Pesti Napló, 1872. október (23. évfolyam, 226-252. szám)

1872-10-01 / 226. szám

általában közhasznúaknak ismeri is el, az kérdés, hogy mi alapra legyenek ezen egyletek fektetve, még mindeddig a vita tárgyát képezi. Sőt nem régen egy kitűnő nemzetgazdász mun­kát bocsátott közre, mely, mint a szakértők állítják, szintén nem egyéb, mint e térem­ tapo­­gatódzás. A theória tehát nekem biztos alapot nem nyújtván, nem maradt más irányadóm, mint az, melyet a gyakorlati élet adott, és ez az volt, hogy a borsod-miskolczi kiházasító egylet alap­szabályaihoz — hasonló alapszabályok alapján — már 12 egylet engedélyeztetett, s működött 1867. óta az országban. Szemben ezen körül­ménynyel és szemben azon nemcsak minálunk, de az egész világon irányadó nézettel, mely sze­rint az egyesületi Szabadság az általános sza­badság postulátumának tekintetik, kérdem : mi joggal, mi alapon tagadhattam volna meg a lát­tamozást a borsod-miskolczi egylet alapszabá­lyaitól, miután, mint mondom, hasonló alapsza­bályok alapján már több egylet minden nehéz­ség nélkül működött. De különben is a vád a maga alapjában ha­mis volt, mert nem az én általam láttamozott alapszabályok következtében állott elő a bukás, hanem épen az­által, mert ezen alapszabályokat meg nem tartották, és itt igen természetesen ál­lott elő azon második kérdés, hogy váljon a belügyminiszter, vagy Borsod megye közönsége gyakorolta-e hát kötelességszerű felügyeleti jogát? És ez azon vád, mely ellenem adminis­tratív szempontból emeltetett. A történtek elő­adása és a dátumok elősorolásából a t. ház meggyőződhetett először arról, hogy az én eljá­rásom törvényes volt, a­mennyiben intézkedé­seimet mindenütt Borsod megye, tehát az illeté­kes hatóság közbenjöttével eszközöltem; má­sodszor meggyőződhetett a t. ház az intézkedé­sek egymásutánjából arról, hogy sem részemről, sem Borsod megye közönsége részéről az egylet irányában mulasztás nem történt. Egyáltalában nem helyes a t. interpelláló úrnak azon állítása, hogy én az interpellációkat figyelembe sem véve, mulasztást követtem el, mert nem tettem intézkedéseket az egylet irá­nyában. Hiszen akkor, midőn a­­ képviselő urak engem interpelláltak, köztem és Borsod megye közt már javában folyt a tárgyalás, sőt már akkor Borsod megye közönsége vizsgálatát teljesítette is. Épen oly méltatlan a t. interpel­láló urnak másik állítása, melyet interpellátiója bevezetésében elmondott, hogy mi az interpellá­­tiókra nem feleltünk. Hivatkozom a t. házra, hogy intéztetett-e hozzám csak egyszer is lényegesebb interpellá­ció, melyre a felelettel adós maradtam volna ? Végre meggyőződhetett a t. ház arról is,hogy én a vizsgálatot akként küldtem ki, hogy abban teljes megnyugvásomat kereshettem, midőn egyrészről a belügyminisztérium egyik számta­nácsosát, másrészről egy oly társulat főkönyve­lőjét küldtem ki, mely társulat természeténél fogva a kiházasító­ egyletek mintegy versenyző­je, épen azért a szigorú vizsgálat eredményét el is várhattam tőle. Azon feltevést vagy c­élzást, melyet úgy a t. interpelláló úr, mint Simonyi Ernő képviselő úr tegnapelőtt tett, hogy mi tulajdonképen a vá­lasztásokat akartuk bevárni és addig nem akar­tunk intézkedni, megvallom, ezen czélzást nem egészen értem. Ha azonban az foglaltatik benne, a­mit sejtek, akkor méltóztassanak megengedni kénytelen vagyok erre azt felelni, hogy ha a f. urak utána jártak volna, hogy a borsod-miskol­czi kiházasító­ egylet skandalumának intézői me­lyik párthoz tartoztak, akkor valószínűleg ezen czélzással elő nem állottak volna. (Derültség jobbfelől.) Ez válaszom a t. képviselő úr interpellációjá­­ra;­­remény­em, hogy ezen feleletemmel meg lesz elégedve, és kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobb­oldalon. Csernátony közbekiált: „Tárgyalást kí­vánunk !