Pesti Napló, 1873. szeptember (24. évfolyam, 200-224. szám)

1873-09-27 / 222. szám

m. Bwaape^f Szombat, frontember 27. 187^1. »f* ewi ColyaggE, Szerkesztési iroda, Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézi­átok nem adatnak vissza. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . . 12 » —. » Az esti kiadás postai kv 18 Elküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 ftfrint. Az előfizetés az év folytán * minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mintelőfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok­ tere, Athenaeum-épület küldendők. Métszetén „PESTI NAPLÓ “-ra. Azon olvasóinkat, kiknek meg­rendelése sept. végén lejár, figyelmeztetjük előfizetésük minél előbbi megújítására, hogy a lap megküldésében fennakadás ne tör­ténjék. Előfizetési árak: Egész évre . , 24 frt. Félévre . . . 12 „ Negyedévre . . 6 „ ■ igr Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló" kiadó - hivatalának (Athenaeum, fe­­rencziek tere 7. sz. a.) küldendő, a „P. Kiplé" szerkesztő- és* kiadó-hivatala. Budapest sept. 26 Mindinkább közeledünk az időponthoz, melyben az országgyűlés ismét­­összeülni fog s melyben a törvényhozás tagjai ismét elkez­dik a munkát, melynek feladata az államélet összes szerveinek beható reformja leend s melynek épen azért, hogy feladatát megold­hassa, hosszúnak, kitartónak s lelkiismeretes­nek kell lenni. Hosszú sora a megoldásra vá­ró kérdéseknek teljesen készen és teljesen ki­merítve áll a képviselőház asztalán, nem egy kérdés rövid időn éretten fog odajutni, olyan is van, melynek egyes részleteihez még a közvélemény hozzászólása is felette c­élszerű sőt szükséges leend. A kérdéseknek sorrendje, fontosságuk­nak fokozata, a nemzetéletre irányuló befo­lyásuk mérve fölött nem vitatkozunk. Talán el sem tudnók dönteni, melyik volna sürgő­sebb : a bank ügy-e, az adórendszer gyökeres reformja-e, a közigazgatás átalakítása-e vagy talán az igazságügyi reformok befejezése, alaki és anyagi törvénykönyvek készítése vagy a választási törvény s a felsőház kor­szerű átalakítása? Egyik olyan fontos, mint másik és csak ha az óriási sorozaton végig gondolunk, akkor jut eszünkbe, hogy a mi scrupulosus törvényhozásunk mennyire keve­set s mennyire nem sokat képes elvé­gezni egy-egy ülésszak hosszú tartama alatt. Van az említetteken kívül még egy ügy, mely a sürgős kérdéseknek ezen sorozatához tartozik s melynek mielőbbi elintézése nem­csak a nemzeti érdekek körébe, hanem egy­úttal a nemzeti becsületre is tartozik. Értjük a rég letűnt ősiségi és hűbéri rendszer még fönálló maradványainak lehető gyors eltörlé­sét s illetőleg a mai modern jogviszonyokhoz lehető czélszerű átalakítását. Annyival szük­sége­tebb ez, mert a­mig azon jogviszonyok, melyek lényegüknél fogva ősiségiek és hűbé­riek egyszersmind, fönállanak, a modern jog­alapon áló igazságügyi reformok elvszerü be­fejezése a lehetetlenséggel határos s a köz­­igazgatás is még mindig sok irányban van szükségtelenül túlterhelve." A szőlő dézsma eltörlésével s a dézsma­­váltság módjának szabályozásával, a tisztán úrbéri és ezzel rokon természetű jogviszo­nyok rendezésével, mely igy a régi Magyar­­országra mint a régi Erdélyre kiterjesztetett, az irtványföldeken származott, birtokviszo­nyok végleges elintézésével már a mult s a telepitvényi törvénynyel már a most folyó or­­szággyűlés e téren a munka súlyát és nehe­zét elvégezé. A vadászati törvénynyel is egy sajátlagos és sok irányú kérdés, a ki­rályi kisebb haszonvételek kérdése lön