Pesti Napló, 1872. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1872-02-14 / 36. szám

mindegyikét megvizsgálván , az itt épí­tendő­ országház helyét, Pest városa kép­viseletével egy­etért­őőleg, definitive álla­pítsa meg. És ez meg is történt. Gróf Ráday Gedeon első pendítvén meg ennek helyéül az akkor „Uj piacz“ nevű mostani „Erzsébetéiért; ezt néhai Gyür­­ky Pál főispán formaszerűn indítvá­nyozta. És Pest városa küldöttségének utóbb bekövetkezett, de még a küldött­ség előtt nyilvánított beleegyezésével a­z országháznak e helyre leendő építtetése el is jön határozva. E szerint azon tér körül nyolcz öl szélességű út hagyatván el mindenütt : az akkori si­vatag homok, puszta hely, egészen az or­szág tulajdonába bocsátandónak állapít­tatott meg olykép, hogy az épület a kö­zepére jöjjön, és igy elszigetelve, s távol minden oldalról az utczai közlekedés zajá­tól­­ a körötte fennmaradó tér pedig ligetté alakíttassák az ország költségén s ennek gondos fentartása is az ország terhei közé tartozzék. A küldöttség ezen eljárása­ és határoza­táról a kiküldő mindkét táblának — mint ezt az időközi országgyűlési irományok legbiztosabban tanúsíthatják — jelentést tevén, az tudomásul vétetett, és részben foganatosítása meg is kezdetett az­által, hogy e határozat Magyarország ne­vében ország-világszerte köröztetett, és az illető szakértők s művészek, kik a szükséglet felől részletesebben tájékozhat­ták magukat, felhivatták, hogy az ország­ház tervének elkészítésére pályázzanak, első díjul — ha jól emlékszem — ezer, második díjut ötszáz darab arany tűzet­vén ki. E felhívásnak volt is sikere. Az elnök­séghez több terv küldetett be, ezek között néhány kitűnő munka, s e terveknek az­­ országos levéltárban mind meg kell lenni. A pályázati díj azonban mind e mai napig nem adatott ki. Minthogy itt az ország lekötött szaváról van szó, helyes dolgot vélek cselekedni, ha erre figyelmeztetek. Tekintsék meg e terveket, talán lesz közöttük ma is használható, döntsék el a pályázatot, és változtassa meg az or­­szággyűlés 1844-ben hozott határoza­tát, midőn ma az országházat más helyre akarja épittetni. 7. A képviselőházból. A központi bizottság ma folytatta a választási törvényjavaslat III. fejezetének tár­gyalását. A tárgyalást a 6. §-on kezdte, mely­nek eldöntése függőben hagyatott. A 7.§ ba az eskümintához beletétetett a„foga­dom“ szó. A 8. 9. 10. §§-ok változatlanul hagyattak. A 11. §. utolsó bekezdése úgy módosíttatott, hogy a központi bizottság által kiadandó hirdet­mény közzététele 10 nappal előzze meg a válasz­tás napját, é­s a választókerület minden köz­ség hatóságának, kihirdetés végett, a választás előtt 5 n­appal kézbesítendő. A 21. § nál kimondatott, hogy a választási el­nök a választást megelőző napon a választási főhelyen megjelenni tartozik. A 2223, 24. §§-ok maradnak. A 21. § nál kimondatott, h­ogy ha több sza­vazó már nem jelentkezik, a választási elnök 1 órai időt enged, mely alatt azok, kik elma­radnak, még szavazhatnak, s ez idő elteltével a szavazás berekesztetik. A 26., 27. §§-ok maradnak. A 28. §. kimarad. A IV. fejezet következőkép szerkesztetett: 1. §. Ezen törvény csak a jelen országgyűlés feloszlása után lép hatályba, mindazonáltal a végrehajtás előkészítése czéljából ezen törvény kihirdetését követő 14 nap alatt minden tör­vényhatóság közgyűlést tart s a központi vá­lasztmányt az állandó névjegyzék elkészítésére, az összeíró küldöttségeket s a felszólalási bizott­ságot megválasztja. A magyar kir. semmitőszéknek a felebbviteli bíróság megalakítása iránt az igazságügyminisz­ter intézkedik, ügyrendét maga a m. kir. sem­­mitőszék állapítja meg. 2. §. a Deák-párti 64. §. Erdélyre nézve kimondatott, hogy a jelen törvény hatálya arra is kiterjed, kivéve: 1) hogy a