Pesti Napló, 1872. október (23. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-01 / 226. szám
általában közhasznúaknak ismeri is el, az kérdés, hogy mi alapra legyenek ezen egyletek fektetve, még mindeddig a vita tárgyát képezi. Sőt nem régen egy kitűnő nemzetgazdász munkát bocsátott közre, mely, mint a szakértők állítják, szintén nem egyéb, mint e térem tapogatódzás. A theória tehát nekem biztos alapot nem nyújtván, nem maradt más irányadóm, mint az, melyet a gyakorlati élet adott, és ez az volt, hogy a borsod-miskolczi kiházasító egylet alapszabályaihoz — hasonló alapszabályok alapján — már 12 egylet engedélyeztetett, s működött 1867. óta az országban. Szemben ezen körülménynyel és szemben azon nemcsak minálunk, de az egész világon irányadó nézettel, mely szerint az egyesületi Szabadság az általános szabadság postulátumának tekintetik, kérdem : mi joggal, mi alapon tagadhattam volna meg a láttamozást a borsod-miskolczi egylet alapszabályaitól, miután, mint mondom, hasonló alapszabályok alapján már több egylet minden nehézség nélkül működött. De különben is a vád a maga alapjában hamis volt, mert nem az én általam láttamozott alapszabályok következtében állott elő a bukás, hanem épen azáltal, mert ezen alapszabályokat meg nem tartották, és itt igen természetesen állott elő azon második kérdés, hogy váljon a belügyminiszter, vagy Borsod megye közönsége gyakorolta-e hát kötelességszerű felügyeleti jogát? És ez azon vád, mely ellenem administratív szempontból emeltetett. A történtek előadása és a dátumok elősorolásából a t. ház meggyőződhetett először arról, hogy az én eljárásom törvényes volt, amennyiben intézkedéseimet mindenütt Borsod megye, tehát az illetékes hatóság közbenjöttével eszközöltem; másodszor meggyőződhetett a t. ház az intézkedések egymásutánjából arról, hogy sem részemről, sem Borsod megye közönsége részéről az egylet irányában mulasztás nem történt. Egyáltalában nem helyes a t. interpelláló úrnak azon állítása, hogy én az interpellációkat figyelembe sem véve, mulasztást követtem el, mert nem tettem intézkedéseket az egylet irányában. Hiszen akkor, midőn a képviselő urak engem interpelláltak, köztem és Borsod megye közt már javában folyt a tárgyalás, sőt már akkor Borsod megye közönsége vizsgálatát teljesítette is. Épen oly méltatlan a t. interpelláló urnak másik állítása, melyet interpellátiója bevezetésében elmondott, hogy mi az interpellátiókra nem feleltünk. Hivatkozom a t. házra, hogy intéztetett-e hozzám csak egyszer is lényegesebb interpelláció, melyre a felelettel adós maradtam volna ? Végre meggyőződhetett a t. ház arról is,hogy én a vizsgálatot akként küldtem ki, hogy abban teljes megnyugvásomat kereshettem, midőn egyrészről a belügyminisztérium egyik számtanácsosát, másrészről egy oly társulat főkönyvelőjét küldtem ki, mely társulat természeténél fogva a kiházasító egyletek mintegy versenyzője, épen azért a szigorú vizsgálat eredményét el is várhattam tőle. Azon feltevést vagy célzást, melyet úgy a t. interpelláló úr, mint Simonyi Ernő képviselő úr tegnapelőtt tett, hogy mi tulajdonképen a választásokat akartuk bevárni és addig nem akartunk intézkedni, megvallom, ezen czélzást nem egészen értem. Ha azonban az foglaltatik benne, amit sejtek, akkor méltóztassanak megengedni kénytelen vagyok erre azt felelni, hogy ha a f. urak utána jártak volna, hogy a borsod-miskolczi kiházasító egylet skandalumának intézői melyik párthoz tartoztak, akkor valószínűleg ezen czélzással elő nem állottak volna. (Derültség jobbfelől.) Ez válaszom a t. képviselő úr interpellációjára;reményem, hogy ezen feleletemmel meg lesz elégedve, és kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon. Csernátony közbekiált: „Tárgyalást kívánunk !