megmozdítva. — De épen azért , mert idáig már eljutottunk, egygyel több okunk van arra, hogy az ez irányú átalakulásnak végére is eljutni törekedjünk és pedig minél előbb. Azon sajátlagos jogviszony, mely kisebb királyi haszonvételek neve alatt ismeretes, még különösen négy irányban szükséges be­ható intézkedést. Az italmérési, a halászati, a malom és a vásárjog, a­mennyiben egyesek kizárólagos jogait képezik, sőt részben a rév és vámjogok is összeférhetlenek modern ma­gánjogi rendszerünkkel, a jelenlegi iparjogi viszonyokkal, s átalában a társadalom köz­­gazdászati helyzetével. Más részről azonban a ködös múltból eredeti gyakorlat félszegsé­­gei s a megváltozott jognézetek miatt, s sza­batos törvények hiányában mind e részben feudális, részben ősiségi jogok gyakorlása, ellenőrzése s az örökös támadások ellenében megóvása az állami közigazgatás teendőit úgy a központban, mint a törvényhatóságokban óriási munkahalmazzal növeli. Megoldatlanok még azon kérdések s el­intézetlenek azon jogviszonyok, melyek az udvartelkek és bérföldekből erednek. Szórvá­nyosan az ország minden megyéjében létez­nek ezek, vannak vármegyék, hol a községek százait s a polgárok százezreit érdeklik e kérdések közelebbről. Az udvartelki és bér­földes viszony sok tekintetben rokon azon telepítvényi jogviszonynyal, melyet a tör­vényhozás oly hosszú vajúdás után is meg­oldani elengedhetetlennek tartott. Voltaképen alig van köztök más különbség, mint hogy a telepítvényesek egész községeket, a curialis­­ták és censualisták pedig csak a községek egyes részeit képezik. Bir e különbség politi­kai súlylyal, de nem bír magánjogival. Ha intézkedtünk az egyiknél, intézkednünk kell a másiknál is. Mások ugyan a jogviszonyok, de a tör­vényhozás közbenszólására nem kevesebb ok van a határőrvidéki házközösségek s a törcs­­vári uradalmi községeknél. Utóbbira nézve a kormány már törvénynyel is utasítva van törvényjavaslat benyújtására. A határőrvidéki házközösségek gyökeres megszüntetése s a megszüntetés czélszerű mó­dozatának megállapítása szintén égetően szük­séges. Ha már a katonai szervezetet eltörlöt­­tük, gondoskodnunk kell, hogy a félig nomád, félig patriarchális állapotnak is minél előbb vége legyen. Ennek nemcsak magánjogi, nemcsak nemzetgazdászati, hanem fontos po­litikai hordereje is leend. Azon vak nemzeti­ségi izgatás, mely a határőrvidéki részekben legutóbb lángra lobbant, mind inkább veszti a tért, ha a nép tapasztalja, hogy Magyaror­szág az, mely a társadalmi élet legmélyebb szövetébe is elég hatalommal, jóakarattal, de gyorsasággal is bír belenyúlni. Hiszszük, sőt tudjuk is, hogy az itt em­lített kérdések tetemes része a kormány által A „Pesti Napló“ tárczája. Virchow a természettudományokról. Virchow a német természetvizsgálók nagygyű­lésén e napokban egy nevezetes beszédet mondott, mely bejárja egész Európát. Virchowból e beszédben nemcsak a tudós, hanem a német chauvinista is szól, mint azt a beszédnek, Francziaország ellen intézett több helyen elárulja. A nagy zajt ütő beszédből ime egy kivonat. Virchow mindenekelőtt arra figyelmeztet,­hogy jelenlegi előadása tulajdonképen folytatását képezi azon eszméknek, melyeket két megelőző gyűlésen kifejtett; első ízben közvetlenül a porosz osztrák háború előtt Hannoverben, hol a természettudomá­nyok állásáról szólott, a romanizmus által képviselt állameszmével szemben, másodízben közvetlenül a német-franczia hadjárat után Rostockban, hol a né­metek szellemi egységének alapjait a természetbú­vár szempontjából igyekezett körvonalazni. Némi tekintetben büszkén mutathat arra, hogy a történe­lem mindkét esetben oly rövid idő alatt igazolta fel­fogását. Hannoverben tartott beszéde »rész­vért csi­nált Ausztriában,“ de már egy évvel később kezd­ték ott is megérteni, hogy „a romanismus volt a régi osztrák állam buká­sának oka.