Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)
1873-09-27 / 222. szám
m. Bwaape^f Szombat, frontember 27. 187^1. »f* ewi ColyaggE, Szerkesztési iroda, Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziátok nem adatnak vissza. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . . 12 » —. » Az esti kiadás postai kv 18 Elküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 ftfrint. Az előfizetés az év folytán * minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mintelőfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Métszetén „PESTI NAPLÓ “-ra. Azon olvasóinkat, kiknek megrendelése sept. végén lejár, figyelmeztetjük előfizetésük minél előbbi megújítására, hogy a lap megküldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési árak: Egész évre . , 24 frt. Félévre . . . 12 „ Negyedévre . . 6 „ ■ igr Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló" kiadó - hivatalának (Athenaeum, ferencziek tere 7. sz. a.) küldendő, a „P. Kiplé" szerkesztő- és* kiadó-hivatala. Budapest sept. 26 Mindinkább közeledünk az időponthoz, melyben az országgyűlés ismétösszeülni fog s melyben a törvényhozás tagjai ismét elkezdik a munkát, melynek feladata az államélet összes szerveinek beható reformja leend s melynek épen azért, hogy feladatát megoldhassa, hosszúnak, kitartónak s lelkiismeretesnek kell lenni. Hosszú sora a megoldásra váró kérdéseknek teljesen készen és teljesen kimerítve áll a képviselőház asztalán, nem egy kérdés rövid időn éretten fog odajutni, olyan is van, melynek egyes részleteihez még a közvélemény hozzászólása is felette célszerű sőt szükséges leend. A kérdéseknek sorrendje, fontosságuknak fokozata, a nemzetéletre irányuló befolyásuk mérve fölött nem vitatkozunk. Talán el sem tudnók dönteni, melyik volna sürgősebb : a bank ügy-e, az adórendszer gyökeres reformja-e, a közigazgatás átalakítása-e vagy talán az igazságügyi reformok befejezése, alaki és anyagi törvénykönyvek készítése vagy a választási törvény s a felsőház korszerű átalakítása? Egyik olyan fontos, mint másik és csak ha az óriási sorozaton végig gondolunk, akkor jut eszünkbe, hogy a mi scrupulosus törvényhozásunk mennyire keveset s mennyire nem sokat képes elvégezni egy-egy ülésszak hosszú tartama alatt. Van az említetteken kívül még egy ügy, mely a sürgős kérdéseknek ezen sorozatához tartozik s melynek mielőbbi elintézése nemcsak a nemzeti érdekek körébe, hanem egyúttal a nemzeti becsületre is tartozik. Értjük a rég letűnt ősiségi és hűbéri rendszer még fönálló maradványainak lehető gyors eltörlését s illetőleg a mai modern jogviszonyokhoz lehető czélszerű átalakítását. Annyival szükségetebb ez, mert amig azon jogviszonyok, melyek lényegüknél fogva ősiségiek és hűbériek egyszersmind, fönállanak, a modern jogalapon áló igazságügyi reformok elvszerü befejezése a lehetetlenséggel határos s a közigazgatás is még mindig sok irányban van szükségtelenül túlterhelve." A szőlő dézsma eltörlésével s a dézsmaváltság módjának szabályozásával, a tisztán úrbéri és ezzel rokon természetű jogviszonyok rendezésével, mely igy a régi Magyarországra mint a régi Erdélyre kiterjesztetett, az irtványföldeken származott, birtokviszonyok végleges elintézésével már a mult s a telepitvényi törvénynyel már a most folyó országgyűlés e téren a munka súlyát és nehezét elvégezé. A vadászati törvénynyel is egy sajátlagos és sok irányú kérdés, a királyi kisebb haszonvételek kérdése lön megmozdítva. — De épen azért , mert