“) Degré Alajos: Nem vette figyelembe, jobb vagy baloldaliak voltak-e azok, a­kik a borsod­­miskolczi kiházasítási egylet élén álltak; az rá nézve mindegy, de azt hiszi, hogy ha a minisz­ter akként járt volna el, a­mint ő kérte, vagy­is ha a további befizetéseket betiltja (Tóth Vil­mos közbeszól: Ahhoz nincs jogom!) akkor a botránynak eleje vézetett volna. Kívánta volna, hogy az illető okmányok terjesztessenek elő. Végül kijelenti, hogy a miniszter válaszával nincsen megelégedve. (Balfelől: Tárgyalást kí­vánunk !) Elnök: Tudomásul veszi-e a ház a miniszter válaszát? (A többség tudomásul veszi.) Következik a válaszfelirati javaslat tárgya­lása. Trifunácz Sándor: Mindenekelőtt kifejti az okokat, melyek őt és elvtársait arra bízták, hogy külön válaszfelirati javaslatot terjeszszenek a ház elé. Nem reméli, hogy a feliratban kifej­tett nézeteket a ház többsége osztani fogja, de kötelessége azokat előadni, hogy választóik panasza a trón és törvényhozás elé jusson. Az ország fennállásának, s a Translajtaniával kö­tött szövetségnek legszilárdabb biztosítéka az, ha vallás és nemzetiségi különbség nélkül min­den honpolgár egyenlően részesül az alkotmány és szabadság jótéteményeiben. Óhajtja, hogy ez egyszer már teljesedésbe menjen. Más egyéb érveket felhozni szükségtelennek tart. Kéri e felirati javaslatot nem specialistikus magyar, vagy dualistikus magyar-német, hanem cosmo­­politikus szempontból felfogni­, mert csak­is így érhető el, hogy a haza minden polgára irányá­ban igazságos eljárás követtesék. Ez szolgáljon egyszersmind válaszul Tisza Kálmánnak a múlt ülésben tett megjegyzésére. Wächter Frigyes jegyző: Schvarcz Gyulai (Felkiáltások: Nincs itt.) Irányi Dániel! Irányi Dániel: Miután Schvarcz Gyula nincs jelen, azt hiszi a jobboldalt illeti a szó. (Helyes­lés balfelől. E közben Schwarcz Gyula a terem­be lép.) Schwarcz Gyula: Engedelmet kér a ház­tól, hogy előadhassa, miért nem járulhatnak ő és elvtársai sem a ház bizottságának előadója, sem a Tisza Kálmán, sem a Simonyi Ernő, sem végre a Trifunácz által benyújtott válaszfelirati javaslatokhoz. Beismeri, hogy van parlamentá­ris érvelés abban, ha a többség a­zt tartja, hogy a válaszfelirat ne legyen egyébb, mint viszhang­­ja a trónbeszédnek. S épen e párt, mely tényleg kormányoz, a házon kívül is mindennap kifogá­solhatja a kormányt, mely nem egyébb, mint az ő bizalmának letéteményese, a pártértekezleten mindennap kérhet tőle felvilágosítást s bármely perczben, midőn elveszti bizalmát, a kormányt elejtheti. De viszont nem volna helyes,ha nézeteiket nem fejtenék ki azok, a­kik a kormányt más irány­ba terelni s a kérdéseket­ máskép megoldani óhajtják. Tisza K. javaslata nem felelt meg azon várakozásnak, melyet egy ellenzéki javaslat irányában táplálni lehet, nem pedig azért, mert nem támaszkodik oly korszerű eszmékre, a­me­lyek a tényleges helyzet biztos javulását ígérték a nép sorsának. Nem hangsúlyozza ugyanezen javaslat az ellenzék közjogi program­jának főbb pontjait, de sajnálható, hogy az ellenzék vezér­­férfia nem bír annyi erkölcsi bátorsággal, hogy a válaszfelirati vitába a közjogi kérdést be ne vonja. Szóló azt tartja, hogy a porosz-franczia hábo­rú óta a közjogi kérdés feletti vitának folytatása szerencsétlenség, különösen azon párt részéről, melynek feladata a kormányrendszert ellenőriz­ni, s ha az nem helyes, felváltani. A további vita a két pártot két ellentáborrá szakítaná. Tisza Kálmán azt mondá, hogy elveiből nem fog engedni soha; szóló ezeket nem elveknek, ha­nem hazafias vágyaknak tartja, melyek előtt tisztelettel hajol meg, de melyek minden egyes képviselőnél mások és mások. Már a hadsereg kérdését is az ellenzék tagjai különbözőleg fog­ják fel, pedig e kérdés nem elv, és csak akkor volna az, ha az ellenzék a 48-as párt álláspont­ját foglalná el. Máskép fogja fel a hadsereg kér­dését Ghyczy Kálmán, máskép Vukovics Sebő. Mondjon le az ellenzék a hazafias vágyakról. Simonyi Ernő javaslatába szintén nem bocsát­kozik részletesebben