Pesti Napló, 1872. augusztus (23. évfolyam, 176-200. szám)
1872-08-01 / 176. szám
latok után Francziaország meglehetős bizalommal indíthatta meg a hadisarc utolsó háromezer milliójának lefizetését czélzó műveleteket. Németország mindkét fél érdekeinek megfelelő előzékenységgel támogatta e téren Thiers kormányát. Berlinben tudák, az európai közvélemény pedig érezte, hogy Francziaország kötelezettségeinek lehető gyors törlesztése a nemzetközi béke egyik főbiztosítékát képezi; hogy minden millió, melyet a franczia nép Berlinbe küld, a bosszú, a revanche szenvedélyeit mérsékli s amaz újabb háborút, mely sokak nézete szerint a két nemzet közt még egyszer pusztítani fog, minél távolabb fekvő időszakra halasztja. A revanche után kiáltozó szenvedélyek közvetlenül csak addig fenyegethetik a békét, míg Francziaország tartozását ki nem fizette s így azon hitben, hogy a háború esélyei a roppant hadisarc fizetésétől megmenthetik, a kalandok politikájának karjaiba rohanhat. Ezért európai érdeket képezett, hogy a franczia nép mielőbb kielégítse Németország követeléseit. A nagy kölcsön, mely vasárnap és hétfőn Európa nagy pénzpiaczain közaláírásra bocsáttatott, a tartozás mielőbbi lefizetésének alapja volt, s innen magyarázandó meg ama minden képzeletet túlhaladó siker, mely azt kül- és belföldön egyaránt kísérte. Az egész vagyonos világ egyesült a franczia néppel s pénzével sietett segélyére, hogy tartozását mielőbb lefizethesse h így Európa ege megszabaduljon amaz egyetlen felhőtől, mely bizonyos eshetőségek közt a béke nem óhajtott megzavarására vezethetett volna. A három nyugati nagyhatalom mindinkább közeledik egymáshoz az internationális béke fentartása végett. Csak Francziaország volt az, melytől tartani lehetett, hogy a három milliárdért egy korai háború kockájára teendi békéjét és jövendőjét. Ez aggály nem teljesedett s Thiers józan kormányba a békefeltételek pontos teljesítésében, a hadisarc lehető gyors lefizetésében keresi az ország újjáalkotásának egyik eszközét. Európa Thiers békepolitikájára válaszolt, midőn pénzét Francziaország segélyére felajánlotta s vele egyesülten oly eredményeket hozott létre, minekre nehány hét előtt még a legkicsapongóbb phantasra sem mert gondolni. Harminczezer millió frank — ennyire megy körülbelől az aláírások összege — ez jelen, tőkegazdag időinkben is oly bámulatos pénztömeg, mely mellett a legmerészebb várakozóé is törpévé sülyed. Maga a franczia nép írta alá ez összeg felét és a társadalom minden osztálya versenyezve sietett a haza oltárára hozni, megtakarított filléreit. E nemes verseny kétségkívül dicsőségére válik a népnek; nyert csata ez nem ugyan az ellenség,hanem önönmaga felett. A nép leküzdi a szenvedélyek hullámait; fizet, mint a kötelesség parancsolja s igy manifestálja, hogy nem oktalan kalandok, nem kockáztatások, hanem a férfias munka, az anyagi és szellemi haladás eszközeivel akarja szerencsétlenségeit pótolni és sorsát javítani. Európa szerencsét kívánhat Francziaországnak e politikához. A békés, a munkás Francziaország az, mely iránt bizalmát a kölcsön aláírásakor kimutatta, s a ragaszkodás a béke és belső nyugalom politikájához, a tartózkodás mindennemű külső, vagy belső experimentatiotól: ez lesz a franczia nép méltó válasza a külföld e fényes rokonszenvnyilatkozatára. A franczia nemzet újólag