szavazás ott éjjelre ezentúl is meg­­szakíttathatik; 2) hogy egyes kerületek ott, mint eddig, együttesen két képviselőt választhatnak. Végre elvben elfogadtatott, hogy ezen e­ész törvény át fog szerkeszt­etni, hogy könnyebb áttekintés és kezelés végett az egész 1848. V. tczikk­­­épenhagyott szakaszaival együtt egy egész alkottassék. A központi bizottság utolsó hitelesítő ülését holnap délelőtt 11 órakor tartja meg, melyen a függőben hagyott pontok szerkesztésére nézve is végmegállapodás történik. BELFÖLD. Zágrábmegye közgyűlése. A zágrábmegyei közgyűlés utolsó üléséről a következő tudósítás van előttünk . A zágrábmegyei gyűlés befejező üléséről ír­ják : Zágrábmegye nagygyűlése a mai (febr. 9.) viharos üléssel bezáratott. Az unionisták és a nemzeti pártiak közt mindjárt az ülés elején he­ves összeütközésre került a dolog, két tagnak a közigazgatási bizottságba való választása miatt. A nemzetiek kezdetben csak közfelkiáltás által akarták megválasztani két párthívöket, mit azonban az unionisták természetesen nem enged­tek meg, s a törvényes eljárást követ­elték. 91 szavazatc­édula adatott be, s Jelasics és Fabjan­­csics földbirtokosok 76 szóval 15 ellenében meg­választattak a bizottságba. Erre egyes községek és kerületek panaszai KÜLÖNFÉLÉK Pest, febr. 13. (Kitüntetések.) Ő felsége revisnyei Reviczky Sándor miniszterelnöki osztály­­tanácsosnak e minőségben szerzett érdemei elis­meréséül a hamadosztályú vaskoronarendet . Huszár Adolf, a miniszterelnökség segéd­hivatali igazgatójának hosszas, hű és sikeres szolgálataiért a Ferencz József rend lovagkereszt­jét, és Tallián János nyugalmazott hatszemély­­nöknek a bírói pályán tett negyvenhat évi hót és buzgó szolgálatai elismeréséül a másod­osztá­lyú vaskoronarendet adományozta. (A főrendiház tagjai­ az elnökség által értesíttetnek, miszerint a folyó hó 15-ére hirde­tett főrendiházi ülés folyó hó 19-ére halaszta­­tott el. (A magyar közgazdasági gyűlés­ről) Horn Ede holnap, szerdán d. u. 5 órakor felolvasást tart az iparegyesület helyiségében (Pest, országút 7. szám), melyre nem-tagok is szívesen láttatnak. (Szabadságok­ és tartalékos ka­tonák világlatban tartása.) Hogy a közös valamint a honvédsereghez tartozó sza­badságok­ és tartalékos katonák kellő pontos világlatban tartathassanak, a honvédelmi mi­nisztérium egy utasítást szerkesztetett és azt az ország valamennyi nyelvére fordítva a megyei hatóságok utján a községeknek szigorú hozzá­­tartás végett megküldte. (A cs. é­s k­ir. tábori csendőrség szá­mára) f. évi martius 1-én 6 havi tanfolyamot rendeznek melyhez minden gyalog ezred hat altisztet fog küldeni, kik a tanfolyam befejezé­se után visszatérendnek ezredeikhez. Ezen tá­bori zsandárság arra való, hogy háború esetén a vezénykar mellett ordonnance szolgálatokat végezzen. (R e s t a u r a t i­ó.) Lőcsén f. hó 8-án tartatott meg a restauratió, mely alkalommal Pallag pol­gármesterré, Putz pénztárnokká választatott (Torontálban) a nemzetiségi pártok­kal egyesült baloldal leszavazta a Deák-pártot, s az így alakult megyebizottmány kijelenté, hogy a megyei jegyzőkönyvek románul is vezettesse­nek. Erre az „ Albina“ fennen dicsekedve jegyzi meg, hogy a románok a nagy Torontál megye lakosságának alig 3-ed részét teszik, s íme, ily sikert mutathatnak fel. (K­é­pv­i­s­e­l­őv­á­l­a­s­z­t­á­s.) Butyinban Benes Döme aradi ügyvéd Popovits Zsigmond helyébe, ki a boros­jenői törvényszék elnökévé nevezte­tett ki, képviselővé választatott. (Az országos középtanodai tanár­egylet­ által a közoktatási tanácsba öt tag, és pedig kettő a műszaki vagyis reáltanodái, és három a gymnasiumi szakosztályba lévén vá­lasztandó, az egylet elnöke felszólította a tago­kat, hogy a budapesti egyleti rendes tagok név­sorából ötöt a közoktatási tanácsba választani és választásukról a szavazatszedő bizottságot Ney Ferencz egyleti elnökhöz czimzett levélben leg­később febr. 20-ig értesíteni szíveskedjenek. (II a 1 á 1 e s e t.) Bolváry, szül. Zlinszky Anto­nia asszony, Bolváry Gellért pesti kir. ítélő táb­lai pótbiró neje élete 36. évében hosszas mell­­bajban f. hó 11-én meghalt. (Jóváhagyott alapszabályok). A keresk.