idáig már eljutottunk, egygyel több okunk van arra, hogy az ez irányú átalakulásnak végére is eljutni törekedjünk és pedig minél előbb. Azon sajátlagos jogviszony, mely kisebb királyi haszonvételek neve alatt ismeretes, még különösen négy irányban szükséges beható intézkedést. Az italmérési, a halászati, a malom és a vásárjog, amennyiben egyesek kizárólagos jogait képezik, sőt részben a rév és vámjogok is összeférhetlenek modern magánjogi rendszerünkkel, a jelenlegi iparjogi viszonyokkal, s átalában a társadalom közgazdászati helyzetével. Más részről azonban a ködös múltból eredeti gyakorlat félszegségei s a megváltozott jognézetek miatt, s szabatos törvények hiányában mind e részben feudális, részben ősiségi jogok gyakorlása, ellenőrzése s az örökös támadások ellenében megóvása az állami közigazgatás teendőit úgy a központban, mint a törvényhatóságokban óriási munkahalmazzal növeli. Megoldatlanok még azon kérdések s elintézetlenek azon jogviszonyok, melyek az udvartelkek és bérföldekből erednek. Szórványosan az ország minden megyéjében léteznek ezek, vannak vármegyék, hol a községek százait s a polgárok százezreit érdeklik e kérdések közelebbről. Az udvartelki és bérföldes viszony sok tekintetben rokon azon telepítvényi jogviszonynyal, melyet a törvényhozás oly hosszú vajúdás után is megoldani elengedhetetlennek tartott. Voltaképen alig van köztök más különbség, mint hogy a telepítvényesek egész községeket, a curialisták és censualisták pedig csak a községek egyes részeit képezik. Bir e különbség politikai súlylyal, de nem bír magánjogival. Ha intézkedtünk az egyiknél, intézkednünk kell a másiknál is. Mások ugyan a jogviszonyok, de a törvényhozás közbenszólására nem kevesebb ok van a határőrvidéki házközösségek s a törcsvári uradalmi községeknél. Utóbbira nézve a kormány már törvénynyel is utasítva van törvényjavaslat benyújtására. A határőrvidéki házközösségek gyökeres megszüntetése s a megszüntetés czélszerű módozatának megállapítása szintén égetően szükséges. Ha már a katonai szervezetet eltörlöttük, gondoskodnunk kell, hogy a félig nomád, félig patriarchális állapotnak is minél előbb vége legyen. Ennek nemcsak magánjogi, nemcsak nemzetgazdászati, hanem fontos politikai hordereje is leend. Azon vak nemzetiségi izgatás, mely a határőrvidéki részekben legutóbb lángra lobbant, mind inkább veszti a tért, ha a nép tapasztalja, hogy Magyarország az, mely a társadalmi élet legmélyebb szövetébe is elég hatalommal, jóakarattal, de gyorsasággal is bír belenyúlni. Hiszszük, sőt tudjuk is, hogy az itt említett kérdések tetemes része a kormány által A „Pesti Napló“ tárczája. Virchow a természettudományokról. Virchow a német természetvizsgálók nagygyűlésén e napokban egy nevezetes beszédet mondott, mely bejárja egész Európát. Virchowból e beszédben nemcsak a tudós, hanem a német chauvinista is szól, mint azt a beszédnek, Francziaország ellen intézett több helyen elárulja. A nagy zajt ütő beszédből ime egy kivonat. Virchow mindenekelőtt arra figyelmeztet,hogy jelenlegi előadása tulajdonképen folytatását képezi azon eszméknek, melyeket két megelőző gyűlésen kifejtett; első ízben közvetlenül a porosz osztrák háború előtt Hannoverben, hol a természettudományok állásáról szólott, a romanizmus által képviselt állameszmével szemben, másodízben közvetlenül a német-franczia hadjárat után Rostockban, hol a németek szellemi egységének alapjait a természetbúvár szempontjából igyekezett körvonalazni. Némi tekintetben büszkén mutathat arra, hogy a történelem mindkét esetben oly rövid idő alatt igazolta felfogását. Hannoverben tartott beszéde »részvért csinált Ausztriában,“ de már egy évvel később kezdték ott is megérteni, hogy „a romanismus volt a régi osztrák állam bukásának oka.