adósává lön Európának s a hitelező az adóstól méltán megkívánhatja azt, hogy kétes vállalatoktól, szédelgő kalandoktól tartózkodik. Európa ezen hitelezői jogával valóban élni fog s a franczia nemzettől jövőre még erélyesebben kivánamlja, mint eddig, hogy fentartsa az általa törvényesen megalkotott s másfél év óta jónak bizonyult államrendet, s hogy a béke általánosan érzett szükségleteinek kielégítéséhez minden erejével hozzájárulni iparkodjék, ily perrendnek nálunk leendő meghonosítása mélyen érzett aggályokat gerjeszt. Én ezt — megvallom — épen hazánkra vonatkozólag nem értem, hol az élő szó már évszázadok óta úgy a megyei, mint országgyűléseken kitűnő sikerrel hangoztatik, hol az ötvenes években bűnvádi ügyeken mindnyájunk örömére szintén a nyilvános, szóbeli és közvetlen eljárás alkalmaztatott, és hol jelenben is már négy év óta a sajtóvétségek ugyanezen eljárás szerint oly eredménynyel tárgyaltatnak, hogy ezekre nézve alig fog valaki az írásbeli eljárás után visszavágyódni. És épen a magyar féljen ezen eljárástól, és akarjon továbbá is az írásbeliség titkos falai közé zárakozni , ki nyílt, egyenes jelleménél és ékesszólási tehetségénél fogva a nyilvánosságra és szóbeliségre annyira alkalmas tényező, hogy csodálkoznunk kell azon, miszerint a jellemével homlokegyenest ellenkező titkos írásbeli eljárás valaha behozatni jónak találtatott. De nem tekintve a magyarnak ezen jellemétől, a kérdéses eljárás — szemben az írásbeliséggel — oly előnyöket nyújt, hogy annak alkalmazása a világnak bármelyik népére nézve csak hasznos, csak áldást hozó lehet. Vegyük előbb a nyilvánosságot, de nem azon jelenleg divó, nyilvánosságnak gúnyolt törpe intézményt, mely szerint az előadók az ügyállást nyilvánosan előterjeszteni tartoznak, hanem azon nyilvánosságot, mely mellett a bíróság által maga az ügy tárgyaltatik, és melyet szebben nem jellemezhetek, mint midőn az ezen nyilvánosságról, mint őrangyalról elmélkedő Paraquin szavait legalább részben ideigtatom: „A nyilvánosság az eljárásnál a biró védelme, a felek védelme, a jogbiztosságnak nélkülözhetlen feltétele. A biró felett lebeg az igazságszolgáltatás csarnokában, és a bizalom varázspálmájával védelmezi őt a felek bizalmatlansága és kétkedései ellenében; mindenkor ébren tartja őt hivatásának kötelességében jelenlét és az ezen jelentésre habár csak gépies emlékeztetés álltal.Oly bizalmat önt a felekbe, minőt más módon ébreszteni nem lehet; mert hiszen ezek mindent látnak és hallanak, mi irántuk történik, mondatik és határoztatik saját szemeik láttára és saját füleik hallatára.“ De a nyilvánosság nemcsak a bíró, hanem a felek maguk tartására is jótékonyan hat, miről Paraquin ekkép elmélkedik: „Hogy csak egy kis példával a törvénykezési életből szolgáljunk : hiszi-e valaki, hogy nyilvános eljárás mellett az ügyvédek részéről minden alapos ok nélkül oly arczátlanul és lelketlenül annyiszor megújított halasztások és perhuzavonások lehetségesek volnának, mi iránt a német államokban szerteszét annyi panasz hallatszik? Az igazságszolgáltatás nyilvános csarnokában az ügyvédnek magát szégyenleni kellene ily kérelmet a bíróhoz intézni, s utóbbinak ily kérelemnek helyet adni.