« Rostockban tartott beszéde szin­tén kellemetlenül fogadtatott egyesek által, de alig egy év folyama alatt a birodalomban érvényre ju­tottak az egyházi törvények. Ma ugyanezen tárgy­ról fog értekezni, s mintegy elismerést lát ezen vá­lasztási iránt a kormány képviselőjének az első ülésb­e tartott beszédében. A kormány képviselője ugyanis nyíltan beval­lotta, mily súlyt helyez a kormány a természettu­dományokra hasznuk miatt. Ez azonban nem elég­séges. Ez idő szerint, midőn a társadalom régi osz­lopai leromlottak, nagyobb befolyást kell a társada­lomban a természettudományoknak biztosítani. Az embe­ri­ség erkölcsi neveltetése az európai társada­lomban mindenütt az egyházra volt bízva, s úgy­látszott, mintha csakugyan az egyház volna egyedül hivatva a tanításra. Hogy az egyház, mint a lelkiis­meret őre, oly sokáig elismertetett, ez abban leli magyarázatát, mert jó korán felvette tanai közé a külső erkölcsiség azon parancsait, melyek az emberi művelődés legrégibb szakaiban határozott alakba öntettek, s így legbiztosabb alapjait képezték a ké­sőbbi traditióknak. A tízparancsolat, mely a zsidó­ság és kereszténység fejlődésének alapját képezte, azon alakban, melyben a legkorábbi cultur-korszak vallásából megmentetett, nagyban és egészben meg­felelnek a külső erkölcsiség követelményeinek, me­lyek a társadalomra nézve észszerű cselekvőséget, a vonatkozások és viszonyok némi biztosságát ered­ményezték, de nagyon távol ma a­adtak attól, hogy azon benső erkölcsiséget megalapítsák, mely az egyént azon lehetőséggel ruházza fel, hogy az ösz­­szeütközések legbonyolódottabb eseteiben feltalálja magát. A csupán külső parancsok nem állapítanak meg átalános szabályt ily esetekre. A modern tár­sadalom nehézségei a confliktusok összehalmozó­­dásában állanak ; minél egyszerűbb a társadalom, an­nál egyszerűbb alakban nyilatkozik az erkölcs, mely hagyományok által fejlődik ki. Az európai társada­lom a legegyenetlenebb uton halad; a lakosság nagy része oly állapotban él, mely nem igen különbözik az ókor rabszolgaságától. Ha valaki azon feladatról gondolkozik, mikép lehet ily egyenetlen alapokon nyugvó társadalom erkölcsi nevelését biztosítani, más eszközökről kell gondoskodnia, mint a­melyek Délamerika egy néptörzsénél volnának alkalmazha­tók. Az egyház átalában véve nem igen törekedett a népesség nagy tömegénél az erkölcs külső parancsán kívül egyebet biztosítani; nem gondolt az emberiség szabad, erkölcsi önállóságra képesítő nevelésével. Ez azon nagy vád, mely az egyházat éri. Hiszen kétség­telen az, hogy valamely nép kezdetleges állapotában oly moral-codex, mely egyik, vagy másik parancs­ban letéve van, teljesen elégséges és czéljának meg­felel, de ha a társadalom fejlődni kezd, ha a cultúra előretör, ha az egyenetlenségek megszűnnek létezni, akkor csakhamar ellenmondások állanak elő azon régi alapelvnél fogva, melyet az újabb korban oly sokszor szoktak kifejezni e formulával: a tudás ellentéte a vallásnak. E harcz, ezen ellentét most másodízben kerekedett felül Németország speciális vallási fejlődésében. Szónok itt a tudás fájának dog­májára emlékeztet, mely az emberek elől el­vonatott, s midőn végre hozzáférhetővé tétetett, rögtön beállott