« Rostockban tartott beszéde szintén kellemetlenül fogadtatott egyesek által, de alig egy év folyama alatt a birodalomban érvényre jutottak az egyházi törvények. Ma ugyanezen tárgyról fog értekezni, s mintegy elismerést lát ezen választási iránt a kormány képviselőjének az első ülésbe tartott beszédében. A kormány képviselője ugyanis nyíltan bevallotta, mily súlyt helyez a kormány a természettudományokra hasznuk miatt. Ez azonban nem elégséges. Ez idő szerint, midőn a társadalom régi oszlopai leromlottak, nagyobb befolyást kell a társadalomban a természettudományoknak biztosítani. Az emberiség erkölcsi neveltetése az európai társadalomban mindenütt az egyházra volt bízva, s úgylátszott, mintha csakugyan az egyház volna egyedül hivatva a tanításra. Hogy az egyház, mint a lelkiismeret őre, oly sokáig elismertetett, ez abban leli magyarázatát, mert jó korán felvette tanai közé a külső erkölcsiség azon parancsait, melyek az emberi művelődés legrégibb szakaiban határozott alakba öntettek, s így legbiztosabb alapjait képezték a későbbi traditióknak. A tízparancsolat, mely a zsidóság és kereszténység fejlődésének alapját képezte, azon alakban, melyben a legkorábbi cultur-korszak vallásából megmentetett, nagyban és egészben megfelelnek a külső erkölcsiség követelményeinek, melyek a társadalomra nézve észszerű cselekvőséget, a vonatkozások és viszonyok némi biztosságát eredményezték, de nagyon távol ma aadtak attól, hogy azon benső erkölcsiséget megalapítsák, mely az egyént azon lehetőséggel ruházza fel, hogy az öszszeütközések legbonyolódottabb eseteiben feltalálja magát. A csupán külső parancsok nem állapítanak meg átalános szabályt ily esetekre. A modern társadalom nehézségei a confliktusok összehalmozódásában állanak ; minél egyszerűbb a társadalom, annál egyszerűbb alakban nyilatkozik az erkölcs, mely hagyományok által fejlődik ki. Az európai társadalom a legegyenetlenebb uton halad; a lakosság nagy része oly állapotban él, mely nem igen különbözik az ókor rabszolgaságától. Ha valaki azon feladatról gondolkozik, mikép lehet ily egyenetlen alapokon nyugvó társadalom erkölcsi nevelését biztosítani, más eszközökről kell gondoskodnia, mint amelyek Délamerika egy néptörzsénél volnának alkalmazhatók. Az egyház átalában véve nem igen törekedett a népesség nagy tömegénél az erkölcs külső parancsán kívül egyebet biztosítani; nem gondolt az emberiség szabad, erkölcsi önállóságra képesítő nevelésével. Ez azon nagy vád, mely az egyházat éri. Hiszen kétségtelen az, hogy valamely nép kezdetleges állapotában oly moral-codex, mely egyik, vagy másik parancsban letéve van, teljesen elégséges és czéljának megfelel, de ha a társadalom fejlődni kezd, ha a cultúra előretör, ha az egyenetlenségek megszűnnek létezni, akkor csakhamar ellenmondások állanak elő azon régi alapelvnél fogva, melyet az újabb korban oly sokszor szoktak kifejezni e formulával: a tudás ellentéte a vallásnak. E harcz, ezen ellentét most másodízben kerekedett felül Németország speciális vallási fejlődésében. Szónok itt a tudás fájának dogmájára emlékeztet, mely az emberek elől elvonatott, s midőn végre hozzáférhetővé tétetett, rögtön beállott a bűn. Másodízben