Pesti Napló, 1872. október (23. évfolyam, 226-252. szám)

1872-10-25 / 247. szám

az öntözési művek előállításában gyakor­lott külföldi mérnök megnyerésére for­­díttatik, hogy az ország olyan vidékein, melyek vízviszonyai már ismeretesek, az öntözést gyakorlatilag életbeléptessék s példákkal felvilágosító oktatási folyamot rendezzenek gazdatisztek, gyakornokok stb. számára, kik a mezei munkák, árko­­lások, földidomitások czélszerű berende­zésében és kivitelében kiképezni akarják magukat így óhajtja a minisztérium az öntözés behozatalát előkészíteni. A tengeri kikötők szükséglete 97.500 frtot tesz, különféle kiadások czimén 59.000 frt szerepel, ide sorolvák a bécsi világkiállítás által okozott költségek 20 ezer frttal. A bánréve-nádasdi ipar­vasút 80,000, a gömöri iparvasutak 4.800,000 frt, a kincstári uradalmak és bányászat érdekében építendő mellékvasutakra egy millió 800,000 frt, a fiumei kikötő építé­sére 2.500.000 frt van előirányozva. A­­ buda­pesti Duna szabályozása a jövő évben 3.575.340 frtot veend igény­be. Eddig elkészül 970 folyó öl száraz­­bani földásatás a zsilipgödörben és 8.600 köb­öl a csepeli kapocs-töltésnél. Ez év­ben még 970 folyó­ öl partnak betoniro­­zása fog elkészülni. 1873-ban követ­kező építések terveztetnek : 1) a Mar­gitsziget felső csúcsánál egy vízöntő mű alapjának megkezdése; 2) a pes­ti oldalon, a margit-szigeti hídig, a part­fal és a támfalak felépítése­; 3) a budai oldalon a lánczhídtól a sütő­térig nyúló rakpart és támfal felépítése, továbbá felül az új hídig, alól a rendes fürdőig nyúló rakpart alapzatának elkészítése. Az összes építési költségek 3.471.340 frtba kerül­nek, a kezelési költségek az összeg 3 szá­zalékát teszik. A margit-szigeti dunahíd építésének jö­vő évi költségei 1,500,000 frttal vannak felvéve. Az egész hid 3,930,600 frtba ke­rül; 1874. decz. havában átadatik a for­galomnak; 1875. júliusban pedig végkép befejeztetik. Végül a vasutépitészeti főfelügyelőség szükséglete 370,855 frttal van előirá­nyozva. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek a közoktatás 1870. és 1871. évi álla­potáról szóló s az országgyűlés elé terjesztett jelentése. 1872. A közoktatásügyi minisztérium második je­lentése, (az első 1869-ben jelent meg) a magyar tanügy állapotáról, kétszáz nyolczvan oldalr­a terjedő s igen díszesen kiállított kötetet képez s az egész közművelődés állapotára kiterjed. Rö­vid bevezetésből s négy szakaszból áll. Az első szakasz a nép- és elemi iskolák 1869—70—71. évi állapotával foglalkozik s három részre osz­lik. Az elsőben a nép- és elemi oktatás kifejlése, történetének rövid vázlata van előadva; a tör­téneti rész elismerésre méltó szorgalommal és szakismerettel készült. A második rész azon intézkedéseket sorolja elő, melyeket a minisztérium a népoktatás kö­rül tett. Részletesen ki van mutatva a­ népisko­lai tankötelesek és tényleg iskolába járók szá­ma; a népiskolák állapota; a kiosztott államse­gély ; a tanítók állapota és kiképzése; a tanító­­képezdék s tanítók tovább­képzése; a tanterv, taneszközök, tankönyvek s a felnőttek oktatása stb. Végül a harmadik részben az országban létező emberbaráti intézetek állapota van is­mertetve. A második szakasz a középtanodák ügyével foglalkozik. A közép­iskolaügy ezen részének alaposan írott történeti fejlődésén kívül előso­­rolvák itten is a minisztérium intézkedései és ország kiűzheti a jezsuitákat, Ausztria szaporít­hatja, vagy megfordítva, egyiknek a másikhoz semmi köze. Ha Ausztria vagy Magyarország saját területén valamely actiót fejtene ki a je­­rezsnita ügyben, melynek folytán valamely kül­­hatalommal kellene érintkezésbe lépni, ekkor és csak ekkor volna hivatva a külügyminiszter lé­péseket tenni. De hatásköre ez esetben sem ter­jedne tovább, mint az egy vagy két országos kormány értelmében a monarchiát a külföld irányában képviselni, s hozzászólása e kérdéshez csak annyiban van, a­mennyiben az összefüg­gésben áll a monarchia külpolitikájával.