Pesti Napló, 1872. november (23. évfolyam, 253-277. szám)
1872-11-25 / 272. szám
272. szám. _ _ Hétfő november 25 1872. __ 23. cvi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadó-fiatal: ____ JF Előfizetési feltételek? - Hirdetések Fwencziek-tere 7. szám. L emelet. Ferencziek-tere 7. a. föld*»!*». "T" "TUM Jfjk hálhat h^d^’ng^tf «»'atfTkít Szintúgy mint elöfizet&ek Alm, Mellend tUM UM9 »tote A Up znyegA rfezAt illető kSzl. Ij | jg | /jl | | | | * «' * * * T KIADÓ HIVATATT*A közlemény z a.erkeaztSteghe. ^ klSfoatki fiú, kMii 1 I ? | I 1 1 I 111 f f I j I I H I 6 hAa^r. . . . 11 „ - „ KL L0 HI .. Intézendő. R M J JH .. J§__ _JL_ W JL ft— J* —Hi__H XL / A. esti kUdia poatkl htvönkflld*- (reroac.~ieli.tero aki _____ körüli pazarok, hirdetmények) a W rW&Km m Mért fdfllözetée hivonkini 80 kr. uv. ... . ,,, _ Az elröMtön v ér folyton öleken küldendik. ' IJ* BfooMOtetlsn levelek eeak tamart kimUbiT*aIha. Int^ch. ESTI KIADÁS. XAÄ'W _ * kezektől fogzdiztnzk eL KOIl JklAl/APt Sgal fo« ( uM.iLi win ~■' «iiimnarirriw-i—Tnrtria'-firrT-ir-r« irf~ ... i mnnt-T T —.... ■■ ■ — ■ —■* . N ---— - «.›«*‡ Pest, nov. 25. József főherczeg a múlt éjjel Bécsből Alcsuthra érkezett vissza. A főherczeg útjára vontkozólag egyik jól informált bécsi levelezőnk a következőket írja nekünk : „Itteni jól értesült körökben mit sem tudnak arról, hogy József főherczeg lemondását nyújtotta be. Annyi tudatik, hogy a honvédség" főparancsnoka egy panaszt terjesztett király ő felsége elé, azt hiszik azonban, hogy ez ügy nem oly acut, hogy a főherczeget lemondásra bírja, amit itt nem kevésbé fájlalnának, mint Budán. Önöknek e szerint alapos reményük lehet arra, hogy József főherczeg továbbra is megtartja amaz állást, melyben az országnak oly nagy szolgálatokat tett.“ Más forrásból azt hallottuk, hogy a honvédelmi miniszter kineveztetése közelebbre várható. Gr. Lónyay miniszterelnök, amint az országgyűlés tárgyalásai megengedik, Bécsbe utazik. Kerkápoly pénzügyminiszter szintén Bécsbe készül a bankügyben. Hg. Auersperg, az osztrák miniszterelnök, mint halljuk, szombaton este Salzburgból Bécsbe érkezett,s tegnap a minisztertanácsban elnökölt, mely az ő Felsége elnöklete alatt legközelebb tartandó miniszteri tanácskozás előértekezletéül tekinthető. Tudva van, hogy e miniszteri tanácskozásban végleg fog megállapíttatni az osztrák választási reformra vonatkozó javaslat, s mire e sorok napvilágot látnak, a tanácskozás valószínűleg már megtartatott. Az olasz hatóságok, mint említettük, a Magyarországból és Ausztriából érkező utasokra vonatkozólag a cholera alkalmából igen szigorúan gyakorolják a vesztegzárt. Most arról értesülünk, hogy külügyi hivatalunk ez ellen diplomatiai után az olasz kormánynál felszólalt. Hogy e felszólalásnak mily sikere volt, az nem tudatik, de sok nem is várható, minthogy az olasz lakosság a járványok ellenében babonás félelemmel viseltetik. B. Orczy Béla külügyminiszteri osztályfőnök, mint halljuk, négyheti szabadságidejéről, melyet magyar birtokain töltött, Bécsbe visszaérkezett s állomását ismét elfoglalta. Gr. Üxküll, ki Rómába katonai attachénak neveztetett ki, már legközelebb elhagyja Konstantinápolyi és Pesten s Bécsen át új állomása helyére utazik. A Csernátony-ügy ma befejeztetett.Már a tegnapi nap folytán a jobb és