Pesti Napló, 1872. július (23. évfolyam, 151-175. szám)

1872-07-15 / 161. szám

101. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illeti­ minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Hétfő, július 15.1872. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. P ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán kü­ldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra . . . 1 frt 85 kr. 3 hónapra . . . 5 „ 60 „ 6 hónapra . . . 11 . — „ Az esti kiadás postai különküldé­­seért felillfizetés havonkint 30 kr. Az előfizetőt ez év folytán minden hónapbeli megkezdhető, s ennek bármely napján történik le, mindenkor s hó első napjától fog számíttatni. 23. évi folyam. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA (ferencziek­ tere 7. sz.) küldendők. Pest, Julius 15. Politikai h­eti szemle. A franczia nemzetgyűlés a múlt hét folyamában az adótörvényjavaslatok­kal foglalkozott. A jul. 10-ei ülésben azon tervet tárgyalta, mely szerint a ke­reskedelmi forgalom adó alá vettessék. Ennek ellenében Galsonde képviselő azt indítványozta, hogy a direct adókra 60 centimenyi pótlék vettessék. Thiers szintén pár­tolja azon javaslatot s védel­mére hosszú beszédet mondott, melynek főrészei a következők: Miután szónok újólag megnevezte azon czé­­lokat, melyek az adók fölemelését szükségessé teszik, így folytatja: „A franczia forradalom nagy drámája a felvilágosult és becsületes szel­lemekben két ellentétes érzelmet ébreszt. Ha menyei tisztaságú lényeket, minek Bailly és Malesherbes, ha oly ártatlan királyt, mint XVI. Lajos, vérpadra látunk lépni, ama kortól borzad­va lépünk vissza ; de ha ez átalakulás társadal­mi eredményét látjuk, hogyan ítél azóta egyenlő mérleggel az igazság társadalmunkban mely ezen föld­gömbön a legpolgárosultabb, hogy sogárzanak ki belőle az egész műveit világ­ra a nagy társadalmi eszmék, akkor a franczia forradalomról hálásan mondhatjuk, a­mit Mon­­tesquieuről mondtak: ismét megtalálta az emberi­ségnek elveszett jogczímeit. (Nyugtalanság jobb­ról, élénk tetszés balról.) Azóta súlyos megpró­báltatások vonultak ki rajtunk ;a gondviselés el­határozásai ki nem kutathatók, de megmaradt számunkra a vigasz, hogy a franczia forrada­lom következtében oly országban élünk, mely­ben a törvény előtti egyenlőség mindenki javára fenáll. (Tetszés.) Szónok azután áttér a létező adókra, s a ke­reskedelmi forgalom megadóztatása ellen nyi­latkozik. „Gondoltak-e önök — mondja többük közt — azon egyenlőtlenségre, mely a gyáros, ki gyártmányait 3—6 hó múltán eladja és a kereskedő közt alakul, ki áruit sokkal lassabban és folyton kis mennyiségben adja el ? Csak kér­dezzék meg az egyenes adók akármelyik hiva­talnokát, bármily kormányt szolgált is . . (zaj.) Ej! Uraim oly országban, hol a forradalmak nemcsak több herczeget hagytak maguk után, mint a mennyit trónra ültetni lehet. (Helyeslő nevetés balról, élénk zaj jobbról.) Laroche foucauld-Bisaccia: Ez fölötte izetlen. Thiers (folytatja) hanem több hivatalno­kot is, mint a­mennyit a kormány alkalmazhat .»