“) Degré Alajos: Nem vette figyelembe, jobb vagy baloldaliak voltak-e azok, akik a borsodmiskolczi kiházasítási egylet élén álltak; az rá nézve mindegy, de azt hiszi, hogy ha a miniszter akként járt volna el, amint ő kérte, vagyis ha a további befizetéseket betiltja (Tóth Vilmos közbeszól: Ahhoz nincs jogom!) akkor a botránynak eleje vézetett volna. Kívánta volna, hogy az illető okmányok terjesztessenek elő. Végül kijelenti, hogy a miniszter válaszával nincsen megelégedve. (Balfelől: Tárgyalást kívánunk !) Elnök: Tudomásul veszi-e a ház a miniszter válaszát? (A többség tudomásul veszi.) Következik a válaszfelirati javaslat tárgyalása. Trifunácz Sándor: Mindenekelőtt kifejti az okokat, melyek őt és elvtársait arra bízták, hogy külön válaszfelirati javaslatot terjeszszenek a ház elé. Nem reméli, hogy a feliratban kifejtett nézeteket a ház többsége osztani fogja, de kötelessége azokat előadni, hogy választóik panasza a trón és törvényhozás elé jusson. Az ország fennállásának, s a Translajtaniával kötött szövetségnek legszilárdabb biztosítéka az, ha vallás és nemzetiségi különbség nélkül minden honpolgár egyenlően részesül az alkotmány és szabadság jótéteményeiben. Óhajtja, hogy ez egyszer már teljesedésbe menjen. Más egyéb érveket felhozni szükségtelennek tart. Kéri e felirati javaslatot nem specialistikus magyar, vagy dualistikus magyar-német, hanem cosmopolitikus szempontból felfogni, mert csakis így érhető el, hogy a haza minden polgára irányában igazságos eljárás követtesék. Ez szolgáljon egyszersmind válaszul Tisza Kálmánnak a múlt ülésben tett megjegyzésére. Wächter Frigyes jegyző: Schvarcz Gyulai (Felkiáltások: Nincs itt.) Irányi Dániel! Irányi Dániel: Miután Schvarcz Gyula nincs jelen, azt hiszi a jobboldalt illeti a szó. (Helyeslés balfelől. E közben Schwarcz Gyula a terembe lép.) Schwarcz Gyula: Engedelmet kér a háztól, hogy előadhassa, miért nem járulhatnak ő és elvtársai sem a ház bizottságának előadója, sem a Tisza Kálmán, sem a Simonyi Ernő, sem végre a Trifunácz által benyújtott válaszfelirati javaslatokhoz. Beismeri, hogy van parlamentáris érvelés abban, ha a többség azt tartja, hogy a válaszfelirat ne legyen egyébb, mint viszhangja a trónbeszédnek. S épen e párt, mely tényleg kormányoz, a házon kívül is mindennap kifogásolhatja a kormányt, mely nem egyébb, mint az ő bizalmának letéteményese, a pártértekezleten mindennap kérhet tőle felvilágosítást s bármely perczben, midőn elveszti bizalmát, a kormányt elejtheti. De viszont nem volna helyes,ha nézeteiket nem fejtenék ki azok, akik a kormányt más irányba terelni s a kérdéseket máskép megoldani óhajtják. Tisza K. javaslata nem felelt meg azon várakozásnak, melyet egy ellenzéki javaslat irányában táplálni lehet, nem pedig azért, mert nem támaszkodik oly korszerű eszmékre, amelyek a tényleges helyzet biztos javulását ígérték a nép sorsának. Nem hangsúlyozza ugyanezen javaslat az ellenzék közjogi programjának főbb pontjait, de sajnálható, hogy az ellenzék vezérférfia nem bír annyi erkölcsi bátorsággal, hogy a válaszfelirati vitába a közjogi kérdést be ne vonja. Szóló azt tartja, hogy a porosz-franczia háború óta a közjogi kérdés feletti vitának folytatása szerencsétlenség, különösen azon párt részéről, melynek feladata a kormányrendszert ellenőrizni, s ha az nem helyes, felváltani. A további vita a két pártot két ellentáborrá szakítaná. Tisza Kálmán azt mondá, hogy elveiből nem fog engedni soha; szóló ezeket nem elveknek, hanem hazafias vágyaknak tartja, melyek előtt tisztelettel hajol meg, de melyek minden egyes képviselőnél mások és mások. Már a hadsereg kérdését is az ellenzék tagjai különbözőleg fogják fel, pedig e kérdés nem elv, és csak akkor volna az, ha az ellenzék a 48-as párt álláspontját foglalná el. Máskép fogja fel a hadsereg kérdését Ghyczy Kálmán, máskép Vukovics Sebő. Mondjon le az ellenzék a hazafias vágyakról. Simonyi Ernő javaslatába szintén nem bocsátkozik