“ Mi hazai viszonyainkra vonatkozólag még hozzátehetjük, hogy az ügyállás lelketlen elferdítése, a valódi aláírások gyakori eltagadása, miket írásbeli eljárás mellett a papiros eltűrni kénytelen, a nyilvánosság palládiuma alatt alig, vagy legalább nem oly mérvben fognak előfordulhatni. A szóbeli eljárásnak egy másik fő előnye abban fekszik, hogy a felekkel, illetőleg képviselőikkel, a tanúkkal és szakértőkkel közvetlenül érintkező bíró az ügyállást gyorsabba® és jobban hozza tisztába, mint ez az írásbeli eljárás mellett lehetséges. És ez a dolog természetében fekszik, mert élő szóval bizony könnyebben és hamarább értjük meg egymást, mintha egymással a távolból levelezünk. Hányszor történik az írásbeli eljárás mellett, hogy a bíró egy vastag per átolvasása után akár a felek homályos és ellenkező előadásai, akár a hiányos tanúvallomások miatt az ügyállás iránt még kellőleg tájékozva nincs, s a pert mégis el kell intéznie. A felek hónapokig tárgyalják az ügyet, egész könyvet írnak össze, és mi az eredmény? Téves alapon nyugvó hibás ítélet, mely csak a rész rendszernek természetes kifolyása lévén, az eljáró bírónak hibául koránsem rávható fel. Nem így a szóbeli eljárásnál, melynél a felek vagy a bíró kételyei a szóbeli tárgyalás alkalmával néhány rövid kérdéssel szétoszlathatók. Egy további előnye a szóbeli eljárásnak az írásbeli felett abban fekszik, hogy amaz sokkal helyesebb birói meggyőződést teremt, mint emez; mi ismét a dolog természetében fekszik, mert sokkal jobban ismerünk meg egy embert közvetlen szóbeli érintkezés útján, mint annak leveleiből, melyek az író jellemére nézve minket vajmi gyakran tévedésbe vezetnek. Más benyomást tesznek a bíróra a feleknek, tanuknak, műértőknek, közvetlen szóbeli előadásaik, mint a türelmes papiroson levő holt betűk. Nyugodtan tagadhatja valamely fél valódi aláírását a periratban, vagy a tárgyalási jegyzőkönyvben, anélkül, hogy a bíró részhiszeműségét felismerni képes volna. Nem így a közvetlen szóbeli eljárásnál, hol a biró, hacsak némi emberismerettel bír, az ilyen csalót szigorú pillantásával és alkalmas kérdéseivel könnyen leálerázhatja. De minek is fáradoztam a szóbeli eljárás előnyeinek további felsorolásával, midőn már a fentebbiek is ezen rendszert oly fényben tüntetik elő, hogy biztosak vagyunk abban, miszerint annak életbeléptetése után az azt ellenzőknek különben is csak a kezdet nehézségeiből merített aggályai — miként a reggeli köd a felkelő nap elől — eloszlandnak. És nem lett volna-e sajátkép elégséges az első magyar jogászgyűlésre utalnom, mely már másfél év előtt a kérdéses rendszer behozatala mellett határozottan és feltétlenül nyilatkozott, és melynél illetékesebb tényezőt ezen kérdés eldöntésére nézve — még az országgyűlést sem véve ki — én nem ismerek? Ha hazánk jogászainak szózata törvénykezési kérdésekben csak a pusztába hangzik, akkor valóban kár a jogászgyűlés létrehozataláért évenként ezreket költeni, és jogászaink sokkal okosabban cselekszenek, ha a jogászgyűlésre szánt időt otthon a családi körben és rendes hivatásukat gyakorolva töltik el. KÜLLEY EDE: Törvénykezési reformok. Tegnapi soraimat azon nézet kifejezésével rekesztem be, hogy végleges perrendtartásunkat helyesen csak a nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség alapelveire fektethetjük. Hazánkban még sokan vannak, kikben ki hamarjában átlapozta azt, azonnal lefoglaltatott. Lyonban azonban megtalálták, mire a parlament azt hóhér által megégettette. A