­ z*j)­Princiteau: Nekünk csak egy uralko­dónk van. Laroche-Jacquelein: Önök buk­tatták meg a fejedelmeket, hogy helyekre ülje­nek. Thiers: Nem értem félbeszakításaikat. Tisztelem a szerencsétlenséget, s sohasem fogom gúnyolni. Szónok azután elmondta, hogy a ke­reskedelmi forgalmat csak az önkénytes vallo­mások alapján lehet megadóztatni. Már­pedig azt mindenki tudja, hogy még oly országokban, hol a közerkölcsiség a legmagasb fokon áll, ezen bevallások nem felelnek meg az igazság­nak. Szóval az adó igazságtalan önkényes és veszélyes. (Élénk ellenmondás jobbról; szónok ez oldal felé fordul.) Önök súlyos terhet tettek vállaimra és erőimet felemészti a fáradság; önök nem tudják, hogy meggyőződéseim közül már hányat áldoztam fel kedvekért s már a discuseio szabadságát sem hagyják meg nekem. (Egy hang jobbról: Senki sem szakítja önt félbe.) Ha az önök eljárásának alapjául valami politikai kérdés szolgál, mondják meg nyíltan s mi e kérdést úgy fogjuk tárgyalni. (Élénk he­lyeslés balról.) Egyelőre csak kötelességemet végzem, ha önöket oly adó veszélyeiről felvi­lágosítom, mely sajnos hátramenést jelez s önö­ket vigasztalan népszerűtlenségnek tenné ki. Nem értem, hogyan ingadozhatnak önök a kér­désben levő két rendszer közt: ha a bizottságot választják nagy tévedést és hibát követnek el. (Helyeslés.) E beszéd nem maradt hatás nélkül. A ház később csakugyan elvetette a keres­kedelmi forgalom megadóztatásának ter­vét s Gaslo­ide javaslatát fogadta el. Thiers állása mindinkább megszilárdul, noha a monarchisták elkeseredése is növekszik irányában. Különösen a beszéd azon pontja, mely szerint a forradalom több herczeget hagyott maga után, mint a­mennyit a trónra ültethetni, bőszítette fel a monarchista lapokat. Csakhogy a zaj­nak nem sok gyakorlati következmé­nye van. A k­ö­l­c­s­ö­nművelet fényes sikerét már biztosítottnak mondják. Összesen 3200 millió frank fog aláírásra bocsáttatni s mint Párisból jelentik, csak magában az országban 2400, Belgiumban pedig 1200 millió fog aláírattatni. Végül még a nemzeti párt alakulási vajúdásairól kell megemlékeznünk. Arról van szó, hogy a balközép s a jobbközép — mint már oly sokszor czélba vétetett — egy nagy nemzeti párttá alakuljanak. A fusio alapjául következő sajátságos programm szolgálna: „Hit, szabadság és megifjodás. 1. Az alálírt nemzetgyűlési képviselők vagy publicisták olyan köz­társaság végleges megalkotása mellett nyilatkoznak, mely a keresztyén elveken, minden conservativ érdek erőteljes és be­csületes védelmén s minden valódi sza­badság tiszteletén alapszik. 2. Sürgősnek nyilvánítják az ezen alapokon nyugvó al­kotmányt létesíteni, s mint képviselők vagy publicisták oda akarnak működni, hogy a közvéleményben a valóban meg­­ifjító és köztársasági eszméket terjesztik, melyek ilyen alkotmány mielőbbi elfoga­dására vezetnek. 3) Mindenkit csatlakozás­ra felszólítanak, ki a nemzetben s külö­nösen a sajtóban az óhajt táplálja, hogy a pártokon kívül s azok felett nagy nem­zeti pártot lássanak alakulni, hogy a jo­gosult decentralisatió az állami intézmé­nyeknek nyisson utat s a forradalmi szel­lem elnyomással, s országunk a forradal­mi szabadelvűség, socialismus és radica­lis és megsemmisítő befolyása ellen meg­­óvassék.“ Ezen programm oly nevetséges, hogy kezdetben mindenki valami sületlen tréfá­nak tartotta azt, de úgy látszik, hogy mégis komoly szándékból íratott, mert találko­zott vagy tíz ember, ki azt tanácskozásai­nak alapjául elfogadta. Az egész sajtó éretlen és együ­gyű­ kísérletnek tekinti az új pártalakulást. Németországban a Stein - emlék ünnepélyes leleplezése képezi a múlt hét fő eseményét. Ezenkívül még figyelemre méltó a szövetségtanács működése a je­zsuita kérdésben. Vilmos császár szente­sítette az ide vonatkozó törvényt s a szö­vetségtanács elkészítette a végrehajtását szabályozó határozatokat. Hat hó múlva nem lesz többé jezsuita telep az országban. Az angol parlament két háza között beállott s veszélyesnek mutatkozó nézet­­eltérés a két fél