a bűn. Másodízben nyilvánvalóvá lett ezen ellentét, midőn a középkori cultura kiterjedésével a pápaság hierarchikus törekvéseiben korlátozva kezdé érezni magát. III. Incze, a nagy pápa volt az, ki 1215-ben először tiltotta meg Aristoteles természettudományi és bölcsészeti munkáinak tanítását, melyek pedig addig az egyházi nevelés lényeges alkatrészét képez­ték. Midőn a vakbuzgalom, s az eretnekség még a papokban is mindinkább kezdett terjedni, megtörtént a szakadás, s létrejöttek a dogmák a fejledező tudo-­­ mány korlátozása czéljából. És ime, napjainkban annak vagyunk tanúi, hogy az államok kénytelenek az egyházak kezei közül mindazt kivenni, a­mit ezek nem eléggé tudtak kifejleszteni és igazgatni. Az álla­mok végre belátták, hogy csupán a külső erkölcs­­codexekkel nem érik be, de másrészről nincs állam, mely az egyházi moral-codex helyébe egy kielégítő állami codexet helyezhetne, mert a törvényhozás nem haladhat soha annyira, hogy oly mérvben kövesse a művelődés fejlődését, a­mint az tényleg előhalad, annak időnkénti stádiumait megállapítsa s a megfe­lelő szabályokat alkossa. Ellenkezőleg a modern állam, még ott is, hol az állami öntudat legjobban ki van fejlődve, arra kényszerít, hogy ezen fejlődést létrehozhassa, hogy az egyénnek szabad tért enged­jen , és azon mérvben, melyben az egyéni szabadság kiterjeszkedik, kell egyszersmind követelni azt is, hogy ezen egyéni kifejlődés erkölcsi törvények alap­ján a népben minél nagyobb tért foglaljon. Ezután szóló azon kérdésre tér át, váj­jon a lelkiismeret eredeti tulajdon-e, mely az embernek adatott, s melyet úgy­szólván kezelnie kell, vagy a fejlődés eredménye vagyis organikus fejleménynek tekintendő. Miután kimutatta, hogy sem absolut jó, sem absolut rész nem létezik, azon következtetésre jut, hogy a lelkiismeret az emberben neveltetik. Világosan és érdekesen fejtegető ezután az egyes emberi hajlamokat, a tolvajságot, melynek ösztöne mindenkiben megvan. A rész az emberi természetben minden esetre az ördög, mely­ről oly sokat beszéltek. A lopás vágyával, mely más létének körébe vág, kezdődik a bűnök egész sora; minden haladás, melyet a társadalom tesz, számos áldozatot igényel, nemcsak azokat, melyek önkény­­telenül esnek áldozatul, hanem oly áldozatokat is, melyek czélzatosan keríttetnek az ember hatalmába. Az emberben az az ördögi, hogy nem élhet a­nélkül, hogy létét ne vásárolja meg más szerves lények föl­­áldozásával. Az embereknek egymás elleni háborúja a rosz­indulat fejlődésében szükséges lánc­szem. Az emberiség eddig még nem jutott ezen stádiumon túl, mert a valódi erkölcs, nem az előírott, a benső er­kölcs , nem a külső,­­ még nem haladt annyira, hogy azt Európában a nyilvános élet alapjává tehet­­nék. Sőt e tekintetben inkább hátrafelé haladtunk. Negyven évi béke után sokan lehetetlennek tartot­ták a háborút, most pedig kevesen lesznek, kik nem élnek azon meggyőződésben, hogy nyugati szomszé­dainkkal sok ideig csak a fegyveres béke alapján állhatunk. És miért? Azért, mert Francziaországban, a sok papi befolyás daczára, nincs törvénykönyv, mely az átalános emberszeretetet venné föl alapjául. E tekintetben haladás csak úgy érhető el, ha jobban alkalmazzuk a természettudományokat az iskolában, mert a természettudomány volt az, mely megtörte a két évezredes hagyományt is. Minden dolognál, mely összefüggésben van a lelkiismerettel, mindig azt kell vizsgálnunk, mennyiben származott az az igazság utáni vágyból. Az egyes emberre nézve kétféle igazság van: tárgyi és alanyi