nyilvánvalóvá lett ezen ellentét, midőn a középkori cultura kiterjedésével a pápaság hierarchikus törekvéseiben korlátozva kezdé érezni magát. III. Incze, a nagy pápa volt az, ki 1215-ben először tiltotta meg Aristoteles természettudományi és bölcsészeti munkáinak tanítását, melyek pedig addig az egyházi nevelés lényeges alkatrészét képezték. Midőn a vakbuzgalom, s az eretnekség még a papokban is mindinkább kezdett terjedni, megtörtént a szakadás, s létrejöttek a dogmák a fejledező tudo- mány korlátozása czéljából. És ime, napjainkban annak vagyunk tanúi, hogy az államok kénytelenek az egyházak kezei közül mindazt kivenni, amit ezek nem eléggé tudtak kifejleszteni és igazgatni. Az államok végre belátták, hogy csupán a külső erkölcscodexekkel nem érik be, de másrészről nincs állam, mely az egyházi moral-codex helyébe egy kielégítő állami codexet helyezhetne, mert a törvényhozás nem haladhat soha annyira, hogy oly mérvben kövesse a művelődés fejlődését, amint az tényleg előhalad, annak időnkénti stádiumait megállapítsa s a megfelelő szabályokat alkossa. Ellenkezőleg a modern állam, még ott is, hol az állami öntudat legjobban ki van fejlődve, arra kényszerít, hogy ezen fejlődést létrehozhassa, hogy az egyénnek szabad tért engedjen , és azon mérvben, melyben az egyéni szabadság kiterjeszkedik, kell egyszersmind követelni azt is, hogy ezen egyéni kifejlődés erkölcsi törvények alapján a népben minél nagyobb tért foglaljon. Ezután szóló azon kérdésre tér át, vájjon a lelkiismeret eredeti tulajdon-e, mely az embernek adatott, s melyet úgyszólván kezelnie kell, vagy a fejlődés eredménye vagyis organikus fejleménynek tekintendő. Miután kimutatta, hogy sem absolut jó, sem absolut rész nem létezik, azon következtetésre jut, hogy a lelkiismeret az emberben neveltetik. Világosan és érdekesen fejtegető ezután az egyes emberi hajlamokat, a tolvajságot, melynek ösztöne mindenkiben megvan. A rész az emberi természetben minden esetre az ördög, melyről oly sokat beszéltek. A lopás vágyával, mely más létének körébe vág, kezdődik a bűnök egész sora; minden haladás, melyet a társadalom tesz, számos áldozatot igényel, nemcsak azokat, melyek önkénytelenül esnek áldozatul, hanem oly áldozatokat is, melyek czélzatosan keríttetnek az ember hatalmába. Az emberben az az ördögi, hogy nem élhet anélkül, hogy létét ne vásárolja meg más szerves lények föláldozásával. Az embereknek egymás elleni háborúja a roszindulat fejlődésében szükséges láncszem. Az emberiség eddig még nem jutott ezen stádiumon túl, mert a valódi erkölcs, nem az előírott, a benső erkölcs , nem a külső, még nem haladt annyira, hogy azt Európában a nyilvános élet alapjává tehetnék. Sőt e tekintetben inkább hátrafelé haladtunk. Negyven évi béke után sokan lehetetlennek tartották a háborút, most pedig kevesen lesznek, kik nem élnek azon meggyőződésben, hogy nyugati szomszédainkkal sok ideig csak a fegyveres béke alapján állhatunk. És miért? Azért, mert Francziaországban, a sok papi befolyás daczára, nincs törvénykönyv, mely az átalános emberszeretetet venné föl alapjául. E tekintetben haladás csak úgy érhető el, ha jobban alkalmazzuk a természettudományokat az iskolában, mert a természettudomány volt az, mely megtörte a két évezredes hagyományt is. Minden dolognál, mely összefüggésben van a lelkiismerettel, mindig azt kell vizsgálnunk, mennyiben származott az az igazság utáni vágyból. Az egyes emberre nézve kétféle igazság van: tárgyi és alanyi