békülékenysége s a kor­mány tapintata folytán szerencsésen ki­­egyenlíttetett. A titkos szavazásról szól­­ó bili képezte a viszály tárgyát. Második olvasásban a felsőház több oly módosí­tást tett rajta, mely a javaslatot lényegéből tökéletesen kiforgatta. A harmadik olva­sás alkalmával a módosításokat, mely­eket az alsóház sohasem fogadott volna el, ön­kényt elvetette, s csak azon ponthoz ra­gaszkodott, mely a bilinek ideiglenes jel­lemet tulajdonit s törvényességét csak 8 évre szabja meg. Ezen pontban ismét az alsóház engedett, s igy a törvényjavasla­tot mindkét ház elfogadta. A hollandi minisztérium hosz­­szas vajúdás után megalakult. A cabinet következő tagokból áll: Elnök és igaz­­ságügy Vries; külügy Gericke van Her­­vijnem báró; belügy Geertsema, pénzügy­van Delven ; tengerészet Brocx ; gyarmat­­ügy Fransen van de Putte; hadügy Lim­­burgg Stimm gróf. Az olasz közvéleményt a clericalis párt azon előre nem látott határozata fog­lalkoztatja, mely szerint a községi válasz­tásokban részt venni készül. Ez ügyben a miniszterelnök a megyefőnökökhez kör­iratot intéze, melyben felhívja őket, hogy oda működjenek, mikép a szabadelvű pár­tok is minél számosabban iratkozzanak a választó lajstromokba. Spanyol lapok­ban ismét találkozunk a hírrel, hogy Amadé király az ország kétségbeeső hely­zete folytán önkényt le akar mondani a trónról. Megválasztott képviselők. A Deákpárt eddig nyert 53, vesztett 26 ke­rületet. A tiszta nyereség 27 szavazat. — Jul. 15. délig. — Deákpárti........................................234 Ellenzéki........................................134 Összesen 368. * * * Fest. Julius 15. (A törvénykészítő bizottság) következő legfelsőbb kézirattal lett kinevezve: Magyar miniszterelnököm előterjesztésére, a folyó évi június 4-én kelt elhatározásommal fel­­állíttatni engedélyezett törvényelőkészítő bizott­sághoz alelnökké Fabinyi Theophil magyar Curium semmitőszéki osztályának biráját, to­vábbá tagokká Szilágyi Dezső igazságü­gymi­­nisztériumi miniszter tanácsost, eddigi rangjá­nak megtartása mellett, és Zichy Antal pesti tankerületi felügyelőt miniszteri tanácsosi rang­gal és czímmel­ végre titkárrá, Gondos Dániel magyar pénzügyminisztériumi titkárt osztályta­nácsosi ranggal és czimmel ezennel kineve­zem. Kelt Laxenburgban, 1872. évi junius hó 30-kán. Ferencz József, s. k. Gróf Lónyay Menyhért, s. k. Bukarest, Jul. 9. (Saját levelezőnktől.) A romániai nemzetőrség tudvalevőleg igen veszedelmes elemet képez az államban. A vörö­sek által létrehozva, e testület, melynek tisztei kizárólag ugyan a párthoz tartoztak, valóságos fegyveres hatalmat képezett, mely veszélyes eszköz lehetett volna az oppositió kezében egy eshetőleges forradalom alkalmával. A katonák önmaguk választák tiszteiket, s így a kormány képtelen volt ezen institutióra hathatós befolyást gyakorolni. E viszony most a legutóbbi ülés­szakban hozott honvédelmi törvény által telje­sen megváltozott, a­mennyiben a nemzetőrség ezentúl a rendes hadsereg kiegészítő részét ké­pezi,­­ mint ilyen közvetlenül a hadügyminisz­térium rendelkezése alatt áll. E törvény által tehát a nemzetőrség veszedelmes jellegét telje­sen elvesztette, s nincs más hátra, mint e tör­vényt végrehajtani, a­mi mindenesetre kényes dolog. A végrehajtás azzal kezdetett meg, hogy egy július 2-ikán kelt fejedelmi rendelettel a nem­zetőrség összes tisztei állomásaiktól felmentet­tek s egyidejűleg az erélyes s a kormány feltét­len hive gyanánt ismeretes Zaganescu had­­főfelügyelői czimmel a nemzetőrség parancsno­kává