baloldal egyes tagjai magánértekezleteket tartottak ,s Tisza Kálmán kijelente, hogy egy csillapító, békülékeny beszéddel fogja ma megnyitni a vitát. Ez meg is történt, s általános jó hatással volt. Az első jobboldali szónok Hoffmann kijelente, hogy kész elállani a szótól, ha a többi szónok is eláll. A baloldal részéről ez iránt kétség nyilvánittatván, az elnök felfüggeszti az ülést. Ez alatt a miniszteri szobában él A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. Ellinor. Elbeszélés. — Az „All the Year Round“-ból. — IX. (Folyt.) Ellökte magától leányát és fölugrott, anélkül, hogy törődött volna azzal, hogy gyermekét e mozdulatával földre taszitá, azután félig félve, félig vadul mereszti rá szemeit, mint a tőrbe esett állat. „Te Ellinor — te ?“ „Az édes atyám, hallgass hát meg,— könyörgött Eillinor atyja térdeit átkarolva. „Én csak úgy beszéltem valami veszélyről, mint ami valaki feje fölött fenyegetőleg csügg, — hanem csalódom, úgy augusztus utolján, de ő mindjárt azt kérdé, hogy nem én vagyok-e az, ki a veszélytől tart. — S mit válaszolhattam volna erre ? „Akármit, csak hogy nyomot vesztett volna! Istenem! Istenem, el vagyok veszve, elárulva saját gyermekem által!“ Ellinor elfödte arczát, minden oldalról vihar tornyosult szegény szíve fölé. Néhány percz múlva ezt mondá atyja:“ „Nem úgy gondoltam, mint mondtam. Ez most gyakrabban így történik velem. Ellinor, jó gyermekem, te meg fogsz bocsátani. Azután fölemelte leányát, leült, ölébe vonta és szép haját lángoló homlokáról gyöngéden visszasimitá. „Gondold meg gyermekem, mily nyomorú vagyok, és bocsáss meg. Nem tudott megbocsátani , neki észre kellett volna venni , hogy iszom.“ „Te iszol, atyám! — kiáltott föl Ellinor — és mereven megilletődve tekintett atyjára. „Igen én iszom, hogy elkábitsam agyamat és feledjek, — válaszolt mélyen elpirulva és zavartan. „Oh mily nyomorultak vagyunk! kiáltott fel Ellinor kényekben törve ki. „Mily borzasztóan nyomorultak/ Isten úgy látszik elfeledkezett rólunk. „Csitt, csitt ! — szólt mr. Wilkins. Szegény anyád egyszer azt mondá, azért imádkozik oly sokat, hogy te jó és szelíd légy, s te jó és szelíd leszesz,mert ő imádkozott.Szegény Lettice,örülnöm kell, hogy nem élsz.“ És elkezdett sírni, mint a gyermek. Ellinor igyekezett vigasztalni őt, de inkább szeretetreméltó modorával, mint szóval. — Azután eltolta ismét magától leányát és keményen kérdé: „Mennyit tud ? Nekem tájékozni kell tudni magamat. Mit beszéltél el neki Ellinor ? „Semmit, igazán semmit atyám ! Semmi többet, mint amit neked imént mondtam. „Mondd el még egyszer, ha lehet azon szilvákkal ! Minden erejét összeszedte, hogy az akkor folytatott beszélgetésüket lehetőleg híven viszszaadhassa. „Ez minden! Igen! „S nem akarta soha tudni, miféle veszély fenyeget ? „De igen. „S te elbeszélted ? „Egyszóval sem többet, mint amit mondtam. Ma a kertben ismét előhozta e tárgyat, de nem feleltem kérdéseire. Nekem hihetsz atyám. Mr. Wilkins szótlanul ölelte magához leányát. Azután ismét elővette a levélkét és újra meg újra átolvasta oly figyelemmel, minővel csak izgatottságában képes volt. „Nelly, — szólt Wilkins, — Ralphnak igaza van, — ő nem elég jó hozzád. Viaszuiadt a fenyegető rész elől. A szegény leányom s neked egyedül kell állanod a világon és atyád vétkéért