Pesti Napló, 1873. november (24. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-21 / 268. szám
gymnasiumoknál jobban kielégíthetnék. — Azonban másfelől a nemzet ezen része ma már nagyobb műveltséget is igényel, mint eddig, s innét a jelen mozgalomban midőn a reáliskolák számára nagyobb elismerést követelnek, egyszersmind azok tökéletesítését is kívánják. Ez a mozgalom mai jelleme. Ma már a küzdelem nem a reáliskolák létjogáért foly, mint hajdan, hanem a gymnasiumokkal való teljes egyenjogúságuk elismertetéséért. Tudva van, hogy pár év előtt Poroszországban a reáliskolákat fenntartó községek, és tanári testületeik oly erélylyel kérelmezték a kormánynál a reáliskolai növendékeknek az egyetemekre is a gymnasiumokéval egyenjogúan felvételét, hogy a minisztérium szükségesnek látta eziránt az összes egyetemek tanári testületeit megkérdezni. Az egyetemek nagy többsége még most tagadó választ adott ugyan, de egypár egyetem s némely facultas már is igennel felelt. Az ügy tárgyalás alatt van, s alig 12 napja zárt be Fáik miniszter egy szakértekezletet. Azonban gazdasági tanszakokra már is felvétetnek reáliskolai növendékek, így. p. o. Halléban a minapi ottlétem alatt már 240 (az egész létszámnak majd egy harmada) tanuló iratkozott be az egyetemen gazdászati szakra, kiknek nagy része reáliskolás. Szászországban egyelőre úgy oldatottmeg a kérdés, (mint tudomásomra némely dél - német és svájczi egyetemen is) hogy a 8 évi I-ső oszt. reáliskolát (hol a latin is köteles tárgy) végzett növendékek bizonyos tanpályákra rendes hallgatókat vehetők fel az egyetembe. A magyar miniszteri törvényjavaslatokban e kérdés iránt nincs határozott intézkedés. A főtanodai törvényjavaslat 19. §-a azt mondja, hogy a rendes hallgatók (t. i. az egyetemen) azok, kik az egyetemi tanulmányok hallgatására szükségelt előképzettséget középtanodai bizonyitványnyal igazolják« stb. — Miután e szükségelt előképzettség nincs közelebbről meghatározva, s itt csak középtanodai bizonyítvány kívántatik; s miután a középtanodai törvényjavaslat meg azt mondja (1. §.) hogy a középtanodák vagy gymnasiumok vagy reáliskolák , ebből az következnék, hogy a reáliskolai növendékek is feltétlenül felvétetnek rendes hallgatókat az egyetembe, amit a reáliskoláknak még a törvényjavaslat által ajánlott szerkezetében sem látnék czélosnak. Másfelől a középtanodai törvényjavaslat 1. §. azt mondja, hogy a gymnasiumok kiválóan az egyetemre, a reáliskolák a műegyetemre készítenek elő. Ennek meg az az értelme látszik lenni, hogy a gymnasiumok az egyetemre és a műegyetemre, a reálisok.Drák pedig csak a műegyetemre készíthetnek. Azonban kétlem, hogy a miniszter úr el akarná tiltani, hogy p. o. a kolozsvári egyetem term, tudom. stb. karába rendes hallgatóul felvétethessék reáliskolát végzett azon ifjú, ki magát középtanodai tanárrá akarja kiképezni mathematikai, vagy termőtudományi szakra. Szóval, e kérdésben határozottan kell mindkét törvényben intézkedni, s ezzel eleve tisztában kell lennünk, mert a reáliskolák rendezése is attól függ , mi czélra szervezzük őket ? Azt hiszem, arra nézve hogy reáliskolai növendékek az egyetemre felvehetők-e rendes tanulókat, új törvény alkotásánál a kérdés másként teendő fel, mint ahogy a porosz kormány az egyetemekhez intézte. Az egyetemek tagadó válaszaikat, eddig tett tapasztalataik alapján adják, s szemeik előtt az eddig létezett reáliskoláknak kellett lebegnie. Ezért nyilatkozataikból még nem következik az, hogy a reáliskolák nem tökéletesíthetők oda, hogy növendékeik az egyetemen legalább bizonyos tanszakokra a gymnasiumból jövőkkel egyenjogúan felvehetők legyenek. Felfogásom szerint az egész vitában a sajátképi kérdés 1-er az, hogy a reáliskolák egyáltalában organizálhatók-e úgy, hogy növendékeiket a főtanodai, s p. o. egyetemi tudományos tanulásra kellőleg képesítsék, s ha igen, miként ? 