*) A jezsuita kérdés tisztán belügy lévén, Ausz­tria úgy, mint Magyarország, csak saját tör­vényhozásától várhatja az initiatívát. A­mi is­mét Magyarországot illeti, aligha remélhető, hogy itt a kormány tegye meg az első lépést. A cabinet elnöke, Lónyay gróf református, és buzgó híve­s protectora egyházának, s a mint ilyen, nagy mértékben gonirozva volna erélye­sebb fellépést kezdeményezni egy oly szerzet ellenében, melynek eredeti czélja a Protestantis­mus kiirtása. De különben is, ezen kétértelmű fenyegető állásnál fogva, melyet a papság a kor­mány és többség irányában elfoglal, kívánato­sabb volna, ha a képviselőház, melynek minden egyes tagja indítványozhat törvényjavaslatokat, venné kezébe az initiatívát. A többség egy, a jezsuiták ellen intézendő rendszabályra biztosan meg volna kapható, daczára annak, hogy vagy 40—50 képviselő, köztök protestánsok is, aláír­ták a választások alatt a katholikus­­program­­mot, s a kormány kénytelen volna a rendsza­bályhoz hozzájárulni. A nép képviselői kebelé­ből eredve, e tény sokkal­ nagyobb fontossággal bírna, mintha a kormány tenne benne előterjesz­tést, s a jezsuiták eltávolításán kívül azon hasz­­not is hozhatna az országra, hogy alkalmat nyújtana a szabadelvű elemeknek a tömörülésre s így bevezetéséül szolgálhatna a pártok uj, egészségesebb alakulásának. *) A mióta e sorok írattak, Andrássy gróf az osztrák delegatióban ugyanez értelemben fejtette ki állását a jezsuita kérdéssel szemben, pedig először a gymnasiumok, azután a reális­kolák közül. Ezen középiskolák állapota 1866- tól 1871-ig igen kimerítő táblázatos kimutatá­sokban van előtüntetve. A harmadik szakasz a felsőbb tanintézetek­nek van szentelve. Ismertetvék a hittani intéze­tek, jogakadémiák, az egyetem, a jog- és állam­tudományi, államvizsgálati bizottságok, a bába­tanodák, ösztöndíj­ak, a József-műegyetem tör­téneti fejlődése és jelen állapota s a minisztéri­umnak ide vonatkozó intézkedései. Végül a negyedik szakasz a közművelődési ügyeknek van szentelve. Részletesen előadatnak a nemzeti múzeum,a képzőművészetek,a zene-és zenészeti oktatás, a műemlékek körül tett mi­niszteri intézkedések, valamint azok jelen álla­pota. Neveli az alapos munka becsét azon két nagy gonddal készült térkép, mely hozzá mellékelve van. Az egyik grafikai rajzban az 1871-ki tankötelesek iskolába járó százalékát megyénkint tünteti elő, a másik a Magyaror­szágban jelenleg fennálló középtanodák, tanitó- és tanitónő képezdék számát, s városonkint való elosztását tünteti föl. A tanintézetek állapotáról szóló jelentések fő­eredményei a következők : 1) A népoktatás terén 1869-ben volt 2,293,887 tanköteles gyer­mek , közülök 1,092,977, vagyis 47,88 °b­ járt tényleg iskolába. 1871-ben volt 2,185,255 tan­köteles, tényleg iskolába járt 1,237,320 vagyis 56.62%.­­• 1869-ben volt 13,646, 1871-ben pedig 14.550 népiskola; taneszközökkel ellátva 1869-ben alig néhány iskola volt, mig 1871-ben 13.535 iskola szereltetett fel.A néptanítók száma volt 1869-ben 17,769,1871-ben 19.297.1869-ben volt 40 felekezeti,5 állami tanitó-képezde; 1871- ben volt 40 felekezeti s 19 állami képezde, egy újabbnak felállítása pedig előkészíttetett. 