­minisztérium a soroksár-haraszti-­ taksonyi takarékpénztár, a belügyminisztérium pedig a „felebaráti szeretet“ czime alatt Pesten alakult betegsegélyző és temetkezési egylet alapszabályait némi módosításokkal jóváhagyta. (A kiházasító-egyletek­ tárgyában a következő sorokat vettük: „A lapok megtámad­ják a belügyminisztériumot azért, hogy engedé­lyezvén a borsod-miskolczi kiházasító egyletet, oly alapszabályt hagyott helyben, mely kölcsö­nösségen alapuló társulatnál a befizetett összeg­nél kétszer nagyobb jutalékot ígér. A ki meg-­ nézi a belügyminisztérium irattárában azt, hogy az 1871. évi 19654. sz. a. a minisztérium mit engedélyezett; a ki megolvassa az ezen szám alatt láttamozott alapszabályokat, meggyőződ­hetik, miszerint a támadás főalapjául szolgáló, és az egylet által hírlapi hirdetményekben köz­zétett azon kitétel, miszerint senki sem köteles a biztosított összegnek felénél többet befizetni, s hogy négy év múlva mindenki feltétlenül meg­kapja a biztosított összeget, a minisztérium által láttamozott alapszabályban benn nem foglaltatik, sőt azzal világos ellentétben is áll, mert a jóvá­hagyott alapszabályok szerint minden biztosí­tottnak a biztosított összeget — átlagosan 100 írttal — meghaladó felülfizetést kell teljesíteni, mi ha tetszik, minden polgár szabadságában áll.“ Ily körülények k­özött azonban a társulat, mely ügynökei által az alapszabályokkal el­lentétes programmot terjeszt, annál élesebb megrovásra méltó, és kihívja a hatóságok fi­gyelmét. (R­ö p i­r­a t.) Ráth Mór kiadásában megjelent: „Zur Organisirung der Schwesterstädte Pest und Ofen“ czímű röpirat, mely a fővárosok egyesítése kérdését a törvényjavaslat álláspont­járól tárgyalja. Ára 40 kv. (Előfizetési határidő meghosz­­szabbítása.) Mikár Zsigmond úr, a „Ma­gyarország és Erdély helynévtára“ czímű stati­­stikai munka kiadója, az eredetileg szabott előfi­zetési időt f. hó 25-éig meghosszabbította és fel­kéri azokat, kik a könyvet leírni óhajtják, hogy a 4­ért előfizetési pénzt hozzá, Budára (vizivá­­ros, fő-utcza 1. sz. a.) beküldeni szíveskedjenek. Ha nem jön össze annyi előfizető, hogy a költsé­gek fedezve legyenek, a pénz visszaküldetik. (A kecskeméti reform, főgymna­­siumban) a folyó félévi szigorlatok febr. 15—29-ig, a magánvizsgálatok és érettségi elő­vizsgálatok febr. 26. 27. 28., az érettségi írás­beli vizsgálatok febr. 27. és 28., az érettségi szó­beli vizsgálatok márczius 2-án fognak tartatni, miről az érdekelt felek tudósittatnak. (A selmeczi akadémia) segély-egylete febr. 1-jén saját egylete javára zártkörű táncz­­vigalmat rendezett, s pedig következő eredmény­nyel : összes bevétel volt 890 frt 30 kr, kiadás 364 frt 44 kr, maradt tisztán az egyletnek 525 frt 86 kr. Felülfizetett: báró Mednyánszky Dé­nes ur 16 frt. fogadja érette hálás köszönetün­­ket. Az egylet nevében Kojnis Lajos segélyegy­leti jegyző. (Egy kis félreértés.) A pénzügymi­niszter T. A. jogászt Bajáról számtisztnek ne­vezte ki. A kinevezési okmányt pedig csak a pesti fenyitő-törvényszék — börtönőrének lehe­tett kézbesíteni, miután az illető lopás és sik­kasztás miatt három havi fogságra van elitélve. (Névváltoztatás.) Kohn Joachim pesti lakos „Conrád“-ra változtatta vezeték­nevét. (A debreczeni Ubrykról) a következőket közli a „Tiszavidék“ : A nő neve Vedres Istvánné, szül. Szabó Mária, ki már 3 év óta csendes őrültségben szenved; azonban, mert az utóbbi