parlament felzúdulván ezen a király fensége és az államhatalom ellen irányzott merénylet miatt, a franczia jezsuitákat maga elé idézte,s azt kívánta tőlük, hogy e könyvben foglalt tanokat ünnepélyesen tagadják meg. A parliament előtt megjelenvén, az elnök felszólító a rend főnökét, hogy nyilatkozzék a könyvben foglalt tanok felett. „Mi — így szólt a rendfőnök, — 20 év óta nem írtunk egy könyvet sem, melyben az állami hatalom iránti köteles tiszteletet nem törekedtünk volna ápolni és fentartani veszélyesebbnek tartottuk e kérdéseket hallgatással mellőzni, mert ha e tekintetben nézeteinket kifejtettük volna, könyveinket Rómában a pápa parancsára megégették volna.“ A parlament azonban e nyilatkozattal nem elégedett meg. Richelieu egy fogalmazványt terjesztett eléjük, melyben határozottan tiltakozik a francziaországi jezsuita rend a Lanterelly könyvében foglalt tanok ellen. Nagy volt természetesen a szorultság és ijedelem a jezsuiták sorában. Minthogy azonban határozottan kijelentette Richelieu előttük, hogy azon esetben, ha e nyilatkozatot alá nem írják, az országból kitiltatnak, engedtek, s azt aláírták. „Cedendum est tempori, patres mei!“ Így vigasztala a rendfőnök szomorkodó társait. A király türelmetlenül várta az aláírt nyilatkozatot, minden pillanatban kidugta fejét az ablakon. Midőn hírül vitték neki, hogy a jezsuiták hozzák az aláírt nyilatkozatot, annak, kit először kéznél ért, 2 db aranyat adott. A király ugyan megtilta a parlamentnek, hogy a jezsuitákat tovább üldözzék, de a parlament még számos nyilatkozatot állíttatott ki a jezsuiták által az ország vallási nyugalmának biztosítására. Ez igaz és hű története, igy végzi Garasse, az 1624-ben ellenünk indított hadjáratnak. Mi kiálltuk a harczot dicsőségesen : ad majorem dei Glóriam! Fővárosi ügyek. Pestvárosa közgyűlése. Pest, jul. 31. A ma d. u. tartott pestvárosi közgyűlést Kada Mihály alpolgármester azon kéréssel nyitotta meg, hogy a napirendre térés előtt a közgyűlés a bejelentéseket tárgyalná. Ez elfogadtatván, Havas Pál aljegyző felolvasta Weiss Bernát és Haris Sándor képviselőknek bejelentését hat hétre való eltávozásukról. Hegyessy Alajos kapitányi hivataltisztnek a kért 6 heti szabadság megadatott. Felolvastatott az összes minisztérium nevében a kereskedelmi minisztérium leirata a halottfuvarozási ügyben tett felterjesztésre s mint már e lapokban is közölve volt, a minisztérium a halottfuvarozást a szabad iparüzletek közé számítván, felhívja a város közönségét, hogy ezen ügyben az ipartörvény értelmében járjon el s a jelentkezőknek a törvény szabta feltételek mellett a kért engedélyt adja ki. Tavaszy a miniszteri leirat által megkárosítva látja a város pénztárat, mely a halott fuvarozásnak szabaddá kijelentése folytán évenkint 18000 fttól elesik. Ezen alapon a szemét kihordást és a bordélyházak tartását is a szab.ipar üzletek közé tartozónak lehetne mondani, mert ezek sincsenek az ipartörvény 5. §. felemlítve. Rendőri szempontból a halott fuvarozásnak szabadon adása alig kivihető, miért is indítványozza, hogy a leirat a kapitányi hivatalnak adassék ki véleményes jelentéstétel végett, vajjon rendőri szemponból ellenőrizhető a halottaknak kivitele, ha az bárki által is teljesíthető. Várady Károly több érv felhozása mellett pártolja Tavaszy indítványát azon hozzáadással, hogy a kapitányi