2-ér az, hogy valóban szükséges-e ez ? Nézzük először a második kérdést. Kezdetben a reáliskolák is gyakorlati életczéloknak szolgáló intézetek voltak s akartak lenni. Összehalmozták mindazon ismeretek s ügyességek tanítását, melyeket a polgári a társadalmi életre közvetlenül hasznosnak tartottak, s a realismus hívei ellenben kizárták mindazt, mit a gymnasiumban ideálisnak, s — mint akkor mondták — csak formális képzésnek tekintettek, (még az anyanyelvben való nyelvtanítást is elhanyagolták). így látjuk a múlt század reáliskoláinak tantárgyai között: a természeti s mathematikai tanulmányok s élő nyelvek mellett, a zenét, tánczot, lovaglást, vívást, katonai gyakorlatokat s egyszersmind rendőrséget, építészetet, közgazdaságot, pénzügyet stb.; később inkább csak a szorosabban polgári életre, iparos és kereskedelmi foglalkozásra, majd azután az iparos, kereskedelmi s technikai tanfolyamokra készítettek elő. Azonban amint szaporodtak és fejlettek bizonyos oly technikai munkakörök,melyek betöltéséhez nem csupán gyakorlati ismeretek és ügyességek kellettek, hanem tudományos belátás és gondolkodás, azon mérvben emelkedtek némely iparos cursusok s technikai iskolák tudományos intézetekké, s igy emelkedtek ki az ipariskolákból mind magasabb fokra a polytechnikumok, mely intézetek jobbjai ma már a tudományosságnak oly fokán állanak, mint maguk az egyetemek, bár ez nincs is még mindenütt (p. o. Észak-Németországon) elismerve. Jól tudom, hogy a régi egyetemek férfiai nálunk sem mindnyájan hajlandók az új testvért egyenjogú osztályú atyafinak elismerni, s a polytechnikumot egyszerűen felsőbb szakiskolának akarják tekintetni, hogy p. o. egy mérnöki vagy akár gépészmérnöki szakosztálynak a polytechnikumon kevésbé van tudományos alapja, mint a gyógyászati karnak az egyetemen, vagy ott felső mathematikai előadások kevésbé tudományosak,mint az egyetemen. Azután, nem nagy kárára volna-e az általában a közműveltségnek, ha a felsőbb technikai pályára lépő mindazon, ma már számos egyének, kik a polytechnikumon nyerik kiképeztetésüket, ott csak technikai szakképzettséget, nem pedig egyszersmind tudományos műveltséget nyernének ?! Minden tekintetben üdvös haladásnak tekintem, hogy egyetlen polytechnikumunkat az egyetemmel egyenrangú műegyetemmé emelte már k. Eötvös (rendeletileg is, meg törvényjavaslatában), s hogy ugyanezen értelemben intézkedik Trefort törv.javaslata is. Ámde a fődolog, hogy ez intézetünk e rangjának a valóságban is megfelelő igazi tudományos főtanoda legyen, az előadások s az egész tanítás tudományos mérvét illetőleg is. Azonban ennek első feltétele az, hogy a műegyetem a tudományos előadások felfogására, a tudományos munkásságba való bevezetésre képes tanulókat nyerjen a reáliskolából,s ne kényteleníttessék a tanár a tudományosság színvonaláról leszállni, s szabad vizsgálódás előadása helyett csak annak eredményeit magyarázgatni. Tehát ma már maga a műegyetem érdekéből is oly tudós középiskolává kell tenni a reáliskolát, mely képes az e nemű intézeteknek múlt czikkemben említett feladatát betölteni. Történetileg is úgy látjuk, hogy azon mérvben, amint a technikai tanintézetek tudományosokká lettek, iparkodtak a reáliskolában is, különösen Spielecke óta (s az ő törekvése folytán) a hasznossági telet felhagyni, s a gymnasiumi képzettséggel egyenértékű általános műveltséget adni növendékeiknek. Hasonlóul szükséges ez az egyetemek érdekéből is. Ma már a modern alapon való képzés jogosultsága annyira tagadhatatlan, s oly sokaknak kell ezt igénybe venniök, hogy az egyetem többé el nem zárható a reáliskola növendékei elől. A theológiai, szorosabb értelemben vett jogi, bölcsészeti, nyelvészeti s történeti tanszakoknak még nem kell elfogadniok a reáliskolát előkészítőül, az orvosi karnál ez még hosszabb idő kérdése lehet talán, de a bölcsészeti karban mathematikai s természettudományi tanfolyamokra, továbbá némely közgazdászai és gazdasági tanfolyamokra már most is fel kell venni a reáliskolai növendékeket. Ez esetben azután, ha a reáliskola nem nyújt elég alapot, vagy az ily tanulók nem hallgathatják kellő sikerrel az egyetemi előadásokat, vagy ha megszaporodnak, a tanárok szállnak le hozzájuk a tudomány magaslatáról, s az egyetem tudományos értéke csökken, mint erre már is megdöbbentő példákat láthatunk nemcsak Amerikában, de Németország némely egyetemein is. Vegyük e tárgynál még figyelembe a középtanodai tanárok