időkben s különösen körülbelül 14 nap óta őrültsége rohamossá vált, s maga mel­lett senkit sem szenvedett, sőt a reá adott ruhát magáról azonnal letépte: kénytelen volt férje s az öt szivességből­ magához­ fogadó háziasszony a nőt egy ólba zárni, s a reménylhetőleg bekövetkez­hető szerencsétlenségnek így elejét venni. Hogy e szerencsétlen egy ólba volt zárva, az igaz, de az is igaz, hogy ott kellő ápolásban részesült, a­mennyiben mindennap háromszor etették meg, s sírását nem az ütés fájdalmai okozták, hanem örültségével együtt járó e nembeli betegsége. (Ingyenes fametszészeti tanfol­­­y­am.) Az orsz. mintarajztanoda és rajztanár­­képezde Morelli Gusztáv fametsző úr önkéntes ajánlkozása folytán azon kellemes helyzetben van, hogy fiatal fametszők számára, kik szakmá­jukban magukat tovább képezni óhajtanák, in­gyenes gyakorlati tanfolyamot nyithat. Felhivat­nak tehát mindazon fametsző gyakornokok, kik ezen esti tanfolyamban részt venni kívánnak, hogy ez iránt az orsz. mintarajztanoda igazga­tóságánál, Pest Rombach­ utcza 4-ik sz. a., mi­előbb jelentkezzenek. (A pesti kir. egyetemen) a f. é. nyári félévi előadások szülésznők részére mártius 1-én veszik kezdetüket. (R­a­b 1­ó g­y­i­l­k o­s­s­á­g). F. hó 1-jén N.­Sarló és N. Sára közt egy tót koldus agyonütött egy házalót, azt áruitól és készpénzétől (100 frt és 6 db arany) megfosztván, vizbe dobta. Részegsé­gében egynéhányat a lopott tárgyakból elvesz­tett, mi gyanút keltvén, elfogatott. (A nemz. szinház műsora) febr.hó 14- től 19-ig. 14 én A jó falusiak. 15-én A kunok. Uj betanulással j-ér. 10 án Messinai hölgy, Jó­­kainé asszony­o­­k vendégjátékául. 17-én Tell Vilmos. 18-án Szökött katona. 19-én Könyves Kálmán. olvastattak fel, melyek részben a falusi bírák és jegyzők választásainak megsemmisítésére vo­natkoztak. Kupirrac község panasza heves vitá­ra szolgáltatott alkalmat. Jordán hosszú beszé­det tartott az ottani jegyző megválasztásának megsemmisítése mellett, mivel a jegyzőt a főbíró önhatalmilag nevezte ki, a nélkül, hogy a köz­ség véleményét meghallgatta volna. A törvény megtartása — mind a többi közt a szónok — suprema reipublicae salus; a kor­mány részéről azonban mégis megsértők a tör­vényt, (zsiv­ó,) s ezen „üdvöt“ formális ostrom­­állapot által akarják elérni. (Helyeslés jobbról) Mi, mint ellenzék, a kormánypárttól, mint ural­kodó párttól fogadunk sok dolgot, de gondolja meg a kormánypárt, hogy nemcsak jogai, ha­nem kötelességei is vannak. Hosszan már kü­lönben úgy sem fog ezen párt uralkodni, ezt adja Isten és a hősök szerencséje. (Viharos tetszés a nemzeti pártiak közt, az unionisták padjairól: Ohó! ohó!) Szónok erre a szabadság nevében indítványozza, hogy az illető főbíró által tett ki­nevezés megsemmisíttessék, s a megyegyűlés rosszulását fejezze ki a főbíró ellenében. — Jor­dán indítványát pártolták: Strazimir, Kalkics, Matosovics és Ocis plébánosok, továbbá Jelasics és Egersdorfer földbirtokosok, Visner pedig, ki szintén az indítvány mellett emelt szót, Pogledin főispánt „szemtelenségéről vádolta, mivel alá­rendeltjének ezen törvényellenes eljárását he­lyeselte. Erre roppant vihar keletkezett. Elnök felhívta a sértegető szónokot, hogy mérsékelje magát, mert egyébként kénytelen lenne meg­vonni tőle a szót A szóban forgó főbíró védelmére Kussevics Au­rél és Josipovics szolgabírák keltek s kiemelték, hogy ezen esetben a főbíró fel volt jogosítva a jegyző kinevezésére, mivel a község képviselői elálltak a választástól. De mindez semmit sem hasz­nált. Az ellenzék név szerinti szavazást sürgetett Jordán indítványa felett. Az indítvány mellett szavazott 86,ellene 54 képviselő. Az ellenzéknek tehát 32 szótöbbsége volt. Sőt Francisci főbíró indítványozta, hogy severini kollegája ellen a fegyelmi eljárás megindíttassék. Az elnök azon­ban kijelentette, hogy ezen jog nem esik a gyű­lés hatáskörébe, s ezen ügyben saját belátása szerint fog cselekedni. Erre még néhány sérelmi panasz olvastatott fel s intéztetett el az ellenzék kivánata szerint. Elnök d. u. 2 órakor felfüggesztette az ülést, s 4 órára tűzte ki annak folytatását.