neveztetett ki. A vörösök ugyan megki­­sérték a nemzetőrséget felizgatni, hogy tiszteik letételét ellenezzék ; azonban a hadügyminiszter egy erélyes és határozott napiparancsot bocsá­tott közre, melynek folytán, egyelőre legalább nem kell tartani attól, hogy ezen izgatások ered­ményre fognak vezetni. Károly fejedelem ugyanaz nap, melyen Cos­ta­f­o­r­u Konstantinápolyból megérkezett, Si­­naiból Bukarestbe rándult, honnan azonban rövid idejű tartózkodás után­­ismét visszatért. Sinaiba Costaforu küldetésének eredmé­nyével nagyon meg vannak elégedve, ezen eredmények azonban, úgy látszik, nagyon kéte­sek, a­mennyiben ugyanaz nap, melyen Costa­­foru megérkezett, G h i k a Iván b. Konstanti­nápolyira utazott, hogy ott azok ellen mű­ködjék. G h i k a Iván, a samosi ex-fejedelem, nem­csak legelkeseredettebb és legveszedelmesebb ellensége a jelenlegi kormánynak, hanem sze­mélyes ellensége a fejedelemnek is, kinek nem tudta még eddig megbocsátani, hogy elfoglalta azon trónt, melyre ő speculált. Daczára annak, hogy kétszer volt Károly alatt fejedelem, e ter­véről máig sem mondott le, s hogy czélját elérje, a vörösökkel kötött szövetséget. Ha az 1871. márczius 11-iki összeesküvés meg nem hiúsult volna, Ghika már elérte volna tervét. Konstan­tinápolyban jelenleg is sok szövetségest bír és nagy befolyása van. Magyar földrajzi társulat. (Alakító közgyűlés július 14.) Július 14-én, 35" melegben, midőn már az összes fővárosi tudományos egyletek szünetel­nek és az egyes tudósok a világ mind a négy tája felé vándorolnak, sikerült az akadémia heti ülés­termébe annyi barátját a földrajz­ak egy­begyűjteni, hogy a „magyar földrajzi tár­sulat“ alakító közgyűlése határozatképes volt Hunfalvy János , ideiglenes elnök, a közgyűlést megnyitó beszédében szintén hang­súlyozta azt a körülményt, hogy a társulat oly későn alakul meg, azonban a megalakulás min­den esetre szükséges, mert a társulat a szün­időkön át bevégezheti előkészítő munkálatait és azután őszszel akadálytalanul kezdheti meg működését. A belügyminisztérium által megerősített alap­szabályok fölolvasottaknak tekintettek és csak azon két módosítás olvastatott fel, melyeket a belügyminisztérium kívánságára kellett tenni. Ezek elseje azt határozza, hogy hatóságok és általában harmadik személyekkel szemben a társulatot az elnök képviseli, másodika pedig azt kívánja, hogy a társulat föloszlatására, vagy az alapszabályok módosítására vonatkozó köz­gyűlési határozatok a végrehajtás előtt a bel­ügyminisztérium elé terjesztessenek. Miután a közgyűlés e módosítványokat minden észrevétel nélkül elfogadta, a tisztviselők és a választ­mány megválasztása következett a napirend értelmében. Kiküldetvén a szavazatszedő bizottság, be­adatván és összeolvastatván a szavazatok, a vá­lasztmány következőképen alakult: elnök: Hunfalvy János ; alelnökök : Tóth Ágoston és Vámbéry Ármin; első titkár: B­e­r­e­c­z Antal; másodtitkár: dr. Cher­ven Flóris; pénztárnok Aigner Lajos; választmányi tagok (betűrendben): R­i­e­t­z Albert, D­ó­c­h­y Mór, dr. F­r­o­c­h Henrik, G­ö­n­c­z­y Pál, dr. Heinrich Gusztáv, Keleti Károly, dr. Szabó József, dr. Szontagh Miklós, Takács János, T­e­­m­e­s Adolf, X­á­n­t­u­s János és Zsigmon­dy Vilmos. Az elnök figyelmeztetvén a közgyűlést az alapszabályok azon pontjára, mely szerint az egyleti év mindig január elsejével veszi kezde­tét, indítványozza, hogy az imént megválasztott tisztviselők csak a januári közgyűlésig működ­jenek, mely alkalommal új választások történje­nek. A közgyűlés ez