Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-11 / 209. szám
Melléklet a F. Napló 209. számához. A közös főhadparancsnokság teendőinek elipttésére nézve válaszszon az ország a fejedelmi teljhatalom, van közös felelős hadügyminiszter között. A magyar hadsereg költségvetésének az országgyűlésbenőrzése alá állítása után a delegátiónak ezépen igen szűkre szorítandó jelen 1. .táskörében fentartását az országra nézve veszélyesne nem tartom, önálló bankrendszernek hazánkbani létesítését haszthatatlannak, államadósságunkat az osítjától, amint az pénzügyileg lehetséges lesz, e ki.önitendőnek vélem. .. vám és kereskedelmi szerződést megnyitásnnk alkalmával érdekeinknek megfelelőlegvittatni, de mind a két fél érdekeinek viszonyos méltánylásával fentartatni kívánom. Határozottan és nyíltan kimondatni óhajtom valamely ünnepélyes módon az egész világ szélje előtt, ami eddig csak implicite, homályba árkolva, és csupán elvileg van kimondva, egy t. i. felséges Fejedelmünk uralkodása att két állam áll, mely mindamellett, hogy egymástól elválaszthatatlan, mégis tökéletesen független és egymás irányában csupán közös, vagy kölcsönös védelemre van kötelezve; óhajtom, hogy mondassék ki, miként már Ferdinánd király ő Felsége is 1836. esztendőben az országgyűléshez intézett leiratában kimondotta, hogy az osztrák császári czim Magyarországra nem vonatkozik. Kívánom, hogy ez elv szolgáljon alapul akár ő Felsége többi országaival, akár a külfölddel folytatandó minden tárgyalásokban, az osztrák birodalmi kanczellári czim soha vissza ne állíttassák; és minden külügyi érintkezésekben Felséges urunk követeinek és kereskedelmi consulainak meghatalmazványaiban, s a külügyekre vonatkozó minden jegyzékekben és kiadványokban Magyarországnak a létező szövetség mellett is fennálló állami függetlensége kielégítőig jeleztessék. Ha mindezek e képen létesíthetők, hazánk jólétét és függetlenségét azok által, amik még közösre fenmaradnak, veszélyezettnek nem tartom, s utódaink, ha törekvéseiket kedvező körülmények között ezeknél többre kívánják kiterjeszteni, azokban a mi megállapodásaink által épen úgy nem lesznek meggátolva, mint nekünk is jogunk van az elődeink, vagy saját magunk által alkotott törvényeket törvényes úton megváltoztatni. Elismerem, hogy azok, amiket említettem, nem foglalják magukban egy tökéletesen magánálló állam önrendelkezési jogának egész körét, függetlenségének minden attribútumait, de vajjon nincsen-e különbség egy tökéletesen magánálló állam, és egy oly állam között, mely másokkal szövetségbe lépett ? Egy magánálló állam, mint például Francziaország, vagy Angolhon, tökéletes szabadsággal maga rendelkezik állami élete minden ágaiban, a szövetséges államok önrendelkezési jogát ellenben mindazokban, amikre nézve másokkal szövetségbe léptek, a szövetség mérve, s feltételei korlátozzák épen úgy, mint a kereskedő mindenéről szabadon rendelkezik, míg magán áll, de ha másokkal társaságba lép, a közösség alá bocsátottakról csak társaival egyetértőleg rendelkezhetik. Egy szövetséges államot a tökéletesen magánálló államok függetlenségének minden attribútumaival, a szövetség fentartása mellett, felruházni akarni, nézetem szerint, sisiphusi munka, gyakorlatilag kivihetetlen kísérlet, s habár önök véleménye szerint nagy haeresist mondanék is, őszintén kimondom mégis azon meggyőződésemet, hogy a hazánk helyzetétől egészen különböző viszonyú Svéiát és Norvégiát talán, de csak talán, kivéve, mert ezen országoknak közös ügyei is nagy részben minisztériumaiknak közös üléseiben intéztetnek el, nem tudok példát arra, hogy valamely államszövetség az abban álló államoknak függetlenségét, önrendelkezési jogát kevésbé szorítaná meg, mint az általam előbb említetteknek létesültével hazánk jogai megszoríttatnának. Még