Pesti Napló, 1872. augusztus (23. évfolyam, 176-200. szám)

1872-08-01 / 176. szám

latok után Francziaország meglehetős bizalom­mal indíthatta meg a hadi­sarc­ utolsó három­ezer milliójának lefizetését czélzó műveleteket. Németország mindkét fél érdekeinek megfe­lelő előzékenységgel támogatta e téren Thiers kormányát. Berlinben tud­ák, az európai közvé­lemény pedig érezte, hogy Francziaország kö­telezettségeinek lehető gyors törlesztése a nem­zetközi béke egyik főbiztosítékát képezi; hogy minden millió, melyet a franczia nép Berlinbe küld, a bosszú, a revanche szenvedélyeit mér­sékli s amaz újabb háborút, mely sokak nézete szerint a két nemzet közt még egyszer pusztí­tani fog, minél távolabb fekvő időszakra ha­lasztja. A revanche után kiáltozó szenvedélyek közvetlenül csak addig fenyegethetik a békét, míg Francziaország tartozását ki nem fizette s így­ azon hitben, hogy a háború esélyei a rop­pant hadisarc­ fizetésétől megmenthetik, a ka­landok politikájának karjaiba rohanhat. Ezért európai érdeket képezett, hogy a franczia nép mielőbb kielégítse Németország követeléseit. A nagy kölcsön, mely vasárnap és hétfőn Eu­rópa nagy pénzpiaczain közaláírásra bocsátta­tott, a tartozás mielőbbi lefizetésének alapja volt, s innen magyarázandó meg ama minden képzeletet túlhaladó siker, mely azt kül- és bel­földön egyaránt kísérte. Az egész vagyonos vi­lág egyesült a franczia néppel s pénzével sietett segélyére, hogy tartozását mielőbb lefizethesse h így Európa ege megszabaduljon amaz egyet­len felhőtől, mely bizonyos eshetőségek közt a béke nem­ óhajtott megzavarására vezethetett volna. A három nyugati nagyhatalom mindin­kább közeledik egymáshoz az internationális béke fentartása végett. Csak Francziaország volt az, melytől tartani lehetett, hogy a három milliárdért egy korai háború koc­kájára teendi békéjét és jövendőjét. Ez aggály nem teljesedett s Thiers józan kormányba a békefeltételek pon­tos teljesítésében, a hadisarc­ lehető gyors lefi­zetésében keresi az ország újjáalkotásának egyik eszközét. Európa Thiers békepolitikájára válaszolt, midőn pénzét Francziaország segé­lyére felajánlotta s vele egyesülten oly eredmé­nyeket hozott létre, minekre nehány hét előtt még a legkicsapongóbb phantasra sem mert gon­dolni. Harminczezer millió frank — ennyire megy körülbelől az aláírások összege — ez jelen, tőkegazdag időinkben is oly bámu­latos pénztömeg, mely mellett a legmerészebb várakozóé is törpévé sülyed. Maga a fran­czia nép írta alá ez összeg fe­lé­t és a társadalom minden osztálya verse­nyezve sietett a haza oltárára hozni, megtakarí­tott filléreit. E nemes verseny kétségkívül dicső­ségére válik a népnek; nyert csata ez nem ugyan az ellenség,hanem önönmaga felett. A nép leküzdi a szenvedélyek hullámait; fizet, mint a kötelesség parancsolja s igy manifestálja, hogy nem oktalan kalandok, nem koc­káztatások, hanem a férfias munka, az anyagi és szellemi haladás eszközeivel akarja szerencsétlenségeit pótolni és sorsát javítani. Európa szerencsét kívánhat Francziaország­­nak e politikához. A békés, a munkás Fran­cziaország az, mely iránt bizalmát a kölcsön aláírásakor kimutatta, s a ragaszkodás a béke és belső nyugalom politikájához, a tartózkodás mindennemű külső, vagy belső experimentatio­­tól: ez lesz a franczia nép méltó válasza a kül­föld e fényes rokonszenvny­ilatkozatára. A fran­­czia nemzet újólag