indítványt elfogadván, az elnök a választmányt fölhivta, hogy alakuljon meg azonnal és a közgyűlést eloszlatta. A szabolcs-bogdányi kerület vá­lasztóihoz. Gróf Keglevich István, a szabolcs­bogdányi választókerület volt deákpárti képviselőjelöltje a következő nyílt levelet intézte választói­hoz : Tisztelt polgártársak! Ha igazság uralkodnék az emberek szívében és tetteiben, akkor én lennék ma önök képvise­lője , mert hiszen önök tudják legjobban, mily határozott többségben voltak a választás kez­detekor. De azon égbekiáltó részrehajlás, folytonos erőszakoskodás 63 csel, melylyel éltek a szava­­zatszedő küldöttség hatpárti tagjai, a kislelkűe­­ket megfélemlítvén, a megingathatókat elcsá­bítván, kezeinkből kicsavarta a biztos győ­zelmet. Van azonban még igazság e hazában: a nem­sokára összeülő országgyűlés majd szigorú bí­rálat alá veendi a választási eljárásokat, és két­­ségbevonhatlan igazságszereteténél fogva meg­­semmisítendi ezen törvénytelen választást. Ezen esetben — ha önök bizalmát még akkor is bírom — újra megkezdendjük a küzdelmet kétszerezett erővel, és Isten segítségével oly több­séget fogunk tudni szerezni pártunknak, hogy, még ha azon tvellenes eljárás ismételtetnék is, még­sem bírná többé megakadályozhatni győ­zelmünket, mely a rend, a magyarság, a szaba­delvűség győzelme lesz a tvtelenség, a hazafiat­­lanság és az önérdek felett. Isten áldja Szabolcsmegyét, áldja a bogdányi kerület választóit! lekötelezettjük Gr. Keglevich István. A „P. Napid“ levelei. A Deák-párt köréből. Kis Várda, jul. 10. (A képviselőválasztás.) Kerületünk 41 órai karózás után ma reggel 3 órakor fejezte be a képviselő-választást. A Deák-párt fényesen győzött Czóbel Albert jelölt­jével, az ellenzéki Bárczay Ödön ellenében. Az egész választási ad­ás mind­két részről példás rendben folyt le, kezdettől végéig, apróságok kivételével, semmi nem háboríta azt. Az una­lomig lassan haladó szavazás alatt a két politi­kai tábor hívei, bőven ellátva élelmi­szerekkel, zeneszó mellett mulattak, le s fel hordák zászlói­kat és a szokásos türelmetlen tüntetésekből csak ritkán tettek látogatást az ellen­tábor­ban. Majdnem jó szomszédságban élő két nagy család mulatott itt, nyervén délutánonkint tán­­czosnékat a városból kitóduló leánycselédek tö­megéből, kik gazdájuk politikai hite szerint vá­laszták tánczosaikat. A mennyire békés volt e választás felszíne,annál hatalmasabb volt a pártvezérek küzdelme a szavazásnál. E téren nem mutatkozott méltányos­ság, de annál több az igazság leplébe burkolt fogás. A megyei központi bizottmánynak a vá­lasztási sok munka körmére égvén, valószínűleg véletlenségből, több deákpárti szavazónak neve hibás kaligráfiával íratott a szavazók lajstromá­ba, miből következett, hogy mintegy 48, vélet­lenül mind jobbpárti szavazó, e miatt, mert pél­dául János helyett Jónás, Szakács helyett Szakai, Sándor helyett Nándor volt olvasható a névsor­ban, a bizalmi férfiaknak nagyon is bő vitára nyújtott alkalmat, miért majdnem mind a 48. választó elesett szavazatától, az összeíró bizott­ság tagjai, és az illető községi elöljárók szóbeli bizonyítékainak daczára. A Deák-párt erejének öntudatában, apró kér­désekből nagyobb mérvű ellenkezéseket nem kivánván előidézni, az időre nézve előnyösebb­nek tartá engedni. Ezeknél fájdalmasabb volt a központi bizott­mány eljárásának pártunkat nyomó működése •— magány­személyek ál­tal kiállított bizonyít­ványokra, mintegy 170 bek­t választó törölte­tett ki — lehettek közöttök méltán a reclamatio súlya alá tartozó