2) A középtanodák terén. Jelenleg van össze­sen 146 fő- és algymnasium. 1867-ben volt a gymnásiumokban 865, már 1871-ben 904 osz­tály. Tanár volt 1867-ben 1442,1871-ben 1624. A reáliskolákban volt 1867-ben 753, a múlt év­ben 94 osztály; tanár volt 1867-ben 191,a múlt évben 267. A gymnasiumi tanulók száma volt 1867-ben 33,908, a múlt évben csak 30,991 ; ellenben a reáliskolák tanítványainak száma 2661-ről 5472-re szaporodott. 3) A felsőbb tanintézetek közül. A hittani intézetek osztályai öt év alatt 148-ról 157-re, tanárai 214-ről 231-re szaporodtak; tanulói azonban 1682-ről 1660-ra szállottak. A jogaka­démiák osztályai öt év alatt 39-ről 42-re, taná­rai 83-ról 102-re, tanulói 1676-ról 2074-re emelkedtek. A pesti tudományos egyetem taná­rai 1867-ben 89, 1871-ben 141, tanulói 2116- ról 2375-re szaporodtak. A műegyetem tanárai 27-ről 42-re, tanulói 250-ről 451-re szaporodtak. 4. Közművelődési intézeteink közül a nemzeti múzeum egészen átalakult s nagy mérvben gya­rapodott, a képzőművészetek s a műemlékek körül nagy horderejű intézkedések történtek. Ezek a miniszteri jelentés legfőbb eredményei. Magára a jelentésre ismételve vissza fogunk térni. A tót „kiegyezési párt“ értekezlete. Zárzetzky és Bobula urak felhívására tegnap este mintegy 30 tót­ kitű­nőség Pesten ülést tar­tott a „London városa“ vendéglőben. Majd minden felvidéki megye e gyűlésen képviselve volt; az orsz. képviselők közül P­r­i­­­e­s­z­k­y, Matuska, Halasy és Karuch mint vendégek voltak jelen. Elnök Zárzetzky volt; a szónokok kivétel nélkül tótul szóltak; és pedig Bobula, Matuska, Slota, Kajuch, Pri­­leszky, Blahó és Stephanovics voltak a gyűlés szónokai. A vita a körül forgott, hogy a felvidéki tótok mely párthoz csatlakozzanak, s­.P. Lloyd“ szerint végül a következő resolutio fogadta­tott el: „A tót nemzet eddig vonakodott az 1867-diki kiegyezést nyilvánosan s határozottan elismerni, mert attól félt, hogy ez, ha régibb idők (1848) szelleme hatja át, a tótok nemzetiségét veszé­lyezteti s a társadalmi és magánéletben súlyos sebeket ütne, melyek elmellőzését minden nem­zetnek természeti ösztöne és józan esze paran­csolja. Minthogy azonban egy­részt tót vidéke­ink képviselőinek nyilatkozataiból kitűnik, hogy a kiegyezés körül csoportosuló országgyűlési többség nem akarja nemzetünk közművelődési fejlődését akadályozni, hogy nyelvünknek a nyil­vános életben is a nélkülözhetlenül szükséges tért meg­adja; minthogy továbbá másrészt hazánk kielégítése, consolidálása és békés fejlődéséhez hozzá akarunk járulni, az értekezlet a maga és elvbarátai nevében kijelenti. Azon meggyőződésben, hogy a kijelentett re­mények teljesedni fognak, az 1867-ki kiegyezést nyíltan és határozottan a magunkévá teszszük; annak megszilárdításához hozzájárulunk , addig is, míg a jelen országgyűlés az itt említett re­ményeket teljesítheti, a kiegyezési mű ellen in­tézendő minden lépéstől tartózkodni fogunk.“ Végül Klempa, Bobula, Micinay, Szentiványi Adolf, Mally, Slotta, Sadlov, Kmet, Culen, Ri­­szák, Mikó és Boor urakból álló bizottmány vá­lasztatott, mely az így megalakult tót „kiegye­zési párt“ és a felvidéki orsz. képviselők között az érintkezést fenntartja. Őt szintén megszavaztatván, a vallás - és közokta­tási minisztérium költségvetésébe áttétetni hatá­­roztatott, felvétetett továbbá a kereskedelmi ösztöndíjakra tett Stein Nathán-féle alapítvány kamat­jövedelme, 170 fttal. A gazdaság különböző ágai­nak emelése czim alatt 126,100 ft. (72- ben volt 112,400 frt) A 2. rovat 9. tétele a három szászföl­­di földmives-iskola számára előirányzott 3000 forint 1800 forintra