hivatal a szegényeknek mikénti eltakarítását is ezen véleményzésében fejtse ki. A t kikel a leirat ellen, s mint volt halott bemondó tapasztalatára hivatkozva egy halott fuvarozási vállalat helyett hármat indítványoz. A közgyűlés Tavaszy indítványát fogadta el Váradynak módosításával. Tavaszy indítványa a Rókus kórháznak eltávolítása, s a kor és a tudomány követelményeinek megfelelő új kórház építése ügyében felolvastatván, a jövő közgyűlés napirendére tűzetett ki. Bolya Gergely budapesti tanfelügyelőnek beköszöntő levele tudomásul vétetett. Mathias Móricz londoni lakos, valamint Rózsa Alajos és társai folyamodtak, hogy a csatornák ürülékeiből meghatározandó évi haszonbér fizetés mellett szagtalan vegytrágyát készíthessenek. A közgyűlés a bizottmány és a tanács ajánlata folytán megengedte, hogy mind a két folyamodó vállalkozónak a tanács tért és időt jelöljön ki, hol a kísérleti bizottmány felügyelete alatt véghezvitetik, minek megtörténtével a folyamodók részletes programmot nyújtsanak be. A közgyűlés napirendre tér, s a tanácsi előterjesztés folytán Miklóssy Gyula színigazgatónak egyhangúlag megengedte az István téren egy ideiglenes népszínház felállítását azon megjegyzéssel, hogy ezen ügyben ezentúl a tanács intézkedhet s nem szükséges azt a közgyűlés elé terjeszteni. A polgári fiú- és leányiskolánál betöltendő állomásokra Havas indítványára pótpályázat nyittatik azon felhívással, hogy nők is pályázhatnak. A közoktatási ministériumot felirat által felkérik, hogy a fennálló és a szervezendő praeparandiákban nemcsak az elemi, hanem a magasabb polgári osztályok számára is képeztessenek nő-tsnitók. A józsefvárosi alreáliskola számára a természetrajz és vegytan tanárául Sajóhegyi Frigyes, a szabad kéz és mértani rajz tanárául pedig Vidéki Lajos választottak meg, s megengedtetett, hogy a jövő tanévtől kezdve még egy tanodái szóra vétessék fel. A szőlőhegy utczában építendő elemi iskolának költségvetését helybenhagyták s 07,000 ftot utalványoztak. Tamasovics Károly, ferenczvárosi templomtéri elemi iskolaigazgató tanítónak, Barozen János pedig józsefvárosi stálló-utczai tanodában igazgató tanítónak megválasztatott. A városligetben építendő nagy korcsma költségvetése elfogadtatott. Román Román városi mezei kapitánynak egész fizetése a lótartással együtt utalványoztatok. Széher Mihály indítványát a szabályozási vonalon kívül vagy belől eső házak kisajátítási tárgyában elfogadták. Wehner József volt tanító 750 ftnyi évi fizetéssel nyugalmaztatott. A szeretet ház és az utczai koldulás megszüntetésének ügye azon bizottmánynak adatott ki, mely Weisz indítványa folytán múlt évben volt kiküldve azon utasítással, hogy Havas elnöklete alatt keressen alkalmas helyiséget. A légszeszvizsgálói állomásra 700 ft évi fizetéssel Aujeszky Lipót főreáltanodai tanár megválasztatott s a volt vizsgálónak Preusz Mórnak köszönetet s elismerést szavaztak meg. Ezzel az ülés esti 6 órakor eloszlott. A „P. Napló“ levelei. A Deák-párt köréből Színér-Váralja, jul. 28. (Képv.-jelölt fogadása.) Városunk ma ünnepélyes jelenetnek volt színhelye." Stoll Károly a Deák-párt országgyűlési képviselőjelöltje körünkbe érkezett, s tiszteletére a „Korona“ vendéglő nagy termében a Deák-párt értekezletre és az értekezlet után társas ebédre gyűlt össze. Az értekezleten, mely tisztán a sz.