Szól csupán saját javasla­táról. Tagadja, hogy az ábrándszerű volna, mert csak a nép jóllétét és az ország felvirágoztatását czélozza. Nem veszélyes és nem reactionárius, mint Tisza Kálmán állította, midőn az országgyűlés meghosszabbítása és a képviselők számának le­szállítását megrótta. Amerikában is van szabad­ság s ott a képviselők száma, nem 449, mint ná­lunk hanem csak 200 és egynéhány, ámbár a lakosság száma megközelíti a 40 milliót. Anglia nem reactionárius ország , a parlamenti idő­szak 7 év; Olaszországban s Hollandban és Belgiumban 4. A gyakori választás hazánkban is a közállapotok megszilárdulásának csak hátrányára van. Miután a szabadelvűség azt hozza magával, hogy hazája javát kiki maga saját véleménye szerint mozdítsa elő, Tisza Kálmán megrovó szavait nem veheti szabadel­­vűségnek, sem pedig a statáriumra vonatkozó szójátékot komoly államférfihoz méltó játék­nak. Felhívja az ellenzéket, hogy lássa be, hogy élet nemzetekre úgy, mint egyesekre nem jog, hanem kötelesség; a nemzet élete volna ve­szélyeztetve, ha el nem foglalnák azon tért, me­lyet számunkra a történelem kijelölt. Komoly válság előtt állunk. Ezek kulturai válságok és elsodortatunk, ha nem igyekszünk a művelt nemzetekkel lépést tartani. A felvilágosult hazafiság az, a­mire tö­rekednünk kell, mert csak az nem állhat ellen­tétben az emberiség szeretetével. Ha mi ily felvilágosultan akarjuk szeretni a hazát, mond szónok, befejezve szavait, akkor nekünk lehetlen tovább is hiú várakozással tölteni el az időt, nekünk meg kell ragadnunk azon tért, bár­mennyire ellenkezzék is múltúnk dicső emlékei­hez kötött kegyeletünkkel, nekünk meg kell ragadnunk azon tért, s meg kell hajolnunk alá­zattal és kegyelettel a gondviselés előtt, hogy az azon munkát ránk utalta, mert csak is igy szol­gálhatjuk az emberiséget. (Helyeslés jobb­felől.) A szomszéd civilisatiók terjednek, s ma­hol­nap elérjük azon időt, midőn Nyugat-Európa útja keresztül fog rajtunk menni Ázsia­ felé. Ha nem ragadjuk meg a tért kellő erélylyel, rövid idő múlva Magyarország városait valósággal le­­vantim­ városokká fogják sülyeszteni.Mi nekünk meg kell ragadnunk azon tért, mert ha ezt nem teszszük, akkor azon lassú, emésztő, foszlató erő, mely polgáriasodásunkra tör, hamar véget fog vetni hiú ábrándjainknak. Igen, uraim, e lassú foszlató és bomlasztó erő ellen, ha magyarok akarunk lenni, ezen erő ele­­nében nyújtsunk kezet mindannyian egymásnak. Ez forró kívánatom. Lukács Béla: Örömmel constatálja, hogy a felirati vita elveszti korábbi jelentőségét, mi bi­zonyítja azt, hogy a korona és nemzet közt jó viszony állt helyre. A felirati javaslatok közül nem pártolja a Schvartz Gyuláét, mert bár osztja azokat, a­miket a javaslat általánosságban mond, nem ért azonban egyet a részletekre nézve, miután a teendőket nem sorolja mind fel, és azok sorrendjét nem állapítja meg. Nem járul a Trifunácz és Simonyi Ernő javaslatai­hoz sem; amahoz nem, mert politikai hitvallása­­ engedi, emehez nem, mert ugyanazon ál­láspontot foglalja el, melyen állt 1857-ben a balközép, mely ma már a kölcsönös védelemre és hadseregtartásra hajlandó. A szélső bal a közjogi oppositiót jobban hangsúlyozza, mint valaha, közös ügyet nem ismer el, katonát adni vonakodik s a békét az által akarja biztosítani, hogy fegyverezzük le magunkat a felfegyverzett ellenséggel szemben. Szóló nem akar az ellen­tétek c­áfolatába bocsátkozni, melyek a közjogi kiegyezés ellen felhozattak, s csupán Németor­­sot hozza fel, hol a birodalmi felügyelet és törvényhozás tárgyait képezik oly dolgok, a melyek az 1867-diki kiegyezés folytán ki­zárólag a magyar országgyűléshez tartoznak. — Ma a kissebb államok mindenhol szövet­keznek s a politika fő törekvése az, hogy a szö­vetkezettek több áldozattal ne terheltessenek, mint a­mennyit a czél megkíván. Maga a nem­zet, midőn reá hivatkoztak, mindig helyeselte a kiegyezést, midőn tehát