­­ A mai ülés képe egy viharos parliamenti ülés képét nyúj­totta , az ellenzék szenvedélyes, parl­amenti be­szédeket tartott. A­miatt, hogy a tartománygyű­­lés ideje­korán történt bezárása következtében sok rőfös szónoklat benrekedt az ellenzék tag­jaiban, most kárpótolta magát. Helyi hírek. (A városi tanács) a vakok intézetének országosítása tárgyában, mint a Hinke-féle ala­pítvány (3150 frt) jogutódja, mai ülésében kije­lenté , hogy ez ellen észrevétele nincs. (A budai műegyetemi ifjúság­ kö­réből alakult „Hungária“ szövetség elnökétől levelet vettünk, melyben tiltakozik a lapunkban e szövetségre vonatkozólag elmondott vádak el­len, s azt mondja, hogy annak czélja „a magya­rosítás és magyarosodás.“ — Jó lesz, ha így lesz. (Az „iparpárti“ központi bi­zottság­ ideiglenes alelnökévé néhai Kollár Márton helyébe Ráth Károly szalmakalapgyá­­rost választotta, miért is keretnek a vidéki bi­zottságok, ipartestületek s általában mindazok, a kik a bizottsággal levél útján érintkezni akar­nak, hogy leveleiket Ráth Károlyhoz (Pest, váczi­ utcza, Szentkirályi-féle ház) czimezzék. (Játékbarlangok.) A hazárdjátékokra vonatkozó tilalom ellenére, mint a „R.“ írja, a „Grand Hotel“ 34. és 36-ik számú szobáiban váltakozva űzi két egyén éjjelenkint a hazárd játékot. Ezek egyike egy magasabb körökből hamisjáték miatt kiűzött külföldi, másika egy magát lejárt báró. Vagyonos fiatal emberekre veti ki hálóját a két üzér, mi rendben sikerrel szokott történni. Ugyane tárgyra vonatkozólag egy helyi tudósítónk a következőket írja nekünk: „A pesti játékbarlangok ügye roppant vitára szolgáltatott alkalmat a városi hatóság mai con­­ferentiáján. Úgy látszik, komoly rendszabályok­hoz akarnak nyúlni s a bajt gyökeresen orvo­solni, ha ugyan már nem késő, mert mint város szerte célportálják a hírt, a játékbarlangok tu­lajdonosai már ott hagyták a sülyedő hajót és helyiségeiket bérbe adták, most már persze tisz­tességes foglalkozású embereknek. Különben ez hihetőleg csak szálláscsere lesz. (Mr. Thomas Hawksley) angol par­liamenti tag a napi Pesten léte alatt a vízveze­téki művet minden részeiben megvizsgálván, Londonba visszautazandó — ma búcsúzott el az őt meghívott városi bizottmánytól, terjedel­mes és indokolt jelentést adván be vizsgálatá­nak eredményéről. Szerinte e vízmű tökéletes építmény, mely ha az új­pesti szigeten tervbe vett állandó vízmű állomás­a nagy szülőkúttal kész lesz, czéljának teljesen meg fog felelni. Műszaki szempontból tehát teljes megnyugvás­sal ihatjuk a vizet — ha rész is. (Farsang.) A pesti nemzeti dalkör tagjai számára tegnap a lövöldében tánczmulatsággal összekapcsolt dalestélyt rendezett, az az, hogy nem rendezett, mert a rendezésről szó sem lehe­tett, annyi és oly szép báli nép jelent volt meg, hogy a táncz a szónak teljes értelmében lehetet­len volt. A rendezők minden segédeszközhöz nyúltak, hogy a kalamitáson segítve legyen, de mind hiába, igyekezetüknek csak az volt az ered­ménye, hogy a rendezetlenség kissé rendszere­­síttetett, a­mennyiben a nők nem azért nem vet­tek részt a tánczban, mert tánczosokban hiány volt, hanem azért, mert hiányzott az a másfél négyszög láb, hol felállhattak volna a terem parquet-jén.