bűnhődnöd. Mr. Wilkins annyira reszketett e szavaknál, hogy Ellinor, feledve saját sebét, egyedül arra gondolt, hogy atyját minél előbb lefekvésre birja. Míg atyja el nem aludt, ágyánál maradt ülve, azután e csendben saját fájdalmának keresett nyugalmat, saját sebeit iparkodott feledni. X. Az öreg szolgák a papiakban oly jól ismerték már mr. Corbetet, hogy egykori hálószobáját számára azonnal rendbehozták, habár az idő már későre járt és uruk távol horgászni volt. A levélke elküldése után hozzáfogott a megígért kimerítő levél megírásához. Egész éjjel fenvirrasztott Raph e nehéz munka mellett. Különösen kiemelte azt, hogy mr. Wilkins ajtót mutatott neki, és hogy a vészteljes titok után nem hiszi, hogy boldogul élhetnének együtt. Ellinor ép a reggelit készíti, midőn Ralph levele megérkezett. A szolga szokás szerint válaszra várt és Ellinor gyorsan e néhány szót vett papírra bucsúzásul. „Megnyugszom a történtekben. Előre láthattam volna már ezt, múlt augusztus óta. Nem hiszem, nem szabad hinnem, hogy csak úgy könnyedén elfelejt, de kérem önt, miattam szemrehányást önmagának ne tegyen soha. Remélem, hogy ön még boldog és élete sikerdús leend. Írni ugyan többé nem fogok önnek, de annál többet imádkozom majd önért. Atyám igen levert, tegnapi hevessége óta önnek meg kell bocsátani neki, hisz mindnyájunknak oly szükségünk van a bocsánatra e világon. Ellinor.“ Kis idő múlva miss Monra jött le a felsőházból. „Ugyebár későn jövök, — szólt a miss, — de heves főfájásom volt, és különben is tudtam, hogy kellemes társaságban találom önt.“ Csak most vette észre Ralph távollétét. Ellinor az eseményeket oly színben adta elő , miss Monrónak, mint a minőben azokat a világgal elhitetni kívánta. Mr. Corbet és ő megegyeztek szövetségük felbontásában. Mr. Corbet tehát átköltözött a lelkészlakba és többé nem várja őt Ford-Bankban. Miss Monró csodálkozása határtalan volt. Minden, amit látott és hallott, tökéletesen ellenkezett e rögtöni határozattal. Ellinor azt hitte, hogy e beszélgetéssel már átesett a legnehezebb próbán, pedig a legsúlyosabb csak ezután következett. Atyja ez éjjel veszélyesen megbetegedett, agyszélhüdés érte. Az aggodalom és izgatottság között alig gondolt arra, hogy Ralph a faluban van-e még, csak mikor Moore orvos említé, hogy az imént látta mr. Corbetet postakocsiba szállani. De miss Monre kikisérte az orvost és sokkal sűrűbben omló könyár között, mint minő eddig Ellinor szemeiből hullott, odá tudtára, hogy kedvence elvesztő támaszát,életczélját.Úgy tünteté fel az ügyet, mintha az alkudozó fél Ellinor lett volna. És szerinte igaza is volt Ellinornak, mert Ralph mindössze csak egy ismeretlen kezdő ügyvéd, kinek, a közönséges emberek szerint, mindennapi kenyér után kell futkosni. Túl buzgalmában és azt állítá a legkevésbé előnyös színbe, mit leginkább kiemelni akart. De szerencsére dr. Moore eléggé jól ismerte Ellinort, hogy képtelennek tartja ily önző gondolatokra. Még mielőtt a júniusi rózsák teljes pompájukban kivirítottak volna, mr. Wilkins már meghalt. Egy régibb végrendelet szerint mr. Nesst rendelte Ellinor gyámjául, de az még nem térhetett lakására azon vendéglőből, hol egy halászat alkalmával kapott rheumatikus baja tartózkodni kényszerűl. A halott vánkosa alatt egy kis rajzonnal irt levélkét találtak, melyet