részletesebben Szól csupán saját javaslatáról. Tagadja, hogy az ábrándszerű volna, mert csak a nép jóllétét és az ország felvirágoztatását czélozza. Nem veszélyes és nem reactionárius, mint Tisza Kálmán állította, midőn az országgyűlés meghosszabbítása és a képviselők számának leszállítását megrótta. Amerikában is van szabadság s ott a képviselők száma, nem 449, mint nálunk hanem csak 200 és egynéhány, ámbár a lakosság száma megközelíti a 40 milliót. Anglia nem reactionárius ország , a parlamenti időszak 7 év; Olaszországban s Hollandban és Belgiumban 4. A gyakori választás hazánkban is a közállapotok megszilárdulásának csak hátrányára van. Miután a szabadelvűség azt hozza magával, hogy hazája javát kiki maga saját véleménye szerint mozdítsa elő, Tisza Kálmán megrovó szavait nem veheti szabadelvűségnek, sem pedig a statáriumra vonatkozó szójátékot komoly államférfihoz méltó játéknak. Felhívja az ellenzéket, hogy lássa be, hogy élet nemzetekre úgy, mint egyesekre nem jog, hanem kötelesség; a nemzet élete volna veszélyeztetve, ha el nem foglalnák azon tért, melyet számunkra a történelem kijelölt. Komoly válság előtt állunk. Ezek kulturai válságok és elsodortatunk, ha nem igyekszünk a művelt nemzetekkel lépést tartani. A felvilágosult hazafiság az, amire törekednünk kell, mert csak az nem állhat ellentétben az emberiség szeretetével. Ha mi ily felvilágosultan akarjuk szeretni a hazát, mond szónok, befejezve szavait, akkor nekünk lehetlen tovább is hiú várakozással tölteni el az időt, nekünk meg kell ragadnunk azon tért, bármennyire ellenkezzék is múltúnk dicső emlékeihez kötött kegyeletünkkel, nekünk meg kell ragadnunk azon tért, s meg kell hajolnunk alázattal és kegyelettel a gondviselés előtt, hogy az azon munkát ránk utalta, mert csak is igy szolgálhatjuk az emberiséget. (Helyeslés jobbfelől.) A szomszéd civilisatiók terjednek, s maholnap elérjük azon időt, midőn Nyugat-Európa útja keresztül fog rajtunk menni Ázsia felé. Ha nem ragadjuk meg a tért kellő erélylyel, rövid idő múlva Magyarország városait valósággal levantim városokká fogják sülyeszteni.Mi nekünk meg kell ragadnunk azon tért, mert ha ezt nem teszszük, akkor azon lassú, emésztő, foszlató erő, mely polgáriasodásunkra tör, hamar véget fog vetni hiú ábrándjainknak. Igen, uraim, e lassú foszlató és bomlasztó erő ellen, ha magyarok akarunk lenni, ezen erő elenében nyújtsunk kezet mindannyian egymásnak. Ez forró kívánatom. Lukács Béla: Örömmel constatálja, hogy a felirati vita elveszti korábbi jelentőségét, mi bizonyítja azt, hogy a korona és nemzet közt jó viszony állt helyre. A felirati javaslatok közül nem pártolja a Schvartz Gyuláét, mert bár osztja azokat, amiket a javaslat általánosságban mond, nem ért azonban egyet a részletekre nézve, miután a teendőket nem sorolja mind fel, és azok sorrendjét nem állapítja meg. Nem járul a Trifunácz és Simonyi Ernő javaslataihoz sem; amahoz nem, mert politikai hitvallása engedi, emehez nem, mert ugyanazon álláspontot foglalja el, melyen állt 1857-ben a balközép, mely ma már a kölcsönös védelemre és hadseregtartásra hajlandó. A szélső bal a közjogi oppositiót jobban hangsúlyozza, mint valaha, közös ügyet nem ismer el, katonát adni vonakodik s a békét az által akarja biztosítani, hogy fegyverezzük le magunkat a felfegyverzett ellenséggel szemben. Szóló nem akar az ellentétek cáfolatába bocsátkozni, melyek a közjogi kiegyezés ellen felhozattak, s csupán Németorsot hozza fel, hol a birodalmi felügyelet és törvényhozás tárgyait képezik oly dolgok, a melyek az 1867-diki kiegyezés folytán kizárólag a magyar országgyűléshez tartoznak. — Ma a kissebb államok mindenhol szövetkeznek s a politika fő törekvése az, hogy a szövetkezettek több áldozattal ne terheltessenek, mint amennyit a czél megkíván. Maga a nemzet, midőn reá hivatkoztak, mindig helyeselte a