igazság. — Ha most felvesszük azon problémát, hogy jelenleg Francziaországban mindig új leányok lépnek fel, kik az isten anyját látják, akkor ez alanyi igazságon nyughatik. Azt nem lehet mindjárt állítani, hogy csalás. És ha egy érsek vizsgálatot rendel el, hogy azon leány valóban látta-e a szent szüzet, vagy csak hazudott, akkor még azon kérdés is forog fenn, hogy a leány valóban hiszi-e, hogy látta a szent szüzet. E hit valóságos belső tüneményen, vision alapulhat. A természetvizsgálók és orvosok nem tagadják, hogy léteznek visiok, de különbség van orvosi és egyházi visió közt. Amaz bensőleg megy végbe, amíg az egyház úgy veszi, hogy a visio nem az emberben, hanem rajta kívül esik meg, így például az elmebetegek sokat vélnek látni maguk előtt, ami bennük történik. Az érzéki csalódás az érzéki benyomás hamis értékesítéséből ered. Az ember, ha szelleme homályosodik, könnyen hiheti azt, hogy valami, ami benne alanyilag létezett, mint valóságos tárgy állott előtte. Ezen csalódás annál nagyobb, minél több egyén vesz benne részt. Az erkölcsi nevelés igen nagy haladást tenne, ha az emberek ezt belátnák. Ha tehát nem úgy vetnők fel a kérdést, hogy csalás forog-e fönn , vagy valóságos tárgy, hanem úgy, hogy az alanyi valóság fennforog-e, akkor sok nehézség kerültetnék el, sok gyermekes és balga képzelet, melyek nagy politikai nehézségeket támaszthatnak meg és még súlyos háborút is vonhatnak maguk után. Elég különös, hogy azt kell kérdeznünk, várjon a francziaországi bucsujárások csupa visionális vagy ívalis jelentőséggel bírnak-e? — Bajos azt megmagyarázni, hogy ily jelenség miképen megy végbe, hogy mikép láthat valaki valamit, ami nem létezik ; ehhez az emberi szervezetnek tüzetes ismerete szükséges, és még akkor sem lehetne e tüneményt kellőleg megmagyarázni. Hamis magyarázatok sok tekintetben meghamisították azon erkölcsi alapot, amelyen az emberek nézeteinek alapulniok kellene. Igen könnyen megmagyarázható, hogy például vasúton menve, csalódhatunk haladásunk iránya iránt, de az iránt mégis tisztába jöhetünk, hogy haladunk. E csalódás soká a föld és nap közti viszonynál alkalmaztatott, és az emberek erkölcsi fogalmaiban nagy zavarokat okozott; a földet a világ központjának, embert pedig az a világi fejlődés legmagasabb lényének tartották. E fogalomból igen fontos hittani elvek származtak. Mert ha az ember a legtökéletesebb lény, akkor magát tekinti a teremtés czéljának, és egészen másnak tartja magát, mint ha arról volna meggyőződve, hogy ő a fejlődés eredménye. Hogy ez mire vezet, azt hamar beláthatjuk, ha egy pillantást vetünk a régi népekre. A görögök már munkába vétetett s hogy nem egy van ezek között, melyre nézve az összeülendő országgyűlés elé már kész törvényjavaslat is fog terjesztetni. De mi nemcsak egyiknek, másiknak, hanem valamennyinek mielőbbi megoldását tartjuk szükségesnek. E nélkül maga a codificatió is alig egyéb jó akaratú ábrándnál. S az előmunkálatokra a kormánynak még van ideje. Budapest, sept. 26. (A néptanodai vallás oktatási kérdése a budapesti iskolatanács mai ülésében nagy érdekű vitára és határozatra adott alkalmat, melyekről alább olvasható tudósításunk értesít. A vitában részt vett Csengery Antal is, ki élesen bírálta a közkézen forgó kátékat. Minthogy a törvény, mely nem ismeri a teljes vallásszabadságot, a vallásoktatást köteles tantárgynak jelenti ki, az iskolatanács nagy dilemma előtt állt, melyből csak egy kerülőn szabadulhatott ki. A vita megérdemli