igazság. — Ha most felvesszük azon problémát, hogy jelenleg Francziaországban mindig új leányok lépnek fel, kik az isten anyját látják, ak­kor ez alanyi igazságon nyughatik. Azt nem lehet mindjárt állítani, hogy csalás. És ha egy érsek vizs­gálatot rendel el, hogy azon leány valóban látta-e a szent szüzet, vagy csak hazudott, akkor még azon kérdés is forog fenn, hogy a leány valóban hiszi-e, hogy látta a szent szüzet. E hit valóságos belső tüne­ményen, vision alapulhat. A természetvizsgálók és orvosok nem tagadják, hogy léteznek visiok, de kü­lönbség van orvosi és egyházi visió közt. Amaz ben­­sőleg megy végbe, a­míg az egyház úgy veszi, hogy a visio nem az emberben, hanem rajta kívül esik meg, így például az elmebetegek sokat vélnek látni maguk előtt, ami bennük történik. Az érzéki csaló­dás az érzéki benyomás hamis értékesítéséből ered. Az ember, ha szelleme homályosodik, könnyen hi­heti azt, hogy valami, ami benne alanyilag létezett, mint valóságos tárgy állott előtte. Ezen csalódás an­nál nagyobb, minél több egyén vesz benne részt. Az erkölcsi nevelés igen nagy haladást tenne, ha az emberek ezt belátnák. Ha tehát nem úgy vetnők fel a kérdést, hogy csalás forog-e fönn , vagy valóságos tárgy, hanem úgy, hogy az alanyi valóság fennforog-e, akkor sok nehézség kerültetnék el, sok gyermekes és balga képzelet, melyek nagy politikai nehézségeket tá­maszthatnak meg és még súlyos háborút is vonhat­nak maguk után. Elég különös, hogy azt kell kér­deznünk, várjon a francziaországi bucsujárások csu­pa visionális vagy ívalis jelentőséggel bírnak-e? — Bajos azt megmagyarázni, hogy ily jelenség miké­pen megy végbe, hogy mikép láthat valaki valamit, ami nem létezik ; ehhez az emberi szervezetnek tü­zetes ismerete szükséges, és még akkor sem lehetne e tüneményt kellőleg megmagyarázni. Hamis ma­gyarázatok sok tekintetben meghamisították azon erkölcsi alapot, a­melyen az emberek nézeteinek alapulniok kellene. Igen könnyen megmagyarázható, hogy példá­ul vasúton menve, csalódhatunk haladásunk iránya iránt, de az iránt mégis tisztába jöhetünk, hogy ha­ladunk. E csalódás soká a föld és nap közti viszonynál alkalmaztatott, és az emberek erkölcsi fogalmaiban nagy zavarokat okozott; a földet a világ központjá­nak, embert pedig az a világi fejlődés legmagasabb lényének tartották. E fogalomból igen fontos hittani elvek származtak. Mert ha az ember a legtökélete­sebb lény, akkor magát tekinti a teremtés czéljának, és egészen másnak tartja magát, mint ha arról vol­na meggyőződve, hogy ő a fejlődés eredménye. Hogy ez mire vezet, azt hamar beláthatjuk, ha egy pillantást vetünk a régi népekre. A görögök már munkába vétetett s hogy nem egy van ezek között, melyre nézve az összeülendő or­szággyűlés elé már kész törvényjavaslat is fog terjesztetni. De mi nemcsak egyiknek, másiknak, hanem valamennyinek mielőbbi megoldását tartjuk szükségesnek. E nélkül maga a codificatió is alig egyéb jó akaratú ábrándnál. S az előmunkálatokra a kormány­nak még van ideje.