a szélsőbal azt állít­ja, hogy az ellen a nemzet ellenszenvvel visel­tetik, legalább is merész dolgot állít. A szélső­bal törvénytelennek mondja az orszzágyűlést, és panaszkodik a választási visszaélések ellen. De a szélsőbal maga volt az,mely a múlt ország­gyűlésen akadályozta oly törvény megalkotását, mely a visszaéléseket lehetlenné tette volna.Hogy nemzetben meg van ingatva a törvény iránti tisztelet, azt főleg a szélső balnak lehet tulajdo­nítani. Áttérve Tisza Kálmán javaslatára, kérdi : várjon, ha a választásoknál a nemzet többsége mellette nyilatkozott volna, a­kinek programmja a közjogi kiegyezés revisiója — várjon mit felelt volna azon kívánságunkra, hogy a köz­jogi kérdést ne érintse? Abban tehát, hogy a trónbeszédben a közjogi kérdés fel van említve, szóló nem lát semmi ta­pintatlanságot. Homályosnak találja Tisza ja­vaslatának azon kitételét, mely szerint mindazon törvényeinket, melyeknek megváltoztatását a magyar kir. trón, s a magyar haza érdeke kö­veteli, a rendes alkotmányos után megváltoz­tatnunk sikerülene, homályosnak pedig azért, mert Tisza nem mondja meg, melyek azon tör­vények, csak 1867-ben felállított programmjából lehet azokat sejteni. A baloldal csak akkor kívánja a közös ügyeket megváltoztatni, ha azok károsoknak bizonyulnak be, de eddig nem károsoknak, sőt előnyöseknek bizonyultak be, mit egy nyilatkozatában maga az ellenzék vezére is elismert, midőn kijelenté, hogy a kiegyezés nem oly veszélyes, mint állít­tatott. Tisza Kálmán javaslatát tehát nem fogad­hatja el. Az ellenzék vezérének a kölcsönre vonatkozó interpellációját alaptalannak mondja, kimutatva azt, hogy a közhitel csak beruházási czélokra vétetett igénybe. Az utókor elismeréssel adózik azon férfiaknak, kik bölcsőjüktől a sírig ugyanazon egy eszme harczosai maradnak, de nem csekélyebb elisme­réssel adózik azoknak is, kik ha meggyőződtek álláspontjuk helytelenségéről, hódolnak azon elvnek: Győzzön a mi jobb. Pártolja a bizottság javaslatát (Helyeslés jobb felől.) Iványi Dániel: Simonyi Ernő javaslatában hű képét látja az ország állapotának, s elébe helyezi azt a Tisza Kálmán által benyújtott ja­vaslatnak, mely nem részletezi a közjogi kérdé­seket. Tisza 1869 ben más állást foglalt el, és most azt látszik mondani, hogy a nemzet óhaj­tásait bizonyos években más országgyűlésen nem szükséges a trón elé juttatni. Szóló hossza­san kiterjeszkedik a választási visszaélésekre s felhozza, hogy ha a formákra kell tekinteni, ak­kor az ily alapon összejött országgyűlés legjob­ban tenné, ha azonnal feloszlanék. Nem járul tehát­ sem Tisza, sem Trifunácz, sem Schvartz Gyula javaslatához s e két utóbbira csak né­hány észrevételt tesz. Trifunáczét, mint magyar, nem pártolhatja, Schvartz Gyuláéban pedig ta­lál oly indítványokat, melyek nem szabad­elvűek. Áttér ezek után szóló a Simonyi Ernő javas­latára s felhozza, hogy a parlamentáris kor­mányzatnak három feltétele van: 1. oly válasz­tás, mely a többség akaratának nyilvánul hatá­­sát biztosítja, 2. hogy a törvény végrehajtassék, 3. hogy a többséget a jog érzete vezérelje. Szóló azt hiszi, hogy a feltételek nálunk nincsenek meg, s ezt a választásokból és a többség maga­tartásából iparkodik kimutatni. De ha van­nak is egyesek, a­kik ez állapotot jónak vallják, a nemzet nem erről van meggyő­ződve s az a hazaszeretetben s önmaga iránti hűségében jövőre sem fog megapadni. Ám esse­nek kétségbe, (úgymond) mások,mi nemesünk! Roszabb időket is élt már a magyar haza, de mivel jogairól és egy szebb jövő reményéről le nem mondott, kitartását kisebb-nagyob siker mindig koronázta. Lengett már Budavárán tö­rök zászló is, mint leng mai napság a fekete­sárga; eltűnt amaz, el fog tűnni emez is, (élénk­­helyeslés szélsőbalról) helyt engedve a nemzeti lobogónak, mely alatt őseink s velünk egyko­­ruak törhetlen hűséggel küzdöttek a nemzet jogaiért, mely alatt mi azoknak nyomdokain