egy tekintetet nem hagyhatok megemlítés nélkül. Pártunk, ha jövője egyátalában nem kétségbeejtő is, jelenleg tagadhatatlanul kisebbségben van, s ha többségre akar jutni, miként már említem, szövetkezésekrevan szüksége az országgyűlésen , az országban is. A szövetkezés két felé lhetséges: jobbra is, balra is, Deák vagy a 48-as párttal, és nemzetiségekkel. A deákpárttali szövetkezésnek feltételeiről s az e végre igénylett elvi engedményekről már szólottam; de vájjon azt vélik-e önök, hogy a 48-as párttali szövetkezés nem kívánna-e pártunktól elváldozatot? Kívánna igenis, és súlyosat. Nem veszem egyáltalában kétségbe a 48-as párt tagjainak jó szándékát, csak tényeket sorolok fel. Mi a közös ügyek, vagy közösen érdeklő viszonyok létezését mindig elismertük, a 48-as párt azoknak létezését tagadja. Mi az 1867. esztendei kiegyezés törvényességét elismertük, a 48-as párt ezt, korábban legalább, tagadta talán, s tagadja most is. Mi nem elleneztük a hozott törvények végrehajtását, a delegációba való be vagy be nem lépést nem pártkérdésnek, csupánegyéni elhatározás kérdésének jelentettük ki: a 48-as párt tőlünk e részben is különbözőleg vélekedett, az újonc- és adóajánlást, a költségvetéseket tárgyalta, de nem szavazta meg. A reform kérdéseiben is nem egyszer találkoztunk ezen pártnak oly indítványaival, melyek hazánk kulturális és egyéb viszonyaira, vagy épen nem, vagy jelenleg még alkalmazhatóknak nem véltünk. Sok egyebet is lehetne e tekintetben még felsorolni, de ezeknek felemlítése is elég arra, amit most kimutatni kívánok, hogy a 48-as párttali szövetkezés is kívánna pártunktól sok és nevezetes elvi áldozatokat. Ismételve bocsánatot kérek ezek után önöktől, hogy becses figyelmüket már oly sokáig veszem igénybe, de elkerülhetetlennek tartottam mindazoknak elmondását, amiket felemlítettem, azért, hogy eképen indokolva jelentsem ki, hogy az általam említetteknek alapján a Deákpárttali kiegyezésnek eszméjét elfogadhatónak tartom; azon esetre azonban, ha e kiegyezés nem sikerült, megmaradok ellenzéki állásomban, de egyéni meggyőződésem szerint közjogi oppositiómat az említett elvek keretén túl nem terjeszthetem ki. Nem csinálok illuziót magamnak; nem vélem, hgy a Deák-párt elfogadja mindazokat, amik 3 .: elfogadását a pártok közötti kiegyezésnek íjesíthetése végett szükségesnek tartok ; valószínű, hogy a Deák- és kormánypárt országgyűlési tagjainak többsége a közelebb nyert győzelembe vetett bizalommal, hidegen utasítandja vissza legnevezetesebb részeit annak, amit létesítni kívánok; vannak azonban ezen pártnak, szétszórva bár az ország különböző vidékein, de nagyszámú hazafias érzésű, jeles és jellemes tagjai, s én nem tehetek le azon reményről, hogy hatást gyakorland ezekre az általam mondottaknak törvényessége, gyakorlatiassága, méltányossága, s a béke olajága, melyet az országnak a pártok kiegyezése meghozna ; e hatás visszahatást szülend a központra is, s előbb-utóbb az országgyűlés folyama alatt, vagy talán csak a közelebbi választásoknál figyelmeztetni fogja az illetőket, hogy a nemzet tudja, kiknek kell innentől tulajdonítania, ha nem élvezheti a parlamenti törvényhozás várvavárt gyümölcseit. De nem kecsegtetem magamat azzal sem, hogy önök, tisztelt barátaim magukévá tegyék most azon nézeteket, melyeket bölcs bírálatuk alá terjesztettem , mert ismerem őszinte és buzgó ragaszkodásukat mindazon kellékekhez, melyeket a haza önállásának és függetlenségének biztosítására megkívántatóknak vélnek, s magamról ítélve tudom, hogy mily fájdalmas érzést okozank önök keblében, ha ezen kellékek bármelyikéről, a körülmények kényszerűsége által késztetve, bármikor lemondani lesznek kénytelenek. Nem is teszek azért ez alkalommal semmi indítványt; határozzanak önök a mai tanácskozásnak napirenden lévő kérdéséről, pártunk jövő állásáról saját bölcs belátásuk szerint, s ha ennek folytán kérdik tőlem, hogy tehát miért szólaltam fel ? megmondom okát ennek is. Nyilatkoztam azon általános képviselői kötelesség érzetéből, mely szerint mindegyikünk megtenni tartozik azt, amiért ide küldetett, nyíltan kimondani tartozik meggyőződéseit, ha nem is mindig az országgyűlésen pártja véleményével szemben, de mindig, és bizonyosan ezen teremben, hol a pártnak véleménye képződik. Nyilatkoztam lelkiismeretem megnyugtatására, mely az élet ezerféle viszontagságai között csak kötelességeink hűt teljesítésének öntudatából meríthető. Nyilatkoztam az őszinteség követelménye szerint, mely szemben becses bizalmuknak azon nyilvánításával, melylyel engemet ezen elnöki székre tett meghívással legközelebb megtiszteltek, viszont nekem is kötelességemmé teszi, hogy alkalmat nyújtsak önöknek megismerkedni azon nézetekkel, melyeket a haza közügyeire nézve magaméinak vallok. Végre pedig az ember hite az ő meny országa ; nem bírok vérmes reményekkel, de lehetetlennek mégsem tartom , hogy azok, miket ez alkalommal elmondottam, előbb-utóbb, az országgyűlés folyama alatt, vagy azután mégis szolgáltathatnak alkalmat az országos pártoknak a hazára nézve kívánatos kiegyezésére; s ha e hitemben csalatkozom, mi történik? én, miként mondani szokták, a mai napon lejártam magamat; súlyos esemény ez úgy a magán, mint a nyilvános életben, de megadással viselendem el azt is, tiszta öntudatában azon meggyőződésemnek, hogy a haza iránt kötelességet teljesítettem. E beszéd kapcsában ellenzéki lapok még a következőt jelentik : Ghyczy Kálmán után Tisza Kálmán emelt szót s elmondotta, hogy a legnagyobb figyelemmel hallgatván meg ő is azon fontos előadást, amelyet Ghyczy Kálmán tartott, lehetetlen tagadnia, hogy óhajtandó, miszerint az ország a jelenben uralkodó, az ország népének erkölcseit megrontó, s retrográd rendszer befolyása alól fölmentessék. Röviden érintvén ezután, hogy azok, mik Ghyczy előadásában a külügyekre és pénzügyi függetlenségre, a kereskedelemre nézve foglaltatnak, ha van is a részletekben eltérés — alapjukban megfelelnek az eddigi elveknek, — előadandó okainál fogva nem tartván időszerűnek, hogy a párt a Ghyczy által előadottakat tanácskozás alá vegye és felettök határozzon, azoknak taglalásába nem bocsátkozik egyedül azért, hogy az őszinteség kívánalmainak — melyeket Ghyczy olyan szépen kifejtett — eleget tegyen, nyilvánít annyit, hogy ámbár belátja nagy horderejét mind annak, mit Ghyczy elmondott, meg kell mégis vallania, hogy következtetéseivel nem tud mindenekben egyetérteni. Ezek után áttért arra, miért nem tartaná helyesnek, hogy az előadottak felett most határozzon a kör, s elmondotta, hogy nézete szerint kétségtelen az, hogy párt, mely erkölcsi súlyát megtartani akarja, nem dobhatja el magától elveit; de kétségtelen az is, hogy a történelem tanúsága szerint még soha sem volt párt, mely mindent, amit jónak és helyesnek tartott, egyszerre kivihette volna, s ne lett volna kénytelen azért, hogy annak egy részét keresztülvihesse, más részét nem megtagadni, de annak valósítását elhalasztani; miből már 1867-ben kiadott programmunkhoz képest is az következik, hogy nekünk elveinket fenn kell tartanunk, azok bármely részét is feladnunk nem szabad, és nagy hiba lenne a felett tanácskozni, hogy készek vagyunk-e azok egy részének, s ha igen, melyiknek elhalasztásába beleegyezni ; de viszont készen kell lennünk arra, hogy ha oly ajánlat jön más oldalról, mely ez elvek egy részének valósítását kilátásba helyezi, komolyan megfontoljuk , hogy az, ami így keresztülvihető, elég nyeremény-e az ország önállása és jólléte szempontjából arra, hogy miatta megnyugodva a többi érvényesítését elhalasztani készek legyünk. Ezek után elfogadás végett ajánlotta a lapunk szombati számában már közlött javaslatot. A berlini fejedelmi találkozás. (Nem rendes levelezőnktől) Berlin, sept. 7. Berlin ma csupa szem és fül. Már korán reggel rengeteg tömegekben tolongott a nép a „hársak alatt,“ a Frigyes és Vilmos utczákon meg a „Belle aliance“ téren. Ezen helyeken át vonult ki ugyanis az összes katonaság, a fejedelmek és kisebb nagyobb méltóságok egész sora a tempelhofi mezőre, ahol a nagy „parádé“ tartatott meg. Izzó sugarakban ömlött alá a nap verőfénye, az ember tüdeje alig bírta mindennapi dolgát végezni. E hőségben ily tömegek! Délelőtt fél kilenckor megindult a czifrábbnál czifrább fogatok egész végtelensége. Virító színekben, ragyogó sisakokban , melyekről százféle forgó vagy lófark lengett, ezerfélekép feloldozva tartotta menetét a sereg előttünk, melynek nem kis hasonlósága volt a karneváli hűhókkal. A tömeg nagyobb boldogságot nem ismert, mintha torokszakadtából ordíthatott és éljenezett, amikor a pávafarkos kocsisokról azt gyanította, hogy fejedelmek szolgái. 30,9 felé robogott a császári ház összes nő világa a „Belle aliance“ tér felé, 9 órakor a német császár, aki mint már említem, oly egészséges, mint a bazsarózsa, utánna nemsokára jött a német koronaherczeg, aztán a mi Andrássynk nyalka magyar tábornoki egyenruhában valami zöld tollas osztrák generálissal ült egy hintóban. A Vilmos utczán pedig a magyar király és az orosz czár hajtattak,ki, így ment ez egész az unalomig. Én aztán az aquariumba mentem, mely az embert egészen kiragadja a por és füst birodalmából, hogy annál mélyebben merítse alá a tenger mesés világába. Már maga az építészet remek, nagyszerűen van utánozva a tengerfenék ezernyi-ezer barlangokkal, szirt- és korálképződésekkel, melyekben a halak, csigák és szállatok egész tündérvilágra hemzseg. Gyönyörű rózsákat, ibolyákat és a virágok legbájosabb színeit látjuk, kedvünk jönne leszakítani a felséges példányt.... és egyszerre csak megmozdul ezer meg ezer csápjai s tagjaival a tünemény és akkor látjuk, hogy ez a Bök virág, korall, szivacs, toll, káka, gomba stb. mind mind él. Egész virányok terülnek el előttünk és e bűvös virány csupa élő állatokból áll, melyek az átmenetet képezik az ásvány- és növényvilágból az állatországba. A színek leirhatlanul szépek, melyeket a vizen átszűrődő napsugár ezerfélekép fest a víztükörben. A munkás és lármás madarak már megint emlékeztetik az embert arra, hogy közeledik saját birodalma felé, míg a chimpance (majom), mely hatalmasan teszi a szépet egy nőnek, aki — mégis csak fatális! — almát tart kezében és hódító pillantásokkal igyekszik kicsalni e paradicsomi gyümölcsöt a bájos ujjak közül, e chimpance — mondom — már egészen tudtunkra adja, hogy megint otthon vagyunk a magunk birodalmában. Csak kezeit, lábait és homlokát kell megnézni az atyafinak és előttünk áll a megtestesült darwinismus szőröstül-bőröstől. Elég ebből ennyi! E bájos arczkép, mely ősszüleinkről maradt ránk évezredeken át és Délafrika ősrengetegeiben csüng a fákon, kegyeletre épen nem ragadja az embert aziránt, aki ősrokonait mutatja a két lábon járó unokáknak. Alig, hogy kilépünk, megint kellő közepén vagyunk a berlini világfelfordulásnak. Lárma, zaj, tolongás, fogatok, trombita, katonák, császárok stb., épen úgy, mint néhány órával előbb. A nagy urak térnek vissza a „parádéról“ porosan, füstösen. Mindenki lakására tart, hogy átöltözködjék, mert 4 órakor nagy „diner“ van a királyi várban. A tömeg óriási hullámokban tart a királyi vár felé és a „Luftgartenen“ foglal állást, hogy megint lássa azt, amit már annyiszor látott: a robogó kocsikat, a csillogó uniformisokat és sallangos nagy urakat, akik az ebédre fognak jönni. E positiót éhen, szomjan, fáradtan de hősiesen megtartja a nép egész esti hét óráig, midőn megint oszlottak a lakmározók és az ég szive annyira ellágyult, hogy hatalmas kényükben kezdett sírni és a tömeget a portól ömlő hullámfürdőben mosta meg. Néhány percz alatt elpárolgott minden a falak és lombok alá, csak néhány utczagyerek hajigálózott még a „leszeliditők“ előtt s besötétülésig tartotta a tért. Én a Konnert restauratiójába menekültem, de itt meg pecsenyévé sült az ember, a betolódott tömeg izzó lehelletén. — Tűrni kellett esti 8 óráig, midőn az ég is belátta, hogy csak nem illik a kivilágítást leönteni és újból barátságosabb pillantást vetett aláhunyorgó csillagszemeivel a tenger népre, mely minden eddigi mérveken túl gyülekezett a királyi vár elé. Egy óráig tartó diadalmas boxírozás után a korona herczeg palotája előtti dombon hódítottam helyet magamnak, ahonnan felséges látvány nyílt a „hársak“ egész hosszában és a várhídon át a királyi várra. Mindenfelé lobogtak a gázlángok, csillagok, koronák, sasok, allegóriák, lampionok, fényben úszott minden. Az arzenál homlokzatán három hatalmas bengáli láng égett, mely messzire bevilágította kék, vörös, zöld színeivel a belátható tért. A tömb ujjongott, visított, szorította egymást. Elláthatlan sokaság. Estve 9 óra felé, mintha a föld mozdult volna meg, elkezdett a néptömeg hullámzani, riadozni. A nagy urak jöttek az operából és hajtattak a királyi várba. Erre ezer meg ezer fáklya gyuladt ki egyszerre és az őrház elől megindult az összes zenekar a vár felé. Csak a dobok dörgő pergését lehetett a zűrzavarban hallani, a száz meg száz trombita elveszett, mint valami fűzfasíp. A párisi bevonulót játszották, aztán az osztrák, orosz és porosz hymnusokat. Az ember feje beleveszett a láng- és hangtengerbe....... Dr. Dobránszky. BELFÖLD. Szelestey László beszéde a kőszegi ideiglenes tanfolyam bezárása alkalmából. Az ideiglenes tanfolyam ez évi tartama a mai nappal befejeztetett, s midőn én e tanfolyam bezárásával önöktől búcsút veszek, nem tehetem ezt a nélkül, hogy egynéhány eszmét ne kockáztassak azon ügy érdekében, melyet részemről államiságunk legfontosabb kérdésének tekintek, s melynek mi itt mindnyájan, kisebbnagyobb mértékben napszámosai vagyunk. A tanfolyam megnyitása alkalmával jeleztem a néptanítói hivatás fontosságát, nemcsak humanisticus, hanem egyszersmind állampolitikai szempontokból is, különösen azért, hogy önökben a szakférfiú természetes ösztöne mellett a hazafiús érzelmeket is tevékeny munkásságra serkentsem fajunk és a haza érdekében. A tanfolyam egész menete bizonyítja, mikép önök csakugyan megértettek engem és ismerik feladatukat. De a sikerhez uraim! — fájdalom! — csupán a mi együttes törekvésünk nem elegendő! Magának az államnak is vannak ezen irányban kötelességei, melyeket — ha fenmaradni s nagy és virágzó jövőre számítani akar — okvetetlenül betölteni tartozik. Mert semmi kétség, mikép a nép műveltsége képezi a társadalomban azon erkölcsi alapot, mely nélkül egészséges állami életet még csak képzelni sem lehet. Az állam feladata tehát mindenekfölött a szükséges reformtörvények minél előbbi megalkotása : ő szentesíti az eszmét, mi a gyakorlati kivitel emberei vagyunk. Az állam teremti rajzát a jövőnek, mi az értelem kifejtett magvaiba az életet leheljük bele. Az állam feladata megoldani azon rendezetlen viszonyokat, melyek úgy a törvény gyakorlati végrehajtásának, mint egyesek buzgó törekvéseinek e téren útjában állanak. Az ő feladata tisztázni a helyzetet, félreérthetlenül megállapítani az irányelveket s azok keresztülvitelét — megalkudván az élettel — biztosítani. Az állam feladata továbbá legelsősorban atyailag gondoskodni a nemes hivatás tényezőiről , emelni úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben a néptanítók helyzetét, mert a nyomor megfojtja a kötelesség erkölcsi érzetét, eltompul általa a lélek és meghasonlásba jön az élettel. Pedig ahol nincs megelégedés, ott nem lehet kedv a munkára, s az öröm és remény nélkül átizzadott napoknak áldásos gyümölcse nem fakad. Ha áll az, hogy a köznevelés állami érdek, s az államok tekintélye, súlya, hatalmi állása napjainkban leginkább a nép műveltségétől feltételeztetik, akkor uraim! az államhatalomnak nemcsak feladata, hanem kötelessége is erélyes határozottsággal lépni fel a népnevelés érdekében, mert a trón és haza fennállhatásának biztosságát csupán a jó szerencse kegyelmétől tenni függővé, senki, de senki kedvéért sem szabad. Éreztem én ezt a múlt országgyűlésén is, s érezték velem sokan, s azért méltányolták is a teendők azon programmszerű preczizírozását, melyet szerény felszólalásomban a költségvetés tárgyalásakor jelezni bátorkodtam. Méltányolták különösen azon eszme felvetését, mely a népoktatási kérdés megoldhatásának kulcsát képezi, hogy t. i. az állam és egyház közötti differentiák haladéktalanul kiegyenlíttessenek. S hogy mi lett mégis felszólalásom következése? Nem szükség mondanom. Bizonyos oldalról megnehezteltek, mert mint politikus azon hibát követtem el, hogy egyben-másban emberileg őszinte valók. Más — még tekintélyesebb részről szintén megnehezteltek — hiszem azonban, erősen hiszem, hogy nem azért, mert védelmeztem az állam érdekét. Elég, hogy a mi ügyünk, édes barátim oly kényes természetű, mikép annak érdekét, mely pedig az állam érdekével ugyanazonos, még védelmezni is csak óvatosan lehet. Azonban legyen bármint a dolog, ez engem nem zavar. Jól tudtam én azt előre, hogy a határozott fellépéshez bátorság, sőt gyakran önfeláldozás is kívántatik, s ez épen azért ritka és nehéz, mert kellő méltánylást rendesen csak a jövő igazolásában talál. Ezen igazolás reám nézve is valószínűleg nagyon is hamar bekövetkezik! Ugyanis az érintett differenciákt kiegyenlítése az egyház és állam között akkor még — függetlenül az európai irányzatoktól — talán a compromissum útján lett volna elintézhető, s lehet, hogy az érdeklett felek kölcsönös megnyugvására, ma már — úgy látszik — e kérdés a hatalom, sőt a civilisatio egyetemes kérdésévé kezdi kinőni magát, tehát oly kérdéssé, mely fölött magasabb európai érdekek döntenek. Elismerem, uraim, hogy mint politikus hibát követtem el, midőn megelőzni akartam az európai közvélemény kényszerítő nyomását ; de hogy ezen hibáért épen azon bizonyos oldalról vonjak magamra haragot, amelyről ez csakugyan bekövetkezett: ezt azért nem gondoltam, mert okom volt ezen tisztes urak közül többeket ügyes politikusoknak tartani. Az idővel legfeljebb is csak előnyös alkura lépni lehet, de annak menetét erőszakkal, talán épen egyes tényezők mellőzése által, megakasztani akarni valóban nagyon is hiú törekvés. Ma tehát körülbelül ott áll a dolog, hogy e kérdés — mint mondom — már nem csupán házi kérdés többé, hanem a művelődés egyetemes kérdése, s így az államok emancipatiójára törekvő európai irány, s a világszellem hódító ereje az, mely ennek elintézésénél döntő szerepet követel. S hogy ez elvégre is a művelődés, s igy a néptanítók érdekeinek is előnyére fog dönteni,azt tán mondanom is felesleges ... Az igazság örök és legyőzhetetlen, s habár gyakorta néma is, ereje hatásában nyilatkozik. Olyan az barátim, mint a jótékony nyáréji eső, mely bár a rideg, érzéketlen mogorva sziklákról csak a port és szemetet mossa le , a nemes és fogékony talajon rendesen új életre hozza a tenyészetet. Ez idő szerint tehát csak arra kérem önöket: várjunk nyugodtan az időtől. Tűrjünk és munkálkodjunk , haladjunk előre a korral, betöltvén hivatásunkat lelkiismeretesen. Nyújtsunk segédkezet a pontos iskoláztatás behozatalára, különösen figyelembe véve, hogy a tanító jó methodusa, nemes bánása varázserővel hat a hajlékony gyermekek ártatlan kedélyére, s így a gyermekek jó hajlamában nyerhetjük meg egyik biztosítékát a pontos iskoláztatásnak. Legyen gondunk a faiskolára, a tornászatra. — Tartsunk ismétlő és vasárnapi iskolát, s pedig annyival inkább, mert olyformán vagyok értesülve, mikép a magas kormány el lenne határozva jövőre csak azon tanítóknak engedélyezni államsegélyt, kik feladatuknak e tekintetben is pontosan eleget tenni fognak. E mellett igyekezzünk meggyőzni a világot, éspedig az élet beható eredményeivel arról, hogy a közművelődés s az előhaladás épen nincs ellentétben a vallásos buzgalom erkölcsi érdekeivel, sőt támogatja azt. Valóban szomorú dolog is volna, uraim, ha a vallás, a viszontagságos élet ezen vigasztaló áldása, ellentétbe lehetne a tökéletesedéssel, mely az emberiség legnemesebb feladatát képezi — ellentétbe lehetne az értelem és tudomány előhaladásával, melynek az új kor oly fényes vívmányait köszönjük, s mely a vasúttól kezdve egész a tenger alatti távirászatig az emberi szellem erejében épen a teremtés nagyszerűségét hirdeti ... Be kell bizonyítanunk, barátim, mikép : —• ellenkezőleg a józan, nemes irányban vezetett művelődés legerősebb s legbiztosabb támasza úgy a társadalmi morálnak, mint magának a vallásos érzületnek is — hiszen még az együgyű tudatlan csak ösztönszerűleg érzi ezeknek szükségét, addig az értelmes, kiművelt, mélyebben gondolkodó be is látja azt. Erősen hiszem, hogy az élet meg fogja oldani a nagy kérdések ezen legnehezebbikét is s befogja bizonyítani : mikép a műveltség, a tudomány oly nemes áldása az emberiségnek, melylyel minden egyéb egyetemes érdeknek testvériesülni kell. Igyekezzünk, barátim ! teljes erőnkből e czél felé : igyekezzünk művelni a népet, nem feledve egy pillanatra is, hogy a mi feladatunk a legnemesebb feladatok egyike, mert aki a lelket műveli, az a teremtés munkáját dicsősíti meg, midőn annak legfényesebb eredményét a lélek képességében és nagyságában kiemeli . . . Igyekezzünk megértetni az ismeretek és tudomány becsét , így megteremteni azon generatiot, mely emberi méltóságának tudatára emelkedve, élet szükségül tekintse az iskolát s őszintén hevüljön, lelkesedjék azon ügyért, mely erkölcsi életének — úgyszólván — napvilágát képezi. Ez fogja, barátim! nagygyá és boldoggá tenni a hazát. Mert nem a szám ereje, hanem az erkölcsi nagyság súlya teszi hatalmassá, gazdaggá és virágzóvá a népeket. A fejlődöttség, a tudomány, a munka, az iparképesség, a nép józan irányú tevékenysége döntenek napjainkban az államok jövője fölött. Ha a nép nemesen gondolkodni megtanul, ha becsületnek fogja tartani s munkát s rendeltetésének tudatában, a törvény szigora nélkül is, a legnemesebb utat követi, akkor bírni fogjuk nemcsak anyagát, hanem erkölcsi forrását is egy szebb jövőnek, bírni fogjuk azon generatiót, mely bizonyára szeretettel és áldozatkészséggel karolandja fel önöket is, kik az értelem és szívnemesítés apostoli hivatását teljesítik iskoláiban. Röviden szólva : tegyük meg kötelességünket és megteremtendjük a kort, midőn mi, a népoktatás ügyének tényezői, nem leszünk többé mostoha gyermekei a hazának. Még egy kedves kötelességet kell teljesítenem. Meleg köszönetet kell mondanom az állam és önök nevében is azon derék férfiaknak, kik az ideiglenes tanfolyamnál mint előadók, az erkölcsi vezérek nehéz, de nemes és áldásos feladatát teljesítették. Fogadják önök, tisztelt férfiak minden érdeklett hálás köszönetét azon szakavatott, buzgó munkásságért, melyet tanúsítottak! Rövid volt az idő s szűk a működési tér, de ha van — mint hiszem — képesség és akaraterő azokban, kik közt önök a jó magot elhintették , úgy bizonyára egy új nemzedék haladó fejlődésében lesz megdicsédve önök feláldozással kiküzdött sikere. Az ideiglenes