-váraljai párthivekből állott, a képviselőjelölt férfias szilárd hangon programm-beszédét elmondotta, s különösen hangsúlyozta azt, hogy a Deák-párt győzelme a haza érdeke. Kiemelte a kormány, különösen gr. Lónyay kormányelnök érdemeit. A zajos tetszéssel fogadott beszéd után következett a társasebéd, s következtek a lelkesítő pohárköszöntések, s a kitartásra buzdító felhívások. A mintegy 100 tagból álló vendég csoport zászlókkal és zenével kísérte harsogó éljenzések között szállására a tisztelt jelöltet. Városunkban a Deákpártnak többsége van, bizton hiszszük, hogy mához egy hétre a győzelemről tudósíthatjuk az olvasó közönséget. 1. 1. KÜLFÖLD. Az „Internationale“ és a párisi forradalom. Páris, jul. 28. Az „Internationale“, melyről annyit beszéltek és mely ellen annyi óvó rendszabályhoz nyúltak, csak utólag vett részt a mártius 18-kai lázadásban. A lefoglalt jegyzőkönyvek, melyek a franczia kormány által most nyilvánosságra hozott harmadik kötetben közzététetnek, feltétlenül megerősítik azt, amit Tolain úr a szószéken mondott, továbbá kiegészítésül igen fontos felvilágosításokat tartalmaznak azok számára, kik a tiszta igazságot mutatják ezen híres szövetkezés tekintetében. Az „Internationale“ még az ostrom alatt a főkép a munkás kérdésekkel foglalkozott. Főbűne az var,vád, hogy táplálja a munkások harczát gazdáik ellen. Az „Internationale“ csak alkalmilag elegyedik a politikai eseményekbe, és csak akkor, ha ezen politikai eseményektől a maga sociális czéljának előmozdítását várja. A társaság létoka, alapeszméje rész, mert kiindulási pontjuk a tudatlanság és a sophisma. Az „Internationale“ tényleg nem annnyira segélyre, mint inkább gyűlöletre és háborúra szövetkezett. Nem törekszik — aminek korunkban a nemzetgazdasági intézmények czéljának kell lennie — a vagyon és a jóllét terjesztésére, a tőke, a hitel és a csere tökéletes demokratizálására , hanem czélja egy alárendelt osztály boszuja egy kiváltságolt osztály ellen. Azért hatalmas a rombolásban, ellenben tehetetlen az építésben. Roszat okozhat, de ha jót tesz is, ez csak közvetve és akarata nélkül történik. Újabban a politikai körökben a nemzetgyűlés által az „Internationale“ ellen hozott törvény alkalmából a legellentétesebb nézeteket hallották védeni. Némelyek álliták, hogy az Internazionale egyike a legrémesebb társadalom ellenes erőknek, mások hogy az csak mumus Pamurgius birkanyája számára, vörös kisértet, melytől nem kell oly annyira megijedni. „Az egész társaság alá van ásva a termita csordák által, melyeket keblébe fogadott,“ mondják ezek. „De azon iparos társulatokban, melyeket megnevezhetnénk, a munkások egy tizedrésze sem tartozik az Internationalehoz, és huszadrésze sem, fizeti díját,“ mondják amazok. És mindkét félnek igaza van. Ha az Internationalehoz számítandó minden munkás, kinek vak ösztöne a polgárság romlására tör, akkor tagadhatlanul sok, igen sok termita létezik. Ha ellenben az Internationale tagjától határozott és észszerű czélt követelünk, ha követeljük, hogy elfogadható philosophiai és nemzetgazdasági elvekből induljon ki; hogy pontosan és híven teljesítse ilyen vagy amolyan pénzbeli kötelezettségeit, ah , akkor csak itt-ott látunk egy-egy kis csoportot. Francziaországról beszélünk. Az előrebocsátottak támogatására idézünk néhány töredéket a lefoglalt és az enqueteben