képzésének rendkívül fontos érdekét, és gondoljuk meg, hogy magát a tudományos közműveltséget veszélyeztető utilitarianizmussal és materialismussal szemben felette szükséges, hogy a reáliskolai (és a gymnasiumokon alkalmazott physikai s mathematikai) tanárok is ne csupán physikusok és realisták, hanem mind középtanodai, mind főtanodai tanultságuknál fogva, valóban tudományos és általános műveltségű férfiak legyenek. Ennélfogva mind a műegyetem, mind az egyetem, mind a tanárképzés érdekéből igenis szükséges hogy a reáliskolák is oly tudós középiskolák legyenek, melyek a gymnasiumokkal lehetőleg egyenértékűen képesítik növendékeiket a főtanodai tudományos tanulásra. Én ezért, a dolgok jelen fejlettségén is, bár nem tökéletesen, de nagyon megközelítőleg elérhetőnek tartom, a többek között e négy feltétel alatt: 1-ör a reáliskola tanfolyama is legalább annyi ideig tartson mint a gymnasiumi, tehát 8 évig. Kértem ezt már 1869-ben, de akkor tanár-testületek kérelmére K. Eötvös egyelőre megelégedett 7 évvel. A múlt évi enqueteban ismét kértem, s hála Isten a törvényjavaslat is ezt rendeli. Bámulatomra ismét reáliskolai tanárok ellenzik, de tőlük sem olvastam egyetlen oly argumentumot is, mely azt bizonyítaná, hogy maga az oktatás érdekéből szükséges a 7 év. Ellenkezőleg, a reáliskolának még több időre volna szüksége, mint a gymnasiumnak, hogy ugyanannyi eredményt mutathasson fel. 2- er a reáliskolából zárassék ki az ismeretek alkalmazására vonatkozó minden szaktanítás; 3- or a tanítás menete s egész iránya a lehetőségig szabadíttassék meg a hasznossági elvtől, és már ennélfogva is 4- er a latin nyelv s irodalom kötelezőleg vetessék fel úgy, hogy az alsó 3 osztály a gymnásiuméval (melyben a görög a 4-dik vagy 5-dik osztályban kezdendő) egészen egyenlőn szerveztessék.*) Ez alkalommal csak a latin nyelvre, s a 3 alsó osztály közösségére vonatkozó kívánalmam indokolásául a következőket ajánlom figyelembe: sok okból üdvös volna, ha a gyermeknek nem 10, hanem 13—14 éves korában kellene elhatározni, hogy gymnasiumi vagy reál tanfolyamra menjen. Ekkor már tehetsége és hajlama is inkább megítélhető. — Különösen nagy előny volna ez oly helyeken, ahol közelében vagy csak gymnasium, vagy csak reáliskola van. És ez annál inkább eszközölhető, mert a természettani ismereteket úgy is csak későbbi években lehet nagyobb térben és sikerrel tanítani. Ily szervezet lehetősége, sőt czélszerűsége ellen akár paedagogiai akár didaktikai szempontból egyetlen nyomós érvet nem hallottamsem idehaza, sem külföldön. Idehaza legjelentékenyebb érvül azt hozták fel ellene, hogy ekkor vagy folytatni kell a latin nyelvet a reáliskolában végig, nagy a reáliskolásokra nézve kárba vész az első 3 évi latin tanulás. Erre nézve bátor vagyok határozottan tagadni hogy a 3 év alatt a latin nyelvtanulással szervezett grammatikai képesség a növendék műveltségében kárbaveszne. Sőt ez oly fontos, hogy több felsőleányiskolák kitűnő igazgatóját ismerek, kik tett tapasztalásaik után sem a történet, sem a természetiek tanítására nem alkalmaznak oly embert, kinek legalább latin grammatikai s némi irodalmi képzettsége nincs. Továbbá igen is folytatni kell a latin tanítást végig, a 4-ik osztálytól kezdve kisebb kiterjedésben, p. o. heti 4 órán. Szükséges ez, egy részről azért, mert a latin nyelv igen megkönyíti a modern nyelveknek főleg a francziának sőt az angol s németnek is, alapos tanítását, (pedig a reáliskolának az élőnyelveket sem úgy kell tanítani, mint a pinezérek s kapusok tanulják.) — másrészről mert az elmének a tudományos reflexiója kiképzését a modern nyelvek által eléggé nem pótolhatólag eszközli, s végre mert a növendék semmi közvetlen hasznát nem láthatván, vele egy ideális elem vitetik a reáliskolába be, melynek tantárgyai között ilyen, az irodalmon (s némileg a történeten) kívül, úgy is alig található. A kitűnő physiolog Ludwig, csak a minap mondá nekem, „higgye el a tudományokkal (a természettudományokat is ideértve) foglalkozásra való előkészítés czéljából a gymnasiumnak nagy előnye az, hogy növendékei 17 — 18 éves korukig nem tudják mi a kenyér Studium, az ismeretet önmagáért, ideális czélért, tanulják, s ezt legnagyobbrészt a classikai nyelveknek Birodalomnak köszönik.“ Lender óta (1766.) a gymnasiumi és reáliskolai irányok küzdelmeiben azon sajátságos fejlődési menetet látjuk, hogy mindegyik irány lehetőleg átveszi a másiktól épen azon tulajdonságait, melyeknél fogva kezdetben leginkább ellenkeztek. A gymnasiumok mind nagyobb tért engedtek kebelükben a természettani s mathemathikai ismereteknek, meg az élő nyelveknek, a reáliskolák is mindinkább fölvették azon tényezőket melyek a humanisticus általános műveltségre szükségesek, úgy hogy ma már köztük a különbség nem a formális meg materiális képzés, nem a humanismus és realismus, mert mindegyik ezt mind akarja, hanem az, hogy egyik a klassikus, másik a modern alapon törekszik oly általános s humanistikus műveltséget adni, mely a tudomány főtanodai tanulására képesítsen. Azonban a czél ezen elismert egy azonságánál fogva is meg van a két irány jogosultsága azért, mert egyik sem képes a másik előnyeit kellő mérvben egyesíteni magában. A gymnasiumban nem vehető fel annyi mathematikai s természettani stb. tananyag, mennyi némely felső tanpályára előismeretül kell, viszont a reáliskola nem volt képes a históriai s nyelvtani elemeket, s a gymnasium idealtását egészen felvenni s magában egy központot teremteni. — Ámde épen ez irányban kell a reáliskolákat a lehetőségig javítani. Múlt czikkemben említem, hogy a tudós közép*) Az ezen 4 pontban foglaltak alapján szükséges többi reformok a tanterv kidolgozásában és a tanításban érvényesítendő paedagogiai s didacticai feladatot képezvén, itt nem szólok róluk, tanodának a főtanodára az általános műveltség mellett, még részint pozitív előismeretek nyújtásával, részint az elmének a tudomány felfogására képesítésével kell növendékeit kiképezni. Ez utóbbi czélra különösen két képességet, vagy ha teszik működést kell az emberben kifejteni, t. i. a szemléletet, és a fogalmakban való elvontabb gondolkodást. Mind a kettő szükséges a természettudományoknak is tudományos felfogására és megértésére. Az eddigi reáliskola a főtanoda természettudományi és mathematikai tanfolyamaira a gymnasiumnál még előnyösebben képezhet, amennyiben e czélra kellő előismeretet többet ad, és a szemlélő képességet jobban kifejti; de növendékei határozottan hátrányban vannak (egyes kitűnőbb talentumokat nem számítva) az elvontabb fogalmi gondolkodásban s ezt nagy bajul bevallják a physikai tudományok úgy egyetemi mint műegyetemi tanárai. Mi ennek az oka ? Az, hogy a fogalmak elvont gondolkodással képezhetők, ez elvont gondolkodásra, a fogalmakban elmélkedésre eddigi tapasztalás szerint a nyelvi, (nemcsak grammatikai) s általában a classicai képzés bizonyult legsikeresebbnek, és az e czélra szükséges nyelvi képzés a modern nyelvekkel már azok szerkezeténél fogva sem eszközölhető eléggé. • Majdnem ez a legfontosabb ok, amiért mind a műegyetemi mind egyetemi tanodák érdekéből óhajtom, hogy a reáliskolásoknak legalább latin nyelvi s irodalmi képzettségük legyen, ha kisebb mérvű is mint a gymnasiumokéinak. Az élő nyelvek szükségét Németországon is érzik, de egyszersmind a classicaiak képző erejét is naponként inkább méltányolják fel annyira,hogy p. o. Szászországban 1874. tavaszától a latin nyelvet a népiskolai tanítóképezdékbe is beviszik. És mi a főtanodákra előkészítő reáliskolákba ne vinnénk be ? Igyekeztem személyes érintkezések útján is végére járni, miért ellenzi az orvosi facultások tanárainak többsége reáliskolások felvételét ? és általában 3 főokát adják maguk az orvosi karok kitűnőbb tudósai,ör azt, hogy az orvosi kar tárgyai magukban úgy is hamar materiális irányúvá teszik azt, kinek nincs több oldalú, s eszményibb műveltsége, (különösen tapasztalták ezt már a reáliskola növendékeinél) ennek elterjedését pedig mind a tudomány, mind a társadalom érdekéből károsnak látják; 2-or azt,hogy a reáliskola még nem szabadult meg utilitárius jellemétől ; s 3-or azt, hogy bár a tudás matériáját illetőleg elég ismeretet hoznak az orvosi tudományok megértésére, de rendesen, nincs elég képzettségük a tudományos felfogásra, s gondolkodásra. Várjon nem kell-e ezen hiányokat a reáliskolán kijavítanunk a leendő technikusok és tanárok érdekéből is? és a latin nyelvet illető javaslatom nem szolgál-e erre? Molnár Aladár: AUSZTRIA. A felirati vitából. A reichsrath képviselőháza tegnap folytatta a felirati vitát. Először dr. Herbst szólott s constatálta az alkotmánypárt egységét valamint a föderalisták egyenetlenségét. „Az alkotmánypárt ellenségei — mondta többek közt — két kategóriába sorolhatók: olyanok, kik vagy az egység vagy a szabadság ellenségei és olyanok, kik ellenségei az egységnek és a szabadságnak (derültség.) Ide számíthatók meg azok is, kik az alkotmány terén törekednek a föderalismusra. E pártot szétoszlatni: ez volt a feladat, melyet a kormány magának kitűzött és mely neki sikerült is. Az eredmény az, hogy az alkotmánypárt egységesebb mint valaha volt. Mert az egyes nézetek különfélesége és a czélok és feladatok egysége, ez jellemzi a párt egységes voltát; ott, ahol mindenki parancsszóra vallja nézetét, ott pártról szó sem lehet. (Tetszés.) Többé nem lehet egy kizárólag uralkodó német pártról szólni. Az alkotmánypárt, melynek szétdarabolását iparkodott egy előbbi kormány elérni, ma teljesen egységes. Az ellenzéket ellenben nem kell már szétmállasztani, kezdettől fogva szét volt az már szaggatva, mert egysége csak a negatívban rejlett. Az ellenzék egysége még a taktikában sem létezik, mert míg egyrészt az abstinentia politikáját követi, addig mások részt vesznek ugyan a szavazásban, de nem a vitában; dr. Ratslag pártja elismeri a vált reformot, a Dunajevski által képviselt párt ismét más nézeteket vall. Szóló elsősorban a cseh ellenzékkel foglalkozván, azt véli, hogy ez a legjelentékenyebb, mivel az általa képviselt nép úgy száma, mint ipari, gazdasági jelentékenysége, takarékossága, polgári erényei és tökéletes politikai szervezete által igen kiváló helyet foglal el. — De a csehek csak a negatívban egységesek ; valósággal a cseh párt két igen külön nemű elemből áll, olyanokból, kik azért ellenségei az egységnek, mert az szabadságot ad és olyanokból, kik a szabadságot és úgy óhajtják, mint az alkotmánypártiak; szóló azt hiszti, hogy a cseh nép józan része utóvégre be fogja látni az abszinentia politikájának czélszerűtlen voltát. Továbbá éles bírálat alá veszi a Hohenwart által tett nyilatkozatot; áttérve Ratslag beszédére, örömmel fogadja annak nyilatkozatát, miszerint ő elvtársaival együtt hozzá fog járulni az állam alaptörvények azon részeihez, melyek a szabadság megszilárdítását czélozzák, szónok védi a közvetlen választásokat és tiltakozik azon insinuatió ellen, mintha a szabadelvű párt az egyház ellensége volna; ezzel szemben utal azon elvre, hogy az államhatalom nem lehet függő semmi más hatalomtól. Beszédét így végzi: Az állam egységes alkotása előföltétele nemcsak hatalmas voltának, hanem annak is, hogy a jog és a szabadság terén a haladás érvényre emeltessék; a néptörzsek érdeke, mely legalább is oly nagyra becsülendő, mint a tartományoké, nem az által mozdíttatik elő, ha az egyes tartományok autonómiája kiterjesztetik, hanem a birodalmi képviselet egységes alkotása által. Ezért hangoztatjuk a feliratban kimondott eszmét, hogy egyesülni akarunk a császárral, egyesíteni az osztrák népeket egy hatalmas állammá a jog és szabadság szellemében. (Hosszas tetszés és taps balfelől és középen.) A felirati javaslat általánosságban elfogadtatván, elkezdődött a részletes tárgyalás. Ebben dr. Kronawetter radikális választási reformot sürgetett, és arra utalt,hogy a bukovinai nagybirtokosok két csoportot képeznek,melyek egyike — a nőket is beszámítva —■ tíz tagot számlál. Herbst erre azt válaszolá, hogy e csoport választói közt aligha lesznek nők, mert e választók a görög keleti consistorium tagjai. (Nagy derültség.) Kronawetter ezzel szemben constatálja, hogy a görög-keleti cserue tagjai házasságot is köthetnek. (Hosszas derültség.) H er b s t: E megjegyzés igen érdekes ugyan, de nem újul benne csak az a következtetés, hogy egy görög keleti pap, ha megnősül, ezáltal nőnemű személylyé válik. (Zajos derültség.) Azután a felirati javaslat hoszasabb eszmecsere után harmadik olvasásban végképen elfogadtatott. Különfélék. November 20. (Király és királyné őfelségeik) ma délben Gödre mentek és ott részt vettek a steeple chaseben ; onnét Gödöllőre tértek vissza. (A »Budapesti szemle“) hatodik, november-deczemberi száma megjelent s a következő érdekes tanulmányokat tartalmazza: I. Walter Scott. — Carlyle után Baráth Ferencztől. II. Bistrcci Vespasiano, Janus Pannoniusról és György kalocsai érsekről. — Pulszky Ferencztől. III. Az angol munkás osztály helyzete. — Szathmáry Györgytől. IV. Az általános mechanikai alapelveknek fejlődési története. I. — König Gyulától. V. Darien. — Egy lap Anglia történetéből Macaulay után Szász Károlytól VI. Költemények. — Elmerülök. Lévay J.-től A halász, Göthe balladája, Szász Károlytél. VII. Bécs és a világtárlat 1873-ban. I. — Finály Henriktől. VIII. Nemzeti színház. Szigligeti és újabb színművei. Gyulai Páltól. IX- Thierry Posthumus műve. A Revue des deux Mondes után fi. S. X. A régi zsidó világ és az egyéni szabadság eszméje. — Fresinger Lajostól. XI. Értesítő. — Richter H. M.: Die leitenden Ideen und der Fortschritt in Deutschland von 1860 bis 1870. B. Zs. — Matlekovics Sándor: A kereskedelem története. Gy. — E. Frischauf: Absolut Raumlehre nach Joh. Bólyai bearbeitet. G a. — Családi olcsó könyvtár. (A honvédelmi miniszter) a tölténynyitási osztályokat Pesten a gubacsi határon levő tölténytelepen egyesítette, hol a kilőtt töltényhüvelyek újonnan megtöltetnek, s a (vak) gyakorlási töltényeken kívül, teljes töltények is fognak készítetni. (Új könyvek.) Megjelentek : Aigner Lajos bizományában. Közgazdaságunk életfeltételei és a munkásosztályok főbb teendői. Irta Kubinyi Lajos. Ára 1 frt 20 kr., az Eggenbergerféle akadémiai könyvkereskedésben: „Aristoteles Nikomachoshoz czimzett Ethikája.“ Kiadja a magyar tud. Akadémia, fordította Haberern Jonathan. Ára 2 frt 60 kr. (Domahidy István és választói.) Nagy Károlyból mai kerettel a következő táviratot vettük : Az igazság érdekében kijelentjük, hogy Novák Gusztáv urnak a »M. Újság“ 265. számában foglalt azon tudósítása, mintha köztiszteletben álló képviselőnk, Domahidy István úr iránt bizalmatlanság szavaztatott volna — rágalom. Novák Gusztáv úr személyes gyűlöletből tett ugyan ily indítványt, de a nagy sokaság által még kihallgatásra sem méltattatott, miután említett képviselőnk pártkülönbség nélkül mindenkinél közbecsülésben áll. Pap Jáno városi jegyző, a nagy közönség nevében. (Vizgözfütés a múzeumban és az akadémiábn)A vallás- és közoktatási miniszter intézkedése folytán költségvetés dolgoztatott ki, melyből kitűnik, hogy a vizgözfütés a múzeum s az akadémia épületben egy harmaddal olcsóbb lenne a közönséges fasütésnél. Az erre szükségelt berendezés költségeit a tiz év alatt elérhető megtakarítások bőven fedezni fogják. (Öngyilkosság.) A kolozsvári kir. főharminczad hivatal szolgája a napokban pisztolylyal agyonlőtte magát. A golyó homlokán fúródott ágyába s jóllehet agya a lövés következtében szét esett a szerencsétlent még élve szállták a kórházba. Öngyilkosságának okául azt mondják, hogy egyik hivatalnok 700 frtra menő állami nyugtákat bízott kezére behajtás végett s menthetlen hanyagságból, csak hetek múlva vonta kérdőre őt a hozzá befolyt pénzek iránt. A súlyos anyagi viszonyok között élő ember a pénzből mintegy 500 frtot elköltött. Ennek folytán ellene a bűnvádi vizsgálat folyamatba tétetett. (A honvédségnél alkalmazandó kovácsok) kiképzésére a jászberényi központi tisztképző intézetben egyszersmind patkólé kovácsi tanfolyam szerveztetett, mely még ez évi decz. hóban fogja kezdetét venni; minélfogva a pesti állatgyógy-intézetben többé patkólé kovács növendékek a honvédségből nem fognak képeztetni. Az állatorvosi képeztetés azonban itt továbbra is fenntartatik. (Az Á 1 b r e c h t f ő h gut) szépítésére felsőbb rendelet folytán nagy gondot fognak fordítani ; tavaszra több építkezés is fog ott foganatba vétetni. (Megkisérlett öngyilkosság.) S . . . gépész neje, kinek az a gyöngéje volt, hogy sok pálinkát szokott elfogyasztani, a napokban öszszeveszett férjével és fel akarta magát akasztani, de szándéka meghiusittatott. (F a 1 b e 0 m 1 á s.) Ma éjjel a két nyul-utczában az »első magyar bőrgyár« raktárának fala a nagy készletek által gyakorolt nyomás folytán öszszeomlott. Az omladék félretakaritása után fog csak kitűnni, hogy emberélet nem esett-e áldozatul. (Népesedési mozgalom Pesten.) A pestvárosi statistikai hivatal heti kimutatása szerint nov. 9-től nov. 15-ig élve született 200 gyermek, elhalt 128 személy, a születések tehát 72 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szülöttek közt volt 125 törvényes, 75 törvénytelen , nemre nézve 94 fiú, 106 leány. Halva született 14 gyermek. A halottak közt volt 65 férfi, 63 nő, egy éven aluli gyermek 41. A halálesetekből esik : Belvárosra 5, Lipótvárosra 11, Terézvárosra 32, Józsefvárosra (Kőbánya nélkül) 23, Ferenczvárosra 28, Kőbányára 1, Kórházakra 28. A halált okozta : tüdőbaj 37 esetben, hagymáz 3 esetben, himlő 2 esetben, cholera 1 esetben, rángás 7 esetben, bélhurut 7 esetben, veleszületett gyengeség 7 esetben, vörheny 4 esetben. Helyi hírek. (A fővárosi bizottság) számos tagja ma értekezletet tartott, melyben abban állapodtak meg, hogy a közgyűlésen az fog indítványoztatni, miszerint a főváros őfelsége huszonötéves uralkodásának emlékünnepe alkalmából az árvaházban szegény árvaleányok számára 12 új helyet alapítson. (A főváros mai közgyűlésén) megejtett választás eredménye a következő: Kerületi orvosoknak megválasztottak : I. kerület (Tabán és vár) Loeblin Miksa. 210. II. kerület (vizi-város) Kocsis Alajos. 313. III. kerület (Újlak és Ól Buda) Tatay Adolf. 306. IV. kerület (belváros) Kresz Géza. 154. V. kerület (Lipótváros) Fromm Pál. 296. VI. kerület (éjszaki Terézváros belső része) Gurovits Tamás. 292. VII. kerület (keleti Terézváros belső része) Schmidt György. 276. VII. kerület (éjszaki Terézváros külső része) Boleman Gyula 187. IX. kerület (keleti Terézváros külső része) Apatitzky Sándor 243. X. kerület (Józsefváros belső része) Kelen József. 155. XI. kerület (Józsefváros külső része) Gergulits János 287. XII. kerület (Ferenczváros) Báthory István 312. XIII. kerület (Kőbánya) Kövér Gábor 277 szavazattal. (A fővárosi igazoló bizottság egy hirdetményben közzéteszi, hogy a kerületek esküdteiket f. hó 29-én és 30-án fogják választani. Bővebb értesítést a falragaszok adnak. (A fővárosi tanács mai alakulógyűlésén Kammermayer polgármester elnökölt, megnyitó beszédében azt hangsúlyozta, hogy a tisztviselői kar kötelessége a fővárosi bizottság bizalmának, buzgalom és ernyedetlenség által megfelelni ; kívánja ugyan a collegialitást a tisztviselők közt, de úgy, hogy az ne a kötelességszerű szigor rovására történjék; figyelmeztette tisztviselőtársait, hogy csakis a gyors és jó közigazgatással lehet a főváros érdekeit előmozdítani. A polgármester szavaira Gerlóczy alpolgármester válaszolt, hason értelemben szólva. Ezután a folyó ügyek intéztettek el, melyek közül megemlítjük a következőket. A főkönyvvivő utasíttatott, terjeszszen elő véleményt az iránt, mikép volnának az egyesített fővárosok összes pénztárai egy esztendőkj a közgyűlésnek erre nézve az fog javasoltatni, küldjön ki e tárgyban bizottságot. Az árva- és gyámügyek kezelése végett egy árva-és gyámügyi bizottság küldetett ki; ennek tagjai Kada alpolgármester, mint elnök, Kasenszky, Petrovics, Funk és Rupp tanácsnokok. Azon iparügyek elintézésével, melyek mint pl. a bérkocsik, hordárok, zálogházak, kéményseprők stb. az egész fővárosra kiterjednek, Matisz Pál az 5. kerület elöljárója bízatott meg. Végül pedig előterjesztés fog létetni a közgyűlésnek, hatalmazná fel a tanácsot arra, hogy a tisztújításnál kimaradt tisztviselőket a segédhivatalokban alkalmazhassa. (Ismét egy öngyilkos szökevény.) Káter György volt honvéd-huszár tegnap délelőtt édesanyja lakásán, épen midőn a katonai őrjárat al akarta fogni, pisztolylyal szivén lőtte magát. Hullája a kórházba szállíttatott. Egyleti hírek. (Az országos honvédegylet) választmánya a következőleg alakult meg: Elnök Gáspár András, alelnökök Földváry Albert-Szathmáry Mihály, főjegyző Kühnel Ignácz, választmányi tagok Bellagh Imre, Csiky Sándor, Degré Alajos, Dobos József, Döry János, Feleki Miklós, Hegedűs József, Horváth Elek, Ivánka Imre, Kiss Sándor, Kléhberg Károly, Krivácsy József, Komáromy Alajos, Majoros István, Matolay Ede, Mednyánszky Sándor, Menyhárd Antal, Nagy Jenő, Németh Albert, Németh János, Nizsalovszky Antal, Patay István, Petheő Vilmos, Sánta Péter, Sréter Lajos, Sebestény József, Stettner Tamás, Szénássy Sándor, Tassy Besz László, Várady Gábor. (Az orsz. kisdedvédő egyesü- 1 et) vasárnap, folyó hó 23-án d. e. 10 és fél órakor a megyeház nagytermében igen fontos tárgyban ülést tart. (Az országos magyar gazdasszony egylet) nov. 15-én tartott választmányi ülésében elhatároztatott, hogy az évi rendes kiállítás megnyitása január 18-án fog megtörténni; a nagy álarczos bál a redout termében pedig jan. 25 -én Hollán Ernőné elnöklete s e felkért bizottság rendezése mellett fog megtartatni, mikről a részletes tervrajz annak idejében köztudomásra fog hozatni. — A karácson és újévi ünnepek közeledtével, felkéretnek egyszersmind az árvák iránt kegyelettel viseltető emberbarátok, hogy bárminéven nevezendő adományaikkal az árvák öröméhez járulni szíveskedjenek. E czélra köszönetttel vétettek a következő adományok : Forinyák Gyuláné 10 frt, Röser Miklósné, Ivánka Imréné, Dobsa Samuné 5 — 5 frt, Hollán Ernőné 4 ft, Kármán Lajosné, Grün Jánosné 3—3 ft, Herzberg Sándorné, Máday Jánosné 2—2 ft, Sümeg Istvánné, Janich Józsefné, Jámay Gusztávné, Wirsbitzky Longinné, Kralovánszky Istvánné 1—1 ft és Landauer Edénétől 25 font mily-gyertya. Színház és művészet. (Dóczy) »Csókó czimü pályanyertes vígjátéka — mely legközelebb kerül színre a nemzeti színpadon — most hagyja el a sajtót. E mű igen díszes kiadásban jelenik meg s a »nemzeti színház“ kiadásában nem lesz kapható. Törvényszéki csarnok, Az á 1-Wesselényibünpere. 4-dik nap. (Folytatás esti lapunkhoz.) November 17. Vád 10t: Engem eléggé igazolnak okmányaim. Különben vannak még okmányaim, melyekkel majd több követelést fogok a család ellen indítani, de melyekkel most nem rendelkezhetem. Elnök: Lássa, ha ön megnevezné anyját, lehet, hogy ezáltal más fordulat adatnék a dolognak. Mondja meg ki az a G. T. B. Vádi. Csodálkozom e kérdés ismétlésén, hiszen már többször kijelentem, hogy azt nem mondom meg. (Nagy hangon, nagy deklamativval.) Erre a kebelre — méltóztassék ide nézni — esküszöm, hogy anyám nevét soha sem fogom fölfedezni. Elnök: Él-e még az a G. T. B ? Vád 1. Nem mondom meg. Elnök: Fölfedezte-e nevét valaki előtt ? Vádlott: Soha. Elnök: Következik a 9-ik bűntény. Elnök: Vádoltatik ön azzal, hogy a Wesselényiek ellen indított perében következő szövegű hamis esküt tette le. Fölolvastatik az eskü szövege. Elnök: így tette le ön az esküt ? Vádlott: Szórul szóra. Most is esküszöm (nagy kiabálással, égre tekintve declamál) atyám legszentebb hamvaira, hogy báró Wesselényi Miklósnak természetes fia vagyok. Elnök: Ne kiabáljon úgy, beszéljen természetes hangon. Vádi.: Természetes hang ez, tekintetes törvényszék, csak a felkesültség néha magasabbra emeli. Elnök: Ön elismerte, hogy a keresetlevél, melynek alapján önnek az eskü ítéltetett, hamis ? Vádlott: Nem egészen. Elnök: De azt is elismeri, hogy a perben nem említette ön meg, hogy azelőtt Balla volt ? Vádi.: Nem árulhattam el szüleim titkát. Következik a 10-dik bűntény. Elnök: Vádoltatik ön azzal, hogy Debreczenben elfogatása alkalmával gyilkossági kísérletet követett el. Beszélje el, hogy történt elfogatása? Vád 1 11: Tokajból megérkezvén a vasúton, egy omnibuszba ültem, a városháza előtt az omnibusz megállt, s két ember nekem rontott, megfogtak, én földhöz vágtam mindkettőt, azután menekültem, de a kaszinó előtt megálltam, ott körülvettek az emberek, és kezemben lefelé tartottam a pisztolyt, melyet az oda jövő biztosnak átadtam. Elnök: Ön az elfogó biztosra futás közben rácsattantotta a pisztolyt ? Vádló 11: Nem igaz. Elnök: És midőn önt elfogta mellének szegezte a pisztolyt. Vádlott: Ez egy szemtelen dicsvágyó hazugság. Elnök: Óvakodjék az ily kifejezésektől, milyenekkel művelt ember nem él. Vádlott: Olyan emberrel szemközt élhet, még egyszer mondom: szemtelen dicsvágyó hazugság. Elnök: S mert ismételte, megvonom öntől a szót s kivezettetik.