választók, azonban az, hogy 10—12 holdas birtokos gazdák, és a balpárti nemes fiúnak deákpárti édes atyja átkrétáztas­­sanak, az igazsággal bajosan egyeztethető össze, annál kevésbbé, mert az ezen esetek miatt a minisztériumhoz történt okadatolt felf­olyamodás­­ra, a központ az idevonatkozó jegyzőkönyvek fel­­terjesztésére hivatván fel, ezeknek legnagyobb része f. hó 6-ig a minisztériumhoz még be nem érkezett. Ez részünkre nyomasztó pártfogás. Hanem hát azért Czóbel Albert mégis kapott 1737 szavazatot, ide számítva azon egyet is, mit egy kisvárdai ellenzéki csizmadia akarata elle­nére neki adott, igy magyarázván az esetet: mert pityókos voltam, későn vettem észre, hogy a piros szuszékba dugtam karomat, midőn már csak is a csücskit kaphattam meg, sok kínlódás után sem bírván vissza­venni, egyet nyomtam rajta, hogy vesszen bent. Bárczy Ödönre jutott 1267 szavazat, ide értve azon szalókai emberét is, ki a titkos szobából szavazó karóval jővén ki, e felől interpelláltatva viszonzá: „beszavaztam már én a Bárczy úr nevét a szuszék hasadékán ! Hogy is képzelhetem csak magamban e közvé­leményt adó polgártárs azon ad­ását, midőn a félhomályu deszka bódéban, magányosan, kezé­ben egy 5­ lábnyi fenyő karóval, rasszikusan be­susogta a láda nyílásába jelöltje nevét? A választási elnök Ilosvay Kristóf, ki semle­ges és igazságos eljárásával leginkább a házi külső ügyekkel volt elfoglalva, szavát pedig rit­kán veté a diplomaták mérlegébe — a bajlódá­sokat leginkább a két helyettes elnökre bízván, ma reggel 6 órakor hirdeté ki az eredményt. Mi örömmel dobogott minden deákpárti szíve, elérvén azt, hogy Czóbel Albert, ki embersze­rető jó lelkéért, és a vidék érdekeiben tett fára­dozásaiért közösen becsült emberünk, tisztele­tünk azon dijját, melyet keblünkből kívántunk nekik nyújtani, megkaphatta. Különben e választó­kerület mindig a mienk volt; 3 év előtt elvesztettük a tényező erők ke­vés öszhangzata miatt, most azonban, mert cso­dálatos rémképeket látunk álmainkban a legkö­zelebb feltalált agyonbeszélési theóriák ideje óta, rem­éljük, örökre visszaszereztük azt. Még egy furcsa okmányról kell megemlékez­nem : Éljen a haza ! „Lövey Antal a kis­várdai baloldali kerület elnöke“ aláírással, korteseink között a következő nyomatott felhívást osztatott szét: „Polgártársak ! Szabolcs megye központi választmányának bölcs és törvényes határozata következtében a titkos szavazás behozatala ál­tal a lelkiismeret békáját tépette ki. A csábitó, ki vesztegetés, tekintély vagy hatalmának fel­használásával a választót meggyőződésének s szive sugallatának követésében megakadályozni törekedett, számításában csalódott, mert a sza­vazó egyedül, tanú nélkül lép a szekrényhez, s oda helyezheti szavazó palctáját, hová saját lel­kiismerete s a haza boldogsága parancsolja. Kö­vesse tehát minden szavazó polgár szabadon tiszta lelkiismeretét, szavazzon azon pártra, me­lyet lelkiismerete parancsol, meg vagyok győ­ződve , hogy akkor ügyünk és pártunk győzedel­meskedni fog, s Szabolcs megye régi zászlója, melyet hazánk dicsőségére fent hordott, nem szennyeztetik be, s régi jó hírneve megőriztetik, a szabadság s népjog védője, a baloldali párt győzelmet arat.