felmutatott jegyzőkönyvekből. Mindenekelőtt álljanak itt az 1871. január 5-ei ülés jegyzőkönyvének kivonatai (az ostrom leglázasabb időszakából.) Egy társasági lapközlöny alapításáról van szó. Buisson. A batignollesi osztály lapja nem készült el; az anyagi kérdés holnap reggel 10 órakor fog eldöntetni. Kész ön annak kiadatását folytatni ? Kötelezi önmagát azt hetenkint egy hónapon át megszakítás nélkül kiadni? Egy osztály közlönyének megszűnése jelentéktelen tény volna. Ellenben igen súlyos tény volna, ha az Internationale főközlönye néhány szám megjelenése után megszűnnek. Küldje el a delegáltakat a batignollesi lap bizottságához, s azok holnap reggel megkezdik a munkát. Franquin A szövetséges tanács oly csekély számú példányokat írt alá, hogy ezzel nem biztosíthatja saját lapja fennállását. Frankel (magyar.) Remélem, hogy Páris ostroma nem fog elhúzódni, és hogy ha delegáltakat küldünk az osztályokhoz, elég előfizetőt fogunk találni. Camelinát. Ha nincs kezünk között anynyi eszköz, hogy teljes sikert remélhessünk, jobb lesz csak egy osztályt bocsátani a journalistika sikos terére. Igen veszélyes volna a szövetséges tanács nevében egy lapot kibocsátani, mely a bukás veszélyének lenne kitéve. Ilyen kudarcz veszedelmes, mert megronthatja hitelünket a közvélemény előtt. Frankel: Nekünk oly lap kell, melyet a szövetséges tanács ad ki, ha a társasági tagok nem érzik kötelességüknek a lapot szilárdan fentartani, akkor kétségbe kell esnünk a franczia Internationale jövője fölött. A január 12-ik ülésben Frankel így nyilatkozott: „Variin és én magunk akartunk egy lapot kiadni, de beláttuk ennek lehetetlenségét. Elfogadom vele együtt a „Lutte á outrance“-t; a franczia munkásnak bálvány kell; engedjünk neki ilyent, de gyűlöljük vele együtt a polgárságot és harczoljunk ellene. — A polgári köztársaságról nem lehet szó többé; a „Lutte á outrance“ a sociális köztársaságról fog fejtegetni.“ A szerkesztő bizottságba beválasztottak: Frankel, Pindy, Minet, Bachruch, Goulle, Franquin, Vartin, Laporte, Theisz, Verdure. Ben találjuk e bizottságban az „Internationale“ mindazon tagjainak neveit, kik a nemzetőrség központi bizottságának, később a commune-nak tagjai voltak. A január 12 iki ülésben. Variin. A „Republique des travailleurs“ jövő szombaton alkalmasint nem fog megjelenni, mert nincs pénzünk. Lapunk nem lévén, talán néhány republikánus csoporttal egyesülve közzé tehetnénk egy röpiratot, mely megismertesse a január 22 iki tényekből a valóságot. A capitulatióval szemben az „Internationale“ megtette kötelességét. L a c o r d. A „Lutter outrance“ méltó véget érhet; előidézhetjük elnyomatását egy a hadsereghez intézendő felhívás által. Frankel: A delegáltak a csüggedés hangján beszélnek. A helyzet oly súlyos, hogy mindenkit zavarba ejtene: propagandával visszatérítjük magunkhoz a népet. A clubok, a ligák mit sem tettek, engedték bukni Párist, melyet megmenthettek volna. A porosz be fog vonulni, a polgárság, hogy megtartsa hatalmát és kiváltságait, hízelegni fog neki és ránk fogja hárítani a háború terheit. L a c o r d. Eleget beszéltünk, gondoskodni kell arról, hogy előbb visszatérítsük magunkhoz a munkásokat, és azután hogy segédjeink legyenek a kormányon állók között. M é 1 i n. A helyzet ránk nézve kedvező fordulatot vehet. Készen kell állnunk arra, hogy a körülményeket