­­ A tánczvigalmat dalestély­ előzte meg. Ez igen sikerült, különösen a „luxpolka“, melyet a tagok álarczban adtak elő és gyermek dob-, síp-, kereplő és mindenféle recsegő, csiri­­poló, zörgő és nyikorgó szerszámmal kísértek, ezt az inharmonikus harmóniát ismételniök kellett. (Az egyetemi dalegyletnek­ f. hó 8-ki közgyűlésén megválasztott bizottmány névsora ez: elnök : Pfann L.; alelnök: Dezsőfy Marczel; titkár: Vosits Károly; segédtitkár: Hentaller Lajos; pénztárnok : Muttnyánszky Béla; ellenőr: Vetsey István; levéltárnok: Jur­­kényi Emil; jegyzők: Kossutányi Ignácz, Mel­czer Lajos; bizottmányi tagok: Hegyessy László, Toperczer Péter, Ballagi Károly, Drill Béla, Capdebo Ferencz, Pataky J.; számvizsgálók : Balogh Sándor, Tanács Imre, Posel Károly, Toldy József, Deutsch J. (A távirászok bálbizottságából) négytagú küldöttség jelent meg a bál házi asz­­szonyánál, báró Vay Béláné , Teleki Zsófia grófnőnél, és hódolatteljes köszönetét fej­ezé ki a házi­asszonyi tiszt elvállalásáért az összes báli vendégek nevében, kiket a grófnő leereszkedő szeretetreméltósága egy derült kedélyű család tagjaivá varázsolt át, másrészt a segélyzendők nevében, kiknek a fényesen sikerült bál oly szép jövedelmet hozott. (Egy becsületes találó.) Egy budai irodaszolga, ki tegnap reggel elvitte a postáról a hivatala számára érkezett leveleket, hazame­net jelentékeny összeggel terhelt pénzes levelet veszített el. Egy katona megtalálta a levelet és czime után azonnal megküldte az illető hiva­talnak. (A pesti fenyitő törvényszék tár­gyalásaiból.) A pesti kir. törvényszék fe­nyitő osztálya előtt ma Gál Ferencz kocsis ál­lott. Beheim Mihály, Friedl József és Reich Lő­­rincz Gált lopással vádolják. Ládájukat mind­hárman egy pajtában tartották, melynek kulcsa Tilly pálinkamérőnő boltjában volt felakaszt­va. Gál Ferencz korábban Beheim, Friedl és Reichhel egy gazdánál kocsiskodott, azonban m.­ég november 10-én a szolgálatból kiállott. Három napra ezután történt a lopás. A nevezett három kocsis ládát fel­törettek s Beheim ládájá­ból 65 frt készpénz, egy igazoló jegy s egy ezüst óra, Reich és Friedl ládáiból pedig kevesebb mennyiségű pénz mellett szivar­szipkák s egyéb apróságok vesztek el. A lopás pénteki napon történt. Ugyanakkor látta a házban levő szol­gáló, hogy Gál Ferencz a pajtát, hol a lopás később észrevétetett, kulcsosat bezáró. Tillyné kis leánykája pedig azt vallja, hogy Gál Ferencz ugyancsak akkor pénteken kétszer volt a bolt­ban pálinkát inni, mely alkalommal hihetőleg a kulcsot vette le a szegről s tette ismét vissza. Gált ugyanaz­nap az állatkertben látták, hol egy ezüst órát kinálgatott, mely a tanuk vallo­mása szerint ugyanoly óra volt, mint Beheimtól ellopatott. Más tanuk 60—70 frtnyi pénzt láttak Gál Ferencznél, holott Gál saját vallomása sze­rint sem bírhatott többet mint legfölebb 30 írttal. Azonkívül Szegfű biztos látta Bettelheim iga­zoló jegyének foszlányait, melyet Gál Ferencz részegségében eltépett. Gál azonban makacsul tagadja a tanúvallomások által kiderített tany­­álladékot, állitván a tanukkal szemtől szembe, hogy az nap, melyen a lopás történt, tájékán sem volt azon háznak, melyen a lopás történt. Az órát, úgymond, valami János kocsistól kap­ta, kinek vezetéknevét nem tudja, de csak azért, hogy megbecsültesse. Hogy hol van az a János kocsis, azt persze nem tudta megmondani, ígérte különben, hogy ha szabad lábra kerül, majd előteremti ő a János kocsist. A biróság a meg­­hitelt tanuk vallomásának alapján Gál Feren­­czet a lopás vétségében bűnösnek mondotta ki, s őt az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 9 havi fogságra s a kár megtérítésére ítélte. Vád­lott az ítéletben megnyugodott. (Egy álmos ember.) A lánczhidnak Pest­ről Budára vezető gyalogútján tegnapelőtt éjjel az arra menők egy csinosan öltözött embert ta­láltak az utón keresztül feküdve, és első pilla­natban halottnak vagy legalább részegnek hit­ték. Az ismeretlen azonban hosszasabb rázás után magához térve, bámulattal tekintett körül és egész