­ Budapest, sept. 26. (A néptanodai v­allás oktatási kér­dése a budapesti iskolatanács mai ülésében nagy érdekű vitára és határozatra adott alkalmat, me­lyekről alább olvasható tudósításunk értesít. A vi­tában részt vett­­ Csengery Antal is, ki élesen bírálta a közkézen forgó kátékat. Minthogy a tör­vény, mely nem ismeri a teljes vallásszabadságot, a vallásoktatást köteles tantárgynak jelenti ki, az is­kolatanács nagy dilemma előtt állt, melyből csak egy kerülőn szabadulhatott ki. A vita megérdemli összes tanférfiaink legmelegebb érdeklődését. (Gr­ö­r­ö­g-k­atholikus seminariumok.) Azon magyar görög-kath. papnövendékek, kik eddig Bécsben hallgatták a tanfolyamot, a közoktatási mi­niszter intézkedése folytán, mint bécsi lapok írják, a bécsi papnöveldéből elhivattak, j­övőre csak a ga­­licziai egyházmegyék növendékei fognak ott tanulni. (Az amerikai pénzválság­ visz­­szahatása Európára már­is egy hangosan szóló jel­ben nyilatkozik, az angol bank ugyanis tegnap 3-ról 4-re emelte fel a discontot. E­zen intézkedés egyenes és közvetett hatását megérzi majd valamennyi nagy piac,, de mert az angol bank kamathullámzása gyak­ran ismétlődik, a közfigyelem inkább azon okra irá­nyul, a mely a disconto fölemelését előidézte s méltó érdeklődéssel kérdi: minő visszahatást gyakorland az amerikai válság a continensre s különösen a mon­archiánk közgazdasági viszonyaira. A felelet úgy hiszszük,nem terjed ki valameny­­nyi esélyre, ha egyszerűen azon tekintetre szorítko­zik, hogy minő közvetlen üzleti viszonyban áll a monarchia az éjszak-amerikai nagy piac­okkal. Ezen szűk keretben a válasz mindenesetre megnyug­tató lehet, mert végre is úgy Pest, mint Bécs pará­nyi mértékben forgat amerikai állam- és vasúti pa­pírokat, és azon néhány magyar vagy osztrák tőke­pénzes, ki az észak-amerikai polgárháború vége felé az egyesült állam gondjait vette, oly nagy nye­reséggel dicsekedhetik, hogy azon csekély hanyat­lást, mely a napokban ezen értékeknél észlelhető, könnyű lélekkel fogja elviselni. A crisis mostani jellege szerint nincs is miért nagy visszehatástól tartani, de ki mondhatná előre, hogy nem fog-e a válság, daczára a washingtoni kormány minden erőlködésének, az 1857-iki pusztí­tás mérvéig elharapózni ? Eddigelé­g crisis vasúti válságnak tekinthető. A Jay Cooke and Co, ez ég, valamint Fisk and Hath, a­melyek a válság első áldozatai, nagy ujjabb vasutak finanszírozásával voltak megterhelve. Az első ezég ugyanis az éjszaki Pacific vasút tőkéjének beszerzésére vállalkozott, csalatkozott azonban számításaiban, mert sem ott­hon sem Európában nem volt képes a részvényeket elhelyezni, a maga erejéből pedig nem győzte többé tőkével a nagy mérvű építkezéseket. A Joy Cooke ház fizetési képtelensége szinte bukásba sodorta a hasonnevű, de a new-yorki ház­zal csak laza összeköttetésben álló londoni bankhá­zat. Ez előrelátva a rohamot, melyiket hitelezői megtámadni fogják, elégséges pénzfedezetet szerzett és mire a közönség a félreértés tudomására jutott, kilábadt a válságból. Az első nemzeti bank, valamint azon tizennégy ház, a­mely fizetéseit az első napokban fölfüggesz­tette, szintén a Cooke c­éggel való solidaritása által jutott zavarba. Fokozta a rémületet, melyet e buká­sok fölkeltettek, az általánosan elterjedt hír, hogy száz dolláros kincstári jegyek nagy számmal van­nak forgalomban. Az Union Trust Companynak, a­mely szintén felfüggeszté fizetéseit, vasúti s tálirdai részvényekre adott nagy előlegei merítették ki erejét; ugyanezen sors érte a Mechanics banking association, és Conti­nental bankot. A válság soka­s kiterjedése iránt egyre változ­nak a hírek, a szerint a mint a kincstár közbenjá­rása, majd meg néhány megátalkodott üzér, ki aranyban speculál, tőzsdecsoport kerekedik fölül. A kincstár nagy mérvben vásárol kész aranyon állam­­kötvényeket, hogy ekként némileg fékezze az arany drágítására irányzott mozgalmat, és hogy kész­pénz jutván a piaczra, a papírértékek, különösen a vasúti részvények keresletre találjanak. A hírhedt Gold­­clique azonban