hasznunkra fordítsuk. Hardy: A köztársaság veszélyben van, nekünk védelmére egyesülnünk kell a republikánusokkal. A következőkben közöljük még a federatio alapszabályainak előszavát, mely a bizottságnak február 24-iki, második ülését egybehívó hirdetések élére nyomatott. Az előszó így szól: Minden polgár kötelessége az ország védelmére és a belrend, de nem a monarchiai, hanem a tisztán republikánus elvekre alapított rend fentartására segédkezet nyújtani. Jogai, hogy választó és hogy kötelmei teljesítéséhez a szükséges fegyverrel bír; ezentúl a nemzetőrség fogja pótolni az állandó hadseregeket, melyek mindig csak a zsarnokság eszközei voltak és végzetszerűen az ország romlását okozták. A kötelességek meghatározása és megszabása a polgárok jogainak kifejezése és megvédése úgyszintén az egység és solidaritás kötelékeinek, melyek a polgári militiából az egyedüli nemzeti haderőt képezni hivatvák, megszilárdítása végett a nemzetőrségnek egy központi bizottság alakíttatott, melynek szervezete, jogai és teendői az alapszabályokban vannak meghatározva. A nép képviselőinek választása az ország különböző tanácsaiban a polgár egyik legkomolyabb ténye lévén, a központi bizottság oda fog működni, hogy megismertesse a választókkal azon jelölteket, kik szavazatukat kérni fogják, nehogy egyedül többé politikai pörök, vagy hírlapi czikkek olcsó sikerére alapíthassa valaki országos hírét, és hogy a munka embere, a termelő szintén hivatva legyen a népet képviselni. Röviden egybefoglalva: a kötelességek megszabása, a polgárok óhajainak kifejezése, végre kezdeményezése minden indítványnak és rendszabálynak, melyet az ország nagyságának kifejtése, mindnyájunk jólléte és a köztársaság java igényel — ez programmja a központi bizottságnak, mely magáévá teszi e republicanus jelszót: Mindnyájan egyért és egy mindyájáért. KÜLÖNFÉLÉK. Pest jul. 31. (Albrecht főherczeg)ma reggel a budai vérmezőn az összes helyőrségi csapatok fölött szemlét tartott,délután pedig Vörösvára utazott, hol a csapatok a nagy nyári gyakorlatokra már összevonattak. (Henrik főherczeg leányának keresztelője) f. hó 25-én a luzerni templomban tartatott meg. Mint a „Tagblatt“ értesül, a keresztszülői tisztet Rainer főherczeg nevében Tanner Mária és Mayr-Schwyzer hölgyek teljesítik. (Kerkapoly Károly) pénzügyminiszter, mint halljuk, aug. 9—10-ben érkezik vissza Budára. (Debreczenben megtörtént a városi tisztújítás.)Megválasztattak Kovács Lajos polgármesterré, Simonfi Imre főkapitánynyá,Papp Ferencz főjegyzővé.Mindnyájan ellenzékiek. Tisza Kálmán választói már hogy is vennék tekintetbe a Deákpártot ? Mi azonban emlegetjük a fusiót. (A magyarhoni földtani társulatnak.) I. é. augusztus hó 26-án és a következő napokban Iglón tartandó vidéki gyűlésére vonatkozólag a következő terveztetet: Aug. 25. Érkezés, elszállásolás. 26. Ülés, kirándulás Igló környékére. 27. Kotterbach, Szlovinka, éjiszállás. 28. Szlovinka, Göllnitz éjiszállás. 29. Szomolnok, Rozsnyó éjiszállás. 30. Rozsnyó, Dobsina éjiszállás. 31. Dobsina éjiszállás, Sept. 1. Dobsina, Igló éjiszállás. 2. Igló, zárülés a déli vonattal indulás. (Az országos magyar gazdaszszony egylet) nevelő intézetének növendékei részére az egylet tagjai kirándulást rendeznek, augusztus elsején. A palotai erdő szemeltetett ki e czélra, s vendégek is szívesen láttatnak.