józansággal kijelenté a körülállók előtt, hogy útközben oly erős álom fogta el, melynek ellen nem állhatott, úgy hogy akarata ellen lefeküdt és elaludt. (Baleset.) Ma egy munkás a közúti vaspá­lya mentén, hogyan, nem tudni, egyik vagyon alá került és fején súlyos sérüléseket szenvedett. A 21-ik számú rendbiztos azonnal sietett a Ró­kus-kórházba bordkosárért, hogy a szerencsét­lent bevitesse. De ott megtagadták tőle a kosár kiadását, ha csak 1 fiát le nem tesz. Hiába hi­vatkozott rendőri állására, a kosarat nem adták ki, s végre is nem volt mit tenni, mint a város­házától requirálni ilyen kosarat. Reméljük, hogy e botrányos eljárás szigorúan meg fog toroltatni a hatóság által. • A képviselők házának „s­p­e­a­k­e­r“-je (el­nök) a politikai következetesség legjellemzőbb példája. E tisztség jelen szervezete a történelmi precedensek egész sorozatán alapszik. Eredete csak a „természetes választás“ elve szerint volna meghatározható. Néhány különböző vidékről ér­kezett ember a k­irálylyal értekezni akar a neki fizetendő pénzösszeg fölött, de azok szónok nél­kül gyámoltalanok, a­miért a különféle szavak zaja elnémult és egy szólott mindnyájuk nevé­ben. E szónak (speaker) a bizottság vezetője volt és neki valószínűleg oly értelemben kellett beszélnie, miként azt egy előzetes tanácskoz­­mány elhatározta; társai nevében tehetsége sze­rint beszélnie és alkudoznia kellett. Sima nyelv, ügyes és finom modor, erkölcsi bátorság és szi­lárd akarat képezték e tisztség legelső föltéte­leit. A szelíd beszéd sokkal alkalmatosabb volt a király kívánalmait mérsékelni, de ha nagy összegeket kívánt, kemény szavakat kellett hal­lania a kegyenczek miatt, kik beszennyezték a becsületet és elpazarolták a korona jövedel­meit. Ily körülmények között természetes volt, hogy a követek az uralkodó kiengesztelésére oly szó­nokot választottak, ki előtte személyesen kedves volt; de másrészt az uralkodó is hamar vette észre azt az előnyt, mely abból ered, ha ő kezé­ben tartja annak az ügynöknek választását, ki­vel a kérelmek miatt értekeznie kell. Innen ered az a szokás, hogy a speaker választás az ural­kodónak jóváhagyás végett előterjesztetik, de mindeddig ez nem határoztatott meg törvényi­leg és e szentesítés valóban nem is szükséges. E tekintetben szorgosan mellőztetett minden összütközés, mert a követek nem igen gondol­tak azzal, mikép történjék a speaker választá­sa, a­meddig nekik meg volt a teljes és kizáró­lagos joguk meghatározni, mit mondjon. Egyet­lenegy esetben, midőn a korona határozottan visszautasította a választott Speakert, némi ha­bozás után egy másikat választottak és e válasz­tás helyben hagyatott. Másrészt midőn I. Károly a parlament és a hadsereg foglya volt, midőn a restauratió és forradalom conventparlament­­jei összehivattak, és ismét midőn III. György el volt zárva, a speakerek megválasztattak a korona befolyása nélkül. Azok bemutatása a lordok házának ez esetekben elégségesnek tar­tatott. A képviselők házának speakerje még most is e testület szónoka, de legfontosabb teendői egé­szen más természetűek. Midőn a háznak jogköre növekedett, a budget-kérdés egészen megválto­zott : nem arról volt a szó, mennyi pénzzel fog megelégedni az uralkodó, hanem mennyit fog neki a ház megszavazni. Ekkor a speaker ere­deti feladata megszűnt. A forradalom óta leg­főbb kötelessége a tárgyalásokat szabályozni, kérdéseket tenni és föntartani a rendet abban a gyülekezetben, melyben elnököl. Egy hagyomány szerint valamely fecsegő speaker Erzsébet királynéval alkudozván, két órai beszédet tartott, míg egy másik a királyné utódjához két akkora beszédet intézett. A jelen képviselőház egy tagja megjegyezte, hogy sok­kal kényelmesebb beszélni mint hallgatni, ha­nem a speaker gyakorlat által ki van zárva a