visszaszerezni reméljük az elvesztetteket. (He­lyeslés szélsőbalról.) Pártolja Simonyi javaslatát. Elnök ezek után 3/­2-kor az ülést eloszlatja. Esküdtszéki tárgyalás. (Folytatás esti lapunkhoz.) Pest, sept. 30-án. A bizonyítási eljárás befejeztével vádló, dr. Füzesséry emel szót s hosszabb beszédében a röpirat incriminált pontjait olyanoknak tün­teti föl, melyek őt, mint hűtlen ügyvédet mutat­ják be a közönségnek, melynek pártfogásából él; különösen kiemeli azon vádat, mintha ő a semmiségi panaszt ügyfele tudta nélkül vonta volna vissza, holott ő a panasznak, melyre ele­gendő ok nem volt, visszavonása által ügyfelét 300 ftnyi büntetéstől szabadította meg. Vádló kéri az esküdteket, hogy a vádlottat, ki őt be­csületében támadta meg, vétkesnek nyilvá­­nyítsák. Vádlott Steltzer Frigyes védbeszédében kiemeli, hogy ő már az újvidéki járásbíróságnál tett vallomásában kijelentette, miszerint nem volt szándéka F-t sérteni;szóló továbbá"súlyt fek­tet arra,hogy ő,mint vesztes fél,ügy­véde iránti nem igen lehetett hálás érzelmekkel eltervel és a sem­­mitőszéki panasz tekintetében emelt vádjára F.le­­velének kétértelmű stylisatiója adott okot; to­vábbá határozottan tagadja, hogy ő Füzesséryt vádolta volna röpiratában, hogy hűtlen lett vol­na iránta, mert ő csak túlmerészségét gáncsolta. Szónok végül a röpirat czélját illetőleg megemlíti, hogy nem lehetett F. ellen rész szán­déka, miután röpiratát csak jó barátainak és az esküdteknek küldte meg, kik róla ítéletet mondottak. Vádló replikája és vádlott zárszava után az elnök a vád és védbeszéd főbb pontjait össze­foglalva, a kérdéseket következőkép állapítja meg: 1. Foglaltatik-e a kérdéses röpiratban ,rá­­galom ; 2. A jelzett röpiratot Stelczer Frigyes írta-e. 3. A sajtótörvény értelmében mondható-e vétkesnek a röpirat szerzője vagy sem ? Rövid tanácskozás után az esküdtszék elnöke kijelente hogy az esküdtek közül az első kérdésre 4 igen­nel, 8 nemmel, a második kérdésre mind igennel, a 3-dik kérdésre 3 igennel 9 nemmel válaszolt. Vádlott tehát a vád alól felmentettnek nyilvánit­­tatik, vádló a 91 ftnyi perköltségben elmarasz­­taltatik. KÜLÖNF­ILÉH Pest, sept. 30. (Albrecht főherczeg,) mint a „P. Lloyd“-nak távirják, tegnap a Cassel-Lustia és Budna közötti határvédműveket meglátogatta. Kozmacon a főherczeg üdvözlésére megjelent Miklós montenegrói fejedelem fényes kísérettel. Két órai tartózkodás után, mely idő alatt reggelt szolgáltatott fel, a főherczeg Budvába, a fejede­lem Cetinjéba lovagolt. (A királyi palotában) folyton várják a nap jelzését, melyen a király megér­­kezend. (F­ő­i­s­p­á­n­i búcsú.) Torma Károly Bel­­ső-Szolnok-megye volt főispánja ugyan-e megye alsó kerületében országgyűlési képviselőnek megválasztatván, főispáni állomásáról leköszönt és a megye közönségéhez magyar és román nyelven búcsú szót intézett, a melyben hivatkoz­ván a főispáni beigtatása alkalmával elmondott programmjára, hogy „erős és tiszta szándék, honszeretet, s minden ajkú polgártársaim iránti méltányérzet és rokonszenv,“ hogy „legjobb s legtisztább akarat, önzéstelen és párt- vagy nemzetiségi érdek nélküli buzgalom s igazság szeretet kíséretében lép szeretett szülőmegyéjé­nek kormányára,“ fölhívja a megye közönségét annak megítélésére, váljon e programmtól el­tért-e? Azután igy folytatja: „A megye rt. kö­zönségének bizalomteljes hazafias támogatását kértem volt ki egyszersmind főispánná lett ki­neveztetésem alkalmával. Jól esik tudnom, éltem pályabérét alkotja e tudat, hogy a megye t. közönségének bizalma tiszti pályám egész fo­lyama alatt nem fordult el tőlem, mert míg mind­nyájunk hazafiui közremunkálása istápolta a ve­zetésem alá bízott megye kormányzatában, bizalom tette kötelességemmé Belső-Szolnok me­gye egyik választókerülete érdekeinek ország­gyűlési­ képviseltetését is,megtisztelvén a polgári megkülönböztetések egyik legmagasab­bikával az országgyűlési képviselőséggel.