összes tanférfiaink legmelegebb érdeklődését. (Grörög-katholikus seminariumok.) Azon magyar görög-kath. papnövendékek, kik eddig Bécsben hallgatták a tanfolyamot, a közoktatási miniszter intézkedése folytán, mint bécsi lapok írják, a bécsi papnöveldéből elhivattak, jövőre csak a galicziai egyházmegyék növendékei fognak ott tanulni. (Az amerikai pénzválság viszszahatása Európára máris egy hangosan szóló jelben nyilatkozik, az angol bank ugyanis tegnap 3-ról 4-re emelte fel a discontot. Ezen intézkedés egyenes és közvetett hatását megérzi majd valamennyi nagy piac,, de mert az angol bank kamathullámzása gyakran ismétlődik, a közfigyelem inkább azon okra irányul, a mely a disconto fölemelését előidézte s méltó érdeklődéssel kérdi: minő visszahatást gyakorland az amerikai válság a continensre s különösen a monarchiánk közgazdasági viszonyaira. A felelet úgy hiszszük,nem terjed ki valamenynyi esélyre, ha egyszerűen azon tekintetre szorítkozik, hogy minő közvetlen üzleti viszonyban áll a monarchia az éjszak-amerikai nagy piacokkal. Ezen szűk keretben a válasz mindenesetre megnyugtató lehet, mert végre is úgy Pest, mint Bécs parányi mértékben forgat amerikai állam- és vasúti papírokat, és azon néhány magyar vagy osztrák tőkepénzes, ki az észak-amerikai polgárháború vége felé az egyesült állam gondjait vette, oly nagy nyereséggel dicsekedhetik, hogy azon csekély hanyatlást, mely a napokban ezen értékeknél észlelhető, könnyű lélekkel fogja elviselni. A crisis mostani jellege szerint nincs is miért nagy visszehatástól tartani, de ki mondhatná előre, hogy nem fog-e a válság, daczára a washingtoni kormány minden erőlködésének, az 1857-iki pusztítás mérvéig elharapózni ? Eddigelég crisis vasúti válságnak tekinthető. A Jay Cooke and Co, ez ég, valamint Fisk and Hath, amelyek a válság első áldozatai, nagy ujjabb vasutak finanszírozásával voltak megterhelve. Az első ezég ugyanis az éjszaki Pacific vasút tőkéjének beszerzésére vállalkozott, csalatkozott azonban számításaiban, mert sem otthon sem Európában nem volt képes a részvényeket elhelyezni, a maga erejéből pedig nem győzte többé tőkével a nagy mérvű építkezéseket. A Joy Cooke ház fizetési képtelensége szinte bukásba sodorta a hasonnevű, de a new-yorki házzal csak laza összeköttetésben álló londoni bankházat. Ez előrelátva a rohamot, melyiket hitelezői megtámadni fogják, elégséges pénzfedezetet szerzett és mire a közönség a félreértés tudomására jutott, kilábadt a válságból. Az első nemzeti bank, valamint azon tizennégy ház, amely fizetéseit az első napokban fölfüggesztette, szintén a Cooke céggel való solidaritása által jutott zavarba. Fokozta a rémületet, melyet e bukások fölkeltettek, az általánosan elterjedt hír, hogy száz dolláros kincstári jegyek nagy számmal vannak forgalomban. Az Union Trust Companynak, amely szintén felfüggeszté fizetéseit, vasúti s tálirdai részvényekre adott nagy előlegei merítették ki erejét; ugyanezen sors érte a Mechanics banking association, és Continental bankot. A válság sokas kiterjedése iránt egyre változnak a hírek, a szerint a mint a kincstár közbenjárása, majd meg néhány megátalkodott üzér, ki aranyban speculál, tőzsdecsoport kerekedik fölül. A kincstár nagy mérvben vásárol kész aranyon államkötvényeket, hogy ekként némileg fékezze az arany drágítására irányzott mozgalmat, és hogy készpénz jutván a piaczra, a papírértékek, különösen a vasúti részvények keresletre találjanak. A hírhedt Goldclique azonban