vitákban való részvétből, de az az alkalma sincs többé, hogy e hallgatásért kártalanítsa ma­gát a trón előtti bőbeszédességgel. Nagyon rit­kán kell az uralkodó előtt beszélnie és azok az esetek, melyekben egy kitűnő közhivatalnoknál az ország nevében köszönetet mond vagy a tör­vényszék előtt sérelmet visszatorol, aligha gya­­koriabbak. A speaker­ség legelső és legfőbb kel­léke a hallgatni tudás. Gladstone legelkesere­­dettebb ellenségei sem volnának oly kegyetle­nek, hogy az elnöki székre kárhoztatnák. Mily fontosságot tulajdonítanak annak az egy kézben lévő osztatlan tisztségnek, melyet a ház birodalma támogat, azt leginkább mutatja az az ellenszenv, mely akkor nyilvánul, midőn a speakert egy képviselő által helyettesíteni akar­ják, mi különben is csak a legsürgősebb vég­szükségben szokott történni. A ház gyakran el­­napoltatott, vagy a speaker nélkül kezdette az ülést, a nélkül hogy helyettesről gondoskodott volna. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy egy bizottsági elnöknek kellett volna a speaker tá­vollétében elfoglalni az elnöki széket, hanem ez indítvány határozottan elvettetett, mert az utób­bi vesztene a folytonos jelenlét nimbusából. E tisztsége individualitása elmaradhatlan, hogy az a tisztelet teljes mértékét élvezhesse. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a speaker tekintélye sok­kal nagyobb jön, miután ahhoz nem fér többé kétség, hogy ő azt a háztól nyerte és gyakorolja a ház iránti engedelmességből. Ama kételyek, melyek korábbi időkben a fe­lett felmerültek, várjon a speaker a ház vagy király embere-e, okot szolgáltattak roszul titkolt gyanúsításokra és kellemetlen vitákra adtak al­kalmat. I. Jakab idejében a szabadságlevél fe­letti viharos viták alkalmával egy tag kijelen­tette, hogy senkit sem kímér, a­ki az elnöki szék­ben ül, míg egy másik bevádolta a Speakert, hogy kötelességét elhanyagolja, midőn a kérdés eldöntését halogatja, végre egy harmadik szük­ségesnek találta a Speaker emlékezetébe hozni, „hogy ő a háznak szolgája és nem ura, de nem is szolgája egy urnak.“ Az angol parliamentek történetében meg van írva, hogy egy ízben egy tag a speaker-rel szemben kiöltötte nyelvét, de mai nap a speaker köztiszteletben részesül. A tagok fölkelnek, ha a Speaker a házba lép vagy azt elhagyja, bókolnak, ha az elnöki szék előtt elhaladnak, tiszteletteljesen leemelik ka­lapjaikat, ha az elnökkel az utczán találkoznak. Ha dönt valamely kérdésben, az ritkán esik bí­rálat alá, de mindig a legnagyobb tisztelettel míg meghívásai ebédre közvetlenül az uralko­dóéi után állanak a megtiszteltetések sorában. Minden ülés befejezésénél a kérdésre: „Ki megy haza?“ régi szokás szerint a tagok az elnököt lakására kisérik, de miután ő ugyanabban a palotában lakik, melyben a ház üléseit tartja, a kiséret szokás szerint elmarad. Igen nevezetes alkalommal egyik speaker azt mondá a királynak, hogy neki nincsen más nyelve, szeme és füle mint a melyet a ház adott, és e kötelességszerű vakság be is bizonyult a ház üressége által, midőn szőnyegen levő tárgyra nem hívta föl a tagok figyelmét , soha sem vet­te észre, hogy negyvennél kevesebb tag van je­len, ha csak valaki nem figyelmeztette arra, ha egyedül lett volna, nem merte volna a ház elna­polását indítványozni, és mondják, hogy egyszer csakugyan elnapolta a házat,anélkül,hogy valaki indítványozta volna annak elnapoltatását, mert egy darabig csendesen ülvén, senki sem találko­zott, a­ki indítványt tett volna. Egy speaker kisebbítvén saját tulajdonságait A Speaker. A „Saturday Review“ után. Alig lehetne jobb példát felhozni arra nézve, miképen keletkeztek és alakultak át a körülmé­nyekhez képest az angol intézmények, mint ama tisztséget, melyben most Mr. Brand, Mr. Denisont követni fogja.

Next