“ Végül kö­szünetet szavazván a megye közönségének a tá­mogatásért,kéri, hogy őrizzék meg őt szives em­lékükben. (A Batthyán y-m a u s o t e u m) építése fe­lől a lapokban keringő hírek ellenében a követ­kező értesítést veszszük : Valótlan a hír, mintha a domb lehordatnék. Eddig a dombból mi se hordatott el, az általában nem fog alacsonyab­bá lenni, hanem még 12 lábbal följebb fog töl­tetni. A síremlék nem fog a többi sírok között eltűnni, hanem annak legalacsonyabb pontja lábbal, legmagasabb pontja 6 és 4 lábbal maga­sabban fog feküdni, mint az út színje. Teljesen alaptalan az a hír, hogy az építész eltért volna az elfogadott tervtől. A mausoleum nem lesz kupolás, mint az a lapokban említve volt. Mire a mérnöki hivatal sejtmagasságokat nem adott, az építész csakis aesthetikai szempontból en­gedte magát vezéreltetni, azért a síremléket nem állítja a dombra, hanem annak oldalába, hogy a domb is képezzen emlékszerű hatást; e czélból a dombot a sírbolt ásásánál nyert anyag­gal föl akarta töltetni és e szándékát közölte temető-felügyelőséggel.A temető-felügyelő azon­ban nem várván be végelhatározást, olyképen ten jelentést a városi hatóságnál, mintha S­c­hi­ck­e­d a­­­z építész már szándékát végrehajtotta volna. A nem szakértőkből álló temető­bizottság nem találta magát illetékesnek e kérdésben vé­leményt adni és azért e napokban városi tiszt­viselők­ és művészekből álló bizottság nevezte­tik ki, mely az építész által tervezett színvonal­ról határozni fog. Az építész ugyanis nem akar gloriette­t, hanem síremléket emelni. (A bányakerület ág. hu­­v. gyám­intézet) tegnap tartott közgyűlésében vi­lági elnöknek Ivánka Imre, egyházinak Sztehlo András budai lelkész választa­tott. A számadások rendben találtattak, s az ez évben begyült összegek fele, az országos ev. gyámintézet rendelkezése alá tartozván, másik fele 21 egyháznak és a sopronyi képezdének adományoztatott. Megválasztatott a küldöttség folyó hó 6-án Miskolczon tartandó é. e. gyámin­tézeti gyűlésre, mely küldöttség feladatául tű­zetett ki, oda hatni, hogy egy választmány ja­vaslatot készítsen a Gusztáv Adolf-egylettel eszközlendő szerves kapcsolat iránt, mely javas­lat az esperességek utján az egyházaknak lenne a tekintetből kiküldendő, hogy e felett szava­zatukat az 1873 ban tartandó országos é. e. gy. gyűlésre beadják. (A szüret az alföldön) már majd­nem teljesen befejeztetett és általános a panasz, hogy évek óta nem ütött ki oly roszul, mint most. Az időjárás általában oly kedvezőtlen volt, hogy a szőlők, melyek tavaszszal még jó termést ígértek, a folytonos esőzések következ­tében teljesen elrothadtak, úgy hogy oly helye­ken, hol rendesen 200 adó termett, az idén alig szüreteltek 50-et. A bortermesztők a szüretből alig képesek az adót fedezni, daczára annak, hogy a hegyi bor­akó­ja 7—8 írton, a kertié 5 és fél —6 fton kel. (Tűzvész.) A somogymegyei Attaláról (utolsó posta Dombóvár) e jeligével: „Szemei­det ne fordítsd el“ a következő sorokat vettük: September 20-án, délutáni félkettőkor, a szél helységünk közepe felé, a közel álló s néhány előtt újonnan épült templomunk irányában hajtá a főutcza délkeleti részén támadt tűzlán­­gokat. S jóllehet még idejében érkezett meg a dombóvári község, a kegyes tanitórendűek ura­dalmi, és a nagyberki haszonbérlők fecskende­­zője, és most a fiókközségbeliek is tevékeny részt vettek az oltásban; mindezen erőlködés kevés hasznot hajt, ha a dühöngő szél még jó­kor meg nem áll, és a hegyes ég esőt nem ad alkalmatos időben. Mindamellett még tíz óra körül is a lángok fel-fel csapkodtak úgy,hogy az éji homályban is félre kellett verni a harangokat, és újra hozzá­fogni a siralmas munkához. Végre éjfél táján a sűrűebb eső megszünteté a veszélyt. A tűz eloltatott, a közrémülés elmúlt, a lángok közé özönlött víz kipárolgása után felszáradhat­­ a korom, áh de el nem múlt a rémülés az ínségre jutott