szállít­tatott le. A b. i. k. 1. m. n. tételekre a gazdaság különböző ágaiban működő vándortanitók részére előirányzott 19,800 ft helyett e tételekre összefoglalva 5000 frt szavaztatott meg. A bizottságnak nincs észrevétele az ellen, hogy a vándortanítók intézménye nálunk is meghonosíttassék, miután azonban azt hiszi, hogy ennek csak úgy van czélja, ha a miniszter alkalmas egyéneket talál a tanítási teendők vég­zésére, nem tartja czélszerűnek, hogy így külön szakmák szerint megnevezve jelöltessék ki az összeg; helyesebbnek tartja, hogy e tételek „vándortanítási czélokra“ áta­lányképen vonassanak össze, s e czélra 5000 frtot bocsát a miniszter rendelkezésére, úgy hogy a viszonyok szerint alkalmazhassa az alkalmas egyéneket. Az e­ tételre a szakképzés előmoz­dítása czéljából 6 tanárjelölt külföldön képeztetésére 6000 frt. A 72-es összegre 4800 írtra szállította le a bizottság,­­ hogy a miniszter keze megkötve ne legyen, e tételnek „tanárjelöltek“ czimet adott. 6. rovat: pomologiai múzeum segélyezésére előirányzott 2000 frt 1000 frtra szállíttatott le. 10. rovat a földmivelés érdekében teendő hi­vatalos utazásokra előirányzott 3000 ft, a múlt évi összegre 2000 ftra szállíttatott le. A többi tétel mind megszavaztatott. Gazdasági tanintézetek czim­a: 233,520 ft van előirányozva (72-ben volt 193,085 ft). 1. rovat. Keszthelyi országos gazdasági tanintézet 39,050 ft az előirányzat (72-ben 35,730 ft). A bizottság mo­tiválva látván az emelést, az előirányzatot meg­szavazta. 2. rovat: Debreczeni országos gazdasági tanintézet 50,400 frt (72-ben 43,450 ft volt.) E rovat elméleti és gyakorlati oktatására 4,150 ft 3200 ftra szállíttatott le, mint a múlt évben. 9. Felszerelési és használási költségre 5400 ft leszállittatott a múlt évi összegre 4080 ftra. 12. ügyviteli költségek 5820 ft, a múlt évi 5610 frtra szállíttatott be. 13. Élelmezési költség 8000 frt, leszál­littatott 7.280 ftra mint tavaly. 14. Cselédség és kisegítő szol­gák 49.34 frt, leszállittatott 2.248 ft. A többi változatlanul megszavaztatott. Magyar­ó­v­ári gazdasági tan­intézet 59.350 ft (72-re 51.665 ft.) A 6. rovat elméleti és gyakor­lati oktatás 4.280 ft, a múlt évire 3.340 ftra szállíttatott le. 8. rovat felszerelés és elhasz­nálás gazdaság és kertészet körében a kísérleti téren 8.370 frt (72-ben 5.350 ft) töröltetett azon megjegy­zéssel, hogy azon kísérleti hitelből fedeztessék, melyből eddig fedeztetett. 10. Ügyviteli költség 13.145 frt (72-ben 10.310 ft) 12.000 ftra szállíttatott le. A többi megadatott. A bizottság e czím tárgyalása előtt átalában figyelmeztető a minisztert a képviselőháznak m. évben hozott azon határozatára, mely szerint a tanintézetek a közoktatásügyi miniszter hatás­körébe vonandók, mire a kereskedelmi minisz­ter kijelenti, hogy a tárgyalások aziránt folya­matban vannak. Tudomásul vétetik. Ezen kívül azon nézetét fejezi ki a bizottság, hogy valamint átalában a közoktatás ügyének, úgy a szakoktatás ügyének is tervszerű megálla­podás nyomán kell haladnia. Felhívja ennélfogva a minisztert, hogy szakértők közbejöttével javas­latot készítsen és terjeszszen a ház elé, mely te­kintettel legyen a szakoktatás terjedelmére, ter­mészetére, irányára és az illető intézetek elhe­lyezésére. A bizottság holnap d. e. 10 órakor folytatja tanácskozását. A képv. ház pénzügyi bizottságából. Oct. 24. A pénzügyi bizottság ma d. e. 10 órakor tar­tott ülésében a kereskedelmi minisztérium költ­ségvetésének tárgyalását kezdi meg. A minisztériumot maga a miniszter képvi­selte. Rendes szükségletre előirányozva van 7.038.751 ft (72-ben