mr. Wilkins valószínűleg az utolsó napok valamely öntudatos órájában irt. Az ápolónő e levélkét Ellinornak adta át, ki könnyben úszó szemekkel tudta végig olvasni a reszkető kézzel írt sorokat: „Igen beteg vagyok. Gyakran azt hiszem, hogy nem gyógyulok meg többé, és ezért bocsánatot akarok kérni öntől azokért, miket a megbetegedésem előtti estén mondottam. Félek, hogy rosz kedélyállapotom folytán félreértés állott be ön és leányom között, de reményem, hogy a haldoklónak meg fog ön bocsátani. Ha visszatérne és mindent ismét a régi állapotba akarna helyezni, bármily felvilágosítást szívesen adok. Ha én elköltözöm , egészen el lesz hagyatva, és én mindig az ön támaszára számítottam, mióta csak először ...“ Itt néhány érthetetlen és összefüggés nélküli szó következett. A levél tovább ismét igy hangzók : (Folyt, küv.tekezlet tartatott, melyen a miniszterek, a Deákpárt, s a baloldal részéről is többen vettek részt, s itt létesült azon megállapodás, melynek értelmében a nyilvános ülésben az alább olvasható nyilatkozatok történtek. Politikai heti szemle. Pest, nov. 25. A politikai élet színpada egész Európában megélénkült. A parlamentek tevékenységének időszaka elérkezett s mindenütt munkával, élénkséggel találkozunk. E héten is Francziaország volt az, mely az európai közvélemény figyelmét kiválóan foglalkoztatta. A nov. 13-ki üzenetben Thiers a köztársaság végleges elfogadását s nagy alkotmányos reformok létrehozatalát a leghatározottabban hangsúlyozta- A kamra monarchicus többsége már akkor rész néven vette azt s nov. 18-án Changarnier interpellatiójának tárgyalásakor elégedetlenségét nem épen kíméletes alakban fejezte ki. De azért az elégedetlenség csak szavakban nyilatkozott. Mihelyt tettre került a dolog, a monarchisták ismét viszszavonultak s a napirendre térési indítvány, mely Thiersnek bizalmat szavazott, elfogadtatott. Csakhogy Thiers nem elégedett meg az eredménynyel.Kicsinyelte a többséget, mely a bizalmi szavazatot elfogadta, és különösen azt akarta, hogy a jelen alkalmat állandóbb és szilárdabb pártalakulás előidézésére használja fel. Ez okból viszszalépéssel fenyegetőzött, ha a ház többsége biztosítékot nem nyújt neki aziránt, hogy a köztársaság ellen irányuló támadásaival felhagy, s az alkotmányos reformok megvalósításában a kormányt támogatni akarja. Thiers visszalépési szándéka roppant ingerültségbe hozta a spártokat s az országot s noha az ügy még nincs eldöntve, ma már nem szenved kétséget, hogy a köztársaság elnöke nem fog azon helyzetbe hozatni, hogy visszalépési fenyegetőzését tettleg megvalósítsa. Jelenleg a Kerdrel-féle indítvány tárgyalására kiküldött bizottságtól függ az ügy eldöntése. Thiers élénk részt vesz a bizottság tárgyalásában, 22-én igen terjedelmesen fejtegette az reformokat, megvalósítását sürgetve. A bizottság, mint biztosan várják, azon indítványt fogja a ház elé terjeszteni, hogy Thiers üzeneteire felirattal ne válaszoljon, hanem oly napirend-indítványt fogadjon el, mely a kormánynak bizalmat szavaz s alkotmányos, de csak később tárgyalandó reformok szükségét hangsúlyozza. Ezen reformok megállapodása ügyében a balközép Perrier Kázmér, Picard és Laboulaye urakból álló bizottságot küldött ki, mely következő, később a nemzetgyűlés elé terjesztendő indítványjavaslatot dolgozott