kiegyezést, midőn tehát a szélsőbal azt állítja, hogy az ellen a nemzet ellenszenvvel viseltetik, legalább is merész dolgot állít. A szélsőbal törvénytelennek mondja az orszzágyűlést, és panaszkodik a választási visszaélések ellen. De a szélsőbal maga volt az,mely a múlt országgyűlésen akadályozta oly törvény megalkotását, mely a visszaéléseket lehetlenné tette volna.Hogy nemzetben meg van ingatva a törvény iránti tisztelet, azt főleg a szélső balnak lehet tulajdonítani. Áttérve Tisza Kálmán javaslatára, kérdi : várjon, ha a választásoknál a nemzet többsége mellette nyilatkozott volna, akinek programmja a közjogi kiegyezés revisiója — várjon mit felelt volna azon kívánságunkra, hogy a közjogi kérdést ne érintse? Abban tehát, hogy a trónbeszédben a közjogi kérdés fel van említve, szóló nem lát semmi tapintatlanságot. Homályosnak találja Tisza javaslatának azon kitételét, mely szerint mindazon törvényeinket, melyeknek megváltoztatását a magyar kir. trón, s a magyar haza érdeke követeli, a rendes alkotmányos után megváltoztatnunk sikerülene, homályosnak pedig azért, mert Tisza nem mondja meg, melyek azon törvények, csak 1867-ben felállított programmjából lehet azokat sejteni. A baloldal csak akkor kívánja a közös ügyeket megváltoztatni, ha azok károsoknak bizonyulnak be, de eddig nem károsoknak, sőt előnyöseknek bizonyultak be, mit egy nyilatkozatában maga az ellenzék vezére is elismert, midőn kijelenté, hogy a kiegyezés nem oly veszélyes, mint állíttatott. Tisza Kálmán javaslatát tehát nem fogadhatja el. Az ellenzék vezérének a kölcsönre vonatkozó interpellációját alaptalannak mondja, kimutatva azt, hogy a közhitel csak beruházási czélokra vétetett igénybe. Az utókor elismeréssel adózik azon férfiaknak, kik bölcsőjüktől a sírig ugyanazon egy eszme harczosai maradnak, de nem csekélyebb elismeréssel adózik azoknak is, kik ha meggyőződtek álláspontjuk helytelenségéről, hódolnak azon elvnek: Győzzön a mi jobb. Pártolja a bizottság javaslatát (Helyeslés jobb felől.) Iványi Dániel: Simonyi Ernő javaslatában hű képét látja az ország állapotának, s elébe helyezi azt a Tisza Kálmán által benyújtott javaslatnak, mely nem részletezi a közjogi kérdéseket. Tisza 1869 ben más állást foglalt el, és most azt látszik mondani, hogy a nemzet óhajtásait bizonyos években más országgyűlésen nem szükséges a trón elé juttatni. Szóló hosszasan kiterjeszkedik a választási visszaélésekre s felhozza, hogy ha a formákra kell tekinteni, akkor az ily alapon összejött országgyűlés legjobban tenné, ha azonnal feloszlanék. Nem járul tehát sem Tisza, sem Trifunácz, sem Schvartz Gyula javaslatához s e két utóbbira csak néhány észrevételt tesz. Trifunáczét, mint magyar, nem pártolhatja, Schvartz Gyuláéban pedig talál oly indítványokat, melyek nem szabadelvűek. Áttér ezek után szóló a Simonyi Ernő javaslatára s felhozza, hogy a parlamentáris kormányzatnak három feltétele van: 1. oly választás, mely a többség akaratának nyilvánul hatását biztosítja, 2. hogy a törvény végrehajtassék, 3. hogy a többséget a jog érzete vezérelje. Szóló azt hiszi, hogy a feltételek nálunk nincsenek meg, s ezt a választásokból és a többség magatartásából iparkodik kimutatni. De ha vannak is egyesek, akik ez állapotot jónak vallják, a nemzet nem erről van meggyőződve s az a hazaszeretetben s önmaga iránti hűségében jövőre sem fog megapadni. Ám essenek kétségbe, (úgymond) mások,mi nemesünk! Roszabb időket is élt már a magyar haza, de mivel jogairól és egy szebb jövő reményéről le nem mondott, kitartását kisebb-nagyob siker mindig koronázta. Lengett már Budavárán török zászló is, mint leng mai napság a feketesárga; eltűnt amaz, el fog tűnni emez is, (élénkhelyeslés szélsőbalról) helyt engedve a nemzeti lobogónak, mely alatt őseink s velünk egykoruak törhetlen hűséggel küzdöttek a nemzet jogaiért, mely alatt mi