“ Na hiszen ezek az baloldali urak a titkos sza­vazással valóságos csizmadiát fogtak, isten íté­letté vált az reájok! Szabolcsban diadalra emelte zászlónkat. Eddig Kis-Várdán, Nyír- Bátorban szavaztak meg titkosan deákpárti képviselőket; a tisza­lökiben pártunk alig né­hány szavazattal bukott;­­ a bogdányi válasz­tó­kerületben pedig pártonkinti szavazás lévén elhatározva, előbb az ellenzékiek szavaztak le; de mert a bombár gyanúsan kongott, a válasz­tási elnök rendeletéből kinyittatván a ládák, minthogy a jobbpárti ládában is bőven találtat­tak balpárti karók, mint tévedésből oda lököt­­tek, az elnök rendeletére áttétettek a balpárti hombárba. — Ez ugyan egy kis contra az isten ítéletnek, — de a valószinüleg bekövetkezendő uj választásnál lesz ismét módja a bogdányiak­­nak, tiszta lelkiismeretük szabad követésében. S. R. Heves, jul. 3. (Az uj összeírás.) Az összeírás a tiszanánai kerületben be van fejezve ; adtál uram előt nincs köszönet benne, a jobboldali törvényesen szavazó képesek száz számra ki vannak törülve, s a baloldali szava­zat képtelenek száz számra be­véve. A közsé­gek a törvénytelen eljárást bejelentették a mi­nisztériumhoz — a minisztérium a központi bizottsághoz utasított bennünket; a bárányt a farkashoz, ha sérelmeink nem lesznek orvosolva sem lent sem fent —­ jóformán el vagyunk hatá­rozva a választásra sem menni. A választás aug. 3. lesz ismét szombati napon, az israeliták örömére. A miskolczi nagyszerű bukás, a hevesi házassági egyesületet is érintette; a részvénye­sek elvesztvén bizalmukat, megszűntek befizet­ni s igy az egyesület a kifizetést nem teljesíthet­­te. A helyiség le van zárolva s a kezelő sze­mélyzet letartóztatva, a kezelő személyzet ügyetlensége ez ideig már conststálva van, az azonban, hogy csalás történt volna, még nincs. 1. 1. Esztergom, jul. 13. (Nyilatkozat.) Esztergom julius hó 9-én. A „Magyar Politi­ka“ czimű lap 147-ik számában, Esztergom ju­nius 26-ról keltezve „audiatur et altera pars“ jeligével ellátott czikk jelent meg, melyben mi­dőn annak tisztelt írója magát a hírlapi megtá­­madtatások ellen védelmezni óhajtotta volna, elég ildomosnak látta önmaga tisztázása czéljá­­ból, saját dicsőítése mellett. Esztergom megye pártkülönbség nélkül tisztelt és szeretett főis­pánját, gróf Forgách Ágost urat nem épen lova­­gias módon megtámadni, és a kormány előtt — annak népszerűtlenségét és a jobbpárt rovására a baloldallal quasi conspiratióját hirdetve, — ez által mellőzendő, de ismeretes mellékindokból lehető fekete színben lefesteni: ily, a megyei kö­zönség megvetésével jutalmazott megtámadtatás ellenében — a hivatott czikk egyéb és igazo­latlan kitételeit feleletre sem érdemesítve, — pártkülönbség nélkül alólirattak kötelességünk­nek ismerjük ünnepélyesen kijelenteni, hogy gróf Forgách Ágost főispánunk úgy a mi, mint — a czikkíró ur kivételével — a megye nagy közönségének közbecsülését, szeretetét és ra­gaszkodását jelenleg is oly valódi mértékben bírja, mint midőn főispánná lett kineveztetését pár évvel ezelőtt maga e megye kérelmezte a tisztelt czikkiró úrral együtt a magas kor­mánynál. Ezzel tartozunk szeretett főispánunknak és a valódi igazságnak. Pissuth István, Simonffy Kálmán, országgyű­lési képviselők: Andrássy János, Berényi János, Boronkay Lajos, Bohák András, Koller Antal Kamenszky Elek, Andrássy Gyula, Klenkó András, Szőcs József, Paál József, Keletz Ber­talan, Marczel Ákos, Svaller Imre, Barta Endre, Szabó Iván, Koller János, Reviczky Győző, ifj. Csekes András, Beödök Pál, Soós Gejza, ifj. Sánta József, Rábi Gergely, Csina István, Hor­váth József, Varga János, Pathó József és még számos bizottsági tag. KÜLÖNFÉLÉK. Pest, júl. 15. (K­inevezések.) A honvédelmi minisz­tériumhoz Schyttra István, és S­z­ő­t­s Al­bert honvédelmi, és Asbóth János p. v. minisz­teri fogalmazók titkárokká; a törvény előkészítő

Next