologia elmarad, azonban a bölcsészeti karból két kar lesz, u. m. bölcsészetphilologikai történeti kar és a mathematikai és természettudományok kara. Schwarz Gyula a jogi államtudományi kart is két karra kívánta osztani. Azonban ezt inkább helyén lesz a pesti egyetem rendezésekor megvitatni, ahol több erő van a két kar elkülönzésére. S aztán még az elkülönzés haszna is megvitatandó. Hol vonjuk meg a határvonalt? Az államtudományokhoz vagy a joghoz tartozik-e például az u. n. droit administratif (közigazgatási jog) ? Kimondja a tervezett törvényjavaslat a karok önigazgatását mind az egyes karokat illető ügyekre, mind az egyetemi tanács útján, az öszszes egyetemet érdeklő tárgyakra nézve. Intézkedik a tanárok első kinevezéséről, amelyekre nézve a karok véleménye még nem hallgatható meg, s a későbbi kinevezésekről, amelyeknél már a karok meghallgatása után teszi a miniszter a rendes tanárokra nézve közvetlen kinevezését. Hosszasabb vitára adott alkalmat a magántanárok ügye. Ezekre nézve a miniszter egyedül a karok habilitátióját sürgette. Schwarz a m. tud. akadémia tagjaira is kiterjesztetni kívánta a jogot, hogy mint magántanárok az egyetemen előadásokat tarthassanak. A többség Csengery indítványát fogadta el. Szerinte a magántanári jogosultságot nem a kar, se nem a miniszter kinevezése adja meg, hanem a képesség. Ezen képesség részben az eddigi módon, az illető karok által constatáltatik. Azonban megtörténhetik, hogy a karok kebelében bizonyos megrögzött tanok, vagy valamely egyén ellen személyes ellenszenvek uralkodnak. Szükség, hogy a tudományok művelése és tanítása ez egyoldalúság és egyéni ellenszenvek ellen is biztosíttassék. Kimondandó ezen okból, hogy magántanári előadásokra a jog a miniszter által azoknak is megadandó, kik a tudomány művelésében szerzett érdemeik által CzMK Fest, február 22. (Az iparosok értekezletéhez.) Mint értesülünk, a folyó hó 25-én tartandó országos iparos-gyűlésre a mai napig hatvan s egynéhány városból száznyolcvan iparos-képviselő van bejelentve, és pedig Szombathely 7, Kalocsa 9, Pécs 6, Ungvár 5, Arad 6, Nyíregyháza 6, Karczag 5, Kecskemét 15, Miskolci 4, Losoncz 6, Szeged 25, Munkács, H. M.-Vásárhely 12 küladták jelét képességüknek. Kimondatott ,továbbá a magántanári intézmény biztosítása végett, hogy a magántanárok bizonyítványai az illető tudományok hallgatásáról ugyanolyan erővel bírnak, mint a rendes vagy rendkívüli tanárok bizonyítványai. Végre, Csengery indítványára, kimondatott az is, hogy a szegény tanulók nemcsak a tandíjak, hanem a szigorlatok és oklevelek díjai alól is felmentendők. Csengery az iránt is tett indítványt, hogy a tudori rangra nézve, különösen a bölcsészeti és mathematikai-természettudományi karban, külön szakdiplomák adassanak ki a rokonnemű tárgyakból, hogy ekkor a szakképzés lehetőbbé tétessék s különösen a szaktanári képesség inkább constatáltassék. Természetesen ekkor, kevesebb tudományra szorítkozván, szigorúbb lehet a tudori szigorlat. Jelenleg, úgymond Csengery, a bölcsészeti kar diplomája, mely az öszszes bölcsészeti, történelmi, mathematikai és természettani tudományokban tudorhoz illő jártasságot feltételez, valóságos ámítás, s az illetőről, ki ilyen szigorlatra vállalkozik, jó elővélemény helyett inkább azt engedi feltennünk, hogy nagy charlatán lehet. Miután a miniszter megígérte, hogy ő részben rendeleti után intézkedik, Csengery nem sürgette, hogy indítványa a törvénybe vétessék fel. S az egész törvényt, hogy minél rövidebb s a jelen ülésszakon elintézhető legyen, Tisza Kálmán azzal indítványozta befejeztetni, hogy egyebekben addig, míg a fensőbb oktatás egészben rendeztetik,a pesti egyetemen fennálló vagy időközben behozandó szabályok alkalmazandók a kolozsvári egyetemre is. Ez indítvány Csengery azon hozzáadásával fogadtatott el, hogy a pesti egyetemen időközben behozandó intézkedések az egyetemi karok meghallgatása után állapíttassanak meg. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 22-kén. (Folytatás esti kiadásunkhoz.) Elnök: Somssich Pál. Jegyzők: Széll Kálmán, Szeniczey Ödön, Jámbor Pál. A kormány részéről jelen vannak: Tóth Vilmos. Tisza Kálmán: a választási törvényjavaslat a kis és nagy községeket illetőleg a földadó-censust veszi alapul, de miután ma már általános teherviselés van, s a jelenlegi adórendszert ha nem is tökéletes, lehet a választói jog gyakorlásának alapjául venni, szóló kárhoztatja, hogy a holdak száma vétetett alapul a választói jog megadásában, annyival inkább, miután nem áll az, amit a miniszter indokolásában és az előadó beszédében felemlített, hogy t. i. a jelenlegi ideiglenes és módosítandó adórendszer alapján a censust megállapítani nem lehet. E mellett azonban a választási törvényjavaslat a censust határozottan fel is emeli, így pl. azon törvényhatóságokban, hol eddig egy negyed telek, vagy 10 hold jogosította az illetőket szavazásra, a törvjavaslat szerint 15, sőt 20 holddal kell az illetőknek bírniük,hogy szavazhassanak. Ily módon fosztatik meg a földmíves osztály része a szavazási jogtól. Úgyszintén ha eddig valaki 2000 ftnyi értéket kimutatott, a törvény rendelete szerint szavazati joggal bírt, ma már, miután a kataszteri tiszta jövedelem kiszámítás majd 20 évvel ezelőtt történt, ma már 4 ezer forint érték kell ahhoz, hogy valaki szavazati joggal bírjon, kinek 1848 ban, tehát 20 évvel ezelőtt elég volt 2000 frtnyi értékét mutatni. Hasonló esetben vannak a rendezett tanácsú és szabad királyi városok a házadóra nézve. Az 1848 ki választási törvény szerint szavazási joggal bírnak azon iparosok, kik állandóan egy segéddel dolgoznak. Meglehet, hogy ez sok félreértésre, sok visszaélésre adott alkalmat, nem egyformán magyaráztatván a segéd minősége, és hogy ez praecisiroztassék, az ellen semmi kifogása sem volna; de hogy praecisiroztassék úgy, hogy ezen praecisirozás a 10 frt 50 krnyi jövedelmi adó útján a kisebb kereskedő és iparos osztály 2/s részét, vagy felét megfoszsza szavazati jogától, melylyel a 48-as törvény szerint bír, azt nem tartja helyesnek. Nagy súlyt fektet a miniszter az állandó névjegyzék elkészítésére. De ezen állandó névjegyzék épen a pártküzdelmek napjaiban fog készülni és ezen magában legjobb,legszentebb dolog hasznát elveszíti, s épen attól fosztja meg az országot, mire legnagyobb szüksége van. (Helyeslés balfelől, mozgás jobb felől.) Mielőtt bevégezné beszédét, a következő indítványt terjeszti elő : Indítvány. Miután a választási törvények módosításáról és pótlásáról szóló törvényjavaslat, meghagyja eddigi választási törvényeink leglényegesebb hiányait, jelesen: a) meghagyja Erdélyben az igazságtalan, a Magyarország igen nagy részében levőnél magasabb censust; b) meghagyja ugyanott a képviselőknek kerületek helyett hatóságonkénti választását ; c) meghagyja azon indokolhatlan anomáliát, amely Erdélyben a választási jogosultság felosztásában van, lévén 2500 lelket számláló város, mely épenugy két képviselőt választ, mint más 200000-nél több lakossal biró törvényhatóság; d) meghagyja Magyarországon a kis és nagy községeket, illetőleg a földbirtokhoz kötött censust, mely természeténél fogva igazságtalan, retrográd irányú, s ma már az általános teherviselés mellett semmiképen nem igazolható; miután még tisztábban kifejezni, megmagyarázni állítja a választói jogosultság feltételeit, addig valóságban különösen a kisebb földbirtokosokat, s a szegényebb iparosokat illetőleg a censust tetemesen fölemeli s ez által igen sokakat megfoszt a választói jogosultságtól; miután a helyett, hogy megszüntetné a félremagyarázást , az azokól eredő zavarokat, az elenyésztetek félreértések helyett zavaros szerkezete folytán még nagyobbakat előidézniígérkezik , miután anélkül, hogy az adatok előterjesztetnének, kielégítő, állandóságra jogosult választási törvényt alkotni nem lehet, a választási törvénynek minduntalan változtatása pedig a leghelytelenebb eljárás : indítványozom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot el nem fogadván, utasítsa oda a ház a minisztériumot, hogy a választásokra s választói census hatására vonatkozó adatait, melyek úgyis birtokában kell hogy legyenek, alapul véve, azoknak előterjesztése mellett, oly időben nyújtson be egy a jelzett legfőbb hiányok orvoslását is eszközlő törvényjavaslatot, hogy amst még ezen ülésszak alatt tárgyalni lehessen. (Élénk helyeslés balfelől.) Sokszor hallotta, olvasta, hogy Magyarországon a reform keresztülvitelét az ellenzék gátolja, minduntalan a közjogi vitát tolván előtérbe. (Igaz jobbfelől). Hogy mennyire igaz, arra az országgyűlés naplói felelnek, melyek tanúskodni fognak róla, hogy 1869 óta nem nagy számú napokat tesz azon idő, amelyben a válaszfelirat befejezése után az ellenzék provocatiója folytán a háznak közjogi