volt 10.178.204 ft.) Rendkívüli szükséglet 1.692.510 frt (72-ben volt 1.719.134 ft). Fedezet 8.765.974 ft (72-ben volt 8.692.983 ft). Központi igazgatás czím alatt előirányozva van 163.380 ft (72-ben ugyanannyi volt) változatlanul megszavaztatott. Ipari, kereskedelmi és kül­kereskedelmi czélo­kra 39.400 ft van előirányozva (72-ben volt 41.400 ft). Az 1. rovat 1. tétele így módosíttatott „iparo­sok oktatásának előmozdítására“ (előbb hibásan így állott: iparos nevelés előmozdítására) 10.000 ft (72-ben 6.000 ft) megszavaztatott, va­lamint megszavaztatott a rendes szükségleti elő­irányzat. Megjegyzendő, hogy a 2. rovat 4. tétele alatt a pesti kereskedelmi akadémiára kívánt 10,000 A magyar delegatió ülése. Oct. 24. Elnök: Majláth Antal gr. Jegyzők: Széll Kálmán, Zichy Ferraris Viktor gr. A közös kormány részéről jelen vannak : Or­czy B.K., Benedek Sándor, Gál Jenő. Elnök az ülést d. u. 5. órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatik s hitele­síttetik. Peresei Béla indítványára a delegatiónál al­kalmazott hivatali személyzet számára a tavaly megszavazott összeg határoztatik utalványoz­tatok Széll Kálmán bemutatja a birodalmi tanács delegatiója által átküldött kétrendbeli üzenetet, melyek által a birodalmi­­tanács delegatiója a magyar delegatiónak a hadügyi költségvetést illetőleg hozott határozataihoz hozzájárul. Ennek folytán a közös pénzekül- és hadügyminisztérium mind rendes, mind rendkívüli költségvetései, a kért póthitelek és hitelmeghosszabbítások tár­gyában a két delegáció határozatai közt többé semminemű eltérés nincs. Az ekként megállapí­tott költségvetés, a hozzá csatolt határozatokkal együtt, melyek ő felségéhez megerősítés végett felterjesztendők lesznek, felolvastatik. Tudomásul vétetik: Prileszky Tádé a hetes bizottság részéről jelenti, hogy az 1870. zárszámadást és a keze­lési számadást illetőleg a két delegátió határo­zatai közt teljes megegyezés jött létre. A határőrvidék czimén történt túlkiadásra vonatkozólag,a hetes bizottság javaslata alapján, elhatároztatott, hogy annak elintézése az 1871- dik zárszámadások iránt hozandó határoza­tokig függőben marad. Indokolva van ez főleg az által, mert a kezelési számadásokból kitűnik, hogy a 71-ik évi költségvetésben is fordulnak elő hasonnemű túlkiadások és czélszerűbbnek látszik ezeket együttesen intézni el. Egyébb tárgya az ülésnek nem volt. Holnap d. u. 5 órakor ismét ülés tartatik. Az ülés vége d. u. 6 órakor. Az osztrák delegatió ülése. oct. 24. A tulajdonkép 11 órára kitűzött ülést, a költ­ségvetés végszövegezésében történt késedelem folytán, Hopfen lovag csak 30-12 órakor nyi­totta meg. A kormány részéről jelen vannak: gr. An­­drássy, báró Kuhn és báró Holzgetman közös miniszterek, Früth és Hoffmann osztályfőnökök, Peckh altengernagy, Fal­ke osztálytanácsos. A jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése után dr. D­e­m­e­­ a költségvetési bizottság előadója felolvasá az egyeztetési bizottmányban megál­lapított 1873-ik évi összelőirányzatot, mely sze­rint az összelő­irányzat ordinariuma tesz 97.771.776 ftot, az extraordinarium 11.149.328 frtot. Az összes közös költségek tesznek tehát 108.921.104 ftot, ebből a 15.556.000 ftnyi vám­jövedék és a határőrvidéknek Magyarországba való bekeblezése folytán Magyarország ál­tal fizetendő 2­0­6-ot levonva, marad nettó szük­­séglet 91.497.871 ft, a­miből a birodalmi ta­nácsban képviselt országokra 64.048.461 ft jut. Ezen határozatok, valamint az 1872. évre megszavazott póthitelekre és 1871-ből 1872-re történt­­átírásokra vonatkozó hatá­rozatok második