tanfolyam ezennel befejezettnek nyilváníttatik. Isten önökkel! éljen a fejedelem, éljen a haza! KÜLÖNFÉLÉ ÉI Pest, sept. 10. (Nemes adomány.) Tarvékonyáról írják nekünk, hogy az ottani felekezeti iskola fölépítése és berendezése költségeihez Lónyay Gábor vámfalusi nagybirtokos 300 frtnyi öszszeggel járult, mely nemes adományért az ottani román lelkész, Papp Jakab a község nevében legmélyebb köszönetét fejezi ki. (Fabricius Károly,) vegytani tudor, a főváros egyik kiválóbb családjának tagja, vasárnap meghalt 39. évében. Egy fiúgyermeket s özvegyet (szül. Hupf Adél asszony) hagy hátra, kivel csak egy évvel ezelőtt lépett házasságra. (Tűzvész.) Szabadhegyről, szept. 8-ról írják nekünk : Vasárnap f. hó 8-án d. u. 4 órakor Czetter István házánál eddig ismeretlen okból tűz ütött ki, mely csakhamar a szomszéd ház tetejébe és az udvaron álló asztagokba harapódzván, az időszakonkint erősebben fúvó szél élesztése által az egész környezetet és roppant mennyiségű téli takarmányt elhamvasztással fenyegette.Két hosszú nádas tető,számos melléképület és három nagy asztag már teljes lángban állott, midőn a győri derék tűzoltó egylet, melynek a beállott rész az őrtoronyból jeleztetett 4 fecskendő és mintegy 100 működő taggal, kik többnyire a városban levő országos vásárra érkezett falusi fogatokat a tulajdonosok ellentállására is lefoglalván, lóvesztében vágtatva megérkezett. — E tiszteletreméltó, az egész vidék által kegyelt egylet, mely a felebaráti szeretetnek már oly fényes jeleit nyújtotta, az egy egész órányi távolság, és minduntalan beállott vízhiány daczára egyöntetű összeműködése és a kiállhatatlan melegben valóban csudálatra méltó önfeláldozással a tüzet esti 7 óráig végkép elfojtotta. (T á n c z e s té ly.) Somogyból Írják nekünk: Marczaliban September hó 7-én a helybeli ifjúság tánczestélyt tartott jótékony czélra, mely a roppant hőség daczára is a legjobban sikerült. A nők között különösen kitűntek Wlasits Gabriella k. a., Babócsay Hon k. a. és Omberg Amália k. a. A felülfizetésekért fogadják az illetők a közönség köszönetét. (Pályázat.) A pestbudai nőiparegylet legközelebb felállítandó nőipartanodájánál egy igazgatónői állomásra pályázat hirdettetik. A pályázónak a magyar és német nyelvet teljesen kell értenie s e mellett tanítónői oklevéllel bírnia. A megválasztott kötelezendi magát, hogy legalább 8 hóig Hamburgban s azután 2 hóig Európa más városaiban fogja tanulmányozni a szaktanodákat s legalább 5 évig az egylet intézetében marad. Úti költségül 400 tallért s azontúl, mint igazgatónő, évenkint 800 forintot s szabad lakást (később teljes ellátást is) nyerene. A felszerelt pályázatok 1.év oct. 1-ig alulirt elnöknőhöz (Pest Sándor utcza 10. sz.) küldendők be. Kühnel Ignáczné elnöknő. (A kunszentmiklósi ref. gymnasiumban)az 1872/3 -iki iskolai évre okt. 3. és 4-kén történnek a beiratások, 5. és 6-kán tartatnak a felvételi javító és magánvizsgák; a rendes előadások pedig 7-kén kezdetnek meg. Egyúttal felemlítjük, hogy a gymnasium jól felszerelt physikai múzeummal és gymnastikával rendelkezik , növendékei oktatást nyernek a mértani és szabadkézi rajzban, az alsóbb osztályok a városi kertész által a fatenyésztés gyakorlatában tanulókat fogadnak teljes ellátásra magánházaknál havi 8 írttól fölfelé. Kunszentmiklós 1872. szept. 9. az igazgatóság. (Philipps tanára). Az ecclesia railitans egyik legkiválóbb képviselője, Philipps György Aigenban, Salzburg mellett f. hó 6-án meghalt. Philipps, az 1856-iki concordatum létrehozásánál nagy szerepet játszott és a bécsi egyetemen, hol a canoni jogot adta elő, egyike volt a legkedveltebb tanároknak, noha hallgatói fejtegetéseit a coelibatusról és a kath. egyház csalhatatlanságáról és az egyháznak az állam fölötti fenhatóságáról nem helyeselték épen., Ph. Kö-