ki. Tekintve, hogy a tényleges helyzetet továbbra fentartani nem lehet, hogy Francziaország oly rendes kormány szükségét érezi, mely neki jövőt biztosít, hogy a köztársaságnak, mint az ország törvényes kormányának meg kell adni azon intézményeket, melyek a szabad államokban a közhatalmak átruházását, tevékenységét és attribútumait szabályozzák — alulírottak indítványozzák, hogy a nemzetgyűlés harminc tagú bizottságot küldjön ki, mely az organikus törvényeket előterjeszsze s tanácskozását következő elvekre alapitsa. A köztársaság elnökének hatalma négy évre hosszabbittatik. Ideiglenes alelnök választatik. A kamra uj választások által részben megnjittatik. Két kamra. Miniszteri felelősség. A közhatalmak egymáshoz való viszonyának szabályozása. Ez elvek alapján, habár a részletekben némi módosítással biztosan létrehozatnak azon reformok, melyeket Thiers az ország jólléte és nyugalma érdekében szükségesnek lát. A nemzetgyűlés az Orleáns-ház birtokainak visszaadására vonatkozó törvényjavaslatot második olvasásban elfogadta. Nem kevésbé figyelemre méltók a porosz országgyűlés tárgyalásai. Szombaton nov. 16-án terjesztette elő a belügyminiszter a Kreisordnung-törvényjavaslatot; a miniszter a képviselőktől annak változatlan elfogadását kérte s ellenszolgáltatás fejében utasította a házat, hogy a javaslatot a felsőházban is diadalra juttatja. A képviselők haladéktalanul meg is indították a munkát. 20-án első olvasásban elfogadták az előterjesztést.22 én megkezdődött s már valószinüleg be is fejeztetett a második olvasás anélkül, hogy a javaslat bárhol is lényegesebb módosítást szenvedett volna. Hogy a felsőház minő álláspontot fog a javaslattal szemben elfoglalni, még bizonytalan, de úgy látszik , hogy a feudális urak megijedtek s az egész vonalon visszavonulást futatnak. Mindezek daczára a kormány már nem bízik a conservativ pártban s a felsőház tagjainak szaporítását okvetlenül eszközlésbe veendi. Az olasz kamra nov. 20-án szintén megkezdette tevékenységét. A kormány a ház elé terjesztette a Róma kolostoraira vonatkozó törvényjavaslatot, mely az ország többi részeiben fenálló kolostor-törvény szabványait a római tartományra is kiterjeszti. A szerzetesrendek főnökségeinek épületei meghagyatnak, de jogi személyiséggel csak meglevő s nem szaporítható vagyonuk kezelésére nézve bírnak. ■ A szerzetesi fogadalomnak az állammal szemben jogi hatása nincs stb. A kormány 18 új senatort nevezett ki. A belga hadügyminiszter Guillaume tábornok, ki az általános hadkötelezettség elvének alapján az ország véderejét újjászervezni akarta, visszalép s úgy a hadsereg reorganisatiója is megbukottnak tekinthető. Ez újjászervezés költségei évenként tizenegy milliót tettek volna. A kormány iskolaügyi czélokra húsz millió franknyi hitelt kér a kamrától, mely azonban csak lassanként fog folyóvá tétetni. A többi államok politikai életéből kiválóbb mozzanatot e héten nem registrálhatunk. Fest, november 25. (A nemzetközi szőlészeti és borászati statistika ügyében) az országos m. kir. statistikai hivatal következő felhívást intézett az ország valamennyi törvényhatóságához, és hasonló értelemben kérte fel közreműködésre Fiume kormányzóját és Horvát Szlavonország kormányát is. Az 1869-ben Németalföld fővárosában, Hágában tartott nemzetközi