nem válogat az eszközökben egyre fölszökteti az aranyagrót és lenyomja a vasúti papírok értékét. Na a válság az itt jelzett körre szorítkozik, akkor nem fogja az egyesült államokat kereskedelmi válság sújtani, s Európa elszigeteltnek tekintheti magát az óceánon túli pénzügyi csapásoktól. Egyelőre még előny is hárulhat Európára az amerikai válságból, mert elégséges készpénz előteremtése végett olcsóbban fogják Európára vetni a gabonát, a minthogy tényleg a crisis kitörése óta először Londonban az amerikai s nyomában a többi gabna egyre csökken árában. De ha a deroute nagy mérvű kereskedelmi válsággá fajulna, akkor — attól tartunk — a continensre és mi magunkra is érzékeny súlylyal nehezedhetik annak visszahatása. London és Frankfurt meglehetősen saturálva vannak amerikai ipari értékekkel és ha a nevezett nagy piacok veszteségek által megbénulnak vállalkozásukban, akkor egy netalán közelebb elhelyezendő új magyar kölcsön mindenesetre aránylag kedvezőtlen hangulattal találkoznék. Ennyiben érintenek bennünket is az amerikai események, de bízunk abban, hogy a szükségessé válandó kölcsön kibocsátásával nyugodtan bevárhatjuk a pénzügyi vihar lecsillapulását. A fővárosi választások. Holnap (szombaton) és holnapután (vasárnapon) gyakorolják a főváros polgárai egyik legszebb és leghatékonyabb alkotmányos jogukat: megválasztják az önkormányzati testület, az egyesített főváros képviseletét. A legutóbbi napokban több felől igyekeztek megkeseríteni e fontos alkotmányos jog gyakorlatát. Egy kis ellenzéki töredék, mely szélsőbali vezérlet alatt áll, nem nézhette békében, hogy e választás ténye körül a legtöbb kerületben a jobb és balközép egyetért s azt határozta, hogy utánozza a csehek politikáját: nem szavaz. Akadtak deákpárti frondeurök is, kiknek ambitiója nem engedte meg azt, hogy a nagy bizottmány kijelölésében megnyugodjanak és az utolsó pillanatban külön névsorral állanak elő. Meg vagyunk győződve, hogy a választók nagy zömét ez nem fogja tévútra vezetni. És ne is vezesse A fővárosi választók nagy többsége azon névsorozatra fog szavazni, melyet a választók bizalma által alakított nagy bizottmányok megalkottak s ha így jár el, ez által teszi a legjobb szolgálatot a közügy, a főváros előhaladásának. A választók tájékoztatására ismételjük a választás adására vonatkozó hirdetményt. A budapesti igazoló választmány közhírré teszi, miként a budapesti bizottsági tagok választására 1. évi September 27. és 28 napjait reggeli 8 órától esti 8 óráig tűzte ki, a választás iránt pedig következőleg intézkedett : I. kerület. Választási helyisége, a budai városház tanácsterme. E kerület választói szavaznak az összes választók sorából 25 rendes bsz. tagra. Ezen kerületre esni fog még 6 pótbizottsági tag , a legtöbb adófizetők sorából és pedig egyszerre amazokkal 20 rendes és 50 pótbizottsági tagra. Szavazatszedő küldöttsége : Elnök : Iványi Mihály. Alelnök : Lebb Károly. Rendes tagok : Szelestey Géza, Osztoics Miklós. Póttagok : Szuper László Magyarevics Jeremiás. II. kerület. Választási helyisége a vízivárosi községház. E kerület választói szavaznak : Az összes választók sorából 21 rendes biz. tagra. Ezen kerületre esni fog még 5 pótbizottsági tag, a legtöbb adófizetők sorából és pedig egyszerre amazokkal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra. Szavazatszedő küldöttségek* Elnök : Stangl János. Alelnök: Weninger Ferencz. Rendes tagok: Zehetner Mihály, Beer Berthold. Póttagok : Prokesch