családoknál, melyeknek szemei­ben egyhamar fel nem száradnak a könyek, melyeket virrasztva hullatnak a romok fölött. Hat családnak — köztük egy hetvennyolca éves sintődő beteg, ki magánál tartja nem régen el­temetett fiának özvegyét és árváit — nem csak minden épületei, élelme, ruházata stb., hanem az udvaron összerakott minden idei termése is a lángok martaléka lőd. A kár közép számítás­sal ötezer forint. Biztosítva semmi sem volt. A közelben gyűjtött könyöradományok eddig ko­rántsem a kárhoz mért arányban folynak be. Értheti és érezheti ezt az emberbaráti szív, mely a távolban is rokonszenvez a szerencsétlenek­kel, s melynek elég tudnia a valódi nyomort, hogy segélyzésre lelkesüljön. Nem is egyébre czéloz e jelen közlés, mely — kivált az ismerős körükhöz —■ egyszersmind eldőleg kiáltó kö­nyörgés. — A kegyes adakozók és adományaik jegyzéke annak idején, hálás köszönettel, ujsá­­gilag közöltetni fog. Szabó Vilmos helybeli plé­bános­ (Szombathelyen), melynek gymnasiuma már van, főreáltanodát terveznek és az e czélra megindított gyűjtések, különösen a polgári kö­rökben szép sikernek örvendenek. E kedvező fekvésű város egyátalában nagyon halad, a lég­­szeszvilágitást is behozta s a légszeszcsöveket a város utczáin most rakják le. Ugyanott egy részvénytársulat czukorgyárat szándékozik fel­állítani ; az előértekezlet szeptember 27. meg is tartatott. (Szabadka városának egy szép­­­e 11 e.) A nevezett városnak September 27-én tartott képviselő közgyűlése — mint nekünk írják — elhatározta, hogy a néptanítók fizetése 500 frtról 600 frtra emeltetik, azonfelül 50 frt lakpénz és 50 frt öt éves pótlék szavaztatot meg; egyszersmind az iskolák a jelen tanév alatt megszaporittatnak, hogy az általános tan­kötelezettség szigorúan keresztül vitethessék. (Egy hires könyvtár.) Losonczi Farkas Lajos meghalt. A boldogult, ki mint számtaná­csos szolgált, mint egy jónevü bibliophil, ben­nünket értesít, igen szép könyvtárt hagyott hát­ra,melyben unicumok mellett még corvinákba ta­láltatnak. Ez utóbbit nem hisszük föltétlenül, mindazonáltal tanácsos volna szakértőt az öz­vegyhez küldeni,ki a könyvtáriát vizsgálja,hogy az lehetőleg a nemzetnek megszereztessék. (A magyarországi protestáns­ egy­let) oct. 1-ső és 2-ik napjain Pesten tartandó közgyűlésének tárgysorozata: Október 1 én d. e. 10 kor: 1) Isteni tisztelet a pesti ref. egyház­­község templomában, mely alkalommal egyházi beszédet Csiskó János kassai lelkész fog tartani. 2) Az isteni tisztelet végeztével ugyanott a gyű­lés megnyitása. 3) Titkári jelentés. 4) A missió­­ügy felől előterjesztés, s erről való tanácskozás. Október 1-én d. u. 4 órakor: 1) Szász Domokos kolozsvári lelkész felolvasása ezen tétel fölött* „A confessiók kérdése, különös tekintettel az u­n. apostoli hitformára.“ 2) Az egyleti tagsági dij megállapítása, s a múltra nézve intézkedés a tagok által befizetendő dijak iránt. Október 2- kán d. e. 9 órakor: 1) Simén Domokos kolozs­vári tanár úr felolvasása ezen tétel fölött: „A szabad vallásos irány előnye,állása és teendője a kereszténységben.“ 2) Az irodalmi bizottság je­lentése s e felett való tanácskozás. 3) Az alap­szabályok hiányainak kipótlása. 4) Szavazás. 5) Littkey Péter bulyii lelkész úr felolvasása. 6) A szavazatok eredményének kihirdetése. (Az orosz katonaság műveltségé­nek emelése.) Oroszországban, a­mint a la­pok közleményeiből látható, mindinkább ko­moly gondot fordítanak az illető körök a köz­katonaság szellemi művelődésének emelésére. A nagyobb városokban s majdnem már minden jelentékenyebb katonai állomáson a kormány és részint magánadakozók költségén, állandó ren­des felolvasások tartatnak, főképen a természeti tudományokból és a történelemből. A tanítók nagyobbára főtisztek,a fáradság a körülmények­hez képest különféle fokozatok szerint díjaz­­tatik. (A civilisatio a vadnépek közt.) Sokat tett az élelmes yankee-nép a civilisatió