felolvasásban is elfogad­tattak. Báró Kuhn hadügyér kijelenti, hogy Roser­­nek a Karmelin-ügyben tett interpellációjára nem válaszolhat, mivel a tárgyalások ez ügyben még nincsenek befejezve. Ezzel az ülés­­dél­ kor véget ért. A délután 5 órakor folytatólagosan tartott ülésben dr. Breszl, a költségvetési bizottság előadója, a bizottság nevében indítványozza, hogy az 1870-ik évi zárszámadásnál a hadügyi költségvetésben előforduló 311.028 főnyi áthá­gást a határőrvidéki kiadásokban a delegátió, megmaradva az oct. 21-iki ülésben hozott hatá­rozatnál, ne ismerje el indokoltnak. Minthogy azonban a magyar delegátió e tételnél az in­­demnityt megadta, ez ügy kiegyenlítése pedig sok időt venne igénybe, határozza el a birodal­mi tanács bizottsága, miszerint, tekintetbe véve a delegationális időszaknak a landtagok meg­nyitásának sürgőssége által indokolt befejezé­sét, ez ügyben a határozat a jövő ülésszakra halasztatik. Az indítvány észrevétel nélkül elfogad­­tatik. Ezen határozat alapján azután az ettől függő tételek a költségvetésben megfelelőleg módosít­tatnak. Elnök bejelent egy üzenetet a magyar dele­gatió részéről, mely szerint a két delegatió ha­tározatai közt immár semmi különbség sem lé­tezik, mire az összelőirányzat harmadik felolva­sásban is elfogadtatik. Elfogadtatik továbbá azon határozat, hogy a k. pénzügyminiszter szólííttassék fel, miszerint alkotmányos úton gondoskodjék, a legfelső számvevőszék reorganizatiójának valamint a legfelsőbb számszék elnökének a közös minisz­terekkel való egy rangba helyezése ügyében al­kotandó törvényről. Erre az elnök az ülést egy órára felfüggeszti. Elnök az ülést k­ér, ismét megnyitván, je­lenti, hogy a magyar delegátió részéről jött üzenet folytán az 1870-iki zárszámadásokra vo­natkozólag is teljesen összhangzó megállapodás jött létre a két delegatió közt. Andrássy Gyula gr. külügyminiszter, ő fel­sége nevében üdvözli a delegatió tagjait sike­resen végzett munkájuk után, és saját, valamint minisztertársai nevében mond köszönetet azon bizalomért, melyet irántuk a delegatió tanú­sított. Elnök rövid visszapillantást vetve a dele­gatió működésére, azt bezártnak jelentik, s egy­szersmind ő felsége irányában viseltetett hűsé­gük jelesül egy „Hoch“-ra szóllitja fel a dele­gatió tagjait. Trautmannsdorf gr. köszönetet mond az elnöknek tapintatos vezetéséért, a jegyzőkönyv hitelesítése után azs ülés esti 7 órakor bezáratott. Ezzel az osztrák delegatió ülésezése véget ért. KIJLÖNFItLÍSK. Pest, oct 24. (A tisztviselők küldöttsége ő fel­ségénél). A 1. év nyarán Pesten tartott orszá­gos tisztviselői gyűlés küldöttsége Reviczky min. tanácsos vezetése­ mellett ma (csütörtökön) volt szerencsés ő felségének az államtisztvise­lők jogi viszonyainak rendezése és anyagi hely­zetük javítása tárgyában kidolgozott,emlékira­tot külön kihallgatáson átnyújtani. Ő Felsége néhány kegyteljes szóval viszonozta a küldött­ség által tolmácsolt kérését az áll­­am tisztviselői karnak, mely azon reményre jogosít, hogy ezen ügy mielőbb érdemleges tárgyalás alá fog vé­tetni.