nem válogat az eszközökben egyre fölszökteti az aranyagrót és lenyomja a vasúti pa­pírok értékét. N­­a a válság az itt jelzett körre szorítkozik, akkor nem fogja az egyesült államokat kereskedel­mi válság sújtani, s Európa elszigeteltnek tekintheti magát az óceánon túli pénzügyi csapásoktól. Egye­lőre még előny is hárulhat Európára az amerikai válságból, mert elégséges kész­pénz előteremtése végett olcsóbban fogják Európára vetni a gabo­nát, a minthogy tényleg a crisis kitörése óta először Londonban az amerikai s nyomában a többi gabna egyre csökken árában. De ha a deroute nagy mérvű kereskedelmi válsággá fajulna, akkor — attól tartunk — a conti­nensre és mi magunkra is érzékeny súlylyal nehe­zedhetik annak visszahatása. London és Frankfurt meglehetősen saturálva vannak amerikai ipari érté­kekkel és ha a nevezett nagy piac­ok veszteségek által megbénulnak vállalkozásukban, akkor egy ne­talán közelebb elhelyezendő új magyar kölcsön min­denesetre aránylag kedvezőtlen hangulattal talál­koznék. Ennyiben érintenek bennünket is az amerikai események, de bízunk abban, hogy a szükségessé válandó kölcsön kibocsátásával nyugodtan bevárhat­juk a pénzügyi vihar lecsillapulását. A fővárosi választások. Holnap (szombaton) és holnapután (va­sárnapon) gyakorolják a főváros polgárai egyik legszebb és leghatékonyabb alkotmá­nyos jogukat: megválasztják az önkormány­zati testület, az egyesített főváros képvisele­tét. A legutóbbi napokban több felől igye­keztek megkeseríteni e fontos alkotmányos jog gyakorlatát. Egy kis ellenzéki töredék, mely szélsőbali vezérlet alatt­ áll, nem néz­hette békében, hogy e választás ténye körül a legtöbb kerületben a jobb és balközép egyetért s azt határozta, hogy utánozza a csehek politikáját: nem szavaz. Akadtak deákpárti frondeurök is, kiknek ambitiója nem engedte meg azt, hogy a nagy bizott­mány kijelölésében megnyugodjanak és az utolsó pillanatban külön névsorral állanak elő. Meg vagyunk győződve, hogy a válasz­tók nagy zömét ez nem fogja tévútra vezetni. És ne is vezesse A fővárosi választók nagy többsége azon névsorozatra fog szavazni, me­lyet a választók bizalma által alakított nagy bizottmányok megalkottak s ha így jár el, ez által teszi a legjobb szolgálatot a közügy, a főváros előhaladásának. A választók tájékoztatására ismétel­jük a választás ad­ására vonatkozó hirdet­ményt. A budapesti igazoló választmány közhírré te­szi, miként a budapesti bizottsági tagok választására 1. évi September 27. és 28 napjait reggeli 8 órától esti 8 óráig tűzte­ ki,­­ a választás iránt pedig kö­vetkezőleg intézkedett : I. k­e­r­ü­l­e­t. Választási helyisége, a budai városház tanácsterme. E kerület választói szavaz­nak­­ az összes választók sorából 25 rendes bsz. tagra. Ezen kerületre esni fog még 6 pótbizottsági tag , a legtöbb adófizetők sorából és pedig egyszerre amazokkal 20­ rendes és 50 pótbizottsági tagra. Szavazatszedő küldöttsége : Elnök : Iványi Mihály. Alelnök : Leb­b Károly. Rendes tagok : Szelestey Géza, Osztoics Miklós. Póttagok : Szuper László Magyarevics Jeremiás. II. kerület. Választási helyisége a vízivá­rosi községház. E kerület választói szavaznak : Az összes választók sorából 21 rendes biz. tagra. Ezen kerületre esni fog még 5 pótbizottsági tag, a leg­több adófizetők sorából és pedig egyszerre amazok­kal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra. Szavazat­szedő küldöttsége­k* Elnök : Stangl János. Alelnök: Weninger Ferencz. Rendes tagok: Zehetner Mihály, Beer Berthold. Póttagok : Prokesch