Antal, Klemm Antal. III. kerület. Választási helyisége az óbudai városház tanácsterme. E kerület választói szavaznak : az összes választók sorából 20 rendes biz. tagra. Ezen kerületre esni fog még 0 pótbizottsági tag: a legtöbb adót fizetők sorából és pedig egyszerre amazokkal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra. Szavazatszedő küldöttsége : Elnök : Prohászka András. Alelnök : Högl József. Rendes tagok : Pázmán József, Kameter Antal. Póttagok : Brunner Rezső, Derer Ferencz. IV. kerület. Választási helyisége a pető városház tanácsterme.E kerület választói szavaznak: az összes választók sorából 28 rendes bizottsági tagra. Ezen kerületre esni fog még 7 pótbizottsági tag, a legtöbb adót fizetők sorából és pedig egyszerre amazokkal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra. — Szavazatszedő küldöttsége : Elnök : Kléh István. Alelnök : Staffenberger István. Rendes tagok: Forgó István, Pergel Ignácz. Póttagok : Morlin I., Becker Károly. V. Kerület. Választási helyisége a vigadó étterme.E kerület választói szavaznak: az összes választók sorából 22 rendes bizottsági tagra. Ezen kerületre esni fog még 6 pótbizottsági tag, a legtöbb adót fizetők sorából és pedig egyszerre amazokkal 200 rendes és 50 pótbizotsági tagra. Szavazatszedő küldöttsége: Elnök: Haris Sidor. Alelnök : Preuszner József. Rendes tagok: Reich Armin, Giesriegl Károly. Póttagok : Deutch Samu, Luczenbacher János. VI. kerület. Választási helyisége, a terézvárosi elemi iskola épülete (a templom mellett.) E kerület választói szavaznak : az összes választók sorából 20 rendes bizottsági tagra. Ezen kerületre esni fog négy pótbizottsági tag, a legtöbb adót fizetők sorából és pedig egyszerre amazokkal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra.Szavazatszedő küldöttsége: Elnök: Balassa István. Alelnök: Fuchs Ignácz.Rendes tagok : Dobos F., Rózsay J. Póttagok: Mérő János, Zwack József. VII. Kerület. Választási helyisége, a lövölde épület. E kerület választói szavaznak: az öszszes választók sorából 20 rendes bizottsági tagra. — Ezen kerületre esni fog még 5 pótbizottsági tag, a legtöbb adót fizetők sorából és pedig egyszerre amazokkal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra. Szavazatszedő küldöttsége : Elnök : Schweiger Adolf. Alelnök : Schimmer György. Rendes tagok: Schön József, Hirsch Sebestyén. Póttagok: Schaffer Antal, Hercz László. VIII. kerület. Választási helyiség a lovarda épület. E kerület választói szavaznak: az összes választók sorából 24 rendes bizottsági tagra. Ezen kerületre esni fog még 6 pótbizottsági tag, a legtöbb adót fizetők sorából és pedig egyszerre amazokkal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra. Szavazatszedő küldöttsége: Elnök: Szentkirályi Mór. Alt elnök: Molnár Endre. Rendes tagok: Auspiez Róbert, Nagy István. Póttagok : Radocsay Lajos, Szalay István. IX. kerület.Választási helyisége a Köztelek épület. E kerület választói szavaznak: az összes választók sorából 20 rendes bsz. tagra. Ezen kerületre esni fog még 5 pótbizottsági tag, a legtöbb adófizetők sorából és pedig egyszerre amazokkal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra. Szavazatszedő küldöttsége: Elnök: Nasztl Mór. Alelnök: Markus Ignácz. Reales tagok: Dr. Glück Ignácz, Hirsch Mihály. Póttagok: Boldog Lajos, Dobronyi János. A szavazás iránt figyelmeztetnek a választók a törvények következő rendeletére: 1. A szavazás két napig tart, reggeli nyolc órakor nyittatik meg.