­­ Azután a küldöttség Deák Ferencznél tisztelgett, ki megígérte, hogy a tárgyat figyel­mére méltatandja. (Osterlamm Károly temetése) ma d. u. nagy részvét között ment végbe. A ha­lottas­háznál nagy közönség gyűlt össze: a gyászoló család, számos író, az „Athenaeum“ hi­vatalnokai s munkásai testületileg, a helybeli könyvkereskedések személyzete, s egyéb nagy számú közönség. A hamvaknak ev. szertartás szerinti megáldása s a gyászbeszéd elmondása után a koporsó a menyezetes gyászkocsira emel­tetett s a gyászmenet megindult. A koporsó kö­rül az „Athenaeum“ hivatalnokai és munkásai vittek fáklyákat.A gyászmenet az „Athenaeum“ háza előtt megállapodott, hol Marich Ágoston ur, a „Pesti Napló“ főszedője, egy rövid beszéddel koszorút helyezett a koporsóra. Nyomdánk mun­kásai nevében — mondá — koszoruzza meg a hamvakat a munkásoknak nemcsak főnöke, de jóakaró barátjának hamvait. S kényes sze­mekkel mondott isten hozzádot a hosszú-hosszú útra elköltözöttnek. A simát ismét egyházi gyász­beszéd tartatott, s ezzel a szomorú szertartás vé­get ért. Béke poraira! (A pesti népszínház nagy vá­lasztmány­a) ma este ülést tartott a „Hun­­gária“ szálloda nagy termében. Báró L­i­p­­­h­a­y Béla elnök jelenti, hogy a színház terve elké­szült és hogy azt be fogja mutatja. A pénzbe­­szerzésre nézve czélszerűnek látná a gyűjtő íveket még künnhagyni, annál inkább, mivel az építés megkezdése az aláírások eredményétől függ, ez pedig most nem szertelen nagy. Az építés megkezdésének időpontjára nézve azon nézetét fejezi ki, hogy az 1874. őszénél előbbre nem lehet tenni, miután az szoros összefüg­gésben áll a sugár­út kiépítésével, ez pe­dig csak három év múlva fog a forgalom­nak megnyittatni. A vita főleg három kérdés körül forgott: miképen kellene a pénzgyű­j­­tésnek nagyobb lendületet adni, legyen mikor az építkezés megkezdendő , és mely időpont­ban lennének a gyűjtőivek bekivánandók. — St­e­i­g­e­r óhajtaná az első kérdésre nézve, hogy a journalistika jobban felkarolja az ügyet és a közönséget annak fontosságára folyton figyelmeztesse. R­á­k­o­s­s­y Jenő indít­ványozza, hogy az egyes osztályokhoz, melyek eddig meglehetősen távol tartották magukat e vállalattól, nevezetesen a pénzvilághoz és az aristokratiához forduljon a választmány. Erre vonatkozólag Horváth Boldizsár tanácsol­ja, hogy az egyes pénzintézetek külön levélben, az aristokratia pedig a felsőház­ elnöksége útján, szintén külön levélben vagy küldöttségileg szólíttassék fel a hozzájárulásra. Ez indítvány elfogadtatott. Úgy­szintén elhatároztatott oda hatni, hogy a magyarországi egyletek és magán­társaságok tánczvigalmakat rendezzenek a szín­ház czéljára. Az építkezés megkezdésére nézve többen azon óhajukat fejezték ki, hogy ahoz azonnal hozzá kellene fogni, mihelyt annyi pénz folyt be, hogy az épületet bizonyos pontig fel­építhető,meg lévén győződve, hogy az a nemzet­re ösztönzőleg fog hatni adakozások tekinteté­ben. E nézet ellenében Lipthay Béla dr.a sugár­­út építő társaságra figyelmeztet, melynek több oknál fogva érdekében lehet a népszínház létrejövetelét előmozdítani, és indítványozza, hogy a tervek azzal közöltetvén, építési kész­sége iránt megkérdeztessék. A gyűjtési ívek bekivonására határidőül végre 1873. február 1-je fogadtatott el. Azután bemutattatott a nép­színháznak Fellner építész,a bécsi városi színház építője által készített terve, az építész által hozzáirt felvilágosító magyarázatokkal. Ezek pontonkint tárgyalás alá vétettek, és a terv ál­talában helyeseltetvén, elvben elfogadtatott. Ezzel a gyűlés feloszlott. (Díjtalan segédtisztek a bécsi világkiállítás magyar osztá­l­y­á­b­a­n.) A bécsi világkiállítási m. kir. biz­tosság, a szakbztosságok támogatására, a fel­ügyelőkkel, esetleg a közönséggel való érintke­zések közvetítésére , valamint a kiállítás iro­da munkálataiban való kisegítésre segéd­tiszteket szándékozik alkalmazni. A magyar királyi biztosság felszólította tehát azon ura­kat , kik ismereteik gyarapítása czéljából a világkiállítás magyar osztályában alkal­mmazást keresnek anélkül, hogy ezért fizetésre igényt tartanának, hogy magukat e