Antal, Klemm Antal. III. kerület. Választási helyisége az ó­bu­dai városház tanácsterme. E kerület választói sza­vaznak : az összes választók sorából 20 rendes biz. tagra. Ezen kerületre esni fog még 0 pótbizottsági tag: a legtöbb adót fizetők sorából és pedig egyszerre amazokkal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra. Szavazatszedő küldöttsége : Elnök : Prohászka And­rás. Alelnök : Högl József. Rendes tagok : Pázmán József, Kameter Antal. Póttagok : Brunner Rezső, Derer Ferencz. IV. kerület. Választási helyisége a pető városház tanácsterme.­E kerület választói szavaznak: az összes választók sorából 28 rendes bizottsági tagra. Ezen kerületre esni fog még 7 pótbizottsági tag, a legtöbb adót fize­tők sorából és pedig egyszerre ama­zokkal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra. — Szavazatszedő küldöttsége : Elnök : Kléh István. Al­elnök : Staffenberger István. Rendes tagok: Forgó István, Pergel­ Ignácz. Póttagok : Morlin I., Becker Károly. V. Kerület. Választási helyisége a viga­dó étterme.E kerület választói szavaznak: az összes választók sorából 22 rendes bizottsági tagra. Ezen kerületre esni fog még 6 pótbizottsági tag, a leg­több adót fizetők sorából és pedig egyszerre amazok­kal 200 rendes és 50 pótbizotsági tagra. Szavazat­szedő küldöttsége: Elnök: Haris Si­dor. Alelnök : Preuszner József. Rendes tagok: Reich Armin, Gies­­riegl Károly. Póttagok : Deutch Samu, Luczenbacher János. VI. kerület. Választási helyisége, a te­rézvárosi elemi iskola épülete (a templom mellett.) E kerület választói szavaznak : az összes választók so­rából 20 rendes bizottsági tagra. Ezen kerületre esni fog n­ég­y pótbizottsági tag, a legtöbb adót fizetők sorából és pedig egyszerre amazokkal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra.Szavazatszedő küldöttsége: Elnök: Balassa István. Alelnök: Fuchs Ignácz.Ren­des tagok : Dobos F., Rózsay J. Póttagok: Mérő Já­nos, Zwack József. VII. Kerület. Választási helyisége, a lö­völde épület. E kerület választói szavaznak: az ösz­­szes választók sorából 20 rendes bizottsági tagra. — Ezen kerületre esni fog még 5 pótbizottsági tag, a legtöbb adót fizetők sorából és pedig egyszerre ama­zokkal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra. Szava­­zatszedő küldöttsége : Elnök : Schweiger Adolf. Al­elnök : Schimmer György. Rendes tagok: Schön József, Hirsch Sebestyén. Póttagok: Schaffer Antal, Hercz László. VIII. kerület. Választási helyiség a lo­varda épület. E kerület választói szavaznak: az összes választók sorából 24 rendes bizottsági tagra. Ezen kerületre esni fog még 6 pótbizottsági tag, a legtöbb adót fizetők sorából és pedig egyszerre ama­zokkal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra. Szava­­zatszedő küldöttsége: Elnök: Szentkirályi Mór. Al­t elnök: Molnár Endre. Rendes tagok: Auspiez Ró­bert, Nagy István. Póttagok : Radocsay Lajos, Sza­­lay István. IX. k­e­r­ü­l­e­t.Választási helyisége a Közte­lek épület. E kerület választói szavaznak: az összes választók sorából 20 rendes bsz. tagra. Ezen kerület­re esni fog még 5 pótbizottsági tag, a legtöbb adó­fizetők sorából és pedig egyszerre amazokkal 200 rendes és 50 pótbizottsági tagra. Szavazatszedő kül­döttsége: Elnök: Nasztl Mór. Alelnök: Markus Ignácz. Re­ales tagok: Dr. Glück Ignácz, Hirsch Mihály. Póttagok: Boldog Lajos, Dobronyi János. A szavazás iránt figyelmeztetnek a választók a törvények következő rendeletére: 1. A szavazás két napig tart, reggeli nyolc­ órakor nyittatik meg.

Next