adósává lön Európának s a hitelező az adóstól méltán megkívánhatja azt, hogy kétes vállalatoktól, szédelgő kalandoktól tartózkodik. Európa ezen hitelezői jogával va­lóban élni fog s a franczia nemzettől jövőre még erélyesebben kivánamlja, mint eddig, hogy fen­­tartsa az általa törvényesen megalkotott s más­fél év óta jónak bizonyult államrendet, s hogy a béke általánosan érzett szükségleteinek kielé­gítéséhez minden erejével hozzájárulni ipar­kodjék, ily perrendnek nálunk leendő meghono­sítása mélyen érzett aggályokat gerjeszt. Én ezt — megvallom — épen hazánk­ra vonatkozólag nem értem, hol az élő szó már évszázadok óta úgy a megyei, mint országgyűléseken kitűnő sikerrel hangoztatik, hol az ötvenes években bűn­vádi ügyeken mindnyájunk örömére szintén a nyilvános, szóbeli és közvetlen eljárás alkalmaztatott, és hol jelenben is már négy év óta a sajtóvétségek ugyan­ezen eljárás szerint oly eredménynyel tár­gyaltatnak, hogy ezekre nézve alig fog valaki az írásbeli eljárás után visszavá­gyódni. És épen a magyar féljen ezen eljárás­tól, és akarjon továbbá is az írásbeliség titk­os falai közé zárakozni , ki nyílt, egyenes jelleménél és ékesszólási tehetsé­génél fogva a nyilvánosságra és szóbeli­ségre annyira alkalmas tényező, hogy csodálkoznunk kell azon, miszerint a jel­lemével homlokegyenest ellenkező titkos írásbeli eljárás valaha behozatni jónak találtatott. De nem tekintve a magyarnak ezen jellemétől, a kérdéses eljárás — szemben az írásbeliséggel — oly előnyöket nyújt, hogy annak alkalmazása a világnak bár­melyik népére nézve csak hasznos, csak áldást hozó lehet. Vegyük előbb a nyilvánosságot, de nem azon jelenleg divó, nyilvánosságnak gúnyolt törpe intézményt, mely szerint az előadók az ügyállást nyilvánosan elő­terjeszteni tartoznak, hanem azon nyil­vánosságot, mely mellett a bíró­ság által maga az ügy tárgyal­ta­t­i­k, és melyet szebben nem jellemez­hetek, mint midőn az ezen nyilvánosságról, mint őrangyalról elmélkedő Paraquin szavait legalább részben ideigtatom: „A nyilvánosság az eljárásnál a biró védelme, a felek védelme, a jog­biztosságnak nélkülözhetlen feltétele. A biró felett lebeg az igaz­ságszolgáltatás csarnokában, és a bizalom varázspálmájával védelmezi őt a felek bizalmatlansága és kétkedései ellenében; mindenkor ébren tartja őt hivatásának kötelességében jelenlét és az ezen jelen­tésre habár csak gépies emlékeztetés áll­tal.Oly bizalmat önt a felekbe, minőt más módon ébreszteni nem lehet; mert hiszen ezek mindent látnak és hallanak, mi irán­­tuk történik, mondatik és határoztatik saját szemeik láttára és saját füleik hallatára.“ De a nyilvánosság nemcsak a bíró, ha­nem a felek maguk tartására is jótékonyan hat, miről Paraquin ekkép elmélkedik: „Hogy csak egy kis példával a tör­vénykezési életből szolgáljunk : hiszi-e valaki, hogy nyilvános eljárás mellett az ügyvédek részéről minden alapos ok nél­kül oly arczátlanul és lelketlenül annyi­szor megújított halasztások és perhuza­­vonások lehetségesek volnának, mi iránt a német államokban szerteszét annyi panasz hallatszik? Az igazságszol­gáltatás nyilvános csarnoká­ban az ügyvédnek magát szé­gyenleni kellene ily kérelmet a bíróhoz intézni, s utóbbinak ily kérelemnek helyet adni.“ Mi hazai viszonyainkra vonatkozólag még hozzátehetjük, hogy az ügyállás lel­ketlen elferdítése, a valódi aláírások gya­kori eltagadása, miket írásbeli eljárás mellett a papiros eltűrni kénytelen, a nyilvánosság palládiuma alatt alig, vagy legalább nem oly mérvben fognak elő­fordulhatni. A szóbeli eljárásnak egy másik fő elő­nye abban fekszik, hogy a felekkel, ille­tőleg képviselőikkel, a tanúkkal és szak­értőkkel közvetlenül érintkező bíró az ügyállást gyorsabba® és jobban hozza tisztába, mint ez az írásbeli eljárás mellett lehetséges. És ez a dolog természetében fekszik, mert élő szóval bizony könnyeb­ben és hamarább értjük meg egymást, mintha egymással a távolból levelezünk. Hányszor történik az írásbeli eljárás mellett, hogy a bíró egy vastag per átol­vasása után akár a felek homályos és el­lenkező előadásai, akár a hiányos tanú­vallomások miatt az ügyállás iránt még kellőleg tájékozva nincs, s a pert mégis el kell intéznie. A felek hónapokig tár­gyalják az ügyet, egész könyvet írnak össze, és mi az eredmény? Téves alapon nyugvó hibás ítélet, mely csak a rész rendszernek természetes kifolyása lévén, az eljáró bírónak hibául koránsem ráv­­ható fel. Nem így a szóbeli eljárásnál, melynél a felek vagy a bíró kételyei a szóbeli tárgyalás alkalmával néhány rö­vid kérdéssel szétoszlathatók. Egy további előnye a szóbeli eljárás­nak az írásbeli felett abban fekszik, hogy amaz sokkal helyesebb birói meggyőző­dést teremt, mint emez; mi ismét a dolog természetében fekszik, mert sokkal jobban ismerünk meg egy embert közvetlen szó­beli érintkezés útján, mint annak levelei­ből, melyek az író jellemére nézve min­ket vajmi gyakran tévedésbe vezetnek. Más benyomást tesznek a bíróra a fe­leknek, tanuknak, műértőknek, közvetlen szóbeli előadásaik, mint a türelmes papi­roson levő holt betűk. Nyugodtan tagad­hatja valamely fél valódi aláírását a per­iratban, vagy a tárgyalási jegyzőkönyv­ben, a­nélkül, hogy a bíró részhiszeműsé­­gét felismerni képes volna. Nem így a közvetlen szóbeli eljárásnál, hol a biró, hacsak némi emberismerettel bír, az ilyen csalót szigorú pillantásával és alkalmas kérdéseivel könnyen leálerázhatja. De minek is fáradoztam a szóbeli eljá­rás előnyeinek további felsorolásával, mi­dőn már a fentebbiek is ezen rendszert oly fényben tüntetik elő, hogy biztosak vagyunk abban, miszerint annak életbe­léptetése után az azt ellenzőknek külön­ben is csak a kezdet nehézségeiből merí­tett aggályai — miként a reggeli köd a felkelő nap elől — eloszlandnak. És nem lett volna-e sajátkép elégséges az első magyar jogászgyűlésre utalnom, mely már másfél év előtt a kérdéses rend­szer behozatala mellett határozottan és feltétlenül nyilatkozott, és melynél illeté­kesebb tényezőt ezen kérdés eldöntésére nézve — még az országgyűlést sem véve ki — én nem ismerek? Ha hazánk jogászainak szózata törvény­kezési kérdésekben csak a pusztába hang­zik, akkor valóban kár a jogászgyűlés lét­­rehozataláért évenként ezreket költeni, és jogászaink sokkal okosabban cseleksze­nek, ha a jogászgyűlésre szánt időt ott­hon a családi körben és rendes hivatásu­kat gyakorolva töltik el. KÜLLEY EDE: Törvénykezési reformok. Tegnapi soraimat azon nézet kifejezé­sével rekesztem be, hogy végleges per­rendtartásunkat helyesen csak a nyilvá­nosság, szóbeliség és közvetlenség alap­elveire fektethetjük. Hazánkban még sokan vannak, kikben ki hamarjában átlapozta azt, azonnal lefoglalta­tott. Lyonban azonban megtalálták, mire a par­lament azt hóhér által megégettette. A parla­ment felzúdulván ezen a király fensége és az államhatalom ellen irányzott merénylet miatt, a franczia jezsuitákat maga elé idézte,s azt kíván­ta tőlük, hogy e könyvben foglalt tanokat ün­nepélyesen tagadják meg. A parliament előtt megjelenvén, az elnök fel­szólító a rend főnökét, hogy nyilatkozzék a könyvben foglalt tanok felett. „Mi — így szólt a rend­főnök, — 20 év óta nem írtunk egy könyvet sem, melyben az állami hatalom iránti köteles tiszteletet nem törekedtünk volna ápolni és fentartani v­eszélyesebbnek tartottuk e kérdé­seket hallgatással mellőzni, mert ha e tekintet­ben nézeteinket kifejtettük volna, könyvein­ket Rómában a pápa parancsára megégették volna.“ A parlament azonban e nyilatkozattal nem elégedett meg. Richelieu egy fogalmazványt terjesztett eléjük, melyben határozottan tiltako­zik a francziaországi jezsuita rend a Lanterelly könyvében foglalt tanok ellen. Nagy volt természetesen a szorultság és ijede­lem a jezsuiták sorában. Minthogy azonban ha­tározottan kijelentette Richelieu előttük, hogy azon esetben, ha e nyilatkozatot alá nem írják, az országból kitiltatnak, engedtek, s azt alá­írták. „Cedendum est tempo­ri, patres mei!“ Így vigasztala a rendfőnök szomorkodó társait. A király türelmetlenül várta az aláírt nyilat­kozatot, minden pillanatban kidugta fejét az ablakon. Midőn hírül vitték neki, hogy a jezsui­ták hozzák az aláírt nyilatkozatot, annak, kit először kéznél ért, 2 db aranyat adott. A király ugyan megtilta a parlamentnek, hogy a jezsuitákat tovább üldözzék, de a parla­ment még számos nyilatkozatot állíttatott ki a jezsuiták által az ország vallási nyugalmának biztosítására. Ez igaz és hű története, igy végzi Garasse, az 1624-ben ellenünk indított hadjáratnak. Mi ki­álltuk a harczot dicsőségesen : ad majorem dei Glóriam! Fővárosi ügyek. Pe­stvárosa közgyűlése. Pest, jul. 31. A ma d. u. tartott pestvárosi köz­gyűlést Kada Mihály alpolgármester azon kéréssel nyitotta meg, hogy a napirendre térés előtt a közgyűlés a bejelentéseket tárgyal­ná. Ez elfogadtatván, Havas Pál aljegyző felolvasta Weiss Bernát és Haris Sándor képviselőknek bejelentését hat hétre való el­távozásukról. Hegyessy Alajos kapitányi hiva­taltisztnek a kért 6 heti szabadság meg­adatott. Felolvastatott az összes minisztérium nevében a kereskedelmi minisztérium leirata a halottfuva­rozási ügyben tett felterjesztésre s mint már e lapokban is közölve volt, a minisztérium a ha­lottfuvarozást a szabad iparüzletek közé szá­mítván, felhívja a város közönségét, hogy ezen ügyben az ipartörvény értelmében járjon el s a jelentkezőknek a törvény szabta feltételek mel­lett a kért engedélyt adja ki. Tavaszy a miniszteri leirat által megká­rosítva látja a város pénztárat, mely a halott fuvarozásnak szabaddá kijelentése folytán éven­­kint 18000 fttól elesik. Ezen alapon a szemét kihordást és a bordélyházak tartását is a szab.­ipar üzletek közé tartozónak lehetne mondani, mert ezek sincsenek az ipartörvény 5. §. felem­lítve. Rendőri szempontból a halott fuvarozás­nak szabadon adása alig kivihető, miért is in­dítványozza, hogy a leirat a kapitányi hivatal­nak adassék ki véleményes jelentéstétel végett, vajjon rendőri szempon­ból ellenőrizhető a halot­taknak kivitele, ha az bárki által is teljesít­hető. V­á­r­a­d­y Károly több érv felhozása mellett pártolja Tavaszy indítványát azon hozzáadással, hogy a kapitányi hivatal a szegényeknek mi­kénti eltakarítását is ezen véleményzésében fejtse ki. A t­­ kikel a leirat ellen, s mint volt halott bemondó tapasztalatára hivatkozva egy halott fuvarozási vállalat helyett hármat indítványoz. A közgyűlés Tavaszy indítványát fogad­ta el Váradynak módosításával. Tavaszy indítványa a Rókus kórháznak eltávolítása, s a kor és a tudomány követelmé­nyeinek megfelelő új kórház építése ügyében fe­lolvastatván, a jövő közgyűlés napirendére tűzetett ki. Bolya Gergely budapesti tanfelügyelőnek beköszöntő levele tudomásul vétetett. Mathias Móricz londoni lakos, valamint Rózsa Alajos és társai folyamodtak, hogy a csatornák ürülékeiből meghatározandó évi ha­szonbér fizetés mellett szagtalan vegytrágyát készíthessenek. A közgyűlés a bizottmány és a tanács ajánlata folytán megengedte, hogy mind a két folyamodó vállalkozónak a tanács tért és időt jelöljön ki, hol a kísérleti bizottmány fel­ügyelete alatt véghezvitetik, minek megtörtén­tével a folyamodók részletes programmot nyújt­sanak be. A közgyűlés napirendre tér, s a tanácsi elő­terjesztés folytán Miklóssy Gyula színigazgatónak egyhangúlag megengedte az István téren egy ideiglenes népszínház fel­állítását azon megjegyzéssel, hogy ezen ügyben ezentúl a tanács intézkedhet s nem szükséges azt a közgyűlés elé terjeszteni. A polgári fiú- és leányiskolánál betöltendő állomásokra Havas indítványára pótpályá­zat nyittatik azon felhívással, hogy nők is pá­lyázhatnak. A közoktatási ministériumot felirat által felkérik, hogy a fennálló és a szervezendő praeparandiákban nemcsak az elemi, hanem a magasabb polgári osztályok számára is képez­­tessenek nő-tsnitók. A józsefvárosi alreáliskola számára a termé­szetrajz és vegytan tanárául Sajóhegyi Fri­gyes, a szabad kéz és mértani rajz tanárául pe­dig Vidéki Lajos választottak meg, s meg­engedtetett, hogy a jövő tanévtől kezdve még egy tanodái szó­ra vétessék fel. A szőlőhegy utczában építendő elemi iskolá­nak költségvetését helybenhagyták s 07,000 ftot utalványoztak. Tamasovics Károly, ferenczvárosi temp­lomtéri elemi iskolaigazgató tanítónak, B­a­r­­oz­e­n János pedig józsefvárosi stálló-utczai ta­nodában igazgató tanítónak megválasztatott. A városligetben építendő nagy korcsma költ­ségvetése elfogadtatott. Román Román városi mezei kapitánynak egész fizetése a lótartással együtt utalványoz­tatok. S­z­é­h­e­r Mihály indítványát a szabályozási vonalon kívül vagy belől eső házak kisajátítási tárgyában elfogadták. Wehner József volt tanító 750 ftnyi évi fizetéssel nyugalmaztatott. A szeretet ház és az utczai koldulás megszün­tetésének ügye azon bizottmánynak adatott ki, mely W­e­i­s­z indítványa folytán múlt évben volt kiküldve azon utasítással, hogy Havas elnöklete alatt keressen alkalmas helyiséget. A légszeszvizsgálói állomásra 700 ft évi fize­téssel A­u­j­e­s­z­k­y Lipót főreáltanodai tanár megválasztatott s a volt vizsgálónak Preusz Mórnak köszönetet s elismerést szavaztak meg. Ezzel az ülés esti 6 órakor eloszlott. A „P. Napló“ levelei. A Deák-párt köréből Színé­r-V­áralja, jul. 28. (Képv.-j­elölt fogadása.) Városunk ma ünnepélyes jelenetnek volt szín­helye." Stoll Károly a Deák-párt országgyűlési képviselőjelöltje körünkbe érkezett, s tisztele­tére a „Korona“ vendéglő nagy termében a Deák-párt értekezletre és az értekezlet után társas ebédre gyűlt össze. Az értekezleten, mely tisztán a sz.-váraljai párthivekből állott, a képviselőjelölt férfias szilárd hangon pro­­gramm-beszédét elmondotta, s különösen hang­súlyozta azt, hogy a Deák-párt győzelme a ha­za érdeke. Kiemelte a kormány, különösen gr. Lóny­ay kormányelnök érdemeit. A zajos tetszéssel fogadott beszéd után követ­kezett a társasebéd, s következte­k a lelkesítő pohárköszöntések, s a kitartásra buzdító felhí­vások. A mintegy 100 tagból álló vendég cso­port zászlókkal és zenével kísérte harsogó él­jenzések között szállására a tisztelt jelöltet. Vá­rosunkban a Deákpártnak többsége van, bizton hiszszük, hogy mához egy hétre a győzelem­ről tudósíthatjuk az olvasó közönséget. 1. 1. KÜLFÖLD. Az „Internationale“ és a párisi forra­dalom. Pári­s, jul. 28. Az „Internationale“, melyről annyit beszéltek és mely ellen annyi óvó rendszabályhoz nyúl­tak, csak utólag vett részt a mártius 18-kai lá­zadásban. A lefoglalt jegyzőkönyvek, melyek a franczia kormány által most nyilvánosságra ho­zott harmadik kötetben közzététetnek, feltétle­nül megerősítik azt, a­mit Tolain úr a szószé­ken mondott, továbbá kiegészítésül igen fontos felvilágosításokat tartalmaznak azok számára, kik a tiszta igazságot mutatják ezen híres szö­vetkezés tekintetéb­en. Az „Internationale“ még az ostrom alatt a fő­kép a munkás kérdésekkel foglalkozott. Fő­bűne az var,vád, hogy táplálja a munkások har­­czát gazdáik ellen. Az „Internationale“ csak al­kalmilag elegyedik a politikai eseményekbe, és csak akkor, ha ezen politikai eseményektől a maga sociális czéljának előmozdítását várja. A társaság létoka, alapeszméje rész, mert kiindulási pontjuk a tudatlanság és a sophisma. Az „Internationale“ tényleg nem annnyira se­gélyre, mint inkább gyűlöletre és háborúra szö­vetkezett. Nem törekszik — a­minek korunk­ban a nemzetgazdasági intézmények czéljának kell lennie — a vagyon és a jóllét terjesztésére, a tőke, a hitel és a csere tökéletes demokrati­zálására , hanem czélja egy alárendelt osztály boszuja egy kiváltságolt osztály ellen. Azért hatalmas a rombolásban, ellenben tehe­tetlen az építésben. Roszat okozhat, de ha jót tesz is, ez csak közvetve és akarata nélkül történik. Újabban a politikai körökben a nemzetgyűlés által az „Internationale“ ellen hozott törvény alkalmából a legellentétesebb nézeteket hallot­ták védeni. Némelyek álliták, hogy az Interna­­zionale egyike a legrémesebb társadalom ellenes erőknek, mások hogy az csak mumus Pamurgius birkanyája számára, vörös kisértet, melytől nem kell oly annyira megijedni. „Az egész társaság alá van ásva a termita csordák által, melyeket keblébe fogadott,“ mond­ják ezek. „De azon iparos társulatokban, melyeket meg­nevezhetnénk, a munkások egy tizedrésze sem tartozik az Internationale­hoz, és huszadrésze sem, fizeti díját,“ mondják amazok. És mindkét félnek igaza van. Ha az Interna­­tionalehoz számítandó minden munkás, kinek vak ösztöne a polgárság romlására tör, akkor tagadhatlanul sok, igen sok termita létezik. Ha ellenben az Internationale tagjától hatá­rozott és észszerű czélt követelünk, ha követel­jük, hogy elfogadható philosophiai és nemzet­­gazdasági elvekből induljon ki; hogy pontosan és híven teljesítse ilyen vagy amolyan pénzbeli kötelezettségeit, ah , akkor csak itt-ott látunk egy-egy kis csoportot. Francziaországról beszélünk. Az előrebocsátottak támogatására idézünk néhány töredéket a lefoglalt és az enqueteben felmutatott jegyzőkönyvekből. Mindenekelőtt álljanak itt az 1871. január 5-ei ülés jegyzőkönyvének kivonatai (az ostrom leglázasabb időszakából.) Egy társasági lapközlöny alapításáról van szó. Buisson. A batignollesi osztály lapja nem készült el; az anyagi kérdés holnap reggel 10 órakor fog eldöntetni. Kész ön annak kiadatását folytatni ? Kötelezi ön­magát azt hetenkint egy hónapon át megszakítás nélkül kiadni? Egy osztály közlönyének megszűnése jelentéktelen tény volna. Ellenben igen súlyos tény volna, ha az Internationale főközlönye néhány szám meg­jelenése után megszűnnek. Küldje el a delegál­takat a batignollesi lap bizottságához, s azok holnap reggel megkezdik a munkát. Franquin A szövetséges tanács oly cse­kély számú példányokat írt alá, hogy ezzel nem biztosíthatja saját lapja fennállását. Frankel (magyar.) Remélem, hogy Páris ostroma nem fog elhúzódni, és hogy ha delegál­takat küldünk az osztályokhoz, elég előfizetőt fogunk találni. Camelinát. Ha nincs kezünk között any­­nyi eszköz, hogy teljes sikert remélhessünk, jobb lesz csak egy osztályt bocsátani a journalistika sikos terére. Igen veszélyes volna a szövetséges tanács nevében egy lapot kibocsátani, mely a bukás veszélyének lenne kitéve. Ilyen kudarcz veszedelmes, mert megronthatja hitelünket a közvélemény előtt. Frankel: Nekünk oly lap kell, melyet a szövetséges tanács ad ki, ha a társasági tagok nem érzik kötelességüknek a lapot szilárdan fentartani, akkor kétségbe kell esnünk a fran­czia Internationale jövője fölött. A január 12-ik­ ülésben Frankel így nyi­latkozott: „Variin és én magunk akartunk egy lapot kiadni, de beláttuk ennek lehetetlenségét. Elfogadom vele együtt a „Lutte á outrance“-t; a franczia munkásnak bálvány kell; engedjünk neki ilyent, de gyűlöljük vele együtt a polgár­ságot és harczoljunk ellene. — A polgári köz­társaságról nem lehet szó többé; a „Lutte á outrance“ a sociális köztársaságról fog fejte­getni.“ A szerkesztő bizottságba beválasztottak: Fran­kel, Pindy, Minet, Bachruch, Goulle, Franquin, Vartin, Laporte, Theisz, Verdure. Ben találjuk e bizottságban az „Internatio­nale“ mindazon tagjainak neveit, kik a nem­zetőrség központi bizottságának, később a com­­mune-nak tagjai voltak. A január 12 iki ülésben. Variin. A „Republique des travailleurs“ jövő szombaton alkalmasint nem fog megjelenni, mert nincs pénzünk. Lapunk nem lévén, talán néhány republikánus csoporttal egyesülve közzé tehetnénk egy röpiratot, mely megismertesse a január 22 iki tényekből a valóságot. A capitulatióval szemben az „Internationale“ megtette kötelességét. L a c o r d. A „Lutte­r outrance“ méltó véget érhet; előidézhetjük elnyomatását egy a hadsereghez intézendő felhívás által. Frankel: A delegáltak a csüggedés hangján beszélnek. A helyzet oly súlyos, hogy mindenkit zavarba ejtene: propagandával vissza­térítjük magunkhoz a népet. A clubok, a ligák mit sem tettek, engedték bukni Párist, melyet megmenthettek volna. A porosz be fog vonulni, a polgárság, hogy meg­­tart­sa hatalmát és kiváltságait, hízelegni fog neki és ránk fogja hárítani a háború terheit. L a c o r d. Eleget beszéltünk, gondoskodni kell arról, hogy előbb visszatérítsük magunkhoz a munkásokat, és azután hogy segédjeink le­gyenek a kormányon állók között. M é 1 i n. A helyzet ránk nézve kedvező for­dulatot vehet. Készen kell állnunk arra, hogy a körülményeket hasznunkra fordítsuk. Hardy: A köztársaság veszélyben van, nekünk védelmére egyesülnünk kell a republi­kánusokkal. A következőkben közöljük még a federatio alapszabályainak előszavát, mely a bizottság­nak február 24-iki, második ülését egybehívó hirdetések élére nyomatott. Az előszó így szól: Minden polgár kötelessége az ország védel­mére és a belrend, de nem a monarchiai, hanem a tisztán republikánus elvekre alapított rend fentartására segédkezet nyújtani. Jogai, hogy választó és hogy kötelmei telje­sítéséhez a szükséges fegyverrel bír; ezentúl a nemzetőrség fogja pótolni az állandó hadsere­geket, melyek mindig csak a zsarnokság esz­közei voltak és végzetszerűen az ország rom­lását okozták. A kötelességek meghatározása és megszabása a polgárok jogainak kifejezése és megvédése úgy­szintén az egység és solidaritás kötelékeinek, melyek a polgári militiából az egyedüli nemzeti haderőt képezni hivatvák, megszilárdítása végett a nemzetőrségnek egy központi bizottság alakít­tatott, melynek szervezete, jogai és teendői az alapszabályokban vannak meghatározva. A nép képviselőinek választása az ország kü­lönböző tanácsaiban a polgár egyik legkomo­lyabb ténye lévén, a központi bizottság oda fog működni, hogy megismertesse a választókkal azon jelölteket, kik szavazatukat kérni fogják, nehogy egyedül többé politikai pörök, vagy hír­lapi czikkek olcsó sikerére alapíthassa valaki országos hírét, és hogy a munka embere, a ter­melő szintén hivatva legyen a népet képviselni. Röviden egybefoglalva: a kötelességek meg­szabása, a polgárok óhajainak kifejezése, végre kezdeményezése minden indítványnak és rend­szabálynak, melyet az ország nagyságának ki­fejtése, mindnyájunk jólléte és a köztársaság java igényel — ez programmja a központi bi­zottságnak, mely magáévá teszi e republicanus jelszót: Mindnyájan egyért és egy mindyájáért. KÜLÖNFÉLÉK. Pest jul. 31. (Albrecht főherczeg)ma reggel a bu­dai vérmezőn az összes helyőrségi csapatok fö­lött szemlét tartott,délután pedig Vörösvára uta­zott, hol a csapatok a nagy nyári gyakorlatokra már összevonattak. (Henrik főherczeg leányának k­e­r­e­s­z­t­e­l­ő­j­e) f. hó 25-én a luzerni templom­ban tartatott meg. Mint a „Tagblatt“ értesül, a keresztszülői tisztet Rainer főherczeg nevében Tanner Mária és Mayr-Schwyzer hölgyek tel­­jesítik. (Kerkapoly Károly) pénzügyminiszter, mint halljuk, aug. 9—10-ben érkezik vissza Budára. (Debreczenben megtörtént a városi tisztújítás.)Megválasztattak Kovács Lajos polgármesterré, Simonfi Imre fő­­kapitánynyá,Papp Ferencz főjegyzővé.Mindnyá­­jan ellenzékiek. Tisza Kálmán választói már hogy is vennék tekintetbe a Deákpártot ? Mi azonban emlegetjük a fusiót. (A magyarhoni földtani társulat­­n­a­k.) I. é. augusztus hó 26-án és a következő napokban Iglón tartandó vidéki gyűlésére vo­natkozólag a következő terveztetet: Aug. 25. Érkezés, elszállásolás. 26. Ülés, kirándulás Igló környékére. 27. Kotterbach, Szlovinka, éjiszál­­lás. 28. Szlovinka, Göllnitz éjiszállás. 29. Szo­­molnok, Rozsnyó éjiszállás. 30. Rozsnyó, Dob­­sina éjiszállás. 31. Dobsina éjiszállás, Sept. 1. Dobsina, Igló éjiszállás. 2. Igló, zárülés a déli vonattal indulás. (Az országos magyar gazdasz­­szony egylet) nevelő intézetének növen­dékei részére az egylet tagjai kirándulást ren­deznek, augusztus elsején. A palotai erdő sze­­meltetett ki e czélra, s vendégek is szívesen lát­tatnak.

Next