statistikai cogressuson egy általános összehasonlító európai statistikának készítése határoztatván el, a munka szakok szerint osztatott el az egyes európai államok statistikai hivatalai közé, hazánknak pedig, mely ott szintén képviselve volt, az európai szőlészeti és borászati statistika elkészítése jutott osztályrészül. Ezen megtisztelő feladat megoldására hoszszabban folytak az előmunkálatok valamennyi európai államban, és így nálunk is, de csak a folyó évben Szt.Pétervárott megtartott nemzetközi statistikai congressusnak sikerült valamennyi felmerült kételyt eloszlatni és újabb végzést hozni a munkálatok általános megindítására nézve, mi Magyarországot illetőleg az itt készített programm elfogadása által történt. A nagyméltóságu m. kir. ministerium helyben hagyván e munka készítését, immár becsületbeli kötelességünkké vált, oly munkát hozni létre, melylyel egy sorban versenyezvén Európa legmiveltebb államaival, e sort tisztességgel meg is állhassuk. Az ügy sikeres foganatosítására a szükséges tanulmányok, és a külországok adatainak megszerzése iránt a kellő lépések megtétettek; hátra van még egyúttal legfontosabb most, hogy ugyanez adatok a lehető legnagyobb pontossággal szereztessenek meg saját országunkból is, mely Európának egyik legnagyobb bortermelő vidékét képezi. Ez adatok megszerzése végett kénytelen vagyok a tisztelt törvényhatósághoz fordulni, erélyes közreműködését kérvén ki arra, hogy a gyűjtéseket pontosan eszközöltesse, és éber figyelemmel őrködjék a felett, hogy az adatok az igazságnak megfelelőleg, és mindenhonnan beszolgáltassanak. A fölvételt magát lehetőleg egyszerűsítettem. Nem kívánok semmiféle nagy számítással járó összeállításokat, melyeket mind idebenn, az országos magyar ki. statistikai hivatalban eszközöltetek. Tökéletesen beérem, ha a tekintetes közönség járások szerint csomagolva beküldi a községek eredeti adatait. De amit kívárnom kell, az, hogy a minták szétosztását és begyűjtését pontosan eszközölje, ellenőrizze, és arra figyeljen, hogy egy község se küldhesse be betöltetlenül, ogy hiányosan betöltve, az illető mintákat. Ami adatokra, leírásokra vagy felvilágosításokra még ezentúl szükségem lesz, azokat megfelelő úton fogom — ahol kell — a helyszínen megszerezni. Egy igen fontos körülmény, amire a tekintetes közönséget figyelmeztetnem kell, az szíveskedjék oda működni, hogy a felvételek czélja köztudomássá legyen, hogy senki alatta adóztatási vagy egyéb pénzügyi mellékcélokat ne akarjon sejteni, s az által ezen tisztán tudományos, végeredményeiben azonban az ország jólétére is nagy befolyást gyakorlandó, s így nemzetgazdászatilag fontos munka létrejöttét ne akadályoztassa, mely épen nemzetközi jellegénél fogva, csak ha kellően készül, szolgálhat hazánk becsületének a külföld irányában emelésére. A minták szétküldésére és betöltésére azért választottam a késő őszi időt, hogy a vidéken ne adhassák a hanyag beküldés okául a sürgős mezei munkát, s ezért bizton remélem,hogy 4 hétre a minták vételétől számítva, azok pontosan betöltve, be fognak küldetni. A tek. közönség eddigi érintkezéseinkből tudhatja, hogy semmiféle megkezdett adatgyűjtést abban nem hagyok,s nyugtát nem engedek a késedelmelező törvényhatóságoknak, míg ebbeli feladatuknak meg nem feleltek; azért meg lehet