azoknak nyomdokain visszaszerezni reméljük az elvesztetteket. (Helyeslés szélsőbalról.) Pártolja Simonyi javaslatát. Elnök ezek után 3/2-kor az ülést eloszlatja. Esküdtszéki tárgyalás. (Folytatás esti lapunkhoz.) Pest, sept. 30-án. A bizonyítási eljárás befejeztével vádló, dr. Füzesséry emel szót s hosszabb beszédében a röpirat incriminált pontjait olyanoknak tünteti föl, melyek őt, mint hűtlen ügyvédet mutatják be a közönségnek, melynek pártfogásából él; különösen kiemeli azon vádat, mintha ő a semmiségi panaszt ügyfele tudta nélkül vonta volna vissza, holott ő a panasznak, melyre elegendő ok nem volt, visszavonása által ügyfelét 300 ftnyi büntetéstől szabadította meg. Vádló kéri az esküdteket, hogy a vádlottat, ki őt becsületében támadta meg, vétkesnek nyilványítsák. Vádlott Steltzer Frigyes védbeszédében kiemeli, hogy ő már az újvidéki járásbíróságnál tett vallomásában kijelentette, miszerint nem volt szándéka F-t sérteni;szóló továbbá"súlyt fektet arra,hogy ő,mint vesztes fél,ügyvéde iránti nem igen lehetett hálás érzelmekkel eltervel és a semmitőszéki panasz tekintetében emelt vádjára F.levelének kétértelmű stylisatiója adott okot; továbbá határozottan tagadja, hogy ő Füzesséryt vádolta volna röpiratában, hogy hűtlen lett volna iránta, mert ő csak túlmerészségét gáncsolta. Szónok végül a röpirat czélját illetőleg megemlíti, hogy nem lehetett F. ellen rész szándéka, miután röpiratát csak jó barátainak és az esküdteknek küldte meg, kik róla ítéletet mondottak. Vádló replikája és vádlott zárszava után az elnök a vád és védbeszéd főbb pontjait összefoglalva, a kérdéseket következőkép állapítja meg: 1. Foglaltatik-e a kérdéses röpiratban ,rágalom ; 2. A jelzett röpiratot Stelczer Frigyes írta-e. 3. A sajtótörvény értelmében mondható-e vétkesnek a röpirat szerzője vagy sem ? Rövid tanácskozás után az esküdtszék elnöke kijelente hogy az esküdtek közül az első kérdésre 4 igennel, 8 nemmel, a második kérdésre mind igennel, a 3-dik kérdésre 3 igennel 9 nemmel válaszolt. Vádlott tehát a vád alól felmentettnek nyilvánittatik, vádló a 91 ftnyi perköltségben elmarasztaltatik. KÜLÖNFILÉH Pest, sept. 30. (Albrecht főherczeg,) mint a „P. Lloyd“-nak távirják, tegnap a Cassel-Lustia és Budna közötti határvédműveket meglátogatta. Kozmacon a főherczeg üdvözlésére megjelent Miklós montenegrói fejedelem fényes kísérettel. Két órai tartózkodás után, mely idő alatt reggelt szolgáltatott fel, a főherczeg Budvába, a fejedelem Cetinjéba lovagolt. (A királyi palotában) folyton várják a nap jelzését, melyen a király megérkezend. (Főispáni búcsú.) Torma Károly Belső-Szolnok-megye volt főispánja ugyan-e megye alsó kerületében országgyűlési képviselőnek megválasztatván, főispáni állomásáról leköszönt és a megye közönségéhez magyar és román nyelven búcsú szót intézett, a melyben hivatkozván a főispáni beigtatása alkalmával elmondott programmjára, hogy „erős és tiszta szándék, honszeretet, s minden ajkú polgártársaim iránti méltányérzet és rokonszenv,“ hogy „legjobb s legtisztább akarat, önzéstelen és párt- vagy nemzetiségi érdek nélküli buzgalom s igazság szeretet kíséretében lép szeretett szülőmegyéjének kormányára,“ fölhívja a megye közönségét annak megítélésére, váljon e programmtól eltért-e? Azután igy folytatja: „A megye rt. közönségének bizalomteljes hazafias támogatását kértem volt ki egyszersmind főispánná lett kineveztetésem alkalmával. Jól esik tudnom, éltem pályabérét alkotja e tudat, hogy a megye t. közönségének bizalma tiszti pályám egész folyama alatt nem fordult el tőlem, mert míg mindnyájunk hazafiui közremunkálása istápolta a vezetésem alá bízott megye kormányzatában, bizalom tette kötelességemmé Belső-Szolnok megye egyik választókerülete érdekeinek országgyűlési képviseltetését is,megtisztelvén a polgári megkülönböztetések egyik legmagasabbikával az országgyűlési képviselőséggel.“ Végül köszünetet szavazván a megye közönségének a támogatásért,kéri, hogy őrizzék meg őt szives emlékükben. (A Batthyán y-m a u s o t e u m) építése felől a lapokban keringő hírek ellenében a következő értesítést veszszük : Valótlan a hír, mintha a domb lehordatnék. Eddig a dombból mi se hordatott el, az általában nem fog alacsonyabbá lenni, hanem még 12 lábbal följebb fog töltetni. A síremlék nem fog a többi sírok között eltűnni, hanem annak legalacsonyabb pontja lábbal, legmagasabb pontja 6 és 4 lábbal magasabban fog feküdni, mint az út színje. Teljesen alaptalan az a hír, hogy az építész eltért volna az elfogadott tervtől. A mausoleum nem lesz kupolás, mint az a lapokban említve volt. Mire a mérnöki hivatal sejtmagasságokat nem adott, az építész csakis aesthetikai szempontból engedte magát vezéreltetni, azért a síremléket nem állítja a dombra, hanem annak oldalába, hogy a domb is képezzen emlékszerű hatást; e czélból a dombot a sírbolt ásásánál nyert anyaggal föl akarta töltetni és e szándékát közölte temető-felügyelőséggel.A temető-felügyelő azonban nem várván be végelhatározást, olyképen ten jelentést a városi hatóságnál, mintha Schicked az építész már szándékát végrehajtotta volna. A nem szakértőkből álló temetőbizottság nem találta magát illetékesnek e kérdésben véleményt adni és azért e napokban városi tisztviselők és művészekből álló bizottság neveztetik ki, mely az építész által tervezett színvonalról határozni fog. Az építész ugyanis nem akar gloriettet, hanem síremléket emelni. (A bányakerület ág. huv. gyámintézet) tegnap tartott közgyűlésében világi elnöknek Ivánka Imre, egyházinak Sztehlo András budai lelkész választatott. A számadások rendben találtattak, s az ez évben begyült összegek fele, az országos ev. gyámintézet rendelkezése alá tartozván, másik fele 21 egyháznak és a sopronyi képezdének adományoztatott. Megválasztatott a küldöttség folyó hó 6-án Miskolczon tartandó é. e. gyámintézeti gyűlésre, mely küldöttség feladatául tűzetett ki, oda hatni, hogy egy választmány javaslatot készítsen a Gusztáv Adolf-egylettel eszközlendő szerves kapcsolat iránt, mely javaslat az esperességek utján az egyházaknak lenne a tekintetből kiküldendő, hogy e felett szavazatukat az 1873 ban tartandó országos é. e. gy. gyűlésre beadják. (A szüret az alföldön) már majdnem teljesen befejeztetett és általános a panasz, hogy évek óta nem ütött ki oly roszul, mint most. Az időjárás általában oly kedvezőtlen volt, hogy a szőlők, melyek tavaszszal még jó termést ígértek, a folytonos esőzések következtében teljesen elrothadtak, úgy hogy oly helyeken, hol rendesen 200 adó termett, az idén alig szüreteltek 50-et. A bortermesztők a szüretből alig képesek az adót fedezni, daczára annak, hogy a hegyi borakója 7—8 írton, a kertié 5 és fél —6 fton kel. (Tűzvész.) A somogymegyei Attaláról (utolsó posta Dombóvár) e jeligével: „Szemeidet ne fordítsd el“ a következő sorokat vettük: September 20-án, délutáni félkettőkor, a szél helységünk közepe felé, a közel álló s néhány előtt újonnan épült templomunk irányában hajtá a főutcza délkeleti részén támadt tűzlángokat. S jóllehet még idejében érkezett meg a dombóvári község, a kegyes tanitórendűek uradalmi, és a nagyberki haszonbérlők fecskendezője, és most a fiókközségbeliek is tevékeny részt vettek az oltásban; mindezen erőlködés kevés hasznot hajt, ha a dühöngő szél még jókor meg nem áll, és a hegyes ég esőt nem ad alkalmatos időben. Mindamellett még tíz óra körül is a lángok fel-fel csapkodtak úgy,hogy az éji homályban is félre kellett verni a harangokat, és újra hozzáfogni a siralmas munkához. Végre éjfél táján a sűrűebb eső megszünteté a veszélyt. A tűz eloltatott, a közrémülés elmúlt, a lángok közé özönlött víz kipárolgása után felszáradhat a korom, áh de el nem múlt a rémülés az ínségre jutott családoknál, melyeknek szemeiben egyhamar fel nem száradnak a könyek, melyeket virrasztva hullatnak a romok fölött. Hat családnak — köztük egy hetvennyolca éves sintődő beteg, ki magánál tartja nem régen eltemetett fiának özvegyét és árváit — nem csak minden épületei, élelme, ruházata stb., hanem az udvaron összerakott minden idei termése is a lángok martaléka lőd. A kár közép számítással ötezer forint. Biztosítva semmi sem volt. A közelben gyűjtött könyöradományok eddig korántsem a kárhoz mért arányban folynak be. Értheti és érezheti ezt az emberbaráti szív, mely a távolban is rokonszenvez a szerencsétlenekkel, s melynek elég tudnia a valódi nyomort, hogy segélyzésre lelkesüljön. Nem is egyébre czéloz e jelen közlés, mely — kivált az ismerős körükhöz —■ egyszersmind eldőleg kiáltó könyörgés. — A kegyes adakozók és adományaik jegyzéke annak idején, hálás köszönettel, ujságilag közöltetni fog. Szabó Vilmos helybeli plébános (Szombathelyen), melynek gymnasiuma már van, főreáltanodát terveznek és az e czélra megindított gyűjtések, különösen a polgári körökben szép sikernek örvendenek. E kedvező fekvésű város egyátalában nagyon halad, a légszeszvilágitást is behozta s a légszeszcsöveket a város utczáin most rakják le. Ugyanott egy részvénytársulat czukorgyárat szándékozik felállítani ; az előértekezlet szeptember 27. meg is tartatott. (Szabadka városának egy szépe 11 e.) A nevezett városnak September 27-én tartott képviselő közgyűlése — mint nekünk írják — elhatározta, hogy a néptanítók fizetése 500 frtról 600 frtra emeltetik, azonfelül 50 frt lakpénz és 50 frt öt éves pótlék szavaztatot meg; egyszersmind az iskolák a jelen tanév alatt megszaporittatnak, hogy az általános tankötelezettség szigorúan keresztül vitethessék. (Egy hires könyvtár.) Losonczi Farkas Lajos meghalt. A boldogult, ki mint számtanácsos szolgált, mint egy jónevü bibliophil, bennünket értesít, igen szép könyvtárt hagyott hátra,melyben unicumok mellett még corvinákba találtatnak. Ez utóbbit nem hisszük föltétlenül, mindazonáltal tanácsos volna szakértőt az özvegyhez küldeni,ki a könyvtáriát vizsgálja,hogy az lehetőleg a nemzetnek megszereztessék. (A magyarországi protestáns egylet) oct. 1-ső és 2-ik napjain Pesten tartandó közgyűlésének tárgysorozata: Október 1 én d. e. 10 kor: 1) Isteni tisztelet a pesti ref. egyházközség templomában, mely alkalommal egyházi beszédet Csiskó János kassai lelkész fog tartani. 2) Az isteni tisztelet végeztével ugyanott a gyűlés megnyitása. 3) Titkári jelentés. 4) A missióügy felől előterjesztés, s erről való tanácskozás. Október 1-én d. u. 4 órakor: 1) Szász Domokos kolozsvári lelkész felolvasása ezen tétel fölött* „A confessiók kérdése, különös tekintettel az un. apostoli hitformára.“ 2) Az egyleti tagsági dij megállapítása, s a múltra nézve intézkedés a tagok által befizetendő dijak iránt. Október 2- kán d. e. 9 órakor: 1) Simén Domokos kolozsvári tanár úr felolvasása ezen tétel fölött: „A szabad vallásos irány előnye,állása és teendője a kereszténységben.“ 2) Az irodalmi bizottság jelentése s e felett való tanácskozás. 3) Az alapszabályok hiányainak kipótlása. 4) Szavazás. 5) Littkey Péter bulyii lelkész úr felolvasása. 6) A szavazatok eredményének kihirdetése. (Az orosz katonaság műveltségének emelése.) Oroszországban, amint a lapok közleményeiből látható, mindinkább komoly gondot fordítanak az illető körök a közkatonaság szellemi művelődésének emelésére. A nagyobb városokban s majdnem már minden jelentékenyebb katonai állomáson a kormány és részint magánadakozók költségén, állandó rendes felolvasások tartatnak, főképen a természeti tudományokból és a történelemből. A tanítók nagyobbára főtisztek,a fáradság a körülményekhez képest különféle fokozatok szerint díjaztatik. (A civilisatio a vadnépek közt.) Sokat tett az élelmes yankee-nép a civilisatió terjesztésére a vadnépek közt így az ő befolyásuknak köszönhető, hogy a japáni mikadó Euópát beutazni szándékozik, hogy meglássa, mire van népének szüksége. A Sandwich-szigeteken Kamehameha király egy amerikaiakból álló kabinettel vette magát körül, mely a mezőgazdászat emelése által jelentékeny eredményeket ért el. A Fidschi-szigetcsoportban amerikai telepítvényesek kieszközölték, hogy egy Cakóban nevű főnök királylyá kiáltatta ki magát, némely alsóbb rendű hivatal kivételével a magasabb hivatalokat amerikai és angol férfiakkal töltötte be, az angol nyelvet hivatalos nyelvvé emelte, a húsvétot nyilvánosan megünnepeltette, és ápril 21-én nyilvános isteni tiszteletet rendezett. Mindez nem megvetendő dolog, ha meggondoljuk, hogy az indiánok még néhány év előtt emberevők voltak, az öregeket, hogy teherré ne váljanak, fölfalták, a családfő halálakor annak nejeit és rabszolgáit lemészárolták, a szülőknek joguk volt gyermekeiket, az uraknak rabszolgáikat, a törzsfőnököknek alattvalóikat meggyilkolni, és hogy néhány év előtt egy főnök azzal dicsekedett, hogy ő 900 embert evett meg. Most már e szokással felhagytak, annál inkább, mivel az amerikai kormány az egyes hittérítők megölését igen szigorúan büntette. A lakosság száma 150.000-re megy, a kereskedés emelkedőben van, és van „Fiji Goverment Gazette“ czím alatt a kormánynak hivatalos lapja is. Most azon vannak, hogy az Ausztrália és San Francisco közt közlekedő hajók számára ott rendes állomást létesítsenek, ami az ottani viszonyok fejlesztésére nem kis befolyást gyakorolna. (Majom, mint méregkeverő.) Már is egy városrészében nagy feltűnést okozott következő esemény: Dumas nevű urnak már több hó óta van majma, melyet Afrikából küldtek neki. Nevezett urnak az a szokása, hogy efekvése előtt mindig egy pohár cukrosvizet iszik, amelybe néhány csepp narancsvirágszeszt tölt. Egy napon Dumas úr egy vegyészeti gyár ügynökétől egy üvegecske salétromsavat kapott, efekvése előtt kinyitotta az üveget, megvizsgálta a küldeményt és ismét bedugaszolta. Azután elkészítette a cukros vizet és lefeküdt. A majom, ki ezt látta, az üvegecske tartalmát beöntötte a pohárba és elillant. Éjjel Dumas fölébred és megiszsza a mérgezett cukrosvizet, rövid idő múlva borzasztó kínok közt meghalt. Azon pillanatban, midőn jajgatására a szomszédok bejöttek a szobába, a majom az üvegecskével kiugrott az ablakon és azóta nyom nélkül eltűnt. (Helyreigazítás.) Lapunk legutóbbi (225-dik) számának hirdetési rovatában, a „Minerva“ czimü biztosító bank második czimsorába hibásan csúszott „elemi csapások“ testi sérülések ellen“ helyett; továbbá három sorral előbb „igazgató tanács“ helyett „választmány“ ; végre „gróf Spiegel Kristóf nem igazgatója“, hanem „elnöke“, s dr. Rokitansky nem „aligazgatója“, hanem „alelnöke“ a társaságnak, mit ezennel helyreigazítunk. Helyi hírek. (A Budapest között közlekedő csavargőzösök) száma a jövő tavaszi idényre kettővel szaporodik; ezek közül kettő Budapest között, kettő pedig a margitszigeti új hídtól a part hosszában egész a tábori kórházig fog közlekedni. Ezen csavargőzösökön kétféle vitelbér lesz, tudnillik az átviteli és az egyenes közlekedésért különböző árak mellett szolgáltatnak ki az ellenőrzési jegyek. Mindazonáltal az utasok tetszésétől fog függni, mely állomáson Szálljanak ki. (Szilágyi István), a jeles emlékű pesti iparosnak, ki nagy vagyonát egészen a fővárosi iskolákra hagyta, a hatóság a kerepesi temetőben díszes síremléket fog emelni. (Az Erzsébet-téren) építendő kioszk kőmives munkáit 52.000 frt egységes ár mellett 6 perczentes engedménynyel Wechselmann J. építész, a 39.000 írtra előirányzott kőfaragó munkákat pedig a sóskúti kőbánya részvénytársulat vállalta el. (Kinevezés.) [Hausmann Alajos| műépítész a pesti királyi műegyetemhez rendes műépítészeti tanárrá neveztetett ki.