terjesztésére a vadnépek közt így az ő befolyá­suknak köszönhető, hogy a japáni mikadó Eu­­ópát beutazni szándékozik, hogy meglássa, mire van népének szüksége. A Sandwich-szige­­teken Kamehameha király egy amerikaiakból álló kabinettel vette magát körül, mely a mező­gazdászat emelése által jelentékeny eredménye­ket ért el. A Fidschi-szigetcsoportban amerikai telepítvényesek kieszközölték, hogy egy Cakó­ban nevű főnök királylyá kiáltatta ki magát, némely alsóbb rendű hivatal kivételével a ma­gasabb hivatalokat amerikai és angol férfiakkal töltötte be, az angol nyelvet hivatalos nyelvvé emelte, a húsvétot nyilvánosan megünnepeltette, és ápril 21-én nyilvános isteni tiszteletet ren­dezett. Mindez nem megvetendő dolog, ha meg­gondoljuk, hogy az indiánok még néhány év előtt emberevők voltak, az öregeket, hogy te­­herré ne váljanak, fölfalták, a családfő halála­kor annak nejeit és rabszolgáit lemészárolták, a szülőknek joguk volt gyermekeiket, az uraknak rabszolgáikat, a törzsfőnököknek alattvalóikat meggyilkolni, és hogy néhány év előtt egy fő­nök azzal dicsekedett, hogy ő 900 embert evett meg. Most már e szokással felhagytak, annál inkább, mivel az amerikai kormány az egyes hittérítők megölését igen szigorúan büntette. A lakosság száma 150.000-re megy, a kereskedés emelkedőben van, és van „Fiji Goverment Ga­zette“ czím alatt a kormánynak hivatalos lapja is. Most azon vannak, hogy az Ausztrália és San­ Francisco közt közlekedő hajók számára ott rendes állomást létesítsenek, a­mi az ottani viszonyok fejlesztésére nem kis befolyást gya­korolna. (Majom, mint méregkeverő.) M­ár is egy városrészében nagy feltűnést okozott következő esemény: Dumas nevű urnak már több hó óta van majma, melyet Afrikából küld­tek neki. Nevezett urnak az a szokása, hogy efekvése előtt mindig egy pohár c­ukrosvizet iszik, a­melybe néhány csepp narancsvirágszeszt tölt. Egy napon Dumas úr egy vegyészeti gyár ügynökétől egy üvegecske salétromsavat kapott, efekvése előtt kinyitotta az üveget, megvizs­gálta a küldeményt és ismét bedugaszolta. Az­után elkészítette a c­ukros vizet és lefeküdt. A majom, ki ezt látta, az üvegecske tartalmát be­­öntötte a pohárba és elillant. Éjjel Dumas föl­ébred és megiszsza a mérgezett c­ukrosvizet, rö­vid idő múlva borzasztó kínok közt meghalt. Azon pillanatban, midőn jajgatására a szom­szédok bejöttek a szobába, a majom az üvegecs­­kével kiugrott az ablakon és azóta nyom nél­kül eltűnt. (Helyreigazítás.) Lapunk legutóbbi (225-dik) számának hirdetési rovatában, a „Mi­nerva“ czimü biztosító bank második czimsorá­­ba hibásan csúszott „elemi csapások“ testi sé­rülések ellen“ helyett; továbbá három sorral előbb „igazgató tanács“ helyett „választ­mány“ ; végre „gróf Spiegel Kristóf nem igaz­gatója“, hanem „elnöke“, s dr. Rokitansky nem „aligazgatója“, hanem „alelnöke“ a tár­saságnak, mit ezennel helyreigazítunk. Helyi hírek. (A Budapest között közleke­dő csavargőzösök) száma a jövő ta­vaszi idényre kettővel szaporodik; ezek közül kettő Budapest között, kettő pedig a margitszi­geti új hídtól a part hosszában egész a tábori kórházig fog közlekedni. Ezen csavargőzösökön kétféle vitelbér lesz, tudnillik az átviteli és az egyenes közlekedésért különböző árak mellett szolgáltatnak ki az ellenőrzési jegyek. Mindazon­által az utasok tetszésétől fog függni, mely állo­máson Szálljanak ki. (Szilágyi István), a jeles emlékű pesti iparosnak, ki nagy vagyonát egészen a fővárosi iskolákra hagyta, a hatóság a kerepesi temető­ben díszes síremléket fog emelni. (Az E­r­z­s­éb­e­t-t­é­ren) építendő kioszk kőmives munkáit 52.000 frt egységes ár mellett 6 perczentes engedménynyel Wechselmann J. építész, a 39.000 írtra előirányzott kőfaragó munkákat pedig a sóskúti kőbánya részvény­társulat vállalta el. (Kinevezés.) [Hausmann Alajos| műépí­tész a pesti királyi műegyetemhez rendes mű­­építészeti tanárrá neveztetett ki.

Next