czélra a világkiállítási magyar országos bizottmány iro­dájában (Pest, nádor-utcza 9.) előjegyeztessék. A közelebbi részletekre nézve a szükséges fel­világosítások a nevezett irodában adatnak meg, hol az illetők egyszersmind abbeli szándékukat is kijelenthetik, hogy mely szakmában óhajta­nak alkalmaztatni. (Miletics önzetlensége.) Miletics, a­ki most a csajkások kerületében jár, a „B. Bote“ szerint az ottani népet rá­vette, hogy „ügyei képviseltetését“ reá bízza, s ezért neki holdan­ként 13 krt fizet. E díjat 48000 hold után szedi be, a­mi kerek számmal Mileticsnek 6420 frt évi fizetést biztosít. Ez a népapostol, mint látszik, nagyon önzetlen. (A tanítók segélyegyletén­ek­ alapjára a képviselőházban Zichy Antal idén adakoztak : Horváth Mihály 50 ft, b. Wodianer Albert 50 ft, gr. Apponyi Albert 60 ft, Somasich Pál 20 ft, Lónyay János 20 ft, Erkövy 10 ft, Korizmics László 10 ft, Bánó József 10 ft, Ma­­das Károly 10 ft, Szögyényi László 10 ft, Per­­czel Béla 10 ft, Dőry József 10 ft, Vizsolyi Gusztáv 10 ft, Nedeczky István 10 ft, Wodianer Béla 25 ft, b. Sennyey Pál 50 ft, Majthényi Bá­lint 10 ft, Berényi 25 ft, gr. Szapáry Géza 50 ft gr. Péchy Manó 50 ft, gr. Festetics Pál 100 ft, Éber Nándor 25 ft, gr. Károlyi Gyula 50 ft, Csóry Lajos 50 ft, Kiss Miklós (zólyomi) 50 ft, gr. Vécsey József 25 ft,­gr. Zichy Manó 20 ft, b. Rudics 20 ft, Kegl György 50 ft, gr. Szapáry­ Gyula 20 forint, Máriássy Béla 5 forint. Ez eddigelé összesen: 905 forint. Azonkívül Várady Gábor és Irányi Dániel képviselő urak külön aláírási íveket vállaltak el, s a gyűjtés még folytattatik. Úgy látszik, az alakulandó egylet mindjárt kezdetben nem megvetendő tar­taléktőkére fog támaszkodhatni. Az ügy állásá­ról legközelebb újabb s megnyugtató felvilágo­sításokkal fogok szolgálhatni. Addig is ajánlom azt az illetők további meleg részvétébe. Zichy Antal. (A magyar mérnök-és épitész­­egylet) 1872. évi október 2- án (szombaton) esti 6 órakor, az egylet helyiségében, egyetemes szakülést tart. Tárgya: Horváth Ignácz felolvasása: „Bajorország ipartanodáiról.“ A titkár. (Ferenczy István szobrai.) Fe­­renczy József kassai ref. lelkész e napokban Pestre jött négy mellszoborral, hogy azokat a képzőművészeti társulat csarnokában kiállíttas­sa ; a szobrok, mint a „F. L.“-ban olvassuk, az ő 1856-ben elhunyt fivére, Ferenczy Ist­­v­á­n munkái, és Kazinczy Ferenczet, Wesse­­lény­i Nándort,Szécsy Máriát és Bacchust ábrázol­ják, magyarországi márványból készített mell­képekben. E szobrokat s ezeken kívül még ti­zenkettőt, melyek Rimaszombatban rokoni gon­dosság őrizete alatt állnak, a művész még 1834-ben készített végrendelete által hagyta fi­vérének, ki már 75 éves lévén, szeretné e műve­ket oly helyre juttatni, hol együttmaradásuk véglegesen biztosítva lenne. A szobrok műbecsé­­ről természetesen csak a kiállítás után lehet szólni, annyiban azonban mindenesetre nagy érdekkel bírnak,miután a hazai szobrászat ébre­désének első emlékei. Ferenczy István már 1818-ban a bécsi akadémián egy Solon-fejjel (vésnöki munkával) első dijat nyert s azután Rómában Canova és Thorwaldsen mellett hét évig dolgozott, midőn pedig 1824-ben haza tért, szívélyes fogadtatásban részesült ugyan, de az­tán egyre mindinkább ki volt téve mellőzésnek és ócsárlásnak, mígnem 1847-ben —­eladva budai házát elkeseredve vonult szülőföldjére , Ri­maszombatba, hol 64 éves korában hunyt el. (M a r h a v é s z.) Az osztrák belügyminisz­térium közlése szerint a keleti marhavész 1. évi September 20-tól egész october 10-ig Gácsor­­szágban, a borsozowi és trembowlai járásokban

Next