dolgokkal kellett foglalkozni (Helyeslés balfelől) s már akkor kimondatott, legalább azon árnyalat részéről, melyhez szóló tartozik, hogy addig, mig annak ideje el nem jövend, közjogi vitával nem fogják a házban az időt tölteni. Különben nem is a közjogi állás választja el egymástól a két pártot, hanem azon irány, melyet a jobboldal az úgynevezett reformkérdésekben követ, s melylyel, — legyen, vagy ne legyen közjogi kérdés, — a baloldal egyetérteni soha sem fog. Ajánlja indítványának elfogadását. (Élénk helyeslés balfelől). Tóth Vilmos belügyminiszter: A legközelebb efolyt választási mozgalom újabb tanúságot nyújtott önöknek az 1848-ik évi választási törvény hiányairól. E hiányokat pótolni, a választás menetét olykép rendezni, miszerint a választási szabadság a pártszenvedély kicsapongásai ellen megóvassék, szinte egyike a komolyabb és legsürgősebb teendőknek, mely önök munkás kezeire vár. E szavak hangzottak le tehát a trónról, midőn ő felsége a magyar király 1869. évi ápril 20-án a magyar országgyűlést személyesen megnyitotta. Soha fejedelmi kívánság nem találkozott inkább a nép óhajával, mert a trón körül seregeit főrendek és képviselők élénk, mondhatnám, kitörő helyeslése követé a felség ezen szavait. (Igaz!) E jelenet, melynek tanúi és részesei valóak, félremagyarázhatlan bizonysága volt annak, miszerint a törvényhozás minden tényezője egyaránt érzi, hogy az 1848. V. t. czikket a maga összességében továbbá fentartani már nem lehet. És hogy a törvényhozás ezen nyilatkozata öszhangzásban volt a nemzet közvéleményével, azt tagadni nem lehet, azon közvéleménynyel, mely a legutóbbi választás alkalmával tapasztalt rendetlenségeket és helytelenségeket leginkább a választási törvény hiányainak tulajdonította. Mi természetesebb tehát, mint az, hogy a kormány ily körülmények között kötelességének tartotta még ezen országgyűlés alatt beterjeszteni egy javaslatot az 1848. I. törvényczikk szabatosítása, hiányának pótlása és kiegészítéséről. E kötelesség teljesítésével az ügy természeténél, a miniszteri tárczák ügyrendének beosztásánál fogva én levék megbízva, szerencsés voltam négy hónappal ezelőtt a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a mélyen t. ház asztalára letenni. Mennyire feleltem meg feladatomnak, mennyire nem, a felett immár bírálatot mondani a törvényhozás és elsősorban a képviselőház van hivatva, s én a bírálatot azon nyugalommal fogom bevárni, melyet egy öntudatos embernek a szándék tisztasága, egy államférfiúnak a meggyőződés ereje kölcsönöz. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Szerencsésnek fogom magamat érezni , ha sikerülene a t. házat e törvény alapelveinek helyességéről megyőzni. He ez nem sikerülne, ha az általam beterjeszett törvényjavaslat, mely a központi bizottság által módosíttatott, még alapelveiben sem fogadtatnék el, akkor ismerni fogom parlamentáris helyzetemben álló kötelességemet. (Helyes balfelöl. Általános mozgás, mert jobban tudom szeretni hazámat, mint önmagamat és nyugalmat fogok találni azon tudatban, hogy az országra nézve annyira fontos belügyminiszteri tárcza egy nálam képesebb, erélyesebb és talán szerencsésebb államférfiúra fog bízatni. (Élénk hosszas tetszés jobbfelől.) Ez rövid prologja beszédemnek, mely ha egyebet nem is bizonyít, azt minden esetre bizonyítja, hogy mily fontosságot tulajdonítok a jelen tárgynak, s talán számíthatok a ház türelmére, ha e tekintetben hosszabb ideig fogom igénybe venni becses figyelmét. (Halljuk halljuk.) Minden helyesen vezetett vitának van egy rendszere, e szerint mindenekett azon kérdés merül fel előttem, hogy szükséges e az 1848: V. törvényczikknek módosítása, javítása és pótlása ? Minden reformnak nézetem szerint, alapfeltétele a reform szükségességének általános érzetében fekszik. Bátor vagyok a t. ház emlékezetét visszavezetni 1869-dik év tavaszára, midőn az általános választások a jelen országgyűlésre megejtettek, s kérdem : volt-e értelmes választó, volt-e jelölt, volt-e megválasztott képviselő, aki ítéletet ne mondott volna a választási törvényekre, ne kívánta volna határozottan annak megváltoztatását? Nem ismerek kérdést, mely fölött ily egyhangúlag nyilatkozott volna a közvélemény, s én súlyt fektetek ezen véleményre, annál inkább, mert akkor nyilvánult, midőn mindenki közvetlen benyomása alatt állott azon visszaéléseknek, melyek az 1869. évi választók