győződve, hogy kétszeres erélylyel fogok műküdni ott, hol az összes miveit világ elé állítandó oly hazai munka létrehozásáról van szó, melynek egyesek közönye által okozott akadályokba ütköznie nem szabad. Ily értelemben kérem a tek. közönség alattas közegeit, kik az ellenőrködéssel lesznek megbizandók. Ennek könnyebb eszközlése végett mellékesek, a járásoknak megfelelő számban, oly nyomtatványokat,melyek az illető czimmel,számmal és aláírással ellátva, a minták szétküldésére használhatók, a község teendői magán a mintán foglalt utasitásból láthatók, és könnyen teljesíthetők. Budán, 1872. nov. 20. Az orsz. m. k. statistikai hivatal főnöke: Keleti Károly, miniszteri tanácsos. A magyar birodalom jogászaihoz. A magyar jogászgyűlés hivatásának, miszerint határozatai a jogi közönség közvéleménye kifolyásának tekintessenek, s mint ilyenek a törvényhozásra is kellő befolyást gyakoroljanak csak úgy felelhet meg kellő mérvben, ha a hazai jogászközönség azt nemcsak az által, hogy annak tagjává lesz, hanem ténylegese■észvételével is gyámolítja. A horderő, s a befolyás ugyanis, melyet a jogászgyűlés parlagon heverő jogintézményeink reformja terén gyakorolni hivatva van, a tanácskozásokban tettleg résztvevő tagok számáról feltételeztetik, mert a tagok tekintélyes gyülekezete által kimondott határozat biztosíthatja csak,hogy a jogászgyűlés ne egyesek puszta eszmecseréjének, hanem a magyar jogászok közvéleményének illetékes tolmácsául tekintetvén, mint ilyen kiváló tekintélyt nyerjen, mely tekintély fogja viszont csak biztosítani, hogy a törvényhozás a magyar jogászgyűlést fontos tényezőként elismervén, ennek határozatait kellő tekintetbe vegye. A magyar jog elodázhatlan reformja tehát minden jogásznak a közreműködést erkölcsi kötelességévé teszi, s e kötelesség megtagadása a szakértők befolyását szorítaná le azon térről, melyen épen a szakértelem s csakis egyedül ez biztosíthatja e nemzet életképességét s biztosíthatja, hogy hazánk mint jogállam Európa országai között méltó helyet foglaland el. E kötelesség teljesítését nem csak a tudomány érdeke, hanem elsősorban a hazafiság követeli különösen azoktól, kik mint jogi tanárok,bírák és ügyvédek a jog elméleti művelését vagy annak gyakorlati alkalmazását tűzték ki czéljukul és ezen czélok minél sikeresebb valósítására egyleteket is alakítottak, melyekben elméleti és gyakorlati ismereteiket vállvetve értékesítik. E nemes kötelesség teljesítésére hívjuk fel ismét a magyar birodalom összes jogászait s bizton remélvén, hogy a magyar jogászgyűlés magasztos czéljait a lelkesedés egész hevével felkarolandják, és az 1873. évi junius 2-án összeülendő negyedik magyar jogászgyülésben ismét, tömegesen sietenének jogi reformunk nagy művének előkészítésénél tettleg közreműködni. Kelt Pesten 1872. évi november hóban. Szabó Mikós, s. k. a magyar jogászgyűlés állandó bizottságának elnöke. Dr. Siegmund Vilmos, s. k. a magyar jogászgyűlés állandó bizottságának titkára. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése nov. SI. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Mihályi Péter, Széll Kálmán, Szeniczey Ödön, Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak: Lónyay Menyhért, Tisza Lajos, Pauler Tivadar, Trefort Ágost. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik.