Pesti Napló, 1873. november (24. évfolyam, 252-276. szám)

1873-11-21 / 268. szám

gymnasiumoknál jobban kielégíthetnék. — Azonban másfelől a nemzet ezen része ma már nagyobb mű­veltséget is igényel, mint eddig, s innét a jelen moz­galomban midőn a reáliskolák számára nagyobb el­ismerést követelnek, egyszersmind azok tökéletesí­tését is kívánják. Ez a mozgalom mai jelleme. Ma már a küzdelem nem a reáliskolák létjogá­ért foly, mint hajdan, hanem a gymnasiumokkal való teljes egyenjogúságuk elismertetéséért. Tudva van, hogy pár év előtt Poroszországban a reáliskolákat fenntartó községek, és tanári testü­­leteik oly erélylyel kérelmezték a kormánynál a reál­iskolai növendékeknek az egyetemekre is a gymna­­siumokéval egyenjogúan felvételét, hogy a miniszté­rium szükségesnek látta eziránt az összes egyetemek tanári testületeit megkérdezni. Az egyetemek nagy többsége még most tagadó választ adott ugyan, de egypár egyetem s némely facultas már is igennel felelt. Az ügy tárgyalás alatt van, s alig 12 napja zárt be Fáik miniszter egy szakértekezletet. Azon­ban gazdasági tanszakokra már is felvétetnek reál­iskolai növendékek, így. p. o. Halléban a minapi ottlétem alatt már 240 (az egész létszámnak majd egy harmada) tanuló iratkozott be az egyetemen gazdászati szakra, kiknek nagy része reáliskolás. Szászországban egyelőre úgy oldatott­­meg a kérdés, (mint tudomásomra némely dél - német és svájczi egyetemen is) hogy a 8 évi I-ső oszt. reális­kolát (hol a latin is köteles tárgy) végzett növendé­kek bizonyos tanpályákra rendes hallgatókat vehe­tők fel az egyetembe. A magyar miniszteri törvényjavaslatokban e kérdés iránt nincs határozott intézkedés. A főtano­dai törvényjavaslat 19. §-a azt mondja, hogy a rendes hallgatók (t. i. az egyetemen) azok, kik az egyetemi tanulmányok hallgatására szükségelt elők­épze­ttséget középtanodai bizonyitványnyal igazolják« stb. — Miután e szükségelt előképzettség nincs kö­zelebbről meghatározva, s itt csak középtanodai bi­zonyítvány kívántatik; s miután a középtanodai törvényjavaslat meg azt mondja (1. §.) hogy a kö­zéptanodák vagy gymnasiumok vagy reáliskolák , ebből az következnék, hogy a reáliskolai növendé­kek is feltétlenül felvétetnek rendes hallgatókat az egyetembe, a­mit a reáliskoláknak még a törvény­­javaslat által ajánlott szerkezetében sem látnék czé­­losnak. Másfelől a középtanodai törvényjavaslat 1. §. azt mondja, hogy a gymnasiumok kiválóan az egye­temre, a reáliskolák a műegyetemre készítenek elő. Ennek meg az az értelme látszik lenni, hogy a gymna­siumok az egyetemre és a műegyetemre, a reálisok.D­­­rák pedig csak a műegyetemre készíthetnek. Azonban kétlem, hogy a miniszter úr el akarná tiltani, hogy p. o. a kolozsvári egyetem term, tu­dom. stb. karába rendes hallgatóul felvétethessék reáliskolát végzett azon ifjú, ki magát középtanodai tanárrá akarja kiképezni mathematikai, vagy termő­tudományi szakra. Szóval, e kérdésben határozottan kell mindkét törvényben intézkedni, s ezzel eleve tisztában kell lennünk, mert a reáliskolák rendezése is attól függ , mi czélra szervezzük őket ? Azt hiszem, arra nézve hogy reáliskolai nö­vendékek az egyetemre felvehetők-e rendes tanuló­kat, új törvény alkotásánál a kérdés másként teendő fel, mint a­hogy a porosz kormány az egyetemekhez intézte. Az egyetemek tagadó válaszaikat, eddig tett tapasztalataik alapján adják, s szemeik előtt az ed­dig létezett reáliskoláknak kellett lebegnie. Ezért nyilatkozataikból még nem következik az, hogy a reáliskolák nem tökéletesíthetők oda, hogy növendé­keik az egyetemen legalább bizonyos tanszakokra a gymnasiumból jövőkkel egyenjogúan felvehetők le­­gyenek. Felfogásom szerint az egész vitában a saját­képi kérdés 1-er az, hogy a reáliskolák egyáltalá­ban organizálhatók-e úgy, hogy növendékeiket a fő­­tanodai, s p. o. egyetemi tudományos tanulásra kel­lőleg képesítsék, s ha igen, miként ? 2-ér az, hogy valóban szükséges-e ez ? Nézzük először a második kérdést. Kezdetben a reáliskolák is gyakorlati életczé­­loknak szolgáló intézetek voltak s akartak lenni. Összehalmozták mind­azon ismeretek s ügyességek tanítását, melyeket a polgári a társadalmi életre közvetlenül hasznosnak tartottak, s a realismus hí­vei ellenben kizárták mindazt, mit a gymnasiumban ideálisnak, s — mint akkor mondták — csak for­mális képzésnek tekintettek, (még az anyanyelvben való nyelvtanítást is elhanyagolták). így látjuk a múlt század reáliskoláinak tantárgyai között: a ter­mészeti s mathematikai tanulmányok s élő nyelvek mellett, a zenét, tánczot, lovaglást, vívást, katonai gyakorlatokat s egyszersmind rendőrséget, építésze­tet, közgazdaságot, pénzügyet stb.; később inkább csak a szorosabban polgári életre, iparos és keres­kedelmi foglalkozásra, majd azután az iparos, keres­kedelmi s technikai tanfolyamokra készítettek elő. Azonban a­mint szaporodtak és fejlettek bizonyos oly technikai munkakörök,melyek betöltéséhez nem csu­pán gyakorlati ismeretek és ügyességek kellettek, hanem tudományos belátás és gondolkodás, azon mérvben emelkedtek némely iparos cursusok s tech­nikai iskolák tudományos intézetekké, s igy emel­kedtek ki az ipariskolákból mind magasabb fokra a polytechnikumok, mely intézetek jobbjai ma már a tudományosságnak oly fokán állanak, mint maguk az egyetemek, bár ez nincs is még mindenütt (p. o. Észak-Németországon) elismerve. Jól tudom, hogy a régi egyetemek férfiai ná­lunk sem mindnyájan hajlandók az új testvért egyenjogú osztályú atyafinak elismerni, s a poly­­technikumot egyszerűen felsőbb szakiskolának akar­ják tekintetni, hogy p. o. egy mérnöki vagy akár gépész­mérnöki szakosztálynak a poly­technikum­on kevésbé van tudományos alapja, mint a gyógyászati karnak az egyetemen, vagy ott felső mathematikai előadások kevésbé tudományosak,mint az egyetemen.­­ Azután, nem nagy kárára volna-e az általában a közműveltségnek, ha a felsőbb technikai pályára lépő mindazon, ma már számos egyének, kik a poly­­technikumon nyerik kiképeztetésüket, ott csak tech­nikai szakképzettséget, nem pedig egyszersmind tudományos műveltséget nyernének ?! Minden tekintetben üdvös haladásnak tekintem, hogy egyetlen polytechnikumunkat az egyetemmel egyenrangú műegyetemmé emelte már k. Eötvös (rendeletileg is, meg törvényjavaslatában), s hogy ugyanezen értelemben intézkedik Trefort törv.ja­vaslata is. Ámde a fődolog, hogy ez intézetünk e rangjának a valóságban is megfelelő igazi tudomá­nyos főtanoda legyen, az előadások s az egész tanítás tudományos mérvét illetőleg is.­­ Azonban ennek első feltétele az, hogy a műegyetem a tudományos előadások felfogására, a tudományos munkásságba való bevezetésre képes tanulókat nyerjen a reálisko­lából,s ne kényteleníttessék a tanár a tudományosság színvonaláról leszállni, s szabad vizsgálódás előadása helyett csak annak eredményeit magyarázgatni. Te­hát ma már maga a műegyetem érdekéből is oly tudós középiskolává kell tenni a reáliskolát, mely képes az e nemű intézeteknek múlt czikkemben em­lített feladatát betölteni. Történetileg is úgy látjuk, hogy azon mérvben, a­mint a technikai tanintézetek tudományosokká lettek, iparkodtak a reáliskolában is, különösen Spielecke óta (s az ő törekvése folytán) a hasznossági telet felhagyni, s a gymnasiumi képzettséggel egyenértékű általános mű­­vel­ts­éget adni növendé­keiknek. Hasonlóul szükséges ez az egyetemek érdeké­ből is. Ma már a modern alapon való képzés jogo­sultsága annyira tagadhatatlan, s oly sokaknak kell ezt igénybe venniök, hogy az egyetem többé el nem zárható a reáliskola növendékei elől. A theológiai, szorosabb értelemben vett jogi, bölcsészeti, nyelvészeti s történeti tanszakoknak még nem kell elfogadniok a reáliskolát előkészítőül, az orvosi karnál ez még hosszabb idő kérdése lehet talán, de a bölcsészeti karban mathematikai s természettudományi tanfolyamokra, továbbá némely közgazdászai és gazdasági tanfolyamokra már most is fel kell venni a reáliskolai növendékeket. Ez eset­ben azután, ha a reáliskola nem nyújt elég alapot, vagy az ily tanulók nem hallgathatják kellő sikerrel az egyetemi előadásokat, vagy ha megszaporodnak, a tanárok szállnak le hozzájuk a tudo­mány magas­latáról, s az egyetem tudományos értéke csökken, mint erre már is megdöbbentő példákat láthatunk nemcsak Amerikában, de Németország némely egyetemein is. Vegyük e tárgynál még figyelembe a középta­nodai tanárok képzésének rendkívül fontos érdekét, és gondoljuk meg, hogy magát a tudományos köz­műveltséget veszélyeztető utilitariani­zmussal és ma­­terialismussal szemben felette szükséges, hogy a reál­iskolai (és a gymnasiumokon alkalmazott physikai s mathematikai) tanárok is ne csupán physikusok és realisták, hanem mind középtanodai, mind főtano­­dai tanultságuknál fogva, valóban tudományos és általános műveltségű férfiak legyenek. Ennélfogva mind a műegyetem, mind az egye­tem, mind a tanárképzés érdekéből igenis szükséges hogy a reáliskolák is oly tudós középiskolák legye­nek, melyek a gymnasiumokkal lehetőleg egyenérté­kűen képesítik növendékeiket a főtan­odai tudományos tanulásra. Én e­­zért, a dolgok jelen fejlettségén is, bár nem tökéletesen, de nagyon megközelítőleg elérhető­nek tartom, a többek között e négy feltétel alatt: 1-ör a reáliskola tanfolyama is legalább annyi ideig tartson mint a gymnasiumi, tehát 8 évig. Kértem ezt már 1869-ben, de akkor tanár-testületek kérelmére K. Eötvös egyelőre megelégedett 7 évvel. A múlt évi enqueteban ismét kértem, s hála Isten a törvény­­javaslat is ezt rendeli. Bámulatomra ismét reálisko­lai tanárok ellenzik, de tőlük sem olvastam egyetlen oly argumentumot is, mely azt bizonyítaná, hogy maga az oktatás érdekéből szükséges a 7 év. Ellen­kezőleg, a reáliskolának még több időre volna szük­sége, mint a gymnasiumnak, hogy ugyanannyi ered­ményt mutathasson fel. 2- er a reáliskolából zárassék ki az ismeretek alkalmazására vonatkozó minden szaktanítás; 3- or a tanítás menete s egész iránya a lehető­ségig szabadíttassék meg a hasznossági elvtől, és már ennélfogva is 4- er a latin nyelv s irodalom kötelezőleg vetes­sék fel úgy, hogy az alsó 3 osztály a gymnásiumé­­val (melyben a görög a 4-dik vagy 5-dik osztályban kezdendő­) egészen egyenlőn szerveztessék.*) Ez alkalommal csak a latin nyelvre, s a 3 alsó osztály közösségére vonatkozó kívánalmam indoko­lásául a következőket ajánlom figyelembe: sok ok­ból üdvös volna, ha a gyermeknek nem 10, hanem 13—14 éves korában kellene elhatározni, hogy gym­nasiumi vagy reál tanfolyamra menjen. Ekkor már tehetsége és hajlama is inkább megítélhető. — Kü­lönösen nagy előny volna ez oly helyeken, a­hol kö­zelében vagy csak gymnasium, vagy csak reálisko­la van. És ez anná­l inkább eszközölhető, mert a ter­­mészettani ismereteket úgy is csak későbbi években lehet nagyobb térben és sikerrel tanítani. Ily szervezet lehetősége, sőt czélszerűsége el­len akár paedagogiai akár didaktikai szempontból egyetlen nyomós érvet nem hallottam­­sem ide­haza, sem külföldön. Idehaza legjelentékenyebb érvül azt hozták fel ellene, hogy ekkor vagy folytatni kell a latin nyelvet a reáliskolában végig, nagy a reális­kolásokra nézve kárba vész az első 3 évi latin ta­nulás. Erre nézve bátor vagyok határozottan tagadni hogy a 3 év alatt a latin nyelvtanulással szervezett grammatikai képesség a növendék műveltségében kárbaveszne. Sőt ez oly fontos, hogy több felső­leányiskolák kitűnő igazgatóját ismerek, kik tett ta­pasztalásaik után sem a történet, sem a természetiek tanítására nem alkalmaznak oly embert, kinek leg­alább latin grammatikai s némi irodalmi képzettsé­ge nincs. Továbbá igen is folytatni kell a latin tanítást végig, a 4-ik osztálytól kezdve kisebb kiterjedésben, p. o. heti 4 órán. Szükséges ez, egy részről azért, mert a latin nyelv igen megkönyíti a modern nyel­veknek főleg a francziának sőt az angol s németnek is, alapos tanítását, (pedig a reáliskolának az élőnyel­veket sem úgy kell tanítani, mint a pinezérek s kapusok tanulják.) — másrészről mert az elmé­nek a tudományos reflexiója kiképzését a modern nyelvek által eléggé nem pótolhatólag eszközli, s végre mert a növendék semmi közvetlen hasznát nem láthatván, vele egy ideális elem vitetik a reális­kolába be, melynek tantárgyai között ilyen, az iro­dalmon (s némileg a történeten) kívül, úgy is alig található. A kitűnő physiolog Ludwig, csak a minap mondá nekem, „higgye el a tudományokkal (a termé­szettudományokat is ideértve) foglalkozásra való elő­készítés czéljából a gymnasiumnak nagy előnye az, hogy növendékei 17 — 18 éves korukig nem tudják mi a kenyér Studium, az ismeretet önmagáért, ideá­lis czélért, tanulják, s ezt legnagyobbrészt a classi­­kai nyelveknek Birodalomnak köszönik.“ Lender óta (1766.) a gymnasiumi és reálisko­lai irányok küzdelmeiben azon sajátságos fejlődési menetet látjuk, hogy mindegyik irány lehetőleg át­veszi a másiktól épen azon tulajdonságait, melyeknél fogva kezdetben leginkább ellenkeztek. A gymnasiu­mok mind nagyobb tért engedtek kebelükben a ter­­mészettani s mathemathikai ismereteknek, meg az élő nyelveknek, a reáliskolák is mindinkább fölvet­ték azon tényezőket melyek a humanisticus általá­nos műveltségre szükségesek, úgy hogy ma már köztük a különbség nem a formális meg materiális képzés, nem a humanismus és realismus, mert mind­egyik ezt mind akarja, hanem az, hogy egyik a klas­­sikus, másik a modern alapon törekszik oly általá­nos s humanistikus műveltséget adni, mely a tudo­mány főtanodai tanulására képesítsen. Azonban a czél ezen elismert egy azonságánál fogva is meg van a két irány jogosultsága azért, mert egyik sem képes a másik előnyeit kellő mérvben egyesíteni magában. A gymnasiumban nem vehető fel annyi mathe­matikai s természettani stb. tananyag, mennyi né­mely felső tanpályára előismeretül kell, viszont a re­áliskola nem volt képes a históriai s nyelvtani ele­meket, s a gymnasium ideal­tását egészen felvenni s magában egy központot teremteni. — Ámde épen ez irányban kell a reáliskolákat a lehetőségig javítani. Múlt czikkemben említem, hogy a tudós közép­*) Az ezen 4 pontban foglaltak alapján szükséges többi reformok a tanterv kidolgozásában és a tanításban érvényesítendő paedagogiai s didacticai feladatot képezvén, itt nem szólok róluk, tanodának a főtanodára az általános műveltség mel­lett, még részint pozitív előismeretek nyújtásával, részint az elmének a tudomány felfogására képesíté­sével kell növendékeit kiképezni. Ez utóbbi czélra különösen két képességet, vagy ha teszik működést kell az emberben kifejteni, t. i. a szemléletet, és a fogalmakban való elvontabb gondolkodást. Mind a kettő szükséges a természettudományoknak is tudo­mányos felfogására és megértésére. Az eddigi reáliskola a főtan­oda természettudo­mányi és mathematikai tanfolyamaira a gymnasium­­nál még előnyösebben képezhet, amennyiben e czélra kellő előismeretet többet ad, és a szemlélő képességet jobban kifejti; de növendékei határozottan hátrány­ban vannak (egyes kitűnőbb talentumokat nem szá­mítva) az elvontabb fogalmi gondolkodásban s ezt nagy bajul bevallják a physikai tudományok úgy egyetemi mint műegyetemi tanárai. Mi ennek az oka ? Az, hogy a fogalmak elvont gondolkodással képezhetők, ez elvont gondolkodás­ra, a fogalmakban elmélkedésre eddigi tapasztalás szerint a nyelvi, (nemcsak grammatikai) s általában a classicai képzés bizonyult legsikeresebbnek, és az e czélra szükséges nyelvi képzés a modern nyelvek­kel már azok szerkezeténél fogva sem eszközölhető eléggé. • Majdnem ez a legfontosabb ok, a­miért mind a műegyetemi mind egyetemi tanodák érdekéből óhajtom, hogy a reáliskolásoknak legalább latin nyelvi s irodalmi képzettségük legyen, ha kisebb mér­vű is mint a gymnasiumokéinak. Az élő nyelvek szükségét Németországon is érzik, de egyszersmind a classicaiak képző erejét is naponként inkább méltányolják f­el annyira,­hogy p. o. Szászországban 1874. tavaszától a latin nyelvet a népiskolai tanítóképezdékbe is beviszik. És mi a főtanodákra előkészítő reáliskolákba ne vinnénk be ? Igyekeztem személyes érintkezések útján is vé­gére járni, miért ellenzi az orvosi facultások tanárai­nak többsége reáliskolások felvételét ? és általában 3 főokát adják maguk az orvosi karok kitűnőbb tudó­sai,­­­ör azt, hogy az orvosi kar tárgyai magukban úgy is hamar materiális irányúvá teszik azt, kinek nincs több oldalú, s eszményibb műveltsége, (különö­sen tapasztalták ezt már a reáliskola növendékeinél) ennek elterjedését pedig mind a tudomány, mind a társadalom érdekéből károsnak látják; 2-or azt,­hogy a reáliskola még nem szabadult meg utilitárius jelle­métől ; s 3-or azt, hogy bár a tudás matériáját illető­leg elég ismeretet hoznak az orvosi tudományok megértésére, de rendesen, nincs elég képzettségük a tudományos felfogásra, s gondolkodásra. Várjon nem kell-e ezen hiányokat a reálisko­lán kijavítanunk a leendő technikusok és tanárok érdekéből is? és a latin nyelvet illető javaslatom nem szolgál-e erre? Molnár Aladár: AUSZTRIA. A felirati vitából. A reichsrath képviselőháza tegnap folytatta a felirati vitát. Először dr. Herbst szólott s constatálta az alkotmánypárt egységét valamint a föderalisták egye­­netlenségét. „Az alkotmánypárt ellenségei — mondt­a többek közt — két kategóriába sorolhatók: olyanok, kik vagy az egység vagy a szabadság ellenségei és olyanok, kik ellenségei az egységnek és a szabadságnak (derültség.) Ide számíthatók meg azok is, kik az alkotmány terén törekednek a föde­­ralismusra. E pártot szétoszlatni: ez volt a feladat, melyet a kormány magának kitűzött és mely neki si­került is. Az eredmény az, hogy az alkotmánypárt egy­ségesebb mint valaha volt. Mert az egyes nézetek különfélesége és a czélok és feladatok egysége, ez jellemzi a párt egységes voltát; ott, ahol mindenki parancsszóra vallja nézetét, ott pártról szó sem le­het. (Tetszés.) Többé nem lehet egy kizárólag ural­kodó német pártról szólni. Az alkotmánypárt, melynek szétdarabolását iparkodott egy előbbi kormány elérni, ma teljesen egységes. Az ellenzéket ellenben nem kell már szét­­mállasztani, kezdettől fogva szét volt az már szag­gatva, mert egysége csak a negatívban rejlett. Az ellenzék egysége még a taktikában sem lé­tezik, mert míg egyrészt az abstinentia politikáját követi, addig mások részt vesznek ugyan a szava­zásban, de nem a vitában; dr. Ratslag pártja el­­ismeri a vált reformot, a Dunajevski által képviselt párt ismét más nézeteket vall. Szóló első­sorban a cseh ellenzékkel foglalkoz­ván, azt véli, hogy ez a legjelentékenyebb, mivel az általa képviselt nép úgy száma, mint ipari, gazdasági jelentékenysége, takarékossága, polgári erényei és tökéletes politikai szervezete által igen kiváló he­lyet foglal el. — De a csehek csak a negatív­­ban egységesek ; valósággal a cseh párt két igen külön nemű elemből áll, olyanokból, kik azért ellenségei az egységnek, mert az szabadságot ad és olyanokból, kik a szabadságot és úgy óhajtják, mint az alkotmánypártiak; szóló azt hiszti, hogy a cseh nép józan része utóvégre be fogja látni az abszi­nentia politikájának czélszerűtlen voltát. Továbbá éles bírálat alá veszi a Hohenwart által tett nyilatkozatot; áttérve Ratslag beszédére, örömmel fogadja annak nyilatkozatát, miszerint ő elvtársaival együtt hozzá fog járulni az állam alaptörvények azon részeihez, melyek a sza­badság megszilárdítását czélozzák, szónok védi a közvetlen választásokat és tiltakozik azon insinuatió ellen, mintha a szabadelvű párt az egyház ellensége volna; ezzel szemben utal azon elvre, hogy az államhatalom nem lehet függő semmi más hatalomtól. Beszédét így végzi: Az állam egységes alkotá­sa előföltétele nemcsak hatalmas voltának, hanem annak is, hogy a jog és a szabadság terén a haladás érvényre emeltessék; a néptörzsek érdeke, mely leg­alább is oly nagyra becsülendő, mint a tartományo­ké, nem az által mozdíttatik elő, ha az egyes tarto­mányok autonómiája kiterjesztetik, hanem a bi­rodalmi képviselet egységes alkotása által. Ezért hangoztatjuk a feliratban kimondott eszmét, hogy egyesülni akarunk a császárral, egyesíteni az osz­trák népeket egy hatalmas állammá a jog és sza­badság szellemében. (Hosszas tetszés és taps balfelől és középen.) A felirati javaslat általánosságban elfogadtat­ván, elkezdődött a részletes tárgyalás. Ebben dr. Kronawetter radikális­ vá­­­lasztási reformot sürgetett, és arra utalt,hogy a buko­vinai nagybirtokosok két csoportot képeznek,melyek egyike — a nőket is beszámítva —■ tíz tagot számlál. Herbst erre azt válaszolá, hogy e c­soport választói közt alig­ha lesznek nők, mert e választók a görög keleti consistorium tagjai. (Nagy derültség.) Kronawetter ezzel szemben consta­­tálja, hogy a görög-keleti cserue tagjai házasságot is köthetnek. (Hosszas derültség.) H er b s t: E megjegyzés igen érdekes ugyan, de nem új­­­ul benne csak az a következtetés, hogy egy görög keleti pap, ha megnősül, ezáltal nőnemű személylyé válik. (Zajos derültség.) Azután a felirati javaslat hoszasabb eszme­csere után harmadik olvasásban végképen elfo­gadtatott. Különfélék. November 20. (Király és királyné őfelsé­geik) ma délben Gödre mentek és ott részt vet­tek a steeple chaseben ; onnét Gödöllőre tértek vissza. (A »Budapesti szeml­e“) hatodik, no­­vember-deczemberi száma megjelent s a következő érdekes tanulmányokat tartalmazza: I. Walter Scott. — Carlyle után Baráth Ferencztől. II. Bistrcci Ves­­pasiano, Janus Pannoniusról és György kalocsai ér­sekről. — Pulszky Ferencztől. III. Az angol munkás osztály helyzete. — Szathmáry Györgytől. IV. Az általános mechanikai alapelveknek fejlődési történe­te. I. — König Gyulától. V. Darien. — Egy lap Anglia történetéből Macaulay után Szász Károly­tól VI. Költ­e­­mények. — Elmerülök. Lévay J.-től A halász, Göthe balladája, Szász Károlytél. VII. Bécs és a világtár­lat 1873-ban. I. — Finály Henriktől. VIII. Nemzeti színház. Szigligeti és újabb színművei. Gyulai Pál­tól. IX- Thierry Posthumus műve. A Revue des deux Mondes után fi. S. X. A régi zsidó világ és az egyé­ni szabadság eszméje. — Fresinger Lajostól. XI. Értesítő. — Richter H. M.: Die leitenden Ideen und der Fortschritt in Deutschland von 1860 bis 1870. B. Zs. — Matlekovics Sándor: A kereskedelem tör­ténete. Gy. — E. Frischauf: Absolut Raumlehre nach Joh. Bólyai bearbeitet. G a. — Családi olcsó könyvtár. (A honvédelmi miniszter) a töl­­ténynyitási osztályokat Pesten a gubacsi határon le­vő tölténytelepen egyesítette, hol a kilőtt töltény­­hüvelyek újonnan megtöltetnek, s a (vak) gyakor­lási töltényeken kívül, teljes töltények is fognak ké­szítetni. (Ú­j könyvek.) Megjelentek : Aigner La­jos bizományában. Közgazdaságunk életfeltételei és a munkásosztályok főbb teendői. Irta K­u­b­i­n­y­i Lajos. Ára 1 frt 20 kr., az Eggenbergerféle akadé­miai könyvkereskedésben: „Aristoteles Nikomachos­­hoz czimzett Ethikája.“ Kiadja a magyar tud. Aka­démia, fordította Haberern Jonathan. Ára 2 frt 60 kr. (Domahidy István és válasz­­t­ó­i.) Nagy Károlyból mai kerettel a következő táv­iratot vettük : Az igazság érdekében kijelentjük, hogy N­o­v­á­k Gusztáv urnak a »M. Újság“ 265. számában foglalt azon tudósítása, mintha köztiszte­letben álló képviselőnk, Domahidy István úr iránt bizalmatlanság szavaztatott volna — rágalom. No­­vák Gusztáv úr személyes gyűlöletből tett ugyan ily indítványt, de a nagy sokaság által még kihallga­tásra sem méltattatott, miután említett képviselőnk pártkülönbség nélkül mindenkinél közbecsülésben áll. P­a­p Jáno városi jegyző, a nagy közönség ne­vében. (Vizgözfütés a múzeumban és az akadémiábn)A vallás- és közoktatási miniszter intézkedése folytán költségvetés dolgozta­tott ki, melyből kitűnik, hogy a vizgözfütés a mú­zeum s az akadémia épületben egy harmaddal ol­csóbb lenne a közönséges fasütésnél. Az erre szük­ségelt berendezés költségeit a tiz év alatt elérhető megtakarítások bőven fedezni fogják. (Öngyilkosság.) A kolozsvári kir. főharminczad hivatal szolgája a napokban pisztoly­­lyal agyonlőtte magát. A golyó homlokán fúródott ágyába s jóllehet agya a lövés következtében szét esett a szerencsétlent még élve szállták a kórházba. Öngyilkosságának okául azt mondják, hogy egyik hivatalnok 700 frtra menő állami nyugtákat bízott kezére behajtás végett s menthetlen hanyagságból, csak hetek múlva vonta kérdőre őt a hozzá befolyt pénzek iránt. A súlyos anyagi viszonyok között élő ember a pénzből mintegy 500 frtot elköltött. Ennek folytán ellene a bűnvádi vizsgálat folyamatba tétetett. (A honvédségnél alkalmazan­dó kovácsok) kiképzésére a jászberényi köz­ponti tisztképző intézetben egyszersmind patkólé ko­vácsi tanfolyam szerveztetett, mely még ez évi decz. hóban fogja kezdetét venni; minélfogva a pesti ál­­latgyógy-intézetben többé patkólé kovács növendé­kek a honvédségből nem fognak képeztetni. Az állat­orvosi képeztetés azonban itt továbbra is fenn­­tartatik. (Az Á 1 b r e c h t f ő h g­ut) szépítésére felsőbb rendelet folytán nagy gondot fognak fordí­tani ; tavaszra több építkezés is fog ott foganatba vétetni. (Megkisérlett öngyilkosság.) S . . . gépész neje, kinek az a gyöngéje volt, hogy sok pálinkát szokott elfogyasztani, a napokban ösz­­szeveszett férjével és fel akarta magát akasztani, de szándéka meghiusittatott. (F a 1 b e 0 m 1 á s.) Ma éjjel a két­ nyul-utczá­­ban az »első magyar bőrgyár« raktárának fala a nagy készletek által gyakorolt nyomás folytán ösz­­szeomlott. Az omladék félretakaritása után fog csak kitűnni, hogy emberélet nem esett-e áldozatul. (Népesedési mozgalom Pes­te­n.) A pestvárosi statistikai hivatal heti kimuta­tása szerint nov. 9-től nov. 15-ig élve született 200 gyermek, elhalt 128 személy, a születések tehát 72 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szülöt­tek közt volt 125 törvényes, 75 törvénytelen ,­ nemre nézve 94 fiú, 106 leány. Halva született 14 gyermek. A halottak közt volt 65 férfi, 63 nő, egy éven aluli gyermek 41. A halálesetekből esik : Belvárosra 5, Lipótvárosra 11, Terézvárosra 32, Józsefvárosra (Kő­bánya nélkül) 23, Ferenczvárosra 28, Kőbányára 1, Kórházakra 28. A halált okozta : tüdőbaj 37 eset­ben, hagymáz 3 esetben, himlő 2 esetben, cholera 1 esetben, rángás 7 esetben, bélhurut 7 esetben, vele­született gyengeség 7 esetben, vörheny 4 esetben. Helyi hírek. (A fővárosi bizottság) számos tag­ja ma értekezletet tartott, melyben abban állapodtak meg, hogy a közgyűlésen az fog indítványoztatni, miszerint a főváros ő­felsége huszonötéves uralkodás­­ának emlékünnepe alkalmából az árvaházban sze­gény árvaleányok számára 12 új helyet alapítson. (A főváros mai közgyűlésén) megejtett választás eredménye a következő: Kerü­leti orvosoknak megválasztottak : I. kerület (Tabán és vár) Loeblin Miksa. 210. II. kerület (vizi-város) Kocsis Alajos. 313. III. kerület (Újlak és Ól Buda) Tatay Adolf. 306. IV. kerület (belváros) Kresz Géza. 154. V. kerület (Lipótváros) Fromm Pál. 296. VI. kerület (éjszaki Terézváros belső része) Gurovits Tamás. 292. VII. kerület (keleti Terézváros belső része) Schmidt György. 276. VII. kerület (éjszaki Terézváros külső része) Boleman Gyula 187. IX. kerület (keleti Terézváros külső része) Apatitzky Sándor 243. X. kerület (Józsefváros belső része) Kelen József. 155. XI. kerület (Józsefváros külső ré­sze) Gergulits János 287. XII. kerület (Ferenczvá­­ros) Báthory István 312. XIII. kerület (Kőbánya) Kövér Gábor 277 szavazattal. (A fővárosi igazoló bizottság­ egy hirdetményben közzéteszi, hogy a kerületek es­küdteiket f. hó 29-én és 30-án fogják választani. Bővebb értesítést a falragaszok adnak. (A fővárosi tanács­ mai alakuló­­gyűlésén Kammermayer polgármester elnö­költ, megnyitó beszédében azt hangsúlyozta, hogy a tisztviselői kar kötelessége a fővárosi bizottság bi­zalmának, buzgalom és ernyedetlenség által megfe­lelni ; kívánja ugyan a collegialitást a tisztviselők közt, de úgy, hogy az ne a kötelességszerű szigor rovására történjék; figyelmeztette tisztviselőtársait, hogy csak­is a gyors és jó közigazgatással lehet a főváros érdekeit előmozdítani. A polgármester sza­vaira Gerlóczy alpolgármester válaszolt, ha­son értelemben szólva. Ezután a folyó ügyek intéz­tettek el, melyek közül megemlítjük a következő­ket. A főkönyvvivő utasíttatott, terjeszszen elő véle­ményt az iránt, mikép volnának az egyesített főváro­sok összes pénztárai egy esztendőkj a közgyűlésnek erre nézve az fog javasoltatni, küldjön ki e tárgyban bi­zottságot. Az árva- és gyámügyek kezelése végett egy árva-és gyámügyi bizottság küldetett ki; ennek tagjai K­a­d­a alpolgármester, mint elnök, Kasensz­­ky, Petrovics, Funk és Rupp tanácsnokok. Azon iparügyek elintézésével, melyek mint pl. a bérkocsik, hordárok, zálogházak, kéményseprők stb. az egész fővárosra kiterjednek, M­a­t­i­s­z Pál az 5. kerület elöljárója bízatott meg. Végül pedig előterjesztés fog létetni a közgyűlésnek, hatalmazná fel a taná­csot arra, hogy a tisztújításnál kimaradt tisztviselő­ket a segédhivatalokban alkalmazhassa. (Ismét egy öngyilkos szöke­vény.) Kát­­er György volt honvéd-huszár tegnap délelőtt édes­anyja lakásán, épen midőn a katonai őrjárat al akarta fogni, pisztolylyal szivén lőtte ma­gát. Hullája a kórházba szállíttatott. Egyleti hírek. (Az országos honvédegylet) választmánya a következőleg alakult meg: Elnök Gáspár András, alelnökök Földváry Albert-Szath­­máry Mihály, főjegyző Kühnel Ignácz, választmányi tagok Bellagh Imre, Csiky Sándor, Degré Alajos, Dobos József, Döry János, Feleki Miklós, Hegedűs József, Horváth Elek, Ivánka Imre, Kiss Sándor, Kléhberg Károly, Krivácsy József, Komáromy Ala­jos, Majoros István, Matolay Ede, Mednyánszky Sándor, Menyhárd Antal, Nagy Jenő, Németh Al­bert, Németh János, Nizsalovszky Antal, Patay Ist­ván, Petheő Vilmos, Sánta Péter, Sréter Lajos, Sebes­­tény József, Stettner Tamás, Szénássy Sándor, Tassy Besz László, Várady Gábor. (Az orsz. kisdedvédő egyes­ü- 1 e­t) vasárnap, folyó hó 23-án d. e. 10 és fél óra­kor a megyeház nagytermében igen fontos tárgyban ülést tart. (Az országos magyar gazd­­asszony egylet) nov. 15-én tartott választ­mányi ülésében elhatároztatott, hogy az évi rendes kiállítás megnyitása január 18-án fog megtörténni; a nagy álarczos bál a redout termében pedig jan. 25 -én Hollán Ernőné elnöklete s e felkért bizottság rendezése mellett fog megtartatni, mikről a részletes tervrajz annak idejében köztudomásra fog hozatni. — A karácson és újévi ünnepek közeledtével, felkéret­nek egyszersmind az árvák iránt kegyelettel viseltető emberbarátok, hogy bárminéven nevezendő adomá­nyaikkal az árvák öröméhez járulni szíveskedjenek. E czélra köszönetttel vétettek a következő adomá­nyok : Forinyák Gyuláné 10 frt, R­ö­s­e­r Miklósné, Ivánka Imréné, Dobsa Samuné 5 — 5 frt, Hol­lán Ernőné 4 ft, Kármán La­­josné, Grün Jánosné 3—3 ft, Herzberg Sándorné, M­á­d­a­y Jánosné 2—2 ft, Sümeg Istvánné, Janich Józsefné, J­á­m­a­y Gusztávné, Wirsbitzky Longinné, Kralovánsz­­k­y Istvánné 1—1 ft és Landauer Edénétől 25 font mily-gyertya. Színház és művészet. (D­ó­c­z­y) »Csókó czimü pályanyertes vígjá­­téka — mely legközelebb kerül színre a nemzeti színpadon — most hagyja el a sajtót. E mű igen dí­szes kiadásban jelenik meg s a »nemzeti színház“ kiadásában nem lesz kapható. Törvényszéki csarnok, Az á 1-Wesselényibünpere. 4-d­i­k nap. (Folytatás esti lapunkhoz.) November 17. V­á­d 1­0­­­t: Engem eléggé igazolnak okmá­nyaim. Különben vannak még okmányaim, melyek­kel majd több követelést fogok a család ellen indí­tani, de melyekkel most nem rendelkezhetem. Elnök: Lássa, ha ön megnevezné anyját, lehet, hogy ezáltal más fordulat adatnék a dolognak. Mondja meg ki az a G. T. B. Vádi. Csodálkozom e kérdés ismétlésén, hiszen már többször kijelentem, hogy azt nem mon­dom meg. (Nagy hangon, nagy deklamativval.) Erre a kebelre — méltóztassék ide nézni — eskü­szöm, hogy anyám nevét soha sem fogom fölfe­dezni. Elnök: Él-e még az a G. T. B ? V­á­d 1. Nem mondom meg. Elnök: Fölfedezte-e nevét valaki előtt ? Vádlott: Soha. Elnök: Következik a 9-ik bűntény. Elnök: Vádoltatik ön azzal, hogy a Wesse­­lényiek ellen indított perében következő szövegű hamis esküt tette le. Fölolvastatik az eskü szö­vege. Elnök: így tette le ön az esküt ? Vádlott: Szórul szóra. Most is eskü­szöm (nagy kiabálással, égre tekintve declamál) atyám legszentebb hamvaira, hogy báró Wes­selényi Miklósnak természetes fia vagyok. Elnök: Ne kiabáljon úgy, beszéljen termé­szetes hangon. Vádi.: Természetes hang ez, tekintetes tör­vényszék, csak a felkesültség néha magasabbra emeli. Elnök: Ön elismerte, hogy a keresetlevél, melynek alapján önnek az eskü ítéltetett, hamis ? Vádlott: Nem egészen. Elnök: De azt is elismeri, hogy a perben nem említette ön meg, hogy azelőtt Balla volt ? Vádi.: Nem árulhattam el szüleim titkát. Következik a 10-dik bűntény. Elnök: Vádoltatik ön azzal, hogy Debre­­czenben elfogatása alkalmával gyilkossági kísérletet követett el. Beszélje el, hogy történt elfogatása? V­á­d 1­­ 11: Tokajból megérkezvén a vas­úton, egy omnibuszba ültem, a városháza előtt az omnibusz megállt, s két ember nekem rontott, meg­fogtak, én földhöz vágtam mindkettőt, azután me­nekültem, de a kaszinó előtt megálltam, ott körülvet­tek az emberek, és kezemben lefelé tartottam a pisz­tolyt, melyet az oda jövő biztosnak átadtam. Elnök: Ön az elfogó biztosra futás közben rácsattantotta a pisztolyt ? Vádló 11: Nem igaz. E­l­n­ö­k: És midőn önt elfogta mellének sze­gezte a pisztolyt. Vádlott: Ez egy szemtelen dicsvágyó ha­zugság. Elnök: Óvakodjék az ily kifejezésektől, milyenekkel művelt ember nem él. Vádlott: Olyan emberrel szemközt élhet, még egyszer mondom: szemtelen dicsvágyó hazugság. E­l­n­ö­k: S mert ismételte, megvonom öntől a szót s kivezettetik.

Next